OCTOGON - Expo 2025 - Osaka Melléklet

melléklet

Vezető szerkesztő: Szira Péter Szerkesztők: Martinkó József, Pleskovics Viola

2025

Expo 2025 – Osaka

OSZAKA EXPO 2025 TÉRKÉP OSAKA EXPO 2025 MAP

4 | sz.: SZIRA Péter

32 | sz.: REGÉNYI Lídia

FOTÓESSZÉ

f.: PALKÓ György

f.: PALKÓ György,

44 | f.: Bayer Construct

f.: PALKÓ György

Bevezető

VÉGH László

Impozáns, lenyűgöző

„Nem csak egy épület

Hogyan futható le

a kivitelező Bayer Construct

született, a két ország

62 | sz.: BÁN Dávid

INTERJÚ

a maraton a 100 méteres

munkatársainak

között történt valami”

8 | sz.: IVANELLI Ella

világcsúcsidőn belül?

fotódokumentációjából

A Magyar Pavilon a japán

f.: Nemzetgazdasági

Az oszakai Magyar

Minisztérium, PALKÓ György

Pavilon kivitelezésének

INTERJÚ

Gazdaság-diplomácia,

projektmenedzsere válaszol

50 | sz.: SZIRA Péter

kereskedelem, turizmus

építész partner szemével 70 | sz.: BÁN Dávid

f.: PALKÓ György

f.: PALKÓ György

A magyar országimázs

KIHÍVÁSOK

Nyolc óra nem a világ

„A pavilon az emlékeinkben

erősítése Kelet-Ázsiában

40 | sz.:

Csupán három feltétel

fog tovább élni”

KATONA-FÁBIÁN Viktória

kellett a sikerhez: tudás,

Amikor az építés és a bontás

16 | sz.: SZIRA Péter

A jövő társadalmának

szorgalom, alázat

is egyaránt nehéz

f.: PALKÓ György,

tervezése egy fenn-

VÉGEL Dániel

tarthatóbb világ érdekében

Messze, messze,

A Magyar Pavilon meg-

és mégis oly közel

valósulása a fenntarthatósági

Generációkon, kontinenseken

előírások tükrében

átívelő ihlettörténet az oszakai Magyar Pavilon

24 | a.: Péter SZIRA ph.: Dániel VÉGEL, György PALKÓ Far, Far Away, And Yet So Close The Hungarian Pavilion in Osaka is a story of inspiration across 6 | a.: Péter SZIRA

generations and

ph.: György PALKÓ

continents

Introduction

CON TE NTS

36 | a.: Lídia REGÉNYI INTERVIEW

ph.: György PALKÓ,

12 | a.: Ella IVANELLI

László VÉGH

ph.: Ministry for National

How Can The Marathon

Economy, György PALKÓ

Be Run Within The 100m

Economic Diplomacy,

World Record Time?

Trade, Tourism

The project manager

Strengthening Hungary's

of the Hungarian Pavilion

image in East Asia

in Osaka answers

EXPÓ-TÖRTÉNET

INTERJÚ

MŰSOR

84 | sz.: GÁL Vilmos

96 | sz.: SZIRA Péter

106 | sz.: REGÉNYI Lídia

f.: archív

f.: PALKÓ György,

f.: PALKÓ György

A világkiállítások

VÉGEL Dániel

Csillagok, csillagok,

és Magyarország

Hagyomány és technológia

szépen ragyogjatok

vázlatos története

tudatos találkozása

A Magyar Pavilon műsoráról

1851 – 2021

TAR TA LOM

a Magyar Pavilonban Ördöngös és merész ötletek

ÜZLET

92 | sz.: HÁMORI Péter

sorozata a Graphasel oszakai

120 | f.: PALKÓ György

f.: archív

kreatív koncepciója

Üzleti kapcsolatok

Temérdek üzenet Haladás és harmónia 122 | Stáb

az emberiség számára

124 | Impresszum

INTERVIEW 102 | a.: Péter SZIRA ph.: György PALKÓ The Hungarian Pavilion: A Conscious Meeting of INTERVIEW 56 | a.: Péter SZIRA

Tradition and Technology 74 | a.: Dávid BÁN

A series of bold and daring

ph.: György PALKÓ,

ph.: György PALKÓ

ideas is Graphasel's creative

László VÉGH

"The Pavilion Will Remain

concept for Osaka

Eight Hours Is

in Our Memories"

CHALLENGES

Not The World

When construction and

PROGRAMMES

42 | a.:

There are only three

demolition are both difficult

114 | a.: Lídia REGÉNYI

Viktória KATONA-FÁBIÁN

conditions for success:

The Challenges for the

knowledge, diligence,

EXPO HISTORY

Stars, stars, shine bright

Future Society for a More

and humility.

88 | a.: Vilmos GÁL

About the Hungarian

ph.: Archive

Pavilion Program

66 | a.: Dávid BÁN

A Brief History of World

Sustainable World The implementation of the

ph.: György PALKÓ

Hungarian Pavilion in the light

ph.: György PALKÓ

Expositions and Hungary

BUSINESS

of sustainability standards

"Not Just a Building

1851 – 2021

121 | ph.: György PALKÓ

was Born, Something PHOTO ESSAY

Business Contacts

Happened between

94 | a.: Péter HÁMORI

44 | ph.: Bayer Construct

the Two Countries"

ph.: Archive

Impressive, breathtaking

The Hungarian Pavilion

Lots of messages

from Bayer Construct's

through the eyes of the

Progress and harmony

photo documentation

Japanese partner architects

for mankind

fotó | photo: PALKÓ György

122 | Credits 124 | Editorial staff

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Bevezető

Magyarország részvétele turisztikai és gazdasági szempontból is egyedülálló lehetőséget jelent Hungary's participation is a unique opportunity from both a tourist and an economic point of view.

4

Japán harmadik legnagyobb városa, Oszaka ad otthont a 2025-ös világkiállításnak április 13-a és október 13-a között. Az ötévente megrendezett esemény a világ egyik leglátogatottabb nagyrendezvénye. Az idei expón a szervezők a 6 hónap alatt közel 28 millió vendégre számítanak. A látogatók 80%-a várhatóan Japánból és a kelet-ázsiai régióból érkezik majd. Az Oszakai Világkiállításon mintegy 160 ország és 9 nemzetközi szervezet képviselteti majd magát. A japán város történetesen másodszor lett világkiállítási helyszín, és az 1970-es után idén tavasszal is egészen elképesztő környezetben várják a látogatókat. Ennek biztosítéka, hogy a Magyar Zene Házát is jegyző Sou Fujimoto a világkiállítási terület masterplane-jének és a „Grand Ring-nek”, a világkiállítási területet ös�szefogó központi építmény vezető tervezője. Az Expo vezető témája „A jövő társadalmának tervezése egy fenntarthatóbb világ érdekében”, melyen belül három altémát is meghatároztak a programalkotók: „Az emberi életek megmentése”, „Az emberi lét lehetőségeinek kiterjesztése” és „Az emberi kapcsolatok megerősítése”. Amellett, hogy a résztvevő országok pavilonjai és állandó kiállításai igyekeznek minél változatosabb és kreatívabb módon kapcsolódni ezekhez a gondolatokhoz, számos szakmai program is foglalkozik majd e témákkal.

Egy ország, egy nép, amely szó szerint rejtély rejtély hátán. Ez lenne Japán,

a rigorózus tradíciót és a modern világ szélsőségeit bámulatosan könnyű kézzel összefésülő nemzet. E titokzatos, mára azonban vitathatatlanul a világ gazdaságát, kultúráját és – expressis verbis – jövőjét befolyásoló ország látja vendégül 2025-ben a kiállító országokat. Magyarország – nem csupán a józan és észszerű gazdasági megfontolások miatt – sem akart kimaradni a mintegy 160 országot felvonultató kiállítók sorából. Az expo-jelenlét felelőse, a beruházást felügyelő nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton minden fórumon fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy jelenleg a kelet-ázsiai régióban bővül legdinamikusabban a Magyarországot turisztikai célpontnak választók tábora, és erre a tendenciára erősít rá most az oszakai Magyar Pavilon koncepciója.

Az oszakai expo koncepciója a kiegyensúlyozott, elégedett és boldog társadalom megtervezésére koncentrál, amelyben rendkívül komoly szerepet kap a civilizációk és a természet harmonikus – értsd: nem kizsákmányoló – kapcsolatának helyreállítása. A Magyar Pavilon kreatív vezérelve ezt a harmóniát, az univerzális kulturális egyezőségek és – ezzel kéz a kézben – a tradíció középpontba helyezésével kívánja megvalósítani. A hosszú tervezési folyamat során kikristályosodott, hogy a két ország közös értékeire építő, leginkább az érzelmekre ható koncepcióval kell Magyarországnak megjelennie.

A Magyar Pavilonnak tehát élményekkel kell megajándékoznia a látogatókat, melyek lehetőleg olyan nyomot hagynak, amely Magyarországot kitüntető pontra helyezi majd a látogató emlékezetében. E cél eléréséhez a két nép közötti egyik legerősebb kulturális párhuzamra, a népzenei gyökerekre helyezték a hangsúlyt. A kapcsolatok felvétele, megerősítése és megőrzése talán a zene nyelvén érhető el a legtökéletesebben.

A dallam- és az emléktapadás, az üzleti és államközi kapcsolatok építése és erősítése – kiegészítve a gasztro- és borkultúra elemeivel – lenne tehát a kitűzött cél, amelynek segítségével Magyarország egy olyan képet alakíthat ki önmagáról, amelynek következtében vonzó turisztikai és – nem titkoltan – kitüntetett befektetői célpontként tekintenének Kelet-Ázsia e térségében is.

