Page 1

Az Újévbe átmenthető értékeink Színes hírkavalkád / Advent, Karácsony „Otthon, édes otthon…” - barangolás a múlt nyomában Községünk mint otthon / Ó- és Újévnek határán Bors község időszakosan megjelenő lapja - 14. szám

2013. december - 2014. január

Az Újévbe átmenthető értékeink „Ma az emberek mindennek tudják az árát, de semminek sem tudják az értékét”. (Oscar Wilde)

Mit kívánunk magunknak, egymásnak az Újévben? Ha leegyszerűsítenénk, 2-3 fontos dolog biztos szerepelne: egészség, pénz, és a családunkkal, szűkebb környezetünkkel is szeretnénk békében élni. Ma egyre többen szeretnének sok pénzt keresni, már a gyerekek is vetélkednek, kinek milyen „menő” játéka van (Bors „Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba, Nézhetünk utána nevetve vagy sírva. Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle, Azt várják, hogy különb lesz a követője. Itt állok magam is, azt óhajtom éppen: Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben. A mezőkön áldást, a hazában békét, Az emberek szívében boldog egyetértést, Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk, Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk!” (Népi Újév-köszöntő)

községben is, a karácsonyi kívánságlistán már kisgyermekeknél a „távirányítós” játékok, drága elektromos kütyük, az okos telefonok szerepelnek, - persze kérdés, hogy milyen hamar unják meg ezeket és cserélnék másra). De megvásárolható a másik két érték, az egészség és az emberi kapcsolatok? Természetesen, nem, de mivel a meglazult emberi kapcsolatok miatt a világ nem egy biztonságos hely, próbáljuk anyagiakkal bebiztosítani magunkat. A megszerzett javak felülírják az emberi kapcsolatokat, a másik ember is tárggyá

degradálódik, ha nem felel meg, „lecseréljük” (ezért tartja össze az embereket többnyire már csak az érdek, és nem a közös érték). Kísérletek bizonyítják, viszont, hogy a javak megszerzése nem okoz tartós boldogságérzést, hiszen hamar elmúlik varázsa, és újabb hajtásra ösztönöz, - a végtelenségig. Viszont képmutatás azt mondani, hogy a pénz nem boldogit, hiszen a javak megszerzése nem csak a gazdasági növekedés hajtóereje, hanem szükség van rá komfortérzetünk biztosításához, egy tisztességes élethez. A pénztelenség, az anyagi

biztonság hiánya is alááshatja egészségünket, kapcsolatainkat. A titok nyitja, talán a helyes egyensúly megtalálásában van, amit persze nehéz megvalósítani, de minden Újévben megpróbálhatjuk. Lapunk első oldalaira is most olyan cikkeket válogattam, amelyben pénzről, emberi kapcsolatról, egymás felé fordulásról, új életről van szó. És bár terveink megvalósítása nem csak rajtunk múlik, de az újabb év hozzon olyan hitet, amely erőt ad, hogy emberileg mindent megtegyünk azért, hogy életünkben az értékek egyensúlyban legyenek!

Folyamatban lévő munkálatok, új tervek Borson Nemrég Bors község Tanácsa elfogadta az idei évre szóló költségvetést. Ennek kapcsán új, és még folyamatban lévő projektekről kérdeztem Bátori Géza polgármestert. A polgármester elmondta, hogy minden év elején nagyon sok tervük van, amivel komfortosabbá szeretnék tenni a község lakosainak életét, de fizikailag képtelenség mindent egy évben megvalósítani.

A rengeteg adminisztrációs munka is hátráltatja, ezért kénytelenek rangsort felállítani az idei évre nézve. Az idén be szeretnék fejezni a Biharszentjánosi csatornázás munkálatait, a Nagyváradot Borssal összekötő bicikli utat, és a Nagyszántói öregek otthonának parkosítását. Az idei tervek között szerepel a fotovoltaikus park kiépítése, Szentjános központjá-

Újév - 50 éves közös múlttal

nak rendbetétele, valamint egy park kialakítása, Nagyszántói Königswarterkúria udvarának parkosítása. Bővíteni szeretnék a Borsi iskolát, valamint bölcsödét építenek Borson. A kulturális tevékenységek terén újdonságnak számit az a brüsszeli finanszírozású rendezvénysorozat, amely a Biharszentjánosi Johannita lovagrend múltjával foglalkozik.

Otthon a harmadik generáció számára 2013 decemberében megnyílt Nagyszántón a Silver Pro Bors öregotthon. A modern, jól felszerelt és minden kényelmet biztosító létesítmény az időskorúaknak szeretne méltóságteljes, otthonos öregkort biztosítani. A részletekre a tavaszi lapszámba még visszatérünk

Pápa Gyulát és feleségét, Valériát egy meglepetés – ünnepség keretén belül köszöntötték 50 éves házassági évfordulójuk alkalmával. A család által szervezett eseményen községünk polgármestere és a borsi lelkipásztor közreműködésével újból megerősíthették házassági fogadalmukat, majd együtt örülhettek sok jó baráttal és családtaggal. Mi is jó egészséget, erőt, szeretetet, örömöt, és a közösségünkben eltöltött, sok aktív évet kívánunk még számukra. „Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned”. Weöres Sándor

2013 újszülötteit köszöntjük „Óriásként, felhők közül, félszegen hajlok rád köszöntőn, köszöntelek e földön pici idegen!” (Illyés Gyula) Nagy Luca Eduárd (jan. 30) Forgács-Popp Kristóf (ápr. 29) Ancian Denisa Alexandra (júl. 11) Futaki Félix (okt. 19) Szabó Nóra Zsófia (feb. 5) Ecsedi Ádám (ápr. 30) Kakasi-Zsurka Emma (aug. 2) Szabó Zsanett Nikolett (okt. 21) Portan Ruben David (márc. 4) Rácz-Gál Lotti (máj. 5) Szabó-Kiss Anna (aug. 5) Nagy Nóra Henrietta (okt. 28) Kerezsi Nagy Bence (márc. 8) Márton Hanna (máj. 21) Pénzes Zsófia Emma (aug. 26) Lukacs Marcell (nov. 5) Vad László (márc. 11) (képünkön) Ágaston Nándor (máj. 24) Szilagyi Mark Levente (szept. 23) Cser Attila Ákos (nov. 24) Szűcs Nóra Regina (márc. 26) Rácz Dávid (jún. 12) Szvedovicz Milán Csaba (szept. 26) Molnár Dávid Andrei (ápr. 11) Vigh Zalán Tamás (jún. 17) Kerecsenyi Nóra Petra (szept. 28) Szilágyi Evelin (ápr. 26) Kővágó Petra Patricia (jún. 24) Szabó Lara (okt. 15) (A listán a borsi Polgármesteri Hivatalnál eddig bejegyzett gyermekek szerepelnek, - a decemberi babák iratai még nem érkeztek meg)


Színes hírkavalkád

2

Advent az egyházban

Advent a könyvtárban tett „művek” fejlesztették kézügyességüket, kreativitásukat, és még mutatós lakásdíszeket is vihettek haza. November végén, az első alkalmon ablakdíszt készítettek a decemberi ünnepekhez kapcsolódó motívumokkal, amit a következő 2 hétvégén is folytattak. Sok ismerős arc volt, mint a már ös�szeszokott gyerekcsapat, mint a

Közel 30 Bihar megyei nőszövetség, több mint 200 tagja ünnepelt együtt a Biharszentjánosi templomban, Advent első vasárnapjának délutánján. Már 8 éves hagyomány, hogy a Kárpát medence református Nőszövetségei, december első vasárnapján összegyűlnek egy vendéglátó gyülekezetnél, válaszul a 2004-es, rossz emlékű, decemberi népszavazásra, ezúttal a határon átívelő egységért, összetartozásért imádkozva. Erre utalt Balázsné Kiss Csilla, érmihályfalvi lelkésznő is, mikor igehirdetésében, a zsidók pusztai vándorlásának, megpróbáltatásának, majd szabadulásának történetét összekapcsolta népünk történetével: Isten, a Tőle elhajlott nép életében megengedi a pusztákat, a próbákat, fogságokat, de végül kegyelmet gyakorol, és új jövőt ajándékoz.

