Page 1

YFU

hírújság

2016


Beutazó évvégi tábor

Balmazújváros

Bécsi kirándulás beutazó diákjainkkal

Beutazó tábor

2016 képekben Beutazó tábor

Prágai kirándulás Prágai kirándulás a beutazókkal

2


Kedves Olvasó! Ismét eltelt egy év, és ilyenkor mindenki kicsit számot vet a véget érő esztendővel. 2016 nagyon színes volt; sok pozitív és sajnos sok negatív dolog történt a világban, rengeteg változás, amire nem feltétlenül számítottunk. Mi azt gondoljuk, hogy a YFU, illetve a YFU által közvetített értékek és üzenetek örök érvényűek, és mint olyanok, képesek mind a pozitív, mind a negatív hatásokra megfelelően reagálni, valamint a változásokra felkészíteni. Talán mondhatom azt, hogy mindannyiunk élete más lenne, ha nem lettünk volna cserediákok, vagy nem találkoztunk volna cserediákokkal, vagy ha nem is tudnánk erről az egészről. Mi továbbra is azon leszünk, hogy azok, akik kapcsolatba kerülnek velünk, átéljék és átérezzék azokat az értékeket, amiket képviselünk, és így közösségként tegyünk valamit azért, hogy jobb legyen ez a világ, saját és családunk élete. Békés Péter Elnök 2001/02 Németország 3


körkérdések HOST A STUDENT

Magyarországról –

beutazó diákok 2016/17

Mik voltak az első benyomásaid, amikor megérkeztél Magyarországra? MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Minden volt/van nagyon gyönyörű, emberek volt/van kedves, vicces, cuki. ANDRÉS (MEXIKÓ): Mindenki kedves van. KERLI (ÉSZTORSZÁG): Nagyon szép volt. LUIS (ARGENTÍNA): Was really when I arrived, was new life and new style. Nagyon RINKA (JAPÁN): Nagyon szép (I thought). I excited. ERI (JAPÁN): Nagyon jó! Kilaj! MEI (JAPÁN): Exciting, érdekes, izgalmas. PRISCILA (MEXIKÓ): Szeretek mindet. I like Hungary, and for me everything was amazing. GRAPE (THAIFÖLD): Nagyon izgalmas.

Eri, Japán Leó és fogadócsaládja

jó!

Kilaj!

Milyen volt az első találkozásod a fogadócsaládoddal? Luis és fogadócsaládja

Nagyon jól volt.

Örurök volt.

MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Ez volt kicsit (scary) és család volt barátságos (mint minden magyar). ANDRÉS (MEXIKÓ): Nagyon különös. KERLI (ÉSZTORSZÁG): Ők nagyon kedves és barátságos. LUIS (ARGENTÍNA): Was perfect, they are the best. RINKA (JAPÁN): Nagyon Jól volt. Örurök volt. NOTE (THAIFÖLD): Jóindulatú. NANA (JAPÁN): I was very nervous. But they are very kind so I was happy. LOGAN (USA): Ideges. PRISCILA (MEXIKÓ): Hihetetlen.

Milyen teljesen más szokásai vannak a fogadócsaládodnak? MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Minden hétvége ebédelünk (together). ANDRÉS (MEXIKÓ): Levesznek a cipő amikor bemenek ház. MARLENE (NÉMETORSZÁG): Eszik sok. EA (DÁNIA): Megyünk nagymama és nagyapa minden nap. MEI (JAPÁN): Énekel zene és táncol. PRISCILA (MEXIKÓ): Nincs napi hajmosás. különböző élelmiszer. GRAPE (THAIFÖLD): Sok enni.

sok

enni

4

Margot és fogadótestvére


Mi a legkedvesebb élményed?

Barát lesz,

ház van buli Bécsi kirándulás

miatt barát.

MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Experiencing life with hugi! Szeretem őt nagyon. Tanulok magyarul, új nyelv nekem! Nagyon nehéz. SAKURA (JAPÁN): I could talk with my friend. I could show my tears. MARLENE (NÉMETORSZÁG): Zenekar, Barátok. KERLI (ÉSZTORSZÁG): Új barátom. LUIS (ARGENTÍNA): The best experience is know new cultures new cities, friends and a lot of new things. LEO (MEXIKÓ): Disno vagas. RINKA (JAPÁN): Minden. All thing is my best experience. NOTE (THAIFÖLD): Utazás csakis vonat. OIL (THAIFÖLD): Barát lesz, ház van buli miatt barát. NANA (JAPÁN): We went to Balaton lake.

Disno vagas.

Mi a legfurcsább élményed? MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Iszom sok Pálinkát. MARLENE (NÉMETORSZÁG): Egy fiú flörtölt velem a buszmegállóban. LUIS (ARGENTÍNA): Have to eat cold food in the dinner. LEO (MEXIKÓ): Disno vagas. MEI (JAPÁN): Ahogy pusziljátok meg egymást = kiss each other. PRISCILA (MEXIKÓ): Eszik különböző időpontokban.

Mei (Japán) és angyalkája, Dorka

paracsinta

Van-e kedvenc magyar ételed? Mi az?

Margot és fogadócsaládja

Milyenek a magyar emberek?

MARGOT (ÉSZTORSZÁG): Túró. ANDRÉS (MEXIKÓ): Leves. SAKURA (JAPÁN): A paracsinta. KERLI (ÉSZTORSZÁG): Pörkölt. LEO (MEXIKÓ): Goulas es Palinka. RINKA (JAPÁN): Én szeretem minden. Igen. Leves és csirke és tojás és meleg sandwich. NOTE (THAIFÖLD): Krumli and chicken. OIL (THAIFÖLD): Gulach, hasábburgonya. MEI (JAPÁN): Gombóc és lángos. GRAPE (THAIFÖLD): Túrórudi.

ANDRÉS (MEXIKÓ): Nagyon kedves vannak. MARLENE (NÉMETORSZÁG): Egy jó féle őrültség. KERLI (ÉSZTORSZÁG): Kedves, jó. LUIS (ARGENTÍNA): Hungarian people? I love all of them, are funny, kind, and with good personality. RINKA (JAPÁN): Nagyon jól van. Nagyon kedves. I think that they are kind and friendly. NOTE (THAIFÖLD): Jóindulatú, nagyon jó. NANA (JAPÁN): They are very kind and nice. EA (DÁNIA): Kicsi felenk beszelnek angolul. Nagyon ERI (JAPÁN): Kedves! Nagyon kedves!

jól van. Nagyon kedves.

Note, Thaiföld

Oil, Thaiföld

5


körkérdések kiutazó

diákoknak 2016/17 Milyen volt az első találkozás a fogadócsaládoddal?