5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

6

二

7

Introduction

Osaka, the third largest city in Japan, will host the World Expo 2025 from 13 April to 13 October. Held every five years, it is one of the world's most visited major events. This year's Expo is expected to attract nearly 28 million visitors over the 6 months.

80% of the visitors are expected to come from Japan and the East Asian region. Some 160 countries and 9 international organizations will be represented at the Osaka World Expo.

This is the second time that the Japanese city has hosted the World Expo and this spring, after 1970, visitors will be greeted by a stunning setting. Sou Fujimoto, who is also the designer of the Hungarian House of Music, Budapest, is the designer of the master plan for the Expo site and the 'Grand Ring', the central structure that will unite the Expo site. The central theme of the Expo is "Designing Future Society for Our Lives", within which the organisers have identified three sub-themes: "Saving Lives", "Empowering Lives" and "Connecting Lives". In addition to the pavilions and permanent exhibitions of the participating countries, which will seek to relate to these ideas in the most varied and creative ways, there will also be a number of professional programs related to these themes.

A country, a people, literally a secret behind a secret. That would be Japan,

a nation that combines rigorous tradition and the extremes of the modern world with a remarkably light touch. This mysterious country, which is now undeniably influencing the world's economy, culture and – expressis verbis – its future, is the host country in 2025. Hungary did not want to miss out on the 160-odd countries that will be represented, not only because of its sound and sensible economy. Márton Nagy, the Minister for National Economy responsible for the Expo, who is overseeing the investment, believes it is important to emphasize at every forum that the East Asian region is currently the most dynamic in terms of the number of people choosing Hungary as a tourist destination.

The concept of the Osaka Expo focuses on the creation of a balanced, contented and happy society. The restoration of a harmonious – i.e. non-exploitative – relationship between civilizations and nature plays a very important role in this.

By focusing on universal cultural affinities and hand in hand with tradition, the Hungarian Pavilion is creatively guided to achieve this harmony. During the long planning process, it has become clear that Hungary should present a concept that is based on the common values of the two countries and that appeals to the emotions in the strongest possible way. The Hungarian Pavilion must therefore provide visitors with an experience, preferably one that will leave a lasting impression.

One that will make Hungary a place of honour in their memories. To achieve this goal, emphasis has been placed on one of the strongest cultural parallels between the two peoples, their roots in folk music. The language of music is perhaps the best way to establish, strengthen and preserve these links.

The aim should be to build and strengthen business and interstate relations, including elements of gastronomy and wine culture, to create an image of Hungary that will make it an attractive tourist destination and, not secretly, a prime investment destination in this region of East Asia.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Gazdaságdiplomácia, kereskedelem, turizmus

A sikeres magyar megjelenés kétségkívül nemzeti érdek Hungary's successful participation is undoubtedly in national interest

A nemzetgazdasági miniszter, NAGY Márton szerint stratégiai fontosságú a magyar országimázs erősítése Kelet-Ázsiában

Jelenleg a kelet-ázsiai régióban bővül a legdinamikusabban a Magyarországot turisztikai célpontnak választók tábora, és erre a tendenciára erősít rá most az oszakai Magyar Pavilon koncepciója. Hazánk részvételéből azonban nemcsak a turizmus profitálhat, jelenlétünk a nemzetgazdaságra is pozitív hatást gyakorolhat. Jelenleg 181 japán tulajdonú vagy irányítású céget jegyeznek Magyarországon, amelyek közel 27 ezer magyar családnak adnak megélhetést. A Japán és Magyarország között több mint 150 éve fennálló diplomáciai kapcsolat jó alapja lehet a remélhetőleg tovább erősödő gazdasági és politikai együttműködésnek, a kiállításon való részvétel elősegíti a magyar tudás és kreativitás hírnevének öregbítését is. A sikeres magyar megjelenés kétségtelenül nemzeti érdek, az országimázs-építésben kiemelt jelentőséggel bír. A személyes tapasztalatokat sem nélkülöző részletekbe NAGY Márton nemzetgazdasági miniszter avatja be az olvasót.

Szerző: IVANELLI Ella Portréfotó: Nemzetgazdasági Minisztérium Építészeti fotó: PALKÓ György 8

Japán még ma, a globalizáció soksávos időszakában is rengeteg titkot rejt. Vannak személyes élményei a távol-keleti országgal kapcsolatban?

A japán kultúra számomra mindig is rendkívül inspiráló volt – különösen az, ahogyan a hagyományos értékrend mellett a high-tech kultúra szintén megjelenik. Úgy látom, hogy Magyarország és Japán között a gazdasági, kulturális és tudományos együttműködés folyamatosan erősödik. Személyes tapasztalataim alapján is úgy érzem, hogy a japán partnerekre jellemző barátságos és nyitott hozzáállás kiváló alapot teremt a kapcsolatok további mélyítéséhez a jövőben.

A közismert kultúrantropológiai hasonlóságokon – amit nem kell félnünk akár rokoni vonásoknak is nevezni – túl ma még rengeteg,

9

jórészt feltáratlan kapcsolódást sejt a tudomány a két nép, a japán és a magyar között. Ezeket a rejtett és feltárt közös tradíciókat kiválóan beépítették a Magyar Pavilon koncepciójába. Mennyiben segíthet ez a láthatatlan kapcsolat a gazdasági diplomácia hatékony működésében?

A két ország között meglévő közös kulturális jegyek és hagyományos értékek remek alapot teremtenek a gazdasági együttműködések elmélyítéséhez. A Magyar Pavilon nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem szimbolikus hidat képez a két nemzet között. Ez a híd lehetőséget teremt arra, hogy még hatékonyabb gazdaságdiplomáciát folytathassunk Japán irányába – legyen szó a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről, technológiai együttműködésekről vagy éppen a turizmus ösztönzéséről. A Magyar Pavilon ily módon segíthet lebontani a távolságból és a különböző gazdasági struktúrákból fakadó korlátokat.

Melyek azok a legfontosabb sarokpontok, amelyekkel kapcsolatban nagyságrendileg is számszerűsíthető előrelépés lehetőségeként tekint a Nemzetgazdasági Minisztérium apparátusa a világkiállításon való magyar jelenlétre?

A szervezők a világkiállítás hat hónapja alatt összesen 28 millió látogatóra számítanak. Különös szerep jut itt Kelet-Ázsiának – a világ egyik legnagyobb küldőpiacának –, ahonnan a szervezők a látogatók 80%-át várják. A tavalyi évben történelmi rekordot döntöttünk a turizmus terén: több mint 18 millió vendég, közel 45 millió vendégéjszaka és 17,6 millió fős éves forgalom a budapesti repülőtéren. Ezek az adatok világosan jelzik, hogy Magyarország továbbra is kiemelten vonzó célpont.

Ami pedig különösen biztató: a keletázsiai régió az egyik legdinamikusabban növekvő turisztikai küldőpiaca Magyarországnak. A tavalyi évben 452 ezer vendég érkezett ebből a térségből, akik több mint 1,1 millió vendégéjszakát töltöttek el hazánkban.

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a növekedés nem áll meg. A teljes

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

„Magyarország a keleti és a nyugati gazdaság európai találkozási pontja”

kelet-ázsiai vendégforgalom 40%-kal nőtt a 2025-ös év első negyedévében a tavalyi év azonos időszakához képest.

Ennek a növekedésnek adhat egy újabb lendületet a világkiállítás.

Részvételünk azonban nemcsak a turizmus számára egyedülálló lehetőség, hanem az egész nemzetgazdaságra pozitív hatást gyakorolhat, többek között a befektetésekre. A tavalyi évben például a kelet-ázsiai régióból érkezett a legtöbb befektetés Magyarországra. A világkiállításon való jelenlétünk várhatóan tovább erősíti Magyarország vonzerejét a nemzetközi befektetők körében.

1 1

Az oszakai világkiállítás egyedülálló lehetőség, nemzetgazdasági érdek Magyarország számára – ezek az Ön szavai, így summázta a magyar részvétel lényegét a sajtótájékoztatón. Ám minden kapcsolat lényege az állhatatosság.

Hogyan tervezik erősíteni, még vonzóbbá tenni a Magyarország-képet a szigetországban és a kelet-ázsiai régióban?

Olyan stratégiai fejlesztéseken dolgozunk, amelyek tovább erősíthetik a kelet-ázsiai térségből kiinduló beutazóforgalmat és a magyar főváros elérhetőségét.

Ezek között említhetjük a 3-as terminál építését, valamint azt is, hogy betöltsünk egy régi űrt, és közvetlen légihidakat hozzunk létre fontos távoli, tengerentúli küldőországokkal.

Tavaly minden korábbi rekordot megdöntve több mint 18 millió turista választotta a magyarországi szálláshelyeket. Ebben az

"Hungary is the European meeting point of Eastern and Western economies"

1 1 eredményben segített a külföldi tartalomgyártókat célzó turisztikai kampány is, ezért a folytatás mellett döntöttünk: idén két hullámban, hasonló kampányokra kerülhet sor, elsősorban közel- és távol-keleti tartalomgyártókkal.

Ha a várakozásoknak megfelelően alakul részvételünk a világkiállításon, milyen ajánlatokkal tudja hazánk befektetési vagy turisztikai célpontkét lekörözni a környező országokat?

