Page 1

Palman Zsuzsanna

Diplomadolgozat a verseskรถtethez


Palman Zsuzsanna

Diplomadolgozat a verseskötethez

Témavezető:

Felsmann Tamás

Konzulensek:

Molnár Kálmán

Mányoki Endre

Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszék Tervezőgrafika szak 2010


„Egész biztosan van valami a könyvekben, amit mi el sem tudunk képzelni; valami, ami arra késztet egy asszonyt, hogy benn maradjon az égő házban; valaminek kell lennie bennük. Semmiért nem maradt volna ott.”

(Ray Bradbury: Fahrenheit 451)


Előzmények

Napjainkban az elektronikus média (rádió, tévé, majd a személyi számítógépek és a világháló megjelenése természetesen vetette fel a kérdést, hogy ezek a felfedezések és hatásaik véget vetnek-e a könyvek és a papírmédia világának. Marshall McLuhan1 1962-ben jelentette meg A Gutenberg-galaxis című művét, amelyben tulajdonképpen kijelenti a könyv, a nyomtatott betű szükségszerűen bekövetkező halálát. Ezzel a meglehetősen pesszimista hozzáállással vannak szemben álló vélemények. Mark Y. Herring2 (a Winthrop University dékánja) 10 okot sorolt fel, amiért az internet és a digitális média nem helyet­tesítheti a papír­alapú könyvtárakat: 1. 2. 3. 4. 5.

Nem található meg minden az Interneten. A „tű a szénakazalban” - elmélet. A weben nincs minőség-ellenőrzés Amit nem tudsz, az bánt igazán. A teljes szövegű webhelyek nem teljesek. Problémák a könyvekkel. Az 1925 előtt publikált könyvekből a weben csak kb. 20 ezer cím van meg, pedig ezekre már nem vonatkoznak a szerzői jogi megkötések. 6. Az e-könyvek olvasókészülékeinek használata gyakran fejfájást okoz, megerőlteti a szemet. Kevesen szeretnek képernyőről olvasni, a használók nagy része a két oldalnál hosszabb dokumentumokat kinyomtatja. 7. Az Internet ellenére minden egyetemnek van könyvtára. 8. A teljes digitalizálás hihetetlenül drága lenne. (Copyright költségek és problémák) 9. Egy kilométer hosszú, egy centiméter mély. Kevés olyan dolog található az Interneten, ami 15 évnél régebbi. 10. Az Internet mindenhol jelen van, de a könyvek hordozhatóak.3

1

Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó. 2001

2

Mark Y. Herring: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat, Könyvtári Figyelő, 47. évfolyam, 2001. 4. szám

3

http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis


Böszörményi Gyula meseíró így beszél az olvasásról: „Az Olvasó Gyerekről hosszú évek óta az a hivatalos, a MTA és a KSH által is megerősített álláspont, hogy igen ritka. Ritkább, mint az indiai fehér tigris, pedig abból (belőle) már tényleg alig van (a tigrisek kihalni tudnak a legjobban? – pardon). Az Olvasó Gyerek azonban nem tudja magáról, hogy ő majdnem nincs, vagy legalábbis elvétve található. Az Olvasó Gyereknek egyébként sincs ideje hisztériázó statisztikákat böngészni, mert ő olvas; mesét, a szentem, mivel ilyen neki a természete.”4 Hasonlóan szimpatikus Frédéric Barbier5 semleges hozzáállása is a könyv helyzetéhez: „Természetes, hogy az új médiumok megjelenésével a megelőző kor domináns médiumának működési elve háttérbe szorul. (...) Ne próbáljuk megjósolni vagy megtervezni a jövőt, elégedjünk meg inkább a könyvés médiatörténeti kutatások legfontosabb tanulságával: a könyv kizárólagos dominanciájának kora már jó ideje véget ért, ezt a fontos tényt azonban csak mostanában kezdjük felismerni és követ­kezményeit tanulmányozni.”