Zita és fogadószülei

az Andok csúcsainak meghódítása, Argentínában

6

MAKRAI PÉTER (NÉMETORSZÁG) Hamburgból indultunk el páran Berlin felé, majd egy átszállással már a lipcsei pályaudvaron találtam magam. A vonaton gyorsba felvettem a YFU-s pólót, amit még a táborban kaptam, és ami a reptéren is rajtam volt, hogy felismerjenek. Már messziről megláttam a ,,Willkommen Péter!” feliratú táblát, egy magyar és egy német zászlóval díszítve. Nagyon megörültem, így már célirányosan mentem feléjük. Természetesen egy képpel kezdtük a köszönés után. Amíg elsétáltunk a kocsihoz végig az volt a fejemben, hogy milyen lesz a közösen eltöltött egy év.

TÖRÖK ÁBEL (NORVÉGIA) Az első találkozásom a fogadócsaládommal az itteni YFU-s táborban történt. A fogadótestvéremmel találkoztam először, mert ő tavaly az USA-ban volt cserediák, így ő is részt vett a mi táborunkban. A szüleimmel egy SZABÓ ZITA (ARGENTÍNA) nappal később találkoztam, de amint megláttam őket, tudtam, hogy jó helyre kerültem, mert látszott rajtuk, Az igazság az, hogy az első találkozásra nem emlékszem hogy nagyon vártak már. Útközben hazafelé már el is teljesen tisztán, ugyanis túlságosan izgatott voltam kezdtek norvégul tanítani, elmondták, hogy mondjuk, ahhoz, hogy mindent felfogjak, ami körülöttem törtéhogy autót vezetek, meg út, meg alagút, meg „ma esik az nik. A nagy távolság miatt Buenos Airesből repülővel eső”, ilyen kis dolgokat. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen érkeztem a vársomhoz legközelebbi reptérre, ahol a jó helyre kerültem és rögtön megtaláltuk a közös hangot. fogadószüleim, az öcsém, és egy YFU önkéntes vártak rám. Mindenki nagyon kedvesen, örömmel fogadott, és a fogadóanyukám (az egyetlen, aki beszél angolul a családban) az egy órás autóút alatt végig beszélgetett SZABÓ ROZINA (BELGIUM) velem. Miután sikerült elmondanom az oly sokat gyakoNagyon izgultam, mivel ugyan már beszélgettünk az rolt mondatot „hablo un poco espanol” (beszélek egy interneten keresztül, teljesen más élőben megismerni kevés spanyolt) a fogadóapukám láthatóan megnyugoegy embert. Miután a Brüsszeli reptéren a lassú cso- dott, és ő is beszállt a beszélgetésbe. magkezelés miatt 45 perces késésbe kerültem, rögtön egy Fanfare koncertre kellett sietnünk, amiben néhány családtag részt vett, szóval elég hamar be lettem mutatva a família nagy részének. Persze hollandul (vagyis flamandul) beszéltek egymással, úgyhogy kellően lefáradva – és egy kicsit le is sokkolva – érkeztem vissza a lakásba.


Miben különbözik a kinti iskolád a magyar iskoládtól? YFU-s felkészítő tábor Belgiumban

TÖRÖK ÁBEL (NORVÉGIA) Nagyon szeretem az itteni iskolámat. Teljesen más, mint otthon, mi válogathatjuk össze a tantárgyainkat, azt tanulunk, amit szeretnénk. Különleges tantárgyakat is lehet választani, nekem például van szociológiám és kirándulás-órám, de lehet a gazdaságtól kezdve a pszichológiáig mindenfélét felvenni. Sokkal lazábbak a tanárok, mindenkit a nevén szólítunk, sziával köszönünk, és ha késel húsz percet, akkor is csak rád mosolyognak, hogy „ó, helló, Ábel”. (Én mondjuk még nem késtem annyit, de mások igen.) Ami még különleges, hogy nem írunk kézzel, csak laptopot használunk.

SZABÓ DOMINIK (DÁNIA) Itt a diákok ténylegesen részt vesznek az órán ez amolyan párbeszédszerű. Nem csak meghallgatjuk a tanárt és kész. Itt nem nagydolog cserediáknak lenni és nem nagyon vannak nyomulós, barátkozós emberek, ezért nekem kell kezdeményeznem. Legtöbb diák biciklivel jár iskolába ezért nem mindig sikerül fedett parkolót találnom a sajátomnak. Ja és az iskolai büfé nagyon drága!

SZENDRŐ OLIVÉR (KANADA) Alig tudok olyan dolgot mondani, ami megegyezik otthon és itt, Kanadában. A sulim Kanadában: 8:10-re kell benn lenni az osztályteremben. A hangosbemondóban valaki mindig bemondja, hogy “legyen szíves minden TAKÁCS EGON (NÉMETORSZÁG) diák álljon fel és hallgassa végig a kanadai himnuszt”. Az alapvető előnyök, hogy a diákok nincsenek megter- Ezután 5 perces napi hírek következnek (beleértve a helve egyáltalán. Nem kell izgulni a házi feladat miatt, az napi akciós menüt és a napi programokat stb). Minórára való készülés miatt, bőven van idő elmenni edzeni, den óra más osztályteremben van és 4 periódusból (tanórából) áll egy nap. Mindegyik óra 75 perces, míg találkozni a barátokkal és még házi feladatot írni is. az ebédszünet 50 percig tart. A többi szünet csak 5 perces, úgyhogy nincs sok idő csevegni a haverokkal, csak maximum elmenni WC-re. A sulinak 14:20-kor van KAJTÁR ESZTER (NÉMETORSZÁG) vége. Érdekesség, hogy minden tanteremben van egy Sokkal stresszmentesebb. Nincs a rosszabb tanuló számítógép és egy vetítő. osztály előtti alázása, nincs elvárva, hogy mindenki maximálisan teljesítsen, nem kell annyi felesleget megtanulnunk, és még a problémamegoldó képességünk is fejlődik a feladatok megoldása során. YFU-s felkészítés Argentínában

Iskola utáni összejövetelek Németországban

Zoé és fogadócsaládja

7


Szerinted mik a kinti iskolarendszer előnyei? TÖRÖK ÁBEL (NORVÉGIA) A kinti iskolarendszer legnagyobb előnye számomra egyértelműen az, hogy azt tanulhatok, ami tényleg érdekel, és amit szeretek. Így mindig várom a sulit, élvezet bejárni. Az is nagyon jó, hogy a diák egyenlő a tanárral, illetve nincs olyan sok órám, mint otthon, így nem is fáradok el annyira nap végére.

SZENDRŐ OLIVÉR (KANADA) Azt gondolom, hogy itt megadják a szabadságot: én osztom be a saját időmet, és tulajdonképpen felnőttként kezelnek, mintha a gimnázium lenne a munkahelyem. Például ebédszünetben bemehetünk a városba enni. A tanárok is felnőttként kezelnek mindenkit. Arról nem is beszélve, hogy sokkal barátságosabbak a tanárok, és persze a diákok is. Az órák is érdekesebbek, mert a tanárok nem csak lediktálják az anyagot, hanem próbálják előadni, és érdekesebben megmagyarázni.

