Issuu on Google+

A l b e r t

K a p r

SZÁZEGY TÉTEL A KÖNY V TER VEZÉSHEZ


Albert Kapr 101 tétel A Köny v tervezéshez


A l b e r t

K a p r

SZÁZEGY TÉTEL A KÖNY V TER VEZÉSHEZ


Az eredeti mű címe és kiadója: hundertundein sätze zur Buchgestaltung © veB Fachbuchverlag, leipzig Fordította: Beck Péter lektorálta: Földes György


„A hagyomány több mint azoknak a formáknak a megőrzése, amelyek a társadalom régmúlt korszakaiban szokásosak voltak. Egy emberéletnél hosszabb időn át összegyűlt tapasztalatokat, amelyeket következő nemzedékek igazoltak, nem lehet minden további nélkül félretolni… Hangulat, érzés, képzelet, sugallat, belátás vagy találékonyság nem pótolja kielégítően az anyag lényegének és a felhalmozott tudás átadásában és elterjesztésében betöltött hivatásának ésszerű megértését. Mindig szükség volt gondolkozásra, a gondolat rögzítésére és továbbadására”

Stanley Morison


Előszó Gutenberg napjai óta vannak könyvkészítési szabályok, amelyek az elmúlt századokban változhattak, módosulhattak és pontosabbá válhattak. A grafikai mesterség a közelmúltban iparrá lett, és ezzel a régi kézműves-szabályok érvényessége is csökken. Időközben a könyvtervezéssel az információelmélet és az olvashatóság kutatói is foglalkoztak. Eredményeik mes�szemenően igazolták a könyvművészet klasszikusainak, Aldus Manutius-nak, Garamond-nak, Baskerville-nek, Didot-nak, Bodoni-nak és Poeschel-nek felfogását. Századunkban Stanley Morison és Jan Tschichold foglalkozott a könyvtervezés alapelveinek felülvizsgálatával és megújításával. A művészetek területén a szabályok és elvek jelentősége természetesen megkérdőjelezhető. Az előrehaladó fejlődés a fennálló szabályokat néha nem veszi figyelembe, és a tapasztalt könyvművész nemcsak elvekhez tartja magát. Másrészről a könyvterjesztés feladatai túlságosan sokoldalúak ahhoz, semhogy szabályokba lehessen foglalni őket. Kivált a képes kötetek készítése hódít meg új területeket; néhány könyvfajta pedig, mint a lexikonok, atlaszok, szótárak és gyermekkönyvek túlságosan eltérnek a folyamatos olvasásra szánt könyvektől ahhoz, hogy ebben a tömör formában tekintetbe vehessük őket. Ugyanemiatt nem tárgyaljuk bővebben a brosúrák és kartonált könyvek készítésének kérdéseit. A könyvtervezés alapelveinek azonban megvan a létjogosultságuk, ha ésszerűek és igazolhatók. A következő tételek ezért a könyvkészítésnek csak arra a részére érvényesek, amely nem nyúlik be a művészet területére. Tapasztalati anyagot kívánnak összegyűjteni és továbbadni. Az ilyen alapelvek ismerete és figyelembevétele meggátolja a hanyagságokat és az olyan magától értetődő dolgokkal való felesleges kísérletezgetéseket, amelyek évszázadokon át beigazolódtak. Persze nem szabad, hogy visszahúzó legyen, amikor új feladatok-


ról van szó; az új, hatásos tervezési formákra való igazi törekvés minden támogatást megérdemel, még ha nem is tartja meg mindig a következőkben elmondott szabályokat. A gyakorlatban számos könyv esetében nincs is idő kísérletezésre; a kiadók és nyomdák együttműködését segíti, ha a könyvtervezés általános minőségi elveit elfogadják. Továbbá az ilyen szabályok bizonyos alapját adják a félautomatikus könyvkészítésnek, amelynek a következő évtizedekben feltétlenül elébe nézünk, mert meg kell követelni, hogy a megfelelő számítógépeket esztétikai szempontból is programozzák. Ha egy könyvet meg akarunk tervezni, két kiindulópont lehetséges. El lehet indulni belülről, a szövegrészből, és el lehet kezdeni kívülről, a védőborítóval. A következőkben a szövegrészből indulunk ki azért, mert mindenekelőtt a könyv olvasási és használati célját tartjuk szem előtt. A könyv elsősorban kulturális teljesítmények kifejezője és eredménye, a tudás és eszmék terjesztésének eszköze. Csak akkor éri el hatását, ha megfelelő a kivitele, tehát vonzó és érdekes védőborítója vagy kötése miatt könnyebben eladható. A könyvet először is el kell adni, az olvasó kezébe kell jutnia, hogy megmutatkozzanak fontosabb tulajdonságai: jó és kellemes olvashatóság, továbbá könnyű kezelhetőség. Könyvtervezésen itt nem az irodalmi vagy írói munkát értjük, hanem a szedést, a nyomtatást és a könyvkötést, valamint az ezt megelőző művészi terveket, vagyis mindazokat a munkákat, amelyek nyomán a kéziratból könyv lesz. És még egy félreértésnek szeretném elejét venni: nem a művészetnek vannak szabályai, hanem kézműves-szabályok vannak, ezeket célszerű összegyűjteni, figyelembe venni, és továbbadni. Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak, Horst Eric Wolter professzornak és Walter Schiller professzornak, akik tételeim kritikai kidolgozásában értékes megjegyzéseikkel segítettek. Az első kiadás szívélyes fogadtatása után a VEB Fachbuchverlag Leipzig az 1977. évi lipcsei nemzetközi


könyvművészeti kiállítás alkalmából második kiadást kezdeményezett, ebbe Max Caflisch, Zürich néhány javaslatát bedolgoztam, és hozzácsatoltam néhány megjegyzést az egyes irodalomfajták eltérő megtervezéséről.

Lipcse, 1976. május

Albert Kapr


Általában 1  A könyvtervezés feladata háromszoros: hatásosan és értelemszerűen kell közvetítenie a szöveget és ezzel a szerző szándékát, meg kell felelnie az olvasónak, és végül szép könyvet kell létrehoznia, anélkül, hogy a tervezés szépségének szándéka előtérbe tolakodna. 2  Aki a könyv megtervezésének felelősségét vállalja, legyen grafikus, műszaki szerkesztő, nyomdász vagy valamiféle más könyvalkotó, jól teszi, ha előbb olvassa a szöveget, pontos elképzelést alkot magának a szerző szándékáról, az olvasók várható köréről és az irodalmi műfajról, amelybe a szöveg sorolható. Ez a kézirat megmunkálásának egész folyamatában lebegjen a szeme előtt, nehogy öncélú megoldások ellentétbe kerüljenek a szöveg mondanivalójával.

Alak

3  A könyv céljából és abból a törekvésből, hogy használója jól kezelhesse, adódik az alakja. A könyv lehetőleg legyen könnyű, és ne legyen szükségtelenül nagy. Olyan könyvek meghatározásakor, amelyeket folyamatos olvasásra szánunk, az optimális sorszélességből indulunk ki. Ez 9 vagy 10 pontos betűfokozat esetében 18…22 ciceró. Ebből 11 vagy 12 cm-es lapszélesség adódik. Ha szélesség és a magasság között szép arányt keresünk, akkor az aranymetszet kínálkozik, a 11x18, 11x19, vagy a 12x20 cm-es alakok. (A magyar szabványos alakok közül ezt legjobban az FR5 közelíti meg.) 4  Tudományos és szakkönyvek számára, hogy a gyakran széles táblázatok, képletek és ábrák elférjenek, sokszor szélesebb alak szükséges. Ilyenkor a 2:3 arány javasolható. Ilyen a 14x21, 16x24, vagy 18x27 cm-es alak. 5  Képes könyvek alakja a képek jellegéhez és méretéhez igazodik. Ha a képeknek mintegy fele álló és a másik fele fekvő, akkor a négyzeteshez közelálló alak ajánlható, amely azonban optikailag akkor kelt jó hatást, ha kissé magasabb, mint amilyen széles, pl. a 21x24, 24x27 cm.

