Issuu on Google+

XIV. évfolyam, 186. szám 2012. február 15.


Tartalomjegyzék

Szerkesztői köszöntő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Tehetséggondozási formák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 KECSKEMÉTI GÁBOR: Cárok, medvék, kozákok. Karikatúrák Oroszországról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 GERENCSÉR TIBOR: Előadás a budapesti Báthory-szoborról Nyírbátorban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 GYURIS KATA: Az idegenség terei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kazuo Ishiguro Ne engedj el… című regényében. . . . . . . . . . . . . 11 TAKÓ FERENC: Új utak a kultúra filozófiájában? Az interkulturális filozófiáról1 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 ILKÓ KRISZTINA: Zoerard-András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 VÁMOS GABRIELLA: „Jó energiát adok és veszek” Az alternatív gyógyászat kultúrtörténete és néprajzi aspektusai egy kortárs gyógyító tevékenységén keresztül . . . . . . . . . . . . . . . . 17 LUNZER LILLA: Genti nyári egyetem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 ILKÓ KRISZTINA: Cor magis tibi Sena pandit. Kutatóút Sienába. . . 21 TAKÓ FERENC: Képek Japánból. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Új online folyóirat indul nyelvészeknek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 „Inkább előbb, mint utóbb” Nemzetközi doktorandusz konferencia. . . 25 Konferencia ajánló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 A szám az ELTE BTK HÖK Tudományos Bizottságának támogatásával készült. Impresszum • Pesti Bölcsész Újság. Megjelenik kéthetente, 2000 példányban • 1088 Budapest, Múzeum krt. 4. H épület • Telefon: 06-70-371-3206 • Főszerkesztő: Füstös Móni (monyo86@ gmail.com) • Főszerkesztő-helyettes: Varga Judit • Főmunkatársak: Boda Daniella, Novotny Anna, Kohajda József, Helstáb Laura, Juhász Gréta • Korrektor: Ispán Emőke • Tördelés: Lottó Drímvörksz • Címlap: Hegyi Dóra • Terjesztés: Szabó Tamás • Nyomda: Perfect Lines Kft. 1093 Budapest, Lónyay u. 36. • Felelős kiadó: Garbai Ádám ELTE BTK HÖK- elnök • HU ISSN 1585 8219


Beköszöntő

3

Kedves Olvasó!

élményeiről számolt be, ezek is igen hasznosak lehetnek, sőt volt, aki nyári egyetemen vett részt. Ezután a tudoA Pesti Bölcsész Újság első tudományos különszámát mányszervezéssel kapcsolatban olvashattok két cikket, tartod kezedben. A kiadvány elkészítésének több oka és végül összegyűjtöttünk néhány konferenciát, melyevolt. Szerettük volna, hogy a tudományos munkát vég- ket a félév során tartanak a Karon. ző és a különböző tehetséggondozási formákban részt vevő hallgatók munkáit lássátok Ti, bölcsészhallgatók. Reményeink szerint ezzel a kiadvánnyal rávilágítunk Ennek több haszna is van, egyrészt a szerzők munkája arra is, hogy egyetemünkön nem egy zárt, áttörhetetlen publicitást kap, másrészt az olvasók konkrét példákon fal mögött zajlik a tudományos munka, hanem bárkinek keresztül képet kapnak saját szakjuk tudományos éle- lehetősége nyílik arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. téről, illetve más szakok munkájából, tudományterüle- Másfelől reméljük, hogy a fent felsorolt célkitűzésektéről. Mindezek mellett megismerhetitek, hogy milyen ből, melyek miatt ez a különszám megszületett, néhány támogatási formák léteznek, sőt egymás kutatási ered- megvalósul. ményeit elolvasva akár témaötletet is nyerhettek, vagy akár együttműködés is létrejöhet hallgatók között, akik Ezúton újra szeretném megköszönni a cikkek szerzőkutatási területe megegyezik, vagy egyes pontokon kap- inek munkáját, és az ELTE BTK HÖK Tudományos csolódik egymáshoz (ebben a PBÚ szerkesztősége szíve- Bizottságának segítségét és támogatásáta kiadvány sen segít elérhetőséggel). létrejöttéhez! Az újság következő oldalán rövid összefoglalót olvashat- tok a támogatási formákról, majd több sikeres kutatás összefoglalóját látjátok. Néhány hallgató tanulmányúti

Füstös Móni PBÚ felelős főszerkesztő

ELTE Innovációs Nap 2012.

2012. február 23. csütörtök, 9.00-14.00 ELTE Lágymányos, Északi Tömb, Gömbaula 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A. Az Innovációs Napon a hallgatói innovációk lehetőségéről hallgathattok előadásokat.

Az előadók:

Dr. Mezey Barna rektor, Antos László, Magyar Innovációs Szövetség, Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár Nemzetgazdasági Minisztérium, Dr. Hoffmann Rózsa államtitkár, NEFMI, Dányi Gábor innovációs és informatikai elnökhelyettes, Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (K+F), Benyó Balázs régiós igazgató, Széchenyi Programiroda, Dr. Keszei Ernő rektorhelyettes, Slezsák István, Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány, Zoltai Miklós ügyvezető igazgató, MFKK Feltalálói és Kutató Központ, Gulyás József, Puskás Tivadar Közalapítvány, Turi Ferenc igazgató, Capitol Consulting Group, Dezső Tamás, dékán, BTK, Antoni Györgyi igazgató, ELTE PIK, Árendás Csaba, ELTE PIK.

Érintett témák:

Az egyetemi kutatás jövője, különös tekintettel az apadó központi régiós forrásokra, új típusú együttműködések a felsőoktatásban, új aspektus: A humán innováció fontossága a Hallgatói Ötletpályázat tükrében. Továbbá: ELTE Innovatív Kutatója díj átadója, ELTE Hallgatói ötletpályázat eredményhirdetése, TTTI találkozó, a Magyar Innovációs Szövetség megújult honlapja

Ha Erasmusra mész, mindenképpen javasoljuk, hogy pályázz a Tudásimport pályázatra! Részletek hamarosan az EHÖK honlapján (ehok.elte.hu)! PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


4

Kutatás Tehetséggondozási formák

tulajdonképpen csak közvetít a tanár, a diák és a kar között. A pályázat lényege, hogy a hallgató legfeljebb két féléven keresztül a tanárával közösen dolgozik egy témán, és heti két kontaktórában konzultálnak a kutatás eredményéről. A kontaktóra ugyanúgy meg van hirdetve az ETR-ben, mint a „rendes” órák, osztályzatot kap rá a tutoráló tanártól és kreditet ér. Pályázni minden félév végén lehet, bővebb infó: http://goo.gl/g1CWF.

Jelen Tudományos különszámban azoknak a kiemelkedő képességű hallgatóknak a munkáit olvashatjátok, akik valamilyen formában bekapcsolódtak a kari tehetséggondozásba. Azonban fontos látni, hogy a tehetséggondozás nem egy elefántcsonttorony, ahová csak a legelszántabbak kerülnek be, sőt, néha ők is csak akkor, ha megfelelő kapcsolatokkal rendelkeznek, hanem valójában mindenki, aki érez magában késztetéstarra, A honorácior pályázat azok térítési költségeit hivatott hogy tudományos vagy tudományszervezési munkát kompenzálni, akik tehetségesek, és az egyetemi képvégezzen, része lehet ennek a nagyszerű rendszernek. zésnél nagyobb tanulmányi terhelést is elbírnának, így a képzésükön felül plusz tanegységeket végeznek el kiA Tudományszervezési és kutatási pályázat a leguni- váló eredménnyel. A honorácior pályázattal, ha megverzálisabb ezek közül a tehetséggondozási formák felelő kutatási tervvel indokolni tudod, plusz kurzuközül. Ezzel tulajdonképpen a BTK HÖK minden sokat végezhetsz el előfeltétel alóli mentességgel, sőt, olyan kezdeményezést próbál támogatni, amely akár akár plusz minort vagy szakirányt is elvégezhetsz, ami az egyéni, akár a csoportos tudományos tevékenység bekerül a diplomádba, és amivel akár felvételizhetsz körébe esik, azonban kívül van a szervezett kereteken. MA-ra is. Pályázni szintén minden félév végén lehet, Mire is gondolunk pontosan? Ha van egy jó kutatási bővebb infó: http://goo.gl/FYzJw. témád (és ezt minimum egy oktatód is így gondolja), de hiányzik hozzá valami: könyv, vonatjegy a kiutazáshoz, A Tudományos Ösztöndíj Pályázat lehetőséget ad arra, múzeumi belépő stb., mi segítünk! Ha része lehetnél hogy azok a hallgatók, akik a tanulmányi kötelezettegy jó kezdeményezésnek, mondjuk előadhatnál egy ségeiken felül dolgozatokat írnak, megmérettessék konferencián vagy részt vehetnél egy nyári egyetemen, magukat. A pályázaton nem indulhat címbejelentett de nincs pénzed kiutazni, add be bátran a pályázatod! szakdolgozatnak résztémája, azonban TDK, OTDK Ha van egy jó ötleted egy konferenciára, mi segítünk dolgozat, valamint kibővített szemináriumi dolgozat megvalósítani! Új szakmai folyóiratot akarsz indítani igen. A benyújtott szöveget az adott intézet két oktavagy ki akarsz adni egy tanulmánykötetet? Ebben is tója írásban véleményezi és pontozza, valamint publitudunk segíteni! Ezen a pályázaton, ha jól meg tudod kálásra javasolhatja. A pénzbeli juttatáson kívül azon indokolni, hogy miért fontos a kari tudományosság dolgozatok jutalma, amelyeket publikálásra javasoltak szempontjából a munkád, bármit tudunk támogatni, az, hogy megjelennek az Első Század fejlesztés alatt kivéve étel-italt, elektronikus eszközök beszerzését és álló elektronikus, és reményeink szerint papír alapú benzinköltséget. Pályázni minden hónapban lehet, bő- számában is. Pályázni minden félév végén lehet, bővebb infó: http://goo.gl/utKcd. vebb infó: http://goo.gl/6wdvq. A tutorálási pályázat egy különleges pályázat, mivel Ha az ebben a számban közölt cikkek felkeltették az érannak ellenére, hogy a HÖK-höz nyújtható be, a HÖK deklődésedet, és szeretnél Te is részt venni valamelyik itt felsorolt tehetséggondozási formában, vagy esetleg úgy gondolod, hogy vannak ötleteid, amelyek megvalósításához segítségre van szükséged, akkor keresd nyugodtan az intézeti képviseleted tudományos referensét, vagy a Tudományos Bizottságot a tudomany@btkhok. elte.hu címen, és mindenképpen megpróbálunk valami módot találni arra, hogy segítsünk elérni céljaid. Tudományos Bizottság

PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


Kutatás

5

KECSKEMÉTI GÁBOR

Cárok, medvék, kozákok Karikatúrák Oroszországról Hogyan kerültek egymás mellé a cárok, a medvék és a kozákok? Többek között erre és az oroszokról Magyarországon kialakult sztereotípiák képi megjelenése mellett más kérdésekre is keressük a választ. Jelen írás, előadás formájában 2011. szeptember 23-án a „Kutatók éjszakája” című rendezvényen hangzott el. Most ennek rövidített, szerkesztett változatát tárjuk a tisztelt Olvasó elé. Mi fán terem a karikatúra? A karikatúrák először az úgynevezett „szatirikus újságok”, (régebbi nevükön élclapok) hasábjain jelentek meg. Ezek tipikusan a polgári fejlődés által életre hívott sajtótermékek, kialakulásuk éppen ezért a XVIII. századi Angliához köthető, ahol a műfaj első példányai Spectator és Tatlercímen jelentek meg.1 A valódi (képi) karikatúrák felbukkanása azonban már a kontinensen történt. Az 1830-as francia forradalom a királyváltás mellett magával hozta a „Caricature” című lapot is.2 Ezt követően a németek az 1840-es évek elején két hasonló élclappal léptek a színre: a „FliegendeBlätter” és „Kladderadatsch”címűekkel. Hasonló lap Magyarországon a népek tavasza során jelent meg „Dongó” címen, ez azonban alig egy év múltán megszűnt. Az első komoly, karikatúrákat is tartalmazó lapra a szabadságharcot követően még majdnem tíz évet kellett várni, de biztosak lehetünk benne, megérte. 1858. augusztus 21-én útjára indult a Jókai Mór által szerkesztett „Üstökös”, amely úttörő vállalkozásnak bizonyult a magyar sajtótörténetében. Az „Üstökös” mintájára a kiegyezést követő években hasonló lapok tucatjai jelentek meg (összesen 34), ám mindközül kiemelkedik az Ágai Adolf által szerkesztett  "Borsszem Jankó", melynek éveken keresztül vezető karikaturistája volt a külföldön is foglalkoztatott tótkomlósi születésű Jankó János.3 Mivel a karikatúrák jól jellemzik egy adott korszak politikai- és közhangulatát, remek forrásnak tűnnek. Ám a karikatúrák forrásként történő felhasználása sok esetbenkorlátozott: ezek a rajzok általában tiszavirág életűek, mivel néhány nap, hét után elvesztik értelmüket, érdekességüket.S ami a XIX. század emberének világos üzenet, számunkra már nem feltétlenül az. Nem

is beszélve a karikatúrák természetéből fakadóan arra, hogy torzítanak, túloznak. Sztereotípia vagy fóbia? Ha már oroszokról szóló karikatúrákkal foglalkozunk, érdemes körüljárni, hogyan is vélekedtek a régi korok emberei az oroszokról és Oroszországról. Elöljáróban talán annyit, hogy a XIX. századi Magyarországon társadalomtudományi értelemben vett russzofóbiáról (oroszok iránt érzett félelemmel vegyes gyűlöletről) nem beszélhetünk (politikairól is csak néhány esetben), de oroszokkal kapcsolatos előítéletekről, sztereotípiákról már igen.4 Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek többségétkülföldről„készen” vették át, s csupán néhánysajátos magyar elemmel egészültek ki. De melyek voltak ezek a „kész” sztereotípiák? Európában az oroszokkal és Oroszországgal kapcsolatos klisék, előítéletek kialakulása egészen a livóniai háború korszakáig (1558-1583) vezethető vissza, ahol a livóniai városokúgynevezett „röplapok” segítségévela maguk oldalára kívánták állítani a lengyel-litván államot IV. Iván ellen, aki az őt ért sérelem miatt rájuk támadt. Ezek a lapok általában nyolc oldalas, metszetekkel illusztrált, bulvár jellegű „újságok” voltak, ráadásul a korszakhoz képest meglepően nagy számban jelentek meg.5A XVI-XVIII. század folyamán egy másik befolyásoló tényező volt az Oroszországról írt beszámolók, útleírások elterjedése. Szerzőik többségében elfogultan, illetve politikai céltól vezérelve írtak az „északi kolosszusról” – s azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


