HUG Magazin 2017 - 1. szám by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

HUNGARIA N G EOPOLITICS

HUG 2017

Jövőképek – Vízió 2050 A 21. század geopolitikai gondolkodói Lámfalussy Lectures konferencia World Economic Forum 2017 Technológia és innováció – 2017/ I.

ISSN 2498-647X

a 4. ipari forradalom Szingularitás és szinkronicitás Következő évtizedek

ELŐSZÓ

Bevezető 2017-ben immárom harmadik alkalommal ünnepelhetjük az új esztendőt. A naptári új esztendőt január 1-én, január 28-án a kínai tavaszünnepet (chunjie), azaz a holdújévet, melyet a világ lakosságának egynegyede ünnepel, és március 21-én a Noruz-t azaz a perzsa újév ünnepét. A Noruz kifejezés az óperzsa nyelvből származik, jelentése új Nap vagy napfény. A perzsa újév hagyományos ünnep Irántól Indián keresztül a térség számos országában. Egy évvel ezelőtt indítottuk el a HUG (Hungarian Geopolitics) magazinunkat, amelynek célja hogy teret adjon annak az értékteremtő diskurzusnak, amely felfedi korunk geostratégiai és geoökonómiai hálózatait. Az elmúlt egy év alatt negyedévenként megjelenő magazinunk mára Magyarország legfontosabb geopolitikával és geoökonómiával foglalkozó magazinja lett. A HUG elérhető elektronikus formátumban is magyarul és angolul. 850 oldalon a nemzetközi geopolitika és vezető stratégiai gondolkodók cikkei jelentek meg ugyanúgy, ahogy a fiatal magyar kutatók cikkei. 64 tanulmány számos könyvrecenzió, és érdekes szakmai előadások leirata. A PAGEO kutatóintézete tavaly év végén elnyerte a régió legjobb Selyemúttal foglalkozó kutatóintézete, think tank díját az European Institute for One Belt One Road Economic and Cultural Cooperation and Development Intézettől, valamint örömmel tölt el, hogy 64-ként csatlakozhattunk a 16+1-es országok és az Új Selyemút kutatási együttműködési programjához. Úgy gondoljuk, semmi sem történik ok nélkül. A körülöttünk zajló események, geopolitikai mérföldkövek jelentősen átformálták Földünk képét.

Noah Raford (aki egy évvel ezelőtt, első számunkban írt tanulmányt) az idei ART DUBAI rendezvényen 2066-os vízióját ismertette, a magyar származású világhírű geostratégiai gondolkodó George Friedmann a következő 100 évet vetíti előre – a PAGEO által magyarul is megjelentetett következő 100 év című könyvében. Sokak szerint egy új hosszú távú korszakba léptünk be, és ennek a korszaknak a legfontosabb elemei a tudás, a tehetség, a kreativitás, és a technológia – nem véletlenül nevezik az új korszakot a technológia, technokrácia korszakának is. A korábbi egypolúsú világrend többpólusúvá változott, folyamatosan átrendeződik a világ térképe, új együttműködésekkel, új értékrendekkel. Tartsanak velünk ebben az évben is az első 2017. évi HUG számunkban.

Tisztelettel: A mostani számban előre tekintünk, a 2050-es világképpel, jövőképpel, víziókkal, geovíziókkal foglalkozunk. Mik lesznek a legfontosabb trendjei, hogyan és milyen hatással lesz az egyes országokra, nemzetekre, és közösségre a negyedik ipari forradalom, hogyan változtatja meg a technológiai robbanás a mindennapi életünket, miért kerülnek előtérbe a városok, hogyan látják jövőnket a geopolitikai gondolkodók.

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő

TARTALOMJEGYZÉK 8

Az „Egy Övezet, Egy Út” Építése Kína és Európa közös munkájaként

Orbán Viktor Miniszterelnök beszéde a Lámfalussy Lectures konferencián

Az „Egy Övezet, Egy Út” és Magyarország együttműködése

A 21. század geopolitikai gondolkodói

A következő 100 év (részlet George Friedman könyvéből)

World Economic Forum 2017

A Müncheni Biztonságpolitikai konferencia 2017

Jövőkutatás Magyarországon

A világgazdaság jövője 2050-ben

Demográfia és fenntarthatóság

Az energetikai jövőképről

104

Technológiai víziók – 2050

114

Singular University

116

Az oktatás jövője

126

A kibertér emberi erőforrásai

140

A digitális gazdaság

150

Biztonságpolitikai kihívások és trendek a 21. század közepén

154

2050 – A párizsi megállapodás. Vesztfáliai béke 2.0

166

Szingularitás és Szinkronicitás

180

A nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

192

Könyvajánló

194

TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

A városok jövője

A Magyar Nemzeti Bank 2014-től évente megrendezi a „Lámfalussy Lectures” szakmai konferenciát. Az esemény célja, hogy olyan prominens külföldi előadókat hívjon Magyarországra, akik a globális gazdaságpolitikát, ezen belül kiemelten a monetáris politikát és a pénzügyi rendszert érintő aktuális kérdésekről formált nézeteiket osztják meg egymással és a szakmai közönséggel. A konferencia névadója, az euró atyjaként ismert Lámfalussy Sándor szimbolizálja Magyarország jelentőségét a nemzetközi gazdasági folyamatokban. A 2017-es konferencián 14 neves külföldi és hazai előadó vitatta meg a konferencia két fő témáját az Új Selyemút gazdasági növekedésre gyakorolt hatását és az Európai integráció jövőjét.

a globális növekedés új motorja 7

Az „Egy Övezet, Egy Út” Építése Kína és Európa közös munkájaként

Tien Kuo-li, a Bank of China Ltd. elnöke

Tien Kuo-li, a Bank of China Ltd. elnökének előadása a Lámfalussy konferencián Több mint 2100 évvel ezelőtt Csang Csien, a Han-dinasztia diplomatája két látogatást tett a nyugati térségbe, új utat hozva létre: a Selyemutat, amelynek célja az volt, hogy keletről nyugat felé összekösse Ázsiát és Európát, és kaput nyisson a Kelet és Nyugat közti kereskedelem számára az ókorban. A kultúrák találkozása csodálatos eredményt hozott létre. Az Ázsia és Európa közti együttműködés az ókori Selyemútnak köszönhetően évszázadokon át gyümölcsöző volt, és ismét prosperál a nagyszerű „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés révén.

Napjainkban, a gyökeres változások korában a pénzügyi válság óriási hatást gyakorolt a világra, és egyben átalakította a politikai és gazdasági színteret is. A globális gazdasági növekedés 2016-ban gyenge maradt. Az előzetes becslések erre az évre 2,0% alatti gazdasági növekedéssel számoltak, amely 2010 óta a legalacsonyabb, ráadásul egyes országokban még visszaesés is bekövetkezett; a közvetlen nemzetközi beruházás számottevően, 12,5%-kal csökkent; a korábban még nem tapasztalt, alacsony kamatlábak ellenére a beruházási és fogyasztási kereslet továbbra is visszafogott maradt, az árak pedig világviszonylatban általában alacsonyak voltak, jóllehet az árucikkek ára enyhén emelkedett. A globális gazdasági növekedés várhatóan az elkövetkező években is sok kihívást tartogat majd, így a népesség elöregedése, a szigorúbb pénzügyi szabályozás és a nagy technológiai áttörés hiánya hosszú- és középtávon továbbra is gátolni fogják a globális gazdasági növekedést. A kereskedelmi protekcionizmus és más“„globalizáció-ellenes” mozgalmak, valamint a heves terrorizmus még nagyobb politikai bizonytalanságot eredményez, szélesíti a világ gazdasági és politikai színtere közti szakadékot, valamint több“„fekete hattyú” eseményhez vezet majd. Ez a sivár és egyhangú világgazdasági helyzet a konferencia témájára emlékeztet engem: emlékezzünk Lámfalussy professzorra. Az ő fáradhatatlan igyekezetének

köszönhetjük, hogy Európában gazdasági és valutaunió jöhetett létre, valamint az euró megteremtése nagyszerű innovációt hozott a világgazdaság történetében. Most az „Egy Övezet, Egy Út” még biztatóbb jövőképet és a lehetőségek széles tárházát kínálja, mivel két sajátos és kiemelkedő piacot köt össze. Ennek egyik végén Európa áll, amely korszerű technológiával és széles körű tapasztalattal rendelkezik, másik végén pedig Ázsia, amelyet gyors növekedés, hatalmas kereslet és bőséges munkaerő-kínálat jellemez. A két piac kölcsönösen komplementer és inkluzív, és az integrációt követően a világ leghosszabb gazdasági folyosójává válik majd, a legnagyszerűbb lehetőségeket kínálva. Ennek fényében a Kezdeményezés világszerte széles körben vált elismertté 2013 óta, amikor azt Xi Jinping kínai elnök először fölvetette. Az Egyesült Nemzetek is elismerően méltatta, és 2016-ban az ENSZ egyik határozatába is belefoglalták. Az elmúlt három évben több mint száz ország fogadta el a Kezdeményezést, továbbá 56 ország és nemzetközi szervezet írt alá együttműködési és egyetértési megállapodást Kínával a Kezdeményezés kivitelezésére. Az európai országok közül Magyarország írta alá elsőként az „Egy Övezet, Egy Út” megállapodást Kínával, ami nem csupán Magyarország stratégiai jövőképét jelzi, hanem azt is mutatja, hogy a Kezdeményezés töké-

„Az »Egy Övezet, Egy Út« kivitelezése az elmúlt három évben fontos szerepet játszott az érintett országok és térsének gazdasági fejlesztésében. ” letesen illeszkedik az ország keletre nyitó politikájához. Mindemellett a határon átívelő pénzügyi együttműködés, amelyben az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) és a Selyemút Alap létrehozása játszik kulcsszerepet, folyamatosan lendületet nyer, és számos útmutató projektet építenek. Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés kivitelezése az első perctől kezdve a fellendüléséig lenyűgözően fejlődik, eredményei pedig messze meghaladják az előzetes számításokat. 2014-től 2016-ig a fejlett országok vagy a G7 tényleges éves átlagos GDP növekedési rátája 1,7% volt, míg a jóval magasabb növekedét figyelhető meg az olyan feltörekvő piacokon, mint Ázsia, Európa, Közép-Kelet és Észak-Afrika az ”Egy Övezet, Egy Út” mentén, 6,6%, 3,2% és 2,7% értékekkel. Mindez az érintett országok erőteljesebb életképességét bizonyítja.

Azt is megfigyeltük, hogy a Kezdeményezés keretében létrejött együttműködés a gazdasági növekedés reményével tölti el az említett országokat. A Kína és az „Egy Övezet, Egy Út” érintett országai közti gazdasági és kereskedelmi együttműködés lendületben van. Kereskedelmi szempontból – bár Kína külkereskedelme két egymást követő évben lelassult – a Kína és Magyarország közti bilaterális kereskedelem továbbra is stabil növekedést mutatott: 2016-ban a kereskedelem volumene meghaladta a 8 milliárd USD-t, az év első 11 hónapjában 11,2%-os növekedést mutatva az előző év azonos időszakához mérten, míg a Kína és Lengyelország közti import és export volumene a 17 milliárd USD-t, a Kína és Romána közötti pedig a 4 milliárd USD-t. Kína folyamatosan erősíti a beruházási együttműködését az érintett országokkal az „Egy Övezet, Egy Út” mentén, ami óriási növekedési potenciált rejt magában. 2014-től 2016 novemberéig a kínai vállalkozások a ”Kezdeményezés” 53 érintett országában valósítottak meg beruházásokat, a nem pénzügyi közvetlen beruházások pedig összességében elérték a 40,71 milliárd USD-t. Mindemellett a kínai vállalkozások vállalkozóként megkötött új szerződéseinek értéke a Kezdeményezéssel kapcsolatos 61 országban elérte a 279,26 milliárd USD-t, ami több mint felét teszi ki Kína új szerződései összértékének ugyanazon időszakban.

Az „Egy Övezet, Egy Út” Építése Kína és Európa közös munkájaként

Kína harminc évnél hosszabb reformja és nyitása valódi csodaként tartható számon. Gazdasági növekedésének éves átlaga folyamatosan meghaladja a 9%-ot, sikerült megoldania a nép élelmezési és ruházkodási problémáját, 700 millióval csökkentenie az elszegényedett vidéki lakosság számát, valamint a világ gazdasági növekedésének egyik fontos motorjává vált. Az IMF statisztikái szerint Kína GDP-jének aránya az 1980-as 2,7%-ról 2000-ben 3,6%-ra, majd 2015-ben 15,2%-ra emelkedett, míg hozzájárulása a világ gazdasági növekedéséhez az 1980-as 3,3%-ról 2000-ben 10,3%-ra, 2015-ben pedig 33,2%-ra nőtt. Jelenleg számos országnak kell szembesülnie nem elégséges kereslettel, ugyanakkor Kína - a nagyszerű piaci potenciálnak köszönhetően - lassan a globális kereskedelmi növekedés hajtóerejévé válik. Kína 13. ötéves terve értelmében a GDP, valamint a vidéki és városi lakosok egy főre eső jövedelme meg fog duplázódni a 2010. évi adatok alapján, és 2020-ra a szegénység a teljes vidéki lakosság körében ismeretlen fogalom lesz. Ekkor Kínában az egy főre eső GDP meg fogja haladni a 10000 USD-t, a középosztály mérete el fogja érni a 600-700 milliót, ami óriási keresletet teremt, és kitűnő üzleti lehetőséget jelent majd más országok számára. A kínai reformok megvalósításával párhuzamosan a kínai gazdaság várhatóan 6,5%-ot meghaladó ütemben fog növekedni, és ezzel a globális gazdasági fejlődés kulcsszereplőjévé válik. Hiszem, hogy a Kezdeményezés együttműködési keretei közt több országnak is jut majd hely a kínai gazdasági növekedés nagysebességű vonatán, ezzel az „Egy Övezet, Egy Út” kapcsolódó országai különböző előnyökhöz is juthatnak. Tegnap abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy egy Liszt zongorakoncerten vehettem részt. Mélyen lenyűgözött a mester tehetsége és romantikus művészete. A zene elvarázsolja a hallgatóságot eltérő fajuk, hitük és kulturális hátterük ellenére is. Az európai gazdasági és pénzügyi integráció során valamen�nyi európai ország rendületlenül próbálja megszüntetni a földrajzi és ideológiai elzártságot, hogy az áruk, szolgáltatások, munkavállalók és tőke ugyanolyan szabadon áramolhassanak, mint országon belül. Hasonlóképpen, az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés célja egy új minta létrehozása az infrastruktúra, a termelés és rendszerek összekapcsolása által, a közös fejlesztés megalapozása, valamint az európai-ázsiai együttműködés újabb szintre emelése.

Az első kiemelt terület célja az infrastruktúra összekapcsolhatóságának megvalósítása. A Kezdeményezés legfontosabb prioritása a végső ös�szekapcsolhatóság megvalósítása Ázsia és Európa között, és olyan fontos infrastrukturális projekteket foglal magában, mint a transzeurópai közlekedési hálózatok, a Kína-Európa szárazföldi-tengeri expresszvonal és az új eurázsiai szárazföldi híd. Az infrastrukturális fejlesztés olyan hatással lehet a társadalmi és gazdasági ökológiára, amely minden képzeletet felülmúl. Régen az emberek csak nagy nehézségek árán tudtak Tibetbe utazni, mivel az a többi tartománytól elszigetelten fekszik a Csinghaj-tibeti fennsíkon, amely a világ legmagasabb pontjával, valamint a hatalmas Góbi-sivataggal és rossz időjárással rendelkezik. A Csinghaj-Tibet vasút 2006. évi átadása óta azonban a Tibetbe és Tibetből szállított áruk mennyisége számottevően megnőtt, a helyiek számára télen is biztosítani tudták a friss zöldségeket, valamint a turisták is sokkal könnyebben eljuthattak Tibetbe. A Csinghaj-Tibet vasutat “varázslatos men�nyei útnak” nevezték. Kínában az autópályák és nagysebességű vasutak gyors fejlődése gyökeresen megváltoztatta az emberek életét, és a nagy átalakulás legjobb iniciáléjává váltak. Tíz évvel ezelőtt még nem működött nagysebességű vasút Kínában. Rendkívül időrabló és nehézkes volt hazautazni a Tavaszi Fesztivál megünneplésére. Ma a Peking és Sanghaj közti 1300 km utat mindössze öt óra alatt tehetjük meg. A hely és idő különbségének csökkentésével a nagysebességű vasutak kitágítják az emberek élet- és munkaterét.

„Az Új Selyemút célja az infrastruktúra összekapcsolhatóságának megvalósítása.” Az „Egy Övezet, Egy Út” kivitelezése során egyre inkább megismerhetjük a Kínai Expressz Vasút (CR Express), azaz a Kína és Európa közti menetrend szerinti nagysebességű vasúti teherszállítás egyedülálló értékét. Mára 39 CR Expressz vonal működik több mint 2000 vonattal, például a Csungking-Hszincsiang-Európa vagy a Yiwu-Hszincsiang-Európa, ezáltal

fokozatosan egy olyan közlekedési infrastruktúrahálózatot kiépítve, amely az Ázsiában, valamint Ázsiában és Európában fekvő alterületeket kapcsolja össze. 2000 évvel ezelőtt a kínai Han-dinasztiában Csang Csien diplomata több mint két év alatt jutott el Közép-Ázsiába a kínai Hszianból, míg napjainkban a kínai áruk mindössze tizenkét nap alatt elérnek a németországi Duisburgba a kínai Csungkingből a Csungking-Hszincsiang-Európa Nemzetközi Vasúton. Ez a vasút 60%-kal csökkenti a szállítási időt a hajózáshoz viszonyítva, a költségeket pedig 80%-kal a légi szállításhoz képest. Ma már megindult és várhatóan 2017-re fejeződik be a Budapest-Belgrád vasútvonal építése, amely kulcsfontosságú összekötő szerepet tölt be a Kína-Európa szárazföldi-tengeri expresszvonalon. Hiszek abban, hogy az új vasút átadása után egyrészt előnyös lesz a helyiek számára, és Magyarországot regionális szállítási és logisztikai csomóponttá alakítja, másrészt pedig előny s, új lehetőségeket kínál majd a vasútvonal mentén fekvő országok gazdasági növekedéséhez. A második kiemelt terület a termelés, amelynek célja a Kína-Európa kapacitás együttműködés ösztönzése, valamint gazdasági és kereskedelmi együttműködési zónák létrehozása. Kínai és európai vezetők általános megegyezésre jutottak arról, hogy a Kezdeményezést és az európai fejlesztési stratégiát összehangolják, valamint Kína nemzetközi kapagycitás-együttműködését és az európai Juncker-beruházási tervet harmonizáljál. Míg a Junckerterv elsődleges célja a beruházások megszilárdítása a stratégiai infrastruktúra, a digitális gazdaság, a felső kategóriás gyártás, az innovatív K+F és a humán tőke stb. terén, addig Kína az utóbbi években folyamatosan innovációkat és áttöréseket valósított meg, különösen a gyártása terén. Néhány kínai iparág igen szembeötlő előnyökkel vett részt a nemzetközi versenyben, és fokozatosan felzárkózott Európához. Ennek köszönhetően Kína és Európa kiváló potenciállal rendelkezik a kapacitás-együttműködésben. A gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet a kapacitás-együttműködés egyik fontos eszköze. 2016. szeptember végére Kína 17,9 milliárd USD értékben fektetett be, hogy 56 együttműködési zónát alakítson ki a „Kezdeményezés” érintett országaiban, amelyek 1045 vállalkozásnak biztosítottak otthont,

47,54 milliárd USD értékű termelést realizálva közel 1 milliárd USD összegben fizettek adót a helyi kormányzatoknak és 163000 munkahelyet teremtettek a helyi lakosoknak. Két ilyen övezet helyszíne Magyarország, ami az európai beruházás hídfője: itt összpontosul a legtöbb kínai intézmény és üzletember, valamint a tengerentúli kínaiak Közép-és Kelet-Európában. Kína nagy jelentőséget tulajdonít a Magyarországgal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatának. Budapesten működik a Kína - Közép-Kelet-Európai Országok Turisztikai Koordinációs Központja, amely a Kína és Közép-Kelet-Európa közti együttműködés legfontosabb koordinációs intézménye. A két ország már figyelemre méltó eredményeket ért el a kereskedelmi struktúra fejlesztésében, ezáltal serkentve a kölcsönös beruházást és elmélyítve a pénzügyi együttműködést. Emellett új mintát alakítottak ki a gazdasági, kereskedelmi és beruházási együttműködéseknek, amióta a KözépEurópai Kereskedelmi és Logisztikai Együttműködési Övezet Magyarországon és a Kínai-Magyar Borsod Ipari Park létrejött. Vegyük példának a Közép-Európai Kereskedelmi és Logisztikai Együttműködési Övezetet Magyarországon. A kereskedelmi központ (Kínai Áruk Kereskedelmi Központja Budapesten) és két logisztikai park (Csepelen és Bremerhavenben) gyors, kényelmes és akadálymentes elosztóhálózatot hozott létre ebben az övezetben az európai és kínai nagyvárosokat felölelve. A hálózaton alapuló éves export- és importvolumen elérte a 245 millió USD összeget, amely a Kína és Magyarország közti kereskedelmi volumen 6,5%-át teszi ki. A harmadik kiemelt terület az intézmények és rendszerek, amelynek célja a kereskedelem és beruházások elősegítése. Az Európai Unió (EU) Kína legnagyobb kereskedelmi partnere volt az elmúlt tizenegy egymást követő évben, míg ez utóbbi az előbbi második legnagyobb kereskedelmi partnere tizenkét egymást követő évben. A Kína és Európa közti kereskedelemmel összevetve azonban megállapíthatjuk, hogy a kölcsönös beruházási szintjük alacsony. Az EU által Kínában megvalósított beruházások csak az összes külföldre irányuló beruházás 6%-át teszi ki, és fordítva. Ez az alacsony aktivitási szint részben a piacra lépési és beruházási szabályokban megfigyelhető eltéréseknek tulajdonítható, ugyanakkor nagyszerű lehetőséget is rejt a két oldal beruházási együttműködéséhez.

Az „Egy Övezet, Egy Út” Építése Kína és Európa közös munkájaként

A deglobalizáció ellenszelével szemben a KínaEurópa bilaterális beruházási egyezményről folyó tárgyalások segítenek megszilárdítani és elmélyíteni a két oldal között már megvalósított gazdasági és kereskedelmi együttműködés eredményeit; ugyanakkor segítheti a két oldalt a gazdasági növekedési potenciál kiaknázásában, amellyel a globalizáció egy újabb szakaszához érkezik és átformálhatja a nemzetközi gazdasági színteret. A „Kezdeményezés” út a win-win együttműködéshez. Nem csupán az ázsiai és európai országok számára lesz hasznos, hanem segíthet abban is, hogy a fellendülésbe Afrikát és Latin-Amerikát is bevonjuk, valamint bekapcsolódhassanak a „Kezdeményezés” által teremtett nagyobb piacra és lehetőségek körébe. A pénzügyi támogatás tulajdonképpen nélkülözhetetlen az „Egy Övezet, Egy Út” megvalósításához. Vegyük például az infrastruktúrát. Összesen 6 billió USD értékben kellene beruházni olyan infrastrukturális projektekbe, amelyeket az eurázsiai kontinensen terveztek, többek között vasutakba, autópályákba, elektromos létesítményekbe és kikötőkbe. Az elmúlt években, amikor a globális gazdasági növekedés vis�szaesett és a megfelelő beruházási projektek leltára alacsony volt, a spekulatív tőke elárasztotta a nemzetközi piacokat, ami nem a gazdasági fejlődést ösztönözte, hanem a hazardírozást rövid távú nyereség céljából. Ez számos ország gazdasági fejlődését gátolta. Ha az ilyen tőke az „Egy Övezet, Egy Út” kivitelezésébe és projektjeibe irányítható, akkor jelentős előnyök vásárolhatók az érintett országok számára, mivel a termelés, a beruházás és a kereskedelem jelentős mértékben fellendül. Néhány évvel ezelőtt, amikor a „Kezdeményezés”-t előterjesztették, fölvetettem a pénzügyi ütőér kiépítésének elképzelését az „Egy Övezet, Egy Út” vonatkozásában. Amennyiben a különböző országok népei megegyeznek egy közös jövőképről, kezet fognak az innovatív mechanizmusok megteremtésére, és a globális tőkét a valódi gazdaságba vezetik, akkor a pénzügyi ütőér megfelelő ösztönzőerőt jelent a ”Kezdeményezés” országainak gazdasági kitöréséhez. Elsőként meg kell erősítenünk a határon átívelő együttműködést az „Egy Övezet, Egy Út” kivitelezéséhez szükséges pénzügyi források bővítéséhez

A kivitelezés kezdeti szakaszában a többoldali pénzintézetek fontos szerepet játszottak az energia-erőforrások felderítésében és az infrastruktúra kiépítésében. Az elmúlt években Kína aktív szerepet vállalt a „Kezdeményezés” országaival és nemzetközi pénzintézeteivel folytatott határon átívelő pénzügyi együttműködésben. Az Egyesült Királyság, Franciaország és több más európai ország csatlakozott az AIIB-hez, Kína pedig belépett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankba (EBRD) 2016 januárjában. Jelenleg az AIIB hivatalosan is megkezdte működését, és tevékenységének középpontjában az energia-, szállítási és városfejlesztési projektek támogatása áll az „Egy Övezet, Egy Út” országaiban. Az AIIB beruházásában lévő első négy projekt közül háromnak az alapja más többoldali fejlesztési bankkal való együttműködés az infrastrukturális beruházás szakadékának áthidalása céljából. Ugyanakkor a kizárólag a fejlesztési pénzintézetek által nyújtott támogatás nem elégíthet ki minden igényt. Mivel több projekt is megvalósítható lesz a piaci alapú működéshez, a kereskedelmi pénzintézeteket mobilizálni kellene ahhoz, hogy megfelelő szerepet tölthessenek be a határon átívelő együttműködésben. A kereskedelmi bankok például kereskedelmi finanszírozással, konzorciális hitellel és projektfinanszírozással támogathatják az „Egy Övezet, Egy Út” projektjeit. Az európai pénzintézetek természetes előnyökkel vannak felvértezve ezeken a területeken. Éppen ezért a kínai és európai pénzintézetek finanszírozási együttműködést folytathatnak az információ megosztásával és közös tőkebefektetésekkel, hogy erősségeik érvényre juthassanak. Másodsorban, innovatív pénzügyi eszközöket kell bevezetnünk az „Egy Övezet, Egy Út” befektetési hozamainak vizualizálására. A „Kezdeményezés” kivitelezése összetett és módszeres feladat. Projektjei hosszú építési időszakokat tartalmaznak és komplex eszközök szükségesek a finanszírozáshoz. Míg az ilyen projektek tágabb értelemben hosszú távú előnyökkel járnak, megfelelő innovatív pénzügyi eszközök szükségesek ahhoz, hogy az ilyen tágabb és hosszabb távú előnyöket a beruházók számára könnyen látható, viszonylag rövid távú előnyökké formáljuk, és így több játékost ösztönözzünk erőforrásaik befektetésére. A kereskedelmi bankok például a magántőkét kötvénykibocsátás útján projektfinanszírozásra irányíthatják. 2015 júniusában a Bank of China figyelemre méltó

kísérletet tett, amikor”„Egy Övezet, Egy Út” kötvényt bocsátott ki 4 milliárd USD értékben. A kötvényeket, amelyek lejárata kettőtől tizenöt évig terjedt, öt Bank of China -bankfiók egyidejűleg állította ki Hongkongban, Tajpejben, Szingapúrban, Abu-Dzabiban és Magyarországon, amelyek mindegyike az „Egy Övezet, Egy Út” mentén található, renminbi, amerikai dollár, euró és szingapúri dollár pénznemben. A kibocsátás révén előteremtett pénzt jelenleg a „Kezdeményezéshez” kapcsolódó projektekben használják fel. A magyar bankfiók által előteremtett 500 millió eurót például helyileg hasznosítják a Borsod vállalat és a State Grid Company támogatási projektjeihez. Harmadsorban, megbízhatóbb kockázatfedezeti mechanizmust kell építenünk az „Egy Övezet, Egy Út” projektekhez társuló kockázatok diverzifikálása érdekében. A „Kezdeményezés” számos országában sajátos és változatos kockázatok merülnek fel. A Kína-Európa közti kapacitás-megállapodások végrehajtásához és a piacbővítéshez a kockázatok helyes kezelése szükséges. Új kockázatkezelési struktúrát kellene kidolgozni az „Egy Övezet, Egy Út” kivitelezésének védelme érdekében. Elsőként különböző hitelgarancia-intézményeket kellene bevezetni, valamint hitelkockázati-megosztási funkciókat kidolgozni. Másodszor, pénzügyi származékos eszközöket (pl. kockázat swap termékek)

kellene kidolgozni a kockázatok árazásához és áruba bocsátásához. Harmadszor, a nemzetközi konzorciális hitel piacait és az eszközök értékpapírosítását kellene támogatni a kockázatmegosztás növelése érdekében. Negyedszer, közvetítő szolgáltatók bevonásával kellene fokozni a kockázatok átláthatóságát és az információk megosztását. Negyedszer, ösztönöznünk kellene a renminbi határon átívelő használatát, hogy új beruházási és pénzügyi csatornát nyissunk az „Egy Övezet, Egy Út” kivitelezéséhez. Az utóbbi években a renminbi üzletág növekedett Európában, és a pénzintézetek növekedésének új hajtóerejévé vála növekvő piacának éa változatos termékeinek köszönhetően. Mindeközben Kína folyamatosan növeli a fizetési és kiegyenlítési hatékonyságot, támogatja a termékek K+F-jét és piacfejlesztését, hogy előbbre jusson az offshore renminbi üzlettel. Kína nemzeti bankja, a PBOC egyetértési megállapodásokat írt alá a renminbi kiegyenlítési megállapodásról 23 ország vagy régió monetáris hatóságaival, továbbá minden országban vagy régióban kijelölt egy helyi renminbi-kiegyenlítő bankot. 2016-ban az USA, Oroszország és az Egyesült Arab Emirátusok sikeresen kerültek be ilyen renminbi-kiegyenlítési megállapodásba. A renminbi swap megállapodások 36 országot és régiót érintettek összesen 3,5 billió RMB értékben.

A renminbi a magyarországi piacon is népszerű és egyre növekvő piacmélységet ölel fel. 2015 októberében Budapesten a Bank of China megtartotta a renminbi elszámoló bank avatási ünnepségét, ami Közép- és Kelet-Európában az első renminbi elszámoló bank lett. 2016 áprilisában a Bank of China a magyar kormány nevében mint annak kizárólagos globális koordinátora 1 milliárd RMB értékben írt alá renminbi kötvényeket a hongkongi tőzsdén, és ez az első renminbi államkötvény Közép-Kelet-Európában, amelyet államkötvénykibocsátó adott ki. A Bank of China 2013 óta 3000 ügyfélről készített felmérést, hogy megfogalmazza a Renminbi nemzetközivé tételéről szóló hivatalos kormányjelentést. A 2016-os eredmény szerint a „Kezdeményezés” mentén megkérdezett vállalkozások 74%-a tudott kön�nyen szerezni renminbi termékeket és szolgáltatásokat a helyi piacról, ami két százalékkal magasabb, mint az előző évben. A FED kamatláb-emelkedésének fényében, a megkérdezett tengerentúli vállalkozások 78%-a fejezte ki hajlandóságát arra, hogy a renminbit alternatívaként használja szorosabb globális likviditás esetén, és ez a számadat kiemelkedően magas, 87% lett az „Egy Övezet, Egy Út” országaiban működő vállalkozások körében. A vásárlók választása a piac hangjait tükrözi, és a renminbi-üzlet fellendülését, valamint a Kína és Európa közti pénzügyi együttműködés hatalmas lehetőségétivetíti előre. Véleményem szerint a

renminbi új beruházási és finanszírozási utat tör majd az Kezdeményezés”építése számára. Kedves Barátaim! A Bank of China százéves nagy nemzetközi bankként mindig elkötelezetten épített hidat Kína és a világ többi része között az előnyei kamatoztatásával, továbbá támogatta a fogadó országok gazdasági növekedését. 2003-ban a Bank of China létrehozta teljesen saját tulajdonában lévő leányvállalatát Magyarországon. Mint egy kínai bank első közép-kelet-európai operatív irodája, szilárd vevőkört épített ki Magyarországon, és üzleti tevékenységét a környező országokra is kiterjesztette. A renminbi elszámoló üzlet többek között Magyarországon, Csehországban. Ausztriában, Szerbiában, Bulgáriában és Lettországban működik. Legutóbb Szerbiában létesítettünk leányvállalatot, amely elősegíti, hogy a Bank of China képes legyen egész Közép- és Kelet-Európát kiszolgálni és a regionális gazdasági fejlesztést ösztönözni. Kedves Barátaim! Az „Egy Övezet, Egy Út” fontos lehetőségeket rejt magában a globális növekedéshez. A Bank of China szeretné kiaknázni szakmai előnyét, hogy összefogja a kínai és európai vállalkozások közti határon átívelő együttműködést, valamint a Kína és Európa közti gazdasági és pénzügyi együttműködést egy felsőbb szintre emelje.

Orbán Viktor miniszterelnök

előadása a Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

a többpÓlusú világrend lehetőségeket tartogat

Orbán Viktor Miniszterelnök

Orbán Viktor Miniszterelnök előadása a Lámfalussy Lectures szakmai konferencián 2017. január 23. Budapest

Mélyen tisztelt Kormányzó Úr, a konferencia igen tisztelt Vendégei! Sokat gondolkodtam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást erre a konferenciára. Az vitán fölül állt, hogy a meghívás önmagában is megtiszteltetés, azonban olyan világpolitikai események történnek – ezekből már itt néhányat megidéztek: Brexit, új amerikai elnök és annak minden következménye –, hogy ezeknek az eseményeknek az árnyékában erős politikai tartalmú mondatok nélkül nem lehet érvényesen beszélni a jövőről. Ez pedig kockázatokat rejt magában, sőt kibillentheti a konferenciát a megszokott békés menetéből is. Ezt kellett tehát mérlegelni, de végül is azért vállaltam el a meghívást, mert először is Larosière úr gondolatait már a nyolcvanas évektől kezdődően folyamatosan követjük Magyarországon, tehát egy igazi legenda érkezett ide, és vele egy asztalnál ülni önmagában is megtiszteltetés, másfelől itt van Tien Kuo-li úr is, aki barátunk most már hosszú évek óta általában is, de különösképpen barátunk a keleti nyitásban. Ráadásul ő az, aki a túlméretezett európai önértékelésünket a rendszeres találkozóink alkalmával a helyes méretre nyesi vissza azzal, hogy közli azokat a számokat, amelyeket Önök is hallhattak itt az előbb. Neki is sokat köszönhetek, és megtiszteltetés, hogy vele lehetek itt ma együtt. Ráadásul Kína felemelkedése egy pszichológiai problémára hívja fel a figyelmünket itt, Európában. Van az a mondás, ami primitíven egyszerűnek hangzik: ami van,

az lehetséges. Ezt az európaiak nem értik, legalábbis ha Kínáról van szó, akkor nem értik. Hiszen ahelyett, hogy tanulni próbálnánk abból, ami Kínában történik, az energiánk egy tekintélyes részét arra fordítjuk, hogy megmagyarázzuk, hogy miért nincs az, ami Kínában van, vagy ha mégis van, akkor átmeneti, nincsenek meg az alapjai, úgysem lehet ezt az ütemet fenntartani, olyan belső feszültségek vannak a kínai társadalomban, hogy az egész majd politikailag megbukik... Tehát ahelyett, hogy tanulnánk és megértenénk, hogy ami van, az lehetséges, azt meg akarjuk magunknak magyarázni. Mert mindaz, ami lehetséges Kínában és van, bennünket hátrasorol. Ahelyett, hogy ezt a tényt elfogadnánk, és tanulni akarnánk, ehelyett azt bizonygatjuk, hogy nem is úgy van. És ezért a Tien Kuo-li elnök úrral való találkozó bennünket, magyarokat talán megment ettől az európai problémától. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De az igazi döntő ok, amiért a meghívást végül is elfogadtam, maga Lámfalussy professzor úr, hiszen mint Larosière úr már mondta, egy nagyszerű emberre emlékezünk ma, aki ráadásul atyai jó barátja volt és maradt Magyarországnak azután is, hogy a kommunisták miatt el kellett menekülnie Magyarországról. Egészen Belgiumig kellett futnia, és ennek ellenére mindig megmaradt magyarnak, és megmaradt Magyarország jó barátjának. Különbséget tudott tenni az éppen aktuális politikai rezsim meg a haza között, és ez olyan erény, ami előtt

érdemes fejet hajtani. Ráadásul jó ember is volt, mint hallhatták. Van a mi kultúránkban az az alapmondat, hogy békesség a földön a jóakaratú embereknek, és Lámfalussy professzor úr jóakaratú ember volt, ezért békességet, szeretetet és tiszteletet kapott cserébe mindannyiunktól. Ha ez nem lett volna így önmagában elegendő, akkor még azt is ideidézem Önöknek, hogy nekem munkatársam is volt. Most dicsekszem: tanácsadóként is dolgozott mellettem, felügyelőm is volt – a szó intellektuális értelmében. A fiatalos túlfutásokkal szembeni figyelmeztetéseket rendszeresen tőle kaptam „Baj lesz ebből, Viktor!” címmel, és hírvivőnk és hitelesítőnk is volt a nyugati pénzügyi világban, úgyhogy csak köszönettel tartozunk neki. Ráadásul tanulhattunk is tőle, és bizonyos példákat érdemes az ő életéből a magunkéba átültetni. Egy nyílt ember volt, s ennek különös jelentősége van a nyugati demokráciában. A mi fölfogásunk szerint – mondjuk úgy, hogy magyar, de talán közép-európainak is mondható fölfogásunk szerint – a jó demokrácia érvelésalapú, és mi az érvelésalapú demokrácia hívei vagyunk. Ehhez azonban nyílt emberek kellenek, kell hozzá nyitott szellem és egyenes jellem, és Lámfalussy tanár úrnál mind a nyitott szellem, mind az egyenes jellem megvolt, tehát azt is mondhatnánk, hogy a mi fajtánk, a magyarok legjobb tulajdonságait testesítette meg. Azt is megtanulhattam tőle – ta-

lán mondatszerűen is így fogalmazott ő –, hogy a végén mindig a karakter számít, tehát vannak a nehéz intellektuális kérdések, amiket mérlegelni kell, amikhez ész kell. Ez nagyon fontos. Zárójel: észt még venni is lehet, különösen, hogyha az ember miniszterelnök, zárójel bezárva, hiszen leszerződteti a legokosabb embereket, és máris van esze. Nálunk ez ilyen egyszerűen megy, egyszerűbben, mint a más foglalkozást betöltőknél. Tehát van az ész, meg vannak a nehéz kérdések, meg van az intellektuális kihívás, de a végén, amikor döntést kell hozni, mondta Lámfalussy tanár úr, mindig a karakter számít. És ezt a mondatot úgy folytatta, hogy „ezért, kedves Viktor, te is menjél el minden évben egyszer egy hétre a sivatagba gyalogolni, mint ahogy én is teszem.” És való igaz, ezt a szokását, amíg fizikai állapota engedte, a tanár úr mindig meg is őrizte. És a legfontosabb dolog, amit tanultam tőle, egy provokatív szituációból állt elő, amikor – talán még emlékeznek rá az idősebbek – a kilencvenes évek elején vérre vagy késhegyre menő ideológiai csaták zajlottak az ügyben, hogy a kommunizmus utáni rendszernek milyen karaktere legyen: liberális, keresztény vagy miféle? Ezek nehéz idők voltak tele provokációkkal, és a tanár úr – aki köztudottan keresztény ember volt – sem kerülhette el, hogy hazajővén egyszer nekiszegezze valami modortalan újságíró azt a kérdést, hogy: maga keresztény ember-e? Záró-

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

„Az erős gazdaságnak előföltétele hogy a pénzügyi világ és a politika képviselői egy irányba húzzák a szekeret.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erős gazdaságnak előföltétele – ezt is tőle tanultuk –, hogy a pénzügyi világ és a politika képviselői egy irányba húzzák a szekeret. Az idő őt igazolta. Ha csak

jelbe téve azt a keresztény szabályt, hogy ilyen kérdést nem teszünk fel egymásnak. Megkapta ezt a kérdést, és a tanár úr válasza az, amit azóta is a zsebemben vagy a szívemen hordok, és érvényes válasznak tekintek. Ő ugyanis azt válaszolta teljes lelki nyugalommal arra a kérdésre, hogy keresztény-e, hogy igyekszem, de nem mindig sikerül. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát ezek voltak azok az emlékek, amelyeket egy Lámfalussy-konferencián, úgy érzem, méltó fölidéznünk. Azonban nem hiszem, hogy ezek a körülmények adták volna az okát annak, hogy a díjat Lámfalussy Sándorról nevezzék el. Talán ennek az oka inkább ott található, hogy őt az euró atyjaként tartják számon Magyarországon. Én, amikor egyszer egy kitüntetésre javasoltam őt, akkor azt írtam az indoklásba, hogy ő az az ember, aki nemcsak Magyarországon világhírű. Talán a vendégeink nem értik ezt a mondatot, de mi, magyarok pontosan értjük: ő volt az a magyar, aki nemcsak Magyarországon volt világhírű, és ezt valószínűleg az euró megalapításában játszott szerepe tette lehetővé. Nem biztos, hogy ő egyetértett volna azzal, hogy ezt a díjat róla nevezzék el, mert ő magát nem tartotta az euró atyjának. Amikor erről beszélgettem vele, akkor azt mondta, hogy persze sokfajta munkát kellett itt elvégezni, de az igazság az,

hogy az euróhoz elsősorban nem közgazdasági tudásra volt szükség – bár jó, hogy az is kéznél volt –, hanem szilárd politikai akaratra. Ezért az euró atyját vagy alapítóit nem a közgazdászok, hanem az akkori politikusok között kell keresni, és itt Franciaország és Németország különösképpen is kitüntette magát. Kérdeztem őt arról, hogy honnan volt bátorsága? Honnan volt bátorsága azt tanácsolni politikusoknak, hogy hozzanak úgy létre egy monetáris uniót, hogy nincs mögötte fiskális és politikai unió? Nem érezte-e ezt hazardírozásnak? Megdöbbentő választ adott, mert azt mondta, hogy a végén majd a politikusok be fogják látni, hogy a monetáris unió mögé muszáj létrehozni egy fiskális és politikai uniót. Ez engem megdöbbentett, mert egy ilyen léptékű történelmi vállalkozást a politikusok józan belátására alapozni meglehetősen kockázatos dolog, és az idő egyelőre nem a tanár urat igazolta, hanem sokkal inkább a mi kételyeinket. Larosière elnök úrnak az előadása is tulajdonképpen annak a kételynek a tengelye körül forgott, hogy lesz-e az európai döntéshozókban belátás azokhoz a szükséges döntésekhez, amelyek nélkül egy monetáris unió nem maradhat fenn. Én nem tudom, mi a válasz erre a kérdésre, csak azt tudom, hogy ez az európai jövő legnagyobb kérdése. Amit ebből a kis történetből következtetésként levonhatok, úgy hangzik, hogy Lámfalussy tanár úrtól azt is megtanultuk, hogy a sikeres gazdaságpolitika alapja a politika, annak is a stabilitása.

a Magyar Nemzeti Bank legújabb kori történetére gondolunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy amikor a nemzeti bank ellenzékben volt – ez nem volt olyan régen, erre még emlékezhetünk –, és következésképpen nem egy irányba, hanem két különböző irányba húzott a politika meg a pénzügyi világ, akkor Magyarország sokat szenvedett – feleslegesen. Mióta nincs ellenzékben a Nemzeti Bank, hanem keresi az együttműködést a mindenkori politikai vezetéssel, azóta olyan látványos a gazdasági fejlődés, amelyről az előttem szólók is már említést tettek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után arról kell beszélnem, hogy 2008 óta, amit francia előadónk wake-up callnak nevezett, tehát a 2008-as pénzügyi válság óta paradigmaváltás zajlik a világgazdaságban és a világpolitikában, és ma az európai országok sikerességének az a fokmérője, hogy melyek azok az országok, amelyek ezt a váltást azonnal követni tudták, kik azok, akik lassabban tették ezt, és kik azok, akik még mindig csak az eszmélés fázisában vannak. Ez a paradigmaváltás – ami egy sznob kifejezés természetesen, de azért van értelme – valami olyasmit akar mondani nekünk, hogy volt egy régi rendszere a világnak, egy régi paradigma, amiben a gondolataink megszülettek, és amiben azokat el kellett helyeznünk, és ez úgy hangzott 1990 után szintén elegáns nyelvi kísérlettel: egypólusú a világ, valójában egyközpontú, egy hatalmi központú a világrend. Ebben éltünk majd’ húsz évig. Egyetlen erőközpont köré rendeződtek el a világ erővonalai. Az új paradigma abból áll, hogy több központ van, több pólust nem mondok, mert a magyar nyelvben a több pólus kettőt jelent, az északit meg a délit, de ez nem azonos azzal, amiről én beszélek, mert itt nem kettő pólus lesz, hanem több is annál, ezért talán a több központ kifejezés, több erőközpont kifejezés

a pontosabb. Ennek a paradigmaváltásnak szükségszerű következménye, hogy nincs róla közmegegyezés. Tehát egyáltalán, hogy ez létezik-e? Hogy az Európát sújtó váltság 2008 után konjunkturális természetű-e vagy szerkezeti, tehát versenyképességi-e: erről nincs közmegegyezés ma az európai politikai vezetők között. Ha meginterjúvolnák Önök a 27 európai miniszterelnököt, akkor azt látnák, hogy nincs e tekintetben közmegegyezés, vagyis a paradigmaváltásnak most is, mint korábban, illetve ennek a váltásnak most is, mint mindig, szükségszerű kísérőeleme, hogy a régi rend híveinek éles vitát kell folytatniuk az új rend híveivel. Erről mi, magyarok tudnánk beszélni a 2010 utáni gazdaságpolitikánk kapcsán.

„Az új paradigma abból áll, hogy több központ van...” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha egy ilyen konferencián megszólal az ember, akkor az első kérdés, amit fel kell tenni egyenesen és nyíltan, és illendő kísérletet tenni a megválaszolására is, úgy hangzik, hogy hogyan értelmezzük azt a mai világhelyzetet, amelyben ez a konferencia is történik. Döntő elem a gazdasági számokon túl, amit az előbb hallhattunk, természetesen a világ legnagyobb katonai erejének, az Egyesült Államoknak az új elnöke, annak beiktatása és az általa javasolt politika. Azt kell mondanom, hogy hallgatom az elemzőket és az értékelőket, ha úgy tetszik: a régi paradigma híveit, akik folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, pedig már volt egy Brexitünk, volt egy amerikai választási eredmény, már volt egy olasz népszavazásunk, de mégis folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Nem lehet olyan változásokat előidézni, mint amilyet az amerikai elnök megcéloz, vagy amit az amerikai elnöknek szoktunk tulajdonítani. Én szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez balgaság. Ami van, az lehetséges, és ez nemcsak Kínára igaz, az Egyesült Államokra nézve is igaz. Természetesen korán van még ahhoz, hogy belőjük azoknak a változásoknak a terét és nagyságrendjét, amit a nyugati világ mostani karakterváltozása elő fog idézni, és én is óvatosságra intem magamat is meg persze Önöket is, de úgy gondolom, hogy egy kulcsmondatot kaptunk a múlt héten, és ezt a kulcsmondatot kell komolyan vennünk. És ha ezt jól megértjük, akkor mindent megértünk a tekintetben,

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

hogy mi következik. Ez a kulcsmondat nem az, amit legtöbben idézni szoktak, hogy „Amerika az első”, hanem az utána következő mondat, ami úgy hangzott, hogy „minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre.” Ez a nagy változás! Ez a mondat korábban nem hangozhatott volna el az amerikai elnök szájából. Most elhangzott. Ez azt jelenti, hogy a multilateralizmusnak vége van, és a bilaterális korszak köszöntött be. Ez jó hír nekünk, hiszen természetellenes állapot az, amikor az ember külső kényszerek hatására nem meri azt kimondani, hogy mégiscsak a hazáját teszi az első helyre, amikor kormányoz, döntéseket hoz, vagy éppen jegybanki döntéseket fontolgat. Ennek a természetellenes állapotnak vége van. Engedélyt kaptunk – ha úgy tetszik – a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék.

„...a multilateralizmusnak vége van, és a bilaterális korszak köszöntött be.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy az egy pólus szükségszerűen magával hozza az egy modellt, a több pólus pedig a több modellt a világgazdaságba. Ez azt jelenti, hogy multilaterális szerződésrendszerekkel a több különböző modellt nagyon nehéz egy rendszerbe összefogni, ezért bilaterális megoldások előtt nyílik meg a tér a katonapolitikában és a gazdaságpolitikában is. Amiből az következik, hogy nincs olyan, mindenkire ráhúzható gazdaságpolitika, ami az egyébként különböző pozíciójú és adottságú nemzeteket egyaránt sikeressé tehetné. Valójában a világgazdaság ma azért nő – legalábbis úgy értettem, ezt a következtetést vontam le a kínai előadónak a beszédéből –, valójában ma az tartja fönn a gazdasági növekedést egyáltalán a világban, hogy léteznek különböző modellek, léteznek különböző gazdaságpolitikák, mert hogyha a kínaiak bennünket akarnának utánozni, akkor aligha hinném, hogy a világgazdaság növekedése a mai mértékű lehetne. Következésképpen az új pólusok vagy az új központok fölemelkedését inkább üdvözölnünk kell, semmint veszélynek tekinteni. Ez döntő kérdés, mert az eddigi világvezetők, vagyis mi, nyugatiak logikusan gondolhatnánk ezt veszélynek, pozícióvesztésnek és kockázatnak. Ha azonban így fogunk viszonyulni a több új központ fölemelkedéséhez, akkor meggyőződésem, hogy saját magunkat ítéljük sikertelenségre.

„A több központú világrend lehetőségeket tartogat.”

Lámfalussy Lectures Szakmai Konferencia, 2017 Orbán Viktor Miniszterelnök előadása

A több központú világrend lehetőségeket tartogat. Itt van Kína, amiről már beszéltünk, amiről jól látható, hogy nem egy üstökös, hanem olyan állócsillag, amely legalábbis hosszú évtizedekig fogja meghatározni a világgazdaságot. Itt van Oroszország, hogy egy könnyű ügyet hozzak elő, könnyű és veszélytelen témát pendítsek meg. Itt van Oroszország, amely – beszéljünk egyenesen – túlélte a nyugati izolációs és rendszerbuktató kísérleteket, túlélte az alacsony olajárat, túlélte a szankciókat, és a nem kormányzatinak mondható NGO-szervezetek szabad, pártatlan, külső befolyás nélküli belső megmozdulásait. Ezt mind túlélte, tehát itt van, ezért nem ésszerű, különösen nem ésszerű Európában figyelmen kívül hagyni az Oroszország jelentette erőt és egyben lehetőséget. Ahhoz természetesen, hogy ezt meg tudjuk tenni, több európai önbizalomra volna szükség, és őszintén kellene kimondanunk azt a mondatot – valószínűleg azért nem mondjuk, mert nem fedi a valóságot –, hogy mi, európaiak meg tudjuk védeni magunkat katonailag külső segítség nélkül is. De ezt a mondatot nem merjük kimondani, mert nincs így. Ehhez majd még később az egyik előadónkhoz kapcsolódva szeretnék egy mondatot mondani. Most csak annyit jegyzek meg, hogy üdvözöljük, jó okunk van üdvözölni azt a tényt, hogy a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – elnézést, hogy beavatkozok Franciaország belügyeibe, de a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – a napokban, talán ma vagy holnap Berlinben tesz látogatást, és a bejelentés szerint a legfontosabb ügy, amit fölvet, a közös európai védelmi szövetség kérdése. Ami kinyithatja az utat egyébként az önbizalom felé, és az önbizalom után pedig a tárgyalóképesség felé minden irányban, ideértve Oroszországot is. És akkor nem beszéltünk még Indiáról – talán ma nem is ezért vagyunk itt –, amelyben még mindig rengeteg tartalék van, és olyan területeken teljesít világszínvonalon, amely területek a következő húsz évben nagy befolyással lesznek a világgazdaságra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát új központok emelkednek föl. Rég elfeledett kereskedelmi útvonalak élednek újra. Kellő tisztelettel kell megemlítenünk, hogy 2013-ban Xi Jinping elnök úr volt az, aki elindította az „Egy övezet, egy út” kezdemé-

nyezést, ami az első fecske volt, és amelyet szerintem újabbak fognak majd követni az előttünk álló időszakban. A második kérdés, amit egy ilyen előadásban érintenünk kell, hogyan fest Európa Közép-Európából nézve? A válasz egy mondatban úgy foglalható össze, hogy: alig ismerünk rá.

„...új központok emelkednek föl. Rég elfeledett kereskedelmi útvonalak élednek újra.” Négy nagy válsággal küzd egyszerre, és egyiket sem volt képes az elmúlt időszakban megnyugtatóan megválaszolni. Van egy növekedési vagy pontosabban versenyképességi válsága. Van egy demográfiai válsága. Van egy biztonsági, közbiztonsági, terrorválsága. És van egy külpolitikai válsága, ami abban ölt testet, hogy a mi életünket közvetlenül befolyásoló térségekben semmilyen hatást nem tudunk kifejteni az ott zajló eseményekre. Gondolhatnak Önök Szíriára, de akár Ukrajnára is. Ez egy külpolitikai válság.

Európa fuldoklik az adósságban. A számokat talán itt fölösleges fölidéznem, Önök ezeket nálam is jobban ismerik. Minden áldott nap körülbelül ezermillió eurós hiányt termelnek az Európai Unióhoz tartozó államok. A gazdasági növekedés csigalassúságú, erről is Larosière úrtól hallhattunk. Az elmúlt évtizedben éves átlagban éppen csak meghaladta az 1 százalékot, az eurózónáé pedig alatta maradt az 1 százaléknak. És 2008 óta a teljes európai munkaerőpiacról eltűnt 6 millió munkahely. Ma már egyre inkább a beletörődés hangjait hallom, mintha azt mondanák a szakértők, de lassan a döntéshozók is, hogy az előttünk álló évtizedben is aligha haladja meg az európai növekedés az 1 esetleg 2 százalékot. Európa most már közel sem olyan biztonságos hely, mint volt: százezrével élnek velünk olyanok, akikről azt sem tudjuk, hogy mit keresnek itt, miért jöttek ide, és pontosan mit is akarnak. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, még ha ez egy barátságtalan mondatnak is tűnik, de ettől még valóságos: nem azt kell magunk elé képzelni, amit látni szeretnénk, hanem szembe kell nézni a valóssággal. A valóság pedig úgy hangzik, hogy ahol sok bevándorló telepedett meg Európában, ott azonnal – nem később, azonnal! – megnőtt a bűnözés, és ennek a következményeivel számolnunk kell. Összefoglalva: az európai kontinens egyre gyengébb. Globális szereplőből regionális szereplő lett, és lassan már a regionális szereplő státuszáért is meg kell küzdenie.

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tudjuk elkerülni egy ilyen előadásban annak a kérdésnek, különösen ha Lámfalussyról és a nyílt, érvelésalapú demokráciáról beszélünk, hogyan történhetett ez meg? Miért van ez így? Ahány ember, annyi válasz. Én sem lépek föl azzal az igénnyel, hogy bárki az egyetlen lehetséges válasznak fogadja el az én megfejtésemet. Inkább csak hozzájárulok az erről szóló vitához. Meggyőződésem, hogy Európa nagy célokat tűzött ki maga elé, és egyiket sem tudta megvalósítani. Én már 1998-ban is voltam miniszterelnök, amikor a csatlakozási tárgyalásokat kellett előkészíteni, tehát az az előnyöm vagy hátrányom is van, hogy azokra a tárgyalásokra is emlékeszem az akkori kormányfőkkel, amikor még Chirac és Kohl ültek a tárgyalóasztalnál velünk együtt, és megfogalmaztuk a nagy terveket. Amikor azt mondtuk, hogy az euró legyen a világ egyik – dollár melletti másik – tartalékvalutája; ezt elbuktuk. Azt mondtuk, hogy saját, európai önerőre épülő biztonságpolitikát alkossunk meg; ezt elbuktuk. És azt a célt tűztük ki, hogy legyen egy eurázsiai gazdasági térség, azt mondtuk, hogy ez Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedjen; erről ma szó sincsen, ezt is elbuktuk. Tehát nem egy általános hanyatlásról beszélek, ami egy parttalan civilizációs vitába visz bennünket, hanem konkrét célok nem teljesítéséről beszélek, amikor az okokat keresem. Az én magyarázatom az, hogy Brüsszel egy utópia rabja lett. Az utópiát úgy hívják, hogy nemzetek feletti Európa, és az elmúlt időszakban az derült ki, hogy ez egy illúzió. Nincs európai nép, európai népek vannak, de nincs európai nép. És ha nincs európai nép, akkor nem lehet fölépíteni a nem létező európai népre egy európai intézményrendszert. Akkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Európában népek vannak, és a népek politikájára, szándékára, akaratára és együttműködésére lehet fölépíteni egy összeurópai rendszert. Ezt elhibáztuk. Ez a különbségtétel elsikkadt az elmúlt időszakban. Talán a nálam tapasztaltabbak megerősíthetik azt a véleményemet, hogyha az európai kontinens sikerperiódusait keressük, akkor azt mondhatjuk, hogy Európa sohasem akkor volt erős, legalábbis tartósan nem, amikor egyetlen erőközpontból irányították. Akkor voltunk erősek, hogyha több erőközpont létezett Európán belül is. És ma a brüsszeli politika ezeket az erőközpontokat egy erőközponttá kívánja átalakítani, ami szerintem megadja a választ arra a kérdésre, hogyan jutottunk ide, ahol most állunk. Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, végül egyetlen kérdést kell föltennünk. Hogyha ez mind így van, akkor hogyan tehetjük Európát újra versenyképessé?

Larosière úr az előbb adott nekünk egy vonzó és nagy ívű választ erre a kérdésre. Én hozzá képes laposkúszásban, a politikai valóság szintjén próbálok választ adni. Az első dolog szerintem Európa versenyképessé tétele tekintetében az, hogy Európának el kell eresztenie a föderalizmus illúzióját. A szakadék széléig gyalogoltunk, elfogyott a lábunk alól a talaj. A világ ötödik legnagyobb gazdasága vált ki az Európai Unióból. Ha ezt a munkát folytatjuk, ha így haladunk tovább, ez a folyamat nem áll meg, tehát el kell ereszteni a föderalizmus illúzióját. Ebből az következik, hogy Európát magát is több pólusúvá kell tenni. Ha Önök ebből a távlatból értelmezik mindazt, amit a visegrádi országok csinálnak, akkor láthatják, hogy mi pontosan ezt a célt tűztük ki magunk elé. A visegrádi országok, mint régió, az Európai Unió egyik pólusává kívánnak válni, az egyik erős, Európa többi régiójával vagy pólusával is versengő és így Európa összteljesítményéhez növekvő arányban hozzájáruló régiójává kívánunk válni.

„...hogyan tehetjük Európát újra versenyképessé?” A versenyképesség felé vezető út másik kilométerköve az az, hogy kössünk mi európaiak új típusú együttműködéseket. Először is keressünk új megállapodást az Egyesült Államokkal a hamvába holt szabadkereskedelmi megállapodás helyett. Ezt nem érdemes erőltetnünk, ez meghalt, ez nincs, talán nem kell kidobnunk az elvégzett munka minden hozadékát, de ez a szerződés nem jön létre. Tehát valami mást kell helyette kötnünk. Találjuk meg azt a szerződési formát, amellyel az Egyesült Államok és Európa szerződést köthet egymással. Keressünk és kössünk megállapodást. Keressük a megállapodás lehetőségét, és kössük meg a megállapodásokat Kínával. Vegyük elő újra Oroszország kérdését, és próbáljunk beszállni abba a versenybe, amely a világban ma a szerződéskötések versenyeként írható le, és amiből mi, európaiak folyamatosan kimaradunk. Fontosnak tartom a versenyképesség felé vezető úton, hogy gondoljuk át az egyes európai nemzetgazdaságok finanszírozását. Az előbb itt egy kiváló előadást hallhattunk, amely érintette ezt a kérdést. Meggyőződésem, hogyha nincs mit befektetnünk, akkor nem tudjuk nagyobb fordulatszámra kapcsolni a gazdaságainkat. Közép-Európa nem áll rosszul ebből a szempontból, hiszen először is, van egy bank, egy európai bank, amely szerintem érti a helyes irányt, ezt EBRD-nak hívják, és

amelynek a tevékenységét érdekünkben állna növelni az egész kontinensen, de különösen Közép-Európában. És jó helyzetben vagyunk azért, mert itt vannak a barátaink, a Bank of China vezetői is, amely mellénk állt, és támogat bennünket finanszírozási kérdésekben. És a versenyképesség felé vezető út általam még fölfedezhető utolsó kilométerköve az innováció. Helyezzünk európai léptékben nagyobb súlyt az innovációra. Megjegyzem, hogy a közép-európai országok tekintetében Magyarország a költségvetésből és a GDP-ből innovációra fordított összeg tekintetében elég szép helyen áll, elég jó teljesítményt nyújtottunk, ez szerintem egy elismerésre méltó teljesítmény, de még mindig nem elegendő és növelni kell a magyar költségvetésből is az innovációra fordított összegek arányát. És akkor most Larosière úrnak a két fontos gondolatához szeretnék kapcsolódni a magam lámfalussys módján. Az első a demográfia kérdése, amit fölvetett. Politikai választ fogok erre adni természetesen, ami karakterében eltér egy közgazdász válaszától. Az a véleményem, hogy az a nemzet vagy az a közösség, amely magát nem képes újratermelni, nem is érdemli meg, hogy létezzen, és afelett az ítélet a lehető legmagasabb helyen ki is mondatik. Ezt nem lehet trükkökkel elfedni. Nem lehet betelepítéssel, migránsokkal, vendégmunkásokkal, ravaszkodásokkal elfedni, mert a baj mélyebben van. Egy közösség, amely demográfiailag nem képes saját magát fönntartani, nem hisz a saját jövőjében, következésképpen lemond arról a jogról, hogy ő létezzen. Ez a legsúlyosabb dolog,

amivel szembe kell néznünk nekünk, magyaroknak is. A mi házunk is ég, de egész Európáé is. Meggyőződésem, hogyha egy közösség erre nem képes, egy nemzet ezt saját erőből nem tudja megtenni, hanem kívülről keres segítséget és megoldást, akkor az azt jelenti, hogy részlegesen esetleg teljesen föl kell adni a korábbi nemzeti identitását, és akkor az már nem ugyanaz a nép, mint amelyről beszéltünk. Ez van a sors könyvében megírva, én legalábbis politikusként ezt olvasom ki ebből a könyvből, és meggyőződésem, hogy itt Európának megoldást kell találnia, mert ez a lét nem lét kérdése. Magyarországnak vannak családpolitikai lépései, amelyeknek már vannak eredményei, de még egyszer mondom: a mi házunk is ég. Még a demográfiára visszatérve: Larosière elnök úrnak mondom, azért merek ebben az ügyben ilyen határozott mondatszerkezetben fogalmazni, mert mi ebben nagy tapasztalattal rendelkező nép vagyunk. Kitelepítés, betelepítés, népességcsere, ennek minden következménye; ez nekünk genetikailag kódolt tudásunk. Pontosan tudjuk, hogyha ilyen eszközökkel próbálkozunk, mondjuk a török megszállást követő időszakára tekintenek a magyar történelemnek, pontosan látjuk, hogy ennek nemzet- és országvesztés a vége. Ezért is van, hogy ilyen határozottan merünk egy tudományosan bonyolultnak tűnő kérdésben állást foglalni. Végül is a politika nem elméleti, hanem tapasztalati műfaj. Ami a külpolitikát, az európai külpolitikát és biztonságpolitikát illeti, amit az elnök úr is javasolt nekünk, itt is van egy súlyos kérdés, amit lámfalussyas őszin-

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

teséggel kell kimondanunk. Ez pedig úgy hangzik: Amerika nélkül, a bátrabbak azt is mondhatják, hogy az angolszászok nélkül meg tudjuk-e védeni a kontinenst – bármilyen, megismétlem: bármilyen! – külső fenyegetéssel szemben? Ez a jövő nagy kérdése. Ennek a megoldásnak a kulcsa pofonegyszerűnek látszó dolog, amit úgy hívnak, hogy német–francia biztonsági és katonai együttműködés, közös hadsereg, közös biztonsági rendszer, nevezzük akárhogy. Pofonegyszerűnek hangzik, de ha belegondolnak, ilyen még sose volt, és ez jól mutatja a dolog egyszerűség melletti nehézségét. Képesek leszünk-e, illetve az érintettek képesek lesznek-e egy ilyen védelmi szövetséget létrehozni? Az ideidézett mai, holnapi berlini tárgyalások talán el-

Ezért föl kell idézni – két percig még rabolva az Önök türelmét – azt a tényt, hogy 2010-ben nem volt gazdasági növekedésünk, szinte semmi. Az államadósság 85 százalék fölött tanyázott, az infláció nem akart leesni 6 százalék alá, az államháztartási hiányunk elszállt 7 százalékra, és a munkanélküliség pedig 11,5-12 százalék közötti sávban volt. A tízmillió magyarból kevesebb, mint 3,7 millióan, tehát hárommillió-hétszázezren dolgoztak, és nekik pontosan a felük, tehát egymillió-nyolcszázezer ember fizetett adót. Bevételünk tehát nem volt semmi, a kiadásunk azonban determinált volt, mert eladósodott volt az állam is, a vállalkozások is meg a családok is. Nem csoda, hogy nem Görögország szorult először IMF-mentőcsomagra, hanem Magyarország. Innen indultunk. Ma azt tudjuk mon-

igazítanak majd bennünket.

dani, hogy GDP-arányos adósság csökkenő pályán van, az államháztartás éves deficitje tartósan 2 százalék körül mozog, a gazdaság évente 3 százalék körüli mértékkel növekszik, és a munkanélküliségi ráta pedig valahol a 4,5 százalék környékén van, közelít a teljes foglalkoztatottsághoz. A külkereskedelmi mérlegünk pedig folyamatosan nagy többlettel zár.

„...a magyar modellnek része a keleti nyitás kérdése is.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül mégiscsak Magyarország miniszterelnökeként állok itt, Önök előtt, kell mondanom néhány szót Magyarországról is. Elsősorban talán a kínai és a francia vendégünk miatt kell mondanom néhány szót. Nekik furcsának tűnhet, hogy a világ népességének 0,2 százalékát adó ország – ezek volnánk mi – ilyen nagy vonalakban és ilyen világpolitikai kérdésekben nyilvánít véleményt, és én értem az ezzel kapcsolatos averziókat, mert a politikában is a legfontosabb szabály az, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Éppen úgy, mint a magánéletben. És egy országnak tudnia kell, hogy a fegyverzete, GDP-je, népessége és területe alapján hol van a helye, és ha elfoglalta a megfelelő helyet, akkor pontosan tudja, hogy miben szólalhat meg és miben nem. Tehát magyarázatot igényel, hogy Magyarország ilyen kérdésekben miért hozakodik elő saját gondolatokkal. Van egy angol bölcsesség, ami magyarra fordítva kicsit sután hangzik: nothing is a successful as the success – semmi sem olyan sikeres, mint a siker. Ez magyarázza azt, hogy a magyarok mernek ezekben a kérdésekben állást foglalni. Hiszen ha a 2010 és 2016 közötti időszakot tekintjük, a 2017 előtti időszakot, akkor látjuk, hogy Magyarország feketebárányból sikertörténetté vált. Ezt persze nem mindenki ismeri el, de fontos az az igazság is, hogy a tényeket és az igazságot akkor is be kell ismerni, hogyha az a magyarok számára kedvező.

Ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy miért sikerülhetett ez, hogyan lehet egy országban 6 év alatt 180 fokos fordulatot végrehajtani? Anélkül, hogy tanácsot osztanánk bárkinek, a következő tényekre hívjuk föl a figyelmet. Az első és legfontosabb a politikai stabilitás. Ha igaz, hogy a jó gazdaságpolitika kiindulópontja a politika, méghozzá a stabil politika, akkor politikai stabilitást kell teremteni. Nincs sikeres gazdasági reform, nincs sikeres gazdaságpolitikai változás politikai erő és politikai stabilitás nélkül. A politikai erő nem mindig szimpatikus dolog, értelmiségi körökben különösen nem az, az elemzők egyáltalán nem szeretik, vannak politikailag rosszul képzett pénzügyesek is, akik azt gondolják, hogy akkor nagyobb a mozgástere a bankszektornak, de az igazság az, hogy aki azonban kiszámítható üzletmenetet akar, mindig érdekelt egy erős és kiszámítható politikában, a választópolgárok 95 százalékot adó többségéről nem is beszélve. A második fontos dolog, ami a sikerhez vezetett bennünket, a szigorú fiskális politika. Amiről most itt csak annyit mondanék Larosière elnök úrnak az előadására visszautalva, aki azt mondta, hogy vagy elfogadják, vagy nem, be kell látniuk az embereknek, hogy időnként szükséges a fiskális politika. Én azt mondom, hogy a szigorú fiskális politikát csak akkor fogadják el az emberek, ha igazságosnak gondolják. Ez egy egyszerű állítás, bonyolult mondat. Az emberek elfogadják a szigorú fiskális politikát, ha azt igazságosnak érzik. Ennek minden nemzetnél más a receptje. Magyarországon például

a politikai elit megfelezésével kezdődött. Semmilyen fiskális szigorú lépést nem vezettünk be, amíg a politikusok számát nem csökkentettük 50 százalékkal, fele akkora parlament, fele akkora városi tanács, hogy csak egy dolgot mondjak. És aztán sorolhatnék még sok más elemet is. Csak azt akarom mondani, hogy szigorú fiskális politikára épülő gazdasági kilábalás politikailag is menedzselhető és lehetséges, ezért állok én itt, és ezért van az, hogy 2014-ben nem elvesztettük a választást az ország fiskális rendbetétele után, hanem megnyertük a választást. Ez példa arra, hogy lehetséges, csak bonyolult dolog és nem hagyományos módon kell hozzáállni. Az igazságosság kérdését nem szabad kirekeszteni a fiskális politikának a kérdéskör szempontjai közül.

És végül a magyar receptnek része, a magyar modellnek része a keleti nyitás kérdése is. Mert mi, magyarok úgy láttuk 2008 után, hogy Európa önmagában nem képes növekedni, ha egymással kereskedünk, meg csak egymással üzletelünk, ha nem nyitunk Keletre, abból bizony gazdasági növekedés nem lesz. Ez jól hangzik, meg egyszerűen hangzik, de itt is van egy dolog, amit az európaiaknak meg kell érteniük. Az nem megy, hogy nyitni akarunk más országok irányába, Keletre, mondjuk, Kína felé gazdaságilag, majd minden reggel kioktatjuk

A harmadik dolog, ami Magyarországon a sikert magyarázhatja, a munkaalapú társadalom megteremtése a segélyalapú társadalom helyett. Természetesen nem dolgom, hogy incselkedjek, de szívesen látnám azt a nyugat-európai országot – esetleg Franciaországot is –, amikor bejelenti a kormány, hogy a munkanélküli segély időtartama három hónapra csökkent, nincs utána semmilyen segély, közmunka van helyette, aki dolgozik, kap fizetést, aki nem dolgozik, nem kap se fizetést, se segélyt, sok sikert kívánunk. Ami egy nagyon brutális mondat, az európai politikai fül számára befogadhatatlan mondat, de nincs messze az igazságosságtól, és a magyar emberek úgy gondolták, hogy az ő adójukból egyébként munkaképes embereket nem akarnak eltartani, az államnak az a dolga, hogy szervezze meg, hogy ezek az emberek ne segélyt, hanem munkabért kaphassanak. És ha nem tudja ezt megoldani a piac, akkor az állam találjon ki átmeneti áthidaló megoldásokat, de a lényeg, hogy mindenki úgy érezze, hogy az adóforintjai jó helyre mennek, ebből fakadóan utána lehetett is adót csökkenteni. Most mind nem hozom ide, hogy 9 százalék a társasági adó Magyarországon, és hogy jövedelemadóban pedig arányos adórendszerünk van, aminek a kulcsa 15 százalékos.

őket az emberi jogokból. Ez így nem fog menni. Tehát az a fajta szövetségkötés, hogy a piacotok kell, gazdasági együttműködést akarunk, finanszírozást is kérünk tőletek, egyébként a tiszteletnek nem adjuk meg azt a szintjét, ami megillet minden egyes független nemzetet a világban – ez tarthatatlan. Tehát ez a hozzáállás az csak retorikailag eredményez nyitást Keletre, a valóságban nem. A Keletre való nyitás lényege a tisztelet. És aki nem érti meg, hogy a tisztelet megelőzi az ideológiát, az sosem fog tudni keletre nyitni, mert nem érti a keletieket. Nekünk szerencsésebb a helyzetünk, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és az egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik. Miután, ugye, egy fegyelmezett országról beszélünk, azt is értjük, amit nem adnak válaszképpen a Nyugatról érkező kritikákra, ahelyett, hogy elismernék azt a teljesítményt, amit mondjuk a szegénység és a reménytelen gazdasági helyzetből kiemelt néptömegek sikere és értéke képvisel, és amit Kína morális szempontból is a legfontosabb érvként maga mellett föl tud sorakoztatni. Ha ezt mi nem akceptáljuk, akkor nincs keleti nyitás, akkor csak üzletelés van, ami nem azonos a keleti nyitással. Magyarország keleti nyitásra törekszik.

A következő, siker felé vezető út, ahol még nagyon sok harcot vívunk, a duális képzési rendszer kialakítása, tehát az európai gazdasági valóságtól eltávolított oktatási rendszer közelítése a gazdasági realitásokhoz, hogy ne az iskola végén derüljön ki, hogy az a tudás, amit adunk a gyerekeknek, ugyan szép, nemes, magas értéket képvisel elméletben, a valóságban azonban nem lehet semmire sem használni. Az európai fölsőoktatási és középoktatási rendszerek szenvednek ettől a jelenségtől. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha az értelmiségi, arisztokrata hozzáállásunkból leadunk, és közelebb visszük a gazdaság olajos, emberszagú valóságához az iskolai

képzési rendszert. A németek sikere tekintélyes részben talán ezzel magyarázható. Vagyis segély helyett munkát, minden magyar kell adni munkalehetőséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar modell tehát négy elemből épül föl: politikai stabilitás, szigorú fiskális politika, munkaalapú társadalom és keleti nyitás. Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Az előadás leirata megtalálható a www.orbanviktor.hu weboldalon.)

„egy övezet, egy út” és Magyarország együttműködése Dr. Chen Zhimin, a Fudan Egyetem és Dr. Yan Xuetong a Tsinghua Egyetem dékánjai a kínai tudományos közélet fontos szereplői, akiknek a munkássága hatást gyakorol a kínai kormány külvilágról való gondolkodására. A következőkben a Lámfalussy Konferencián, Kína és az Európai Unió, valamint Magyarország lehetséges együttműködése témában elhangzott előadásaik legfontosabb megállapításait mutatjuk be.

Chen Zhimin Chen Zhimin professzor szerint a globalizáció továbbra is a világ egyik fő fejlődési trendje. A globalizáció eredményeként új hálózatok jönnek létre, amelyekbe az „Egy Övezet, Egy Út” együttműködés is beletartozik. Az „Egy Övezet, Egy Út” terv alapját ennek megfelelően az ún. öt összeköttetés (az állami szintű politikák egyeztetése; közös infrastruktúra; akadálytalan kereskedelem; pénzügyi integráció; az emberek közötti kapcsolat erősítése) jelenti. A magasabb szintű összekapcsoltság egy új világtörténeti korszakot is kijelöl, amely két jellemzővel rendelkezik: a korábban megváltoztathatatlannak tűnő nemzetközi szabályok helyét egy rugalmasabb szabályozás veszi át, illetve, hogy az államok együttműködésének alapjául a közös előnyök szolgálnak. Kína és az európai régió kapcsolatát ezen a kereten belül kell értelmezni. Kína és Európa együttműködése három szinten vizsgálható. Először az állami szintű bilaterális kapcsolatok szintjén, amelyek jellemzően nagyon jól működnek. Másodszor a regionális kapcsolatok szintjén, mint amilyen a „16+1” együttműködés. Kínának az ilyen intézmények működtetésében kevesebb a tapasztalata, és az eltérő állami igényeket rendszerint nem könnyen harmonizálja. Végül a harmadik szintet az EU és Kína együttműködése jelenti. Kína az együttműködést ezen a szinten rendkívül nehéznek tartja és kapcsolatukra sokáig a hektikusság volt a

jellemző. Chen szerint viszont a 17. EU-Kína kétoldalú csúcstalálkozó és a „Juncker-terv” áttörést jelenthet a felek kapcsolatában. Vannak azonban továbbra is problémák. Az európai-kínai kapcsolatok egyik legújabb jellegzetessége Kína növekvő gazdasági aktivitása az európai kontinensen (pl. a kínai működő tőke dinamikus megjelenése), amelynek megítélése továbbra sem egyértelműen pozitív. Mindenekelőtt azért, mert nem ismertek a kínai befektetések pontos céljai; eltérő a szabályozás és a szokások. Mindez félreértésekhez vezet, ami megterheli a kapcsolatokat, ezért ezen a téren a jövőben fejlődni kell. A globalizáció folyamatára és azon belül Kína és az EU kapcsolatára jelentős és elsősorban negatív hatással van a világban megerősödő egy-két új jelenség, például az egyre nagyobb teret kapó populizmus; a befelé fordulás (amelynek tünete a Brexit); és a globális kereskedelem stagnálása. Az USA új elnöke, Donald Trump tovább növeli a bizonytalanságot. Ugyanis olyan ötleteket vetett be, mind az elnökválasztás során, mind a beiktatás előtt, amelyek rendkívül érzékenyen érintik az USA és Kína kapcsolatát. Mindenekelőtt az „egy Kína elv” fölülbírálásának megfontolása, a 45%-os vám kivetése a kínai termékekre, az Európának nyújtott biztonsági garanciák fölülvizsgálata stb. Chen szerint az USA már nincs abban a pozícióban, hogy hegemón nagyhatalomként irányítsa a világot,

ezért egyetért Xi Jinping kínai elnök a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott kijelentésével: a Kína által felvetett globális vezető szerep nem álom, hanem a jelen realitása. Yan Xuetong Yan Xuetong professzor Xi Jinping davosi beszédére utalva egyetért azzal, hogy a globalizáció „kétélű kard”, amelynek vannak nyertesei és vesztesei. A tőke, a munkaerő és egyéb tényezők szabad áramlását hagyományosan a pozitív hatások közé soroljuk, míg a negatív oldalon a fejlett országoknál a feldolgozóipar leépülése, a munkások romló helyzete áll. Az elmúlt években a globalizáció negatív elemei váltak hangsúlyosabbá, amely eredményeként sokan a globalizáció végét és a regionalizmus újjászületését várják. A globalizáció azonban egy visszafordíthatatlan trend. A globalizáció második jellegzetessége, hogy elvileg feltételezi a világ egységes kormányzását. Nincs azonban világkormány: anarchisztikus rendszer van, amelyben továbbra is az államok a meghatározóak. Ebből következően a globalizáció folyamatát is a szuverén államok kormányozzák, nekik kell az együttműködési lehetőségeket megtalálniuk és nem a regionális szervezeteknek. Mindezeket figyelembe véve Yan professzor két elvet vázolt fel Kína és Magyarország együttműködésére. Először, a szuverenitás szem előtt tartása: nincs szükség mások beleegyezésére a kapcsolatok fejlesztéséhez. A

kínai és magyar fél közös munkájában a multilaterális kormányzat és a szubregionális szervezetek is csupán kiegészítő szerepet tölthetnek be. Másodszor, a „két utas” elv: egy bilaterális kapcsolat csak akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha mindkét fél hozzájárul a tervezés folyamatához. Az „Egy Öv, Egy Út” végrehajtása során például problémát okoz, hogy a közép-ázsiai országok Kínával szemben túlságosan egyoldalú függőségben vannak. A két fél közötti kiegyensúlyozottság nélkül hosszú távon nem tartható fenn működőképes kapcsolat. A kölcsönös felajánlás részét nem csupán gazdasági, hanem politikai és egyéb hozzájárulás is képezheti. Kína példájából kiindulva egyéb javaslatokat is érdemes a magyar félnek figyelembe venni. Kiemelte, hogy jelenleg Kína GDP-jének 75%-át adja a magánszektor, ezért az azzal való együttműködés a jövő egyik nagy lehetőségét hozhatja. A kínai politika és gazdaság egyik nagy előnyének tartja, hogy mindent „kínai sajátosságokkal” ruháznak fel, azaz a helyi igényekhez és jellegzetességekhez igazítanak. Legyen az kívülről érkező hatás, tudományos vívmány vagy termék. Mindez az adaptáció sikerességének kulcsa. Ha a kínai példa szerint jár el egy ország, a másoktól való tanulás, a szintézis és a beépítés formuláját szintén sikerrel alkalmazhatja. Magyarországnak tehát magyar jellegzetességek szerint kell az egyes szellemi áramlatokat és vívmányokat átalakítani, mivel ez egyediséget kölcsönöz az országnak, amely rendkívül fontos a külvilág szemében.

A 21. szรกzad

geopolitikai gondolkodรณi

A 21. század geopolitikai gondolkodói

Szerző: B endarzsevszkij Anton, Czirják Ráhel, Eszterhai Viktor, Gere László, Klemensits Péter, Polyák Eszter, Simigh Fruzsina, Vajda Zita

Figyelemre méltó, hogy a különböző régiókban, különböző országokban élő külpolitikai gondolkodók mennyire másként tekintenek a világunkra és a nemzetközi viszonyokra. A származási hely, mint egyfajta kiinduló stigma meghatározza azt a módot, ahogy a minket körülvevő bolygóra tekintünk. Egy Egyesült Államokban – és annak nagyhatalmi árnyékában felnőtt geopolitikus amerikai prizmán, amerikai főségen keresztül tekint mindenre. Egy nagybirodalom összeomlását átélő orosz gondolkodók multipoláris világban hisznek, miközben Kína mesés felemelkedését látva a kelet-ázsiai gondolkodók a fennálló nemzetközi világrend teljes átreformálásáról beszélnek. Ezeket az izgalmas, igencsak eltérő gondolatokat és geopolitikai elképzeléseket szeretnénk bemutatni az olvasóink számára. Hat jelentős geopolitikust választottunk, a 21. század elejének ismert geopolitikai gondolkodóit: Henry Kissinger, Alekszander Dugin, Yan Xuetong, Sanjaya Baru, Robert D. Kaplan és George Friedman. Henry Kissinger Henry Kissinger, korábbi amerikai nemzetbiztonság főtanácsadó, külügyminiszter, a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok egykori aktív formálója számos művében kifejtette már geopolitikai, történelmi, gazdasági és politikai elképzeléseit, legújabb munkája pedig, amely a 21. századi világ kihívásaival foglalkozik 2014 őszén látott napvilágot. A World Order című könyvében a neves szerző korábbi személyes tapasztalataira is építve a jelen korunkat fenyegető kihívások elemzésére vállalkozik, melynek során a történelmi példák áttekintésén keresztül egyúttal geopolitikai jóslatokba is bocsátkozik. Véleménye szerint az eltérő történelmi hagyományok ellenére szükséges egy mindenki által elfogadott világrend kiépítése, amely egyúttal a fegyveres konfliktusok, a modern technológia elterjedése és az ideológiai extrémizmus jelentette kockázatokra is választ nyújthat. Kissinger szerint a világrend, mint fogalom az adott régió vagy civilizáció felfogását tükrözi a hatalom olyan formában történő megosztásáról és gyakorlá-

sáról, amely az egész világon alkalmazható. A sikeres világrendnek pedig az erő és a legitimitás ötvözetén kell alapulnia. Véleménye szerint a múltban nem létezett „valódi világrend”, hiszen a történelem során az egyes civilizációk magukat állítva a középpontba eltérő elképzelést alakítottak ki a nemzetközi rendről, annak univerzalitását hangsúlyozva. Manapság a globalizáció következtében ezen eltérő rendszerek ütközése miatt – a szabályokról alkotott konszenzus hiányában – a világban egyre nő a feszültség. A veterán diplomata szerint az eltérő rendszerek csupán úgy juthatnak közös nevezőre, ha sikerül megteremteniük az új rend alapjait és egy „globális második kultúrát”. Könyvében 4 világrend példáját mutatja be: az európait (vesztfáliai), az amerikait, a kínait és az iszlámot. Európában a 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békét követően alakult ki a nemzetállamok szuverenitásának elve, melynek következtében a jogilag egyenlő országok komoly eséllyel vállalkozhattak egy pluralista nemzetközi rend létrehozására. A sokszínű társadalmaknak a vesztfáliai rendszerben történő integrálását a szerző egyértelműen pozitív fejlemények minősíti.

