Page 1

N Y ERGES GÁ BOR Á DÁ M

Hely i érzéstel enítés Helyi érzéstelenítés


NYERGES GÁBOR ÁDÁ M

Helyi enítés Helyiérzéstel érzéstelenítés

O r ph e u s z K i a d ó Budapest, 2010


A kötet megjelenését a Magyar Könyv Alapítvány támogatta.

© Nyerges Gábor Ádám, 2010 © Orpheusz Kiadó, 2010


Kifordulok az ólból kívül a nap még gondol egyet, visszafordul a vizek meg ragadnak csontot dobsz magadnak a sárba. A hitünk koldul. Szűk bőrben éhes bolhák, a talánok és volnák reménye ringat orvul.

5


ta l á nok ésésvol ta l á n ok vol nn á ká k


Düledezés belemászik belemászik a pofádba a semmi és megköt mint rosszul tapasztott hasonlatok düledező szerelmesverseken majd lepöccen egy egész élet összes kiszáradt zérómorfémája esik le így, hogy kitudjahol álljon meg éveken át elkísér hugodnak nővérednek kereszteled becézed barátságnak szerelemnek ézes tilutott dzsimilcsnek pygmalionként formázgatod majd alkalmanként át-átszobrod pillantásaiddal simogatod míg alszik eszik fecseg és piheg sejtmozgásokkal cirógatod magad mélyére rejted és megszokod már vantában feltűnik, hogy rég nincs és mire nincsne már túl nagy erővel kéne vágyni a vágyást és bár tetőtől talpig szakadva jobbhíján csontigbőrig áthatódva utána repedsz percenként bár átsajog még a retinádon szakrális sziluettje bár visszaviszket még néhány vizenyős rémlés illenék már rájönni hogy nem is hiányzik

9


Szimbiózisok ezek a füstölgő rozsdás antennák mennyire unhatják az alvadt cserepeket és mégse mozdulnak szürke ablakok sápadtságába szorult a füst elmállasz a szememből ahogy átúszik a kép. kiömlött a tej a mennyre és megpihen a szürke hártya ahogy hallgat minden csak átlobognak illatos füvek mint kósza hajszálak

az emlékből a jelenbe. kedélybeteg tintafolt vagyok ezen a képen néha úgy képzelem akiben elaludt miközben ezeréveket várt rád minden apró érzelem.

10


Szenilitás Sajnos belém látsz ha írok látod a tollat ahogy végigsimít a papíron hallod ahogy közben kopog az ablakom az esőn az utcán belekiabálnak a gomolygó déli harmonikaszóba élünk még?

11


Tá v ez annyira valószínűtlenül groteszk itt ülök és bámulom a mindenszínű szmájlikkal teleszőtt képernyőt és azon gondolkozom hogy nélküled tényleg nincs értelme meg hogy hiányzik a kezed = de érzelmesek vagyunk ma míg sorban lefagynak körötted a programok egyre erősödik a gyanúm hogy mi is meghalunk egyszer

12


Rég bezárt Már lement a függöny bábszínház arcodon pedig még írom a felvonást – pontosabban karcolom úgy zúg a taps festett díszletszemed mögül hogy sokadszor is visszajössz mint hülye bábszínész aki veled örül annyira boldogan hogy nem is látod kit ráz a te bőröd alatt a hideg és hogy már rég bezárt a színház.

13


Puha szavakkal puha szavakkal takarózom bár pár kötőszó keményebb megszáradnak a napon s újra kisütnek kancsal remények így buszmegállunk mi is folyton irdatlan nagy lófaszokat kívánva a világba míg csendben áznak a zsinóron függők ködös imák végét cibálva.

14


Holdsütötte Simon Veronikának, andante pianissimo minnezengve

hosszú szőke fátyol-uszály haja mint egy holdsütötte glória ragyogó árnyként kíséri a lépcsőn lemenet. pedig csak bőr csont hús és vér elektron neutron sejt és sejtmag.

15


Shakespeare Magyar Áginak anno

Kitéptél magamból. Az agyamra mész. Te. Te. Te. Mindig mindenhol csak te. Uncsi. Hogy te vagy minden és ezért mindennek ilyen teszíne teillata tekülseje tetapintása van. Az vagy nékem mint Shakespeare (tálalás előtt pár perccel ízlés szerint értelemmel megszórt frissen sült de már kihülni igyekvő valóság). Te vagy a test. Te vagy a kenyér. De ami még ijesztőbb a szonett is te vagy.

16


Villany Az igazi gyerek fut a szobában, lihegve, zihálva, rettegve nyargal a villanykapcsolóig és minden porcikájával mohón örül az életnek, mikor a kapcsolót elérve vadul issza magába a nemrég gyújtott fényt. Az igazi felnőtt kimért, nyugodt, lassú léptekkel megy végig a sötét szobán, itt-nem-lévő valakikre gondolva, higgadtan felkapcsolja a villanyt és fél tovább.

17


Karthágó Lovrity Endre emlékére

I. Rekviem. Felszámolás. nem megyek többé a negyedikre. hisz az a birodalom már csak felszámolásra jó így múlik el minden nagyság ahogy az élet pletykasebességgel belemállik az örökkévalóságba ilyen időket vélünk el-elhagyni újra és újra ha előbb jött volna a felismerés talán megússzuk kevesebb gyerekkorral is (jó magaviseletért előbb szabadulva) és most nem lenne ez a vers elpazarolt pillanatok szelleme huhog fel egy akadozó kámzsás álomból nem mintha nem magunkat siratnánk épp. lelki (és meghaló és feltámadó) félreismeretek igyekeznek napvilágragyöngyözni legalább egy működő közhelyet: A hiány definitíve a tudomány jelenlegi állása szerint költészettel száz százalékosan nem lefedhető terület. már akkor is utáltam a bunkerbe bújni amikor még nem lakott benne a nyálkás jéghiány s ekkor bicegő soraim rimánkodására valahol lekeverik az élőképről a hangot még a mozgások is várnak egy keveset a komilfóbb ellenségek meg igyekeznek felróni némi kegyeletet

18


egy perc frász. érdes rekviemet recsegnek rosszhírű rekedt vákuumok groteszkül nemtörődöm életecskékbe amúgy nem tudom számít-e de ahogy így körbenézek nem merném teljes biztonsággal állítani hogy minden megy tovább illetve ha megy is hát részünkről már mehet. sajnos és hálisten ráérünk.