Az istentiszteletet a közösen felolvasott imádságok (családért, gyermeket vállalókért, népért, iskolákért, betegekért) és a lelkésznővel érkező kamarakórus adventi énekei tették ünnepélyesebbé. Az eseményen rövid beszámolót tartott az újonnan megválasztott megyei nőszövetségi elnöknő, Földesi Márta, kihangsúlyozva, hogy a nőszövetségek munkáját hármas pilléren szeretné meghatározni: vegyenek részt az ige tanulmányozásában, a szeretetszolgálatban, és a kulturális rendezvények szervezésében. A vendégek, a templomból kijövet szeretetvendégségre voltak hivatalosak, ahol gazdagon megterített asztal várta őket. Ugyanis a Szentjánosi Nőszövetség esedékes névnapköszöntő rendezvényét (Katalin, Erzsébet, Emma, Etelka) most tartották meg, az ünnepeltek süteménnyel kedveskedtek a vendégeknek.

segítők között, hiszen az évek során kialakult egy stabil „mag”, akik rendszeresen eljárnak többször is egy évben a könyvtár kézműves foglalkozásaira. A könyvtárban emellett a borsi kisiskolások is külön kézműves foglalkozásokon vettek részt tanítóikkal, ahol szintén igényes karácsonyi díszek, képeslapok készültek.

Három héten keresztül, szombat délelőttönként, Bátort Judit irányításával, kézműves foglalkozásokon hangolódtak a Karácsonyra a borsi gyerekek. A könyvtárban megrendezett esemény, nem csupán a kellemes időtöltés célját szolgálta, megfűszerezve egy kis közösségi élettel, hanem az elkészí-

A Borsi kisiskolások Karácsony előtti ajándéka Nem szeretetcsomagokkal, hanem sok munkával, játékos kedvvel készültek a borsi Tamási Áron kisiskolásai a Karácsonyra, és az eredményt szinvonalas műsorokon keresztül bemutatták szüleiknek az ünnep előtti héten. Hosszú lenne felso-

rolni, mennyi ötlet, szívhez szóló vers, vidám-megható ének hangzott el ezeken a 10-15 perces kis műsorokon, ehelyett beszéljenek a képek (még többet megtekinthetünk helyhiány miatt a Borsi Polgármesteri Hivatal Facebook oldalán). Annyit azonban kiemelhetünk, hogy a tanítók leleményességének köszönhetően több téma is érintve volt: a téli ünnepekhez kapcsolódó vidám dalok mellett a gyerekek „jóságot fogadtak” szüleiknek Karácsony szellemében (2. osztály), furulyán előadtak néhány karácsonyi dalt (1., 2., 4. osztály), felelevenítették a decemberi népszokásokat disznóvágástól újévig (4. osztály), Betlehemest adtak elő (1. osztály), de volt angyaljárás (3. osztály), és a szülőkkel közös Karácsonyi foglalkozás a könyvtárban is (előkészítő osztály). A gyerekek magabiztosak, ügyesek voltak, látszott, főleg a nagyobbakon, hogy szerepléshez szoktak. A szülők is elérzékenyülve figyelték gyerekeik ünnepre hangoló előadását. Kiadja a Borsi Polgármesteri Hivatal - Szerkesztőség címe: Bors Nr. 200. email: borsifigyelo@gmail.com Felelős kiadó: Bátori Géza, Főszerkesztő: Szatmári-Gergely Kinga, Tördelő szerkesztő: Major Zsigmond Lapszámunk és a régebbi lapszámok megtekinthetőek interneten honlapunkon: www.primariabors.ro - vagy http://www.facebook.com/polgarmesterihivatal.bors


Színes hírkavalkád

Biharszentjánoson sem múlhat el az ünnep a gyermekek fellépése nélkül, akiknek műsora, a vallástanárnők, pedagógusok munkájának köszönhetően, mindig kiegészíti a templomban elhangzó Karácsonyi üzenetet Isten testet öltött szeretetéről.

A Galagonya Néptánccsoport az ünnep előtt évente tart gyermekfoglalkozásokat is, ez alkalommal a játék és tánc mellett mézeskalácssütésbe is belefogtak

3

A helyi pedagógusok ötlete volt, hogy a Borsi iskola tanulói, régi hagyományt felelevenítve, kántálni menjenek a Polgármesteri Hivatalhoz. Ezúttal nem támogatást kaptak iskolai tevékenységükhöz, hanem boldog ünnepet kívántak a hivatal dolgozóinak.

Mindenki Karácsonya a Galagonyások közreműködésével

Pár éve Karácsony előtt a Galagonya Néptánccsoport tagjai, vezetői rendszeresen megrendezik ünnepi műsorukat a borsi kultúrotthonban, ahol igyekeznek minden korosztálynak igényes előadást nyújtani az ünnep szellemében. Ezúttal is, az ízlésesen feldíszített asztalok mellé invitálták a község lakosait, akik a gyertyafény meghittsége mellett, egy órán keresztül valóban egy változatos előadást élvezhettek. A néptáncos lányok még a Borsszem óvoda apróságait is színpadra szó-

lították, akik gyerekdalokon, játékokon keresztül mutatták be, mit tanultak az újonnan megalakult óvodás-néptánc csoportban, a tőlük elvárható bájos meglepődöttséggel. Később a Galagonyások gyermek és felnőtt csoportja is fellépett, a megszokott profizmussal mutatva be ízelítőt hagyományos táncainkból. A borsi kisiskolások (3., 4. osztály) már nem először léptek fel a héten rövid karácsonyi műsorukkal közönség előtt, de előadásukra nem csak a családtagoknak volt ér-

demes figyelniük, mert a befektetett munka, készülődés, valóban tartalmas, élvezhető és az ünnephez illő üzenetet is közvetített. Ezt csak mélyítette a citeracsoport tagjainak előadása is. Az előadás végén, mint az már megszokott volt, minden fellépőt a színpadra szólítottak, akik egy közös Karácsonyi dallal bocsájtották útra az ünnepség résztvevőit. A közönség soraiban az újonnan megnyílt öregotthon két lakója is élvezhette az előadást.

Cipős doboznyi szeretet az élesdi gyerekotthonnak A Tini Dance táncosai a legkisebbektől a nagyobbakig, minden év végén bemutatják családjuknak, barátaiknak, hogy mit tanultak, egy színes-pörgős show műsor keretén belül

Régi ismerősként üdvözölhették az élesdi Kajántó Mária gyerekotthon lakói a Bors községbeli gyerekeket, pedagógusokat, akiknek nem először vezetett oda útjuk Karácsony előtt szeretetcsomagjaikkal. A borsi Tamási Áron, a biharszentjánosi Lónyay Tivadar iskoláiban, és legújabban a Kisszántói óvodában, ajándékokat gyűjtöttek az otthon gyerekeinek, akiknek minden segítség jól fog, hogy szebb legyen az ünnepük. Ebben az évben a cipős dobozokba tartós élelmiszerek, kon-

zervek, gyümölcsök, zöldségek kerültek. Borsi Gyöngyi vallástanárnő és Csiger Krisztina tanárnő kísérte el az iskolabus�szal utazó 14 iskolást, a helyszínen nagy szeretettel fogadták a látogatókat. Községünk ajándékvivői megismerkedhettek a gyerekekkel, hallhattak mindennapjaikról, életükről, a tanulságos találkozásról, pedig csoportkép is készült. A családban élő borsi gyerekek számára is nagy élmény volt, hogy örömet tudtak szerezni sok nemes lelkű adományozón keresztül.

A Kisszántói óvodások is Karácsony előtt mutatták be ünnepi műsorukat az óvodában szüleiknek, azon a héten a két óvó néni irányítása mellett, még a mézeskalács készítés rejtelmeibe is bepillantást nyerhettek.