LAJOS DÁVID (HOLLANDIA) Szerintem ennek a rendszernek az az előnye, hogy jobban felkészít a továbbtanulásra és azokra a dolgokra, amit az életemben akarok hasznosítani. Vegyünk egy példát, minden gyerek azt kérdezi „Miért tanulok egy bizonyos tantárgyat, ha ezt sosem fogom használni az életben?” És ezzel a kérdéssel meg is válaszoltam a kérdést. Csak hogy letisztázzuk, egy mondatban megfogalmazom: a gyerekek nem tanulnak olyan tantárgyakat, amelyeket nem akarnak hasznosítani az életében.

YFU-s kirándulás Belgiumban

8

Péter és fogadócsaládja

KAJTÁR ESZTER (NÉMETORSZÁG) Úgy gondolom, itt a diákokat az életre nevelik, és nem kizárólag egy egyetemre való bejutás a cél. Az órák miatt sem vagyunk annyira leterhelve, és otthon sem kell estig tanulnunk.

SZABÓ ROZINA (BELGIUM) A kisebb osztálylétszám lehetővé teszi, hogy közelebbről megismerd az többieket, a tágabb osztályzási rendszer miatt pontosabb visszajelzést kapsz a munkádról. Már elég korán nagyon sok különböző szak közül választhatsz, hogy milyen irányba szeretnél tovább haladni, és a választott tárgyadból jó minőségű órákat kapsz, olyanokat, amiknek valóban haszna lesz az életed során.

Rozina osztálya


körkérdések kiutazó

diákoknak

Milyen teljesen más szokásai vannak a fogadócsaládodnak a saját családodhoz képest? TÖRÖK ÁBEL (NORVÉGIA) Ha jó az idő, mindig kimennek a szabadba, nyáron sokszor hajókáztunk a fjordban a szigetek között, de így őszre már hideg lett ehhez - mostanában a hegyekben lévő nyaralójukba megyünk föl, ahol már esik a hó, és gyönyörű a táj.

SZABÓ ZITA (ARGENTÍNA) Teljesen mások az étkezési szokások. Délután 2 körül ebédelünk, majd a következő étkezésre, ami a vacsora, csak este 9-10 óra körül kerül sor, ami nekem nagyon késő, és még mindig nem sikerült megszoknom. Az egyik ok, amiért későn eszünk, az az, hogy ilyenkor tudunk mind együtt lenni az asztalnál, a másik, hogy hétköznap is nagyon későn, éjfél körül fekszenek le. A vacsora a legfőbb étkezés, ilyenkor mindig, kivétel nélkül meleg ételt eszünk. Valamint vasárnaponként összegyűlik az egész család és a nagymamánál ebédelünk.

SZABÓ DOMINIK (DÁNIA) A bizalom a kulcsszó!!! Nem szabad hazudni ezt saját bőrömön tapasztaltam. Ez a legfontosabb számukra, ha azt elveszted nagyon nehéz visszaépíteni.

MAKRAI PÉTER (NÉMETORSZÁG) Amióta a fogadócsaládommal közlekedem, soha nem késünk el. Igen, otthon nem szoktuk elsietni. A másik nagy különbség, hogy nem járnak templomba, annak ellenére, hogy mindenki konfirmált a családban. Nincsenek fent semmilyen közösségi portálon, ennek nem kérdeztem okát. Megkértek, hogy semmit ne posztoljak velük vagy róluk.

SZABÓ ROZINA (BELGIUM) Ugyan az én családom a kivétel, ami erősíti a szabályt, de a legtöbb flamand gyerkőc tényleg biciklivel megy iskolába (vagy a közeli buszmegállóhoz), ami akár 10 perctől 45 percig is eltarthat. Az én családomban valójában nem is a szokásokhoz volt nehéz hozzászoknom, inkább az okozott nehézséget, hogy egy teljesen új szerkezetű családba kerültem. Mivel csak ketten élünk együtt a fogadóanyukámmal, mindkettőnknek hozzá kellett szoknunk a másikhoz. Ami a legnagyobb különbség itt nekem, hogy sokkal nagyobb felelősséget vállalok magamért.

Inez és fogadócsaládja a megérkezés pillanatában

Ábel fogadóapukájával

9


körkérdések kiutazó

diákoknak

Eddigi tapasztalataid szerint, hogyan töltik a szabadidejüket a fiatalok a fogadó országodban?

SZABÓ ZITA (ARGENTÍNA) Gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy az argentin fiatalok reggelig tartó bulikra járnak. Az itteni hagyomány szerint, éjfél körül összegyűlnek egy úgynevezett previára valamelyikük házában, és onnan éjjel 3 óra tájékán mennek el táncolni egy klubba vagy diszkóba. Hozzám talán közelebb áll az a nem kevésbé népszerű program, amikor az egyik parkban, vagy a folyónál közösen iszunk mate teát, és beszélgetünk. Ez leginkább egy délutáni teához hasonlít, csak sokkal jobb.

Péter megérkezésének első pillanatai

LENGYEL INEZ (NÉMETORSZÁG) A tanév elején mindenki kap egy papírt, amiről választhat iskola utáni ingyenes foglalkozásokat. Ez lehet kórus, Bigband vagy színjátszó kör, de sportprogramok közül is szép számmal lehet választani. A legtöbb ember egyesületben sportol, melyek tagsági díja egyáltalán nem drága. Hétvégenként ők is eljárnak szórakozni, de leginkább házibulikba járnak.

Olivér és fogadócsaládja

10

SZABÓ ROZINA (BELGIUM) Általánosságban elég komolyan veszik itt a tanulást, de azért találnak időt a szórakozásra is. Ami nagyon elterjedt a fiatalok körében, hogy különböző Ifjúsági Mozgalomba járnak (mint például a cserkészek, vagy a Chiro), ami nagyjából annyit jelent, hogy együtt töltöd a vasárnap délutánjaid egy csapat veled egykorú emberrel, különböző programokon vesztek részt – vagy éppen szervezitek azokat, és eljártok közösen bulizni.


A legfurcsább élményem az volt, hogy ahhoz, amit most írtam szótárt kellett használnom.

Mi volt a legkedvesebb és a legfurcsább élményed?

SZABÓ ZITA (ARGENTÍNA) A rengeteg kedves és furcsa élmény közül egy olyan emléket emelnék ki, amelyre mindkét jelző igaz. A fogadócsaládom már a harmadik héten elvitt síelni, méghozzá lakókocsival, ami már önmagában is nagy buli. A nap végén útnak indultunk, gondoltam valami kempinget keresünk a lakókocsinak, hogy nyugodtan tudjunk aludni. Húsz perc kóválygás után a városközpontban, megkérdeztem az apukámtól, hogy mégis hová megyünk, mire azt felelte, hogy fagyizót keres. Ez egy szombati napon éjjel fél 12 után volt, a hidegben és hóban! A hihetetlen az, hogy találtunk egy fagyizót, ami nyitva volt, úgyhogy végül négyen 1,5 kg fagyit nyomtunk be aznap éjjel. Ez minden gyermek álma!