4

Tószegi Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? http://www.tanszertar.hu/eken/2009_04/tzs_0904.htm

5

Frédéric Barbier: A könyv története, Osiris, Budapest, 2005


Számomra a könyvek rendkívül nagy jelentőségűek, és meghatározó szerepük van az életemben kora gyermek­­­koromtól kezdve. Ezért döntöttem úgy, hogy diplomamunkaként egy kötetet fogok tervezni. Ez tökéletes lehetőség arra, hogy bemutassam, hogyan szeretek gondolkodni, mivel szeretek foglalkozni, mely az a terület, vagy irányvonal, ami engem épít, és fejleszt. Mind művészileg, mind emberileg. Ugyan­ akkor lehetőség van rajzra, tipográfiai tervezésre, a hordozó anyag meghatározására, komplett külső-belső meg­jelenés megalkotására, és végül a tárgy kézbe vehető, forgatható, használható. Valóságos. Az irodalom több szempontból meghatározta már eddig is alkotómunkámat. Középiskolai éveim alatt készül­tek könyvborítók (pl. Salinger Zabhegyező című könyvéhez), illusztrációk József Attila verseihez, vala­mint szakmai érettségi vizsgamunkám témája is az irodalom volt. Fiktív színházi előadás-sorozatot talál­tam ki, Kedves Anton Pavlovics! címmel, ebből már nem nehéz kitalálni, hogy Csehov drámákhoz készí­­tettem plakátokat.


Képi világomnak, motívumrendszeremnek kialakulása, önállóvá válása 2007-ben kezdődött, egy csongrádi művésztelepen, ahol elkészítettem első szabad akvarelljeimet. Azért nevezem őket szabadnak, mert ekkor alkottam először modell, instrukciók, elvárások, belső és külső gátak nélkül. Ebben a felszaba­ dultságban nagy szerepe volt a zenének is, amely ezen a művésztelepen addig isme­retlen módon inspirált – ezért nevezem a Csongrádi rajzok (1., 2. kép) című sorozatomat zene­illusztrációknak – így a diplomával kap­­­­cso­latban sokat gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy autonóm világomat a zenén keresztül kapcsoljam a tervezőgrafikához, de végül az irodalom mellett maradtam. A rajzot és a festést korábban is sokszor beépítettem tervezőgrafikai alkotásaimba. Szeretem azt, hogy ezáltal egy-egy téma oldottabbá, barátságosabbá, vagy épp drámaibbá válik. Többnyire akvarellt és tust használok, mert ezeknek az anyagoknak a könnyed kezelhetősége, spontán reakciója, és a véletlenek gyors egymás utánisága jól reflektál gondolataim gomolygására. Így tudom a legintenzívebben képpé alakítani a bennem sűrűsödő mondanivalót. Motívumaim között gyakran m­egta­ lál­hatóak ősi, szakrális jelek,minta kör, a kígyó, hal, szem. Szintén fontos elem az emberi arc, több kettős portrét is készítettem, utalva az emberi természet változó voltára, a pillanatnyi helyzetek esendőségére.


Képeimnek olykor játékos, olykor tragikus jelenetei egyértelműen a lírát engedik be maguk közé. Ezért nem volt számomra kérdés, hogy ha könyv, akkor verses­­kötet. Viszont semmi­­­­­képp sem szerettem volna egy klasszikus, „egyik oldalon vers, másik oldalon az illusztráció” elrendezésű könyvet tervezni. Az le­be­­­gett a szemem előtt, hogy létrehozok egy olyan művet, melyben vizualitás és líra össze­fonódik, egymást kiegészítik, és együtt létrehoznak, megalkotnak egy harmadik jelentést, mely túl van a költői mondani­valón, túl az én alkotói céljaimon. Egyszerűen a kötet tiszta hangja ez. Ehhez első­sorban kortárs költő műveit kerestem, mert nagyon szerettem volna, ha úgy dolgozhatok egy másik alkotó­val, ahogyan például egy szövegíró a zeneszerzővel, egymásra hatva, egymást ihletve. De már az is megfelelt volna elképzeléseimnek, ha a könyv elkészülésének folyamatában időről-időre köz­vetlen visszajelzést kaphatok a versek alkotójától. Ennek érdekében rengeteg kortárs antológiát, kötetet, gyűjte­­­­ményt, folyó­iratot át­­­­­­­­lapoztam, elolvastam, mégsem találtam meg azt a kortárs alkotót, akivel elképzeléseimet meg tudtam volna valósítani. Végül a véletlennek köszönhetően rátaláltam Weöres Sándor költészetére, így hát le­­­mondtam a közös alkotásról szóló elképzeléseimről, amit nem kellett megbánnom.