13


Papír 6  A papír száliránya a könyv gerincével párhuzamos legyen. Keresztszálirányú papírok csökkentik a könyv használhatóságát; a könyv rosszabbul lapozgatható, becsukáskor szétfeszül, és idő előtt elveszíti tetszetős külsejét. 7  Folyamatos olvasás céljára a papír enyhe elefántcsont színezése kellemesebb mint a vakító fehér. Még középfinom, vagyis fatartalmú papírok esetében is helyénvaló a papír anyagának alig észrevehető elefántcsont- vagy tojáshéjszínezete. Meleg alapszínen jobban lehet olvasni, mint hideg fehéren. 8  A papír felületi minősége is jelentős az olvasás szempontjából. A legkedvezőbbek a kellemes tapintású gépsima vagy enyhén simított papírok, mivel a szita- és a vezetőoldaluk között csekély a különbség. 9  A krétázott, azaz műnyomópapírok beeső mesterséges fényre csillognak, ezért zavarják a folyamatos olvasást. Képnyomtatás céljára készülnek, tehát elsősorban művészeti és képes könyvek nyomtatására használhatók fel. Illusztrált tudományos könyveket csak elkerülhetetlen esetben készítsünk műnyomó papíron, jobb megoldás a műnyomó melléklet. 10  A vékony papír alkalmazása könnyűvé és kellemessé teszi az olyan könyvet, amely átlagos papíron súlyos és nehezen kezelhető volna. Megfordítva, az egyébként túlságosan vékony kötet vastagabb papíron vaskosabbnak hat. 11  A papír minőségének, felületi tulajdonságainak, színezésének és súlyának kapcsolódnia kell az irodalmi tartalomhoz. Rövid életű könyvekhez nincs szükség famentes papírra. A felhasznált papír minőségétől függ a könyv költsége, ezért a papír megválasztásakor figyelembe kell venni az irodalmi műfajt. 12  Az alkalmazott betű is összefügg a papírral. Simított papírokhoz inkább a klasszicista antikva, testesebb papírokhoz inkább a reneszánsz antikva illik.

Betű

13  A könyvtervezés legfontosabb eleme a betű. Feladata, hogy olvashatóvá tegye a szöveget. Úgy olvasunk,

14


hogy a betűk és szavak képe útján felismerjük hangértéküket és jelentésüket. Olvasáskor többnyire nem érzékeljük a betű képiességét; a szem előrehaladása a sorban közvetlen szellemi reakcíót vált ki. A betű esztétikai benyomása azonban nemcsak az olvasás szüneteiben és a lapozgatáskor érvényesül; segítheti vagy akadályozhatja az olvasást. 14  Folyamatos olvasás céljára felnőttek számára a 9 vagy 10 pontos fokozat a legmegfelelőbb betűnagyság. 8 pontos fokozat esetében a szem túl hamar elfárad. 12 pontos vagy ennél nagyobb fokozatok esetében a szem a szokásos olvasási távolság látószögéből egyszerre kevesebb betűt érzékelhet. Terjedelmesebb szövegmennyiségeknek 6 vagy 7 pontos fokozatból való olvasása árt a szemnek, éppen ezért kerülni kell hosszabb szövegeknek kis fokozatból való szedését. 15  Gyermekek számára az első olvasmány betűje 36 pontos, és még az első iskolaév végén is 16 pontos legyen. A másodiktól a negyedik iskolaévig 14 vagy 12 pont a megfelelő. Gyenge látású és idősebb emberek részére olvasás-egészségügyi okokból szintén nagyobb betűfokozatok ajánlatosak. 16  Verzális és félkövér betűből szedett szövegek lassabban olvashatók, mint a szokásos kurrens antikvából szedettek. Verzális vagy félkövér szedést ezért csak rövid szövegekhez vagy kiemelésekhez használjunk. 17  A betű típusa és jellege a szöveg tartalmának és követelményeinek feleljen meg. Minden betű bizonyos asszociációkat ébreszt: lágy vagy szigorú, érzelmes vagy racionálisan hangsúlyos lehet. A reneszánsz antikva inkább regényhez, a klasszicista antikva viszont tudományos, míg a groteszk műszaki könyvhöz alkalmas. A tervező a nyelv, a történelmi vagy földrajzi vonatkozás és az olvasók valószínű köre szerint differenciálhat. A betű helyes megválasztása jelentős a könyv szépsége szempontjából.

Sorszélesség

18  A legkedvezőbb sorszélesség 9 vagy 10 pontos fokozat esetében kb. 18…22 ciceró, vagyis 8…10 cm. Nagyobb

15


fokozatok esetében a sorok legyenek szélesebbek, kisebbek esetében keskenyebbek. 19  Tudományos művekben, széles képletek és táblázatok esetén, a sorok akár 28 ciceró szélesek is lehetnek. 20  Ennél is szélesebb sorok olvasása közben a fejet ideoda kell mozgatni, és ez az olvasónak kényelmetlen. Viszonylag keskeny sorok (14 ciceró alatt) gyakori és rossz elválasztásokat, csúnyán nagy és egyenetlen szóközöket okoznak, vagy szabad soros szedést tesznek szükségessé. Az ideális sorban átlagosan 50…60 betű fér el. 21  Ha széles ábrák vagy táblázatok széles szedéstükröt kívánnak, kedvezőbb a két- vagy több hasábos elrendezés.

Kizárás

22  A normális szóköz mértéke egyharmad négyzet. Keskeny betűk esetében a szóköz szűkebb, szélesebbek esetén bővebb lehet. 23  A sorok kizárásakor optikailag egyenlő szóközökre kell törekednünk, tekintetbe véve egyes betűk nemnyomó térközét. 24  A határozott körvonalú, négyszögletes szedéstükör, amelyben a sorok egyenlő hosszúak, Gutenberg óta a prózai szövegeknek könyvszerű szedésmódja. Versek esetében a sorok elöl többnyire egységesen egymás alatt kezdődnek, hátul pedig különböző hosszúságúak. Ez a versek számára alkalmas soresés alkalomadtán prózára is alkalmazható, főleg azért, hogy a különlegesen keskeny hasábok rossz szóelválasztásait elkerüljük. Ezt nevezzük szabad soros szedésnek. Átlagos, folyamatos olvasásra szánt könyvben azonban a szabad soros szedés ritkán jó.

Sorok ritkítása

25  Kompressz, azaz szorosan egymás alá szedett sorokat nehezebb olvasni, mint a mérsékelten ritkítottakat. 10 pontos fokozat és átlagos sorszélesség esetében a szokásos ritkítás 2 pont, a betű és a rendelkezésre álló hely vagy papír szerint azonban 1 vagy 3 pont is lehet. A ritkítás eldöntésekor a margóviszonyokat is figyelembe kell venni.

16


Kiemelés 26  A legcélszerűbb és legszebb kiemelési lehetőség folyó szövegben a szövegbetű saját kurzívja. 27  A kiemelés másik lehetősége a kis kapitálisból (kapitälchenből) való szedés. Kis kapitálist lehetőleg ne ritkítsunk. Nagybetűs szavakhoz kis kapitális esetén is a megfelelő verzálist kell alkalmazni. Tudományos könyvek folyó szövegében a személynevek kis kapitálisból szedhetők. 28  A harmadik kiemelési lehetőség a szövegbetű félkövérje. Félkövérből szedett szövegrészek azonban az egyenletes szürke foltból erősen kilépnek. Félkövér kiemelést ezért célszerűen és az egész szedéshez képest megfelelő arányban használjunk. Fontos didaktikai szerepe van a tankönyvekben. 29  A további kiemelési lehetőségek, a verzális szedés, a kurzív és félkövér verzális, az aláhúzás és a kövér vagy eltérő típusú betű használata, valamint nagyobb betűfokozat alkalmazása zavarja az oldal szürke foltját. Ezek csökkentik a lineáris olvasást, ezért csak nagyon indokolt esetekben, pl. didaktikai szempontból alkalmazzuk őket. 30  A betűk ritkításával való kiemelés zavarja az olvasás ritmusát, elvonja, csorbítja a figyelmet, továbbá csökkenti a szürke folt hatását. Kurrens betűk ritkítását vagy spacionálását csak akkor szabad alkalmazni, ha más kiemelési lehetőség nem áll rendelkezésre. Mindenképpen kerüljük azonban a folyó kézírásból származó kurzív kurrens ritkítását.