6

Kutatás

hogy az ideérkezők meglehetősen felszínes tudással rendelkeztek az orosz államról és egyáltalán nem beszéltek oroszul. Ekkoriban már „illett” az olvasói elvárásoknak is megfelelni, ezért a hatásvadász, direkt túlzó, az olvasói hiszékenységet kihasználó írói érdekek is világosan felismerhetőek.Ha mindez nem lett volna elég, a XVIII. században ez a távoli ország kilépett az ismeretlenség ködéből, s a folyamatos expanzió eredményeként Európa számos területe került uralma alá, ami tovább gerjesztette az oroszokkal szembeni félelmet és előítéletet a kontinens középső és nyugati felén. Hogyan kerül a medve a képbe? Az oroszok medvével történő azonosítását először bizonyíthatóan Shakespeare használta, amikor a Banquo szellemétől kísértett, rettegő Macbeth, azt bizonygatja, hogy nem félne ő semmitől, ami emberi, sem a „torzonborz orosz medvé”-től, sem a „páncélos orrszarvú”-tól, sem pedig a „perzsa tigris”-től.6 Az V. Henrik című drámában pedig az orléans-i herceg „bolond ebek”-nek nevezi az angolokat, akik „szemüket behunyva rohannak az orosz medve szájába; s mint rothadt almát zúzatják szét a fejüket”. (A medvének egy sor más állatnév között történő említése azt mutatja, hogy ekkor még nem politikai jelképként értelmezték.) A medve azonban jól megragadt az angolok tudatában, hiszen az 1600 körül Angliába érkezett első orosz követet a híradások – élvhajhász életmódját kiemelve – „táncos medve”-kéntjellemezték. A medvét a későbbi századokban politikai figuraként használták, amelynek az orosz nép belső lényegét kellett kifejeznie – mint például a brit oroszlánnak az angolságot, vagy a gall kakasnak a franciaságot. Az orosz jellemet így a könnyen megjegyezhető medve, generációkon keresztül egy fenyegető és nehezen megfogható dologként jelképezte. Mindazonáltal felfedte eredetét, nevezetesen a nyugat-európaiaknak az oroszokkal szemben érzett félelem- és idegenségérzetét.7 PBÚ XIV. évfolyam 186. szám

Magyarországi jellemzők A XIX. század folyamán az oroszokkal kapcsolatban kialakult előítéletek magyarországi specifikumai általában négy okra vezethetőek vissza: lengyel-magyar kapcsolatok, az 1849-es cári intervenció, a balkáni orosz expanzió és a magyarországi nemzetiségek körében meglévő pánszláv orientáció. Ezek közül azonban csak három jelent meg markánsan a hazai élclapokban. 1) a már-már közhelynek tűnő lengyel-magyar barátság alapvetően determinálta az orosz-magyar viszonyt, ráadásul a század folyamán a lengyelek két szabadságharcot is elvesztettek az oroszokkal szemben, így a „lengyel-kérdés” szinte állandóan napirenden volt Magyarországon, s szerves részét képezte a karikatúráknak is.(Elnyomott lengyelek, durva kozákok és az agresszív orosz medve.) 2) a Balkánon meginduló orosz terjeszkedés geopolitikai összeütközéshez vezetett a Monarchia és az Orosz Birodalom között, mivel a gyarmatosításból kimaradt dualista állam ott keresett némi „kárpótlást”, de nemsokára Oroszországgal találta magát szembe.Az 1877-78. évi orosz-török háború alkalmával egy komoly russzofób hullám végig is söpört az országon, mely a karikatúrák esetében pontosan dokumentálható. (Hős török harcosok és a véreskezű, iszákos orosz katonák megrajzolt képei.) 3) végül a pánszlávizmus vélt vagy valós veszélye az egész évszázadot végigkísérte: az ország lakosságának negyedét kitevő szlávok egy része, nemzetiségivagy vallási jogaik csorbítása miatt sokszor Oroszországhoz fordult, onnan várva politikai, pénzügyi segítséget. A magyar politika ezért azzal vádolta a szláv nemzetiségi szervezeteket, hogy „Oroszország előretolt helyőrségei”,s földalatti aknamunkát folytatnak Magyarország felbomlasztására. Ennek megjelenése a karikatúrákban legjobban a „guruló rubelek”-kel (orosz pénzügyi támogatás), illetve a rakoncátlan gyermekeknek megrajzolt nemzetiségekkel azonosíthatóak (szerbek, szlovákok, ruszinok és egyes esetekben a nem szláv románok). Jellegzetes karakterek A magyar karikatúrák oroszokkal kapcsolatos karakterei meglepő módon ötletesebbek és nem annyira durvák, mint a nyugatiak. Míg a német vagy francia nyelvterületen megjelent karikatúrákban általában a cárt, mint figurátegy az egyben azonosították Oroszországgal, addig Magyarországon sokszor tettek kísér-


Kutatás

7

Felhasznált irodalom: Bolond Istók Borsszem Jankó (1868-1918) Buzinkay Géza: A politikai karikatúra és a magyar történelem; in: Vándorutak – Múzeumi örökség: Tanulmánykötet Bodó Sándor tiszteletére 60. születésnapja alkalmából; 2003. Budapest Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai; Budapest 1983. Gustave Kahn: Europas Fürsten im Sittenspiegel der Karikatur; Stuttgart-Berlin 1920. John Grand Carteret: Nicolas – Ange de la paix, empereur du knout; Paris 1906. Leo Stern: Despotie in der Karikatur; Berlin 1967. Philipp Werner: Az orosz medve nyomában; História 1987/1. Radnóti Klára: Európa Moszkóvia-képe a XV-XVI. században (Ruszisztikai Könyvek X.); Budapest, 2002. Séra László: Humor, metafora, politikai karikatúra; in: A humor dimenziói; Budapest 2010. Takács Mária: Jankó János (1833-1896);Budapest 1936. Tamás Ágnes: Nemzetiségi sztereotípiák a 19. század második felének magyar élclapjaiban; in: A humor dimenziói; Budapest 2010. Üstökös (1858-1878)

letet arra, hogy különválasszák az orosz hatalmi politikát és az orosz népet. Éppen ezért a hazai lapokban nagyjából három állandó karakter figyelhető meg: a véreskezű orosz cár – aki rendkívül korlátolt autokrata, s az orosz állam megtestesítője –, a durva kozákok – akik ugyan félelmetesek, de iszákosságuk és szervezetlenségük miatt gyakran a maró gúny tárgyai –, majd az orosz medve – amely a terjeszkedő, agresszív orosz nagyhatalmiság jól megragadható képe. (Az ös�szeesküvés-elméletek rajongóinak ezen felül figyelmébe ajánlom a XIX. századi „orosz polip” karakterét, amely épp megfojtani készül Európát.) Jegyzetek Zárszó Bízunk benne, hogy ezzel a rövid összefoglalóval sikerült kedvet csinálni a magyarországi és külföldi karikatúrák történeti kutatásához, hiszen karakterük miatt nem csupán forrásértékűek, hanem szórakoztatóak is, ami nem utolsó szempont a kutatásban, tanulásban megfáradt bölcsészhallgatók számára. Kecskeméti Gábor másodéves doktori hallgató Történelemtudományok Doktori Iskola - Ruszisztikai Doktori Program  Kecskeméti Gábort a Mark Pittaway konferencia szervezésében a Tudományszervezési és kutatási pályázat keretében támogatta a BTK HÖK. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg (a támogatás száma TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0003).

1 Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai; Budapest 1983.; p. 6. 2 Buzinkay: i.m.; p. 6. 3 Buzinkay: i.m.; p. 11.. 4 A sztereotípia fogalmát Walter Lippman újságíró vezette be 1922-ben, aki leegyszerűsített „mentális képeknek” látta a sztereotípiákat, melyek a különböző csoportok tagjait ábrázolják. De a sztereotípiák túlmutatnak azon, hogy egy csoport tagjai hogyan néznek ki, sokkal inkább arra vonatkoznak, hogy milyenek a csoportok. Így például a csoport tagjai jellegzetes érzéseket és érzelmeket váltanak ki másokban. 5 Radnóti Klára: Európa Moszkóvia-képe a XV-XVI. században; Budapest 2002.; p. 22-23. 6 Philipp Werner: Az orosz medve nyomában; História 1987/1 7 Philipp Werner: Az orosz medve nyomában; História; 1987/1 PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


8

Kutatás GERENCSÉR TIBOR

Előadás a budapesti

Báthory-szoborról Nyírbátorban Az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék doktoranduszaként 2011. november 24–27. között nemzetközi tudományos konferencián vettem részt Nyírbátorban. A szervezők a programnak a „Sárkányok, főurak, as�szonyok: Báthoryak, Európa és az irodalom” címet adták. A konferencián az ELTE oktatói közül Szilágyi Zsófia, Szentmártoni Szabó Géza, Margócsy István, Várkonyi Gábor és Kiss Farkas Gábor tartott előadást a Báthory-családról, továbbá részt vettek a tanácskozáson a Szegedi Tudományegyetem, a Varsói Egyetem, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársai, valamint litvániai kutatók is. A rendezvényről az MTI mellett számos internetes oldal (pl.: www.multkor.hu) és a helyi sajtó is hírt adott. A konferencia keretében megkoszorúztuk a helyi református templom falán lévő Báthory-emléktáblát. Én a konferencia második napján Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király budapesti szobráról beszéltem. A két világháború közötti Magyarország a történelmi hagyományok és az aktuálpolitikai érdekek nyomán gyakran kereste a közös hangot Lengyelországgal, s ez számos alkalommal a kultúrpolitika szintjén jutott kifejeződésre. Magyar–lengyel baráti társaságok alakultak, számos emléktáblát, szobrot avattak lengyel történelmi személyiségek tiszteletére, 1934-ben pedig egy kulturális egyezménnyel erősítették meg a két ország kapcsolatát. Ebbe a folyamatba illeszkedett a Báthory-szobor felállításának ötlete is. Ekkoriban ugyanis Báthory István személye mindkét országban nagy népszerűségnek örvendett. Uralkodását az erős központi hatalom és az idegen támadók elleni védekezés jellemezte. Közép-európai egységfrontot kívánt felállítani a török, és nem kevésbé a Habsburg terjeszkedés meggátlására. Báthory sorsában tehát minden adott volt, amire a két világháború közötti politikai kurzus és közvélemény szomjazott; példakép, útmutatás, a dicső múlt és a reményteli jövő képe. Egyszerre jelentette a lengyel és a magyar nép kapcsolatát, mely annál is szerencsésebb volt, hiszen a két világháború közötti magyar külpolitika fel kívánta használni egyebek mellett Varsó segítséPBÚ XIV. évfolyam 186. szám

gét is a trianoni békeszerződés revideálására. Másfelől Báthory egyénisége szimbolizálta a kelet felől jövő veszedelem elleni harcot is. Életéről a korban több elismert történész is értekezett. Szádeczky-Kardoss Lajosnak már az 1880-as évek derekától kezdve jelentek meg művei1 Báthoryról, de a XX. század ’30-as éveiben elkezdett vele foglalkozni a történettudománynak egy újabb hulláma is, akik közül Veress Endre munkásságát2 kell kiemelni. A Lengyel Tudományos Akadémia 1930-ban felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy az 1933-as Báthory-évre való tekintettel együttesen adjanak ki emlékkönyvet Báthory István erdélyi fejedelemségének és lengyel királyságának történetéről. A könyv megírására Szádeczky-Kardoss Lajost, a Magyar Tudományos Akadémia tagját kérték fel, aki a varsói állami levéltár azon anyagába is betekinthetett, amelyet az 1920. évi lengyel–bolsevik háború után a rigai békekötés értelmében az oroszok visszaadtak a lengyeleknek.3 A Magyar–Lengyel Egyesület 1931. januári ülésén Miklóssi Ferdinánd Leó indítványozta, hogy Budapesten emeljenek szobrot az 1933-as Báthory-emlékévben az erdélyi fejedelem és lengyel király születésének 400. évfordulója alkalmából.4 Ennek kivitelezésére felállították a Báthory István Emlékbizottságot, mely 1933. április 7-i ülésén Pásztor János szobrászművészt bízta meg a műalkotás megformálásával.5 Pásztor János a XX. század első felének elismert, sokat foglalkoztatott szobrásza volt. Párizsban tanult, világot látott mű-


Kutatás vészről van szó, aki 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját is elnyerte. Alkotásai közül kiemelkedik a Bécsi kapu téri Kazinczy-emlékmű nőalakja.6 Számos emlékművet készített az 1930-as években, megformálta Beethoven, Szenczi Molnár Albert és Tompa alakját is, ám legismertebb művének Rákóczi lovas szobrát tartják a Kossuth Lajos téren.7 Pásztor János Báthory István alakját Jan Matejko, a híres lengyel historikus festő „Báthory Pszkov előtt” című képe alapján faragta meg,8 ám a munkálatok több okból is elhúzódtak, ezért a megbízással csak 1937 májusára készült el.9 Az Emlékbizottság kezdeményezésére az akkor Lengyelországhoz tartozó Grodnóban10 ünnepélyes körülmények között földet emeltek ki Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király egykori palotájának romjai közül. A földet urnában helyezték el, amelybe a Báthory István korában vívott nagy csaták helyszíneiről is gyűjtöttek földet. Az urnát szimbolikus tartalmával együtt küldöttség nyújtotta át a varsói magyar követnek, hogy azt Budapestre továbbítsa, és azt majd a felállítandó Báthory-szobor alapjában helyezzék el.11 A szobor felállítását viszont hátráltatta, hogy a Báthory Emlékbizottság kezdeményezését egy tőle független szervezet, a Magyar–Lengyel Szövetség megpróbálta magának kisajátítani.12 Ráadásul a műalkotás megnövekedett kivitelezési költségei sem álltak teljes egészében rendelkezésre, ezért a Báthory Emlékbizottság az elkészült mészkőszobrot nem akarta átvenni Pásztor Jánostól. Ehelyett Farkas Béla szobrászművésszel készíttettek egy – Pásztor munkájához megszólalásig hasonló – bronzszobrot. 1939 elején volt egy olyan terv is, hogy a „feleslegessé vált” mészkőszobrot az első bécsi döntés nyomán Magyarországhoz visszakerült Kassának adományozzák.13 A szobor helyének a Kassai Múzeum előtti sétányt, az akkoriban Horthy Miklós térnek14 átnevezett közterületet nézték ki. A szobor leleplezését 1939. május elejére tervezték nagy ünnepség keretében,15 ám a külpolitikai események hatására végül nem sikerült májusban felállítani Pásztor szobrát, s az avatás időpontját előbb 1939. szeptember 8-ra,16 majd szeptember 17-re17 tették át. A történelem azonban közbeszólt; 1939. szeptember 1-jén a náci Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel kitört a második világháború. Pásztor Jánosék kőszobra így Budapesten maradt. Az Emlékbizottság tagjai belátták, hogy az aktuálpolitikai események, valamint Magyarország egyre erősebb elköteleződése Németország mellett nem teszi lehetővé egy ilyen jellegű emlékmű leleplezését, mégis arra