Természetesen valamennyire ismertem korábban is WS költészetét, de nem különösebben. Amikor azonban a diploma apropóján beleolvastam verseibe, ugyanazt a megfoghatatlan, jó érzést éreztem, mint festés közben. Tudtam, hogy közöm van hozzá, hogy érzem, miről ír, hol van a versek lényege. Fontos, hogy helyre utalok, hogy „hol lényeg”, mert illusztrálás szempontjából ezt tartom lényeges kiinduló pont­nak. Hiszen a „mi”, nevezetesen, hogy mi a lényeg, ez koronként, emberenként, helyzetenként változó. És nem is szeretnék az lenni, aki ezt önkényesen meg/elhatározza. Az számít, ahonnan a mondani­­való elindult, vagy éppen ahova tart. Ez inkább a vers állapota, amire reagálok egy azonos állapotban tartott képpel. Ezen­kívül, ha az olvasó-néző fantáziáját nem szorítom korlátok közé, a könyv is levegősebbé, nyitottabbá válik. Nem értelmezek senki helyett, hanem egy remélhetőleg a versekkel azonos hangulatban tar­tott vizualitással segítem az átélést, megélést.


Az illusztrációkról

A munka kezdetekor azt a módszert követtem, hogy WS köteteinek olvasása során kiválogattam a rám ható verseket, teljességgel szubjektív, ösztönös módon. Merítés az életműből, és a hálón a legkülön­félébb darabok akadtak fenn. Ezek szinte mindegyikéhez készült rajz, de az is előfordult, hogy a rengeteg vers­ olvasás, keresgélés után ösztönösen olyan motívumokat festettem, melyek később meg­találták a maguk verseit. Megtörtént, amit szerettem volna: az agyam, mint egy szivacs átitatódott WS gondola­­­taival. Ez nagyon termékeny alkotói időszak volt márciusban, amit egy egyhetes kényszer­szünet követett. Kike­rültem a hangulatból és egy héttel később megfelelő objektivitással tudtam szemlélni az addig elké­szült anyagot. Ennek a szemlélgetésnek az eredménye egy nagyon alapos válogatás lett (amit akkor kíméletlen szelekciónak éreztem), és meghatároztam a kötet végső irodalmi szerkezetét is. (3., 4., 5., 6. kép).