Magyarország a keleti és a nyugati gazdaság európai találkozási pontja, logisztikai és üzleti belépési pont Kelet- és Nyugat-Európa irányába, ami különösen vonzóvá teszi a kelet-ázsiai – elsősorban japán, kínai és dél-koreai – befektetők számára. Bebizonyosodott, hogy a keleti nyitás stratégiája az utóbbi tizenöt év egyik legnagyobb gazdaságpolitikai sikere lett. Az ország szakképzett munkaerővel rendelkezik, miközben Európa legalacsonyabb társasági adókulcsával és célzott állami ösztönzőkkel támogatja a tőkebefektetéseket. Magyarország politikailag és gazdaságilag is stabil, a kormányzat elkötelezett a stratégiai partnerekkel való gazdasági kapcsolatok elmélyítése mellett. A régióban kiemelkedő légiközlekedési kapcsolatokkal rendelkezünk, és folyamatosan bővül az infrastruktúra – beleértve a repülőtér fejlesztését is. A keleti lefedettségünk ugyanakkor már jelenleg is kiemelkedő: az elmúlt évek ázsiai légijárat-fejlesztésének eredményeképp Budapestnek immár 7 kínai nagyvárossal van közvetlen légi-összeköttetése és heti 21 járat közlekedik a két ország között.

Mindezek a tényezők együtt olyan befektetési környezetet teremtenek, amelyben a vállalatok hosszú távon tervezhetnek és növekedhetnek.

A Magyar Pavilonban a világkiállítás 6 hónapja számtalan tematikus szakmai megbeszélésnek és konferenciának is helyet ad. A világ minden tájáról érkező üzleti és államigazgatási szereplők jelenléte elsősorban az adott tematikus hétre koncentrálódik majd. Mivel támogatta a Nemzetgazdasági Minisztérium a hazai vállalkozások minél eredményesebb felkészülését ezekre az ún. tematikus hetekre?

A Nemzetgazdasági Minisztérium az Expo 2025 Magyarország Nkft.-vel és a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügy-

nökséggel együttműködve dolgozik azon, hogy minél több versenyképes hazai termék és szolgáltatás, magyar innováció, kis- és középvállalkozás, startup cég tudjon megjelenni az Oszakai Világkiállításon.

Ennek keretében lehetőség nyílik, hogy a vállalkozások a Magyar Pavilon második emeletén kialakított közösségi térben bemutathassák termékeiket, szolgáltatásaikat és exportcéljaikat. Segítjük őket a nemzetközi piacra jutásban, üzleti partnerek felkutatásában, üzleti találkozók szervezésében, valamint megjelenési lehetőséget biztosítunk számukra a Magyar Pavilonban különböző rendezvények – például tematikus napok, előadások, workshopok vagy termékbemutatók – formájában. A pavilon helyszíne térítésmentesen áll a cégek rendelkezésére, alapvető technikai felszereléssel és személyzettel.

A magyar részvétel előkészítése nem volt zökkenőmentes, de még a nem kalkulálható időveszteséget is sikerült behoznia a kivitelező csapatnak, nem beszélve a közvélemény előtt jórészt ismeretlen, nagyon szigorú japán környezetvédelmi, piacvédelmi szempontoknak való megfelelésről. Zoboki Gábor vezető tervező magyar sikersztorinak nevezte a beruházást. Egyet tud érteni ezzel a sommás megállapítással?

Orbán Viktor miniszterelnök 2021. október 4-én írta alá a magyar részvételről szóló kormányhatározatot, ezzel Magyarország az első 9 ország egyikeként szignálta a részvételi szerződést a 2025-ös expóra. Magyarország az elsők között kapta meg a világkiállítási részvételhez szükséges létesítési engedélyeket, és a Magyar Pavilon szintén az elsők között készült el – mindössze egy év alatt. A Magyar Pavilon különlegességét tartalmi és funkcionális sokszínűsége adja, ami a tudatos és átgondolt tervezés eredménye. Kevés ország tud egyetlen pavilonon belül ilyen komplex élményt nyújtani: a látogatók közösségi térrel, a magyar gasztronómiát és borkultúrát bemutató étteremmel és borbárral, ajándékbolttal, valamint egy izgalmas, élményalapú kiállítással találkozhatnak. Ez a sokrétű megközelítés nemcsak kiemelkedővé, de emlékezetessé is teszi a magyar jelenlétet az expón.

Emellett kiváló szakemberek dolgoztak magyar és japán oldalról azon, hogy a földrajzi és kulturális távolságok ellenére a projekt végig biztos alapokon álljon. A fentiek fényében mi ez, ha nem egy sikersztori.

Egy üzenet, termék csomagolása manapság, ha lehet, legalább olyan fontos, mint maga a minőség. Mi a véleménye a Magyar Pavilonról, a kreatív üzenetről? Apropó: belekóstolt a Miska étterem és borbár kínálatába?

A Magyar Pavilon épülete nemcsak lenyűgöző látványt nyújt, de nemzeti üzenetként is értelmezhető: a múlt értékeit tisztelő, de a jövőbe tekintő ország képét közvetíti. A múlt tisztelete és elődeink örökségének továbbadása nélkül nem építhető szilárd értékeken alapuló jövő sem.

Ami pedig az ételeket illeti, a Magyar Zene Házában tartott sajtótájékoztatón én is belekóstoltam a Miska Kitchen&Bar magyaros kínálatába. Az ételekben benne van az a teltség és textúra, amit az igazi magyaros fogásokban keresünk. Azokat a klasszikus fogásokat kóstolhatják meg a pavilon vendégei, melyek a magyar családok asztalán is megjelennek a mindennapokban. Úgy vélem, a pavilon gasztronómiai kínálata kiemelkedő módon mutatja be a magyar konyha sokszínűségét és gazdagságát, méltó képviselője lesz a magyaros vendégszeretetnek kint Oszakában.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

1 1

„Kiváló szakemberek dolgoztak magyar és japán oldalról azon, hogy a földrajzi és kulturális távolságok ellenére a projekt végig biztos alapokon álljon” "Despite the geographical and cultural distance, excellent experts from Hungary and Japan have worked together to ensure that the project remains on a solid footing."

1 1

Economic Diplomacy, Trade, Tourism Minister for National Economy Márton NAGY says strengthening Hungary's image in East Asia is of strategic importance

The East Asian region is currently the fastest-growing tourist destination for Hungary, and the concept of the Hungarian Pavilion in Osaka now reinforces this trend. However, it is not only tourism that can benefit from our country's participation, but our presence can also have a positive impact on the national economy. There are currently 181 Japanese-owned or controlled companies registered in Hungary, providing livelihoods for nearly 27,000 Hungarian families. The more than 150 years of diplomatic relations between Japan and Hungary can provide a good basis for what we hope will be further economic and political cooperation and participating in the exhibition will also help to enhance the reputation of Hungarian knowledge and creativity. The success of Hungary's presence at the Expo is undoubtedly in the national interest and is a key element in the country's image building. Márton NAGY, Minister for National Economy, provides the reader with details, not without personal experience.

Author: Ella IVANELLI Portrait photo by the Ministry for National Economy Architectural photo by György PALKÓ

Even today, in the age of globalization, Japan still holds many secrets.

Do you have any personal experience of the Far East?

Japanese culture has always been very inspiring to me – especially the way it has embraced high technology alongside traditional values. I see that economic, cultural and scientific cooperation between Hungary and Japan is constantly growing. From my personal experience, I also feel that the friendly and open attitude of our Japanese partners provides an excellent basis for further strengthening relations in the future.

Apart from the well-known cultural and anthropological similarities – which we should not be shy about calling relatives – science now believes that there are still many largely unexplored connections between the two peoples, the Japanese and the Hungarians. These common traditions, both hidden and revealed, have been excellently integrated into the concept of the Hungarian Pavilion. To what extent can this invisible link help economic diplomacy to work effectively?

The common cultural characteristics and traditional values of the two countries provide an excellent basis for deepening economic cooperation. The Hungarian Pavilion is not only an aesthetic experience, but also a symbolic bridge between the two nations. It is an opportunity to conduct even more effective economic diplomacy towards Japan – whether it is expanding trade relations, technological cooperation or promoting tourism. In this way, the Hungarian Pavilion can help break down the barriers of distance and different economic structures.

What are the most important cornerstones regarding which the Ministry for National Economy sees the Hungarian presence at the World Expo as an opportunity for quantifiable progress?

The organizers are expecting a total of 28 million visitors during the six months of the World Expo. East Asia – as for tourism one of the the world's largest region of dispatch – will play a special role, with 80% of the visitors expected to come from there. Last year we achieved a historic tourism record with more than 18 million visitors, almost 45 million overnight stays and 17.6 million

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

annual visitors at Budapest Airport.

These figures clearly show that Hungary remains a highly attractive destination.

It is particularly encouraging that the East Asian region is one of the fastest growing tourism markets for Hungary.

Last year, 452,000 visitors from this region spent 1,1 million overnight stays in Hungary.

The latest figures show that the growth continues. The total number of visitors from East Asia increased by 40% in the first quarter of 2025 compared to the same period last year.

The World Expo could give a further boost to this growth.

But our participation is not only a unique opportunity for tourism, it could also have a positive impact on the wider economy, including investment.

Last year, for example, the East Asian region attracted the most investment to Hungary. Our presence at the World Expo should further increase Hungary's attractiveness to international investors.

The World Expo in Osaka is a unique opportunity and a national economic interest for Hungary – these are your words, and this is how you summed up the essence of Hungary's participation at the press conference.