9

törekedtek, hogy a városháza járuljon hozzá ahhoz, hogy a szobrot legalább „csendben” fel tudják állítani valahol.18 A második bécsi döntést követően a Báthory Emlékbizottság tagjai új ötlettel álltak elő. A Pásztorék által faragott kőszobrot ezúttal már nem Kassa városának kívánták adományozni, hanem a Romániától visszacsatolt Szilágysomlyónak, ahol Báthory István 1533. szeptember 27-én megszületett. Az új terv szerint Budapesten és Szilágysomlyón egy időben avatták volna fel a mészkőből és a bronzból készült emlékműveket.19 Az ország viszont egyre mélyebbre süllyedt egy olyan háborúban, amelynek még nem lehetett látni a végét, így a terv egyre messzebb került a megvalósítástól. A háborús időkben a városháza sem vállalta az akció finanszírozását,20 1942 szeptemberétől kezdve pedig már bombázták a fővárost, így sok egyéb olyan tennivaló is akadt, melyek fontosabbnak bizonyultak a szobor ügyénél. Az emlékmű kivitelezésében Pásztor Jánosnak segédkező kőszobrász, Gaál Mihály sem adta ki a szobrot az Emlékbizottságnak, mivel még ekkor is jogos járandóságát követelte. A mészkőszobor az óbudai Római part egyik elhagyatott telkén, egy fabódéban várta sorsának további alakulását mintegy 15 éven át.21 A megbízó Báthory Emlékbizottság még a háború alatt megszűnt, Budapest ostromakor pedig az alkotó Pásztor János életét vesztette. Ezzel a szobor gazdátlanná vált, s ez így is maradt egészen az 1950-es évek második feléig. A Fővárosi Emlékműfelügyelőségnek az ’50-es évek közepén tűnt fel, hogy a Római part egyik telkén, egy hevenyészett fabódéba bedeszkázva áll egy Báthoryszobor. Az intézmény annak ismeretében, hogy a szobor fővárosi közterületre készült, 1956 júniusában behozatta az emlékművet a fővárosi tanács udvarára.22 A forradalom utáni magyar külpolitika új alapokra kívánta helyezni az 1956 óta megromlott magyar–lengyel kapcsolatokat, ennek érdekében pedig több gesztusra is hajlandó volt. Ekkor került előtérbe ismét a Báthory-szobor, melyet 1958 tavaszán állítottak fel a hamarosan Budapestre érkező lengyel kormányküldöttség megnyerése érdekében.23 Azért éppen a Hungária körút és a Thököly út sarkát jelölték ki erre a célra, mivel azon a helyen már régebbről rendelkezésre állt egy alapépítmény, így a szobor elhelyezése nem igényelt különösebb beruházást.24 Ekkor viszont Pásztor János szobrászművész özvegye, valamint Gaál Mihály kőfaragó örökösei az elmaradt munka- és jogdíjak miatt beperelték a Fővárosi Tanácsot, s az emlékművet PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


10

Kutatás

övező pereskedések, nézeteltérések, valamint a kifizetések csak 1961-ben zárultak le.25 Éppen harminc évvel azután, hogy a Magyar–Lengyel Egyesület megálmodta Báthory István budapesti emlékművét. Báthory István immár több mint 50 éve ül békésen a Hungária körút, Thököly út sarkán, és a gazdátlanság hosszú évtizedei után biztosítva látszik a jövője is. A XIV. kerületi önkormányzat 1994-ben felújította a szobor környezetét, s ha késve is, de valóra vált a Báthory Emlékbizottság eredeti célkitűzése: a park, ahol a király alakja található, 1990 óta az erdélyi fejedelem és lengyel király nevét viseli.26 Gerencsér Tibort, a Művelődéstörténeti tanszék doktoranduszát tudományszervezési és kutatási pályázat keretében támogatta az ELTE BTK HÖK. Jegyzetek 1 Szádeczky-Kardoss Lajos, Báthory István életrajza, Pozsony, Stampfel, 1885; uő., Báthory István erdélyi fejedelem lengyel királlyá választása: 1574–1576, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1887; uő., Báthory István lengyel király magyar katonái az 1580-i muszka háborúban, Pécs, Dunántúli Nyomda, 1931. 2 Veress Endre, A történetíró Báthory István király, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum Egyesület, 1933; uő., Báthory István király és korának könyvészete, Vác, Kapisztrán Nyomda, 1937; uő., Báthory István király: terror hostium, Bp., Magyar Mickiewicz Társaság, 1937. 3 Erdeős László, Lengyel és magyar előkészületek a Báthory-évre = Magyarság, 1932. aug. 20., 6. 4 Báthory Emlékbizottság alakult = 8 Órai Újság, 1931. ápr. 28., 8. 5 Báthory szobrát Pásztor János mintázza = Nemzeti újság, 1933. ápr. 8., 9. 6 Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990, szerk. Kenyeres Ágnes, Bp., Arcanum, 2001. 7 Pásztor Jánosról bővebben: Heitler László, Pásztor János. Bp., Corvina, 1981. 8 Lechner Jenő levele Budapest Főváros Tanácsa Népművelési Osztályának, 1959. febr. 26. = Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban: BFL), XXIII. 114. Pásztor Jánosné ügye, 173.297/ 1960. 9 A Báthory István Emlékbizottság meghívója, 1937. márc. 15. = BFL, IV. 1409. c. A Báthory-szobor felállítása, XI. 2722./ 1946. PBÚ XIV. évfolyam 186. szám

10 Grodno, fehéroroszul Гродна. Város Fehéroroszor szág északnyugati részén, a lengyel és a litván határ közelében. 11 Varsó, december 15. (Magyar Távirati Iroda) = Az MTI napi hírei, 1938. dec. 15., 17. 12 Gróf Széchenyi Károly levele Budapest Székesfőváros polgármesterének, 1936. dec. 22. = BFL, IV. 1409. c. A Báthory-szobor felállítása, XI. 2722./ 1946. 13 Kassa, január 14. = Az MTI napi hírei, 1939. jan. 14., 46. 14 Mai nevén Námestie osloboditel'ov. 15 A kassai Báthory szobrot május elején leplezik le = Magyar Országos Tudósító, 1939. ápr. 8., 10. 16 Válasz az MTI varsói tudósítójának = Az MTI ki nem adott közleményei, 1939. júl. 24., 1. 17 A varsói Báthory István Lengyel–Magyar Egyesület levele a Magyar Mickiewicz Társaságnak = MTA Kézirattára, Palóczi Edgár leveleskönyve, Magyar irodalmi levelezés, 4-r. 186. 18 A Báthory István Emlékbizottság kérelme Budapest Székesfőváros Polgármesteréhez, 1940. máj. 30. = BFL, IV. 1409. c. A Báthory-szobor felállítása, XI. 2722./ 1946. 19 A Báthory István Emlékbizottság kérelme Budapest Székesfőváros Polgármesteréhez = BFL, IV. 1409. c. A Báthory-szobor felállítása, XI. 2722./ 1946. 20 Budapest Székesfőváros Polgármesterének határozata a Báthory-szobor támogatásának ügyében, 1941. jún. 17. = BFL, IV. 1409. c. A Báthory-szobor felállítása, XI. 2722./ 1946. 21 Báthory István szobra = Érdekes Újság, 1957. nov. 2., 11. 22 Budapest Főváros Tanácsa Népművelési Osztályának válasza Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságnak, 1959. máj. 9. = BFL, XXIII. 114. Pásztor Jánosné ügye, 173.297/ 1960. 23 A felállításról irat nem maradt fenn, mivel azt 1958. június 3-án selejtezték. = BFL, XXIII. 114. Iktatókönyv, 62. kötet, 1958, 171.466/ május 14. 24 Báthory István szobra = Érdekes Újság, 1957. nov. 2., 11. 25 Budapest Főváros Tanácsa Népművelési Osztályának feljegyzése a Báthory-szoborért járó tiszteletdíj kifizetéséről, 1961. febr. 13. = BFL, XXIII. 114. Pásztor Jánosné ügye, 173.297/ 1960. 26 Prohászka László, Lengyel emlékek, Bp., Városháza, 2001, 15.


Kutatás GYURIS KATA

Az idegenség terei

11

ley Szép új világ vagy Orwell 1984 című műveire), így nem csoda, ha a Ne engedj el…-ben fellelhető számos antiutópisztikus elem zavarba hozza az olvasót.

Kazuo Ishiguro Ne engedj el…

Ishiguro regénye annak ellenére vonultat fel tudományos-fantasztikus elemeket, hogy a lényeg, maga a tudomány hiányzik a könyvből. Az antiutópiákat is hacímű regényében sonlóan kezeli a regény: bár a műfaj számos jellemzője fellelhető benne, mégsem illeszkedik be ahagyományos A magyar néző- és olvasóközönség először a The műfaji keretekbe, ugyanis a legtöbb antiutópiától eltérőRemains of the Day (magyar fordításban: A főko- en sem térbeli, sem pedig időbeli áthelyezés nem törtémornyik szabadsága)című regény, majd nagysikerű nik, tehát bizonyos értelemben az ismert válik idegenné. filmadaptáció nyomán ismerkedhetett meg a japán származású brit szerzővel. Azóta még egy sikeres re- Az ellenutópiákban hagyományosan elidegenítést gény-filmfeldolgozás páros is eljutott Magyarországra, szolgáló elemek helyett Ishiguro többek között nyelvi mégpedig Never Let Me Go (Ne engedjel…) címmel. Bár szinten közelíti meg a másság kérdését. A nyelvhaszIshiguro 2005-ös regényének témaválasztása megle- nálatbeli konkrét változtatások mellett az író számos hetősen sajátos, ha mélyebbre ásunk, mégis észreve- olyan apró módosítást is alkalmaz, mely elbizonytalahetjük, hogy a szerző valójában a világirodalom egyik nítja az olvasót (ilyen például a „mi” és „ők” személyes legrégebbi toposza köré építette fel könyvét, mely nem névmások váltakozó használata). Ishiguro regényének más, mint az én és az idegen viszonya. A regény három pont az a különlegessége, hogy nincsen specializált tufiatal(Kathy, Ruth és Tommy) életét követi nyomon, a dományos szókészlet, épp ellenkezőleg, a szerző minHailsham nevű titokzatos bentlakásos iskolában töl- dennapi szavakat használ más kontextusban vagy új tött éveiktől kezdve fiatal felnőtt korukig.Dolgozatom- értelemben. Ilyenek például a „donor”, a „veterán” és a ban az idegenség tereinek konstrukcióját vizsgáltam „haladék” (angolul deferral) szavak, melyek léteznek különböző szinteken, különös tekintettel a szövegeken a mai nyelvhasználatban, Ishiguronál azonban egékívüli és belüli terek összefonódására. szen más konnotációval bírnak. A nyelvi elidegenítés másik nagyon hatásos módszere az eufémizmusok Az idegenség motí- használata. Ishiguro a „meghalni” ige helyett a „befevuma először a szö- jezni” (to complete) szót használja, s ezzel egyszerre vegen kívül jelenik utal a klónok életcéljának beteljesedésére, valamint meg, hiszen Ishiguro egyfajta pozitív lezárásra is. A konkrét jelentésberegénye alaposan fel- li változtatásokon kívül számos alig észrevehető móborítja a műfaji elvá- dosítást is alkalmaz a szerző. A már szinte tudat alatt rásokat. Kétoldalú je- működő megkülönböztetéshez az is hozzájárul, hogy lenségről van szó: nem a klónokra sokszor önkéntelenül is állatként utalnak, csupán a szerző élet- valamintaz, hogy a főszereplők szinte minden gesztuművében számít ku- sa tudatos utánzata a normális emberi gesztusoknak, riózumnak a klónok- ráadásul életciklusuk mintáját (diák – veterán – gonról és szervátültetésről dozó – donor) is az emberektől veszik át. szóló könyv, hanem a science-fiction és az el- Nyelvi-pszichológiai szempontból eszünkbe jutlenutópia műfajában is hat Lacan kis és nagy Másik közötti különbségtétele. „idegen” a regény. Az Freudból és saját tükörstádium-elméletéből kiindulangolszász irodalom- va Lacan azt mondja, hogy míga kis másik valójában ban különösen nagy önmagunk kivetítése, a nagy Másik ezzel szemben hagyománynak örvend valóban alkalmas a másikkal való kommunikációra, a disztópia műfaja azonban az én és idegen között húzódó nyelvi fal miatt (gondoljunk csak Hux- hétköznapi nyelven nem jöhet létre a kommunikáció. PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