Címek

31  Folyamatos szövegben elegendő, ha a címeket üres sorral vagy észrevehetően nagyobb térközzel hangsúlyozzuk. A címek fontosságának foka szerint, a szövegbetű kurzívját, félkövérjét, a szövegbetű fokozatának egalizált, illetve ritkított verzálisát vagy nagyobb betűfokozatot vehetünk igénybe. 32  Tudományos és szakkönyvekben, amelyekben sok a különböző értékű, szöveg közötti cím, gyakran jobb a szöveg közötti címek eltérő jelentőségét a tizedes

17


számozással érzékeltetni, mint pusztán különböző betűfokozatokkal és kiemelésekkel. 33  A címek a fölöttük és alattuk levő térközzel együtt több üres sor helyét foglalják el. A cím utáni első szövegsor tartson regisztert, azaz a szemben levő oldal megfelelő sorával vonalban kell állnia. 34  Belső címeket és fejezetcímeket szedhetünk szimmetrikusan, valamint alkalomadtán más típusból is. A tipográfiai döntést a könyv tartalma és célja határozza meg.

Szín

35  A hangsúlyozás egyik módja, egy második színnel való kiemelés. Ezzel azonban csínján kell bánni. A kiemelő szín feleljen meg a könyv tartalmának, és legyen összhangban a papír, valamint a fekete festék színértékével. Díszítő színként a rozsdavörös, a borvörös, a türkizkék és az óarany vált be.

Behúzás

36  Az egyes fejezeteket a bekezdések úgy tagolják, ahogyan a központozás a mondatokat. Minden bekezdés behúzással kezdődik, amelynek mértéke többnyire egy négyzet. Ha valamelyik bekezdés utolsó sora, a tükör jobb széléig ér, a behúzás az új bekezdés egyetlen jelölése. A könyv első sorában vagy egy új fejezet, ill. üres sor utáni első sorban nincs szükség behúzásra.

Szedéstükör

37  A szedéstükör a választott könyvalaktól függ. Az oldalmagasság álljon harmonikus viszonyban a sorszélességgel. 38  A fehér margók megóvják az olvasó szemét attól, hogy valami nyugtalan alap elterelje, továbbá lapozásra és jegyzetelésre használhatók. A belső margók keskenyebbek lehetnek, mivel itt a bal és a jobb oldal belső margója összetalálkozik. A nyitott könyv két oldala mindig együttesen hat, oldalpárként, ezért ajánlatos, hogy a külső margók szélessége közel álljon a belső margók

18


összegéhez. Vastag könyvek belső margójánál ügyelni kell arra, hogy a szedéstükör ne kerüljön a kötés okozta domborulatba, mert ez nagyon megnehezíti az olvasást. 39  A margók szélessége a könyv céljához, a választott betűhöz és a sorok térközéhez igazodik. Zsebkönyvek margóinak szélessége legalább 10mm legyen. Vékony vonalvezetésű betű és tág térköz alkalmazásakor a margók szélesebbek legyenek, mint erőteljes betű és csekély térköz esetében. 40  Történelmi tapasztalatok a következő margóviszonyokat teszik ajánlatossá, hogy ha a papír kihasználása 70% 60% 40% belül 3 3 2 felül 3 4 3 kívül 3 5 4 alul 5 6 6 Más margóviszonyok is lehetségesek, de legyenek világosak és harmonikusak.

Oldalszámok

41  Az oldalszám általában a könyvoldal alsó margóján oldalt vagy középen áll, a szöveg utolsó sorától egy sorral elválasztva. Elegendő, ha az oldalszámot a szövegbetű számaiból szedjük. A címnegyed a tartalomjegyzékig és az impresszum (kolofon) a számozásba beszámít, de nem kap oldalszámot. 42  Ha az oldalszám állítására más helyet vagy nagyobb fokozatú számot választunk, ügyelnünk kell arra, hogy az oldalszámok lapozgatáskor megtalálhatók legyenek, és olvasáskor ne zavarják a figyelmet.

Élőfej

43  Az élőfej tudományos művekben megkönnyíti egyegy szöveghely megtalálását, általában az oldal felső margóján áll. Kis kapitálisból vagy a szövegbetű kurzívjából szedjük. A szövegbetű fokozatából szedett oldalszám

19


többnyire a tükör külső szélén, az élőfejjel egy sorban áll. Az élőfej lehet egy fokozattal kisebb, és a szövegtől egy üres sor vagy még egy vonal is elválasztja. 44 Széles alsó margójú könyvekbe az élőfej az alsó margóba is kerülhet, az oldalszámmal azonos magasságba.

Tördelés

45  Az oldalak általában egyenlő magasak, vagyis ugyanannyi szövegsort tartalmaznak. Lehetőleg el kell azonban kerülni, hogy kimenetsor új oldal élére kerüljön. Ha nincs rá lehetőség, hogy az ilyen sort áttördeléssel behozzuk, szükség esetén valamelyik oldal egy sorral magasabb vagy alacsonyabb lehet. Ez a szabály különösen fényszedés esetén helyénvaló.

Szavak elválasztása

46  Nem szép, ha egymás alatt háromnál több elválasztás áll. 47  Bal oldal alsó sorában szükség esetén elfogadható az elválasztás. Jobb oldal alján kerülni kell.

Lábjegyzetek

48  A lábjegyzeteket a szövegbetűnél egy vagy két fokozattal kisebből szedjük, és a szöveghez optikailag hasonlóan ritkítjuk. A lábjegyzeteket a szövegtől egy üres sorral vagy ezenkívül még egy sorszélességű tompafinom vonallal is elválasztjuk. A szedéstükrön belül állnak néhány szövegsor helyén, amelyeket a következő oldalra tördelünk. 49  A lábjegyzeteket a vezérszóhoz szorosan csatlakozó, felső állású törtszámmal jelöljük meg. Ugyanezt a számot a lábjegyzetben a szám mellé pontot szedve ismételjük meg. A jegyzetszövegben felső állású törtszámok túlságosan kicsinyek, a jegyzetszám mellé zárójelet szedni felesleges.

Széljegyzetek

50  A széljegyzeteket a szövegbetű típusából vagy kurzívjából, egy vagy két fokozattal kisebből szedjük, és a külső margóra állítjuk, optikailag a szöveghez hasonlóan

20


ritkítva. A széljegyzet első sorának a szöveg vonatkozó sorával vonalban kell állnia. A széljegyzeteket általában egy ciceróval választjuk el a szövegtől, és a szöveg felőli oldalra zárjuk. A széljegyzetnek a szövegtől való távolsága függ a szöveg betűfokozatától és ritkításától.

Táblázatok

51  A táblázatokat szedjük a lehető legegyszerűbben és legáttekinthetőbben. Befoglalásukra gyakran elegendők a tompafinom vízszintes vonalak, a hasábokat elválasztó függőleges vonalak a hasábok pontos egymás alá állításával feleslegessé tehetők. Számokként fél négyzet széles, kurrens (ugrálós) számok használhatók, betűként a szövegbetű a leghelyénvalóbb. A táblázatok fejét általában kisebb fokozatból szedjük. Ha a könyvben kevés a táblázat, gondoljuk át, nem lehet-e oszlopos szedéssé átalakítani.

Illusztrációk

52  Az ábrák és illusztrációk legyenek összhangban a tartalommal vagy a szöveggel, ezért optikailag és művészileg megfelelő kapcsolatban kell lenniük a könyv tipográfiájával. 53  Az ábrákat a könyv oldalpárjával kell összehangolni. A képtáblákat lehetőleg a szedéstükör alakjára méretezzük, vagy – ettől erősen eltérően – a papír alakjához igazítsuk, tehát körös-körül egyenlő margókkal lássuk el vagy futassuk ki. 54  Az illusztrációk, táblák, a könyvben elszórt rajzok, címkék, fejlécek, stb. szürke foltja harmonizáljon a tipográfiával, vagy alkosson érdekes ellentétet. 55  A betűk vonalvezetését és kifejező értékét is összhangba kell hozni az illusztrációkkal. Az illusztrátor dolgozzon együtt a tipográfussal, és vegyen részt a mintaoldalak rögzítésében. 56  A könyv legfontosabb részét, a szöveget, amelyből a könyv tervezésekor alapvetően ki kell indulni, a címív és a függelék keretezi. A címívet és a függeléket ugyanolyan jellegűen kell kialakítani, mint a szövegrészt.

