Page 1

XVIII.évfolyam.3

József Attila: Nyár Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél.


Kedves Diákok, Közeleg a nyár, a strand és a szabadság ideje. Mostani lapszámunkban a június frissességét is szerettük volna elhinteni. Olvassatok minket nagy szeretettel, a nagy forróságban igyatok elég vizet, viszont az iskola utolsó heteiben javítsatok, tanuljatok sokat, hogy utána nyugodtan élvezhessétek a nyári szünet boldog ízét!

a piárvilág szerkesztősége

1


Hitetlen Tamás? A hitünk kegyelem. Talán még helyesebb, ha azt mondjuk: Isten ajándéka. Vagy: Isten irgalma. Én mindig irigylem Tamást, aki felkiált a sebek láttán: „Én Uram, én Istenem!” És irigylem János apostolt is, aki együtt futhatott Péterrel a sírhoz. A keresztnél a tanítványok közül egyedül János volt ott, neki adta Jézus élete utolsó kincsét, az anyját, ő látta, hogy átszúrt oldalából vér és víz folyt ki – és még nem hitt. A saját evangéliuma szerint akkor hitt, amikor – Péterrel együtt – látta Jézus üres sírját. Magdolna sem akkor hitt – az evangéliumok szerint –, amikor Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, vagy amikor összetörve az alabástrom edényt, az illatszert Jézus fejére öntötte, és Jézus azt mondta róla, hogy sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett, hanem akkor hitt, amikor a kertésznek nézett Jézus a nevén szólította őt: „Mária!” „Rabboni” – ennyit tudott csak válaszolni, és hitt.

És az Emmauszba siető tanítványok sem hittek, amikor Jézus elmagyarázta nekik az Írás alapján mindazt, ami Róla szól. Akkor még csak „a szívük lángolt”. Akkor hittek, amikor Jézus betért velük, asztalhoz ültek, megáldotta és megtörte nekik a kenyeret. Eltűnt előlük, de ők még aznap este visszamentek az apostolok közösségébe, vitték a hitüket.

2


Azt gondolom, hogy Tamás jogtalanul viseli a hitetlen nevet. Még nagyobb félreértés, ha az empirikus embert róla mintázzuk, aki csak azt hiszi, amit lát. Tamás, amikor azt mondja, hogy ő nem hisz, akkor könyörög, hogy ő is legyen részese annak a közösségi élménynek, amely társai hitének alapja volt. Gyászmiséken olvassuk azt az evangéliumot, ahol Jézus arról beszél, hogy Atyja házában sok lakóhely van és elmegy azért, hogy elkészítse ezeket nekünk. Visszajön, azért, hogy magával vigyen minket, hogy ott legyünk, ahol Ő van. „Az utat ismeritek” – mondja. Tamás azt kérdezi tőle: „Uram, mi azt se tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus feleletére emlékszünk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Tamás itt sem a hitetlenségével tüntet, hanem könyörög Jézusnak, hogy mutassa meg az utat. És Jézus megmutatja. Márk evangéliuma pedig beszámol arról, hogy a gonosz lélektől megszállott fiú apja ezt mondja Jézusnak: „Ha van valami

lehetőséged rá, szánj meg és segíts rajtunk! Jézus erre ezt válaszolja:„Ami a lehetőséget illeti, minden lehetséges annak, aki hisz.” Ez az apa akkor könnyek közt kiált Jézushoz a fia érdekében: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” A mai teológia éppen nem a hitetlen, hanem a hitéért kiáltó Tamást állítja elénk. Tamás – nem tudni miért – nem volt ott, amikor húsvétvasárnap este eljött Jézus. Akkor rájuk lehelt, „Vegyétek a Szentlelket!” – mondta. Így lehelte a teremtő Isten Ádám arcára „az élet leheletét”. (Ter 2,7) Az utalás nagyon céltudatos: új teremtés kezdődik itt! Az apostoloknak nem kell ötven napot várniuk a Lélekre, megkapják már húsvét este. Meg vele együtt a megbízást is a bűnök megbocsátására. (A mai katolikus olvasó itt a gyónásra, a bűnbánat szentségének kiszolgáltatására gondol, pedig inkább a keresztségről lehet szó; a bűnbocsánat szentsége a második (vagy ki tudja, hányadik) keresztség.) Tamás ebben a közösségi élményben akar részesülni, ezért könyörög. 3


És Jézus megadja neki, amit kér. (Minden nehezen hívőnek, aki Őt kéri, megadja a hit kegyelmét). Jézus gyógyító és megváltó sebeit – Tamáshoz hasonlóan – csak közösségben szemlélhetjük mint szabadító jelet, csak a közösségben válnak a hit kapuivá. Nekünk nincs módunkban átlépni a zárt ajtókat. De hisz nincsenek is zárva. Kitárva várnak minden vasárnap. A keresztény közösség vár. Tamás akkor kapta a hitét, amikor együtt volt a közösséggel. Ezért nem mulaszthatjuk el a vasárnapi együttlétet! Fórián-Szabó Zoltán Sch.P.

„Azután mondta Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. Hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Felelt Tamás és mondta néki:

Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” (Jn. 20:27–29)

4


tulajdonságokkal, múlttal és meg ismeretlen jövővel. Ballagásotokkor – mintegy útravalóként – bátorítalak Benneteket, hogy soha ne felejtsétek el: egyedi titkot hordoztok, sőt magatok egyedi titok, misztérium vagytok! Életünk és személyünk mindig új, addig ismeretlen meglepetéseket tartogat számunkra, folyamatosan fedezzük fel, kik vagyunk s milyen küldetéssel érkeztünk e világba. Nyitottan és friss lélekkel élt életünk szüntelen csodálkozás és hála forrása lehet. Kedves Fiatalok, ha ezzel az érdeklődéssel és tisztelettel fordultok saját személyetek titka felé, ez megnyit Benneteket arra, hogy ugyanilyen érdeklődéssel és tisztelettel forduljatok a körülöttetek élők felé. Így alakíthattok igazán értékes, egyre mélyülő személyes kapcsolatokat, így találhattok barátokra, társakra és majd társra utatokon. A mai nap a ti ünnepetek, de fontos alkalom szüleitek és tanáraitok számára is. Tartományunk nevében – csatlakozva hozzátok – nekik is köszönöm munkájukat, szeretetüket és törődésüket. Kedves Ballagó Diákjaink, tudom, hogy örömmel és

Kedves Ballagó Diákjaink! A Piarista Rend magyar közössége nevében nagy szeretettel köszöntelek Mindnyájatokat életutatok e fontos állomásán. Köszönöm a meghívót, amelyet a mai napra küldtetek. Megvallom, szeretem kitenni magam elé ezeket a szépen nyomtatott, hajtogatott lapokat, s nézegetni őket. Kíváncsi vagyok a mottóként választott idézetre, s ismerkedve olvasom neveiteket. Emlékszem, annak idején, ballagásomkor a rokonoknak, ismerősöknek küldött meghívón aláhúzással emeltük ki nevünket, hogy könnyebben felfedezzenek bennünket a meghívottak a nevek sorában. Igen, kedves Diákjaink, a mai napon Ti most nagyon átérzitek, hogy személyesen fontosak vagytok. Nem egyszerűen egy név vagytok az ábécérendben, hanem önálló, megismételhetetlen, egyedi személyek. S kezditek felfedezni, hogy mindnyájan egyegy sajátos világ vagytok, különös, csak rátok jellemző háttérrel és történettel, álmokkal és csalódásokkal, egyéni tapasztalatokkal és 5


kalandvággyal, izgalommal s talán némi félsszel is indultok a jövő fele. Szívből kívánom, hogy soha ne egyedül, hanem közösségben, társakkal járjatok, s kívánom, hogy tapasztaljátok, soha nem vagytok egyedül, az isteni Társ bennetek és veletek együtt járja életetek útját! Isten áldása kísérjen Benneteket! Budapest, 2013. május 3. Szeretettel és imádsággal: Labancz Zsolt Sch.P. tartományfőnök

6


Kedves Ballagó Diákok! ezekben a napokban a ballagási ünnepség kapcsán. Nyilvánvaló, hogy valamiképpen magát az életet jelenti, arról mond el mindnyájunk számára megfontolandó tanítást, bölcsességet. Maga a ballagás szó, valamint a vállatokon lévő tarisznya is erre utal. Belenéztem a tarisznyába, hogy milyen szimbolikus útravalókkal lát el benneteket, végzős diákokat. Találtam benne kenyeret, bort és egy lajstromot, melyen az osztálytársak neve található. Mindenképpen kifejezőek ezek a kellékek. Emberi életünkben valóban a legszükségesebb az étel, az ital, és nem utolsó sorban az emberi kapcsolataink. Papként, katolikus keresztény lélekként nem tudtam nem gondolni a kenyér és bor láttán az Eukarisztiára, melyben az istenember Jézus saját magát adja minden embernek, aki Őt be tudja fogadni. Milyen óriási dolog lenne, ha a felnőtt életetek útján valóban Ő is mindig jelen lenne. ÚT – UTAK… Nagyon sokféle életút van, ahány ember, annyiféle. Most mégis megemlítek