A hónap témája

4

„Otthon, édes otthon…” - barangolás a múlt nyomában „Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. Hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.” (Wass Albert)

Bors község egykor a Sárrétnek nevezett tiszántúli tájegységhez tartozott, amely magába foglalta Bors, Szentjános, Szántó mellett Bedőt, Nagykerekit, Tarjánt, Ártándot és a Cserepesi pusztát. Ma a 4368 ha területű község 4 falut foglal magába: Borsot, Kisszántót, Nagyszántót és Biharszentjánost. Területének több mint háromnegyede mezőgazdasági föld, és azon régiók egyike, amely Nagyváradhoz hasonlóan geotermikus vizekkel rendelkezik. A község krónikájának egyik legelső dokumentálója a Váradi káptalan jegyzőkönyve, az 1208 és 1235 között íródott Váradi Regesztrum. Ez rögzít 389 pert (pl. tüzes vas próbákat különböző gyanúsítottakon), itt jelenik meg községünk falvainak megnevezése is. A 2011-es népszámlálási adatok szerint lakossága 3946 fő (2002-ben csak 3409), 85,88 % magyar, 11,18% román, majdnem 70 % református,13,76% római katolikus, 8,84% ortodox vallású (1-1,5%-nyi pünkösdista, baptista és Jehova tanúja is van). (A cikk megírásánál községünk falvainak monográfiáiból is inspirálódtam)

Bors Neve a Váradi Regestrumban bukkan fel 1215-ben, Bursa néven. A honfoglaláskor Bönyér fia, Bors, Árpádék segítségére sietett, ezért kaphatta a települést birtokként, melynek várát róla nevezték el. Borshoz tartozott a Nagy Zomlini puszta, 274 magyar lakossal, melyet a tatár 1686-ban elpusztított. Nagy Zomlin egyházzal rendelkező község volt, 1374-ben a Váradi káptalan birtoka, egyházának romjai Kisszántó és Bors között még 100 éve láthatóak voltak. Szentjános és Bors közt terült el Nempti község, mely apátsági birtok: nevéből következtethető, hogy német lakosú, kiket a szerzetesek szolgálatára telepítettek oda. Bors 571,60 ha területtel rendelkezett. A 13. századtól a Sártivánvecse nemzetség tulajdona, mely a községről Borsinak nevezte magát, az utolsó családfő az 1500-as évek elején, gyerekeinek nevében borsi részbirtokát eladja a Váradi káptalannak, de 1552-től már Szentiványi Ferencz tulajdona. Lakosai felett a Váradi püspök udvarbírája törvénykezett, tehát a püspöknek valóban lehetett itt birtoka. Már a 13. századtól említik lelkészeit, szép összeget fizetnek püspöki tizedként, tehát Bors a tehetősebb települések közé tartozik. Gazdagságára

utal az is, hogy az 1347-ben kinevezett Miklós, Erdélyi kanonok tulajdonába tartozott a borsi plébánia és annak javadalmazása. A 14 szabad családon kívül a falu lakosai jobbágyok. Az 1500-as évek végére Bors már a Nagyváradi püspök és káptalan birtokába kerül. Statisztikai adatokat vizsgálva, az derül ki, hogy az 1700-as évek elején még 33 jobbágycsaládot említ, az 1771/’72-es úrbéri tabellán 55 telket 73 jobbágycsaláddal. Bár kisebb a területe, mint Szentjánosnak, a szántóterülete két és félszer nagyobb. A lakosok száma már ekkor 700 felett van, melyből 30 személy ír-olvas (a közel 4000 lakosú Nagyváradon, csak 50). 1754 előtt már fiú-, majd lányiskolával rendelkezik. A népesség az 1700-as évektől több ízben is megtizedelődött a járványokban. 1828-ban 179 házat írnak össze 1097 lakossal, az 1900-ra ez a szám

1172-re nő. A reformáció hamar elterjedt Borson, 1567-ben a falu már a Váradi esperességhez tartozik, 1736-ban anyaegyház. 1790 szeptember 19-én felszentelik a református templomot, mely 1910-ig zsindelyes tetejű. Az egyháznak a Dobozy család két értékes ezüstkelyhet is adományozott. Az I. világháborúban Borsnak 33 hősi halottja volt, 1944 októberében a falu kapcsolódik az orosz-román sereghez Várad „felszabadításakor”, sőt, Bors a német katonák elleni harc egyik színterévé lesz. Az ’50-es években tiszta magyar falu lakossága 1964-re megváltozik: a románság aránya 6 %-ra nő, ma már eléri a 10%-ot. Megélénkül a társadalmi-gazdasági élet is. A falu fehér kenyere olyan híres, hogy sütödéjébe jár a környék vásárolni, gyékényfonással, pedig a falu több mint fele foglalkozik, az ’50-es években 50 család megélhetését biztosítja. A káposztatermesztésnek is hagyománya volt Borson: 1851-ben, azért nem indult be a faiskola, mert a káposztatermesztés fontosabb volt. Osváth Pál a „Sárréti járás”-ban (1875) említi Borson a kocsmázás népszerűségét. De ártatlanabb mulatságok is voltak itt: például 1920-tól, több évtizeden át, komoly amatőr színjátszó csoport működött.

Biharszentjános

Már a bronzkorban lakott volt, 1897-ben Lukács Antal telkén bronzkori temetőt, 1955-ben, a falu melletti Klastrom-dombon bronzkori település nyomait tárták fel. De találtak Szent László korabeli sírt, és mamutagyarat is, amely a múlt század elején a premontrei líceum gyűjteményében szerepelt. Először neve 1215ben a Váradi Regestrum-ban tűnik fel, mint Dusnok falu birtokosa. A falu tölgyerdeje királyi vadászterület volt, 1282-ben a Hontpázmány nemzetség (2 lovag-testvér, kik István királynak segítettek a Koppány–féle lázadáskor, ezért birtokot kaptak) tulajdona volt, lakosságát ők telepítették ide. A Sebes-Körös jobbján emelkedő halmon állott a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt apátság, már 1190-ben említik. A johaniták eleinte betegápolással foglalkoztak, a tatárjárás után elhagyták Bihart, a Dózsaféle parasztfelkelés után a monostor elnéptelenedett. 1549-ben a monostort és birtokait a Váradra menekült Margit-szigeti apácák kapták meg. A protestantizmus is kezd gyökeret verni, már 1580-ban Református Egyház alakul. A falu életképes, az 1500-as évek közepén 28 jobbágyporta szerepel (Borson csak 5 és fél!), amely Nagyvárad, 1598-as, törökök által való

ostroma után 9 portára csökkent. 1692-ben, a török hódoltság megszűnése után, az osztrákok összeírták az elpusztult falvakat, Kis és Nagy– Szántó szerepeltek, Szentjános és Bors nem. Egyes feltételezések szerint, a lakosság csak 4 %-a élte túl a 150 éves török uralmat, de lehetséges, hogy a lakosság elhagyta a falut és a régi klastrom (Ó-Apáti) körül telepedett le, - ezért nem szerepelt az összeírásban. Az 1720-as években 33 jobbágycsaládot írnak össze, 50 év múlva 13 telket 79 jobbágycsaláddal, 1828-ban 194 ház és 1167 lakos szerepel. Az 1740-es évek elejének nagy tragédiája, hogy pestisben meghal 159 személy, kétharmaduk 20 év alatti fiatal, ami sok család kihalását jelenti. Az 1848-as forradalomban elesik 21 honvéd, az 1870-es évekbeli kolerajárvány 200 áldozatot követelt. Szentjánosnak az 1900-as évekre 1380 lakosa van, 90%-a református, és ¾-e ír-olvas. Az 1700-as évek családneveinek nagy része ma is létezik: Balog, Bodó, Bátori, Cser, Csiszár, Diószegi, Filep, Gergely, Kakócz, Kerekes, Kiss, Kovács, Könyves, Lőrincz, Máté, Molnár, Nagy, Pénzes, Somogyi, Szabó, Szilágyi, Tóth, Vass, Végh. Földet birtokoltak, tehát módosabbak voltak a Cser, Filep, Kakócz, Kovács, Lőrincz, Somogyi családok. Az 1800-as években gyakori a Zsuzsanna név. Két érdekességet még érdemes megemlíteni. Az egyik, gróf Lónyay Tivadar szerepe a falu történetében, aki az 1860-as évektől kastélyt építtetett, és mintagazdaságot hozott létre a faluban. A másik egy kevésbé magasztos adalék: a Szentjánosiakról feljegyezték, hogy 100-150 évvel ezelőtt nagy hívei voltak a kocsmai mula-

tozásnak, kártya partiknak, még az egyházi ünnepeken is folyt a dáridó: ez a közepes falu 3 csapszéket is fenn tudott tartani! Volt egyszer egy Lónyay – kastély… „Az 1860-as évek közepén, özvegy Lónyay Andorné, Frimont Teodóra a szentjánosi birtokot átadta egyetlen fiának és örökösének, Lónyay Tivadar császári és királyi kamarásnak, aki Bécsből hazaköltözve, Szentjánoson csinos kastélyt építtetett, s többnyire itt lakott családjával,

bekapcsolódott mind a község, mind a megye közéletébe. Pártfogója a református egyháznak és iskolának, birtokából mintagazdaságot hozott létre, példát mutatva a földműveseknek a gazdálkodás korszerűsítésére. Gazdatisztje, Bachy Sándor, elismert agrárszakember, becsületes fizetést adott az alkalmazottaknak, új növényfajták termesztését vezette be… Olvasókört szerveztek a helyi gazdák számára… A Lónyay kastély, a korabeli leírások szerint 18 szobából és számtalan mellékhelyiségből állott, körülötte a kiszolgáló személyzet lakásai és gazdasági épületek.” (Kupán Árpád: Hűség és helytállás).