21


Címnegyedív 57  A címnegyedív részei: a szennycím az 1. oldalon, a főcím a 3. oldalon, a tartalomjegyzék az 5. oldalon és az előszó a 7. oldalon. A sorrend eltolódhat, ha az 5. oldalra ajánlás kerül, vagy ha a tartalomjegyzék kettőnél több oldalból áll.

Szennycím

58  A szennycím előlegezze szerényen a főcímet. Elegendő, ha a szövegbetűből vagy verzálisból a szedéstükör élén egy, esetleg két sorban megadja a szerző nevét és a címet. Szennycím helyett használhatunk egy kis nyitórajzot, emblémát vagy más grafikát. A szennycímoldal teljesen üres is maradhat.

Főcím

59  A főcím a szöveg kapuja, ugyanakkor egyértelmű bibliográfiai adatokat kell közvetítenie. A címoldalon a következő adatokat kell feltüntetni: a szerző nevét, esetleg tudományos fokozatát, a mű címét, esetleg alcímét, a kiadó nevét, a kiadás helyét és a kiadás évét. 60  A főcím több alkalmat nyújt a tipográfusnak, hogy megmutassa képzelőerejét és tervező tehetségét, mint a könyv bármely más része. A főcím összhangját a szövegrésszel úgy valósíthatjuk meg, hogy a kiadó megjelölését és az esetleg szükséges alcímet a szövegbetű fokozatából szedjük. A szerző neve egy vagy több fokozattal nagyobb betűtípusból alakítható ki, általában a legnagyobból a mű címét tervezzük. Ezek az arányok azonban változhatnak, ha pl. egy klasszikus író műveinek kiadásáról van szó, akkor uralkodó helyet kaphat a szerző neve. 61  Összegyűjtött művek több kötetes kiadása esetében helyénvaló lehet a kettős címoldal. Ilyenkor a 2. oldalon többnyire valamennyi kötetben azonos adatok állnak, a 3. oldalra pedig az egyes kötetek címe kerül. Néha a mű címe is az 1. vagy a 3. oldalra kerül, a kötetcím pedig a 3-dikra vagy az 5-dikre. 62  Minden címtervezéskor lehetőség van középtengelyes és oldaltengelyes megoldásra. Mindkét változat

22


egyformán jogosult. Regényekben inkább a szimmetria, szakkönyvekben az asszimetria kerül előtérbe. A tipográfiai eszköz megválasztásában a mű tartalma a döntő. A szövegrésszel való egységet meg kell őrizni. 63  A főcímben egy-egy díszítő színt, címrajzot vagy más típusú betűből szedett sort is elhelyezhetünk. A címoldal különleges gondosságot igényel, emeli az egész könyv minőségét.

Címkép

64  Régebbi művekben a 2. oldalon gyakran egy címképet (frontispiece) találunk, a kötet elé helyezett grafikus ábrázolást, rézmetszetet, képtáblát vagy egész oldalas illusztrációt. Ezt a szép hagyományt napjainkban a szerző portréjának vagy valami más illusztrációnak közzétételével követik. A könyv egészének egységét akkor biztosítjuk a legjobban, ha a 2. oldal képtábláját a szedéstükör nagyságára méretezzük. 65  Némely szakkönyvben, ismeretterjesztő könyvben, de az irodalom más műfajába tartozó könyvben is felhasználják a 2. oldalt a cím megtervezéséhez. Mivel a szem elé amúgy is oldalpár tárul, mindenképpen kézenfekvő, hogy az egyébként üres 2. oldalt egy vagy több sor odahelyezésével vagy egy illusztrációval bekapcsoljuk a főcímbe.

Copyright megjelölése

66  A copyright megjelölése és az impresszum általában a 4. oldalra kerül, ez a szokásos helye, mégis meg kellene gondolni, hogy jogi, kereskedelmi és műszaki adatok a főcím után és a szövegrész kezdete előtt ellene mondanak annak, hogy az olvasó (kivált szépirodalmi könyv esetében) a szövegre hangolódjék. Ezért célszerűbb a copyright jelzést a lehető legszerényebben, a szövegbetűből szedett sorral a szedéstükör alsó élén elhelyezni. 67  Az impresszum csak végszükség esetén, például zsebkönyvekben vagy tankönyveken kerülhet a 4. oldalra is a szövegbetű valamely kisebb fokozatából szedve, ha ezzel terjedelemcsökkenés érhető el. Az impresszum számára jobb hely a könyv vége. A 4. oldalon gyakran

23


ún. kolofonoldalt alakítunk ki. Ezen a könyv kialakításában résztvevő személyeket (pl. fordító, illusztrátor stb.) tüntetjük fel.

Tartalomjegyzék

68  A tartalomjegyzéket, amely regényekben többnyire szükségtelen, az olvasó a szöveg olvasása előtt, azaz a címívben várja el. Olyan esetekben, amikor az előszóban a könyv felépítését megmagyarázzák, és a tartalomjegyzéket megindokolják, ez utóbbi kerüljön az előszó vagy bevezető után. 69  A tartalomjegyzéket a lehető legáttekinthetőbben kell tagolni és elrendezni. Legjobb a szövegbetűből vagy egy fokozattal kisebből szedni. 70  A tartalomjegyzék szedésében a szokásos kevéssé szép kipontozás helyett más módszerekkel is találkozhatunk. Olykor lehetséges, hogy az oldalszámokat a fejezetcímek elé állítjuk. A tartalomjegyzéket nem okvetlenül szükséges a szedéstükör szélességére szedni, ha jobb elrendezést találhatunk. 71  A tartalomjegyzék, a bevezető és az előszó címét ugyanúgy kezeljük, mint a fejezetcímeket.

Szövegkezdés

72  A szöveg, mint a könyv minden más fontos része, jobb oldalon kezdődik.

Függelék

73  A tudományos könyvben nagy jelentőségű a függelék. Sorrendje a következő: 1. hivatkozások és magyarázó szövegek, 2. jegyzetek és forrásmunkák, 3. irodalomjegyzék, 4. név- és tárgymutató 74  A függelék valamennyi részét rendszerint azonos betűfokozatból, a szövegnél egy vagy két fokozattal kisebből szedjük. A jegyzetek, a név- és tárgymutató, valamint az irodalomjegyzék címeit is ugyanúgy kezeljük, mint fejezetcímeket.

24


Jegyzetek 75  A jegyzeteket a lábjegyzetekhez hasonlóan szedjük. A szövegrészben azokat a szavakat, amelyekhez jegyzetek kapcsolódnak, folyamatos számozású, rázárt, felső állású törtszámokkal látjuk el. Bonyolult szövegekben, amelyekben lábjegyzetek és jegyzetek is vannak, a jegyzetek számait folyamatos számozással a szövegfokozat szögletes zárójelbe tett számaiból szedjük. A függelékben ezeket a számokat annak a betűfokozatnak a számaiból ismételjük meg, amelyekből a jegyzetek szövegét szedtük.

Irodalomjegyzék

76  A tudományos könyv irodalomjegyzéke a könyv használója számára rendkívül jelentős, ezért szedését különleges gonddal kezeljük. A szerzők vezeték és keresztnevét kis kapitálisból szedjük. A felsorolt művek, valamint a folyóiratok és könyvek címét kurzívból, a további adatokat, a kiadót, a kiadás helyét és számát álló betűből szedjük.

Név- és tárgymutató

77  A név- és tárgymutató, amelyet indexnek vagy regiszternek is neveznek, viszonylag rövid sorokból áll, ezért ajánlatos két- vagy több hasábos elrendezése. 78  A szövegre és a képekre való hivatkozások megkülönböztetésére a szöveghivatkozásokat álló, a képhivatkozásokat kurzív számokból lehet szedni. 79  Ha valamelyik név vagy tárgy után annyi oldalszámot sorolunk fel, hogy két vagy több sorra van szükség, akkor a második és a következő sorokat fél négyzettel behúzzuk. 80  A név- és tárgymutató keskeny hasábjait szabad sorokban szedjük.