Az irodalmi szerkezetről

A kötet címe 7+7, avagy reflexiók Weöres Sándor világára. Ahogy már említettem, a versek sorrendjét nem a véletlen szülte. Célom volt, hogy az egymás után következő versek, és a hozzájuk tartozó képek ösvényként működjenek, mely ösvény mintegy bevezeti az olvasót a kötetbe. A töprengéshez is hasonlít­ hatnám. Banális dolgokon mélázunk el nap, mint nap, és sokszor éppen a csapongó, látszólag céltalan, s­úly­­­­ talan gondolatok szövevényén keresztül juthatunk el hasznos következtetésekig, vagy egyszerűen csak a rendben lévőség ritka pillanataihoz. Ilyen ez a kötet is, valaki gondolkodik, „Álomajtó”, feldereng egy kép, továbbszövődik a gondolat. „Töprengek….”. Időnként elérkezhet a felismerés, „Egyre magányosabb istenek”, vagy ránk törhetnek vágyak „Jó dolgod van szép madár”. Ezen gondolattöredékeken, és képeken át közelít­ hetünk a könyv belsejéhez, lényegéhez. A fenti gondolatok első olvasásra esetleg túlzónak, felfokozottnak tűnhetnek, azonban a folyamat, amelyről beszélek minden jól szerkesztett, jól megírt kötet esetében így működik. És minden értelmesen gondol­ kodó ember esetében is. Minden könyvben kell, hogy legyen egy olyan - képletesen szólva - vezérfonal, melyet követve ráhangolódhatunk a mondanivalóra. Ezért tartottam nagyon fontosnak a kötet nem csak grafikai, hanem irodalmi szerkesztettségének tudatosságát, logikusságát is.


A kötet első része a már említett bevezetést szolgálja, amit A fogak tornáca versciklus követ, mely 7 rövid verset számlál. Tulajdonképpen ezért áll szintén 7 versből az első rész is, mert ezt a számtani egységet tartani szerettem volna. Egyrészt azért, mert szeretem a szimmetriát, másrészt pedig, mivel a hetes egyéb­­­k­ ént sem elhanyagolható jelentőségű szám. A kutatók szerint (l. Kemény Lajos6, Bibó István7) az egyes kultúrákat jellemezni lehet egy-egy szent szám (3, 4, 7, 9) kitüntetett szerepének, gyakori haszná­­­latának kimutatásával. A magyar népi hitvilágban a hármas, a hetes és a kilences szám fordul elő leggyakrabban. A hetes – bár van néhány adat a gyógyítással kapcsolatban is – inkább a kozmogóniában8 és a mondai, mesei világkép hiedelmeiben játszik fontos szerepet (pl. felettünk hét égbolt van). A táltos hiedelemkörben is fontos szám. A kincsmondák szerint hétévenként tisztul a kincs. Szólásainkból tudjuk, hogy „heten vannak a gonoszok”, és az ördögök. Mesekezdő formula a hetedhét ország említése. A hetes szám kitün­ tetett szerepe végig követhető Mezopotámiától, az óperzsa és iráni írott forrásokon át az osszét, mandzsu, tatár és török népek hagyományaiban.9

6

Kemény Lajos: A hetes szám jelentősége, 1915

7

Bibó István: A számok jelentése és a gondolkodás alapformáinak története, Budapest, 1917

8

a világegyetem kialakulásának elmélete

9

Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982


A Fogak tornáca című versciklusról mindenképpen idéznem kell Hamvas Béla szavait. Hamvas háromszor írt kritikát WS műveiről, első ízben a Medúza (1944), másodszor a Teljesség felé (1946-ban, és a kötetet WS Hamvasnak, mint mesterének ajánlja), harmadszor pedig A fogak tornáca megjelenésekor (1947). „Weöres Sándor nyelve ösztönnyelv: az asszonyoké, a gyermekeké, az állatoké, a mítoszoké. Ez a mély, csaknem artikulátlan, komplex nyelv. A szelek nyelve és a madaraké. Ez a nyelv, amelyen a tehenek és a lovak és a jóslatok beszélnek. Weöres Sándornál ezen a nyelven tüzel át a spirituális valóság. Minél egyszerűbb a szó, annál nagyobb feladat szellemmel átitatni.”10

10

Tóth Judit: Hamvas Béla és Weöres Sándor - Mester és tanítvány?, http://www.prokontra.hu/content/view/127/2, 2006