SZABÓ DOMINIK (DÁNIA) Én úgy vagyok vele, hogy nem tudok választani legkedvesebb emléket, mert nagyon sok van. Például mikor megérkeztem egy dán térképpel és takaróval vártak. Nem pénzbe mérik a boldogságot, mint egy magyar család (tisztelet a kivételnek). Amikor átsétáltunk a tengeren egy lakatlan szigetre a hold vonzása miatt apály idején és alig értünk vissza időben. Vagy pedig csak együtt bulizni a fogadó tesóimmal, vagy megverni őket vívásban (dán bajnokok). Szóval nagyon sok van. A legfurább persze az, hogy a fiú lány mosdó közös az iskolában.

LENGYEL INEZ (NÉMETORSZÁG) Nem tudok kiemelni egy élményt sem, mert az igazságtalan lenne a többivel szemben. Konkrétan mióta megérkeztem Németországba folyton vigyorgok. A legfurcsább élményem az volt, hogy ahhoz, amit most írtam szótárt kellett használnom, mert egyszerűen nem jutottak eszembe a magyar szavak. TÖRÖK ÁBEL (NORVÉGIA) Eddig talán két legkedvesebb emlékem van: az egyik az, amikor nálam aludt két barátom, a másik pedig a kirándulás-óra. A kirándulás-óra arról szól, hogy az évben van hét-nyolc kirándulás, amire elvisz a suli, eddig egy túlélő-túra és egy kenutúra volt (mindegyik három nap, életem leggyönyörűbb túrái), a szabadban aludtunk egyedül, az erdő közepén, vaksötétben készítettünk norvég tacót. Megtapasztaltam, milyen az, ha olyan vizes a föld, hogy spriccel, ha rálépsz. A legfurcsább élményem az, hogy a húsgombócot lekvárral eszik, ez nálam mindent visz.

Eszter, a legjobb barátnőivel

Ábel és fogadócsaládja

A tanév elején mindenki kap egy papírt, amiről választhat iskola utáni ingyenes foglalkozásokat. 11


A YFU-s fogadócsalád fogalmába nem csak a tradicionális családok (anya-apa-gyerekek) férnek bele. Julianna és Margit -egy paksi nyugdíjas testvérpár- esete a legjobb példa arra, hogy kitűnő kapcsolat alakulhat ki fogadószülő és cserediák között akkor is, ha nincsenek gyerekek a házban. Őket kérdeztük arról, hogy mit jelent számukra, és milyen kihívásokkal jár Eri, japán cserediák fogadószüleinek lenni.

12

beutazó szülők

különleges párosítás

HOST A STUDENT

Eri és fogadószülei

Miért döntöttetek a fogadás mellett? JULIANNA: Amikor jelentkeztem cserediák fogadására, már két éve nyugdíjas voltam, és túl sok a szabadidőm, emellett érdekel más népek kultúrája. MARGIT: Nem én voltam az ötletgazda. Voltak is aggályaim, de végül beleegyeztem, és most már örülök, Miért pont japán diákot választottatok? Miben hogy így alakult! különböznek szerintetek a japán és a magyar fiatalok? Milyen érzés egy tinédzsert befogadni a családba? JULIANNA: Egyrészt a nagyon más (és ezért számomra JULIANNA: Egy tinédzser befogadása a családba azért érdekesebb) kultúra, másrészt azért választottam japán nem okoz gondot, mert a tágabb családból (testvéreim diákot, mert ismereteim szerint az ottani társadalmi gyerekei) több gyerek lakott, illetve étkezett nálam elvárások miatt a japán gyerekek sokkal szigorúbb Budapesten, amikor egyetemre, főiskolára jártak. Volt nevelést (akár otthon, akár az iskolában) kapnak, teolyan nap, hogy hatan-nyolcan ültünk az asztal mellett hát kisebb a viselkedéssel kapcsolatos rizikófaktor. vacsora-időben. Ez a része egyáltalán nem jelent terhet, A magyar és általában az európai, amerikai kultúrkörből illetve nem szokatlan. A rokon-gyerekeket sem szoktam származó fiatalok szerintem önállóbbak, felszabadul“piszkálni” feleslegesen a rendrakással, az időbeosztás- tabbak (néha szabadosabbak), bátrabbak, mint a japán, sal, vagy egyéb, a szülők által megkövetelt viselkedési vagy egyéb távol-keleti fiatalok. Ez valószínűleg összenormákkal. Igaz, könnyű dolgom volt, mert jól nevelt függ azzal, hogy a távol-keletiek a konfuciánus tanokon gyerekek voltak. Eri szintén jól nevelt, mindent úgy alapuló társadalmi közegben, azoknak az elvárásoknak fogad, ahogy van és betartja az általam szerkesztett megfelelően nőnek fel. „Házirend”-ben leírtakat. MARGIT: Nekem nem volt különösebb kikötésem a diák MARGIT: A főzés az én feladatom, mert egyrészt tudok, nemzetiségével kapcsolatosan, de úgy tűnik jó választás másrészt szeretek is főzni. A rokongyerekekre is én volt Eri befogadása. főztem, és általános vélemény szerint (Eri véleménye is ez) megadom a módját. Mi a legérdekesebb japán szokás, amit eddig tapasztaltatok? Hogyan boldogultok a kommunikációval minimális JULIANNA ÉS MARGIT: Igazándiból nem tapasztaltunk nyelvtudás mellet? előttünk nem ismert, illetve nagyon meglepő szokást. JULIANNA ÉS MARGIT: A kommunikáció a minimá- Eri nem akar pálcikával enni, nem ragaszkodik az otthon lis angoltudással, szótár segítségével, mutogatással, megszokott ételekhez, nagyon szereti az általunk előálrajzzal és bonyolultabb, illetve fontosabb mondanivaló lított ételeket. A menzai étel nem mindig ízlik neki, de esetében a fordítóprogram segítségével történik. Idáig általában az a véleménye, hogy a magyar ételek finomak. mindent megértettünk, illetve vele is megértettünk, nagy félreértések nem voltak. Még iskolalátogatási iga- Mi a legkedvesebb/legérdekesebb élményetek Erivel? zolást is kértünk és elküldtük postán Japánba, amit meg JULIANNA ÉS MARGIT: Erre a pontra hirtelen nem tuis kaptak a szülők. Eri nővérének ösztöndíjához kellett. dunk válaszolni. Olyan, mintha mindig köztünk lett volna.