Az iszlám világrendet úgy ábrázolja, mint amelyben az iszlám egyszerre a vallást, egy etnikailag megosztott szuperállamot és az új világrendet is jelenti. Irán már a múltban is ezt a felfogást követte és az iszlamista kormányzás elterjesztését favorizálta. Az Egyesült Államokkal folytatott versengése pedig nem csupán nemzetek közötti konfliktust jelent, hanem egyúttal „a világrend természetét” meghatározó küzdelemnek is tekinthető. Ázsia esetében, habár létezik indiai és japán világrend is, Kissinger – aligha meglepő módon – Kínára fókuszál. Az ősi elképzelés szerint Kína az egyetlen szuverén hatalom a világon, élén a császárral. A szerző szerint ez a felfogás a kommunizmus korában is tovább élt, habár a mai Kína már inkább tekinthető a vesztfáliai felfogás szerinti szuverén nemzetállamnak. Kissinger az Egyesült Államok világrendjét illetően sem kritikamentes. Habár a demokrácia elvei és az amerikai kultúra miatt az ország modellként szolgált a világ nagy része számára, „az a meggyőződés hogy az amerikai elvek univerzálisak” komoly kihívás elé állította a nemzetközi rendszert és jelentős feszültséget eredményezett. Úgy véli, hogy az USA vezető szerepét nem tarthatja fenn, mindazonáltal nélkülözhetetlen szereplője a nemzetközi biztonságnak. A hanyatlás elkerülése érdekében pedig tartózkodnia kell az egyoldalú cselekvéstől és a multilaterális megoldást is meg kell fontolnia. A nemzetközi együttműködés hiánya, súlyosbítva a megfelelő történelmi és a földrajzi ismeretek hiányával, káros következményekkel járt Amerikára nézve, elég csupán Irakra és Afganisztánra gondolni. Kissinger kezdetben még támogatta Szaddam Husszein megbuktatását, mára azonban revideálta álláspontját és az iraki műveletek kudarca mellet érvel, ugyanis a közel-keleti ország korántsem tekinthető valódi nemzetállamnak, ahol a demokrácia bevezetése lehetséges lenne. Arra is rámutat, hogy a második világháború óta az USA 4 vagy 5 háborúja is visszavonulással végződött és csupán az Öböl-háború eredményezett egyértelmű győzelmet. Kissinger a történelmi események elemzése során külön figyelmet fordít a Nixon és a Reagen adminisztráció döntő cselekményeinek, adott esetben a saját szerepét is hangsúlyozva. A hidegháborút követő események bemutatásán keresztül pedig eljut a jelenig, majd a jövőre nézve tesz figyelemre méltó megállapításokat.

Henry Kissinger

Úgy gondolja, hogy az Iszlám Állammal szemben létrejött koalíció elégséges lesz a terroristák legyőzéséhez, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a légihadjárat önmagában kevés és szárazföldi különleges alakulatok bevetésére van szükség. Ráadásul „a győzelem” korántsem változtatja meg a régió rendkívül összetett geopolitikai helyzetét, amelyet a 30 éves háború Európájához hasonlít. Mivel Irak és Szíria határait az európai nagyhatalmak rajzolták meg, ezen országok valódi nemzetállamokként életképtelenek. Az eurázsiai régiót tekintve a Nyugatnak óvatosnak kell lennie, elsősorban Oroszországgal és Ukrajnával szemben. Kissinger szerint azt mindvégig szem előtt kell tartani, hogy Moszkva felfogásában Ukrajna nem egy szuverén ország, hanem az orosz történelem része. A krízis eszkalációja könnyen lehetséges, még ha mindkét fél racionális alapon hozza meg döntéseit. Habár Putyin erejét meghaladó kalandba bocsátkozott, a Nyugatnak nem szabad elkövetnie ugyanazt a hibát, különben Oroszországot Kína karjaiba taszítja, amely jelentős hatalmi vákuumot eredményezne az eurázsiai térségben. Kissinger World Order című könyve azon túl, hogy összefoglalja és elemzi a történelmi és jelenkori folyamatokat – teszi ezt mindenféle részrehajlás nélkül – számos új geopolitikai gondolkodást érintő tényezőre is rámutat. Az elsők között vette észre, hogy a technológiai fejlődés, az internet kora, az információ hatalma menyire megváltoztatja a politikai döntéshozatalt és akár az események menetét. Megállapítása értelmében, míg az arab tavasz esetében a technológia segítette és gátolta is egyben a hatalomváltást, a következő amerikai elnökválasztás során vitathatatlanul az internetes kommunikációt szervező szakértőknek lesz kitüntetett szerepe. Kissinger ezért tanácsában a bölcsesség és az előrelátás szükségét hangsúlyozza a technológiával szemben.

A 21. század geopolitikai gondolkodói

Alekszander Dugin Alekszander Dugin a mai orosz geopolitikai gondolkodás egyik legismertebb alakja, és a neo-eurázsianizmus egyik megteremtője. Kétezres évek elején, 2001-ben létrejött az „Eurázsia” mozgalom, amely később politikai párttá alakult Eurázsia” néven. Ez a párt azonban nem volt hosszú életű, 2003. novemberében „Nemzetközi Eurázsiai Mozgalommá” alakították át. A jelenleg is működő Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom hivatalosan egy civil platform, amelynek világszerte vannak fiókjai, és amelynek Dugin az elnöke. Dugin közéleti pályája lényegében 1990 után indult, amikor műsort kapott az orosz Első Csatornán (titkosítás alól kivont KGB archívumokról készített anyagokat), majd különböző kisebb lapokba írt és könyveket publikált. Dugin 2008-tól a Lomonoszovi Egyetem professzora lett, 2009-2014 között a Lomonoszovi Egyetem szociológia és nemzetközi kapcsolatok tanszékét vezette Az Alekszander Duginnál megjelenő eurázsianizmus mély gyökerekkel rendelkezik: az eurázsiai gondolat már az 1920-as években megjelent az 1917-es októberi forradalom után száműzetésbe vonult orosz emigráció képviselőinél, bár az eurázsiai gondolatok bizonyos mértékben már a 19. századi orosz szlavjanofil irányzatban is megjelentek (így Danyilevszkij, Kljucsevszkij, Fagyejev és Mengyelejev által). Nyikolaj Trubeckoj 1925-ben fogalmazta meg a gondolatait arról, hogy Oroszország nem a Kijevi Rusz örököse, hanem a mongol monarchiáé. Sőt mi több, a moszkvai állam szerinte állandóan arra kényszerült, hogy megvédje magát a nyugati térhódítástól – ami például nem sikerült szerinte Ukrajnának és Belarusznak, amelyek a katolikus Lengyelország uralma alá kerültek. Az úgy tűnik fel sem merült Trubeckojban, hogy a mai Belarusz területén lévő Polocki Fejedelemség önként csatlakozott volna a 13. században a Nagylitván Fejedelemséghez, és vált a nyugati kultúrkör részévé mintegy öt évszázadig. Mindenesetre Trubeckoj szerint „hatalmas nehézségek árán” térhettek csak vissza ezek az „ősidők óta eurázsiai és orosz földek” az eurázsiai világhoz Moszkva uralma alatt. Érdekes, hogy különböző korokban az eurázsianizmus mást jelentett és különböző értékekkel párosult. Így az 1920-as évek eurázsiai gondolatának a képviselői szerint ez azt jelentette, hogy Oroszország különbö-

Forrás: dugin.ru

Alekszander Dugin

zik a Nyugati értékrendtől és annak merkantilizmusától, és sokkal közelebb áll hozzá az ázsiai kultúra, amiben ők bizonyos fokú hősiességet láttak. Így a XX. század eleji orosz eurázsianizmus szerint az oroszok inkább ázsiai kultúra leszármazottjai, nem Európáé. Ehhez képest a XXI. századi eurázsianizmus már egy agresszív irányvonalat vett fel: immár nem az ázsiai közelség, illetve rokonság hangsúlyozása volt a legfontosabb tényezője, hanem a nyugati értékek tagadása jelentette. A Nyugat ellenes gondolatvilágon táplálkozó neoeurázsianizmus tragikus nosztalgiával tekint a Szovjetuniós évtizedeire, pozitív színben szemlélve a szovjet örökséget, és egy új poszt-szovjet birodalom létrehozásáról álmodik. Alekszander Dugin azokkal ellentétben, akik a Hidegháború végében a nemzetközi béke korszakának az eljövetelét látták, azon a véleményen volt, hogy az ellenállás a Nyugat és Kelet között állandó jellegű. Mivel a földrajzi feltételek és adottságok állandóak, ezért maradni fognak a konfliktusok is. Nézetei a ’90-es évek második felében terjedtek el, amikor Oroszország a Szovjetunió összeomlása – és ezzel a nagybirodalmi státusz elvesztéséből fakadó sokkban szenvedett. Szélsebesen terjedtek a különböző összeesküvés-elméletek - találni kellett valakit, aki felelőssé volt tehető Oroszország bajaiért. Dugin legfontosabb művének a „Geopolitika Alapjai” tekinthető, amely az első, 1997-es kiadása óta összesen négy kiadást ért meg, és egyetemi tananyag lett. Dugin megfogalmazott gondolatainak nagyon nagy hatása lett az orosz katonaságra, nemzetbiztonságra és rendvédelmi szervekre. Az összeesküvés elméletek termékeny táptalajra leltek az orosz szilovik elit körében, akik eleve Oroszország minden bajában a Nyugat és az Egyesült Államok kezét látták. 2002 után Dugin egyre többet foglalkozott az eurázsianizmus gondolatával, ami az 1920-as évek már

említett eurázsianizmusával szemben már más jellegű, más értékekkel átitatott neoeurázsianizmusnak volt nevezhető. Dugin volt az, aki a Lev Gumiljov orosz történész, antropológus és etnológus 1970-80-as években megfogalmazott eredeti eurázsiai gondolataiba behozta a geopolitikát és a Szovjetunió, mint Eurázsiai nagyhatalom gondolatát. A Putyint támogató és aktív külpolitikát hirdető Dugin a világot fekete-fehéren látja, és ellenséges, romboló erőket lát az orosz elitek körében is: szerinte az orosz politikai elit tele van kémekkel és diverzánsokkal, akik a putyini Oroszország összeomlásán dolgoznak, és ennek az egyik eszköztára a liberális nézetek elterjesztése. A jelek szerint Dugin nézetei hatással voltak a vezető orosz elitre, és talán magára az orosz elnökre, Vlagyimir Putyinra is, bár kétségtelen, hogy a Szovjetunió összeomlását nagy sokként megélő orosz szilovik elit eleve markáns birodalmi gondolatokat hozott magával a hatalomba. A putyini Oroszország külpolitikájának számos elmélete ugyanakkor kétségtelenül hasonlít Dugin főbb téziseire. Vlagyimir Putyin a 2000-es évek elején elindított központosítással, tudatosan egy poszt-szovjet alapokon nyugvó eurázsiai birodalom építésébe kezdett. Az orosz államfő még a kétezres évek elején adott interjújában a modern korszak „legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte a Szovjetunió szétesését, és ezzel

a kijelentésével jelezte is, hogy mi az általa kitűzött hosszútávú cél. A célkitűzéseket végül a 2011 végén megjelent cikkében nevezte meg: „Nem állunk meg itt, és egy ambiciózus feladatot állítunk magunk elé: elérni a következő, magasabb szintű integrációt: az Eurázsiai Uniót. (…) Nem arról van szó, hogy ilyen, vagy olyan formában újjáélesszük a Szovjetuniót. Naiv dolog megpróbálni restaurálni vagy lemásolni azt, ami már a múltban maradt, de egy szoros integráció az új érték-, politikai- és gazdasági alapokon – az az idő szava.” (…) „Egy erős, szupranacionális unió modelljét kínáljuk, amely képes lehet a modern világ egyik pólusává válni. (…) Az Eurázsiai Unió egy nyitott projekt. Üdvözöljük más partnerek csatlakozását, és elsősorban a FÁK tagországait.” Ezzel Putyin nemcsak egy eurázsiai roadmap-et jelölt ki a térség számára, amely természetesen orosz vezetéssel valósulna meg, hanem behatárolta azoknak a körét is, akiket „örömmel látják” ebben az új formációban. Másrészt Putyin az USA által dominált, egypólusú világ ellen szállt harcba, és egyértelművé tette, hogy Oroszország a multipoláris világban hisz és erre építi a geopolitikai törekvéseit. Hogy mennyire van mindebben szerepe Alekszander Duginnak és ideológiájának, azt már sokkal nehezebb eldönteni.

Alekszander Dugin geopolitikai térképe. Forrás: evrazia.org

A 21. század geopolitikai gondolkodói

Yan Xuetong Yan Xuetong, a pekingi Tsinghua egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének professzora a nemzetközi renddel kapcsolatos gondolkodásunk furcsaságaira hívja fel a figyelmet. Mint mondja, bár gyakran beszélünk arról, hogy a jelenlegi nemzetközi rendet különböző kihívások érik, Yan szerint alapvetően nem tisztázott, hogy mit is értünk a „nemzetközi rend” kifejezése alatt.

lat (‹Pivot to Asia›) keretében, azzal, hogy az USA a csendes-óceáni térségbe vezényelte a haditengerészeti erőinek a 60%-át, alapvetően módosította a kelet-ázsiai régió hatalmi viszonyait. A nemzetközi rend második eleme a normatív szabályozás, amely meghatározza az államok magatartását és biztosítja a konfliktusok békés megoldását. Ha egyes nemzetközi területeken nincs norma, mint például a kiberbiztonság terén, az konfliktusforrást jelent, ahogy azt például a kínai-amerikai kapcsolatok esetében is látjuk. Mivel nincs előírás, a felek nem tudják biztonságosan eldönteni, hogy a másik fél megsértette-e a normákat, vagy sem. Egy nemzetközi rend létrehozásához tehát egyértelműen megállapított normákra van szükség. A harmadik tényező az intézményi rendszer, amely kényszeríti az államokat a szabályok betartására. Egyrészt jutalmazza az országot ha betartja a normákat, másrészt a normák megsértésének bünteti. Sajnos, a meglévő intézményi formák – magában foglalva az ENSZ-t is – jelenleg nem rendelkeznek megfelelő kapacitással a nemzetközi szabályok betartatására. Az ENSZ például számos állásfoglalást elfogad, de nem tudja végrehajtani azokat.

Yan Xuetong

Yan értelmezésében a nemzetközi rend alapvetően három elemből épül fel. Az első elemet az az általánosan elfogadott értékek összessége adja, amelyekre a nemzetközi szabályok épülnek. Ezek a értékek szolgálnak vonatkoztatási rendszerként annak eldöntéséhez, hogy a nemzetközi rendszerben rend áll fenn, vagy sem. Ha az értékekben nincs konszenzus akkor vitás helyzetek alakulnak ki. Például az Egyesült Államok attól tart, hogy Kína további erősödése kihívást jelent az Egyesült Államok és a nemzetközi rend számára. Ezzel szemben Kínában az a felfogás a meghatározó, hogy az úgynevezett ázsiai fordu-

lenti-e a terrorizmus minden régió számára? A különböző régiókban eltérő értékek, normák és intézmények léteznek, így ezek biztonsági architektúrája is eltérő lehet. Nem lehet elvárni, hogy ugyanaz a keret minden kihívásnak megfeleljen. Ebből következik, hogy ha Kelet-Ázsiában az Egyesült Államok a NATO ázsiai változatát szeretné létrehozni Kína ellensúlyozására (amely a ‹Pivot to Asia› programban meg is fogalmazódott), akkor ez a törekvés Yan szerint kudarcra van ítélve. Véleménye szerint ugyanis, ha fenn akarjuk tartani a globális rendet – amely célja a háború kitörésének a megakadályozása – szükség van a különböző, regionális jellegzetességet magában foglaló biztonsági architektúrák kiépítésére. A biztonsági helyzet Kelet-Ázsiában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben, bár terhes a feszültségektől (például a Dél-kínai-tenger, az észak-koreai nukleáris kérdés vagy Tajvan kapcsán), Yan úgy véli, ezeknek nincs komoly jelentőségük. Bár megterhelik a Kína és az USA, valamint Kína és más országok közötti kapcsolatokat, a régió továbbra is képes lesz elkerülni a háborút. A nukleáris elretten-

tés stratégiája pedig biztosítja, hogy nagy háború a térségben - mindenek előtt az USA és Kína között nem törhet ki. Az ún. proxy háborúk nem zárhatók ki, de Yan fenntartja a véleményt, hogy egészen addig, amíg Kína és az Egyesült Államok is érdekelt benne, a feszültségek az ázsiai-csendes-óceáni térségben kezelhetők lesznek. A két nagyhatalom továbbá betöltheti azt a kiegyensúlyozó szerepet, amely megakadályozza a háborút a régió kisebb államai között. A kínai-amerikai stratégiai és gazdasági párbeszédnek azonban el kell oda jutnia, hogy létrehozzon egy olyan fontos mechanizmust, amely növeli az átláthatóság elvét és szabályozza az államok viselkedését. Yan szerint Kína a regionális rend felállításának üzenetet küldi az USA felé. Ha a felek elfogadják és képesek egy olyan átlátható mechanizmus felállítására, amely rögzíti a szabályokat, ez megakadályozhatja a jövőben a feszültségek következtében kirobbanó háborúkat. A mechanizmus önmagában a feszültségeket nem feltétlenül csökkenti, de arra alkalmas lehet, hogy a katasztrófával egyenértékű háborút elkerülje a világ.

Milyen kihívásokkal rendelkezik a globális rend? Mindenek előtt a globális rend nem egységes és homogén. A világ egyik részén teljes a stabilitás (pl. Észak-Amerika), míg egyes régiók a káosz szélén állnak (pl. KözelKelet). A két véglet között helyezkedik el Európa és Kelet-Ázsia. Ha összehasonlítjuk a rendet Kelet-Ázsiában és Európában, egy nagyon érdekes jelenségre figyelhetünk fel. Kelet-Ázsiában Kína felemelkedése egyrészt komoly feszültségforrást jelent, ugyanakkor azt látjuk, hogy 1991 óta egyetlen háborút sem tört ki a térségben. Európában ezzel szemben jóval kevesebb a feszültség, de gyakran kisebb háborúk törnek ki pl. Koszovó, Grúzia és Ukrajna. Kelet-Ázsia és Európa tehát eltérő renddel rendelkezik. Yan szerint a rend meghatározása nagyon egyszerű: a viták rendezése békés eszközökkel, úgy hogy a háború elkerülhető legyen. Ezért, ha azt akarjuk, hogy a fennálló rend megfeleljen a kihívásoknak, először pontosan meg kell határozni ezeket a kihívásokat, amelyekkel a különböző régiók szembesülnek. Ezeknek a kihívásoknak a száma viszonylag alacsony. A legismertebb, világrendet fenyegető probléma nagy valószínűséggel a terrorizmus. De ugyanazt je-

Sanjaya Baru

„...legfontosabb alaptézise, hogy ma a geoökonómia korát éljük.”

Sanjaya Baru Sanjaya Baru India egyik legbefolyásosabb és legelismertebb véleményalkotója politikai és gazdasági ügyekben. 2008 szeptembere óta az International Institute for Strategic Studies (IISS) tanácsadója, majd a szervezet geoökonómiai és stratégiai igazgatója. Baru nézeteinek egyik kiindulópontja és legfontosabb alaptézise, hogy ma a geoökonómia korát éljük. E tekintetben meglehetősen sok mindenben egyezik véleménye a geoökonómiai gondolkodás mára már klasszikussá vált alapművét megíró Edward Luttwakéval. Luttwak 1990-ben megjelent From Geopolitics to Geo-Economics – Logic of Conflict, Grammar of Commerce című esszéjében arról ír, hogy a konfliktusok katonai megoldásának helyét egyre inkább a kereskedelem veszi át: a tűzerő helyett a rendelkezésre álló tőke mennyisége, a katonai-műszaki újítások helyett a polgári fejlesztések, és a helyőrségek és katonai bázisok telepítése helyett a piacokra való bejutás. 38

Világnézetében Baru is erre a gondolatra reflektál. Egyik vezérgondolata, hogy a hatalom legnagyobb forrása ma a gazdasági tevékenység, a katonai tevékenységek erejét felváltja a kereskedelmi tevékenységek ereje. A gazdasági hatalom egyre fontosabbá válik az egyes államok vezető, vagy alárendelt szerepének meghatározásában, ez egyre nyilvánvalóbban tetten érhető a világpolitika mai folyamataiban. A hatalom eszközei már nem a tankok, rakéták, fegyverek száma és a hadsereg nagysága, hanem a termelési hatékonyság, a piacok felügyelete, az erős valuták, a devizatartalékok, a külföldi vállalatok tulajdonjoga, gyárak, piacok és az erőforrásokhoz való hozzáférés.

Baru hozzáteszi, a hidegháborúnak sem katonai akció vetett véget, az USA folyamatosan katonai vereségeket szenvedett (pl. Vietnámban), azonban gazdaságilag vezető szerepe folytán legyőzte a Szovjetuniót. Továbbá a jövőben sem feltétlenül a katonai konfliktusok kitörésétől kell tartanunk, hanem a geoökonómiai konfliktusoktól, melyek hasonlóan súlyos geopolitikai következményekkel járnak – például azzal, hogy új szövetségek jönnek létre bizonyos országok között. Baru másik sokszor hangoztatott gondolata a globalizáció, illetve a regionalizmus ellentéte a mai világban. Korábban beszélhettünk bipoláris világrendről (hidegháború időszaka), vagy egy globális hatalomról (ezt a címet ma több gondolkodó az USÁ-nak tulajdonítja), azonban nem ez a „természetes” állapot, hanem a regionális hatalmak léte. A globalizáció volt az, amely kivételes volt, egyenesen devianciaként aposztrofálja, ezzel szemben a regionalizmust tekinti normális, szabályszerű világrendnek. Háromszáz évvel ezelőtt egyetlen szuperhatalom sem volt a világon. Véleménye szerint éppen ezért ma egyfajta kiegyenlítődés, a globális világrend regionalizációja zajlik, vagyis a regionális hatalmak, például hazája India, Brazília, Oroszország, Kína, vagy Dél-Afrika megerősödése. Regionális hatalmakként sikeres példának tekinti Németországot és Japánt is, olyan országokként említi őket, melyek felismerték a gazdasági hatalom és az erőforrásokhoz való hozzáférés fontosságát (a geoökonómiai gondolkodás fontosságát). Baru kiemeli, hogy korábban minden nemzetközi rendszert a Nyugat hozott létre, és a világ többi része az alapítók szabályait követte. Azonban ezek a nemzetközi rendszerek nem képesek megfelelő választ adni a fejlődő gazdaságok számára, és ezért ezek a fejlődő gazdaságok most saját rendszereket teremtenek maguknak. Így érti azt, hogy jelenleg a globális világrendszer regionalizációja zajlik. A 21. században a korábbi multipoláris rendszerhez térünk vissza, amelyben sok központ létezik, nem egyetlen egy. Tulajdonképpen a 2008-as gazdasági válságot is a globalizált világ csődjének tekinti, amiből a kiút a regionalizmus lehet. A nagy multilaterális egyezményeket is felváltják a regionális együttműködések, az új világ pedig nézete szerint a fejlődő gazdaságok világa lesz, melyek meglehetősen nagy gazdasági potenciálokkal rendelkeznek. Sanjaya Baru vilkágrendről alkotott elképzelésének alapját meglehetősen erősen befolyásolja, hogy a világ egyik fejlődő gazdaságából, Indiából származik. Gondolatai azonban ettől függetlenül is megfontolásra érdemesek, hiszen a jövőben valóban minden esély megvan rá, hogy például a BRICS országok gazdasági súlya egyre jelentősebbé válik a világ gazdasági-politikai folyamataiban. 39

Robert D. Kaplan

Robert D. Kaplan (született: 1952. június 23, New York) 15 külüggyel és utazással kapcsolatos könyv bestseller szerzője, melyeket számos nyelvre fordítottak le. Jelenleg az Új Amerikai Biztonság Központjának (Center for a New American Security) főmunkatársa és a The Atlantic című folyóirat társ�szerkesztője, ahol munkái 3 évtizede jelennek meg. A Stratfor egykori vezető geopolitikai elemzője (2012. március – 2014. december), az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémia vendégelőadójaként, valamint a Pentagon Védelmi Politikai Testület (Defense Policy Board) tagjaként is tevékenykedett. A Foreign Policy magazin kétszer választotta a „Top 100 Globális Gondolkodó” közé.

Robert D. Kaplan

A The Atlantic mellett Robert esszéi a The New York Times, The Washington Post, a Financial Times, The Wall Street Journal, a Los Angeles Times és a külüg�gyel foglalkozó jelentősebb folyóiratok, mint a Foreign Affairs hasábjain is megjelentek. Szaktanácsadóként dolgozott az Egyesült Államok Hadsereg Különleges Erői Ezredének, a Légierőnek és a Haditengerészetnek. Előadásokat tartott katonai főiskolákon, a jelentősebb egyetemeken és globális gazdasági fórumokon, valamint az FBI-nak, a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek, a Pentagon egyesített vezérkarának, a Védelmi Hírszerző Ügynökségnek és a CIA-nak is. Elnököket, államtitkárokat, védelmi titkárokat tájékoztatott, tanácsolt, valamint az USA Külügyminisztériumának Állami Nyílt Fórum Előadásának titkári posztját töltötte be (Secretary of State’s Open Forum Lecture at the U. S. State Department). Több, mint 100 országból tudósított világszerte.

is. Ehhez hasonló fontossággal bírnak még az itt futó tengeri kereskedelmi útvonalak és csomópontok (pl. Ádeni-öböl, Bengál-öböl, bab el Mandeb, Hormuzi-szoros). „Az Indiai-óceán”, írja Kaplan „energia és kereskedelem szempontjából a világ kiemelkedően fontos vízi útvonala”.

„Az Indiai-óceán – írja Kaplan – energia és kereskedelem szempontjából a világ kiemelkedően fontos vízi útvonala” „A hidegháború régi határai gyorsan foszlanak szét, és Ázsia egyre jobban egy integrált egységgé válik, a Közel-Kelettől egészen a Pacifikus térségig”. Amennyiben Kaplannak igaza van, Eurázsia déli része, mely az Indiai-óceánt határolja, a kontinens új „Heartland”-jává válhat (Mackinder 1904-ben és 1919-ben Eurázsia északi-középső részét azonosította Heartland-ként. /Heartland szó szerint hátor-

szágot jelent. Mackinder elméletében azt a területet nevezi annak, ami feletti uralom biztosítja a hódító hatalom számára a hegemón pozíciót/). Kaplan az India és Kína között zajló tengeri-hatalmi rivalizálást úgy jellemzi, mint a „tengeri nagy játszmát” („maritime Great Game”) és azt javasolja, hogy az USA támaszkodjon a hadiflottája erejére és a többi, régióbeli szövetségesére annak érdekében, hogy egy „stabilizáló erőként” léphessen fel. Kaplan cikkéből tehát nem rajzolódik ki egy teljes világrend, hanem egy új erőközpontot helyez el a térképen. Fentebbi javaslatából pedig az tükröződik, hogy USA továbbra is szuperhatalomként van jelen a globális porondon, és az Indiai-óceán térségének felértékelődése, megerősödése sem veszélyezteti ezen pozícióját, hiszen továbbra is képes „stabilizáló erőként” fellépni. Ez a nézet hasonlít Dominique Moisi, Renovating the World Order című írásában megfogalmazott új bipoláris világrendre, ahol USA mellé ázsiai szereplő (a cikkben Kína van nevesítve) emelkedik fel, de a kapcsolatuk nem kiegyenlített, USA fölénye továbbra is fennáll.

Center Stage for the 21st Century (2009) Robert D. Kaplan 2009-ben a Foreign Affairs-nak írt, Center Stage for the 21st Century című munkájában felfedi az Indiai-óceán geopolitikailag kulcsfontosságú szerepét a 21. században. Kaplan leírja, hogy a globalizációnak még ebben a térségében is „a politika a földrajznak van kiszolgáltatva”. A cikkhez mellékelt térképről egyértelműen leolvasható, hogy miért pont az Indiai-óceán térsége fogja meghatározni a globális geopolitikát a belátható jövőben: Kína és India növekvő katonai és gazdasági jelenléte vetélkedik a térség feletti befolyásért. Itt található az iszlám világ központja, továbbá a Közel-Kelet és a Perzsa-öböl energiahordozói

A 21. század geopolitikai gondolkodói

George Friedman A magyar származású George Friedman a világ egyik legismertebb geopolitikai szakértőjének számít, könyvei az elmúlt években sorra az eladási listák élén végeztek. Elemzéseiben akár száz évvel is előre tekint, államok felemelkedését és egyben hanyatlását vetítve előre. A világ mentalitását mindig az a remény határozta meg, hogy egy nagy háború után végre bekövetkezik majd a béke időszaka, amikor a nemzetek, felismerve közös felelősségüket, együttműködve teremtenek és tartanak fenn egy olyan világrendet, amely elébe megy a jövő háborús konfliktusainak. Ez a felfogás azon alapszik, hogy egy koalíció nyerte meg a háborút, tehát az azt követő rendszerben is mindenki egyenlő kiváltságokkal és kötelezettségekkel kíván majd részt venni benne. A hidegháború után is ez történt, amikor úgy gondolták, hogy amik a nemzetállamok rendszerére egyedüli fenyegetést jelenthetnek, azok a nem-állami szereplők, illetve a bukott vagy lator államok, mint az al-Kaida vagy Észak-Korea. Erről még 1990-ben Geroge H. W. Bush beszélt a Kongresszus előtt, azonban Friedman szerint a valódi Új Rend, ami napjaink geopolitikai rendszerét is meg-

határozza, az 2008. augusztus 8.-ával vette kezdetét. Ezen a napon Oroszország, egy nemzetállam, megtámadta Grúziát, egy másik nemzetállamot, mert tartott egy harmadik nemzetállam, az Egyesült Államok, szándékaitól. Szerinte az új, 21. század, annak konfliktusaival és békéivel együtt, nem lesz annyival másabb, mint az előző századok, akármit is reméljünk.

„Elemzéseiben akár száz évvel is előre tekint, államok felemelkedését és egyben hanyatlását vetítve előre.” Ezt a rendszert két tényező teszi kiegyensúlyozatlanná: egyrészt egyetlen nemzetállam, az USA túlsúlya, amely akkora, hogy a többi nemzetközi szereplő semmilyen szövetségi kombinációban sem tudja befolyásolni a viselkedését. Minden nehézség, és hiányossága ellenére az igazság továbbra is az, hogy az

Egyesült Államok gazdasága maradt a legnagyobb, továbbá uralja a világóceánokat és az űrt, így katonai fölénye is megkérdőjelezhetetlen. Más részről saját magának is létrehozott egy komoly korlátozó tényezőt pont ebből a hatalmas politikai kapacitásából kifolyólag: katonai és logisztikai ereje le van kötve a Közel-Keleten, amely a rövidtávú (katonai) érdekérvényesítésben meglehetősen korlátozza. A haderő ilyen szintű lefoglaltsága mozgásteret biztosít a többi szereplőnek, és ebből következően frusztrációt okoz az Egyesült Államoknak. Azonban ez a belső frusztráció nem csak a források lefoglaltságából fakad, hanem egy olyan paradoxonból is, amit az USA-nak, mint az új világrend egyértelmű szuperhatalmának, meg kell oldania, különben félő, meghasonlik önmagával. Az USA az egyik legfiatalabb birodalmi hatalom (amit önmagában nehéz feldolgoznia, lévén a demokrácia fellegvára miért akarna birodalmi címkével tetszelegni?), alig egy generációs. Friedman szerint olyan, mint egy 15 éves tinédzser, aki mániákus depres�szív intenzitással próbál megküzdeni a felelősséggel és a hatalommal, ami hirtelen az ölébe zuhant, és amit szívesen tovább adna másnak. Azonban kapacitásaiból és megkérdőjelezhetetlenül túlsúlyos hatalmából fakadóan, egyértelműen neki kell

viselnie ezeket a terheket. Ehhez az új környezethez kell hozzászoknia, hogy a 21. század ténylegesen az amerikai évszázad lehessen. Mi a helyzet a globális színtér többi szereplőjével? Oroszország az, amely megkezdte az új világrendet, azonban Friedman szerint 2020-ra minden látszat ellenére a hadereje összeomlik, és visszasüllyed egy regionális középhatalom szintjére. Sokan Kínában látják a következő kihívót és a jövő szuperhatalmát, azonban Friedman felhívja a figyelmet arra, hogy rendkívül komoly társadalmi, politikai és gazdasági belső problémákkal küszködik, illetve földrajzilag is meglehetősen korlátozott a mozgástere. Európa csillaga pedig leáldozott már a második világháború után, amikor háború és béke feletti döntés joga kikerült Moszkvába és Washingtonba. Az egyetlen hatalmak, akik igazán befolyásolhatják majd a 21. sz. alakulását az amerikai mellett az Lengyelország, Törökország és Japán. Mindenek előtt a meghatározó azonban az Egyesül Államok marad, aki hatalmát bizonyítva leggyorsabban lábalt ki a gazdasági válságból, csalódást okozva mindenkinek, aki már a szuperhatalom és vele együtt a kapitalizmus végóráit számolgatta. Az amerikai évszázad még csak most kezdődik.

George Friedman előadása a PAGEO Klubban

a következő 100 év Szerző: George Friedman

George Friedmann Következő 100 év című könyve magyarul a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány támogatásával jelent meg. Részlet az Előszóból.

A 21. század Az Egyesült Államok már a polgárháború óta rendkívül fontos gazdasági fellendülésen megy át. Egy marginális, fejlődő országból nagyobb gazdasággá nőtte ki magát, mint az őt követő négy ország együttvéve. Katonai szempontból jelentéktelen erőből az egész világot uraló erővé vált. Politikai szempontból az Egyesült Államok mindent érint, néha szándékosan, néha egyszerűen a létezése révén. Ennek a könyvnek az olvasása során az olvasóknak úgy tűnhet, hogy a könyv Amerika-centrikus és amerikai szempontból íródott. Lehet, hogy ez igaz, de az alapvetésem nem más, mint hogy a világ valóban az Egyesült Államok körül forog. ...Figyelembe véve a tengeri hatalom kiépítésének és az egész világon történő elhelyezésének hatalmas költségét, a mindkét óceánon otthon lévő hatalom lett a nemzetközi rendszer kiemelkedő tényezője, ugyanazon okoknál fogva, mint amiért NagyBritannia a 19. században uralkodott: azon a tengeren közlekedett, amelyet ellenőrzött. Így Észak-Amerika átvette Európa helyét a Föld középpontjaként – és bárki is uralja Észak-Amerikát, gyakorlatilag biztos lehet abban, hogy ő az uralkodó világhatalom. És, legalábbis a 21. században, ez a hatalom az Egyesült Államok lesz. Természetes erejének és földrajzi helyzetének kombinációja miatt az Egyesült Államok a 21. század központi szereplője lett. Ettől természetesen senki nem fogja kedvelni. Éppen ellenkezőleg, ereje miatt félnek tőle. Ezért aztán a 21. század – különösen az első fele – két, egymással ellentétes harc körül forog majd. Az egyik a másodlagos hatalmaké lesz, akik koalícióba rendeződnek, hogy megpróbálják megfékezni és ellenőrzés alatt tartani az Egyesült Államokat. A második harcot az Egyesült Államok vívja majd, és megpróbálja megakadályozni, hogy egy hatékony koalíció egyáltalán létrejöjjön.

Ha a 21. század elejére, mint (az Európa Korán felülkerekedő) Amerika Korának hajnalára tekintünk, azt látjuk, hogy azzal kezdődik: egy csoport muszlim megkísérli a Kalifátust újra életre hívni – a nagy iszlám birodalmat, amely egykor az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedt. Elkerülhetetlen volt, hogy elsőként az Egyesült Államokra mérjenek csapást, hiszen bele kellett vonni valahogy a világ első számú hatalmát a háborúba, ráadásul gyengének láttatva, hogy ezzel képesek legyenek iszlám felkelést kiváltani. Az Egyesült Államok reakciója erre az volt, hogy megtámadta az iszlám világot. De a célja nem a győzelem volt. Az sem volt világos, mit is jelentene a győzelem. Az Egyesült Államok célja az volt, hogy az iszlám világot megbontsa, és egymás ellen fordítsa, hogy egységes iszlám birodalom ne tudjon létrejönni. Az Egyesült Államoknak nincs szüksége arra, hogy háborúkat nyerjen. Elég, ha egyszerűen megbontja a dolgokat, és így a másik oldal nem tud elég erőre szert tenni ahhoz, hogy fellépjen ellene. Egy bizonyos szinten a 21. században számos, kisebb hatalmak közti konfrontációnak leszünk tanúi, amelyek megpróbálnak koalíciót kötni Amerika megzabolázására, illetve az Egyesült Államok egyre erősödő katonai műveleteit fogjuk látni, amelyek célja a koalíciók szétzilálása lesz. A 21. században még több háború lesz, mint a 20.-ban, de ezek a háborúk sokkal kevésbé lesznek katasztrofálisak a technikai változások és a geopolitikai kihívás jellege miatt. Amint láttuk, egy következő érához vezető változások mindig megdöbbentő módon váratlanok, és ez alól az új évszázadnak az első húsz éve sem lesz kivétel. Az USA–iszlamista háború lassan a végéhez ér, de a következő konfliktus máris látható. Oroszország lassan helyreállítja korábbi befolyási területét, és ez a befolyási terület szükségszerűen provokálja majd az Egyesült Államokat. Az oroszok nyugat felé vonulnak majd a nagy Északeurópai-síkságon

A következő 100 év

(értsd: Germán-Lengyel síkság). Ahogy Oroszország helyreállítja a hatalmát, a három balti országban – Észtországban, Lettországban és Litvániában –, valamint Lengyelországban találkozik az USAvezette NATO-val. Lesznek más súrlódási pontok is a 21. század elején, de ez az új hidegháború adja a lobbanáspontokat az USA–iszlamista háború befejeződése után. Az oroszok nem tehetik meg, hogy ne próbálják meg újra megerősíteni a hatalmukat, ahogy az Egyesült Államok sem teheti meg, hogy nem próbál ellenállni ennek. De végül Oroszország nem győzhet. Súlyos belső gondjai, erőteljesen csökkenő népessége és gyenge infrastruktúrája végül is sivár hosszú távú túlélési esélyeket kínálnak. A második hidegháború, amely kevésbé lesz félelmetes és sokkal kevésbé terjed ki az egész világra, ugyanúgy fog végződni, mint az első: Oroszország összeomlásával. Sokan vannak, akik azt jósolják, hogy az Egyesült Államok következő kihívója nem Oroszország, hanem Kína lesz. Három okból nem értek egyet ezzel a felfogással. Először is, ha közelről megnézzük Kína térképét, azt látjuk, hogy Kína egy fizikailag nagyon elszigetelt ország. Északon Szibéria, délen a Himalája és a dzsungel, Kína lakosságának nagy része pedig az ország keleti felében – ilyen körülmények között a kínaiak nem tudnak könnyen terjeszkedni. A második ok: Kína évszázadok óta nem volt fontos tengeri hatalom, és egy haditengerészetet felállítani hosszú időt vesz igénybe nemcsak a hajók építése, hanem a tengerészek kiképzése és tapasztalatszerzése miatt is. A harmadik és egyben komolyabb ok arra, hogy ne aggódjunk Kína miatt: Kína alapvetően nem stabil. Valahányszor kinyitja határait a külvilág felé, a partvidék felvirágzik, de az ország belsejében élő kínaiak túlnyomó része szegény marad. Ez feszültséghez, konfliktushoz és instabilitáshoz vezet. Nem először nyitott Kína a külkereskedelem irányában, és nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor emiatt instabil lesz. Vannak, akik azt gondolják, hogy az elmúlt harminc év trendjei vég nélkül folytatódnak. Én azt gondolom, hogy a következő évtizedben a kínai ciklus eljut következő és elkerülhetetlen fokára. Ahelyett, hogy kihívónak tekintené, az Egyesült Államok támogatni fogja Kínát és megpróbálja egységben tartani az oroszok elleni ellensúlyként. Kína jelenlegi gazdasági dinamizmusa nem jelent hosszú távon sikert.

A század közepén új hatalmak lépnek majd föl, olyan országok, amelyeket ma nem gondolunk nagyhatalmaknak, de amelyek szerintem a következő néhány évtizedben erősebbek és magabiztosabbak lesznek. Különösen három ilyen ország emelkedik ki. Az első Japán. Japán a világ második legnagyobb gazdasága, de egyben a legsérülékenyebb is, mivel erősen függ a nyersanyag-behozataltól, tekintve, hogy ő maga szinte semennyivel sem rendelkezik. Japán történelmére a militarizmus jellemző, és nem lesz mindig az a marginális pacifista erő, amely eddig volt. Nem is maradhat. Saját súlyos népesedési problémái és a nagymértékű bevándorlástól való beteges rettegése miatt más országokban lesz kénytelen új munkások után nézni. Japán sérülékenysége, amelyről korábban már írtam, és amely terén ez idáig az én elvárásaimnál jobban teljesített, végül is változást fog kikényszeríteni a politikájában. Aztán ott van Törökország, amely jelenleg a világ tizenhetedik legnagyobb hatalma. A történelem során, amikor egy-egy nagyobb iszlám hatalom lépett a színre, azt a törökök vezették. Az Oszmán Birodalom az I. világháború végén összeomlott, és helyette létrejött a modern Törökország. Törökország stabil platform a káosz közepette. A Balkán, a Kaukázus régiója és délre az arab világ mindmind instabil. Ahogy Törökország ereje nő – gazdasága és katonai ereje máris a legnagyobb a térségben –, úgy fog Törökország befolyása is növekedni. Végül ott van Lengyelország. Lengyelország a 17. század óta nem nagyhatalom, de egykor az volt – és úgy gondolom, megint az lesz. Két olyan tényező van, ami ezt lehetségessé teszi. Az első Németország hanyatlása lesz. Gazdasága nagy és még mindig növekszik, de elveszíttette azt a dinamizmust, ami jellemezte két évszázadon át. Emellett a népessége drámai módon csökkenni fog a következő ötven évben, ami aláássa gazdasági erejét. A második tény: az oroszok előretörnek majd Lengyelországgal szemben, Németországnak viszont semmi kedve nem lesz egy Oroszország ellen vívott harmadik világháborúhoz. Az Egyesült Államok azonban Lengyelországot fogja támogatni széleskörű gazdasági és katonai segítséget biztosítva számára. A háborúk – már amikor az ország nem pusztul el – gazdasági növekedést stimulálnak, és Lengyelország az oroszokkal szemben álló államok koalíciójában vezető hatalom lesz.

„A század közepén új hatalmak lépnek majd föl, olyan országok, amelyeket ma nem gondolunk nagyhatalmaknak...” Japán, Törökország és Lengyelország egy olyan Egyesült Államokkal áll majd szemben, amely még magabiztosabb, mint a Szovjetunió második bukása után volt. Akkor robbanásig feszül majd a helyzet. Ahogy a könyv oldalain látni fogjuk, a fenti négy ország közötti kapcsolatok nagyban befolyásolják a 21. századot, és végül a következő világháborúhoz vezetnek. Ezt a háborút a történelem során vívott bármely háborútól eltérő módon fogják megvívni – olyan fegyverekkel, amelyek ma még a sci-fi világába tartoznak. De ahogy megkísérlem majd körvonalazni, ez a 21. század közepén bekövetkező konfliktus az új század első részében keletkezett dinamikus erőkből nő majd ki. De mindennek alapja a 21. század legfontosabb ténye lesz: a népességrobbanás vége. 2050-re a fejlett ipari országok hihetetlen gyorsasággal veszítik majd el a lakosságukat. 2100-ra még a legfejletlenebb országok is olyan születési arányokat érnek el, amelyek stabilizálják a népességüket. Az egész világrendszer 1750 óta arra az elvárásra épült, hogy a népességek állandóan növekedni fognak. Több munkás, több fogyasztó, több katona – mindig ez volt az elvárás. A 21. században azonban ez már tovább nem lesz így. Az egész termelési rendszer meg fog változni. E változás miatt a világ arra kényszerül, hogy még jobban a technikára támaszkodjon – különösen az emberi munkát helyettesítő robotokra és az egyre intenzívebbé váló genetikai kutatásra (nem annyira az élet meghosszabbítására, mint inkább az emberek hosszabb termelőképességének megnövelésére). Mi lesz egy zsugorodó világnépesség közvetlen eredménye? Egészen egyszerű: a század első felében a népességcsökkenés a fejlett ipari országokban komoly munkaerőhiányt hoz létre. Ma a fejlett országok erre a problémára úgy tekintenek, hogy a bevándorlókat távol kell tartani az országuktól. Később, a 21. század első felében a probléma az

lesz, hogy meg kell őket győzni, hogy jöjjenek ezekbe az országokba. Az egyes országok akár odáig is eljutnak, hogy fizetnek majd az embereknek, hogy odaköltözzenek. Ilyen lesz az Egyesült Államok is, amely versenyezni lesz kénytelen az egyre kisebb számú bevándorlóért, és mindent megtesz, hogy rábírja a mexikóiakat, hogy jöjjenek az Egyesült Államokba – ez egy ironikus, de elkerülhetetlen változás lesz. Ezek a változások a 21. század végső válságához vezetnek majd. Mexikó jelenleg a világ 15. legnagyobb gazdasága. Az európaiak távozásával Mexikó, Törökországhoz hasonlóan, hirtelen emelkedni fog a rangsorban, és a 21. század vége felé a világ egyik vezető gazdasági hatalma lesz. Az Egyesült Államok által ösztönzött nagy északra vándorlás miatt a 19. században Mexikótól az USA-hoz került területen kialakult népességi egyensúly drámai módon megváltozik, mígnem az egész régió túlnyomóan mexikói nem lesz. A mexikói kormány a társadalmi realitásra egyszerűen a történelmi vereségek helyreigazításaként fog tekinteni. 2080-ra elképzelésem szerint súlyos konfrontáció lesz az Egyesült Államok és az egyre erősebb és egyre öntudatosabb Mexikó között. Ez a konfrontáció kön�nyen járhat előre nem látott következményekkel az Egyesült Államok szempontjából, és 2100 előtt várhatóan nem is ér véget. A fent elmondottak nagy része elég nehezen felfogható. Az, hogy a 21. század Mexikó és az Egyesült Államok közötti konfrontációban kulminál, nyilván nehezen képzelhető el 2009-ben, ahogy egy erős Törökország vagy Lengyelország képe is. De menjünk csak vissza a fejezet elejére, ahol húszéves szakaszokban bemutattam, milyen volt a világ a 20. század folyamán –látni fogjuk, mit is akarok mondani: a józan ész az egyetlen dolog, amely nagy valószínűséggel tévedni fog. Nyilvánvaló, hogy minél finomabb a leírás, annál kevésbé lesz megbízható. Lehetetlen egy eljövendő évszázad pontos részleteit megjósolni – attól eltekintve, hogy én akkor már régen nem leszek életben és nem fogom tudni, miben tévedtem. De meggyőződésem, hogy igenis lehet látni a széles körvonalait annak, ami történni fog, és valamennyire meg is lehet határozni, jóllehet az a meghatározás spekulatív lesz. Erről szól ez a könyv.

World Economic Forum 2017

Xi Jinping

Szerző: Bendarzsevszkij Anton, Eszterhai Viktor, Gere László, Klemensits Péter, Polyák Eszter

2017-ben január 17-20. között tartották a Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) 47. éves találkozóját a svájci Davosban, melynek fő tematikáját az alkalmazkodni képes és felelős vezetés adta. A rendezvényen mintegy háromezer résztvevőt fogadnak, nagyrészt politikai vezetőket, az akadémiai szféra, gazdasági, pénzügyi, üzleti területek, valamint kutatóintézetek képviselőit a világ minden tájának több mint 100 országból.

Európa problémái Noha a davosi találkozón Európa jövője és az ezzel kapcsolatos kihívások a kezdetektől a figyelem középpontjában álltak, számos vezető politikus nem vett részt a rendezvényen, mint például Angela Merkel német kancellár, vagy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. A megjelentek közül a legnagyobb várakozás Theresa May brit miniszterelnök beszédét előzte meg, akinek a Brexittel kapcsolatos álláspontját a politikai és az üzleti elit részéről nagy érdeklődés kísérte. Valójában a miniszterelnök beszéde sok újdonságot nem árult el a Brexit stratégiájával kapcsolatban, viszont egyértelműen állást foglalt a globalizáció mellett és Nagy-Britannia globális szerepének megerősítéséről beszélt. Ehhez azonban a politikusok és az üzleti élet vezetői részéről is nagyobb együttműködést remél, hogy a globalizáció új korszaka valóban pozitív eredményekkel járjon a társadalom nagy része számára. A brit pénzügyminiszter Philip Hammond a Brexitért Tony Blair kormányát tette felelőssé, aki a közép- és kelet-európai államok uniós csatlakozása után nem volt hajlandó átmeneti korlátozásokat bevezetni a bevándorlókkal kapcsolatban. Véleménye szerint pedig egyértelműen az ennek következtében kialakuló bevándorlásellenes hangulat számlájára írható a Brexit. Hammond szerint a folyamat negatív hatása a brit gazdaságban érezhető, 2017-ben ezért csupán 1,5%-os gazdasági növekedésre számít. London polgármestere Sadiq Khan arra figyelmeztetett, hogy a Brexit a briteknek és az EU-nak sem jó, mivel a Nagy-Britanniát elhagyó vállalatok aligha

fognak a kontinensre települni, inkább az Egyesült Államokat választják. A szigetországnak pedig a közös európai piachoz való hozzáférése továbbra is alapvető érdeke. A német pénzügyminiszter elsősorban Theresa May londoni nyilatkozataira reagált, amelyben a brit kormányfő, hogy az országba vonzza a befektetőket, kilátásba helyezte a jelentős adócsökkentést arra az esetre, ha a Brexit tárgyalások eredménytelenül végződnének. Wolfgang Schäuble szerint valódi globális gazdaságként Nagy-Britanniának ezentúl is be kell tartania a nemzetközi megállapodásokat így többek között nem válhat adóparadicsommá sem. A Brexit mellett az EU válsága is központi téma volt. A holland miniszterelnök Mark Rutte azon véleményének adott hangot, hogy az európai szuperállam eszménye megbukott, Brüsszelnek tisztelnie kell a tagállamok szuverenitását és a Brexit tapasztalatainak fényében a tagállamok közötti szabad mozgás is felülvizsgálatra szorul. Martin Schultz az Európai Parlament elnöke élesen bírálta Rutte kijelentéseit, szerinte a tagállamok vezetői nem vállalva a felelősséget döntéseikért, a problémákért Brüsszelt kiáltják ki bűnbaknak. Schultz úgy látja, hogy globális téren az európai államok önállóan képtelenek a versenyre, ezért az EU fennmaradása mindnyájunk közös érdeke. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke szerint a középosztály frusztráltsága tekinthető felelősnek a populizmus és az unióellenesség felerősödése miatt, így az európai intézmények bírálata a politikusok részéről csak negatív következményeket eredményezhet.

Xi Jinping: Kína a világ élén? A 2017-es davosi World Economic Forum egyik legjelentősebb beszéde Xi Jinpinghez köthető, aki a Kínai Népköztársaság elnökei közül elsőként vett részt személyesen is az eseményen, tovább növelve ezzel előadása jelentőségét. Beszéde azért is fontos, mert egyértelműbben fogalmazta meg Kína jövőbeni viszonyát és elképzeléseit a fennálló világrenddel kapcsolatban. Tette ezt úgy, hogy beszéde az amerikai elnökválasztásból nyertesként kikerült Donald Trump várható politikájának a folyamatos reflexiója volt. Xi üzenete egyértelmű volt: Kína bejelentkezett a világ vezető szerepére. Xi előadásának a tartalma több logikai elemre bontható. Első, markáns üzenete, hogy Kína a világgazdaság motorja, a jövő nagyhatalma. Az elnök beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy – a kedvezőtlen világgazdasági környezet ellenére – 2016ban a kínai gazdaság 6,7%-kal növekedett. Kína kilátásai kiválóak ahhoz, hogy a világ vezető nagyhatalma legyen, különösen, ha a fejlődő országok első számú képviselőjeként tud fellépni. Beszédében utalt arra, hogy a világgazdaságban egy alapvető fordulat megy végbe: a korábbi gazdasági központok

jelentősége halványul és fejlődő országok szerepe dinamikusan növekszik (2016-ban a fejlődő országok adták a globális növekedés 80%-át). A beszéd második fontos üzenete, hogy Kína egy status quo hatalom a világgazdaságban. Bár sokan kritizálják Kínát, hogy célja a világgazdaság rendjének a felborítása, Xi elnök többször is hangsúlyozta, hogy országuk elkötelezett a világgazdaság intézményeinek és működési szabályainak a megőrzésében. A kínai elnök kiemelte, hogy bár a globalizációt ma sokan problémaként azonosítják – amely többek között tetten érhető a Brexit és az amerikai elnökválasztás eredményében is – valójában ez egy olyan trend, amelyet nem lehet visszafordítani. A globalizáció és a szabad kereskedelem ráadásul nagyban hozzájárult a globális szegénység csökkentéséhez, amelynek egyik legnagyobb nyertese éppen Kína. A világ sok gondjáért szerinte nem a gazdasági globalizáció a felelős, hanem a nemzetközi pénzügyi válságokat kiváltó profithajhászás, valamint a globális pénzügyi rendszer alacsony szabályozottsága. Xi hangsúlyozta a nemzetközi egyezmények fontosságát (pl. a Párizsi Klímaegyezmény betartását), és elítélte a kizárólag nemzeti érdeken alapuló

World Economic Forum 2017

politizálást. Mindez kettős kritika volt az USA számára: Trump nemzeti érdeket előtérbe helyező politikájának a bírálata is volt, valamint arra is rámutatott, hogy az USA nem hajlandó azokat az intézmények által előírt feladatokat ellátni, amelyeket döntően ő maga alakított ki a második világháborút követően. Xi úgy látja, a világ vezető nélkül maradt, és ezt a pozíciót az idők szavát pontosan értő Kína fogja betölteni. Hozzátette azt is, hogy a vezető szerepének a beteljesítése nem csupán Kína ambíciója, de a nemzetközi közösség vágya is. Az elnök davosi felszólalásának harmadik üzenete, hogy Kína egy felelősségteljes nagyhatalom: azon túl, hogy az ország hozzájárul a világgazdaság növekedéséhez – mindenekelőtt a hazai és a nemzetközi innováció támogatásával (pl. 4. ipari forradalom elősegítésével), Kína nyitva hagyja kapuit más államok számára. Hozzátette, hogy támogatja más országok modernizációját, és szívesen segíti őket a gyors gazdasági fejlődésben. Mindez szintén az USA felé megfogalmazott kettős kritika, támadva egyfelől a befelé fordulás politikáját, valamint azt, hogy az USA egyre kevésbé biztosítja a globális közjót a kisebb országok számára. Az elnök negyedik üzenete, hogy Kína a nemzetközi szabályok reformálásával – igaz a fennálló nemzetközi keretrendszeren belül –, egy igazságosabb, a fejlődő országok igényei iránt nyitottabb rendszer mellett tette le a voksát. A jelenlegi világgazdasági rendszer ugyanis a világ változásával nem tudott lépést tartani, amely törvényszerűen hibákhoz vezetett, ezt pedig Kínának szándékában áll kijavítani. Az elnök szerint a fejlődő országok – nem kimondva mindenekelőtt Kína – számára nagyobb részt kell biztosítani a globális kormányzásból. Az aktívabb kínai nemzetközi politizálás igényét tükrözte például a globális pénzügyi rendszer szabályozásának az említése. A megváltozott környezet azonban Xi szerint új elvi, és értékrendi alapokat is követel, amelynek kulcselemét a kölcsönös előnyök adják. Mindez úgy értelmezhető, hogy a nemzetközi porondon több évtizedes alacsony aktivitású külpolitikát követő Kína a jövőben szabályalkotó szereplőként kíván fellépni. Kína azonban nem kíván az USA-hoz hasonló hegemón szerepet betölteni, nem mutat egy általános, mindenki által követendő modellt, ehelyett az egyéni utak megtalálására biztat.

Megállapítható, hogy a nagy víziók ellenére Xi beszédén továbbra is érződik a pragmatikus kínai külpolitikai hozzáállás, amely megfelel az ország nemzeti érdekeinek. Xi ugyanis reményének adott hangot, hogy más országok is nyitva hagyják az ajtót a kínai kereskedelem és befektetők előtt, mert – mint hangsúlyozta – egy kereskedelmi háború egyik félnek sem az érdeke. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kínai vezetés úgy érzi, az amerikai elnökválasztás olyan változást hozott az USA nemzetközi pozícióiban, amely lehetővé teszi Kína szerepének gyors növelését. Bár az említett célok realitása, az elmélet és a gyakorlat viszonya erősen vitatható, Xi Jinping davosi beszéde mindenképpen az USA hegemóniáját követő időszak egyik fontos momentumának tekinthető. Egyesült Államok Amerika leköszönő vezetői Az USA számára az idei World Economic Forum egy új korszak határán került megrendezésre. Joe Biden, a leköszönő Obama-kormányzat alelnöke felvonultatta a liberális világrend történetét, amelyben az intézményeken és szövetségeken keresztül hitet tettek a béke mellett. A 20. század második felének sikereit megalapozó világrend az utóbbi időben fokozott nyomásnak lett kitéve, s Biden szerint sürgősen meg kell védeni. A globalizáció hatásai közül lesújtó a növekvő szakadék gazdagok és szegények között, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fejlődő világ lakóinak millióit emelte ki az igazán mélyszegénységből. A negyedik ipari forradalom vívmányai tovább tágíthatják a szakadékot, ha a munkaerőpiacról sokan kiszorulnak, azonban a technológiai fejlődést nem lehet, és nem is kell megállítani. Sokkal többet jelentene egy igazságos adórendszer és az elérhető felsőfokú képzések megoldása. Biden kiemelte a szélsőséges politikai eszmék kis�szerűségét is, a populizmus, az erőltetett nacionalizmus és az elzárkózás háborúkhoz vezetnek. Ezzel ellentétben arra a jószívűségre kell alapozniuk, ami lehetővé tette a Marshall-segélyt és az ENSZ alapításának indítványozását. A távozó alelnök emellett a rák elleni küzdelemről beszélt, amelyért alelnöksége után a National Cancer Moonshot élén fog dolgozni.

Gazdaság Az IMF a fórum alkalmából ismertette legújabb előrejelzéseit, amelyek némileg módosultak az utóbbi időben, hiszen a feltörekvő piacok helyett Európa, az USA, Japán és Kína felelnek a 2017-ben és 2018-ban várható globális gazdasági növekedésért. 2016 első félévének pénzpiaci hullámzásai után stabilizálódott a növekedés. Az amerikai elnökválasztás után az eszközök jelentős újraárazása következett, s a dollár erősödött, míg a jen gyengült. A kiigazodás azonban a jövő amerikai belpolitikai várakozásait is tükrözi, az IMF a politikai irányvonal változása miatt némileg emelte a várható növekedésre vonatkozó becsléseit. Néhány ország, így az USA is, teljes kapacitása közelébe került, ezért a hosszabb távú befektetések és az igazságosabb adórendszerre kell helyezniük a hangsúlyt. Az elemzés végkövetkeztetése egybecseng a fórum legtöbb felszólalójának véleményével: a fenntartható növekedésnek együtt kell járnia az inkluzív növekedéssel. A globális gazdasági vitákban hosszú ideje folyamatosan napirenden van a szabadkereskedelmi egyezmények és a protekcionizmus jövője. Roberto Azevedo, a WTO igazgatója aggodalmát fejezte ki, miután részt vett a kereskedelmi miniszterek, köztük

World Economic Forum 2017

29 WTO-tag beszélgetésén. A vizionált kereskedelmi háború ugyanis nem teremtene munkahelyeket, hanem komoly válságot eredményezne, amelynek még az említése is káros.

Hennis-Plasschaert holland védelmi miniszter az erős transzatlanti kapcsolatok megtartását reméli, Isabel de Saint Malo de Alvarado panamai külügyminiszter pedig a nemi különbségeket figyelembe vevő kommunikációt vár az új amerikai elnöktől.

Célkeresztben Donald Trump elnök Amerika jövője Az Egyesült Államokkal kapcsolatban az új korszak kezdete volt a leggyakrabban emlegetett kifejezés. Anthony Scaramucci, a Fehér Ház nyilvánosságért felelős irodájának vezetője szerint a nagy többség félreértette az új elnököt, aki csupán stílusában nyersebb, mint azt a vezetők megszokhatták, valójában pedig kiemelkedő stratéga, remek politikai ösztönökkel rendelkező geopolitikai gondolkodó, aki számára fontosak az emberi kapcsolatok. Donald Trump a populizmus meglovaglásával kerülhetett be a Fehér Házba, s a világ számos más pontján is megrendült a választók korábbi vezetőkbe vetett bizalma. Eric I. Cantor, a Moelis & Company amerikai befektetési bank vezérigazgatója arról beszélt, hogy a képviselőház republikánus többségének korábbi vezetője is kiállt Trump mellett, mivel szerinte az országnak erős vezetőre van szüksége, főként gazdasági téren. Alexandre De Croo belga miniszterelnök-helyettes óvatosságra intett, mivel a politikában a félelem és az identitás mérgező elegyet alkot, s vigyázni kell, hogy a vezetők milyen nyelvet legitimálnak. A probléma gyökere azonban abban is keresendő, hogy a szélsőségekhez gyakran a fővonalbeli politikusok és az egyszerű emberek eltávolodása vezet. A párbeszéd résztvevői a fiatalokban bíznak, mint a populizmus lehetséges megállítóiban. Az esemény a Donald Trump beiktatását megelőző néhány napban zajlott, ezért többen kifejezték várakozó álláspontjukat az új elnökséggel kapcsolatban. Jack Ma, az Alibaba vezetője több időt adna Trumpnak, hiszen nem kellene kereskedelmi háborút kezdeni Amerika és Kína között. John Kerry leköszönő külügyminiszter nem gondolja, hogy Trump szembe menne az általa elért eredményekkel, így például az iráni megegyezéssel, amelyet az USA több szövetségese is támogat. A kereskedelem terén kíváncsian várja, hogyan fognak megbirkózni a munkanélküliség fő okozójával, a technológiával. Igor Szuvalov, orosz miniszterelnök-helyettes reméli, hogy Trump olyan kiváló elnök lesz, mint amilyen vállalkozó volt, s Oroszországgal egyetértésben, párbeszédet folytatva hasonló megoldást szorgalmaz majd Ukrajnával kapcsolatban, mint az oroszok. Jeanine

A Trump-elnökséggel kapcsolatos elképzeléseket alapvetően meghatározzák a bezárkózás, a protekcionizmus és a vezető hatalom nélkül maradó multipoláris világ félelmei. Amerikai és a világ jövőjéről kérdezték Henry Kissinger volt külügyminisztert is, aki szerint a korábban ismert nemzetközi rendszer szétesőben van, s felhívta a figyelmet Xi Jinping kínai elnök a gazdaság terén javasolt új, lehetséges nemzetközi rendjére.

„Trump elnöknek meg kell találnia Amerika helyét a világban, amivel hozzájárulhat az új világrend megteremtéséhez.” Trump elnöknek meg kell találnia Amerika helyét a világban, amivel hozzájárulhat az új világrend megteremtéséhez. Obama nagy érdeme volt, hogy visszavonta az amerikai jelenlétet számos helyen, ugyanakkor sokakban félelmet váltott ki a befolyás eltűnése. Az oroszokkal kapcsolatos politikában alapvetően egyetért az új elnök konfrontációt kerülő hozzáállásával, mivel ez az ország sajátos történelme miatt különleges eset. Egy komoly párbeszédben bízik, amely visszaszorítaná a katonai nyomást, s ebben látja az új elnökség egyik fontos feladatát. Egy multipoláris világban a transzatlanti partnerség fontosabb, mint valaha, szükség van egy világrendszerre egy olyan Földön, ahol bármelyik szereplő bárhol és bármikor hatást gyakorolhat. A szövetség nélkül a transzatlanti térség veszélybe kerülne, az intézmények aktualitását azonban újra kell gondolni, a mai kihívásoknak megfelelően. Az USA és az európai országok különböző hozzáállással kezdték meg az építkezést évtizedekkel ezelőtt, ezért most újra kell osztani a szerepeket.

A globális biztonság kérdése megjelent számos kerekasztalban, s ennek kapcsán felmerült az új amerikai vezetés is. A biztonságpolitika terén elsőként az orosz kapcsolatok és azok közel-keleti helyzetre gyakorolt hatása kerülhet Trump napirendjére, valamint kiemelten kezelik majd a kínai–amerikai kapcsolatokat is. Egyes kockázati tényezők, mint például Oroszország és Ukrajna történelmi kapcsolata már most is megjelentek, a nukleáris fegyverek terén pedig magas az észak-koreai kockázat. A biztonsági kerekasztalban részt vevő Tzipi Livni szerint először tisztázni kellene, hogy mit jelent a „Make America Great Again” szlogen, ha ugyanis arra utal, hogy az USA fontos globális szereplő, és meg akarják védeni az értékeiket, akkor többen támogatnák az elképzelést. Oroszország és Davos Az idei orosz delegációt a Davosi Világfórumon Igor Szuvalov miniszterelnök-helyettes és Maxim Oreskin gazdaságfejlesztési miniszter képviselték. Az orosz üzleti szféra több jelentős képviselője is jelen volt, úgy, mint a legnagyobb orosz bank, a Szberbank vezérigazgatója, German Gref; a második legnagyobb bank, a VTB vezetője Andrej Kosztyin; az orosz innovációs központ, a Rosznano vezetője, Anatolij Csubajsz és az orosz ipari milliárdos Oleg Deripaszka. Az orosz delegáció vezetője, Igor Szuvalov leginkább az orosz gazdaság pozitív tendenciáiról beszélt. Szuvalov szerint a kormány 2017-ben 1-2%-os GDP növekedést vár, és ez alapján arra számítanak, hogy a közvetlen külföldi befektetések újra megindulhatnak az országba a 2014-es tőkekivonulás után. Az orosz miniszterelnök-helyettes szerint, aki most nem fektet be Oroszországba, az a „későbbiekben bánni fogja.” Szuvalov előadása azt a benyomást keltette, hogy Kreml is bizonytalan abban az értékelésében, hogy mit fog hozni valójában ez az év, de mindenáron próbálja meggyőzni a nemzetközi partnereit arról, hogy 2017 lesz a fordulópont, és Oroszország gazdasági válsága elmúlt. Két évvel ezelőtt, 2015-ben is Igor Szuvalov képviselte az országot, és tény, hogy akkor sokkal nehezebb dolga volt. Azt kellett bizonyítania, hogy a nemzetközi összefogás és az izoláció nem rengetheti meg Moszkva pozícióit, és mindenki az orosz vezetés mögött áll. „Kibírunk bármilyen nélkülözést az ország határain belül” – mondta akkor Szuvalov.

Az idei, sokkal nyugodtabb környezetben megtartott hivatalos orosz szerepléseknek azonban egészen más üzenete volt: az orosz közeledés előszelét olvashatjuk ki belőle. 2018-ban Oroszországban újra elnökválasztásra kerül sor, és Vlagyimir Putyin politikája a nemzetközi eseményeket tekintve már egyáltalán nem tűnik különcnek, de annál inkább beleillik a nemzetközi trendekbe. Szuvalov előadásában egy szó sem volt a reformokról – nem úgy, mint például Dmitrij Medvegyev 2013-as davosi szereplésekor – a stagnálás maga itt fontosabb volt, mint a fejlődés, mert a válságból való kilábalást jelentheti. Nem számít, hogy feloldják-e a szankciókat – bár Szuvalov sugalmazása alapján mindenki jobban járna, ha megtörténne a szankciók eltörlése. Külső körülmények ide vagy oda, Szuvalov szerint minden a helyére kerül, az orosz gazdaság még ha nem is jelentős, de mégis növekedésnek indul, az orosz rubel stabil, az olajárak pedig szintén növekednek. Az orosz ipari milliárdos, Oleg Deripaszka (aki többek között a világ legnagyobb alumíniumvállalatának, a RUSAL-nak a tulajdonosa) beszéde is ezt a passzív üzenetet erősítette, bár némileg mérsékeltebben: szerinte az idei évben is maradnak majd az Oroszország elleni szankciók, és ehhez alkalmazkodni kell. Az üzletember szerint Trump személye túlértékelt, és Oroszország gazdasági körei számára nem hoz jelentős változásokat az új amerikai elnök. Deripaszka szerint Moszkva számára sokkal inkább számít az, hogy ki irányítja Németországot, Oroszország egyik legfontosabb üzleti partnerét. Az Egyesült Államok részéről Joe Biden volt amerikai alelnök fogalmazott meg vádakat Oroszországgal szemben Davosban. Biden szerint Oroszország lépései megmutatták a szankciók szükségességét, ezért a szankciókat Moszkvával szemben továbbra is fenn kell tartani. Biden szerint Európának csökkentenie kellene az energetikai függőségét Oroszországgal szemben, és hatékony védekezést kell kialakítania a kibertámadásokkal szemben az USA elleni hackertámadásokból okulva. Ezzel szemben egészen más véleményen volt Henry Kissinger geopolitikus, korábbi amerikai külügyi vezető. Kissinger élőben jelentkezett be videós kapcsolaton keresztül a Világfórumon, és elmondta, hogy összességében támogatja Donald Trump újonnan megválasztott amerikai elnök politikáját Oroszországgal kapcsolatban. A geopolitikus szerint

World Economic Forum 2017

csökkenteni kell a konfrontációt Oroszországgal, és Trump elnökségének ez lehet az egyik fő prioritása. Figyelemre méltó volt Davosban a kínai vezető, Xi Jinping találkozója az ukrán államfővel, Petro Porosenkóval. A találkozó után Porosenko reményét fejezte ki, hogy Kína békéltetőként léphet fel Ukrajna ügyében a nemzetközi porondon, ami kétségtelenül egy újabb diplomáciai lehetőséget jelentene Kína számára. Arra valójában nem sok esély mutatkozik, hogy Oroszország hagyná, hogy Kína partner legyen az ukrán konfliktus rendezésében, de önmagában is szimbolikus a kínai vezető fellépése az ügyben, és azt jelzi, hogy Kínának európai aspirációi is vannak. Ukrajnában az elmúlt években fokozatosan növekszik a Kínával folytatott áruforgalom, és Kína 2015-ben Ukrajna második legfontosabb kereskedelmi partnere volt. Technológia, innováció A World Economic Forum kiemelt figyelmet fordít a technológiai innovációk gazdasági hatásaira, idén is több szekció foglalkozott közvetlenül vagy közvetetten ezzel a témával. Ezeknek a beszélgetéseknek a konklúziója az volt, hogy a 4. ipari forradalom elkerülhetetlenül a küszöbön áll, akár készen állunk rá, akár nem, de nyilvánvalóan megfelelően fel kell készülni rá, ha egy ország versenyképes akar maradni. Az ebben a szekcióban elhangzó beszélgetések mindegyike azzal foglalkozott, hogyan tudnak majd megbirkózni törékeny társadalmaink az online korszak, a mesterséges intelligencia és automatizáció munkaerőpiacra gyakorolt átforgató hatásaival. A felszólalók mindegyike egyetért abban, hogy egyre nagyobb szükség van a hosszú távú gondolkodásra ahhoz, hogy készen álljunk az előttünk álló mélyreható változásokra. A felelős vezető szerepe ebben a folyamatban az lesz, hogy lehetőséget adjon a dolgozóknak a jövőben szükséges képességek elsajátítására.

„A digitális innováció átformálja az iparágakat, új alapokra helyezi a meglévő üzleti és működtetési modelleket.”

Meg Whitman, a Hewlett Packard cég vezérigazgatója szavaival: „A technológia minden egyes iparágat és munkahelyet felforgat. A változás üteme pedig a jövőben csak még tovább fog gyorsulni.”

Jack Ma

Jack Ma, az Alibaba alapítója szerint a következő 30 év kritikus fontosságú a világ számára, ugyanis minden technológiai forradalom nagyjából 50 évig tart, mi pedig az elmúlt 20 évben szemtanúi lehettünk az olyan tech-óriások felemelkedésének, mint az eBay, Facebook, az Alibaba és a Google. Fontos felkészülnünk arra, mi történik a következő 30 évben, és ennek az időszaknak arról kell szólnia, hogyan kezeljük a technológia hatásait. A legfontosabb, hogy a technológiát mindennapjaink részévé tegyük. Továbbá, oda kell figyelnünk a 30-as éveikben járó generációra, az úgynevezett internet-generációra. Ők fogják megváltoztatni a világot, vagyis felépíteni az új világot. Harmadsorban pedig azokra a vállalatokra kell odafigyelni, melyek kevesebb mint 30 fővel működnek. Ez a hármas a legfontosabb Ma szerint: a következő 30 év, a 30 évesek és 30 dolgozó.

„Jack Ma, az Alibaba alapítója szerint a következő 30 év kritikus fontosságú a világ számára...” A mesterséges intelligenciával kapcsolatban Sergey Brin, a Google társalapítója azt mondta, sokáig nem számolt vele, nem gondolta, hogy ilyen mértékű előrelépést mutat a technológia, ugyanis a ’90-es években folytatott mesterséges intelligenciával kapcsolatos próbálkozások sorra kudarcot vallottak. Ma már a Google Brain, a vállalat mesterségesintelligencia-projektje oly mértékben előrehaladott, hogy a cég minden más projektjét érinti, legyen szó a képkeresésről vagy a reklámok optimalizálásáról. És még most is, hogy a mesterséges intelligenciát már számos területen alkalmazzák, lehetetlen megjósolni a technológia jövőbeli felhasználási területeit, a lehetőségek száma ugyanis gyakorlatilag végtelen. A mesterséges intelligencia fejlődése Brin szerint egyenes következménye az elmúlt 200 év iparosodásának, de kérdés, hogy milyen változásokat fog hozni az oktatásban, képesítésben és a foglalkoztatásban?

A digitális innováció átformálja az iparágakat, új alapokra helyezi a meglévő üzleti és működtetési modelleket. Ezzel együtt alapvető hatással van a társadalomra, számos kihívást és lehetőséget hozva a vállalatok és politikai döntéshozók számára. A World Economic Forum kidolgozott egy Digitális Átállást Előkészítő Fehér Könyvet, melynek célja, hogy betekintést nyújtson, milyen hatásokkal jár majd a digitális gazdaság a vállalatokra, és a szélesebb értelemben vett társadalomra az elkövetkező évtizedben. 3

„Ez a hármas a legfontosabb Ma szerint: a következő 30 év, a 30 évesek és 30 dolgozó.” Egyes tanulmányok azt vetítik előre, hogy az automatizációval a jelenlegi álláshelyek akár fele-kétharmada veszélybe kerülhet. Ezzel együtt

globális szinten 2020-ig még nagyjából 500 millió munkahelyet kell teremteni. „A jövő foglalkoztatási válságára nagyobb figyelmet kell fordítani, különben még komolyabb politikai reakciókra készülhetünk fel a jövőben” – hangsúlyozta Philip Jennings, az UNI Global Union szervezet főtitkára. A döntéshozók három fő pontban foglalták össze, hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet: • gyakornoki programokat kell meghirdetni a fiatalok számára. Az oktatás ne csupán ismeretek átadását jelentse (klasszikus iskolai környezetben), hanem képességek kifejlesztését, a munka világára való felkészítést. • az élethosszig tartó tanulásra kell felkészülni: folyamatosan változó gazdasági igényekre kell felkészülni, ehhez rugalmas képzésekre van szükség. Szorosabb együttműködést kell kiépíteni a kormányok és a vállalatok között. • munkavállalói jogok biztosítása az ún. platform gazdaságban: az önfoglalkoztatás (ilyen pl. az Uber) egyre terjedőben van, ezért egyre nagyobb szükség van a jogi keretei megteremtésére a munkavállalók érdekékben.

A Müncheni Biztonságpolitika Konferencia

Müncheni Biztonságpolitika Konferencia

Szerző: Bendarzsevszkij Anton, Eszterhai Viktor, Gere László, Klemensits Péter, Polyák Eszter

2017. február 17-19. között 53. alkalommal rendezték meg a világ legnagyobb jelentőségű biztonságpolitikai összejövetelét, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, a külpolitikai témák Davosáti. A rendezvényen mintegy 500 meghívott vezető – többek között 47 külügyminiszter és 30 védelmi miniszter vett részt, hogy megvitassák a világ legfontosabb aktuális nemzetközi biztonságpolitikai válságait és jövőbeli kihívásait.

Már több mint ötven éve, mintegy félezer döntéshozó és vezető politikus részvételével rendezik meg Münchenben évről évre a világ legfontosabb külpolitikaibiztonságpolitikai ügyeket tárgyaló eseményét, a Munich Security Conference-t (MSC). Az esemény levezetője a tavalyihoz hasonlóan ismét Wolfgang Ischinger nagykövet volt, a résztvevők listáján többek között John McCain, szenátor, Boris Johnson brit külügyminiszter, Petro Porosenko ukrán elnök, Angela Merkel német kancellár, Michael Pence, az USA alelnöke, António Guterres ENSZ-főtitkár, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, Haider Al-Abadi iraki miniszterelnök, Wang Yi kínai külügyminiszter, Adel bin Ahmed Al-Jubeir szaúdi külügyminszter, Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter és Bill Gates is szerepelt. Az idei müncheni biztonságpolitikai konferencia legfőbb témája kétségtelenül Donald Trump elnöksége volt, és az ehhez kapcsolódó biztonságpolitikai bizonytalanságok és kihívások. Trump személyére futott ki a beszélgetés akár Szíriáról, akár Oroszországról, akár Kínáról volt szó. A február 17-19 között megtartott konferencia második legtöbbet emlegetett témája pedig Oroszország volt. A müncheni konferencia előestéjén az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov találkozott a NATO főtitkárával, Jens Stoltenberggel. Bár a találkozó valódi eredményeket nem hozott, de a felek megvitatták az ukrán helyzetet, és újra kiemelték a párbeszéd szükségességét.

Az idei esemény legfontosabb témái a következők voltak:

Előtérben Oroszország

a minszki egyezményeket és felelősséget vállaljon a konfliktus miatt. Pence szerint annak ellenére, hogy az USA együttműködést keres Oroszországgal, és azon dolgozik, hogy normalizálódjon a viszonyuk, nem tudnak eltekinteni az agresszív orosz politika miatti biztonsági kihívásoktól. Ukrajna ügyében Pence így határozott kiállást és következetességet ígért. Michael Pence a konferencián jelzett az Egyesült Államok NATO szövetségeseinek is: az amerikai alelnök figyelmeztetett mindenkit a szövetségben tett vállalására a 2%-os GDP arány elérésében a védelmi költségvetés terén. Jelenleg a NATO 28 tagállamából csupán öten teljesítik a 2%-os kötelezettséget. Washington Trump korábbi kijelentéseinek megfelelően így határozottabb lesz a teljesítés melletti fellépésben, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy Európában a következő években komolyabb szintű fegyverkezés indulhat meg a 2%-os GDP arány teljesítése miatt.

Már a konferencia elején az Oroszországgal kapcsolatos viták alaphangulatát megadta az amerikai alelnök, Michael Pence beszéde, aki Trump orosz közeledésével szemben egy elég határozott hangot ütött meg, amivel a jelek szerint a Moszkvát képviselő orosz külügyminisztert, Szergej Lavrovot is meglepte. Az amerikai alelnök elmondta, hogy az Egyesült Államok azon fog dolgozni, hogy Oroszország betartsa

A konferencián több amerikai szenátor is beszédet tartott, akik hangsúlyozták, hogy bármit is mutasson Trump külpolitikája Oroszország felé, a szenátus ellene lesz, és nem hagyja majd teljesülni. Így például Lindsey Graham, republikánus szenátor arról beszélt, hogy az orosz hackertámadások miatt, amelyekkel beleavatkoztak az amerikai elnökválasztásba, a szenátus újabb szankciókat készít elő Moszkva ellen.

• A z Európai Unió jövője: együtt, vagy külön? • A Nyugat jövője: bukás, vagy fellendülés? • A NATO jövője: „elavult”, vagy „nagyon fontos”? • Egészségbiztonság: apró kórokozók – hatalmas robbanás • Klímabiztonság: a nyilatkozatok és valódi eredmények tükrében •R adikális extrémizmus és terrorizmus •T öbbé nem csendes? Kelet-Ázsia és a Koreai-félsziget biztonsága •E urázsia törésvonalai •A demokrácia támadása és meghackelése •K ongresszusi vita az USA külpolitikájáról •B eavatkozás Szíriában.

Graham szerint amennyiben az amerikai államfő nem teszi meg a szükséges lépéseket az ügyben, úgy a szenátus fogja ezt megtenni. Chris Murphy szenátor pedig arról beszélt, hogy Oroszország túlságosan kicsi árat fizetett eddig a tetteiért, és azon lesznek, hogy elszámoltassák. Michael Pence kritikus beszéde – főleg Trump korábbi kijelentései fényében – meglephette a Kremlt. A beszéd után nem sokkal reagált rá az orosz parlament felsőháza, a Föderációs Tanács is, és a Financial Times szerint csalódottnak tűnt Szergej Lavrov, orosz külügyminiszter is a müncheni beszéde során. Az orosz Föderációs Tanács szerint az amerikai álláspont „lehetőséget ad Kijevnek, hogy a végtelenségig szabotálják a minszki egyezményeket”. Az amerikai alelnök után beszédet tartó orosz külügyminiszter nemigen leplezte csalódottságát. Nem volt egyszerű dolga, hiszen Trump közeledést sugalló kijelentései mellett még nem lehetett tudni, hogy milyen pozíciót vesz fel az amerikai külpolitika, így Pence beszéde után talán még improvizálnia is kellett. Így mondhatta Lavrov ironikusan azt, hogy „Moszkva addig nem törli el a szankciókat az Európai Unióval szemben, amíg nem teljesülnek a minszki egyezmények.”

A Müncheni Biztonságpolitika Konferencia

Szergej Lavrov, Oroszország külügyminisztere

„Poszt-igazság, poszt-Nyugat,, poszt-világrend”? A müncheni konferencia előtt a München Biztonságpolitikai Konferencia Alapítványa nyilvánosságra hozta az éves jelentését, amely Európa és a világ biztonságpolitikai kihívásaira fókuszál.2 A jelentés szerint a világ a legnagyobb instabilitás időszakába lépett a II. világháború vége óta. A szerzők szerint a 2017-es év kritikus lesz Európa számára. Donald Trump, amerikai elnököt nem érdekli Európa jövője, és inkább konkurensként tekint az Európai Unióra, nem pedig globális együttműködő partnerként. A jelentés kiemeli, hogy Trump esetleges oroszbarát politikája valójában nem segíti elő a békét, hanem pont ellenkezőleg, háborúhoz járul hozzá Európában. Európa és a transzatlanti kapcsolatok jövője

Lavrov a hidegháborút is megemlítette az előadásában, és arról beszélt, hogy a NATO a hidegháború eszköze maradt. „Azt mondják, hogy a háborúk az emberek fejében kezdődnek el, és a logika szerint ugyanott kell végződniük. De a „hidegháborúval” ez a jelek szerint még nem esett meg, amennyiben egyes európai és amerikai politikusok nyilatkozatai alapján ítéljük meg a helyzetet” – mondta Lavrov Münchenben. Lavrov hangsúlyozta azt is, hogy szerinte a NATO bővítése volt az, amely az elmúlt 30 év legfeszültebb helyzetéhez vezetett Európában. Az Egyesült Államokról beszélve pedig elmondta, hogy „Moszkva pragmatikusan, egymás iránti tiszteletre és a globális stabilitás miatti felelősségtudat építésére törekszik Washingtonnal. Donald Trump békülékeny kijelentései ide vagy oda, az Egyesült Államok az elmúlt két hónapban több lépést is tett Oroszország ellen. Így december 29én, Barack Obama elnökségének utolsó napjaiban 35 orosz diplomatát utasítottak ki az országból, két orosz diplomáciai létesítményt pedig bezáratták (hírszerzési tevékenységre hivatkozva).