II. Danse macabre hát dögöljekmeg ha Zeusz nem pont ugyanígy mosolygott most persze samponok százalékos összetételeinek mintájára felidéződik bennem bölcsesség, erő, humor és előkelőség időtállóan változatlan számarányú keveréke (ősi, titkos recept alapján, mint az Unicum) mások elhangzott és még elhangzani is túl aljas dolgaiért pirulva (ami a sajátjaimat illeti, azokért meg köpninyelninemtudván sápadt-riadt föl-fölismerésekkel lakolva) kavarog bennem meglehetősen kevés emlék nem bízva benne mégis tapasztalva hogy a folyamat odavissza működik

19


épp annyira kínzón amennyire boldogít a tudat hogy igenis haláltáncot járó asztalok nélkül is szótválthatnak nagyon igyekvő holtak még emlékező élőkkel

III. Romlandó több portrém is (inkább gúnyrajz vagy karikatúra) őrzi mégis inkább csak halványítja vagy elfedi azt az arcot amit megőrizni kellett volna ehelyett meg látod neveletlen, gyártott emlékeket kutatva mindent elhagyva hagysz ott a polc mélyén pótolhatatlan romlandó perceket ócska szavakért amiket az idő már megszegett.

IV. Egyre nehezebb örökké iskolába kell járni még egész érett fejjel is szertartásosan biccenteni a portánál kezünket mosni savanyú szagú vécékben

20


áldást osztani az ablakból kopaszodó fáknak csak épp a lényeg hull ki valahol útközben a fogyatkozva is egyre nehezebb táskából olyan ez itt most mint egy kiásott város a rátelepedő nosztalgia mint Karthágó fölött a méteres hamuréteg arrébbsimítok egy pillanatot az órán tudván hogy most már nem kell nyilvántartani időt vagy arcokat a kiszivárgó fájdalmat meg úgyis felitatják némi hanyag és alantas körülmények: jelzőcsengetés * nem voltunk mi olyan nagyon vicces gyerekek inkább csak gyávák és vakok sosem voltam még egyedül most mégis magányos vagyok örököltem. megyek az utcán és valaki más megy bennem azzá válván helyettem akivé nekem kéne lennem már úgy fogom a táskát ahogy tőle láttam néha már felszegett fejjel – a nevében is bátran megváltottak és hagytam és pár napja már nem borotválkozom mert másvalaki szakálla nő rajtam.

21


va lvaalmi mรกs a mi mรกs


Ragadozni Hogy ragadnál már vissza magadhoz, Istenem, kértem egy gyengébb pillanatomban és az Úr kegyes volt, tényleg visszaragadt magához.

25


A. I. válasza tizenhatodik megkeresésemre Tisztelt Cím, sajnálattal kell értesítsem, hogy az Ön által ismertetett, Önt ért kellemetlenségek, úgyismint: magány, anyagi nehézségek, szakmai problémák, pszihoszomatikus emésztési zavarok, magánéleti problémák etc. esetében a fennálló jogszabályok (melyeknek bővebb ismertetésétől legnagyobb sajnálatomra a Gondviselési Trv. VI. paragrafusának a titoktartási kötelezettségekről szóló VIII. cikkelyének b. pontja értelmében tartózkodnom kell) értelmében nem tehetünk eleget az Ön által több ízben kért, idézem: „ideiglenes, avagy, amennyiben lehetőségében áll, teljes körű, azonnali hatályú és mielőbbi felfüggesztésére, vagy megszüntetésére” irányuló kérésének. Mindazonáltal esetleges további leveleit is érdeklődéssel várjuk, mivel mint tudja, az Ön boldogsága számunkra a legfontosabb. Soron következő találkozásunkig további kellemes földi létet kíván: Atyaúr Isten, mindenható

26


Hyeros Gamos – szekszuális helyzetdal –

Előjáték Régen azért kivette a protkóját, mielőtt harapdált, a realitás. Nem szóltál, hogy nem izgat fel vagy most, hogy fájt. Végülis honnan tudnád, mit érzel iránta, ha egyszer béna vagy nyaktól mind a két irányba.

Aktus Onnan tudod, hogy nem stimmel, hogy a poén jól sült el.

Aktus után tíz perccel Az Univerzális Görcsesség szerint úgy vagyunk mi a világban mint víz a halban beszív, de tövig és teljesen a lényeget megtartja majd kiprésel valamit az meg úgy áll ott (minden lehetséges értelemben) tétovatűnő per ottfelejtett vigyorral a hirtelen feltámadott nagy kussban mint fasz mondják a hideg vízben mint hideg víz egy metaforikus (hasonlatikus) halban vagy mint hasonlatikus hal némi hasonlatikus vízben ésatöbbi ésat