Mindnyájunknak, akik itt jelen vagyunk: a tanáraitok és a diáktársaitok számára egyaránt öröm látni benneteket ezen a szép napon. Életeteknek egyik nagyon fontos korszakhatárán vagytok, a fiatal felnőtt kor küszöbén. A hamarosan megkapott érettségi bizonyítvány is jelzi ezt, szinte szimbolikus tanúsítványa nem csak a tudásotoknak, de a felnőtté válásotoknak is. 18 évesek vagytok. Már eddig is jelentős utat jártatok be az életetekben. 12 évnyi iskolás időszak van a hátatok mögött, melyből a volt wardos leánydiákok csak 1, mások 4–8, de vannak, akik mind a 12 évet a Piarista Iskolában töltötték. Mégis bármily nagy utat is tettetek meg már eddig, elmondható, hogy az életeteknek még csak az elején vagytok, a javarésze még hátravan. Jóllehet eddig is sokat tanultatok, rengeteg tapasztalatra tettetek szert, de a munka dandárja, az élet nagy kihívásai csak ezután jönnek igazán. Az utat mint képet, szimbólumot, illetve az úton járást mint hasonlatot sokszor hallhatjuk 7


néhányat, melyek segíthetnek majd benneteket a későbbiekben. A mai ballagási szentmise olvasmánya Szent Pál apostol megtéréséről szól. Szoktuk is emlegetni jelképesen a „damaszkuszi utat”, amikor is a korábban keresztényeket üldöző zsidó Saul teljesen megváltozik, Pál apostollá válik, s az egyik leghatásosabb misszionáriusa lesz Krisztus evangéliumának. 180 fokos fordulat… Ha szükséges, ha rossz útra tévedsz, ne szégyellj visszafordulni majd. Az evangélium egy gyönyörű húsvéti történetet dolgoz fel, ami az emmauszi tanítványok tapasztalata volt. Jézus szenvedése, kereszthalála szomorúsággal, elkeseredéssel töltötte el az apostolokat, Jézus környezetét. Csalódottak voltak, reményvesztettek. Úgy érezték, hogy elhagyta őket az Isten, magukra vannak hagyva. S egyszer csak Jézus szegődik két tanítvány mellé a Jeruzsálemből az Emmausz faluba vezető úton. Ők azonban nem ismerik fel, pedig velük tart, próbálja nekik magyarázni a megváltás, az üdvösség emberi gondolkodási

sémákat meghaladó isteni útjait. Nagyon emberi élethelyzet: nem értjük a Jóisten útjait, s nem vesszük észre, hogy Ő mindig velünk van. Bárcsak majd értő emberek lehetnétek a hit (így mondja iskolai jelmondatunk: pietas) szempontjából, s felismerhetnétek mindnyájan, hogy Ő mindig mellettünk jár, csendesen szólít s vár ránk, hogy megnyíljunk Felé, hogy befogadva Őt kiteljesíthesse az életünket. Újabban kezdem felfedezni az egyház szentjeit, azokat az embereket, akiknek az életében felfénylett az evangélium tanítása, Isten országa, akik maguk fölé tudtak emelkedni, s igazi, nem ideig-óráig való emberi nagysággá tudtak válni. (Ilyen pl. Mária, Jézus édesanyja, akinek a neve a piarista címerünkben is benne van, aztán Szent József, Szent István király, Szent László, Kalazanci Szent József, Ward Mária… hosszan sorolhatnánk őket.) Fénylő csillagok ők életünk égboltozatát, akik jó példájukkal előttünk járnak, s megerősíthetnek bennünket. Mert megerősítésre bizony szükségetek lesz.

8


Sokszor használjuk mi, keresztények az életúton való járásunk kapcsán a kereszthordozás képét. Ez arról a tapasztalatról beszél, hogy az életben senki sem kerülheti el a megpróbáltatásokat, nehézségeket, szenvedéseket, „a keresztjeinket” – ahogy mondani szoktuk. Nyilván ezeket nem keressük mi, keresztény emberek sem. De tudjuk róluk, hogy ezek kapcsán formálódik, edződik a lelkünk, mutatkozik meg az, hogy igazából mennyit is érünk, kik is vagyunk, tudunk-e hűséges, odaadó, szeretetben élő emberek lenni. Nem lesz könnyű, de sikerülhet szép életutat bejárni. Ehhez azonban a Jóistenre kell majd támaszkodnotok, hagyatkoznotok. Ez a szentek tapasztalata, tudománya, bölcsessége. A mai általános emberi mentalitást jól kifejezi a régi bibliai monda Bábel tornyának építéséről. Ha az ember kihagyja az Isten az életéből, s csak a maga erejére, képességeire, „bölcsességére” hagyatkozva akarja kiteljesíteni az életét, előbbutóbb biztosan kudarcba fullad. Az egyházi iskola különleges vállalkozás.

Nem is olyan egyszerű összehangolni a tudományokban és a hitben – lelkiségben – vallásosságban való növekedést, fejlődést. Mégis vigyétek el ez a piarista örökséget magatokkal, hogy mindig törekednünk kell az Istent az életünk részévé tenni, legyen szó tanulásról, munkáról, emberi kapcsolatokról. LEGYETEK ISTENRE HAGYATKOZÓ EMBEREK! A figyelmetek, érdeklődésetek ne csak az orrotok hegyéig érjen. Vegyétek észre, hogy mi zajlik a világban: a jó és a rossz küzdelmét. Törekedjetek jóvá formálni mind magatokat, mind a titeket körülvevő világot. Szabó Ferenc jezsuita írta egyik könyvében, hogy a jó és a rossz határvonala nem ember és ember között van, hanem minden egyes ember szívén–lelkén belül. Nagy munka vár tehát rátok. Nagy lesz a kísértés, hogy megfeledkezzetek majd Istenről. Van egy kedves tanmese, amit még gyerekkoromban hallottam. Megy a gőzmozdony nagy komótosan, lassan, erőlködve a hegynek felfelé, miközben ezt a hangot hallatja: „Isssssten segíts, Isssssten segíts!” Mikor felér a hegytetőre, s lejtmenetbe vált, akkor már 9


könnyebben mennek, zakatolnak a kerekei: „Ha segítesz, ha nem is, elmegyek én magam is”. A tarisznyátokba én ezt a létfontosságú lelki útravalót szeretném még beletenni: bátran legyetek Isten kegyelmére hagyatkozó emberek, akik fáradhatatlanul azon vannak, hogy az evangéliumi eszmények és értékek vezéreljék életüket. Mindig jusson eszetekbe a jézusi mondás: „ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET”. Hiszem, hogy aki megérti ezt az útravalóul megfogalmazott életbölcsességet, sokra viszi az életben, bármilyen nehéz sors is jutna neki osztályrészül. Beszédem végén megköszönöm tanáraitoknak, különösen is osztályfőnökeiteknek a hosszú évek odaadó, áldozatos munkáját. Reméljük, hogy a magvetés be fog érni. Megköszönöm szüleiteknek is a bizalmat, hogy életeteknek ebben a fontos szakaszában ránk, piaristákra bízták oktatásotokat, neveléseteket. Köszönöm, hogy mellettünk álltak és segítettek bennünket piarista tanári munkánkban. Most az elengedés ideje van. Kölcsönösen búcsút mondunk egymásnak: mi, a Piarista Gimnáziumi nevelőtestülete, és ti,

ballagó diákok. Ez így van rendjén. Azonban nem feledünk benneteket. Imádságos szeretettel igyekszünk kísérni mindnyájatokat a jövőben is, és mindig visszavárunk az „Alma Materbe”, a „második otthonotokba”, hogy számot adhassatok majd az öregdiák találkozókon, iskolai rendezvényeken az életetekről: örömeitekről, nehézségeitekről, boldogulásotokról és különösen is arról, hogy miképp sikerült megmaradnotok az Isten útján. Isten áldjon meg benneteket életutatokon! Nagy Attila Sch.P. igazgató

10


Kedves Tanáraink! Kedves Szüleink! Kedves Diáktársaink! Kedves Vendégek!