Legutóbb február 16-án tettek Moszkva-ellenes lépéseket Washingtonban: egy törvénytervezet került az amerikai szenátus elé, amely teljes kontrollt adna a szenátusnak az Oroszországgal szembeni szankciók kezelésében. A törvénytervezet egyrészt 120 napos határidőt vezetne be a szankciók feloldásához, másrészt pedig törvényi erőre emelné Obama elnöki rendeleteit, amelyek az Oroszországgal szembeni szankciókról rendelkeztek (a szankciók legfontosabb részeiről négy elnöki rendelet rendelkezett). Mindez jelentősen megnehezítené a szankciók feloldását, amit Donald Trump helyezett kilátásba. A müncheni konferencián jelen lévő Angela Merkel beszédének jó része szintén Oroszországról szólt. A német kancellár szerint Németország érdekei számára rendkívül fontos lenne a kapcsolatok helyreállítása Moszkvával, de nem szabad semmibe venni a II. világháború utáni európai biztonságpolitika egyik legfontosabb pillérét: nemzetállamok területi integritását. Pont ezt a rendkívül fontos alappillért sértette meg Moszkva a Krím annektálásával. „Az elmúlt 25 évben nem sikerült stabil kapcsolatokat felállítanunk Oroszországgal, de Oroszország a szomszédunk, az Európai Unió számára külső határvonal” – mondta Merkel a konferencián.

Európai részről a legnagyobb figyelmet az új amerikai adminisztráció és az Európai Unió ellentmondásos viszonya érdemelte ki. Ahogy Wolfgang Ischinger, német diplomata hangsúlyozta, a konferencia egyik fő célja, hogy az európai értékrendet és az integráció eredményeit a Trump-kormányzat számára is láthatóvá tegyék. Az európai álláspontot Angela Merkel képviselte a leghatározottabban a kérdésben, aki – válaszul az amerikai kritikákra – kitartott a nemzetközi szervezetek relevanciája mellett és az ENSZ, a NATO és az EU hatékonyságának növelése mellett érvelt. A kancellár szerint napjaink kihívásaira, mint pl. az iszlám terrorizmus Európa egyedül képtelen hatékony választ adni, ezért mindenképpen szüksége van az Egyesült Államok szövetségére, támogatására. Kihangsúlyozta, hogy az EU védelmi képességeinek fejlesztése nem tűr halasztást, ez azonban semmiképpen sem pótolhatja a NATO-t, így a transzatlanti kapcsolatok jelentőségéhez sem férhet kétség. A NATO-tagállamok katonai költségvetésének emelését Merkel is követendő célnak ismerte el, egyúttal biztosította Michael Pence amerikai alelnököt arról, hogy Németország 2024-ig jelentősen meg fogja emelni a védelmi ráfordításait, az idei évben például 8%-kal. (Jelenleg a német kormány a költségvetés 1,2%-át fordítja védelemre.)

Merkel az iszlám terrorizmussal kapcsolatban kifejtette, hogy a terror elleni küzdelemből a muszlim országokat sem szabad kihagyni, a terrorista cselekményektől viszont elhatárolódást vár, miközben a menekültek befogadását továbbra is Európa felelősségének tartja.

„Németország 2024-ig jelentősen meg fogja emelni a védelmi ráfordításait” Jens Stoltenberg, NATO-főtitkár egyetértett Merkellel abban, hogy a biztonsági kihívásokra csak a transzatlanti szövetség képes hatékony választ adni és egy erős Európa amerikai támogatás nélkül nem képzelhető el. Federica Mogherini, az EU külügyi és védelempolitikai főmegbízottja a NATO és az EU szoros együttműködéséről beszélt, melynek során kiemelte, hogy az elmúlt 7 hónapban 42 közös projekt indult útjára, melyek a kibertértől kezdve a tengeri biztonságig számos, a biztonságot érintő komplex kérdések megoldását célozták. Az európai politikusok többsége egyetértett abban, hogy az USA-val egy konstruktív működőképes kooperáció kialakítása a cél, vagyis a korábbi kapcsolatok megőrzése. Sigmar Gabriel, német külügyminiszter felvetése ezért hűvös fogadtatásban részesült, ő ugyanis azt javasolta, hogy a jelenlegi helyzetben az EU-nak az Amerikától való elszakadásra is fel kell készülnie, ezért mindenképpen a kezébe kell vennie a sorsát és lépéseket tennie a szervezet megerősítése érdekében. A többség véleménye szerint azonban ez károsan érintené a transzatlanti kapcsolatokat, és az USA ellenszenvét is kiválthatná. A Brexit az európai közös védelem kérdését is alapjaiban érinti, erre a problémára próbált meg NagyBritannia és Németország megoldást találni, egy bilaterális projekt keretében. Amint arról Michael Fallon brit és Ursula von der Leyen német védelmi miniszter megállapodott, a legfontosabb cél, hogy a szoros védelmi együttműködés az Egyesült Királysággal a későbbiek során is fennmaradjon, hiszen ez közös érdek, és nem lenne szerencsés a terheket más EU-tagországokra hárítani.

A Müncheni Biztonságpolitika Konferencia

Wang Yi, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere

végletekig nőtt a feszültség, amely a civilizációk összecsapásával fog végződni. Végül vannak, akik szerint a felemelkedő és a status quo nagyhatalmak közötti érdekellentét elkerülhetetlenül háborúba fog torkollni.

„Kína elérkezettnek látja az időt arra, hogy átvegye a világ vezetőjének szerepét. ”

A megbeszélések során Európa jövője is központi témát jelentett, itt viszont a davosi világkereskedelmi fórumhoz hasonlóan parázs vita bontakozott ki a résztvevők között, elsősorban az integráció és a nemzetállamok érdekeinek megosztottsága mentén. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke az eltérő társadalmakról és a közös értékrendről beszélt, a brüsszeli döntések betartásának szükségességét hangsúlyozta és arra figyelmeztetett, hogy a nemzetállamok önálló útja ma már nem járható. Ezzel szemben Witold Waszczykowski, lengyel külügyminiszter a nemzeti alkotmányok tiszteletben tartását várná el Brüsszeltől és egyértelműen a szuverenitás megőrzése mellett foglalt állást. Wolfgang Schauble, német pénzügyminiszter és Dalia Grybauskate, litván elnök a beszélgetés során igyekezett közvetíteni a felek között, összességében pedig az európai integráció érdemeit méltatták, egyben annak folytatását is elengedhetetlennek minősítve. Norbert Lammert, a német Bundestag elnöke szerint sem képesek a nemzetállamok egyedül kezelni a problémákat, a nacionalizmus és a populizmus terjedését pedig Európában is nagy veszélynek tartja, ennek megakadályozására pedig a hiteles és tényszerű ismeretek terjesztését tartja a legjobb megoldásnak.

Kína: a világ új vezető nagyhatalma Wang Yi, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének beszéde egy olyan ügyesen megfogalmazott üzenet, amely a nemzeti érdekeit követő Kínát egy a nemzetközi közösség problémáinak a megoldása iránt elkötelezett, felelősségteljes nagyhatalom képében mutatja – tudatosan szembe állítva a Müncheni Biztonsági Konferencián is egyre inkább kihívásként megjelenő Amerikai Egyesült Államokkal. Wang ezzel megismételte Xi Jinping elnöknek a 2017. évi Világgazdasági Fórumon elhangzott üzenetét: Kína elérkezettnek látja az időt arra, hogy átvegye a világ vezetőjének szerepét. Wang előadásában felsorolta, hogy milyen kihívások állnak a világ előtt: a terrorizmus; a világgazdaság gyengélkedései; a növekvő geopolitikai feszültségek; a migrációs probléma; a globalizációs folyamat megtorpanása, stb. Kiemelte, hogy mindezekért egyre többen a globalizációt hibáztatják, és ellenszernek az izolációt és protekcionizmust javasolják. Más vélemények szerint a problémák fő oka, hogy a világban nincs rend, és megoldásként egy új nemzetközi rend létrehozását javasolják. Ugyancsak gyakran hangoztatott álláspont, hogy a világ nagy kultúrái között

Wang amellett érvelt, hogy ha rossz utat választ a fenti problémákra a nemzetközi közösség, akkor óhatatlanul a háború felé menetel a világ. Mindezek miatt egy megfelelő vezetőre van szükség, amely nem más, mint Kína. Mire alapozza Wang ezt az álláspontot? Egyfelől az ázsiai országnak a fejlődéssel kapcsolatos hosszú és diverz történelmi tapasztalatait említi, amely képessé teszi, hogy megfelelő választ adjon a kihívásokra. Másodszor, Kína rendelkezik a vezető pozícióhoz szükséges erőforrásokkal. Harmadszor, az ország eltökélte magát, hogy aktívan részt vesz a nemzetközi politika alakításában. Ezek utánfelmerül a kérdés, hogyan viszonyul Kína az említett problémákhoz? Először is – megismételve Xi davosi beszédét – Wang amellett érvelt, hogy a globalizáció egy visszafordíthatatlan trend. Az országoknak ezért nyitottnak és nem kirekesztőnek kell lenniük. Wang ezzel nem csupán az USA vezetésének mutat fricskát, de szem előtt tartja Kína érdekeit is. A továbbra is erősen exportfüggő kínai gazdaság számára ugyanis súlyos csapást jelenthet a növekvő merkantilista szemlélet és bezárkózás. Wang felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi közösségnek nem szabad félnie a globalizációtól, mert együtt képesek azt formálni. Másodszor, Wang kiállt a 2. világháborút követő nemzetközi rend fenntartása mellett. Ezzel egyben a nemzetközi közvélemény megnyugtatását is célozta, sugallva, hogy egy Kína vezette nemzetközi rend nem lesz teljesen ismeretlen a többi ország számára. Kínának a fennálló nemzetközi rendhez való ragaszkodása egyben nemzeti érdeke is: ez a rend olyan előnyökkel szolgál ugyanis az ország számára, amely évtizedek óta biztosítja dinamikus gazdasági

növekedését. Wang mindemellett kijelentette, hogy Kína nem hisz a történelem végében és abban, hogy a fejlődésnek csak egy modellje lehet: tehát nem állítja, hogy Kína a nemzetközi rend fenntartása mellett, ne akarná azt saját érdekei mentén átalakítani (erről lásd Fu Ying 2016-ban a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián elhangzott beszéde). Wang felszólította a nemzetközi közösséget, hogy harcoljon a problémák ellen, amelyhez szerinte minden eszközük megvan. Melyek ezek az eszközök? 1) Multilateralizmus és annak csúcsterméke az ENSZ. Wang szerint több probléma gyökere, hogy az ENSZ alapelvei nem valósulnak meg. Az ENSZ-t tehát nem elvetni kell, hanem megerősíteni és hatékonyabbá tenni. Bár Kína történelmi tapasztalataira hivatkozva elveti a hegemonikus nemzetközi rendszer lehetőségét, valójában a multilateralizmus erősítése egyértelműen az USA vezető szerepének a meggyengülését, és ezzel párhuzamosan Kína jelentőségének a növelését jelentené. 2) Nagyhatalmak közötti együttműködés átalakítása. Bár az államok jogilag egyenlők, a nagyobb államoknak több erőforrásuk és képességük van, ezáltal nagyobb felelősségük és kötelezettségük is, hogy aktív szereplők legyenek. Wang amellett érvelt, hogy Kína egy ilyen nagyhatalom. Ezt nem csupán Kína nemzetközi szerepéből vezeti le, de egyben üzenetet is küld az USA-nak: Kína hajlandó együttműködni a Trump-adminisztrációval. Ebben megint kettős stratégiát látunk: egyfelől Kína új, választott szerepe mellett érvel, de az USA-nak eljuttatott üzenettel saját nemzeti érdekeit is védi. A nagyhatalmak együttműködése kapcsán Wang kiemelte az Oroszországgal és az EU-val való jó viszonyt, amely egyértelműen az előző tényezőt, az USA szerepét csökkentő multilaterizmust erősíti. 3) Globális kormányzás. Wang szerint a világgazdaság működési hibáit csak a globális szintű együttműködéssel lehet helyrehozni (pl. a szegénység, munkanélküliség, a jövedelemkülönbségek). Wang amellett érvel, hogy a „közös fejlesztés” lehet a fejlődés új alapja. A nemzetközi együttműködés az innováció területén viszont kétségkívül jelentős lökést adhatna Kína saját, egyre inkább K+F-re és innovációra építő nemzeti fejlesztési programjának is. Wang továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a globális kormányzásban szükség van a fejlődő országok szerepének

A Müncheni Biztonságpolitika Konferencia

növelésére. Kína ebben az esetben sem csak egy valós működési hibára hívja fel a figyelmet, a fejlődő országok támogatása ugyanis tovább javítaná Kína pozícióit, amely gyakran hivatkozik magára is, mint a fejlődő országok vezetőjére. 4) Regionális együttműködések. Wang szerint a regionális együttműködésekre – átmeneti megtorpanásuk ellenére – továbbra is szükség van. Ezek közül véleménye szerint a legjelentősebb az „Egy Övezet Egy Út” (erről lásd. HUG 3. szám), amely egy olyan közjó, amit Kína biztosít a világ számára. Természetesen a kritikus hangok szerint az „Egy Övezet Egy Út” az amerikai nemzetközi pozíciók meggyengítésére is alkalmas. Összefoglalva megállapíthatjuk, a Müncheni Biztonsági Konferencián Kína ismét megerősítette, hogy célja a nemzetközi közösség vezető nagyhatalmává válni. Mindez nem jelenti azonban, hogy pragmatikus külpolitikájával leszámolna. Úgy tűnik, az elkövetkező évek kínai külpolitikájának fő iránya kikristályosodott. Vége a csendnek? Kelet-Ázsia és a Koreai-félsziget biztonsága A müncheni konferencia főként a biztonsági kihívások terén foglalkozott a kelet-ázsiai térséggel. A 2017es Munich Security Report szerint hosszú évek óta nem volt ilyen magas egy súlyosabb krízis kockázata. A jövő egyik legnagyobb globális biztonsági kihívása lehet Kína és az USA regionális feszültsége, hiszen jelenleg Ausztrália is elfogadna egy kínai vezetésű TPP-t, és Duterte Fülöp-szigeteki elnök kijelentette kiszakadását az USA szövetségi hálójából. A Koreaifélsziget kettéosztottsága és nukleáris kihívásai akár egy USA–Kína-konfliktust is maguk után vonhatnának, így az északi fegyverkezés több szempontból is növeli a térség biztonsági kockázatát. A 2017-es jelentés ázsiai fejezetéhez kapcsolódott a müncheni konferencia „Pacific no more? Security in East Asia and the Korean Peninsula” című panelbeszélgetése. A vita során több ázsiai politikus felszólalt, köztük Yun Byung-Se, dél-koreai külügyminiszter, Ng Eng Hen, szingapúri védelmi miniszter és Fu Ying, a kínai Országos Népi Gyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. Kiemelendő, hogy az esemény egyúttal az USA és Dél-Korea ritka nyilvános vitáját jelentette Kína ellenében.

Yung Byung-Se számos párhuzamosan jelentkező kihívásról beszélt, amelyek megrázzák a térséget, így a területviták, tengeri és kiberbiztonság, s a geopolitika és geoökonómia visszatérését említette, amelynek legnagyobb kihívása az észak-koreai atomprogram. Észak-Korea 1991-es ENSZ-csatlakozásakor vállalt béke iránti elkötelezettségére utalt, s elérkezettnek látja az időt a nemzetközi cselekvésre, keményebb szankciók formájában. A tárgyalásokat nem tartja elég hatékonynak, s bár elvben a déliek nyitottak a párbeszédre, ám a nukleáris program végleges leállítását várják, amelyben az ENSZ támogatására is számítanak. A sikertelen beavatkozás a régión túl terjedő nukleáris fenyegetést hozna, de egy sikeres

konfliktusokat hozott a világban, míg az ázsiai térség viszonylag békés volt, s a regionális integráción és a gazdasági növekedésen munkálkodtak. Korábban is jelen volt a dél-kínai-tengeri vita, viszont képesek voltak tárgyalás útján rendezni az ASEAN-nal és szomszédjaikkal. A második szakasz, ami lassan egy évtizede tart, több feszültséget hozott, amit egyfelől Kína megerősödése és az ez által okozott bizonytalanság váltott ki. Másrészről viszont az USAval felvett versengés is ehhez vezetett, hiszen a kínai fél a kiegyensúlyozás politikája miatt célkeresztben érezte magát, különösen a területviták szempontjából. Fu Ying szerint a probléma abból ered, hogy a 2012-es feszültségek során az USA a vitában részt

országok biztonságát is figyelembe veszi-e? Fu Ying elmondása szerint az ASEAN által hangsúlyozott ázsiai út közös biztonságát hangsúlyozta Xi Jinping elnök is.

újraegyesítés esetén a félsziget a nemzetközi béke előfutára lehetne.

vevő félként jelent meg. Az állásfoglalás aggodalmat váltott ki Kínából, s a kínai érdekek és szuverenitás védelmét vonta maga után.

eszközét javasolta, s a mielőbbi kezdet platformjául a szerződés szolgálhatna, hiszen e nélkül a mai napig nem lennének tisztában az észak-koreai tevékenységgel. Fu Ying szerint az északiak gyengeségük miatt igyekeznek felfegyverkezni magukat, ezért nem megoldás az elfordulás.

Ng Eng Hen az USA–Kína kapcsolatban látja a térség stabilitásának alapját, s az új amerikai elnökség miatt különösen fontosnak tartja, hogy a két fél nyilvánosan kifejezze Ázsia-politikája céljait. A szingapúri miniszter John F. Kennedy szavait idézte, aki a szabadság védelmét ígérte bármi áron, s ami legitimációt szolgáltatott az amerikai hatás kiterjesztésére Ázsia-szerte. A jelenlegi amerikai vezetés felé kérdésként merül fel, hogy ez az amerikai hatás miként változik az USA első helyre kerülésével? Ha fenntartják a Kína-ellenes külpolitikát, a térségre nehéz évek várnak, azonban lehetőség nyílik arra is, hogy a biztonságért cserébe Kína más előnyöket adjon az USA-nak. Kínának felemelkedő hatalomként szintén be kell mutatnia jövőképét, ami Ng reményei szerint nem csupán saját érdekeit szolgálja. A miniszter az egyes kezdeményezésekben, mint például az AIIB és az OBOR, a közös érdekek szolgálatát látja, ezek mellé állítaná a már meglévő intézményeket, mint az ASEAN Regional Forum és az East Asia Summit, hogy közvetítő szerepet töltsenek be a jobb kölcsönös megértésért.

A jövőben a csendes-óceáni biztonság fő kérdéseként az inkluzív vagy exkluzív biztonság választása fog megjelenni: Amerika szövetségesein kívül más

Észak-Koreával kapcsolatban Fu Ying nem értett egyet a koreai miniszterrel, mivel a tárgyalás elvetése rosszabb irányba vezetné az országot. Az alaszkai republikánus szenátor, Dan Sullivan azonban kiállt a koreai álláspont mellett, s az amerikaiak nevében arra biztatta Kínát, használja fel konstruktívabban Észak-Koreára gyakorolt befolyását. Lassina Zerbo, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezete képviselője a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd

A katonai fejlesztésekkel kapcsolatban Fu Ying elmondta, hogy Kína GDP-je 1,5%-án kívánja tartani védelmi kiadásait, ami kevesebb, mint a NATO tagjai által célzott 2%. Ennek ellenére gyakran azzal szembesül, hogy külföldi újságírók veszélyforrásként tekintenek a kínai fegyverkezésre. Kínai emberként büszkeséget érez országa megerősödése okán, amelynek biztonsága a globális biztonság szerves részét képezi. Két korszakra osztotta a modern Ázsia–csendesóceáni térség biztonságát, a hidegháború utáni húsz évre, valamint az azóta tartó időre. Az első húsz év

Vízió 2050

jövőkép 66

Jövőkutatás magyarországon

50 éves a Corvinus Egyetem Jövőkutatási Központja

Szerző: Nováky Erzsébet, a közgazdaságtudomány doktora, Professor Emerita

A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karán 2015-ben megalakult Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet Jövőkutatás Központja (amely a Gazdaságföldrajz Központtal alkot szervezeti egységet) közel 50 éves. Kezdetei 1968-ra nyúlnak vissza.

hogy a jövőkutatási ismeretekkel felvértezve kön�nyebben lehetnek úrrá a nehézségeken, a kihívásokra konstruktívan tudnak előremutató választ adni, és a jövő iránt felelősséget tanúsítva élnek és oktatják/ nevelik a következő generáció tagjait.

Nováky Erzsébet A közel 50 éves Jövőkutatás Tanszék munkatársainak meghatározó szerepe van abban, hogy Magyarországon létrejött, szervesen fejlődött és kutatási eredményekben gazdagodott a jövőkutatás tudománya. Az ez idő alatt kiépült magyar jövőkutatói szakember gárda kutatási eredményei és publikációi alapján a nemzetközi jövőkutatási tudományos világ elismeri és nagyra értékeli a magyar jövőkutatást és szakembereit. Kineveltünk két olyan generációt, amely természetes közegként értelmezi a jövővel való tudományos igényű foglalkozást, és mindennapi munkájában is hasznosítja a jövőkutatás eredményeit, a nemzetgazdaság számos területén és a magánszférában. A változásokra figyelő, komplex, távlati szemléletmódot és az alternatívákat fókuszba helyező gondolkodásmódot képviselik munkájuk során. A Jövőkutatás és más tantárgyaink keretében tanultakat személyes életpályájuk formálásában is hasznosítják. Fiataljaink érzékelik,

A 21. században a jövőkutatás olyan integratív tudomány lesz, amely a gyakolatiasabbá váló filozófiai elméletformálása mellett támogatja azt, hogy a tudományos munka általában és a jövőkutatáson belül is mind hatékonyabban segítheti az emberiség összefogásának erősödését és a békétlenség mérséklését. Jövőkutatási Központ az ezredfordulón a Corvinus Egyetemen 2000-től a Jövőkutatás Tanszék a Gazdálkodástudományi Karon létrehozott Környezettudományi Intézet (igazgató: Kerekes Sándor) keretében Jövőkutatási Kutatóközpont elnevezés alatt folytatta munkáját. A Kutatóközpont – érdemeinek elismeréseként – 2004-ben visszakapta a Jövőkutatás Tanszék besorolást. Így működött intézeti tanszékként 2012. június 30-ig, amikor Nováky Erzsébetnek – többszöri újraválasztás után – lejárt a tanszékvezetői mandátuma. 2012. július 1-jétől kari tanácsi döntés alapján a Jövőkutatás Tanszék a szintén Környezettudományi intézeti Gazdaságföldrajz Tanszékkel egyenrangú partnerként alkotta a Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszéket (tanszékvezető: Tózsa István).

2015. szeptember 1-jétől a Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Karon megalakult a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet, amelyen belül a Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ (vezető: Tózsa István, Péti Márton) képezte a jövőkutatás egyetemi bázisát. A Futurológia Csoport, Osztály, majd Jövőkutatás Tanszék (1974-1998, majd 1999-2006 között, átnyúlóan a következő ciklusra) élvezte a Magyar Tudományos Akadémia támogatását, az egyetemre kihelyezett Nagy távlatú komplex jövőkutatás Kutatócsoport, majd Komplex jövőkutatás akadémiai kutatócsoport működtetésével.

A jövőkutatás terén elért eredmények segítették a távlati tervezési munkát, a makroszintű, az ágazati és a regionális koncepciók megalapozását. Ebben az időszakban a világmodellek tanulmányozása kapcsán azt is vizsgáltuk, hogy a globlis problémák hogyan jelennek meg hazánkban, és azokra milyen válaszok adhatóak. A metodológiai kérdések között különös hangsúlyt helyeztünk a jövő megismerhetőségének és meghatározottságának kérdéseire, valamint a heurisztika, a kvantifikálás és az alternativitás helyének definiálására a jövőkutatásban. A különböző időtávú ciklusok azonosítása és egymáshoz kapcsolása áttörte azt a korlátot, amelyet a szocializmus állított a jövőkuta-

A Jövőkutatás Tanszék 1974-2012 között – akadémiai és kutatási támogatásból – közel 3000 kötetes jövőkutatási kézi könyvtárat hozott létre, amelyet Bujna Ferencné gondozott.

tás hazai művelésében. A jövőkutatásban alkalmazott módszerek rendszerezése és hazai viszonyok közötti adaptálása gyakorlati közelségbe hozta a jövőkutatást, amit az előrejelzések megbízhatóságának vizsgálata tett teljessé. Az 1990-es évek óriási globális változásai (a globalizáció terjedése, a multikulturalizmus problémáinak erősödése, a nemzetközi terrorizmus megjelenése, a globális pénzügyi válság, az emberi tényezőkre is visszavezethető természeti katasztrófák) éreztették hatásaikat hazánkban is, ahol mélyreható változások jelentek meg társadalmi, gazdasági és politikai téren. E változásoknak csak egy része volt előrelátható. A változások teremtette új helyzetben megtörtek a korábbi trendek, fokozódott az instabilitás, megnőtt a bizonytalanság, új, váratlan események bukkantak fel, igen gyakran kifejezetten az emberi tevékenységek következtében. Ennek tudományos leképezése volt az, hogy a jövőkutatás egyre nagyobb figyelmet fordított a jelenben alig érzékelhető, de a jövő szempontjából jelentős, meghatározó jelekre, és a laikusok jövőhöz való viszonyára, attitűdjeire is. Ez a helyzet nemcsak azt erősítette meg, hogy megújult a jövőkutatás módszertana, hanem azt is, hogy a komplex jövőkép vizsgálatok tudatosan támaszkodtak a gazdagodó jövőkutatási módszertani elvekre.

A jövőkutatás olyan interdiszciplináris tudományág, amely komplex jellegénél fogva „szót tud érteni” más tudományágakkal. Az a tény, hogy a Jövőkutatás Tanszék az elmúlt évtizedekben az Egyetem mindhárom karán helyet kapott, világosan kifejezi, hogy a jövőkutatás olyan interdiszciplináris tudományág, amely komplex jellegénél fogva „szót tud érteni” más tudományágakkal, és képes sajátos szemléleti és módszertani keretet nyújtani. A jövőkutatásnak ez a tulajdonsága megjelenik az egyetemi oktatásban is, ahol horizontálisan helyezkedik el. A jövőkutatási tantárgyak mindhárom kar hallgatói számára elérhetőek, informatívak és oktatott témakörükkel, szemináriumi példáikkal alkalmazkodnak az adott kar jellemzőiből levezethető sajátosságokhoz, igényekhez. A Jövőkutatás Tanszék jelentősebb kutatási eredményei A kezdeti időszak elméleti-módszertani eredményei tisztázták a jövőkutatás tudományterületének helyét a tudományok rendszerében.

A változások rámutattak arra, hogy a jövő nem a múlt és a jelen többé-kevésbé változatlan folytatása, hanem a változásokkal tarkított jelen olyan újfajta következménye, amelynek létrejöttében egyre nagyobb szerepet kap az ember – a gyakran csak rövidtávon gondolkodó és a cselekedeteit nem eléggé komplexen átgondoló ember. Egyre többen felismerték a jövőre vonatkozó várakozások jövőformáló erejét.

Jövőkutatás magyarországon

Tudományos kutatás és oktatás A Jövőkutatás Központ – mint tudományos kutatóműhely – felelős a jövőkutatás elméletimódszertani kérdésköreinek kutatásáért és – mint oktatási-képzési hely – a hallgatók jövőkutatási ismereteinek bővítéséért és jövőorientáltságuk fokozásáért. A Jövőkutatás Tanszéken Akadémiai, minisztériumi támogatású, pályázati irodai és különböző kutatóintézeti pályázatok keretében végzett kutatásaink az alábbi témákra terjedtek ki: • jövőkutatás elméleti-módszertani témák ° A jövőkutatási módszertan továbbfejlesztése, különös tekintettel a káoszelmélet jövőkutatási alkalmazására, OTKA 1992-1994; ° A jövőkutatás metodológiájának korszerűsítése az átmenet korában, OTKA, 1995-1997; A jövőkutatás elméleti-metodológiai alapjai° nak továbbfejlesztése, FKFP, 1997-1998; ° Evolúciós modellek alkalmazása az előrejelzéskészítésben, OTKA, 1998-2000; ° A tér-idő problematika a kortárs jövőkutatásban és filozófiában, FKFP, 2000-2002; ° Paradigmák a jövőkutatásban OTKA, 20012004; ° Változás és jövő, OTKA, 2003-2006; Jövőkutatás az interaktív társadalomban ° OTKA, 2005-2009); • komplex jövőképek kidolgozása ° Magyarország az ezredfordulón, ÉVM, 19671970; ° Magyarország holnap után, OTKA 1997-2000; A nagy távlatú jövőkép valóra válási esélyei, ° tudományintenzív termelés- és szolgáltatásfejlesztési stratégiák, OTKA, 1992-1994; ° Magyarország 2025, MTA, 2007-2008-2010);

századfordulótól az ezredfordulóig, NSzI, 19951996; Vállalatok, vállalkozások jövőorientáltsága, ° MKM PFP, 1997; ° A szolgáltató vállalatok/vállalkozások jövőorientáltsága, MKM PFP, 1998; ° A magyar településhálózat-fejlesztési stratégia jövőkutatási alapozása, NFGM, 2008-2009; Stratégiák jövőkutatási alapozása, Ecostat, ° 2009; ° A közép-magyarországi régió tudásgazdasága jövőképének kialakítása interaktív foresighttal, BCE, 2010-2012). Kutatásaink meghatározó része oktatási-oktatásfejlesztési célokat szolgált •A korszerű jövőkutatás néhány új elméleti-metodológiai és gyakorlati megoldásának oktatási programmá alakítása (posztgraduális doktori képzést alapozó program) MKM, 1993-1994; • J övőkutatási esettanulmányok és mediatizált segédanyagaik gyűjteményének elkészítése, MKM, 1994-1995; • A szcenárió-írás módszerének továbbfejlesztése és alkalmazása a jövőkutatás egyetemi szintű oktatásában, MKM, 1997). Két jelentősebb nemzetközi kutatásban vettünk részt: •C OST Action 22 – Advancing Foresight Methodologies: Exploring new ways to explore, European Cooperation in Science and Technology, European Science Foundation, 2004-2007 •T he AUGUR Project: Challenges for Europe in the world of 2030 (scientific coordinator: Pascal Petit) Socio-economic sciences and the Humanities Theme 8, FP7-SSH-2009

• gyakorlati indíttatású előrejelzések készítése ° A környezetvédelem tervezése és előrejelzése, KTM, 1982-1985;

Kutatási eredményeinket 25 nemzetközi, 120 hazai folyóiratban megjelent tudományos cikkben,

° A jövőkutatás és a környezetvédelem kapcsolata, KTM, 1986-1990;

25 szakkönyvben tettük közzé, illetve hazai és

° A szakképzés jelene, jövője a társadalmi-gazdasági folyamatokban, MM, 1992-1994;

részletek száma meghaladja a 120-at. Az összes

A szakképzés fejlődése a társadalmi-gazda° sági környezet változásának függvényében a

ezekre kapott hivatkozások száma közel 1000,

nemzetközi konferenciákon bemutattuk. A könyvtudományos közleményeink száma kb. 500, az ebből több mint 300 idegen nyelvű.

Felismerhetővé vált az is, hogy a jövő nem néhány ember, néhány multinacionális vállalat vagy néhány ország társadalmi-politikai cselekedeteinek színtere, hanem az a közösségi cselekedetek, tettek következményeként alakul. Éppen ez az oka annak, hogy a rendszerváltást követően jelentősen megnőtt a jövő iránti felelősség, szakértők és nem-szakértők körében egyaránt. Az új kérdésekre új típusú válaszok voltak szükségesek, mert megváltozott a jövőhöz való viszonyunk (közvetlenebbé és több rétegűvé vált), megváltoztak a jövőkutatás aktorai (bővült a jövővel foglalkozók köre), és fokozódott a jövő megismerésével szemben megfogalmazott igény (a jövőt dinamikájában, a múlt és a jelen hagyományainak megtartásában és ugyanakkor megújulásában akartuk megismerni). A jövőkutatás ezért megújította módszertanát: metodológiáját és az alkalmazható módszereket. E megújulás lényege abban összegezhető, hogy a jövőkutatás egyszerre értelmezte a folyamatok dinamikáját és megváltoztathatóságát (beleértve a tartós tendenciák megtörésének lehetőségét és a kis változások nagy társadalmi hatását), valamint a társadalom szereplőinek a jövő alakítására irányuló törekvését, értelmezve és keresve a jövőformáló erőket. Kiemelt figyelmet fordítottunk a jövőorientáltság-fogalom definiálására (a magyar értelmezés nemzetközileg is elfogadottá vált), a hazai lakosság jövőorientáltságának vizsgálatára, keresve azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák, illetve fokozhatják az egyéneknek a jövőhöz való pozitív viszonyát. A jövőorientáltság vizsgálatok egyfajta hidat képeztek a múltból kibontható, ún. következmény-jövők és a normatívan értelmezhető távolabbi jövőképek összekapcsolásában, és elindították a jövővel kapcsolatos empirikus vizsgálatok sorozatát (1993-2011 között). A jövőkutatásban megjelenő új jelenségek között megemlítjük, hogy csökkent a statisztikus valószínűség jelentősége, ugyanakkor megnövekedett a szubjektív valószínűség és a szubjektív értékelés fontossága. Egyértelművé tettük, hogy instabil viszonyok között nincsen lehetőség egyetlen, nagy valószínűségi értékkel bíró jövőváltozat (azaz predikció) készítésére, hanem sok, többé-kevésbé azonos valószínűséggel bíró jövőváltozat feltárására van mód. Ezt a szcenárióépítés módszerének preferált alkalmazásával is kifejeztük. Rámutattunk arra, hogy a hirtelen és a kis valószínűségű változások a korábbitól eltérő jövőket hozhatnak létre, és a jövőre vonatkozó várakozások

is különböző jövőket preferálhatnak. Beláttuk, hogy a múltból kibontható alternatív jövőlehetőségek és a jövőre vonatkozó várakozások, elvárások egymástól lényegesen eltérő jövőalternatíváknak adhatnak hasonló bekövetkezési esélyeket. Elfogadtuk, hogy megnövekedett a társadalom jövőformáló ereje, amely az objektív tendenciák által meghatározott mozgástartományon belül előidézheti és megvalósíthatja a változást. Ebben az időszakban fordult nagyobb figyelem a nem-szakértők és a stakeholderek jövőelképzeléseire, a foresight típusú jövőmegközelítésre. Az evolúciós vizsgálatok – evolúciós modellekkel – a feltárható jövőmintázatok keresésében adtak újat. A tér-idő új szemléletben való kezelése nemcsak e két fogalom egymáshoz kapcsoltságában jelent meg, hanem az idő finomstruktúrájának értelmezésében is. Egyértelműsítettük, hogy az idő három dimenziója, a múlt, a jelen és a jövő minden idősíkban egyszerre jelenik meg, és egyéni attitűdtől is függ, hogy melyik dimenzió kap lényegesebb hangsúlyt. A jövőkutatás metodológiájában bekövetkezett változások előtérbe helyezték az ágens modelleket, az evolúciós modelleket, a konjunktúra- és piackutatás statisztikai eszközeit, a mesterséges neurális hálók módszerét, a jövőkutatás és az informatika kapcsolódó területeinek kutatását, különös tekintettel a gazdaságinformatikából jól ismert adatbányászat jövőkutatási vonatkozásait. Szorosabbra fűztük a közgazdaságtan és a jövőkutatás kapcsolatát. A foresight megjelenése, továbbá a forecasting és a foresight viszonyának értelmezése is ennek az időszaknak a terméke. A laikus egyén szerepének növekedése előtérbe hozta a participatív jövőkutatást, ami szorosan társult a tevékenység-, illetve a cselekvésorientáltság jelenségéhez. A laikus egyének és a társadalmi csoportok részéről mind erőteljesebben jelentek meg a jövő megváltoztatására irányuló igények, és ezek mind változatosabb cselekvési terekben jelennek meg. A sokféle egyéni és csoporttevékenység összegezéseként létrejövő kollektív felelősség (illetve felelőtlenség) jelentős hatással van a jövő alakulására. A jövő iránti felelősség ezért nemcsak a jövőkutatók, hanem az érintettek és a laikusok felelősségét is hangsúlyossá teszi. E kérdéskörök napjainkra egységes módszertani problémává álltak össze, ezért tartjuk lehetségesnek a tudományos jövőkutatáshoz kapcsolódóan vizsgálni a laikusok szerepét és részvételét a jövő formálásában. A jövőformáló erő

kiszélesedett, a laikus egyén a cselekedeteivel teret adhat kedvező előrejelzési változatok megvalósulásának, illetve a „nem-tetteivel” a legkívánatosabb előrejelzést is meghiúsíthatja. Ebben jelentős szerepet játszhat az egyének konstruktívan, illetve destruktívan agresszív magatartása. Az instabil helyzet megerősítette a jövőkutatók távlatokban való gondolkodásának szemléletét, az egyidejűleg több oldalról közelítő komplexitást (beleértve a gyenge jelek figyelembevételét is), a participativitást (a laikusok és az érintettek részvételét a jövőváltozatok körvonalazásában), a hatáselemzések készítésének fontosságát, a felelős jövőorientált gondolkodásmódot és az alternatív szemléletet. Ezeknek a – különösen a kiemelt – jövőkutatási metodológiai elveknek az alkalmazása nemcsak azért szükséges, hogy a tudósok jobban megértsék az instabil helyzeteket, hanem azért is, hogy a jövő körvonalazása és tervezése közelebb kerüljön az érintettekhez és a nem-szakértőkhöz, hogy olyan jövőváltozatokat készítsenek együtt, amelyeket az adott helyen érdekelt szélesebb lakossági rétegek is elfogadhatónak ítélnek, és a tudósok is megvalósíthatónak tartanak. Ebben a megközelítésben megnőtt a kreativitás és az interaktivitás szerepe. Más tudományterületekhez hasonlóan az 1990-es években a jövőkutatásban is változatosabbak lettek és felismerhetőbbé váltak a különböző irányzatok. Karakterisztikus paradigmák is megjelentek: a pozitivista jövőkutatás mellett az evolúciós és a kritikai paradigmák, majd később az integrált jövőkutatás paradigmája, jelezve a különböző megközelítések és azok szintézisének lehetőségét. A magyar jövőkutatás sajátossága A magyar jövőkutatás jellemző sajátossága, hogy rendszeresen kidolgoztunk egy-egy országos komplex jövőképet. Az első hazai jövőkép az 1960-as évek végén készült és 2000-ig tekintett előre. A felülről lefelé építkező, ún. top  down megközelítésben készült előrejelzésben központi jelentőséget tulajdonítottunk a GDP értékének, a foglalkoztatási struktúra megváltozásának, valamint az oktatás-kutatás megnövekvő szerepének. Az 1980-as évek elején készült második komplex előrejelzés az alulról felfelé építkező, ún. bottom  up megközelítésben az emberi szükségletek változását kutatta. Mindkét

jövőkép lényegi változást javasolt. Az első követelményként fogalmazta meg a termelés eszközigényességének, az állóeszközök és a felhalmozás hatékonyságának jelentős javítását, s a gazdasági struktúra erőteljes átalakítását és modernizációját az ezredfordulóig. A második vizsgálat következtetése az volt, hogy a tudományosan megalapozott növekvő szükségletek 2020-ig nem elégíthetőek ki az ipari társadalom talaján, csak a tudomány-intenzív termelés- és szolgáltatásfejlesztés létrejöttekor. A harmadik és a negyedik komplex hazai jövőkép a megújult jövőkutatás szellemében készült. Szemléletmódjuk alapvetően eltért az előző 30 évben készített jövőképekétől. Az ezredforduló tájékán kidolgozott harmadik komplex jövőkép munkálatok alapvető dilemmája az volt, hogy instabil viszonyok között lehetetlen felvázolni egyetlen, legvalószínűbb jövőváltozatot, illetve jövőképet. Ezért a társadalom számára elfogadható (plauzibilis) jövőalternatívák kidolgozásához a top◊down és a bottomup megközelítés kombinált alkalmazását választottuk, és ennek keretében vetettük egybe a várható gazdasági és politikai feltételek nyújtotta lehetséges, valamint a társadalom és a tagjai által kívánatosnak vélt jövőváltozatokat. Nem az optimális, a kívánatos jövőalternatívát kerestük, hanem az adott feltételek és elvárások talaján az elfogadhatóakat. Az elfogadhatóság kritériuma az volt, hogy a jövőváltozat biztosítson mozgásteret a társadalom és tagjai számára, azaz tegye lehetővé eltérő pályák (egyének esetében eltérő élet- és karrierpályák) kialakítását és az azokon való mozgást. Ez a jövőképvizsgálat szakított azzal a felfogással, hogy a gazdasági alrendszer fejlettsége és jövőbeni fejlődési pályája egyértelműen meghatározza a jövő társadalmát, ezért a korábbiaknál kisebb szerepet tulajdonítottunk a hagyományos makromutatók (pl. a GDP) számszerű előrejelzésének, és nagyobb figyelmet szenteltünk a társadalom tagjainak érdekeit és értékeit tükröző kérdésköröknek (mint pl. az egyének jövőorientáltságának). Az alternatív lehetőségekre és elágazásokra építve nyolc jövőváltozatot dolgoztunk ki. Ezek közül csak egy volt a társadalom széles rétegei számára felhőtlenül elfogadható, az, amelyik kedvező regionális integrációval, az ország érdekeinek hathatós védelmét biztosító nemzeti gazdaságfilozófia alkalmazásával és az EU-n belül kiegyensúlyozott fejlődéssel számolt.

Ebben a jövőváltozatban megvalósulhatnak az új társadalmi értékek (mint az új fogyasztói és életmód minták, a változatos életformák, a környezetbarát értékek), és létrejöhetnek az új egyéni célértékek (mint a béke, a családi biztonság, a boldogság és az anyagi jólét), továbbá az új eszközértékek (mint a szavahihetőség, a felelősségteljesség, a bátorság, az értelem és a segítőkészség). Az egyéni aspirációk felől is nagyon elfogadhatónak minősíthető változatról volt szó. A jövőváltozatok sokfélesége azt mutatta, hogy Magyarország társadalmi és gazdasági jövője nem volt eldöntve, tehát volt még lehetőség annak alakítására. A jövőalternatívákat a lehetőségek és a várakozások oldaláról kiindulva képeztük. Négy markáns komplex jövőalternatívát jelenítettünk meg,

amelyek a megújulás és a változatlanság, valamint a stabilitás és az instabilitás alternatív lehetőségeinek kombinációi. E jövőkép munkálatoknak két fontos tanulságát láttuk. Az egyik: a folyamatok stabil, illetve instabil jellegének felismerése megóvhatja a társadalmat és az egyéneket attól, hogy felesleges energiákat fordítsanak a befolyásolhatatlan jelenségek megváltoztatására, elvonva a figyelmet és az erőt a megváltoztathatóról és a megváltoztatandóról. A másik: a magyar társadalom számára elfogadható jövőket a változó objektív feltételek és a megváltoztatott szubjektív tényezők mellett, azok körében kell keresni. Törekedni kell ezért a változások előnyeinek kihasználására.

A közel 50 éves Jövőkutatás Központ rövid története

Jövőoktatás A Jövőkutatás Tanszéken a kutató munkával egyidőben, az 1960-as évek végétől megkezdődött az oktatói munka is. Az oktatás a Nagy távlatok és a tervezés c. kutatószemináriummal indult. Az itt folyó kutatómunka eredménye volt a Futurológia és a Nagy távlatú jövőkutatás c. féléves önálló kurzusok tematikájának kidolgozása és oktatásának megkezdése 1971-től. A jövőkutatási ismeretek oktatása 1975-től Jövőkutatás néven került be az oktatásba, kötelező tárgyként a tanárszakosok számára és alternatív tárgyként az általános kari közgazdászképzés szakjain. Az egyetemi képzés profiljába történő sikeres illeszkedéssel a jövőkutatás megnyerte az egyetemi vezetés és a hallgatók tetszését. Különösen a tanárszakosok érzékelték a tárgy jövőorientált szemléletének fontosságát. A Bolognai folyamat megakasztotta ezt a pozitív folyamatot. A BSc és az MSc rendszer bevezetése következtében csökkent a jövőkutatás tárgyak száma és megváltozott azok tartalma és az oktatás módszertana is. A Jövőkutatás tárgyat BSc és MSc szinten választható tárgyként oktatjuk. MSc szinten választható jövőkutatási tárgyként szerepel még az Alternatív jövőképek tárgy. A Társadalmi és gazdasági előrejelzés tárgy a Vállalkozásfejlesztés MSc szak keretében került kifejlesztésre, a szak képzési célját maximálisan szem előtt tartva. A Területi és környezeti elemzési módszerek kötelező tárgy tartalmaz még néhány jövőkutatás-módszertani összefüggést. Az óratartás formai kivitelezése is megváltozott: az elméleti összefüggések tárgyalása helyett a gyakorlati kérdéskörök és feladatok kapnak nagyobb hangsúlyt. Mindezt segítik az Internet használata a szemináriumokon és az interaktív kapcsolattartási formák. Az új, Társadalomtudományi Kari GGFF Intézetben meghirdettük a Bevezetés a jövőkutatásba c. tárgyat, alacsonyabb óraszámmal és magasabb gyakorlati ismerettel. Az idegen nyelvű képzés keretében 2006 óta változatlanul oktatjuk a Business Futures Studies című tárgyat. A tanszékhez évente 4-8 TDK készítő hallgató csatlakozott, közülük többen OTDK díjazottak is lettek. 2008 óta jövőkutatást tanuló hallgatóink eredményesen vesznek részt az Association of Professional Futurists (APF) által évenként

szervezett nemzetközi tanulmányi versenyeken, ahol hosszabb lélegzetű (elsősorban) angol nyelvű PhD, MSc és BSc egyéni és csoportos tanulmányokkal illetve videókkal pályázhatnak. 2015 kivételével eddig minden évben volt nyertes hallgatónk. Örvendetes, hogy angol nyelvű publikációink megjelennek neves, jövőkutatási képzéssel is foglalkozó egyetemek hallgatóinak disszertációjában is. A BSc és az MSc szintű képzés tárgyi spektrumának szűkülését részben ellensúlyozta az a tény, hogy 2009-ben a BCE Gazdaságinformatika Doktori Iskola keretében létrejött a Jövőkutatás alprogram, a kötelező Jövőkutatás tárgy mellett 6-10, a jövőkutatás különböző (pl. kommunikációs, informatikai) aspektusait tárgyaló specializációs tárggyal. Jelenleg négy PhD hallgatóval dolgozunk együtt jövőkutatás témában. A Tanszék nemzetközi kapcsolatait kihasználva 2005-2010 között a Jövőkutatás tárgyat felvett hallgatóink közül – demonstrátoraink közreműködésével – többen részt vettek a Turkui Egyetem Finland Futures Research Centre által szervezett nemzetközi távoktatási kurzusokon – How can we explore the futures? és a Futures Methods –, amelyért 7.5 európai kreditet lehetett szerezni. A 1999-2005 között kétévente Budapest Futures Course címmel megrendezett nemzetközi jövőkutatási posztgraduális kurzusokkal tovább erősítettük a tanszék nemzetközi kapcsolatait. A világ minden tájáról érkezett, alkalmanként 30-50 fő fiatal jövőkutató számára szakmailag alaposan előkészített és baráti légkörben lezajlott kurzusokat rendeztünk, amelyek mintaként szolgáltak más országok nyári egyetemei számára is. 1992-ben megjelentettük az első hazai Jövőkutatás jegyzetet (szerk. Nováky Erzsébet), amely átfogó képet adott a jövőkutatás elméleti-módszertani kérdéseiről, és tárgyalta az aktuális jövőkutatási módszereket. A hallgatókkal való kapcsolattartás üde színfoltja volt a Jövőkutatási Filmklub rendszeres megrendezése, amelyen a jövő egy-egy izgalmas, sok vitát kiváltó kérdéskörét (robotok, személyiség befolyásolása) vitattuk meg, sokszor olyan hosszan tartó vitába bonyolódva, hogy azt is veszélyeztettük, hogy az egyetem kapuit bezárják és a résztvevők bent ragadnak éjszakára az egyetem épületében.

Részvételünk a tudományos közéletben A Jövőkutatás Tanszék munkatársai jelentős szerepet vállaltak a hazai jövőkutatási konferenciák szakmai programjának kialakításában és a konferenciák lebonyolításában. Ezeken törekedtünk arra, hogy fiatal munkatársaink is feladathoz és szerephez jussanak. A jövőkutatás nemzetközi tudományos életében elsősorban a World Futures Studies Federation-ben vállalt feladataink alapján váltunk ismertté, majd a Finland Futures Academy International Advisory Boardjának tagjaként. A Millennium Project Hungary Node-jának elnöke és tagjai a tanszék munkatársai közül kerültek ki. A tanszéki munkatársak több hazai (pl. Vezetéstudomány, Replika) és nemzetközi folyóiratnál (pl. Futures, European Journal of Futures Research) rendszeresen felkért szakmai lektorok. Nemzetközi kapcsolataink A Jövőkutatás Tanszék nemzetközi kapcsolatai az első években a szocialista országokkal és a KGST keretében teljesedtek ki, majd a finnországbeli (turkui) Finland Futures Research Centre-rel közös oktatás formájában és a World Futures Studies Federationnal (WFSF) alakultak. A WFSF Executive Board tagja volt 1997-2005 között Nováky Erzsébet (kutatásitéma-felelős), majd Gáspár Tamás. Mindketten jelentős szerepet játszottak a világszövetség munkája irányának meghatározásában is. A World Futures Studies Federation 19., nagysikerű világkonferenciáját 2005-ben a Jövőkutatás Tanszék rendezte „Futures Generation for Future Generations” címmel. A világkonferencia szekciói a kulturális minták a generációs kölcsönhatásban; értékek és bölcsesség intergenerációs megvilágításban; oktatás és nevelés; intergenerációs kommunikáció; a kibertér megjelenése; az együttélés gazdasági alapjai; az előrejelzési eljárások új generációi témaköröket fogták át. A konferencia eredményei a WFSF honlapján külön website alatt megtalálhatóak. Rendszeres résztvevői vagyunk a nemzetközi jövőkutatási konferenciáknak, világkonferenciáknak, felkért előadói, szekcióvezetői minőségben.

Nemzetközileg is nagy jelentőségű, hogy 2001-ben a világon elsőként összeállítottuk és közreadtuk az európai volt szocialista országok jövőkutatási tevékenységének történetét feldolgozó tanulmánykötetet „Futures Studies in the European Ex-Socialist Countries” címmel (ed. by Erzsébet Nováky, Viorica Ramba Varga, Mária Kalas Kőszegi). A Jövőkutatás Központ jelenlegi munkatársai Nováky Erzsébet 1970 óta jövőkutató, 1991-től akadémiai doktor, 2015-től Professor Emerita, nemzetközileg ismert és elismert jövőkutató. Kutatási területe a jövőkutatás módszertani kérdéskörei, komplex jövőkutatási metodológiák, hazánk társadalmi-gazdasági jövőjének előrejelzése, participatív jövőkutatás és a jövőkutató felelőssége. Hideg Éva 1974-1990 között akadémiai, azóta egyetemi státuszon dolgozik, 2012-től akadémiai doktor, 2014-től egyetemi tanár, nemzetközileg ismert és elismert jövőkutató. Kutatási területe a jövőkutatás elméleti-módszertani kérdéskörei, társadalmi jövőmodellek, integrált jövőkutatás, interaktív előrejelzések és a foresight-ok módszertana. Monda Eszter doktorjelölt, 2015 óta tudományos segédmunkatársunk. Kutatási területe: szcenárióalkotás, jövőkutatási módszerek használata, informatikával támogatott jövőkutatási módszerek. Jelenleg PhD értekezésének véglegesítésén dolgozik. Tyukodi Gergely doktorjelölt, kutatási területe: ellátási hálók előrejelzése, business forecasting – a jövőkutatás üzleti alkalmazása, future management. Retek Mihály doktorandusz, kutatási területe: interaktív modellezés, szcenárióalkotás. Márton András doktorandusz, kutatási területe: stratégiai menedzsment, előrejelzések alkalmazása a gazdaságban. A munkatársak tudományos publikációinak listája megtalálható a Magyar Tudományos Művek Tárában.

A világgazdaság jövője 2050-ben Szerző: Polyák Eszter, Eszterhai Viktor

A globális gazdaság előrejelzése komplex feladat ilyen hosszú időtávra, azonban jelen írásban megkíséreljük a legfontosabb jövőbeli trendek bemutatását, valamint a 21. század gazdasági hajtóerőinek azonosítását. A világgazdaság várható általános jellemzői: a fejlődő országok előretörése és Ázsia évszázada A globális növekedés a következő évtizedekben lassan túljut a 2008-as világválság következményein, visszaállva egy stabil 3% feletti növekedési ütemre. Ennek következtében 2050-re megháromszorozódik a globális gazdaság kibocsátása. A növekedés üteme 2020 után jelentősen lassulni fog. Ennek oka, hogy számos dinamikusan fejlődő ország, így például Kína növekedési üteme beáll egy lassabb, ám fenntarthatóbb szintre. Továbbá demográfiai változások is kihatnak majd a világgazdaság növekedési ütemének a lassulására: az elöregedő társadalmakban ugyanis csökkeni fog az aktív munkaerő aránya. A világgazdaság motorját a fejlődő országok adják, ám a nagyon különböző politikai berendezkedésű és stabilitású országok várható gazdasági teljesítményének a becslése nagyobb kihívást jelentenek, mint a régóta fejlett, működő intézményi struktúrával rendelkező államoké. A világgazdaság biztos növekedése miatt, a ma még reménytelenül szegény országok is reális eséllyel eljutnak 2050-re a közepesen fejlett államok mostani életszínvonalára. A közepesen fejlett országok egy főre jutó jövedelme pedig összehasonlítható lesz a mai Öböl-menti államok fejlettségével. A leggyorsabban növekvő régió a következő négy évtizedben a GDP és az egy főre jutó GDP-indikátorok tekintetében Ázsia (4,7%) lesz, amelyet a szubszaharai Afrika követ (4,4%), majd a Közel-Kelet és ÉszakAfrika (3,9%). Latin-Amerika (3,3%) és Kelet-Európa (3,2%) növekedési üteme lényegében megegyezik a világgazdaság várható növekedésével. A leglassabb növekedés a fejlett régiókban várható. Hosszú távon

A Föld top tíz gazdasága 2050-ben (piaci árfolyamon)

Áltagos éves növekedés (%) régiók szerinti bontásban 4

A globális GDP regionális megoszlása a fejlődő országok esetében is érvényesül az az elv, hogy az országok fejlettség szintjének emelkedésével a gazdaság növekedési üteme lassul. Az Economist hosszú távú makroökonómiai előrejelzése szerint Ázsia egyre nagyobb szerepet tölt be a világgazdaságon belül. Súlya 2050-re várhatóan meghaladja az 50%-ot. Az előrejelzés szerint a régiók közül egyedül a Közel-Kelet és Afrika tudja a súlyát növelni, a hagyományos erőközpontok, mint az európai és amerikai kontinens egyre inkább veszít jelentőségéből. A nyugati országok dominanciája történelmi léptékben viszonylag új és rövid jelenség, így a világgazdaság súlypontjának visszatérése Ázsiában, a Pricewaterhouse-Cooper tanulmánya szerint felfogható úgy is, mint a korábbi egyensúly visszaállása.

Az Economist hosszú távú makroökonómiai előrejelzése szerint Kína gazdasági teljesítménye a 2020-as évek valamelyikében várhatóan megelőzi az Egyesült Államokét, míg 2050-re GDP-je akár másfélszerese is lehet az USA-énak. 2050-re India a világ harmadik, míg Indonézia a világ negyedik legnagyobb nemzetgazdasága lesz. Ezzel szemben a Pricewaterhouse-Cooper elemzése szerint a következő évtizedekben is folytatódni fog a gazdasági erőközpontok áthelyeződése. Kína 2024-ben előzheti meg az USA-t a nominális GDP tekintetében, és vásárlóerő-paritáson mérve a második legnagyobb gazdaság helyére Indiát várják. A Citibank elemzése szerint viszont India 2050-ben egyenesen átveheti a világelső helyét, a vásárlóerő-paritáson számolt GDP tekintetében. Mindez azt jelenti, hogy véget ér a világgazdaságban a nyugati országok hegemóniája. Azonban ehhez a sikerhez átgondolt strukturális reformok szükségesek, s ez ugyancsak igaz azokra a fejlődő országokra, amelyek 2050-re megelőzhetik a jelenlegi nagyobb gazdaságokat. Ezek közé tartozhat Törökország, Indonézia, Nigéria és Vietnám, de jó kilátásokkal rendelkezik, Kolumbia, Malajzia és Lengyelország is. A jelenlegi gyors növekedési ütem azonban nem garancia a későbbi fenntartható ütemre, hiszen szükség van a megfelelő intézményi és infrastrukturális háttér kiépítésére, valamint a politikai stabilitásra. A nyersanyagoktól túlzottan függő országok nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha nem fordítanak kiemelt figyelmet más, a jövőben jobban hasznosuló forrásokra is: új technológiákra és a tehetséges emberek szabad mozgására. Az abszolút számok tekintetében 2050re a három világelső, Kína, India és az USA, valamint az őket követő országok között nagy szakadék lesz. Bár egyre több fejlődő ország szorítja ki az európai

államokat a világ tíz legnagyobb gazdaságából, egy főre eső GDP tekintetében a korábban fejlett országok változatlanul magasabb szinttel rendelkeznek majd. A világgazdaságot 2050-re a három legnagyobb nemzetgazdaság fogja dominálni. Már 2030-ra kialakul a világgazdaság későbbi erősorrendje: Kína, az USA és India hármasával. A három nemzetgazdaság 2050-re nagyobb gazdasági súllyal fog rendelkezni, mint az utánuk következő öt nemzetgazdaság együttesen. Mindez várhatóan azt jelenti, hogy a három gazdasági nagyhatalom fogja a világgazdaság, a nemzetközi politika és nemzetközi intézmények működését meghatározni. A gazdasági növekedés forrásai Bár a megszokott mérőszámok alapján elemzik a jövő gazdaságát is, az előrejelzés során figyelembe kell venni olyan tényezőket is, amelyek új lehetőségeket és kihívásokat mutatnak a növekedés számára. A globalizáció és a technológiai fejlődés az elmúlt évtizedekben is nagy hatással volt a nemzetgazdaságokra, ám a jövőben ez fokozódni fog. Sosem nyílt még ilyen szabad mozgástér a javak és a munkaerő számára, s a nyitottság a gyorsabb fejlődést szolgálja. Ugyanebbe az irányba mutat a technológiai fejlődés is, hiszen rövidebb idő alatt, nagyobb értéket termelhetnek az újítások segítségével. A fent említett faktorhoz új tényezőként járul hozzá, hogy az általánosan magasabb fejlettség gyorsabb felzárkózást eredményez. A kisebb gazdaságok fejlettségi szintje konvergál a nagyobb gazdaságok

A világgazdaság jövője 2050-ben

jellemzően a legszegényebb országokban – elsősorban Afrikában – nő a lakosság száma, valamint arányuk a globális munkaerőpiacon: az ebbe a kategóriába tartozó 48 állam jelenleg 380 millió fős munkaképes populációja 2050-re 950 millió fölé emelkedik.

A három vezető gazdaság globális dominanciája (2050 GDP nominál) magas szintjéhez, így számos lépcsőt átugorhatnak. Ezáltal összességében nagyobb globális fejlettség tapasztalható, rövidebb idő alatt. Globalizáció és kereskedelem A világgazdaság trendje a globalizáció, s ez a trend az esetleges megtorpanások ellenére folytatódni fog. A világ ugyanis messze nem olyan mértékben globalizált, ahogy azt gondoljuk: a közvetlen külföldi befektetéseken belül a külföldi tőke aránya csupán 10%; a külföldi egyetemeken tanuló diákok a teljes diákság mindössze 2%-a; a világ állampolgárainak mindössze 3%-a született az országuk határain kívül, stb. A világ tehát jelenleg inkább csak részben tekinthető globalizáltnak. A további globalizációs folyamatban várhatóan a legnagyobb nyertesek a fejlődő országok és mindenekelőtt Ázsia lesz. A fejlődő országok felzárkózása jelentős és kettős hatást gyakorol a kereskedelemre: a termelés egy részét egyre kevésbé éri meg a fejlődő országokba kihelyezni, így a termékekkel való kereskedelem bővülési dinamikája várhatóan mérséklődni fog. Ezzel szemben a szolgáltatások (pl. pénzügyi területen) globális áramlása előtt nagy jövő áll. Mivel Kína lesz a világkereskedelem legfontosabb szereplője, ezért várható, hogy a kereskedelem nemzetközi szabályozásában szabályalkotóként fog fellépni. Népesség és munkaerő A fiatal lakossággal rendelkező, szegényebb országok számára a kitörés feltételei közül fontos tényező lesz a nyitottság, a piacgazdaság kiépítése, s a humántőkébe és a fizikai infrastruktúrába való

befektetés. A megfelelő döntéshozatal számára csak a természeti katasztrófák és a zavaros belpolitikai helyzet jelenthet nehézséget, ám ez utóbbi elkerülhető lehet. A gazdaság bővülésének egyik forrása a népességnövekedés, ebben a tekintetben a fejlődő országok fiatal lakossága jut előnyhöz, míg a fejlett országokra negatívan hat. Kína jelensége az egykepolitika miatt különösen érdekes, mivel a nulla felé konvergál a népesség növekedési üteme. Az alábbi ábrán látható 32 ország ma a globális GDP 84%-át termeli meg, ezek az országok a jövőben is hasonlóképpen meghatározzák majd a világgazdaságot. Egyes fejlődő országok, mint például Nigéria és Vietnam, újonnan felemelkedőként kiemelkedő növekedési ütemre lesznek képesek, amelyhez Nigéria és Banglades esetében a rohamosan gyarapodó, fiatal népesség is hozzájárul. Azonban a gazdasági növekedés tekintetében felzárkózó fejlődő országok életszínvonala 2050ben még mindig el fog maradni a fejlett országokétól, a nyugati országok egy főre eső jövedelmének mintegy 25-60%-a jut a feltörekvő gazdaságok egy-egy lakosára. Ez alapján is látható, hogy a népességnövekedés önmagában nem lesz elégséges a gazdasági növekedés széles körben érezhető fellendítésére. 2050-re a világ munkaképes korú lakossága (20–64 év között) 5,3 milliárd főre nő – 2010-ben ez a szám még csak 3,9 milliárd fő volt – akiknek 70%-a a fejlődő országokban fog élni. A napjainkban a legnagyobb munkaképes korú lakossággal rendelkező Kínát 2030 körül megelőzni India. A legdinamikusabban

Számos vélemény szerint megoldást jelentene az elöregedő országok romló időskori függőségi rátájára a világ számos területén jelentkező bőséges munkaerő átcsatornázása. Az OECD előrejelzései szerint ez azonban kevéssé enyhítené a problémákat. A jövőbeli migrációs ráta növekedése alapján nem várható, hogy nagyban hozzájárulnának a nyugati országok fogyó munkaerejéhez, s ahogy eddig sem, a bevándorlók aránya később sem fog megugrani az európai országok foglalkoztatottjai között. A jövőben a munkaképes korú lakosság növekedése – hasonlóan a tőkefelhalmozáshoz – egyre kevésbé lesz meghatározó a fejlődő országok növekedésében, míg a legfontosabb faktor egyre inkább a termelékenység gyors javulása lesz. Ennek oka, hogy a fejlődő országokban igen alacsony a munkaerő hatékonysága, amelyet viszonylag könnyű javítani. A gazdaság fejlődésével a termelékenység növekedése természetes módon lelassul. Ez a jelenség viszont azt vetíti előre, hogy egyes fejlődő országok felzárkózása a vezető gazdaságokhoz megkezdődik, egyre inkább dinamikusabbá válik. A munkaerő produktivitását nagyban befolyásolja, hogy a jövő munkaereje egyre hosszabb időt tölt az iskolában. Ebben szintén a jelenleg elmaradott fejlődő országok esetén várható jelentősebb előrelépés. Richard Nelson és a Nobel-díjas közgazdász Edmund Phelps 1966-os publikációja azt állította, hogy a termelékenységet növelő módszerek és technikák gyorsabban terjednek az olyan országokban, amelyekben a munkaerő jobban képzett. Így az iskoláztatottság várható növekedése a fejlődő országok számára jelent relatív gyors felzárkózási lehetőséget. A következő ábra ennek a hatásnak a jelentőségét mutatja be. A termelékenység növekedésének köszönhető felzárkózás várható pályája Kínában és Indiában Nelson és Phelps számítási módszerével, illetve az Ázsiai Fejlesztési Bank hagyományos számítása alapján:

Szolgáltatások vs. Ipar és mezőgazdaság A jövőben folytatódik az ipar és a mezőgazdaság bruttó hazai terméken belüli arányának a folyamatos csökkenése, köszönhetően a szolgáltatások gyors fejlődésének. A fejlődő országokban is egyre jómódúbb lesz a lakosság. Ennek következményeként jövedelmük egyre nagyobb részét költik szolgáltatásokra. Ráadásul az iparcikkek fokozatosan egyre olcsóbbá válnak, köszönhetően a gyártás egyre növekvő hatékonyságának, az egyre alacsonyabb önköltségnek. A valutafelértékelődés, mint növekedés A fejlődő országok bruttó hazai termékeinek 2050re kivetített adatait egy fontos tényező is torzítja: ahogy egy gazdaság felzárkózik a legfejlettebb államokhoz, valutája elkezd felértékelődni. A szegény országok ugyanis jellemzően olcsó valutával rendelkeznek, így a szolgáltatások, vagy a hazai termékek jellemzően olcsóbbak. Mindezek a gazdasági fejlődéssel tipikusan drágulni kezdenek. Ez a hatás a statisztikákban a valós gazdasági növekedéshez adódik hozzá (lásd következő ábra).

A valós gazdasági növekedés és a valutafelértékelődésből fakadó növekedés

A világgazdaság jövője 2050-ben

Új tényezők a világgazdaságban Vízhiány és vízminőség kérdése Fontos megemlíteni a jövő gazdaságának jellemzőit a felértékelődő nyersanyagok tekintetében. Az olaj és más nyersanyagok árai tovább emelkedhetnek, a mezőgazdaság növekvő árai miatt pedig az élelmiszerbiztonság kérdése is minden korábbinál égetőbbé válik. Az itt felsorolt erőforrások mellett azonban felértékelődik az édesvízkészletek szerepe is. Komoly versenyelőnyt jelentenek a vízben gazdag területek, hiszen már ma jellemző trend, hogy számos vállalat a megfelelő vízellátást kiemelt prioritásként kezeli befektetési döntéseiben. A világ növekvő népessége és ellátásuk egyre nagyobb igényt teremt majd a vízre, ezért a 2050-re a gazdaság egyik kulcskérdése lesz a vízellátás is. Az OECD előrejelzései szerint 2000 és 2050 között hatalmas ugrás fog bekövetkezni a víz iránti keresletben, a feldolgozóiparban 400%-kal, az elektromos energiában 140%-kal, a lakossági fogyasztásban pedig 130%-kal nőhetnek meg az igények. A jelentős fogyasztás miatt azonban kevesebb víz juthat mezőgazdasági célokra, amit tovább súlyosbít, hogy ekkorra mintegy 3,9 milliárd ember, a föld lakosságának több, mint 40%-a fog szárazság sújtotta területeken élni. Ezeknek a területeknek a lakosságára mezőgazdasági és élelmiszerbiztonsági problémák fognak nehezedni. A World Resources Institute szerint a 2040-ben leginkább szárazsággal küzdő országok mintegy fele a Közel-Keleten helyezkedik el, és Közép-Ázsia is kiemelten veszélyeztetett lesz, azonban komoly problémákkal kell megküzdenie Chile, Namíbia, Botswana, Észtország lakosainak is. A világ legnagyobb gazdaságait, az USA-t, Kínát és Indiát sem kíméli a vízhiány, amely hatással lehet a gazdasági növekedésükre is. Az International Food Policy Research Institute (IFPRI) kutatásai szerint nagy veszéllyel jár, ha nem változtatnak a jelenlegi üzleti és mezőgazdasági gyakorlaton. Amennyiben a mai minták folytatódnak, 2050-re 4,8 milliárd ember és a világ gabonatermelésének fele kerülhet szárazságnak erősen kitett területekre. Gazdasági mérőszámokkal kifejezve a szárazság a világ 2050-es GDP-jének 45%-át veszélyeztetné.

A víz mennyisége mellett azonban a minőség is meghatározó a gazdaság szempontjából. Bár egyre többen juthatnak kiépített víznyerő helyekhez, azonban az innen származó víz gyakran nem megfelelő minőségű. A körülmények javulása ellenére 2050ben 1,4 milliárd ember esik el a biztonságos ivóvíztől és higiéniától, s a szennyezett víz versenyhátrányt jelent a fejlődő országok számára a fejlettebb infrastruktúrával rendelkezőkkel szemben. Az IFPRI szerint a technológiai fejlesztés és a megfelelő infrastruktúra segíthetne abban, hogy 2050-re 1 milliárd emberrel kevesebb éljen kitéve a szárazság kockázatainak. A ma alkalmazott, fenntartható eljárások közül (például szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás terén) néhány már működőképesnek bizonyult, és ezek szélesebb körű elterjedése egyes országokban forradalmi áttörést hozhatna. Az új üzleti modellek és a technológia innovációja által fenntarthatóbb rendszerek jöhetnek létre, amelyek főként a vízgazdálkodás során keletkező veszteségek csökkentését tűzhetik ki célul. Finanszírozás tekintetében nagyobb szerepet szánnak a privátszférának, s annak tekintetében, hogy a befektetők a megfelelő vízellátású helyeket keresik, ez a fenntarthatóság mellett igen jövedelmező is lehet.

„Az új üzleti modellek és a technológia innovációja által fenntarthatóbb rendszerek jöhetnek létre, amelyek főként a vízgazdálkodás során keletkező veszteségek csökkentését tűzhetik ki célul.” Az óceánok gazdasági szerepének növekedése Az OECD az elmúlt években nagy erőket mozgatott meg az óceánok gazdasági szerepének kutatására. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a

szárazföldet körülölelő hatalmas víztömegek fontos megélhetési forrásként és gazdaságfejlesztési tényezőként szolgálnak majd 2030 körül.

okozhat a jövő GDP-jében, ha nem sikerül lefektetni az alacsony széndioxid-kibocsátású, klímához alkalmazkodó gazdaság alapjait.

Az óceánok gazdasága összességében az óceánokra épülő iparágak, mint a halászat, hajózás, a tengeri biotechnológia és a tengeri szélenergia összességét jelenti, azonban ehhez kapcsolódnak az óceánokban rejlő természeti erőforrások valamint a víztömegek ökológiai szerepe is. Az óceánok gazdasági szerepe már ma is jelentős, hiszen 2010-ben az óceánokon végzett tevékenységek az összes globális hozzáadott érték 2,5%-át adták Az óceánok gazdasági szerepe fokozatosan nő a globális népességnövekedés, a fejlődő kereskedelem és technológia miatt, ám egy dolog veszélyezteti az óceánok gazdaságának kiegyensúlyozott növekedését, ami éppen az óceánok állapota. A jövőben csak akkor építhetnek a kiaknázatlan, hatalmas víztömegekre, ha figyelmet fordítanak állapotuk javítására.

„A klímaváltozás megfékezése a jövőben a globális gazdasági növekedés alapfeltétele is lesz. Az OECD 2050-re készített előrejelzéseiben kiemelt szerepet kapott a klímaváltozás és a környezetvédelem.”

A 2030-ra előretekintő becslések szerint az óceáni gazdaság 40 millió teljes állás kínálatával fontos tényezőként jelenhet meg a világ munkahelyteremtésében (főként a tengeri szélenergia, akvakultúra, halfeldolgozás és kikötők területén). A 2050-ig kétmilliárd emberrel bővülő népesség ellátásának egyik alapvető sarokköveként szolgálhat az óceáni gazdaság, aminek növekedésével megháromszorozódna a ma is jelentős tengeri szállítmányozási iparág is. Környezetvédelem és gazdaság Bár 2015 szeptemberében az ENSZ közgyűlése elfogadta a fenntartható fejlődési célokat, s 2016-tól a tagállamok vállalták a célok gyakorlati megvalósítását, a jövőben a környezet védelme egyre inkább befolyásolhatja a gazdaságok működését. Amint az már az édesvíz és az óceáni gazdaság esetében is látható volt, a megújuló környezeti erőforrások nagy gazdasági haszonnal járhatnak, ha megfelelő figyelmet fordítanak az állagmegóvásra. A klímaváltozás megfékezése a jövőben a globális gazdasági növekedés alapfeltétele is lesz. Az OECD 2050-re készített előrejelzéseiben kiemelt szerepet kapott a klímaváltozás és a környezetvédelem. A szervezet elemzései szerint hatalmas veszteséget

A 2050-re megnégyszereződő gazdaság növekvő igényeket támaszt energiahordozók és nyersanyagok iránt. A most látható trendeknek megfelelően az energiahordozók 85%-át 2050-ben is a fosszilis üzemanyagok tehetik ki, s a BRICS Indonéziával kiegészülve használhatja fel ennek nagy részét. Az ennek következtében zajló folyamatok azonban tovább rontják a természetes környezeti tőke állapotát, ami miatt viszont az elkövetkező évtizedek életszínvonalbeli emelkedése is veszélybe kerül. Költségek tekintetében a megelőzés jóval olcsóbb, mint a jelenlegi gyakorlat folytatása. A fosszilis energiahordozók árának szabályozása által 2050re 70%-kal csökkenthető az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, ami évente 0,2 százalékponttal csökkentené a növekedés ütemét, s 2050-re ös�szességében a globális GDP 5,5%-ába kerülne. Ezzel szemben a szabályozás nélkül a környezeti károk miatt kieső bevétel a világ egy főre eső GDP-jének 14%-a is lehet. A klímaváltozás elleni cselekvés anyagi terhet ró az egész nemzetközi közösségre, amelynek azon kell dolgoznia, hogy a lehető legigazságosabban vegye ki minden ország a részét a közös teherviselésből. Ös�szességében a Föld teljes lakossága számára pozitív kimenetelű lehet a konszenzus létrejötte.

demográfia és fenntarthatóság Szerző: Thierry Gaudin, A Fondation 2100 elnöke, WFSF igazgatósági tagja

Elsőként idézzünk fel néhány alapvető tényt a 2050. évvel kapcsolatban. Ekkor a 2020-ban születő gyermekek harminc évesek lesznek, és a várható élettartamuknak megfelelően 2100-ban még élni fognak. 2050-ben a “baby boom” generáció tagjai, akik a 2. világháború után születtek, már nem fognak élni, míg Oroszországban a termékenység hanyatló tendenciáját, amely a vasfüggöny megnyitása után volt megfigyelhető (1990-2000), az idős generáció képviseli, amelyet egy fiatalabb vált majd fel. Kínában a sajátos egygyermek-politika következményei továbbra is érezhetők lesznek, legalábbis az érett generációban. Afrikára, Indiára és Dél-Amerikára a demográfiai nyomás lesz jellemző. Joggal számíthatunk arra, hogy el tudják majd utasítani azt a gazdasági alárendeltséget, amelyet jelenleg meg kell tapasztalniuk. Mivel az információhoz való hozzáférés az Interneten és a mobiltelefonokon keresztül mára leegyszerűsödött és a jövőben még egyszerűbb lesz, a különböző országokban született emberek közti kulturális szakadék erőteljesen csökkenni fog, és az angolszász kultúra jelenlegi vezetése minden bizonnyal csak emléktárgyként él majd tovább. Az ókori kultúrák újjászületésének lehetünk tanúi, mivel egyre fokozottabban észleljük majd bolygónk korlátait. A korlátok szemlélete elsőként az ún. “Malthus bosszújához” kapcsolódik. A 18. század végén Thomas Robert Malthus hosszabb látogatást tett több földrészre is, majd hazatérése után megfogalmazta a népesség törvényét: A népesség minden civilizációban az erőforrások telítettségéig nő, majd elkerülhetetlenül stabilizálódik vagy csökken. Hasonló kijelentést tett közel ötven évvel ezelőtt, az 1970-es évek elején a Római Klub (Club of Rome) “The Limits to Growth” című híres jelentésében. Fontos azonban megjegyeznünk a 2050-es horizonttal kapcsolatban – még ha a technológiai fejlődés képes is a határokat kitolni és ezzel helyet adni a növekedési többletnek –, hogy Meadow legtöbb modellje a 21. század első felére a civilizációnk összeomlását jövendölte. A technológiai fejlődés tükrében 1990-ben

hasonló következtetésekre jutottak a “2100, récit du prochain siècle” című tanulmányban, amelyet a francia Kutatási Minisztérium kutatócsapata vezetett Hubert Curien miniszter kérésére. Napjainkban a telítettség számos egyéb jele tapasztalható, és becsléseink szerint nehéz, ha nem lehetetlen lenne a határokat tovább feszegetni. A technológia kétségkívül csodákra képes, nem lenne azonban bölcs, ha gyermekeink biztonságát a csodára bíznánk. Éppen ezért a leendő színtérre két alapvető forgatókönyvet vázolhatunk fel: Az első forgatókönyv a tragédia, méghozzá a “tragédia” szónak az antik görög színházból ismert jelentésével: a tragédia olyan fejlődést ír le, amelyben a színészek – előítéleteik fogságában – nem tudják elkerülni tragikus végzetüket. Shakespeare előadásaiban sok szereplő meghal, haláluk pedig jelentéssel bír, mivel az identitásuk és sorsuk közti mély ellentmondást fejezi ki. Napjaink világának jellemzői többek között a piacgazdaság globalizációja, a túlzott fogyasztás és az eldobhatóság mentalitása, az ún. fejlett világ elfoglalása utáni továbbterjeszkedés a fejlődő országokban, valamint a szembenézés a globális felmelegedéssel és az energiakészletek szűkösségével. Mindez láthatóan globális összeomláshoz fog vezetni. Sőt, több szakértő az ember és számos más faj kihalását is előrevetíti az emberiség viselkedése következtében. Ezt a hatodik kihalást – az ember (anthropos) szóból – antropocénnek nevezik, ellentétben a korábbi kihalásokkal, legalábbis a dinoszauruszokéval (-65

millió év) és a permi időszak végén bekövetkezett legnagyobb kihalással (-250 millió év), amelyeket minden bizonnyal a meteoritok okoztak. A második forgatókönyv az emberiség önuralmára épít. Hogyan várhatnánk el azonban kilencmilliárd embertől, hogy csökkentsék a fogyasztásukat és állítsák vissza az egyensúlyt a természeti erőforrásokkal? Laissez faire-politikával biztosan nem! Éppen ezért a jövőre nézve fontos feladatunk, hogy felbecsüljük azoknak a megszorításoknak és ösztönzőerőknek a természetét és nagyságát, amelyeket a határok tudatosítása támaszthat, valamint azt, hogy hogyan határozhatjuk meg és működtethetjük ezeknek a megszorításoknak és ösztözőerőknek a módját. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az önuralom mértéke rendkívül fontos. A WWF2 által kezdeményezett ökológiailábnyom-elemzés rávilágít arra, hogy a nem megújuló energiaforrások kimerülését követően – az európaiak 2000-ben jellemző életszínvonalát feltételezve – a bolygó 2,5 milliárd embert lesz képes eltartani, ellentétben a világnépesség jelenlegi számával: ma hétmilliárdan élünk a Földön, ami 2050-ben várhatóan nyolc-kilenc milliárdra emelkedik majd. Ezt a megközelítő becslést ki kell egészítenünk az üvegházhatás, az aszályok és az áradások gyors kezelésének szükségességével, amelyek egyrészt kikényszerítik a menekülteket a hazájukból, másrészt az óceánszint emelkedéséért felelnek. Észszerűen megállapítható, hogy a 21. század végére el kell kezdődnie a világnépesség csökkenésének,

kb. felére kell csökkenteni a természeti erőforrások egy főre eső fogyasztását, legalábbis az ún. fejlett országokban, valamint az abszorbcióval teljesen kompenzált üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ezek a feltételek lennének szükségesek ahhoz, hogy unokáinkra egy élő bolygót hagyjunk. Demográfiai feszültség / A természeti erőforrások feszültsége “A modern fogamzásgátlók terjedésével és az iskolázottsági szint emelkedésével párhuzamosan a nyugati fiatal felnőtteknek több lehetőségük van kapcsolatokat kialakítani, mielőtt megállapodnának és családot alapítanának. Ennek következtében a kapcsolat kialakításának (és felbontásának) formái gyökeresen átalakultak: a házasságon kívüli együttélések száma megnőtt, a házasságkötésekre később kerül sor, és gyakoribbá vált a válás. A gyermekvállalás tudatos döntés eredménye lett (vagyis a nemkívánatos terhesség egyre ritkább) és az emberek életének későbbi szakaszára tolódott ki; A termékenységi viselkedést inkább a születési kohorsz (születési év), mint a periódus (naptári év) elemzésével érthetjük meg. Amennyiben a nők későbbre halasztják a gyermekvállalást (1. szakasz), azaz életük későbbi szakaszában vállalják első gyermeküket, mint a korábbi kohorszokban született nők, akkor az első szülés életkora nő, ennek következtében pedig csökken az egy naptári évben született gyermekek száma (teljes termékenységi arányszám, TFR).

demográfia és fenntarthatóság

Ez az ‘időzítési hatás’ (tempo effect) néha ‘drámaian alacsony’ TFR-szinteket eredményezhet, hasonlóan több közép- és kelet-európai ország mai tendenciájához. Míg a gyermekvállalást későbbre halasztó első párok már megkezdték a gyermekvállalást, addig a későbbi születési kohorszból származó párok még most halasztanak. A 2. szakaszt többé-kevésbé stabilan alacsony TFR jellemzi. Amikor az első szüléskor jellemző életkor növekedése csökkenni kezd (3. szakasz) vagy stagnál (4. szakasz), az emberek bepótolják a korábban elhalasztott gyermekvállalást, a TFR pedig ismét alapvetően megemelkedik. Ez azonban nem fogja elérni a kezdeti magasabb (kohorsz) szintet, mivel a későbbi gyermekvállalás következtében a gyermekek végleges száma rendszerint alacsonyabb (mennyiségi csökkenés). Amen�nyiben előrejelzés készítésekor a Lowest Low TFR-t állandó értéken tartjuk egy olyan időszakban, amikor az első szülés életkora nő, akkor nagyon pontatlan képet kaphatunk a jövőről. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy egyszerűbb a gyermekvállalás időzítését, mint a teljes gyermekszámot befolyásolni. Ha a politikai intézkedések a lakosság számára kedvezőek, azzal arra ösztönözhetjük őket, hogy viszonylag korán vállaljanak gyereket, ugyanakkor nem feltétlenül vállalnak több gyermeket életükben. Ha az anyák váratlanul fiatalabb korban szülnének gyermeket, akkor “baby boom” jelenségnek lehetnénk tanúi, és ezzel párhuzamosan stagnálna az anya első szüléskori életkorának növekedése, majd ezt viszonylag gyorsan “baby bust” (a “baby boom” összeomlása) követné (ld. Svédország 1990-1995). Hatalmas kihívás lesz a népesség nagyságát, és ami még fontosabb, az életvitelét fenntarthatóbbá tenni. Ha életmódjuk hasonló lenne ahhoz, ami ma az USAban vagy Európában megfigyelhető, akkor az komoly kihívást jelentene az élelmiszer és az energia terén. Nem ismerjük a világnépességnek sem a maximális, sem az optimális méretét, és minden bizonnyal csak elképzeléseink vannak arról, hogy milyen az optimális életvitel világszerte. Az optimális népességméret és életstílus függ az élelmiszer-és energiaellátástól, a békés nemzetközi együttműködéstől, valamint attól, hogy a lakosság hol szeretne élni (városban vagy vidéken)”. "A demográfus elképzelése szerint a teljes népesség száma a 2007. évi 6,6 milliárd főről 2025-re több mint 8 milliárd főre fog emelkedni. A legjelentősebb

növekedés Afrikából (Észak-Afrikában, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségben és Afrika többi részén kb. 404 millióval több személy fog élni), Indiából (kb. 267 millióval több személy), Ázsiából (Kína és India nélkül kb. 264 millióval több személy) és Kínából (144 millióval több személy) várható. A kínai növekedés korlátozott mértékűnek tűnik a jelenlegi teljes népességéhez viszonyítva. Kína ebben az időszakban kezdi majd elveszíteni az aktív népességét: 2015ben kell elérnie a maximumot kb. 830 milliió fővel, majd ez a szám 2025-re 809 millió főre fog csökkenni. Ennek következtében Kína öszehasonlítható helyzetben lesz a volt szovjet blokk országaival és a fejlett országokkal, amelyeket elöregedő népesség jellemez. Mindez jól látható a világ jövőbeli népességmegoszlásában is. Kína aránya 2 százalékponttal fog csökkenni, az Európai Unióé 1,4 ponttal, míg Afrika aránya 3 ponttal emelkedne."