27


Óda ………. ……… részére

Tisztelt Hölgyem/Uram, ha szeretni tudna, ziher, hogy minden fatökű fogalom elepedne érted örömmel vegyes megtiszteltetés számomra, mit tehetnék hát én kakaószemed blazírt gyehennáján lobogva hogy értesíthetem, Ön a mai naptól számított minden józan érzelemtől körbenyúzottan, védtelenül örökkévalóságig bezárólag korlátlan mértékű úgy élve nélküled, illegalitásban, mint a befőttesüvegbe civilizált csótány, mint a szerelmi érzés teljes körű igénybevételére fény a sötétkamrában, a konyhakőre löttyintett, kihűlt tea, levés jogosult, melyet átvehet az idők végezetéig terjedő és nemlevés közt tökölődve, preparálva elásva szétpészmékerezett, szigorúan fogalmi intervallumban, 0 és 24 óra között bármikor, szívem mélyén; a további intézkedésekig tisztelettel üdvözli:

Örök Híve

28


Nyúdíl mintha régirégi paranojják dohszaga oszlana feldereng az élet trendi vágyainkból hasraütvén tetsszen-e tetszene megkerülne téged csalfavakribanc

29


Helyi érzéstelenítés (felettes ének)

mint akit beoltottak ellene de azért még egy kevés kellene a boldogsághoz (= hogy legalább alulról karcolja az origót amolyan voltezmégígyse flörtképpen) és mindenféle Felettes Ének ordibálnak vele hogy így járok ha föltépem a jólszituált sebeket hogy akkor minden de minden elered és ha lenne még aki simogassa a hátrahagyott hegeket hát ne csodálkozz ha visszaköltözik beléd egy rím valakire

30


Madárse Elmosódó állványokon túl villamos vánszorog túl könnyűnek tűnnek a még hezitáló napszakok időtmúlnak régen eltört madársejár fészkek és ereszben az esőcseppet szenteltvíznek képzelés temetni jöttünk a múltat nem dícsérni úgy hagyom ne háborgathassa semmi szélmalomharcbuzgalom naplecsukó vörösségek karmolnak így éjszakát odakozmált nagy tüzektől nem sejtjük a vég szagát – nahát.

31


Valami más És azt mondja milyen vidáman él az a szemben lakó ember akinek a teraszán mindig süt a nap és állása felesége autója két pici gyereke macskája kutyája és pénze és híre és mosolya és neve és egzisztenciája és belül és kívül és gondtalanul és egészségesen és szépen és jól. És én láttam egyszer az ablakból este úgy háromnegyed tíz körül félhomályban a kísértetiesen recsegő padlón térdelve reszketve ordítva sírva imádkozva hogy most már jöhetne végre valami más.

32


Apró Modern nyitott haladó szellem s lélek eladó meg még bármi ha van némi hitért mentségért kis pénzért tál lencséért elárulom magam.

33


Valaki más Most öreg és folyton sírhatnéka van. Remeg a bőre alatt a fájdalom. De mégse tud. Évtizedeken át egy könnyet se hullatott, talán be is száradt a szeme, mint az a régi kilencvenötben vett tubus technokol. Felengedett a magányban és megnyugodott. Már nincs a feleség kutyamacska autó és gyerek. Egyszemélyes valóságsó. Minden nap nézi a tükörben, hogy mennyit öregedett és mindig, furcsamód mindig egyre többet. Örökre itt rekedt, még a halál is megfeledkezett róla. (Ha még a közgázra sem elsőre vették fel, majd pont az elmúlás menne könnyedén, szokta gondolni.) Ül. Keze az ölében. Nem eszik nem lélegzik nincs pulzusa. De él. Lát hall és gondolkozik. Bár annyi idő telt el, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint voltaképpen és tulajdonképpen nem is kizárhatóan sőt egészen valószínűnek mondható feltételezések szerint a saját bútorává változott. (Mindig tegnap van. Igazából nem is olyan öreg. Meg magányos. Meg szomorú és beteg. Éppen csak a szükséges vezeklését tölti. Amiért ő született 1921. április ötödikén a Harang utca 2-es számú ház örökös foglyának Izabella és Ferenc fiának kékszeműnek középmagasnak balkezesnek.

És nem valaki más.)

34


[csúnya szó] ügy ebben az elárvult [nem írom ki a csúnya szót hogy milyen] univerzumban (naptól napig mindössze pár sarok) mint szénaszálat a tűpárnában kb hogy megtalálj valakit aki kavarna egyet a körédülepedett [csúnya szó hogy min] úgy kell kutakodni mint egy rövidlátó lónak a művészmoziban hogy nagy nehezen el[csúnya szó]dd az időd és végre valahára egyedül maradhass a [mint már mondtam, inkább nem írnám ki a csúnya szót hogy miben]

35


Valahogy másképp én láttalak ajándékot venni magadnak és hallottalak a tévéhez beszélni elfelejted, de én rajtad voltam, mikor kellett rád valami én tudom, hogy idegen nők félrecímzett maradékmosolyaival laksz jól én átérzem, hogy neked az emberek mintha csak vitrin mögött és én fogom előbb megérteni a szerkesztők fanyarbatört perjelvigyorát mikor leesik nekik hogy most a szemüveg beszélt

36


Kaparjuk el a múltat „ahh”

Szenvedtessenek hát mindenek ha egy mód van rá Hisz szemünkbe sódert hintenek a lelki izék Fagyjon ketté nőttében a fű már így költőileg Bukjon le ami még gyönyörű hisz dísz az egész Erjedjen ki szánkból az emlék meg minden ilyen Éhendöglünk hisz amit ennénk hisz téria csak Szavak maradjanak csak hátra és kéziratban Kaparjuk el a múltat ha már tényleg csak hobbiból untat.

37


Ember-Ültő ember ez itt? emberek itt ezek? embert eszik emberemlÊkezet.