12

Kutatás

A paradoxon, melyet Ishiguro is kiaknáz a Ne engedj el…-ben,abban rejlik, hogy a nyelv egyszerre alapozza és gátolja meg a Másik megértését. Tehát ahelyett, hogy az új nyelvhasználat egységesebbé tenné Ishiguro disztópikus világát, pont az ellenkező hatást éri el: még jobban elidegeníti egymástól az embereket és a klónokat. A regény egyik legfontosabb kérdése az, hogy vajon ontológiai vagy konstruált idegenségről van-e szó. A kérdés eldöntéséhez érdemes külön vizsgálni a Hailshmanben, valamint a kinti világban töltött időszakot, azonban mindkét esetben arra juthatunk, hogy a főszereplők, bár a kezdetektől érzik másságukat, ezt mindig valamihez viszonyítva teszik. Hailshamben tanáraikhoz képest mások, míg a kinti világban mind a többi klóntól, mind pedig a normális emberektől különböznek. Bár mindhárom főszereplőnek van saját neve, ami vitathatatlanul egyediségüket jelöli, Ricœur is egyetért abban, hogy a személynevek valójában üres jelölések, nincsen leíró értékük. Ugyanez a helyzet a személyes névmások gyakori használatával is: amikor Kathy „mi”-ként definiálja magukat, akkor ezt azért teszi, hogy jelezze alapvető különbségüket „tőlük”. Hailshamből kikerülve nem csak másságukat érzékelik fokozottabban, hanem a többi ember önkéntelen undorát és félelmét is. Valójában azonban a klónok potenciáljától félnek az emberek: megijeszti őket a tudat, hogy mivé válhat az ember a jövőben, illetve, hogy milyen könnyen pótolható. A klónok válnak az egyik legősibb emberi félelem megtestesítőivé, tehát a kristevai abjekció termékeivé. A regény sajátos vonása, hogy az elidegenítés folyamata egyfajta metaszinten is működik, tehát bizonyos értelemben az olvasó is idegenné válik saját olvasmányélménye közben. Ennek a folyamatnak a kulcsa Kathy, akit hagyományos megbízhatatlan narrátorként lehetne definiálni, s akinek legfőbb ismérve objektív szemlélete, s önanalizáló hajlama. Az érzékenyés retrospektív szöveg új narratív réteget képez, melybe beágyazódhat az olvasó is, mint lehetséges idegen. Kathy elbeszélése tudatosan arra kondicionálja az olvasót, hogy szimpatizáljon, majd azonosuljon a klónokkal. A narratíva nem csak habozásra készteti az olvasókat, hanem be is vonja őket Kathy világába azzal, hogy bizonyos személyes névmások használatával(„ti”, „nálatok”, stb.) azonosságot feltételez az olvasóval, s úgy tesz, mintha magához hasonlóknak mesélne. Amikor PBÚ XIV. évfolyam 186. szám

a narratív identitásról ír, Ricœur azt mondja, hogy a fogalom valójában folyamatosan ingadozik azonosság és egyéniség között. Mind Kathy személyisége, mind pedig elbeszélésének jellege inkább azonosságon alapszik, hiszen szereplőként alig fejlődik a történet során, végig megtartja szinte gyermeki látásmódját. Az idegenség tehát négy jól elkülöníthető szinten jelenik meg a regényben. Az első, extratextuális szint az olvasói elvárásokat hivatott próbára tenni: bár az első benyomások megtévesztők lehetnek, a könyv se nem igazi tudományos-fantasztikus regény, se nem hagyományos disztópia. Szövegszinten is folytatódik az idegenség konstrukciója:a szokatlan nyelvhasználat mellett a Kathy által elmesélt történet pszichológiai szinten is a másság átérzésére kondicionál. Az én és az idegen toposza végül a következő szövegen kívüli szinttel, az olvasó idegenként valóreprezentációjával válik kerekké. A cikk szerzője, Gyuris Kata, Anglisztika MA I. évfolyamos hallgató, tudományos ösztöndíj pályázatban vett részt. Felhasznált irodalom: Griffin, Gabriele, Science and the cultural imaginary: the case of Kazuo Ishiguro’s Never Let Me Go, Textual Practice, 23.4(2009), 645–663. Grishakova, Marina, Beyond the Frame: Cognitive Science, Common Sense and Fiction, Narrative, 17.2 (2009), 188–199. Ishiguro, Kazuo, Never Let Me Go, London, Random House Inc, 2005. Kristeva, Julia, Étrangers à nous-mêmes, Gallimard, Paris,1988. Lacan, Jacques, The seminar of Jacques Lacan. Book II: The Ego in Freud’s Theory and in the Technique of Psychoanalysis 1954-1955, ford. Sylvana Tomaselli, szerk. Jacques-Alain Miller, New York, W.W. Norton & Company, 1991. Ricœur, Paul, Soi-même comme un autre, Seuil, Paris, 1990. Toker, Leona, Chertoff, Daniel, Reader Response and the Recycling of Topoi in Kazuo Ishiguro’s Never Let Me Go,Journal of Literature and the History of Ideas, 6. 1 (2008), 163−180.


Kutatás TAKÓ FERENC

Új utak a kultúra filozófiájában? Az interkulturális filozófiáról1 A különböző kultúrák érintkezése az elmúlt századokban – s különösen a 20. században – az élet egyre több színterén, egyre fokozódó mértékben válik korunk meghatározó jelenségévé. Vannak, akik szerint ez a tendencia pusztán felszíni jelenségek sora, s a kultúrák alapvető különbözősége nem változhat meg az érintkezés hatására sem. E relativista szemlélet tagadja, hogy a kultúrák között valódi megértés jöhetne létre, s egyes képviselői a kultúrák közti háborútprognosztizálták már évtizedekkel ezelőtt.2A relativizmust elutasítók szerint viszont a kultúrák alapvetően hasonlóak, sa közöttük ma látható komoly különbségek pusztán évezredes, hosszú ideig viszonylag izolált fejlődésükkövetkezménye. E kulturális univerzalizmust vallja az interkulturális filozófia számos képviselője is. A következő oldalakon e kibontakozóban lévő irányzat (avagy mozgalom) mibenlétéről lesz szó.3 A különböző filozófiai rendszerek egymásrahatása az antikvitás óta megfigyelhető az európai filozófiatörténetben.A földrajzi felfedezések megindulásával Európát megrázta a felismerés, hogy más népeknek, így például a kínaiaknak is van egy, ráadásul a miénknél vélhetően korábbra visszanyúló bölcselettörténete. Ahogy e kultúrát egyre közelebbről kezdtük vizsgálni, alapvető összehasonlító hajlamunk a filozófia komparatív vizsgálatában öltött formát. A komparatív filozófia azonban csak arra vállalkozik, hogy a különböző tradíciók közti különbségeket és (részleges)hasonlóságokat (tehát nem egyezéseket!) feltárja, ezzel pontosabb képet kapva magukról az egyes hagyományokról.4 Az interkulturális filozófia ezzel szemben egy jelentős lépéssel tovább haladva olyan közös

13

elveket keres a különböző kultúrák gondolkodástörténetében, melyek alapot szolgáltathatnak ahhoz, hogy a jövőben a kultúrák diskurzusának eredményeképp egy egyetemes morál jöhessen létre. Nem kevesebbre vállalkozik tehát ez a mozgalom, mint a harmonikus együttélés filozófiai megalapozására.Célja nem az, hogy a kultúrákon felülemelkedjen, hanem hogy felszámolja a kultúrák (és filozófiáik) ön-központúságát, létrehozva a párbeszédet a különböző hagyományok kortárs képviselői között.5 Mit tesz azonban az interkulturális filozófia a gyakorlatban? Az interkulturális filozófia előszeretettel vizsgálja az európai és a kínai gondolkodástörténet közti (vélt vagy valós) kapcsolatokat. Látszólag több hasonlóság is kimutatható például Kant és Konfuciusz gondolkodása között, hiszen bizonyos értelemben mindketten egy világszemléleti modellre alapozzák a morálra, a helyes életmódra vonatkozó tanításukat. A hangsúly itt épp a „bizonyos értelemben” kitételen van, komoly kérdés ugyanis, hogy a konfuciuszi világértelmezés (mely szerint az emberi szférát a mindent uraló, irányító-elrendelő úr, az ég kormányozza) „metafizikának” tekinthető-e abban az értelemben, ahogyan a kanti transzcendentális filozófiája, illetve hogy a konfuciuszi tanítás „morálfilozófiá”-nak tartható-e a szó európai értelmében. Martin Schönfeld és Chung-ying Cheng írásai,6 két különböző aspektusát mutatják be a Kant– Konfuciusz párhuzam feltételezésének. Schönfeld szerint a humanitás fogalma Kantnál és Konfuciusznál egyaránt központi jelentőségű, hiszen mindketten az embert állítják tanításuk középpontjába. Egy másik közös vonásuk volna a reciprocitás szerepének hangsúlya különböző szinteken (ember és ember között, de hatás és ellenhatás formájában a világ különböző erői és jelenségei közt is). Szerzőnk végül hasonlóságot lát a kanti és a konfuciuszi „holisztikus természetszemlélet” között is. Chengnél éppen e hozzáállás ellenkezőjével találkozunk, amennyiben a kanti fogalmi keretet a kínai tradíció világszemléletébe illesztve egy olyan értelmezést javasol, mely szerint a kanti magánvaló dolog (Ding an sich7) megfeleltethető a konfuciánus ég-fogalomnak. Így, mivel a konfuciánus ideálkép, a „nemesember” képes az ég parancsát megérteni, lehetősége van megismerni a kanti megismerhetetlent, a Ding an sich-et. E szerzők a saját tradíciójának „javára” értelmezik azokat a PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


14

Kutatás

hasonlóságokat, melyeket a fogalmi egybeolvasztás okán Kant és Konfuciusz között felfedeznek. Ha „humanitás”-onalapvető emberközpontúságot értünk, ennek közössége áll, de a fogalmat ehhez túlzottan ki kell tágítanunk. A kanti gondolatkörben a kiindulópont az egyén, aki egy társadalom alkotóeleme, Kínában a kiindulópont a társadalom,amely egyénekből áll (a tárgy ettől még az egyes ember marad). Hasonló érveket hozhatunk fel a „reciprocitás” általánosításával szemben is. A holisztikus természetszemlélet kérdésével szintén az a fő probléma, hogy a „természet” európai fogalma meg sem jelenik a konfucianizmusban. Míg Schönfeld szerint a konfuciánus tanítás csak mintegy előképe lehet a kantinak, Cheng azt implikálja, hogy a kanti kettéosztottság egy, a konfucianizmussal való egybeolvasztás révén oldható föl. Kant azonban épp bizonyos ellentmondások megszüntetésére alapozza meg morálfilozófiáját a metafizikában,8 ahol a megismerhetetlenség nem járulékos tulajdonsága a Ding an sichnek, hanem legfőbb jellemzője. Ha a nemesember megismerhetné, nem volna többé „magán-való”. Nem állítom, hogy a bemutatott példák átfogó képet adnának az interkulturális filozófia módszertanáról, azt azonban bemutatják, hogy a történeti-egyeztető eljárás csak látszólag alapoz meg egy közös fogalmi keretet. Ha interkulturális diskurzust akarunk kialakítani a filozófiában, nem abban az értelemben kell kompromisszumokat kötnünk, hogy az egyes tradíciók alapvető jellemzőinek egy részét mintegy semmisnek tekintjük, hogy ezáltal eleve meglévő hasonlóságot feltételezhessünk közöttük. A konstruktív párbeszéd alapja éppen abban kell hogy álljon, hogy elfogadjuk a gondolkodástörténeti hagyományok közti különbségeket, s ezek tudatában elkezdünk kiépíteni egy új morálfilozófiai rendszert. Az univerzalizmust e szemléletben az abban való hit képviseli, hogy erre – minthogy mind emberek vagyunk – lehetőségünk van. Az, hogy az univerzalizmus optimizmusával látunk neki a diskurzus megteremtésének, nem jelenti, hogy megfePBÚ XIV. évfolyam 186. szám

lelést kell feltételeznünk a morális-életmódbeli tanítások elszigetelten kialakuló tradíciói között. Az interkulturális filozófiának, ha valóban létre akarja hozni a kultúrák közti filozófiai párbeszédet (mely egy nemfilozófiai értelemben vett békés együttélést alapozna meg) szintén ezt az utat kell követnie. A cikk szerzője Takó Ferenc filozófia MA II. évfolyamos hallgató. Jegyzetek 1 A BTK HÖK 2011 őszi Tudományos Ösztöndíj Pályázatára írott „Pár-beszéd” c. dolgozat alapján 2 Samuel P. HUNTINGTON, „The Clash of Civilizations?”, Foreign Affairs, Vol. 72, No. 3. (1993), 22–49. 3 A következőkben tárgyalt szerzők a „kultúra” tág meghatározásával dolgoznak, ahol az egy ember, egy csoport, vagy egy nép világszemléletét, életmódját, szokásrendszerét, gyakorlati és elméleti megfontolásait egyaránt tartalmazza. A kultúrák folyamatosan változnak kisebb vagy nagyobb mértékben, de folyamatosan hatnak egymásra. 4 David WONG, Comparative Philosophy: Chinese and Western, Stanford Encyclopedia of Philosophy, 2001/2009, (http://plato.stanford.edu/entries/comparphil-chiwes/) 5 lásd ehhez Karl-Heinz POHL, Zwischen Universalismus und Relativismus – Gedanken zu einem interkulturellen Dialog mit China, ASIEN, 71. (April 1999), 16–39.; Ram Adhar MALL, „The Concept of an Intercultural Philosophy”, polylog: Forum for intercultural Philosophy, 2000/1. (http:// them.polylog.org/1/fmr-de.htm); Franz Martin WIMMER, Interkulturelle Philosophie: Geschichte und Theorie, Bd. 1., Passagen Verlag, Wien, 1990. 6 Chung-Ying CHENG, Theoretical Links Between Kant and Confucianism: Preliminary Remarks, Journal of Chinese Philosophy, 33/1, 2006, 3-15.; és Martin SCHÖNFELD, From Confucius to kant – The Question of Information Transfer, Journal of Chinese Philosophy, 33/1, 2006, 67-81. 7 A jelenségek mögött álló, megismerhetetlen létező, melyről csak annyit tudhatunk, hogy létezik. 8 Immanuel KANT, Az erkölcsök metafizikájának alapvetése = Az erkölcsök metafizikájánakalapvetése; A gyakorlati ész kritikája; Az erkölcsök metafizikája, Gondolat, Bp., 1991.


Kutatás

ILKÓ KRISZTINA

Zoerard-András Két évvel ezelőtt Arezzóban nyaraltam, egy csendes, toscanai kisvárosban. Itt pillantottam meg a Santa Maria in Gradi kolostortemplomban egy barokk festményt Vincenzo Dandinitől, amely Borromeo Károlyt ábrázolta és egy szinte teljesen elfeledett, XI. századi magyarországi remetét: Zoerard-Andrást. A találkozás fordulópontnak bizonyult, mivel később erről a festményről írtam dobogós helyezést elért OTDKdolgozatomat és útjára indított egy olyan kutatómunkát, amely még jelenleg is tart.