Hatalmas kihívás lesz a népesség nagyságát, és ami még fontosabb, az életvitelét fenntarthatóbbá tenni. Elöregedő és fiatal népességek “A népesség elöregedési folyamata, amely több mint száz éve tart, “precedens nélküli, mindent átható, mélyen gyökerező és hosszan fennálló” (ENSZ, 2007). Világszerte a hatvan évet betöltött személyek aránya 8% volt 1950-ben, 11% 2007-ben, és várhatóan 22%-ra fog emelkedni 2050-re. Szinte egyetlen ország sem kivétel ezen folyamat alól. Európa a legesélyesebb befutó, és egyben elsőként tapasztalhat meg egy kis enyhülést a század közepére. Az Európán belüli variáció nagy; elsősorban Kelet-Európát sújtották a világháborúk, aminek hatása a mai napig látható (a következő generációkban visszatérő hatásaik miatt). Mivel az elöregedés alapvetően a csökkenő gyermekszám következménye, a folyamat általánosságban azt mutatja, hogy először a legfiatalabb korcsoportok létszáma csökken, az idő előre haladtával azonban a következő korcsoportok is

Az EU demográfiai korfája 2050-ben

egymással, mind az erősebb, mint a gyengébb családi kötelékekkel rendelkező országokban. A gyermekekről és idősekről való gondoskodást célzó intézkedések, valamint a munka és család közti egyensúlyt elősegítő intézkedések megerősíthetik a generációk közti szolidaritást”. A fenti projekció ugyanakkor azt is mutatja, hogy egyre nő az idősek aránya, valamint a világnépesség növekedésének vége a 21. század közepe körül várható a globális termékenységi ráták visszaesése következtében. Rendkívül változatos helyzetek figyelhetők meg: az afrikai országoknak még mindig magas a termékenysége, és a fiatal generációk fontos bázisát képezik, mint azt a következő grafikonok mutatják:

érintettek lesznek. Fokozatosan megkezdődik a munkaképes korú népesség elöregedése is, először az alacsonyabb bemeneti áramlat miatt, majd sok évvel később a nagyobb kimeneti áramlat következtében. Ezt követi a nyugdíjba vonulások számának robbanásszerű megugrása (amely rövidesen várható lesz, amikor az 1946-os születési kohorsz betölti a 65 évet), majd később a nagyon idős emberek számának robbanásszerű emelkedése. A folyamat következtében az eltartottak arányai szintén gyökeresen megváltoznak, mivel az egy aktív személyre jutó eltartott személyek száma jelentős mértékben megnő. Jelenleg ‘a lehetőségek ablaka’ vagy a ‘demográfiai bónusz’ számos országban viszonylag nagy: a 0-19 évesek és a 65+ év fölötti lakosság száma a 20-64 évesekhez viszonyítva (a potenciális munkaképes korú népesség) a legalacsonyabb ponton van, vagyis a gazdaságilag aktív személyeknek csak kis számú eltartottról kell gondoskodniuk (akik többsége régen fiatal volt, ma azonban egyre idősebbek).

Európa és Észak-Amerika demográfiai szabályozása már működik. Ázsiában és Dél-Amerikában a szabályozás 2025-ig fog megvalósulni. Afrikában azonban nem fog működni 2040 előtt, a hivatásos demográfusok projekciói szerint. Néhány ország 2025 előtt akár egy leendő “baby boom” nemzedék lehetőségét is előrejelzi, többek között Oroszország, ahol jelentős demográfiai lassulást figyelhettünk meg az elmúlt évtizedekben.

A politikusok és a sajtó kétértelműen viszonyul az elöregedés jelenségéhez. Abban még talán egyetértenek, hogy a bolygónk túlzsúfolt, az országukon belüli elöregedést mégis problémának tartják. Az elöregedés nem katasztrófa, hanem kihívás. Az elöregedés megkérdőjelezi a generációk közötti szolidaritást a családi mintákban végbemenő változások miatt (több házasságon kívüli együttélés, későbbi házasságkötés, több válás, több újabb párkapcsolat, kisebb családok, valamint későbbi gyermekvállalás). Ennek következtében a szociális védőrendszerek a társadalmi kohézió révén támogatják az embereket abban, hogy a generációkon belül és azok között minél erősebb interaktív kapcsolatokat ápoljanak

A demográfiai előrejelzések hagyományosan a legbiztosabb előrejelzések hosszú távon. Jelenlegi helyzetünkben azonban rá kell mutatnunk néhány bizonytalan pontra a 21. századi fejlődést illetően. Stabilizálás vagy maximum, amelyet lassulás követ. Az 1980-as évek vége óta a demográfus közösség közös tudása a jelenlegi fejlődést “demográfiai átmenetként” írja le. Ez egészen pontosan a nagy termékenységű és nagy mortalitású fejlődés, valamint ez alacsony termékenységű és alacsony mortalitású fejlődés közötti átmenetet jelenti, amelynek eredményeként a világ népessége 10 milliárd fő körül stabilizálódik, ahol az átlagos termékenység 2,1 gyermek per anya.

A demográfiai előrejelzések hagyományosan a legbiztosabb előrejelzések hosszú távon.

demográfia és fenntarthatóság

Mivel azonban a termékenységi rátákat csökkenti a nők oktatása és a városi életforma, ahol a párok mindkét tagja dolgozik; továbbá mivel a 10 milliárd fős világnépesség a természeti erőforrásokat olyan mértékben fogyasztja, amely a 2000. évi átlageurópai szintjéhez közelít, és ez 4-es tényezővel nem vezetne fenntartható világhoz, ezért érdemesebb inkább egy maximumot előre jelezni, amelyet egy vagy két évszázadon át lassú hanyatlás követ. E hipotézis értelmében a születési ráta kb. 1,8 gyermek per nő érték mellett stabilizálódna, ellentétben a 2,1 stabilizációs hipotézissel. A mortalitás változásai. A demográfus közösségen belül jelentős vita zajlik a mortalitásról. Az alább grafikon az Egészségügyi Világszervezet hivatalos számadatait mutatja. Néhány demográfus az egészségügyi közösséggel összhangban kiemeli a fejlődő országokban az oltásokkal és kezelésekkel kapcsolatban elért eredményeket az újszülöttkori betegségek, gyomorrontás, tuberkulózis, malária és más betegségek terén … Más szakértők felhívják a figyelmet az egészségi állapot romlására az ún. fejlett országokban, amelynek oka az egészségtelen étkezés, a stressz, a mozgásszegény életmód és annak következménye, az elhízás, a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, a munkahelyi stressz és a rossz életkörülmények. A fenti grafikon az érrendszeri betegségek és a rosszindulatú daganatos megbetegedések egyre fokozódó fontosságát jelzi, ami jellemző a modern városi környezetre. A demográfusok továbbá rávilágítanak az idősek egyre növekvő arányára is, amit a fiatalabb és kisebb létszámú új generációk akár tehernek is érezhetnek. Ezekről az idős emberekről kevesebben gondoskodnak, mint a korábbi idősekről, akiknek sok gyermekük volt, így számíthattak a segítségükre és békésen élhettek még kilencven éven túl is. Mindezek alapján nem a mortalitás csökkenése várható, mint a korábbi fél évszázadban, hanem éppen ellenkezőleg: a halálozási arányok növekedése. Ez a vita egyértelműen azt mutatja, hogy nem az egészségügyi kutatás a meghatározó tényező. Segíthet súlyos betegségek, például az AIDS gyógyításában, nincs azonban hatással a környezeti tényezőkre, amelyek a legmodernebb patológiákat meghatározzák. Világviszonylatban a mortalitás – mint azt a fenti grafikon is mutatja – inkább kapcsolódik a társadalmi és gazdasági szervezethez, a társadalomtudományokhoz és a kormányzáshoz, mint a természettudományokhoz. A demográfiára vonatkozó harmadik kérdőjel a migrációkhoz kapcsolódik.

:Migráció a nagyvárosok felé A 21. században az első és tömeges migráció a nagyvárosok felé irányul. A városi lakosság aránya 2008-banmeghaladta az 50%-ot: 3,3 milliárd fő. A városi lakosság növekedése kétszerese a teljes népességének (1,78% vs. 0,95% éves ráta a 20052030 időszakra): ennek előre látott eredménye 4.9 milliárd (a teljes lakosság kb. 60%-a) a 2030. évre (8.2 milliárd) További 1,8 milliárd városi lakos várható még a 2005-2030 időszakra, amelyből 1,1 milliárd fővel ázsiai városok bővülnek majd. Ázsiai nagyvárosok növekedése

energiatakarékosság, a tengerparti városok úszó építményei (mint fentebb említettük) és az ökológiai fenntarthatóság számos más kezdeményezését illetően. A klímamenekültek által előidézett migrációk “A nemzetközi migráció a demográfiai trendek egyik központi jelenségévé vált. Kevés nemzetközi összehasonlító statisztika áll rendelkezésünkre, amelynek egyik oka, hogy a migráns definíciója nem egységes. A migránsokat általában gazdasági okok vagy a politikai instabilitás motiválja (menekültek / menedékkérők), ami a jövőben minden bizonnyal a klímaváltozás által előidézett természeti katasztrófákkal is kiegészül majd. A globális felmelegedés területi eloszlása

Ázsiai nagyvárosok: 11 a világ 20 db megavárosa közül (több mint 10 millió lakos), 17 a világ 30 db 5-10 millió lakosú nagyvárosa közül, 184 a világ 364 db 1-5 millió lakosú nagyvárosa közül, 225 a világ 455 db 0,5-1 millió lakosú nagyvárosa közül. A fenti adatokból világosan kitűnik, hogy a 21. században – legalábbis annak első felében – a világnépesség nagyobb része nagyvárosokban él. Ezek a városlakók pedig többségükben ázsiai lakosok. A fenti adatok alapján az első benyomásunk az, hogy a világ új központja Ázsiában lesz. A második benyomásunk a mindennapi életvitellel kapcsolatos. A legtöbb megaváros rengeteg energiát fogyaszt, jelentős mértékben járul hozzá a szén-dioxid-kibocsátáshoz, továbbá óriási forgalmi torlódásokkal, légszennyeződéssel és egészségtelen környezettel kell megküzdeniük. A fenti ártalmak némelyike valószínűleg tömeges tüntetésekhez és lázadásokhoz fog vezetni. Ráadásul, amint arra már volt példa a történelemben – például a 19. század közepén Európában –, az állami hatóságok válaszul nagy átalakító programokat indítanak, többek között a közös szállítás, a zöldterületek, az

területekre. A világon három ilyen helyet említhetünk: az Egyesült Államokat, amely Mexikóból, DélAmerikából és különböző ázsiai országokból fogad tömegeket; Európát, amely észak-és szubszahariafrikai, valamint törökországi migránsok célpontja; Szibéria pedig a kínai migráció fontos áramlatának célterülete. A fő kérdést a migránsok eltérő kultúrája és a helyi lakossággal fölmerülő feszültség jelenti. Norman Myers becslése szerint, amelyet az IPCC is közzétett, a klímamenekültek száma 2050-ben 150 millió fő lesz. Mindez jól érzékelteti, milyen nagy hatást gyakorol az éghajlat a migrációra, amely a 20. század végén gazdasági és társadalmi okokból lezajló nemzetközi migrációhoz hasonlítható. A számadatokkal kapcsolatban azt is meg kell említenünk, hogy az éghajlati hatásokról szóló becslések hozzávetőlegesek a hurrikánok (pl. New Orleans-i Katrina), árvizek és aszályok terén. És ha a korábban elhangzottaknak megfelelően az óceánszint emelkedése eléri a három métert, akkor a tengerpartra épített megavárosok miatt további 135 millió kitelepített személlyel is számolnunk kell (OECD). Ezek a becslések azt mutatják, hogy olyan nagy volumenű állami építési munkákra kell számítanunk (városok átalakítása, vízellátás, óceán menti városok…), amelyek minden bizonnyal meghatározzák majd a 21. századi gazdaság formáját.

A migránsok olyan célországokat választanak, amelyekkel történelmi vagy kulturális (pl. nyelvi) kapcsolataik vannak, vagy ahol ugyanazon származási országból már nagyobb csoportok letelepedtek és pozitív tapasztalataikról számolnak be. Az ENSZ becslései azt sugallják, hogy a világ összes nemzetközi migránsának (vagyis azon személyeknek, akik másik országban születtek) kb. a harmada Európában él. Ez a 64 millió fő Európa teljes népességének 9%-át teszi ki. Észak-Amerika (44 millió) és Óceánia (5 millió) abszolút számadatai alacsonyabbak, ugyanakkor a lakosságuk nagyobb arányban született a jelenlegi lakóhelyüktől eltérő országban (13% és 25%)”.

A szegénység jövője

Ha napjaink vándorlási mozgásait figyelemmel kísérjük, olyan stratégiai kérdéseket láthatunk előre, amelyek 2025 előtt fontos szerepet fognak betölteni. Jelentős migránsfolyamok csörgedeznek csendben a túlnépesedett országokból a gyérebben lakott és alacsonyabb születési rátával rendelkező

Százezer ember kitelepítése egyben a szegénység növekedését is maga után vonja, még fontos szolidaritási mobilizáció esetén is. A gyors urbanizációs folyamat is szegénységet generál, amelynek oka gyakran az, hogy a szegény parasztok a túlélés reményében a nagyvárosokba vándorolnak.

Ray Hammond a következőket írja: "Társadalmainkban az egyenlőtlenség tovább fokozódik majd, mint ahogyan napjainkban is nő. Bár a fejlett társadalmakban még a legszegényebb csoportok is jóval gazdagabbak lettek az elmúlt huszonöt évben (és 2030-ig aránylag még sokkal gazdagabbak lesznek), a leggazdagabbak sokkal gyorsabban gyarapodnak társadalmunkban. Ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog, és bár a középosztály tovább fog bővülni és életszínvonala is nőni fog, a szupergazdagok még gazdagabbak lesznek. 2030-ban jóval több hipergazdag ember lesz."

demográfia és fenntarthatóság

A nemzetközi beszélgetésekben gyakran hivatkozott klasszikus gazdasági definíció szerint egy személyt akkor tekintünk szegénynek, ha az egy napi keresete nem éri el a 2 dollárt. A definíció értelmében az emberiség egyharmada élne szegénységközeli helyzetben. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy őseink vidéken éltek, kevesebbet kerestek, mégis fenn tudták tartani magukat, mert költségek nélkül meg tudták termelni a saját fogyasztásukhoz szükséges javakat. Számos civilizáció tagjai (ausztrál bennszülöttek, inuitok, néhány amerikai indián és afrikaiak) a mai napig így élnek. Az előző definíciót kis fenntartással kell kezelnünk. Ez ugyanis a kereskedők szemléletét tükrözi, akik nem érdeklődnek a pénzt nem használó emberek iránt. Mindenesetre, ha követjük Toffler elemzését az egyre népszerűbb “prosumer” (termelő-fogyasztó) szemléletről, számításba kell vennünk azoknak a beruházási stratégiáknak a fejlesztését is, amelyek célja a kereskedői hatalom megkerülése az önellátó rendszer megteremtésével. A kereskedők szemében ez elszegényedésnek tűnik (a közgazdászok reces�sziónak neveznék), a végfelhasználó szemében azonban fejlesztést jelent a biztonság és kényelem terén. A lényeg ugyanakkor az, hogy a nagyvárosokban nehéz, ha nem lehetetlen a túlélés napi 2 dollárral, mivel a túléléshez egy minimális kötelező fogyasztás szükséges. Egy Franciaországban készült friss elemzés arra a megállapításra jut, hogy a kötelező kiadások (lakhatás, elektromos áram, telekommunikáció, míg az élelmet nem foglalja magában) átlagosan a háztartások költségeinek több mint 40%-át mozgósítják. Ez az arány pedig megközelítőleg 5%-kal nőtt az elmúlt öt évben. Az állampolgárok a megnövekedett kiadásaik ellenére úgy érzik, hogy életszínvonaluk romlott, mivel a választási szabadságuk csökkent. A szegénység oka sok esetben a az áremelkedés és az adósság is, amikor a kötelező kiadások meghaladják a háztartás bevételét. Erre példa a másodlagos jelzálogpiaci válság (2007, 2008…) az Egyesült Államokban. Mindez azt mutatja, hogy a szegénységnek két arca van: az egyik például a menekülteké egy szegény országban, a másik pedig a hanyatlásé a gazdagabb országokban azok körében, akik számára a legalapvetőbb túlélési szükségletek sem elérhetőek. Éppen ezért a “nemzetek jólétét” nem a GDP alapján kellene mérni, hanem Amartya Sen javaslatának

megfelelően legalább azoknak a nem kötelező kiadásoknak az alapján, amelyekért az átlagpolgár megőrzi a választási szabadságát. Sok országban a nagyon gazdagok és a nagyon szegények közel élnek egymáshoz, különösen a nagyvárosokban. A nagyon gazdag emberek azonban nagy választási szabadságot élvezhetnek, anélkül, hogy arra idejük lenne. A kognitív telítettség csökkenti továbbá a kormányzás tudatosságát, és ezzel növeli a gazdagok és szegények közötti szakadékot. A mélyszegénység nem szerepel a jelenlegi statisztikákban. Józan ésszel azonban egyetérthetünk azzal, hogy amikor valakinek el kell adnia egy szervét vagy testrészét (például a veséjét), az élelmet a szemétből kell kiszednie (például néhány brazil városban), az utcán kell aludnia vagy a méltóságát sértő helyzeteket el kell fogadnia a túléléshez, akkor az illető személy szegénységben él. Nem ez a helyzet azonban a legtöbb tradicionális falusi közösségben, az alacsony vásárlóerejük ellenére sem. A kitekintések forgatókönyvei 2004-ben a Brit Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium “kitekintési tanácsadást” rendelt, hogy forgatókönyveket dolgozzanak ki a legszegényebbekről 2030-ban. Ezek egyikét “morális felmelegedésnek” nevezték el, és ennek keretében a vállalatok elkezdtek feliratkozni az ENSZ emberi jogok nyilatkozatára, a részvényesek ellenőrzik az etikai kódexeket, a fogyasztók a méltányos kereskedelmet és az etikus termékeket helyezik előtérbe, míg a szupergazdagok filantróp alapítványok házigazdái. Egy másik, a “mozgásban” forgatókönyv azt feltételezi, hogy már 2030-ban megkétszereződik a szülőországukon kívül élő és dolgozó személyek aránya a világ népességén belül a 2000. évhez viszonyítva (1,5%-ról 3%-ra), amelynek oka a gazdasági globalizáció, a vidékről a város felé történő eltolódás, valamint a globális felmelegedés. A szabályozás hiánya következtében nincsenek akadályok a migrációk előtt. Az informális gazdaság elfogadott, kivéve, ha az büntetendő cselekvéseket palástol. A társadalmi és egészségügyi szolgáltatások összehangolására nemzetközi szinten kerül sor. Európáról egy másik megközelítést tett közzé a Futuribles. Ennek középpontjában az államok és az EU beavatkozásai állnak, amelyek a legszegényebbek

számára pénzügyi és oktatási támogatást nyújtanak vagy akár a nyomort törvénytelennek nyilvánítják. Minden ehhez hasonló forgatókönyv gyenge pontja kétségkívül a nem kormányzati szervezetek szerepének minimálisra csökkentése. A szegénység összetett kérdéskörét érdemes lenne történelmi hivatkozások segítségével is elemezni. Egy olyan globális változás, amely egészében érinti a technológiát és civilizációt is (például a 19. századi ipari forradalom), óriási társadalmi nehézségeket okoz. A kezdeti időszakban a technológia új, nem várt szolgáltatásokat nyújt és a vevők elégedettek vele. A második szakaszban az új tevékenységek felváltják

helyzetet csak kis mértékben veszik figyelembe, amennyiben a döntések lassúak és a formalitások nehézkesek. Ugyanakkor hangsúlyt helyez a legitimitásra. A diktatúra a gyors döntések ellenére nem tekinthető ideális kormányzási formának. Röviden: a kormányzás a játékszabályokhoz, azok egyértelműségéhez és elfogadhatóságához kapcsolódik. Ugyanakkor azt az elképzelést is magában hordozza, hogy a kollektív döntéshozatal megvalósítható. A kormányzás értékelése mindenesetre még nem került kidolgozásra mint társadalomtudományi diszciplína. Az ipari világból a kognitív világba vezető átmenet. Vizsgálatunk eredményeként a 2010 és 2050 közötti időszakra úgy tekinthetünk, mint a bomlások idejére.

a régiek alkalmazását, és társadalmi válságot idézhetnek elő. Ez történt Európában 1848-ban, amikor az ipari gyártás versenye beszűkítette a kisiparosok piacát. Megnőtt a városokba irányuló migráció és a szegénység, amit Dickens (Oliver Twist) és Victor Hugo (Les Misérables) is megírt a regényeiben. Az 1848-as forradalom eredményeként Európaszerte olyan új vezetők szerezték meg a hatalmat, akik új szakpolitikákat vezettek be: nagy volumenű állami építési munkákat (pl. Haussmann várostervezése Franciaországban) és a kötelező népoktatást, amelynek célja az volt, hogy az alsó társadalmi osztály is elsajátíthassa az új technikai rendszer működtetéséhez szükséges minimális tudást. Ez a törekvés fél évszázadon át tartott és igen eredményes volt.

A helyi, gazdasági, társadalmi és technológiai bomlások eredménye az alábbi nagy változás, átmenet: 1. az ipari civilizáció, amely a 18. században vette kezdetét, alapja a 17. században létrejött nemzetállam felosztás és létrehozója a kormányzás jelenlegi ún. “demokratikus” formáinak, valamint 2. a kognitív civilizáció között, amely a 20. század elején vette kezdetét. Ebben az új civilizációban a meghatározó tevékenység már nem a termelés, hanem a természetről való gondoskodás és az információkezelés. A kommunikációs hálózat átlépi a korábbi intézményes határokat, és haladó szellemben idejétmúltnak tekinti a korábbi felosztásokat, köztük a nemzetállamokét.

A 21. század emellett átmenetet jelent egy régi technológiai, az ipari rendszer és egy új, “kognitív civilizációként” hivatkozott rendszer között. Éppen ezért a kormányzó osztály hasonló stratégiája várható, hatalmas állami építési munkákkal és népoktatással. A városok átalakításához és a globális felmelegedés következményeivel való szembenézéshez szükséges állami építési munkák munkahelyeket teremtenek. Az oktatást meg kell reformálni ahhoz, hogy megismerkedjünk az új eszközökkel (Internet) és az új célokkal (bolygókertészet). Összegzés: kormányzás és tudatosság Az utóbbi évtizedekben a “kormányzás” (governance) szót mint alternatív elnevezést népszerűsítették a “kormány” (government) és a “hatalom” (power) fogalmak körüli nehézségek leküzdése érdekében. A fogalom rendszerszintű elemzésre utal, és a döntéshozatali folyamatokat szigorúan ellenőrzi. Mind a legitimitásra, mind a hatékonyságra hivatkozik. A kormányzási

A “kognitív” szó itt elsősorban a klasszikus “tudásalapú gazdaság” mantrára utal, mivel azt feltételezi - mint arra elsőként Alvin Toffler hivatkozott -, hogy a hiperválasztás és a kognitív telítettség sajátos problémaként jelenik meg abban a civilizációban, és a meggyőzési tevékenységek eliparosodásával kell szembenézni. Ez a nagy volumenű átmeneti folyamat több generáción át is zajlik majd, és minden bizonnyal úgy formálja majd át a társadalmakat, amit ma még nehéz előre látni. Az elkövetkező 33 évben a tudatosságban várhatunk eltolódást, ami várhatóan a konfliktus és az együttműködés folyamataiban is megvalósul majd. Ez az összetett változás a tudatosságban a józan ész megkérdőjelezésének is nevezhető. Ez a kihívás az élet értelmezésének változását is maga után vonja. Az utóbbi évszázadok politikai nézeteinek többségét Darwin és Spencer “létért folyó küzdelem” elképzelése inspirálta. Ezt a kései marxista ideológia forradalomként, míg a szabadpiaci ideológia gazdasági versenyként értelmezte. Ismerve bolygónk korlátait, mindkét feltevés téves.

Az energetikai jövőképről Szerző: Hetesi Zsolt, Kiss Viktor

Napjainkban az energiatermelés és felhasználás több olyan kihívással küzd, amelyek kihatása globális, azonban maguk a problémák nagyon eltérő jellegűek. Míg a harmadik világ egy részén az energiaszegénység és az energiabiztonság elérése okoz problémát, a BRICS-országok az energiahatékonyság és a fenntarthatóság terén találják szemben magukat jelentős kihívásokkal, mindeközben a fejlett világ a fenntarthatóság kihívása miatt jelentős technológiai átállás küszöbén áll.

Természetesen közben a világban más események is lejátszódnak, amelyek hatással vannak az energiaellátás jövőbeli pályájára. Az egyik legjelentősebb változás az éghajlati rendszer instabilitása, az éghajlat világméretű, kiszámíthatatlan változása, amelyhez a szűken vett energiaszektor 35%-kal járul hozzá. Amennyiben ide számítjuk a közlekedést, valamint az ipari kibocsátás azon részarányát, amely energiafelhasználásból ered, akkor 64%-ot kapunk. Ebben az írásban közelebbről megnézzük a jelenleg tapasztalható trendeket, amelyek között vannak pozitív és negatív irányú változások is. Az előbbire példa a megújuló energiaforrások térnyerése, a negatívra a fogyasztás növekedése, ami az előbbi hatást szinte teljesen kioltja, valamint a fosszilis források terén tapasztalható kitermelési módszerek változása, amely fokozza az üvegházhatást és a környezeti terhelést. A megoldás nem egyetlen találmány, vagy beavatkozás segítségével adható meg, hanem a teljes energiarendszer átfogó átalakításával, amelyek a következőket mindenképpen érintik: az okos energiarendszer kiépítése, az ehhez kapcsolódó okoseszközök megjelenése, tárolók beépítése. Ezek segítségével a már most elérhető árú, véletlenszerűen betápláló energiaforrásokat nagyobb léptékben lehet beépíteni. Azonban ezzel együtt is megmarad a kérdés, hogy mennyire lehetséges karbonmentessé tenni az energiaszektort 2050-ig, és hogy emellett képes lesz-e a világ elérni azt, amit az SDG egyik céljául kitűzött, a tömegek számára elérhető, megfizethető energiaszolgáltatást. A karbonmentesség kérdésénél számos problémába ütközünk, amelyek közül az egyik

az energiasűrűség és helyettesíthetőség kérdése. A fosszilis források felhasználására épült ki a jelenlegi energiarendszer, legfontosabb vívmányait (vasúti és közúti közlekedés, repülés, tengeri szállítás, villamos rendszer) tekintve legalább 70-100 év alatt. A következő ugrás esetén energetikailag kevésbé megbízható energiaforrásokat kell egy rendszer keretei között kezelni. Néhány speciális területen (erőgépek, repülőgépek) a csere lehetőségét jelentő technológia részben még várat magára. Ami a megoldást illeti, a jövő lehetséges felvázolására ismertetünk néhány forgatókönyvet, és a visszafelé tervezés (backcasting) módszerével megvizsgáljuk, hogy 2020-ig, és 2030-ig milyen lépésekre van ahhoz szükség, hogy az átmenet zökkenőmentesen megvalósuljon. Eközben kell néhány szót ejteni arról is, hogy a jövőbeli energiaigény növekedéséért nemcsak a szokásos igény- és népességnövekedés felel, hanem ha az emberiség tartósan szeretne a Földön élni, fel kell számolnia azt a mérhetetlen környezeti kárt, amelyet az elmúlt évszázad alatt okozott; ez jelentős energiaigénnyel járó feladat.

szakra nézve azt jelenti, hogy 2430 Mtoe olajról 43 év alatt 4247 Mtoe-re nőtt a fogyasztás, azaz majdnem megkétszereződött (Iea, 2016 jelentése). Azonban más változás is történt az elmúlt 30-40 évben. A 2008-as olajválság rámutatott, hogy az olcsó kőolaj korszaka véget ért. A fosszilis forrásokra épülő energiarendszer fokozatos lecserélése helyett olyan energiafajták kerültek előtérbe, amelyeket korábban alacsony nyereségességük és nagy költségigényük miatt nem használtak nagy mértékben. Így elkezdődött az olajhomok-, olajpala-, gázpala-készletek kitermelése. Jelenleg az egzotikus olajféleségek kitermelése a teljes hozam kb. 14%-át adja, de ebbe beleértendő a cseppfolyós földgáz és a bioüzemanyagok is. Hasonló változások történtek a földgáz kitermelése terén is, ahol a vízszintes fúrásnak és a kőzetrepesztéses technológiának köszönhetően olyan porózus kőzetekből is ki lehet termelni a földgázt, ahol eddig nem lehetett hozzáférni. Ezek a technológiák számos, többségében kedvezőtlen hatást jelentettek az éghajlatváltozás szempontjából, valamint az energiatermelés jövőjét is káros irányba befolyásolták.

A fosszilis források kitermelése során elsőként a jó minőségű, könnyen elérhető készletek kerülnek sorra, és ahogy ezek fogynak, úgy kerül sor mélyebben fekvő, rosszabb minőségű források feltárására. Ha az elérhető nettó és a kinyerésére fordított energiatartalom arányát vesszük alapul, egy egész számot kapunk, ez az EROI (energy return on investment). Minél nagyobb, annál több egység kinyert nettó energia jut egy egység befektetett energiára. Olaj esetén ez a szám az 1900-as években 100 körül volt, az 1970-es években 30, jelenleg 8-15 közötti, azaz egy egység befektetett energiára 8-15 egység kinyert energia jut. A „piszkos” források esetén ezek a számok kisebbek. A Shell adataira támaszkodó számítások szerint legföljebb 2 körüliek.9

• A nagy kitermelő országok nem az OECD-hez tartoznak, így gazdasági fejlődésük jelentős részét az olajexportnak köszönhetik. Gazdaságuk energiaintenzitása magas, produktivitásuk alacsony, hiszen akármennyi olaj rendelkezésükre áll (Oroszország, Szaúd-Arábia, Ukrajna, Egyiptom stb. található az alacsonyabb intenzitású, alacsony termelékenységű csoportban az ábrán).

A világ jelenlegi energiahelyzete, villanásokban A fosszilis források egyre piszkosabbak A világ energiaellátása 1971 óta gyakorlatilag majdnem háromszorosa lett, akkor 5523 Mtoe volt, 2014ben 13 700 Mtoe. A két dátum közt eltelt 43 évben alig változott a fogyasztás szerkezete. Bár a kőolaj aránya csökkent 44%-ról, 31%-ra azonban ez az eltelt idő-

Napenergia Park Sanghai, Kína

az energetikai jövőképről

Villamosáram-igény Megújulók 1 Kívánt arány a low-carbon gazdaságban IEA előrejelzés2

2010 17 000 TWh 3 250 TWh

Amint romlik a kitermelhető kőolaj nettó energiatartalma, ugyanazon gazdasági teljesítmény eléréséhez több bruttó mennyiséget használnak fel. Ennek köszönhetően a közel-keleti országok csoportjának növekszik a CO2-kibocsátása. • A csökkenő nettó energiatartalom miatt egyre növekvő mennyiséget kell nem konvencionális készletekből bányászni, hogy a fogyó jó minőségű fosszilis forrásokat pótolják, ez főként a palaolaj esetén jelentős környezeti terheléssel jár. • Elveszik az az idő és kényszerítő szükség, amely az átállás felé tolná az energiaszektort, mert az a látszat, hogy a nem konvencionális források soha nem látott mennyiségben állnak rendelkezésre • A nem konvencionális források soha nem képesek helyettesíteni a hagyományos fosszilis forrásokat, mert a hozzáférésünk időegység alatt kb. 1 nagyságrenddel kisebb és nem skálázható fölé. A megújuló forrásokba fektetett tőke egyre nő, de a világ energiaigénye is A globális technikai potenciál kihasználhatósága többek közt a piaci körülmények, valamint a politikai elhatározás függvénye, a lehetőségeket 2030-ig lehetséges becsülni, mai kiindulással. Azon felül már csak víziók felvázolására van lehetőség. A technikai potenciál jelen pillanatban számos szűk keresztmetszet függvénye: a jelenlegi energetikai rendszer komoly infrastrukturális átalakítás nélkül nem képes bármekkora mennyiségű megújuló energiaforrás integrálására, a gyártókapacitás is véges, valamint a ritkafémek hiánya is éreztetheti hatását, hiszen ezek bányászata nagyrészt Kínához köthető. A napelemek tanulógörbéit elemezve azt látjuk, hogy 2010 és 2016 között megötszöröződött a beépített kapacitás, 41 GW-ról 226 GW-ra. Ha feltételezzük, hogy ez a gyorsuló fejlődés megmarad, akkor a világon 2030-ig kb. tízszeresére növekszik a napelemes energiatermelés beépített kapacitása. Ez ár tekintetében 2030-ra kb. 50%-os csökkenést okoz. A számítás a következőket vette figyelembe: a jelenlegi 226 GW PVkapacitás 2030-ra tízszeresére növekszik, a növekedés logisztikus görbét követ. Az árcsökkenésben a legje-

2030 27 300 TWh 14 600 TWh

2050 43 800 TWh 21 100 TWh

50%

95%

25-30%

nincs

lentősebb tényezőt a legyártott kapacitás növekedése jelenti (egy 2002-es elemzés szerint 43%-ot tesz ki az árból), a költségcsökkenés a gyártás során a

( )

Ct=C0

-b

egyenlettel írható le, ahol a Ct az ár időfüggése, pt a beépített kapacitás az idővel, b pedig a tanulási koefficiens. Azt is feltételeztem a számítás során, hogy a piaci körülmények változatlanok maradnak, azaz pl. nem áll elő ritkafém-hiány. Amennyiben az említett cél elérhető, úgy a világ áramtermelésében kb. 2200-2500 TWh áram származik majd napenergiából 2030-ra, amely az akkor előre jelzett áramigény kb. 10%-a. Hasonló lehetőségek állnak a szélturbinák előtt, így e két forrás 2030-ig kb. 20%ot adhat az áramtermelésből. Úgy tűnik, hogy ha a jelenlegi trend folytatódik, akkor a korszerű, tiszta megújuló források aránya gyorsabban növekszik, mint a világ villamosenergia-igénye. Viszont a villamosáram-igény mellett külön kell szót ejteni a hőtermelés és az üzemanyagok terén a megújulókról, mert a teljes energiamixnek csak kb. 10%-a a villamosáram-termelés. A világon fűtési céllal felhasznált biomassza adatait csak becsülni lehet, a számok nem egzaktak. Azt azonban meg lehet becsülni, hogy a teljes biomassza-felhasználás (a bioüzemanyagot is ideértve) kb. 1370 Mtoe egységet tett ki 2014-ben és az IEA forgatókönyvei szerint 38-89%-al nő 2035-ig. Ebbe bele van foglalva a biomassza alapú hőtermelés és a bioüzemanyagok terjedése is. Bioüzemanyagból 2014-ben 1,4 millió hordónyi mennyiséget állítottak elő, amely a teljes olajfelhasználás 1,5%-a, ez az arány évek óta kb. ugyanennyi és lassan csökken. A jelenlegi trendekből a következő megállapítások vonhatók le: • a biomassza további felhasználásának majdnem meg kellene kétszereződni 2030-ig, amelyet a földi ökoszisztéma nem képes elviselni • a bioüzemanyagok aránya évek óta 2% alatti, jelentős növelése az élelmiszer-termelést veszélyezteti közvetlenül (vetésterület-elvonással) és közvetve (az indonéz őserdők irtása a pálmaolaj miatt)

• amennyiben az intermittens megújuló (nap, szél) erőművek gyártását nem akadályozza semmilyen tényező, azok kapacitása 2030-ig kb. megtízszereződhet. Világszerte nő az energiafogyasztás A világ energiafogyasztása nagyjából az 19. század eleje óta gyakorlatilag folyamatosan nő. Kisebb visszaesések persze előfordulnak (ilyen volt például a 2008as gazdasági világválság okozta fogyasztáscsökkenés, vagy a második világháború), de a növekvő primer energiafogyasztás megkérdőjelezhetetlen. A trend változása nem várható, még akkor sem, ha az elmúlt két év során a növekedés átlagon aluli, csupán évenként 1,1%, illetve 1.0%-os volt. Az energiafogyasztás változásának regionális különbségei azonban fontos információt hordoznak magukban, mivel a növekvő energiafogyasztás jellemzően együtt jár a gazdaság növekedésével. A British Petroleum (BP) által évenként publikált, a világ energiafogyasztását elemző kiadványban a következő adatok találhatóak (lásd táblázat). Látható, hogy az utóbbi években egyértelmű az Ázsia és csendes-óceáni térség dominanciája. Amennyiben megvizsgáljuk a növekedés ütemét, egyértelmű, hogy a két keleti (Közel-Kelet, illetve az Ázsia és csendesóceáni) térségben látható a legdinamikusabb növekedés, a nyugati világot reprezentáló európai és eurázsiai régió stagnál, Észak-Amerika pedig egyenesen csökkenő energiafelhasználást mutat. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a primer energiafelhasználás növekedését milyen energiaforrásokból táplálták az

egyes régiók. Afrika, illetve Észak- és Dél-Amerika még mindig elsődlegesen olajjal „táplálja” a gazdaságát, Európa és Eurázsia, illetve Közel-Kelet pedig elsősorban földgázzal. Az ázsiai és csendes-óceáni térségben még mindig a szén dominál, mint elsődleges energiaforrás, a régió energiafelhasználásának csaknem 51%-át adva. Legdiverzifikáltabb az európai és eurázsiai térség, mivel itt egyik energiahordozó sem éri el a teljes felhasználás harmadát. Az ellenpólust ebben a kategóriában Közel-Kelet adja, ahol az olaj és a földgáz csaknem a teljes energia-mixet lefedi (98%). Innen látható, hogy a világ növekvő energiafelhasználását elsősorban fosszilis energiahordozók fedezik, amely a klímaváltozás veszélyeit figyelembe véve nem jó trend. A Föld klímájának szempontjából jó hír, hogy a megújulók térnyerése lassan, de biztosan zajlik. A teljes Földre vetítve 15,2%-os volt a megújulók növekedése, amely csak kicsivel maradt alul a 10 éves 15,9%-os átlagnak. Észak-Amerika kivételével az összes régióban két számjegyű volt az elmúlt évben a megújulók százalékos növekedése, még ha ez a rendkívül kis értékről indulók (Közel-Kelet, Afrika) esetében sajnos csak elhanyagolható nominális változással járt. Bár a folyamatos növekedés biztató jel, egyértelmű, hogy az erős gazdasági növekedést elsősorban nem megújuló forrásokkal táplálják. Annak, hogy a távol-keleti gazdaságok fő motorja még mindig a szén, a gyártott javak relatíve olcsóságának illékony előnye mellett az éghajlat látja kárát. A világ CO2-kibocsátásának összes növekménye lényegében az ázsiai gazdasági térségből származik!

Régiónkénti primer energiafogyasztás Mtoe 2010 2011 2012 2013 Észak-Amerika 2 779,8 2 781,2 2 725,4 2 795,6 Közép- és Dél-Amerika 633,9 658,0 673,8 688,5 Európa és Eurázsia 2 948,5 2 934,2 2 934,3 2 898,0 Közel-Kelet 742,1 755,3 784,3 821,6 Afrika 390,2 390,1 405,4 413,6 Ázsia és csendes-óceáni térség 4 686,8 4 931,6 5 098,9 5 255,9 Összesen 12 181,3 12 450,4 12 622,1 12 873,2 Régiónkénti primer energiafogyasztás százalékos változása 2010 2011 2012 2013 Észak-Amerika 0,1% -2,0% 2,6% Közép- és Dél-Amerika 3,8% 2,4% 2,2% Európa és Eurázsia -0,5% 0,0% -1,2% Közel-Kelet 1,8% 3,8% 4,8% Afrika 0,0% 3,9% 2,0% Ázsia és csendes-óceáni térség 5,2% 3,4% 3,1% Összesen 2,2% 1,4% 2,0%

2014 2 826,0 698,2 2 832,3 849,2 428,2 5 386,6 13 020,5

2015 2 795,5 699,3 2 834,4 884,7 435,0 5 498,5 13 147,4

2014 1,1% 1,4% -2,3% 3,4% 3,5% 2,5% 1,1%

2015 -1,1% 0,2% 0,1% 4,2% 1,6% 2,1% 1,0%

az energetikai jövőképről

Regionális energiafelhasználás százalékos megoszlása (2015)

Forrás: BP, World Energy Outlook, 2016

Amit még meg kell oldani Intermittens olcsó megújulók integrálása A megújuló energiaforrások kritikusai gyakran hozzák fel azt a tényt támadási alapnak, hogy a szél-, illetve a napenergia előre nem pontosan jelezhető, időszakos, ún. intermittens energiaforrás, és az a villamosenergia-hálózatba történő betápláláskor problémákat okozhat. Ez a probléma pedig nehezen áthidalható a megfelelő kapacitású, illetve költségű tárolókapacitások kifejlesztéséig. A kritikusoknak részben igaza van, mivel a szél-, illetve a napenergia intermittenciája valóban nagy nehézséget okozhat a villamosenergia-hálózat egyensúlyáért felelős irányító rendszernek. Azonban a probléma korántsem áthidalhatatlan, mivel számos, a gyakorlatban is sűrűn használt megoldás létezik ezen megújulók hálózaton belüli hasznosítására. Az első probléma a villamosenergia-hálózatok jelenlegi felépítéséből adódik. Kidolgozásuknál, illetve felépítésüknél értelemszerűen nem vették – nem tudták figyelembe venni – az intermittens megújulók lehetséges térnyerését. A hálózatok döntő többsége központi irányítású, elsősorban nagy kapacitású, kontrollálható erőművek betáplálására optimalizált. Ez a rendszer rendkívül gyorsan és hatékonyan tudja követni a keresletben történő ingadozásokat a betápláló kapacitások teljesítményének megfelelő változtatásával.

Az intermittens megújulók megjelenésével már nem csupán a keresleti ingadozásokat kell állandóan kezelni, hanem a kínálati oldalon történőket is. Például amennyiben a hálózatba betápláló szélerőmű teljesítménye jelentősen visszaesik, úgy egy teljesítményét gyorsan növelni tudó – jellemzően földgáztüzelésű – erőműnek ezt pillanatokon belül kompenzálnia kell. Azonban az intermittens megújulók betáplálása nem teljesen véletlenszerű, hanem bizonyos előre tudható határokon belül mozog. Az alábbi ábrán Pécs városra eső napsugárzás erőssége látható egy éven keresztül. Az éjszakai visszaesés magától értetődő, de a napi potenciális maximum is viszonylag pontosan előre jelezhető. Azonban bizonyos tényezők, mint például a felhők képződése, és mozgása már kevésbé pontosan feltérképezhető. Itt egy nagyobb felhő, illetve szélturbinák esetében egy hirtelen szélerősségesés másodperceken belül leküzdendő problémát okozhat. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás az intermittens megújulók kapacitások térbeli elszórása, amely csökkenti az aggregált teljesítmény relatív volatilitását. Azaz az elszórtan jelen lévő kapacitásoknál sokkal kisebb a valószínűsége az egy időben történő teljesítmény kiesésnek, mint a centralizált elhelyezésnél. Elviekben egy centralizált helyen lévő 200 MW-os intermittens kapacitás biztonságos üzemeltetéséhez szükséges lehet egy csaknem hasonló nagyságrendű

Megújuló energia felhasználásának változása Millió tonna 2014 2015 Észak-Amerika 76,1 82,6 Közép- és Dél-Amerika 19,9 24,2 Európa és Eurázsia 124,1 142,8 Közel-Kelet 0,4 0,5 Afrika 2,7 3,8 Ázsia és csendes-óceáni térség 93,4 110,9 Összesen 316,6 364,8 kontrollálható kapacitás (pl. földgáztüzelésű erőmű) készenlétbe helyezése. Azonban megfelelő fizikai diverzifikáció esetén a szükséges tartalékkapacitás nagysága csaknem exponenciálisan csökken. A hatékonyabb előrejelzés szintén járható útnak tűnik, mivel mind a napsütés és a szélerősség természetes folyamatok eredménye. Az egyre növekvő adatmennyiség, illetve a technológia fejlődése mind a pontosságot szolgálja, amely cserébe jelentősen megkönnyíti ezen megújulók hatékony integrálását a villamosenergiahálózatba. Azonban a jelenlegi centrális hálózatirányítás csak egy bizonyos szintig tudja majd kezelni az intermittens megújulókat. Az, hogy ez a határ hol van, sok vita övezi. Azonban az bizonyos, hogy ha át szeretnénk térni egy teljesen megújuló energiát hasznosító villamosenergia-hálózatra (amire előbb-utóbb kénytelenek leszünk), úgy a jelenlegi centrális hálózatot szükségszerűen fel kell hogy váltsa egy decentralizált, számos kis betáplálóból és egy okos hálózaton keresztül működő flexibilis felhasználókból álló hálózat.

Különbség 6,5 8,5% 4,3 21,6% 18,7 15,1% 0,1 25,0% 1,1 40,7% 17,5 18,7% 48,2 15,2%

Kibocsátás csökkentése, karbonmentes energiafelhasználás Az EU irányelvei és a Párizsi megállapodás egyre inkább sürgető lépéseket követelnek meg a dekarbonizáció terén. Az EU célja 2030-ig 45%-os, 2050-ig 80%-os CO2-csökkenés a teljes kibocsátás terén, ebben az

energetikai szektorra is jelentős szerep vár, hiszen itt 2050-ig lényegében csak az atomenergia és a meg újuló források maradhatnak. Ehhez azonban a teljes energiarendszer átalakítására van szükség 2030 és 2050 között, illetve 2030 előtt már el kell kezdeni olyan innovációk használatát, amelyek lényeges szerephez csak 2050 után jutnak, ezeket kell most sorra venni.

a) CO2-megkötő rendszerek, intermittens megújulók Az átmeneti időszakban, kb. 2040-ig mindenképpen része marad a villamos rendszernek a jelenleg csúcserőműként ismert erőműtípus, amelynek az a feladata, hogy a véletlenszerűen betápláló energiaforrások

Földünk ökológiai lábnyoma 2015-ben

Forrás: worldmapper.org, http://www.worldmapper.org/display.php?selected=322

(nap, szél) ingadozásait kiegyenlítse, illetve a napi fogyasztási csúcsokat árammal lássa el. Erre a célra jelenleg gázturbinákat használnak. Németországban, ahol a villamosáram-termelésben 31% a megújuló energiaforrások aránya (a teljes energiamixben 15%) a kiegyenlítés és a megfelelő tárolás kérdését még nem sikerült mindenre kiterjedően megoldani. Ennek köszönhetően, ha a német megújuló erőműpark túltermel, az olcsó áram a szomszédos országok felé indul, ahol sokszor fejtörést okoz a villamos irányításnak, hogy mit kezdjen vele. Maga Németország, igyekszik földgáz- és szénerőművei fel- és leszabályozásával megoldani a megújuló termelés változásait. Emiatt valószínű, hogy az intermittenciát kezelni képes okos hálózatok és microringek16 kialakításáig a fosszilis erőművek szabályozó szerepe megmarad. Az ilyen erőművek esetében szükség van arra, hogy a kéményen távozó üvegházhatású gázokat megkössék, erre fejlesztették ki a különféle CCS (carbon capture and storage) rendszereket. Ennek során a pontforrásnak számító kéményből elvezetik a széndioxidot és a föld mélyében lévő geológiai formációkban tárolják, amíg a technológia elérkezik oda, hogy fel lehessen dolgozni (pl. később megújuló energiaforrások segítségével metanollá lehessen alakítani). Az így működő erőművek saját energiaigénye 20-50%-kal növekszik meg – pontos tapasztalatoknak híján van a mérnöki világ, mert eddig egy helyen működtettek ilyen erőművet félipari körülmények között, Németországban. A termelt áram ára 50-90%-kal magasabb. b) Közlekedés, fűtés/hűtés Míg az áramtermelés esetén valószínűleg megoldható a teljes átállás (később még részletezzük), addig az ipar, a szállítás és a közlekedés esetében nehezebben képzelhető el ugyanez. Az OECD országaiban az energiafelhasználás szektoronkénti alakulása azt mutatja, hogy a közlekedésben még mindig 90% körüli az olaj aránya, a megújulóké pedig 5% alatti. Ezt szeretné pl. az EU 2020-ig 10%-ra növelni, és 2050-ig 60%-ig emelni. Mindehhez ismételten egy olyan technológiai előrelépésre van szükség, amely egyelőre még nem teljesen kiforrottan létezik. A városok és sűrűn lakott települések esetén további problémát okoz, hogy egyelőre a fűtési rendszerek jó része földgáz alapú akár direkt (gázkonvektor, gázkazán), akár indirekt (távhő). Egyelőre ritkák azok a települések, ahol a kedvező adottságok, vagy egy más célú megújuló hasznosítás melléktermékeként lehetőség van megújuló alapokon nyugvó hőfelhasználásra is. Ilyen település pl. Gyergyószentmiklós, ahol a fafeldolgozó melléktermékére épült a városi fűtőmű, amely 96

hőt és használati meleg vizet állít elő, vagy Pécs, ahol a Pannon Hőerőmű állandóan termel megújuló alapú áramot (fahulladékból és szalmából), így a városi távhő lényegében teljesen zöld.

interneten keresztül is elérhetőek és szabályozhatóak (hűtőgép, háztartási akkumulátor a napelemes rendszerhez stb.) Ezzel

c) Intelligens hálózatok (smart grid, microring) Már jelenleg is létezik az a koncepció, amely a villamos rendszer, a fűtés/hűtés és a közlekedés összefűzésével képes egyben kezelni a fenti problémákat, ez pedig az intelligens energiahálózatok rendszere. Mivel a legnagyobb fogyasztók az ipari üzemeket leszámítva a városok, ahol a területegységre vetített felhasznált energiasűrűség egyes metropoliszokban meghaladja az évi 5000 kWh/m² értéket17, itt érdemes először bevezetni ezeket rendszereket. A lakosság és a jellemzően belvárosi környezetben található irodák, valamint az ipari gyűrű üzemeinek fogyasztási szokásai egymásra rakódva eredményezik a fogyasztás napi lefutását. Jelenleg az erőművi és a villamos átviteli feladat teljes egészében abból áll, hogy ezt minden pillanatban fedezze, a jövőben azonban ezeken a helyeken is létezni fog kiserőművi termelés, parkolóházakban és más módokon, az ipari üzemek környékén pufferkapacitás, illetve szabályozható fogyasztói kör.

– a fogyasztási csúcsok csökkenthetők, a lakossági villamos fogyasztók automatizált szabályozásával hálózati úton, így nem szükséges csúcserőműveket járatni a napi terhelési csúcs lekövetésére, a kiegyenlítettebb termelés miatt gazdaságosabb a hagyományos erőművek működtetése

d) Új generációs atomerőművek és fúziós technológia Nagyobb termelőegységek esetében a jövőképnek valószínűleg részei lesznek a hagyományos uránkészletek lassú kimerülésével színre lépő szaporító reaktorok, amelyekből kétféle technológia ígéretes jelenleg, a plutónium és a tórium alapú. E két reaktortípusban az egyébként nem használható 238U és 232Th átalakul hasadóképes atommagokká, (239P illetve 233U lesz belőle), így a felhasználható fűtőanyagok köre jelentősen bővül. A másik lehetőséget a kisméretű atommagok fúziója jelenti, 2030-ra valószínűsíthető, hogy lesz működő példánya, jelenleg az EU franciaországi ITER projektje és az USA LIFE projektje tűnik ígéretesnek. Jövőképek A jövőben – mivel az intermittens megújuló energiaforrások centrális elosztórendszerbe illesztése egyelőre komoly feladat – az egyik cél a terhelési görbe befolyásolása, mert ezzel csökken a ritkán kihasznált csúcserőművek terhelése, a másik cél, hogy a villamos irányítás képes legyen nagyobb mennyiségben automatikus beavatkozással kezelni intermittens betáplálókat. A smart grid és az Internet of Things kombinálásával lehetséges elérni a következőket. Ez utóbbi olyan fogyasztókat takar, amelyek kényelmetlenség nélkül,

– a lakossági és kiserőművi (> 50 MW(e)) intermittens betáplálás esetén a smart grid rendszer képes szabályozni nagyobb mennyiségben az intermittens megújulókat, nem szükséges a betáplálás mennyiségét korlátozni, prioritás biztosítható a megújuló alapú áramtermelésnek, csökken a fosszilis források égetése során felszabaduló üvegházgázok mennyisége, teljesen kiépített rendszer esetén a szabályozás megoldható pufferek feltöltésével és azok későbbi felhasználásával (akkumulátoros tárolók, metanol fejlesztése és tárolása). Az ilyen rendszerben a szabályozás szerepét először az intelligens fogyasztók vezérlése jelenti, majd a többlet megújuló áram tárolása direkt eszközökben (elektromos autók akkumulátorai, szivattyús tározós erőművek)18 és indirekt átalakítókkal összekapcsolt tárolókban történik (metanol/hidrogén). A tárolt áramot a direkt eszközökből könnyen, az indirekt tárolókból gázmotorok, vagy gázturbinák segítségével lehet vis�szanyerni. A közlekedésben egy ideig megmaradnak a belsőégésű motorok, főként a nagyobb erőgépekben nem lehet még helyettesíteni őket. A Földön felhalmozódott műanyaghulladék szintetikus üzemanyaggá alakítása megfelelő megoldás lehet a repülés és a dízelmotorok számára, hiszen az így előállított szintetikus üzemanyag égése során csak szén-dioxidot és vizet eredményez, nem kormoz, nem keletkezik hamu, pernye stb. Az így felszabaduló CO2-t, amely addig a műanyagokban kötve volt, erdősítés segítségével lehet megkötni. A műanyaghulladék átalakítása és a szintetikus üzemanyagok gyártása során a műanyagokból visszamaradó adalékok egy részét többletenergia felhasználásával meg lehet kötni, vagy fel lehet bontani a molekulákat, semlegesítve így a káros hatást. A jövő komplex energiatermelő rendszereiben megújuló források termelik az áram jelentős részét, más részét nukleáris erőművek. A véletlenszerű betáplálást intelligens hálózatok segítségével kiegyensúlyozódik, a többlet elektromosságot tárolják, szivat�-

A természetes rendszer fenntarthatóságát alapvetően három tulajdonsággal lehet leírni: 1. Helyi erőforrások felhasználása. 2. Anyagkörforgás, hulladékmentesség. 3. Megújuló energiaforrásokra épülő rendszer. Amennyiben ilyen gazdasági rendszert hozunk létre (Kék Gazdaság), akkor a hulladékmentes működés és a karbonsemleges ciklusok miatt a gazdasági termelés a bolygó számára nem lesz káros. Azonban az emberiség az elmúlt évszázad során olyan jelentős szennyező volt a természet számára, hogy az ökoszisztéma látványosan degradálódott. Ezért az olcsó, megújuló energiaforrásokra épülő energiarendszer másik feladata lesz, hogy olcsósága miatt rá építve helyre lehet állítani a szennyeződések előtti állapotot és ki lehet vonni a hulladékot a természetes rendszerből.19

tyús tározókban, akkumulátorokban, vagy átalakítva. Az átalakítás során keletkező zöld tüzelő- és üzemanyagok adják a fűtés, hűtés bázisát, miközben kapcsoltan áramot is termelnek a gázmotorok, amelyekben elégetik azokat. Alternatív megoldást jelentenek a tüzelőanyag-cellák, amelyek pl. a metanolt magasabb hatásfokkal tudják elektromos árammá alakítani, mint egy belsőégésű motor. A fűtés-hűtés egy része hőszivattyúk segítségével történik, ezeket a berendezéseket a mindig elérhető tiszta elektromosság hajtja. Az energiatakarékosság és hatékonyság terén jelentős előrehaladást kell elérni 2050-ig, de nem lehetetlen, hogy minden jelenleg felhasznált kWh energia felét meg lehet takarítani. A tárolt metanol/hidrogén (amelyet a többletáram segítségével termelnek) segítségével működő gázturbinák képesek arra, hogy a fogyasztás napi ingadozását irányított áramtermeléssel fedezzék. A mezőgazdasági melléktermékek egy részéből biogáz keletkezik, amely szintén alkalmas arra, hogy fűtési és közlekedési céllal használják fel. A rendszer irányítását és a fogyasztók, termelők szabályozását egyaránt hálózaton keresztül végzik (az IoT kiterjed az energiaellátás minden területére). A 2050-ből visszatekintő backcasting módszere azt mutatja, hogy elérhető a közlekedés, a villamosáramtermelés és a lakossági energiafogyasztás jelentős karbonsemlegesítése, de ehhez 2030-ig már meg kell történni új innovációk bevezetésének: smart grid, elektromos közlekedés részarányának növekedése, metanol alapú tárolás és újra elosztás, energiacellák elterjedése, áttörés a nukleáris technológiában. 97

A városok jövője Szerző: Czirják Ráhel, Gere László

A városok mint az emberi civilizáció megtestesülései, már az időszámításunk előtti évezredekben is léteztek. Ám lakóiknak a Föld teljes népességén belüli aránya igen korlátozott maradt, egészen az ipari forradalomig, amikor is a technológiai fejlődés és a társadalmi-gazdasági változások következtében ugrásszerű növekedésnek indulhattak. A fejlődő világban ez a modern urbanizáció csak a gyarmati sorból való felszabadulás után indulhatott meg. A másfél-két évszázados lemaradás ellenére a globális dél városi lakosságszáma ma messze felülmúlja a fejlett világ urbánus populációját, és a különbségek továbbra is fennállnak majd. De vajon mit hoz a jövő? Milyen tendenciák várhatók az évszázad közepéig, és hogyan fognak kinézni városaink 2050-ben? Írásunkban ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni a különböző előrejelzések alapján.

demográfiai tendenciák Települési szempontból az emberiség történetében 2007 jelentette a fordulópontot, ugyanis innentől kezdve az emberiség több mint fele városokban él. Ez a tendencia a jövőben is folytatódik, így elmondható, hogy egyre inkább városi világban élünk. Az ENSZ World Urbanisation Prospects (2014) előrejelzése szerint 2050-re a Föld népességének 66,4%-a lesz városlakó, ami több mint 6,3 milliárd főt jelent. Ezzel párhuzamosan a rurális térségek növekedési rátája tendenciózusan csökken. Míg az ezredforduló után az évi átlagos növekedési ütem 0,26% volt, napjainkra ez az érték 0,07%-ra csökkent. Az ENSZ szerint negatív értéket 2020-2025 között fog felvenni, 2050-re pedig a vidéki térségek lakossága évi 0,4%kal fog csökkenni. Abszolút számok tekintetében ez egészen 2020-ig tartó növekedést jelent a rurális térség lakosságában, amikor is eléri a csúcsértéket, 3,38 milliárd főt. Ezt követően lassú csökkenés veszi kezdetét, 2050-re pedig már csak 3,2 milliárdan élnek vidéken. A városi lakosság növekedése közel sem egyenletesen zajlik a világ különböző régióiban. Földünk legurbanizáltabb térségeit egyrészt az ENSZ besorolása szerinti fejlett világ alkotja: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland, valamint Japán. Továbbá ide tartozik – mintegy kakukktojásként – Latin-Amerika és a Karib-térség is. Ezekben a régiókban, illetve országokban az urbanizációs ráta (vagyis a városlakók össznépességen belüli aránya) átlagosan valamivel

78% fölött van, 2050-re pedig várhatóan 85,4%-ra fog növekedni. Ezzel szemben a fejlődő világban (Afrikában és Ázsiában) az urbanizációs ráta még mindig nem lépte át az 50%-os fordulópontot, 2050-re pedig előreláthatóan 63,4% lesz. Ám az abszolút számok tekintetében e térség egyáltalán nincs lemaradva, ugyanis míg a globális Észak városaiban napjainkban kevesebb mint egymilliárdan élnek, számuk 2050-re pedig 1,1 milliárd fő lesz, addig a fejlődő országokban már most több mint 3 milliárdan laknak urbánus környezetben, 2050-re pedig 5,2 milliárdan fognak. Vagyis a városi lakosság növekedésének döntő hányada – 94% – az előrejelzések szerint a fejlődő világban fog realizálódni. Kontinentális bontásban elmondható, hogy napjaink leggyorsabban urbanizálódó térsége Afrika, ahol a városi lakosság évi 3,4%-kal nő. A növekedési ütem 2050-re némiképp csökkeni fog – már „csak” 2,56% lesz –, ám e rendkívüli lakosságszámbeli gyarapodás hatására az urbánus populáció a jelenlegi 505 millióról 2050-re 1,3 milliárdra fog növekedni. Az urbanizációs ráta alapján a Föld legurbanizáltabb kontinense Amerika. Az északi részen a városlakók aránya 82%, Latin-Amerikában pedig 83%. Abszolút számok tekintetében ez összesen 817 millió főt jelent. A városi lakosság kiemelkedően magas arányának köszönhetően a növekedési ráta értéke nem olyan számottevő, mint például Afrikában: Észak-Amerikában 1%, Közép- és Dél-Amerikában

A városok jövője

pedig 1,3%. A jövőben a növekedés lassulására lehet számítani: a század közepére a kontinens északi felén évente átlagosan 0,6%-kal fog növekedni a városi lakosság száma, míg a délebbi részeken 0,44%-kal. E tendenciák hatására a kontinens városi lakossága 2050-re meghaladja az 1 milliárd főt. Hasonlóan magas urbanizációs rátával rendelkezik az „Öreg Kontinens” is: jelenleg 74%, 2050-re pedig várhatóan 82%-ot jeleznek előre. Ám az abszolút városi lakosságszám tekintetében ez jelentős különbségeket takar, például Amerikához képest, ugyanis Európában jelenleg 550 millióan élnek az urbánus térségben, a század közepére pedig maximum 30 millióval fog növekedni a számuk. A városi lakosság teljes népességen belüli aránya alapján a kontinensek közül a dobogó harmadik fokán Ausztrália és Óceánia áll, ahol napjainkban a lakosság 70,8%-a él városokban. Az előrejelzések szerinti lassú növekedés következtében 2050-re ez várhatóan 73,5%-ra fog növekedni, vagyis a jelenlegi 28 millióról 42 millióra fog nőni a városi lakosság száma a kontinensen. Abszolút lakosságszám tekintetében a kontinensek közül kiemelkedik Ázsia, ahol a városi lakosság már ma több mint 2 milliárd fő, 2050-re pedig 3,3 milliárd lesz. Vagyis a század közepére világunk városi lakosságának több mint fele Ázsia urbánus térségeiben fog élni. A városi népesség nagysága 2050-ben

100

A városok mint globális hatalmi központok A dinamikus gazdasági, társadalmi és technológiai erőkkel szemben a politika és kormányzás meglehetősen statikusnak tűnik. A vesztfáliai nemzetállami rendszer már majdnem öt évszázada meghatározó, ám a globális kormányzás továbbra is gyenge lábakon áll. Ez pedig lehetőséget jelent a városok számára a felemelkedésre. A fejlődő világ rohamos urbanizációja következtében 2050-re jelentős mértékben eltolódnak a súlypontok nyugatról keletre, illetve északról délre. Már 2014-ben is a világ városi lakosságának fele Ázsiából érkezett, egy másik szemléletes összevetés szerint pedig a világ városi lakosságának fele mindössze hét országból származott (szintén 2014-ben), ez a hét ország pedig (a városi lakosság szerint csökkenő sorrendben): Kína, India, az Egyesült Államok, Brazília, Indonézia, Japán és Oroszország. A városok gazdasági befolyása egyre nagyobb, a globális GDP nagyjából 80%-át már most is a városokban állítják elő. A Brookings Institution legújabb globális város-rangsora szerint ha a világ öt legjelentősebb globális városa (New York, Los Angeles, Tokió, Párizs és London) egy államot alkotna, akkor ez az állam lenne a világ harmadik legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok és Kína után (a megtermelt GDP alapján).

3. ábra: A világ 15 legnépesebb városa 1990-ben, 2014-ben, valamint 2030-ban (ezer fő, szimbólumokkal jelölve a pozíciójuk változása az előző időponthoz képest).

Forrás: UN World Urbanisation Prospects 2014, saját szerkesztés

A keletre tolódás már napjainkban is érezhető, a jövőben pedig a trendek alapján még jelentősebb lesz. A fent említett globális város-rangsor több kategóriát is szentel az ázsiai városoknak: külön tárgyalnak egy ázsiai központok elnevezésű csoportról, ide tartozik Peking, Hongkong, Szöul-Incheon, Sanghaj és Szingapúr, a kínai iparvárosok kategórián belül 22 várossal foglalkozik az elemzés, a felemelkedő kapuvárosok kategória 28 nagyvárosa közül pedig további 13 található Ázsiában (ebből 10 Kínában). A városok növekedése az adott országok gazdasági növekedésnek is nélkülözhetetlen feltétele, ez az egyik alapfeltevése annak a McKinsey Intézet által készített tanulmánynak is, mely azzal foglalkozik, hogy Kínának 2030-ra várhatóan 1 milliárd városlakója lesz, ez pedig komolyan átgondolt várospolitikai stratégia kidolgozását követeli meg. A termelékenység növekedése ugyanis leghatékonyabban az urbanizáció koncentrációjának növekedésével érhető el, a tanulmány szerint a koncentrált növekedési forgatókönyv mintegy 20%-kal magasabb megtermelt GDP-t vetített előre, mint a szétszórt növekedésről szóló szcenárió. 2014-ben a világ 28 metropoliszában (a 10 millió fős lakosságot meghaladó városokban) élt a városlakók 1/8-a. A legtöbb metropolisz és nagyváros (az 5-10 millió fő közötti települések) már most is a globális délen található, ellentétben a néhány évtizeddel ezelőtti állapottal. Egyedül Kínában 6 metropolisz (Sencsen, Tiencsin, Csungking, Kanton, Sanghaj, Peking) és 10 nagyváros található, 2030-ra további egy metropolisszal (Csengtu), valamint hat nagyvárossal bővül az ország. India öt nagyvárosából négy metropolisszá válik az elkövetkező években (Csennai,

Bengaluru, Haidarábád, Amadábád), így 2030-ra hét metropolisz meglétét vetítik előre az országban (a három meglévő metropolisza Delhi, Mumbai és Kalkutta). E két országon kívül Ázsiában 7 metropolisz és 11 nagyváros volt 2014-ben. Afrika 3 metropolisza Kairó, Kinshasa és Lagos, de 2030-ra még három város eléri a 10 milliós lélekszámot (Dar es Salaam, Johannesburg és Luanda). 2030-ig a nagyvárosok száma is megnő a 2014-es háromról tizenkettőre. Latin-Amerika négy meglévő metropolisza (Buenos Aires, Mexikóváros, Rio de Janeiro és São Paulo) mellé 2030-ig további kettő csatlakozhat: Bogota és Lima. Ezzel együtt a fejlett világ metropoliszainak (pl. New York, Tokió, London, Párizs, Moszkva) lélekszáma alig fog növekedni, vagy akár még csökkenés is elképzelhető a jövőben, így minden bizonnyal globális súlyuk is csökkenni fog (bár fontos megjegyezni, a globális súlyt nem csak a népesség száma határozza meg, hanem számos egyéb összetevő – gazdasági teljesítmény, képzettség, elérhetőség stb.). 2050-re tehát az előrejelzések szerint jelentős mértékben növekedni fog a globális dél városainak hatalmi befolyása. Környezeti fenntarthatóság a jövő városaiban Jelenleg a Föld szárazföldi területeinek 2%-át foglalják el az emberi települések és az infrastruktúra, a népesség növekedésével, valamint az urbanizáció folytatódásával ez a szám 2050-ig megduplázódhat. A városok pedig – a nagy népességkoncentráció révén – fokozott terheket rónak a környezetre mind input, mind pedig az erőforrások hasznosítása után keletkezett végtermékek tekintetében.

101

A városok jövője

1950 óta az egy főre jutó energiafogyasztás megkétszereződött, 2030-ra pedig további 50%-kal nőhet a World Economic Forum előrejelzése alapján. Az International Energy Agency szerint Ázsiában ez a jelenlegi fogyasztási szint megduplázódását fogja jelenteni. Bár napjainkban a megújuló energiaforrások alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül a különböző technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, a rohamosan növekvő energiaszükséglet kielégítése zömmel fosszilis energiahordozók révén fog kielégítésre kerülni. Ez pedig számottevően fogja növelni az üvegházhatású gázkibocsátást, aminek globális szinten több mint feléért már most is a városok felelnek. Az OECD Environmental Outlook előrejelzése szerint, ha nem történik jelentős változtatás e téren, a légszennyezés lehet 2050-re a környezethez köthető vezető halálok. A légszennyezés jelentős regionális különbségeket mutat, várhatóan a fejlettebb országokban hamarabb megindul a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkenése, a fejlődő országokban ez még egy-két évtizedet valószínűleg várat magára. Globális léptékben a levegő, talaj és vizek szen�nyezettsége is igen magas, az elkövetkező évtizedekben pedig további növekedésre lehet számítani az előrejelzések alapján, különösképpen Ázsiában. A szennyezés fokozott kibocsátói elsősorban a városok, így a korábban ismertetett urbanizációs

102

trendek következtében növekvő környezeti terheléssel kell számolnunk, ha a környezeti szabályozásban és az alkalmazott technológiákban nem történik változás. A jövő tehát számos környezeti kihívást tartogat az urbánus térségek számára, melyek megoldása Földünk szempontjából is kulcs fontosságú. Ezen kihívások megválaszolása pedig többek között a fogyasztási szokások alakulása, és a szakpolitikai vezetés mellett a technológiára vár. A jövő városainak technológiai megoldásai A technológiai változás járhat negatív hatással, ha például bizonyos, korábban emberek által végzett munkák robotokkal szembeni versenyképtelenségére gondolunk. Az automatizálás és a globalizáció következtében a gyártás, a feldolgozóipar – és az ehhez köthető munkahelyek – a fejlődő világba tevődött át. Jelenleg a szolgáltatóipar számos irodai munkájával is ez történik. Ám a városok továbbra is a technológiai változás legnagyobb haszonélvezői lesznek – még ha ez csak járulékos, és esetenként káros hatású is. A technológiai változás ugyanis lehetővé teszi számukra, hogy hozzáférjenek a globális piacokhoz, felfedezzék az oktatásban és képzésben rejlő új lehetőségeket, fejlesszék az egészségügyet, összegyűjtsék és felhasználják a nagy adatbázisokat (big data), és még számtalan példát lehetne említeni.

A technológiai változások 2050-re egy város egész működését átalakítják. Ennek már most is szemtanúi vagyunk, hiszen sorra terjednek a különböző smart city megoldások, a jövőben pedig minden bizonnyal még nagyobb előrelépést fogunk tenni a különböző folyamatok optimalizálása érdekében. Ez annál is inkább elengedhetetlen lesz, mert a fejlődő világ városaiban még mindig jelentős városnövekedés zajlik, ehhez pedig igazodniuk kell a különböző közszolgáltatásoknak, amit legegyszerűbben és leggazdaságosabban az informatikai-technológiai megoldások révén lehet megvalósítani. Néhány elképzelés a jövő városaival kapcsolatban: – zöld városok: mivel a nagyvárosokban koncentrálódik a környezeti terhelés, ezért még hangsúlyosabbá válik a zöldfelületek terjedése, az épületek felületén is (ez az úgynevezett „vertikális erdő”, már ma is igen elterjedt építkezési forma). A zöld város mint jövőbeli koncepció egyik ékes példája Párizs 2050-es látványterve (itt már a „vertikális farmok” is megjelennek). – okos infrastruktúra a városokban: már elkezdődött az a folyamat, melynek célja, hogy minden közszolgáltatás mérhető és nyomon követhető legyen, ez a jövőben kiteljesedik, és integrált rendszerek

irányítják majd a város működését a vízellátástól kezdve a közvilágításon keresztül a közlekedésig és a levegőminőségig számos területen. Erre gyakorlatilag már megvan a technológia, sőt, alkalmazási területeket is tudunk már azonosítani, 2050-re viszont sokkal elterjedtebb és jobban működő rendszerek állnak majd rendelkezésünkre. – óriásépületek: a nagy lakóegységek nem jelentenek újdonságot, már a 20. század közepén is számos tervező (a leghíresebb minden bizonnyal Le Corbusier) foglalkozott az egész városnyi embert befogadó épületek gondolatával. Számos városban még a 21. század közepén is gondot jelent majd a népesség drasztikus növekedése, ezért elképzelhető, hogy a jelenlegieknél sokkal nagyobb óriásépületekben oldják majd meg a lakhatási igények kielégítését. – energiabarát városok: számos projekt, városös�szefogás tűzte ki céljául, hogy komplex infrastrukturális beruházásokon keresztül alacsony energiafogyasztású városokká alakuljanak át a jövőben. Ehhez számos terület (energiatermelés, hulladékkezelés, közlekedés, építészet, közszolgáltatások stb.) integrált, közös együttműködésére van szükség. s

103

Technológiai víziók - 2050

104

105

Technológiai víziók - 2050 Szerző: Gere László

A technológiai fejlődés az emberi történelemben töretlen folyamat, azonban a 20. század második felétől minden eddiginél gyorsabb változások szemtanúi vagyunk. Azzal szinte minden kutató egyetért, hogy az innovációk felgyorsulása nem fog megállni, sőt inkább egyre nagyobb mértékű fokozódását jósolják. Ezért talán a technológiai változásokat a legnehezebb előre jelezni, hiszen szinte biztosan létezni fognak 2050-ben olyan megoldások, melyeknek ma még semmilyen előjelét nem tapasztaljuk, azonban vannak olyan fejlesztések, amelyek ma még talán nem működnek, legalábbis nem olyan hatékonysággal, ami miatt elterjedhetnének, ez azonban vélhetően harmincéves viszonylatban változni fog. Az elemzés elsősorban ezekre a kulcsterületekre fókuszál. orvostudomány/Biotechnológia Várhatóan a jövőben jelentősen csökkenni fog a gyermekhalandóság. Már 1990-2012 között is nagy csökkenés zajlott le, 90 ezrelékről 48 ezrelékre, ez a folyamat a jövőben is folytatódni fog, akár 31 ezrelékre is, áll a Copenhagen Consensus Center értékelésében. A legdrámaibb csökkenés (köszönhetően elsősorban a ma még igen magas értékeknek) Afrikában várható. A Business Insider szerint, a jelenlegi orvostudományi trendek figyelembevételével 2050-re várhatóan számos jelenlegi megbetegedésre rendelkezésre fog már állni a gyógymód vagy védőoltás. Jobban megismerjük az immunrendszerünk működését, a vírusokkal való kapcsolatát, gyógyítani fogjuk például az Alzheimer-kórt, kezelni tudjuk a rákot (például nanorészecskék bevetésével). Az emberi agy komputerizálásával elérhetjük az „örök életet”. Az agykutatók, neurobiológusok szerint ekkorra az emberi agy feltölthetővé válik majd a számítógépekbe, robottestben, vagy hologramként tehát elméletileg örökké tovább élhet a tudatunk. A technológia több futurológus szerint is rendelkezésre fog állni már 2050-ben, igaz, egyesek szerint ez ekkor még csak a leggazdagabbak kiváltsága lesz, 20752080 körül viszont már valóban rutineljárássá válhat.

106

Kutatások szintjén már ma is megjelennek a mesterséges szervek. Az őssejtek izolációjával lehetségessé vált bármilyen testi sejt rekonstruálása, a jövőben ezekkel szöveteket és szerveket is fel lehet építeni majd. Ennek kifejlesztése és tömeges alkalmazása már a belátható jövőben meg fog történni. A mesterséges testrészek elterjedésével a szervi hiányosságok már a múlté lesznek, ez jelentős előrelépést jelent, hiszen csak az USA-ban átlagosan naponta 18 fő hal meg szervátültetésre várakozva. A laborban növesztett szervek megoldást jelenthetnek erre a problémára, és 30 éves távlatban kilátásban van az erre irányuló technika kifejlesztése (hiszen már ma is tesztelnek ilyen szervátültetéseket). A genetikai tervezés lehetővé teszi a rendellenességek kiszűrését: 2050-ben már genetikailag tökéletes embereket „alkothatunk”, minden apró részletbe belenyúlva, kezdve a rossz fogaktól a magasság, hajszín, szemszín beállításán keresztül a látásig szinte minden területen. A genetikai módosítások támogatói szerint ez nem sokban különbözik attól, mint hogy a gyermekünket megtanítjuk valamilyen hangszeren játszani, hiszen mindkettő célja valamilyen képesség fejlesztése. A legtöbb orvostudományi áttöréssel és innovációval együtt ennek a tömeges elterjedését is inkább jogi és erkölcsi aggályok akadályozzák, mint a technológiai megvalósíthatóság.

„szinte biztosan létezni fognak 2050-ben olyan megoldások, melyeknek ma még semmilyen előjelét nem tapasztaljuk” Robotika/mesterséges intelligencia Már olyan szabadon mozgó robotok fejlesztését kutatják, melyek mind fizikai, mind intellektuális szempontból felülmúlják az embereket, és akár egész cégeket tudnak egyedül irányítani. Így az embereknek sokkal több ideje marad majd arra, hogy különböző társadalmi, rekreációs, vagy művészi tevékenységet folytassanak, hasonlóan a mai nyugdíjas, vagy tehetősebb réteghez. Mesterséges intelligencia már ma is létezik, napi használatban, és nem is feltétlenül csak olyan példákra kell gondolni, mint az Apple Sirije, az IBM Watsonja, vagy a Google Now asszisztens, hanem egészen hétköznapi eszközökre is, mint például egy mosógép. Ma ugyanis egy megfelelő fejlesztésű elektronikával felszerelt mosógép már megközelíti

az ember viselkedési szintjét, képes a saját maga által mért adatok alapján önálló helyzetfelismerésre, és a megfelelő válaszlépés kidolgozására (ez az úgynevezett Fuzzy-technológia, melynek lényege, hogy működés közben is képes korrigálni az eszköz, amennyiben az optimálistól való eltérést talál). A mesterséges intelligenciához kapcsolódó fogalom az úgynevezett gépi tanulás (machine learning), mely röviden azt jelenti, hogy egy rendszer képes minták alapján önállóan szabályszerűségeket/ szabályokat felismerni, majd ez alapján döntést hozni. A gépi tanulás algoritmusainak alkalmazása elengedhetetlen lesz a vállalatok versenyképessége szempontjából. Már ma is számos területen alkalmazzák a technológiát, a spamdetekciótól kezdve a karakterfelismerésen keresztül a fotócímkézésig és különböző analitikai feladatok elvégzéséig (optimálisan nagy adattömegek – big data – elemzésekhez használható, tulajdonképpen ez is hívta életre a gépi tanulás iránti igényt). Az emberi agy működésének megértésével pedig mesterséges neurális hálózatok is létrehozhatók majd, ami újabb áttörést hoz a gépi tanulásban. Bill Joy, a Sun Microsystems vezető kutatója szerint végső soron ez az emberfeletti mesterséges intelligencia olyan exponenciális technológiai fejlődést hoz, mely gyakorlatilag véget vet az

107

2020

2028

az USA hatalmi fókuszában az ázsiai-csendes-óceáni régió destabilizálása

2021 Grönland függetlenedni kezd

5 milliárd internetfelhasználó

2024

lézerirányítású fúziós energia

az első mesterséges vese

gyógymód a maláriára

India először küld embert az űrbe

holografikus televízió

elkészül a Shenzhen-Zhongshan-híd

híd Afrika és a Közel-Kelet között

2025

2023

2022

agyimplantátumok az emlékek tárolására

India a világ legnépesebb országa Németország kivezeti a nukleáris energiát

eltűnnek Borneó esőerdői a gorillák kihalása Közép-Afrikában

az első kínai űrállomás

2020 - 2050

az Északi-sark teljesen jégmentessé válhat.

2021 - 2025

világtörténelem legnagyobb menekültválsága ruhakészítés 3D-nyomtatással fúrások a Hold déli pólusán kritikus szintet ér el az autómegosztás

Kína megépíti a világ legnagyobb részecskegyorsítóját

szervek készítése 3D-nyomtatással vertikális farmok elterjedése Oroszország először küld embert az űrbe 100 milliárd dolláros globális crowdfunding piac

embert küldünk a földközeli aszteroidákra

2026 új gyógymód az Alzheimer-kórra elkészül a Sagrada Família (Szent Család templom)

2025 - 2050

2029 emberszerű mesterséges intelligencia

a Nemzetközi Űrállomás leszerelése

2027 a BRICS meghaladja a G7 csoport teljesítményét

automatizálódó boltok és kiskereskedelem rendszer

nyomtatással készült elektronika Nagy-Britanniában megszűnik a nyomtatott sajtó

ezüstkészletek kimerülése

kihalt fajok feltámasztása

nagyon magas globális munkanélküliség

2025 - 2030

2035

2030 általános használatba kerül a sótalanítás csökken az USA világhatalma jelentősen nő a muszlim lakosság száma az amerikai bevásárlóközpontok fele bezár

igen magas bioterrorizmus-kockázat; a katonaság elkezdi a hiperszonikus rakétákat

2031

2032

kimerülnek a globális ólomkészletek Web 4.0 a csokoládé ritka luxustermékké válik

4. generációs nukleáris energia Szaúd-Arábia energiatermelésének egyharmada napenergiából származik

2033

általánossá válnak az önvezető járművek

embert küldünk a Phoboszra

a harctereket robotok uralják

aszteroidák bányászata hiperszonikus repülőjáratok

terabites internetsebesség

2025 - 2035

kimerülnek a Föld ónkészletei

2034 Svájc kivezeti a nukleáris energiát

a globális légiflotta megduplázódik (2015-höz képest)

minden televízió-csatorna internet-alapú; emberi holdraszállás.