38


In Ta ndorium mint Petri J. A.-val és fordítva

Tandori Dezső mondjuk fölrobban (ha) és szavakat lövell ki szed össze annyi kopottan megtalált karaktert ki (jav.) itt vagy váltja vissza

39


Wertherek házon kívül, ne zavard a köreimet lieben und… – még élek bár elismerem nem annyira mint más, de még remélek bár asszem végül a Wertherek zöme kilett mert ép testben széplélek vermet ás szemet szem ért jutányos áron alig használtan ingyenes házhozszállítással is cserélek

40


Már csak vermet többé nem játszik velem hisz én vagyok a hentes vásárláskor a kurva fizetéskor a házmester záráskor eloltott árnyékok ülnek sorban a sötétben fejedmellett a függöny mögött az ágy alatt a szörny belül meg az öccse kívül felolvasztják majd kihűl felolvasztják majd kihűl húsz évvel ezelőtti por van itt megállandult szilveszter van meg fázás van öröklétbevágyó reménytelen ellevés kompromittálsz mondja bár nem tudom hogy írják válságok gyűrűznek ülepszem bennük beveszek két mesét hogy tudjunk aludni de reggelre már más néz vissza a tükörből vagy legalábbis más tükör néz vissza beléd aki már csak vermet ás pokolra kell annak menni anyám anno férfinak szült de közbejöttem ha férfi vagy ha férfi vagy légy ami lennél szóköz és írásjel leszerelt katonadolgok.

41


Kasszandra És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után megfogyna bár, de többre nem juthatna már hazám.

42


Kalandorok kímélete Romlásnak indult hajdan er ős- meg ómagyarok, ha adnátok most egy picit lejár(atot)t szavatosságotokból most tényleg beérnénk vele valami célból egy másikba.

43


Ta p intsá l úgy – nemzeti dalocska –

ne nézz föl látod beázunk alattunk rossz a földelés kiszáradt vízben halászunk lefeküdt minden fölkelés résen legyünk és vigyázzunk múlt és jövendő nem kevés ne gyászold el a mi gyászunk (télire eltett tettetés) üres nájlonzacskó a kincstár a maradék kenyér sincs már a javát kiköptük-hánytuk aki mégis adna bántjuk inkább szaglássz tapintsál úgy hogy higgyük hogy látjuk

44


Korengedmény legutóbb pont egy szent életű hithű katolikus virágszáltól hallom hogy már náluk is van pornócsatorna csak ebben az istenáldotta kerületben nincs pedig ugyanazt a csomagot rendeltük no, nem nagy ügy hisz így az emberélet útjának felén keső részén már olyanmindegy hogy az ember már nem is bánja sőt megelőlegezi magának az impotenciát és ha egy mód van rá már szerelmesverset is csak ismeretlen címzetthez kotl amíg meg eljön a nyugimár reménykedik hogy megérte és kivár hogy jöhetne már az a csoszogós nyugdíjkor pár szelet parasztkolbász a száradtzsemléhez olcsó sör szar cigi tegnapi népsport íze a száj mögött és néha néha még egy-egy vadabb gondolatmenet után ugyan összeasszociálhatjuk magunk de már na meg a nagy sztorik amiket még csak most írunk és addig-addig gyakoroljuk míg megéljük-megérjük hogy már magunk se tudjuk hogy nem tudjuk

45


és hogy már nem mondjuk el magunkban a verset mielőtt papírba vetnénk vagy ha mégis visszaolvasva is halljuk ahogy belecsattog a protkó: nem kell félni. most már itthon vagyunk.

46


Dies irae nem mozdul a néni az ágyon magában felsikít alatta a vászon még nem vihetik el hűteni vagy a másvilágra – nem adja az itteni A szobában a többi beteg se mozdul vagy beszél így osztoznak kínjában a friss halottnak. tömegsír

47


Hívásvárakoztatás Fény. Hallják hallják nem hallják ecpec berekedsz nyitott koponyák malmoznak valahol egy fej fáj hasad meghasad stb. el ne felejtsem reggel pontban hat tizenötkor ekszhumálnak minden nevetségesen kék és mollban szól minden elvesztek mindent mondhatni játék pesszimista kaszinó mohácsi vész vagyok a kivagyok és csupasz éhségek koplalnak kinn az udvaron kapirgálni kezdték a nyugalmazott bohócok levetett orrait most felsorakozik a világ kábé a teremtés svédasztala sovány csótányok áram befelé fordult fülek öröm körmök iszkolása rángó akármik megsárgult biológiai atlaszok rémképei nézik ahogy belémszorult a költészet és szúr kiáll a hátamból az ágy amibe éjjel temettek (minden irányba befelé nőtt hát a púpomon) süket a vonal mikor tetemre hívnék.

48


Vadászat mindent vesztve megsebezve fekszik az állat hang nélkül csak megszokásból szidja az anyádat nem is ordít úgy lövöd le csak alszik mélyen ma hatodszor ölöd már meg hogy jobban féljen

49


Úton és cipőkön Az öregek. A gyerekek. A rokkantak. A pechesek. A vesztesek mennek elöl. Jobb ha tartják a tempót aki elbukik a talpak alá kerül. Az úton ruhák a cipőkön emberek ragadnak. Ez egy kicsit nehezíti a gyaloglást. Cuppogva lépkedő nagy szürke sor. Ha nem kelsz föl itt hagylak. Jó Akkor dögölj meg. Bocs nem Úgy gondoltam. Feszeng. Körbe néz. Esetlen mozdulat. Meggondolja magát. Megy tovább. Nem baj nem baj nem baj mondogatja a fő hogy menjenek elöl a vesztesek majd a többiek ez az egész szép haladó világ.

50


Túlélők Az aranyhalaim megették egymást. A túlélőket lehúztuk a vécén.