A múlt nyomában

5

Kisszántó „Kis-Szántó, Bihar vármegyében, kies rónaságon, 459 református, 4 római katolikus, 4 görög katolikus, 7 óhitű lakossal, református anyatemplommal, az uraságnak csinos épületeivel, kertjével és egy olajgyárral, mely most lámpa olajat készít. Határa 1581 hold, bírja Lányi Imre.” (Fényes Elek, 1851). Árpád-kori település, ahol 1890-ben a honfoglaló magyaroktól származó kincset is találtak a régészek (2 ezüstkarperec, 2 bronzgyűrű, 34 virágdíszű pitykeveret). Nevét már az 1290-es években említi oklevél. eleinte Ördögszántó, majd 1489-től Kisszánthó néven. Kisszántó középkori története összefügg Nagyszántóéval, hosszú ideig együtt említik őket, egyházilag is együvé tartoztak, Nagyszán-

tó népfeleslege hozta létre az Ördög család Szántóját. Mivel mocsaras, lápos vidék, és tölgyerdő vette körül, a tatárjárást túlélik. A 14. század elején mint egyházas község szerepelt. Határában állott Szeben falu is, mely 1732-ben már, mint puszta szerepelt. 1552-ben birtokosai Horváth Mátyás és Kisszántói lovarda: Híres versenyistállója volt Asztalnok János, akiknek 10 Pardon nevű lova több díjat is nyert. portányi birtokuk volt. Az 1600a Klobusiczkyakra szállt, majd gróf Csáky as években a Dobozy család telepítet- Kálmáné lett, kitől Luznicsek bécsi ügyte be a falut, akit Fundatornak (alapító) véd, tőle pedig báró Kőnigswarter Herneveztek. 1795-ben birtokosa Lányi man vette meg. A báró itteni kastélya József kancelláriai referens, aki később díszes park közepén állt, a kastélyt még torontáli főispán volt, utódai 1864-ig a Dobozyak építtették, később átalakívoltak a falu birtokosai. Ekkor női ágon tották (a Königswarterek vízvezetékkel és villamos világítással is ellátták). A Dobozyak építették római katolikus kápolnáját, az 1766-os anyakönyv szerint ők a reformátusok felkarolói. Református temploma 1790-ben épült, előtte már lelkész-tanítók (léviták) szolgáltak itt. A falunak az 1840-es években espereslelkésze is volt, Nagy István személyében. 1910-ben 470 lakosából 455 magyar, 13 román volt. Ebből 16 római katolikus, 424 református, 12 görögkeleti ortodox volt. A trianoni szerződés előtt a falu, Bihar várBáró Königswarter kastélya, Kisszántó: A Dobozyak által épített, később megye Biharkeresztesi járásához tartozott. Königswarter-kastélyt vízvezetékkel és villamos világítással is ellátták. „Kis-Szántó: báró Königswarter Herman

Königswarter Hermannak Kisszántón, uradalma. Ide tartozik Nagy-Szántó, N.Kereki és Gyapju. Összterület 7200 hold. A bihari uradalomban kert és beltelek 50, szántóföld 5470, kaszáló 460, legelő 480, erdő 340, szőlő 10, nádas 50 és használhatatlan 150. Különleges termelési ágak, dohány 100 holdon, len 200 holdon. Nagyszabású angol telivér lótenyésztés, továbbá félvér és lipiczai. Első rendű verseny-istálló. Lóállomány: 165; szarvasmarha: 700, az igások egy része magyar, a tehenészet és növendékmarhák bonyhádi és siementhali keresztezések; juh 3700 hazai fésüs; sertés 2000 kondor. Tejgazdaság is van, Nagy-Váradon 1800 hlt. értékesítenek. Az erdő nagyrészt tölgyes, kevés fenyves és fűzes. A szőlő új telepítés. Gazdasági ipar: malom egy kőre és egy hengerre.” (Flatt Károly, Sterba Szabolcs, Vende Aladár: Bihar vármegye mezőgazdasága, állattenyésztése és erdőgazdasága).

Nagyszántó „Nagy-Szántó, Bihar vármegyében, egészen rónaságon, 523 lakossal, kik kevés görög, s még kevesebb római katolikusokat kivéve, mindnyájan reformátusok, református és görög katolikus pappal, s Józsa Péter úrnak egy szeszgyárával. Ha-

tára 1842 hold. Birtokosok: Józsa Péter, Bige Imre, Márton és Károly, özv. Beliczay Jánosné.” (Fényes Elek, 1851). Árpád-kori település, már 1219-beli oklevélben Zamtou néven szerepel (egy vádiratban említik Agard nevű poroszlóját). 1489-ben Nagyzantho, csak 1913-ban írták Nagyszántó néven. Egyik legrégibb birtokosa az Eördög család volt, a község egy darabig ÖrdögSzántó néven is szerepelt (1291-től a falu kettévált). 1398-ban a kápolnai pálos rendnek is volt itt birtoka, 1409-ben a Borsy, 1453ban a Pázmány, 1489-ben a gyaráni Partasi család, 1459ben a földesi Nagy-család is Königswarter kúria, Nagyszántó: A kommunizmusban birtokos volt itt, később pedig tönkretett, egykori Jósa, majd Königswarter-kúriát, Bors község egyetlen épségben megmaradt nemesi a Bajoniak voltak a földesurai. épületét 2012-re újíttatta fel, - eredeti stílusát meg- Az 1700-as évek elején a faluban 9 jobbágycsalád élt. Götartva - a helyi tanács

rög katolikus temploma 1780ban épült, patrónusuk Jósa István orvos, aki Kigyikről telepit be román jobbágyokat. Az 1769es anyakönyv szerint református egyháza 1734-től állhatott fenn. Az 1700-as úrbéri tabella szerint birtokosai Ugrai Erzsébet, Beliczay József, korábban Bige Márton, akit alapítónak neveztek, a falu újratelepítésében Református templom, Nagyszántó: Század eleji kép a szerzett érdemeiért. Utódja, Bige Nagyszántói református templomról és a régi parókiáról. Márton és Ertsey Klára aranyozott A háborúban elvitt harangja helyett, 1921-ben Nadányi ezüst úrvacsorai kelyhet adomá- Jenő földbirtokos a Kisszántói kápolnából adományozott nyozott az egyháznak 1805-ben. harangot a templomnak, amelyet róla neveztek el A 18. század közepe után a Jósa és Bige családok az 1842 holdból a Bige család tagjai. A 20. század elején 812 hold szántót birtokoltak. Ekkor a falu báró Königswarter Herman volt itt a nalakossága 523 fő, a módosabbak a Be- gyobb birtokos. 1966-ban Nagyszántót is reczki, Fehér, Nagy, Papp, Szolga és Zété- Bors községhez csatolták, ami nem tett jót nyi családok. Az 1800-as években az egy- fejlődésének. A városba való beköltözések ház főgondnoka mindig a falu földbirtokos miatt, 1956-tól közel felére csökkent a falu családjának legidősebb tagja volt, sokáig lakossága, 1/3-a 65 év feletti.