15

segítségül hívásának hatalmát a veszedelmek közepette. Ami pedig leendő filológusként még inkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy a festmények alatt latin és olasz nyelvű feliratok olvashatók, amelyek nem csak a témákat segítették meghatározni, hanem mint később rájöttem, a datálásban is új irányvonalat mutattak. Így egyrészt sikerült elkülöníteni több különböző festési periódust, másrészt megállapítani a jelenetek forrását, amely Stephanus Damalevicius könyve volt, ez pedig alátámasztotta korábbi elképzeléseimet a szent arezzói kultuszának lengyel eredetéről. Zoerard-András külhonból érkezett az ezredforduló táján hazánkba, és Boldog Mór által írt legendájának latin kifejezése (de terra Poloniensium) alapján még ma sem dönthető el egyértelműen, hogy ez Lengyelországot vagy Isztriát jelenti-e, az azonban tagadhatatlan, hogy lengyel földön alakult ki idővel olyan kultusza, amely még napjainkban is tovább él, szemben a magyar történetírásban egyre halványuló emlékével. Számomra e kutatás során jelentős szempont az is, hogy a latin mellett hasznosíthatom lengyel és szlovák nyelvtudásomat – egyben ez adja a tárggyal való foglalkozás nehézségét is, hiszen a magyar és szláv nyelvű

A Santa Maria in Gradiban látható Szent ZoerardAndrás életét feldolgozó képciklusról dolgozatot és előadást is tartottam. Az olajfestményen (amely jelenleg már nem látható a templomban, mivel ellopták) és a két freskón (amelyeket szerencsére nehezebb lenne ellopni) a mai szemlélő számára különös jelenetek láthatóak. Zoerard-András, amint egy éles nádszálakkal telitűzdelt odvas fában imádkozik, feje köré pedig egy abroncsra köveket kötözött, így ha a virrasztástól elálmosodva oldalra dőlne, testét a nádszálak megvágják, fejét a kövek megütik. A nyugati freskón a szent a felhők közül alászállva egy halálraítéltet emel le az akasztófáról, a keletin pedig kiűzi a gyülekezetre törő lutheránus eretnekeket a templomból: mindenfelé kiégetett szemű, megcsonkított holttestek és különböző, gazdátlan testrészek hevernek. A brutális önsanyargatás és a halomra hordott testek azonban más üzenetet is hordoznak az elrettentésen túl: megmutatják a kamalduli remeték – évszázadokon keresztül volt a rend tulajdonában a templom – törhetetlen kitartását az imában és a magányos elmélkedésben, s a szentek PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


16

Kutatás

szakirodalom napjainkra alig képez diskurzust egymással –, távlati célom pedig egy nagyobb lélegzetvételű monográfia megírása, amely mindegyik félről magába foglalná a legfrissebb tudományos eredményeket. Februárban jelenik meg egy másik tanulmányom a témával kapcsolatban, amelyben a Boldog Mór-féle legenda szöveghagyományát vizsgálom a középkor és kora újkor folyamán. Az 1060 körül keletkezett mű a magyarországi hagiográfia első darabja, és noha a remeteszentek kultusza később jelentősen visszaszorult, ám számos barokk-kori szentéletrajz-gyűjtemény számol be Zoerard-András és remetetársa, Benedek történetéről, amelyek egészen Boldog Mór szövegéig nyúlnak vissza. Az első, 1083-as hazai szentté avatások folyamán István király, Imre herceg és Gellért csanádi püspök mellett a két zoborhegyi remetét is kanonizálták, így jelentőségük korántsem lebecsülendő, legendájuk pedig kulcs egy olyan aszketikus életszemlélethez, amely nem sokkal később kiveszett a bencés rend szellemiségéből. Számomra azért is érdekes a legenda egyébként meglepően realisztikusan megírt és a túlkapásoktól viszonylag mentes textusa, mivel ZoerardAndrás a vadonba vonulása és a határokat nem ismerő önsanyargatása során tulajdonképpen az emberi lét határait feszegette és mindezzel olyan nyugtalanító kérdéseket vetett fel, amelyek napjainkig megválaszolatlanok. Jerome Kroll és Bernard Barlach a pszichológia és történettudomány közös útjait kereső The Mystic Mind című 2006-os meghatározó munkájukban szintén vizsgálat alá vetik Zoerard-András különös módszereit, amelyek a keleti és nyugati szerzetesség határmezsgyéjén mozognak. Az Egyiptomi Mária legendájából ismert Zosimas apát példamutatása ugyanúgy felmerül a vitában, ahogyan a pannonhalmi apátság, ahol a legenda írója iskolás éveit töltötte. Vajon a zoborhegyi Szent Ipoly bencés monostor, amelynek Zoerard-András szerzetese volt, valóban egyértelműen nyugati rítusú volt, vagy felülvizsgálható ez a vélekedés akárcsak a legendából leszűrhető ismeretek tükrében is? Szakdolgozatomat azonban nem a zoborhegyi remetéről, hanem egy másik magyarországi középkori szent itáliai táblaképéről írom: Domenico Beccafumi, a neves manierista festő Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló predellaképéről, amely jelenleg a sienai Pinacoteca Nazionaléban állítják ki. Ehhez szintén helyszíni, illetve levéltári kutatást is végeztem (erről bővebben a következő oldalon), hiszen a magyar szakirodalom eddig mellőzte ezt a kisméretű, ám kitűnő állapotban fennPBÚ XIV. évfolyam 186. szám

maradt festményt, az olasz kutatók pedig csak érintőlegesen foglalkoztak vele. A téma elmélyítése tehát sokkal nagyobb kihívásokat tartalmaz, mint azt első hallásra gondolná az ember. Hasonló problémákkal szembesültem az egri papi szeminárium Allerheligenbild, azaz Mindenszentek mennyezetfreskója esetében is, amelyről a Barokk freskófestészet Magyarországon kutatóprogram keretén belül írok, és szintén nem állt rendelkezésemre gyakorlatilag semmilyen, néhány sort meghaladó mennyiségű szakirodalom. A nagyméretű, ám igen provinciális színvonalú freskót Braun István festette. Ezen a sokalakos kompozíción szereplő szentek megfejtése a jelentősen megfakult festékréteg miatt néhol komolyan próbára tette az ember problémamegoldó képességét. Mint az már az előzőekből is kiderülhetett, fő érdeklődési köröm a középkori és barokk ikonográfiai, illetve szívesen foglalkozok hagiográfiával, legendairodalommal és latin filológiával is, azonban nem szeretnék egyetlen diszciplína területén, vagy korszak kutatásában végérvényesen behatárolni magam. Idén ősszel a Mediterrán Világ című folyóirat 18. számában egy jelenkoros művészettörténeti tanulmánnyal szerepeltem, amelyet „a legkolumbiaibb festő az összes kolumbiai festő között”, Fernando Botero három Mona Lisát ábrázoló képének szenteltem. Egy kortárs alkotó művészetének megítélése hatványozottan problematikus számomra, még sok mindenben kialakulatlanak a hangsúlyok, rengeteg az eldöntetlen kérdés. Más arányokkal és célkitűzésekkel igyekeztem hát én is munkához látni és ezzel egyben érdekesebbé vált az egész kutatómunka, hiszen egy új felfedezés örömét mutatta meg számomra. Nem valószínű azonban, hogy a jövőben végleg a kortárs művészet tanulmányozása felé fordulnék, mégis, nagyszerű érzés volt, amikor egyszer személyesen is találkozhattam Boteróval. Ilkó Krisztina harmadéves szabad bölcsészet (művészettörténet szakirány), és ógörög alapszakos hallgató honorácior képzésben vesz részt.


Kutatás

17

VÁMOS GABRIELLA

„Jó energiát adok és veszek” Az alternatív gyógyászat kultúrtörténete és néprajzi aspektusai egy kortárs gyógyító tevékenységén keresztül Abban az esetben, ha az alternatív gyógyászatot, mint társadalmi jelenséget vizsgáljuk, recens adatok felhasználásával a néprajz tudományán belül is kiterjeszthetjük a kutatás irányait. Ilyenkor előtérbe kerül az alternatív gyógyászat funkciója egy-egy személy, közösség, társadalom életében. Kirajzolódik az alkalmazott eljárások felhasználói köre, színvonala, bizonyíthatóvá válik az a tézis, mely szerint egy-egy gyógyító eljárás több paradigmát integrál. Az alternatív gyógyászat megnevezése, fogalmának meghatározása is új nézőpontok kialakítására sarkall, kultúrtörténeti háttere a népi és hivatalos gyógyítás regiszterein belül formálódik ki. Egy-egy gyógyító személy tevékenységi körének bemutatásával általánosítások is levonhatók annak személyére, világképére, az általa alkalmazott eljárásokra, a közösségi elvárásokra vonatkozóan. „A betegségekre vonatkozó képzetek és gyakorlati eljárások minden emberi társadalomban a kultúra meghatározott vonásai közé tartoznak.”1 „Az ember úgy beteg, illetve úgy gyógyít, ahogyan gondolkodik.”2 A betegségkép összefügg a kultúra testképével, és a betegség többé-kevésbé megállapított hátterével, a betegség okával. A betegség és az egészség fogalma, tartalma egymással konfrontálva vizsgálandó. A közöttük húzható határ adott történelmi kortól és társadalmi feltételektől függ.3 A betegség megelőzésére, az egészség megőrzésére vonatkozó tudást a kultúra egésze magában hordozza, hiedelemalapú és tapasztalatból eredő releváns szabály formájában.4 A betegség- egészség fogalompár test(ek), testállapot(ok) besorolásakor kategóriarendszerként működtetve eltérő társadalmi és kognitív kontextusokat tár fel. Így az is megállapítható, hogy egy-egy betegség története a népi, a hivatalos, alternatív orvoslás jellemzőinek különbségeire, és találkozási pontjaira is rávilágít.5 Célom, rávilágítani arra, hogy az alternatív gyógyászat a népi és a hivatalos orvoslástól elkülönülő réteget alkot, így a kettő bevonásával kívánom vázolni kultúrtörténetét. Szükséges ez azért, mert az alternatív gyógyászat határait ezeknek ismertében húzhatjuk

meg, és válik magától értetődővé a három terület elkülönítésének igénye. Az alternatív orvoslás esetében egy olyan tudásanyaggal kell számolnunk, amely nem illeszkedik sem a népi gyógyászat, sem a természettudományos orvoslás kategóriájába, mégis átvesz belőlük elemeket. Ez a jelenség egy-egy gyógyító tevékenységi körének vizsgálatakor figyelhető meg leginkább. Sokáig tartja magát az a gondolat, mely szerint - „az alternatív orvoslás bizonytalan, pejoratív, nagy heterogén kategóriákat takar, amit úgy definiálnak, hogy mi nem, ahelyett, hogy mi az valójában”6 - mely gátat vet minden olyan vállalkozásnak, hogy megfelelő megnevezést, majd definíciót találjanak erre a valóban szerteágazó rendszerre. Az idézett mondat tükrözi, hogy a téma kutatói túl nagy és sokrétű anyaggal találják szemben magukat, mely azt eredményezi, hogy több elnevezést használnak szinonimaként, és nem születik olyan értelmezés, mely teljes egészében átfogná ezt a területet. Ez a probléma azt is kiváltja, hogy interdiszciplináris kutatási perspektíva kialakítására kell törekedni az eredményesség érdekében. A megnevezések körüli bizonytalanságok után az alternatív gyógyászat fogalmát - a különböző megnevezések és definiálási kísérleteket figyelembe véve - a következőképpen határozom meg: Olyan ember (esetleg állat) gyógyászati rendszer, amely mögött egy sajátos egészség- és betegség értelmezési elmélet áll. A szükséges anatómiai ismeretek mellett, kórtani és életvezetési ismereteket is magába foglal. A betegség eredetéről, hátteréről és felismeréséről kialakult képzeteket és megközelítésmódokat is felhasználja, melynek célja a betegség megelőzése, a betegség hatására létrejövő külső, belső szervi és szellemi elváltozások gyógyítására irányuló törekvések. Ehhez felhasználja a népi gyógyászatban is ismert növényi, állati, ásványi eredetű anyagokat, valamint a hivatalos gyógyászat körébe tarozó eljárásokat és ismereteket, de a szervezet öngyógyító erejébe, az egyéniség erejében, a gyógyulásba vetett hit nagy hangsúlyt kap. Az alternatív gyógyászatban jól megférnek egymás mellett a racionális tudáson alapuló, a modern mitikus PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


18

Kutatás

nézetek, a vallási elemek (amelyek a nagy világvallások bármelyik eleme lehet) és nép gyógyászati jellegzetességek is. Olyan gyógyító módszereket is magába foglal, melyek az alternatív spiritualitás7 sajátjai. Nagy hangsúlyt fektet a gyógyító és beteg együttműködésére, egymást kiegészítő álláspont kialakítására. A gyógyító minden esetben olyan kiválasztott személy, aki képes kapcsolatot teremteni a természetfeletti erőkkel (ami jelen esetben gyűjtőfogalomként kezelendő, mivel az alternatív gyógyászok számára sem egyértelmű, hogy ez Isten, angyalok, Buddha, Tao, Prana, vagy egy kiemelkedő megvilágosodott személy) aminek gyógyító erejét közvetíti a beteg felé. Kultúrtörténetileg érdekes tény, hogy a hivatalos- és alternatív gyógyászat viszonyát a hivatalos és népi gyógyászat kapcsolatához lehetne hasonlítani. Ennek az az oka, hogy hazánkban az 1770-es, 80-as években a központi hatalom, az orvosi rend támogatásával fellépett a népi gyógyítók ellen, így a bábáknak, seborvosoknak egyetemet végzett, hivatalos keretek között elismert orvos előtt kellett vizsgát tenniük. Ennek a gondolatnak a felvilágosult abszolutizmus eszméje szolgáltatta a szellemi hátteret, mely a hazai orvostudomány fejlődése mögött állt. Dolgozatomban egy tömör áttekintését kívántam adni annak, hogyan vált el egymástól a hivatalos és népi gyógyítási gyakorlat, mely egyúttal alapot biztosít az alternatív gyógyászat eszmei hátterének is. Így bizonyíthatóvá válik, hogy három különálló rendszerről van szó, amely mögött sajátos betegségszemlélet, gyógyítási módszerek állnak, és megállapítható, hogy: „élesen azonban nem vált el egymástól a három, laza kapcsolatuk még hosszú ideig megmaradt, egymásra hatásuk is kimutatható az archív forrásokban és a recens adatokban egyaránt”.8 Az alternatív gyógyászat bonyolult világképére, és a mögötte álló eszmerendszerre egy-egy gyógyító tevékenységének bemutatásával alkalmazhatjuk a néprajzi szempontokat, így bizonyíthatóvá válik, hogy milyen összetett jelenségről beszélhetünk az alternatív gyógyászati rendszer esetében. Azért szükséges a „rendszer” megnevezés, mert az egyes jellemzők egymásba kapcsolódnak. Az eljárások szemlélete holisztikus, természetes anyagokat használ fel, ugyanakkor komplementer módszer is egyben. A racionális magyarázatok mellett vallási jellemzők, modern misztikus jelenségek és hiedelem elemek is jól megférnek egymás mellett. Így az általam vázolt definíció egy gyógyító módszerének bemutatásakor is megerősítést kap.