A grafikai tervezésről

Igyekeztem olyan könyvet készíteni, amely vizuálisan érdekes, de ugyanakkor méretét tekintve kellemes, használható, vagyis kényelmesen olvasható. A WS versek általában intim atmoszférájú, benső­séges költe­ mények, nem tett volna jót, ha egy, az olvasótól távolságot tartó közegbe helyeződnek. Az is célom volt, hogy olyan mű készüljön, amelyet elvileg bárki a kezébe vehet, hazavihet. Ez főleg a technológiai részt határozta meg. Fontos volt, hogy könnyen sokszorosítható legyen, ugyanakkor a nyomatok megőrizzék az eredeti grafikák hangulatát, „ízét”. Ezért sokáig kerestem a papírt, majd végül a Vincze Papírmerítő Műhely kézzel merített papírjára esett a választásom. Így sokszorosítható, a kézzel merített papír textúrája pedig mívessé, egyedivé teszi a verseskötetet. Most már nyilvánvaló, hogy nem művészkönyvet akartam létrehozni. Gondoltam rá, és vonzott is a művész-­ ­­­­­­­­­könyv világának teljes szabadsága, de ez céljaimmal ellenkezett volna (egyszerű sokszorosít­hatóság, kiadhatóság). Viszont nagyon inspiráltak a magyar könyvművészek közül Árva Ilona, Banga Ferenc alkotásai, és nemzetközi könyvművészek tárgyai (7., 8., 9. kép). Ezek a merész alkotások engem is bátorítottak a szokatlanra, a kísérletezésre.


Tipográfiai szempontból kétféle irány érvényesül. Egyfelől, az illusztrációk szerves részét képezik a kézírásos szövegek. WS-nek magának is megjelentek olyan kötetei, amelyek teljes egészében a költő írásával készültek. Az egyik a Magyar Etűdök11 című kötet, melyet Károlyi Amynak készített, és az illusztrációkat is WS rajzolta, vidám, színes tintákkal. A másik példa, amit megemlítenék, a füzet12, melyet Szántó Tibor ajándékozott a költőnek. WS teleírta a noteszt versekkel, mely ebben a formá­­jában kiadásra is került. De felhasználták írását a néhány éve kiadott Holdaskönyvben13 is (melyet Gaál József festőművész illusztrált). Az, hogy WS-nek megjelenhettek kézírásos kötetei, annak köszönhető, hogy rendkívül tiszta, és jól olvasható írásképe volt. Kézírásos könyvé­nek elő­szavában bővebben is olvashatunk erről az írás-típusról: „Weöres Sándor dőlt betűs kurzív írása hagyományfolytatás. Így írt egykor Balassi, Zrínyi, Csokonai, Batsányi, Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Babits, József Attila, Radnóti, Nagy László; és így ír Illyés, Csanádi, Juhász. Ez a nagy költőinket Ady sajátos kivételével szinte egyöntetűen jellemző kézírástörténeti folyto­nosság mindenekelőtt a dőlt vonalas klasszicista szépírás valaha kötelező iskolai tanításával magyarázható. (...) 11

TERICUM KIADÓ KFT., Budapest, 2006

12

Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981

13

Weöres Sándor és Pásztor Béla: Holdaskönyv – Gaál József rajzaival, Arcus Kiadó, Vác, 2004


»Az egykori ’dőlt betűs magyar szépírás’ helyébe 1939-ben Luttor Ignác javaslatára bevezették az ú.n. zsinórírást. Ez az írás Ludwig Sütterlin német szakember mintáit követte, zsinórírássá való magyarítását a zsinóros magyar ruhadísszel való párhuzammal próbálták a honfiúi kebel számára vonzóvá tenni. A zsinórírás változatát, az úgynevezett egyszerűsített álló írást tanítják ma is iskoláinkban. (...) Az ember fiziológiai író­apparátusát, a kéz, a kar, a váll izmainak és ízületeinek működéséből eredő ritmust és kinetikát, amely írásunk formáit közel két évezred alatt kialakította, egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Pedig e két évezred — immár sutba dobott – tapasztalataiban kiérlelődött, hogyan tudunk a legkisebb fáradsággal a legszebben, legolvas­hatóbban írni. (Haiman György, az Iparművészeti Főiskola Typo-grafika Tanszékének professzora)14« A korszerű írásoktatás történeti hagyományokra alapozott elméletét Haiman György és munkatársai a gyakorlatba is megpróbálták átültetni. Virágvölgyi Péter diploma­munkában dolgozta ki az új írásrendszert (felfogását a Köznevelés 1976. április 30-i és a nagy tekintélyű londoni A Dőlt Betűs Kézírás művelésére alakult Társaság folyóirata – 1980. évi őszi számában is körvonalazta), kísérleti tanítását be is vezették néhány iskolában, a vállalkozás mégsem kapott kellő támogatást – az új első osztályos tankönyvek változatlanul állóbetűs, mértanias írásmintákkal jelennek meg.”15 14