Persze nem olyan könnyű ezt elfogadni, valószínűleg tovább kell érnünk még hozzá, de ezért vagyunk hálásak már most is, s leszünk a jövőben egyre inkább azok. A munkához azonban tanáraink nem lettek volna elegek, kellettek szüleink is, akik biztosították nekünk a kezdetektől az otthont, a ház melegét s a támogatást, minden tekintetben. S itt nem csak anyagiakra gondolok. Mikor megfáradtunk, mikor talán reménytelenségbe süllyedtünk, ott voltak anyáink s apáink akik kisegítettek minket. Felemeltek s újra visszaküldtek bennünket a Piár falai közé, mert ők tudták, hogy ez az út. Az egyetlen út, amelynek a végén elérhetjük igazi formánkat. Ezért csak hálával tartozunk, mert többet nem tudunk most adni. Egy időszak lezárult az életünkben, ki rövidnek, ki hosszúnak érzi. Mint ahogy egyegy tanév is lezárult, s utána kezdhettünk újat. Izgalmas érzés volt ősszel kinyitni egy-egy új füzetet. Ezt érezzük most is: kinyitunk egy új füzetet: szeretnénk minden eddiginél

Ballagunk, búcsúzunk, elmegyünk. Ahogy jöttünk négy esztendeje, most mi is átadjuk a helyünket egy új évfolyamnak. Miként a jó kovács a míves fémet formálja műhelyében, úgy formáltak bennünket e falak s tanáraink, kik mindig ott voltak előttünk, és mutatták a helyes utat. Hol hevítettek minket, hol igazítottak rajtunk. Különösképpen tették ezt a hozzánk legközelebb álló, velünk legtöbbet törődő osztályfőnökeink: Hegedűs Judit tanárnő és Galaczi Tibor tanár úr. Isten áldása legyen életükön, munkájukon! Érdekes lenne kivetíteni a négy évvel ezelőtti gondolatainkat, terveinket, álmainkat; s felmérni, mit valósítottunk meg belőle. Ma már – remélhetőleg – nem az álmok szárnyain repülünk, hanem két lábbal szilárdan állva a földön számot tudunk vetni reális értékeinkkel. Pietas et litterae – kaptunk tudást és lelkiséget, szigorúságot és szeretetet, de a legtöbb, amit kaphattunk: az önismeret. 11


szebben és tartalmasabban írni bele. Ráadásul most már minden rajtunk múlik, tőlünk függ: tetszik vagy sem: felnőttünk. Lehet, hogy sokan pálcát törnek fölöttünk régi tetteinkért, erkölcsünkért, véleményünkért. A kritika sosem árt, sőt hasznos, mert formál. Viszont igazi véleményt akkor alkothatnak rólunk, ha meglátják, mivé lettünk. Egy könyvről is csak akkor lehet ítéletet mondani, ha elolvastuk. Ma a környezetvédelemben fontos szempont, hogy az ember milyen lábnyomot hagy a természetben – jót vagy rosszat egyaránt. Mi is itt hagyjuk nyomainkat. Egy-egy tablót az iskola falán, egy-egy évfolyamokon túlnyúló barátságot, egy-egy hálás vagy éppen dacos diák-tanár kapcsolatot. Nyomokat, jót, rosszat egyaránt. Az elmúlt éveket megváltoztatni nem tudjuk. Csak azt kérhetjük mindenkitől: emlékezzék a jóra, felejtse a rosszat. És ígérjük: emlékezünk a jóra, s megpróbáljuk jóvátenni a rosszat. A jövő a kezünkben van: erőnket megfeszítve, a Gondviselésben bízva értékes életet akarunk felépíteni. Négy év eltelt, négy év befejeződött, most egy újabb történet veszi kezdetét azzal, hogy

elhagyjuk e falakat: hitben, tudásban, szép életben s jóban. Az egykori piarista diák, a halhatatlan költő, Pilinszky János szavaival búcsúzom: Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelűl ezért-azért; egyszóval mindenért. Szabari Bálint 12.A

Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek. /Howard Arnold Walter/

12


Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Tanáraink, Diáktársaim!

állított bennünket. Mint például a türelmes várakozás a lekésett vonat miatt, a meleg víz hiánya, illetve a nem éppen házi kosztot idéző menza ételek megpróbáltatásai, de ne hagyjam ki azt se, amikor minden zokszó nélkül tettük meg a hosszú kilométereket a zarándokhelyek felé, ahol a nyereményünk a teljes lelki feltöltődés volt. Nemcsak ezen programok alatt viselkedtünk hősiesen, hanem a szürke hétköznapok során is mérhetetlen kreativitással oldottuk meg kisebbnagyobb diákproblémáinkat. Ti is jól tudjátok, hogy száz és száz trükkje van, hogy minél eredményesebben írjátok meg dolgozataitokat, hogy a megfelelő magyarázatot adjátok tanáraitoknak arra, hogy milyen világmegváltó feladatotok volt, ami miatt az órákra nem tudtatok készülni. Sok csínytevésre került sor iskolánk és kollégiumunk falai közt, például esti randalírozások és a kitömött állatokkal való ijesztgetés. Számos foglalkozásra felkészültünk az évek során, erről tudnának tanúskodni osztálytermeink és a kollégiumi szobáink.

Minden évben tudtuk a tanév pontos menetrendjét, minden évben eljött a ballagás napja. Feldíszítettük a termeket, a folyosókat, felvettük ünneplő ruhánkat, és vigyázva vártuk a ballagó osztályokat. Mosolyok és könnyek egyszerre tükröződtek vissza a lányok arcáról, ahogy elhaladtak mellettünk. De ez az év valahogy más. Már nem mi díszítjük a termeket, már nem mi várjuk vigyázva a ballagó osztályokat. Más, hiszen most eljött az az év, amikor már nekünk díszítenek és minket várnak, úgy ahogy azt mi tettük korábban elődeinkkel. Eljött a mi ballagásunk! Itt állunk 8, illetve 4 évvel a hátunk mögött, mely során olyan értékeket kaptunk, melyek felkészítettek az élet kihívásaira. Ezek az évek sok szomorú és kedves pillanatot égettek bele az emlékezetünkbe. Bebizonyítottuk rátermettségünket a lelkigyakorlatok és az osztálykirándulások során, amikor az élet igazán nagy kihívások elé 13


során kaptunk. Azt az önzetlen, szeretetteljes odaadást és kitartást, mely átsegített és reményt adott az élet nehézségei során. Visszagondolva: a szívem dagad, büszke vagyok, mert elértem valamit. És ezt a tudás édes gyümölcsét átadó tanárainknak köszönhetjük, kik mindig kitartóan lökdöstek a cél felé. Isten fizesse vissza százszor, amit értünk tettek! Végezetül: kedves fiatalabb diáktársak! „Jöttünk, láttunk, győztünk”. Élvezzétek a fiatalság apró örömeit, tanuljatok sokat és legyetek összetartóak, hisz együttes erővel minden hegy megmászható! Már csak pár év, kitartás, hisz nemsokára ti fogtok itt állni, tudással a fejetekben és tapasztalt lélekkel indultok neki ti is a világnak! Juhász Anita 12.C

Ha gyümölcs- és párnacsatákra gondolunk, akár katonák is lehetnénk, vagy divattervezők az egyenköpeny kidekorálása miatt. Kedves végzős diáktársaim! Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogjátok elfelejteni az iskolás élményeket, legfeljebb az emlékképek kissé megfakulnak, de akkor is az elkövetkezendő osztálytalálkozókon bizonyára jókat fogtok nevetni ezeken a történeteken. Ne feledjétek el, hogy az élet most nyílt ki előtettek igazán, és már nem lesznek veletek tanáraitok, akik óvó tekintettel figyelnék minden lépéseteket. Kívánom mindegyikőtöknek, hogy találjátok meg az igazi utatokat, és mindenki a legmegfelelőbben bontakoztassa ki az itt megszerzett tudását. Madách Imre híres mondását idézem mindnyájatoknak: „Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!” Kedves Majláthné Keresztes Anikó és Lefler Ágnes tanárnők! Nem létezik szó vagy kifejezés, mely által kimutathatnánk azt a mérhetetlen hálát mindenért, amit az évek

14


Arany János: Domokos napra És tudod: az erő micsoda? – Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.

Midőn szüleid és mind akik szeretünk Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; Midőn kedvedért a – bár hiános – család Vígan ülte körül innepi asztalát: Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged, Adván őreidül szerető szüléket, Adván eszközöket, elhárítni pályád – Annyi más futónak nehéz – akadályát. Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel Ő álda meg, saját érdemül róni fel.

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem. Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen. Szégyen a lantra, mely költött érdem által Meggyaláztatni és gyalázni nem átall; Minél édesb, annál émelygősb csemege Annál undoritóbb, minél szebb éneke.

Nemes önbizalom, de ne az önhittség, Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben. Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! Légy ember, ha majdan azt az időt éred.

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek: Állasz még küszöbén ifjú életednek; Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja.

Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.

15


Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: Magadban keressed az édes jutalmat. Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: Keresztje elég van, - de maga viseli.

De ha nem virágzik, nem is terem a fa. Ha pedig a tettdús férfikor elhíván A lanttól, komolyabb munkásságot kíván: Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra, Van szüksége közös ápoló karokra. Serdülj, kedves ifju – még egyszer a kelyhet! – Nőj eléggé nagyra – betölteni helyed! Elmondta: Feczak Donáta 11.C

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet, Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed. Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa. Serdülj, kedves ifju – habzó kelyhem dagad A haza igényel munkás, hű fiakat. S ha talán, az érzés tengeréhez jutva, Néked a szelíd lant tisztessége jutna: Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet – szégyen. Virág a költészet... egy nép irodalma:

16


reméljük a jövőben is közösen állunk ki egymásért. Közösen küzdöttünk a két nép szabadságáért a Rákóczi-szabadságharcban, 1846-ban Galíciában, s nem utolsó sorban 1848-ban is. Többször is igyekeztünk megvédeni egymás országát. Erre talán egyik legjobb példa a második világháború. Jóban s rosszban kitartunk egymás mellett, egymásért. Ilyen dolgok tesznek egy barátot igaz baráttá. Kitartani egymás mellett, segíteni egymást, és odafigyelni egymásra. Lehetne még tovább sorolni a barátságra vonatkozó kifejezéseket. Ha jobban átgondoljuk e szavak értelmét, rádöbbenünk, hogy a lengyel és a magyar nemzet közti barátságra ez mind-mind igaz. Ez már több mint egy jó barátság. Ez egy testvéri barátság. Ezen barátság szimbólumává, jelmondatává vált a már a címben is szereplő mondat, mely annyit jelen: „Lengyelmagyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. A teljes szöveg, melyből idéztem, így szól: „Polak, Węgier, dwa bratanki I do szabli, i do szklanki Oba zuchy, oba żwawi Niech im Pan Bóg błogosławi.” Azaz: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!”