PBÚ XIV. évfolyam 186. szám

Vámos Gabriella, Néprajz mesterszakos hallgató a Tudományos Ösztöndíj Pályázaton maximális pontszámot ért el és dolgozata megjelenik majd az Első Században.  Felhasznált irodalom DEÁKY Zita: A hivatalos és a hagyományos gyógyítás a magyar történeti forrásokban. Osiris Kiadó, Budapest. 2002. IANCU Laura: Világkép, vallás és betegség Magyarfaluban. In.: Pócs Éva (szerk): Mágikus és szakrális medicina. Tanulmányok a transzcendensről VII. Balassi Kiadó, Budapest, 184-200. 2010. KESZEG Vilmos - CZÉGÉNYI Dóra (szerk.): Korok, kórok, kontextusok. In.: A beteg ember. Betegségek, betegek és gyógyítók. Mentor Kiadó, Marosvásárhely. 423-458. 2010. KIS-HALAS Judit: Kortárs látók és gyógyítók. In.: Keszeg Vilmos-Peti Lehel-Pócs Éva (szerk.): Álmok és látomások a 20-21. századból. Szöveggyűjtemény I. (Fontes Ethnologiae Hungaricai VI.). L’Harmattan – PTE Néprajzi-Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest. 512-538. 2009. PIETRONI, Patric: Relationship between general practice and complementary medicine. British Medical Journal. 305. 564-566. 1992. SPEILMANN József: Történelmi reflexiók a népi orvoslás és az orvostudomány viszonyáról. Orvostörténeti Közlemények. Supplementum.11-12. 35- 49. 1979. VEREBÉLYI Kincső: Minden napok – jeles napok. Timp Kiadó, Budapest. 2005. Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8

Keszeg V.- Czégényi D. 2010. 13. Keszeg V.- Czégényi D. 2010. 424. Verebélyi K. 2005. 87. Iancu L. 2010. 184. Keszeg V.- Czégényi D. 2010. 425. Pietroni, P. 1992. 565. Alternatív spiritualitás fogalma alatt a valláskuta tók az erősen szekuralizált posztindusztriális tár sadalmak bizonyos közösségi és egyéni vallási megnyilvánulási formáit jelölik, amely a vallási megnyilvánulások igen széles spektrumát öleli fel. Kis - Halas J. 2009. 512. Deáky Z. 2002. 9-10. vö. Spielmann 1979.


Tanulmányút

19

kezdve belga legendákról és mítoszokról, érvelésről, kreatív és tudományos írásról vagy éppen flamand képregényekről. Az utóbbin megtudtuk, hogy a belga képregénykultúra nyomába érhet a nagy amerikainak, mivel számtalan kiadvány jelenik meg, és nagy népszerűségnek örvend, nemcsak belgák körében. Nálunk legismertebb közülük Tintin, azaz Kuifje (de ennek kiejtését ne erőltessük). Ez az óra mellesleg a legérdekesebbek közé tartozott, ahol a kurzus végére ki kellett találni saját főhősünket, figuráinkat, azok jellemét és végül megalkotni egy kerek történetet. Furcsán hangzik, de volt, akinek pont ez az óra volt hasznos a szakdolgozatához.

LUNZER LILLA

Genti nyári egyetem Óriási nyüzsgés, gyönyörű belváros, az egyetem, az egyetem moziterme(!), az utca felett lógó cipők (amiknek eredete és funkciója számomra rejtély), a könyvtár és a „könyvtorony”… - számomra ez Gent. Késői naplemente, az emberek, a gazdag kultúra, történelem és irodalom, a három nyelvi közösség bonyolult együttélése, a politikai rendszer „egyszerűsége” és az, amit sokan hangoztatnak, hogy a jelenlegi miniszterelnök nem is tud hollandul – és ezt jelenti nekem Belgium. A nyári egyetemről A program három hetes volt, minden nap majdnem óráról órára beosztva (hála az égnek voltkét szünnap, amikor „bejárhattuk” Belgiumot). Hétköznap órákra, előadásokra jártunk, és ellátogattunk a híresebb flamand városokba: Brüsszelbe, Antwerpenbe és Brügge-be (Igen, megnéztük azt a tornyot is, ahol az Erőszakikvagy sokatmondó, eredeti címén In Bruges bérgyilkosa kirepült). Brüsszelre sajnos nem sok idő jutott, mert a nap nagy részét a flamand kormány székhelyén töltöttük, így se az Atomiumot, se az uniós hivatali kerületet nem láttuk.

A program első hete még lazán kezdődött, délután szabad programokkal, amikor felfedezhettük az akkor még (augusztus közepén) üres várost. A második héttől viszont már intenzíven részt kellett venni a délutáni workshopokon és előadások tömkelegén a belga (flamand) kultúráról általában és annak részterülketeiről. Találkozhattunk történésszel, fotóssal és írónővel is, közülük a legérdekesebbnek azt tartottam, amikor Flandria egyik leghíresebb hírfotósa mutatta be képein keresztül az országot és a kultúrát. Megkísérelte megértetni velünk az összetett belga politikai rendszert és az 1 kultúra/3 nyelv bonyolult együttesét: a flamand-vallon együttélést/gyűlölködést például graffitiken keresztül, (kétnyelvű) településtábla-áthúzásokat ábrázoló fotókkal, karikatúrákkal mutatta be; de emellett röviden megmutatta azt is, aminek szépségében minden belga egyetért függetlenül attól, milyen anyanyelvű: a tengerpartot és a homokos dűnéket. Ami a sok és zsúfolt program hátulütője, hogy nem sikerült minden előadáson teljesen odafigyelni, aktívan résztvenni. A második hét végére, harmadik hét elejére már azok is kezdtek kidőlni, akik nem jártak le minden este a város központjába belga söröket kóstolgatni. Az estébe nyúló programokon sajnos már sokan elaludtunk, annak ellenére, hogy nagyon érdekesek voltak.

Rengeteg embert ismerhettem meg, sokakkal még ma is tartjuk a kapcsolatot – többek között, ha futja a repülőjegyre, még Indonéziába is várnak. Megszűntek az előítéleteim, sőt, most már Belgium-rajongó is vagyok. A kurzus alatt sokszor eléggé magunkra voltunk hagyva egy-egy város közepén, hogy „na innen most Egy átlagos nap a nyelvi szint szerinti csoportban kez- találjunk vissza”, ezért jobban megismerhettük az ott dődött, délután pedig választható órákon kellett részt élő embereket is és mindig volt egy-két jellegzetes alak, venni. Ezeken tanulni lehetett középkori prózától el- akit a kirándulásokról megjegyeztünk. Bevásárláskor PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


20

Tanulmányút

megtudtuk, hogy nyáron minden bolt bezár legalább egy hétre, a kolisok máshol sem étkeznek egészségesebben (sőt...), csak olcsóbban, és hogy máshol is men�nyire nyüzsög az egyetemi élet – természetesen csak augusztus végétől.

nemzetközi kapcsolatok vonzottak, hogy megismerjek számtalan más embert. Ezek a céljaim a könyvtár kivételével mind teljesültek, de a többi élmény ellensúlyozta, hogy a könyvtárazás elmaradt.

Azért döntöttem úgy, hogy nyári egyetemre jelentkezek, mert bár nagyon jó egyetemistának lenni, nem szeretnék csúszni, ezért nem pályáztam még Erasmusra. Egy ilyen rövid nyári kurzussal azonban így is belekóstolhattam, hogy milyen lehet külföldön tanulni, milyen a diákélet egy másik országban és rövid betekintést nyerhettem az adott kultúrába. Ahhoz, hogy itthon folytathassam a szakomat, fontosnak tartottam, hogy nyelvileg is fejlődjek nem csak hazai környezetben, és ne csak tanulmányokat olvassak, vagy útikönyvekből tájékozódjak a Németalföldről. A szakdolgozat megírásához is fontos, hogy ne csak a Germanisztika Könyvtárban üljek és izzadjak azon, hogy nem minA résztvevők dig találok megfelelő szakirodalmat, hanem az adott kulturális és nyelvi környezetben tudjak egy természeA nyári egyetemen résztvevő diákok több mint 25 tesen jóval nagyobb adatbázisból irodalmat, anyagot országból jöttek. Ez a nemzetközi környezet az Eras- gyűjteni, tájékozódni. mushoz hasonlóan a kurzus talán legvonzóbb tulajdonsága. Nem csak a belga kultúrával, de a többi 25 A pályázatról országéval is kapcsolatba kerülhettem és rengeteg emberrel ismerkedtem meg, akik máshogy gondolkod- A Néderlandisztika Tanszékről minden évben 4-6 tanak, vagy éppen ugyanúgy, mint én, csak éppen a világ nuló nyer felvételt a NederlandseTaalunie nyári nyelteljesen más pontján élnek. Természetesen németek vi- és kultúrakurzusaira. A tavalyi évben a korábbi 3 voltak a legtöbben, de Magyarországon is elég népsze- helyett már csak 2 helyre lehetett pályázni: Gentbe rű a kurzus. A legérdekesebb választás talán pont az (Belgium) és Zeistbe (Hollandia), ezért a férőhelyek amerikaiaké, vagy éppen egy argentin vagy egy grúz lá- száma is lecsökkent. Pótlistás jelentkezőként nagyon nyé. Nem szokatlan, hogy az egykori holland gyarma- nagy szerencsém volt, hogy bekerültem, mivel azon ketokról, Indonéziáról és Dél-Afrikából is sokan jöttek. vesek között vagyok, akik mind a két, belgiumi és holAz utóbbinál érdekes összehasonlítani a nyelvet: néha landiai kurzuson is részt vehettek a Taalunie támogalehetett hallani afrikánsz kifejezéseket, amik nem tásával. Mivel már a hollandiai kurzuson is ott voltam nagy meglepetésre nagyon hasonlítottak a hollandra. 2010-ben, egyértelmű volt a választás a kettő közül. Bár arra nem vennék mérget, hogy a folyamatos beszé- Fontos megjegyezni, hogy az akkori élményeim alapján eléggé Hollandia-fan és Belgium-ellenes lettem, det is lehetne érteni. ezért szívesebben mentem volna újra Hollandiába és A fő célom az volt – bár csak most kezdtem a mester- bőven voltak előítéleteim a kurzussal, az országgal, a szakot –, hogy ötleteket, anyagokat gyűjtsek a szak- vallonokkal és a flamandokkal szemben is, de ettől a dolgozatomhoz. Kutatni és könyvtárazni akartam, kurzustól talán még többet kaptam, mint az előző évi és mivel Gent egyetemi város, reménykedtem, hogy hollandiaitól. találok néhány érdekes tippet. Másrészről reméltem, hogy a kurzus tanárai is el tudnak indítani egy-egy A cikk szerzője, Lunzer Lilla Júlia, Néderlandisztika téma felé, vagy meghallgatok pár előadást, ami felkelti MA I. évfolyamos hallgató, tudományszervezési és kuaz érdeklődésemet. Le szerettem volna győzni a Belgi- tatási pályázaton nyert támogatást a nyári egyetemre. um-ellenességemet is, ami a Hollandia-imádatommal egy időben alakult ki. És természetesen a legjobban a Bár terveim ellenéreanyagot nem sikerült gyűjtenem kutatásomhoz, de nyitottam a flamand/belga kultúra felé is, amiről eddig még csak keveset tanultam. Sokkal érdekesebb és hasznosabb így megtapasztalni azt a kultúrát, amiről eddig csak olvastam vagy tanultam, és mindent csak a tanáraim tapasztalatain keresztül ismertem meg. Amit itthon, a könyvekből és órákon meg lehet ismerni, az csak a felszín, de a kurzuson új érdeklődési, kutatási irányokat találtam, bővültek az ismereteim a kultúráról, jobban el tudtam mélyülni egy-egy témában.

PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


Tanulmányút ILKÓ KRISZTINA:

Cor magis tibi Sena pandit Kutatóút Sienába

21

tűnt a kép ikonográfiájának megértéséhez, mivel Erzsébet férje halála után a betegek gyógyításának szentelte életét. Maga a konfraternitás kápolnája még napjainkban is áll, belépődíj fejében látogatható. Ugyan rendi kötöttségekkel nem rendelkezett, azonban nem hagyható figyelmen kívül a tény, hogy az oratorio bernardiánus trigrammával díszített homlokzata éppen szemközt kapott helyet a régi ferences rendházzal és a Basilica di San Francesco hatalmas, csíkos belsejű épületével. A ferences kolostor évszázadokkal ezelőtt leégett, így nem kis meglepetésemre szolgált a hatalmas, nyüzsgő, olasz embertömeg, amely a kabócák ciripelésétől hangos kerengőben mozgott, mint később kiderült, ez már az egyetem gazdasági fakultásának székhelye. A kutatás további részét természetesen könyvtárazás képezte, de boldog az a város, amelynek a művészettörténeti szakkönyvtára, a Biblioteca Giuliano Briganti már a XI. századtól dokumentáltan kórházként működő (ma múzeum) Santa Maria della Scala hatalmas épületében kapott helyet és véletlenül éppen a dómtéren van. A székesegyháztól nem egészen kétszáz méterre magányos, zebracsíkos fal nyúlik az ég felé: így kezdték el a régi Siena polgárai a dóm építését, felhúzva a két legtávolabbi falat, és bizonyosan meg is építették volna, ha nem fogy el közben az építkezésre szánt pénz. Ehelyett a kereszthajó hosszúságában épült csak fel a templom, ha az eredeti terveket követik: elfért volna benne az egész firenzei Santa Maria del Fiore. Végezetül én is szeretnék mindenkit arra bátorítani, ne féljen merészet álmodni, még ha ez egy szakdolgozat megírását jelenti is, amely külföldi kutatómunka nélkül kivitelezhetetlen maradt volna.