But the essence of any relationship is perseverance. How do you plan to strengthen Hungary's image and make it more attractive to the island nation and the Far East region?

We are working on strategic developments that can further strengthen inbound tourism from the East Asian region and the accessibility of the Hungarian capital.

This includes the construction of Terminal 3 at Budapest Airport, which will fill an old gap, and the creation of direct air links with important distant overseas destinations.

More than 18 million tourists stayed in Hungary last year, breaking all previous records. This result was supported by the tourism campaign aimed at foreign content producers, and we have decided to continue similar campaigns this year in two waves, with content producers from the Middle and Far East.

If our participation in the World Expo goes as expected, what will our country have to offer to sur1 1

pass neighboring countries as an investment or tourist destination?

Hungary is the European meeting point between the Eastern and Western economies, a logistical and business gateway to Eastern and Western Europe, which makes it particularly attractive to East Asian investors, especially from Japan, China and South Korea. The strategy of opening up to the East has been one of the greatest economic successes of the last fifteen years. The country has a skilled workforce, the lowest corporate tax rate in Europe and targeted government incentives to encourage capital investment. Hungary is politically and economically stable, and the government is committed to deepening economic ties with strategic partners. We have excellent air connectivity in the region and the infrastructure, including airport development, continues to expand. At the same time, our coverage to the East is already outstanding: as a result of the development of air services to Asia in recent years, Budapest now has direct flights to 7 major Chinese cities and 21 flights per week between the two countries.

All these factors combine to create an investment environment in which companies can plan and grow for the long term.

The Hungarian Pavilion will also host a series of thematic workshops and conferences during the six months of the World Expo. The presence of business and government representatives from all over the world will focus on the Thematic Weeks. What has the Ministry for National Economy done to help local businesses prepare for the Thematic Weeks?

„A Magyar Pavilon épülete nemcsak lenyűgöző látványt nyújt, de nemzeti üzenetként is értelmezhető”

The Ministry for National Economy, in cooperation with Expo 2025 Hungary Ltd. and HEPA Hungarian Export Promotion Agency, is working to ensure that as many competitive Hungarian products and services, Hungarian innovations, small and medium-sized enterprises and start-ups as possible can be present at the Osaka World Expo.

"The building of the Hungarian Pavilion is not only an impressive sight, but also a national message."

This includes the opportunity for companies to showcase their products, services and export goals in the community area on the second floor of the Hungarian Pavilion. We will help them access international markets, find business partners, organise business meetings and give them the opportunity to participate in events such as theme days, presentations, workshops and product demonstrations at the Hungarian Pavilion. The pavilion space is available to companies free of charge, with basic technical equipment and staff.

Preparing for Hungary's participation was not without its difficulties, but even the incalculable loss of time was made up for by the implementation team. Not to mention the need to comply with Japan's very strict environmental and market protection requirements, which are largely unknown to the general public. Gábor Zoboki, lead designer, described the project as a Hungarian success story.

Would you agree with that conclusion?

On 4 October 2021, Prime Minister Viktor Orbán signed the government decision on Hungary's participation, making Hungary one of the first nine countries to sign the participation agreement for Expo 2025. Hungary was one of the first countries to receive the necessary permits to participate in the World Expo, and the Hungarian Pavilion was also one of the first which was completed – in less than a year. What makes the Hungarian Pavilion special is the diversity of its content

1 1 and functionality, the result of a conscious and thoughtful design. Few countries can offer such a complex experience in a single pavilion: visitors will find a community space, a restaurant and wine bar showcasing Hungarian gastronomy and wine culture, a gift shop and an exciting interactive exhibition.

This multi-faceted approach will make Hungary's presence at the Expo not only outstanding, but also memorable. In addition, excellent professionals from both the Hungarian and Japanese sides have worked to ensure that the project remains on a solid footing throughout, despite the geographical and cultural distance. In light of the above, what is this if not a success story?

Nowadays, the packaging of a message or a product is, if possible, at least as important as the quality itself. What do you think of the Hungarian Pavilion, the creative message? By the way, have you tried the Miska Restaurant and Wine Bar? The building of the Hungarian Pavilion is not only an impressive sight, but also a national message: it conveys the image

of a country that respects the values of the past, but also looks to the future. Without respecting the past and passing on the heritage of our ancestors, we cannot build a future based on solid values.

As far as food is concerned, I tasted the Hungarian offer of Miska Kitchen&Bar at the press conference held at the Hungarian House of Music. The dishes have the richness and texture that we look for in real Hungarian food. The guests of the pavilion can taste the classic dishes that are on the table of Hungarian families every day.

I believe that the gastronomic offer of the pavilion will be an excellent showcase of the diversity and richness of Hungarian cuisine and a worthy representative of Hungarian hospitality in Osaka.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Messze, messze, és mégis oly közel Generációkon, kontinenseken átívelő ihlettörténet az oszakai Magyar Pavilon

Az oszakai világkiállítás koncepciója a kiegyensúlyozott társadalmak ideájának megteremtésére koncentrál, amelyben rendkívül komoly szerepet kap a civilizációk és a természet harmonikus – értsd: nem kizsákmányoló – kapcsolatának helyreállítása. A magyar kiállítás kreatív koncepciója ezt a harmóniát az univerzális kulturális egyezőségek és a tradíció középpontba helyezésével kívánja megvalósítani. Ennek egyik legközismertebb nyelve a zene, amely Brahms és Liszt, majd Bartók és Kodály munkássága óta a magyar országimázs egyik legerősebb tartópillére is. Az erdő, a mező és a föld művelésének keserűen fáradságos, ugyanakkor bámulatosan színes és titokzatos folyamatairól a népdalok árulnak el a legtöbbet. Születés, halál, szerelem, tragédia, öröm és bánat… mindmind benne foglaltatnak ebben a mélységesen mély értelmű, az évezredes tapasztalatok átadását szolgáló kommunikációban. Olyan információsodor ez, amelyet generációk százai írtak a sorsukkal, amely – tetszik, nem tetszik – még akkor is összeköt, ha tudomást sem veszünk róla. Ezen a tökéletes és rendíthetetlen alapzaton áll a ZDA-Zoboki Építésziroda tervezte Magyar Pavilon. A tervezési folyamatról az iroda design-igazgatóját, CSISZÉR Andrást, valamint az alapító-tulajdonost, a vezető tervezőt, ZOBOKI Gábort kérdeztük.

Szerző: SZIRA Péter Építészeti fotó: PALKÓ György Portréfotó: VÉGEL Dániel 1 1

1 1

CSISZÉR András és ZOBOKI Gábor a ZDA-Zoboki Építésziroda helyiségében András CSISZÉR and Gábor ZOBOKI of ZDA-Zoboki Architects

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Idézzük fel elsőként a tervezés kezdeti szakaszát. A tartalmi elemekhez igazították az építészetet, vagy párhuzamosan, egymást erősítve készült a pavilon építészeti koncepciója és a kreatív tartalom? csiszér andrás: Az általunk megismert kreatív koncepció a közös hagyományokra építve kívánta megtalálni a szükséges kapcsolatot a látogatókkal. Ebben már körvonalazódott a „szüzsé” népzenekultúrákat átívelő univerzalitása is. Mi ezekre az alapokra építve indultunk el a tervpályázaton, és tökéletesítettük tovább az alapkoncepciót a kreatív csapattal együtt. Ez nálunk megszokott és természetes. Az iroda sosem csupán az építészeti koncepciót illetően vesz részt a tervezési folyamatokban. zoboki gábor: Kezdettől fogva vallom, hogy az alapötlet egy nagyon intuitív pillanatban jöhetett létre. Az elképzelés, hogy a magyarok egy népdalt adjanak ajándékba, ne valami kütyüt vagy hűtőmágnest, Vági Bence fejéből pattant ki. Ez a Kodály-módszer a mindennapokban. Amikor először olvastam Bartók 1931-es tanulmányát a népdalról, akkor értettem meg, hogy a szerző

1 1

nem a népdalokról, hanem a turáni nyelvek adta kulturális összefüggésekről ír. Elég megnézni az urál-altaji nyelvcsalád térképét, és azt látjuk, hogy azon tökéletesen összeér a két nemzet. Bartók ebben a tanulmányában egyértelműen a népek testvériségét hangsúlyozza. Azt állítja, hogy a nyelv, a népviselet, a tánckultúra, a beépítési mód és a népzene mindmind egy hálóba fogja össze az emberiséget. Mintha nem csupán kozmológiai, hanem kulturális értelemben is megtörtént volna egy ősrobbanás, és az egyetemes emberi kultúra ennek a következtében jött, jöhetett létre. Amikor Bartók a ’30-as években bejárta Törökországot, nem csak népzenét gyűjtött. Szerintem meg kívánta érteni ezt a hatalmas, gyönyörű mítoszkultúrát vagy mítoszkupolát, amely ráborul az emberiségre. Lehetséges lenne, hogy akármerre megy gyűjteni, mindenütt hasonlót fog találni? Más-más nyelven, de lényegében ugyanazok lennének az alapmítoszaink? Vagyis mi alapvetően ezt hoztuk: ezt a ”mítoszkupolát”. Egy racionális házat akartunk tervezni, de figyelnünk kellett a ház efemer jellegére is – megértettük, hogy az épület inkább a tartalom és az ötlet térbeli leképeződése. Az építészeket ugyanis ritkán vonják be a koncepció létrehozásába.