„Polak, Węgier, dwa bratanki I do szabli, i do szklanki…” Feltehetően mindannyian tisztában vagyunk a lengyel és a magyar nemzet közös múltjával. Történelemi ismereteinkből tudjuk, hogy már több száz éven keresztül szoros baráti kapcsolatban állt egymással e két nemzet. Ennek a barátságnak kapcsán szerveződtünk egy társaságba lengyel barátainkkal. Számos konferenciák, baráti beszélgetések, összejövetelek vannak ilyen és ehhez hasonló témákban, mint pl. 2013. március 2. és 4. között a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány által Budapesten „Konferencia a magyar-lengyel barátságról – történelem, gazdaság, kultúra” címmel megszervezett összejövetel. Anyanyelvünk másmás nyelvcsaládhoz tartozik, mégis szoros, testvéri barátság köt össze bennünket. E szoros barátságra más nemzetek is irigykedhetnének, sőt irigykednek is. Sorsunk már a kora-középkortól összefonódott közös uralkodóink által, s több mint ezer esztendőn át földrajzilag szomszédos államok voltunk. Közösen küzdöttünk, s 17


Eme csodálatos gondolatsor is azt fejezi ki, hogy nemzetünk milyen szoros kapcsolatban áll a lengyel nemzettel. A konferencia keretein belül, melyen szintén a szoros baráti kapcsolatokat ápoltuk lengyel barátainkkal, számos neves előadó szerepelt. Felszólalt többek között dr. Jeszenszky Géza (egykori magyar külügyminiszter), dr. Zsinka László, aki a Budapesti Corvinus Egyetem docense, továbbá előadást tartott dr. Constantinovits Milán (SZIE, docens), Piotr Wiśniewski, PhD (Varsói Közgazdasági Egyetem, docens), dr. Kapronczay Károly (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest, címzetes főigazgató), dr. Mitrovits Miklós (Politikatörténeti Intézet, Budapest) és nem utolsó sorban Prof. Grzegorz W. Kolodko (TIGER – Transzformáció, Integráció és Globalizáció Közgazdasági Kutatóközpont igazgatója). Egyes előadások lengyel ill. magyar nyelven hangoztak el, más előadások pedig angol nyelven, így a megértés sem jelentett gondot a résztvevőknek. A tudományos előadásokon kívül részt vehettünk hallgatói prezentációkon, játékos vetélkedőn, diplomáciai szimulációs játékon, csoportos

projekttervezésen, „vitázhattunk” a Visegrádi Négyek jövőjéről. Mindezeken kívül városnézést szervezett a MFHN Alapítvány. Az egyik est fénypontja pedig a Honvéd Együttes volt, aki „Monarchia”-részleteket adott elő. Ez a színvonalas konferencia is azt tanúsítja, hogy a szoros barátsággal komoly szakemberek is foglalkoznak. Komolyan gondoljuk a két nemzet közti barátságot, s bízunk abban, hogy a jövő kihívásait együtt, közös erővel sikerül megoldanunk hasonló konferenciákkal, illetve személyes barátságokon keresztül. Reméljük alakulóban lévő szervezetünk is hozzá tud járulni a szoros barátság ápolásához, fenntartásához, és új, személyes, baráti kapcsolatok kiépítéséhez. Bízom abban, hogy az ily hosszan megélt közös múlt segít bennünket a sikeres közös jövőnk előrehaladásában. Bárkit szívesen fogadunk baráti társaságunkban, tagosodás, elkötelezettség nélkül is. Érdeklődni lehet a Facebookon a Pl-Hu-csoporton keresztül, vagy emailben a következő címen: plhu.society@gmail.com Baráti üdvözlettel: Pecze Bence, Pl-Hu

18


Túldicsérünk vele valakit; igaz, szerencsére még van stílushatása. A továbbiakban némi ízelítőt adok az utóbbi években vagy épp frissiben létrejött –iisim-ekből. Hol ilyen, hol olyan az alaptoldalék; leíró nyelvtani, jelesül szófaji megjegyzéssel nem élek. Utalok azonban a jelentésre vagy az előfordulási közegre/alkalomra. Lassan immár 20 éves múltra tekint vissza a hírneves hazai rézfúvós kvartett, a Fourtissimo Együttes. Hirdetésben találtam a Profissimus Kft. cégnevet. Szolgáltatásaik, országos hatáskörük a temetkezésekkel kapcsolatos(ak). Ugyanígy a sajtóból tudtam meg az Audissima számos szolgáltatását. És hogy ez micsoda? Íme: „Hallókészülékszalon és szakrendelő.” Többoldalú kínálatával állt elő a Naturissimo Referencia Szalon is. Ezt meg mesterfodrászok és – kozmetikusok, mani- és pedikűrösök meg műkörömépítők üzemeltetik. Óriás-hirdetőtáblákról ismerős az Intimissimi fantázianév-felirat: női fehérneműk a specialitásai. Újságárudákban tűnt fel nekem is, hogy van egy ilyen – mondhatni: – szaklap: Alfissimo! Nem nehéz

A figyelmet érdemlő –issimAz –issim- nem szó, csupán képző. Mindig kell eléje valami: többnyire melléknév, olykor főnév, nagy ritkán egyéb szófaj. Kivéve az igét! És kötelezően áll utána még egy képző, amely egyszerre kifejezi a nemet, számot és esetet. Ebből máris látható: korántsem eredeti magyar szóalakokkal van dolgunk. Nem: szinte kivétel nélkül latinnak vagy olaszna tekintendők. ía latin felsőfok jellegzetes toldalékolása az egyes számban az –issimus, -issima, issimum. Az olasz nyelv úgynevezett önálló felsőfokára, alapállásban ezek jellemzőek: issimo, -issima, -issimi, -issime. Gyermekkorunk óta ismerjük legalább az énekkönyvünkből az ilyesféle utasításokat: fortissimo és pianissimo. Mindkettő olaszul van. Jelentésük: ’igen erősen’, illetve ’nagyon halkan’. Ha nem tudunk is olaszul, mégis megértjük a szintén jó régi bravissimót. Ráadásul ismerjük a nemzetközileg használt alapfokát: bravo. Talán ez a bravissimo az egyetlen közhelygyanús –issim-es alak.

19


kitalálni: az Alfa Romeóhoz van nem kis köze... Vannak persze alkalmi –issimszülemények is. Éles István pár éve a Duettissimo címet adta tévés énekes-parodizáló műsorának; természetesen másodmagával remekelgetett. És emlékezetes marad Rákász Gergely koncertorgonista-körútjának átfogó neve: Verdissimo. (Verdin kívül más itáliai zeneszerzőktől is játszott.) Már-már örülhettem azon megállapításom igazának, hogy az –issim-ezés az anglománia legalábbis részleges és tudatos ellensúlyozása kíván lenni. Sajnos, egy kicsit mégiscsak tévedtem. Egy hajegyenesítő szerkentyű reklámján ez az öszvér társulás ötlött a szemembe: Bellissima Creativity. De nem kell elkeserednünk! E sorok írásakor már lehetett voksolni a Prima Primissima díj elnyerőire. Hévízen pedig nívós Mindszenty Józsefkiállítás nyílt Fidelissimus Pastor címmel. Ennek magyar fordítását – túl szerényen – alapfokban adták tudtul: Hűséges pásztor. De nem is kell mindig felsőként fordítanunk! A katolikus egyház a hit évét éli meg 2013 őszéig. Ennek nyitányaként adták ki magyarul Leo Scheffczyk (sefcsik)

A katolikus hit világa című könyvét is. Számos teológiai szakszó így kilépett a nagyközönség elé – nem kis hasznunkra. A szerző többek közt Jézus úgynevezett „ipsissima vox”-jaira is utal. Magyar megfelelője ez esetben ugyancsak alapfokú: „Krisztus eredeti mondásai”. Holczer József Sch.P. (Édes Anyanyelvünk 2013/2.)