Elfelejtett életesemények, elfelejtett szavak... Közel 100 évvel ezelőtt nem unatkoztak Bors község lakosai, hiszen a mezei munka, állattartás, elég elfoglaltságot adott egész évre. A munkát igyekeztek szórakoztatóvá tenni, nem volt gépies folyamat, hanem az életritmust meghatározta. Számtalan olyan szó van, amely a régi paraszti kultúrához tartozott, amelynek még középkorúak sem tudják már a jelentését. Fiataljaink már nem fogják tudni, hogy mit jelent az, hogy aratáskor a szérűn asztagokba rakták a kévét, sem azt, hogy szüretkor a mustot fertállyal hordták le

a pincébe, ahol liluval öntötték a hordóba. De a készen vett ruhák világában, tudjuk-e már, hogy a kendert hogy áztatták, törték tilolóval, fésülték gerebennel? A Borson nagy múltú gyékényfonás hagyománya is kiveszett, így már nem ismerjük a kacor (gyékényt vágták vele), a suskolás (gyékény szétbontása), a nyírja és susok (a gyékény külső, hosszabb és rövidebb levelei), a hacura (gyékénytakaró palánta ágyakra) szavak jelentését. De nem jár már senki fonóba, csak múzeumba láthatunk rokkát,

fonalat, nem éli már át a mai generáció a fonóbeli udvarlás báját, amelyben a lányok néha elejtették az orsót, hogy a legénytől, aki felkapja, csókot kapjanak. Nem gyűlnek össze az emberek kukoricát hántani, nem dalolnak, találnak ki találós kérdéseket, nem tudják már, hogy lehet csuhéból lábtörlőt készíteni, ami egykor plusz jövedelmet hozott borsi családoknak. A disznótorokban sem járnak már maskurának öltözött hívatlan vendégek, fakanállal tepsit veregetve és ételt kérve. De már a kántálás szép szokása is kiveszni

látszik, amiért almát, diót, kalácsot, pénzt kaptak a fiatalok. Az év napjai elvesztették különlegességüket, a szokások kihaltak, az emberi kapcsolatok meglazultak, az együttlét öröme megfakult. A régi világot kiszorította a dübörgő, gépiesített új világ. 1215 – Borsot és Biharszentjánost először említik írásos dokumentumban (Váradi Regestrum). 1219-ben a (két) Szántó is említve van. Jövőre, tehát, Bors és Biharszentjános 800 éves írásos feljegyzését ünnepelhetjük!


6

Községünk, mint otthon - Vallomások de sajnos, néhányszor azt is tapasztalta, hogy milyen könnyedén kezelik az emberi kapcsolatokat: aki ma a barátod, holnap már nem biztos, hogy az. Az új lakóhelyét Tünde mégis, az új lehetőségek színterének látja. Mert az otthon, elsősorban az a hely, ahol a család van: ami minden emberi kapcsolatnak és életérzésnek a gyökere.

Egy Borsi lány közösséget épít - énekkel. Másképp látja Borsot egy olyan ember, aki ide költözött, és másképp az, az ember, aki ide született, ismeri múltját, hagyományát, minden arc ismerősként köszön rá, minden utcája, épülete emlékeket idéz fel benne. Nagy Zita nem is költözne máshova, hiszen élete és munkája ahhoz a helyhez, azokhoz az emberekhez kötődik, ahol otthon érezheti magát. Munkája révén közösséget is épít, hiszen egy mára már elismert és szinvonalas kórust vezet a Borsi Református Egyháznál egy évtizede. Mitől jó Borson lakni, mitől lesz otthon és nem csak lakhely egy község? – tettem fel neki a kérdést, amelyre a következőképpen válaszolt. „Kedves számomra a szép, rendezett falu, a gyönyörű református templomunk, az emberek, a közösség, a gyülekezet, ahol 12 éve szolgálok. Bors az otthonom, mert otthonná teszi a családom, szüleim, férjem, két gyermekem is. A szülőfalum számomra nyugalmat, biztonságot közvetít, jó ide hazajönni, mert rengeteg pozitív élmény köt hozzá. Gyerekkorom meghatározó élménye, hogy mi még rengeteget játszottunk barátaimmal, jó közösség alakult ki az iskolában, volt egy aktív IKE csapat, akikkel péntekenként együtt imádkoztunk, énekeltünk, beszélgettünk. Örülök, hogy a gyermekeim is itt nőhetnek fel, mert oktatás, sport, lelki élet terén minden adott, amire szükségük van. Hálát adok Istennek, hogy ide születtem, és itt van az otthonom!” A közös élmény, együtt éneklés, pozitív közösség valóban erősíteni tudja az otthonosság érzését, remélhetőleg nem csak Zitának okoz örömöt, hanem egy gyülekezetnek is. Új otthon, új közösség: Bors és Kisszántó között. A gyermekkor helyszíne, az első közösség, amit megismerünk mindenkinek különleges, mélyen beleivódik életünkbe, mindent ahhoz viszonyítunk. De milyen lehet községünk egy olyan ember számára, aki több száz kilométerről érkezett hozzánk, és próbálja családjával megtalálni a helyét egy másfajta kulturális sajátosságokkal is rendelkező településen? Badea Tünde Székelyföldön nőtt fel, 8 éve költöztek Nagyváradra, férje munkahelyi előléptetése miatt. 5 éve találtak rá Borsra, tetszett a község elhelyezkedése, hogy közel van a városhoz, nem elszigetelt, de mégis egy nyugodtabb település. Tünde önerőből próbálta szakmailag újjáépíteni életét Bihar megyében, óvónőként több közösségben megállni a helyét, új emberként megnyerni a szülők, gyermekek, kollégák bizalmát –

legutóbb a Kisszántói óvodában. „A családom és a munkám az a két fontos helyszín, ahol megpróbálok maximálisan teljesíteni, a másságomból, az otthonról hozott tiszta értékekből átadni valamit a közösségnek, ahol dolgozom.” – fogalmazott Tünde. – „Pedagógiai hitvallásom is az, hogy a gyermek csak szeretetben, elfogadó légkörben fejlődik. A gyerekeket barátaimnak tekintem, persze nem megfeledkezve arról, hogy a felnőtt es a felelős én vagyok. Szívesen együttműködik a gyermek veled, ha nem kényszeríted, szívesen segít, ha megkéred rá, és hibázni is szabad, mert mind emberek vagyunk. A szülőkkel való munka sokkal nehezebb, mint a gyerekekkel, a rohanó életmód sok mindentől megfosztja mindkettőjüket, pedig a szülők támogatása nélkül nem működik az óvoda.” Ezek is azok az értékek közé tartoznak, amit Tünde munkája során át szeretne adni községünkben. Kisiskolás fia is Borson jár iskolába, nem lett Váradi tanuló, mert édesanyja szerint, egy jó tanító kezében, a legszegényebb iskolában is jól halad a gyermek, és a felkapott Váradi tanintézmény is lehet gyenge eredményű, ha a pedagógus nem szívvel-lélekkel van ott velük. Tünde, tehát igyekszik otthonosan érezni magát községünkben, Kisszántón, kolléganőjével is ötletes programokkal, rendezvényekkel, színes műsorokkal pezsdítik fel a kistelepülés életét. Amúgy nem csak óvónőként kerül kapcsolatba emberekkel, Borson manikűrösként is sok ismerőst szerzett (érdekes, hogy mindkettő nagy türelmet igénylő szakma). Ebben a közegben egyre több tapasztalat gyűl fel a hónapok során új lakóhelyéről. Bors községet fejlett, több lehetőséggel rendelkező településnek látja, ahol sok lehetőség lenne kultúrára, sportra, szórakozásra, a szerinte kissé elszigetelődött Székelyföldhöz képest vannak lehetőségek, hogy az ember megvalósítsa álmait. Itt nyitottabbak az emberek, jobban közelednek egymáshoz,

Tünde (balra) a kolleganőjével Kisszántón

Amerikából jöttem... Az Ontario tó partjától a Körös partig nagyon nagy a távolság, és nagy a különbség életszínvonal, mentalitás, emberek között is. Piros József, ahogy a faluban nevezik, az „Amerikás”, 33 év múlva tért haza az Újvilágból, és telepedett le Nagyszántón. Igaz, először Nagyváradra tért vissza, hiszen egykori huszonéves „Váradi vagányként” ismerte minden szegletét, az embereket, de 2000-ben már annyira megváltozott a város arculata, népessége, hogy nagy csalódást okozott számára. Egy barátja ajánlotta Nagyszántót, és mivel ragaszkodott a természet közelséghez, „farmélethez”, ide is költözött.