Haiman György (az Iparművészeti Főiskola Typo-grafika Tanszékének professzora): Írásunk jelene és jövője, Művészet, 1980/11.

15

Kovács Sándor Iván előszava, Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981


A diplomamunkámban szereplő kézírás a sajátom, de tudatosan alakítottam az írásképemen (10., 11., 12. kép). Egyrészt fel szerettem volna idézni WS stílusát, másrészt a dőlt betűs kurzív írástörténeti hagyo­mányt kíséreltem meg folytatni. A kézírásos szöveget az illusztráció részeként kezeltem, amit azért tartottam lényegesnek, mert így még hangsúlyosabbá válik kép és szöveg együttműködésének elengedhetetlensége. Szöveg és kép színvilága is harmonizál, a kézírással számítógépes programban maszkoltam az eredeti illusztráció bizonyos részeit, felületeit. Az írás többféle reakcióba léphet az illusztráció képi elemeivel. Az „Örvény” (14. kép) oldalán például felveszi a szöveg témájának alakját, és spirál alakban jelenik meg. A 62-es számú versnél a maszkolás szándékosan úgy történt, hogy a képen futó sötét sáv az írott szövegben is folytatódjon. Amennyiben az illusztráció azt kívánja meg, előfordul, hogy a festett felülettől teljesen izoláltan helyezkedik el. A kézzel írt szövegek mellett minden oldalon megtalálható a vers egy napjainkban tervezett betűvel szedve. A betűtípus neve Diavlo (13. kép), tervezője Jos Buivenga, holland betűtervező. Ez a betű lágy karakterével jól illeszkedik a verseskötet világához. Sokáig gondolkodtam, hogy a kézírás mellett szükséges-e ú.n. szedett betűvel is megjelenítenem a verseket, illetve azon, hogy ebben az esetben szükséges-e a kézírás? Végül rájöttem, a megoldás az, ha mindkettőt egyszerre alkalmazom.


Mivel eredetileg a könyvet mindenkinek szánom, fontos, hogy legyen olyan felülete, ahol a versek tisztán, könnyen olvashatóak. Ezt egy nagyon rendezett kézírással is meg lehetett volna oldani, de az olvashatóságon kívül úgy vélem, a kötetnek is jót tesz a szerkesztett betű jelenléte. Határozottabb keretet ad neki, amitől a benne lévő illusztrált tartalom hangsúlyosabbá válik. Úgy is mondhatnám, hogy ez a kötetnek a váza, a biztos pont, ahonnan ki lehet indulni. Ez az elképzelés érvényesül az oldalak szerkesztésekor is: a teljes illusztrációból először csak egy vékony sávot látunk, és a vers elolvasása, illetve a lap kihajtása után tárul fel előttünk az illusztrált oldal. Így minden oldal tekinthető egy új felfedezésnek, és mivel mindössze 14 versről van szó, ez nem válik unalmassá. Összefoglalva, mindvégig úgy terveztem a könyvet, hogy az sokszorosítható, használható, olvas­­­ható verses­­kötet legyen, melyben az illusztráció és szöveg egymás szerves részei. Élmény­dús és kihagyha­ tatlan kísérlet volt ez a költő imaginárius világának megjelenítésére, képpé transz­for­­­­má­lásá­ra. WS „szív­es tanácsainak kösz­önhetem, ha ezen a terra incognitán talán valamelyest tájékozódni tudtam.”16

16

Weöres Sándor: A vers születése - meditáció és vallomás, doktori disszertáció, 1939


A versek - első 7

Álomajtó. (Weöres Egybegyűjtött írások, II. kötet, Egysorosok és más aforizmák, IV.)