Ilyen aztán nincs! Kisgyerek voltam: jól teleettem magam, és nyöszörögtem. Szüleim megkérdezték, mi a bajom. Megnyilatkozásomba bekerült egy új szó is, valahol a néprádióban hallottam: „Fáj a méhem!” Mire anyám elmosolyodott: „Kisfiam, neked olyanod nincsen, az csak a nőknek van”. Tudat alatt talán már ez is inspirálhatott arra, hogy később fölfigyeljek a hasonló nyelvi furcsaságokra. Az iménti szó egyébként visszaköszönt 1980 tájban: a hírekben bemondták azt is, hogy megoperálták Reza Pahlavit, és kivették a méhét. Ráadásul nő volt a bemondó! Persze rögtön helyesbített, hogy tudniillik a lépét távolították el az iráni sahnak... Álljon itt néhány példa, könyvből mindegyike. 20


Abszurditás, nonszensz jelleg a közös bennük: meggyőződéssel rugaszkodik el a megfogalmazó a nyelvi szokástól, és talán igazából föl se fogja, hogy jócskán tévedett. Amit mond vagy vall, az úgy – a nyelv logikája szerint – elképzelhetetlen. Azaz: nincs! „Az áldozat hamar kileheli lelkét és elpusztul.” Máris megjegyezzük: nem emberekről van szó. És nem is szépirodalmi munkából idézünk, ahol még úgyahogy elmehetne e közlés megszemélyesítésként. Nem: ezt a mondatot Az élővilág kis enciklopédiájában találtam: állatokkal történik a tragikus eset. Egyébként pedig az „elpusztul”hoz képest a „kileheli lelkét” csupán fölösleges ráduplázás, agyonmagyarázó szerkezet. A boldogság titka című könyvben olvasom: „Ezután természetesen találkoztam egy nagyszerű férfival (Jimmel), férjhez mentem, és családot alapítottam”. Jó is lenne, ha mindössze értelmi ráduplázás állna fönn! Családot alapítani – ez egyelőre a férfiak privilégiuma. Még a nyelvszokás szellemében is! Még mindig kevésbé lenne

kifogásolható, hogy – ha már nő mondja, akkor – e helyett a „bekötötték a fejelemt” mellett dönt. Bár igazából ez is duplázás a férjhez menés közléséhez képest... Az Üzen a Homok antológia egyik verséből idézek: „Csak fekszem a Puszta / Selyma homokján, / S ringatom benne / Magamat...” Hogyan?! – kapom föl a fejemet. Én bizony „selymes”-t írnék, még ha döccen is a ritmus! Mert ehhez semmi köze a csak betűkben emlékeztető „selyma” szónak. Hogy mit jelent? Ennyit: gonosz, kópé... Ég és föld a különbség! Latinul tudni kell – legalábbis a lehető legpontosabban idézni. Az egyik kalendárium hoz is egy alapjában hibátlan szerkesztésűragozású szentenciát: „Gutta cavat lapidem non vi sed semper discimus”. Értsd: „Az esőcsepp kivájja a követ, nem erővel, de – most figyeljünk – mindig tanulunk”. Én nem értem ezt a logikát! Klasszikus eleink ekképp fogalmazták a mondat végét: „... non vi, sed saepe cadendo”. „Nem erőszakkal, hanem gyakori esés által.” Így már igen... Holczer J. Pompiliusz (Keresztény Élet, 2013. február 17.)

21


Kedves Végzős Diákok! A mai nap mindnyájunknak ünnep. Ünnep nekünk, mert végzős társaink saját útjukra lépnek, ünnep a tanároknak, mert búcsúzó növendékeikben sokéves munkájuk eredményét látják, ünnep a szülőknek, mert fiaik és lányaik befejezték a gimnáziumi tanulmányaikat és ünnep nektek, ballagóknak, hiszen ma mindenki titeket ünnepel. Értetek borultak virágba az osztálytermek és a folyosók, értetek öltöttünk ünneplő ruhát, értetek szól az ének és értetek gyűltünk össze az iskolai ünnepségre, a hálaadó szentmisére. A mai napon véget ér valami és elkezdődik valami új. Véget ér négyévnyi csapatmunka. Olyan csapat, vagy inkább mondhatni osztályközösség munkája, mely tele van színes egyéniségekkel. Ott van köztetek a szőke és a barna, a kicsi és a nagy, a leendő színész, a költő, a fodrász, a festőművész, a zenész, a professzor, a szerzetes, a sportoló, az indulatos, a halk szavú, a tétova vagy éppen a pörgős, az örökmozgó. Négy, nyolc, esetleg tizenkét év alatt rengeteg közös élményt szereztetek együtt.

Eközben életre szóló, igaz barátságok is születtek. Végeláthatatlan azon élmények sora, melyek az iskolához kötődnek. Gondoljatok csak az osztálykirándulásokra, a zarándoklatokra, a sítáborokra, a sportnapokra, a lelkigyakorlatokra, a reggeli és esti imákra, az énekkari vagy a diákszínpadi szereplésekre, a cserkészkirándulásokra vagy egyszerűen csak az órák közti varázslatos tízpercekre. Ez mind a tiétek, amit senki sem vehet el tőletek. Ezek az élmények maradnak igazán fontosak, nem pedig egy-egy gyenge felelet vagy dolgozat. Kudarcok az életben is érhetnek titeket, de levonva belőlük a kellő tanulságot, el kell őket felejteni. Mától egyre inkább csak magatokra kell támaszkodnotok, amikor új akadályokat kell átlépnetek. Biztosan nagyobb gondotok is lesz, mint például egy kémia dolgozat megírása legalább kettesre. Hiányozni fog, hogy az emelt színtű órák előtt nem lesz kire támaszkodni, ha segítségre 22


volna szükségünk. Nehéz lesz jövőre a helyetekbe lépni, de mindent megteszünk az ügy érdekében, és ígérem, mi is megpróbáljuk rendre inteni majd az új diákokat. És mi is öregdiákok leszünk egyszer. Erre nem is kell sokat várnunk. Hamarosan átadjátok az iskola zászlaját. Reméljük azonban, hogy viszontlátunk még titeket e falak között vagy kint az élet forgatagában. Semmiképp sem akarlak rémisztgetni benneteket, de a jövő héten elkezdődik a rettegett érettségi. Remélem, tudjátok, hogy tanáraitok legalább annyira, ha nem jobban izgulnak, mint ti. Ők ellentétben veletek, itt maradnak, és elmesélik majd nekünk a mi érettségink előtt a ti kalandjaitokat, aranyköpéseiteket, és mindig emlékezni fognak rátok. Legyetek hálásak nekik, szüleiteknek és persze a Jóistennek, hogy felneveltek titeket testben és lélekben. Mit adtak, mit jelentettek és jelentenek számotokra ezek az évek? Meg tudtok-e felelni majd a kihívásoknak? Kaptatok-e elég

hitet, megerősítést, szeretetet ahhoz, hogy mindenkor meg tudjátok állni a helyeteket? Ezekre a kérdésekre mind a saját szívetekben találjátok a választ. És bíznotok kell abban, hogy eme kérdésekre a felelet egy egyszerű igen lesz. Bízunk benne, hogy nem bántátok meg, hogy a kecskeméti Piarista Gimnáziumot választottátok. Nagy döntés volt ez akkor, különösen azoktól, akik távoli városokból, falvakból érkeztek ide. Itt, miként a piaristák himnusza és jelmondata is ígérte, hittel és megalapozott tudással válhattatok boldog felnőtteké. Őrizzétek meg az iskola lelkiségét, s ahogy Reményik Sándor írta egyik versében, ne hagyjátok elveszni sosem életetekben a templomot és az iskolát. Beadtátok már a jelentkezési lapjaitokat, eldöntöttétek, mivel szeretnétek majd foglalkozni, vagy legalább is azt, hogy miben próbáltok szerencsét először. Teljes szívemből kívánom, hogy teljesüljenek álmaitok és vágyaitok.

23


És nem utolsó sorban: sok sikert mindnyájatoknak az érettségihez. Kedvenc költőm, Ady Endre mondásával búcsúzom: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen.” A Jóisten áldása kísérjen benneteket utatokon! Isten Veletek! Sári Nikolett Boglárka 11.A

24


„Áldott csodáknak tükre a szemed, mert engem nézett” Ady Endre: Mert engem szeretsz

A hagyományos női jellemzők: kedves, gyengéd, érzelmes, nyitott, megértő, elfogadó, nem agresszív, megbocsátó és lágy – valójában a hagyományos női szerephez illeszkednek, a száz évvel ezelőtti elvárásokhoz. Csakhogy ezek a tulajdonságok a mai férfiak vágyfantáziájában is szerepelnek. Ezzel szemben a mai nők kemények, határozottak, harciasak, megbocsátók helyett büntetők, mert a társadalomban olyan átalakulások zajlottak le, amelyek megváltoztatták a lányok karakterét. Az okok elsősorban a családi rendszerek és a társadalmi elvárások változásaiban keresendők. A mai kor elvárásai szerint egy lánynak képesnek kell lennie arra, hogy tökéletesen megállja a helyét a világban, tanuljon, és karriert építsen, legyen kitartó és céljaiban határozott. Mindennek következménye már a partnerkapcsolatokban is látszik, tehát a lányok passzív és elfogadó szerepét felváltotta az aktív, intézkedő, utasítgató és agresszívabb pozíció.