2045 létrejöhet emberek és robotok közötti bizalmas kapcsolat

2040 2039

2036

2037

mesterséges húskészítés a bionikus szemek képességei túlszárnyalják az emberi látást

2035 - 2040

108

teljes virtuális valóság

Amerika bemutatja 6. generációs harci repülőjét

2038 összetett szerves molekulák teleportálása

az Európai Unió végső összeomlása; Oroszország globális élelmiszertermelő nagyhatalommá

gyáripari munkahelyek nagy része megszűnik USA népessége 400 millió fő

2035 - 2045

India gazdasága Kína és az USA versenytársává válik a fúziós energia kereskedelmi forgalomba kerül fogyasztói árucikkek forradalma a „programozható anyag” révén Északkeleti Átjáró nagysebességű

2041 2 °C hőmérsékletemelkedés (2009-hez képest)

2042 a világ népessége 9 milliárd fő a fehérbőrű népesség kisebbségé válik az USA-ban

2043 Szlovénia bezárja egyetlen atomerőművét.

az első biztos bizonyíték a Földön kívüli életre

technológiai víziók

2044 visszafordíthatatlanná válik a permafroszt területek olvadása

2050

légi szerencsétlenségek megszűnése

2047

elkészül a Chūō Shinkansen nagysebességű maglev vonal

az „Egy ország, két rendszer” modell megújítása Hongkongban

az Öböl-menti országok városait szuperhurrikánok fenyegetik

2046 Japán népessége 100 millió fő alá esik a nyugdíjkorhatár 70 év felett Nagy-Britanniában

2045 - 2050

teljesen autonóm, intelligens katonai repülőt mutatnak be

az Amazonas-őserdő eredeti területének közel felét kivágják

2049

2048 az Antarktisz-egyezmény felülvizsgálata

robotok elterjedése az otthonokban és munkahelyeken kiszárad a Holt-tenger

intelligens épületek kontinens-méretű energetikai „szuperhálózatok” Kína befejezi a világ legnagyobb vízelvezetési projektjét

az első biztos bizonyíték a Földön kívüli életre

2020-2050 között

109

technológiai víziók – 2050

az évszázad közepére valószínűleg megduplázódik majd a jelenlegihez képest. Egyébként a földi bányászatot illetően a nyersanyagéhség a népesség növekedésével párhuzamosan várhatóan szintén növekedni fog, áll a World Economic Forum bányaiparról szóló 2050-es előrejelzésében: ez a mai 4-4,5 tonna/fő/éves globális igénnyel számolva 2050-re mintegy 50 milliárd tonnát jelent. A fenntartható bányászatra vonatkozóan is léteznek kutatások, illetve ajánlások. A bányászatban elsődleges szempont a környezet védelme, illetve a környezeti károk helyreállítása, a kitermelés intenzitásának növelése, a kitermelés hatékonyabbá tétele, a nyersanyagok újrahasználatának növelése (cirkularitás). Űrtechnológia

emberiség korának (ez az úgynevezett technológiai szingularitás). A legtöbb munkafolyamat már ma is automatizálható, a jövőben pedig még több minden az lesz. Roshe Vardi, a Rice University professzorának pesszimista előrejelzése szerint ez akár 50%-os munkanélküliséghez is vezethet a jövőben. Ami azonban ennél sokkal valószínűbb, hogy jelentős mértékben átalakul majd emiatt a munkarend, a jövedelemszerzés, illetve szociális juttatások rendszere, az pedig egészen biztos, hogy a 2050-ben munkát vállalók nagy arányban olyan munkaköröket fognak betölteni, melyek ma még nem is léteznek. Egy másik aspektus, hogy 2050-re a robotok valószínűsíthetően már képesek lesznek érzelmek kifejezésére, sőt, saját érzelmeik lesznek, értelmes beszélgetéseket lehet folytatni velük, sőt akár érzelmi alapú kapcsolat is kialakulhat emberek és robotok között, ami számos morális és egyéb kérdést felvet. A témáról David Levy nemzetközi sakkmester, a sakk kapcsán pedig a mesterséges intelligencia kutatásával behatóan foglalkozó kutató írt könyvet „Love and Sex with Robots” címmel. 2050-re a 3D-nyomtatók beköltöznek az otthonainkba. 3D nyomtatás már az 1980-as évektől létezik, lényege, hogy háromdimenziós tárgyakat lehet létrehozni a segítségükkel digitális modellekből. Fő alkalmazásterülete ma a prototípus-készítés, de a technológia fejlődésével (ami az utóbbi években exponenciális tendenciát mutatott) ipari, orvosi vagy

110

oktatási alkalmazásában hatalmas perspektíva van. A 3D-nyomtatás lehetőségei gyakorlatilag végtelenek: például bármilyen ételt összeállíthatunk majd a segítségükkel, (ez a technológia már ma is létezik!), megunt vagy elhasználódott ruháinkat újrahasználhatjuk, és újat nyomtathatunk belőlük, de ipari felhasználása is sokrétű, teljes mértékben átformálhatja a gépgyártást (akár repülőgépet is lehet nyomtatni majd velük). Erőforrások A WWF megújuló energiaforrásokról szóló tanulmánya szerint, ha eleget invesztálunk a megújuló erőforrások fejlesztésébe és kiépítésébe, szinte a teljes energiaellátásunkat képesek leszünk megújulókból fedezni – az energiaszektor üvegházhatású gázkibocsátását ezzel mintegy 80%-kal csökkentve. Ehhez azonban komoly erőfeszítésekre lenne szükség, és a felkészülést azonnal el kellene kezdeni. Ugyanakkor nem venne igénybe irreálisan nagy erőforrásokat, elég lenne a globális GDP 2%-a, és a már meglévő technológiákkal is kivitelezhető lenne a fejlesztés. A legnagyobb „energiaszolgáltatók” a nap és a szél lennének, emellett fontos erőforrássá lépnének elő az óceánok (hullámzásenergia), a biomassza, a geotermikus energia és vízerőművek szintén számottevő súlyt képviselnének. Ez azért is jelentős előrelépés lenne, mert a globális energiafogyasztás

2050-re a szükséges erőforrásaink jó részét már képesek leszünk akár az űrből is fedezni. Már jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy aszteroidákból, illetve a Holdról nyerjünk ki nyersanyagokat, ez sokat fejlődhet a jövőben (egyes szerzők a nagy földrajzi felfedezésekhez hasonítják az űrben meglévő erőforrások kiaknázásának jövőjét, vagy éppen űrbéli „aranylázként” aposztrofálják a lehetőségeket). A NASA kutatói szerint 2050-re már lehetőség lesz egy település létesítésére a Holdon, ennek célja elsősorban a holdi ásványkincsek bányászatának ipari méretű beindítása lenne, emellett az ekkorra már általánossá váló űrturizmus lehetőségeit is bővítené. A stratégiai tervezés a NASA esetében egészen 2100-ig terjed.

„2050-re a szükséges erőforrásaink jó részét már képesek leszünk akár az űrből is fedezni. ” Az űrutazásokra vonatkozóan a NASA jelenleg a Föld–Hold-kapcsolatra fókuszál, azonban reményeik szerint 2050-ig legalább egyszer lehetőség nyílik arra, hogy embert küldjenek a Marsra. Más szakértők még tovább mennek, szerintük ekkorra már a Marson is lesznek emberi települések. A kormányzati törekvések mellett egyre inkább megjelennek a magánvállalkozások is az űriparban. Az Elon Musk vezette SpaceX már a 2020-as évekre tervez Mars-utazásokat, egész Mars-kolónia létrehozását is célul tűzte

ki a cég, ezzel együtt az Amazon is kezd beszállni a 21. századi „űrversenybe”, mely egészen új perspektívákat jelenthet hosszútávon. Közlekedés Az autós közlekedés nagyságrendekkel biztonságosabb, egyszerűbb és tisztább lesz 2050-ben: az önvezető autók előretörése már napjainkban sem számít újdonságnak, a szakértők szerint pedig 2035-re már teljes egészében csak ilyen járművekkel fogunk közlekedni. Az önvezető járművek biztonságosabbak, hiszen segítségükkel elkerülhetők az emberi figyelmetlenségből fakadó balesetek. Csak az Egyesült Államokban emiatt 4,95 millióval kevesebb baleset, 30 ezerrel kevesebb halálozás lesz, valamint az ingázással töltött idő mintegy 4,8 milliárd órával kevesebb lesz. A balesetek, üzemanyagköltségek és termelési veszteség lefaragásából évi mintegy 500 milliárd dollár keletkezik a Milken Institute kutatása szerint. Az elektromos autók szintén általánossá válnak 2050-re, ez közel 30%-kal csökkenti majd a közúti széndioxid-kibocsátás mértékét, továbbá a technológia elterjedésével jelentősen csökken a kőolajfogyasztás is. A technológia fejlődésével öt tényező járul hozzá az elektromos autók helyzetének jelentős javulásához: az akkumulátorok előállítási költsége jelentősen csökkenni fog (már 2022-re valódi versenytársai lesznek a hagyományos autóknak a teljes életciklust tekintve); egyre hosszabb hatótávolságuk lesz, megfizethető áron; egyre jobban elterjednek az elektromos töltőállomások; maga az autóipar is jelentős forrásokat invesztál az elektromosautógyártásba, egyre több modell és típus jelenik majd meg; globális nyomás nehezedik az autógyártókra a károsanyag-kibocsátás csökkentése, illetve az olajtól való függőség oldására, írja Roland Hwang, az amerikai NRDC (Natural Resources Defense Council) energia- és közlekedési programjának igazgatója. A nagysebességű vasutak fejlesztését többen is megcélozták már a közelmúltban, vélhetően 2050-re erre is találnak megoldást. Az egyik legígéretesebb terv az Elon Musk által közzétett Hyperloop, ami az ő megfogalmazása szerint tulajdonképpen egy új közlekedési módot jelentene, de leginkább a vasutak felépítésére hasonlít. Egy légritkított csőrendszerről van szó, ahol kapszulákban lehet utazni, akár több mint 1000 km/órás sebességgel. A prototípust San Francisco és Los Angeles között tervezték, ám egyelőre ez a fejlesztés a magas költségek és egyéb

111

technológiai víziók – 2050

bizonytalansági faktorok miatt szünetel, illetve nem tudni pontosan, milyen fázisban tart, azonban megfelelő finanszírozási háttér mellett akár néhány éven belül megvalósítható lenne az elképzelés. Többen azt jósolják, a jövőben eljön a vasút „reneszánsza”, hiszen egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetkímélő közlekedési módok, a vasút pedig alkalmas nagy mennyiségű utast viszonylag gyorsan és kényelmesen szállítani károsanyag-kibocsátás nélkül. Az ARUP mérnöki tanácsadó cég 2050-es víziója szerint ezért főleg a fejlődő, gyorsan urbanizálódó ázsiai/afrikai régióban jelentős vasúti fejlesztések várhatók az elkövetkező évtizedekben. Kommunikáció/tömegtájékoztatás Harish Shah szingapúri jövőkutató szerint 2050-ben már nem lesz szükség számítógépre a mai formájában, a képernyő, egér helyett egy összehajtható, rugalmas, zsebben is elférő eszközünk lesz csupán, mely áramforrást sem igényel, a testhőmérséklet működteti. Irányítása hangutasításokkal történik majd, és ezen az eszközön keresztül minden mást is irányíthatunk (az önvezető autónktól kezdve bármely okos eszközünket). „Képernyője” bárhova kivetíthető lesz, de akár közvetlenül a szemünkön keresztül is „láthatjuk”, kiterjesztett virtuális valóságként. Létezni fog egy átfogó közösségi hálózat, melyen keresztül bárkivel kommunikálhatunk a világon, a mainál lényegesen egyszerűbben (és ehhez nem kell már különböző jelszavakat, belépési azonosítókat sem megjegyezni). Sőt, adott esetben, ha a hangutasítások zavaróak lennének, lehetőség lesz eszközeink gondolati úton való irányítására is,

112

úgynevezett idegrendszeri képalkotás (neuroimaging) segítségével, és ez bármennyire futurisztikusan is hangzik, egy már ma is létező technológia. Jonathon Porritt környezetvédő (a The World We Made című könyv szerzője) előrejelzése szerint az internet a Föld minden zugát eléri: 2050-re mintegy nyolcmilliárd emberhez, az akkori lakosság 97,5%ához eljut az internet. Ma a lakosság mintegy 40%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, a felhasználók mintegy 68%-a a fejlett országokból, 32%-a a fejlődő országokból érkezik. Ez nagyjából 2,85 milliárd főt jelent. Az MIT kollektív intelligenciájával foglalkozó központja szerint az online terjeszkedés a modern világtörténelem egyik legnagyobb innovációját jelenti, számos lehetőséget nyitva meg az emberiség számára, egyfajta kollektív tudatot képezve (ám a mainál sokkal előrehaladottabb mértékben). A technológia nem old meg mindent Az internet hatása egyre közvetlenebb lesz a hagyományos médiatermékekre. 2010 óta 2015-ben csökkent legnagyobb mértékben a folyóiratok példányszáma, ezzel együtt a digitális terjesztés egyre nagyobb növekedést mutat. Bradley Wilson, a Midwestern State University professzora szerint, ha a nyomtatott folyóiratok példányszámának esése a jelenlegi trendet követi, 2050-re teljesen megszűnhetnek. A fordítási technológia fejlődésével eltűnnek a nyelvi akadályok: 2050-re már az automatikus szimultán fordítás válik alapértelmezetté a világban. Képesek leszünk idegen nyelven beszélni csupán egy speciális

Bár számos pozitív fejlemény várható, bizonyos folyamatok aggasztó jövőképet mutatnak, mint például a globális klímaváltozás. Ennek következményei várhatóan súlyosbodnak 2050-re, és kérdés, hogy ebben megoldást nyújtanak-e majd az addigra elért technológiai vívmányok: – várhatóan emberek százmillióinak kell elhagynia otthonát; – a Dengue-láz és a malária akár az USA-ban is szedhet már áldozatokat a melegebb és csapadékosabb nyarak miatt; – a bozót/erdőtüzek lényegesen nagyobb területeket fognak érinteni (2100-ra akár nyolcszor akkora területeket, mint 2010ben); – a világ népességének további 8%-át érinti még a vízhiány ekkor is; – 10-20%-kal intenzívebb pusztítást végeznek majd a hurrikánok a jelenlegihez képest; – milliókat érint a part menti városok lehetséges tengerelöntése; – veszélybe kerül a búza- és kukoricatermelés; – veszélybe kerül a zátonyok és számos sziget élővilága; – az aszállyal fenyegetett területek még nagyobb kockázatnak lesznek kitéve; – a nagy bortermelő vidékek 63%-a kerül veszélybe.

szemüveg, illetve egy mobilapplikáció segítségével (a szemüvegen megjelenik a szöveg, mint egy filmfelirat), vagy egyéb eszközök segítségével. Ezek a technológiák kezdetleges formában (tesztverzióban) már ma is léteznek, 2050-re várhatóan sikerül tökéletesíteni őket. Szoros összefüggésben a számítástechnika, illetve az internet adta lehetőségek bővülésével, valamint a mesterséges intelligencia terjedésével, a virtuális, vagy kiterjesztett valóság térnyerése is egyre inkább átszövi majd mindennapjainkat, és jelentősen átformálja szokásainkat. Többek között lehetőséget teremt, hogy anélkül „járjunk” boltba, hogy ténylegesen kilépnénk a lakásból, így a bevásárlás virtuálisan is kivitelezhetővé válik. A termékeket virtuálisan ki tudjuk választani (ruhák esetén akár fel is próbálni), a kiszolgálást mesterséges intelligencia végezheti valódi eladók helyett, a kiszállítás pedig drónok segítségével történne, vázolja az Engineering UK The Future of Shopping című kutatási jelentése a lehetséges jövőképet.

113

Singularity University Szerző: Gere László

A Singularity University egy szilícium-völgyi oktatási programokat szervező think tank, és vállalkozások indítását ösztönző inkubátor-központ. 2008-ban alapította Peter Diamandis és Ray Kurtzweil, központjuk a kaliforniai NASA Research Parkban található. Az alapító partnerek és szponzorok között többek között olyan cégek szerepelnek, mint a Google, a Cisco, a Nokia, az Autodesk, az IDEO és a Linkedin.

Az intézmény – honlapja szerint – egy globális közösség, melynek célja az úgynevezett exponenciális technológiák támogatása a világ legnagyobb kihívásainak megoldásában. Az intézet létrehozott egy innovációs platformot, ezen keresztül magánszemélyeket és intézményeket támogatnak a feltörekvő technológiákkal kapcsolatos áttörések elérésében, főként a mesterséges intelligencia, a robotika és a digitális biológia terén. A közösségben részt vállaltak: vállalkozók, cégek, befektetők, fejlesztési szervezetek, kormányok, akadémiai intézmények képviselői is. A Singularity University olyan egyénre szabott képzési élményt kínál, mely segíti a jövő vezetői gondolkodásának formálását, olyan konferenciákat szervez, amelyek ösztönzik és cselekvésre sarkallják a résztvevőket, és olyan innovatív környezetet teremt, mely táptalajt biztosít és felgyorsítja a vállalkozói innovációkat és nagy társadalmi hatással bíró projekteket. Egységek és tevékenységek: – Innovációs Partnerség Program (Innovation Partnership Program): 2013-ban meghirdetett hároméves partnerség a Deloitte és az XPRIZE szervezetekkel közösen. A programban többek között rendezvények, workshopok szervezése szerepel a legnagyobb tech-cégek vezetőinek részvételével. – Globális hatás verseny (Global Impact Challenges): 2016-ban rendezték Hollandiában a leginnovatívabb holland vállalkozók számára. – E xponenciális konferenciasorozat (Exponential Conference Series): éves konferencia az exponenciális növekedést mutató technológiák és azok hatásainak megismerésére.

114

Szingularitás Központ (Singularity Hub): 2008-ban létrehozott, tudományos és technológiai áttörések közzétételére szolgáló honlap. A Singularity Hub számos cikke foglalkozik a jövőbeli technológiai-tudományos trendekkel és lehetőségekkel: Már 2020-ra mintegy 10 millió önvezető funkcióval rendelkező gépjármű járhatja az utakat. A tanulmányok kevesebb autótulajdonost és több önvezető járművet jósolnak a jövőben. Az autó tulajdonlása ugyanis egyre kevésbé lesz vonzó, jelenleg erre játszanak az olyan szolgáltatók is, mint az Uber vagy a Lyft. Vélhetően a városok működésére az önvezető járművek gyakorolják majd a legnagyobb hatást a közeljövőben. Jelenleg három szegmens versenyez egymással: a sofőrszolgálatok (Uber), a hagyományos autóvállalatok és a tech-vállalatok (Google, Apple, Tesla). Jelenleg évi mintegy 1,3 millió fő hal meg közúti balesetekben, melyeket 90%-ban emberi mulasztás okoz. Remélhetőleg ez a szám jelentősen csökken az önvezető járművek bevezetésével. Ugyanakkor még évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek a járművek minden körülmények között biztonságosan és teljesen automata üzemmódban átvegyék az irányítást. A következő két évtizedben az önvezetőautóipar globálisan akár mintegy 2000 milliárd dollárt is elérhet, jelentős szegmensről van tehát szó. Az internet mindennapi életünk része, jelentősen megkönnyíti, gyorsabbá és olcsóbbá teszi életünk számos tevékenységét. A fejlődő világban azonban egészen más a helyzet: még mindig mintegy 4,3 milliárd ember nem rendelkezik interneteléréssel, az ENSZ által lehatárolt 48 legkevésbé fejlett országban ez a lakosság 90%-át teszi ki átlagosan. Számos cég

piaci lehetőséget lát ebben, különböző megoldásokkal próbálják globálissá tenni az internetelérést. Ebben jelenleg részt vesz Elon Musk cége, a SpaceX, a Google, a Facebook,. A megoldások között a műholdak fellövésétől a léggömbökön keresztül a drónokig mindenféle megoldás szerepel, a cél az lenne, hogy egy terület felett teljes internet-lefedettséget hozzanak létre (végső soron pedig az egész világot behálózó lefedettséget biztosítsanak). A robotika és a mesterséges intelligencia a jövőben olyan szintet fog elérni, hogy lehetségessé válnak az emberek és emberszerű robotok közötti érzelmi kapcsolatok. Bár ma ez még némiképp bizarrul hangzik, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a

A jövő egyik legnagyobb válságát valószínűleg a tiszta ivóvízért folytatott harc fogja okozni. A vízre nem csak közvetlen szükségleteink kielégítése miatt van szükség (ivás, főzés), hanem alapvető fontosságú a mezőgazdaságban és számos ipari tevékenység végzésében is. Számítások szerint 2050-re mintegy 4,8 milliárd fő, valamint a világ gabonatermelésének fele kerül veszélybe a vízhiány miatt. Ezért egyre fontosabbá válnak a különböző víztisztító technológiák, a sótalanítás, szennyvíztisztítás.

technológia ebbe az irányba fordul. Egyelőre a befogadókészség leginkább Japánban van meg, ahol a robotika már régóta a kultúra, a társadalmi élet „szerves” része. A jövőben a digitalizációnak köszönhetően valószínűleg teljesen megváltozik a pénzügyi rendszer, egyesek a bitcoin megjelenését e folyamat az előfutárának tekintik. Nem lesz már szükség a pénzügyi közvetítőkre, a pénzügyi folyamatok decentralizálódnak és globálissá válnak, így ha az egyik rész gyengélkedik is, ezt kiegyensúlyozza a többi (a dolog az internet működéséhez hasonlítható, ahol ha az egyik szerver meghibásodik, azt automatikusan átveszi egy másik, így nincs kiesés a szolgáltatásban).

szükségletünk jó részét a világűrből érkező napenergiával fogjuk ellátni. A Stanford Egyetem nemrég bemutatott megvalósíthatósági tanulmánya szerint 2050-re a teljes energiakészletünket képesek leszünk olyan megújuló energiaforrásokból ellátni, melyekre már ma is megvan a technológia (szél-, víz- és napenergiáról van szó). Az Ausztrália partjainál lévő Nagy Korallzátony és annak élővilága minden valószínűség szerint eltűnik 2050-re. A fajok kihalásának megállítására remélhetőleg megoldást ad a sejtek mélyhűtött állapotban tartása, vagyis „hibernálása”. A módszer tökéletesítésével meg tudjuk menteni a korábban menthetetlennek vélt fajokat a teljes kipusztulástól.

2050-re az emberiség 2/3-a városokban fog élni, jó részük megavárosokban (10 millió főnél népesebb városokban). Elképzelhető, hogy ekkor már energia-

Singularity University

115

az Oktatás jövője Szerző: Polyák Eszter, Vajda Zita

A technológia, a tudomány és a nemzetközi közösség dinamikus fejlődése folytán a világ számos területén jelentős változásokra számíthatunk a következő évtizedekben. Napjaink új digitális technológiái és az internet elterjedése számos új lehetőséget teremtett a jövő oktatása számára. Az új technológiák megjelenése nem csupán az iskolákat és egyetemeket fogja érinteni, hanem nagy hatással lesz a vezetőképzésekre és más egyéb szakmai tréningekre is. A virtuális osztálytermek megjelenésével a globális oktatás felé haladunk.

A jövő kérdései az oktatás tükrében Olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, hogy a jövőben vajon a hagyományos oktatás szerepét átveszik-e az új oktatási formák? A hagyományos úton szerzett diplomák értéke-e mennyire értékálló? Vajon a jövőben milyen új oktatási termékekkel, illetve szolgáltatásokkal kell számolnunk? Milyen hatásai lehetnek a mesterséges intelligenciának a jövő diákjaira? Demográfiai előrejelzések A demográfiai kilátások erősen befolyásolják az oktatásfejlesztési tervezést, hiszen mind a népesség bővülése, mind fogyása más és más eszközöket igényel a tanulmányi rendszerek színvonalának emeléséhez vagy szinten tartásához. Az ENSZ 2015-ben frissített demográfiai előrejelzései szerint 2050-re a Föld népessége meghaladhatja a 9 milliárd főt A 2050-re bekövetkező növekedés legnagyobb volumene Afrikában fog jelentkezni, ezt követi az ázsiai térség növekedése. A növekedés annak ellenére következhet be, hogy a ma még magas termékenységi rátát felmutató országokban évről évre csökkeni fog az egy szülőkorú nőre eső születések száma, így Afrikában a mai 4,7 gyermekről 2050-re 3,1 gyermekre csökkenhet, és ez a trend a továbbiakban is folytatódhat.

116

Ezekben az országokban a lakosság világviszonylatban magas növekedési üteme a 15 év alatti lakosság arányának bővülésével fog járni, amelyet tovább erősít a csecsemőhalandósági mutatók javulása. Ma Afrika lakosságának 41%-a 15 év alatti, s a kontinensen található 27 legkevésbé fejlett ország a jövőben is a legmagasabb termékenységi rátát fogja produkálni. A fejlődő országok fiataljai egyre kevesebb gyermeket fognak vállalni, s ez a gyermekvállalás időpontjának kitolódását is maga után vonja, ami jelezheti az oktatás és az általános életszínvonal javulását. A legszegényebb országokban azonban tartósan fennmaradhat a leszakadás állapota, amit elsősorban a jobb szociális szolgáltatások, köztük az oktatás biztosításával lehet kezelni. A fejlődő országokban is egyre nagyobb igény mutatkozik a minőségi oktatás iránt, s egyben a tanulás a leghatékonyabb eszköz a kiemelkedésre és az életminőség növelésére. E célból is szükséges új eszközöket használatba venni, mind a pedagógiai módszertanban, mind pedig a technika eszközök tekintetében. Ezzel szemben Európa lesz az egyetlen térség, ahol csökkenni fog a népesség, a megfogyatkozó lakosságon belül pedig növekedni fog a 60 éven felüliek aránya. Az egy eltartottra jutó aktív keresők száma pedig 2050-re 2 fő alá csökkenhet 24 európai országban, ami újabb kihívások elé állítja a gazdaságot és az oktatást is, különösen a fejlődő országokból beáramló munkaerő problémájának tükrében.

Az európai és észak-amerikai trendek csökkenő tanulói létszámokat mutatnak, ami szintén átalakíthatja az iskolákat. Ezek a gyerekek gyakran olyan foglalkozásokat fognak űzni, amelyek iskolába lépésük pillanatában még nem is léteznek, ezért az oktatási intézménynek aktívan kell alkalmazkodnia a folyton változó körülményekhez. Vegyük szemügyre, a mai oktatáskutatók hogyan hidalnák át ezeket a problémákat 2050-re. Mai oktatók a jövő iskolájáról Kieran Egan, kanadai oktatási szakember 2008-as könyve szerint a mai iskolák három hibás és összeférhetetlen cél, az akadémiai fejlődés, társadalmi fejlődés és gazdasági növekedés köré épültek. Az oktatás történelmén áthaladva állapítja meg, hogy az új rendszert teljesen az alapoktól kell felépíteni, ezért egy ötven évre szóló oktatási tervet dolgozott ki, amelyben kiemelt szerepet játszik a kreativitás és az innovációra való képesség. Jim Parsons hasonlóképpen a jövőbe tekintett, amikor elsősorban Kanadára vonatkoztatva felvázolja 2050 demográfiai és oktatási helyzetét. Az ország a többi fejlett államhoz hasonlóan elöregedő, zömében városi lakossággal rendelkezik majd, a mai kisebbségek számukban túlszárnyalják a mai többséget, és a vezetésben a nők egyre nagyobb szerepe várható.

„Az új digitális technológiák és az internet elterjedése számos új lehetőséget teremtett az oktatás számára.” Az oktatást a digitalizálás teljesen átalakítja, s az írás és olvasás fontossága megkérdőjeleződhet, ennek következtében átalakulhat a számonkérés rendszere is. A számítógépek szerepe feleslegessé teheti a régi könyveket, és növelheti a digitális szakadékot a különböző generációk között. Azonban a technológiai eszközök birtokosai és az azt nélkülözők közötti különbségek ennél nagyobb problémát jelentenek, hiszen ez a szakadék minden korábbinál nagyobb minőségi eltéréseket hozhat az oktatás terén. Világszerte átrendeződnek az értékek, így például a társadalmak egyre inkább megkérdőjelezik a hagyományos vezetést és hierarchiát, s e hatások lassan az iskolákba is átgyűrűznek. Ma már jelentkeznek olyan kezdeményezések, amelyek problémaközpontú tananyagot építenek, amelyet a diák nem frontálisan kap meg, hanem aktív részese lehet. Hosszú távú következményeként a helyben és időben is kötetlen tanulást jósolják, a diákok önálló ismeretszerzését a tanárok távolról segítik, a tantermek az együttgondolkodás interaktív helyszíneivé válnak.

117

az Oktatás jövője

A tananyagokat ingyenessé tehetik, számos más területen is a digitális tartalmak ingyenes elérhetősége felé haladunk. Hasonlóképpen a világ egyéb területein beköszöntő változások is formálni fogják a jövő tanulóinak tudáshoz, munkához és értékekhez való viszonyát, így ezek a még ismeretlen események sokat változtathatnak a kialakított jövőképen.

A főiskolai tantermek se lesznek helyhez kötöttek, ez a trend már ma elindult a „flipped classroom” (tantermen kívüli online oktatás) és MOOC-kurzusokkal. A jövőben a tanulók technikai írástudása egyre növekedni fog, és éppen ezért az interaktív és kollaboratív feladatok központi szerepet kapnak majd a jövő osztálytermeiben.

Az osztálytermek 2050-ben

Közösségek a tudás körül

David Hopkins a Technology Enhanced Learning blogjában vitatja meg, hogy milyenek lesznek az osztálytermek 2050-ben. Elképzelhető, hogy a mai értelemben vett osztálytermekre már nem lesz szükség, a diákok számára lényegében bárhonnan elérhetővé válik az oktatás, ehhez csupán wifi kapcsolatra, laptopra és egy kamerára lesz szükségük. A technológia fejlődésével és a különböző multimédiás eszközök használatával a tanároknak egyre több idejük lesz a diákokra és az oktatás is személyre szabottabbá válik. Az fogja meghatározni a jövő oktatását, hogy mennyire lesznek elkötelezettek a tanárok ez az új típusú oktatási módszer iránt. Az oktatók nem csak elmondják a tananyagot, hanem mentorként, coachként viszonyulnak majd a diákokhoz. A „kréta és beszéd” („talk and chalk”) időszakának vége van.

Egyes elképzelések szerint, így Dee Dickinson, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa gondolatai alapján a tudásmegosztás középpontja áttevődik a közösségekbe. A „tudás világítótornyaiként” olyan közösségek jöhetnek létre, amelyekben a családok és tanárok egymást támogatva teremtenek egy olcsó és barátságos környezetet a tanuláshoz. Az ilyen világítótornyok, amelyek korábban akár könyvtárak is lehettek, idővel a helyi közösség egyik meghatározó pontjává növik ki magukat. Az éjjel is nyitva tartó létesítmények minden szükséges információt és eszközt tartalmaznak majd, megférnek egymás mellett a régi könyvek és a virtuális valóság termei. A tudásszomjas felnőttek emellett a Globális Egyetem céljaira is felhasználják

a helyiségeket, a személyes kollaboráció ugyanis fontos marad, de a diákok távolról is bekapcsolódhatnak. Az üzleti vállalkozások is igénybe vehetik e tereket és szolgáltatásokat, s hozzájárulásaik által alacsony költségeket biztosítanak a központba érkező non-profit szervezetek számára. A kisgyermekek nevelésében nagy szerepe lesz a széleskörűen elterjedt bölcsőde- és óvodahálózatnak, amelyek ingyenesen állnak rendelkezésre. Beintegrálásuk az oktatási rendszerbe változást hoz az iskoláskorú gyermekek fejlődésében is, hiszen az intézményekből kikerülő gyerekek mind megkapják a szükséges alapokat. E központokban a leendő szülők számára is tartanak felkészítő kurzusokat. A korai iskolás években a közösségi tanulmányi központokat látogatják a gyerekek, amelyek változatos kapcsolódási pontjaik révén – lehetnek munkahelyek, farmok, múzeumok, kórházak belső intézményei – választási lehetőséget nyújtanak a szülőknek. A helyi önkormányzatok által fenntartott iskolák a közvetlen közösség igényeire reagálnak, szorosan kapcsolódnak a szociális szolgáltatások rendszeréhez. A tanulásban továbbra is fontos szerepet játszik a kortársakkal létesített interakció, ám felbukkannak az elektronikus személyi tutorok, amelyek képesek felismerni a gyerekek igényeit, és tudásszintjükhöz mérik a megoldandó feladatokat. A különböző tantárgyak megmaradnak a központokban, ám gyakran tágabb kontextusban, projektek keretében kell használniuk és értelmezniük a tanultakat. A közös munka során nagy hangsúlyt fektetnek az emberek közötti kapcsolatokra, az empátia fejlesztésére. Az osztálytermek a technológiának köszönhetően tematikusan változtathatók, s egyszerre számos audiovizuális és egyéb eszközt alkalmaznak, egy komplex élményt nyújtva ezzel. A tanárok szerepe is átalakul, a tanulási specialisták megbecsült és megfizetett szakemberek, pedagógiai munkájuk a korábbiaknál szélesebb skálán mozog, kevésbé fontos benne a lexikális tudásátadás. A felvázolt vízió ugyan rendkívüli utópiának tűnik, ám Dickinson szerint a New Horizons for Learning nemzetközi kutatói hálózatának közös munkája eredményezte, amely során világszerte hasonló következtetésekre jutottak a lehetséges megoldásokat illetően.

118

A számítógépek és az internet megjelenése óta a technológia kiemelkedően fontos szerepet játszik az új trendek létrejöttében. Technológiai trendek A Ted Talk-ok, a MOOC-kurzusok (Masssive Open Online Courses) és az online konzultációs felületek radikálisan megváltoztatják az oktatás szerepét. Larry Ellison (Oracle Group alapítója és vezérigazgatója) úgy nyilatkozott, hogy „Az internet mindent megváltoztat, és tényleg úgy értem, hogy mindent”. Ezért nem újdonság, hogy a technológiai elemeket folyamatosan beintegrálják az oktatásba. Napjainkban a szélessávú internettel, a számos elérhető applikációval, egyre modernebb készülékkekkel a technológiai folyamatok folyamatosan fejlődnek. Míg évtizedekig a krétatáblák és a projektorok korszakában éltünk, mára már az oktatók is egyre többet alkalmazzák a modern technológiákat. Az emberek és a számítógépek közötti kapcsolat napról napra fejlődik, átalakul és sokkal direktebb módon tudunk kapcsolatba lépni a high-tech eszközeinknek köszönhetően. Ezek a trendek a digitális oktatás felé mutatnak. Az online kurzusok már ma is beépültek számos felsőoktatási intézmény programjába. Az online kurzus definícióját Allen & Seaman tanulmánya úgy fogalmazza meg, hogy egy olyan kurzus, ahol az oktatás 80%-a online tevékenység keretében valósul meg. Érdekességként megjegyzendő, hogy ma már számos olyan akadémiai program létezik (például a következő egyetemeken: University os Maryland- University College, Western Governors University, Rio Saldo Community College) ahol az oktatás és minden egyéb adminisztrációs funkció az interneten keresztül történik. Az, hogy az online technológia milyen nagyszabású változásokat hoz a jövő oktatásában még nem egyértelmű, de azt már tudjuk, hogy a mai világban a technológiai változások sokkal gyorsabb ütemben történnek, mint ahogy azt képzeljük. Ez a tény magában hordozza a lehetőségét annak, hogy napról napra egyre többet tanuljunk, és

119

az Oktatás jövője

A virtuális valóság

magukat bármilyen szimulált operációban, kockázatok nélkül, vagy a vegyészek kísérletezhetnek biztonságosan a vegyületekkel. • Kevesebb időbe és pénzbe kerül, mivel a tanulók virtuálisan gyakorolhatnak (például: autó- és repülővezetést). • A z új kultúrák megismerése könnyebbé válik. Kibővített valóság: A valós világ elemeit egészíti ki virtuális elemekkel. Ez a technológia olyan új kapukat nyithat az oktatásban, ahol a tanulók akár az otthonukban tanulhatnak úgy, hogy az oktatójuk is megjelenik virtuálisan. A kibővített valósággal olyan egyedülálló tanulási környezet teremthető, amire eddig még nem volt példa. Az elkövetkező években a 3D-s elemek is színesíthetek az ilyen típusú oktatási módszert.

Forrás: http://www.digitaltrends.com/mobile/galaxy-s7-how-to-watch-vr/

ezt a tudást egyre kreatívabb módon használjuk fel. A következőkben az oktatásban várható trendeket mutatom be a CDTM Future of Education Trend report és Lasse Rouhiainen a The future of higher education könyve alapján. Mobil alapú tanulás („M-Learning”): Az okostelefonok, tabletek még alig egy évtizede váltak mindennapi életünk részévé. A mai tinédzserek nagy része rendelkezik okostelefonnal, a mobil adatforgalom jelentősen megnövekedett, és már ma is számos tanulást segítő alkalmazás közül lehet választani. A mobil alapú tanulás azért is lehet sikeres a jövőben, mert a diákok nagyon sok időt töltenek ingázással, és ez idő alatt akár menet közben is tanulhatnak. Ezek a tanulást segítő alkalmazások interaktív és izgalmas formában segíthetik a felkészülést akár egy dolgozatra vagy vizsgára. „Big Data” az oktatásban: A technológia előre haladásával óriási mennyiségű adat kerül feldolgozásra. Az Amazon és a Google már most is nagyon hatékony módon használja fel a „Big Data”-t. Az oktatók is úgy vélik, hogy nagyon fontos szerepe lesz az oktatásban,

120

már most is léteznek olyan kurzusok, hogy „Big Data in Education”. Az elkövetkező években a „Big Data” segítségével a diákok teljesítménye könnyebben mérhetővé válik, és a nyert információkból a tanárok is sokkal testreszabottabb kurzusokat tudnak levezényelni. A „Big Data” más oktatási trendekkel együtt fog korrelálni úgy, mint a mobil tanulás és az online kurzusok. Virtuális valóság: A virtuális headsetek megjelenésével már csupán egy kattintásra vagyunk bármitől, legyen szó egy távoli helyről vagy egy különleges helyszínről vagy szituációról. A virtuális valóságnak nagy szerepe lehet majd a jövő oktatására, hiszen a benne rejlő potenciál határtalan. Néhány pozitív hatás: • Erős érzelmi élményt nyújt a diákoknak, és amikor ily módon tapasztalnak vagy tanulnak meg valamit, az sokkal jobban elraktározódik a memóriájukban. Növeli a motivációt, hiszen izgalmas módon tanít. Kevesebb tanulási időt igényel az ily módon oktatott tananyag. • A szimulációk hatásosabb oktatási tapasztalatokat nyújtanak. Valójában bármilyen emberi tevékenységet lehet szimulálni a virtuális valóságon keresztül, így például orvostanhallgatók próbálhatják ki

Mesterséges intelligencia: Andrew Ng úgy véli, hogy „A mesterséges intelligencia lesz az új elektromosság. Ugyanúgy, ahogy 100 évvel ezelőtt az elektromosság megreformálta az ipart, ugyanúgy a mesterséges intelligencia is mindent megváltoztat.” Mesterséges intelligencia alatt alapvetően azt értjük, hogy egy számítógépes rendszer ugyanolyan módon vagy még jobban tud teljesíteni, mint az emberi intelligencia. Már most is létezik sokak által ismert példája, így például az Apple „személyi asszisztense” a Siri, amely képes az alapvető emberi nyelv megértésére és visszakommunikál a felhasználónak. A mesterséges intelligencia hamarosan életünk minden aspektusába beszivárog majd, nagyon sok készülék rendelkezik majd vele. A mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepe túlmutat a fizikai robotokon, inkább egy felhő-alapú technológiát kell ez alatt érteni. Ez által az oktatókat jelentős mértékben segíteni fogja, és olyan személyre szabott tananyagot taníthatnak, amire eddig még nem volt lehetőség. A mesterséges intelligenciával rendelkező „asszisztensek” sokban segíthetik majd az oktatók munkáját, mint például kiszűrik azokat a tanulókat, akik lemaradtak, illetve a jól teljesítőknek további kihívásokat nyújtanak. Ezek a mesterséges intelligenciával rendelkező programok segíthetnek új, kreatív eszközök és játékok kialakításában. A mesterséges intelligencián keresztüli tanulásnak egy hátulütője lehet, a szocializáció hiánya, mivel a diákok egyre több időt fognak valamilyen multimédiás eszközzel tölteni. Éppen ezért a jövőben több olyan online felületre lesz szükség, ami kombinálja a mesterséges intelligencia és a szociális tanulás elemeit.

Massive Online Open Courses (MOOC): A minőségi oktatás mindenki számára elérhetővé válik, aki rendelkezik internettel. A MOOC-kurzusok főiskolai szintű oktatási anyaghoz biztosítanak hozzáférést. Ezek a kurzusok képezhetik az első lépést a globális oktatási rendszer felé, hiszen világszerte számos minőségi tananyag válik elérhetővé a tanulni vágyók számára, és így olyanok is csatlakozhatnak az órákhoz, akik egyébként nem tudnának. Ezek az interneten elérhető kurzusok kiváló lehetőséget nyújtanak azok számára, akik munka mellett szeretnének tanulni, illetve vizsgákra való felkészüléshez is segíthetnek. A kurzusok e-könyveket, rövid videókat, interaktív tartalmakat, feladatokat és kvízeket tartalmaznak. A diákok kapcsolatba léphetnek a különböző fórumokon keresztül, ezzel elősegíthetik a közös tanulást. Jelenleg a Coursera a piacvezető, több mint 100 egyetemmel működik együtt, körülbelül ötmillió regisztrált diák tanul online. A MOOC jövője azon múlik, hogy magas szintű és a munkáltatók által elfogadott kurzusokat tudjanak kialakítani, illetve megfelelő tananyagot és értékelési rendszert kell kifejleszteni. 3D-s nyomtatók szerepe az oktatásban: Jelenleg még elég magas az ára a 3D-s nyomtatóknak, de a jövőben egyre több oktatási intézmény számára elérhetővé válhat. Míg ezidáig csupán a könyvekből tanultunk, a jövőben a tankönyvek 3D-s formában is elérhetővé válhatnak. Ennek az új technológiának nagy hasznát vehetik majd a diákok fizika és matematika órákon (atomok modellezése), építészet előadásokon (épületek megtervezésénél) vagy orvostanhallgatók nyomtathatnak és tanulmányozhatnak életnagyságú szerveket. A modern tanórákon a 3D-s modellezésnek fontos szerepe lehet, hiszen a diákok kézzel fogható dolgokat hoznak létre, így könnyebben felkészülnek majd a jövőbeli kihívásokra.

3D-nyomtatók szerepe az osztálytermekben

Forrás: http://www.materialise.com/blog/submit-ideaadding-3d-printed-items-classroom/

121

az Oktatás jövője

Játékosítás egyre fontosabb szerepet kap majd a folyamatosan változó oktatási rendszerben. Az információ megosztása egyre olcsóbbá válik a digitális olvasókon és a tableteken keresztül, a számítógépes programok azonnali visszacsatolást tesznek lehetővé, ezért a jövőben a diákoknak egyre kevésbé lesz szüksége a tanárok maximális felügyeletére. A játékosítás legfőbb mérföldkövei az Oxford Analytica tanulmánya alapján: • 1958 - „Tennis for Two” az első játék grafikus elemekkel, asztalitenisz játékot szimulál oszcilloszkóppal • 1984 – A Tetris megjelenése • 1993 – A Doom megjelenése, ami az első lövöldözős játék

Személyre szabott oktatás: Ez egy olyan módszert jelent, amely meghatározza a tanulás ütemét és stratégiáját úgy, hogy az a lehető legjobban alkalmazkodjon az adott személyhez. A személyre szabott oktatás a személyre helyezi a hangsúlyt, nem pedig az általános tanananyagra. Az egyik ilyen már létező program a Capella Egyetem FlexPath programja, ami a diákok már meglévő tudására épít és a tanagyagot is ez alapján határozza meg. A jövőben a segítő technológiai eszközök és szolgáltatások (assistive technology - AT-technológiák) folyamatos fejlődésével a fogyatékkal élők és speciális igényű tanulók számára is elérhetővé válik a személyre szabott tudás megszerzése. Ezen technológiák segítenek az írásban, olvasásban, kommunikációban, látásban, hallásban, kommunikációban, időbeosztásban, feladatkezelésben, ötletcserében, tanulási folyamatokban és beszédfelismerésben. „Edutainment”: Az oktatási tananyag szórakoztató formában lévő átadása. A jövőben a technológia folyamatos fejlődésének köszönhetően egyre inkább releváns lesz a tanóra ily módon történő levezetése. Az órákat színesítik majd az audio-vizuális és a játékos-interaktív elemek. Már ma is számos példa létezik az edutainment típusú oktatási formára, ilyen

122

például a Duolingo alkalmazás, ami a játékosítás (gamification) elemeit használta, ezáltal a nyelvtanulók háromszor gyorsabban tanulhatták meg az adott nyelvet. Egy másik példa a TED-előadások, amelyek magas színvonalon, de szórakoztató formában tanítanak, népszerűségük töretlen. A jövőben egyre több hasonló alkalmazás megjelenése várható, és új demográfiai csoportok, például az idősek vagy alacsony keresetűek is hozzáférhetnek ezekhez a tudást formáló platformokhoz. Játékosítás („Gamification”): Egy olyan folyamat, melynek során játékmechanizmusok kerülnek alapvetően nem játék jellegű anyagokba, ez egy meglehetősen új fogalom, de már régóta ismerjük. A játék és a játékelemek már régóta mindennapi részét képezik az életünknek így az oktatásnak is. Minden játék három alapvető tulajdonsággal rendelkezik: tisztán megfogalmazott szabályrendszer, egy gyors visszajelzési rendszer és egy jól meghatározott cél. A játékok sok eleme közül három bír kiemelt fontossággal az oktatás szempontjából. A mechanikus elemek (folyamatos fejlődés, azonnali visszacsatolás, célok-alcélok, kutatások, „onboarding”), a személyes elemek (avatárok, kollektív felelősségvállalás és ranglisták) és az érzelmi elemek („flow”-ban lenni).

• 1999 – Az Everquest, az első online szerepjátékos játék megjelenése • 2007 – James Paul Gee könyve arról, hogy a videojátékokkal milyen típusú képességeink fejleszthetők ki. „What video games have to teach us about learning and literacy?” • 2011-től az Oxford szótárban megtalálható a „gamification” kifejezés • 2015 – „Fantasy Geopolitics” – egy olyan játékos weboldal, ami arra ösztönzi a diákokat, hogy megismerjék a világban zajló eseményeket • 2016 – „Oculus Rift” – az első kereskedelemben forgalmazott számítógép alapú virtuális szemüveg, amely a virtuális valóság számára lett kifejlesztve. Élethosszig tartó tanulás: Régebben a tananyaghoz az idősebb korosztály nehezen tudott hozzájutni, de ma már az online kurzusok számukra is elérhetővé teszik a tudás megszerzését. A technikai írástudás folyamatos növekedésével és az egyre felhasználóbarátabb internetes felületekkel egyre könnyebbé válik a tanulás idősebb korban is. A MOOC-kurzusok egyre több lehetőséget kínálnak a felnőttkori tanulásra. Mivel a nyugati társadalmakban a népesség egyre öregszik ezért ez a piac a jövőben folyamatosan bővülni fog. A jövőben a tanulni vágyók sokkal szélesebb lehetőségek közül választhatnak majd, mint ma. Iskola a felhőben A School in the Cloud egy olyan felület, amelyet egy globális közösség vezet és tart fenn az önszerveződő tanulmányi környezetek összekapcsolására. Bárki létrehozhat egy SOLE-t, a mozgalom célja, hogy minél többen részesülhessenek oktatásban. Az így létrehozott, független iskolák a gyerekek

Robotok az oktatás jövőjében Richard Branson, a Virgin Zenekiadó alapítója létrehozta a Virgin Disruptors programot, amelynek eseménysorozatai és média megjelenései mind egy célt szolgálnak: felrázni a közvéleményt, feltörni a megkövült szokásokat, és korábban lehetetlennek tartott megoldásra váltani. Az oktatás jövője is górcső alá került, köztük azok a technológiai újítások, amelyek néhány évtized múlva meghatározhatják a tanulásmódszertant. Ilyenek például az Alderbaran által készített NAO robotok, a megértésre és válaszadásra programozható humanoid gépek a jövőben akár nyelvtanárok szerepét tölthetik be, vagy az iskolából hiányozni kényszerülő diákok avatárjaiként szolgálhatnak.

NAO Robot6 kíváncsiságára és önálló problémamegoldására építenek, a szokásosnál szabad környezetben és az internet széles körű felhasználásával. Az indiai származású Sugata Mitra indította útjára a kezdeményezést, felismerve szülőhazája egyik meghatározó problémáját: az ingadozó minőségű és nehezen elérhető tanulmányi lehetőségeket. A TED-díjas professzor a jövő oktatását akarta létrehozni, ami nemcsak a felhőalapú rendszerben, hanem a szemléletmódban is meghaladja a hagyományos módszereket. A tanulás folyamata a következőképpen zajlik: az oktató feltesz egy nagy kérdést, amelynek megoldását a diákokra bízza. A kihívást jelentő feladványt csoportokban vitatják meg, a termen belül fizikai kötöttségek nélkül, és az internet segítségével bármilyen irányba elvihetik a megoldást, nincs egy helyes válasz. Végül a csoportok előadják a feladat során tanultakat, s a tanárok és diákok is többet tapasztalnak a folyamat végén, mint a hagyományos frontális oktatás során.

123

A számítógépeken is túl Bár a számítógépek tűnnek a mai kor meghatározó oktatási eszközének, nem gondolhatjuk, hogy később nem lesz olyan technológia, ami felváltaná majd a legfontosabb eszközünket. A jövőben az integrált oktatási szemlélet válhat meghatározóvá, amely a felhőalapú számítástechnika eszközét helyezi a középpontba. A holisztikus oktatás abban különbözik a korábbiaktól, hogy egy egésszé kívánja formálni a tanítás és a tanulás folyamatait, az élet minden egyes aspektusának bevonásával. Ez az ún. interdiszciplináris megközelítés átalakítja a pedagógia szerepét, a tanárokról leveszi a tudás egyetlen átadójának terhét, megnöveli a diákok mozgásterét, hogy a saját tanulási folyamatuk irányítói legyenek. A technikai hátteret megteremtő felhőszolgáltatások segítenek hálózatba rendezni az oktatási rendszer szereplőit, kényelmes és rugalmas élménnyé teszik a tanulást. Egy ilyen korai kezdeményezés a School on the Cloud (SoC), ami a digitális polgárok hálózatának megteremtéséhez az oktatást a felhőbe csatornázza be. Az eddigi tapasztalatok alapján ez az újítás költségcsökkentő hatással jár, rugalmassá és hatékonnyá teszi a rendszert, lehetővé teszi a valós idejű elérést és megosztást, valamint csökkenti az elavulás kockázatát. The World in 2050 – The Future of Global Talent A Diplomatic Courier 2016-os kiadványában főként a munkaerőpiaci szempontokra és a pályakezdő korosztályra koncentrál, így az oktatásfejlesztés

szempontjából is a jelen kihívásai és a praktikus alkalmazhatóság kerülnek előtérbe. A jövőben a matematika, a nyelvek és a tudomány magas szintű ismerete mellett kiemelt szerepet kapnak olyan tulajdonságok és képességek, mint a kritikai gondolkodás, a kitartás, az együttműködés, problémamegoldás és kíváncsiság. A tehetség globális mobilitása Mivel a humántőke a fejlődés egyre fontosabb tényezőjévé válik, a legalkalmasabb tehetségek felkutatása globális szinten zajlik majd. A munkahelyteremtésben egyre meghatározóbb szolgáltatási szektornak magasan képzett fiatalokra van szüksége, s a szükséges szakembergárdát a fiatal lakosságát egyre színvonalasabban képző Kínából és Indiából tudják majd elszívni. A képzett fiatalok hiányát a kormányok, az iparágak és az akadémiai szféra összefogása orvosolhatja, hiszen az alapvető oktatási fejlesztések csak az üzleti szereplők valós igényeinek figyelembevételével térülnek meg. A frissen képzett munkaerő az ún. „skill-gap”-pel, azaz az oktatási rendszerben megszerzett és a munkaerőpiacon kamatoztatható képességek közötti különbséggel szembesül. A fejlett és a fejlődő országok e téren ugyanazokkal a problémákkal küzdenek meg, és a nyugati országok a jövőben az egyre jobban képzett kínai és indiai szakemberekre fognak támaszkodni, amivel a tehetségek széles körű globális mobilitását teremtik meg.

Az oktatás változásai AZ OKTATÁS SZEMLÉLETE

124

A TANULÁS JELLEGE

PARADIGMA

Monodiszciplináris

Széttagolt tanulás

Tanárközpontú oktatás

Multidiszciplináris

Leíró jellegű tanulás

Tanárközpontú oktatás

Interdiszciplináris

Előíró jellegű tanulás

Közösségközpontú tudás

A TANÍTÁS JELLEGE

Instrukció Konstruktivizmus Integrált

ALKALMAZOTT MÓDSZEREK

Hagyományos Számítógépes technológia Felhőalapú számítástechnika

A legfontosabb képességek 2050-ben A diákok számára már nem lesz elegendő, hogy csupán információkkal tömjék tele a fejüket. Olyan vezetői képességekkel és interdiszciplináris tudással kell rendelkezniük, hogy eddig ismeretlen problémákat is könnyedén megoldjanak. Lasse Rouhiainen szerint a következő emberi képességek lesznek a legfontosabbak 2050-re: öntudatosság és önértékelés, érzelmi intelligencia, társadalmi intelligencia, interperszonális intelligencia, empátia, kulturális flexibilitás, szenvedély, a közös javak értékelése, tudatosság és meditáció, fizikai aktivitás és a történetmesélés.

125

A kibertér emberi erőforrásai

126

127

A kibertér emberi erőforrásai Szerző: Kilin Józsefné

A napjainkban zajló negyedik ipari forradalom, az Ipar 4.0 idején az informatika tudománya, a technológiák és az alkalmazások fejlesztése rohamléptekben halad, ami jelentős társadalmi és technológiai hatásokkal jár. A legtöbb társadalmat felkészületlenül érte ez a gyors ütemű fejlődés, az informatikaadta lehetőségek kiaknázásához jelentős mértékben kell fejleszteni tudásukat, kreativitásukat. A vállalati fejlődés számára elérkezett a Big Data (Nagy Adat) adatelemzési technológia, míg az IoT (Internet of Things) útján okosvárosok, okosautók, tanulni képes, intelligens robotok születnek. Az új eredmények átformálják a vállalkozások munkaerő-igényét éppúgy, mint a munkakörök tartalmát, új szakmák is születnek, mások eltűnnek. A változások a világon mindenütt szükségessé teszik az oktatási rendszerek, továbbá az oktatás tartalmának újragondolását.

Bevezető A kibertér virtuális világában a világhálóra feltöltött információk száma naponta exponenciálisan bővül. Az internetes publikálás költsége elenyésző, ezért számos olyan szolgáltatást lehetővé tesz, ami nem üzleti alapon működik, aminek nagyon szűk a célcsoportja, vagy olyanokat is, aminek egyszerűen csak a közhírré tétel a célja. Ebben a virtuális térben tárolt információk típusa azonban nem egynemű. Adatbázisokban tárolt strukturált adatok, írott szövegek, táblázatok, grafikonok, állóés mozgógépek egyaránt megtalálhatók a világhálón. Az interneten szenzitív és titkosított adatokat is tárolnak, a tanulmány azonban kizárólag a nyilvánosan hozzáférhető információkkal kapcsolatos témakörökre terjed ki, és kitér a közeljövőre prognosztizált munkaerőigényre, továbbá a különböző képzési formákra. Az internet: a tudomány és a mindennapok támogatója „A tudomány most válik nagykorúvá, manufaktúrából az ipari forradalom korába lép”, ami a kibertér rohamos fejlődésének is köszönhető. Ennek a megállapításnak az alátámasztására saját példáját vázolta fel a Johns Hopkins Egyetem magyar származású

128

professzora, aki szerint ma az adatok tárolása és feldolgozása a legfontosabb kérdés. Szalay professzor barátjával, a legendás számítógéptudóssal, Jim Grayjel együtt egy csillagászati adatbázist épített, ami társadalmasította és iparivá tette a csillagászatot. A projekt lényege, hogy 2000 óta egyetlen gigantikus adatbázisba rendezik azokat a csillagászati adatokat, amelyeket a projektjük saját távcsöve rögzít. Ez az adatbázis nyilvános, tehát a világon minden tudós vagy civil hozzáfér. Ha egy csillagász szeretne megfigyelni egy jelenséget, akkor először ennek az adatbázisnak a „virtuális távcsövével” tud körülnézni, percek alatt, teljesen ingyen. Ha a csillagászok meg akarnak figyelni egy jelenséget, akkor első körben már nem kell teleszkópidőre várniuk, majd maguknak kielemezniük a nyers adatokat. Így egy több mint egy évig tartó megfigyelési folyamatot tett ötpercessé az adatbázisuk. Sikerükkel bebizonyították, hogy a már a közeljövő tudósainak képzéséhez átrendeződik a tantárgyak népszerűsége, súlya az oktatásban: „Az MIT-n, a Harvardon, a Stanfordon mindig a lineáris algebra, a bevezető fizika voltak a legnagyobb létszámú osztályok, ma már a statisztika és számítógéptudomány. Ennek az új adattudománynak minden tudományba be kell épülnie a következő évtizedben. Az új adattudomány minden természettudomány alapja, és így kell beépülnie az oktatásba is.” Az internet útján támogatja a tudomány és a tanulás

szabadságát a Massachusetts Institute of Technology (MIT), a világ egyik leghíresebb mérnöki és technológiai egyeteme is. Több mint 2400 kurzusának tananyagát töltötte fel a világhálóra. Az egyetem elsősorban mérnöki, fizikai és egyéb technológiai kutatásairól híres, de a feltöltött tananyagok listájára felfért a programozás és a kvantummechanika mellett az antropológia és más humán kurzusok is. Európában hasonló, áttörést jelentő rendszeren gondolkodik a 2016 első félévében az EU soros elnökségét betöltő Hollandia is. Elképzelésük szerint 2020-tól ingyenesen elérhetővé tennék az EU összes tudományos kutatási eredményét és publikációját. Terveik szerint minden állami egyetemnek – és a többi csatlakozónak – nem csak lehetősége, de kötelessége is lesz a szabad hozzáférhetőség jegyében feltölteni a tudományos munkáikat. A rendszerben nem tárolnák az összes tudományos dokumentumot, de az eredmények mellett az azt megalapozó

adatokat is nyilvánossá kellene tenni, mely alól csak komoly szerzői jogi vagy biztonsági esetekben lehetne kivételt tenni. A holland kormány a lépéssel ráadásul egy sikeres nemzeti vállalkozásukat törheti le (a neve Elsevier), ami jól mutatja a közös ügyek elsőbbsége iránti elköteleződést. Véleményük szerint a kutatókat nem az alapján kéne rangsorolni, hogy mennyit publikáltak vagy hányan citálják őket, hanem nagyobb hangsúlyt kéne fektetni arra, milyen társadalmi hatása van a munkájuknak. A felhőalapú szolgáltatások Az informatika fejlődésének új korszakát teremtette meg az információk felhőben történő tárolásának lehetősége. Az így tárolt adatokhoz – a világhálón keresztül – okoseszközeivel (robot, számítógép, tablet, okostelefon, okosóra stb.) bármikor hozzáférhet az arra jogosultságot szerzett felhasználó, így a megszerzett információkat nem kell minden egyes

129

a kibertér emberi erőforrásai

felügyeletét kell ellátniuk kevesebb erőforrással, optimalizálni szükséges a kihasználtságot és a működést is rugalmasabb formában kell biztosítaniuk. A szakértők a megoldást – a helyi számítóközpontban üzemeltetett adatbázisok helyett – a felhőalapú szolgáltatások alkalmazásában látják. Álláspontjuk szerint ez a technológia nagyobb rugalmasságot és hatékonyságot nyújt, segíti az innovációk fejlesztését, jobb felügyeletet és biztonságot garantál, továbbá magas szintű szolgáltatások és önkiszolgáló funkciók nyújtását teszi lehetővé költséghatékony üzemeltetés mellett, így megfelel az új igényeknek. „Mielőtt azonban egy vállalat megkezdené útját a felhőbe, érdemes pontosan összesítenie az üzleti elvárásokat és kötelezettségeket, illetve a várt eredményeket. Ezután célszerű a szervezeten belüli elvárásokat és a teljesítéshez szükséges erőforrásokat is megvizsgálnia. Következő lépésként az üzleti folyamatok átalakítását kell megterveznie annak érdekében, hogy a legtöbbet tudják kihozni a privát felhőből, illetve döntsenek a telepítendő szolgáltatások köréről. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy milyen háttérinfrastruktúra szükséges a szolgáltatások futtatásának támogatásához, illetve milyen önkiszolgáló funkciók támogatják a működést a szervezeten belül.

eszközén tárolnia, hiszen mindig ugyanahhoz az információhalmazhoz fordul kérdésével. Ráadásul biztos lehet abban, hogy eszközeiről a mindenkori legaktuálisabb információkat érheti el, amennyiben az adatgazdák megfelelően karbantartják adatbázisukat. A felhasználónak módjában áll az is, hogy megadott eszközein szinkronizálja a dokumentumait, nincs redundancia, nincs aktualitási probléma, ráadásul ez a technológia ma már a valós idejű (realtime) csoportmunka végzését is lehetővé teszi. Az OECD országainak többségéről elmondható, hogy a nagyvállalatokban dolgozók 95%-a, a középvállalatok alkalmazottainak 85%-a használja munkája során az internetet nap mint nap, ugyanez az arány a kisvállalatok esetében 65%. A gyors technológia-váltások miatt azonban a mobilitás, a felhőalapú szolgáltatások igénybevétele új készségeket kíván meg, hiszen pl. az Európai Unió digitális adatforgalmának háromnegyede okostelefonok és tabletek segítségével, Wi-Fi hálózatokon keresztül bonyolódik le.

130

Napjainkban a vállalatoknak nagyon sok kihívásnak és követelménynek kell megfelelniük annak érdekében, hogy lépést tarthassanak a technológiai fejlődéssel éppúgy, mint a növekvő adatmennyiséggel és ügyfélkörük változó igényeivel. Csak így érhetik el, hogy az üzleti feladataikat minél korszerűbb és gyorsabb megoldásokkal oldhassák meg. Nem hagyhatják figyelmen kívül ugyanakkor az egyre szűkülő költségvetést, az egyre rövidebb megtérülés követelményét, és egyensúlyt kell kialakítaniuk a beruházásokra fordított öszszegek és a működtetési költségek között is. „Óriási mennyiségű adat termelődik naponta világszerte. Percenként 204 millió emailt küldenek el, 3 millió Google keresést végeznek, 6 millió YouTube-videót néznek meg és 590 ezer tweet születik.” (NetIQ Novell SUSE Magyarországi Képviselet, 2016) A vállalatoknak, illetve az adatközpontoknak lépést kell tartaniuk ezzel a rohamléptékben növekvő adatáradattal, és ez rengeteg új kihívást eredményez számukra. Az adatközpontok üzemeltetői is számos területen változtatni kényszerülnek: új szintre kell emelni az automatizálást, több eszköz

„Napjainkban a vállalatoknak nagyon sok kihívásnak és követelménynek kell megfelelniük annak érdekében, hogy lépést tarthassanak a technológiai fejlődéssel éppúgy, mint a növekvő adatmennyiséggel” A felhőalapú technológia bevezetésével ugyanakkor jelentősen megváltozik egy vállalat infrastruktúrája. Az asztali PC-k elveszítik önálló számítógép-funkcióikat, terminálként működnek. A felhőben tárolt adatokat ugyanakkor megfelelő mértékben struktúrálni kell, ez a feltétele ugyanis annak, hogy minél

könnyebben és gyorsabban lekérdezhetők legyenek. A vállalat informatikusai számára pedig ez újabb kihívásokat, továbbképzési kötelezettséget jelent, hiszen egy-egy üzleti területen működő gazdálkodó szervezet speciális szakmai ismereteit is figyelembe kell venni a fejlesztéseknél. Az Európai Bizottság felhőalapú szolgáltatásokra és világszínvonalú infrastruktúrákra vonatkozó tervezetet készített, melynek célja, hogy a tudomány, a vállalkozások és a közszolgáltatások is kihasználják a nagy adathalmazokban rejlő lehetőségeket. A legtöbb tudományos adatot kontinensünk, Európa állítja elő a világon. A széttagolt és nem elégséges infrastruktúra miatt azonban az EU nem tudja teljes mértékben kihasználni a nagy adathalmazokban rejlő lehetőségeket. A Bizottság ezért a jelenlegi kutatási infrastruktúra megerősítése és összekapcsolása révén létre kíván hozni egy új európai nyílt tudományosadatfelhőt, amelynek jóvoltából „az Európai Unióban 1,7 millió kutató és 70 millió, a tudomány és technológia területén dolgozó szakember tárolhatja, oszthatja meg vagy használhatja fel újra egy közös virtuális környezetben a nagy adathalmazok keretében létrejött információkat. A tervek szerint a világszínvonalú infrastruktúra lehetővé fogja tenni Európa számára, hogy gazdasági és tudáspotenciáljához mért eredményeket érhessen el a nagy teljesítményű számítástechnika terén folyó világszintű versenyben.” (Computerworld, 2016) A technológia kidolgozása a feltétele annak, hogy az európai kutatási eredményeket és dokumentumokat (ingyenes lekérdezéssel) közzé tehessék. A digitális gazdaságért és társadalomért felelős európai biztos így fogalmazott: „Az európai számításifelhő-kezdeményezés és ezen belül is a szuperszámítógépes kapacitás, a nagy sebességű összeköttetés, a csúcstechnológiás adatés szoftverszolgáltatások jóvoltából végre megmutatkozhatnak a nagy adathalmazokban rejlő értékek a tudomány, az ipar és a közszféra számára. E kezdeményezéssel nem titkolt célunk az, hogy az Európai Unió 2020-ra a nagy teljesítményű számítástechnika területén a világ három legmeghatározóbb szereplője között legyen. Emellett a kvantumtechnológiában rejlő lehetőségeket is vizsgáljuk, amelyek azzal kecsegtetnek, hogy a jelenlegi szuperszámítógépek által nem megoldható számítási problémákra is megoldásokat kínálnak.”

131

a kibertér emberi erőforrásai

Az európai számításifelhő-kezdeményezés megkön�nyíti a kutatók és innovátorok számára az adatokhoz való hozzáférést és azok további felhasználását, továbbá mérsékli az adattárolás és a nagyteljesítményű elemzések költségeit. Az adathalmazok elemzésén alapuló innováció segíthet lendületbe hozni az európai versenyképességet – többek között az orvostudomány és a közegészségügy területén –, de akár új iparágaknak is lökést adhat. (Computerworld, 2016) „Az EB számításai szerint a kivitelezéshez 6,7 milliárd euróra lenne szükség, amit különböző EU-s fejlesztési programokból, tagállami forrásokból és magánbefektetésekből kellene finanszírozni. A Bizottság tervei között szerepel egy olyan útmutató létrehozása is, melynek alapján az oktatási intézmények és a (jövőbeli) munkavállalók talán könnyebben tudnak majd eligazodni a „digitalizálódott” világban.” (Voith, 2016) A kibertérben tárolt információk hasznosításának új módszere, a Big Data A tudományban jött el először a Big Data korszaka, és egyre több tudományágban lesz meghatározó. (Szalay, 2016) Vámos akadémikus (2016) sysbook könyvében így ír: „A rendezetlen, vagy átláthatatlannak tűnő adattömegekből különböző matematikai eszközökkel emeljük ki a számunkra fontos jeleket, jelkapcsolatokat (Big Data). Így kezelik például a kereskedő vállalatok az egyének és csoportok vásárlási szokásait, az egészség szakértői a megbetegedéseket, azok okait, terjedését, a fizikusok a nagy ütköztető berendezések képadataiból az egyes részecskék hatásait. Ezzel foglalkozik az adatbányászat. A dolgok internetesedése, közeli és távoli jelkapcsolata, továbbá a viselhető érzékelők terjedése egyre általánosabbá teszi a mintavételezés technikáját és a felhasználást támogató számítási és techikai módszereket, az így keletkező tömeges adatok feldolgozását.” A „Nagy Adat” egyre nagyobb mértékben nyer teret a gazdaság szereplői, különösen a gazdálkodó szervezetek tevékenységében, fejlődésében. A világhálón nyilvános adatként tárolt és hozzáférhető óriási adatmennyiség feldolgozása a korábbiaktól eltérő hardveres és szoftveres környezetet igényel. Az egyes témakörökben elismert – és programozási ismeretekkel is rendelkező – szakértők célorientált adatbányászati módszertanokat dolgoztak ki,

132

melyek felhasználásával a gigantikus adatmennyiségből a megrendelő felhasználó számára releváns információkat lehet kinyerni. Ezek alapján már megfelelő elemzéseket végezhetnek a kutatók vagy a döntéshozók, ugyanakkor korábban nem ismert információkra, megoldásokra is fény derülhet, pl. a fogyasztók szokásainak vizsgálatára, egész piacok felmérésére is lehetőség nyílik. Az adatfeldolgozásnak ugyanakkor nem képezik részét pl. a videók, hiába foglalnak elképzelhetetlenül sok tárterületet. A Big Data nemcsak a mennyiséget, hanem azt a feldolgozási módot is jelenti tehát, ami egyértelművé teszi, hogy csak feldolgozható (strukturált) adatok esetében beszélhetünk erről az alkalmazásról. A módszertan eredményességét jelzi pl. az Economist magazin, ami szerint „a DataminR nevű New York-i startup cég Twitter-üzenetek adatelemzésével jellemzően öt-tíz perccel az előtt tud értesítéseket küldeni ügyfeleiknek, mielőtt egy esemény (pl. földrengés) bekövetkezik, tehát gyakorlatilag real-time adatelemzésről van szó. Oszama bin Laden likvidálását is 23 perccel korábban tudták előre jelezni, mint bármely más médium. A prognózist a gyilkosságról és Obama rendkívüli sajtótájékoztatójáról szóló tweetek adatelemzésével tették.” (DataMiner, 2014) Magyar példaként említhetjük az Országos Meteorológiai Szolgálatot is, ahol – egy adott célból – az előrejelzések elkészítéséhez rövid idő alatt rengeteg adatot kell feldolgozni. Számukra mellékes, hogy szuperszámítógépük van-e, mivel az adatfeldolgozás lényegét a hardveren futó algoritmusok együttese, a szellemiség adja. (Sepp, 2016) Szalay (2016) szerint a Big Data korszaka rövidesen hatalmas változásokat hoz a mindennapi életben is. Japánban pl. olyan, kifejezetten az időseknek kialakított lakóterületeket terveznek, ahol önműködő kerekesszékeken közlekednek, automaták vásárolnak helyettük, adagolják a gyógyszereiket, de akár meg is fürdetik a nehezen mozgókat. A sofőr nélküli autók megjelenése is drámaian csökkenteni fogja a városok közúti forgalmát. A sofőr nélküli autók technológiája már készen van, bevezetésük csupán a piac függvénye. Az informatika mint a digitális gazdaság alapja Ma már alig akad olyan munka, amit el lehetne végezni minimális informatikai tudás nélkül, a jövőben pedig szinte minden szektorban egyre nagyobb

Az informatika a digitális gazdaság alapja

szerepet kapnak a gépek és a robotok. Általánosan elfogadott tény, hogy a világ a kognitív üzlet és számítógépek korába lépett. Az utóbbi pár év fejlődésének eredményeként beértek a kognitív számítógépek, amelyek a szöveges és képi, a hangés videóalapú információkat is fel tudják dolgozni, azokat értelmezik, összefüggéseket tárnak fel bennük, melyekből tanulnak, következtetéseket vonnak le, így értékes betekintéssel, tanácsokkal segítik a vállalatokat és az embereket. (Kis, 2016) Tokióban 2016 januárjában bemutatták a világ első olyan robotját, amely képes az emberek érzelmi reakcióinak és a testbeszéd olvasására. Az elsajátított információkat feltölti egy felhőalapú tárhelyre, ahonnan a többi robot elsajátíthatja azokat. Sepp (2016) szerint öt lépés vezet egy vállalat kognitívvá válásához. Stratégiaalkotást követően el kell dönteni, hogy milyen adatokat fog gyűjteni a vállalat és azokat hogyan készíti elő, majd kapcsolódnia kell a kognitív felhőhöz, ki kell építenie kognitív infrastruktúráját és gondoskodnia kell annak megfelelő védelméről. A jelen vállalatai tehát már nem térhetnek ki az egyre gyorsuló digitalizáció elől. Eredményeik növeléséhez nem elég a termelékenység és a költséghatékonyság növelése, kognitív vállalattá

kell fejlődniük. Meg kell ismerniük innovációs szükségleteiket, ki kell dolgozniuk a szervezeti tanulás módszertanát, és fel kell tárniuk a vállalaton belüli emberi kapcsolatok sajátosságait. A digitalizáció tartalma és üteme jelentős mértékben befolyásolja egy vállalat szervezeti egységeinek intézményen belüli súlyát, a döntési és végrehajtási hierarchiában elfoglalt helyét is. Míg napjainkban az üzleti és az informatikai szervezeti egységek konvergálása figyelhető meg (az informatika döntéselőkészítő súlya csökken), addig az új technológiák, különösen a felhőben történő adattárolás és a Big Data technológia kidolgozása és alkalmazása, az informatika újbóli erősödését, a hierarchiában magasabb szintre emelését jelentheti. Ezt az igényüket az informatikusok azzal magyarázzák, hogy az adatok elemzése során mindig azonos módszertant alkalmaznak, ezzel objektív képet mutatnak a vállalat döntéshozóinak még a döntés meghozatala előtt, elkerülve ezzel az esetleges jövőbeni üzletági kudarcokat. Az üzletági szakemberek ugyanakkor hajlamosak arra, hogy egy-egy döntés helyességét támasszák alá az általuk tetszőlegesen alkalmazott módszertan alapján készített jelentéseikben, ezzel is munkakörük stabilitását kívánják biztosítani.

133

a kibertér emberi erőforrásai

A dolgok internete, az IoT A vállalati innováció és a jelen informatikusai számára egyre nagyobb kihívást jelent a dolgok internete (IoT – Internet of Things). „A McKinsey tanulmánya szerint a dolgok internete rohamos terjedés előtt áll. Elképesztő ütemben nő a hálózatba kapcsolt érzékelők, készülékek és egyéb berendezések száma. Immár több mint egy évtizede barátkozunk a dolgok internete (IoT) fogalmával, mégis eltartott egy ideig, amíg megjelent a mindennapjainkban. Ma világszerte több mint 12 milliárd eszköz kapcsolódik a világhálóra. A következő évtizedben azonban meredeken nő majd ez a szám, a becslések 50 milliárdtól 1 billióig szórnak.” (Tóth, 2016)

A negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) A PwC (PricewaterhouseCoopers) kutatói a negyedik ipari forradalomról (az Ipar 4.0-ról) és főképp a digitális vállalat megvalósításáról szóló nagyszabású kutatása során kilenc jelentős iparágból több mint kétezer vállalat képviselőit kérdezték meg huszonhat országban. A felmérés célja annak a jelenleg zajló folyamatnak a bemutatása volt, melynek keretében napjaink vezető ipari vállalatai digitalizálják belső vertikális üzemi folyamataikat és a horizontális partnereikkel folytatott együttműködésüket. Ezzel egyidejűleg digitális funkciókkal és innovatív, adatalapú szolgáltatások bevezetésével tökéletesítik termékportfóliójukat. Az Ipar 4.0 megvalósulásához hozzájáruló digitális technológiák között megtalálható a számítási felhő, a kiterjesztett valóság és a viselhető eszközök, a dolgok internete (IoT)-platformok, a helymeghatározó módszerek, a fejlett ember-gép interfészek, a hitelesítés és a csalásfelismerő technológiák, a 3D nyomtatás, az intelligens szenzorok, a nagy adattömegek elemzése, valamint a mobileszközök. A negyedik ipari forradalomról közzétett PwC-tanulmány szerint a digitális vállalati alkalmazások sikeres bevezetésének előfeltétele a hatékony

134

adatelemzés. A megkérdezett vállalatok fele hozott létre dedikált adatelemzési funkciókat céges vagy üzletiegység-szinten. A PcW kutatása szerint az Ipar 4.0 továbbgyorsítja a globalizációt is, mivel olyan digitális hálózatokat hoz létre, amelyek behálózzák a Földet. Ennek köszönhetően mind a fejlett, mind a fejlődő országok jelentősen profitálhatnak a negyedik ipari forradalomból. A legmesszebbre a német és japán vállalatok jutottak belső folyamataik és a partnereikkel folytatott tevékenységek digitalizálásában. A korszerű technológiákba és az alkalmazottak képzésébe való komoly befektetések eredményeképpen jelentősen nőtt a működési hatékonyság, javult a minőség és csökkentek a költségek. Az amerikai vállalatok is egyre többet kívánnak invesztálni a digitális üzleti modellek kifejlesztésébe, egyre gyorsuló ütemben digitalizálják termékeiket és szolgáltatásaikat. A kínai iparvállalatok kiemelkedően teljesítenek a digitalizáció minden területén, mivel kivételesen rugalmasak és rendkívül nyitottak a digitális átalakulásra. „Kína az egyik olyan ország, amely sokat nyerhet a munkaigényes gyártási folyamatok automatizálásával és digitalizálásával, ugyanakkor megoldást kell találnia a fizetések emelésére.” (Mészáros, 2016)

Szerinte a dolgok internetének korában a behálózott világ számtalan készüléke lesz képes egyidejűleg és észrevétlenül kommunikálni egymással; a létrejövő digitális vállalatok megerősítik a gazdaságot és új üzleti modelleket hoznak létre. Azokban az országokban, ahol előrelátó a kormányzat és megfelelő szabályozási rendszert alakítanak ki, ahol teljesen kiépítik a hálózatokat és erős gazdasági környezet alakul ki, fel fog gyorsulni az IoT terjedése. Akárcsak az ipari forradalom, a dolgok internete is több lépésben valósul meg. Azt mondják, az IoT végül a múlt minden műszaki csodáját, a nyomdagépet, a gőzgépet, a villamosságot is elhomályosítja. Az IoT tehát az internet evolúciója. Az IoT-megoldások közül a magánszemély felhasználók az intelligens otthoni riasztó, az intelligens parkolórendszer, az okosautó, az okosotthon és az okosmérés alkalmazásokat tartják a leginkább rokonszenvesnek. Az okosriasztó a felhasználó távollétében figyeli az otthonát, rendellenesség esetén sms-értesítést küld. Az intelligens parkolórendszer parkolóhelyet keres az autós számára, míg az okosautó a környező járművek és gyalogosok helyzetét érzékeli, csökkentve ezzel a balesetveszélyt. Az okosmérő segítségével a szolgáltató valós idejű információkat kap pl. a gázés melegvíz-felhasználásról, a felhasználó pedig az aktuális költségeiről. Az okosotthonban pedig a háztartási eszközöket és berendezéseket távolról, okostelefonnal is irányíthatjuk. (eNet, 2015) Az IoT-vel kapcsolatban pesszimista nézetekkel is találkozhatunk, ugyanis a tanulni képes robotok beláthatatlan és előre nem tervezhető, az emberre

veszélyes helyzeteket is okozhatnak. A fejlődés elől azonban nem térhetünk ki, megfelelő előrelátással, szabályozással és a szabályok betartatásával el kell érni a megfelelő fejlesztési, fejlődési eredményeket. A mesterséges intelligencia létrehozása nem minden aspektusból megnyugtató, de „ez még sosem állította meg az emberiséget abban, hogy megcsináljon valamit.” (Szalay, 2016) A digitális gazdaság fejlődésének várható üteme Chakravorti, Tunnard és Chaturvedi (2014) Hol fejlődik a digitális gazdaság a leggyorsabban? című tanulmányukban egy új index-számítási módszertant dolgoztak ki és tették közzé. 50 ország 2008 és 2013 közötti digitális gazdasági mutatóit vizsgálták, és kidolgozták az egyes országok digitális fejlődési indexét. Meghatározták, hogy egy 100-as skálán az egyes országok milyen index-pontszámot mutatnak, és bemutatták az országok indexhez viszonyított digitális fejlődésének változását is. Az eredmények alapján az országokat 4 kategóriába sorolták: gyors ütemben lemaradó, lassan lemaradó, lassan fejlődő és gyorsan fejlődő országok. • Kiemelkedő (Stand Out) országok, melyek a digitális fejlődés magas szintjét mutatták a múltban és egy felfelé irányuló röppályán maradnak. • Helybenjáró (Stall Out) országok, melyek a fejlődés magas fokát érték el a múltban, de jelenleg veszteségesek, és nem fontos számukra a kockázatvállalás. • Kitörésre alkalmas (Break Out) országok: potenciális lehetőségük van a digitális gazdaságuk fejlesztésére. Globális pontszámuk még mindig alacsony, de felfelé haladnak, és az egyensúlyra ügyelve később a Kiemelkedő országok közé tartozhatnak. • Bizonytalan fejlődésű (Watch Out) országok: jelentős lehetőségekkel és kihívásokkal néznek szembe, alacsony a pontszámuk úgy az aktuális szintjük, mint a felemelkedési lehetőségeik tekintetében. Okos innovációkkal és átmeneti intézkedésekkel néhányan leküzdhetik a korlátjaikat, míg mások megrekednek. Digitális kapacitásukat egyenetlen mértékben építő országok A Kitörésre alkalmas (Break Out) országok, mint India, Kína, Brazília, Vietnam és a Fülöp-szigetek, meglehetősen gyorsan továbbfejlesztik digitális gazdaságukat. A növekedés következő szintjét azonban elég nehezen tudják majd elérni.

135

a kibertér emberi erőforrásai

A Bizonytalan fejlődésű (Watch Out) országok, mint Indonézia, Oroszország, Nigéria, Egyiptom és Kenya, jelentős közös vonásokat és alacsony szintű elkötelezettséget mutatnak a reformok iránt, intézményes a bizonytalanság. A legtöbb nyugatés kelet-európai ország, továbbá Ausztrália és Japán helybenjárnak (Stall Out). Egyetlen módon tudják visszaszerezni fejlődésük korábbi ütemét, ha egy nagy ugrással elérik, amit a Kiemelkedő országok (Stand Out) a legjobban tesznek: meg kell duplázniuk a (szellemi és technológiai) innovációjukat, és a belső határokon túli piacokat kell keresniük.

általuk igényelt speciális tevékenységeket, megbízható tudással és tapasztalatokkal rendelkeznek-e egy adott szakterületen. Jelenleg közel 24 milliónyian keresnek állást az 500 millió lakossággal rendelkező Európai Unióban, ennek ellenére a vállalkozásoknak komoly nehézségekbe ütközik szakképzett informatikusok felvétele. A legnagyobb az informatikushiány Németországban, de Unió szerte – különösen pedig Olaszországban és az Egyesült Királyságban – egyre komolyabb lesz a helyzet, ha nem végez az igényeknek megfelelő számú szakember.

Az informatikai iparág munkaerőigénye A gazdálkodó szervezeteknél – közöttük a szolgáltatások körében is – már ma is alig akad olyan munka, amit el lehetne végezni informatikai tudás nélkül, a jövőben pedig – a tudományág rohamos fejlődése következtében – szinte minden munkahelyen egyre nagyobb szerepet kapnak a gépek és a robotok. Elengedhetetlen tehát, hogy a munkavállalók – szaktudásuk mellett – megfelelő informatikai ismeretekkel is rendelkezzenek. Az informatikai iparág szereplői ugyanakkor egyre inkább speciális tudással rendelkező szakembereket keresnek, akiknek a megítélésénél az egyik legfontosabb szempont, hogy képesek-e végrehajtani az

A munkaerő kiválasztásakor a vállalatok azért sem építhetnek a speciális tudás kikötésére, mert a tudomány nagyon gyorsan változik, ezért egyre többféle, egyre szerteágazóbb tudásra lenne szüksége egy modern munkavállalónak. A természettudományok korábban egyre speciálisabb területekre szakosodtak, de ma már újra valamiféle konvergencia figyelhető meg közöttük. Az informatikai feladatok elvégzésére is korábban matematikusokat, majd alkalmazott matematikusokat, fizikusokat kerestek és alkalmaztak a munkáltatók. Ma már az egyetemeken is gazdaságinformatikus, műszaki informatikus és programtervező informatikus szakokon képzik a jövő információtechnológiai (IT) szakembereit.