Ejtsünk pár szót a helyszínről is. Adott a nagyon eredeti térbeli koncepció, a világkiállítás fő helyszíne, egy mesterséges sziget, amit a Zene Házát is jegyző Sou Fujimoto tervezett. A Magyar Pavilon helyét és a telek formáját milyen körülmények határozták meg? csa: A telek már az első pályamű előtt megvolt. Alapvetően háromféle típus közül választhattak a kiállítók. A korábban felépített csarnokokban területbérlést, megvásárolható, előre

1 1 gyártott pavilonokat, illetve beépítetlen telket, amit Magyarország is választott. Három méretkategóriát kínáltak, miénk a közepes típusú, de minden telek nagyjából egy hosszúkás tömeghez optimalizált. zg: Ez a térkiosztás oda vezetett, hogy gyakorlatilag mindenki teleépítette a telkét, ami nekünk különösen jól jött, mert a fésűs beépítés rendje határozottan jelenik meg a tömör térfalak között.

Előzetesen is volt tudomásuk arról a különös egyezésről, hogy ez az ún. fésűs, a Kárpát-medencei falvak többségére jellemző beépítési mód megtalálható a japán népi építészetben is?

Az ún. immerzív dóm és az "erdő épület" viszonya már az első skiccen egyértelműen megfogalmazódott The relationship between the "Dome of Immersion" and the "Forest Building" was already clear from the first sketch

zg: Fekete Ferenc építész kollégánk talált rá a japán települések elrendezésének e sajátosságára, és mindannyiunkat megdöbbentett, hogy itt is van egy kapocs a két nép kultúrája között. Innentől kezdve azonban már a telek formája sem volt probléma, mert egy pillanat alatt kialakult a „ház – tiszta udvar” koncepciója a virágos előkerttel. csa: Kezdetben mi is egy tömör beépítésben gondolkodtunk, beleértve ebbe a dómot is, de amikor a pályázatot beadtuk, addigra már ez a szabadon álló beépítés jelent meg az építészeti koncepcióban. Itt igazán fontos megjegyezni, hogy a kiállítók többsége dobozokat tett le a telkekre. Azt hiszem, nagy különbség, hogy mi alapvetően nem pavilont építettünk, hanem nyitott-zárt terekkel operáló látványosságot…

A pavilonnal valóban nehezen társítható a spektákulum. csa: Tudatosan léptünk ki a hagyományos pavilon-formából, hogy a házunk már látványában se egy alkalmi épület hatását keltse. Ettől lett nagyon más, s ugrik ki a többi pavilon közül, például mert natúr anyagokat használ, mert nincs túlépítve, szellős maradt, ami abból eredeztethető, hogy az üzenettel, a koncepcióval együtt formálódott a ház. zg: Az operában azt szokták mondani, hogy van egy „script”, egy ötlet, amit másfél oldalban le lehet írni. Oszakában ez a szüzsé határozta meg a zenei művet, a házat magát. Itt már a forma és látvány olyan rejtett asszociációkat hordoz, amire a japánoknak – ha hihetünk az etnográfiának és a kultúrantropológiának – megvannak a receptoraik. Nekik beszél a táj, a kert, a zene, tehát ezért lett nagyon fontos, hogy a látványt nem takartuk el egy külső burokkal, mint a kiállító országok többsége.

Bonyolult az alaprajzi elrendezés, ezért vegyük végig, milyen fő egységekből áll a Magyar Pavilon és melyek a lényeges specifikációik. csa: A koncepció egy olyan útvonalra épül, aminek megvan a sajátos dinamikája, csalogat befelé. Az állomások – a mező, az éjszakai erdő, a bolyongó, az installációk stb. – felkészítenek a katarzisra, ami a dómban, a stilizált tisztáson, a csillagos ég alatt megpihenve következhet be. Utána pedig az élmények leülepedésére, elraktározódására, a lecsillapodásra is hagy időt. zg: Csodáltam Szentkirályi tanár urat a Műegyetemen, aki a barokk professzora volt. Legemlékezetesebb élményeim az ő óráihoz kötődnek. A barokkban egy háznak története van, ami a mellérendelésekből, a terekből terekbe jutva fedi fel

csak önmagát. Nem kívülről, hanem belülről indulunk. Nekünk minden házunk – a MŰPA, a Táncszínház, de még a Karmelita is – belülről épül kifelé.

Bach muzsikájában pont ezeket a váratlanságokat imádom, az egész életműben nem találni két egyforma ütemet. Őrület! csa: Atmoszféra kell, sűrű és csábító, hogy a látogatók valódi érzelmi kapcsolatot tudjanak kialakítani a házzal, a terekkel, a programmal. A végén pedig a zenével, minden érzelmek esszenciájával, alfájával és ómegájával találkozik, ráadásul olyan tálalásban, amilyet csak a magasművészet tud nyújtani.

Ránézésre is a dóm, a színházi tér tűnik a legbonyolultabbnak. Milyen szerkezeti sajátosságokra, anyaghasználatra hívnák fel a figyelmet?

Hogyan sikerült ezekből az elmélyülésre szolgáló terekből kizárni a külvilág zajait? zg: Jó akusztikai teret tervezni ugyanolyan, mint az építészet: kell hozzá egy elképesztő intuíciós érzék, hogy ráérezz arra, hogy egy-egy helyen hogyan szólal meg a hang. És a dóm formája alapvetően nem támogatja az akusztikát: kör alakú térben nem lehet jól muzsikálni. Úgyhogy a dómon elképesztően sokat dolgoztunk, hogy minden hang, a gépi és az emberi is, megfelelő minőségben szólaljon meg. csa: A koreográfia szerint nagyjából 15 percet tölt egy látogatói csoport az immerzív dóm eseményterében a be- és a kilépéssel együtt, ebből nagyjából 7-8 perc az esemény maga, az immerzió. Az útvonal felvezető állomásai lehetőséget teremtenek arra, hogy a kiválóan hangszigetelt helyiségekben ez a mintegy 70 ember eljusson az elcsöndesedésnek, az átlényegülésnek egy olyan fokára, amelynek csúcspontján a résztvevő figyelme a dómban hallott dallammal fonódjon össze. Vagyis a belső, a mesterséges akusztikai atmoszférára épít a tér.

Mi a műsorrend? Bent maradhat még egy körre a látogató? csa: A program a tisztástól indul, majd a vendég az erdőt jelképező házon keresztül belép a mező alatti területekre.

Itt egy fogadótéren keresztül elhagyja a külső világot, és folytatja az útját a bolyongón és a harangtéren át az immerzív dómba. Az immerzív eseménytérbe csoportosan lépnek be, majd a műsor megtekintése után a levezető

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

kiállításon át érnek vissza az előtér ajándékbolt részébe. Innen a mezőn át visszatérhetnek az Expo forgatagába, de választhatják az erdő-épület emeletén elhelyezett „Miska Kitchen&Bar”-t is.

Fedjük fel a ház láthatatlan tereit, az egyenletes és megbízható működést jelentő műszaki-technológia elemeket is. csa: A ház egyik bonyolultságát a terepszint alatti látogatói útvonal jelenti. Ezen a dómba be- és kivezető utat értjük.

Ezeket a föld alatti helyiségeket szellőztetni, a stilizált erdő-épületet gépészetileg hűteni-fűteni kell, mert Oszakában nagyon meleg van nyáron és a páratartalom is magas. A lombimitáció amúgy nem csupán dísz a házon, az árnyékolásban is komoly szerepet játszik. A gépészetet, a léghűtőket, a légkezelő berendezéseket a pincében helyeztük el, és itt található a nagyon profi konyhatechnológia is. Érdekesség, hogy mindent úgy kellett megoldani, hogy bontás után helyre lehessen állítani az eredeti állapotot.

Helyi vagy hozott anyagokból dolgoztak a kivitelezők? zg: Kezdetben a vendéglátók elég szigorú feltételeket szabtak. Egy külföldi építész nem készíthet kiviteli tervet Japánban, mert helyi építész és kivitelező partnert kell keresnie, és csak a helyi anyagkínálatból válogathat. Végül mindenki rájött, hogy ez nem járható út, ha időben meg akarják nyitni az expót. csa: Úgyhogy lassan elindult egy alkufolyamat, aminek keretében már mi is hozhattunk itthonról ezt-azt, főleg, ami a belsőépítészetet illeti. Tanulságképpen érdemes elmondani, hogy egy expo felépítését nem könnyű beintegrálni egy 110%on pörgő gazdaságba, mint amilyen a japán, így a kivitelezők kiválasztása sem volt egyszerű. zg: Nekünk amúgy nem kevés a rutinunk az együttműködésben, mert már 25 éve rengeteget dolgozunk külföldi építészekkel és szakemberekkel. Megfontoltan döntenek, viszont onnan már rugalmasan megy minden. Nem mindig Magyarország állt a legjobban a kivitelezés fázisaiban, mégis az elsők között lett készen. Szerintem ez egy sikersztori. csa: Izgalmas és külön kiemelendő a tájépítészet-fejezet, amiben Balogh Andrea és Majoros Csaba vezetésével a 4D volt a partnerünk. Rengeteg időt és energiát fordítottak arra, hogy megtalálják azokat a magyar virágos növényeket, amelyek Japánban is honosak, és a világkiállítás ideje alatt virágpompában tartják az elíziumi mezőt.

A speciális burkolat megidézi a fák leveleinek a mozgását.

