kerítettek. J. tüzet rakott a Rács tövében, és bográcsban pörköltet készített, máskor pedig F. varázsolt kitűnő levest a patakból kifogott pisztrángokból. Sámlit és takarót vittek magukkal, így ücsörögtek jóllakottan napestig, fogyasztva a remek bort, amit J. egy speciális fahordóban érlelt. Nem volt ritka az sem, hogy egy-egy kártyajátszmába kezdtek, s mivel kezük átfért a Rácson, alkalomadtán sakkoztak is. Nyugodt tehetetlenségben szálltak az évek. Az élet észrevétlenül lejtett a halál felé. A munkát már nem a régi lendülettel végezték, egyedül a Rács őrizte meg erejét. A sokadik ősz erős szélfúvást hozott, ezért kedveszegetten bújtak házuk mélyére. Korán sötétedett, és ritkán tapasztalható csípős hideg támadt a vidékre. Egy este F. kaparászást hallott az ajtóban. Letette pipáját, és a zaj után nézett. Egy néhány hónapos szürke kölyökmacskát talált a küszöbön. Az állat nyomban a szobába szaladt, és oldalára fordulva elhevert a meleg kandalló előtt. A férfi megsimogatta a macska hasát, és a doromboló csöndben azon álmélkodott, hogy kerülhet e kietlenség közepére ez a törékeny lény, távol minden menedéktől, anyátlanul, nyúzottan, és vajon milyen titkos céllal karmolássza ez a szokatlanul zord ősz éppen az ő ajtaját az új jövevény képében. Míg ezen tűnődött, egy kancsóból kecsketejet öntött a tálba. Az ablakon át a felhős éjszakai eget kémlelte, és mivel csalhatatlan ösztöneivel megérezte, hogy nehéz idők közelegnek, gyorsan rázárta házának ablaktábláit a lombok közt sziszegő őszre. Három napon át szakadt az eső, és mindkét férfi tudta, csikorgó csontjaikból, sajgó izületeikből kiolvasták, hogy az élet így, ebben a mederben, ebben a küzdelemtelen, bénult vegetálásban, ebben az igazi célját sosem ismert tengődésben tovább nem élhető, mert a Rács, a Rács, ami elszigetel, nem tétlenségre kárhoztat, hanem éppen cselekvésre buzdít, ellenkapálózásra e rettentő sorssal szemben, bátorságra és tettre, legyen az akármilyen kimenetelű is, de mentsen legalább meg, és állíttassék mementó az itt élt néhai életnek, ami határait aláásni képtelennek bizonyult. Három nap eső. Három teljes nap alkonyi szürkeségben, és nyirkos 140
Nemmozgo11 pontos.indd 140
2009.04.16. 9:57:36