A női ikonok Az óriásplakátokon, fotókon, a divatban hihetetlen gyorsan váltakoznak a nőalakok, akiknek látszólagos sikeressége igen vonzó. Aki hajlamos arra, hogy higgyen ennek a látványnak, könnyen egy futószalagon találja magát, ahol biztos kapaszkodók ritkán vannak. Annak a kérdésnek az eldöntése ugyanis, hogy ki milyen típusú nő legyen, nem külső jegyeken és felvett viselkedési mintákon múlik, hanem a személyiség érzelmi kapacitásán és a női identitáson. A mai női ikonok között kevesebb a szelíd és nőies figura. A céljait mindenáron szem előtt tartó, határozott nőt látjuk általában, aki nem riad vissza a nehézségektől és kemény, ha kell. A fogyasztói társadalom olyan képet vetít elénk, amelyen a nőalak szinte férfias tulajdonságokkal ruházódik fel.

25


azt látjuk, hogy leginkább ez az ajánlott viselkedési forma, mintha bizony a férfiak döntésképtelen és gyenge karakterek lennének, akiknek meg kell mutatni, mit is akarnak valójában. A párválasztás és a kapcsolatok kialakítása azonban minden recept ellenére általában a hagyományos módon folyik. Adott két ember, akik között kölcsönös szimpátia és érdeklődés alakul ki, amelyben közös lesz a vágy is a folytatásra. Ebben a folyamatban jóval fontosabb az, hogy egy nő a saját személyiségével és érzelmeivel vegyen részt, még akkor is, ha abban sok a bizonytalanság, a szorongás vagy a félelem. Az őszinte viselkedés teszi majd lehetővé, hogy valóban egymásra találjanak, ne csak a kötél feszüljön, amíg el nem szakad… Vajon miért a csendesebb, harmonikusabb, magamutogatást kerülő nő talál gyorsan tartós kapcsolatra, azok helyett, akik mindenüket a világ elé tárva, nyíltan felkínálkozva a férfinak próbálnak eredményt elérni? Ez utóbbi típus viszont gyakorta teszi fel a kérdést, hogy vajon miért az a kis „ronda béka” van együtt azzal a jóképű férfival? Nos, miért is?

Az agresszív nőalak Minden divathullám ellenére a férfiak nem vágynak női ruhába öltözött agresszorra. Az a nő, aki a kezébe veszi a kezdeményezést, dönt és végrehajt, valójában a férfiasságától fosztja meg a férfit, akinek ősi tulajdonságlistájában szerepelnek a fenti tételek. Amikor arról olvasunk, hogy a mai nő jobban tudja, mit és mikor kell tennie egy ismerkedési helyzetben – szabadon irányíthatja a folyamatot, csak tudnia kell, mit akar elérni – valójában nem látunk mást, mint a magányos hőst, aki régebben még férfi volt… Ha a nő tudatában, szellemében elfelejt úrinőnek maradni, az bizony meglátszik viselkedésén! A klasszikus női viselkedés és érzelmek inkább lágyak és elfogadók, mintsem agresszívan beavatkozók. A kivont karddal közlekedő nő, akinek a lasszó is ott van a derékszíján, jóval nehezebben talál párt magának. A „befogott” férfival nem működik a párkapcsolat, nem beszélve arról, hogy a férfiak többsége menekülőre fogja, ha ilyen viselkedést érez. Ha azonban végiglapozzuk a női magazinok „receptosztó” oldalait, 26


A szépség szimfóniája című könyv néhány sora: „A sokoldalú nő rejtélyes, vonzó, önbecsüléssel teli, finom, jóindulatú, erős, akit a férfiak azért akarnak megismerni, mert titokzatos, sokoldalú és értékes. Sugárzik belőle, hogy sokkal több, mint fizikai szépsége.” Egy igazi nőt az teszi széppé, ha vannak olyan férfiak, akik imponálásukkal azt éreztetik a nővel, mennyire fontos, és hogy a férfiak nyitott szemmel észreveszik a nő belső szépségét. Egy jó ismerősömtől hallottam ezt a versidézetet, ami lényegében összefoglalja az egészet: „Áldott csodáknak tükre a szemed, mert engem nézett” (Ady Endre) Sári Nikolett Boglárka 11.A

27


bőségvarázslással egybekötött adománygyűjtő szokást őrzött meg a néphagyomány: népi jelleget öltött a székelyek között a ’hesspávázás’, a lányok fölvonulása, akik a kapuban ácsingózókat liba módjára megcsipkedték; történelmi emléket visel a Sopron környéki ’pünkösdi rabjárás’ vagy ’törökbasázás’, amikor a fiatalok összeláncolva jártak adományt gyűjtögetni. Május mint a szerelem hónapja pünkösd napján folytatta a majálissal megkezdett udvarlási szokásokat: a ’zöldágazás’ alkalmával a legények a lányos házak kapuit zöld ágakkal, virágokkal díszítették, a Sárközben pedig nyíltan szerelmet is vallottak egymásnak, hiszen a legény díszes evezővel kereste föl a lányt, hogy aztán zöld ágakkal földíszített csónakon „ladikázzanak” egyet a Dunán. Helyi húsvéti időbeni szokás volt Erdélyben a kakaslövés, amit többnyire pünkösdkor tartottak. Ilyenkor a falu fiúgyerekei íjjal kakasra vagy később céltáblára lődöztek, míg a kakast le nem nyilazták. Stílszerűen kakasvacsora zárta a játékot. - Szentháromság vasárnapja: A pünkösdöt követő vasárnap megünneplése viszonylag fiatal,

Ünnepi időszakok - Pünkösd ünnepe: A pünkösdi királyválasztás – az ideiglenes hatalomra utaló értelme ellenére – több régi magyar hagyományelemet ötvözött magába, úgymint a pogány magyarok lovas ügyességi játékait vagy éppen Szent Erzsébet (pünkösdi) rózsalegendáját. Keretét tekintve pedig e szokás a fiatalokkal betanította a házasság ceremóniáját. Előbbi jegyeit a legények pünkösdi királyválasztása viselte magán, ami egyben nagy jelentőséggel járt. Hiszen az egy esztendőre választott királynak komoly tekintélyt kölcsönzött, hogy mint legerősebb került e tisztbe, akit ez följogosított arra, hogy a legények vezetője legyen vagy hogy elsőként ihassonszólhasson a kocsmában. Főként a Dunántúlon a lányok is választottak maguk közül pünkösdi királynőt, akivel együtt jó termést kérő dalaikkal – „Most vagyon, most vagyon piros pünkösd napja...” – körbejárták a falu házait, s mikor hogy: vagy fölemelve a királynőt vagy leguggolva azt kívánták: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” De sok egyéb 28


újkori szokás, ami eredetét a nagy pestisjárványoktól veszi. Alig találni olyan nagyobb várost, ahol ne hirdetné emlékoszlop a városiak háláját vagy éppen oltalomkérését a pestis elhárítása kapcsán. Szentháromság vasárnapján ezeket az emlékműveket nagy nyilvános ájtatossággal kereste föl a polgárság, hogy emlékezzen és esedezzen. - Úrnapja: A pünkösd utáni második hét csütörtöke egész Közép-Európában nagy vallási ünnepnek számít(ott), amikor mindmáig látványos körmenetet tartanak a katolikus hívek. Az ünnep hajnalán lányok és asszonyok négy ünnepi sátrat állítanak és díszítenek föl zöld ágakkal, virágokkal, szentképekkel – akár a község négy különböző pontján, akár a templomkert négy sarkában –, amely sátrak a négy égtájat jelképezik. Az ünnepi misét követően a hívek serege körmenetben vonul e négy sátorhoz, ahol a pap vezetésével imádkoznak a világért, országukért, a termésért. A menetet szigorú rend szabályozza, amiben minden nemnek és korosztálynak megvan a maga kijelölt helye: legelöl viszik a nagykeresztet, központi helyen – vagyis elöl vagy középütt –

baldachin alatt, a pap kezében a díszes monstranciában vonul az ünnepelt Oltáriszentség, körülötte a ministránsok és a férfiak, míg a nők rendszerint a menet végén haladnak a gyerekekkel. Különös szimbolikával bír, mert a természetet hirdeti a virágszirom szőnyeg, amit kiválasztott lányok szórnak az Oltáriszentség, vagyis Krisztus elé, s aminek minden szirma szent erőt nyer. Pünkösd havának szokásai - Május elseje: A tavasz legszebb hónapjának első napját régidők óta megünnepelték az emberek, munkájukban szünetet tartva, árnyas ligetekbe vonulva el. Részben a község állított májusfát, melynek tövében férfias erőpróbákra és persze nagy táncmulatságra került sor; részben pedig egy-egy legény díszített föl egy-egy kisebb fát szalagokkal, mellyel jelezte a legény, hogy azt a lányt választaná jegyesének. Ha a fa száradni kezdett, kitáncolták, vagyis mulatságot rendeztek körülötte. Ahogyan a májusfaállítás egész Európában elterjedt szokás volt, úgy alakult ki nemzetközi keretek között a május elsejei ’Munka ünnepe’ (az egyházban Munkás Szent József

29


ünnepnapja), amit elsőként a városi munkásság tartott. - Flórián napja (május 4.): Mint a tűzzel foglalkozók, majd mindenki előtt a tűzoltók védőszentje Flórián tiltotta e napon a tűzgyújtást, így még a kemencébe sem gyújtották be, sőt az előző napról maradt parazsat is elfojtották. Ha azonban mégis tüzet gyújtottak, azt csakis közösségi és ünnepi jelleggel tették a falu egy pontján. - Szervác, Pongrác, Bonifác (május 12-14.): A „Fagyosszentek”: A népi megfigyelést ma már a meteorológia is megerősíti: május közepén Közép-Európában jellemzően fagy körüli pontra esik a hőmérséklet – olyannyira így van, hogy egyesek ’magyar szenteknek’ is nevezik a fagyosszenteket. A magyar néphit szerint a májusi fagyot a három szent haragjában hozza az országra: mikor ugyanis erre jártak, olyan szörnyű időt fogtak ki, amiben – bár hőség volt – Pongrác subájában is megfagyott, Szervác – bár a Tiszában nem volt víz – a folyóba fulladt, Bonifácot meg halálra csípték a szúnyogok. Ezért évről évre faggyal, viharral visszatérnek mintegy bosszút állni. Eger környékén erre mondják: megszüreteltek a fagyosszentek.