Impresszum

81  Az impresszum és a kolofon a kiadó nevét, a megjelenés évét, a szerkesztő, az illusztrátor, a könyvtervező nevét, esetleg a védőborító tervezőjét is, valamint az előállításban részt vett valamennyi nyomda megnevezését tartalmazza. Kiegészítésképpen adjuk meg az alkalmazott betűtípust és a papírt gyártó üzemet is.

25


82  Az impresszum számára a legmegfelelőbb hely az utolsó oldal fej vagy lábrésze, vagy ha az utolsó ívben üres oldalak vannak, az utolsó előtti oldal fejrésze.

Nyomtatás

83  Nyomtatáskor ügyelni kell a gondos egyengetésre, a szép- és hátnyomat, valamint az egyes ívek közötti egyenletes színtartásra.

Előzék

84  A kötött könyv könyvtestét az első és hátsó előzék fogja közre. Előzékként lehetőleg tartós és színben a szövegpapírhoz, a táblaborítóhoz, továbbá az oromszegélyhez illő papírt válasszunk. 85  Az első és hátsó előzéket kétoldalasan illusztrálhatjuk, díszíthetjük vagy megfelelő adatok céljára is felhasználhatjuk.

Könyvkötés

86  A könyv fűzésére és kötésére alkalmazott különböző eljárások függvénye az előállítási költség. Olcsó és rövid életű könyvekre ugyanúgy szükség van, mint tartós és drága könyvekre. Az olvasó érdekében azonban szükséges, hogy a könyv minden része, beleértve az előállítási eljárásokat, következetesen egyetlen célt elégítsen ki. 87  A köyvet legjobban könyvkötő anyagokkal (papírral, vászonnal, műanyaggal, vagy bőrrel) borított kemény táblák óvják meg. A borítóanyag megválasztásának, struktúrájának és színének jelentősége van a könyv külseje szempontjából, és természetes, hogy itt is a mű tartalmából és rendeltetéséből kell kiindulni. 88  A tábla pereme körös-körül egyenlő legyen, és a könyvtestet ne haladja meg 2mm-nél többel. Különösen kellemesek a könnyű és hajlékony kötéstáblák. Akárcsak a papír esetében, ügyelni kell a lemez helyes, azaz a gerinccel párhuzamos szálirányára. 89  A fűzés és kötés a sík papírívet plasztikus képződmén�nyé teszi. Ebben az értelemben jelentős, hogy a gerinc egyenes vagy gömbölyített-e. Az egyenes gerinc tömör

26


és tárgyias hatású, vastag (kb. 25mm-en túli) kötetek esetében azonban azzal a veszéllyel jár, hogy bizonyos használati idő után a könyvtest előredől. Ezért többnyire az enyhe és egyenletes gömbölyítés a legmegfelelőbb. 90  A kötött könyv minőségét javítja a gondos beégetés, az egyenletesen beragasztott oromszegély és az élmetszés is, továbbá a jelzőszalag vagy az olvasójel. 91  Ugyanígy meg kell követelni a könyvkötészettől a felragasztott előzék alatt áttetsző fűzővászon egyenes és keskeny vágását is. 92  Ha a könyvre védőborító kerül, a kötés viszonylag egyszerű lehet. A legnagyobb figyelmet a gerinc érdemli, mert ez látható a könyvespolcon, és ennek szövege alapján keressük meg a könyvet a polcon. A gerincen elegendő a szerző vezetékneve és a rövid cím. (A magyar szabvány azonban előírja, hogy a gerincen a szerző ill. szerzők teljes neve és a könyv teljes címe szerepeljen, kivéve, ha nem fér el rajta. – a fordító)    

Gerinc

93  Elvileg minden 5mm-nél szélesebb könyvnek gerincszöveget kellene kapnia. 94  Általában minden hosszanti gerincszöveg alulról fölfelé fut. Németországban ezzel szemben a 30 cmnél magasabb könyveknek, amelyeket fektetve tesznek a könyvszekrénybe, gerincszövege felülről lefelé fut. Hasonló nagyságú könyvek gerincszövegének egységes iránya döntő fontosságú. 95  Vastagabb könyvek gerincszövegét címkeszerűen ajánlatos nyomni.

Első tábla

96  Mind a két táblára nem kell okvetlenül rányomni a címet, ajánlatos azonban az első táblát egy címkével vagy valami egyszerű betűs vésettel megjelölni.

Védőborító

97  A védőborítónak kevésbé a könyv megvédése a feladata, inkább propagandaeszköz, a könyvhöz illő kispla-

27


kát. Modern legyen, vonzó és hatásos, de mindig a könyv szellemének és rendeltetésének feleljen meg. 98  A védőborító füleit magyarázó vagy propagandaszövegek céljára használhatjuk fel. Az elülső fülszöveg többnyire a könyv tartalmát ismerteti. A hátsó fülszövegen gyakran a kiadó egyéb könyveit hirdetik, vagy a szerző más műveit sorolják fel stb. A fülön legcélszerűbb a szabad soros szedést alkalmazni. 99  A védőborító 1mm-rel alacsonyabb legyen, mint a kötés, hogy a behasadás veszélyét elkerüljük. 100  A zsebkönyv, kartonkötés vagy a brosúra esetében a védőborító propaganda feladatát a kötés veszi át. Mint a védőborító esetében, a hátsó fedél itt is propagandacélokra használható fel. A zsebkönyv gerincén, akárcsak a kötött könyv gerincén, jól olvashatóan meg kell adni a szerző nevét és a könyv címét.

A könyv mint egész

101  Befejezésül még egyszer utalni kell arra, hogy a könyv minden részét egyetlen, egységes esztétikai elgondolással kell megtervezni. Minden elemnek, betűnek, illusztrációnak, tipográfiának, színnek, kötésnek és védőnek összhangban kell lennie egymással.


Az egyes irodalomfajták tervezéséhez Néhány évtizede differenciálódási folyamat kezdődött el a könyvtervezésben: az egyes irodalomfajták szerinti megkülönböztetés. A század első felében a könyvművészek a szép könyv vagy az ideális könyv megtervezésére törekedtek. Ma a könyvfajták annyira különbözők, hogy csupán szép klasszikus kiadványról, jól nyomtatott és tervezett művészeti könyvről, értelmesen megalkotott szakkönyvről stb. beszélhetünk. Az ilyen módon differenciált könyvfajták kiindulópontja gyakorlati természetű, a tervező a könyvet egyedi használati céljának megfelelően akarja feldolgozni. Míg a 101 tétel az általánosan érvényeset kívánta rögzíteni, az itt következő megjegyzésekben azt hangsúlyozzuk, ami az egyes irodalomfajtákban különleges. Elkerülhetetlen, hogy eközben ismétlések ne adódjanak. Természetesen az is, hogy akkor is létrejöhetnek jó könyvek, ha a művészeti tervezés az itt megadott ajánlásokat nem veszi figyelembe. A művészi munkát nem lehet maximákba foglalni; ezekben az utólagos megjegyzésekben is kizárólag tapasztalati eredményekről van szó.