Sienába a Porta Camollián léptem be először, amelynek felirata az Utas és Holdvilág lapjairól is ismerős lehet bárki számára: Cor magis tibi Sena pandit, azaz jobban kinyitja szívedet Siena. Az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának támogatásával 2011. június 10. és 17. között egy teljes hetet tölthettem Olaszországban, hogy anyagot gyűjtsek BA szakdolgozatom megírásához. A témám Domenico Beccafumi, a sienai manierista festészet talán legnagyobb mesterének Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló táblaképe, amely hungaricum témája ellenére eddig elkerülte a magyar kutatók figyelmét. Az apró festmény jelenleg a Pinacoteca Nazionale állandó kiállításán látható, három párdarabja társaságában, amelyek valaha egyazon Madonna szentekkel táblakép predellájának részei lehettek: az egyik Bagnoreggiói Szent Bonaventúrát ábrázolja és két kép pedig konfrátereket imádkozás közben. A Palazzo Brigidi-Buonsignori XV. századi épületében megbúvó képtár a világ egyik legnagyobb trecento és quattrocento gyűjteményét mondhatja magáének, ám Duccio, Simone Martini és a Lorenzetti-fivérek művei mellett több is itt található Beccafumi fő művei közül. Ő volt az utolsó az ereje teljében lévő középkori Siena nagy festői közül, de látomásszerű, kénsárga fényben úszó, fantasztikus megvilágítással és groteszk formákkal variáló különleges hangulatú képei sokkal modernebbek koránál. Szent Erzsébet filigrán alakja egyszerű szürke kőpadlón áll a képen, semleges háttér előtt, és a harmadrendiek hasonló színű ruháját viseli. Ilkó Krisztina harmadéves szabad bölcsészet (művéBeccafumi a rózsacsodát a lehető legletisztultabb elő- szettörténet szakirány), és ógörög alapszakos hallgató adásmóddal párosította, ugyanakkor olyan mély szel- honorácior képzésben vesz részt. lemiséget öntött a jelenetbe, amelytől nem maradhat érintetlen napjaink szemlélője sem. Mivel a táblakép eredetileg a San Bernardino konfraternitás számára készült, így elsőként a Palazzo Piccolomini épületében elhelyezett városi levéltárban kezdtem munkához. Átnéztem a 16. század elejéről a vallásos testvérület fennmaradt számadáskönyveit és iratait, és sikerült fellelnem a Madonna szentekkel festmény megrendelésének lejegyzését is, azonban a predellaképekről itt nem szerepelt bővebb leírás. Kiderült azonban, hogy ekkoriban a San Bernardino ispotályt is működtetett, amely igen jó kiindulási pontnak PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


22

Tanulmányút TAKÓ FERENC:

Képek Japánból

maga is egy egyszerű építésű, apró épület – épp ebben az egyszerűségben rejlik a sintószentélyépítészet utánozhatatlan ereje.

A kerítés mellett egy épülő állványzatot látok: a szentély új helye kijelölésének munkálatai folynak. Az iszei szentélykörzet összes épületét minden huszadik évben újjáépítik ugyanis, pontosan a korábbi helye mellett, pontosan abban a formában (a szigorú építészeti szabályoknak megfelelően), ahogyan addig állt. A következő újjáépítés 2013-ban lesz. A szentélykörzet minden épülete mellett egy azonos méretű, üres földterület látható, helyenként egy kis kőlépcső vezet fel ide – vagyis a majdani kapuhoz, bejárathoz. Több mint ezerkétszáz éve költöznek ezek az épületek egyik ilyen helyről a szomszédosra húszévente. A legmegdöbbenAz iszei szentélykörzetben tőbb, amit az ember egy ilyen volt és leendő épület helye előtt tapasztal, és amiről az útikönyvek és elemző tanulmányok nem írnak, az épület „ott-nem-létének” különös, sejtelmes szakralitása. A múlt helye – számos múlté – és a jövő helye – számos jövőé – az a kis földdarab, ami éppen annyira üres, amennyire a jelenleg álló szentély helyén a maga szemmel látható valójában van valami. Iszei utam során kezdtem megérteni, mit is jelent a kamik tényleges, valós jelenléte a japánok számára, s nem abból, hogy az álló szentélyeket figyeltem, hanem abból, ahogyan ott feküdt mellettük az a néhány négyzetméteres kis téglalapalakú sík tér, az elAz első állomás, amiről szólni szeretnék, utam utolsó múlás (wabi)és az újbóli megjelenés helye. állomása volt. Az Isze szentélykörzet a japán népi hiedelemvilág és a sintóhit egyik (helyesebben talán „a”) Hirosimában legfontosabb helye. „Szent helye”, mondanánk európai vallási terminológiánknak megfelelően, az érzés azonban, amelyet az emberIsze egész területén – nemcsak az egymástól kilométerekre fekvő szentélyeknél –tapasztal, nem ugyanaz, ami egy keresztény templomban átjárja. A sintószerint a kamik(a különböző istenek) az emberi létszféra minden szegmensében jelen vannak: növényekben, állatokban, tárgyakban.Az ősök szellemei ugyanúgy kamik, mint a sintólegfőbb istensége, a Napistennő, AmateraszuÓmikami („az eget beragyogó nagy istenség”), akinek leszármazottai (a hagyomány szerint) a japán császári dinasztia uralkodói az első császártól, Dzsinmutól egészen a jelenlegi csá- Honsú szigetének déli részén, Hirosima városában szárig, Akihitoig. Az iszei szentélykörzet éppen azért kétféle épület található: ezer meg ezer olyan, ami az kiemelkedő fontosságú, mert itt található Amateraszu 1945. augusztus 6. 8 óra 15 perc óta eltelt csaknem hetszentélye. A főszentély maga alig láthatóan bújik meg venhat évben épült vagy épült újjá, és egy, ami jelenegy hosszú lépcső tetején egy másik, fából épített, nád- leg is abban a formájában áll, ahogyan aznap, abban a borítású épület mögött, az azonban kivehető, hogy pillanatban. Ez volt az a pillanat, amikor az emberiség A múlt szemeszter közepén a Japán Nyelvi Szónokverseny támogatóinak és az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának segítsége révén lehetőségem nyílt csaknem két hetet Japánban tölteni, végigjárva az ország számos történelmi, vallás- és eszmetörténeti, illetve kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű helyét. E rövid írás keretei közt nincs módom a tanulmányút részletes leírására, így három, látszólag nagyon is különböző „képet” ragadok ki belőle.

PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


Tanulmányút eddigi történetének legszörnyűbb tömegpusztító fegyvere, az atombomba először bevetésre került. Noha október és november fordulóján jártam Japánban, az egyetlen nap, amikor szakadt az eső, a hirosimai utam napja volt. A Genbaku-dómu (Atom-dóm) mellett állva az esőben 2011 novemberében néztem az épületet és úgy tűnt, a romok között most is 1945. augusztus 6-a van, éppen 8 óra 16 perc – a romok mögött pedig, úgy képzeltem, ugyanaz a nap, 8 óra 14 lehet. Az atomtámadás emlékmúzeumában – alig néhány percnyi gyalogútra a dómtól – látható kisfilmek elbeszélik, milyen gyorsan, a vártnál sokkal gyorsabban kezdett újra erőre kapni Hirosima a robbanást követően, s nyüzsgő, élő város képét mutatja ma is. Mégis, nem lehet úgy Hirosimában lenni, hogy az ember ne gondolna arra újra meg újra, miért fiatalok ezek az épületek. Semmi sem idézi elénk Hirosima múltját, a japánokét – az emberekét – úgy, mint ezeknek az épületeknek az újszerűsége – épp mert nem látszik rajtuk a múlt. Az Oszakai Egyetem Magyar tanszékén

23

vannak túl. Ezen a helyen olyan japán fiatalok tanulnak mirólunk, akik ebből a több ezeréves kultúrából kitekintve épp a távoli Közép-Európa e kis országát pillantották meg. Teljesen valószerűtlennek tűnnek a polcon sorakozó történelemkönyvek és szótárak, a falon lógó térkép ismerős vonalai. Időbe telik felfogni, hogy ez itt nem a honismeret óra anyagát szolgálja – a Gaikokugakubu, vagyis a Külföldi tanulmányok intézetének egy tanszékén vagyok. Beszédbe elegyedem a tanszék egy oktatójával, Budapestről és a magyar nyelvről beszélgetünk, Kosztolányiról és arról, hogy az általa használt szavak jelentős része alig érthető a magyar szakos japán egyetemisták számára, így a darab próbái közben magyaráznia kellett ezeket. Nos, nekünk is sokszor kell, gondolom magamban. Aligha van még egy nép a Földön, amelyik úgy élne együtt a múltjával, mint a japán. Az országról mindig úgy szoktak, szoktunk beszélni, mint ahol a meghökkentő kontrasztok, a hagyomány és a már-már hihetetlen modernség találkozik. A császári palotával szembeállva teljesen elképzelhetetlennek hat, hogy a hátam mögött a világ legmagasabb felhőkarcolói magasodnak, s ugyanennek az érzésnek az ellenkezője fog el, ha megfordulok. A japán történelem egyik legnagyobb alakjának, TokugavaIejaszunak síremlékénél állva a nikkói szentélykörzetben nehezen fér a fejembe, hogy miként jutottam ide Tokióból a sinkanszennel, mintegy 200 kilométer/óra sebességgel. A Tokyo Tower fénypompában ragyogó lábától néhány percreKsitigarbhabódhiszattva több száz kis faragott kőszobra áll a Zódzsó templom sírkertjében – e templom több mint négyszáz éve költözött ide. OgjúSzorainak, a 17-18. század fordulójának egyik legjelentősebb japán gondolkodójának, a klasszikus konfuciánus hagyomány felélesztőjének emlékműve olyan szorosan körbeépült Tokió külvárosában, hogy szó szerint hozzáér az ott parkoló felsőkategóriás autó. Így sorolhatnám még oldalakon át a példákat a sokat emlegetett kontrasztokra. Néhány nap után azonban egyre inkább megerősödik bennem a gondolat, hogy a távolság a múlt és a jelen között mégsem olyan nagy Japánban, mint hittem. Az Oszakai tanszéken körbenézve úgy tűnik, ebből a múltból és ebből a jelenből ide mihozzánk is vezetnie kell egy útnak – hisz ha nem vezetne, ha nem vezetett volna, én ott sem lennék.

Japán egyetlen magyar tanszéke (az egyetlen, ahol a magyar első idegen nyelvként tanulható) a nagy múltú Oszakai Egyetemen (Ószakadaigaku) működik, 1993 óta. A faluméretű területen fekvő bölcsészettudományi kar egy félreeső épületének szűk folyosóján bújik meg ez a magyar sziget, ahonnan a mi egyetemünk Japán tanszékére is gyakorta érkeznek vendégoktatók. Kevés furcsább érzés van annál, mint amikor a nemrég még japánszakos magyar egyetemista Magyarországtól tízezer kilométerre, csaknem egy hét tokiói tartózkodás és egy, a Nikkószentélykörzetbe tett látogatás után olyan helyre érkezik Japán szívében, ahol a 2000-es évek sikeres magyar filmjeinek plakátjai vannak a faliújságra tűzve, és vele egykorú hallgatók épp Takó Ferenc tanulmányútját a Tudományszervezési és Kosztolányi Dezső Kanári című jelenetének előadásán kutatási pályázat keretében támogatta a BTK. PBÚ XIV. évfolyam 186. szám


24

Tudományszervezés Új online folyóirat indul

tos a tudományos pályára készülő hallgatóknak ahhoz, hogy kitűnhessenek az egyre inkább eltömegesedett oknyelvészeknek tatásból. A hamarosan megjelenő online folyóirat remek publikációs lehetőséget nyújthat a szárnyaikat bontogató Az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett műkö- ifjú kutatóknak. dő Funkcionális nyelvészeti diákműhely márciustól egy új online folyóiratot indít, amely a nyelvészettel A folyóirat hamarosan megjelenő első számában két hos�foglalkozó hallgatóknak nyújt publikációs lehetősé- szú és két rövid tanulmány, valamint két recenzió kapott get. Az idén ötödik éve működő diákműhely tagjai a helyet, de a következő számokban a műhely tagjai tervefunkcionális nyelvészet iránt érdeklődő hallgatók kö- zik egy „Kis színes” névre elkeresztelt rovat elindítását is, zül kerülnek ki és havi rendszerességgel találkoznak, amelyben rövid, problémafelvető írásokat közölnek. Az hogy különböző nyelvészeti témákat vitassanak meg. első szám cikkei között szerepel majd egy abszurd nyelvi A diákműhely azonban idén márciusban egy merőben humorral foglalkozó kutatás, amely a L'art pour l'art Tárúj dologgal, egy online funkcionális nyelvészeti folyó- sulat szójátékait vizsgálja. Egy másik dolgozat Szabó Magirattal lép a nyilvánosság elé. Az Ösvények nevű online da regényeiben a szereplők tudati működésnek megjelenífolyóirat első számában számos színvonalas írás lesz tését mutatja be, továbbá olvasható lesz egy dolgozat Parti olvasható, többek között a L’art pour l’art Társulat ab- Nagy Lajos Hősöm tere című szatírájáról, amely a mű „gaszurd szójátékairól és a szereplők tudati működésének lamb szociolektusát” vizsgálja, valamint helyet kapott az ábrázolásáról Szabó Magda regényeiben. első számban egy magyar birtokos szerkezetekkel foglalkozó írás is. A Funkcionális nyelvészeti diákműhely munkáját a Mai Magyar Nyelvi Tanszék három mentortanára, Tolcsvai A folyóirat neve Ösvények, amely a műhely sokszínűséNagy Gábor, Kugler Nóra és Tátrai Szilárd segíti, maga a gét, illetve a lehetséges utak sokféleségét jelzi, és a ’mentádiákműhely pedig megközelítőleg 20 hallgatói tagot szá- lis ösvény’ metafora révén egyben utalás is a műhelytagok mol. A havonta egy-két alkalommal megrendezésre kerü- kognitív nyelvészeti érdeklődésére. A folyóirat hamarosan lő műhelytalálkozók mindenki számára nyitottak, akiket ISSN azonosítót kap, így a szerzők hivatalos publikációa funkcionális szemléletű nyelvészet érdekel. A műhely- ként tudják elismertetni a folyóiratban megjelent írásaikat. találkozók során – melyek többnyire tea mellett, kötetlen Takács Edit elárulta, hogy a publikációs lehetőségek bővíhangulatban zajlanak – elsősorban a hallgatók által bemu- tésének célja hívta életre ezt a projektet. A műhelyben, és tatott egyéni kutatásokat beszéljük meg, de fontos külföldi általában az egyetemi tevékenységek során (például szeés hazai cikkeket is meg szoktunk vitatni ezeken az össze- mináriumi dolgozatként, szakdolgozatként) kiemelkedő jöveteleken – mondta Takács Edit, a műhely titkára. Ezek munkák is készülnek, de publikációs lehetőség hiányában az informális ülések és az ezeken kapott visszajelzések na- ezek a fiókok mélyén végzik, és a szakdolgozat témavezegyon sok segítséget tudnak nyújtani a tudományos mun- tőjén, az opponensén vagy a szemináriumot vezető takában, és szerintem mindenki egyetért velem abban, hogy náron kívül senki sem látja őket, pedig nem ezt a sorsot egymás kutatásaiból is rengeteget tanultunk az elmúlt idő érdemelnék. Ebben a helyzetben – legalábbis a funkcionáalatt – folytatta Edit. lis nyelvészet területén – remélhetőleg hasznos kezdeményezésnek bizonyul a Funkcionális nyelvészeti diákműA 2008 óta működő diákműhely tagjai a 2011/2012-es hely akciója. tanév őszi félévében egy online tudományos folyóirat beindítására adtak be Tudományszervezési és kutatási pá- A folyóirat az osvenyek.elte.hu címen lesz elérhető, lyázatot, és el is nyerték azt. A folyóirat weboldala azóta de ha bármi további kérdésetek van, vagy csatlakozni elkészült, az első – remélhetőleg március elején megjelenő akartok a diákműhelyhez, akkor keressétek meg nyu– szám tanulmányai jelenleg a szöveggondozás, korrigálás godtan Takács Editet (edit.takacs@gmail.com)! fázisában vannak, az utóbbi feladatban a szerkesztői szakirányos hallgatók segítik a diákműhelyt. Ahogy megérkezFüstös Móni nek a javított szövegek, és a szerkesztő bizottság is rábólint, meg is tudjuk jelentetni az első számot – mondta Takács Edit. Az ehhez hasonló műhelyek működése nagyon fonPBÚ XIV. évfolyam 186. szám