51


rendeltetĂŠs rendel tetĂŠsszerint szerint


Faltól falig - férfias dal -

Mi olyan férfiak vagyunk akik bátran kutyák szemébe néznek ha nem túl nagyok és fekszenek olyanok hogy a zsebünkben karddá lesz a toll olyan férfiak hogy a szavunkra megszűnik a csend olyan -”hogy földig ér kezünkben a bevásárlószatyor olyan -”hogy lobog a szélben a hajunk legtöbbször a szemünkbe olyan -”hogy felénk biccentenek a többiek olyan -”hogy egy csavarásunkra víz jön a csapból olyan -”hogy előttünk megnyílnak a fájlok olyan -”hogy kólát iszunk fantához olyan -”hogy néha ránk néznek a nők vagy legalábbis abba az irányba mert mi olyan férfiak vagyunk hogy még lomtalanításkor sem mernek kirakni hosszabb időközökre olyan férfiak hogyha egyedül maradunk a fal adja a másikat.

55


Csendéletek I. elrághatnám a fejembe vezető ereket hogy ezentúl ne kelljen látnom milyen ismerős hófödte táj vagy nekem a ruhád alatt a bőr jégvirágokba bújt anyaszült föld alatta lágy földtani rétegek egészen a csontokig a saját pipacssugaraid kávébarnítják át a szemed, hát ide szöktek a porcelánbőr elől a színek és én órákon át képes voltam nem erről beszélni neked

II. Kegyednek igen jól áll a fehér mondtam valami sosemélt valószínűtlen trottyos békebeli dzsentlmen hangján holott széttépni hamuvá perzselni megsemmisíteni kellett volna már mikor először felémderengtél hogy még az emléked se vihessen kísértésbe és ne rombolja porig ami megmaradt belőlem a felismerés hogy végig te voltál a nő fehérben

56


az egy és örök akihez csokonaitól juhászig catullustól petrarcáig ésatöbbi odavissza írták a nevetséges klapanciákat legfeljebb a neved tudták mindig rosszul de hát én se téptelek szaggattalak marcangoltalak éheztetett vadállat módjára szanaszét, és ha már megbénított a belémfecskendezett úri neveltetés (értsd: töketlenség), kénytelen voltam beismerni hogy: Kegyednek igen jól áll a fehér.

57


Végállomás minden létező erőkkel a késő időt öntögetném vissza felrepedt percekbe hogy csak egyetlenegyszer körénkzárulhasson még a busz ahol a balomon ülve fejben (mégis hogy másképp) lényegében eljegyeztelek az elénkringó autóút egy barna szempár elnagyolt ecsetvonásaitól becsiccsentve vitt minket körbekörbe kelj fel és élj motoszkált bennem csak rád nézve ki is ment a fejemből ez a kéthárom romantikus szó emlékszem pályáttévesztett puha kis kézben száradó szál világ volt a ránkcsukódó tél így telt az utolsó perc életünkben és bár érzelmes zene szólt a kerekek alól nem mondtam el amit a forgatókönyv ilyen esetekre előír ti. hogy így szeretnék félbemaradni és kértem is utána mindig valami alkalmi istentől hadd lehessen ez a kivágott kép

58


az a kevés hátralévő örökkévalóság amíg még kitapintható a halántékon ez a fanyar lemondásíz amíg még a zsibbadásból sejthetem hogy vannak sejtjeim mielőtt búcsúpuszi nélkül csendben leszálltál.

59


Muszájkatullusz Vörösnek

Ha ez egy szerelmesvers lenne bizonyára kívülről haladnék és felülről lefelé vektorirányban, ahogy herpeszes múzsák csókjaitól ihletett antiklelkű oktatóm tanácsolta (nem mellesleg költőtárs is) nyilván a hajadnál kezdeném mivel amúgy se tudok betelni vele vö. minden második versemmel, tényleg mind a hajadról szól aztán elidőznék a szemednél is megintcsak azzal szekálnálak hogy mennyire nem illik a hajadhoz és deténylegmérnemzöld megjegyezném hogy az orrod alakjában meg van valami veszedelmes intelligenciát és csökönyösséget sugárzó és nem feledkeznék meg az álladról sem ami kétség kívül kicsit arisztokratikus (biztos a nyakadról is írnék valami baromságot) a melleidre természetesen csak erőltetett szemérmes utalásokat tennék a költői hagyományokhoz híven (meglepő hogy mennyire idétlen metonímiákkal vagyunk képesek körbeírni hogy ) és itt megállna a vers. a múzsáknak természetesen nem lehet jó seggük vagy ilyesmi hogy egyébről már ne is szóljunk de mindenekelőtt sürgősen leszögezném hogy hogy természetesen mindez persze mit se számít és ezen a ponton csábos démonból szűzies nimfává léptetnélek elő, Lesbia bár e témában nagy elődeim is tudnának mit mesélni de mindezeket tudományos jellegű vizsgálódásunk köréből jelenleg kizárva

60


figyelnélek tovább és írnám hogy hangod csilingel a szélben, lépted nyomán virágbaborul a föld ja meg hogy szelíd galamblelked és tündérkezed érintése holott te hívtál engem Tündérnek és különben sem úgy de mi már csak ilyenek vagyunk mind egy jobb metaforáért apánkat is eladnánk (ti. anyánk már két vers óta a zaciban vár) egyszóval elkennénk a történeti hűséget te meg itt már rég fintorognál (na látod a fintorodat külön imádom) és közölnéd hogy száraz hosszú erőltetett és különbenis minden versem ugyanolyan pedig csak ez az egy szólt igazán rólad.

