baloghendre_parazita.qxd
9/16/08
10:56 AM
Page 68
A budapesti lomtalanítás szokása talán német hagyományon alapul, ott Sperrmüllnek hívják. Más városokban, falvakban, országokban nincs ez ugyanígy. Magyarországon egy kis faluban például (házanként) akkor van lomtalanítás, amikor az évi nagytakarítás, vagy akkor, amikor valami hatalmas ünnep közeledik. Ezekben a kis falvakban nem lakásról, hanem házról beszélnek, amikor az otthonukról van szó, ezeket kell kipucolni. Ezekhez képest a városlakók bármilyen óriási lakása sajnálatra méltó, mert nincs saját földjük. Olyan föld, amelyre, ha kifekszenek, vagy csak ránéznek, erõt kaphatnak a mindennapokhoz, és mint megannyi Anteusz, bátran pillanthatnak napjuk elébe. Nemigen lehetnek a városiaknak borospincéik a kert végében, de bátran sorolhatnánk még a hiányosságokat. És a városban sokkal több fölösleges holmi keletkezik. Ám a falvak lakói nem élhetik át a lomtalanítás báját. A szemétkupac aljáról kikandikáló gyerekjátékok és a még teljesen használható, ám divatjamúlt háztartási gépek kavalkádját. A múlt sárga papírjait, és a tegnap még ki tudja, mire használt ágyakat. Ilyen tömegesen ezt nem élhetik át falun. És nem élhetik át azt az elképesztõ szemétipart, ami ezekre a lomtalanításokra ráépül. Talán nem is igazán értik. Autók cirkálnak, emberek, nem túlzás: ezrei, tízezrei válogatnak, szortíroznak a kidobott tárgyak közt, valakik évek alatt milliárdossá válnak, mert jól megszervezik a gyûjtést, valakik csak a lakásukat rendezik be, és vannak, akik hoppon maradnak. A teljes hazai nosztalgiaipar nagy levegõt vesz ilyenkor, és ellátja a következõ hónapokat tárgyakkal. Ennyi sovány embert csak afrikai tudósításokban látni, mint ilyenkor Budapest utcáin. Persze vannak kövérek is, ezeknek az a feladatuk, hogy le-leüljenek a kinézett fote-
68