A falu nagy pozitívumaként említi, hogy közel van a városhoz, csend van, biotermékeket vásárolhat (a házi tej nagy kedvence), van lehetősége kertészkedni, tehát létezik egy olyan „édeni állapot”, amit a nagyváros nem tud nyújtani. Amit, viszont negatívumként él meg, hogy a falu lakossága elöregedett, és szerinte sok olyan, főleg új lakos van, akik már nem ismerik a kis közösségben való együttélés szabályait. Nehezményezi a mezőgazdasági gépek bejövetelét a faluba, a juhok legeltetését a kertje alatt. Bár az emberek nagy részét kedvesnek, barátságosnak tartja, ezért is szeret itt lakni, az amerikai kistelepülések lakosaival ös�szehasonlítva azt sajnálja, hogy az itteni emberek nagy része kevésbé aktív, nincs annyi kezdeményezőkészség, mint odaát, főleg az amerikai magyarok mutathatnának példát szervezésből, összetartásból. Eleinte tervei közt szerepelt egy helyi focicsapat verbuválása, de nem járt sikerrel. Így másik szenvedélyének hódol, a főzésnek, és szívesen eljár a községben szervezett rendezvényekre, amely nagy részét színvonalasnak tartja. Az otthon fogalma számára azt jelenti, hogy az ember saját portáját, szűk környezetét próbálja elsősorban otthonossá varázsolni, mert minden komfortérzet alapja onnan indul ki. Kis városi kitérő után újra otthon... Főleg a fiatalokkal szokott megtörténni, hogy elhagyják szülőfalujukat, egy városi

munkahely miatt, vagy új lehetőségeket kutatva városra költöznek. Aztán ahogy az idő múlik, mindaz ami valaha csábítónak tűnt, a betondzsungel, a városi sürgés forgás, nyüzsgés, lárma – kezd egyre fárasztóbb lenni, és ha az ember családot is alapít, teljesen megváltozik az értékrendje, s visszavágyik a csendesebb, nyugodtabb tempójú vidéki életre. Ez történt Major Zsigmonddal is, aki 5 évet lakott Nagyváradon, és egy éve hazaköltözött szülőfalujába, Biharszentjánosra. „Kicsit olyan, mintha sohasem mentem volna el innen, hiszen bár Nagyváradon laktam, rendszeresen hazajártam Szentjánosra szüleimhez, és a református gyülekezetbe, feleségemmel Tündével, akit Váradon ismertem meg. A rogériuszi református gyülekezetben találkoztunk először egy ifjúsági istentiszteleten, és pár évvel később ugyanebben a templomban esküdtünk Isten és a gyülekezet előtt örök hűséget is egymásnak. Sok új barátot is szereztünk a városban, és a rogériuszi gyülekezetben szolgáltunk is, konferenciák, ifjúsági alkalmak szervezésében – de a szentjánosi barátokkal is tartottuk a kapcsolatot. Két éve Isten megajándékozott bennünket egy csodálatos kisfiúval, Matyival. A keresztelőn, amelyet már Szentjánoson tartottunk – dőlt el bennünk, hogy visszaköltözünk Szentjánosra. Azért is döntöttünk így, mert egyrészt a városban egy forgalmas főút mellett laktunk és nagyon zajos környék volt – Matyi pedig gyakran nem tudta kipihenni magát, mert az autók, és főleg a városon gyakori mentő, tűzoltó szirénázása, vagy éjszakai motorosok lármája felébresztette, másrészt mi is vágytunk a tisztább levegőre, csendesebb környékre, és a szülői ház s szüleim közelségére. Még egy éves sem volt Matyi mikor elhagytuk a várost, és hazaköltöztünk Szentjánosra. A költözésben nagy segítségünkre voltak mind a váradi, mind a szentjánosi barátok és család. Pár hónappal később a szentjánosi gyülekezetben engem is presbiternek választottak, amely szolgálatot örömmel vállaltam el, hiszen ez is megerősített benne, hogy valóban ez volt Isten akarata, hogy hazaköltözzek, és hogy itt akar használni Isten a szülőfalumban. Bár a munkahelyem továbbra is Nagyváradon van, ahol a Partiumi Keresztyén Egyetemen dolgozom, mint számítógépes rendszergazda, emellett Borson is bedolgozom a Polgármesteri Hivatalnál – szerződéssel, mint informatikus, és weboldal illetve kiadványszerkesztő.”

Tünde és Zsigmond, Matyi születésnapján


7

Ó- és Új évnek határán… Advent és az illatos Mézeskalács titka Luca nap kettőssége

Adventi bűnbánat, és mézédes csábítás: Adventus domini, - az Úr eljövetele, amelyre illik bűnbánattal készülni 4 héten át. Ezért lila 3 gyertya az adventi koszorún (a bűnbánat színe), és rózsaszín a negyedik gyertya, a közelgő Karácsonyi örömre utalva. Advent a régi hagyomány szerint böjti alakalom is volt, ez megmaradt ünnepi halfogyasztási szokásunkban is. De az egyik legnépszerűbb szokás világszerte a mézeskalácssütés. Az ókorban, cukor nem lévén, a méz volt a pótolhatatlan édesítőszer: még a halott szájába is mézes pogácsát tettek, ezzel engesztelve ki az alvilág őrét, és a germánok, pedig vaddisznó alakú mézeseket sütöttek a téli napfordulón. A kalács, a méz drágasága miatt, ünnepi sütemény volt, az 1200-as évektől kolostorok készítik (vallásos tárgyú figurákat), igaz, a bele gyúrt fűszereket a szerzetesek számára túlságosan izgatónak találták. Az 1300-as évek közepétől, említenek mézeskalácsos mestereket, például Bécsben. Magyarországon a 16. században már utaltak írásos emlékek a „mézes bábra”, az első mézeskalácsos céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de fontos központtá vált Debrecen is. Az angolok gyömbéresen készítik, Erdélyben a vadas mártásba morzsolták bele. A tükrös mézeskalács szív, pedig, ha templom előtt adták át, felért egy lánykéréssel. A leghíresebb mézeskalácsos rémtörténet: A „Jancsi és Juliska” (néme-

tül: Hansel und Gretel) című mesében a mézeskalács házikó a csábítás szimbóluma, a Grimm testvérek, viszont egy ugyancsak véres történetből inspirálódtak megírásakor. A mesekutatók, a Frankfurt közelében levő spessarti erdőben, megtalálták a mézeskalácssütő kemencét, szerszámokat, a sziklák közé bedugott titkos recepteket. Rátaláltak egy Katharina Schrader nevű mézeskalácsos nő nyomára is, aki itt sütötte az 1640-es években híres mézeskalácsait. Szerecsendiós, töltött, kandírozott, szirupos-mézes kalácsainak annyira híre ment, hogy a konkurencia megirigyelte. Főleg kikosarazott udvarlója, Hans Metzler, aki boszorkányság vádjával feljelentette. Az 1651-es boszorkányper iratai között valóban szerepel a nő neve, azzal a váddal, hogy embereket csal magához, meghizlalja és megeszi őket. Katharina a legszörnyűbb kínzások ellenére sem tört meg, így végül felmentették. De Hans nem nyugodott bele az ítéletbe, húgával, Gretellel megölte Katerinát az erdőben, és belenyomta az egyik meleg kemencébe. Hans, mivel udvari szállító volt Nürnbergben, büntetetlenül sütögette továbbra is mézeskalácsait. Hátborzongató valóság, - de a mézeskalács azóta is ellenállhatatlan számunkra.

Talán nincs még egy olyan nap a kalendáriumban, ahol ennyire ötvöződne a vallásos mártíromság fogalma, a babonás, varázslatos népi hagyománnyal. Szent Lucia egy gazdag szicíliai lány volt, aki keresztény hitéért szörnyű mártírhalált halt. Neve a fénnyel kapcsolatos (lux), ezért a szembetegek védőszentje, egy német hagyományként, pedig a Nobel díj kiosztásának részeseivé is váltak a Luca-koronás, gyertyás fiatal lányok: ők köszöntik a Nobel-díj kiosztásának zárónapján (december 13-án) a díjazottakat. Az egyház, azért tette erre a napra ünnepét, mert a Gergely pápa-féle naptárreform előtt (1582, október 4-e után 15-e következett), ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a fény születésének a kezdete (most december 21/22). A magyar népi hagyomány ezt a napot boszorkány- és rontásűző nappá alakította. Karácsonyig készítették a Luca-széket, 9 féle fából, amelyre, a Karácsonyi misén ráállva, felismerték a boszorkányokat, akik ekkor szarvakat viseltek (utána, égethették is gyorsan el, nehogy a leleplezett boszorkányok elverjék a kíváncsiskodókat). A legények hajnalban járták a házakat, szalmára térdepelve mondták el termékenységvarázsló rigmusukat, hogy a tyúkok jól tojjanak: ez volt a kotyolás, ame-

lyért ajándékba tojást kaptak. Jó jelnek számított, ha a Luca-napján ha a vízbe tett ágak kizöldültek, mert akkor a lány férjhez ment rövidesen. A szerelmi jóslást szolgálta még a 12 Luca pogácsa, melybe fiúneveket tartalmazó cédulákat tettek, naponta egyet a tűzbe dobtak, a legutolsó tartalmazta a jövendőbeli nevét. Végül, a Luca nap megfelelőnek bizonyult időjóslásra is: a 13-a, és a következő napok, Karácsonyig, 1-1 hónap időjárására utaltak. De „jósoltak” lilahagymával: Luca-napján 6 hagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak bele: hogy mennyire eresztett levet 1-1 fél hagyma, következtettek a hónap csapadékosságára. Bors községben is csiráztattak búzát, közepébe gyertyát szúrtak, s ha karácsonyig túlnőtte a búza, bő termésre utalt, - de meg is etették azután a jószággal, hogy egészséges legyen.