61


Muszájlesbia Magamnak (kapcsolódó szóviccet nem elfelejteni: ajánlom magam-nak)

akkor már hónapok óta nem láttam nem éreztem az illatát nem beszéltünk no nem az örök stróman Lírai Én bizonyos Lírai Tenek hanem ÉN (fett kurziv aláhúzott kék tintával legalább húszas betűmérettel) NEKED (detto, fakuló vöröses szedésben, még nagyobb betűkkel) Én Magam, az a bizonyos életrajzi magánember amelyik nem rímel ha szerelmes és kávét sem hekszameterben kér és esküszöm, hogy tényleg ölelésnek indult az a bátortalan mégmegérintenisemmerlekhisznemszeretsz mozdulat amiből aztán az az esetlen pikasszói laokón lett, ami végül én csak bele akartam ölni a hibernált hónapok korgó deficitjét egy kivételesen emberi mármint kivételesen (hangsúly) emberi mozdulatba emlékszem úgy nézett rám mint egy beszart gnú mint egy nem rendeltetés szerint használt magas feszültség feliratú vasszekrény (hogy is hívják ezeket) de akkor már nem volt visszaút itt ölelve kellett lenni ha már körénkült popkornnal és kólával atlétában bokszerben távkapcsolóval a kézben a főcím alatt seggétvakaró egész múzeumkörút

62


olyanok voltunk mintha egy polip találkozna fejjel lefelé Sívával megsokszorosodtak a végtagok mégse volt rend (egy posztmodern szerző itt azt is versbe venné hogy a gép önkényesen rend-eltetésre egészíti ki a szót beírási ajánlat címen. végülis úgy is stimmel, az se volt.) próbált úgy tenni mintha nem undorítaná a fizikain túl valahogy belülebbről (kurziv) is ez a minimális testi kontakt én meg mintha ez amúgy is így volna rendjén mondtam is majdnem egyenként a járókelőknek hogy mifelénk így szokás ezt ha mindenképp egy mozdulatot kéne választanom emlékül rá (Rád!) ez lenne az mint a legkifejezőbb de nem kell, (a vers alábbi része szavak hiányában sajnos nem megjeleníthető)

Tudod, már nem muszáj, Lesbia.

63


A Muszáj Akkor már tizedszer hívta a költő csak aznap a hősszerelmes ami amúgy normális esetben annyit jelent hogy valaki szerelmes egy hősbe egy toposzba amihez ő korábban mindig túl szemüveges és alacsony volt a lányok meg túl felcserélhetőek egyáltalán az egész kamaszkorára meg volt sértve mint túl jellegtelen lírai adalékanyagra és már csak azért se tudott visszaemlékezni rá ahogy bármi másra se azelőttről hogy először meglátta Vöröst akit aznap már tizedszer hívott és aki tudta mire számíthat újdonság csak abban lehet hogy most épp a gyógyszerre ivott vagy fordítva míg szomorú Bon Iver számokat hallgatva befelé nyalogatta a kis lelki keléseket és megint elölről kezdi a telefonba hogy de ne de ne még nem lehet vége (igen hát elej nélkül nem is lehet azt) a hülye tán még nem is sejti hogy ő most érzelmi zsarol hogy aztán csak merjenek nem úgy lenni a dolgok ahogy ő akarja lesz hova megírni és afelől sem kell tartani hogy igen érzékletes képekkel hogy mindenki kimondatlanul is azt hányja a tekintetével az övére hogy most komolyan nem voltál képes szeretni ezt a nyomorultat ha már ennyire nyüglődik hát milyen ember vagy te

64


az meg majd áldozat lesz és együtt fognak érezni vele élete nagy szerelmi bánatában aznap már vagy tizedszer hívta Vöröst hogy sokadszor is megríkassa az meg nem a nagy érzelemtől hanem mint napvégén a fáradtságtól a nyűgös gyerekek hogy legyen már vége ennek a rémálomnak hogy mivan ha ez most tényleg képes itt megölni magát hogy most tényleg végülis miért is nem tudom szeretni a költőt aki hisztizni már épp úgy tud mint József Attila írni meg kár is, ha a hiszti már jól megy és ez meg nem szégyell itt szűkölni férfi létére könnyeivel díjbirkózni egész életre visszamenőleg magyarázni a bizonyítványt egyszersmind hangoztatni hogy ő az úriember nem fecseg a mi dolgainkról senkinek (a magyar folyóiratsajtó egy jelentékeny hányadát leszámítva helyenként még rímekkel is tetézve a dolgot) tegyek hát én is így de ha egyszer nem rajtam múlik az istenit egyszer majd tuti ebből is valami vers lesz – gondolta ekkor Vörös stimmt.

65


A végszükség esete Vörösnek

Néha kicsit elszégyellem magam amikor észlelem hogy ott van bennem az a másik és az is néz téged a szemem mögül de már messzebbről lát homályosabban lát onnan lát és hogy hol is van ez a fene titokzatos dőltbetűs tartomány nem merem megkérdezni tőle nem is szívesen mondaná merthogy ez fél nélküled éhezik nélküled nem átallik szenvedni nélküled nem a szenvedés nem jó szó szenvTELEN nélküled és kihallja külön a csendet a zajok alól körbefonják és átpulzálják neki túl életidegen anyagok olyan mint egy sínrerakott ballépés nem kanyarodik vagy hátrál lassítani tudja csak próbálja is igyekszi amennyire lehet de sejti már a megérkezést

66


pedig ez nem szeret csak használ(na) eszik téged (b)előled él bújkál nevemben szégyenkezik és szabadversben mi pedig egyszerűen nem vagyunk nem úgy alakulunk nem eldőlünk mint lehetséges sorscsapás nem választanak egymásnak nincs elevébb elrendelés ennél mint hogy nincs is mit elrendelni egyszerűen már szóba se jövünk/állunk van hogy amikor nem figyelek oda ez az énvalami csendben kislisszol a jobbhíján személyiségem mögül utánadered gondolatban utolér és néz végtelenül bámul téged mintha attól bármi is közben mégis rejtegeti előlem ezt a feneüres namindegyet hogy nincs már itt semmi csak a te nemlevésed hogy mint a viccben de megváltozott ez a mese pedig néha arra gondolok hogy ő volt itt előbb előbb lakbérelte ezt a közepesen nyomorúságos testet mint én