Tudományos irodalom A tervezésnél a tudományos művek természeti és társadalmi ismereteit kell a potenciális olvasónak továbbadnia, valamint a gyakorlatban hatékonnyá tenni. A tudományos könyv szövegrészében kevés tere van az egyedi művészi megnyilvánulásnak és újításoknak is csak akkor, ha a könyv használhatóságát javítják. Tudományos könyveket jó minőségű, famentes papírra kell nyomtatni. A papír volumene, felületi tulajdonságai és színárnyalata illeszkedjék a tartalomhoz. A tudományos könyv betűje legyen tárgyilagos, jól olvasható és viszonylag semleges. Műszaki-tudományos

29


könyvekben, ill. társadalomtudományi kiadványokban hangsúlyozhatja a mindenkori sajátosságokat. A tipográfia akkor teljesíti feladatát, ha belső rendje áttekinthetővé teszi a könyv felépítést. A fejezetcímeket értékük szerinti fokozatokban, a tartalomjegyzéket, a mutatókat, az irodalomjegyzéket és minden egyéb részletet szakszerűen és úgy kell elrendezni, hogy egy-egy adott szövegrészt könnyen meg lehessen találni. A jó tudományos könyvben nevek szedésére, kivált a bibliográfiában a szerzők nevéhez kis kapitálist (kapitälchent) célszerű alkalmazni. A tudományos könyv felépítésében minden támogatást megérdemelnek olyan új formák, amelyek meghatározott szövegrészek megtalálását gyorsítják, pl. az egyes fejezetek rövid összefoglalása, pontos decimális rendszer stb. Tudományos rajzoknak végig azonos vonalvastagságban, azonos típusú és fokozatú felirattal kell megjelenniük. A főcím tartalmazza bibliográfiailag egyértelműen a tudományos könyv minden fontos adatát, és tipográfiája legyen összhangban a szövegrésszel. Sorozatkiadások esetében a könyv olvasójának és a könyvtárosnak könnyen fel kell ismernie, melyik a sorozatcím és melyik az egyedi cím, ki a kiadó és ki a szerző. Tudományos könyvekhez is javasolható a propagandahatású védőborító, de ez feleljen meg a mű jellegének és tartalmának.

Szakkönyvek A szakkönyvek célja a tudományos és a termelési tapasztalatok terjesztése. A potenciális olvasók különböző előképzettségének, továbbá a könyv feladatának megfelelően a tervezése különböző. Mérnököknek szánt szakkönyvek formájukban is a tudományos irodalomhoz közelítenek, művezetőknek, munkásoknak és ipari tanulóknak szánt szakkönyvek az ismeretterjesztő irodalomhoz. Ritkán olvassák őket egyfolytában elejétől végig, inkább kézikönyvek, és ezért úgy kell egy-egy ismeretanyagot elrendezni, hogy az olvasó könnyen megtalálhassa az őt érdeklő részt. Az adott anyag feltételezhető

30


élettartama szerint használhatunk famentes, félfamentes vagy fatartalmú papírt. Műnyomó papírokat többnyire csak egyes, autotípiát tartalmazó ívekhez tervezünk, bizonyos könyvek esetében azonban, amikor a mű minősége szempontjából döntő, hogy a képek csillogjanak, természetesen krétázott papírt kell használnunk. A szövegbetű legyen szakszerű és akárcsak a tudományos könyvek esetében, jól olvasható. A betű megválasztása gyakran attól függ, hogy megvannak-e a tudományos jelek és kiegészítő betűk. A szakkönyv tipográfusa mindenekelőtt törekedjen az áttekinthetőségre és rendre, tekintetbe veheti továbbá a didaktikai tapasztalatokat. A könyv minden elemét, a tartalomjegyzéket, a jól tagolt címeket, a tizedes számozást, az élőfejet és az egész apparátust nagy gonddal kell kezelni. Ha nagyméretű ábrák, táblázatok és képletek nagyobb alakot kívánnak meg, többnyire a két- vagy több hasábos szedés javasolható. Ilyenkor a folyóirat-tipográfia tapasztalatai is figyelembe vehetők. Keskeny hasábok esetében elképzelhető a szabad soros szedés is. Az előadottak szemléletes bemutatásához számos szakkönyvben elengedhetetlenek a műszaki rajzok és fényképek. Legtöbbször nem kielégítő, ha a szerző maga készíti vagy készítteti el a képeket és rajzokat. A kiadónak értő szakembereket kell bevonnia a fényképek és rajzok kidolgozására. A rajz későbbi, kinyomott méretét már elkészítésükkor ismernünk kell, hogy a műszaki rajzok egységes vonalvastagsággal és az ábraszövegek megfelelő mérettel kerüljenek a könyvbe. Jelentős művelet a képletek és táblázatok szedése. Sok esetben, amikor nagyon széles táblázatokat keresztbe kellene állítani, és emiatt az olvasáskor a könyvet mg kellene fordítani, a táblázat fejét a bal szélére helyezhetjük át. A munkapad mellett vagy a munkahelyen használt szakkönyvek kötésének nagy igénybevételt kell kibírnia, és lehetőleg legyen lemosható. A védőborítót a szakkönyv esetében se becsüljük le, mert a művezető, a munkás, az ipari tanuló olvasókat esetleg éppen a vonzó védőborítóval lehet a vásárlásnak és olvasásnak megnyerni.

31


Ismeret terjesztő irodalom Az ismeretterjesztő irodalomnak az a különleges feladata, hogy az új tudományos eredményeket a lehető legszélesebb olvasórétegekhez eljuttassa; találékony és eleven tervezést követel, hogy a potenciális olvasó érdeklődését felkeltse. Ennek a könyvtípusnak jellege sok esetben megkívánja a szöveg és a kép érdekes összekapcsolását, és gyakran lehetővé teszi a klasszikus elvtől eltérő szedéstükröt, hogy az ábrák változatos állításához több lehetőséget kapjunk. A viszonylag nagy példányszámok és az alacsony bolti árra való törekvés indokolja, hogy ofszetnyomás és megfelelő simított ofszetpapír mellett döntsünk. Krétázott papírt csak kivételes esetekben vagy egy-egy ív számára tervezzünk, ezzel szemben belső címekhez vagy a könyv kiemelkedő részeihez színes papírok alkalmazása különösen eleven külsőt adhat a könyvnek. A szöveg szedéséhez groteszk betűkön kívül megfelelően hangsúlyos antikvák tervezhetők, továbbá betűkeverés is alkalmazható. A tudományos rajz, csakúgy, mint a fénykép, olykor erősebb hatású és több információt közöl, mint a szöveg, ezért különös figyelmet érdemel. Az okos és ügyes tördelés támogathatja az oldalak jó megkomponálását, a szöveg és a kép hatásának kölcsönös fokozását. A képek nézegetése ismeretterjesztő könyvben különleges élményt adhat; ezért meg kell követelni gondos, észrevehető színingadozások nélküli nyomtatásukat. Az ismeretterjesztő könyv a modern címoldal- és kötéstervezésnek sokféle lehetőségét kínálja. Ha az első és hátsó előzéket adatközlésre és rajzok céljára használjuk fel, mindkor az olvasó egyetértésével fogunk találkozni. Az érdekesen tervezett védőnek fel kell ébresztenie a könyv megtekintőjében az olvasás iránti vágyat.

Gyermek- és ifjúsági könyvek A gyermek- és ifjúsági könyvek az ifjú személyiségek világnézeti és esztétikai képzésében jelentős helyet foglal-

32


nak el. A tudás közvetítésén kívül az érzelmek nevelése és a képzelet megmozgatása legyen a középpontban. A gyermekkönyvek legnagyobb ellensége az unalom: a tervezés ezért eleven, eredeti, ízléses legyen, és a mindenkori életkorhoz igazodjon. Gyermekkönyveket többnyire tartós, fehér, enyhén chamois színezetű papírra nyomtassunk. Akárcsak a tankönyvek esetében, a betűfokozat helyes megválasztásához fel kell használni az olvasásvizsgálat eredményeit. A betű legyen jól olvasható és a mindenkori korcsoportnak megfelelően nagy. A gyermek- és ifjúsági könyvek alakját messzemenően meghatározza az illusztráció, az iskolás kor előttiek és az olvasással éppen ismerkedők számára készülő gyermekkönyvekben az illusztrációk vagy képek fontosabbak, mint a szöveg. Gyakran a gyermekkönyv nyit utat a festészet és a képzőművészet felé, továbbá eszköze az alkotókészség serkentésének. A színes illusztrációk jó visszaadásnak ezért nagy a jelentősége. A közvetlen kapcsolat az illusztrátor és a reprodukciós üzem, ill. A nyomda között nemegyszer a reprodukció színvonalát növelheti. A pszichológusok szerint, azokban a gyermekkönyvekben, amelyekben a pubertás előtt olvasnak és nézegetnek, helyénvalóbbak a képzeletet megmozgató, színes és dekoratív illusztrációk, míg a pubertáskorban és utána olvasott ifjúsági könyvekben előnyösebbek a realista rajzok. A gyermekek valószínűleg nem sokra becsülik a fehéren hagyott oldalakat, ezért az első és hátsó előzéket, a szennycímoldalt, a negyedik oldalt és a záróoldalt helyes az illusztrációs tervbe bevonni. A kötésterv is legyen képes vagy dekoratív.