Töprengek. Borzas madarak szállnak súlyos seregben két karomra, szétmosódnak betűkbe folyva. (Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 26.)

Egyre magányosabb istenek. (Weöres Egybegyűjtött írások, II. kötet, Egysorosok és más aforizmák, XLI.)

61 Zsiráfok álom-szerű futása, lassú úszás a légben, a virágok futnának így – (Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 61.)


62 Vakító késő-öszi hold

Most egy a telt edény s a bor,

nagy-álmosan halad.

a dal s a megdalolt.

A táj, óriás szív, ketyeg

Tükör és tükrözött vagyok,

a teljes csönd alatt.

Hol ember szántott, nyúl futott,

kóró se integet –

csak fények-árnyak közönye

tagolja a teret

Belep a gáttalan közöny

szárnytolla feketén.

Oly mindegy most, hogy élek-e,

hogy én vagyok-e én.

mint fönn a telehold.

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 62.)


127 Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Szemem tavában magadat látod:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

(Weöres Egybegyűjtött írások, I. kötet, Rongyszőnyeg, 127.)

Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.


Örvény A házak mohón ápolják kövérségüket, de ha ujjammal megérintem őket: elpukkannak. Kilyukadt alattam a föld, színné, fénnyé vált köröttem a levegő: űrben járok. Hosszú éveken át összetévesztettem magammal valakit, aki nincsen; s még éveken kívül is, összetévesztettem foghatatlant a lehetetlennel. Számtalan tündér, nem egy és nem több: ez vagyok, a többi csak látszat. Ezt a múlt napokban egy diófa tudatta velem, míg megvendégelt néhány gyümölccsel. Míg úgy véltem, hogy személy vagyok személyek és dolgok közt: a létező nem bírt velem szóba-elegyedni. De a múlt napokban a diófával beszélgetni tudtam, mert nem voltam én és nem volt diófa, hanem diófa voltam és minden voltam. Most valósággá vált az életem és immár a valóság meg bír szólalni a látszaton keresztül. (Weöres: Egybegyűjtött írások, I. kötet, Örvény)


A fogak tornáca - második 7

1 A Fogak Tornáca, hová beléptél,

hajolj ki saját idődből:

vörösmárvány-csarnok: a te szád,

Isten vén, s egy könyvre görnyed.

fehérmárvány oszlopai: a te fogaid, s a bíbor szőnyeg, melyet taposol: a te nyelved.

2

3

Az időnek bármely ablakán kitekintesz:

Fejjel lefelé, mint Péter a kereszten,

mindig más Isten-arc kerül eléd.

lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal

Hajolj ki a sások és rigók idejéből:

és talpa felett kopog a föld.

Isten simogat.

Az, aki látja,

Hajolj ki Mózes és Illés idejéből:

álmatlan szemeit nem bírja leszakítani róla.

Isten alkuszik. Hajolj ki a Kereszt idejéből: Isten arca véres, mint Veronika-kendő.


4

7

A gyermeknek nem jut cukor:

Mikor a végső oszlop-pár tündökléséből kilépsz,

tyúkganajt eszik és megleli az édeset.

a kupola, melyet hajad érint, a végtelen maga,

Minden göröngy: fénytelen csillag!

és rózsaszirom-örvény leteper,

Minden féreg: szárnytalan kerub!

és mind, mely alattad terül, nászágyad: az egész

5

világ –

Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:

Itt kimondhatod:

az már a menny. Mert minden körbe ér.