Szeles a tengerparti terület. Készült előtanulmány, hogyan működik majd a helyszínen a szimuláció? csa: Amikor eldöntöttük, hogy az erdő, a mező és a művelt föld lesz a három nagy tájképi elemünk, akkor kezdtünk el gondolkodni, hogyan tudnánk az erdőt szimbolizáló épületet megfelelőképpen stilizálni. Olyasmit kerestünk, ami rugalmasan és lágyabb mozgásokkal tud reagálni az állandó légmozgásra, ami képes a tömbként álló lombkorona finom mozgását imitálni. A parametrikus tervezésre teljes digitális modelleket építettünk fel méretekkel, színekkel, anyagokkal, majd mindezt itt, az irodában dróthuzallal, textilekkel ki is próbáltuk. Viccnek hangzik, de rengeteget próbáltunk. Ventilátorral forró és hideg levegőt fújtunk rá. A több tízezer darab stilizált falevél öt random hosszban és színben lett felfüggesztve a ház előtt

2 2

álló acél-fa oszloprendszerre. A huzalok egymástól mért távolsága, az alsó és a felső sík folyamatosan változik az oszlopok között is, úgyhogy nincs két egyforma kiosztás a függőleges rendszerekben sem. Ezért néha sűrűsödik, néha ritkul, tehát létrejön egy nagyon izgalmas játék. Nem csekély fejtörést okozott ez után a megvalósítás is. zg: A Richter-székházunkat tudnám példaként említeni, ahol még eklatánsabban látható az a parametrikus gondolkodás, amit Csiszér András képvisel a műtermünkben. Ez teszi lehetővé, hogy tetszőleges mennyiségű és formájú elemet sem kunszt egy házra fölrakni. De van azért ebben egy csavar!

Emlékszem, az elején a kivitelező bottal piszkálta az ötletet, hogy ezt aztán már végképp felejtsük el. csa: Végül a japánoknak is kezdett bejönni az ötlet, és ők is fejest ugrottak a dologba. Kitalálták, hogyan tudnák ezt saját eszközeikkel megcsinálni, ma meg már azt halljuk, hogy az építőmunkások szelfiznek a ház előtt. Szerintem ők is ráéreztek, hogy ez a szimuláció meg a dóm együttese fogja elvinni a vállán a házat.

Dupla- vagy inkább triplafenekű, igazi oximoron az az ötlet, amellyel a pavilon a fő üzenetét, a Kárpát-medencei népek zenéjét a csend apoteózisával, a többféle értelemben is megfogalmazott elcsendesedéssel tudta párosítani a ZDA terve. Milyen hosszú út vezetett a végleges megoldásig? zg: Az építészeti csendet sokan és sokféleképpen írnák le. Russell Johnson, a MŰPA akusztikus tervezője mindig azt ismételgette, hogy a MŰPA-ban az a legfontosabb, hogy a csönd tökéletes legyen – ezért ül hatalmas rugókon a ház. Ha nincs tökéletes csend, nem hallod a zenét. És hogy az építészetben mi a csend? Talán a ház nélküli természet. csa: Építészetileg ezt úgy fordítanám le, hogy a dómmal valami szívszorító hatást akartunk elérni, aminek a csönd az egyik alapfeltétele, ami a saját határaink átlépéséről szól. Amikor az univerzális zajban egyszer csak tiszta hangokat kezdünk hallani. Talán ilyesmit éreztek a próféták is az elhívásukkor, az égi hangot, amihez megtisztult lélek és szellem szükségeltetik. Ezt a téri és lelki élményt, a fölénk magasodó kupola adta tágasságot, felszabadultságot készítik elő a „bolyongó” felszín alatti, néma terei, a térhangulatok, a térérzetek közötti dinamikák.

Ez, mint korábban már említettük, tudatos döntés volt részünkről, mert egy,

2 2 közvetlenül az utcáról elérhető dóm nem tudna semmiféle katartikus élményt kínálni. zg: Funkcionális hiba, ha egy építész az utcaszintről viszi be a közönséget az operaházba vagy a színházba. A zene esetében pedig különösen meg kell adni a felkészülés lehetőségét, spirituálisan meg materiálisan is: az építész vezeti át a hallgatót a térsorokon, amelyek felkészítik őt a nagy találkozásra, a szentélybe, ahol aztán majd megszólal a muzsika. És valóban, bármilyen kulturális élmény előtt nélkülözhetetlen ez a fajta felkészülés, felkészítés. A szemnek fél óra kell, mire egyik térből a másikba lépve megszokja a fényt, a fülnek egy óra, hogy az utca zaja után meghallja Beethovent. A pillanatra föl kell készíteni a látogatót. Az Ybl-féle Operában a nyitány maga a ház. Az áthangolódás. És ez a csendről szól. Ez minden jó kulturális épületre igaz a világon. csa: Az Expo esetében különösen fontos, ahol szünet nélküli a zaj. Mi sosem akartunk ebbe a zaj- és pixelháborúba beszállni: még színesebbek, még hangosabbak lenni. Pont az ellenkezőjét csináljuk.

A Magyar Pavilon kreatív üzenete egy itthon már jórészt elporladt elíziumi múltat próbál felidézni egy szokásaiban, társadalomszociológiai viszonyaiban még ma is nagyon szigorú, a tradicionális elvárások szerint élő közösségnek, ami az alkotók reményei szerint szíven találhatja majd a helybélieket. Egy dal erejével próbálja meg felidézni a generációk közötti kapcsolatot sokkal jobban megbecsülő időket.

Mit várnak ettől? Megszólalhat még ez a hang az emberekben? zg: Elmondok egy nagyon tanulságos esetet. A hazai tervpályázaton két csoportra lehetett osztani az építészeket. Az egyik azt nézte, hogy Japánban melyek a hagyományok, mert szerintük olyat kellene csinálni, ami japános. Én meg folyamatosan azt mondtam, hogy nekünk nem a japán kultúrát kell lemásolni és magyarosítani, hanem a magyar kultúrát kell japánosítani. Tehát azokat az összefüggéseket kerestük a szokásokat vizsgálva, amelyeknek meg lehet találni a magyar párját. És én úgy gondolom, hogy erre a tradíció, a mítoszok hatalma a válasz. Attól a kígyó-motívumtól, ami az egyik XIX. századi Miskakancsót is díszíti, több tízezer évet evezhetnénk vissza az emberiség történetében: megyünk az Óperenciás-tengeren keresztül a csodavilágba.

o s z a k a

Az ún. „erdő épület” főbejárata Main entrance of the "Forest Building"

e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Az ún. „erdő épület” hosszmetszete és átnézeti vázlata Longitudinal section and plan view of the "Forest Building"

2 2

2 2 Az immerzív dóm hosszmetszete és átnézeti vázlata Longitudinal section and elevation of the "Dome of Immersion"

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

2 2

2 2

Far, Far Away, and Yet So Close The Hungarian Pavilion in Osaka is a story of inspiration across generations and continents

The concept of the World Expo in Osaka focuses on the idea of balanced societies. The restoration of a harmonious – i.e. non-exploitative – relationship between civilizations and nature plays a very important role in this concept. The creative concept of the Hungarian exhibition aims to achieve this harmony by focusing on universal cultural congruities and traditions.

One of the most familiar languages is music, which has been one of the strongest pillars of the Hungarian national image since the works of Brahms and Liszt, and later Bartók and Kodály. The bitterly arduous, yet amazingly colorful and mysterious processes of cultivating the forest, the fields and the land are best described in folk songs. In this profound communication of thousands of years of experience, birth, death, love, tragedy, joy and sorrow are contained. It is an informational oratory written by hundreds of generations with their destinies, which, whether we like it or not, binds us together, even if we are not aware of it. The Hungarian Pavilion, designed by ZDA-Zoboki, is built on this perfect and unshakable foundation. We asked András CSISZÉR, the firm's design director, and Gábor ZOBOKI, founder and chief designer, about the design process.

Text by Péter SZIRA Portrait photo by Dániel VÉGEL Architectural photograph by György PALKÓ

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

Let's go back to the initial design phase. Let's start with the initial phase. andrás csiszér: We have learned that a creative concept based on the common traditions is needed to find the necessary connection with the visitors.

It already outlined the cross-cultural universality of "virgin" folk music. It was on this basis that we launched the design competition and continued to refine the basic concept in collaboration with the creative team. It's something we do naturally. The firm's involvement in the design process is never just for the architectural concept. gábor zoboki: From the very beginning, I have to admit that the basic idea came in a very intuitive moment. It was Bence Vági who came up with the idea of giving Hungarians a folk song as a gift, not a gadget or a refrigerator magnet.

This is the Kodály method in everyday life. When I first read Bartók's 1931 study of folk songs, I understood that the author was not writing about folk songs, but about the cultural context of the Turkish languages. One only has to have a look at the map of the Ural-Altaic language family to see that the two nations are perfectly intertwined.

In this study, Bartók clearly emphasizes the brotherhood of peoples. He argues that language, costume, dance culture, the way of incorporation, and folk music bind humanity together in a single web. It is as if a cosmological and cultural Big Bang had taken place, resulting in a universal human culture. When Bartók toured Turkey in the 1930s, he was not just collecting folk music.

I think he wanted to understand this huge, beautiful mythic culture or mythic dome that was descending upon humanity. Is it possible that wherever he collects, he finds something similar?

Would our basic myths be in different languages, but essentially the same? So that's basically what we came up with, this 'Mythdome'. We wanted to design a rational house, but we also had to pay attention to the ephemeral nature of the house – we understood that the building is more a spatial representation of the content and the idea. In the creation of the concept, the architects are rarely involved.