67


az is lehet hogy én élem fel őt én hallom a csendje fölé a többit én látom rá a semmire a képeket míg ő egyre csak ingerel csábítgat megőrjít túlfeszít és nem hagy nyugodni innen tudom hogy érdeklem mert feni rám amit tud és hát tényleg nem is vagyok közömbös de hát ki lenne az ha egyszer meghallaná hogy meg kell halni meg kell halni gyorsan és mielőbb el kell múlni nem kell lenni így nem szabad meg kell halni ott van ez csak a zajok meg a csend alá nem néz be senki ott van abban a sarokban ahonnan már lusta vagy kiporszívózni az ágy alatt ahol már kilencszer megnézted a szörnyet és nem találtad pedig pont tizedikre lenne ott igen, asszem végre megvan, ez az ez, amit a szar költők olyan tévedhetetlenül pontosan megéreznek mikor annyit világfájnak túlcsordulnak elepednek ez van csak ezen az egész elcseszett világon

amputált érzelmek fantomhiánya.

68


Csellengés mint mindig: Vörösnek

egy ideje már nem bírom töményen így bevallom hígítani kezdtem a nagy lírai szenvedést most is például egy joghurtot kanalazgatok meglehetős kifejezéstelen fejjel amolyan jajdeemberi lírai hatáselemként miközben felolvasztom kissé az egyéves szívszakadásokat mint anyám a hússal hogy kijön belőle még két vacsora nálam a vers na akkor lássuk például hogy még véletlenül sem olvasom a könyvet mióta visszakértem és a cédéd se hallgatom hogy még egy kicsit ne legyen értelme ennek az egésznek és közben mint kis kacsok körbeforrnak a hegek ahogy bebábozódva szipogok befelé jaj hát én annyira meghatódtam hogy most egy picit meg is állnék (hatásszünet) mégis mennyi esély van rá hogy Dickens egy kiadatlan regénye vagyok a hősszerelmes Twist Cyrano Olivér akinek azt írták egyszer hogy próbálják szeretni ő meg azóta várja ti. a próbát (próba szerencse, aki a kártyában szerencsétlen, szeretnemszeret stb.) aki napokon át házalt a Köztársasági Elnöki Hivatal és a Parlament közt a hivatalos kérvénnyel hogy megfoghassa a kezed aki kiráncigálta a kezedből a kabátot hogy rádsegíthesse (elmorzsolva két basszameget a tűsarok feltalálójának)

69


bambilelkű félkegyelmű akinek már előre lehetett unni minden gyógyszeresüvegcsörgésű léptét aki satöbbi satöbbi már én is unom de most így versen kívül (és persze még bőven versben, hisz másképp már nem lehet) azért megjegyezném hogy fullasztóan hiányzik benned valaki egy menthetetlenül cinikus nagypofájú izgalmában magát el-elcincogó lány aki hogy így eltűnt ha csak tizedannyira szeretnéd mint én már neked is rég feltűnt volna

70


Szemeszterek a purgatóriumban lezörög.

1. apró nyolcvanegynehány év soványságot rágicsáló kis öregek remegnek be zuzmarás templomokba cekkerrel jégvirágzó ólomszemüvegeikben kaparnak maguk alá minden szilánkléptet mínusz ötszáz fokban és a világ túlfelére hogy egyszer még ha belefér csak most az egyszer utószor megmártózzanak pár korty langy urukban ők még tényleg hiszik ők még valóban tisztán megrezzennek a tiszteletes minden szaván mint szűzkorukban a pajta mögötti disznó vicceken az arcukba fagyott verejték ha feltölti az egyremélyebb barázdákat megszépülnek kegyetlenül megszépülnek fájdalom szobrai szobrok fájdalmai ajkukról az áhitat minden kérget átitat és zsíroskenyeret visznek a Szűzmáriának a búcsúba hogy ne álljon csak úgy a hidegbe ha otthonra már nem is jut belaknak ők degeszre ezzel a vizenyős lukulluszi nézéssel így.

71


2. a szavakban persze csak szeretlekek meg örökkék néha sohák zöldvadonjában meglapulva libben át a vámon hogy a fülbe jutva már a dobhártyánál kihűljön mire a nagyagykéregbe ér már el is párolgott szenilis lekonyulása az igazi áhitatokra nincs szó na jó ott az áhitat

de az sem ez ez nem érzés hanem ösztön fojtó kényszer mint az árva kölykök éhesmohó bújása a földreejtett kabáthoz a felöklendett ugatás ha a szemünk közé bámul vastaghájú röhögés mikor épp nem illene és bizonyos görög világutazók olthatatlan látnivágya mint a mittudoménmi olyan erő ez a torkomban ami normális körülmények közt világokat söpör el vagy életet szór szerteszét gyógyszerekkel ringat el utolsó pénzeket csikland ki a zsebből ami megnémíthat még amúgy igen szófosó költőket is

3. betiltott szavakat szamizdatírunk naphosszat egy füzetbe hogy rosszalkodjunk olcsó szórakozás tiltottgyümölcs unásig ismételgetni hogy magány, félelem, szerelem, szívéslélek, öröklét, boldogság, halál

72


4. templomba járok hozzád leggyakrabban gyónok is ha megjelensz nem kevésbé halványan mint bármely istenünk

5. Na akkor legyünk őszinték hogy egy ideje nem számít mikor kelek és hol mióta megvagyok szemüveg nélkül is mióta annyit se kell enni mint mióta nincs ok félelemre önsajnálatra bárki sajnálatára (ezen kívül) hosszú versekre…