Kiskarácsony, Nagykarácsony Mit ünneplünk Karácsonykor? – tették fel a kérdést egy román hírcsatorna riporterei az ünnep előtt, és bizony találtak nem egy riportalanyt, akinek fogalmuk sem volt a helyes válaszról. Elhangzott a Mikulás–ünnep (a gyerekeimnek alig találtam egy olyan rajzfilmet, amelyben a Karácsony nem a Mikulásról szólt), evés-ivás, ajándék-ünnep, még a Jézus feltámadását is megtippelte valaki, - csak épp a születését nem. Pedig az első Karácsonyi misét már 352-ben megtartották, sőt, a Középkor 476-ban nem január elsejével, hanem „a mi Urunk, Jézus Krisztus születése napjával” kezdődött december 25-én

Események, amelyek Karácsonykor írták be magukat a történelembe Karácsonyi fények: Edison 1879 Karácsonyának estéjén Mento Parki villájában mutatta be az izzólámpát (egy légmentes üvegburában izzó szénszál). A laboratórium parkjában 700 villanykörte gyulladt ki, riporterek és turisták hada ünnepelte a tudóst, aki egy csapásra híres lett. Felfedezések: Karácsony első napján fedezték fel 1643-ban az Indiai óceánon található, ma Ausztráliához tartozó Karácsony szigeteket, és ezen a napon feneklett meg és hullt darabjaira Kolumbusz legendás hajója, a Santa Maria, 1492ben Haiti partjainál. Ugyanezen naphoz kötődik a tudományos világ

egyik nagy szenzációja: az Apollo 8 űrhajósai ráálltak a Hold körüli pályára, elérve a második kozmikus sebességet, megpillantották a Hold túlsó oldalát és a Földet is az űrből: a keringés alatt a Biblia teremtéstörténetéből olvastak fel. (A Holdraszállás 7 hónappal később sikerült Neil Armstrongéknak). Karácsony szülötte: Sissi, a magyarok kedvenc királynője 1837-ben, Karácsonykor látta meg a napvilágot. Legkisebb gyermekével, Mária Valériával gyakran ünnepeltek Gödöllőn, a császári pár Magyarországi rezidenciáján, ahol a karácsony, jótékonykodással telt:

többek közt képes könyveket színeztek a gyerekkorház betegeinek. Szilveszterre elkészült a műjégpálya, ahol udvartartásukkal vidáman csúszkáltak. Sissiről feljegyezték, hogy bár keményen fogyókúrázott, hogy megőrizze vékony alakját, a magyar ételeknek nem tudott ellenállni. Kedvence volt a paprikás csirke galuskával, szilvás gombóc (amit férjének, a császárnak egyszer saját kezűleg készített el a legenda szerint), lekváros derelye, az Erzsébet karikák (lekváros linzertészta, melyet a magyar Teufel kisasszony talált ki számára), és a híres ibolyafagylalt.


8

Decemberi ínyencségek – mit sütnek községünkben? December 24-e a legszigorúbb böjti nap volt hamvazószerda és nagypéntek mellett, amikor olajos káposztát, üres bablevest és mákos gubát ettek a hívek. Bőséggel fogyasztottak Karácsony és Újév között, pénzt hozó babot, borsót, mákot, egészségvédő fokhagymát, ugyancsak az egészségért almát (amit Karácsonykor kútba dobtak, Szilveszterkor a család megette), rontást elhárító diót, az életet édessé tevő mézet. Mára csak a bőséges Karácsonyi vacsorák, ebédek hagyománya maradt meg. Igaz, már nem ragaszkodnak az örömöt jelentő piros terítőhöz, nem tesznek szalmát az asztal alá, a betlehemi jászol emlékére, - de a menü ugyanolyan bőséges. Sok helyen, a disznótoros mellett elengedhetetlen a halászlé, orjaleves, a pulyka, a diós-mákos bejgli, almás, meggyes, túrós rétes. Újévkor ma is tilos baromfit enni, mert hátrafele kaparja a szerencsét, inkább disznót fogyasszunk, mert az előre túr. Decemberben, a község rendezvényein néhány ínyencséggel, hagyománnyá vált családi recepttel találkozhattam. Emma néni „Rigó Jancsi”- ja. A 80-as évei derekán levő, biharszentjánosi Emma néni ma is aktívan tevékenykedik egyházi rendezvényeken, a decemberi nőszövetségi találkozón is finom süteményekkel örvendeztette meg a vendégeket. Elárulta, hogy meg�gyes piskótájának omlóssága az 1 dl. olaj és 1 dl. tej keverékének köszönhető, de az általa hozott Rigó Jancsit, ezt az exkluzív süteményt sem tudtam fényképezni beszélgetésünk után, olyan hamar megették az ünnepség résztvevői. A Rigó Jancsi legendája: A pákozdi cigány hegedűs, az

1800-as évek közepén született Rigó Jancsi már korán kitűnt tehetségével Európa szerte. A legnagyobb botrány, viszont akkor fűződött nevéhez, mikor Párizsban elszerette a belga Chimay herceg feleségét, egy két gyerekes milliomos lányt. A legenda szerint, ezzel a süteménnyel kérte meg kezét, amit később a cukrász a hegedűsről nevezett el. A szerelem 10 év múlva elszállt, közben több millió dollár nyakára hágtak, Rigó Jancsi szegényen, magányosan halt meg. A sütemény, viszont megkezdte világszerte diadalútját. A recept: 3 tojás sárgát kikeverünk 6 dkg. cukorral, hozzáadjuk a habbá vert fehérjét, majd 6 dkg. lisztet, 2 dkg. kakaót. A piskótát lisztezett sütőpapíron, 180 fokon, 10 perc alatt megsütjük. 10 dkg. étcsokoládét gőz felett felolvasztunk, a gőzről levéve habverővel, óvatosan belekeverünk 4 deci tejszínhabot, esetleg egy kis rumot. A piskótát kettévágjuk, rákenjük a krémet, hűtőbe helyezzük. 4 dkg. étcsokoládét gőz felett fél evőkanál vajjal felolvasztjuk, a másik piskótára kenjük, ezt helyezzük az előző krémes lapra. (Lehet a 2 krémes piskóta közé még egy vékony réteg baracklekvárt is kenni). Pár órára hűtőbe hagyjuk, majd forró vízbe mártott késsel felvágjuk. A Borsi Nőszövetség Karácsonyi kalácsa. Évek óta hagyomány Borson, hogy házi kaláccsal és teával kínálják meg a nőszövetség tagjai a templomból kijövőket Karácsonykor. A recept: 35 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 csomag vaníliás

cukor, 2 kanál cukor, 1 tojás sárgája, 3dkg margarin, 2 kanál kakaó, 3 dl tej, 1 reszelt citrom héja, 1 dl olaj. csipetnyi só. Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, a lisztbe beletesszük a vaníliás cukrot, a cukrot, a sót, tojás sárgáját, reszelt citromhéjat es utána a tejben felfuttatott élesztővel kezdjük dagasztani és közben a 3 dkg olvasztott margarinnal es az olajjal ös�szegyúrjuk. Fél órát kelni hagyjuk. Mikor megkelt, kétféle vesszük es az egyik részébe beledolgozzuk a kakaót. Először kinyújtjuk a fehér lapot, aztán a kakaós lapot rátesszük, rászórjuk a mazsolát, majd feltekerjük és kizsírozott formába, de nem előmelegített sütőbe tesszük. Pácolt pulykacomb. Bár nem vagyok híve az amerikai szokások átvételének, az idén eldöntöttem, hogy Karácsonykor pulykát eszünk. Eredetileg a pulyka nem is karácsonyi étel, hanem a november 4. csütörtökén tartott amerikai Hálaadás-nap csemegéje, de mára már összeforrt téli ünnepünkkel. A nagyszántói Dani családtól vásárolt pulykáról, akkor még nem képzeltem, hogy 20 kilós lesz, így az adventi készülődés egyik momentuma számomra, a pulykareceptek keresgélése volt. A pulyka „nevelője”, Dani Éva ajánlott egy könnyű, a gyomrot nem megterhelő receptet, amit az ünnepek után is érdemes kipróbálni. A recept: 3 közepes vöröshagymát, 4 szál sárgarépát felvágva egy tálba szórunk. Ráöntünk 2 pohár vörösbort, 3 kanál konyakot, kevés szárított mentával, 3 babérlevéllel fűszerezzük, fél narancs héjával ízesítjük. 1 kiló pulykacombot bekenünk sóval, borssal, a páclébe rakjuk, és a hűtőszekrényben egy éjszakán át érleljük. A páclétől lecsöpögtetett combokat 5 deka sült császárszalonnán megpirítjuk, ráöntjük a páclevet, puhára pároljuk kis lángon. Miután a megfőtt combokat kiemeljük és felszeleteljük, a visszamaradt levéhez 3 deka vajból és egy kanál lisztből készült rántást adunk, besűrítjük, és a hús köré öntjük.