haza hoztuk

a távol-keletet Thai cukrászművészet

Thaiföldről minden évben 3-4 diák érkezik Magyarországra a YFU-val. A nagy távolság és a kulturális különbségek miatt, első ránézésre ijesztőnek tűnhet ilyen távoli országból diákot fogadni, azonban minden évben kiderül: sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi szétválaszt. Czike Klárát, Grape fogadóanyukáját kértük meg, hogy oszsza meg velünk tapasztalatait.

van itt, mindig fázik, ez persze adódik abból a különbségből, hogy 25 fokhoz van szokva otthon, de itt a lakásban még mindig mezítláb jár! Furcsa volt neki először az iskolában tornaórára átöltözni úgy, hogy mindenki egy öltözőben van, mert ez Thaiföldön nem szokás. Kiemelte, hogy jó, hogy itt az autósok megállnak a zebránál! És hogy nagyon tetszenek neki itt a szép régi épületek. Nekünk ő olyan mintha mindig a családunk része lett volna, belesimul a szokásainkba, ugyanazokat szereti, vagy nem szereti, mint mi.

Miért pont thai diákot választottatok? Milyen tapasztalataitok vannak a thai diákkal, és a fogadással kapcsolatban? A Buddhista levelezőlistán kaptuk meg a YFU hirdetését. Mindig szerettünk volna a kisfiunk mellé egy lányt is, így nagy örömmel vettük, hogy ilyen könnyen a családunkba fogadhatunk valakit. Volt a házunkban plusz szoba ehhez, úgy éreztük, hogy a befogadó családdá válás nagyszerű ismerkedési, nyitási lehetőség a családunk számára. Mindenképpen ázsiai diákot szerettünk volna, részben a buddhista közös felület, részben amiatt, hogy a tanítónk Thaiföldről származik, és nagyon nagy hálával tartozunk neki, így ez is szempont volt abban, hogy miért pont thai diákot választottunk. Grape pont olyan, mint akire számítottunk, nagyon hasonlít az életmódja a miénkhez. Nagyon szeret enni, rendet tart maga körül, mindent pontosan úgy csinál, ahogyan megbeszéljük, lehet rá számítani. Nagyon sportos, szereti a zenét, és a második iskolai hetet követően már egyedül jár haza Hűvösvölgy-Telki távolságban, könnyen tájékozódik. Egyszer eltévedt, de ügyesen megoldotta! Nagyon hamar lettek barátai, síelni jár, volt már futóversenyen, Horvátországban, Balatonon, Vácon, minden családtagunk hamar megkedvelte. Teóval jókat X-Boxoznak sportos játékokkal.

Mik a legjobb/ legérdekesebb élményetek a fogadással és a thai diákkal kapcsolatban? Egyszer hazavittem egy Nők Lapja Konyha újságot, láttam, Grape komolyan átnézi. Kérdeztem, hogy melyiket készítsem el neki, erre egyszerűen azt válaszolta: mindegyiket!

Miben különbözik egy thai fiatal egy magyartól? Ez hogy jelenik meg a mindennapi szokásaiban? Mi úgy érezzük, hogy nincs különbség egy thai és egy magyar fiatal között, bár nincs kamasz gyerekünk (Teó csak 11 éves), Grape-nek teljes mértékben hozzánk hasonlóak a szokásai. Szerinte ugyan nagyon hideg

Magyar mindennapok, Grape és fogadóöccse

Grape és fogadócsaládja

13


Nosztalgia ALUMNI

Mi a legfontosabb dolog, amit a csereévedből tanultál?

A csereév nem ér véget azzal, hogy egy diák hazatér a csereévéről. Sokszor évek kellenek ahhoz, hogy a diákok feldolgozzák az őket ért rendkívül intenzív élményeket. Az idő múlásával újabb és újabb dolgokra jönnek rá, és gyakran visszacsengenek, illetve értelmet nyernek mondatok vagy helyzetek, melyek a csereév alatt, középiskolásként még érthetetlennek tűntek számukra.

SZABÓ HANNA (JAPÁN, 2008/09) PETHE ZSOLT (HOLLANDIA, 1991/92) Azokban az években óriási szó volt, hogy valaki egy Azt, hogy „ganbare” (küzdj, adj bele mindent). A japánok nyugati országba mehetett tanulni, mert 1989-ig erre ezt a kifejezést használják nap, mint nap. Csupán annyit egyáltalán nem volt lehetőség. Ekkor még az internet jelent, ha bele adsz mindent és ha nem is sikerül, te nem volt elterjedt, így sokkal kevesebb információ állt megtettél mindent, ami tőled telik. a rendelkezésünkre az út előtt. Mobiltelefon, email és Facebook nélkül kevesebbet kommunikáltunk az NAGY ZSUZSI (NÉMETORSZÁG, 2010/11) otthoniakkal, de emiatt talán mélyebben éltük meg a kinti tapasztalatokat. Szerencsére a fogadócsaládom Nehéz egy dolgot kiválasztani, mert a csereév rengeteg eldöntötte, hogy velem csak hollandul fognak beszélni, téren fejlődést hoz egy fiatal diák életébe. De ha így elég gyorsan meg kellett tanulnom a nyelvet. Ez persze mindenképp ki kell emelni egyet, akkor az az önállóság. az elején elég nehézkes volt, de hosszútávon mindenképp Megtanultam, hogy ki vagyok, és hogyan tudok megállni hasznosnak bizonyult, mert teljesen a nulláról eljutottam a saját lábamon a világban. a felsőfokú C nyelvvizsgáig az év végére.

Hogyan segítették a csereéved alatt tanult/tapasztalt dolgok a mindennapi életedet a hazaérkezésed napjától egészen mostanáig? PETHE ZSOLT (HOLLANDIA, 1991/92) Úgy gondolom, a csereév alatt sokkal nyitottabb és elfogadóbb lettem új emberekkel és helyzetekkel szemben, sokkal rugalmasabban kezelem az új szituációkat. A csereévet követően határoztam el, hogy a középiskola befejezése után külföldön szeretnék ösztöndíjjal továbbtanulni. Ezt az álmomat az Ohio Wesleyan nevű egyetemen aztán sikerült is beteljesítenem.

14

NAGY ZSUZSI (NÉMETORSZÁG, 2010/11) A csereévem alatt megszerzett tapasztalatok teljes mértékben átformálták az életem. Akkor változott a legnagyobbat a személyiségem, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy pszichológiával szeretnék foglalkozni. Sokkal elkötelezettebb lettem, tudatosabban kezdtem élni az életem. És ez csak a lista eleje…

SZABÓ HANNA (JAPÁN, 2008/09) Úgy érzem, hogy gyakorlatilag mindent, amit elértem mind tanulmányaim során, mind a munkaerőpiacon ennek az évnek köszönhetek. Nem csak azért, mert sokat tanultam magamról és a világról (és persze egy egzotikus nyelvet is), hanem, mert ez az a sztori, ami mindenkit érdekel. A bachelor ösztöndíjamtól kezdve, a mesterszakos felvételimen át, minden egyes állásinterjúmon előkerül Japán. Nagy Zsuzsi, Németország


Mit üzensz / milyen tanácsot szeretnél adni a jövő cserediákjainak?