6. a költők

7. na azok olyanok hogy tényleg sosem látnak másokat csak néznek néznek nyitott kabátban télvíz idején sapka nélkül hóban egy záruló világ utolsó madárijesztőiként hogy megessen magukon a szív(ük) de ugyebár nem és rögtön kiszúrják a feltűnőbb apróságokat hatványozzák hogy érzékletes legyen és kész

73


holott kereshetnék a bőr alatt mazsolányi ékszerarcú szeplők közt a rángást. hogy mekkora kín és teher olyan nagyon nagyonnagyon (+ nagyon) nemszeretni tudni valakit olyan mélyen olyan híven tisztán vakon kifi lézve kongani és korgani fázni olyan titokban tapintattal szenvedni át ugyanazon szerelem másik végén a szégyent mindennemű kiszolgáltatottságok szemperzselő ellentettjét egy egész életet kézen fektetni. éltében haldokló tetemet ringani. kézfogni. megóvni. Ödipusz anyjának lenni. múzsává fesleni, és mindezt harag nélkül kín nélkül mintha mi sem mintha mi sem így történtünk volna. Adj a nőknek szárnyat Esdeklem glóriát Hajukba virágszálat Gazdagabbak holmiját hogy ezt kibírják hogy

74


8. úgy lakunk jól mint az emlőt élősködjük gyerekkorunkban kétévesen voltam felnőtt éhes voltam megjavultam férgek azok nem állatok akik más helyére születnek belémégtek mind akiket áltatok rájuk simultam szövetnek

9. sosem leszel az de mindig te leszel ő

10. vénasszonnyá lettem csúfságokat tettem nem volt s elvesztettem őt a nőt míg megtanultam szeretni.

75


Vörösnek Jordanről és Mengyelejevről táviratilag „Itt senki nincsen, itt senki nincsen, itt senki nincsen úgy ahogy te...” (Lovasi András)

AHOGY ÍGY VÉGIGNÉZEK EZEKEN A HOZZÁD ÍRT SOROKON MOST EGYBEFOLYVA ÁTVÖRÖSLENEK A NEM TÚL JÓ MINŐSÉGŰ PAPÍRON (MINT SUGARAK AZ UJJAK KÖZT) VICCES HOGY MOST MEGVAN MINDEN – FŐLEG AMI FELESLEG – AMIT GONDOLKODÁS NÉLKÜL ADNÉK ÉRTED AHOGY ÖTÖDIKBEN A KOSARASKÁRTYÁKKAL EMLÉKSZEM VOLT EGY AMIÉRT BÁRMIT AKÁR AZ ÖSSZES JORDANT IS EGYBEN (PEDIG AZ NEM KIS KINCS VOLT AKKORIBAN) MERT AZON VOLT EGY SZAMÁRFÜL AMITŐL MÁR MÁS VOLT MÁSÉ FŐLEG DE VALAHOL EGY KÉTES KÖDÖS DIMENZIÓBAN BIZTOSAN AZ ENYÉM ÉN TUDTAM MI TÖBB ÉREZTEM HOGY LELKEMBŐL LELKEDZETT RÉSZEM HOGY A MELLŐLEM ELTÉPETT LÜKTETŐ MÁSIK FÉL ANDROGÜN ÉS HOGY VAN EGY MÉG FELTALÁLATLAN KÖZÖS HELY (MINT MENGYELEJEVNÉL) AHOVA MI EGYÜTT TARTOZUNK

76


VÉGÜL AZTÁN SOSEM KAPTAM VISSZA MIKOR MÁR MAJDNEM MEGLETT A CSERE A HERNER VISSZAKOZOTT KÉRDEZTEM MIÉRT ELVIGYORODOTT MERT ANNYIRA KELL NEKED * ma visszasandítottál rám az ajtóból mint akinek van arra még egy lezáratlan ügye aztán világgámentél a világvégire de legalábbis ki a kapun

egyremegy

77


Ta r ta l om

talánok és volnák Düledezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Szimbiózisok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Szenilitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Táv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Rég bezárt. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Puha szavakkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Holdsütötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Shakespeare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Villany . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Karthágó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

valami más Ragadozni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 A. I. válasza tizenhatodik megkeresésemre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Hyeros Gamos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Óda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Nyúdíl. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Helyi érzéstelenítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Madárse . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Valami más . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Apró. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Valaki más . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 [csúnya szó] ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Valahogy másképp . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36


Kaparjuk el a múltat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Ember-öltő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 In Tandorium. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Wertherek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Már csak vermet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Kasszandra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 Kalandorok kímélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Tapintsál úgy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Korengedmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Dies irae. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Hívásvárakoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 Vadászat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Úton és cipőkön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Túlélők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

rendeltetés szerint Faltól falig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Csendéletek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Végállomás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Muszájkatullusz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Muszájlesbia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 A Muszáj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 A végszükség esete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Csellengés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Szemeszterek a purgatóriumban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Vörösnek Jordanről és Mengyelejevről táviratilag . . . . . . . . . . . . . . . 76


ORPHEUSZ KIADÓI KFT. 1062 Budapest, Bajza utca 18. E-mail: orpheusz.kiado@gmail.com A kiadásért felel az Orpheusz Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: Vincze Ferenc Szöveggondozó: Kónya Anna Tördelés, tipográfia: Layout Factory Grafi kai Stúdió A borító Vincze Judit festményének felhasználásával készült. Kiadványszám: 367 Megjelent 3,24 (A/5) ív terjedelemben, Chaparral, Adobe Caslon és Colourbars betűtípusokból szedve. Nyomdai munkálatok: mondAt Kft., Budapest www.mondat.hu ISBN 978-963-9809-17-8

Nyerges Gábor Ádám: Helyi érzéstelenítés  

A Helyi érzéstelenítés Nyerges Gábor Ádám első verseskötete. Az 1989-ben született szerző már hét éve ír prózát és verset, ezenkívül alapító...

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you