Emellett hangulatos szólamokkal is nógatták egymást az ellene való védekezésre, ami ma is a legjobb eszköz: „Szervác, Pongrác, Bonifác mind a fagyos szentök, Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!” - Nepomuki János napja (május 16.): A csehek nagy szentje mint az utasok védőszentje egész KözépEurópában nagy népszerűségnek örvendett, amit fennen hirdet az a sok szobor, amik nélkül régi hidat aligha lehet elképzelni Európa ezen felén. Hazánkban a vízen dolgozók, halászok, hajósok kérték segítségét, s tiszteletére a Dunán például a bajaiak látványos lámpás fölvonulást rendeztek. Itt maradt fönn a ’Jánoska eresztésnek’ nevezett szokás, amikor is a bajaiak egy, a templomban ágakkal, szalagokkal földíszített és megáldott Nepomuki szobrot levittek a Dunára, vízre eresztve csónakokban fáklyákkal, egyházi énekszó mellett kísérték – mintegy megszentelve ezzel a Dunát. Az eseményt jókedvű ünnepély zárta. - Orbán napja (május 25.): Mivel ezen a napon rajzanak ki először a méhek, Orbán a méhészek védőszentje. Általánosabb hírnévnek örvendett azonban a szőlősgazdák 30


(hasonlóképpen a kádárok, kocsmárosok) között, akik Orbántól a közelgő jégesők elhárítását kérték, szobrait fölállították szőlőskertjeikben, e napon pedig templomi szobrát ünnepi körmenetben kivitték a szőlőkbe. Ugyanakkor sajátos módon büntették is Orbánt, akinek úgyszintén szobrait ledöntötték, megforgatták a sárba, ha mégis elverte a jég a termést – vagy ha elfagyott a szőlő, egy nyaláb vesszőt kötöttek a nyakába ezzel a felirattal: „Ha elvitted a szőlőt, vidd a venyigét is!”

Kevésbé tudunk e nap jelentőségéről, pedig falun volt neki pozitív is meg negatív is: ekkor vetették a már megpudvásodott tavaszi retek helyébe az őszi retket, s tyúkot is érdemes volt tojásra ültetni e napon; az emberek nagy bosszúságára azonban Margit – amint csúfneve mutatja: ’a legyek királynője’ – engedte be a legyeket a lakásba, amiket a népi humor szívesen keresztelt át ’pusztujkáknak’. - Páduai Antal napja (június 13.): Az egyik legnépszerűbb szentünk: alig találni olyan katolikus templomot, ahol szobra nem áll valamelyik oltár mellett – rendszerint alamizsnapersellyel, amibe, tudniillik a „Szent Antalkának” nagy jámborsággal adakozik a magyar. Kiemelkedő tisztelet övezi a csíki székelyek között, akik az ünnepnapot megelőző kilenc kedden misével, lemondással „Szent Antal ájtatosságnak” nevezett kilencedet tartanak, amiben a szent megszabadítja őket a nyögött bajtól, betegségtől. E nap egyben dologtiltó nap is volt, amikor is az asszonyoknak a legapróbb házimunkáktól is tartózkodniuk s azok helyett imádkozniuk kellett. - Iván napja (június 24.):

Szent Iván havának szokásai - Medárd napja (június 8.): A medárd utáni nagy esőzésekre utal Bejczy Gergely vasi alispánnak Batthyány Boldizsárhoz írt levelének egy tréfálkozó részlete: „Sanctus Medardus permerdavit se nunc quadraginta dies postquam minxerat.” (Szent Medárd összesározta magát, miután negyven napig kevertekavarta. ford. Marton J.) S bár a nap esőjósló hiedelmeiről ismert, régen nagy megtiszteltetést tartogató rózsaünnepet tartottak ekkor, hiszen a falu virágkoszorúval tüntette ki a község legerényesebb hajadonát. - Skócia Margit napja (június 10.): 31


Magyarosan Keresztelő János vagy Virágos János napja. A nap lényegét tekintve a nyári napforduló ünnepe, kulcseleme az éjszakai tűzgyújtás és –ugrás, a megtisztulás szimbóluma. Valószínű, hogy a pogány hitből, aminek központi része lehetett a „tűzimádás”, keresztény hitre térő magyarok e szokását a keresztény egyház Keresztelő Szent János ünnepéhez kapcsolva tartotta fönn. Magyarországon a XVI. század óta vált elterjedtté a Szent Iván-éji tűz, aminek megrakása szertartás szerint történt. A hozzávaló fát, rőzsét, szalmát lányok gyűjtötték, éspedig a faluban körbejárva, ahol ha valaki vonakodott adni, ehhez hasonló versikékkel figyelmeztették: „Rőzsét, rőzsét, adjanak rőzsét! Ha nem adnak rőzsét, elvisszük a tőkét!” A máglyát négyszög alakúra rakták s az előző évi megszentelt aratókoszorúval gyújtották meg, ami helyett lassan jött az idei. Bár a Szent Iván-nap elsősorban a lányok titokzatos ünnepeként él az emberek emlékezetében, akik a tűz átugrásával rituális megtisztulást nyertek, egyfelől a tűzugrás eredetileg a legények virtustánca volt; másfelől pedig az ünnep talán nagyobb nyilvánosságnak örvendett, hiszen mondókáiban

vagy a fiatal és az idősebb női generáció feleselgetett egymásnak, vagy a falu fiataljait énekelték össze, azaz tették nyilvánossá együttjárásukat. A tűz körül a lányok egymással mátkaságba, komaságba is kerülhettek, akit ugyanis mátka- vagy komabottal ajándékoztak meg, azt egy életre barátságukba fogadtak. Ezt a nagy szövetséget a bot tavaszi díszítése is hirdette: tetejére almát tűztek, szárára cseresznye- vagy meggyágat kötöttek. - Péter-Pál napja (június 29.): Nagy jelentőségét az adta, hogy a búza, a rozs aratásának ekkor fogtak neki – mégha csak egy-két marok vagy kaszasuhintás erejéig is. Ugyanakkor a halászok is ünnepeltek, hiszen Péterben, a halászban patrónusukat tisztelték, s az ő tiszteletére halvacsorát rendeztek, amire a község vezetőit is meghívták. Nem egyszerű vacsoráról volt azonban szó, hanem a halászcéhek nagy ünnepéről: ekkor avatták ugyanis legényeiket, amely ünnepségre a még inasok hivogatták össze az embereket egy-egy rúdra kötött ponttyal a vállukon, a halétkeket pedig a mesterek készítették. / Forrás: Hungarothéka – Magyar népi hagyományok tára / 32


Osztálykirándulás jöttek velünk. Az osztály valamennyi tagja élvezte a kenuzást, no meg a Szalai-ikrek édesapja által készített babgulyást és süteményt is! Az egész osztály nevében bátran kijelenthetem: a három év alatt ez a mostani osztálykirándulás sikerült a legjobban. Hanyecz Ferenc 11.A

Osztálykirándulásunk idejét Tiszaalpáron töltöttük, s ez meglepően jól sikerült. Már az indulásnál történt egy vicces dolog. A többiek vonattal indultak, míg Lakatos Bence, Szalai Máté és én igazgató úrral utaztunk, teherautóval, melynek indexlámpája nem működött, így a Lidl-parkolóban vártunk fél órát a javításra. Aztán csak megérkeztünk a szállásra, ami a tavalyihoz képest 10-es skálán 11-es volt. A programot a 2x3 közösségépítő tréning nyitotta, melynek céljául azt tűzte ki osztályfőnökünk, hogy az osztály tagjai között levő viszony javuljon. A második nap a tiszakécskei strandra mentünk. Óriási hőség volt – szerencsére –, és mindenki jól érezte magát. Nagy Attila tanár úr már olyan fáradt volt, hogy elaludt a strandon. Ezt ki is használtam, és sikerült egy fényképet készíteni róla. Este megavacsorára került sor Fazekas József tanár úr szervezésében. A harmadik napon Tiszaugra mentünk kenuzni. A tanárok közül Hack, Ábel és Csonka tanár urak 33