Tankönyvek A tankönyvek tervezésekor elsődleges a pedagógiai cél, könnyítse meg a tanulást, és a lényeget hatásosan emelje ki. A tipográfus a tervezéskor a tanuló életkorának megfelelően a gyermekkönyvhöz vagy a szakkönyvhöz, ill. az ismeretterjesztő könyvhöz közelít. Több éves használatra

33


szánt tankönyvek papírja legyen lehetőleg famentes és tartós. Fontos, hogy a választott betű jól olvasható legyen, a túl kicsit fokozatokat kerüljük el. Nyomatékosan utalunk itt a 15. tételre. Még nagyobb tanulók esetében se legyen az alapbetű kisebb, mint 10 pont, a jegyzetek fokozata pedig 8 pont. A tipográfia didaktikus jellegű, áttekinthető és érdekes legyen. A sorszélességet a betűfokozattal hangoljuk össze, és törekedjünk a könyv olvashatósára. Mnemotechnikai hangsúlyok (szimbólumok, jelek), aláhúzással, vonalkerettel és színnel való kiemelések alátámaszthatják a pedagógiai célkitűzést. A tankönyvek illusztrációi ne csak információkat közvetítsenek, hanem művészi minőségükkel egyben segítsék a tanuló ízlésnevelését. Ajánlatos a tankönyv első és hátsó előzékét rajzok vagy táblázatok céljára hasznosítani. Tankönyveknek általában nemigen van szükségük védőborítóra. A kötés viszont az alsó tagozat számára készülő kötetek esetében lehetőleg legyen lemosható. Kívánatos volna továbbá, ha gyermekek nevüket nehézség nélkül ráírhatnák a kötésre egy erre a célra biztosított helyen (ragasztós címke vagy valami hasonló segítségével), hogy a könyveket ne kelljen pótlólag még papírba burkolni. A programozott tankönyvtípus csak most van kialakulóban, de valószínűleg a jövőben növekvő jelentőségű lesz. Ebben az a lényeg, hogy a tanulónak a megfelelő pillanatban ellenőrzés céljából megadjuk a megoldásokat vagy válaszokat, anélkül, hogy a válaszok idő előtti megismerése leszoktatná őt az önálló gondolkodásról. Esetről esetre kell eldönteni, hogy a válaszok egy mozgatható lappal letakarva, a következő oldal kezdetén vagy a könyv egy más helyére kerüljenek. Itt még lehet kísérletezni, ami feltétlenül az ilyen könyvtípus legjobb kialakítását teszi majd lehetővé.

Szépirodalom A szépirodalmi könyvek feltételei a könnyű olvashatóság, a jó kezelhetőség, de mindenekelőtt a költői mű szel-

34


lemét tükrözzék, és az olvasót hangolják rá az írásmű olvasására. Kis formátumok és karcsú arányok többnyire szebbek, mint a nagy, széles és vastag kötetek, de bizonyos esetekben kivételek is lehetnek. A műfajtól és a szöveg terjedelmétől függően nyomtatható pehelykönnyű, felületileg kezelt papírra, átlátszatlan vékonypapírra, könnyed felületi struktúrájú gépsima nyomópapírra vagy enyhén simított papírra. Folyamatos szöveg kissé színezett papíron könnyebben olvasható, mint vakítóan fehér papíron. Szépirodalomhoz a betűválaszték teljes skálájából válogathatunk. A betű legyen a tartalomhoz illő és jól olvasható. A klasszikus margóviszonyok megkönnyítik az olvasást, ezért csak indokolt esetben térjünk el tőlük, akkor azonban igen határozottan. Tompa szedés ritkán jelent előnyt, legfeljebb akkor, ha sok párbeszédes bekezdés követi egymást. A lapszámozás megfelelő helye az alsó margó. A számozás a külső margón zavarja a szomszédos sorok olvasását, a belső margón nehezen található meg. Az illusztrációknak nem kell feltétlenül egy meghatározott szövegrészt vagy a szöveget tolakodóan értelmezniük. Bizonyos feszültség a kép és a szöveg között növeli a könyv művészi értékét. Az illusztráció a tartalomnak viszonylag önálló grafikus kifejezése lehet a szellemi összhang alapján. Törekedni kell egyrészről a rajz grafikus értékeinek, másrészről a betűnek, valamint a szedéstükörnek formai összhangjára vagy tudatos ellentétére. A betű vonalvezetése szépen csendüljön össze a rajz vonalvezetésével. Szépirodalom esetében a flexibilis kötések lényegesen kellemesebbek, mint a vastag és nehéz táblájú kötések. Ebben a műfajban a könyv súlya is esztétikai tényező lehet. Verseskönyvek számára a nemes fűzött vagy papírkötésű kötetek sokféle lehetőséget kínálnak. A védőborítók különösen jelentősek, bilincseljék le a potenciális vevőt és olvasót, de őrizzék meg szellemi összefüggésüket az irodalmi művel, kerüljék a divatosságot.

35


Művészeti és fotókönyvek A művészeti könyv legfontosabb feladata: a műalkotások lehető legtökéletesebb reprodukciója, az eredetinek megfelelő nyomtatási eljárással. E tekintetben a nagy példányszámú, olcsó kiadványok éppen olyan fontosak, mint a viszonylag kis példányszámú és abszolút csúcsteljesítményt jelentő nyomatok a legjobb papíron. A papír minősége, a könyv alakja, a képtükör és a kötészeti anyagok minősége legyen összhangban a kiadói szándékkal. Ha a képes részhez és a szövegrészhez eltérő papírt használunk (műnyomó és regénynyomó vagy ofszetpapír), akkor ezek színezete és struktúrája vagy összhangban, vagy határozott ellentétben álljon egymással. A művészeti és fotókönyvekhez alkalmazott betű legyen szép, igényes és a könyv tartalmához illő. A képtükröt a lehető legnagyobb képméretnek, a szedéstükröt a jól olvasható sorszélességnek megfelelően kell megválasztani, eltérő követelményeiket harmonikus és érdekes összhangba kell hozni. A lapszámozás, a címszerkezet, a tartalomjegyzék és a bibliográfia könnyítse meg a könyv használatát. A fotókönyveket a fényképek minősége és kifejezőereje alapján ítélik meg. A nyomtatás minősége feleljen meg a könyv más-más céljának. Nagy példányszámú riportkönyvek részére kielégítő lehet a fatartalmú papír, bizonyos építészeti és tájfotókönyvek számára a legjobb papír is éppen hogy megfelel. Művészeti és fotókönyvek az ábrázolt műalkotással való nagyméretű szellemi összhangot vagy tudatosan tárgyilagos távolságtartást követelnek meg, továbbá kifogástalan minőségű kivitelt. A művészeti és fotókönyvek szép kötésének és hatásos védőborítójának jelentőségét aligha kell hangsúlyozni.

Zsebkönyvek és kartonált könyvek Ezeknek a könyvfajtáknak az a célja, hogy irodalmi tárgyukat olcsón és ezért nagyon nagy példányszámban

36


juttassa az olvasó kezébe. Ebből következik, hogy le kell mondani a díszes kivitelről, a drága papírokról, a tartós kötészeti anyagokról, a széles margóról stb. Zsebkönyveket és kartonált könyveket (ez utóbbiak az előbbiektől kizárólag nagyobb terjedelmükben különböznek) használhatóan és olvasási kedvet ébresztően kell elrendezni, valamint lehetőségeik határain belül jól szedni és nyomtatni. Az oldalak minél nagyobb kihasználására a szedéstükröt gyakran kifelé állítjuk (de legalább 2 ciceró margó maradjon), hogy a belső margó nagyobb legyen, ezzel elkerüljük, hogy a szedéstükör becsússzon a fűzés domborulatába.