„Nem hiszek benned, Istenem!” S a rózsaszirom-vihar mosolyog:

6

„De én hiszek benned: megelégszel?”

Az ember kényelmes utat épít. A vadállat ösvényt tapos az erdőn. És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység

és magasság és minden égtáj!

Út ő maga, mindenfelé!


Képmelléklet

Csongrádi rajzok - Madár és ember (1. kép)


Csongrádi rajzok - Táncol (2. kép)


Kihagyott rajzok - Vörös fej, Zöld fej (3. kép)


Kihagyott rajzok - Kétarcú (4. kép)


Kihagyott rajzok - A „Töprengek...” kezdetű vershez (5. kép)


Kihagyott rajzok - A Grádicsok éneke című ciklus egy verséhez (6. kép)


Művészkönyvek - a bal alsó képen látható Árva Ilona alkotása Áprily Lajos Tavasz című verséhez. Fölötte ugyanebből egy részlet. Jobbra középen Banga Ferenc - Parti Nagy Lajos - Dumpf Endre: Töredékek (7., 8., 9. kép)


Kézírások - balra fent a sajátom, mellette Weöres Sándoré. Alul középen szintén a saját, de a weöresi mintára átalakított kézírásom látható (10., 11., 12. kép)


Diavlo Light Book Medium Bold Black

π ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.ÆŒ abcdefghijklmnopqrstuvwxyz,ßæœ!?¡¿ ƒ£¥€$¢:0123456789;#%‰¼½¾¹²³*ºª ©&@†‡§¶•fffffffffiffiflffl��st√(|)[\]{/}°®™ Jådęd żombieş aĉted quáințly būt kèpţ drïvinğ thěir őxen foŕwaŗd. ÀÁÂÃÄÅĂĄĀÇĆĈČÐĎĐÈÉÊËĖĘĒĚĜĢĞĤÌÍÎÏĮĪİĴĶĻĽĹŁÑŃŅŇÒÓÔÕÖŐØŌÞŔŘŖŚŜŠȘŞŢ Ț ŤÙÚÛÜŪŬŰŲŮÝŸŹŻŽ àáâãäåăąāçćčĉðďđèéêëėęēěĝģğĥìíîïıįīĵķļľĺłñńņňòóôõöøōþŕřŗśŝšșşţțťùúûüūŭűųůýÿźżž + ± − × ÷ ~ ≈ ≠ ≤ ≥ < = > ⁄ ‘ ’ ‚ “ ” „ _ " ', ` ´ ¨ ˆ ˇ ¯ ˘ ˙ ˚ ˜ ˝ … ‹ › « » · - – —

A kötetben használt betűtípus (13. kép)


Egy megoldás a kézírásos szöveg elhelyezésére (14. kép)


A kötet néhány lapja


Források

Barbier, Frédéric: A könyv története, Osiris Kiadó, Budapest, 2005 Herring, Mark Y.: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat, Könyvtári Figyelő, 47. évfolyam, 2001. 4. szám http://hu.wikipedia.org/wiki/Gutenberg-galaxis Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982 McLuhan, Marshall: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte, Budapest, Trezor Kiadó. 2001 Tószegi Zsuzsanna: Az olvasás trónfosztása? http://www.tanszertar.hu/eken/2009_04/tzs_0904.htm Tóth Judit: Hamvas Béla és Weöres Sándor - Mester és tanítvány?, http://www.prokontra.hu/content/view/127/2, 2006 Weöres Sándor: Magyar Etűdök, Tericum Kiadó Kft., Budapest, 2006 Weöres Sándor kézírásos könyve, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981 Weöres Sándor és Pásztor Béla: Holdaskönyv – Gaál József rajzaival, Arcus Kiadó, Vác, 2004 Weöres Sándor: A vers születése - meditáció és vallomás, doktori disszertáció, 1939

7+7 - szakdolgozat  

szakdolgozat

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you