Page 11

Dél-Dunántúli Gazdaság

11

DÍJAZOTTAK

Az Év Üzletembere Díj kitüntetettje: Miskolczi Imre Miskolczi Imre a mohácsi Pikker Kft. ügyvezetô igazgatója. A kezdetben vágóhídként üzemelô vállalkozás az évek során kis- és nagykereskedelmi, majd édesipari tevékenységgel bôvült, 2000-ben állatifehérje-újrahasznosító üzemet létesített. A válság közepette az elmúlt évben új, 1,2 milliárd forintból épült húsüzemet avatott Bólyban a cég. Miskolczi Imre társadalmi szerepvállalása az egészségügy, a sport és a kultúra területén folytatott támogató tevékenységben jelentôs. A most elért sikerrôl az átadón nyilatkozott lapunknak az év üzletembere. — Nincs szó semmiféle titokról, csak munkáról! A titkok tudói nem a mai magyar vállalkozók, akik napi 12 órában dolgoznak azért, hogy fenntartsák magukat és az alkalmazottaikat; ma már az számít nagy eredménynek, ha megvalósul az egyszerû árutermelés, nemhogy a bôvített. Mégis, hogy sikerrôl tudunk beszélni, az a következôkön múlott a Pikker esetében: döntést kellett hozni egy adott helyzetben arról, hogy az ember elfogadja a körülményeit és egy kicsit megadva magát ezeknek, várja a sorsát, esetleg annak jobbra fordulását, vagy próbál 19-re lapot húzni és egy jól átgondolt fejlesztéssel, de igen nagy anyagi terhekkel a nyakában megpróbál valami mást csinálni, elôre menekülni. Ez a bizonyos átgondolt fejlesztés volt az, ami a Pikker Kft. bólyi üzemét jelentette. Nem volt könnyû, hiszen látható, hogy az uniós pályázási lehetôség rendelkezésre álló három évébôl mi az utolsóban kezdtük el a beruházást, kivártunk vele, mert látni szerettük volna, hogy az elsôk hogyan tudnak elszámolni, miként lehet egy ilyen komoly EU-s pénzzel gazdálkodni. De sikerült, megcsináltuk! Ez, persze, nem egyéni siker, lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy köszönöm édesapámnak, édesanyámnak és jönnek a felsorolások, hogy még kinek. De valóban így van, hogy bárhol, bármikor lehet egy Miskolczi Imre vagy akárki, ha nincsenek mellette a kollégák és nincs egy jól átgondolt és megszervezett közösség, felépített hierarchia, akkor az ember egyszerûen nem tudja a szándékait érvényesíteni. Egyedül kevesek vagyunk hozzá – ez a siker az

én közösségem erejének meg azon emberek munkájának az eredménye, akik velem együtt végigcsinálták a fejlesztést. És a mai napig velem dolgoznak, járják a számukra még járatlan utat, mert ez egy új tevékenység, amibe belevágtunk. — Mi jellemzi a Pikker Kft.-t? — Jelenleg 140 ember dolgozik a cégben, a fejlesztés elôtt összesen 85-en voltunk. Éves szinten 100 ezer sertést vágunk és ettôl az évtôl ennek egy jelentôs részét már fel is dolgozzuk. Maga a fejlesztés iránya az volt, hogy minél magasabb színvonalú feldolgozott terméket hozzunk létre. Nagyon nagy hangsúlyt fektettünk a csomagolástechnikára, hiszen a fogyasztók érzékenyek az impulzusokra, emiatt úgy kellett

megoldanunk a csomagológépeink beszerzését, hogy minél sokrétûbben, színesebben legyünk képesek csomagolni. Kikértük a multinacionális cégek véleményét, elsôsorban a SPAR-ét, – hiszen a SPAR fôbeszállítói vagyunk – és ezek alapján próbáltunk speciális szegmenst találni a mai modern fogyasztói társadalomban. A Pikker sajátossága, hogy nem állunk be a tömegtermelés sorába, abba a harcba, ami az árak leszorítását jelenti, hanem csak abban a versenyben vagyunk hajlandóak részt venni, amelyik az ehetô élelmiszer és elsôsorban az ehetô magyar élelmiszer kategóriája. Az elmúlt években bizony nem sokan foglalkoztak ezzel.

— Van-e valamilyen értéke annak az üzleti életben, hogy valakit Az Év Üzletemberének választanak? — Erre tudok ôszinte és kitérô választ is adni. A kitérô válasz az lenne, hogy persze, hogyne, az üzleti partnereim is örülnek neki. De ez nem így történik, ha az ember megkap egy ilyen díjat, igazából csak a közvetlen környezete és azok tudnak vele örülni, akik végigcsinálták vele ezt a harminc évet. Az én tapasztalatom az, hogy az üzleti életben a konkurensek nem örülnek neki, de talán még az emberhez semlegesen állók sem. Annyira elkeseredettek és fásultak az emberek, hogy egy-egy személy sikere nem tudja feldobni ôket. Pedig az lenne a jó, ha mozgósítaná ôket egy ilyen díj, ha azt látnák, hogy ha valaki megkapta közülük, akkor ôk is képesek elérni ezt. Ez biztos, hogy elôre tudná lendíteni a világnak azt a bizonyos nagy kerekét. Remélem, hogy a mai fiatalok már ilyen szemléletûek és azok is maradnak, hogy a tekintélyt tényleg nem az egzakt hierarchia, hanem a munka és annak az eredménye határozza meg – ez lenne a legfontosabb. — Miskolczi Imrének személy szerint mi az üzenete ennek az elismerésnek? — Az igazság az, hogy szomorú vagyok. Már több díjat is kaptam, szakmai és társadalmi elismerést is, ez számomra azt jelenti, hogy valaminek a vége felé megyek és nem az elején tartok. 30 éve gyakorlom a szakmát és gondolom, hogy van még néhány évem, de már itt vannak a fiatalok, kopogtatnak. Ha az ember ilyenkor megvonja a mérleget, rájön, hogy elment az idô. Ez egy picit szomorú, de azért nagyon örülök az elismerésnek. És ha a kamarai újságnak nyilatkozom, akkor azt is meg szeretném említeni, hogy nagyon régóta tagja vagyok a kamarának, a Pikkerrel több mint húsz éve, de már elôtte is tagok voltunk. A köszönô levelemben, amit az elnökségnek küldtem, leírtam, hogy a kamara soha nem engedte el a kezünket az elmúlt években. Volt már nagyon rossz évünk is, amikor feladhattuk volna és akkor a kamara volt az a közösség, amely ott állt mellettünk és támogatott. Ezt megköszöntem személy szerint dr. Síkfôi Tamás titkár úrnak és Weller János osztályvezetô úrnak.

N.T.

XIV. évf. 3. szám  

Pécs-Baranya gazdaságáról

XIV. évf. 3. szám  

Pécs-Baranya gazdaságáról

Advertisement