Let's say a few words about the location. The main site of the World Expo, an artificial island designed by Sou Fujimoto, who also designed the House of Music, Budapest, has a very original spatial concept. What were the circumstances that determined 2 2

the location of the Hungarian Pavilion and the shape of the site? acs: Basically, exhibitors could choose between three types.

You could rent the already built halls, you could buy the prefabricated pavilions, and you could buy the undeveloped plot, which is what Hungary chose. Three size categories were offered, ours was the medium type, but all plots were roughly optimized for an elongated crowd. gz: The result of this allocation of space was that practically everyone built on their plot, which was particularly good for us because the order of the comb construction is clearly visible between the solid square walls.

Did you know before that there was a special correspondence between this so-called comb-shaped structure, which is typical of most villages in the Carpathian Basin, and Japanese folk architecture? gz: Our architect colleague, Ferenc Fekete, discovered this peculiarity in the layout of the Japanese settlements, and we were all struck by the fact that there was a connection between the cultures of the two peoples. From then on, the shape of the plot was no longer a problem, because the concept of the "house - clean courtyard" with a flowering front garden was born in an instant. acs: It is really important to point out here that most of the exhibitors are putting boxes on top of the plots. The big difference is that it is not a pavilion, but a show with open and closed rooms...

It is indeed difficult to have an association between the spectacle and the pavilion. acs: We deliberately broke away from the traditional pavilion form so that our house would no longer look like a casual building. It is very different from the other pavilions because of the use of natural materials, because it is not overbuilt, because it is airy, because it has been designed with the message and the concept in mind. gz: In opera, it is said that there is a "script", an idea that can be put down on a page and a half. In Osaka, it was this script that defined the musical work, the very house itself. Here, form and sight already carry hidden associations. The Japanese, if we are to believe ethnography and cultural anthropology, have receptors for them. Landscape, garden, music speak to them, so it was important not to cover the view with an exterior shell, as most exhibiting countries do.

The layout is complicated, so let's take a look at the main units of the Hungarian Pavilion and their essential specifications. acs: The concept is based on a route that has its own dynamic. The stops – the field, the night forest, the roaming space, the installations, etc. – will prepare the visitor for the catharsis that can come from resting in the dome, in the stylized clearing, under the starry sky. Afterwards, there is time for the experiences to settle, to be stored, to calm down. gz: I was an admirer of Professor Zoltán Szentkirályi at the Budapest Technical University, who was a professor of Ba-

2 2

roque. My most memorable experiences are related to his classes. In Baroque, a house has a history. It is only revealed through juxtaposition, from room to room. We do not start from the outside, but from the inside. For us, all our houses – the MŰPA, the Dance Theater, even the Carmelite Cloister, the Office of the Prime Minister – are built from the inside out.

It is precisely this unexpectedness in Bach's music that I love; in his entire oeuvre, no two measures are the same. Madness! acs: And in the end, they encounter music. It is the essence, the alpha and omega of all emotions, and it is presented in a way that only high art can offer.

At first glance, the cathedral, the theater space, seems to be the most complicated. What are the structural features and the use of materials that you would like to draw attention to? How have you been able to exclude the noise of the outside world from these spaces of contemplation?

gz: Designing a good acoustic space is like architecture: it takes an amazing intuition to get a sense of how sound is heard in a space. And the shape of the dome is fundamentally not conducive to acoustics: one can't play music well in a circular space. So we worked incredibly hard on the dome to make sure that all the sounds, both mechanical and human, were of the right quality. acs: The choreography is such that a group of visitors spends about 15 minutes in the event space of the Dome of Immersion, including entrance and exit.

About 7-8 minutes of that is the event itself, the Immersion. The stops along the route provide an opportunity for these cca. 70 people to reach a point of

A fotón együtt látható a tervezés három fő egysége: a mező, a megművelt tájat jelképező boglya formájú dóm és az „erdő épület” The photograph illustrates the three main units of the design: the Field, the stack shaped Dome, where the "boglya", the stack represents the cultivated landscape, and the "Forest Building”

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

silence, a point of transcendence, in the highly soundproofed rooms where the participants' attention is intertwined with the melody heard in the dome. In other words, the space is built on the inside, on the artificial acoustic atmosphere.

What is the program? Can visitors stay inside for another round? acs: The program starts in the clearing, then the guest enters the areas below the field through the house representing the forest. Here they leave the outside world through an inn and continue their journey through the bell tower and belfry to the Dome of Immersion. They enter the Dome as a group, and after viewing the show, they return to the gift shop area of the lobby through the entrance exhibit. From here, they can return to the Expo whirlwind through the field or opt for the Miska Kitchen&Bar located on the floor of the forest building.

Let's also explore the unseen spaces of the house, the technological elements that make for smooth and reliable operation. acs: One of the complexities of the house is the visitor route below ground level. By this we mean the way in and out of the dome. These underground spaces need to be ventilated and the stylized forest building needs to be mechanically cooled and heated, because it gets very hot in Osaka in summer and the humidity is high. The imitation foliage is not just a decoration on the house, it also plays a major role in shading. The mechanical engineering, the air coolers, the air handling equipment are all located in the basement, and the very professional kitchen technology is also located here.

Interestingly, everything had to be designed to be restored to its original state after demolition.

Did the contractors use local or imported materials? gz: In the beginning, the hosts had very strict requirements. A foreign architect could not design in Japan because he had to find a local architect and contractor partner and could only choose from the local supply of materials.

Eventually, everyone realized that this was not a viable option if they wanted to open the Expo on time. acs: As a lesson learned, it is not easy to integrate the construction of an Expo into a 110% booming economy like Japan, so it was not easy to choose the contractors. gz: We have no lack of experience in working with foreign architects and professionals, by the way, because we've been working with a lot of foreign architects and professionals for 25 years. They are deliberate in their decisions, but from there everything is flexible. Hungary was not always the best in the construction phase, but it was one of the first to be finished. I think that is a success story.

A látogatói útvonal axonometrikus ábrája Axonometric diagram of the visitor route

2 2

2 2 acs: You spent a lot of time and energy to find Hungarian flowering plants that are native to Japan and to keep the Elysian Fields in bloom during the World Expo.

The special cover evokes the movement of the leaves of the trees. It is a windy coastal area. Has there been a preliminary study of how the simulation will work on site? acs: When we decided that the forest, the field, and the cultivated land would be our three major landscape elements, we began to think about how to design the building that symbolizes the forest.

We were looking for something that could respond to the constant movement of the air in a flexible, supple and soft way, something that could mimic the subtle movement of the canopy standing as a block. For the parametric design, we built complete digital models with dimensions, colors, materials, and then tested it all here in the office with wire mesh and textiles. It sounds like a joke, but we tried a lot. We used a fan to blow hot and cold air over it. Tens of thousands of stylized wood panels in five random lengths and colors were suspended from a steel and wood pole system in front of the house. The distance between the wires, the top and bottom planes, varies continuously between the columns, so that no two vertical systems are the same. So sometimes it gets thicker, sometimes it gets thinner, which creates a very exciting game. The implementation was also quite a challenge. gz: I could use our Richter showroom as an example, where the parametric thinking that András Csiszér represents in our studio is even more blatant. It allows us to put elements of any quantity and shape on a house. But there is a twist! I remember that at the beginning the builder hit the idea with a stick and made us forget about it. acs: They figured out how to do it with their own tools, and now we hear about construction workers taking selfies in front of the house. I think they realized that this simulation and the dome ensemble were going to carry the house on their shoulders.

The idea of a double or rather triple deck, a real oxymoron, is the way in which the design of the ZDA was able to combine the main message of the pavilion, the music of the peoples of the Carpathian Basin, with the

apotheosis of silence, a silencing in many senses. How long did it take to reach the final solution? gz: There are many ways to describe architectural silence.

Russell Johnson, MŰPA/Palace of Arts Budapest's acoustical designer, has always said that the most important thing in MŰPA is that the silence is perfect – that's because the house sits on huge springs. If you don't have perfect silence, you can't hear the music. And what is silence in architecture?

Maybe it's nature without houses. acs: In architectural terms, I would say that we wanted to achieve something heartbreaking with the dome, for which silence is a prerequisite, which is about pushing your own boundaries. When in the universal noise we suddenly start to hear pure sounds. Perhaps this is what the prophets felt when they were called, the heavenly voice that requires a purified soul and spirit. This spatial and spiritual experience, the spaciousness and liberation of the dome that rises above us, is prepared by the silent spaces beneath the surface of the "wandering," the spatial sounds, the dynamics between spatial sensations.

This was a conscious decision on our part, as we have already mentioned, because a dome directly accessible from the street would not be able to offer any kind of cathartic experience. gz: It is a functional error for an architect to bring the audience from the street into the opera house or the theater. And especially in the case of music, there must be the possibility of preparation, both spiritual and material: the architect leads the listener through the rows of rooms that prepare him for the great encounter, into the sanctuary where the music will be played. Indeed, this kind of preparation is essential before any cultural experience. It takes the eyes half an hour to adjust to the light as they move from one room to another, the ears an hour to hear Beethoven after the noise of the street.

The visitor must be prepared for the moment. In Miklós Ybl's Budapest Opera House, the overture is the building itself. The tuning in. And it is about silence. This is true of all good cultural edifices in the world. acs: We never wanted to get into this war of noise and pixels: to be even more colorful, even louder. We do the opposite.