Nagy Zsuzsi, Németország

PETHE ZSOLT (HOLLANDIA, 1991/92) Legyetek minél rugalmasabbak, mert a csereév alatt nem mindig alakul minden a tervek szerint, de pont ez a legjobb az egészben. Próbáljatok minél több helyre eljutni, minél több fura helyi ételt és szokást kipróbálni, a nyelvet minél jobban megtanulni és sok barátot szerezni, mert ezek a kapcsolatok akár életetek végéig elkísérhetnek benneteket.

SZABÓ HANNA (JAPÁN, 2008/09) 頑張れ! (Ganbare

Szabó Hanna, Japán

Milyen kapcsolatod van a fogadó családoddal?

)

NAGY ZSUZSI (NÉMETORSZÁG, 2010/11) Menjetek, lássatok, tapasztaljatok, tanuljatok. Járjatok nyitott szemmel, és élvezzétek minden egyes percét. Mert lehet, hogy még nem hiszitek el, de ez az év lesz életetek egyik legmeghatározóbb éve! Pethe Zsolt, Hollandia

SZABÓ HANNA (JAPÁN, 2008/09) Sajnos Japán messze van ezért ritkán látjuk egymást, de az elmúlt 8 évben kétszer is találkoztunk. Egyszer Dániában, egyszer pedig visszautaztam Japánba. Ráadásul minden egyes szülinapra és karácsonyra küldünk egymásnak ajándékcsomagot és hosszú leveleket. NAGY ZSUZSI (NÉMETORSZÁG, 2010/11) A mai napig havi rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot, pedig a csereévem már lassan 6 éve befejeződött. Minden évben meglátogatom őket, ők pedig minden évben ugyanolyan örömmel és ugyanolyan sok szeretettel látnak, mintha a saját csemetéjük lennék. 15


A 2016-os év elején indítottuk el új oktatási programunkat, melynek keretei között ingyenes non-formális workshopokat kínálunk középiskolák számára angol, spanyol és magyar nyelven. Csak a 2016-os évben 51 iskolába látogattunk el, és közel 4500 diáknak adhattuk át a YFU által képviselt értékeket és gondolatokat. A workshopok egyelőre két főbb témakör köré csoportosulnak. A tolerancia a „Colored Glasses” nevet kapta, míg saját fejlesztésű kommunikációs készségfejlesztő workshopunk az „Add el(ő) magad!” címet viseli. A workshopok mellett a repertoárunk része lett egy vetítéssel, táncbemutatóval és mate tea kóstolással egybekötött argentin gauchokról szóló ismeretterjesztő előadás is, mely idén a „Pampák Népe” cím alatt varázsolt egy talpalatnyi Argentínát több száz magyar diák elé.

Colored

Az alábbiakban a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium 11. K. osztályának tanulója tolmácsolja a Colored Glasses Tolerancia Workshoppal kapcsolatos élményeit és tapasztalatait: Egy osztályfőnöki óra keretében vehettünk részt a YFU (Youth For Understanding) által szervezett tolerancia tréningen. Násztor Péter, a szervezett tagja látogatott el hozzánk és játékos formában felvilágosított minket, miről is szól ez a program. Az ember azt gondolná, egy tolerancia tréning lényege a tűrőképességünk fejlesztése. De a mai óra sokkal inkább az elfogadásról szólt. A foglalkozás egy játékkal indult. Kártyákat húztunk, melyeken konkrét embertípusok szerepeltek. A feladatunk az volt, hogy képzeljük magunkat a húzott ember szerepébe, és annak megfelelően cselekedjünk. Péter kérdéseket olvasott fel, és aki érintettnek érezte magát, előrelépett egyet. Először szerintem senki sem tudta, mi fog ebből kisülni, ám a játék végére sikerült megértenünk. A legtöbb lépést megtett ember egy tehetős rabbi szerepét kapta, míg az utolsó egy fiatal afgán menekült sorsával azonosult.

16

Glasses EDUCATORS

Elgondolkodtató volt belebújni ezeknek azembereknek a ,,bőrébe”, és úgy gondolom reálisan oldottuk meg a feladatot. Mindezekből következett az elfogadás, a tolerancia fontossága. Megbeszéltük a lényeges különbségeket a sztereotípia, az előítélet, és a diszkrimináció között. Nem is gondolja az ember, hogy a különbségek ellenére, ez a három kifejezés menynyire összekapcsolódik. Sztereotípiákat hallunk, és azok alapján nyilvánítunk véleményt. Ez lehet negatív és pozitív, ami alapján megszületnek előítéleteink, és ezeket felhasználva vagyunk hajlamosak a diszkriminációra. Lényeg a lényeg, nem szabad a sztereotípiákra támaszkodva véleményt alkotni, különösképp más kultúrákkal kapcsolatban! Péter saját tapasztalatait is megosztotta velünk egyéves cserediák programjáról, felkeltve evvel sokunk érdeklődését. A YFU arra is lehetőséget kínál, hogy a csereprogramban részt véve, magunk tapasztaljuk meg az idegen kultúrában élő emberek mindennapi életét.


Felfedezők Az első magyar cserediák Nagy-Britanniában

„aki a csereév minden percét hasznosan tölti, az olyan nyelvtudásra és élettapasztalatra tesz szert, amit már soha, senki nem vehet el tőle”

EL AHMADI HASSAN (UK) Sziasztok! El Ahmadi Hassan vagyok és 2016/2017-ben az Egyesült Királyságban lehetek cserediák! NagyBritanniában sokkal gyorsabb és modernebb életet élnek, mint amit mi megszoktunk, bár gyorsan bele lehet rázódi. Az én iskolámban 12.-13. osztálynak külön van 6th Form, ami igazából annyit jelent, hogy magadnak választasz 3-4 tantárgyat és csak azt tanulod, e mellett minden nap van private study (mint itthon a tanuló szoba).

ország számodra, mivel az angolok többségének van házi kedvence. Nagyon izgalmas pillanat már-már kellemetlen, amikor azt várod a reptéren, hogy végre találkozz a fogadócsaládoddal. Mindenkiben felmerül ilyenkor pár kérdés: „Hogy köszönjek nekik?” „Vajon szimpatikus leszek nekik?” Ezek a gondolatok teljesen normálisak, hiszen új helyre érkeztünk es ezzel az életünkben is egy új fejezet kezdődik meg, aminek Te magad vagy az írója.