– a kreatív írás című tárgy oktatója a Pázmány Péter katolikus

Slam poetry

Egyetemen – maga is kiváló előadó, aki úgy szórakoztatja a közönséget, mint kevesen. Azt hinné az ember, ő, aki a rögtönzések mestere, csak legyint az új divatra, de nem. „Nagyon fontosnak tartom a slamet – mondja –, mert a vers visszatér a hangtesthez, a rapszerű élő szövegmondás közeledik a költészethez, vagyis igazi határátlépés történik. Ráadásul a nagyközönség is betekintést nyer a költészet zárt világába. Csehországban vagy Észtországban államilag támogatott díjat kap az év slammere, stadionnyi népek hallgatják a döntőt. Persze a jobb színpadi jelenlét »eladhat« amatőr produkciókat, közönséges fűzfaköltészetet is, a műfaj nem akadémikus voltából ez logikusan következik. Simon Márton, Pion István, Závada Péter és társaik jelenléte és minőségi munkája

Hogy mi ez? „Nyitott fórum, bárki által művelhető és látogatható költői performansz... Aktuális kérdésekre reagál aktuális formában” – mondja az 1982-es születésű Závada Péter költő. „A slam olyan, mint egy híd az elefántcsonttorony és az underground költészet között” – vallja a Szépirodalmi Figyelőben a hazai mozgalom egyik fő szervezője, Stráhl Katalin. A Petrányi Zsolt által még a Műcsarnokban elindított magyar slam eleinte egy szűk kör belügyének látszott, aztán egyremásra alakultak csoportok, amelyek rendszeresen összejárva művelték a raphez közel álló, ám azon túlmutató „költészetet”. Egyre több kocsma, vendéglő tárta ki kapuit előttük. Tartottak már országos bajnokságot, indultak világversenyen, sőt megrendezték az első magyar slam vetélkedőt is. Sikertörténet? Néhány év alatt lefutó divathullám? Sokan az utóbbit gondolták a stand-upcomedyről is, amely aztán alapvetően megváltoztatta a magyar kabarét. Lackfi János költő

34


viszont garancia, hogy a »profi« költői szféra markánsan leteszi névjegyét.” Kiss Judit Ágnes – öt sikeres verseskötettel a háta mögött a késő harmincasok nemzedékének egyik legeredetibb költője – is kiváló előadó, de nem szereti a slamet, mert,

azon túl, hogy ritmusosan olvastam fel egy verset, nem értettem, mit kell tennem, szerintem pokolian leégtem” – meséli. Szerinte ma még nem lehet látni, hogy múló divatról van-e szó, ami után az alkotók szétszóródnak, vagy maradandó teljesítményről. „A magam

mint mondja: „sokkal inkább számít az előadói képesség, mint maga a szöveg. Én is észreveszem magamon, hogy felolvasáskor befolyásol, hogy olyan verset olvassak, amin nevet a közönség, és ezt nem szeretem. Mert az igazán jó versek nem ezen a felszínes, egyszer hallgatható módon hatnak. Az inkább a dalszöveg. Tudom, milyen, amikor rapelve olvasok fel egy szöveget – hatásos és kissé hatásvadász. Azt hiszem, a slam nem pótolhatja a vers intim befogadását.” Az 1978-as születésű, sok díjjal kitüntetett Szálinger Balázs biztos benne, hogy a slam az idei év slágertémája a költészetben, úgy, ahogy tavaly volt a közéleti vers. „Járható út minden, amire van kereslet, és erre sokkal inkább van kereslet, mint a szokványos felolvasóestekre, legyenek bármilyen trendi körítésűek is. Jó pár éve elhívtak ilyet csinálni, de

részéről költőknek tartom a slammereket, akik csupán más formában, más infrastruktúrával, más csatornákon érik el a közönséget” – mondja.

Pion István: Ébresztő (részletek) csipát töröl kis szemeiből az újépítésű lakópark, a liftek is lent járnak már valahol a földszinten, visszazuhantak mind a talajra, a tartópillérek álmukban gorgókat láttak, 35


Szövegeimet közölték már a győri Műhelyben, az Újforrásban, a Forrás nevű internetes folyóiratban, ezen kívül az Accordia kiadó s az EMI pályázatára elküldött anyagaim megjelennek majd antológiában. A Műút verspályázatán különdíjas lettem, illetve a Kossuth rádió Családi sávjában fölolvasták egy mesémet.

és kővé dermedtek, mint egykor Atlasz, akiről jó volna, ha most már mesélnél is valamit, ... Budapesten a kupolatisztító javában suvickolja az Országház tetejét, és lassan-lassan derengeni kezd neki, hogy tulajdonképpen ma esélye lesz fölülről lesz...ni az egész országot, ... és hogy te még alszol, te nem vagy halott, ne aggódjak? ráérsz még felkelni, láttál már mindent a világból? mert gyomra voltál gulágnak meg gettónak, ami éjjel-nappal enni kér? meg te voltál a csillagközi semmiben a Farkas Berci tér? és vérzivatarban hajtogattad, hogy das ist der echte ungarische Pisti vér? ... (A Magyar Demokrata 2013, március 21., XIII./12. szám nyomán)

Skateboarding Az első gördeszkások az 1960-as évek kaliforniai szörfös fiataljai közül kerültek ki, akik a deszkáikra kerekeket szereltek. Ez volt az első gördeszka, ami szinte csak szlalomozásra volt alkalmas. 1970 után megjelentek az első gördeszkákkal foglalkozó cégek. Az első szabadtéri gördeszka pályákat 1976-ban építették fel Floridában. Ezt persze hamarosan több száz követte egész ÉszakAmerikában. A leghíresebb deszkások ekkoriban Tony Alva és Jay Adams voltak. Minden idők legismertebb gördeszkása pedig Tony Hawk. A legnépszerűbb ma az utcai (street) stílus, ahol minden, az utcán is potenciálisan előforduló akadály felállítható, olyanok,

Pintér Kitti vagyok, a Piarista Gimnázium 11.a osztályos tanulója. Írok. 36


amiken trükköket lehet végrehajtani. Leegyszerűsítve: át lehet ugrani, le lehet csúszni róla, meg lehet fordulni fölötte stb. Magyarországon 1985-ben jelent meg a gördeszkázás. A hőskor egyértelműen a Hősök teréhez köthető, ahol kialakult egy deszkás társaság. Az első hazai felfutás az 1990-es évek első felére tehető, a második néhány éve kezdődött. Az utóbbi egy-két évben viszont megjelent egy újabb, tizenéves generáció. Egy gördeszka ezekből az alkatrészekből áll: lap, két felfüggesztés és alatta a műanyag alátét, kerekek, csapágyak, griptape. Az imént felsorolt alkatrészeket csavarok és anyák tartják össze. Pintér Kitti 11.

37


Szolgáló Szeretet – Valóban? Nos, én a pápa vagyok, és én kérlek arra, hogy ülj le! A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül is (az alabárdjával a kezében) a széket választotta. Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amit személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván: – Jó étvágyat, testvér! (Kertvárosi Krónika, 2013. májusjúnius)

Több kedves történet látott már napvilágot Ferenc pápáról. Íme, egy újabb példája közvetlen modorának és figyelmességének. Kora reggel, amikor elhagyta a lakosztályát a Szent Márta Házban, és kiment a folyosóra, a pápa egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál, vigyázzállásban. Megkérdezte tőle: – És te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál? – Igen – válaszolta az őr tisztelettel. – Állandóan? – Az egyik kollégám felváltott egy rövid időre. – És nem vagy fáradt? – Ez a kötelességem, az Ön biztonsága érdekében. A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében: – Legalább ülj le! A svájci gárdista döbbenten válaszolt: – Bocsásson meg, de nem tehetem! A szabályok nem teszik lehetővé. – A szabályok: – A kapitány... 38


Humor Baktériumok egymás közt: – Mi bajod van? – Sajnos elkaptam egy antibiotikumot!

Öntsünk tiszta vizet a nyílt lapok közé! Héé, nem súg! Vagy megosztva kérik a kettest?

A hiperbola az, ami közeledik, de soha nem ér oda.

Ha erre a feladatra 0 pontot adtam volna, akkor is túl lenne pontozva.

A végek vitézei többnyire nem éltek a haláluk napjáig, mert már korábban elestek.

– Van a famentes rajzlap és a félfamentes rajzlap... – És van olyan rajzlap, ami teljesen nem-famentes? – Igen, fiam, csak azt deszkának hívják.

Gyülekeztek Európa fölött a viharfelhők... az egyiknek félhold alakja volt. E cselekedetével megmenti az országot a testvérháború elkerülésétől.

Nem dobálódzunk krétán órával! – Sorold fel a szénhidrogéneket! – Metán, etán, netán, talán...

– Mondja a verset! – Kívülről? – Tőlem kimehet, de hagyja nyitva az ajtót, különben nem halljuk...

Dolgozatírás előtt: – Most pedig oszlásnak indulunk! Dolgozatírás végén: – No, itt az aktuális világvége! A közönséges lószúnyog ilyen nagy disznó. A lemmingek ilyen pocokszerű cuccok.

39


Impresszum Felelős Kiadó: Tanári szerkesztő: Diák-főszerkesztő: Tördelő szerkesztő:

Nagy Attila Sch.P. Hegedűs Judit Pintér Kitti Jusztin Mátyás Kóczán Dániel

40


Piár Világ június  
Advertisement
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you