A CompTIA IT-iparági szervezet összeállította azokat az informatikai szaktudásokat, amelyek

jó problémamegoldó.

iránt 2016-ban a legnagyobb igény mutatkozik

4. T echnikai támogató (helpdeskes, működéselem-

a munkaadók részéről. A vállalatok jelenleg

ző, problémamenedzser): széleskörű technikai

a dolgok internetével és a nagy adatmenynyisé-

ismeretekkel rendelkezik, jó problémamegoldó,

gek feldolgozásával, elemzésével kapcsolatos

jól kommunikál és képes meghallgatni másokat, türelmes, diplomáciai érzékkel rendelkezik.

fejlesztésekre koncentrálnak. Örök problémájuk ugyanis, hogy – az informatika

5. Hálózati mérnök (hardvermérnök, hálózatterve-

területén – folyamatosan jelennek meg az új

ző): hálózatspecifikus ismeretekkel rendelkezik,

technológiák, az ezek bevezetéséhez és üzemel-

jól kommunikál, tud tervezni, elemzői képessé-

tetéséhez értő szakemberekből azonban állandó

gekkel bír, jó problémamegoldó.

hiány mutatkozik. (Mészáros, 2016) Azok az infor-

6. Technikai tanácsadó (IT-tanácsadó, alkalma-

matikusok tehát, akik a CompTIA által felsorolt

zásszakértő, vállalati szintű információspe-

szaktudások valamelyikével (vagy akár egyidőben

cialista): jól kommunikál, jól prezentál, érti

többel is) rendelkeznek, bizonyosan kimagasló jö-

a technológiát és az üzletet, jártas a projektme-

vedelemre számíthatnak. A kiemelt szakterületek

nedzsmentben, képes csapatban dolgozni. 7. Technikai értékesítő (értékesítési menedzser,

a következők:

ügyfélmenedzser, értékesítési vezető): termék• IT-támogatás

ismerettel rendelkezik, rámenős, interperszoná-

• információbiztonság

lis képességekkel rendelkezik, energikus, mobil,

• programozás, fejlesztés, mérnöki ismeretek

üzleti ismeretekkel rendelkezik. 8. Projektmenedzser (terméktervező, projektve-

• szoftvertesztelés és minőségbiztosítás • infrastruktúra-adminisztráció

zető, projekttervező): jó szervező, jó probléma-

• stratégiai tervezés

megoldó, jól kommunikál, világosan gondolkodik, nyomás alatt is nyugodt marad.

• üzleti menedzsment • információmenedzsment és adatelemzés

9. Webfejlesztő (webtervező, webproducer, multimédia-architekt, internetmérnök): alapszinten

A Targetjobs dolgozata ugyanakkor a különféle

érti a webtechnológiákat (kliens-, szerverés

IT-állásokra

adatbázisoldalon), elemző gondolkodású, jó

pályázókkal

szemben

szokásos

elvárásokat foglalja össze. Bemutatja a leggyak-

problémamegoldó, kreatív.

rabban keresett 10 IT-állást, elmagyarázza azok

10. Szoftvertesztelő (tesztelemző, minőségbizto-

lényegét, az elvárt diploma típusát és azt is, milyen

sító szoftvertesztelő): képes figyelni a részle-

képességekkel ajánlatos rendelkezni az állás be-

tekre, kreatív, jó szervező, képes elemzően és

töltéséhez.

kutató módon, feltáróan gondolkodni.

Ezek az IT-állások az alábbiak:

Mindössze két állás esetében (szoftvermérnök,

1. Szoftvermérnök (alkalmazásfejlesztő, szoft-

hálózati mérnök) állítja a cikk szerzője, hogy feltét-

verarchitekt, rendszerprogramozó/ rendszer-

lenül szükséges informatikai szakirányú diploma,

mérnök): elemzői képességekkel bír, logikus

a többi esetben vagy előnyös, vagy nem szükséges.

gondolkodású,

Egyetlen esetben mondja, hogy alapos programozói

képes

csapatban

dolgozni,

tudás javallt (webfejlesztő). Az említett képességek

figyel a részletekre. rendszer-

túlnyomó többsége vagy úgynevezett „soft skill”,

mérnök, megoldásszakértő, technikai tervező):

vagy elsajátítható ismeret, vagy adottság. (Mester,

képes információk kinyerésére és elemzésére,

2016) Megállapíthatjuk, hogy az egyes IT-állások

jól kommunikál, rámenős, érzékeny.

esetében is elvárás a több szakma ismerete, és már

2. Rendszerelemző

(termékszakértő,

3. Üzleti elemző (üzleti architektúra-, vállalati szintű információspecialista): jól kommunikál,

136

jól prezentál, jártas a projektmenedzsmentben,

elképzelhetetlen a vállalati tudás gyarapodása a különböző szakterületek konvergálása nélkül.

137

a kibertér emberi erőforrásai

A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) The Future of Jobs című jelentése szerint is komoly hatással lesznek az üzleti modellekben bekövetkező átfogó változások a munkaerőpiacra az elkövetkezendő években. Az idei World Economic Forumra is készült egy jelentés, amely megpróbálja számba venni a munkaerőpiaci változás összes lehetséges dimenzióját. Előd (2016) bemutatja ezek közül a legérdekesebbeket: • „ A WEF-riport legijesztőbb állítása, hogy a munkaerőpiaci trendek alapján a világ 15 legnagyobb gazdaságában 7,1 millió munkahely fog megszűnni a következő 5 évben. Ezt szinte teljes egészében a mesterséges intelligencia és az automatizáció számlájára írható. A gépek eddig csak a kékgalléros pozíciókat veszélyeztették, de a jövőben már irodai dolgozók munkáját is feleslegessé tehetik.

Az informatikai ismeretek mellett tehát komoly pénzügyi-gazdasági, műszaki, statisztikai ismeretekkel is fel kell vértezniük magukat a hallgatóknak. A CIO Insight magazin (CIO Insight/HWSW, 2006) szerint „már 2007-ben az egyik legfontosabb trendként jelentkezik az informatika és az üzleti élet közötti határvonalak elmosódása”, vagyis az informatikus és nem informatikus szakemberek ismereteinek, tevékenységének a keveredését figyelték meg. Ez igaz volt mind a vezetők, döntéshozók, mind a beosztottak szintjén. Az amerikai magazin által akkor megkérdezett fiatal, 40 év alatti IT-vezetők több mint harmada vallotta például hogy kiegyenlített módon rendelkezik már informatikai és üzleti ismerettel, háttérrel egyaránt. Az üzleti ismeretek iránti elvárás annál jellemzőbb, minél nagyobb vállalatról volt szó. Előléptetéskor ez a szempont még ennél is sokkal fontosabbá vált. A munkaerőpiac jövője A globalizáció és a feltörekvő országok gyors gazdasági növekedése komoly hatással van a munkahelyekre, ami már a közelmúltban is jelentős kulturális sokszínűséget eredményezett. A vállalatok gyorsan kiterjesztették üzleti tevékenységüket más országokra és a helyi környezetükün kívülről toboroznak alkalmazottakat. A munkatársak így több kontinensen és időzónában dolgoznak. Ennek a folyamatnak az is következménye, hogy a jövő munkahelyei lényegesen változatosabbak és fejlettebbek lesznek,

138

amelyekre a nyelvi, kulturális és munkamódszerbeli sokszínűség lesz jellemző. Emiatt az üzleti vezetőknek olyan multikulturális munkakörnyezetet kell kialakítaniuk, amely elfogadja és támogatja a sokszínűséget. (Mészáros, 2016) A jövő munkaerőpiacát jelentősen befolyásolja, megváltoztatja majd a napjainkban is zajló ipari forradalom, és ennek következtében egy vállalat digitalizációs szintje is. A Pew Research Center kutatóintézet 2014-ben megkérdezte a szerintük leginkább hozzáértő 1896 embert, mit gondolnak, inkább jó vagy inkább rossz lesz a dolgozó népnek a következő tíz évben az automatizáció és a robotok térhódítása. „A szakértők meglepően megosztottnak bizonyultak a kérdésben: 52%-uk optimista, 48%-uk viszont úgy gondolja, a társadalom nem fogja tudni megfelelően kezelni az új kihívásokat, így azoknak több lesz a vesztese, mint a nyertese. Akik nem félnek a jövőtől, azzal érveltek, hogy a történelem során már rengeteg technológiai innováció lezajlott anélkül, hogy negatív hatásai lettek volna a foglalkoztatásra, sőt általában inkább új munkahelyek jöttek létre miattuk. Szerintük hiába veszélyeztet egy csomó munkahelyet a robotika terjedése, ezt bőven kompenzálni fogják a fejlődés során keletkező újak. A technológia megszabadít majd a kellemetlen munkáktól, ráadásul a folyamat arra is lehetőséget teremt az emberiségnek, hogy újragondolja a munka fogalmát kreatívabb, közösségibb, társadalmilag hasznosabb irányba.

• A veszteséget kompenzálni fogja, hogy a 7,1 millió munkahely megszűnésével párhuzamosan létrejön 2 millió új is, persze más ágazatokban, inkább a magasan képzett munkaerőt igénylő, kevéssé automatizálható feladatok elvégzésére. A pozitív és a negatív hatások összege mínusz 5,1 millió munkahely 5 év alatt. Ez inkább a változás sebessége miatt érdekes adat, az összes munkahely számához viszonyítva nem sok, a vizsgált országokban összesen 1,86 milliárdan dolgoznak ma, vagyis a világ összes dolgozójának 65%-a. •A munkahelyek megszűnése nem egyformán érinti az egyes ágazatokat, lesznek olyanok, amelyek kifejezetten felvirágoznak majd a közeljövőben, másokban viszont jelentős mennyiségű dolgozót fognak leépíteni. A kutatók számításai szerint a megszűnő munkahelyek kétharmada az irodai adminisztratív munkakörökre koncentrálódik, de nem fognak jól járni a gyártásban, építésben, összeszerelésben dolgozók sem, sőt a szórakoztatóiparban is csökkenő emberi munkaerőigényre lehet számítani. • A munkahelyek számának csökkenésén túl lesznek más lényeges változások is a foglalkoztatásban. Terjedni fognak az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formák, amelyek a jól képzettek számára új lehetőségeket teremthetnek, de összességében növelik a foglalkoztatási bizonytalanságot és magasabb fokú tudatosságot igényelnek a munkavállalók részéről. Egyre több mérnökre és

IT-szakemberre lesz szükség. Az elöregedő társadalmakban növekedni fog az egészségügyi szektor súlya, míg a fiatalabb populációval rendelkező feltörekvő gazdaságokban az oktatásban lesz szükség sok munkaerőre. Arányaiban nőni fog a női foglalkoztatottság, és valószínűleg több nő lesz vezető pozícióban, mint ma. Szinte biztos, hogy már a közeljövőben egy csomó új típusú állás jön létre. Ezek az új munkafajták részben talán olyasmik lesznek, amikről most nem tudjuk elképzelni, hogy piaci alapon működőképesek lennének, de később már lesznek, akik fizetnek értük. Természetesen az IT-szektorban is egy csomó új igényt hozhatnak a következő évek. • A jelentés szerint már 2020-ra kicserélődik a munkáltatók által elvárt legfontosabb tulajdonságok egyharmada olyan képességekre, amelyek ma még nem szerepelnek a topligában. Ez is különbözően érinti az egyes iparágakat, a legkevésbé a média és szórakoztatóipar változik majd ebből a szempontból, a legjobban pedig a pénzügyi, befektetési ágazat. • Kérdés persze, hogy fog mindezzel lépést tartani az oktatás. A pesszimisták szerint leginkább sehogy, és ebben a kérdésben még a pozitívabb jövőképpel rendelkezők is elismerik, hogy komoly gondok vannak. Már ma is az a helyzet a gyorsan változó ágazatokban, hogy mire a diákok eljutnak az egyetem utolsó évéig, az elsőévesként megtanult anyagnak nagyjából a fele már elavultnak számít. Ráadásul sok ország (köztük Magyarország) még egyáltalán nem eszmélt rá, hogy az általános iskolától kezdve olyan dolgokkal tömik tele a diákok fejét, amelyek abszolút nem számítanak hasznos tudásnak az internet világában. • Éppen ezért a jövőben meg kell, hogy változzon a munkáltatók szerepe. Az átalakulásban nagy rész jut majd a multiknak, amelyek hiába csak a kisebb részét foglalkoztatják a világ 3 milliárd dolgozójának, helyben rengeteg kisebb vállalkozást is életben tartanak. Ezért sok múlik majd azon, a nagy cégek hogyan kezelik a problémákat és mennyire tudnak gyorsan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez. (A tanulmány teljes hosszában a Kibertér geopolitikája című kötetben jelent meg, a PAGEO támogatásával.)

139

a digitális gazdaság Szerző: Barsy Miklós

Mára felnőtt egy digitális generáció, és a mindennapok részévé vált a digitális kommunikáció, a digitális média és a digitális kereskedelem. Természetes elvárás az informatikai eszközök és szoft verek ismerete, mindennapi használata és a magánszemély online imázsának építése. A hagyományos gazdasági és kereskedelmi modellek egy része összeomlott, és a digitális gazdaság meghatározó trendjeit kihasználó online kereskedelmi honlapok forgalmazzák a termékek és szolgáltatások meghatározó részét. Előtérbe kerültek a közösségi médiaalkalmazások, amelyek determinálják a piaci szereplők és a vásárlók reakcióit.

A gazdasági társaságoknak ugyanebben a kibertérben kell piacot nyerni, értékesíteni és fejlődni. Drasztikusan át kellett alakítani a gazdálkodási modelleket, a vezetési stratégiákat. Alkalmazkodni kell az új piacrajutási és kommunikációs és marketing módszerekhez. Ki kell fejleszteni a vállalatoknak a korszerű kereskedelmi, fizetési és adatelemzési módszereket biztosító informatikai rendszereket. Ha a kibertérben nem sikerül permanensen alkalmazkodni, megnyerni és megtartani a piaci részesedést, a kibertérrel rohamosan fejlődő konkurencia rövid időn belül átveszi a piacot és a vevőkört. Tudomásul kell vennünk, hogy a kibertér velünk vagy nélkülünk fejlődik, és vagy fel tudunk zárkózni és kihasználni előnyeit, vagy rövid időn belül drasztikusan le fogunk maradni.

valamint az ezek kiszolgálását ellátó hálózatok ugrásszerű elterjedésével az áruk és szolgáltatások globális igénybevétele a napi igények kielégítésének részéve vált. Ez azzal jár, hogy a gazdaság immáron jelentős és robbanásszerűen terjeszkedő szegmensét egyértelműen determinálja a kibertér, annak infrastrukturális kiépítettsége, az elérés anyagi és technikai lehetőségei és ebből kifolyólag a fejlett technikai eszközökkel való ellátottság. Tipikus példa a mobiltelefonok és a számítógépek számának és lehetőségeinek fejlődése és változása. A mobiltelefon egy szűk kiváltságos réteg luxus eszközéből a mindennapi élet elválaszthatatlan kellékévé vált. Egy új típusú gazdaságban élünk, amelyet egyre kisebb méretű és egyre nagyobb tudású kommunikációs eszközök irányítanak.

A digitális gazdaság jelenlegi helyzete A digitális gazdaság az utóbbi években exponenciális fejlődésen ment keresztül. Több aspektusból is megváltoztak a gazdasági körülmények és módszerek és a jogi szabályozások. A digitális gazdaság fejlődésével részben megszűnnek a hagyományos területi értelemben vett állami határok, az egyén, illetve a társaságok részére is elérhetővé válnak az internet segítségével olyan szolgáltatások, áruk, illetve tudásforrások, amelyek eddig lehetetlenek lettek volna már csak néhány év vonatkozásában is. A kommunikáció és az azt biztosító eszközök,

140

Mára egyértelműen kimondható, hogy a gazdaság jelentős része hálózati gazdaság, a fennmaradó rész lehetőségeit és fejlődési irányait determinálja, még ha a gazdasági szereplők nem is tudnak róla. A gazdasági szereplők potenciálisan függnek a kommunikációtól és a hálózati gazdaság fejlődési irányától. Jól jellemzi egy összefoglalás a kérdést Jekler Rudolf az információs hálókról írt tanulmányában miszerint „három fő jellemzője van ennek a gazdaságnak. Globális; a kézzel nem fogható dolgokat, ötleteket, információt és a kapcsolatokat értékeli; végül szövevényesen összekapcsolt. E három jellemző teljesen új

típusú piacot és társadalmat hoz létre, olyat, amelyik a mindenütt jelen lévő elektronikus hálózatokra épül”. (Jekler Rudolf, 2009)

„Mára egyértelműen kimondható, hogy a gazdaság jelentős része hálózati gazdaság... ” A kommunikáció fejlődésével területileg, országok szintjén és fizikailag elkülönült emberek, gazdasági szereplők között létrejön a kibertéren keresztül egy olyan egységes környezet, amelyben az emberek, gazdasági társaságok, dolgozók és technológiák – függetlenül tényleges földrajzi helyzetüktől – játszanak vagy éppen szoftvert fejlesztenek, anélkül, hogy érzékelnék a földrajzi távolságot, időkülönbséget vagy a tényleges helyzetüknek megfelelően őket körülvevő kultúrát és államot. Jó példák erre az online kereskedések és a multinacionális vállalatok felhőbe applikált alkalmazásai és rendszerei. A kibertérben gyakorlatilag minden egyforma távolságban van, csak az alkalmazott hardverek és szoftverek szabnak határt a tevékenységnek. Az informatikai

eszközök alkalmazásával gyakorlatilag megszűntethetőek a földrajzi távolságok és időbeli különbségek. Ennek megfelelően a konkrét gazdasági kibertér értelmezése is igen nehéz feladat. A gazdasági kibertér abban tér el a többi tértől, hogy gazdasági célból veszik igénybe és az ehhez fejlesztett szoftvereket alkalmazzák. A gazdaság különböző szintjein akár egyszerre is számtalan kibertér létezhet, és ezek a terek részben egymásba csatlakozva, részben egymástól függetlenül önálló életet élnek. Gondoljuk végig, példaképpen, hogy egy amerikai multinacionális vállalat vezetője limuzinjában kelet-európai üzleti útja során notebookjával a telepített vezetői döntési rendszereivel hozhat olyan gazdasági döntést, amely érinti mind az amerikai gazdaság egyes szereplőit, mind a vele kapcsolatban álló magyar vállalatok lehetőségeit és szerződéseit, esetlegesen egy nemzetközi bankkonszern hitelezési lehetőségeinek megnyílását. Gyakorlatilag ezzel, ha fizikailag nem is azonos időben, de néhány percen belül képes rendelni okostelefonja app-jaival egy kínai internetáruházon keresztül terméket, amelyet bárhová a világba elszállítanak. Mindezt oly módon teszi, hogy fejlett technológiája révén csatlakozni képes egy számára idegen ország infokommunikációs szolgáltatójára menet közben az autópályán

141

a digitális gazdaság

gépjárművéből. Miközben lehet, hogy tőle csupán néhány kilométerre a hegyekben fekvő munkanélküliséggel küzdő falu napi megélhetésükért küzdő lakossága számára gyakorlatilag ismeretlen az infokommunikáció fogalma, és erősen determináltak a tanulási és életviteli és kommunikációs lehetőségeik. Gyakorlatban a környezetet eközben behálózták az egymástól független, de ugyanazon személyt vagy céget kiszolgáló kiberterek, amelyek részben addig éltek, amely felhasználójuk csatlakozott hozzájuk, részben – például mobilinternet és mobiltelefon szolgáltatás – továbbra is fennmaradt a térségben. A gazdasági életben a kiberterek lehetnek kis területi átfogású és rövid ideig létező (pl. tranzakció végrehajtására alkalmas) terek és lehetnek komplex több földrészt átívelő gazdasági és egyéni érdekeket kiszolgáló globális, hosszú távon fenntartott terek (pl. amazon.com, alibaba.com, google.com,

facebook. com) is. Valamint ezek között bármilyen változat, melyek lehetnek egymástól függetlenek, vagy egymással időbeli és informatikai kapcsolatban álló terek. Az infokommunikációs fejlődés több olyan kérdést is felvet, amely a hagyományos gazdaságirányítási eszközökkel nehezen kezelhető, ellentétes a hagyományos gazdasági elvekkel, illetve nemzetközi jogi szabályozást kíván. A hálózati gazdaságban „egy-egy helyen összegyűlő adattömeg újabb és újabb látogatókat vonz, s ezáltal tovább nő az itt felhalmozott információ, s rajta keresztül a hely értéke”. Ellentétben az eddigi gazdasági modellel, ahol is ritkasága miatt az arany drága, az interneten, ha a látogatottság kevés, a honlap nem ér semmit. A gazdasági mechanizmus itt fordítottan működik esetenként. A nagyobb látogatottság

értékteremtő hatással bír. Az internetes alkalmazás akkor ér el sikereket és teremt magas értéket, vagy hoz egyre növekvő bevételt, ha nagy a látogatottsága, sokan alkalmazzák vagy töltik le megvásárlásukkal. A kibertér és az internetes alkalmazások fejlődésével hagyományos szakmák piaci részesedése eshet vissza vagy mehetnek tönkre (lehetőség pl. vonalas telefon, könyvnyomtatás, taxi-szolgáltatás, tartós használati cikkek helyi értékesítése), ugyanakkor iparágak indulhatnak fejlődésnek (pl. e-kereskedelem, adatbányászat, webbányászat, pay-pall fizetési módszerek). Google-hatás A keresőrendszerek mindennapjaink részévé váltak. A Yahoo-val kezdődött, azonban ma már senki nem kérdőjelezi meg a Google vezető szerepét a világon. Az internetes keresőmotorok ugrásszerű fejlődésével az emberek többségének internetes nyitólapját egy kereső jelenti. Egyre hajlamosabbak vagyunk rá, hogy inkább néhány jellemző kifejezés beütésével megkeressük a minket érdeklő témát az interneten, mintsem gondolkozzunk rajta, visszaemlékezzünk vagy kommunikáljunk. Gyakorlatilag néhány másodperc alatt több ezer, esetleg millió találatot kapunk az adott témáról világ viszonylatban. A találatok szinte azonnali megjelenése miatt nem is foglalkozunk a találat valóságtartalmának tényleges tartalmáról, megfelelőségéről, és az sem merül fel bennünk, hogy esetleg egy profitérdekelt cég szisztematikusan kialakított marketingrendszerének elemévé válunk lekérdezésünk beütésével. A keresőmotorok megjegyzik (Adam Raff and Shivaun Raff, 2015) minden lépésünket, keresésünket, érdeklődésünket, a weboldalakon töltött időnket és azt is, hogy merre hagytuk el az általuk megjelenített weboldalt. Ez alapján gyakorlatilag teljes érdeklődési körünket, tudásunkat és szokásainkat feltérképezik, és a számukra legnagyobb bevételt jelentő találatok felé terelnek minket, tekintve, hogy az oldalak fizetnek azért a kereső cégeknek, hogy rájuk irányítsák az érdeklődést. Egyrészről az átlag internethasználó nem foglalkozik a saját kiberkitettségével, másrészről többségében nem vizsgálja a megjelenő adatok valóságtartalmát. Feltétel nélkül elfogadja a kapott adatokat az esetek többségében és feltételezi azt is, hogy ha valami nincs az adatok között, az nem is létezik. Egyrészről az internet körülvesz és jelen van, és

142

a keresőkön gyorsabb megtalálni a választ, mint kérdezni, visszakeresni szakirodalomban vagy felidézni a saját tudást. „Mindez azonban gyengíti motivációnkat a tények megtanulására, megjegyzésére. Ezt nevezzük Google-hatásnak, vagy teljes kiteljesedésével digitális amnéziának.” (Wtop, 2015). Azt is meg kell említeni a hatások között, hogy egyrészről az hisszük, hogy többet tudunk – mint régebben –, ami részben igaz, részben pedig nem igaz. Jelentős tudásanyagok vesznek el a nyomtatott szakirodalom háttérbe szorulásával és azzal, hogy digitálisan keresünk, és nem memorizálunk, amely hosszú távon jelentős helyzeti tudáshátrányba hozhat minket. Másrészről azt is el kell ismerni, hogy a nyelveket beszélő internetezők részére a felhő alapú keresőrendszerek mindennapi alkalmazásával megváltozik az érzékelés és emlékezés. Kinyílik a világ tudástárának jelentős része és olyan alkalmazásokhoz, digitális szakanyagokhoz is tömegével hozzájuthatnak, amely még pár évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Az internet „az Ön memóriájának külső meghajtójává vált” (Daniel M. Wenger, 2013), fogalmazta meg honlapján a Scientific American. A tudományos vizsgálatok szerint az internetet egyféle „tranzaktív memória rendszerként” fejlesztjük, és amikor szükséges, előhívjuk. Nem a konkrét információt tároljuk, hanem a leggyorsabb elérési lehetőségét. Mivel az információ kérésére a válasz gyors, sok esetben nem is vizsgáljuk annak teljességét vagy megfelelőségét. További jellemzője a Google-nak, hogy a nemzetközi kibertér mind totálisabb lefedésével új lehetőségeket teremt (google view, google maps, google translate) a megismerésre, és lassan, de magabiztosan legyőzi a tájékozódás során a hagyományos GPS-es technológiájú tájékozódási rendszereket és alkalmazásokat. Ugyanígy napjaink szerves részévé vált a fordítóés szótáralkalmazás és a dokumentumkezelő-alkalmazás, amivel bármikor bárhonnan a felhőből lehívhatóak digitális anyagaink. A szótár sok embernek annyira a mindennapjába integrálódott, hogy – megítélésem szerint – a hagyományos szótárok lassan elvesztik jelentőségüket. A levelezőrendszeréről, a GMAIL-ről pedig nyugodtan kijelenthetjük, hogy világ legnagyobb létszámú levelezőrendszere. Azt is tudomásul kellene vennünk, hogy ez a cég mára totálisan feltérképezi, befolyásolja, irányítja és dokumentálja kiberszokásainkat, digitális viselkedésünket, tárolja kereséseinket, leveleinket és dokumentumainkat is. Sőt, egyértelműen tudja

143

a digitális gazdaság

kontrolálni mozgásunkat a világban. Ugyanakkor totális egyeduralomra törekszik saját szakterületén, úgy hogy gigantikus bevétele után a tényleges bevételt hozó országok részére nem kíván adózni. Az erre irányuló törekvések eddig kudarcba fulladtak. Ennek fényében megjósolhatatlan, meddig jut a GOOGLE a kibertér uralma feletti küzdelemben, de észre kell vennünk, hogy a világ egyik legerősebb és legbefolyásosabb cégéről beszélünk. Az egyén és a digitális gazdaság A google és a facebook fogalmak egy évtizede a többség számára még nem voltak ismertek, mára már elsősorban a tizenés huszonéves generáció részére a napi élet elválaszthatatlan részévé vált. Az az IT-eszközökkel támogatott generáció, amely már nem tudja életét elképzelni a modern kommunikációs eszközök nélkül, kizárja életéből a hálózati kapcsolatok megszakadásának alternatíváját, és a fejlett országokban napi több órán keresztül tart fenn több csatornán digitális kapcsolatokat. Napi életvitele során folyamatosan használja telefonján, tabletjén vagy számítógépén a kommunikációs és a közösségimédia alkalmazásokat. Megfigyelhetők, hogy az utazások során, a közösségi terekben és a baráti kapcsolatokban is dominál az infokommunikációs kapcsolattartás. Embereket, sorsokat, barátságokat és üzleti kapcsolatokat határoz meg. Ma már több munkaadó is ellenőrzi a facebook-profilt és sok esetben a szakember-kiválasztás is a kibertéren keresztül (pl. LinkedIn) zajlik nemzetközi viszonylatban, mint az a Kellys egyik 2014-es tanulmányából is kitűnik. De ma már az egyén számára a mindennapi élet is nehezen képzelhető el a kibertér rendszeres alkalmazása nélkül. Az egyénnek is aktívnak kell lenni a közösségimédia-tereken, és egy komolyabb üzleti pozícióhoz saját profilt kell építenie és fenntartani, hogy elérje célját. Az állam, a gazdaság és a személyes kapcsolattartás is ezen keresztül valósul meg. Az infokommunikációs hálózatok, a személyi számítógépek, notebookok, tabletek, okostelefonok és újabban az egyéb okoseszközök egyre inkább mindennapjaink elválaszthatatlan részévé válnak; kezdve a világhálón kereskedő e-áruházaktól a közösségi hálózatokon keresztül megvalósuló kapcsolattartáson keresztül. Mára a bankok, valamint az állami intézmények is a digitális kapcsolattartást preferálják. Ez pedig egyet jelent a mindenütt jelenlévő hálózatokkal, az új típusú életformával és

144

a mind szélesebb formában alkalmazott digitális kommunikációval. A kibertér körbefonja életünket. Egyre gyakrabban teremtünk kapcsolatokat, sokszor globálisan, egyre szélesebb spektrumban vásárolunk és végzünk elektronikus pénzügyi műveleteket. Miközben sokan nem számolnak azzal, hogy digitális lábnyomot hagynak, amelyek felhasználhatóak ellenük, és ezzel idegen szervezetek által (állam, bankok, kereskedőcégek) ellenőrizhetővé válnak, és ezt a szuverenitásukat ért támadást sokszor nem is ismerik fel időben. A magánszemélyek ritkán és csak korlátozott mértékben érzékelik és ismerik fel sebezhetőségüket a digitális térben. Egyre többen és egyre gyakrabban a kibertérben működő bűnözők vagy támadás áldozatává válnak. Adataik, pénzük vagy vagyonuk gyakran sebezhetővé válik. Sok esetben a természetes személyek fel sem fogják, hogy a „számukra célzottan felugró reklámok és „igen kedvező” ajánlatok valójában már a „teljes személyiségük, vásárlási és fizetési szokásaik feltérképezése után érkeznek meg”. (Kellys, 2014) Digitális városok Az urbanizáció egyre jelentősebb a világban. A városok lakosságának, illetve az agglomeráció lakóinak informatikai igénye egyre jobban növekszik a digitális szolgáltatások irányában. Az informatikai eszközök elterjedésével a polgárok joggal várhatják el a megválasztott vezetőiktől, hogy biztosítsák számukra az információt a kormányzati és helyi szervek működéséről, a gazdasági lehetőségekről, és digitális eszközökkel is legyenek képesek ügyeiket intézni. Ugyanakkor a gazdaság, így különösen a turizmus és a vállalkozó szektor igényli a digitális lehetőségek mind teljesebbé tételét. Ezek az igények vezettek a ’digitális város’ (Wikipedia.org: Smart_city; 2016) informatikai megoldások létrejöttéhez. „A korszerű infokommunikációs technológiák és szolgáltatások alapjaiban segíthetik egy város életének megszervezését a közszolgáltatásoktól kezdve a városi közlekedésen, az egészségügyön, az oktatáson és a kereskedelmen át egészen a helyi, önszerveződő közösségek támogatásáig.” (T-system: A jövő élhetőbb városaiért, 2016). Az adatok szabadon hozzáférhetővé válnak, a lakosok így hozzáférhetnek az őket érdeklő és érintő adatokhoz informatikai eszközeiken. A digitális platformok és adatok szabadon letölthetők és biztosítják az interaktív kommunikációt. Létrejön a valós idejű

kommunikáció a város vezetői, a kormányzati szervek és az állampolgárok között. Ezzel jelentősen javítható a közszolgáltatás ellátási hatékonysága. Új infokommunikációs csatornákat lehet kiépíteni a „lakossággal való kapcsolattartásra, amelyek lehetőséget adnak a gyors és költséghatékony tájékoztatásra vagy éppen a lakossági bejelentések gyors kezelésére. A komplex biztonsági rendszerekkel lényegesen erősíthető a település közbiztonsága, ami hozzájárul egy élhetőbb, szerethetőbb város megteremtéséhez. Gyors és egyszerű az ügyintézés bárhol, bármikor. A Digitális Város koncepciójában találkozik egymással a technológiai innováció, a gazdasági versenyképesség-növelés, a fenntarthatóság és az emberközpontú városvezetés.” (Microsoft CityNext: Városfejlesztés XXI, 2016) A digitális város informatikai megoldásait bevezető városokban jelentősen gyorsul a technológiai innováció, könnyű és gyors az információszerzés, gyorsabb és hatékonyabb az ügyintézés, nő a közbiztonság. További előnye, hogy jelentős a versenyképesség növekedése és megnő a befektetési hajlandóság az előnyös gazdasági környezet miatt. A digitális kompetencia folyamatos növekedésével egyre jobbak a város gazdasági környezetének versenyképességi esélyei, a beruházások és a képzett munkaerőt megtartó lehetőségek, amely mind a vállalkozások, mind az egyének vonatkozásában igaz.

A Közösségi Gazdaság térnyerése A „Közösségi Gazdaság” (Wikipedia: Sharing Economy, 2016) térnyerésének lehetünk tanúi az elmúlt néhány évben. Ez a hibrid üzleti modell, a közösségi média elterjedésével párhuzamosan jelent meg, és mára már a gazdaság egy jelentős szegmensének tekinthető. Jellemzője, hogy az üzleti modellben a felhasználók egy online felületen a tényleges fogyasztói igény felmerülésekor megrendelik a szolgáltatást vagy terméket a digitális platformon az igényelt javakkal rendelkezőktől és megosztóktól, bizalmi alapon ellenérték megfizetése mellett. Térnyerése rendkívül heves fogadtatású. Hatalmas előnyei mellett sok helyen országok vagy helyi hatalmi szervezetek az állam és a jog eszközeivel lépnek fel ellene. Kétségtelen előnyei a fenntarthatóbb gazdaság és a meglévő infrastruktúrák és eszközök hatékony kihasználása, az igénybevevők részére a jelentős költségmegtakarítás mutatkozik a profi szolgáltatók áraival összevetve. Ugyanakkor hátránya, hogy hagyományos iparágak (taxizás, utazásközvetítés, ingatlan bérbeadása, ingatlan közvetítése) gyakorlatilag versenyképtelenné válnak a sharing economy alkalmazások elindulása után rövid idővel. Az állam részéről pedig jelentős hátrányok mutatkoznak, mivel az állami adminisztrációt megkerülő gazdasági szereplőkhöz kapcsolódó bevételek és pénzügyi tranzakciók ellenőrzése adózási

145

a digitális gazdaságról

szempontból nehéz. Problémát okoz az adózás helyének megállapíthatatlansága és a rendszerszerű adóelkerülés megjelenése. Több helyen emiatt, többek között hazánkban is, az állami jogrend legkeményebb eszközeivel lépnek fel a résztvevők ellen (törvényi fellépés a résztvevők ellen, betiltás, internet alkalmazások blokkolása). Kétségtelen előnye azonban, hogy a meglévő eszközparkok és infrastruktúrák hatékonyabban és olcsóbban használhatóak fel. Jelentősen csökkentené a ennek a természeti energiaforrás felhasználását hibrid internetes erőforrás megosztási módszernek jogilag szabályozott keretek közötti elterjedése, tekintve, hogy a hiányzó javakkal nem rendelkező személyek viszonylag olcsón hozzájutnának a gazdasági társaságok, személyek és háztartások meglévő infrastruktúrájának szabad kapacitásához. Egyik legjelentősebb és legismertebb alkalmazása az Uber startup cég, amely már a világ 45 országában szervez taxi megosztást a sofőrök és az utasok között. Több országban is felléptek ellene: pl. az USA egyes államaiban, Ausztráliában, Nag y-Britanniában, Belgiumban, Németországban (Sarnyai Gábor, 2016) és hazánk is többek között a tisztességtelen versenyelőny, az adómegkerülés és az állami szabályozások megkerülése miatt. Mindezek ellenére ez a cég mára már 50 milliárd dollárt (Douglas MacMillan, 2015) ér, és tovább fejleszt. A fent ismertetett, és nyilvánvalóan az államok és egyes szakmacsoportok számára jelentős bevételkiesést okozó hátrányok mellett az internetes iparág rohamléptekkel fejlődik. De mára Boston, San Francisco és New York is együttműködést írt alá az Uber-rel. Minden állami tiltás és megtörési kísérlet ellenére az internet nagy cégei lehetőséget látnak benne, és a digitális fejlődést előtérbe állító államok támogatják és fejlesztik a területet. Kínában az Apple (theverge.com, 2016) részesedést vásárolt Didi Chuxing gépjármű közvetítő cégében, ezzel bevásárolva magát a kibertér potenciálisan egyik legjobban fejlődő piacára egy vezető iparágban. A megosztáson alapuló szolgáltatások legjelentősebb térnyerése a személyszállítás, a távolsági közlekedés (telekocsi alkalmazások), az ingatlanközvetítés, és az üdülési célú vagy albérlet jellegű szobafoglalás területén történt. De rohamosan fejlődik az ipari vagy háztartási eszközök és gépek, illetve a sporteszközök kölcsönzése területén is. Eddig nem is létező új lehetőségek jelentek meg, mint az alkalmi ruha vagy táska kölcsönzése magánszemélytől, vagy a parkoló és az alkalmi iroda bérlése területén.

146

Szintén pozitív és magas gazdasági és környezetvédelmi nyereséggel kecsegtető lehetőségek is megjelentek, mint a közösséginapelem-parkok, a szabad áramtárolási kapacitások virtuális megosztásának megoldásai. A pénzügyi szektor fintech cégei sem maradtak ki ebből a versenyből. Mára már a közösségi hitelezés több formája tért nyert a gazdaságban. (bantrr. com: Four Types of Crowdsourcing, 2010) Rohamosan fejlődik a kibertéren bonyolított közösségi finanszírozás (Wikipedia.org: Crowdfunding, 2016), és a közösségi innovációs fejlesztések (Crowd Creation) és befektetések kibertéren keresztüli finanszírozása is meghatározó lehetőséggé bővült nemzetközi szinten. Ezek az előremutató és szinte a megjelenésükkel azonos időben már alkalmaz ott is kerülő és rohamosan terjeszkedő innovációk a merev állami bürokrácia, gazdasági és hagyományos vállalati struktúrák számára követhetetlenek, és többségében ellenállást és állami hatósági beavatkozást váltanak ki. Előnyüket a nem kellően rugalmas országok már csak akkor próbálják kihasználni – vagy egyáltalán engedélyezni működésüket, amikor a világpiacon az adott szabadalommal rendelkező cégek már régen monopolhelyzetben vannak, és multinacionális céggé váltak. Az államnak és a világpiacon fejlődni akaró cégeknek folyamatosan követni kellene az internetes gazdasági trendeket, és azonnal rugalmasan reagálni kellene a jogi és gazdasági feltételrendszer megteremtésével a számukra előnyt jelentő internetes alkalmazás megjelenésekor, és támogatni az innovációt a közös előnyök kihasználásával. Ezzel szemben sok esetben regionális vagy szűk gazdasági érdekcsoportok piaci helyzetének fenntartása érdekében törvényi eszközökkel akadályozzák az innovációk terjedését. A virtuális valóság Virtuális valóságon a „multimédiás eszközökkel vagy számítógéppel szimulált valóságot értjük ” (Wikipedia.org: Virtual_reality; 2016). A VR eszközt viselő személy(ek) számára egy fizikai jelenlét van szimulálva egy nem létező elképzelt digitális világban, amely lehetővé teszi számukra, hogy kölcsönhatásba lépjenek az elképzelt világ elemeivel. Virtuális valóságban mesterségesen manipulálhatók az érzékszervi tapasztalatok, amely magában foglalja a mozgást, a látást, a tapintást, a hallást és a szaglást.

Virtuális valóság alkalmazása már csak a 2016 évet alapul véve is exponenciális fejlődésen ment keresztül. Még egy két éve csak kevesek speciális oktatási és tervezési eszközéből jelenleg mára már számos területen elérhetővé vált annak köszönhetően, hogy 100$-tól megkaphatók a 3D virtuális szemüvegek. A fejlődéshez hozzájárult nagy mobilgyártók és szolgáltatók appjai, valamint a GO-PRO jellegű és 360 fokos rögzítésű kamerák és 3D mobiltelefon kamerák elterjedése. Mára már az orvostudomány VR alkalmazásai, az oktatás, az esemény és élményrögzítés módszerei is gyökeresen átalakulóban vannak ebbe az irányba. Megjelentek azok a VR és 3D alkalmazások, ahol más helyszínen tartózkodó orvos team-ek közvetlenül is beavatkozhatnak a műtét során, vagy más kontinensen tartózkodó orvosok és nézők élőben 3D-ben és 4K felbontásban nézhetik a műtétet, mintha jelen lennének a helyszínen. Igen érdekes alkalmazások a kerültek kifejlesztésre, a Samsung és Facebook együttműködéséből (Lauren Hockenson, 2016), amelynek terjesztése reklámozása természetesen elsősorban a Facebook közösségi média megosztására és a youtube-ra épül. A „360 fokban rögzített filmek és eszközök és a VR eszközök elterjedése gyökeres változást hoz az elkövetkező évek tartalomfogyasztási szokásaiban.” (24.hu: Tériszonyos videóval kampányol a Facebookon a Samsung, 2015). Kifejlesztésre került a Samsung Gear VR 3d szemüveg és alkalmazások a BeFearless projekt (Samsung.com: Launching People #BeFearless, 2015) keretében, amely segítésével néhány hét alatt legyőzhetővé válik az eddig nem vagy nehezen gyógyítható tériszony (Vrscout. com: Projects Overcoming Your Fear of Heights with Samsung Gear VR 2016); vagy szorongó emberekben kifejleszthető a tömeg előtti beszéd (Youtube: Launching People, 2016). Érdekes látni, hogy a Samsung 3D virtuális teret előállító csúcstermékének terjesztését a közösségi médiára, elsősorban a Facebookra és a youtube-ra bízza, és itt kampányol a témában. Mára tudomásul kell venni, hogy ez egy 1,59 milliárd főt összefogó digitális szervezet (Mark Zuckenberg, 2016), ahol a megosztások révén a Higtech termékek néhány óra alatt közismertté válhatnak megfelelően célozott célközönséghez eljuttatott reklámmal, vagy baráti megosztással és a megfelelő minőségű youtube video reklám anyagokkal megtámogatva. Ilyen esetben mire a konkurencia elkezdené a fejlesztést, már le is cseng a projekt vagy közel monopolhelyzetben van a gyártó.

A VR alkalmazások fogják rövidesen determinálni a mobil kommunikációt, a játékipart, oktatást, a kiképzést, a tervezést (pl., tárgyakt, épületek, várostervezés), a filmipart, a terápiás módszereket és az orvosi alkalmazásokat. Azonban más területeken is beszálltak a cégek a VR robbanás versenybe. Ugyanígy piacra dobta saját termékét a HTC is VIVE (Htcvive.com, 2016) néven. Itt szeretném érzékeltetni ennek a piacnak az intenzitását és nagyságát. A VIVE piacra dobását követően „10 perc alatt 15 ezer darabot adtak el digitálisan 12 millió dollár” (Pcword, 2016) értékben. Kamerák és érzékelők teljes repertoárját beépítette a szemüvegbe, sőt teljesen önállóan működő számítógép is került a HOLOLENS-be, amely alkalmasság teszi, hogy viselője órákon keresztül helyétől függetlenül összemossa a virtuális teret a valódival. Ezzel újabb fejlesztések és távlatok nyíltak meg virtuális valóság bármely környezetben való alkalmazása előtt. A VR robbanása során teljesen ismeretlen cégek léptek elő a semmiből és rohamléptekkel fejlesztik eszközeiket – mint a Zhuoyuan 9D Virtual Reality VR Simulator a teljes körűen reális élmény nyújtó autó (Guangzhou Zhuo-yuan Group, 2016). Ugyancsak roham léptekkel fejlődik a „VR oktatás” (Cybersceince3d: Bringing Learning to Life in VR 2016) is, mint az oktatás egy új igen hatékony dimenziója. Előnye, hogy az oktatott személy érzékelését kontrol alatt tartja. Az oktatott személy nem a tanul a hagyományos értelemben, hanem a megtanulni szánt folyamat terében létezik, mozog, kommunikál és érez. Így átéli a tényleges tevékenységet, amely rögzítődik emlékeiben, mintha valóban megtörtént volna vele. A „VR eszközei” számítógépekhez (Getfove. com:The World’s First Eye Tracking virtual reality headset, 2016), mobiltelefonokhoz (Samsung.com:gear-vr 2016), illetve már a játékkonzolokhoz Morpheus-projekt (Wareable.com: Project Morpheus Feature, 2016) keretében kifejlesztett olyan kismérető 3D szemüvegek, amelyek létrehozzák bárhol a felhasználó számára virtuális valóságokat, még akkor is, ha mozgásban van.. A fenti fejlődési sebességet látva mára megjósolhatatlan a fejlődési kimenetele és iránya a VR és 3D eszközök és alkalmazások területén. Az azonban biztosan állítható, ha időben nem csatlakozunk a piaci trendekhez és lehetőségekhez, mind hardver mind szoftver területen jelentős piaci hátrányba kerülhetünk, amelyre a speciálisan garantált jogok

147

a digitális gazdaság

miatt rövid időn betörni már lehetetlen lesz. Csak a piac vásárlói lehetünk és nem aktív szereplői. Azonban fel kell ismerni a negatív oldalt is, hogy az a függőség, amelyet a számítógépek és a telefonok alkalmazási jelentenek a virtuális valóságban még fokozottabban függővé és befolyásolhatóbbá tehetnek alkalmazókat. Ez különösen abból a szempontból lehet veszélyes, hogy a virtuális valóságban érzékelésük és valóság megítélésük elektronikusan manipulálásra kerül. Azt azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezen eszközök jelentősen elősegítik az oktatást, a képességfejlesztést, és a kommunikáció hatékonnyá tételét, és jelentősen felgyorsíthatják a tudományos kutatást. Adatbányászat és big data eszközök alkalmazása politikai és gazdasági célok érdekében Az e-kereskedelmi forradalom hátterében egy új iparág is megszületett, és mára már kitörve a kereskedelem holtteréből, immáron a gazdaság több területén is megjelent, és a mára egyre jelentősebb a szerepe a stratégiai-, és az operatív üzleti döntések során. A nagy mennyiségű kereskedelmi tranzakció online adatainak feldolgozása, és a tömegesen megjelenő internetes keresések adatainak gyakorlatilag online értékelése és a vevői szokások elemzésének igénye jelentősen előtérbe helyezte a statisztikai programok alkalmazását és létrehozta az adatbányászati eszközöket, majd az hatalmas mennyiségű online adatfeldolgozás igénye kialakítottat a Big Data (Wikipedia.org, 2016) programok alkalmazását. Ezek a gazdasági adatfeldolgozó és elemző programok gyakorlatilag évek alatt szétterjedtek a gazdaság minden területére. Mára már a kereskedelmen kívül a bankrendszer, a biztosítás, az egészségügy valamint a gazdaság egyéb területein is teret nyertek a Big Data, adat-, és szövegbányász programok és komplex alkalmazások. Mára ezek az alkalmazások az informatikai eszközök jelentős technikai fejlődésének, a felhőszolgáltatások megjelenésének illetve az alkalmazott programok elterjedésének és részben ingyenessé tétele következtében az üzleti alkalmazások szintjén megjelentek a kkv-szektorban és tért nyertek az informatikaiés gazdasági oktatásban. A mind szélesebb szakember gárda megjelenésével prognosztizálható a gazdasági alkalmazások mind szélesebb körben történő alkalmazása és elterjedése.

148

Ezek az adatbányász programok (Wikipedia.hu: Adatbányászat, 2015) alkalmasak arra, hogy a nagy mennyiségű adatokban megfelelő szakembergárda közreműködésével és a beépített algoritmusok mentén feltárják az összefüggéséket a numerikus adathalmazokban és előre jelezzék a szükséges gazdasági információk elérésének lehetséges megoldásait. Ilyen megoldások a strukturált adatbányászat, amely a meglévő adatok alapján mintákat és trendeket keres, a webbányászat (Jaideep Srivastava, 2015), – amely pl. a web folyamatok, kattintások időbeli egymás követések mintáit elemzi-, a szövegbányászat (Dr. Kovács László, 2015), amely a kommunikáció és média kommentek kommunikációk szöveg és adatelemzése alapján alkot képet a potenciális vevőkről vagy termék megfelelősségről. Ide tartozik még a biometrikus adatok bányászata (Francisco Gutiérrez, 2016), amely az egér mozgás vagy billentyűzet leütések alapján azonosítja a célszemélyt vagy a potenciális vevőt és a megfelelő marketingcél irányába tereli. Eszközeik közül egyre jobban fejlődik a prediktív elemzés, amelynek segítségével a „speciális jellemzők alapján kategóriákba sorolva adatainkat, a múltbeli viselkedést alapul véve valószínűsítünk („előre megmondunk”– innen a prediktív elnevezés) egy jövőbeli viselkedést adott helyzetben” . A szakterület egy speciális eszköze a HADOOP (Sas: Hadoop, 2016), nyílt forráskódú adattárolásiés feldolgozási technológia, amely különösen alkalmas eltérő adattípusok befogadására. Osztott file kezeléssel és alkalmazásokkal képes arra, hogy egy átlagos méretű számítógépekre is telepíthető legyen és alkalmazható legyen akár magán, akár kisvállalati környezetben a szükséges adatok kinyerésére és elemzésére. Az adatbányászat gyors elterjedését és oktatását egyre több szabad licencű és forráskódú eszköz segíti. Ilyen a szabad forráskódú szakterület specifikus programozású ’R-nyelv’ (Wikipedia.org, 2016), illetve a részlegesen szabad felhasználású adat-, és szövegbányász programok, mint a Data Miner illetve Weka programcsalád.

(Energiapedia.hu: Barabási Albert László 2016) professzorhoz köthető, aki a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának (Center for Complex Network Research) vezetője, és mind az Amerikai Fizikai Társaság, mind a MTA tagja. A fizikus kutató a skála független hálózatok felfedezésével és a komplex hálózatok kutatásával vívta ki hírnevét az informatika és a tudomány világában. Könyvei a „Villanások ” (Barabási Albert-László 2010) és a „Behálózva – a hálózatok új tudománya” alapműként szerepel a világ vezető informatikai oktatási intézményeiben a hálózatkutatás oktatása területén. A Word Wide Web topológiájának bemutatása, és a nem lineáris hálózatok szisztémáinak feltérképezés-

a két végpont között maximálisan öt elem van (Wikipedia.hu: Hat lépés távolság 2016). Felismerte, hogy „egy növekedésben lévő hálózatban akkor beszélünk preferenciális kapcsolódásról, ha egy csúcs kapcsolatgyűjtő képessége a már összegyűjtött kapcsolatainak számával arányosan növekszik ” (Barabási Albert-László, 2010). Ezeket a hálózatelméleti alapösszefüggéseket alkalmazva éri el a Facebook hatalmas sikereit, ezekre alapulnak reklámkampányok, elektronikus kereskedelmek és banki értékesítési rendszerekben is. „A bankok biztosítók és kereskedelmi rendszerek részben ez alapján döntenek az ügyfelek megszerzése, az árazás és az ügyfélérték meghatározása kérdésében”. (Benedek

ével feltárta a hálózati komponensek összefüggéseit és kapcsolatrendszereit. Egy szociológiai, gazdasági, biológiai, sejtszerkezeti, orvosi tudományterületeken is alkalmazható új tudományág körvonalai bontakoztak ki a látszólag informatikai magyarázat mögött. Többek között alkalmazzák a DNS lánc és a sejtkapcsolatok leírása során is. Az internet feltérképezésével és a „Six degrees of separation” et felhasználó (Wikipedia.org: Six_degrees_of_separation 2016) gyakorlatban alkalmazható hálózatokat és kapcsolatrendszerüket elemzőés feltérképező elmélet és a kapcsolódó szoftverek létrehozásával bebizonyította, hogy bárki kapcsolatba hozható bárkivel egy ismeretségi láncon keresztül, melyben

Gábor-Lublóy Ágnes-Szenes Márk, 2007) Egyik fontos jellemzője, hogy nagy biztonsággal előre jelezhetővé váltak az egyén mérhető viselkedési szokásai, amelyet mind az állam, mind a kereskedelmi alkalmazások felhasználnak. A hálózatelmélet alkalmazható a turisták utazási szokásainak feltérképezésére, vagy a pénzmozgások figyelésre és előrejelzésére, de nem utolsósorban a terrorista sejtek felderítése is lehetővé vált a megfelelő alkalmazásokkal és matematikai módszerekkel. (A tanulmány teljes hosszában a Kibertér geopolitikája című kötetben jelent meg, a PAGEO támogatásával.)

A hálózat elmélet fejlődése, tevékenységek előre jelezhetősége, egyén és gazdaság behatárolhatósága, sebezhetősége A kibertér kutatásának és egyik legjelentősebb hazai sikerének a hálózatelmélet megalkotásában kulcsszerepet játszó Barabási Albert-László

149

biztonságpolitikai kihívások és trendek a 21. század közepén Szerző: Eszterhai Viktor, Klemensits Péter

Mik lesznek a legfontosabb biztonságpolitikai kihívások és trendek 2050-re? A jelenlegi kutatások és információk alapján bizonyos trendek és folyamatok prognosztizálhatóak. Az utóbbi években egyre több tudományos anyag és elemzés látott napvilágot, melyek a század közepének biztonságpolitikai kérdéseivel foglalkoznak.

A jövőt megjósolni csaknem lehetetlen, a szakértők mégis rendre megkísérelnek prognózisokat felállítani és jóslatokba bocsátkozni világunk jövőbeli fejlődésével kapcsolatban. Tény, hogy mai ismereteink alapján kijelenthetjük, hogy bizonyos folyamatok, vagy események bekövetkezését szinte biztosra vehetjük, csupán azok pontos időpontját nem ismerjük. Ha ehhez hozzávesszük a történelmi tapasztalatainkat, akkor már bizonyos trendeket is beazonosíthatunk, melyek segítségével a várható események lehetséges végkimenetelére is felkészülhetünk. A biztonságpolitikai folyamatok vizsgálata különösen nagy jelentőséggel bír a döntéshozók számára, hiszen a lehetséges konfliktusok és válságok kirobbanása kétségtelenül évtizedek múlva is befolyással lesz mindennapjainkra. A világ 2050-ben A Carnegie Endowment for International Peace által készített Világrend 2050-ben című jelentés szerint az évszázad közepén még továbbra is az Egyesült Államok fog dominálni a világban, ugyanakkor a globális Dél gazdasági előretörésének köszönhetően a nemzetközi intézményekben is sokkal meghatározóbb szerephez fog jutni, mint ma. A Post-Crisis World Institute által készített szakértői

150

közvélemény-kutatás szerint – amely 63 ország 303 gazdasággal és politikával foglalkozó szakemberének véleményét tartalmazza – a válaszadók közel kétharmada gondolja úgy, hogy 2050-re a nagyhatalmak teljesen újrarajzolják befolyási övezeteiket. Elsősorban a fejlődő országok, mindenekelőtt Kína és a többi BRICS-tagállam befolyási övezeteinek a kiterjesztésére számítanak, a nyugati hatalmak rovására. A világ újbóli felosztása viszont valószínűsíthetően a geopolitikai válságok növekedését fogja eredményezni a jövőben. Technológiai fölénye miatt az USA ugyan megőrzi fölényét, viszont az európai államok már csupán a regionális szövetségekben és a kollektív külpolitikában bízhatnak. Kína és India az általuk előnyben részesített nemzetközi intézmények révén a világ lakosságának többségét fogják képviselni, mellyel szemben már az USA is egyre nehezebben képez ellensúlyt. Az amerikai kemény és puha hatalom párhuzamos alkalmazása, („rugalmas geometriája”), új intézmények és szövetségek létrehozásával pedig már korántsem biztos, hogy a század második felére is képes lesz fenntartani Washington globális hegemóniáját.

már a latin etnikumhoz fog tartozni, ők pedig – a kutatások szerint – a nemzetközi intézményekben pl. az ENSZ-ben is sokkal jobban megbíznak. Ezzel együtt a transznacionális fenyegetések, mint a klímaváltozás és a terrorizmus mellett, a hanyatló és a feltörekvő nemzetek küzdelme az új nemzetközi rendben várhatóan az amerikai külpolitika mainál sokkal óvatosabb egyensúlyozását fogja megkövetelni. A szövetségek és az új nemzetközi rend Stephen M. Walt, a Harvard University professzora a Foreign Policy hasábjain megjelent cikkében annak a véleményének adott hangot, hogy bár a NATO több évtizedes történelme során végig bizonyította létjogosultságát, korántsem bizonyos, hogy 2050ben is jelentős szerepe lesz a globális stabilitás fenntartásában. Ha Oroszország meggyengülése tovább folytatódik, az USA pedig egyre nagyobb figyelmet szentel Ázsiának, azt nehéz elképzelni, hogy Kína ellensúlyozásában a NATO bármilyen aktív szerephez jutna. Arra ugyan lehet számítani, hogy Kína feltartóztatása érdekében Amerika új szövetségek kiépítésébe fog kezdeni, ezek eredményességére azonban már korántsem érdemes fogadni. Emellett az is elképzelhető, hogy Peking gazdasági ereje

folytán néhány nyugati országgal is szövetségre lép. Walt szerint a Közel-Keleten is elképzelhető jelentős hatalmi eltolódás, főleg ha azzal számolunk, hogy Irán kilépve a nemzetközi elszigeteltségből valóban domináns hatalmi tényezővé válik a régióban. 2050-ben még továbbra is a nemzetállamok fogják birtokolni a hatalmat, az Európai Unió mellett más többnemzetiségű nagyobb politikai entitások kialakulására kevés az esély, ezzel szemben további kisebb államok létrejötte valószínűsíthető. Az egyes nemzetek gazdasági teljesítménye nemzetközi befolyásukat is behatárolja, ez alapján pedig az USA, Kína, Oroszország és az EU mellett még Indiát és Brazíliát sorolhatjuk a főbb stratégiai játékosok közé. A tengeri hatalom jelentősége A Kanadai Királyi Haditengerészet által készített 2050-es vízió, amely az ország lehetséges szerepét és tengerészeti stratégiáját kívánja meghatározni az évszázad közepére, úgy véli, hogy mivel a globális kereskedelem több mint 90%-a ma is a tengeren bonyolódik, ez az arány a jövőben sem fog változni, sőt azzal számol, hogy a tengeri kereskedelem volumene a duplájára fog nőni a következő 15 évben. A nagyhatalmak esetében a gazdasági prosperitás alapja továbbra is

A globális tengeri kereskedelmi útvonalak

A demográfiai folyamatok viszont ellenkező irányban is befolyásolhatják az amerikai külpolitikát, hiszen 2060-ra közel minden harmadik amerikai állampolgár

151

biztonságpolitikai kihívások és trendek a 21. század közepén

a zavartalan tengeri kereskedelem biztosítása és a világtengerek uralma marad. Annál is inkább, hiszen a haditengerészetek a világ óceánjain a béke és rend legfőbb letéteményesei maradnak a jövőben is. Geopolitikai értelemben az Indiai-óceán és a Csendes-óceán jelentősége tovább nő. Ha az USA nem talál békés választ Kína felemelkedésére, a kínai haditengerészet fejlődése, annak globális ambíciói súlyos instabilitást okozhatnak a térségben, megnövelve az egyes államok közötti konfliktusok kialakulásának veszélyét is. Indiát, Oroszországot és Brazíliát sem szabad azonban kihagyni a számításból, hiszen figyelembe véve a sarkköri jég olvadását valószínűsíthető, hogy különösen utóbbi két ország esetében ez a folyamat gazdasági és stratégiai pozícióik megerősödését fogja eredményezni. Az Afrikai Unió a 2050-es Integrált tengeri stratégiája elfogadása révén szintén a kontinenst övező tengerek és óceánok fokozódó jelentőségével számol, melyek jelentős gazdasági és biztonsági problémák forrásai lehetnek a jövőben. Az anyag elsősorban a transznacionális bűncselekmények, a terrorizmus és az illegális halászat jelentette fenyegetést emeli ki, miközben a gazdasági fejlődés biztosítását célozva, 2050-ig a kontinens országainak szoros együttműködését próbálja megvalósítani. A védelmi kiadások és a haderőfejlesztés jövőbeli trendjei A brit védelmi minisztérium kutatói által készített Globális stratégiai trendek 2045-ig című dokumentumból elég pontos képet kaphatunk a nagyhatalmak várható védelmi ráfordításairól a 21. század közepén. A két legnagyobb hatalom, az USA és Kína megközelítően azonos méretű katonai kiadásai egyes becslések szerint együttesen a globális védelmi kiadások 45%-át is elérhetik 2045-re. Gazdasági teljesítményének köszönhetően India lesz a harmadik, míg Oroszország a negyedik. A főbb európai hatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) valószínűleg továbbra is jelentős összegeket fordítanak majd a nemzetvédelemre, de a legnagyobbak versenyébe képtelenek lesznek beleszólni. A nagyobb költségvetés azonban nem feltétlenül jelent majd nagyobb politikai befolyást, ez különösen Indiára lehet igaz. A csúcstechnológiát képviselő fegyverrendszerek költségének emelkedése pedig nagy valószínűség szerint azt fogja eredményezni, hogy a század közepére csupán az USA és Kína lesz képes megfizetni a

152

legmodernebb haditechnikát a haditengerészet és a légierő tekintetében. Ma még ismeretlen új fegyverek kifejlesztésével mindenképpen számolni kell, továbbá a ma még tesztelési fázisban lévő lézerfegyverek és kifinomult szenzorok rendszeresítésével szintúgy. A várható konfliktusok A Havard Hegre norvég professzor vezette kutatócsoport az elmúlt 40 év eseményeit tanulmányozva, majd az információkat egy számítógépes szimulációnak alávetve A fegyveres konfliktusok előrejelzése 2010-2050 című esszéjében arra a következtetésre jutott, hogy a század derekára a kormányok és politikai szervezetek közötti konfliktusok száma jelentősen csökkenni fog. Úgy véli, hogy 2050-ben a világ országainak kb. 7%-a lesz részese valamilyen fegyveres konfliktusnak. Az erőszak csökkenését a népességfogyás, az oktatás elterjedése, és a gazdasági fejlődés együttesen eredményezi, melynek következtében a háború egyre kevésbé lesz elfogadható és anyagilag is kifizetődő. A norvég kutatók szerint a szíriaihoz hasonló konfliktusok bekövetkezésére évtizedek múlva már kevés lesz az esély, ezzel együtt úgy látja, hogy 40 éven belül India, Nigéria, Etiópia, Tanzánia és Szudán esetében biztosan kitör valamilyen fegyveres összecsapás. Stephen M. Walt mindezekkel szemben arra figyelmeztet, hogy bár a globális konfliktusok száma 1945 óta valóban csökkenő tendenciát mutat, az elmúlt évek eseményei és a kínai-amerikai viszony éleződése miatt továbbra sem szabad abban reménykednünk, hogy 2050 sokkal békésebb lesz, mint a jelen kor. A brit védelmi minisztérium tanulmánya is arra hívja fel a figyelmet, hogy továbbra is fennáll a veszélye a nagyobb háború kirobbanásának, főleg ha arra gondolunk, hogy két vagy több felemelkedő hatalom rivalizálása általában valamilyen összecsapással végződött, „puskaporos hordókat” pedig már ma is bőven találunk a világban, melyek felrobbanása 2045-ig bármikor bekövetkezhet.

geopolitikai versenyfutás elsősorban az energiahordozók megszerzéséért folyt, 2050-re már a vízért folytatott küzdelem is legalább annyira lesz meghatározó. A vízhiány mellett az élelmiszerhiány is súlyos gondokat eredményezhet. Az ENSZ megállapítása szerint a Föld népessége olyan mértékben növekszik, hogy 2050-re elengedhetetlen a világ élelmiszertermelésének megduplázódása. Ennek hiányában, a jelenleg 1 milliárd főre tehető éhezők száma többszörösére fog emelkedni, amely globális elégedetlenséghez vezethet. A konfliktusok kezelésének módja is változni fog a jövőben. A Post-Crisis World Institute kutatása szerint az államok belső konfliktusainak megoldásában a jövőben is a tárgyalások és kompromisszumok keresése fogja játszani a legnagyobb szerepet. Ugyanakkor viszont, az ENSZ és a nemzetközi szervezetek alacsony hatékonysága miatt, illetve a világ multipolárissá válása miatt, mindezek legfőbb fórumát egyre inkább a civilizációs keretek fogják jelenteni. A civilizációk saját normákat és erre épülő szabályokat fognak létrehozni, amelyből a nemzetközi közösség hatását és beavatkozásait igyekeznek lecsökkenteni. A jövő háborúi A katonai szakértők világszerte különböző elméleteket gyártottak azzal kapcsolatban, hogy a technológiai fejlődést prognosztizálva a jövő háborúit vajon

milyen eszközökkel és módszerekkel fogják megvívni. 2016 nyarán a Georgetown University-n a hadsereg által megrendezett Mad Scienctist konferencián a 2050-ben várható stratégiai biztonsági környezet meghatározása volt a rendezvény témája. A résztvevők végül arra a következtetésre jutottak, hogy az évszázad közepén a haditechnikai eszközök megfelelő páncélelhárításának biztosítása fogja jelenteni az egyik legnagyobb problémát, tekintve a költségek emelkedését. Az amerikai védelmi minisztérium szakértői és a nemzetbiztonsággal foglalkozó kutatók által készített jelentés, amely a taktikai csatamező 2050-es állapotát vizsgálja, már jóval merészebb koncepciókkal állt elő. Konklúziója értelmében az embereket a robotok egyre nagyobb mértékben fogják kiszorítani a hadviselésből, az emberek már nem lesznek képesek szoros felügyelet alatt tartani azokat, inkább egyfajta döntőbírói szerepet fognak csupán betölteni a robotok küzdelmében. Katonákra persze továbbra is szükség lesz, ők viszont már a genetikai és biotechnológia rohamos fejlődésének köszönhetően ma még emberfelettinek tekintett képességekkel fognak rendelkezni. Az emberi test és a technika ötvözése következtében ugyanakkor egy olyan kiszámíthatatlan útra fog lépni az emberiség, melynek során a fejlődés mértékét és annak hatásait már nem is leszünk képesek kontrollálni, figyelmeztet a jelentés.

A potenciális háborús konfliktusok színterei Hagre professzor és kollégáinak kutatása alapján

(forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2237378/ Peace-time-Scientist-makes-bold-prediction-war-wane-halve-40-years.html)

A konfliktusok kirobbanásának lehetséges okai A Post-Crisis World Institute által készített szakértői közvélemény-kutatás szerint a világ legfontosabb problémája az erőforrások hiánya lesz, mert a Föld már nem lesz képes a népesség növekedésből származó igényekkel lépést tartani. Míg a 20. században a

153

2050 – A Párizsi Megállapodás

154

(Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát

155

2050 – A Párizsi Megállapodás

(Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát Szerző: Dr. Matolcsy György – a Magyar Nemzeti Bank elnöke

Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli önmagát, de gyakran rímel.” Sokszor a történelemtudományt élesen elkülönítjük és eltávolítjuk a kortárs politikától, száműzzük a múltba, amivel legértékesebb kincsétől fosztjuk meg: az önreflexiótól és a projekciótól. Pedig a párhuzamok és rímek – ahogy Santayana is figyelmeztet minket – elengedhetetlenek ahhoz, hogy a múlt hibáit elkerüljük és sikereit megismételjük. Egy gondolatkísérletre invitálom a kedves olvasókat, amelyben 33 évet utazunk előre az időben a távoli 2050-be, ahol a jövő történészei visszatekintve, a II. Harmincéves Háború korszakaként jellemzik majd a 21. század első felét.

Miért és mikor indult az új harmincéves háború? Az első háború szerkezetének tanulmányozása alapján az USA politikai és katonai tervező műhelyeiben legkésőbb 2000 körül született meg a javaslat, hogy meglehetősen hűen másolva az 1618 és 1648 közötti háborús konfliktust, indítsa el Amerika a második harmincéves háborút versenytársaival szemben. Ez a javaslat, majd döntés nem volt előzmények nélküli. Az USA már az 1970-es év elején szembetalálta magát azzal a dilemmával, hogy korábbi szövetségesei versenytársai, majd ellenfelei lettek a globális gazdasági és pénzügyi hatalom megtartása, illetve megszerzése terén. Japán és Németország legyőzött hatalmakból először politikai szövetségesek és gyenge gazdasági versenytársak lettek, majd egyre erősebb versenyben egyre jobban veszélyeztették Amerikai globális gazdasági szerepét. Nixon elnök 1971-ben eloldotta a dollárt az aranyalapról, ezzel lehetővé tette a később indított árfolyam- és kamatháborúkat. A szovjet vezetéssel megegyezve az 1970-es évtizedben két olajárrobbanást hajtottak végre, amelyek révén kiszívták Nyugat-Európa és Japán profitját, továbbá tőkéjét először az olajexportáló államokhoz, majd onnan az amerikai bankrendszerbe. Az olajháborúk csak részben érték el céljukat, mert Németország és Japán versenyképességi ugrással feldolgozta a magasabb szénhidrogén árakat.

A világ olajkészlete

A vesztfáliai béke 1648. 2050-ben már régóta befejeződött a második harmincéves háború, és az új kínai-amerikai konfliktus is véget ért. Míg az első harmincéves háborúban mintegy 400 évvel ezelőtt, a 17. század első felében Franciaország győzött a Habsburgok felett, a 21. század első harmadában megvívott második háborút Kína nyerte az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Az 1618 és 1648 közötti európai hadszíntereket érintett, a 2003 és 2033 között lezajlott második háború globális jellegű volt. Az első vezető hadszíntere egészen 1635-ig a Szent Római Birodalom volt, ide összpontosult lényegében valamennyi más európai hatalom hadi tevékenysége.

156

A második konfliktusban 2020-ig az Európai Unió volt a vezető hadszíntér, és ide koncentrálódott a többi globális hatalom háborúval kapcsolatos erőfeszítése. 1635 után az első nagy háború hosszú, záró francia szakaszában már nem a német területek jelentették a fő hadszínteret: a francia-spanyol konfliktus átrendezte a háború földrajzi vonalait. Így történt ez a 21. századi háborúval is: 2020 után már a háború fő hadszíntere áttolódott a globális tér amerikai-kínai ütközőzónáira, elsősorban Ázsiára, ezen belül is az északkelet-ázsiai övezetre. Forrás: BP Statistical Review, 2009

157

2050 – A Párizsi Megállapodás (Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát

Japánt az 1980-as évtized során több pénzügyi és tőzsdei támadással próbálták megállítani, tartósan azonban csak később, az 1990-es évtizedben és a 21. század első évtizedében egy hibás monetáris politikára való átállítással sikerült elérni a több évtizedes japán gazdasági stagnálást. Németországot a német-francia tengely európai integrációt erősítő döntései miatt nem tudták megállítani, ez csak az újraegyesítés közben sikerült, akkor is csak átmenetileg. A francia-német európrojekt azonban már az eddigiekhez képest is nagyobb fenyegetést jelentett az USA számára, hiszen a dollár világpénz szerepét vette célba. Ezt már nem lehetett a korábbi háborús eszköztárral kezelni: új forgatókönyv kellett. 2000 körül Amerika úgy döntött, hogy az új eszköztár az első harmincéves háború javított megismétlése lesz, amelynek végén a dollár nyer az euróval és a közben felemelkedő kínai nemzeti fizetőeszközzel szemben. Az USA számára már az euró megerősödése és a dollár mellé épülő globális valuta szerepe is kockázatot jelentett. Felrémlett azonban annak az elfogadhatatlan végkifejletnek a lehetősége, hogy az euró és a jüan összefognak, együtt leváltják a dollárt, ezzel az elveszített globális hegemón gazdasági szerepe mellett a globális pénzügyi hegemón szerep is elvész az USA számára. Ráadásul a 2000-ben bekövetkezett orosz politikai fordulat nyomán még az a végső fenyegetés is fellépett, hogy Európa, Oroszország és Kína együtt lépnek egy egységes Eurázsia felé. Az USA nemzetstratégiája szempontjából egy összefüggő eurázsiai kontinentális hatalom egzisztenciális fenyegetést jelentett. Hogyan lehet kezelni ezt az összetett kockázati helyzetet? Olyan forgatókönyv kellett, amely egyszerre fordítja vissza, illetve előzi meg az euró felemelkedését, az európai-orosz szövetség kialakulását, a kínai valuta felemelkedését, valamint az egységes eurázsiai kontinentális hatalmi szerkezet felépülését. Ezt csak háborús forgatókönyv képes megoldani, békés eszközökkel a kialakult integrációs folyamatokat már nem lehetett megállítani. Az amerikai tervező műhelyek rábukkantak az első, európai harmincéves háború történetére, és azt találták, hogy szerkezetében jól használható az összetett kihívás megválaszolására. Az első háború kettős jellegű volt: vallási és hatalmi érdekek mozgatták.

158

„Az amerikai tervező műhelyek rábukkantak az első, európai harmincéves háború történetére” A második is kettős jelleget nyert: a vallási köntös helyébe a globális valuták közötti nyílt küzdelem került, a korábbi nyílt hatalmi érdekeket pedig a demokrácia, civilizációk közötti harc, nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem leplével borították. Az első európai jellegét globálissá tágították, hiszen az európai történelem az elmúlt 400 évben globálissá tágult. Most, 2050-ben már pontosan látjuk, hogy lényegében azonos időbeli szakaszokat húztak az amerikai stratégák a második háborúban is, mint amit átélt Európa az első háború során. 2003-ban Amerika elindította hát az új harmincéves háborút. A 21. századi globális harmincéves háború lefutása Az új háború első hadszíntere is a későbbi háborús főhadszínterektől távol volt: akkor Csehország, most Afganisztán és Irak adták az első szakasz terepét. Akkor is, most is csak a második szakaszban ért el a hadviselés a fő hadszínterekre. Az 1618 és 1648 közötti első harmincéves háborúban a második szakaszt Dánia belépése hozta el, az akkori európai, ezen belül német protestánsok Dánia segítségével harcoltak a Habsburgok ellen. A 2003 és 2033 közötti második háborúban Nagy-Britannia segítette azokat az európai uniós tagállamokat, amelyek harcoltak a központosító brüsszeli törekvések ellen. Ahogy Dánia vereségével ért véget a második szakasz az 1630-as évek elejére, úgy a Brexit sikeres népszavazásával ért véget 2016-ban a 21. századi háború második szakasza. Ahogy Dánia kiesett a küzdelemből, úgy hagyta el a hadszínteret az Egyesült Királyság a 2016 utáni években. Majd ahogy Dánia helyére Svédország lépett be az első 30 éves háború harmadik szakaszában a protestánsok támogatójaként, úgy lépett be az Egyesült Királyság helyére Oroszország a küzdelembe. Ahogy Svédországnak nem volt érdeke egy erős, központosított és Habsburg szövetséghez tartozó Szent Római Birodalom, úgy Oroszországnak sem volt érdeke egy brüsszeli központosítású, amerikai szövetséghez tartozó, egységes Európai Unió. Ahogy akkor Svédország, a 21. század új konfliktusában Oroszország is azokat támogatta az

159

2050 – A Párizsi Megállapodás (Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát

uniós és más hadszíntereken, akik a központosítás helyett nemzetállamokat képviseltek, harcoltak a dollár egyedüli világvaluta szerepe ellen és egy Európa-Ázsia szövetségben gondolkodtak.

meggyengülve, de folytatta az északkelet-európai földrajzi sávban a harcot, úgy koncentrálta Oroszország 2017-től háborús erőfeszítéseit az Unió kelet és délkeleti régiójára, valamint az ezekkel határos Unión kívüli övezetekre.

2050-ben már világosan látjuk azt is, hogy 2019-re előállt az Európai Unióban az a helyzet, amit a Habsburggyőzelmek előállítottak 1634-ben a Szent Római Birodalomban. Az USA és szövetségesei olyan mértékben zilálták szét az európai integrációt, olyan mértékben gyengültek meg a vezető uniós tagállamok gazdaságai, olyan mértékben csökkentek az euró globális valuta szerepének lehetőségei, hogy elkerülhetetlenné vált egy új szereplő színrelépése. Az Unió globális küzdelem-

Kína egészen 2020-ig elkerülte, hogy közvetlenül és nyíltan bevonják az új globális háborúba. Ez következett a több ezer éves kínai stratégiából és filozófiából, például Szun Ce hagyatékából. Ám azokból a stratégiai elemzésekből is ezt a tanulságot vonta le a kínai vezetés, amelyek a 20. század nagy háborúit vizsgálták. Az 1914 és 1945 közötti „hosszú brit-német világháború” elemzéséből világosan kirajzolódott, hogy az USA oko-

ből való kiesése miatt 2020-ban Kína már nyíltan belépett az új globális harmincéves háborúba.

san felhasználta a két vezető hadviselő felet arra, hogy a Brit Birodalom örökébe lépjen.

Az új harmincéves konfliktus harmadik, orosz szakaszában, ahogy az első harmadik svéd szakaszában, a britek helyére lépő oroszok nem voltak képesek a maguk javára fordítani a teljes uniós hadszínteret, mert politikai eszközökben erősek voltak, de a gazdaságipénzügyi hadviselés eszközeiben gyengék. Az Európai Unió egészében nem, de régiós metszetben azonban folytatták a harcot. Ahogy Svédország 1632 után

Az 1920-as évektől a vezető amerikai konszernek és családok támogatták a nemzetiszocializmus felemelkedését, mert végig kívánták vinni a Brit Birodalom trónfosztását. Az első világháborúban még csak történelmi célja felét érte el Amerika, mert a Brit Birodalom meggyengült ugyan, de nem bomlott fel. Nagy-Britannia az akkori világ legnagyobb hitelezőjeként lépett be a világháborúba 1914-ben, majd a világ legnagyobb adósaként

lépett ki abból 1918-ban: megrogyott, de nem esett térdre. Kellett a második félidő, az 1939 és 1945 közötti szakasz, majd a brit gyarmatok függetlenedése és a brit világvaluta regionális valutává gyengülése. Amerika ipari termelése ugyan már 1890-ben meghaladta az együttes német, brit és francia ipari termelést, de az egyesülés történelmi energiáira építő, az 1870 utáni második ipari forradalomban jól teljesítő, tengeri flottát építő és demográfiai robbanással dinamizált Németországot minden későbbi ellenfele szerint meg kellett állítani. A Brit Birodalom számára ez létkérdés volt, de a többi európai történelmi versenytárs érdeke is ezt diktálta. Németországot csak egy nagy háborúval lehetett megállítani, a békés emelkedést más nem tudta megtörni. Kína stratégiája szintén a békés emelkedésre épült, és Németország sorsa is arra mutatatott, hogy el kell kerülni a nyílt és totális háborút Amerikával és szövetségeseivel.

160

2020-ig Kína először arra összpontosított, hogy minél több természeti erőforrás felett szerezzen kontrollt Afrikában és az amerikai kontinens déli felén, majd arra, hogy belső fejlődését minél jobban függetlenítse a globális beszerzési piacoktól. 2000 után fokozatosan építette fel baráti és szövetségi rendszerét globálisan, majd a britek kiválása után arra összpontosított, hogy megtartsa a korábban megkötött kínaiorosz szövetséget, és dinamizálja a korábban elindított kínai-európai peremegyüttműködést, amelyben Kína mellett 16 uniós és Unión kívüli közép-,kelet-, és dél-európai ország vett részt. Kína nyíltan valójában csak 2013-ban válaszolt a 10 évvel korábban indított amerikai harmincéves háború forgatókönyvére. Helyesen mérte fel, hogy a 21. századi új, már globális háborúban Amerika első célja az Európai Unió megállítása, ezen belül is az euró világvaluta felé emelkedésének a megtörése, van tehát ideje felkészülni a 2020 utáni nyílt küzdelemre Amerikával. 2013-ban Kína válasza a Selyemút koncepció meghirdetése volt, amely békés emelkedést ígért 64 országnak a globális háború helyett.

161

2050 – A Párizsi Megállapodás (Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát

2050-ben már jól ismerjük a végül sikert hozó Selyemutak történetét. 2013 után először nehezen indult az együttműködés, a szükséges infrastruktúrafejlesztésekhez a politikai akarat, a békés környezet, a koordináció és időnként a pénz is hiányzott egyik vagy másik útvonal esetében. A 2020 és 2033 közötti Kína-USA háború idején csak ott folytatódtak a korábbi építkezések, vagy indultak el újak, ahol az adott állam nem került egyértelmű amerikai szövetségbe. A 2033-ban megkötött Párizsi Békében, tehát a Vesztfália 2.0 Megállapodásban azonban minden hadviselő fél vállalta, hogy az aláíró 128 állam mindegyike maga dönt arról, hogy részt vesz-e a Selyemutak építésében, fenntartásában és használatában. Így 2033 után hirtelen nagy lendülettel épültek az utak és évről évre átlagosan 9%-kal nőtt a kereskedelem a 64 tagország között, valamint jelentősen nőtt a másik aláíró 64 ország, amelyek társult Selyemút-tagok lettek, kereskedelme a selymesekkel. Azonban 2033 után is időnként leállt a tengeri kereskedelem a Selyemutakon, mert az USA egyes időszakokban lezárta azokat a földrajzi kulcspontokat, amelyeken a tengeri kereskedelem átáramlott. Ez egészen az új amerikai-kínai háború befejezéséig tartott, most 2050ben még csak néhány éve élvezzük a szabad Selyemutak előnyeit. Feljavított forgatókönyvek – Amerikai történelmi upgrade

„Az USA számára kötelező volt a forgatókönyv feljavítása (történelmi upgrade), különben esélye sem volt a győzelemre” Az első harmincéves háború forgatókönyvét mind az USA, mind Kína folyamatosan finomította. Ez természetes Amerika részéről, hiszen az 1648-as Vesztfáliai Békében kimondták a Szent Római Birodalom belső egységeinek a szuverenitását. A Habsburg-ház nem szerezte meg a teljhatalmat a Birodalom felett, ahogy Európa felett sem. A hatalom és vallás összefonódása (akié a hatalom, azé a vallás), tehát a kormányzati és földtulajdonhoz kötött vallási meghatározás elve sem biztosított a katolikusoknak egyedüli vallásgyakorlást

162

a Birodalomban, még kevésbé Európában. Az USA számára kötelező volt a forgatókönyv feljavítása (történelmi upgrade), különben esélye sem volt a győzelemre. Az első ilyen finomítás a hadviselés erkölcsi alapjainak a megszilárdítása terén történt. A 2001-es 9/11 esemény megteremtette az érzelmi alapot az afganisztáni hadviseléshez, a nem-létező iraki tömegpusztító fegyverek pedig megadták az erkölcsi felhatalmazást az iraki háborúhoz. A második javítás az Európai Unió hadszínterén történt. Az USA által irányított IMF félrenézett, amikor az új közös fizetőeszközzel rendelkező déli eurózóna tagok – Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália és részben Franciaország – az euró bevezetése utáni első évtizedben tetemesen eladósodtak. Mind az állam, mind a lakosság, mind az üzleti szektor olyan adóssághegyet épített fel, amely a 2008 őszére időzített amerikai pénzügyi válság kirobbanása után hirtelen kezelhetetlenné vált. Brüsszel is hasonló szerepet töltött be ebben a stratégiai módosításban, mert a brüsszeli bürokrácia jelentős része valójában nem európai, hanem amerikai érdekeket képviselt már az európai integráció kezdetétől, majd az euró bevezetése után ez a jelleg még tovább erősödött. Akár az IMF, akár Brüsszel felől leállítható lett volna a déliek eladósodása, de épp ez volt az USA célja, hiszen ez volt háborús stratégiai finomítása. A harmadik finomítás a 2009-től alkalmazott uniós válságkezelés zsákutcába terelése volt. A 2008-as globális pénzügyi válságot – amely tervezett és időzített volt – az Unió épp olyan könnyen kezelhette volna, mint Amerika, de pont ellenkezője történt. A FED azonnal és hatékonyan mentette ki a pénzügyi szektort, ezzel az államot, a vállalatokat és a háztartásokat a válságból, az Európai Központi Bank késlekedett, és csak a költségvetések összeomlását tudta megelőzni, a hos�szú gazdasági stagnálást nem. Ma, 2050-ben amikor London és Sanghaj között félúton írjuk elemzésünket a világ mai állapotáról, meg kell emlékeznünk egy uniós tagállam, Magyarország sikeres, az Unió hivatalos ortodox válságkezelésével ellentétes megoldásáról. Éppen a magyar példa mutatja, hogy lehetett volna egyszerre kezelni a költségvetés és államadósság válságát, a foglalkoztatás és növekedés válságát, de ehhez nem hagyományos, ortodox válságkezelésre lett volna szükség, hanem arra, amit Magyarország követett 2010 és 2018 között: egy nem-hagyományos, úgynevezett unortodox gazdaságpolitikára.