Mint minden országban, itt is vannak szokások, amik talán furcsák lehetnek nekünk: sokkal nagyobb szerepe van a vacsorának, mint az ebédnek. Gondolom már hallottad, hogy az angolok milyen sokat nassolnak; ez teljes mértékben igaz. Minden napos kellék a chipscsoki-cukorkák.

Az biztos, hogy aki a csereév minden percét hasznosan tölti, az olyan nyelvtudásra és élettapasztalatra tesz szert, amit már soha, senki nem vehet el tőle. Igen, mint minden fiatal a világ bármely pontjáról, az angol fiatalok is szeretnek bulizni! Nagyon sok házibulit csinálnak, szóval emiatt sem kell félned!

Úgy alakult, hogy családot kellett cserélnem ezért Skóciából átrepültem Angliába. A mostani családommal nagyon jól megvagyok: van két öcsém és két kutyánk is. Ha nem szereted az állatokat a házban (akár nagyobb testű kutya), akkor nem biztos, hogy ez a megfelelő

Jók a kilátások, Hassan

Hassan fogadócsaládja

Hassan és fogadótesói

17


csereév

minden egyes önállóan megoldott nehéz helyzettel a fiúnk egy lépést tesz előre az értelmes, gondolkodó, független, nyitott és magabiztos emberré válás útján

szülői

szemmel

Kapocs két világ között VARGA ISTVÁN

Tapasztalt YFU-s családként vágtunk bele ismét a csereévbe, hiszen 2013/14-ben már fogadtunk diákot, a német Carola személyében, és a nagyobbik lányunk Borcsi Németországban töltötte a csereévét. Ennek ellenére idén meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen kevés ember érti a cserediákság valódi lényegét. Sok barátunk meglepődött és nagyon bátornak nevezett, amikor megtudta, Bonifác nem egy európai országot választott csereországának, hanem egyenesen bolygó másik felét célozta meg. Többen óva intettek attól, hogy ilyen messze és ennyire más kultúrába engedjük el a fiúnkat. Azok, akik megértették, hogy valójában miről szól ez a program nagyon kevesen voltak. Nem azért mennek ki a diákok, hogy egy évig bulizzanak, hanem, hogy a folyamatosan felmerülő problémákat és shock-hatásokat megtanulják önállóan kezelni és ettől többek legyenek és folyamatosan fejlődjenek. Minél messzebbre utazik valaki, annál szokatlanabb dolgokkal találkozhat. Ezért örültünk annak, hogy Boni végül is Kína mellett tette le a voksát. Szerencsésnek tartjuk továbbá, hogy nem egy kisvárosba került, hanem Sencsenbe, és ezzel egy nagyon feszes társadalomban találta magát, ahol rengeteget kell tanulnia Varga család

18

és nagyon keményen számon kérik a diákokat. Úgy látjuk, hogy ezt Bonifác megfelelő komolysággal és tudatosan kezeli, és ezért napról napra rengeteget fejlődik a személyisége. Ennek a fejlődésnek az egyik legékesebb bizonyítéka az, hogy az iskolája igazgatójának kifejezett kérésére, Boni megalapított egy karate klubbot, ahol a 12 év alatt Magyarországon megszerzett tudást át tudja adni a kinti diákoknak. Szülőként igyekszünk gyermekeinket folyamatosan támogatni. Ez egy csereév alkalmával különösen nehéz, főleg, ha 20.000 km választ el minket egymástól. Nem könnyű, amikor egy igazságtalan helyzetben nem tudunk ott teremni a gyermekünk mellett és a védelmére kelni. Nem könnyű, amikor nem tehetünk mást, csak jó tanácsokkal segíthetjük, megnyugtathatjuk és felhívhatjuk a figyelmét arra, hogy ott helyben kell megoldania a problémáit, és az őt körülvevő emberekre kell támaszkodnia. Egy dolog biztos: minden egyes önállóan megoldott nehéz helyzettel a fiúnk egy lépést tesz előre az értelmes, gondolkodó, független, nyitott és magabiztos emberré válás útján.


csereév

diák

Hogy miért vagyok cserediák ebben a nagyszerű és változatos országban, Kínában?

szemmel

Megtanultam igazán tanulni VARGA BONIFÁC (KÍNA) Mikor egy évvel ezelőtt feltettem magamnak ezt a kérdést, hogy miért is akarok én Kínába menni, az egyetlen válaszom az lehetett, hogy egyszerűen csak ki akarok próbálni új dolgokat a komfortzónámon kívül, mert kell valami őrültség az életembe! Már több mint kettő és fél hónapja töltöm itt csodálatos napjaimat Sencsenben és a helyzet az, hogy sokkal többet adott, mint csak őrültséget az életemben. Megtanultam igazán tanulni, a tanulás kultúrája és mennyisége sokkal nagyobb, mint amire számítottam, de élvezem. Kommunikálok kézzel-lábbal, ismerkedek, sportolok. És új dolgokat eszek (ilyenek például a különféle rovarok). Elmúlt 18 évem alatt azt hittem Budapest elég nagy város. Rá kellett döbbenjek, lehet nagyváros, de Kínában minden sokkal nagyobb, sokkal több, és ez által nehezebb kiemelkedni a tömegből.

Mindezek ellenére, minden nap megígérem magamnak, hogy én vagyok az első, és én nyerek, ez hajt előre és ez szüli a még nagyobb kihívásokat, amikkel nap, mint nap szembenézek és teljesítek. Oly sok jó dolog történt velem az elmúlt időszakban: imádom a mennyeien ízletes kínai konyhát, egyszerűen boldogsággal tölt el, hogy napi több száz karaktert leírok, és hogy napról napra egyre többet tanulok és tudok. Örülök, hogy a családommal való kommunikációban sokat fejlődök. Hálás vagyok az új barátaimnak és annak, hogy hétvégente felfedezhetem, avagy kicsit elveszhetek a városban. Boni, Kína

Bonifác és fogadócsaládja

Boni, Kína

19


az év

önkéntesei 2016

VOLUNTEER

Kik ők valójában? Mi mindent tettek eddig, hogy idén ők nyerték el ezt a címet?

Hegedüs Kitti 2012/2013-ban volt Németországban cserediák, majd hazaérkezése után szinte azonnal aktív önkéntesünké vált. Ez azóta sem változott, sőt, mióta felköltözött Budapestre talán hatványozódott is. Az évek alatt Kitti segített nekünk táboroztatásokban, kiválasztásban, adminisztrációban, részt vett az iskolai előadói túráinkon és támogatta a beutazó diákjainkat is. Köszönünk mindent!

Csépányi Anna Anna 2014/2015-ben hódította meg Hollandiát, majd hazatérve a magyar YFU-t is. Hazaérkezése után kevesebb, mint 2 hónappal már táboroztatta a beutazó diákokat, illetve a diákokat támogató „angyalkák” koordinálásában is nagy részt vállalt, mint koordinátor helyettes. Ezek mellett ő maga is támogatott egy beutazó diákot, mint angyalka, valamint képviselt minket egy nemzetközi tréningen Törökországban, illetve segített minket a kiválasztások alkalmával is. Reméljük, hogy ez még sokáig így marad. Köszönjük Anna!

