BEETHOVEN ÉS LISZT
ÉRDI TAMÁS ZONGORAESTJE 2017. május 4., csütörtök, 19:30 Hillebrand-terem, Budapest, I. kerület, Országház u. 28. Beethoven: cisz-moll szonáta (Holdfény), op. 27, No. 2 Beethoven: d-moll szonáta (Vihar), op. 31, No. 2 – szünet – Liszt: Sposalizio Liszt: Velence és Nápoly Liszt: I. Mephisto keringő Beethoven harminckét zongoraszonátájából a legnépszerűbbek melléknevekkel is rendelkeznek – a koncert első felében hallható Holdfény és Vihar szonáták is egyszerre az előadók és a közönség kedvencei is. Az előbbit, amely a sokatmondó „Quasi una fantasia” megjelölést viseli, Beethoven 1801-ben komponálta és egyik növendékének, Giulietta Guiccardi grófnőnek ajánlotta. A háromtételes műben Beethoven szakít a szonátaforma konvencióival: az első tétel lassú, fantáziaszerű bevezetését egy hagyományos triós scherzo követi, a viharos tempójú, Presto agitato zárótétel az elsővel ellentétben szonátaformájú. A Vihar szonáta nem sokkal később keletkezett – ez is háromtételes, és melléknevét ugyanúgy nem Beethoventől kapta, mint a Holdfényszonáta. 8
Liszt Ferenc emelkedett hangulatú Sposaliziója az első, a Velence és Nápoly pedig az utolsó darabja az 1858-ban megjelent három kis darabból (Gondoliera, Canzone, Tarantella) álló Vándorévek-sorozat második ciklusának, amelyben a zeneszerző itáliai utazásainak állított zenei emléket. A nem sokkal később komponált I. Mefisztó-keringőt nem Goethe, hanem Lehnau Faustja ihlette – a virtuóz, látványos darab nem véletlenül lett az egyik leggyakrabban játszott Liszt-mű.