A negyedik finomítást Amerika a lényegében legyőzött Európai Unió esetében 2014-ben lépte meg. Bár már padlón volt az uniós gazdasági és pénzügyi rendszer, de nem ismételte meg az első harmincéves háború 1629-es restitúciós politikáját: nem vett vissza mindent az Uniótól, ezen belül az eurózónától, amit visszavett a Birodalomban a protestánsoktól. Ez is jó lépés volt Amerika részéről, mert ahelyett, hogy az eurózóna lázadását erősítette volna, hagyta annak agóniáját. Görögországnak 2014 körül kellett volna kilépnie az euróövezetből, ehelyett Amerika belement a görög adósságok uniós intézményekbe történő átcsoportosításába, ami megoldani nem tudta az euró, ezen belül a görög euró válságát, de elhúzta a válságkezelést és állandósította annak politikai és társadalmi terheit. Az ötödik finomítást az USA a hátországban lépte meg. Az első harmincéves háború alapos elemzése nyomán az amerikai stratégák arra jutottak, hogy Spanyolország végül azért veszített Franciaországgal szemben, mert fellázadt a hátország. Katalónia és Portugália lázadása kétfrontos harcra kényszerítette a spanyolokat, a hátország jelentős katonai erőforrásokat kötött le, ez döntött végül. Az USA ezért Argentínában és Brazíliában politikai váltást ért el a 2010-es évtized közepén, ezzel képes volt koncentrálni a 2020-tól induló utolsó nagy küzdelemre, az új háború keretei között lefolyt Kína-Amerika konfliktusra. 2050-ből visszatekintve ez is jó lépésnek tűnik, mert 2020 után Amerikának minden erőforrására szüksége volt, hogy megküzdjön a folyamatosan erősödő Kínával. Argentína és Brazília korai pacifikálása – bár végül átmenetinek bizonyult, éppen azért, mert korán történt – csökkenthette az e térségekből Kína számára elérhető erőforrásokat A hatodik finomításra 2017-ben egy új amerikai elnök tett kísérletet. Az első harmincéves háború elemzése azt mutatta, hogy a Habsburgok számára a Birodalom északi területein a svédekkel folytatott háború nem hozott eredményt: végül Svédország jelentős területeket nyert saját erőfeszítései, valamint a Franciaországgal kötött szövetség sikere miatt. A Habsburgok számára valójában ezek nem voltak magterületek, hosszú távon nem voltak fenntarthatók, nem északon, hanem délen, valamint Közép-Európában volt a terjeszkedési területük. Egy amerikai elnök ezért 2017-ben megkísérelte felbontani a kínai-orosz szövetséget annak érdekében, hogy leválassza Oroszországot Kínáról. A történelemkönyvekből ismert a kísérlet sorsa. A 21. századi globális harmincéves háború amerikai stratégiája felől valóban nem volt magterület az Európai Unió keleti pereme, mi-

közben az orosz befolyás visszaállítása a közép- és kelet-európai régióban századunk Svédországának, tehát Oroszországnak egyik célja volt. A későbbi európai hatalmi struktúrák kialakulása szempontjából – ezt még most 2050-ben is csak vázlatosan látjuk – valóban Berlin és Varsó, mellette Budapest szerepe fontos, ahogy Bécs és Potsdam szerepe döntőnek bizonyult két új struktúra – az Osztrák Császárság és Poroszország – 3-400 évvel ezelőtti felemelkedésében. Kínai történelmi upgrade

„Kína felől nézve a világot, a kínai stratégia nem a globális hatalom megszerzésére irányult századunk első felében” Kína is sokat javított az első, 17. századi harmincéves háború francia stratégiáján. Kína felől nézve a világot a kínai stratégia nem a globális hatalom megszerzésére irányult századunk első felében. Kettős célja volt: folytatni a történelmi visszaemelkedést a 200-300 évvel ezelőtti vezető ázsiai szerepbe, valamint megelőzni, hogy lezárják az emelkedéséhez szükséges erőforrások áramlását Kína felé és Kína felől a világba. Az első javítást Kína a 2000-es évek elejétől indítja, még messze a második harmincéves háború előtt. A globális térben szövetségeket épít, hálókat alakít ki, ami még nem a háborús amerikai stratégiára válasz, hanem a Kínai Birodalom történelmi tapasztalatán alapszik. Kína történelmileg nem kifelé forduló hódító hatalom volt, hanem hatalmas belső erőforrásait használó, befelé forduló óriás. Történelmi tapasztalata azonban az, hogy kívülről többször meghódították: a külső hódítást tartja a legnagyobb veszélynek. Látható, hogy igen hatékony és nagyon gyors Kína visszaemelkedése e 200-300 évvel ezelőtti hatalmi és gazdasági pozícióba: a mérték és ütem azonban kiválthatja a globális hatalmat gyakorló USA emelkedést fékező, korlátozó lépéseit. Ezért helyezett különleges súlyt Kína az emelkedés gyors szakaszában, már 2000 és 2010 között, majd még erősebben 2010 és 2025 között a globális és regionális szövetségi és együttműködési hálók kialakítására.

163

2050 – A Párizsi Megállapodás (Vesztfáliai Béke 2.0) zárta századunk első harmadát

A második javítás a kínai-orosz kapcsolatok újraértelmezése volt a 2000-es évek elejétől. Kína számára logikus lépés volt az orosz szövetség felépítése, hiszen kockázatos lett volna egy hosszú északi front vállalása a 21. században, miközben potenciális konfliktusai inkább délen léphetnek fel. A kétfrontos harc elkerülése minden stratégia központi eleme. A kínai-orosz szövetség megkötésével Kína idejében megkötötte azt a megállapodást, amit az első harmincéves háború során kötött egymással Franciaország és Svédország. A 2017-es amerikai kísérlet ugyan megpróbálta ezt visszafordítani, de mint ismeretes, végül nem sikerült.

A negyedik javítás ebből eredt: a K+F, az IT és a legmodernebb katonai technológiák gyors és hatékony kiépítése. Ezt Kína már az 1990-es évtized elejétől elindította, de 2003 után felgyorsította, így lett képes a 2020-as évtizedben sikerrel megvívni az új harmincéves háborút, majd eredményesen részt venni a 2030 és 2033 közötti párizsi béketárgyalásokon. A javítás a korábbi francia merkantilista gazdaságpolitika továbbfejlesztése volt. Az 1618 és 1648 közötti első, európai harmincéves háborúban azért is győzött Franciaország a katonailag erősebb Habsburgok ellen, mert korszerűbb gazdaságpolitikát és pénzpolitikát vezetett be.

Kína harmadik javítása a belső, intenzív, emberi erő-

Ezt vette át Kína, de tovább is fejlesztette: világpénzzé

forrásra építő modernizáció előre hozása volt. 2010-ig elsősorban expanzív, a természeti erőforrásokra építő gazdasági fejlődést és globális kereskedelmi ugrást hajtott végre Kína. Ez elvileg folytatható lett volna a következő évtizedekben, de beleütközött néhány erős korlátba. Jelentkeztek a természeti és városi környezet romlásának korlátai, ezeket a belső társadalmi stabilitás érdekében is kezelni kellett. Ezt erősítette a 2003tól elinduló, a 21. századi harmincéves háború amerikai stratégiájára adható válaszok elemzése is: minden vezető háborús gazdasági ágazatban Kínának gyorsított ütemben kellett felépíteni az amerikai fejlettséggel legalább lépést tartó szintet.

emelte a kínai fizetőeszközt, szövetséges pénzügyi intézményeket hozott létre, jól használta a kínai vezető pénzügyi intézményeket és végig fenntartotta a magas megtakarítási hányadot a lakossági körben. Ezzel szemben az USA lényegében felélte pénzügyi erőforrásait, zéróhoz közeli lakossági megtakarítási hányadot tartott fenn, ciklikusan kimentette a ciklikusan jelentkező pénzügyi válságból vezető pénzügyi intézményeit. Az USA folyamatosan pénzügyi egyensúlytalansággal, Kína folyamatosan pénzügyi egyensúllyal viselt hadat, két ellentétes gazdaságpolitikával. Ez végül döntő hatással volt a második, globális harmincéves háború kimenetelére.

Yakulsk

Kirov

Perm

Moscow Hamburg Rotterdam / Antwerpen

Yekaterinburg Omsk

Novosibirsk

Berlin

Paris

Cologne Salzburg Münich Salzburg

Nuremb.

Krasnoyarsk Tayshet

Ulaanbaater Aktogay / Alataw Pass

Chop Budapest

Heihe

Irkutsk

Astana

Pardubice

Vienna

Skovorodino Chita

Warsaw Kiev

London Lille / Brussels

Északi korridor

Minsk

Harbin

Középső korridor

Ürümqi

Sofia

Istanbul

Tashkent Lop Nor

Khujand (Kokand)

Ankara

Antiochia

Rome

Damaskus Cairo

Wuwei

Niya

Teheran

Xian

Lianyungang

Taxila

Balkh (Bactra)

Shenyang / Fushun

Lanzhou

Holan (Kholan)

Yerevan Tabriz

Venice

Changchun

Bejing / Tianjin

Jlayuguan Samarkand

Vladivostok

Erenhot

Turpan

Belgrade Skopje

Tianshu / Guyvan

Mashhad

Zhengzhou

Xuzhou

Bagdhad

Nanjing

Shanghai

Wuhan Basra

Changsha / Zhuzhou

Déli korridor Karachi Tamluk

Hanoi

Barygaza

Masulipatam

A hatodik újítás a Selyemút, az Egy Övezet, Egy Út meghirdetése és kiépítése volt

164

Sevelskaya Gawan

Suifenhe

Saksaulkaya Alterau (New Sarai)

Khabarovsk

Manzhouli

Singarpore

Shenzhen / Hong Kong

A hatodik újítás a Selyemút, az Egy Övezet, Egy Út meghirdetése és kiépítése volt. Valójában ennek pszichológiai előnyei voltak Kína számára 2033-ig, a Párizsi Békéig. Víziót és reményt adtak további 63 országnak arra, hogy a Selyemutak megépülésével felgyorsíthatják gazdasági fejlődésüket. Nem lebecsülhető szerepe volt ennek az érzelmi, lelki, de racionális hatásnak Kína végső háborús győzelmében.

Az Európai Unió felbomlási folyamatát a Párizsi Béke véglegesítette, helyére egy laza Európai Gazdasági Övezet lépett. Az egyik régi térkép is szerepet játszott Európa sorsában a béketárgyalásokon, többen használták illusztrációnak arra, hogy eredetileg is milyen különböző volt Európa. Valójában új, nagy városállamok alakultak ki, részben a nemzeti és állami határok megőrzésével, részben azoktól elválva.

A Párizsi Béke / Vesztfália 2.0/ globális szerkezete

A Párizsi Béke igen szerteágazó dokumentum, ennek mélyebb elemzése meghaladja írásunk kereteit. Európa számára ezzel véget ért egy 200 éves korszak. Ennek kezdetén, 1820 után először globális hatalmi pozíciót ért el Európa, akkori európai nagyhatalmai révén. Majd

A 2030 és 2033 között Párizsban összeállított Párizsi Béke lezárta a 21. század első felének legjelentősebb és leghosszabb globális összeütközését, a második harmincéves háborút. A végül 2033-ban aláírt megállapodás kettős szerkezetű volt: lezárta a globális valuták harcát és véget vetett – átmenetileg – Amerika és Kína párviadalának. A dollár mellett végül az euró és a jüan, valamint a bitcoin is világvaluta lett: ezek használatát a szerződés részletesen szabályozta. Valójában három globális valutaövezet alakult ki: a dollár az angolszász államok közös valutája lett, az euró a Németország köré tömörült európai magországok közös valutája maradt, a jüan ázsiai globális/regionális valuta lett, miközben a három övezet fizetőeszközei egymás között átjárhatók maradtak. Az övezetek határain az államok szabadon használhatták saját nemzeti fizetőeszközüket és a három világvalutát egyaránt. A bitcoin megerősödött szerepe a három világvalutához képest korlátozott volt, de a többi nemzeti fizetőeszközhöz képest felértékelődött, mert globális tartalékvaluta lett.

a 20. század első felének nagy háborújában tönkretette ezt a hatalmi szerepet. Ezt a 20. század második felében Európa területén az USA és Oroszország elődje gyakorolta, később a globális Amerika birtokolta a század végén és a 21. század elején. A 21. századi globális, második harmincéves háború legnagyobb történelmi vesztese valójában az Európai Unióba tömörült országok csoportja volt. Visszafordult az európai integráció folyamata, és a 21. század egészében a korábbi Unió már nem játszott jelentős szerepet a globális politikai, gazdasági és pénzügyi folyamatokban. 2050-ből visszanézve a második harmincéves háború kitörésének okaira úgy látjuk, hogy az Európáért folytatott hatalmi harc jelentős szerepet játszott mind az USA, mind Kína stratégiájában. Ennek végső oka az volt, hogy a közepes hatalommá vált korábbi európai nagyhatalmak a 20. század végén, a 21. század elején rossz álmot álmodtak és hibás stratégiát alkottak. Globális hatalommá próbáltak válni együtt, hogy megismételjék egy századdal korábbi külön-külön is nagyhatalmi szerepüket. Ezzel kivívták az USA válaszát, majd a Kína-USA párviadal közben és után sem tudták megtalálni Európa új útját a jövő megnyerése felé. Európa bukásának oka az európai hübrisz, az európai nagyravágyás és önteltség volt, ami az európai emberbe oltott végtelenbe törő fausti akarat egyenes következménye. Ez emelte fel Európát az elmúlt 1000 év második felében, és ez vetett végett Európa megálmodott szerepének századunk, tehát a 21. század első harmadában. Európa új sorsa nem a globális hatalom megszerzése, hanem a globális tudás, tudomány és kultúra gazdagítása. Kívánjuk, hogy az új Európa ezt az álmot álmodja, és a végtelenbe törő fausti akaratot ennek gazdagítására használja.

165

szingularitás és szinkronicitás

166

167

szingularitás és szinkronicitás Szerző: Rózsás Tamás

„Ne felejts el a csillagokba nézni és nem a lábad elé, próbálj értelmet találni abban, amit látsz és megérteni miért létezik az univerzum. Légy kíváncsi.” Ez volt a világhírű tudós, Stephen Hawking üzenete a világ vezető kozmológusainak hetvenedik születésnapja alkalmából adott beszédében. Értelmet találni az életben, a nagyvilág és a szűkebb környezetünk történéseiben az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk. A legnehezebb munkát is könnyebben végezzük, a legnagyobb nehézségekkel is könnyebben nézünk szembe, ha megértjük azokat, ha értelmet találunk abban, hogy mi miért, miért éppen velünk, és miért éppen akkor történik?

A megértés ismerőssé teszi a dolgokat, otthonosabbá, könnyebbé a világban való eligazodást. A megértés olyan ismerős minták, egyszerű modellek felfedezését jelenti, amelyek segítenek feltárni az okokat, felismerni a dolgok mozgatórugóit, és ezáltal kiszámíthatóbbá, kevésbé bizonytalanná tenni a jövőt. Amikor azonban a jövőt akarjuk kiszámítani, a mintákat a múltban és a jelenben keressük, hiszen a jövő még nem történt meg, a jövőről nincsenek adataink. Hogyan határozza meg, ha meghatározza egyáltalán, a múlt a jövőt? Megismétli-e magát a történelem? Tudhatjuk-e előre az okokból a következményeket? Ezek a kérdések régóta foglalkoztatják az emberiséget, egyértelmű válasz azonban, mint látni fogjuk, nem nagyon adható. Mégis, ahogy az a fontos kérdésekkel lenni szokott, a válasz keresése sokszor akkor is közelebb visz az igazsághoz, segít megoldást találni aktuális problémáinkra, ha a feltett kérdésekre pontos és végleges válasz nem adható. Ciklusok A jövő kiszámításának legalapvetőbb és egyik legrégibb eszköze a naptár. Nem csak azért, mert ha a jövőről beszélünk, akkor az időről beszélünk, és az idő mérésében a vonalzónk a naptár. Azért is, mert a jövő előrejelzésével kapcsolatban az emberiség legrégebbi tapasztalatai a természet körforgásához, az évszakok változásához, az égitestek ciklikus

168

Gazdasági ciklusok tipológiája

A ciklus neve Kitchin készleteken alapuló ciklusa Juglar beruházási ciklusa Kuznyec infrastrukturális beruházási ciklusa Kondratyev-hullám

kutatásával és azonosításával sokan mások is foglalkoztak, a XX. század közepén pedig Joseph Schumpeter és mások a gazdasági ciklusok alábbiak szerinti tipologizálását javasolták azok periódus ideje szerint. A ciklusok elnevezése felfedezőjükre, vagy fő propagálójukra utal. A táblázatban nincs feltüntetve, de megjelenik természetesen a tipológiában a választások időpontjához kötődő választási ciklus is.

Periódusidő években 3-5 7-11 15-25 45-60

Kondratyev-ciklusok az 1800-as évektől napjainkig

mozgásához kötődik, a naptáron, mint időbeli vonalzón pedig az osztásközöket éppen ezek a ciklikus mozgások jelölik ki. Kézenfekvő tehát, hogy amikor a jövőt akarjuk előre jelezni, elsőként a múlt szabályszerűen visszatérő mintáit keressük. Az egyik legalapvetőbb ciklus a Föld keringése a Nap körül. Ez jelöli ki a naptárban az éveket, és ez határozza meg az évszakokat is. Az évszakokhoz igazodik azután a mezőgazdaság, amely a legalapvetőbb, a fizikai létfenntartás feltételeit jelentő szükségleteink kielégítéséhez termeli meg a javakat. Máris beláthatjuk, hogy a ciklikusság szükségszerűen jelen van a gazdaságban, azon keresztül pedig feltehetően a történelemben is. Az évszakok változása csak éven belüli előrejelzésre ad lehetőséget, ennél azonban sokszor szeretnénk távolabbra látni, ezért a gazdasági aktivitás szintjével kapcsolatban visszatérőek a kísérletek az ingadozás valamilyen szabályos ciklusra, vagy szabályos ciklusok eredőjére való visszavezetésére. Az egyik legkorábbi ilyen kísérlet William Stanley Jevonsé volt az 1880-as években. Jevons a XVIII. század elejétől tartó időszakot vizsgálva megfigyelte, hogy az általa kereskedelmi válságokként azonosított gyengébb időszakok a gazdaságban 9-12 évente, átlagosan 10,44 évente, visszatérnek. Jevons szerint a jelenség a napfolttevékenység ciklikusságának mezőgazdaságra gyakorolt hatásával lehetett kapcsolatban. Gazdasági ciklusok

A Kondratyev-ciklus évszakai

169

szingularitás és szinkronicitás

Történelmi távlatban a leginkább érdekes gazdasági ciklus kétségkívül a szuperciklusként, nagy hullámokként, hosszú hullámokként, K-hullámokként vagy hosszú gazdasági ciklusként is emlegetett Kondratyev-ciklus. Ebben a periódusok hossza átlagosan ötven év, amely azonban negyven és hatvan év között változhat. A ciklusok egymást váltó gyors növekedési periódusokból és viszonylag lassú növekedésű periódusokból állnak. Kondratyev, aki részt vett a Szovjetunió első ötéves tervének kidolgozásában, azokat a tényezőket elemezte, amelyek ösztönözhetnék a szovjet gazdaság növekedését. Ennek a munkának az eredményeit tette közzé 1926-ban megjelent Hosszú hullámok a gazdasági életben című jelentésében. A jelentést azonban Sztálin mezőgazdaság kollektivizálására irányuló tervei kritikájaként értékelték, ezért Kondratyevet 1928-ban leváltották a Gazdasági Tevékenységek Tanulmányainak Intézete éléről, 1930-ban a Gulagra küldték, 1938-ban pedig ítéletét halálos ítéletre módosították, amit vélhetően ugyanebben az évben végre is hajtottak. Kondratyev egy cikluson belül három fázist különböztetett meg: expanziót, stagnálást és visszaesést. Ma inkább négy fázisról beszélünk, amelyekről később lesz szó. Mivel Kondratyev az 1920-as években írt, elméletét a XIX. századra alkalmazta, és a következő ábrán látható ciklusokat azonosította. Az első két ciklus rendre 1790–1849-ig, illetve 1850–1896-ig tartott, és 1815-ben, illetve 1873-ban tetőzött. Kondratyev feltételezte, hogy 1896-ban egy harmadik ciklus is elkezdődött. Az ábra további ciklusai már később kerültek azonosításra. A cikluson belüli fellendülési és hanyatlási időszakokat a gazdasági élet különböző nézőpontjai szerint különböző folyamatok jellemzik, ezeket foglalja keretbe a következő ábra. Az ábra a ciklus szakaszait évszakokkal azonosítja, és végigköveti a cikluson belül a bizalom, az infláció, a hitelállomány, a kamatok és a beruházások alakulását. A Kondratyev-ciklus okaira több magyarázat is elterjedt. Az egyik szerint a ciklust a technikai innováció vezérli, egy másik demográfiai okokat lát a ciklusok mögött, egy harmadik pedig az adósságszint növekedését vagy csökkenését. A Kondratyev ciklus magyarázatára és a ciklusok hosszára vonatkozóan több újabb magyarázat is napvilágot látott. Közülük az egyik a következő technológiai ciklusokhoz köti a fellendülési és visszaesési periódusokat:

170

• Ipari forradalom – 1771 • Gőzgépek és vasút kora – 1829 • Acél és nehézgépészet kora – 1875 • A z olaj, az elektromosság, az autók és a tömegtermelés kora – 1908 • A z információ és telekommunikáció kora – 1971 Mind a Kondratyev-ciklus, mind a belőle származtatott hosszú gazdasági ciklusok jelentősége ugyan akkor valószínűleg inkább történeti, mint közgazdaságtudományi, a valódi üzleti ciklusokban pedig sem a szabályos periodicitást (akár a szabályosan rövidülő egymást követő ciklusokból állót), sem az egyes szakaszok időtartamában mutatkozó szabályosságot nem lehet felfedezni. Az üzleti ciklusok tehát csupán annyiban kiszámíthatóak, hogy szakaszaik azonosíthatók, az expanziót recesszió követi, a csúcspontok és a mélypontok váltják egymást. Az üzleti ciklus azonban nem egy szabályos, előre jelezhető, ismétlődő ciklus, mint a Hold fázisai. A szabályosnak tűnő mintákat a gazdasági aktivitás fluktuációját mutató grafikonokban azért látjuk, mert értelmet akarunk találni a véletlenben, az erre törekvő ember pedig hajlamos a gondolkodásában hangsúlyozni az adatokban lelt hasonlóságokat és figyelmen kívül hagyni a különbségeket. Az üzleti ciklusok tehát előrejelzésre legfeljebb esetlegesen és rövid távon használhatók. Általánosítva az üzleti ciklusok tanulságát a történelemre általában is elmondhatjuk, hogy nem kiszámítható, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem ismétli önmagát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt tapasztalatait nem használhatjuk fel a jelenben, vagy nem használhatjuk fel arra, hogy értelmes kísérletet tegyünk lehetséges jövőbeni forgatókönyvek átgondolására. A hasonló helyzetek ugyanis gyakran vezetnek hasonló eredményhez a gazdaságban is, és azokban a geopolitikai játszmákban is, amelyek az időben előre haladva a történelem szövetét alkotják. Az emberi gondolkodás ugyanis éppen azért olyan, amilyen, a maga csapdáival együtt, mert az analógiák segítenek eligazodni a világunkban, a gondolkodásunkat egyszerűsítések révén felgyorsító heurisztikák elég gyakran működnek ahhoz, hogy az azokra való támaszkodás a gondolkodásunkban összességében kifizetődő stratégia legyen. A Mark Twainnek tulajdonított mondás szerint ugyanis a történelem tehát nem ismétli meg magát, de rímel.

A változás természete A ciklikusság mellett a történelemmel és a fejlődéssel kapcsolatos lehetséges másik felfogás a többé-kevésbé folyamatos előrehaladásé. A két szemléletet akár kombinálhatjuk is úgy, hogy bizonyos időszakokban egyfajta állandóságot, esetleg ciklikus ismétlődéssel jellemezhető állandóságot feltételezünk, amit esetenként változások tarkítanak. A fejlődés és a történelem szempontjából kétségkívül ezek a változási időszakok az érdekesebbek, érdemes ezért a változások természetét külön is megnézni. Egy nagy és mélyreható változás gyakran megrázkódtatással jár. Részben azért, mert a változásokhoz alkalmazkodni kell, az alkalmazkodás pedig akkor is figyelmet igényel, ha a változás kedvező. Másrészt az alkalmazkodási folyamat gyakran csak kényszer hatására indul el, ezért a megrázkódtatásra szükség van ahhoz, hogy az alkalmazkodási folyamat elindulhasson. Az elmúlt két évtized bővelkedett jelentős eseményekben és megrázkódtatásokban, és olyan csendes mérföldkövekben is, amelyek ugyan önmagukban valójában nem jelentettek változást, de jó indikátorai voltak hosszabb ideje zajló, fontos folyamatoknak. Sokkok és mérföldkövek A szinte már világgazdasági katasztrófaként megélt pénzügyi válság és az azt követő gazdasági visszaesés ma az elemzők és döntéshozók minden figyelmét leköti. Hajlamosak vagyunk elfelejteni emiatt, hogy a Szovjetunió összeomlása csupán két évtizede volt. Ezt figyelembe véve, az utóbbi évek nagyobb eseményei a következők voltak: • Öbölháború (vagy első öbölháború, 1990-1991); • A Szovjetunió összeomlása (1991); • Maastrichti szerződés (1992); • Euró bevezetése számlapénzként (1999. január 1.); • Egyesült Államok elleni terrortámadások (2001. szeptember 11.); • Euró érmék és bankjegyek kibocsátása (2002. január 1.); • Iraki háború (vagy második öbölháború, 20032011); • Bioenergia lufi (2007-2008); • Pénzügyi válság (2007-2009).

A válogatás bizonyos mértékig önkényes, a felsorolt események ugyanakkor mind mélyebben zajló változásokra utalnak, így például a részben éppen az azt követő pénzügyi válság miatt ma már magunk mögött hagyott bioenergia lufi jelentősége jóval nagyobb a látszólagosnál. Ma már az sem kétséges, hogy az euró bevezetésére vonatkozó megállapodást is tartalmazó maastrichti szerződés szintén az elmúlt időszak egyik legfontosabb eseménye volt, gazdasági értelemben mindenképpen. Elhaladtunk az elmúlt húsz évben néhány olyan mérföldkő mellett is, amelyek önmagukban a kapott figyelemnél valójában lényegesen kevésbé fontosak, ugyanakkor valóban lényeges mélyebb folyamatokra irányították rá a figyelmet. Ezek közül néhány érdekesség a következő: • Kína, Japánt megelőzve, 2002-ben az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb gazdasága lett. Kína GDP-je ekkor az Egyesült Államokénak 34,9%-a volt, amely 2010-ben már az akkori amerikai GDP 69,8%-ára növekedett. • Kína megelőzte Japánt, és ezzel a világon a második lett a szélessávú internet-hozzáférések számában is. • A mobiltelefon-előfizetések számát tekintve Kína nem csupán világelső 747 millió előfizetéssel (2009-ben), de az országban több mint két és félszer annyi előfizetés van, mint az Egyesült Államokban (2009-ben 286 millió előfizetés). A második helyen az előfizetések számában 670 millió előfizetéssel (2010) India áll. • Kína világelső az autóeladásokban is. 2010-ben Kínában 17,2 millió autót adtak el, szemben az amerikai 11,5 millióval. • A patinás brit Jaguar és Land Rover márkákat az indiai Tata Industries vásárolta meg 2008-ban, a svéd Volvo pedig 2010-ben került a kínai Geely tulajdonába. 2012 nyarán pedig a szintén svéd Saab autógyár is egy kínai-japán konzorcium, a NEVS1 tulajdonába került. A vállalat a tervek szerint a Saab hagyományaira és technikai tudására támaszkodva a jövőben elektromos autókat fog gyártani. • A koreai Samsung 2012 elején átvette a vezetést az eladott mobiltelefonok számában a finn Nokiától, amely az első helyet még 1998-ban az amerikai Motorolától vette át. • Európában 1999. január 1-jével számlapénzként, 2002. január 1-jével pedig érmeként is megjelenik az euró. Az euró bevezetése csak látszólag nem illik a sorba, az ugyanis ugyanúgy egy hosszabb és fontosabb folyamat jól látható állomása, indikátora volt, mint a többi felsorolt esemény.

171

szingularitás és szinkronicitás

A változások dinamikáját bemutató változásgörbe

A változások szintjei A felszíni és a mélyebb változások viszonyát kön�nyebb áttekinteni, ha megpróbáljuk azokat a változási folyamat dinamikáját leíró, a következő ábrán bemutatott változásgörbén elhelyezni. Ha a változást a jelenleg zajló gazdasági válság szintjén értelmezzük, akkor sokknak az amerikai jelzálogpiac összeomlását tekinthetjük. Az amerikai kormányzati beavatkozás módja arra utal, hogy a kormányzat és a pénzügyi rendszer szereplői eleinte ragaszkodtak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a probléma gyors beavatkozással kezelhető és lokalizálható, de gyorsan kiderült, hogy az adósságválság sokkal általánosabb csupán az amerikai jelzálogpiac válságánál. Ebben a folyamatban ma körülbelül az érzelmi elfogadás és a gyakorlás vagy kísérletezés fázisainál tartunk, hiszen mára nagyrészt mindenütt szembenéztek a válsággal, de megoldások még nincsenek. A bemutatott változásgörbe egyébként optimista abban az értelemben, hogy nem szerepel rajta negatív forgatókönyv, vagyis a pozitív végkifejlet eszerint csak idő kérdése. Rossz hír, hogy ez az egyszerűség kedvéért lehagyott negatív forgatókönyv elméletileg minden változásnál létezik, és amíg nincsenek hatásos megoldások a mai válság kezelésére, addig nem lehetünk biztosak benne, hogy a végkifejlet kizárólag pozitív lehet. Lehetséges azonban a világban ma zajló változásokat egy másik lépték szerint, egy mélyebb szinten szemlélni. Eszerint a sokkot az 1950-es évek közepétől az 1960-as évek végéig tartó időszakra tehetjük, amikor a nyugati hatalmak úgy érzékelték, hogy a létüket fenyegető kommunista terjeszkedést nem tudják megállítani. A tagadás időszaka ezt követően a hetvenes évek közepéig tartott, amikor a vietnami háború lezárását és az 1973-as olajválság kirobbanását követően a nyugati hatalmak szembesültek

172

azzal, hogy katonai beavatkozásokkal nem tudják a kommunista terjeszkedést visszaszorítani. Ezt az időszakot jellemezték a két tábor között már az 1950es évek elejétől zajló kisebb nagyobb háborúk és fegyveres konfliktusok. A vietnami háború ezek közül azért emelkedik ki, mert az Egyesült Államok ott szenvedte legjelentősebb veszteségeit és szemben a koreai háborúval, a Nyugat Vietnam teljes területén elvesztette befolyását. A fontosabb sokk azonban az 1973-as olajárrobbanás volt, mivel a Nyugat ekkor szembesült azzal, hogy a közel-keleti szovjet terjeszkedést sem tudja Izrael megerősítésével kellőképpen ellensúlyozni, mert azzal egy táborba sodorja a szovjetekkel az olajexportáló arab országokat. Egy harmadik szinten, még távolabbról szemlélve a változást, azt mondhatjuk, hogy a sokk az első világháború volt, ekkor szembesült az emberiség először azzal, hogy a technika, amely kényelmesebbé teszi az életét, egyúttal alkalmas az elpusztítására is. Márpedig ha ez igaz, akkor szembe kell nézni azzal, hogy az erőforrások feletti osztozkodás, beleértve az újraelosztást is, nem lehet az alapja az emberiség fejlődésének, hiszen az háborúkhoz vezet, amelyek pedig a technika fejlődésének következtében elpusztíthatják az emberiséget. Először ismét a tagadás következett, hiszen a második világháborúban még egyszer megpróbáltuk ugyanazt. Nem véletlen, hogy éppen két kollektivista, más formában, de egyaránt újraelosztó ideológia jegyében. Ebben a léptékben a racionális megértés időszaka az 1950–1970-es évek időszakára tehető, az érzelmi elfogadás az 1980–1990-es évekre, az új évezred beköszöntével pedig a gyakorlás korszakát éljük, azaz új utakat és megoldásokat keresünk, amelyek azonban még nem tökéletesek. A változások különböző szintjeit sokan úgy értékelik, hogy napjainkban az események felgyorsultak, amihez korábban évtizedek kellettek, ahhoz ma csak néhány év vagy hónap. Ez részben igaz, hiszen a magasabb technológiai színvonal és a jóval nagyobb népesség gyorsabb technikai fejlődést tesz lehetővé. Egy-egy új technológia megjelenése és térhódítása pedig társadalmi változásokhoz is vezet. Ráadásul a technikai fejlődés egyre kevésbé mennyiségi, mint inkább minőségi fejlődést jelent. Gondoljunk például a számítógépekre vagy a telefonokra: jobb teljesítményhez egyre kevesebb nyersanyag és energia kell. A fejlesztés ugyan költséges, de a gyártás már fajlagosan egyre olcsóbb, ezért az újabb technológiák elterjedése is gyorsabbá válhat.

„A változások különböző szintjeit sokan úgy értékelik, hogy napjainkban az események felgyorsultak, amihez korábban évtizedek kellettek, ahhoz ma csak néhány év vagy hónap.” Más szempontból ugyanakkor ez a gyorsulás csak látszólagos. Az egyik ok, ami miatt a mai változásokat gyorsabbnak érzékeljük, az a látószögünk változása, amikor a történelem régi és közelmúltbeli eseményeit szemlélve léptéket váltunk. Ha hosszabb időre tekintünk vissza, akkor egy nagyobb időszakot kevésbé részletesen fogunk át a gondolkodásunkban, mint amikor a közelebbi múltra koncentrálunk. Emellett a mai változásokra sokkal szorosabban figyelünk, mert azok közvetlenül érintenek bennünket, azokat mi magunk éljük át. Amikor tehát a fókusz a jelenen van, sokkal élesebb a kép, a részleteket is jobban észrevesszük és jobban is értjük azokat, mint a távolabbi korok eseményeit. Ehhez járul még, hogy a ma zajló változásoknak még nem ismerjük a kimenetelét, míg a múltban lezajlott változásokét már igen. A múlt eseményei között ezért szelektálhatunk, utólag már tudjuk, mi volt valóban fontos és mi nem. A mai eseményekről nem mindig tudjuk, melyik válik majd fontossá, ezért azokkal kapcsolatban még minden olyan részlet fontos, amelyek közül sokat néhány évtized múlva már meg sem említünk. Ha pedig egy adott korszakkal kapcsolatban kevesebb részlettel kell foglalkoznunk, akkor azt kevésbé mozgalmasnak is látjuk. Végül azt is érdemes meggondolnunk, hogy valóban a változás sebessége az, ami változik, vagy inkább annak tartalma? A számítástechnikával kapcsolatban gyakran említik Moore törvényét, amely szerint az azonos áron elérhető számítási teljesítmény körülbelül kétévente megduplázódik. Ha a puszta számokat nézzük, mondhatjuk, hogy ez egy exponenciális, gyorsuló változás. De valóban ez a változás lényege, vagy inkább az, hogy ezentúl egy olyan világban élünk, amelyben Moore törvényének gyakorlati jelentősége

van, amivel ugyanúgy meg kell tanulnunk együtt élni, mint a gravitációval, vagy a nem emberi és állati erővel hajtott gépekkel? Ha így tekintünk a változásra, akkor beláthatjuk, hogy nem gyorsuló változások sorozatáról van valójában szó, hanem csupán egyetlen nagy átállási folyamat intenzív szakaszáról, amikor a következő korszak új paradigmáira meghatározó hatással lévő új technológiák széles körben elterjednek, és a gondolkodásunk egy régi paradigmarendszerről tömegesen egy újabbra vált. Ennek a szemléletnek a létjogosultságát támasztja alá az is, hogy bár az elmúlt századokban számos nagy technológiai váltáson keresztül mentünk, miközben az emberiség lélekszáma a sokszorosára növekedett, lényegében még mindig ugyanúgy sütjük a kenyeret, és még mindig megértjük az ókori görög drámákban ábrázolt emberi viszonyokat. Kísérletek a változások okainak magyarázatára A gazdasági és történelmi változások okainak magyarázatára és dinamikájának előrejelzésére tett kísérleteket három fő csoportba sorolhatjuk. Az egyik csoportba a változásokat ciklusokra, gazdaság esetében gazdasági ciklusokra visszavezető magyarázatok tartoznak. Ezek fő jellemzője, hogy a változások mögött eredőjükben periodikusan ható erőket tételeznek fel, és a ciklikusságot törvényszerűnek, elkerülhetetlennek tartják. A gazdasági ciklusok közül leginkább a 4 éves ciklusidejű Kitchin-ciklus, a 10 év körüli ciklusidejű Juglarciklus és az 50-60 éves ciklusidejű Kondratyev-ciklus a legismertebbek. Emellett gazdasági ciklusokon, illetve azok hatásainak korrekcióján alapul Keynes gazdaságpolitikai modellje is. Ennek a változásokat a ciklikusságra visszavezető gondolkodásnak az alapja a természetben megfigyelt ciklikusság, az évszakok változása, a bolygók mozgása, az élőlények életciklusai lehetnek. Az emberiség ezeket a hétköznapi megfigyeléseket ősidők óta próbálja a gazdaság és társadalom változásaira általánosítani, általános érvényűvé tenni. A ciklikusság gondolata nem véletlenül ilyen erős napjainkban is. A világ periodikus megújulásának gondolata valójában az emberiség történetének leghosszabb forradalmával, a mezőgazdaság kialakulásával és térnyerésével együtt terjedt el már az újkőkortól fogva. A másik csoportba a legkifejezőbben talán világvége forgatókönyveknek nevezhető magyarázatok tartoznak. Ezek egy-egy korszak éppen tapasztalt

173

szingularitás és szinkronicitás

változásait az ismert világrend teljes összeomlásával és valamilyen teljesen új világrend felépülésével magyarázzák, szintén törvényszerűnek és elkerülhetetlennek tartva a totális átalakulást. Utólag ezek a magyarázatok rendszerint már kevésbé érdekesek, mégis szinte menetrendszerűen felbukkannak az éppen zajló gazdasági és társadalmi változások magyarázatai között. Ennek az eszkatologikus gondolkodásnak a jól ismert példái a 2012-es évhez kötődő maja világvége jóslat, vagy az ősi özönvíz mítoszok. Ezek a példák talán mai szemmel túlzónak tűnnek, a kapitalizmus végét és valami megfoghatatlan, teljesen új világrend közelgő eljövetelét emlegető jóslatok azonban lényegében ugyanezek megfelelői modern nyelvezetben. Az aktuális világrend elkerülhetetlen pusztulásának víziója azonban nem új motívum az emberiség gondolkodásában. A világvége, mint a világ újjászületésének előfeltétele már ötezer évvel ezelőtt, a mezopotámiai vallásokban is elterjedt motívum volt. A vízözön motívum például már a sumer és akkád vallásban is jelen volt, a Gilgames-eposzban

szereplő változat és a Bibliából ismert változat hasonlósága pedig arra utal, hogy a Közel-Keleten emberemlékezet óta ismert ősi forrásból származik mindkét leírás. Végül a harmadik csoportba az első kettőt kombináló és egyúttal azok szélsőségességét mérséklő evolúciós-revolúciós modellek tartoznak. Ezek lényege, hogy a fejlődést lassú és fokozatos evolúciós, és gyorsan lezajló nagy változásokat hozó revolúciós szakaszokra osztják, amelyek visszatérő jelleggel követik, illetve váltják egymást. Nyilvánvaló hiányosságai ellenére a fenti megközelítések mindegyikének megvan a maga létjogosultsága, a bennük kifejeződő szélsőséges leegyszerűsítés pedig gyakran inkább az érthetőséget és a megoldás sürgetését szolgálja, mint a tárgyilagos elemzést és tényszerű tudományos magyarázatot. Túlzásaiktól eltekintve ezek a modellek többé-kevésbé jól leírják, illetve szemléletessé teszik a változások dinamikáját, azonban semmit nem mondanak az okokról. Nagyon fontos ezért, hogy ezeket inkább korábbi

Az evolúció hat korszaka Kurzweil szerint tapasztalataink szemléletesség érdekében túlzó összefoglalásának tekintsük, mint a dolgokat irányító törvényszerűségeknek. Használjuk őket a változások irányításában, kimenetelének javításában, de ne tekintsük azokat az életünket kívülről eleve meghatározó tényezőknek.

„A ma zajló változások értékelésében tehát érdemes a szélsőséges magyarázatok helyett inkább egy arany középutat követni.” A ma zajló változások értékelésében tehát érdemes a szélsőséges magyarázatok helyett inkább egy arany középutat követni. Ennek megfelelően az életünkben egyébként mindig jelen lévő változások manapság tapasztalt megnövekedett intenzitása a szokásosnál mélyebb, alaposabb változásokat jelez, de semmiképpen nem világvégét, még egyfajta az emberiségre váró misztikus újjászületéssel sem. Nem is ciklikusak ugyanakkor a ma tapasztalt változások abban az értelemben, hogy csupán esetleg egybeeső gazdasági ciklusok miatti mennyiségi változásokról lenne szó, vagy valamilyen korábbi világrendhez való visszatérésről. Az átalakulások valóságosak, a várható változások több szempontból jelentősek, de

174

nem valami elháríthatatlan katasztrófára kell számítani. A valódi ok sokkal inkább az, hogy több területen nagyjából egyszerre érett meg az idő a komolyabb változásra, például technikai váltásra, paradigmaváltásra, új szemlélet és megoldások bevezetésére. Az egyidejűség részben a dolgok természetéből, összefüggéseiből fakad, részben véletlen, de ennek azon túl, hogy a megoldások keresése a kevésbé intenzív időszakokhoz képest valamivel több gondolkodást és erőfeszítést igényel, nincs jelentősége. Szingularitás A gyorsuló fejlődés a várható változásokkal szemben sokakban riadalmat kelt, aminek két fő forrása a Föld erőforrásainak visszafordíthatatlan kimerülésétől, és a technológia ellenőrizhetetlenné válásától való félelem. E két aggodalom egyidejű kezelésére ezért a technológiai fejlődés várható irányával és hatásaival kapcsolatban érdemes egy extrém forgatókönyvet áttekinteni, amit Ray Kurzweil ír le az általa szingularitásnak nevezett jelenséggel kapcsolatban. Kurzweil szerint míg az emberi gondolkodás a környezetét lineáris modellekben írja le, a valóságban a bennünket körülvevő világ változásai exponenciálisak, azaz állandóan gyorsuló üteműek. Amikor az előttünk álló változások üteme annyira felgyorsul, hogy azok eredményét egy bizonyos időben viszonylag közeli ponton, az eseményhorizonton túl nem tudjuk megbízhatóan előre látni, akkor beszélünk Szingularitásról. A Szingularitás Kurzweil forgatókönyvében egy olyan

175

jövőbeni periódus, amely alatt a technológiai változás olyan gyors és mélyen ható lesz, hogy az emberi élet ennek következtében visszafordíthatatlanul átalakul. A Szingularitás ugyanakkor nem utópisztikus és nem is anti-utópisztikus. Nem kell tehát egy minden értelemben teljesen új világot feltételeznünk, bár környezetünk és gondolkodásmódunk alapvető változására számítani kell. Ezzel együtt a Szingularitás illeszkedik egy tágabban értelmezett evolúció történetébe, amely a szerző szerint a következő ábrán bemutatott hat korszakra osztható. Az egyes korszakok fő jellemzői a következőképpen foglalhatók össze: • Első korszak: Fizika és kémia. Az információ egyszerű struktúrákban, az anyag és energia által alkotott mintákban tárolódik. Bár az anyag és energia digitális vagy analóg természetéről nincs egyetértés, azt tudjuk, hogy az atomi struktúrák diszkrét (egységekben megjelenő, elkülönült, nem folytonos) információt tárolnak. Mai léptékkel az evolúció rendkívül lassú, a világegyetemet irányító szabályok ugyanakkor biztosítják a növekvő rendezettség és komplexitás irányába mutató evolúciót. • Második korszak: Biológia és a DNS. Az információt a DNS, a biológiai örökítő anyag hordozza. Ebben a korszakban a szén alapú molekulák egyre bonyolultabb struktúrákat alkotnak, végül létrehozva az önmaguk másolásához szükséges anyagot. A DNS az információt digitális formában tárolja. • Harmadik korszak: Agyak. Az információ idegrendszeri mintákban tárolódik. Minden korszak paradigmaváltással jár az információtárolásban, az előző korszak eredményeit a következő korszak felhasználja építőelemként. A harmadik korszak az első állatok mintafelismerő képességének kialakulásával kezdődött, az ember pedig végül képessé vált a minták alapján mentális modelleket alkotni, újratervezni a világot elméjében, és ezeket az elgondolásokat véghezvinni. • Negyedik korszak: Technológia. Az információt a hardver- és szoftverkonfigurációk hordozzák. A korszakot az ember által létrehozott technológia fejlődése jellemzi, amely az egyszerű eszközöktől eljutott a kifinomult minták érzékelésére, tárolására, és kiértékelésére alkalmas számítástechnikai és kommunikációs eszközökig. Míg a legfejlettebb emlősök százezer évenként körülbelül 16 cm3-rel növelték agytérfogatukat, a számítógépek számítási kapacitásai ma körülbelül egyévenként megduplázódnak. A biológiai fejlődés és a technológia fejlődés mérföldköveit vizsgálva ugyanakkor a kezdetektől megfigyelhető az állandóan gyorsuló ütemű, exponenciális fejlődés. 176

• Ötödik korszak: Az emberi intelligencia és az emberi technológia egybeolvadása. A biológia módszerei az (exponenciálisan növekvő) emberi technológia bázisára. Az egybeolvadás révén az agyunkban tárolt hatalmas mennyiségű tudás egyesül a miénknél sokkal nagyobb számítási kapacitású, sebességű, és információ megosztó képességű technológiával. A Szingularitás az ötödik korszakban megkezdődik, az ember-gép civilizáció túlhalad az emberi agy kapacitási korlátain. A Szingularitás ezzel kiteljesíti intelligenciánkat és kreativitásunkat, ugyanakkor pusztító hajlamaink hatását is felerősíti. • Hatodik korszak: A világegyetem felébred. A világegyetem anyagi és energiamintái intelligens folyamatokkal és tudással telítődnek. A biológiai eredetű intelligencia a Szingularitás utóhatásaként, az anyagi és energiastruktúrák átrendezésével megkezdi a környezetében lévő anyag és energia kitöltését. Hogy civilizációnk a világegyetem többi részét gyorsan vagy lassan tölti be kreativitásával és intelligenciájával, az annak megváltoztathatatlanságától függ, a hatodik korszak azonban az üres anyagnak az intelligencia hordozójává történő átalakításának korszaka, amely egyben a világegyetem Szingularitásnak végső eredménye is. A Szingularitás pontos következményei, megvál-

„A fejlődés tehát alapvetően kiteljesíti az emberi boldogság és az emberi élet lehetőségeit, ugyanakkor mindez az új civilizáció intelligenciájának csupán töredékét köti le.” tozott életünk ma még előre láthatatlan, azonban legfontosabb jellemzői absztrakciós képességünkre támaszkodva előre láthatók. A gépek bizonyos értelemben emberivé válnak, megjelenik bennük az emberihez hasonló intelligencia. Civilizációnk ugyanakkor a gépek és a technológia intelligenciájának hatalmas léptékű növekedése ellenére megmarad emberinek, hiszen ennek az intelligenciának az eredete is biológiai eredetű. A fejlődés tehát alapvetően kiteljesíti az emberi boldogság és az emberi élet lehetőségeit, ugyanakkor mindez az új civilizáció intelligenciájának csupán töredékét köti le. Kurzweil nem rendel konkrét időpontokat vagy

időtávokat a még előttünk álló korszakokhoz, ugyanakkor a változások exponenciális természetére hivatkozva amellett érvel, hogy azok időben nagyon közeliek. A hétköznapokban alkalmazott technológiák szintjén a szerző három fő területet emel ki, ahol a legtöbb fontos változás várható: a genetika, a nanotechnológia és a robotika területeit. A szerző a változások hatásait tekintve alapvetően optimista, habár azt ő is elismeri, hogy az új technológiák új felelősségekkel és új veszélyekkel is járnak. Ha az új technikai vagy evolúciós korszakra úgy tekintünk, mint amelyiknek fő jellemzője az egy-egy technológia korábban megszokott egyeduralmával szemben maga a gyakori változás és a folyamatos változtatás képessége, akkor a technológiák terén sem várható az emberi életet minden vonatkozásában alapjaiban felforgató változás, kilátásaink pedig technológiai szempontból alapvetően kedvezőek. Szinkronicitás Az oksági axióma szerint az univerzumban mindennek oka van, tehát minden valaminek a következménye. Ezt az állítást már Platón is megfogalmazta és a keleti vallások, a hinduizmus, taoizmus és buddhizmus karma fogalma is ezt jelenti. A dolgokat, eseményeket, történéseket tehát közvetve vagy közvetlenül az okok és okozatok láncolata köti össze. A svájci pszichiáter és pszichológus, Carl Gustav Jung szerint azonban a dolgokat nem csak ok-okozati láncolat kötheti össze, hanem azok jelentése is. A jelentésük révén egymáshoz kapcsolódó dolgoknak, eseményeknek nem kell szükségképpen oksági viszonyban lenniük, a köztük lévő, oksági viszony hiányában másképp csak a véletlen különös játékaként magyarázható kapcsolat azonban mégis lényeges lehet. Az ilyen kapcsolatokat, véletlennek látszó, de jelentőségteljes egybeeséseket nevezte Jung szinkronicitásnak. Harminc év amely megrázta a világot – A kvantum-

Wolfgang Paulira kimondottan igaz volt ez az állítás olyannyira, hogy elég volt belépnie egy laboratóriumba, máris tönkrement valami. Egyszer J. Franck professzor göttingeni laboratóriumában egy atomfizikai jelenségek tanulmányozásához használt bonyolult műszer minden megmagyarázható ok nélkül tönkrement, pedig Pauli a közelben sem volt. Franck professzor az esetről humoros levelet írt Paulinak Zürichbe, aki nem sokkal később egy Dániában feladott levélben válaszolt neki, amelyben leírta, hogy éppen meglátogatta Niels Bohrt, és amikor az eset történt Franck laboratóriumában, akkor a vonata éppen Göttingenben vesztegelt. Szintén a szinkronicitás példái azok a gyakran említett esetek is, amikor egy óra megáll tulajdonosa halálának időpontjában, vagy szeretteink haláluk pillanatában „kapcsolatba lépnek” velünk vagy „meglátogatnak” bennünket gondolatainkban. Synchronicity című, 1960-ban megjelent esszéjében Jung bemutatja a svéd vallási vezető, Emmanuel Swedenborg példáját is, aki 1759-ben Göteborgban számolt be az ottani városi hatóságoknak egy látomásáról, amelyben egy stockholmi tűzesetet látott. Stockholmban abban az időpontban valóban tűz volt, Swedenborg és a tűzeset között azonban látszólag nem volt semmilyen magyarázható kapcsolat. Jung szerint a látomás arra volt visszavezethető, hogy a tűz Swedenborgban magában is égett.

„Harminc év amely megrázta a világot”

A Jung fenti példáját cikkében idéző Storm két 1987ben H. Wilmer által leírt esetet is idéz. Az egyik a neves angol színész, Anthony Hopkins esete, aki A lány Petrovkából című film vezető szerepének elnyerése után sikertelenül próbálta a film alapját képező regényt megvásárolni. Egy nap azonban a Leicester Square-en áthaladva egy padon észrevett egy elhagyott könyvet: A lány Petrovkából volt az. A forgatás alatt Hopkins megismerkedett a regény írójával, George Feiferrel, aki elmondta neki, hogy nincs már példánya a saját regényéből. Az utolsó darabot odaadta egy barátjának, aki Londonban elveszítette azt. Hopkins megmutatta Feifernek a padon talált példányt, az iró pedig felismerte abban saját kezű megjegyzéseit.

elmélet története című, 1966-ban megjelent könyvében a neves fizikus George Gamow egy humoros példát ír le a szinkronicitásra, amit annak kulcsfigurája után Pauli-hatásnak nevez. Az anekdota szerint közismert, hogy az elméleti fizikusok ügyetlenül bánnak a kísérleti berendezésekkel, gyakran elrontják, összetörik azokat. A kiváló elméleti fizikusra,

A Wilmer által leírt másik esetben egy asszony egy pipát adott férjének születésnapjára. A férj elment sétálni, és leült egy padra egy parkban. A mellette ülő férfi ugyanolyan pipát szívott, és később kiderült, hogy ő is a feleségétől kapta azt a születésnapjára. A két férfi születésnapja egy napra esett és ugyanaz volt a keresztnevük is. Wilmer szerint azonban ez nem 177

szingularitás és szinkronicitás

volt szinkronisztikus esemény, mert az egybeesésnek magán az egybeesésen túl nem volt jelentősége. A jelentés nélküli véletlen egybeesés tehát nem tartozik a szinkronicitás körébe. Hogyan határozhatjuk meg tehát a szinkronicitást pontosan? Jung szerint két vagy több esemény akkor alkot szinkronicitást, ha azok között valamilyen jelentőségteljes kapcsolat, jelentőségteljes asszociáció van, de nincs oksági kapcsolat. További feltétel, hogy a szinkronisztikus események nem csupán véletlenszerű egybeesések, habár általában azoknak látszanak. Természetesen ez a jelentőségteljesség, mint a szinkronicitás meghatározó eleme, csak akkor ismerhető fel, ha egy bizonyos tartalom a pszichében tudatossá válik éppen akkor, amikor egy annak megfelelő esemény a fizikai világban is tudatossá válik. Gyakorlati értelemben csak ekkor beszélhetünk szinkronicitásról. Elméletileg azonban, Jung szerint, a szinkronisztikus esemény akkor is szinkronisztikus marad, ha jelentőségét nem ismerjük fel. A szinkronisztikus események azonosításában azonban nem árt az óvatosság, hiszen azokkal kapcsolatban legalább kétféle hibát könnyen elkövethetünk. Az első, gyakorlati szempontból kevésbé jelentős hiba, amikor az események között valójában van oksági kapcsolat, legfeljebb az rejtve marad annak közvetett jellege miatt. Gyakorlati szempontból ez a hiba azért kevésbé érdekes, mert az események között valóban van kapcsolat, legfeljebb nem szinkronicitásról, hanem oksági kapcsolatról beszélhetünk. A hidegháború első évtizedeinek amerikai külpolitikája egyik meghatározó eleme volt az a feltételezés, hogy Moszkva és Peking külpolitikája mögött szoros koordináció van, Peking lépéseit tulajdonképpen Moszkvából irányítják. Ha az amerikaiak tudatában lettek volna a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kölcsönös bizalmatlanságnak és a szovjet katonai beavatkozástól való kínai félelemnek, akkor tudhatták volna, hogy nem is járhattak volna messzebb a valóságtól. Ennek a téves feltételezésnek volt a következménye nagy részben a koreai és a vietnami háború is. Az Egyesült Államok a kínai befolyásszerzést mindkét ország esetében azért értékelte saját biztonsága szempontjából a valóságosnál sokkal veszélyesebbnek, mert feltételezte, hogy Kínán keresztül Ázsiában valójában a Szovjetunió terjeszkedik miközben a két

178

kommunista hatalom sokkal inkább rivalizált, mint együttműködött egymással. A fenti példából látható, hogy fontos felismernünk azokat az eseteket, amikor a szinkronicitás, az egybeeső események jelentésen keresztüli kapcsolata csak látszólagos. Ennek első lépése az, hogy tudatában legyünk annak, hogy ez előfordulhat, azaz különös véletlenek valóban léteznek. Ha ilyen hamis szinkronicitással találkozunk, az is hasznunkra lehet azonban abban, hogy segíthet megérteni önmagunkat, feltárni azokat a szubjektív, belső okokat, amelyek miatt szeretnénk, ha a dolgok között összefüggés lenne. Azt is fontos emellett szem előtt tartani, hogy a szinkronicitás a fogalom bevezetője, Jung szerint pszichés folyamat abban az értelemben, hogy a szinkronisztikus eseményekben mindig az emberi psziché kerül kapcsolatba a külvilággal. Egy a középkori alkimistáktól kölcsönzött fogalmat használva, a szinkronicitás – az egymással oksági kapcsolatban nem álló egybeesések megtapasztalása – egy unus mundas pillanat. Az unus mundas azaz egy világ arra utal, hogy a kézzelfogható külvilág és a belső események, például az álmok, ötletek, gondolatok között egy mélyebb egység létezik. A szinkronicitásnak ebben a felfogásban három típusa létezik. Az első típusban egy belső pszichés esemény áll jelentésbeli kapcsolatban egy egyidejűleg történő külső eseménnyel, amellyel azonban nem áll oksági kapcsolatban. A második típusban egy belső pszichés esemény egy távoli eseménnyel áll kapcsolatban. A harmadik esetben pedig szintén egy belső pszichés esemény egy időben távol eső másik eseménnyel áll jelentésbeli kapcsolatban. Az utóbbi két típusba tartozó szinkronisztikus események természetesen csak utólag azonosíthatók. A szinkronicitás fogalma szoros kapcsolatban van Jungnak az emberi psziché szerkezetéről alkotott elméletével. Jung szerint a psziché legmélyebb rétege a kollektív tudattalan, amelyen minden ember együtt osztozik. Ezt a réteget az ösztönös viselkedés archetípusnak nevezett mintái alkotják. Az archetípusok sosem figyelhetők meg közvetlenül és nem válnak tudatossá, hanem egyfajta forráskódként működnek olyan külsőbb manifesztációkhoz, mint a szimbólumok, mítoszok, és vallások. Szinkronisztikus események akkor következnek be, amikor egy archetípus aktiválódik, azaz különösen erős hatást gyakorol tudatos viselkedésünkre vagy gondolatainkra. Ez legvalószínűbben olyankor fordul elő, amikor az

adott személy valamilyen krízist él át, vagy valami érzelmileg erőteljesen leköti. Amikor ehhez a krízishez vagy figyelmi lekötöttséghez a tudatossági küszöb csökkenése társul, adottá válnak a feltételek a szinkronisztikus esemény bekövetkezéséhez.

„Honnan tudjuk tehát, hogy egy különös egybeesésnek mikor van jelentősége és mikor nincs?” Honnan tudjuk tehát, hogy egy különös egybeesésnek mikor van jelentősége és mikor nincs? Hogyan tudunk biztosan különbséget tenni a valóban csupán véletlen egybeesés és a szinkronisztikus egybeesés között? Biztos módszer igazából nincs, de azért van néhány mankó, amire támaszkodhatunk. Az első az, ha megpróbáljuk a megérzésünket, hipotézisünket tudományos módszerekkel ellenőrizni. Előfordulhat, hogy az oksági kapcsolat létezik, csak nem triviális, de az események közötti kapcsolat valós. Ha ilyen tudományosan igazolható kapcsolatot nem találunk, akkor segítségünkre lehet az őszinte önvizsgálat: mennyire és miért szeretnénk, ha a két megfigyelt dolog között lenne a véletlen egybeesésen túl is kapcsolat? Mekkora szerepet játszhat az erre irányuló vágyunk abban, hogy az egybeesést jelentőségteljesnek ítéljük? Előfordulhat, hogy a dolgok közötti nem oksági, de jelentőségteljes kapcsolatot, azaz a szinkronicitást sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudjuk. Ilyenkor arra lehetünk utalva, hogy elkezdjünk cselekedni a vélt vagy valós összefüggés alapján, de közben célszerű figyelnünk és nyitottnak maradnunk a változtatásra, helyesbítésre, annak gyors felismerésére és elfogadására, ha esetleg tévedtünk. A hibák elkerülésében tehát az lehet a segítségünkre, ha ismerjük a környezetünket és önmagunkat. Mert ahogy Szun Ce, az i.e. VI. század kínai hadművésze fogalmaz „aki ismeri az ellenséget és önmagát, az száz csatában sem kerül veszélybe. Aki nem ismeri az ellenséget, ám ismeri önmagát, egyszer győz, másszor kudarcot vall. Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved.”

Kiszámítható-e a jövő? Az előzőekben arról volt szó, hogyan magyarázhatjuk vagy próbáljuk magyarázni a világ változásait, eseményeit, és azok összefüggéseit. Szó volt ciklusokról, a változási folyamat szakaszairól, gyorsuló változásról és annak következményeiről, paradigmákról, és az oksági kapcsolatokon túli összefüggésekről is. Mélyebb értelemben valójában azt kerestük, hogyan ismerhető meg a világ, mennyire ismerhető meg, és megismerhető-e a maga teljességében és összetett és kifinomult összefüggésrendszerében egyáltalán? Gyakorlati szempontból lényegében azt kerestük, hogy kiszámítható-e a jövő, van-e biztos módja a tévedések, hibák, csapdák elkerülésének, előre jelezhetjük-e a történelmet? A modellek és az analógiák segítenek értelmezni és megérteni egy helyzetet, segítenek csökkenteni a bizonytalanságot és elkerülni legalább azokat a hibákat, amelyeket korábban már elkövettünk. De a modell- és paradigma választás felelőssége mindig a miénk akkor is, ha arra sincs mindig érvényes és biztos szabály, hogy mikor hogyan válasszunk a megközelítések és paradigmák között. Gödel tétele, és annak a bizonytalanság csökkentésére, a jövő kiszámíthatóságára vonatkozó következménye tehát rossz hír. Ugyanakkor mégis egyúttal jó hír is, mert éppen ezért lesz a döntésekhez szükség mindig emberekre, emberi megérzésre, leleményre, intuíciókra és ismétlődő próbálkozásokra. Úgy is mondhatnánk, hogy az élet éppen attól szép és emberi, hogy kiszámíthatatlan, bizonytalan, kockázatos és néha nehéz, azaz éppen azok miatt a dolgok miatt érdemes élni, amikre nincs könnyű válasz, vagy egyáltalán nincs válasz, mert ez az élet maga, a többi csak matematika. A változások természetének áttekintését Stephen Hawking gondolataival kezdtük. Fejezzük be a gondolatsort azzal, hogy befejezzük Hawking idézett gondolatát: „Ne felejts el a csillagokba nézni és nem a lábad elé, próbálj értelmet találni abban, amit látsz és megérteni miért létezik az univerzum. Légy kíváncsi. Bármilyen nehéznek tűnik is az élet, mindig van valami, amit tenni tudsz, és amiben sikeres lehetsz. Ami számít, hogy csak ne add fel.”

179

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

180

181

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

A napkutatás legújabb eredményeinek kapcsolata az ökológikus civilizációval Szerző: Grandpierre Attila

Életünk kozmikus alapja: a Nap. Az elmúlt négy évtizedben a naptevékenység eredetéről olyan tények láttak napvilágot, amelyek a Nap kozmikus élőlény voltának felismeréséhez, a Héliosz-elmélethez vezettek. Ennek kidolgozásához olyan tudományos világképre volt szükség, amely megalapozza az élet és az öntudat egzakt tudományát és összhangot teremt az anyag, az élet és az öntudat között. Ez az átfogó világkép különös módon meglepő egyezések egyedülálló sorozatát mutatja az ősi kínai filozófiával, és tudományos alapul szolgálhat az ökológiai civilizáció felépítéséhez.

Azt gondolhatnánk, hogy életünket alapvetően a közvetlen anyagi viszonyok határozzák meg: a táplálkozás, a légzés, a tájékozódás, a közlekedés látszólag közvetlen környezetünktől függnek. Meglepő módon azonban az élet létrejöttében, fenntartásában, irányításában nem a közvetlen, de még nem is a tágabb földi környezetünk, hanem egy égi tényező játszik fontos szerepet, mégpedig 150 millió kilométer távolságból: a Nap. Ezen a messzi égitesten jöttek létre azok a folyamatok, amelyek lehetővé tették a földi élet megszületését, az ember megjelenését a Világegyetemben. Mostanáig minden külön, erre a kérdésre irányuló vizsgálat nélkül kétségtelennek tekintették, hogy a Nap fizikai természetű. Ennek megfelelően, az elfogadott tudományos vélekedés szerint a Nap egy „magenergiát termelő izzó gázgömb” (Ridpath 1997, 450). Ez a közkeletű nézet azonban az utóbbi időben egyre több oldalról érkező bizonyítékok súlya alatt átértékelésre szorul. Kétségtelen, hogy a napfizikusok sokat tudnak a Napról. Egyvalamit azonban sehogyan sem tudnak megmagyarázni, és ez a naptevékenység. Négy évtizedes kutatásaim a naptevékenység eredete és

182

végső okai után arra az eredményre vezettek, hogy a naptevékenység során a Nap milliárdszor gyorsabban változik, mint az a standard napmodell alapján várható. Milyen folyamat képes a Nap mágneses terét a fizikailag várthoz képest milliárdszorosan felgyorsítani? Még különösebb, hogy ez a milliárdszorosan felgyorsult változás ahelyett, hogy lassan kiegyenlítődne és elhalna, ahogy a fizikai törvények előírják, folyamatosan újratermelődik. E változások magyarázatához olyan dinamóra van szükség, amelynek létrejötte a napfizika egyik legnagyobb misztériuma. Nem véletlenül. A dinamó rendkívül bonyolult gép, amelynek létrejötte figyelemre méltó tudást, magas színvonalú mérnöki teljesítményt igényel. Jedlik Ányos 1861-ben találta fel Faraday és Maxwell elektromágneses elmélete alapján. Hogyan képes a Nap ilyen dinamót létrehozni? E kérdések közelebbi vizsgálata vezetett el a naptevékenység új elméletének, a Héliosz-elméletnek a kidolgozásához. Ennek az elméletnek több előrejelzése már beigazolódott, s úgy tűnik, komolyan kell venni. A naptevékenység többmilliárdszoros felgyorsításáért kétségkívül a mágneses tereket a Nap belsejében magukkal szállító anyagáramlások a felelősek. Ezek

az anyagmozgások a mágneses tereket összegyűrik, kisimítják, eloszlatják, mégpedig, írd és mondd, több milliárdszor (!) gyorsabban, mint az a csillagszerkezet egyenleteiből adódna. Ilyesmit a Földön csak az élővilágban tapasztalunk. Az élő szervezetben ugyanis a biokémiai reakciók sok milliárdszor gyorsabban zajlanak le, mint laboratóriumi körülmények között, a kémcsőben. Ez az első jele annak, hogy a fizikai közelítés nem lehet elegendő a naptevékenység értelmezésére. Kutatásaim évtizedei alatt egész sor új tudományág fejlődött ki, amelyek egészen új értelmezési ös�szefüggést kínálnak a Nap teljesebb megértéséhez. A múlt században Bauer Ervin által kidolgozott elméleti biológiáról nemrég kiderült, hogy ez a biológia egyetlen válfaja, amely előre lép a modern tudomány fejlődésének főútján, és a fizika legnagyobb felismeréseit megőrizve és továbbfejlesztve hozta létre az élet egyetemes alapelven felépülő elméletét. Nemcsak az elméleti fizika eszköztárát fejlesztettem tovább, hanem egyben eljutottam a kvantumfizika továbbfejlesztéséhez is. A kvantumfizikában ugyanis központi szerepet játszik az észlelő, és így rá van utalva az észlelők általános elméletére, ahogy ezt Henry Stapp, a kvantumfizika atyja, Werner Heisenberg egykori közvetlen munkatársa is felismerte és e sorok szerzőjével megvitatta. A kvantumfizika továbbfejlesztésével nyert elméleti biológia a kvantumfizika után következő nagy dobásnak tekinthető. Felismertem, hogy a Bauer Ervin által kidolgozott biológia alapelve a fizika alapelvének kiterjesztése az élet birodalmába, s még mélyebben áthatja a Világegyetemet, mint a fizikai. Ezért a Világegyetem alapvetően nem fizikainak, hanem biológiainak tekinthető. S ha a Világegyetem alapvetően biológiai természetű, akkor a Nap is lehet alapvetően biológiai természetű. Célunk az, hogy felülvizsgáljuk a Napról alkotott pár száz éves képet. Annál is inkább, mert időközben létrejött az információ-elmélet. Ha ezt figyelembe vesszük a Nap vizsgálatánál, felmerülhet, hogy a napfény nemcsak fénye és hője, hanem információ-tartalma révén is lényeges szerepet játszhat a földi élet kifejlődésében. Létrejött az antropikus, magyarul emberelvű, de valójában életelvű kozmológia, amely azokon a tényeken alapszik, hogy a fizikai egyenletekben szereplő állandók, a fénysebesség, az atomok tömege, a fizikai kölcsönhatások erőssége stb. mind a lehetséges értékek azon viszonylag szűk tartományába

esnek, amely kedvez az élet kifejlődésének. Ma már általánosan elfogadott, hogy az életnek kedvező, életbarát Világegyetemben élünk. Ha pedig az egész Világegyetem életbarát, akkor a Nap is életbarát lehet, ideje tehát a Napot ebből az új nézőpontból is megvizsgálni. Ettől függetlenül kifejlődött az asztrobiológia tudománya is, és a modern tudomány egyik leggyorsabban fejlődő ágává vált. Az asztrobiológia a Világegyetem és az élet kapcsolatát vizsgáló tudomány, a Nobel-díjas Christian de Duve megállapításán nyugszik: az élet kozmikus parancs, bele van írva a természettörvényekbe, ezért mindenhol azonnal létrejön, ahol a feltételek megfelelőek, ahol pedig még nem, ott is efelé haladnak a folyamatok. Ha pedig a Világegyetemben mindenhol az élet felé haladnak a folyamatok, akkor már csak az a kérdés, a Napon milyen mértékben érvényesülnek ezek az élet felé haladó folyamatok.

„A Föld számára a legnagyobb természeti erőforrás a Nap.” Mindezek jelentőségét tovább erősíti, hogy – szintén mindezektől függetlenül – megszületett a Gaiaelmélet. James Lovelock felfedezte, hogy a Föld önszabályozó rendszer, mert úgy szabályozza a légkör, a földkéreg és a bioszféra változásait, hogy ennek eredményeképpen a környezeti feltételek az élet számára a lehető legkedvezőbb tartomány közelében maradjanak. Ha a Naprendszer egyik bolygója, a Föld önszabályozó, élő rendszer, akkor még inkább időszerű megvizsgálni a Napon lezajló folyamatokat is ebből a szempontból. Mindettől függetlenül az emberiség mai helyzete, az ökológiai válság is elkerülhetetlenné teszi egész világképünk újraértékelését, a Természet felértékelését. A Föld számára a legnagyobb természeti erőforrás a Nap. A mai energiafogyasztási ütem mellett egymillió év alatt fogyaszt az emberiség annyi energiát, amennyit a Nap egy mp alatt megtermel. Egyes előrejelzések szerint 15, mások szerint 30 éven belül a napenergia válik a legnagyobb, ráadásul környezetbarát, megújuló, kimeríthetetlen energiaforrássá. Spanyolország egy kis csücskének betelepítése napelemekkel lehetővé tenné egész Európa energiaellátásának biztosítását. A Nap mindennapi életünk központi szereplőjévé lép elő, és ez ugyancsak felértékeli a Napot.

183

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

A naptevékenység eredete A mai csillagászat Napunknak csak a statikus, viszonylag állandó oldalát tudja leírni. Van azonban Napunknak egy másik, sokkal izgalmasabb és tudományosan mindmáig megmagyarázatlan oldala is: a naptevékenység (1. kép).

1. kép. A naptevékenység által aktív, mozgó, forró körzetek és sötét napfoltok jelennek meg a Nap felszínén. A napfoltokat a Nap belsejében fellépő anyagáramlások hozzák a felszínre. A napfoltokban a mágneses tér jóval erősebb, mint környezetükben, ezért bennük ritkább az anyag és így sötétebbnek látszanak. A nagy napkitörések többnyire a két napfoltot összekötő, felfelé kitüremkedő, hurok alakú mágneses erővonal-köteg tetején lépnek fel. De mi indítja be az anyagáramlásokat?

A naptevékenység manapság népszerű elmélete szerint a napkitörések a Nap külső légkörében jönnek létre, a földi légkör villámaihoz hasonló kisülési jelenségként. Ezzel szemben kimutattam, hogy a naptevékenység inkább a vulkáni tevékenységhez hasonlítható. Mélyen a Nap belsejéből kell kiindulnia, mert a légkörben nincs sem elegendő anyag, sem energia a naptevékenységhez, és ezek a Nap-légköri „napvillámok” nem is lennének képesek a Nap felszíne alatti mágneses tereket ciklikusan változtatni. A naptevékenység szükségképpen belülről, a Nap mélyéből ered. Kimutattam, hogy a Nap forgási energiája a földrengésekhez hasonlóan a Nap belsejének egy-egy pontszerű körzetében szabadul fel időnként, amikor a Nap forgását fékező bolygóközi

184

tér miatt az egyre növekvő feszültségek kipattannak. A vulkáni magmához hasonlóan a napmag pontszerű körzetében hirtelen felszabaduló forgási energia ezt a pontszerű körzetet nagyon magas hőmérsékletre fűti. Észrevettem egy lényeges körülményt. Amikor ez a forró körzet a Nap energiatermelő magjában jön létre, a magreakciók is bekapcsolódnak a fűtésbe. A magreakciók magasabb hőmérsékleten felgyorsulnak, energiatermelésük meghatványozódik. Amikor a Nap mélyében egy körzet forróbbá válik, akkor a magasabb hőmérséklet miatt a magreakciók gyorsabban termelik az energiát. Ha gyorsabban termelik az energiát, akkor ott még melegebb lesz, ami még tovább gyorsítja az energiatermelést – és így tovább! Létrejön egy önmagát gyorsító, robbanásszerűen fűtő körzet. Ez a körzet robbanásszerűen tágul mindaddig, amíg a tágulása miatt rá ható felhajtóerő az egész forró buborékot ki nem röpíti a Nap magjából a Nap felszíne felé. A Nap felszíne felé tartó útján a felhajtóerő miatt az egyre nagyobb sebességre gyorsuló forró buborék egyre hidegebb körzetekbe jut. A számításaim szerint éppen a Nap felszíne közelében éri el a forró buborék egyre növekvő sebessége a felszín felé egyre csökkenő hangsebességet, és ekkor hangrobbanás lép fel. A hangrobbanásban a forró buborék energiája átadódik egy felfelé kilövődő nagy energiájú részecskenyalábnak. Ez a nagy energiájú részecskenyaláb a Nap légkörében kifelé haladva egyszer csak beleütközik a forró buborék által a felszínre szállított mágneses erővonalak alkotta erővonal-köteg tetejébe, és itt a nagy energiájú részecskék hirtelen lefékeződése vezet az erős fényfelvillanással járó napkitörésre, a fler-re. Napvillámok helyett inkább napvulkánokról van szó. Elméletem, amelyet Ágoston Gábor numerikus számításainak segítségével részletesen kidolgoztunk, felkeltette Robert Ehrlich, az amerikai George Mason Egyetem professzorának figyelmét. Számításaink ugyanis azt jelezték, hogy a napmagban termelődő forró buborékok olyan hőhullámokat is termelnek, amelyek millió évekig élnek. Mivel 11 évenként termelődnek, ezért ezek a hőhullámok a Nap belsejében terjedve lassan összeadódnak, és így egymás hatását erősítve a napmag egészét is képesek felmelegíteni. Ehrlich számításai szerint ezeknek a hőhullámoknak köszönhetően a napmag hőmérséklete hullámzik, 100 ezer és 41 ezer éves periódussal változik. Ez az eredmény azért került a New Scientist címlapjára és vált kisebb tudományos

világszenzációvá, mert éppen ez a 100 ezer és 41 ezer éves ciklus az, ami a földi jégkorszakok két legjelentősebb periódusa. A földi jégkorszakok tehát a napmag lüktetésével állhatnak szoros kapcsolatban. A Nap maga hozza létre a dinamót, a naptevékenység motorját A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan képesek ezek az anyagáramlások a mágneses tereket megtermelni. Ahhoz, hogy az anyag mozgási energiája mágneses energiává alakulhasson, dinamóra van szükség. A dinamó az elektromos motor fordítottja, mert a motor az elektromos áramot alakítja át mozgási energiává (2. kép).

2. kép. A dinamó egy bonyolult gép, amelyben a mágnesezett alkatrészek egymáshoz viszonyított elmozdulása elektromágneses teret termel. Pulley – csiga, electromagnets – elektromágnesek, armature windings – tekercselt forgórész, brushes – kefék, commutator – váltó. A napfizikusok szerint a dinamó az asztrofizika egyik igazán nagy „misztériuma” (Carpenter et al., 2005).

Mivel sem motort, sem dinamót nem könnyű megtervezni, ilyen dinamó nem jöhet létre fizikai úton. A dinamót a Földön vagy ember hozza létre, vagy az élő sejtek, hiszen a sejtekben molekuláris gépek termelődnek. De ha a Földön csak élő szervezet hozhatja létre a dinamót, akkor hogyan létezhet, hogy a Nap 11 évenként létrehozza, majd eltünteti s újra létrehozza saját dinamóját, ráadásul szilárd alkatrészek nélkül, képlékeny anyagból?

A naptevékenység eredetének vizsgálata ezen a szálon, a dinamó kapcsán is ahhoz a kérdéshez vezetett: lehet, hogy a Nap is élő? Ahhoz, hogy ezt megalapozottan tudjuk eldönteni, egzakt biológiára van szükség. Magyar kutatóként szerencsére rendelkezésemre állt Bauer Ervin elméleti biológiája, amely máig csak magyar és orosz nyelven jelent meg. A Bauer-elv kimondja, hogy az élő rendszerek munkavégzésének az a megkülönböztető ismertetőjegye, hogy munkavégző képességük megújítására irányul. Ehhez különleges hatékonyságra, szervezettségre, és az energiakülönbségeket újra feltöltő folyamatok rendkívüli felgyorsítására van szükség. Az élő szervezetek alapelve a termodinamikai kiegyenlítődéssel ellenkező irányú folyamatok törvényszerű fellépésben jelentkezik. A biológia egyetemes alapelve, ahogy azt Bauer Ervin matematikai alakban is megfogalmazta, az asztrobiológia felfedezései révén perdöntő tapasztalati bizonyítékokat kapott (Bauer 1967, Grandpierre 2007). Az élet mint kozmikus jelenség jelentős mértékben anyag-független, nem a szénhez, fehérjékhez, DNShez kötött, mert lényege nem az anyagi hordozóiban rejlik, hanem az élőlény viselkedésében. Minden élőlény viselkedésében szükségképpen és törvényszerűen jelen kell lennie az élet fenntartására irányuló tevékenységnek. Ezt az egyetemes élettörvényt adja meg a biológia egyetemes alapelve, amely kimondja, hogy minden élőlény minden pillanatban minden energiáját annak az egyensúlynak a beállta ellenére fordítja, amelynek az adott kezdeti feltételekkel a fizikai törvények hatására be kellene állnia (Bauer 1967, 51; Grandpierre, Chopra and Kafatos 2014). Ha pedig a biológia alapelve az egész Világegyetemet áthatja, akkor a Napot is át kell hatnia. Az élet alaptörvénye a feltöltő változások törvénye. Ezeket a biológiai folyamatokat, amelyek a fizikai változásokkal ellenkező irányúak, ösztönösen maga az élőlény kezdeményezi. Hogyan képes az élőlény maga kezdeményezni saját viselkedését? A fizikai okok kizárólagosságához szoktatott gondolkodásunk számára ezt nehéz világosan megérteni. A cselekvés és a történés közötti különbség éppen abban rejlik, hogy a fizikai történés merőben fizikai okok, a külső körülmények és a tehetetlenség hatására zajlik le. Ezzel szemben a cselekvés attól cselekvés, hogy eltér a történéstől, mert maga az élőlény biológiai okot hoz létre és ezen biológiai okok irányítják a cselekvés lefolyását. Nemrég munkatársammal együtt részletesen kidolgoztuk a

185

biológiai önállóság elméletét (Grandpierre 2012, Grandpierre and Kafatos 2012, 2013). A biológiai önállóság azon a képességünkön alapszik, hogy élőlényként képesek vagyunk biológiailag irányítható energiával rendelkezni. A híd a biológiai okok és a fizikai okok között a döntésképesség. Döntéseink révén válnak biológiai céljaink fizikai valósággá. A biológiai okok a fizika világába csak a kvantumfizika határozatlansági törvénye által jelzett határok között léphetnek be. Ezek a határok látszólag parányiak, hiszen az elemi részecskék életére vonatkoznak. A kvantumfizika határozatlansági törvénye megengedi a biológia okok beavatkozását a fizikai világba, a határozatlansági összefüggés adta keretek között.

szerint a Nap képes a bolygók rendkívül parányi hatásait belső viszonyainak megfelelő alakulása esetén rendkívüli mértékben felerősíteni. A bolygóhatások egyfajta kulcsingerként lépnek fel, kiváltva a naprengéseket, a forgási energia hirtelen, pontszerű felszabadulását a napmagban (Grandpierre 1990, 1996a,b). A naprengések hipocentrumában forró buborékok képződnek, amelyek a felszínre képesek emelkedni, és ott kiváltják a felszíni naptevékenységet. Előrejelzésünket, amely szerint a napmagban termonukleáris elfutás lép fel, többen megerősítették (Hiremath 2010, Haubold and Kumar 2011, Scafetta 2012, Yndestad and Solheim 2016). Hasonlóan, előrejelzésünket, amely szerint a napmagban forró

De mivel minden egyes elemi részecskéhez tartozik egy parányi határozatlanság, és az elemi részecskék száma az élőlényekben csillagászati számmal mérhető, sok kicsi sokra megy, és így a még oly parányi kvantumhatások is jelentős eltérésre vezetnek a fizikai testek és az élőlények viselkedése között.

buborékok jönnek létre, többen alátámasztották (Wolff and Donovan 2007, Wolff 2009).