20 14


YFU Stars

2016

Minden év decemberében ajándékozzuk oda a YFU Stars kitüntetést azoknak az önkénteseinknek, akik az elmúlt évek során folyamatosan segítették és támogatták a munkánkat. Köszönjük nekik a sok-sok időt és energiát!

Makovecz Pál Makovecz Pál a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója a 2016-os évben a YFU sztár egyik díjazottja. Az igazgató úr hosszú évek óta támogatja egyesületünket szaktudásával, lelkesedésével, és szívesen fogadja diákjainkat iskolájában. Hálásan köszönjük nyitottságát és ezzel a díjjal szeretnénk elismerni elhívatottságát.

Dr. Bodnárné Tóth Ilona Dr. Bodnárné Tóth Ilona, vagy ahogy mindenki szólítja: Tóth Ila családjának kapcsolata a YFU-val 25 évvel ezelőtt, mondhatni még a ’hőskorban’ kezdődött, amikor elsők között váltak YFU-s fogadócsaláddá. Amikor a fiai elérték a cserediák-kort, egy-egy évet töltöttek az USA-ban: Zalán 1994/1995-ben, Viktor 1999/2000ben. Az elkövetkező években számos cserediákot fogadtak otthonukban, akik igazi családtaggá váltak, és még évek múltán is hazajártak Debrecenbe. Ila az egyik legrégebbi és legaktívabb felnőtt önkéntesünk, ajánlására már sok család vágott bele a YFU-s programba, mind küldő, mind fogadó oldalon. Legyen szó akár családlátogatásról, akár beszélgetős programról, mindig számíthatunk a segítségére és lelkesedésére.

Hamecz család A Hamecz család szintén jelentős YFU-s múltra tekint vissza, azok közé tartoznak, akik a legtöbb külföldi diákot fogadták. Volt, amikor három egymást követő évben is vállalták, hogy otthont biztosítanak egy-egy fiatal számára. Ezek után nem volt kérdés, hogy a fiuk, Soma is cserediák lesz, ő a 2010/2011-es tanévet töltötte Norvégiában. Julika segítségével a diákok kiválóan megtanultak magyarul, és még a máshol problémásnak minősített gyerekek is teljesen megszelídültek szerető gondoskodása nyomán.

Gratulálunk!

21


YFU rövidhírek staff change

LAJTOS GABI

Hola! Hi! Üdvözlöm/Üdvözöllek! Régi motorosnak és most mégis újnak számítok a YFU-nál. Voltam cserediák, fogadótestvér, önkénteskedtem, és egy kisebb kitérővel 2011 óta dolgozom ebben a zseniális szervezetben, most már a harmadik munkakörömben. Hatalmas megtiszteltetés és kihívás a YFU Hungary Magyarországi Igazgatójának lenni, ahol minden nap remek meglepetéseket és felemelő élményeket hoz. Nagyon értékes számomra amivel foglalkozunk, hiszen rengeteg tehetséges fiatal fejlődését segíthetjük és megannyi ember szemléletére tudunk hatással lenni. Így folyamatosan ültetjük el a nyitottság és az elfogadás kis magjait, amiből kinőhet az a békés és toleráns világ, amelyről ha néha csak titkon is, de mindannyian álmodunk.

KELLER VALENTIN

Sziasztok! Külföldi gyakornokként én vagyok az újonc a YFU Irodában. Augusztus közepe óta dolgozom a szervezetnél, azonban nem ez az első találkozásom ezzel a fantasztikus csapattal, hiszen 2013/2014-ben voltam Németországból érkezett cserediákként tölthettem Magyarországon egy fantasztikus évet. A csereévem vége óta meg volt az ötlet, hogy visszatérjek Magyarországra és a YFU-nál gyakornokoskodjak, mivel már akkor nagyon megtetszett a családias hangulat. Örülök, hogy végre eljött ez a lehetőség. Remek élmény újra itt lenni, régi ismerősökkel találkozni, új emberekkel megismerkedni. Tanulságos a csereprogram másik oldalát is látni, és azokkal az emberekkel együtt dolgozni, akik nem is olyan régen megszervezték és nagymértékben hozzájárultak életem egyik legjobb évéhez.

Önkéntes tábor 2016

Idén is ellátogatott Kemencére önkénteseink egy része, hogy egy hétvégét töltsenek el együtt a szabadban, és a halkan csobogó patak mellett ismerjék meg egymást jobban, illetve szerezhessen új és hasznos információkat. A csapatban nagyon sok lelkes frissen hazaérkezett önkéntes volt, így nagy hangsúlyt fektettünk a workshopok alatt az ő előadói és tréneri képességeik fejlesztésére. Reméljük, hogy önkénteseink nemsokára tudják majd hasznosítani az itt szerzett tudásukat nem csak saját életükben, hanem valamelyik YFU-s iskolai előadáson is. A csapatépítés is minden évben célunk, így ez idén sem maradhatott el. Már első este megismerkedtünk egymással, azonban a második nap délutánja hozta az áttörést, amikor az önkéntesek egymás fején törhettek szét tojásokat, vagy önthették le egymást vízzel, ha szerencséjük volt. Még egyszer köszönjük az inspiráló gondolatokat és a remek hangulatot a résztvevőknek, és várunk titeket vissza jövőre is.

YFU a TEDxYouth@Budapest Konferencián Násztor Péter, tréning és önkéntes program koordinátor kollégánk egyik nagy álma teljesült idén azzal, hogy a TEDx színpadán beszélhetett két kedvenc témájáról: Argentínában töltött csereévéről és a táncról, mint kapcsolatteremtő eszközről. Hamarosan megtekinthető lesz az előadás a TED honlapján és a YFU facebook oldalán, „Egy élet egy évben” címmel.

22 14


Hazaérkezés utáni tábor

Régi-Új találkozó

2016

Beutazó évvégi tábor

képekben

Beutazó évvégi tábor

Hazaérkezés utáni tábor

Önkéntes tábor

Teadélután

23


make the world your home YFU HUNGARY | H-1027 Budapest, Frankel Leó út 5. III. em. 26. | Mobil: +36 30 20 10 125 | Email: yfu@yfu.hu | web: www.yfu.hu

YFU Hírújság 2016  

melyben volt és jelenleg csereévüket külföldön töltő diákjaink és szüleik, önkénteseink és irodai dolgozóink élménybeszámolóit olvashatod a...

YFU Hírújság 2016  

melyben volt és jelenleg csereévüket külföldön töltő diákjaink és szüleik, önkénteseink és irodai dolgozóink élménybeszámolóit olvashatod a...

Advertisement