Mit hagytunk magunk mögött 2013-ban? … Anyagilag: Óriási különbségek vannak vezetők és alkalmazottak bérezése között, Románia a legutolsó helyen áll. – állapította meg az Economist gazdasági hetilap. Egy minimálbéren élő romániai munkavállalónak szinte egy teljes hónapon át kell robotolnia azért, hogy annyi pénzt keressen meg, mint vállalatának vezérigazgatója egyetlen óra alatt. Egy közepes vállalat vezérigazgatójának nettó havi fizetése 3500-6000 euró között mozog, a kisvállalkozások a gazdasági és az értékesítési igazgatókat fizetik meg a legjobban, ezek átlagos keresete 2500 - 2000 euró. Az állami szektor felsővezetői még a multik topmenedzsereinél is jobban

keresnek, annak ellenére, hogy a cégek évek óta veszteségesek (pl. az állami vasúttársaság vezérigazgatója havi bruttó 14583 eurót, a Román Posta első embere 14280 eurót, a Taromé 10 ezer eurót keres). Magyarország a két véglet között van, 14 napi minimálbér tesz ki egy átlagos vezérigazgatói órabért. Nemrég közétették az Európai bruttó minimálbérek listáját, ahol Románia az utolsó helyen áll, havi 158 euróval! (Magyarországon 335 euró, a listavezető Luxemburg, 1874 euróval). … Jövőkép, optimizmus: Egy erdélyi magyar fiatalságot érintő átfogó, 2013-as kutatás szerint, a 35 év alattiaknál nőtt a gyerekvállalási

kedv, viszont többen elhagynák (legalább egy időre) az országot. Bár a megkérdezettek több mint fele rendelkezik saját házzal és autóval, mégis a munkanélküliséget (60%-a), pénztelenséget, és kilátástalan jövőt tekintik a legnagyobb problémának. A fiatalok egynegyede rendelkezik ugyan felsőfokú diplomával, de most már egyre kevesebben vélik úgy, hogy a hosszas tanulás jobb esélyt biztosit elhelyezkedés szempontjából. Kitolódott a házasodási kedv 26-27 évre, és 64 %-ra nőtt azok aránya, akik legalább 2 gyermeket szeretnének (20%-uk 3-at, vagy többet). Rossz hír, hogy 43%-uk elmenne külföldre dolgozni, legtöbben Németországba, Ausztriába, kö-

zel egyötödük Angliába, Írországba, de Magyarországra, már csak 19%-uk. A 10 évvel ezelőtti felmérésekhez képest csökkent a vallásosság, de még mindig fontos a fiatalok 2/3-ának, ez a válság után enyhén emelkedett. A rendszeresen dohányzók aránya 28 %-ra csökkent, nőtt viszont az alkoholfogyasztás, főleg a napi rendszerességgel fogyasztóké. Arra a kérdésre, hogy van-e példaképük, közel fele senkit se tudott megnevezni, a többiektől, szavazatokat kapott Kányádi Sándor költő, Tamás Gábor és Dancs Annamari énekesek, Böjte Csaba csupán negyedik lett, és néhányan szavaztak olyan politikusokra is, mint Tőkés László.

Minden rosszat hátrahagyjunk az Új Esztendőben… • Az év utolsó napját, a 335-ben, ezen a napon meghalt I. Szilveszter pápáról nevezték el. A hagyomány szerint, ő gyógyította ki a kereszténységet elfogadtató Konstantin császárt a leprából, és összehívta 325-ben az I. Niceai zsinatot, ahol felléptek a Jézusról szóló tévtanitások ellen. Szilveszter úgy vonult be a pápák történelmébe, mint aki jó kapcsolatokat ápol a világi hatalmakkal, a későbbi pápák, akik ezt a nevet választották hasonló célokat követtek. Az óévhez is számtalan szerelmi és időjóslás (hagymakalendárium) kapcsolódik. • Újév napját a népi hagyományban Kiskarácsonynak is nevezték, az egyházban ez a 8 napos Jézus körülmetélkedésének nap-

ja. Az ókori Rómában az újév, még március 1-el kezdődött, csak időszámításunk előtt 153-tól, a Julius Caesar-féle naptárreformtól tették át január 1-re. Az újévi zajkeltés, lárma egykor a rossz szellemeket, űzte el, de a néphagyományban, újévkor bő termést kívánva járták a házakat a férfiak, ezért a házigazdától italt, kalácsot kaptak. Sok népi hiedelem is kapcsolódik a naphoz: a napfényes újév, szép évet, a csillagos ég rövid telet, az olvadás sok bort jelentett. Amit újévkor tettek, az visszaköszönt egész évben, ezért nem adtak ki semmit a házból, nem tettek rosszat, nem feküdtek ágyba, nehogy betegek legyenek. Hajnalban, a friss kúti vízben (aranyosviz) mosakodni egészséget jelentett,

az asszonyok, pedig rétest sütöttek, hogy olyan hosszúságúra nyúljon az életük és a pénzük. Az újévi kocsonya csontját a lányok kitették az udvarra, ha a kutya elvitte, férjhez mentek, a férj nevét, pedig úgy derítették ki, hogy a lesték, milyen nevű lesz az a férfi, akivel újévkor legelőször találkoznak. • Január 6 – Vízkereszt: Bár a karácsonyi festményeken a pásztorok mellett a keleti bölcseket is ott találjuk, tény, hogy nem egyszerre látogatták meg a kisdedet. Az egyházban a „3 királyok napját” január 6-ra tették, ez a farsang kezdőnapja is, a keleti egyházban, pedig Karácsonyt ünnepelnek ekkor (mivel ők még a régi, Julianus naptár szerint számolják az ünnepet). A népi

hagyományban a víz tisztító erejébe vetett hit nagy szerepet kapott: megszentelték a házakat, meglocsoltak vele embert és állatot, hogy egészségesek legyenek. A pap felírta az ajtófélfára a háromkirályok nevének kezdőbetűjét, - GMB - és az évszámot, a család, pedig cserében adományt (terményt) adott neki. Ezen a napon, az esős, enyhe idő korai tavaszra utalt.

Január 1 híres magyar szülötteiről Petőfi Sándor (1823) és Bocskai István (1557), két híres magyar, aki az év első napján látta meg a napvilágot. Bár még ma is sokan hisznek a minden alapot nélkülöző népi babonában, hogy szerencsétlenséget jelent, ha nő lépi át a küszöböt újévkor, a későbbi két híresség szülőházában megjelenő nő, a bába, ettől függetlenül, zaklatott életre segítette őket világra. A fogságban született Bocskai Erdély egyik,

politikailag kiszámíthatatlan korszakában próbál helyet találni, majd életét kitölti a Habsburg ellenes felkelés. Győzelme csúcsán halt meg, egy évvel azután, hogy fejedelemmé választották. Hasonlóan zűrös kor fia volt Petőfi is, a halál is fiatalon, hírneve csúcsán érte: ráadásul őt egész életében a pénztelenség is gyötörte. Álljon itt végül erről egy anekdota. Petőfi fiatal tanuló kora óta a színészpálya dicsőségére vá-

gyott, remélve, hogy szüleit segítheti. Így aztán Petőfi Sándor versírások közepette is nem egyszer útnak indult, hogy meghódítsa a világot jelentő deszkákat. De pénztől nem lett súlyosabb a zsebe, az bizonyos. Egy éjszaka tolvajokat vett észre szobájában, amint keresik a pénzes tarsolyát. Költőnk nevetve így szólt hozzájuk: - „Nem tudom, mit találhattok itt éjjel, ahol én nappal sem találok semmit.”

Bors Községi Figyelő 14 szám  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you