Átfogó kép a naptevékenységről A Héliosz-elmélet (Grandpierre 2015a, b) kimutatta, hogy a Nap saját szerveződési szintjéről indítja a kvantumszintű beavatkozásokat, mégpedig éppen olyan módon, hogy ezek az életelvnek megfelelő eredményre vezessenek. A naptevékenység lényege éppen az, hogy a Nap energiáit folyamatosan mozgósítja, mégpedig éppen olyan rendkívül különleges módon, hogy az energiamozgósító tevékenység feltételei folyamatosan újratermelődjenek. A Nap energiaváltozásai, azaz a Nap munkavégzése éppen olyan, hogy a lehető legnagyobb munkavégzést tegye lehetővé. A Nap azért indít be folyamatosan kvantumszintű beavatkozásokat a napmagban, hogy ott éppen olyan dinamó jöjjön létre, amely a naptevékenységhez szükséges mágneses tereket megtermelje, az anyagáramlásokat és a mágneses tér változásait összehangolja, egységesen megszervezze. Bizonyítékok figyelemre méltó sorozatára bukkantunk, amelyek azt jelzik, hogy a Nap maga kezdeményezi és szervezi meg tevékenységét. Elméletünk numerikus szimulációval is alátámasztott, részletesen kidolgozott változata a Héliosz-elmélet nevet kapta (Grandpierre 1990, 1996a,b, 1998, 2004, 2015a,b). A napmag dinamikai folyamatainak felfedezésére vonatkozó néhány előrejelzésünk már beigazolódott. A naptevékenység új elméletének előrejelzése

186

Négy évtizedes kutatásaim szerint a naptevékenységet maga a Nap kezdeményezi biológiai célok, saját tevékenységének fenntartása érdekében. Kutatásaim váratlan eredményre vezettek: olyan új képet alkottak a Napról, amely szerint a Nap élőlény, vagyis hasonló ahhoz az ősi nézethez, amely szerint a Nap: Napisten, Héliosz. A Héliosz-elméletről írt könyvem angol nyelvű kéziratát elolvasva James Lovelock, a brit tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, aki Gaia című világhírű könyvével megalapozta a Föld élő voltának elméletét, ezekkel a szavakkal ajánlja a Héliosz-elméletet az olvasónak: „Ez egy ragyogó könyv, melyből a mi saját csillagunk, a Nap fényessége ragyog ránk. A komoly tudós számára alapmű a Naprendszer tudományában.” A Héliosz-elmélet tapasztalati ellenőrzésére alkalmas kísérlet: a szolárium-kísérlet Minden fény információt hordoz. Amennyiben a Nap élő szervezet, akkor a napfény a Nap élő voltáról is hordozhat információt. Ekkor a napfény biológiai információtartalma miatt a földi élet számára többletet jelenthet. Minden bizonnyal a földi élet fennállásának négymilliárd éve alatt megtanulta hasznosítani a napfény biológiai információtartalmát – ha van ilyen. Terveztünk egy kísérletet, amellyel tapasztalati úton ellenőrizni lehet a Héliosz-elmélet egy, a Nap biológiai természetéből fakadó előrejelzését. Az üvegházban a paradicsom mindent megkap, ami a fizikai szemléletben számít: bővelkedik tápanyagban és energiában, valósággal optimális környezeti feltételeket biztosítanak számára. Hozzá képest a

„vadon” termő, vagyis szabadtéri paradicsom élete csupa nélkülözésnek, viszontagságnak és hányattatásnak tűnhet. Mégis a szabadtéri paradicsom sokkal zamatosabb, élettani hatása sokkal kedvezőbb, mint üvegházban felnevelt, „civilizált” műtársáé! Valami hiányzik, mert ha csak az anyag és az energia számítana, akkor az üvegházi paradicsomnak minden szempontból felül kellene múlnia „vad” társát. Ennek viszont nagyon sok megfigyelés ellentmond. Valami hiányzik, és ez a valami, egyebek mellett, az információ lehet – egy olyan biológiai információ, amely képes szerepet játszani az élet kibontakozásában, a paradicsom kifejlődésében. Mindez pedig kísérletekkel megerősíthető vagy cáfolható. Ha a Nap él, akkor a napfény hiányában, egy szoláriumban felnevelt paradicsom

vitamin-, flavonoid- és zamatanyag-tartalma még az üvegházban felneveltnél is kevesebb. Ez a kísérlet nem túlságosan költséges, viszonylag egyszerűen megvalósítható. Jelentősége mégis a rendkívül költséges részecskefizikai kísérleteknél is nagyobb lehet. A Nap kozmikus életforma Gondoljuk meg, hogy az asztrobiológia forradalmi felfedezéseinek fényében az élet a Világegyetem alapjelensége. A Világegyetemben a fizikai viszonyok rendkívül változatosak. Az élet alkalmazkodóképessége a szélsőséges körülményekhez az eddig sejtettnél is sokkal nagyobb. A rendkívül változatos fizikai viszonyok között az élet rendkívül változatos

187

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

formákat ölthet. A Föld csak egyetlen példa az életre, nem tudjuk, miféle más formákat ölthet, akár olyanokat is, amelyek nem fehérjén alapulnak. A Tejútrendszerben több, mint 40 milliárd bolygó létezik. Nemcsak a bolygókon létezhet élet, hanem a bolygók holdjain, sőt a kozmikus felhőkben is. James Lovelock Gaia-elmélete szerint a Föld is úgy viselkedik, mint az ismert életformák: az élet számára fontos fizikai viszonyokat úgy alakítja, hogy azok az élete számára a legkedvezőbb tartományban maradhassanak. S ha a Föld egyfajta kozmikus életforma, akkor ezt az öntevékenységét a naptevékenység számára legkedvezőbb módon biztosító Naptól sem vitathatjuk el. Ha élőlény alatt a számunkra ma ismert földi élőlé-

annak, hogy a Nap a földi élőlényekben feldolgozott információnál sokkal nagyobb mennyiségű információt dolgozzon fel másodpercenként. Tribus és McIrvine a „Scientific American” folyóiratban olyan cikket közöltek, amely szerint a napfény teljes energiatartalma annyira szervezett információt tartalmazhat, hogy ennek nagyságrendje messze meghaladhatja az emberiség, sőt minden földi életforma együttes információfeldolgozó tevékenységét. Ha az „élőlény” kifejezés túlságosan a számunkra megszokott, földi életformákat idézi fel, akkor talán szerencsésebb, ha a Napot nem élőlénynek, hanem egyfajta kozmikus életformának tekintjük.

Az egységes tudomány megtalálta az anyag, az élet és a öntudat alapelvét, és kimutatta, hogy ezek ugyanannak a kozmikus elvnek a különböző eseteiként foghatók fel, s közülük az életelv a legáltalánosabb és a legalapvetőbb.

alapelvének világos megfogalmazása az erkölcstan kidolgozásához jelent természettudományos alapot, amelyben az élet tisztelete, segítése és építése a legfőbb erkölcsi alapelvnek tekinthető (Schweitzer 1923, 94; Macer 1998, 146-147).

Az az átfogó tudományos felfogás, amelyet a Héliosz elmélethez ki kellett dolgoznunk, a biológiát is magában kellett foglalja. Ennek révén szélesebb, kiegyensúlyozott és mélyebb tudományos világképet jelent, mint amely a modernitást jellemzi. Eljutottunk az egzakt, matematikailag is megfogalmazott első elveken alapuló, lényegében teljes, egészséges világképhez. Ez az egészséges világkép az egészsé-

Whitehead filozófiai munkássága azon a meggyőződésen alapult, hogy össze kell egyeztetni a vallást és az észt, és ez lehetséges is. A mai időkben ez a vallás és a tudomány összeegyeztetését jelenti. Az egységes és átfogó tudomány alkalmas arra, hogy orvosolja a Természet és a társadalom eltávolodását, amelyet a modernizmus idézett elő. Az egészséges világkép orvosolja a tudomány és a vallás elszakadását, mert a

nyeket nevezzük, akkor nem, hiszen a földi élőlények anyagcserét folytató, szaporodó életmódot folytatnak, környezetükkel életfontosságú kapcsolatokat tartanak fenn, ennek megfelelően rendkívül gazdag komplex információáramlás zajlik közöttük és környezetük között, és rendelkezésükre állnak az ehhez szükséges információfelvevő, ezekre választ adó berendezések. A földi élőlényektől eltérően a Nap saját energiaforrására támaszkodik. Ezért nincs szüksége a környezettel folytatott anyagcserére. A Nap élettartama 10-15 milliárd év, összevethető az Ősrobbanás korával, így a Nap „szaporodása”, életének továbbadása is minőségileg más módot tesz szükségessé. Nem várhat a Nap 10-10 milliárd évig ahhoz, hogy az életet továbbítsa. Ha a napfény biológiai információt hordoz, akkor kulcsszerepet játszhat az élet megjelenésében a Földön, s az is felvethető, hogy a földi élet a Nap gyermeke.

A Héliosz-elmélet, az egységes világnézet, az ősi kínai filozófia és az ökologikus civilizáció kapcsolata

ges civilizáció felépítésének tudományos alapjául szolgálhat ugyanúgy, ahogy a fizika hegemóniája a modernitás alapjául szolgált.

Világegyetem három alapelve harmonikus, egységes egészet alkot, a test, lélek és a szellem, az anyag, az élet és az értelem egységét és összhangját. Ez a lényegében teljes világkép orvosolni képes az értelem, az érzés és az intuíció szétválását és összhangjának megbomlását. Az átfogó tudomány szerint az anyagot a fizika alapelve, a természetes érzést és intuíciót az élet alapelve, a logikus gondolkodást alapvetően az öntudat alapelve irányítja. Az anyag, az élet és az öntudat alapvető összhangban állnak, mert az Élő Világegyetem az anyag, az élet és az öntudat egységes egésze.

A Nap rendkívül gazdag belső életet él. Információfeldolgozó folyamatait ma még nem ismerjük. Egy biztos: a Nap anyaga nagy hőmérsékletű, elektromágneses térrel áthatott plazma, részben vagy teljesen ionizált anyagból tevődik össze. Az ilyen plazma a Világegyetem legkomplexebb anyagtípusa. David Bohm a plazmákat meglepően magas szinten szervezett, egymással együttműködő jelenségekben gazdag mivoltuk, belső és környezeti változásaikra mutatkozó rendkívül érzékeny reagáláskészségük alapján az életre emlékeztető viselkedésűnek tekintette. A Nap belsejében uralkodó hőmérséklet és nyomás nagyon kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy egészen könnyedén, szinte spontán jöjjenek benne létre fonalszerű szerkezetet mutató elektromos áramok, az emberi agy idegsejtjeiben fellépő elektromos ingerületekhez hasonlíthatóan. A Nap biológiai természetének bebizonyosodása esetén nincs elvi akadálya

188

A naptevékenység eredetének kutatása és a társtudományok ezzel párhuzamos fejleményei együttesen jelentős súlyt kölcsönöznek annak a következtetésnek, hogy a Napnak kozmikus életformának kell lennie. Eredményünk egész világszemléletünket alapvetően érinti. Az emberiség fő feladatai közé tartozik az egészséges, az élettel, az emberi értelemmel és a Természettel összhangban álló civilizáció építése (Grandpierre 2002, 2012b, 2017b). Az egészséges civilizáció építéséhez mindenekelőtt egészséges, kiegyensúlyozott, azaz lényegében teljes világnézetre van szükség. A világnézet szabja meg, melyek a fontos kérdések, hogyan érdemes ezekre választ keresni, és mi számít elfogadható válasznak. A világnézet szabja meg a jövő építésének alapvető irányát. Egészséges, egységes és átfogó világnézethez a Világegyetem lényegét a maga teljességében megragadó, egzakt és holisztikus tudományra van szükség. Javaslatunk szerint a minden igazán lényeges valóságra kiterjedő, egységes tudomány az anyag, az élet és az öntudat első elveinek egységes elmélete alapján nyerhető (Grandpierre 2012b, 2017b). A fizika kizárólagosságára épülő modern tudomány nem teljes. Bauer Ervin korszakalkotó munkájára támaszkodva bebizonyosodott, hogy a biológiának vannak a fizikából levezethetetlen törvényei. A biológia alapelvéből levezethető a fizika alapelve, abból az alapvető fizikai törvények. Következésképpen a fizika nem az egyedüli alapvető természettudomány. A biológia alapelvének értelmezésekor kiderült, hogy elválaszthatatlan a biológiai autonómiától.

„Ez az egészséges világkép az egészséges civilizáció felépítésének tudományos alapjául szolgálhat ugyanúgy, ahogy a fizika hegemóniája a modernitás alapjául szolgált.” Az egységes, átfogó tudomány kifejlesztése Whitehead nyomán az építő posztmodernizmus alapvető célkitűzése. Ahogy Whitehead megfogalmazta: a megismerés fő feladata a tapasztalataink minden elemének értelmezésére alkalmas eszmék egységes rendszerének kiépítése (Whitehead 1978, PR, 3). Cobb és más építő posztmodernisták véleménye szerint az ilyen átfogó világmodell lehetséges és szükséges (Cobb 2002, Griffin 2007, 5-7). A Hélioszelmélet és az átfogó tudományos világkép a fizikát, a biológiát és a pszichológiát az első elvek révén állítja egységes alapra és hozza összhangba. A biológiának és a pszichológiának önálló alapelvet biztosítva ezeknek a tudományoknak a modern fizikához hasonló elméleti megalapozottságot és horderőt biztosít. A Héliosz-elmélet és az egységes természettudomány a természettudományokat, a humán és társadalomtudományokat közös nevezőre hozza. Az élet

Ezek az alapvető, mindent átfogó kozmikus elvek tekinthetők a Világegyetem legmélyebb lényegének, a Természet legbensőbb magjának (Grandpierre 2011a,b). Figyelemre méltó, hogy e három alapelv közül a legalapvetőbb, amely a másik kettőt is átfogja és egységbe foglalja, az életelv. A Világegyetem legalapvetőbb természete élő mivoltát jelenti (Grandpierre 2002, 2012b, 2017a). Az Élet az, ami átöleli az egész Mindenséget, az anyag és a tudat is az Élet megnyilvánulásai. Egy nap mindannyian ráébredünk arra, hogy az élet nem egy parányi szikra valahol a testünk mélyén, hanem maga az örök kozmikus láng, az elemi erejű, a Mindenséget magába ölelő valóság. Egységes világnézetünk meglepő módon figyelemre méltó hasonlóságok egész sorát mutatja Alfred North Whitehead, John Cobb, David Ray Griffin, Thomé H. Fang és Zhihe Wang munkásságával, az építő posztmodernizmussal és különösen az ősi Selyemút magas műveltségének filozófiájával, az ősi magyar hagyománnyal, és amit itt ki kell emelnünk, az ősi kínai filozófiával. Úgy gondoljuk, a legalapvetőbb különbség a modern nyugati és az ősi kínai világfelfogás között ontológiai, lételméleti természetű, és abban rejlik, hogy a modernitás szerint kizárólag az

189

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

anyag az alapvető létező, míg a kínai felfogás szerint az élet a legalapvetőbb, minden más valóság forrása. A kozmikus életelv felfogható a ‘Qi’ tudományos, egzakt megfogalmazásaként. Mivel az élet maga a teremtő erő, az új életet teremtő, felemelő erő, a lehető legszebb, legnagyszerűbb élet megteremtésére irányuló belső erő, ezért a kozmikus életelvet azonosíthatjuk a kreativitással. Ebben a tekintetben az egységes természettudomány életelve nemcsak Whitehead folyamat-filozófiájával egyezik (Whitehead 1978, 31), hanem az ősi kínai filozófiával is. A Változások Könyvében található a következő állítás: „A Természet kiteljesedése, ami a szüntelen teremtőerőben levő Élet, a kulcs a Bölcsességhez, amelyben testet ölt az Út értéke és a helyes cselekvés elve” – írja Thomé H. Fang, a 20. századi kínai filozófia kiemelkedő alakja. Jónak a tevékenységek azon erkölcsi tulajdonságát nevezhetjük, ami segíti, javítja és kiteljesíti az életet. Az életelv természetszerűen együtt jár az élet szeretetével, sőt a tettekben megnyilvánuló, élet melletti érzelmi elkötelezettséggel. Az élet minőségileg több, mint aminek a modernitás látja, mert lényege az élet teljes épségének és szépségének győzelemre vitele. Mivel az életelv minden élőlényt arra ösztönöz, hogy a legteljesebb, legszebb, legboldogabb és legigazabb életet éljük (Grandpierre 2012, 2017a), ezért az élet a jóság alapja és kozmikus forrása. Az élet jó, mert az élet megőrzésére, megszépítésére és továbbadására irányul. Figyelemre méltó módon a Héliosz-elmélet kidolgozása során felfedezett egységes természettudományos világkép váratlan hasonlóságok egész sorát mutatja az ősi kínai filozófiával. Ezek a hasonlóságok magukban foglalnak, többek között, a következő hat, alapvetően fontos elemet: az életelv ismerete, azonossága a Világegyetem legalapvetőbb alapelvével, a változás, a kreativitás, a jóság, és az átfogó összhang. Hat ilyen egyedi tulajdonság egyezése nehezen tulajdonítható a véletlennek. Mivel a nyugati modernitásból mindez hiányzik, érdemes áttekinteni ezen jellemzők összefüggéseit. Az egységes tudomány kiindulópontja az életelv, mert ebből indul ki minden létezés; a Világegyetem legalapvetőbb alkotóeleme a kozmikus életelv. Hasonlóan, a kínai filozófiában a ‘Qi’ vagy ‘c’hi’ a kozmikus életelv, a Világegyetem minden létezőjének végső alapja, a Világegyetem létének forrása

190

(Zhenyu Zeng 2011). De Groot, a német sinológus az ősi kínai metafizikai rendszert, az egész kínai filozófia alapját “univerzizmus”-nak nevezi (De Groot 1912; Glasenapp 1975, p141). „Minden kínai hagyomány megegyezik egy lényeges ponton: mind azt vallja, hogy a Világegyetem egyetlen mindent átfogó Életösztönzés, egy mindent átható Élet-lendület, amely soha egyetlen pillanatra sem szűnik meg teremteni és alkotni és soha egyetlen helyen sem szűnik meg túlcsordulni és egymást átjárni” (Fang 1987, 688).

„A Héliosz-elmélet és az egységes természettudomány a természettudományokat, a humán és társadalomtudományokat közös nevezőre hozza.” Az ősi kínai filozófiával egyezően az egységes tudomány szerint az életelv maga az alkotóerő, a teremtőerő, az újdonságokat teremtő változások végső forrása. Ugyanez a kozmikus életelv a jóság erkölcsi alapelve. Mivel az ember legalapvetőbb mivoltában élőlény, a jóság egyetemes erkölcsi alapelve az emberi viselkedés egyetemes alaptörvénye. Ugyanez a kozmikus életelv az, ami egyesíti az anyagot, az életet és az öntudatot az egész Világegyetemben, és így a mindent átfogó összhang biztosítója. Ahogy a Héliosz-elmélet kimutatta, ez a kozmikus életelv az, ami a naptevékenység forrása és mozgatóereje. Az egészséges, ökologikus civilizáció felépítése nehezen képzelhető el az egészséges, ökologikus szemléletre épülő iskolarendszer nélkül. A naptevékenység és az emberiség alkotóerejének összefüggése Az emberi tudat és a naptevékenység között szoros kapcsolat kimutatása szigorú tudományos módszerekkel sokáig lehetetlennek tűnt. Nemrég azonban ezen a téren is jelentős tudományos áttörésre került sor. A Göttingeni Egyetem pszichológia professzorának, Suitbert Ertelnek a matematikai statisztika módszereivel óriási adatbázison végzett elemzésének eredményei által. Ertel munkáját korának egyik legjelentősebb antropológusa, Alfred Kroeber inspirálta, aki Configurations of Culture Growth (A kultúra

növekedésének konfigurációi) című, 1944-ben megjelent könyvében kifejtette, hogy „az emberi kultúra történetének jellemzője, hogy viszonylag rövid időszakokon belül szorosan együtt következzenek be”. A reneszánsz, a barokk, a rokokó, a romantika aranykorai szerepelnek Kroeber legismertebb „kiemelkedő kulturális kreativitási csúcsai” között, a nyugati civilizációt illetően. Kroeber a festészet, a költészet, a szobrászat és a tudomány kiemelkedő alkotásainak időpontjait vizsgálta. Ertel vizsgálatai a festészet, a költészet és a tudomány adatainak elemzésére irányultak. Suitbert Ertel a nyugati civilizáció egész történetéből 40700 festő munkáit vette vizsgálat alá. A festőkre vonatkozó adatokat 1550 forrásból merítette, kiállítások, múzeumok, festmény-értékesítések, katalógusok és egyéb források adatait vette figyelembe, melyet a belga történész, Isabella Errera állított össze. Ertel két rövid kreativitási hullámot talált a festészetben, az egyik csúcs 1645-ben lépett fel. A költészetet is megvizsgálta. H. A. Frenzel és E. Frenzel, valamint Bertelsmann Lexicodisc-jében szereplő, minden részletre kiterjedő adatgyűjtemény alapján a költészetben a kreativitási csúcs 10 évvel később lépett fel, 1655-ben. Ezek után összeállította a tudományos felfedezések Master Index-ét, felhasználva a tudomány 1440-től 1800-ig terjedő időszakának történetével foglalkozó 26 kézikönyvet, lexikont, enciklopédiát, életrajzi munkát és tankönyvet. Úgy találta, hogy a tudományos kreativitás 1670-ben tetőzött. Mindhárom csúcs, vagyis a 1645-ös, 1655-ös és 1670-es jelentős volt, túl a hibahatáron, mindegyik a kreativitás hirtelen, legalább kétszeres megerősödését mutatta. Ez a kor az újjászületés, a Reneszánsz kora. Ezek után összehasonlította ezeket az adatokat a másik legnagyobb hasonló adatgyűjteménnyel, a kínaival, ugyanerre az időszakra vonatkozóan. Meglepő eredményt kapott. A kínai adatok szerint a festészet, költészet és a tudomány terén a kreativitás csúcsai pontosan ugyanakkor léptek fel, mint Európában: 1645-ben a festészetben, 1655-ben a költészetben és 1670-ben a tudományban. Ertel feltette a kérdést: „Lehetséges-e, hogy egy civilizáció kreativitása legalább kétszeresen kiugró, több csúcsot mutasson, mindet viszonylag rövid időszakon belül, a kultúra minden területén? Továbbá, megtörténhet-e mindez egyidejűleg egy olyan ismeretlen civilizáció alkotóinak számával, amely több mint 15 ezer kilométerre található?”

Ertel érvei szerint egy ilyen nagyon sajátos és többszörös egybeesésnek az európai és kínai adatok között közös oka kell legyen, mégpedig vagy geofizikai forrásból. Figyelemre méltóan talált is egy ilyen tényezőt, amellyel ezek a csúcsok egybeesnek, mégpedig – a naptevékenységben. Jól ismert, hogy a naptevékenység ciklikus, de nem pontosan ugyanaz a periódus ismétlődik. A naptevékenység átlagosan 11,2 éves periódusú. De van olyan napciklus, amely 14 éven át tart, olyan is, amely csak 9 évig. Léteznek a naptevékenységben nagyobb rendellenességek is. Az egyik legjelentősebb szabálytalanság a napfoltok számának hirtelen lecsökkenése, amely 1625-ben kezdődött. A naptevékenység majdnem teljesen szünetelt 1645 és 1715 között. A csillagászok ezt a jelenséget anomáliának tartják az egyébként rendszerint „jól viselkedő” Nap tevékenységében. Ezt a rendellenes nyugalmi időszakot Maunder-minimumnak nevezik Edward Walter Maunder után, aki ezt a jelenséget 1898-ban fedezte fel. A naptevékenység eredetének és természetének vizsgálata bennünket arra a felismerésre vezetett, hogy a Nap él. Az élet elválaszthatatlan az élőlények döntésképességétől. A döntésképesség, az Én a tudat központja. A Nap élő mivolta tehát a Nap tudatos voltát is magával vonja. Ha a naptevékenység élettevékenység, akkor tudati tevékenység is. Az ember alkotóerő szintén tudati tevékenységben nyilvánul meg. Azok a tények, amelyek az emberi kreativitás reneszánsz kori, rendkívüli időszakát a Nap rendkívüli időszakával egyidejűnek mutatják, szilárd alapokon állnak, statisztikai jelentőségük nagy, és a rendkívül nagyszámú feldolgozott adat miatt rendkívül megbízhatóak. Ezek a tények egyrészt a pszichológiában, másrészt a naptevékenységben gyökereznek. Ez a két terület látszólag nagyon messze esik, összefüggésük és egybeesésük magyarázatot kíván. Ami furcsaságnak tűnik ma, az világossá válhat holnap a Nap-Föld kapcsolatok jobb megértésével. Remélhetően tudásunk mai hiányosságai a Naptól függő hatások természetét illetően, és ezek természetét, idegélettani összefüggéseit fel lehet majd fedezni8. Ertel újszerű eredményeit, az elvégzett munka alaposságát és módszertani minőségét a kor egyik legkiemelkedőbb pszichológusa, Hans Eysenck is elismerte. Ha ez az emberi alkotóképesség újabb robbanásszerű fellendülésével jár, akkor beköszönthet a sokak által régóta várt Új Reneszánsz.

191

könyvajánló

Parag Khanna: Technocracy in America: Rise of the InfoState

Gish Jen: The Girl at the Baggage Claim: Explaining the East-West Culture Gap

Tom Miller: China's Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road

A könyv alaptézise, hogy az Egyesült Államokban a demokrácia működése ma már nem elég hatékony, a költséges elnökválasztás a nemzet egysége helyett inkább csak annak megosztásához vezet, ráadásul a kormányzatba és a demokráciába vetett bizalom is lecsökkent. A neves geopolitikai szakértő és globalizációkutató legújabb művében azoknak az államoknak a kormányzatát vizsgálja meg, amelyek ma is a fejlődés élvonalába tartoznak, egyúttal az állampolgáraik jólétét és boldogulását is képesek biztosítani (pl. Svájc, Szingapúr). Khanna szerint a 21. századunk ideális kormányzati formája a „közvetlen technokrácia”, amely a szakértők vezetésén alapul, akik a demokrácia szabályainak megfelelően a nép véleményét is kikérik, miközben döntéseik során az információs bázisra hagyatkoznak. Éppen ezért az USA-ban is egy héttagú elnökségre, egy új típusú kormányra és a szenátus helyett a kormányzók tanácsára lenne szükség, ahhoz, hogy a legsikeresebb társadalmak példáját követve az USA is a fejlett világ élmezőnyében maradjon.

A 21. században Kelet és a Nyugat minden korábbinál közelebb került egymáshoz, miközben egymás valódi megismerése mégsem következett be. Bizonyos tekintetben az egyén került előtérbe a csoporthoz való tartozással szemben ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy saját énünk megvalósítása közben a kulturális gyökereink mennyit számítanak. A szerző a kulturális pszichológiában végzett kutatásainak eredményeit személyes anekdotákkal ötvözi, melynek során bemutatja, hogy az egyes ember emlékei, tapasztalatai miként formálják későbbi gondolatvilágát és a világról alkotott elképzeléseit. A könyv kétséget kizáróan egy provokatív, de alapvető jelentőségű tanulmány arról, hogy a keletiek és a nyugatiak miként gondolkodnak az énről, a társadalomról, a különbözőségek pedig milyen vitákat generálnak a geopolitika, az üzleti élet, a művészetek és az oktatás területén. Végső soron pedig saját magunk és a világ kapcsolatának megértéséhez is hozzájárul.

Napóleon egyszer megjegyezte, hogy „Kína az alvó oroszlán… de ha egyszer felébred, akkor megfogja rengetni a világot”. Nos, 2014-ben Xi Jinping kínai elnök már megerősítette, hogy az ázsiai óriás felébredt. Az új kínai vezetés, a korábbiakkal ellentétben nyíltan elkötelezte magát a kínai álom, vagyis az Ázsia feletti dominancia megvalósítása mellett. A stratégiai célok elérése érdekében pedig az ország igyekszik kihasználni gazdasági erejét, amely a környező régiókban már mindenütt érezhető. Peking ezzel párhuzamosan az USA befolyásának visszaszorítására és egy új világrend kialakítására törekszik. A szerző szerint az új regionális pénzügyi intézmények létrehozása, valamint az Új Selyemút keretein belül utak, vasutak, kikötők építése egész Eurázsiában a kínai érdekeket szolgálja. Miller könyve a geopolitikai összefüggések és Kína felemelkedésének elemzése mellett elsősorban annak következményeit mutatja be az ázsiai kontinensre nézve.

192

Robert D. Kaplan: Earning the Rockies: How Geography Shapes America's Role in the World

Keith Somerville: Africa's Long Road Since Independence: The Many Histories of a Continent

Amitav Acharya: East of India, South of China: Sino-Indian Encounters in Southeast Asia

A bestseller-szerző Robert D. Kaplan legújabb munkájában Amerika földrajzi viszonyainak ismertetésére vállalkozik, melynek segítségével a földrajznak az amerikai külpolitikára gyakorolt befolyását vizsgálja meg a történelmi keretekbe ágyazva. Az USA földrajzának főbb aspektusait Kaplan személyes tapasztalatain keresztül mutatja be, színes történetekkel illusztrálva mondanivalóját. Az USA nyugati terjeszkedését a 19. század során új megvilágításba helyezi, amikor a közösségi összefogást és a vízhiányt, a népirtás és az individualizmus mellett szintén az amerikai nemzeti karakter, majd pedig a külpolitika formálásának tényezői közé sorolja. Kaplan könyve az amerikai nagyság, a nemzet és a birodalom fogalmának gyökereihez vezet vissza minket, hogy a földrajz megismerésén keresztül jelenkori anarchikus világunk megértése is lehetővé váljon a számunkra.

Az elmúlt fél évszázad során a szubszaharai Afrikának nem létezett egységes történelme, csupán számos, különböző, szerteágazó, mégis összekapcsolódó története. A kölcsönhatást pedig elsősorban a dekolonizáció, az államépítés, a gazdasági problémák és a konfliktusok jelentették. A szerző a párhuzamos történeteket helyezi új megvilágításba, amikor a territoriális, gazdasági, politikai, valamint társadalmi struktúráknak és szervezeteknek az afrikai függetlenségben játszott komplex szerepét mutatja be. A könyv az 1950-es évektől kezdve a 21. század elejéig követi nyomon fekete Afrika történelmét, kiemelt figyelmet fordítva a kontinens népeire, a gyarmati uralom és a dekolonizáció következményeire, ill. a gazdasági fejlődés nehézségeire. A megörökölt struktúrák mellett – legyen szó a politikai rendszerekről, vagy a mesterséges államhatárokról – az egyes népek, politikai mozgalmak és személyiségek ismertetése sem hiányzik a könyv lapjairól.

A neves szerző ezúttal a két ázsiai óriás India és Kína délkelet-ázsiai geopolitikai rivalizálásának történetét tekinti át. A két nagyhatalom Délkelet-Ázsiához fűződő kapcsolatainak legfontosabb eseményeit és fordulópontjait Dzsavaharlál Nehru kormányzatától kezdődően tárja fel, egészen a Modi-kormány politikájáig, az ázsiai és a globális stratégiai rend alakulására kivetítve. India 1945 után vezető szerepet töltött be az ázsiai regionális együttműködésben, de a bandungi konferenciát követően, különösen az 1962-es kínai-indiai háború után politikai és diplomáciai értelemben teljesen kiszorult Délkelet-Ázsiából, miközben Kína egyre inkább domináns hatalommá vált. Az utóbbi két évtizedben viszont India újra jelentős pozíciókat szerzett a régióban, megváltoztatva a hatalmi egyensúlyt. Acharya könyve rámutat arra, hogy Kína, az USA és Japán mellett a jövő regionális rendjében Indiával is komolyan számolni kell.

193

top 10

Magyarok a világ élvonalában A Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány a nemzeti értékek megőrzéséért és közvetítéséért szeretné a világ figyelmét a fiatal magyar tehetségekre és a kreatív közösségekre irányítani. A „TOP 10 - Magyarok a világ élvonalában” egy közös kiadvány, amelyben bemutatják azokat a magyar tehetségeket, akikre büszkék lehetünk, akik jó példáikkal önbizalmat és ihletet adhatnak a jelenkor fiataljainak. Mert „mi, magyarok képesek vagyunk Európa és a világ legjobbjai közé kerülni!” Válogatásuk, az elmúlt 3 év magyar sikertörténeteiről ad áttekintést a gasztronómia, a sport, a kultúra, a turizmus, a technológia, valamint a tudomány tématerületein, rámutatva olyan részszegmensekre is, amelyek a nagyközönség előtt általában rejtve maradnak. Azok a világraszóló magyarok, akik az elmúlt időszakban színesebbre festették a világhálót, és a 21. század megismerésének térképét!

BRAND

TOK R O P S TRÉM

194

195

FORRÁSjegyzék Geopolitikai gondolkodók és geopolitikai előrejelzések a 2017-es évre FRAHER, John - KRAUSE-JACKSON, Flavia – ROJANASAKUL, Mira: The Pessimist1s Guide to 2017. In: Bloomberg, 2016.12.05. https://www. bloomberg.com/graphics/pessimists-guide-to-2017/ (2017.02.20.) Geopolitical Futures: The World in 2017. 2016.12.12. https://geopoliticalfutures.com/the-world-in-2017-2/ (2017.02.20.) Stratfor: 2017 Annual Forecast. 2016.12.27. https://www.stratfor.com/ forecast/2017-annual-forecast (2017.02.20.) World Economic Forum 2017 BAIRD, Roger: Davos 2017: German finance minister Schäuble warns UK against becoming a low tax haven. International Business Times, January 19, 2017 http://www.ibtimes.co.uk/davos-2017-german-finance-minister-schauble-warns-uk-against-becoming-low-tax-haven-1601989 (2017.03.06.) Cardinal Parolin speaks at World Economic Forum in Davos. Vatican Radio, 19. 01. 2017 http://en.radiovaticana.va/news/2017/01/19/cardinal_parolin_speaks_at_world_economic_forum_in_davos/1286813 (2017.03.06.) CHAINLEY, Ross, Google co-founder Sergey Brin: I didn’t see AI coming. World Economic Forum, 19 January 2017 https://www.weforum. org/agenda/2017/01/google-sergey-brin-i-didn-t-see-ai-coming (2017.03.06.) CHAINLEY, Ross: These 3 trends will define your future, says Jack Ma. World Economic Forum, 19 January 2017 https://www.weforum.org/ agenda/2017/01/jack-ma-three-trends-define-future (2017.03.06.) Davos 2017 - A Conversation with Henry Kissinger on the World in 2017 https://www.youtube.com/watch?v=Apjzjsa8AIg (2017.03.06.) Davos 2017: Prime Minister's speech to the World Economic Forum. Speech, gov.uk. 19 January 2017 https://www.gov.uk/government/speeches/davos-2017-prime-ministers-speech-to-the-world-economicforum (2017.03.06.)

Politics of Fear or Rebellion of the Forgotten? In: World Economic Forum. https://www.weforum.org/events/world-economic-forum-annual-meeting-2017/sessions/rebellion-of-the-forgotten-or-politics-offear (2017.03.06.) President Xi's speech to Davos in full, World Economic Forum, 17 January 2017. https://www.weforum.org/agenda/2017/01/full-text-of-xijinping-keynote-at-the-world-economic-forum (2017.03.06.) RAZUMOVSZKIJ, Filipp: „Davos: Mit beszéltek Oroszországról”. In: Gazeta.ru. 2017.01.20. https://www.gazeta.ru/business/ 2017/01/20/10485101.shtml (2017.03.06.) SZTANOVAJA, Tatjana: „Davos, mint megérzés. Hogyan illeszkedett bele Oroszország a globális katasztrófától való rettegés környezetébe.” In: Republik. 2017.01.20. https://republic.ru/posts/78753 (2017.03.06.) The Global Security Outlook. In: World Economic Forum. https://www. weforum.org/events/world-economic-forum-annual-meeting-2016/ sessions/the-global-security-outlook (2017.03.06.) WEARDEN, Graeme: Davos 2017: Hammond fires Brexit warning; Kissinger says Trump must help rebuild world order - as it happened. In: Guardian. 20 January 2017 https://www.theguardian.com/business/ live/2017/jan/20/davos-2017-philip-hammond-brexit-world-economic-outlook-lagarde-kissinger-trump-live (2017.03.06.) WEARDEN, Graeme: Davos 2017: Soros says UK in denial over Brexit, and May won't last – Day Three as it happened. The Guardian, 19 January, 2017 https://www.theguardian.com/business/live/2017/jan/19/ davos-2017-theresa-may-addresses-the-world-economic-forumbusiness-live?page=with:block-5880a0f0e4b00b8fc2ae2452#block5880a0f0e4b00b8fc2ae2452 (2017.03.06.) World Economic Forum: Digital Transformation Initiative. Executive Summary. January 2017 http://reports.weforum.org/digital-transformation/wp-content/blogs.dir/94/mp/files/pages/files/dti-executivesummary-website-version.pdf (2017.03.06.)

Davos 2017: Top 5 stories from the first day of Davos, 17 January 2017 https://www.weforum.org/agenda/2017/01/top-stories-from-thefirst-day-of-davos/ (2017.03.06.)

Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia 2017

ELLIOTT, Larry: Philip Hammond blames Tony Blair for Brexit vote. The Guardian, 20 January 2017 https://www.theguardian.com/business/2017/jan/20/philip-hammond-tony-blair-brexit-davos-immigration (2017.03.06.)

ATASZUNCEV, Alekszander: „Szankciókból nem lehet kevés”. In: Gazeta.ru, 2017.02.19., https://www.gazeta.ru/politics/2017/02/ 19_a_10534019.shtml (2017.03.06.)

GANDEL, Stephen: Henry Kissinger Says Donald Trump Is Right about Russia. In: Fortune, USA. 2017.01.20. http://fortune.com/2017/01/20/ trump-inauguration-henry-kissinger-russia/ (2017.03.06.) GUTTERIDGE, Nick: NO MORE SUPERSTATE’ Dutch PM says ever-closer union 'dead' and urges free movement reform. Express, January 19, 2017 http://www.express.co.uk/news/politics/756279/European-Union-Dutch-PM-Mark-Rutte-Martin-Schulz-ever-closer-union-free-movement (2017.03.06.) HORCH, Dan: Promise or Peril: Decoding the Future of Work. World Economic Forum, 19 January 2017 https://www.weforum.org/ agenda/2017/01/promise-or-peril-decoding-the-future-of-work (2017.03.06.) KENNEDY, Simon: Anthony Scaramucci Is This Year's Surprise Davos Star. In: Bloomberg. 17 January 2017 https://www.bloomberg.com/ news/articles/2017-01-17/the-trump-curiosity-gap-makes-scaramucci-an-unlikely-davos-draw (2017.03.06.) KUPCOVA, Alina: „Hogyan fog segíteni Kína az Oroszország elleni háborúban.” In: Obozrevatel, Ukrajna. 2017.01.19. http://inosmi.ru/politic/20170119/238563238.html (2017.03.06.) OBSTFELD, Maurice: The global economy is picking up. Now we must focus on making it inclusive, says IMF. In: World Economic Forum. 16 January 2017 https://www.weforum.org/agenda/2017/01/a-shiftinglandscape-the-latest-on-the-global-economy-from-the-imf?utm_ content=bufferb7908&utm_medium=social&utm_source=facebook. com&utm_campaign=buffer (2017.03.06.) PARKER, Ceri: ’Defend the International Liberal Order’ – top quotes from Joe Biden’s Davos swansong. In: World Economic Forum. 18 January 2017 https://www.weforum.org/agenda/2017/01/defend-the-liberal-international-order-top-quotes-from-joe-bidens-davos-swansong/ (2017.03.06.) PARKER, Ceri: Donald Trump’s Inauguration: what they had to say at Davos. In: World Economic Forum. 20 January 2017 https://www.weforum. org/agenda/2017/01/donald-trumps-inauguration-what-they-had-tosay-at-davos/ (2017.03.06.)

196

PARKER, Ceri: This double game is destroying us’ – EU strikes back at its critics in Davos. World Economic Forum, 19 January 2017 https://www. weforum.org/agenda/2017/01/european-union-strikes-back-criticsdavos (2017.03.06.)

BIRNBAUM, Michael – PARKER, Ashley: Pence and Merkel embrace NATO but differ on transatlantic partnership. In: The Washington Post, February 18, 2017. https://www.washingtonpost.com/world/pence-and-merkel-embrace-nato-but-differ-on-transatlanticpartnership/2017/02/18/909c6a92-f55c-11e6-9fb1-2d8f3fc9c0ed_ story.html?hpid=hp_hp-top-table-main_eurosecurity-725am%3Ahomepage%2Fstory&utm_term=. a1b749481452 (2017.03.06.) DEMPSEY, Judy: A Cracking Debate on the EU’s Future. Carnegie Europe, February 17, 2017 http://carnegieeurope.eu/strategiceurope/68040 (2017.03.06.) DONAHUE, Patrick – MILLER Matthew: Germany Forging Post-Brexit Defense 'Road Map' With the U.K. In: Bloomberg, 2017. február 19. https://www.bloomberg.com/politics/articles/2017-02-19/germanyforging-post-brexit-defense-road-map-with-the-u-k (2017.03.06.) FUCHS, Richard A.: Munich Security Conference to stress the value of Europe. DW, 16.02.2017. http://www.dw.com/en/munich-security-conference-to-stress-the-value-of-europe/a-37591503 (2017.03.06.) JONES, Sam és WAGSTYL, Stefan: „Concerns over Trump’s foreign policy dominates Munich meeting”. In: Financial Times, 2017.02.19. https:// www.ft.com/content/42663438-f6b1-11e6-9516-2d969e0d3b65 (2017.03.06.) „Lavrovnak eszébe jutott a „hidegháború” Pence beszéde után” In: Republic, 2017.02.18. https://republic.ru/posts/79838 (2017.03.06.) LOGINOV, Valentyin: „München összeütköztette Lavrovot Stoltenberggel”. Gazeta.ru, 2017.02.17. https://www.gazeta.ru/ politics/2017/02/17_a_10531799.shtml (2017.02.26.) MSC 2017: "Pacific no more? Security in East Asia and the Korean Peninsula" 2017. február 18. https://www.youtube.com/ watch?v=YmB293uXx-0 (2017.03.06.) Munich Security Report 2017: Post-Truth, Post-West, Post-Order? https://www.securityconference.de/en/discussion/munich-securityreport/ (2017.03.06.)

„Post-Truth, Post-West, Post-Order?” https://www.securityconference.de/en/discussion/munich-security-report/munich-security-report-2017/ (2017.03.06.)

Nemcsak lehetséges, szükséges váltani – Az energetikai jövőképről

Speech By Minister For Defence Dr Ng Eng Hen at the 53rd Munich Security Conference Panel Discussion on "Pacific No More? Security in East Asia and the Korean Peninsula. Ministry of Defense, Singapore Government. 2017. február 19. https://www.mindef.gov.sg/imindef/ press_room/details.html?name=19feb17_speech2&date=2017-02-19#. WLP2qW81_IV (2017.03.06.)

2050 low-carbon economy. European Comission. https://ec.europa.eu/ clima/policies/strategies/2050_en (2017.03.06.)

Statement by Wang Yi, Munich Security Conference 2017, 17 February 2017. https://www.securityconference.de/en/media-library/munichsecurity-conference-2017/video/statement-by-wang-yi/filter/video/ (2017.03.06.)

CLEVELAND, C. J. – O’CONNOR, Peter: An Assessment of the Energy Return on Investment (EROI) of Oil Shale. June 2010. http://www. circleofblue.org/wp-content/uploads/2010/08/oilshale-assessment2010-for-water.pdf (2017.03.06.) GDP vs. Energy Efficiency (Top 40 Economies by GDP) https://upload. wikimedia.org/wikipedia/commons/7/70/Gdp-energy-efficiency.jpg (2017.03.06.)

STEPHENS, Philip: „Pence pleases European ears at the Munich Security Conference”. In: Financial Times, 2017.02.18. https://www.ft.com/ content/88753842-f5e5-11e6-bd4e-68d53499ed71, (2017.03.06.)

Global Greenhouse Gas Emissions Data. United States Environmental Protection Agency. https://www.epa.gov/ghgemissions/global-greenhouse-gas-emissions-data (2017.03.06.)

The CTBT & North Korea Discussed at Munich Security Conference. München, 2017. február 17-19. CTBTO Preparatory Commission. https:// www.ctbto.org/press-centre/highlights/2017/the-ctbt-north-koreadiscussed-at-munich-security-conference/ (2017.03.06.)

HOWARD et al. (2012): Spatial distribution of urban building energy consumption by end use. In: Energy and Buildings. Vol. 45, February 2012. pp. 141–151. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/ S037877881100524X (2017.03.06.)

„USA alelnöke Oroszország felelősségre vonásáról beszélt Ukrajna helyzete miatt”. In: Republic, 2017.02.18. https://republic.ru/ posts/79836 (2017.03.06.)

The Alternative Energy Matrix, In: Do the Math, 2012.02.07. http://physics.ucsd.edu/do-the-math/2012/02/the-alternative-energy-matrix/ (2017.03.06.)

WADHAMS, Nick: U.S. Policy on North Korea ‘Not Working,’ Chinese Official Says. In: Bloomberg, 2017. február 18. https://www.bloomberg. com/news/articles/2017-02-18/u-s-policy-on-north-korea-not-working-chinese-official-says (2017.03.06.)

United Nations: Sustainable Development Goals http://www. un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/ (2017.03.06.)

VISION 2050: A városok jövője FELLER, Gordon (2015). 3 Big Ideas for the Smart City of 2050. http://cityminded.org/3-big-ideas-for-the-smart-city-of-2050-14121 (2017.02.02.) MUOIO, Danielle (2016): Here's what cities will look like in 2050. In: Business Insider, March 1, 2016. http://www.businessinsider.com/ian-pearson-predicts-what-cities-will-look-like-in-2050-2016-2/#buildingswill-reach-new-heights-and-could-be-as-tall-as-18-miles-pearson-claims-for-reference-thats-more-than-8000-stories-high-1 (2017.02.02.) OECD Environmental Outlook to 2050: http://www.oecd.org/environment/indicators-modelling-outlooks/oecd-environmental-outlook1999155x.htm (2017.01.31.) The European Environment – State and Outlook 2015: Assessment of Global Megatrends. EEA, Copenhagen, 2015. http://www.eea.europa. eu/soer (2017.01.31.) TRUJILLO, Jesus Leal – PARILLA, Joseph (2016): Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. In: Brookings, September 29. https://www.brookings.edu/research/redefining-global-cities/ (2017.02.01.) UN Department of Economic and Social Affairs – Population Division: World Urbanisation Prospects 2014: https://esa.un.org/unpd/wup/CDROM/ (2017.01.31.) Vincent Callebaut Architectues (2015) http://vincent.callebaut.org/ category/publications/ (2017.02.02.) WILLIAMSON, Lucy (2013): Tomorrow's cities: Just how smart is Songdo? In: BBC News, September 2, 2013. http://www.bbc.com/news/technology-23757738 (2017.02.02.) WOETZEL, Jonathan et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, March 2009. http://www.mckinsey.com/~/ media/McKinsey/Global%20Themes/Urbanization/Preparing%20 for%20urban%20billion%20in%20China/MGI_Preparing_for_Chinas_Urban_Billion_full_report.ashx (2017.02.01.) World Economic Forum City Competitiveness Report: http://www3. weforum.org/docs/GAC/2014/WEF_GAC_CompetitivenessOfCities_ Report_2014.pdf (2017.01.31.) World Urbanization Prospects. The 2014 Revision – Final Report: https://esa.un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report. pdf (2017.01.31.)

WAND, R. – LEUTHOLD, F. (2010): Feed-in tarrifs for photovoltaics. Learning by Doing in Germany? http://idei.fr/doc/conf/eem/leuthold. pdf (2017.03.06.) Vision 2050 – Oktatás BILLINGS, Laura: Virgin Distruptors: The Future of Education. In: EDSPACE, 2015. október 7. http://www.edspace.io/blog/2015/10/7/virgindisruptors-the-future-of-education (2017.03.06.) DICKINSON, Dee (2000): Education 2050. In: Marianne Williamson (szerk.): Imagine: What America Could Be in the 21st Century. http:// education.jhu.edu/PD/newhorizons/future/articles/imagine/index. html (2017.03.06.) HENDERSON, Hazel (2002): Education for the Third Millenium. Johns Hopkins School of Education. http://education.jhu.edu/PD/newhorizons/future/articles/third-millenium/index.html (2017.03.06.) HOPKINS, David (2014): Classrooms in 2050. In: Technology Enhanced Learning Blog, July 3, 2014. http://www.dontwasteyourtime.co.uk/ elearning/classrooms-in-2050/ (2017.03.06.) KOUTSOPOULOS, Kostis C. – PAPOUTSIS, Panos (2016): School on Cloud: Transforming Education. In: Educational Policy Analysis and Strategic Research, Vol. 11, No. 1, 2016, pp 31-46. http://www.inased. org/epasad/v11n1/EPASADv11n1.pdf (2017.03.06.) MITRA, Sugata: SOLE Toolkit – How to bring self-organized learning environments to your community. https://s3-eu-west-1.amazonaws. com/school-in-the-cloud-production-assets/toolkit/SOLE_Toolkit_ Web_2.6.pdf (2017.03.06.) Oxford Analytica (2016). Gamification and the future of education. https://worldgovernmentsummit.org/api/publications/document?id= 2b0d6ac4-e97c-6578-b2f8-ff0000a7ddb6 (2017.03.06.) PARSONS, Jim (2010): Envisioning Education in the Year 2050. In: ATA Magazine, Volume 90, 2009-10, 2010. május 21. https://www.teachers. ab.ca/Publications/ATA%20Magazine/Volume%2090/Number4/Pages/Envisioning-Education-in-the-Year-2050.aspx (2017.03.06.) Robots: Who is NAO? SoftBank Robotics. https://www.ald.softbankrobotics.com/en/cool-robots/nao ROLD, Ana C. (szerk.) (2016): The World in 2050 – The Future of Global Talent. Washington, DC: Diplomatic Courier – Medauras Global. http:// www.mazdigital.com/webreader/34272?page=2 (2017.03.06.) ROUHIAINEN, Lasse (2016): The future of higher education: How emerging technologies will change education forever. CreateSpace Independent Publishing Platform The future of education. Trend report 2015. Center for Digital Technology and Management (CDTM) 2015. http://www.cdtm.de/wp-content/uploads/The%20Future%20of%20Education.pdf (2017.03.06.)

197

United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2015). World Population Prospects: The 2015 Revision, Key Findings and Advance Tables. Working Paper No. ESA/P/WP.241. https://esa.un.org/unpd/wpp/publications/files/key_findings_ wpp_2015.pdf (2017.03.06.) Technológiai víziók – 2050 15 Ways The World Will Be Awesome In 2050 - We'll have vaccines and cures for many diseases. In: Business Insider. http://www.businessinsider.com/the-world-in-2050-2014-6#well-have-vaccines-and-curesfor-many-diseases-2 (2017.01.30.) ARUP (2014): Future of Rail 2050. July 2014. http://www.arup.com/~/ media/Publications/Files/Publications/F/Arup_Future_of_Rail_2050. ashx (2017.01.31.) BAEHR, L (2014): 22 Devastating Effects Of Climate Change. In: Business Insider, June 11, 2014. http://www.businessinsider.com/effects-ofclimate-change-2014-6 (2017.01.19.)

HEGRE, Haward – KARLSEN, Joakim – NYGARD, Haward Mokleim – STRAND, Haward – URDAL, Henrik: Predicting Armed Conflict, 2010– 2050. November 21, 2011 http://folk.uio.no/hahegre/Papers/PredictionISQ_Final.pdf (2017.03.06.)

Resolution adopted by the General Assembly on 25 September 2015. Transforming our world: The 2030 Agenda for Sustainable Development. United Nations. http://www.un.org/ga/search/view_doc. asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E (2017.03.06.)

Milken Institute (2014): Look, Ma, No Hands! The Future of Cars. http:// assets1c.milkeninstitute.org/assets/Events/Conferences/GlobalConference/2014/Slide/GC14-4915.pdf (2017.01.17.)

LEADMARK 2050: Canada in a New Maritime World. Royal Canadian Navy, May 2016 http://navalassoc.ca/wp-content/uploads/2016/05/ Leadmark-2050-13-May-2016.pdf (2017.03.06.)

MIT, Center for Collective Intelligence. http://cci.mit.edu (2017.01.17.)

STANCIL, Bennett – DADUSH, Uri: The World Order in 2050. Carnegie Endowment for International Peace, Policy Outlook, April 2010 http://carnegieendowment.org/files/World_Order_in_2050.pdf (2017.03.06.)

The World in 2050: Will the shift in global economic power continue? PricewaterhouseCooper, 2015. február. http://www.pwc.com/gx/ en/issues/the-economy/assets/world-in-2050-february-2015.pdf (2017.03.06.)

MORAVEC, H (2009): Rise of the Robots – The Future of Artifical Intelligence. In: Scientific American, March 23, 2009. https://www.scientificamerican.com/article/rise-of-the-robots/ (2017.01.17.) PALMER, L (2014): 3-D food printers hit home. In: Future Food 2050, December 15, 2014. http://futurefood2050.com/3-d-printers-hit-home/ (2017.01.19.) PARRY, W (2013): Designing Life: Should Babies Be Genetically Engineered? In: LiveScience, February 18, 2013. http://www.livescience. com/27206-genetic-engineering-babies-debate.html (2017.01.17.)

BROOKS, R (2013): 3D Printing Clothes At Home Could Be A Reality By 2050. In: psfk, 21 March, 2013. http://www.psfk.com/2013/03/3dprinted-clothes.html (2017.01.19.)

PIORE, A (2014): The Neuroscientist Who Wants To Upload Humanity To a Computer. In: Popular Science, May 16, 2014. http://www.popsci.com/ article/science/neuroscientist-who-wants-upload-humanity-computer (2017.01.16.)

BURGESS, M (2015): By 2050, The Earth-Moon Region Could Be a Settled, Commercial Haven: NASA Researchers. In: FACTOR, June 10, 2015. http://factor-tech.com/feature/by-2050-the-earth-moon-regioncould-be-a-settled-commercial-haven-nasa-researchers/ (2017.01.17.)

PORRITT, J. (2013): The World We Made. Phaidon Press Ltd. London SCOTT, D. W. et al. (2015). Germinating the 2050 Cis-Lunar Econosphere. https://ntrs.nasa.gov/archive/nasa/casi.ntrs.nasa. gov/20150006953.pdf (2017.01.17.)

CONCA, J(2014): What Is Our Energy Future? In: Forbes, May 13, 2014. http://www.forbes.com/sites/jamesconca/2012/05/13/what-is-ourenergy-future/#79928bc06871 (2017.01.18.)

SHAH, H (2012): Communication in 2050. In: Visioning 2050, November 25, 2012. http://visioning2050.blogspot.hu/2012/11/communicationin-2050.html (2017.01.18.)

Conquering Babel. In: The Economist, January 5, 2013. http://www.economist.com/news/science-and-technology/21569014-simultaneoustranslation-computer-getting-closer-conquering-babel (2017.01.17.)

SHAH, K (2013): 2050: The Age of Voiceless Conversations. In: India Future Society, September 8, 2013. http://indiafuturesociety.org/2050the-age-of-voiceless-conversations/ (2017.01.18.)

GEERE, D (2016): Artificial intelligence: Ten things you need to know about the future of AI. In: alphr, 7 April, 2016. http://www.alphr.com/ science/1002792/artificial-intelligence-ten-things-you-need-toknow-about-the-future-of-ai (2017.01.17.)

SMITH, D (2005): 2050 – and immortality is within our grasp. In: The Guardian, 22 May, 2005. https://www.theguardian.com/science/2005/ may/22/theobserver.technology (2017.01.17.)

GHOSE, A. K. (2009) Technology vision 2050 for sustainable mining. In: Procedia Earth and Planetary Science Vol.1/1. September 2009. pp. 2-6. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/ S1878522009000046 (2017.01.17.) EADICICCO, L (2014): How Microsoft Created Its ’Star Trek’ Voice Translator For Skype. In: Business Insider, May 31, 2014. http://www.businessinsider.com/microsoft-skype-real-time-voie-translator-2014-5 (2017.01.17.) EngineeringUK (2016): The Future of Shopping - A collection of inspiring thoughts and predictions from some of the UK’s hottest engineers. https://www.thebigbangfair.co.uk/media/49557/the-future-of-shopping-compendium-final.pdf (2017.01.30.) Future History of Machine Learning: A 25-Year Looking Forward. In: Information Management, December 2, 2016. http://www.information-management.com/gallery/future-history-of-machine-learning-a25-year-look-forward-10030401-1.html (2017.01.17.) HOLMES, K (2012): 3D Printed Planes Could Be With Us By 2050. IN: Creator, July 16, 2012. http://thecreatorsproject.vice.com/blog/3dprinted-planes-could-be-with-us-by-2050 (2017.01.19.) HWANG, R (2016): Future of Electric Vehicles is Bright. In: NRDC, March 8, 2016. https://www.nrdc.org/experts/roland-hwang/future-electricvehicles-bright (2017.01.17.) Interplanetary settlement – The world is not enough. In: The Economist, 2016.10.01. http://www.economist.com/news/science-andtechnology/21707915-elon-musk-envisages-human-colony-mars-hewill-have-his-work-cut-out (2017.01.30.) JAMISON, D. T. – JHA, P. – MALHOTRA, V. – VERGUET, S (2011): The 20th Century Transformation of Human Health: Its Magnitude and Value. Assessment Paper, Copenhagen Consensus on Human Challenges. http://www.copenhagenconsensus.com/sites/default/files/health.pdf (2017.01.16.) JOY, B (2000): Why the Future Doesn’t Need Us. In: Wired, 2000/04. https://www.wired.com/2000/04/joy-2/ (2017.01.17.) KNAPTON, S (2016): Robots will take over most jobs within 30 years, experts warn. In: The Telegraph, 13 February, 2016. http://www.telegraph.co.uk/news/science/science-news/12155808/Robots-will-takeover-most-jobs-within-30-years-experts-warn.html (2017.01.17.) LEVY, D. (2008): Love and Sex with Robots: The Evolution of HumanRobot Relationships. Harper-Collins Publishers Ltd., London. O’CALLAGHAN, J (2013): By 2050 we’ll have colonies and habitats on the surface of Mars’ – An interview with asteroid miner Chris Lewicki. In: Space Answers, 12 June, 2013. https://www.spaceanswers.com/futuretech/by-2050-well-have-colonies-and-habitats-on-the-surfaceof-mars-an-interview-with-asteroid-miner-chris-lewicki/ (2017.01.17.)

198

MARQUEZ, P (2016): The Second Age Of Exploration Has Begun… In Space. In: Planetary Resources, November 16, 2016. http://www.planetaryresources.com/2016/11/the-second-age-of-exploration-has-begun-in-space/ (2017.01.17.)

SpaceX: Hyperloop Alpha: Hyperloop Preliminary Design Study. 2013.08.12. http://www.spacex.com/sites/spacex/files/hyperloop_ alpha.pdf (2017.01.31.) STERBENZ, Ch. – ADWAR, C – FUCHS, E. (2014): 15 Ways The World Will Be Awesome In 2050 - Artificial body parts could make organ shortages a thing of the past. http://www.businessinsider.com/the-worldin-2050-2014-6#artificial-body-parts-could-make-organ-shortagesa-thing-of-the-past-12 (2017.01.17.) TÓTH, A. (2016): Alternatívák a 2050-es évekre: A technikai fejlődés hatása a társadalomra - A 2050-re kialakított alternatívák... In: Opus et Educatio, 3 évf. 4. szám. pp. 413-421. http://opuseteducatio.hu/index. php/opusHU/article/view/37/24 (2017.01.17.) TYNAN, D (2016): Galactic Gold Rush: The Tech Companies Aiming to Make Space Mining a Reality. In: The Guardian, 6 December, 2016. https://www.theguardian.com/science/2016/dec/06/space-miningmoon-asteroids-tech-companies (2017.01.17.) WILSON, B (2011): Newspaper Will Cease to Exist by 2050, Data Shows. 28 November, 2011. http://bradleywilsononline.net/from-bradley/ newspapers-will-cease-to-exist-by-2050-data-shows (2017.01.17.) World Economic Forum: Mining & Metals in a Sustainable World 2050. Industry Agenda. September 2015. http://www3.weforum.org/docs/ WEF_MM_Sustainable_World_2050_report_2015.pdf (2017.01.17.) WWF–Ecofys–OMA (2011): The Energy Report: 100% Renewable Energy by 2050. https://www.wwf.or.jp/activities/lib/pdf_climate/ green-energy/WWF_EnergyVisionReport.pdf (2017.01.17.)

Water in 2050: The Future of Water Requires a Sustainable, Blue Path. In: Growing Blue. http://growingblue.com/water-in-2050/ (2017.03.06.)

SULLIVAN, Kevin B: What American foreign policy will look like in 2050. In: The Week, April 21, 2015 http://theweek.com/articles/549004/ what-american-foreign-policy-look-like-2050 (2017.03.06.)

Ciklusok, világvégék, véletlenek

TUCKER, Patrick: In The War of 2050, The Robots Call The Shots. In: Defense One, July 22, 2015 http://www.defenseone.com/technology/2015/07/war-2050-robots-call-shots/118398/ (2017.03.06.)

JHA, Alok: Stephen Hawking marks 70th birthday with speech to leading cosmologists. In: The Guardian, 8 January, 2012. http://www. theguardian.com/science/2012/jan/08/stephen-hawking-70-cambridge-speech (2017.03.06.)

Vision–2050. A New Political and Economic Map of The World, PostCrisis World Institute, February – May 2013. http://eng.postcrisisworld. org/files/vision_2050.pdf Visualizing the Tactical Ground Battlefield in the Year 2050: Workshop Report, US Army Research Laboratory, June 2015 22-23. http://www. arl.army.mil/arlreports/2015/ARL-SR-0327.pdf WALT, Stephen M: What Will 2050 Look Like? In: Foreign Policy, May 12, 2015 http://foreignpolicy.com/2015/05/12/what-will-2050-looklike-china-nato/ A világgazdaság jövője 2050-ben Economic Implications. In: Growing Blue. http://growingblue.com/implications-of-growth/economic-implications/ (2017.03.06.) Five megatrends and possible implications, PricewaterhouseCoopers, November 2013. 3. https://www.pwc.com/us/en/faculty-resource/assets/symposium/2014-megatrends-overview.pdf (2017.03.06.) JOHANSSON et. al. (2012): Looking to 2060: Long-Term Global Growth Prospects. Economics Department Working Papers. No. 1000, OECD, 2012. november https://www.oecd.org/eco/outlook/2060%20policy%20paper%20FINAL.pdf (2017.03.06.) LEE, William: Global Economic Outlook and Growth Generators. Citibank http://www.citibank.com/transactionservices/home/sa/2011q1/ cab/docs/presentations/day2_3_Economic_outlook.pdf (2017.03.06.) LEFLAIVLE, Xavier: Water Outlook to 2050: The OECD calls for early and strategic action. Discussion Paper 1219. OECD Environmental Directorate, Paris. 2012. május. http://www.globalwaterforum.org/ wp-content/uploads/2012/05/Water-Outlook-to-2050_-The-OECDcalls-for-early-and-strategic-action-GWF-1219.pdf (2017.03.06.) Long-term macroeconomic forecasts. Key trends to 2050. The Economist Intelligence Unit, 2015. http://pages.eiu.com/rs/783XMC-194/images/Long-termMacroeconomicForecasts_KeyTrends.pdf (2017.03.06.) MADDOCKS, Andrew – YOUNG, Robert S. – REIG, Paul: Ranking the World’s Most Water-Stressed Countries in 2040. In: World Resources Institute. 2015. augusztus 26. http://www.wri.org/blog/2015/08/ ranking-world%E2%80%99s-most-water-stressed-countries-2040 (2017.03.06.) NELSON, Richard R. – PHELPS, Edmund S.: Investment in Humans, Technological Diffusion, and Economic Growth The American Economic Review, Vol. 56, No. 1/2., March, 1966. pp. 69-75. OECD Environmental Outlook to 2050: Climate Change Chapter. 2011. november. https://www.oecd.org/env/cc/49082173.pdf (2017.03.06.)

Vízió 2050: biztonságpolitikai kihívások és trendek a 21. század közepén

OECD Environmental Outlook to 2050: The Consequences of Inaction. Highlights. March 2012 https://www.oecd.org/env/indicators-modelling-outlooks/49846090.pdf (2017.03.06.)

2050 Africa’s Integrated Maritime Strategy (2050 AIM Strategy). African Union, Version 1.0, 2012. 7-12. http://cggrps.org/wp-content/ uploads/2050-AIM-Strategy_EN.pdf (2017.03.06.)

OECD (2016): The Future of the Ocean Economy. OECD Publishing, Párizs. 2016. április 27. http://www.oecd.org/futures/oceaneconomy.htm (2017.03.06.)

KURZWEIL, Raymond (2005): The Singularity is Near. New York: Penguin Books. National Electric (2017.03.06.)

Vehicle

Sweden

https://www.nevs.com/en/

SZUN, Ce (2015): A háború művészete. (Z. Tokaji, Ford.) Helikon Kiadó. Singularity University About Singularity University https://su.org/about/ (2017.03.06.) ARAYA, Daniel: Self-Driving Cars Will Soon Be Everywhere – But You May Not Own One. In: Singularity Hub, February 5, 2017. https://singularityhub.com/2017/02/05/what-happens-when-self-driving-is-ascommon-as-cruise-control/ (2017.03.06.) DAMM, Darlene – HAAN, Nicholas: The Next Water Crisis Is Looming – How Can Tech Help? In: Singularity Hub, March 31, 2016. https://singularityhub.com/2016/03/31/the-next-water-crisis-is-looming-howcan-tech-help/ (2017.03.06.) DORRIER, Jason: What You Need to Know About the Future of Money. In: Singularity Hub, June 16, 2016. https://singularityhub. com/2016/06/16/what-you-need-to-know-about-the-future-of-money/ (2017.03.06.) Global Impact Challenges, Singularity University https://su.org/gic/ (2017.03.06.) HILL, David J: How Will We Meet the Energy DEmands of the Coming Megacities? In: Singularity Hub, July 8, 2015. https://singularityhub. com/2015/07/08/how-will-we-meet-the-energy-demands-of-thecoming-megacities/ (2017.03.06.) Innovation Partnership Program http://ipp.biz/ (2017.03.06.) MURRAY, Peter: Freezing Life: Cryogenics Is The Last Hope For Many Endangered Species. In: Singularity Hub, December 6, 2011. https:// singularityhub.com/2011/12/06/freezing-life-cryogenics-is-the-lasthope-for-many-endangered-species/ (2017.03.06.) PROSSER, Marc: Soon We’ll All Love Robots the Way Japan Loves Robots. In: Singularity Hub, October 20, 2016. https://singularityhub. com/2016/10/20/soon-well-all-love-robots-the-way-japan-loves-robots/ (2017.03.06.) RAMIREZ, Vanessa B.: The Race to Wrap the Earth in Internet Is Heating Up. In: Singularity Hub, November 21, 2016. https://singularityhub. com/2016/11/21/the-race-to-wrap-the-earth-in-internet-is-heatingup/ (2017.03.06.) SCOTT, Cameron: 100% Renewable Energy Is Feasible and Affordable, According to Stanford Proposal. In: Singularity Hub, March 8, 2014. https://singularityhub.com/2014/03/08/100-renewable-energy-isfeasible-and-affordable-stanford-proposal-says/ (2017.03.06.) Singularity University Conferences https://exponential.singularityu. org/ (2017.03.06.) Singularity Hub https://singularityhub.com/ (2017.03.06.)

Army’s ‘Mad Scientist’ initiative looks at future differently. SOFREP News, 08. 15. 2016. https://sofrep.com/61654/armys-mad-scientistinitiative-looks-future-differently/ (2017.03.06.) Food Production Must Double by 2050 to Meet Demand from World’s Growing Population, Innovative Strategies Needed to Combat Hunger, Experts Tell Second Committee, Sixty-fourth General Assembly, Second Committee, Panel Discussion (AM), United Nations, 9 October, 2009. https://www.un.org/press/en/2009/gaef3242.doc.htm (2017.03.06.) Global Strategic Trends - Out to 2045. In: Strategic Trends Programme, Development, Concepts and Doctrine Centre, Ministry of Defence, UK https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/348164/20140821_DCDC_GST_5_Web_Secured.pdf (2017.03.06.)

199

képek és ábrák jegyzéke BELSŐ CÍMLAP Orbán Viktor miniszterelnök: kormany.hu, www.kormany.hu A GLOBÁLIS NÖVEKEDÉS ÚJ MOTORJA Lámfalussy konferencia: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) AZ „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” ÉPÍTÉSE KÍNA ÉS EURÓPA KÖZÖS MUNKÁJAKÉNT Tien Kuo-li, a Bank of China Ltd. elnöke: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) Tien Kuo-li, a Bank of China Ltd. elnöke: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) Lámfalussy konferencia: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) A TÖBBPÓLUSÚ VILGREND LEHETŐSÉGEKET TARTOGAT Orbán Viktor miniszterelnök: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) Orbán Viktor miniszterelnök: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) kép: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) Orbán Viktor miniszterelnök: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) Orbán Viktor miniszterelnök: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) „EGY ÖVEZET, EGY ÚT” ÉS MAGYARORSZÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSE Chen Zhimin és Yan Xuetong: saját kép, Lámfalussy konferencia (2017. január 23.) A 21. SZÁZAD GEOPOLITIKAI GONDOLKODÓI „Geopolitics” (címkép): Sean K., Shutterstock.com , https://www. shutterstock.com/image-photo/geopolitics-on-wooden-cubes-541652545 (2017. 03. 17.) Henry Kissinger: MiroVrlikPhotography, Shutterstock, https://www. shutterstock.com/hu/image-photo/new-york-september-21-drhenry-37477399?src=4dXSfmW3DPt0WHDNGzTLJw-1-0 (2017. 03. 17.) Alexander Dugin: dugin.ru, http://dugin.ru/photos (2017. 03. 13.) Alexander Dugin geopolitikai térképe: evrazia.com, http://evrazia. org/modules.php?name=News&file=article&sid=1884 (2017. 03. 13.) Yan Xuetong: Wikimedia, https://commons.wikimedia.org/wiki/ Category:Yan_Xuetong#/media/File:Yan_Xuetong_-_World_Economic_Forum_Annual_Meeting_2011.jpg (2017. 03. 13.) „Geopolitics”: ibreakstock, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-illustration/geopolitics-concept-wordcloud-background-201226421 „Geo - Economy”: Tashatuvango, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-illustration/geo-economy-illustrationglowing-light-effect-501278608 (2017. 03. 13.) Sanjaya Baru: http://www.cprindia.org/people/sanjaya-baru (2017. 03. 13.) Robert D. Kaplan: robertdkaplan.com, http://www.robertdkaplan. com/robert_d_kaplan_bio.htm (2017. 03. 13.) The Revenge of Geographic: https://www.amazon.com/RevengeGeography-Coming-Conflicts-Against/dp/0812982223 (2017. 03. 13.) „Time”: Elena Abrazhevich, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-illustration/round-clocks-showing-different-time-cities-512893003 (2017. 03. 13.) A KÖVETKEZŐ 100 ÉV https://www.libri.hu/konyv/george_friedman.a-kovetkezo-100-ev. html (2017. 04. 16.) WORLD ECONOMIC FORUM 2017 „Davos”: CiaranMcCrickard, World Economic Forum, https://www. weforum.org/es/agenda/2017/01/las-mejores-fotos-del-diauno-de-davos-2017-aa70173e-a1ec-41a0-ac08-8fa63fb3e0e5/ (2017.03.13.) Xi Jinping: Valeriano Di Domenico, World Economic Forum, https:// www.weforum.org/agenda/2017/01/full-text-of-xi-jinping-keynote-at-the-world-economic-forum(2017.03.13.) Táblázat: Forrás: IMF 2017. január, World Economic Outlook; saját szerkesztés Jack Ma: Mattias Nutt, World Economic Forum, https://www. weforum.org/agenda/2017/01/top-photos-from-davos-2017/ (2017.03.13.)

200

MÜNCHENI BIZTONSÁGPOLITIKAI KONFERENCIA 1. kép: Kuhlmann ,Munich Security Conference 2017, https://www. securityconference.de/en/media-library/munich-security-conference-2017/image/michael-richard-pence-a-view-from-theaudience/ (2017.03.13.) Szergej Viktorovics Lavrov: Koerner, Munich Security Conference 2017, https://www.securityconference.de/en/media-library/ munich-security-conference-2017/image/sergey-lavrov-3/filter/ image/ (2017.03.13.) Wang Yi: Kleinschmidt, Munich Security Conference 2017, https:// www.securityconference.de/en/media-library/munich-securityconference-2017/image/wang-yi/filter/image/ (2017.03.13.) Munich: http://www.alemanhaonline.com.br/guia-de-munique/ (2017.04.16.) JÖVŐKUTATÁS MAGYARORSZÁGON Nováky Erzsébet: http://www.csaladok-jovojeert.hu/content/hirek/ tuleljuk-valsagot-jovokutatas-professzorat-kerdeztuk Budapest – Bálna: Posztos, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/image-photo/budapest-hungary-june-30-2016-art445570261?src=oXfY76QT-QVVibzT_VZ2ew-1-34 (2017.04.16.) Budapest – Bálna: Andocs, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-photo/budapest-hungary-october09-2016-balna-547209646?src=oXfY76QT-QVVibzT_VZ2ew-1-1 (2017.04.16.) A VILÁGGAZDASÁG JÖVŐJE 2050-BEN Átlagos éves növekedés (%) régiók szerinti bontásban: saját készítésű ábra, forrás: Franklin – Andrews, 2012. 123. A globális GDP regionális megoszlása: saját készítésű ábra, forrás: Long-term macro-economic forecasts. Key trends to 2050. The Economist Intelligence Unit, 2015. 4. (Economist, 2015) 3. A Föld TOP 10 gazdasága 2050-ben: saját készítésű ábra, forrás: Long-term macro-economic forecasts. Key trends to 2050. The Economist Intelligence Unit, 2015. 4. (Economist, 2015) 3. A három vezető gazdaság globális dominanciája: saját készítésű ábra, forrás: Long-term macro-economic forecasts. Key trends to 2050. The Economist Intelligence Unit, 2015. 4. (Economist, 2015) 3. A valós gazdasági növekedés és a valutafelértékelődésből fakadó növekedés: saját készítésű ábra, forrás: Franklin – Andrews, 2012. 115. DEMOGRÁFIA ÉS FENNTARTHATÓSÁG A népesség elöregedése (1950-2050): saját készítésű ábra, forrás: Egyesült Nemzetek, 2007 A világ városi lakosságának regionális eloszlása: saját készítésű ábra, forrás: ENSZ AZ ENERGETIKAI JÖVŐKÉPRŐL 1. kép: ssguy, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/image-photo/future-electrical-productionshanghai-china-246420169 (2017.03.13.) 2. kép: saját készítésű ábra, forrás: IEA WEO 2011 Regionális energiafelhasználás százalékos megoszlása: saját készítésű ábra, forrás: BP, World Energy Outlook, 2016. Földünk ökológiai lábnyoma: worldmapper.org, http://www. worldmapper.org/display.php?selected=322 (2017.03.13.) 3. kép: Shutterstock.com A VÁROSOK JÖVŐJE 1. kép: 3000ad, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ image-illustration/science-fiction-city-glass-metallic-structures-211565350 (2017.03.13.) 2. kép: iurii, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ image-illustration/future-city-on-coast-384057364 (2017.03.13.) A világ 15 legnépesebb városa 1990-benm 2014-benm valamint 2030-ban: saját készítésű ábra, forrás: UN World Urbanisation Prospects 2014 3. kép: Jon Bilous, Shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/image-photo/walkway-park-skyscrapers-bonifacio-globalcity-452086900 (2017.03.13.) 4. kép: Funny Solution Studio, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-photo/aerial-panoramic-view-big-modern-city-551109592 (2017.03.13.) TECHNOLÓGIAI VÍZIÓK 2050 „címkép”: Zapp2Photo, Shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/image-illustration/industrial-40-cyber-physical-systemsconcept-476349103 (2017.03.13.) 1. kép: The U.S. Food and DrugAdministration, wikimedia.org, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Stem_Cell_Research.jpg (2017.03.13.) idővonal: saját készítésű ábra

2. kép: Peter Potrowl, Wikipedia.org, https://ca.wikipedia.org/wiki/ Robot_industrial#/media/File:Robot_ABB_3.jpg 3. kép: U3D, shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/hu/ image-illustration/monorail-futuristic-train-tunnel-3d-illustration-532978156 (2017.03.13.) 4. kép: GualtieroBoffi, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/delivery-3d-drone-town-background-322708988 (2017.03.13.) SINGULARITY UNIVERSITY university logo: https://su.org/ (2017.03.16.) 1. kép: https://gigaom.com/2014/03/04/a-day-at-singularity-university-where-the-future-belongs-to-glowing-plants-and-roboticelephants/ (2017. 04.10.) OKTATÁS JÖVŐJE 1. kép: Wichy, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-photo/businessman-wire-frame-hand-holding-glow387365119?src=Q2jTugREUil-e7GvLLKUNA-1-0 (2017.03.16.) 2. kép: Evikka, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-photo/london-england-may-31-science-museum303360944?src=gmZjaiYoa5aGIWfVkwpEFQ-1-56 (2017. 04.10.) A virtuális valóság: http://www.digitaltrends.com/mobile/galaxy-s7how-to-watch-vr/ (2017.03.16.) 3D-s nyomtatók szerepe az osztálytermekben: http://www. materialise.com/blog/submit-ideaadding3d-printed-items-classroom/ (2017.03.16.) 3. kép: cowardlion, Shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/tokyo-japan-november-27-2015-national-472893964 (2017.03.16.) NAO robot: https://www.ald.softbankrobotics.com/en/cool-robots/ nao (2017.03.16.) A diákközpontú oktatás jellemzői: https://s3-eu-west-1.amazonaws. com/school-in-the-cloud-production-assets/toolkit/SOLE_Toolkit_Web_2.6.pdf (2017.03.06.) Az oktatás változásai: saját készítésű ábra, forrás: KOUTSOPOULOS, Kostis C. – PAPOUTSIS, Panos (2016): SchoolonCloud: Transforming Education. In: Educational Policy Analysis and Strategic Research, Vol. 11, No. 1, 2016, pp 31-46. http://www.inased.org/epasad/v11n1/ EPASADv11n1.pdf 4. kép: franz12, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-photo/woman-glasses-virtual-reality-future-technology-530514940 (2017.03.06.) A KIBERTÉR EMBERI ERŐFORRÁSAI „címkép”: Tcharts, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/smart-city-wireless-communicationnetwork-abstract-490458982 (2017.03.13.) 1. kép: SupphachaiSalaeman, shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/hu/image-vector/vector-abstract-backgroundinternet-things-sphere-339377579 (2017.03.13.) 2. kép: Belekekin, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-illustration/cloud-computing-laptops-105420134 (2017.03.13.) 3. kép: A-image, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-vector/smart-home-internet-things-conceptcloud-277469792 (2017.03.13.) 4. kép: StockFrame, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/worker-starts-engine-on-glassboard-446727694 (2017.03.13.) 5. kép: Zapp2Photo, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/industry-40-concept-hand-holding-tablet-480408787 (2017.03.13.) 6. kép: NASA images, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/spacecraft-progress-orbiting-earth-elements-this-531066583 (2017.03.13.) A DIGITÁLIS GAZDASÁG 1. kép: ESB Professional, shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/hu/image-photo/top-view-businessman-handworking-modern-319414127 (2017.03.13.) 2. kép: Savgraf, shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-vector/modern-background-business-magazine-brochure-cover-374280157 (2017.03.13.) 3. kép: TitimaOngkantong, shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/hu/image-vector/dark-blue-light-abstract-technology-background-304056263 (2017. 03.13.) 4. kép: Imfoto, shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-photo/kristianstad-sweden-march-20-2016-charging-396690856 (2017.03.13.) BIZTONSÁGPOLITIKAI KIHAVÁSOK ÉS TRENDEK A 21. SZÁZAD KÖZEPÉN A globális tengeri kereskedelmi útvonalak: Csizmadia Norbert: Geopillanat A potenciális háborús konfliktusok színterei Hagre professzor és kollégáinak kutatása alapján: http:// www.dailymail.co.uk/news/article-2237378/

Peace-time-Scientist-makes-bold-prediction-war-wane-halve40-years.html 2050 – A PÁRIZSI MEGÁLLAPODÁS Amszterdam polgárai ünneplik a münsteri békét: Wikipedia, https:// en.wikipedia.org/wiki/Bartholomeus_van_der_Helst (2017.03.13.) Az olajárak hosszú története: saját készítésű ábra, forrás: BP, NBER/ FederalReserve Bank of St. Louis, Haver Analytics A világ olajkészlete: saját készítésű ábra, forrás: World AffairsMonthly,http://worldaffairsmonthly.com/index. php?date=March-2011(2017 03.13.) Europe 1648: https://jessedelphinjamesarthistory.wordpress. com/2014/11/06/revolutions-in-16th-century-western-europeprotestant-reformation-its-effect-on-art/ (2017 03.13.) A harmincéves háborúban részt vevő államok: saját készítésű ábra, forrás: Wikipedia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Harminc%C3%A9ve s_h%C3%A1bor%C3%BA(2017.03.13.) 1. kép: saját szerkesztésű ábra, OrientalReview,http://orientalreview. org/2014/08/01/the-american-aggression-enablement-act-andthe-us-eurasian-thrust-i/(2017.03.13.) Top három ország gazdasági dominancia alapján: saját szerkesztésű ábra, forrás: ArvindSubramanian Városállamok: saját szerkesztésű ábra, forrás: Anders Sundell, www. twitter.com/anderssundell (2017.03.13.) SZINGULARITÁS ÉS SZINURONICITÁS 1. kép: Sdecoret, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-illustration/network-data-exchange-over-planetearth-520081672 (2017.03.16.) Gazdasági ciklusok tipológiája: saját szerkesztésű ábra Kondratyev-ciklusok az 1800-as évektől napjainkig: saját szerkesztésű ábra A Kondratyev-ciklus évszakai: saját szerkesztésű ábra, forrás: https://northcoastinvestmentresearch.wordpress. com/2009/02/02/the-kondratieff-cycle/ (2017.03.16.) A változások dinamikáját bemutató változásgörbe: saját szerkesztésű ábra, forrás: Oliver Recklies: ManagingChange – Definition and PhasesinChangeProcesses, Recklies Management Project GmbH, 2001. 2. kép: Agsandrew, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-illustration/fractal-city-series-composition-threedimensional-154434914 (2017.03.16.) Az evolúció hat korszaka: saját szerkesztésű ábra 3. kép: TungCheung, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/close-old-english-dictionary-pageword-510238216 (2017.03.16.) A NAP ÉS AZ ÉLET ÚJ ELMÉLETE: A HÉLIOSZ-ELMÉLET 1. kép: Skylines, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/our-earth-cosmos-bright-sun-elements-271046648 (2017.03.16.) 2. kép: https://www.pinterest.com/explore/august-31/ dinamó: Carpenter et al., 2005., http://www.grandpierre.hu/ site/2016/07/heliosz-elmelet-nap-mint-kozmikus-e8loleny-ipm2016-junius-24-29/ (2017.03.16.) 3. kép: Igor Zh., shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ hu/image-photo/abstract-fantastic-background-full-sun-eclipse-222863752 (2017.03.16.) KÖNYVAJÁNLÓ Technocracy In America: https://www.amazon.com/Technocracy-America-Info-State-Parag-Khanna/dp/0998232513/ ref=sr_1_sc_1?ie=UTF8&qid=1489668346&sr=8-1-spell&keywords =tehnocracy+in+america (2017.03.16.) The Girl at the Baggage Claim: Explaining the East-West Culture Gap: https://www.amazon.com/Girl-Baggage-Claim-ExplainingEast-West/dp/1101947829/ref=sr_1_1?s=books&ie=UTF8&qid=148 9668408&sr=1-1&keywords=the+girl+at+the+baggage+claim+expl aining+the+east-west+culture+gap (2017.03.16.) China's Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road: https://www.amazon.com/Chinas-Asian-Dream-Empire-Building/ dp/1783609230/ref=sr_1_1?s=books&ie=UTF8&qid=1489668463 &sr=1-1&keywords=China%27s+Asian+Dream%3A+Empire+Building +along+the+New+Silk+Road+- (2017.03.16.) Earning the Rockies: How Geography Shapes America's Role in the World: https://www.amazon.com/Earning-Rockies-GeographyShapes-Americas/dp/0399588213/ref=sr_1_1?s=books&ie=UTF8& qid=1489668504&sr=1-1&keywords=EARNING+THE+ROCKIES%3A +HOW+GEOGRAPHY+SHAPES+AMERICA%27S+ROLE+IN+THE+WO RLD (2017.03.16.) Africa's Long Road Since Independence: The Many Histories of a Continent: https://www.amazon.com/Africas-Long-Road-SinceIndependence/dp/1849045151/ref=sr_1_2?s=books&ie=UTF8&qid =1489668530&sr=1-2&keywords=AFRICA%27S+LONG+ROAD+SIN CE+INDEPENDENCE%3A+THE+MANY+HISTORIES+OF+A+CONTIN ENT (2017.03.16.) East of India, South of China: Sino-Indian Encountersin Southeast Asia: http://www.amazon.in/East-India-South-China-Sino-Indian/ dp/0199461147 (2017.03.16.)

201

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Czene István GRAFIKA, tördelés Nagy Gyula KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

202

SZERZŐINK Barsy Miklós Bendarzsevszkij Anton Chen Zhimin Csizmadia Norbert Czirják Ráhel Eszterhai Viktor George Friedman Gere László Grandpierre Atilla Hetesi Zsolt Kilin Józsefné Kiss Viktor Klemensits Péter Matolcsy György Nováky Erzsébet Orbán Viktor Polyák Eszter Rózsás Tamás Simigh Fruzsina Thien Kuo-li Thierry Gaudin Vajda Zita Yan Xuetong KIADÁS DÁTUMA 2017. április

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

203

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

204

A HUG mostani (ötödik) számában – többek között – 2050-es jövőképpel, víziókkal, geovíziókkal foglalkozunk. Mik lesznek a legfontosabb trendek, hogyan és milyen hatással lesz az egyes országokra, nemzetekre, és közösségre a negyedik ipari forradalom? Hogyan változtatja meg a technológiai robbanás a mindennapi életünket, miért kerülnek előtérbe a városok, hogyan látják jövőnket a geopolitikai gondolkodók? 205