Tudományszervezés „Inkább előbb, mint utóbb” Nemzetközi doktorandusz konferencia

Beszélgetés Szávay Lászlóval, a doktorandusz konferencia főszervezőjével és az ELTE BTK Filozófiai Intézetének előadójával Minden nagyívű kezdeményezésnek van „előtörténete”, a tiétek mi volt? ‒ 2009-ben két barátommal beléptünk a Doktoranduszok Országos Szövetségébe, megalapítottunk egy új tudományos osztályt, és azonnal szervezésbe kezdtünk. A célunk az volt, hogy a hasonló, vagy azonos humán tudományterületeken tevékenykedő, de sokszor többszáz kilométeres földrajzi távolságban lévő fiatal kollégák között kapcsolatot teremtsünk. Aki a tudományos pályán marad, előbb-utóbb megismeri a másik nevét, személyét. Úgy gondoltuk, hogy akkor jobb lenne inkább előbb, mint utóbb… Így jött létre a Fiatal Kutatók és Doktoranduszok Nemzetközi Teológuskonferenciája, melynek harmadik „felvonását” már tavasszal el is kezdjük szervezni. A konferencia befogadó: nem csak teológus doktoranduszok, hanem számos bölcsész is előadott teológiához köthető témákból, illetve volt két olyan előadónk is, akik noha még nem PhD-hallgatók, színvonalas előadással érkeztek. Miben volt egyedi ez a konferencia? ‒Úgy tudom, senki nem hívott még életre az egész Kárpát-medencére kiterjedő teológus doktorandusz konferenciát. 2011 októberében, a második konferencián már 6 országból, 17 egyetemről, illetve doktori iskolából érkeztek a résztvevők. Kanadából, az Egyesült Királyságból, Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából, és Romániából látogattak Budapestre a római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus, baptista, metodista felekezetekből, és az unitárius, illetve a zsidó közösségből. Hetvenegyen tartottak négy párhuzamos szekcióban előadásokat, a regisztrált konferenciatagok száma éppen száz volt – így a tavaly októberi rendezvény 2011 legnagyobb hazai doktori konferenciája volt.

25

9-12 oldal terjedelműek. A kötetben a rövid szakmai életutat ismertető bekezdés mellett mindenkiről található egy fénykép is. Habár ez nem szokás, ragaszkodtam hozzá: nagyon sokan adtunk elő, egy-egy előadást és előadót is könnyebb utólag „beazonosítani”, ha a tanulmány mellett van egy fénykép. A kiadvány a L’Harmattan gondozásában jelent meg, a Károli Gáspár Református Egyetem sorozatának részeként. A cím egy idézet (Láttuk ugyanis csillagát...), a napkeleti bölcsek válasza ez Heródes királynak az érkezésük okát firtató kérdésére. Azért választottam ezt a szövegrészt, mert jól kifejezi a kötet szerzőinek indíttatását: a messziről érkezett előadók többségét a hit érzése, és a tudás értése motiválta. A konferencián számos, ELTE BTK-n doktoráló hallgató is jelen volt, az ő eredményeikről szintén olvashatunk a kötetben. ‒ Így van, tizenhárman vettünk részt ELTE-hallgatók a rendezvényen, és tizenketten publikáltunk is. Név szerint a bölcsészek: Bársony Márton, Simon Ervin, Csernák-Szuhánszky Debóra, Székely Gábor, Pafkó Tamás, Hojdák Gergely, Rákos-Zichy Johanna, Siptár Dániel, Szász Lajos, Ilkó Krisztina, illetve jómagam művelődéstörténész doktoranduszként, és Soós Eszter Petronella az ÁJK-ról. A bölcsészeknek publikálás szempontjából talán valamivel könnyebb dolga van, mint például egy természettudományos témából doktoráló kollégának, ennek ellenére manapság mégsem könnyű jónak számító megjelenési lehetőséget szerezni. A konferencia sokaknak segített a kreditharcban előrébb jutni: számos doktorandusz nem tehetség, hanem idő vagy sajnos pénz hiányában nem jut elég előadási lehetőséghez. A kötetben több olyan elsőéves PhD-hallgató is publikált, akiknek doktoranduszként először volt alkalma az írását megjelentetni. S a legfontosabb: már Merényi Miklós barátunk is árulja a Főépület alagsorában található jegyzetboltjában.

Milyen személyes élményen keresztül tudnád érzékeltetni a konferencia közvetlen hasznát? ‒ Nagyon sok fiatal pályatársat megismertem. Nagyszerű érzés, hogy egyetemekhez, városokhoz immár nevek, arcok, előadásélmények is társulnak, határainkon innen és túl. A szekcióülések alkalmával, de főleg a közös étA konferencia egyik nagy eredménye egy impozáns, kezéseken rengeteg telefonszám, e-mail cím cserélt gazdát, mindenki ráérzett a résztvevők közül az idejekorán szép kötet. Mit érdemes róla tudni? ‒ A Vidimus enim stellam eius… c. könyv összesen kiépülő tudományos és baráti kapcsolatok jelentőségéhatvannégy publikációt tartalmaz, melyek átlagosan re. De mondok egy egészen konkrét példát: egy politoPBÚ XIV. évfolyam 186. szám


26

Tudományszervezés

lógus doktorandusz kutatásaiban fontos szempontként merült fel az iszlám franciaországi helyzete. Járok ebben az évben a teológián egy iszlám PhD-szemináriumra, meghívtam őt az órára. Megörült neki, erre a félévre pedig már az ELTE-s indexébe is felveszi a kurzust. A kötet pedig rengeteg helyre eljutott. Milyen visszajelzéseket kaptatok, hogyan tovább? ‒ Nagyon sok elismerő köszönetet kaptunk. A „szembedicsérést” egyébként az ember egy idő után tudatosan elengedi a füle mellett. Engem az tölt el öröm-

mel, ha látom a munka hasznát. Ezen az egy hétvégés konferencián nagyon sokan megismerték egymást, a szekciókban értékes munka és néhol heves viták zajlottak, amely mind segítettek egy-egy doktorandusznak új szempontokkal gazdagítani a munkáját. A kötet is sokaknak okozott örömet, amellett, hogy kredit jár az írásért, évtizedek múlva is fellapozható lesz az első publikáció… PM

Pafkó Tamás (Irodalomtudományi Doktori Iskola)

Vidimus enim stellam eius… Fiatal Kutatók és Doktoranduszok II. Nemzetközi Teológuskonferenciája, L’Harmattan - Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, 2011. 563 oldal. Szerkesztette: Szávay László Bársony Márton (Filozófiatudományi és Irodalomtudományi Doktori Iskola) Magam nem végeztem teológiát, de mégis fontosnak tartottam, hogy ott legyek. Ritka ugyanis az olyan doktorandusz konferencia, aminek a fókuszában egy tudományág áll, mégis ennyire sokoldalú, és ilyen sok intézményt, ennyi más tudományterületet meg tud mozgatni. A kötet is nagyon tetszik, színvonalasnak tartom, és szép teljesítmény, hogy a szervezőknek sikerült a L’Harmattannál megjelentetniük. Remélem, hogy folytatódik a konferenciasorozat és a visszavisszajáró előadók évről évre egymás mellé tehetik majd a megjelent köteteket. PBÚ XIV. évfolyam 186. szám

Egy teológus azt keresi, akiből minden kiindul, és akiben minden összefut. „Láttuk az ő csillagát, és eljöttünk...” hogy megosszuk egymással azokat a kincseket, melyeket tőle kaptunk. A konferencia négy szekciója és a tanulmánykötet cikkei arról tanúskodnak, hogy milyen végtelenül sokszínű az az Isten, akit fáradhatatlanul szeretnénk megismerni. Bölcsész doktoranduszként és teológushallgatóként egyaránt elmondhatom, hogy a konferencia méltán bizonyította: Isten és a tudomány nem egymást kizáró tényezők. Ilkó Krisztina (Művészettörténet-ógörög szakos hallgató) Nagyon örültem és ezúton is köszönöm, hogy (még) nem doktoranduszként témámnak és előadásomnak köszönhetően előadhattam a konferencián! A legérdekesebb tapasztalatot számomra az előadások végén kialakult viták, beszélgetések jelentették, amelyekből kiderült, miként vélekednek ugyanarról a témáról különböző diszciplínákat művelő és különböző felekezetekhez tartozó fiatal kutatók. A jelentkezéskor bele sem gondoltam, hogy az előadásomban szereplő egyik kép témája, a lutheránusok kiűzése a templomból mennyire más nézőpontból is szemlélhető! A konferencia kötete pedig szintén íróinak nyitottságáról és a témák hihetetlen sokszínűségéről tanúskodik.


Konferencia ajánló A művészettől a tömegkultúráig Időpont: Február 16-17. Helyszín: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4., I épület, Bence György-terem Interdiszciplináris konferencia Olay Csaba (ELTE) és Weiss János (PTE) szervezésében.

Fiatal Kutatók Konferenciája Időpont: 2012. április 27-28. Helyszín: Pécs, PTE BTK A konferencia a világ rendjére való tudományos, laikus és művészi reflektálások különböző formáit kívánja » bemutatni, választott korszaka a 12–18. század. Konferenciánkkal – az elmúlt évek hagyományait folytatva Fiatal történészek nemzetközi szimpóziuma – szeretnénk lehetőséget nyújtani egyetemi hallgatók Időpont: 2012. február 16-18. és doktori fokozatot még nem szerzett fiatal kutatók Helyszín: ELTE BTK A épület, Kari Tanácsterem számára a bemutatkozáshoz, szakmai közönség előtt Politika, társadalom, intézményrendszer címmel ren- való megszólaláshoz. Az elmúlt években az ország öt dezik meg a Fiatal történészek nemzetközi szimpózi- egyetemének számos tanszékéről és a határon túlról umát az ELTE-n! érkeztek előadók, a konferenciák anyaga pedig tanulmánykötetek formájában látott napvilágot.  Tóth Imre emlékest Időpont:február 20., hétfő, 17:30-20:30 Nietzsche - a filozófia átváltozásai Helyszín: ELTE BTK Kari Tanácsterem Trefort-kert Időpont: 2012. május 3-4. (Múzeum krt. 4.) A épület, 039 Helyszín: ELTE Bölcsészettudományi kar Az ELTE BTK Újkori és Jelenkori Filozófia Tanszéke, a NémetMiklós Tamás: Detektívtörténetek Magyar Filozófiai Társaság, a Magyar Fenomenológiai Időpont: február 21., 15 óra Egyesület, valamint a Magyar Filozófiai Társaság konHelyszín: 1088 Budapest, Múzeum körút 4/A Kari Ta- ferenciát szervez Friedrich Nietzsche munkásságáról. nácsterem (Filozófiai habilitációs előadás) XIII. Eötvös Konferencia Wittgenstein munka után Időpont: 2012. május 4-6. Időpont: február 24. Helyszín: Eötvös Collegium Helyszín: 1068 Budapest, Benczúr utca 16. Az év, szám szerint legtöbb graduális hallgatót megAz Osztrák Kulturális Fórum szimpóziuma, a Magyar mozgató ismeretterjesztő konferenciája, amely tavaly Wittgenstein Társaság és a Bécsi Egyetem "Tracing elnyerte az EHÖK-től az Év tudományos rendezvénye Wittgenstein" kutatócsoportjának közreműködésével. 2011 díjat. A háromnapos konferencián rendszeresen 80 hallgató ad elő, minimum egy plenáris előadó szoIfjú Szlavisták Nemzetközi Konferenciája kott lenni, aki általában az MTA rendes tagja és/vagy Időpont: 2012. április 19-20. Széchenyi-díjas, és minimum egy könyvbemutató szoTavaly több mint 6 országból érkeztek doktorandusz és kott lenni a rendezvény alatt. A konferencia a szegedi felsőbb éves hallgatók a konferenciára az ELTE hallga- Eötvözet Konferencia testvérkonferenciája és a Bölöni tóin kívül.Idén is megannyi külföldi egyetemről várunk Farkas Sándor Szakkollégiummal közös szervezésben résztvevőket, nem feltétlenül csak szláv nyelvterületről. valósul meg. A konferenciára előadónak március 1-ig lehet jelentkezni, történelem, irodalom és nyelvészet témakörben.  Kádár 100 - Rendszer születik Időpont: 2012. május 8. 9:30-15:00 Én-Nyelv-Valóság Helyszín:ELTE BTK Kari Tanácsterem Időpont: 2012. április 26-27. Mindazoknak ajánljuk, akiket érdekelnek a sokféle és Helyszín: Budapest, Múzeum körút 4-8. sokszempontú megközelítések a Kádár-korszakhoz és KáAz Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófia Inté- dár személyéhez, mivel a politikatörténetiek mellett gazzetének Hallgatói Érdekképviseleteországos hallgatói dasági és pszicho-biográfiai előadás is lesz. A meghívott konferenciát szervez. előadók között van, többek között, Szerencsés Károly, Varga Zsuzsanna, Majtényi György és Lányi Gusztáv.



Pesti Bölcsész Újság 186.