Könyvsorozatok és modellkötetek A könyvelőállítás áttérése az ipari futószalag-gyártásra részben megváltozatja a könyvtervezést, de túlzás, ha ebben az összefüggésben a könyvművészet végét jósolgatják. Jelenleg a fényszedés bizonyos technológiái, valamint a számítógéppel vezérelt sorelválasztások és az oldalak számítógépes tördelése valóban észrevehető minőségromlást okoz, de a számítógépek jobb programozásával ez elkerülhető. A könyv alapformája továbbra is megmarad, mert ez szemünknek és az olvasásnak pszichológiai és fiziológiai feltételein alapul. A technika megkövetelte bizonyos formaváltozások természetesen lehetségesek. A tördelést pl. úgy lehet programozni, hogy a bekezdések kimenetsora ne kerüljön az oldal élére, azonban meg kell engedni a változó sormennyiséget. A tipográfia és a könyvtervezés számos tényezője már a múltban is az építészettel párhuzamosan fejlődött. A panelokkal való ipari építkezés sorozatgyártást kíván meg. Az egyedi terv helyett a megrendelő különböző nagyságú háztípusok, iskolatípusok, óvodatípusok és társasháztípusok tervei közül választhat. Ezek építkezési költsége kisebb, és az építkezés ideje rövidebb. Hasonló az előnyük az olyan könyvsorozatoknak, amelyek azonos vagy hasonló grafikai jellemzők alapján készülnek.

37


Emellett könyvsorozatok az olvasó számára alig kevésbé használhatók, sőt a könyvszekrénybe való sorolásuk még előnyös is. A könyv futószalaggyártása megköveteli az azonos paramétereket, sőt a jövőben az egyes irodalmi műfajokhoz modellköteteket fejlesztenek ki, amelyekben a félautomatikus előállítás részére a könyvtervezés legjobb megoldásait programozzák. Így a könyvszükségletnek egy részét gazdaságosan lehet majd elkészíteni, a többi könyv továbbra is egyedi tervezés alapján kerül nyomtatásra. Minden műfaj számára többféle modell kerül kidolgozásra, amelyek között a kiadói tervező és esetleg a szerző is válogathat. Az a lényeg, hogy ezeket a modelleket szakértelemmel és művészi képzelőerővel úgy tervezzék meg, hogy a modern technológia lehetőségeivel összhangban a legjobb eredményeket érjük el velük. A műfajok szerinti differenciálódás fejlődési folyamat, amely továbbra is tart. A tudományos, az ismeretterjesztő, a szakirodalom egymással érintkező területeit másképpen és részletesebben is lehetne differenciálni (tankönyvek, tudományos monográfiák, kézikönyvek, szakszótárak, enciklopédiák, lexikonok, hobbikönyvek, útikönyvek stb.). Hasonlóképpen a szépirodalmon belül meg lehet különböztetni klasszikusok kiadását, regényeket, krimiket stb.. Mindig az a lényeg, hogy a különböző műfajú könyveket a tartalomnak megfelelően, és az olvasó számára használhatóan dolgozzuk fel, s az újonnan születő irodalmi területek megfelelő formájának keresésében marad még hely a kísérletezésre.


irodalomjegyzék BIGGs, JOhn r.: the Use of type. london, 1954 BODOnI, GIAMBAttIstA: Über schrift und typographie. vorrende… des Manuale tipografico (Parma, 1918). német kiadás: Frankfurt, 1927 COBDen-sAnDersOn, thOMAs JAMes: the Ideal Book or Book Beautiful. hammersmith, 1900 DAIr, CArl: Design with type. toronto, 1967 DAvIDshOFer, leO – WAlter zerBe: satztechnik und Gestaltung. ravensburg, 1966 Die schönsten Bücher der Deutschen Demokratischen republik. 1955–1974. lipcse, 1956–1975 GIll, erIC: An essay on typography. london, 1931 Jennet, seAn: the Making of Books. london, 1956 KAPr, AlBert – WAlter sChIller: Gestalt und Funktion der typografie. lipcse, 1977 KAPr, AlBert: Buchgestaltung. Drezda, 1965

46 39


KäUFer, JOseF: Das setzerlehrbuch. stuttgart, 1965 Kner IMre: Die elemente des typographischen stils. Gyoma, 1934 KOhUt, leO: typografická uprava knihy. Martin, 1960 KrIMPen, hAns vAn: Boek. Over het maken van boeken. Arnheim, 1966 KUGlIn, JAn: Ksiaski o ksiaski. Wroclaw, 1968 lee, MArshAll: Bookmaking. new york, 1965 leWIs, JOhn: typography. Basic Principles. london 1966 MOrIsOn, stAnley: First Principles of typography. the Fleuron. A Journal of typography. Cambridge, 1930 MenhArt, OlDrICh: Abendgespräche des Bücherfreundes rubricus und des Buchdruckers tympanus. Frankfurt/Main, 1958 PernIn, AnDré: Composition typographie. Párizs, 1957 renner, PAUl: Die Kunst der typographie. Berlin, 1948 rODenBert, JUlIUs: Grösse und Grenzen der typographie. stuttgart, 1959 40 47


rUDer, eMIl: tipografie. ein Gestaltunglehrebuch. teufen, 1967 rÜeGG, rUeDI – GODI FröhlICh: typografische Grundlagen. zürich, 1972 sPenCer, herBert: Pioneers of Modern typography. london, 1969 szÁntó tIBOr: Könyvnyomtatás tipográfia. Budapest, 1964 tsChIChOlD, JAn: typografische Gestaltung. Basel, 1935 tsChIChOlD, JAn: erfreuliche Drucksachen durh gute tipographie. ravensburg, 1960 tipographie und Bibliophile: Aufsätze und vorträge über die Kunst des Buchdrucks aus zwei Jahrhunderten. válogatta és összeállította rIChArD vOn sIChOWsKy és herMAnn tIeMAnn. hamburg, 1971 WIllIAMsOn, hUGh: Methods of Book Design. london, 1956

48 41


Néhány szakkifejezés magyarázata Beégetés A kötött könyvben a gerinc és a könyvtábla közé forrón préselt csatorna Betűtörzs Betűnagyság, pontosabban a nyomdabetű nagysága a felső és alsó szárat is beleértve Ciceró 12 pont vagy 4,512 mm Copyright Kiadói jelzés, amely a kiadó (vagy a szerző) jogait védi engedély nélküli utánnyomás ellen Előzék Az első és hátsó könyvtáblára erősített papír, amelynek egyik felét a táblára ragasztják, míg a másik fele szabad lap. Célja, hogy a tábla belső oldalát és a fűzővásznat, amely a könyvtáblára van ragasztva, eltakarja, továbbá a beakasztott könyvtest rögzítését erősítse Hátnyomat (Wider) A nyomdai ív hátsó oldalának nyomata kétoldalas nyomtatás esetén Kis kapitális Nagybetű, amelynek mérete megegyezik az x-ével vagy az m-ével, vagyis a felső és alsó szár nélküli kisbetűvel Kizárás A sorok szélesítése vagy keskenyítése a szóközök tágításával vagy szűkítésével, hogy egyenlő széles sorok keletkezzenek

42


Kurrens Kisbetű Marginális Széljegyzet Négyzet Nemnyomó kizáró anyag, amelyeken szélessége a betűtörzs magasságával azonos Oromszegély Keskeny díszítő szalag a gerincen fejben és lábban, szélessége egyenlő a könyvtest vastagságával Pont A legkisebb nyomdai mértékegység. Francois-Ambroise Didot (1730–1804), francia nyomdász vezette be. 1 pont = 0,376 mm Ritkítás vagy spacionálás A betűk közének növelése vékony, 1 vagy 1,5 pont vastag, nemnyomó kizáró anyagokkal (spáciumokkal). Szedéstükör A nyomtatott oldal fehér margókkal körülvett, derékszögű szövegfelülete Szennycímoldal A könyv első oldala, amely régebben a szennyeződéstől védte a címoldalt és a könyvtestet a további feldolgozás során Szépnyomat (Schön) A nyomdai ív elülső oldalának nyomata kétoldalas nyomtatás esetén Térköz A sorok közötti távolság

43


Tördelés A folyamatos szöveg egyes nyomtatott oldalara való elosztása Vákát Üresen hagyott könyvoldal Verzális Nagybetű


Tördelés, borító: Édes Piroska Konzulens: Juhász Márton 2014, Sopron, AMI



Albert Kapr: Százegy tétel a könyvtervezéshez