16
Színes Világ
Lisszabon
„Fado: igen – Michel Teló: nem” Lisszabont nem véletlenül nevezik az ellentétek városának: itt békésen megfér egymás mellett a középkori templom és a vadonatúj bevásárlóközpont, a félig már bedeszkázott üzlet és a frissen felújított műemlék. De mi minden határozza még meg a portugál főváros hangulatát, és mire érdemes figyelned, ha oda tervezed a vakációt? A helyiek A portugálok, bár a gazdasági válság a mai napig megnehezíti a mindennapjaikat, nagyon vidámak, szívesen viccelődnek (még a repülőgépeken az út elején bemutatott biztonsági oktatófilmek is szórakoztatóak). Emellett kifejezetten kedvesek és segítőkészek is: gyakran lépnek oda a térképet böngésző turistákhoz, felajánlva a segítségüket. Sokan beszélnek angolul; a legtöbben a spanyolt is megértik (viszonylag sok a spanyol turista), bár kevésbé örülnek, ha ezen a nyelven szólunk hozzájuk. A portugálok jellegzetes (és magyar szemmel kissé idegesítő) tulajdonsága a végtelen ráérősség, lazaság: a szupermarketek pénztárainál gyakori a (szó szerint) félórás sorban állás, de nem azért, mert annyi a vevő, hanem mert a pénztáros kedélyesen elbeszélget a (számára egyébként teljesen ismeretlen) vásárlókkal.
A közlekedés Lisszabon, Rómához hasonlóan, hét dombra épült. Ennek előnye, hogy a város több pontjáról is csodás kilátás nyílik a Tejo folyóra, hátránya pedig, hogy gyakran elég megerőltető gyalogosan közlekedni. PBÚ XV. évfolyam 204. szám
Szerencsére Lisszabonban metrók, buszok és villamosok is a rendelkezésünkre állnak, ha nem akarjuk túlterhelni a lábunkat (valamint liftekre emlékeztető felvonókkal is utazhatunk, de azokat már inkább csak a turisták használják). Tömegközlekedéssel a város bármely pontjára el lehet jutni, a járművek pedig tiszták és modernek (néhány buszon még wifi is van). A megállók mellett számláló jelzi, hogy mikor jön a következő metró, busz vagy villamos, azonban ezeket a kiírásokat jobb nem komolyan venni: előfordulhat, hogy a buszunk a kiírt 13 perc helyett 3 percen belül megérkezik, de az is, hogy 5 perc helyett 20 percet kell várnunk.
nem mindig jegyzik fel, hogy mit rendeltünk, és előfordulhat, hogy elfeledkeznek az egyik fogásról. Ha netán megszomjaznánk a hal (vagy bármi más) után, rengeteg bor közül válogathatunk. A portugál borok markáns ízűek, kissé fűszeresek és elég magas az alkoholtartalmuk (de persze hamar el lehet sajátítani azt a fogyasztási technikát, amivel elkerülhetjük, hogy a fejünkbe szálljanak). Ahogy az ételekkel, úgy a borral sem fukarkodnak a vendéglőkben: a kisebb pohárnyi is legalább 3 dl.
Fado: igen – Michel Teló: nem Bár természetesen Lisszabonban is megtalálhatók a tipikus turistaüzletek, a város mégsem annyira turistaközpontú, mint más európai nagyvárosok. Ez elsőre jól hangozhat, ugyanakkor nehézségekkel is jár, például nem lehet kapni olyan turistatérképet, amin a teljes tömegközlekedési hálózat fel van tüntetve. Persze vásárolhatunk portugál jellegzetességeket (azulejot, vagyis kék csempét, borokat, olívaolajokat), de ez a kategória nem terjed ki minden(ki)re: ha például zenei különlegességet keresünk, az üzletekben előbb találjuk meg Amália Rodrigues fadoénekesnő CD-it, mint az Ai se eu te pego című (portugál nyelvű) dalával világhírűvé vált brazil Michel Telóét. A madeirai Cristiano Ronaldo sem mosolyog minden kirakatból az arcunkba. A marketinglehetőségek tehát nincsenek maradéktalanul kihasználva, ugyanakkor ennek a városfelfedező turisPortugál ízek Mivel Lisszabon tengerparti város, bárme- ták csak örülhetnek: nem kell nagyítóval lyik étteremben gazdag választék vár min- keresgélnünk a turistaboltok között az igaket a halételekből, kagylókból, rákokból és zi Lisszabont. más tengeri herkentyűkből. A tipikus porEőry Zsófi tugál főételt, a tőkehalat (bacalhau) még annak is érdemes megkóstolnia, aki egyébként nem szereti a tenger gyümölcseit. Persze az étlapokon más húsételt is találhatunk (bár ezen a téren szerényebb a kínálat), és többféle zöldségsalátát. Az adagok rendszerint nagyon nagyok, sokszor két embernek is elegendők, ami olykor jól is jöhet – a kisvendéglők pincérei