The creative message of the Hungarian Pavilion is an attempt to evoke an Elysian past that has been largely dusted off in this country, for a community that is still very strict in its customs and sociological relations, and still lives according to traditional expectations, which the creators hope will strike a chord with the locals. Through the power of a song, it is an attempt to evoke a time when intergenerational relationships were much more valued.

What do you expect from this? Can this voice still resonate with people? gz: I will tell you a very instructive case. In the national design competition, the architects were divided into two groups. One was looking at what the traditions are in Japan, because they think you should do something that is Japanese. And I kept saying that we should not copy Japanese culture and make it Hungarian, but that we should make Hungarian culture Japanese. So we were looking for the connections between the customs that we could find a Hungarian counterpart for. And I think the answer is tradition, the power of myths. From the motif of the snake that adorns one of the Miska jugs from the 19th century, we could row back tens of thousands of years in the history of mankind: we are going beyond the Seven Seas to the Land of Wonders.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

„Nagyon jól kivehető a Magyar Pavilon dóm-szerkezete, mivel teljesen kihasználtuk az épületekre vonatkozó maximális beépítési magasságot” "The domed structure of the Hungarian Pavilion is very visible because we've made full use of the maximum building height allowed."

3 3

3 3

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Hogyan futható le a maraton a 100 méteres világcsúcsidőn belül?

Az oszakai Magyar Pavilon kivitelezésének projektmenedzsere válaszol

A Novelment Kft. alapítója és ügyvezetője már számos állami gigaberuházás lebonyolításában vett rész vezetőként, mígnem három éve úgy döntött, hogy saját cégével is próbára teszi képességeit. Egyik első, és igencsak reflektorfényben álló megbízásuk az Oszakai Világkiállítás Magyar Pavilonjának kivitelezéséhez fűződik. Szoros határidők, idegen szokások, ismeretlen körülmények: számtalan nyugtalanító feltétel. A projektmenedzsment azonban jól működött. A ház az elsők között és kifogástalan minőségben várja a látogatókat az április 13-i nyitás óta. Kérdéseinkre AMBRUS György építőmérnök válaszol.

Szerző: REGÉNYI Lídia Építészeti fotó: PALKÓ György Portréfotó: VÉGH László 3 3

Imponáló, nívódíjakkal elismert szakmai előélete elsősorban a BFK irányításával megvalósuló óriásberuházások irányításához kapcsolódik – elég itt csak a Duna vagy a Puskás Aréna, a MOME vagy az MVM Dome épületeit említeni. Három éve azonban állami alkalmazott helyett vállalkozó lett, ami elég szokatlan lépés, ugrás az ismeretlenbe. Ki akarta próbálni magát igazán éles körülmények között is?

Személyes motivációnak nevezném.

Nagyon szép és különleges feladatokon próbálhattam ki magam abban a körülbelül tíz évben, amíg állami projekteken dolgoztam. Ám egy ponton azt éreztem, van bennem ahhoz is kurázsi, hogy a piac oldaláról is kipróbáljam az ingatlanfejlesztést és a projektmenedzsmentet. Élesben és nem hétköznapi épületeken tanultam meg azokat a folyamatokat, amelyek nélkül nem lehet sikeres egy projekt. Nem elég, ha megértjük és értelmezzük a funkcióból eredő sajátosságokat, azt is ki kell találni, hogy mitől fog jól működni egyegy ilyen speciális funkciójú épület. Ez olyan plusz tudás birtokosává tett, ami felbátorított, hogy 2022-ben váltsak, és fejest ugorjak ebbe az új világba.

Kiket említene személy akiktől sokat tanult?

szerint,

Emberileg és szakmailag is nagyon-nagyon sokat köszönhetek Fürjes Balázsnak, valamint Tóth Csabának, akivel ugyancsak a BFK kötelékében dolgoztam együtt. Szólnom kell a partnercégeknél dolgozó kollégákról is, akiktől mindig volt mit ellesni a szakmából.

Nagyon hálás lehetek azért a lehetőségért, hogy megismerhettem az ország legnevesebb építészeit. Szerencsésnek mondhatom magam azért is, hogy szinte valamennyi jelentős kivitelező céggel kapcsolatba kerülhettem, és mindegyik cégben találtam olyan mentalitású kollégát, partnert, akivel szót tudtam érteni és tudtam tőle tanulni.

Maradjunk még kicsit a múltnál.

Milyen tapasztalatokat lehet ös�szegyűjteni a megbízói oldal képviseletében? Egyáltalán, hogyan lehet belelátni a kivitelező oldal kulisszái mögé? Nap mint nap föl kell venni a sisakot és a munkavédelmi bakancsot?

Nem távolodtam el a projektvezetéstől, ugyanúgy benne vagyok operatív szinten mindenben fázisban. És igen, ha kell, természetesen kint a terepen.

3 3

„Mindig is hittem abban, ha a szakma szabályait betartjuk, úgy a világon bárhol hitelünk lesz”

A Novelment Kft. neve valami újra, eddig nem ismertre utal. Milyen elképzelésekkel vágott bele a cégalapításba?

A hosszú távú célom egy olyan cégportfólió összerakása, amelyben az elmúlt 10 év alatt összegződött tudásomat és a kollégáim tapasztalatait kamatoztathatjuk. Mit jelent ez? A korábban, az állami szférában elsajátított, felelős tulajdonosi szemléletet adaptálva álljon sziklaszilárdan a Novelment csapata a megrendelő, a beruházó mellett. Emellett az ingatlanfejlesztés teljes folyamata során biztosítsa – „anyanyelvi szinten” – a gördülékeny és problémamentes projektmegvalósítást, legyen szó döntés-előkészítésről, stratégiai tanácsadásról, lokáció-elemzésről, megvalósíthatósági vizsgálatokról vagy teljes körű műszaki lebonyolításról és ellenőrzésről.

Mint már utaltunk rá, az impozáns szakmai múltja inkább a fővároshoz köti, mégis belevágtak egy távol-keleti projektbe, méghozzá mindjárt egy elég sok kockázatot rejtő vállalkozásba. Honnan merítették az erőt, a bátorságot?

Talán ez a korral járó merészség és sikeréhség. Amúgy pedig mindig is hittem abban, ha a szakma szabályait betartjuk, úgy a világon bárhol hitelünk lesz. A mérnökök mindenhol egy nyelvet beszélnek, a cél pedig megadja az

"I have always believed that if we follow the rules of the trade, we will be credible anywhere in the world".

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

együttműködés szabályozott kereteit. Úgyhogy nem hiszem, hogy rátartiság lenne a részemről, ha azt mondanám, mindig bíztam a sikerben. De akadt persze izgalom is bőven.

Ebben a meggyőződésében osztozott a projektcsapat is?

Nem szeretnék senki nevében beszélni, csak azt mondhatom, amit tapasztaltam. Valamiféle rendkívüli dinamizmus hatotta át az egész folyamatot. Ennek magyarázatát pedig abban véltem megtalálni, hogy az ország, a kultúra, az Oszakában tapasztalt tényleg különleges várakozás igazán felvillanyozta a magyarokat. Ritkán látható pozitív érdeklődést láttam mindenki szemében, házon belül és a partnercégeknél is, ami szerintem párját ritkítja. Amúgy ez vonatkozik a családtagokra és az ismerősökre is.

Minden beruházásra jellemző, legyen az kicsi vagy nagy, hogy elsősorban a tervező és a kivitelező neve válik ismertté, és a fény is inkább rájuk vetül. Hogyan békítette össze a tervezői ambícióit a projektmenedzsment kevésbé látványos feladataival?

Ebből a szempontból igazán szerencsésnek mondhatom magam. A pályám korai szakaszában már sok megvalósult nagy projekt van a hátam mögött. És itt a megvalósulton van a hangsúly. Átéltem, megtapasztaltam és végigcsináltam minden egyes projekt előkészítési, tervezési és megvalósítási szakaszát, azaz megértettem mind a három fázis sajátosságait, és megismertem mindhárom főszereplő szempontjait és

3 3

kockázatait. Meggyőződésem ugyanis, hogy az egymásra épülő fázisok koordinációja a legfontosabb, hiszen a szereplők csak akkor tudják jól megoldani saját feladataikat, ha van egy „láthatatlan” szereplő, aki elhárít minden felmérhető vagy váratlan akadályt.

Egyelőre a projektmenedzsment a cég fő profilja. Nyithat a Novelment a tervezés felé is?

Egyre gazdagabb területeket fed le a tervezés, a mérnöki világ, és én sosem ugrottam félre a jövő kihívásai elől.

Nem csupán a tervezők, a kivitelező is számos dilemmával szembesült a projekt során, elég talán itt a távolságra és a rendező ország piacvédelmi elvárásaira utalni. Hogyan tudta ezek megoldásában a Novelment csapata segíteni a projektet?

Elsősorban a kommunikáció diplomatikusságának nélkülözhetetlenségét emelném ki. Ehhez a bizalomépítéshez feltétlenül szükség volt a japán partnerekre. Egy idegen, ha nem eléggé

3 3 felkészült, simán bele tud gázolni egy japán komfortzónájába, ráadásul úgy, hogy sosem fogja megérteni, miért bukott fel már az első lépcsőfokban.

A japán társadalom-szerkezet évszázadok alatt kialakult hierarchikusságából következik, hogy egymásban tökéletesen megbíznak, kifelé azonban mindig nagyon óvatosan nyitnak, ezért nekünk különösen fontos volt a bizalomépítési fázis. Ebben nagymértékben támaszkodhattam a tisztviselői múltamra.

Az olvasók érthető élvezettel böngészik a leg-leg-leg típusú listákat. Ne maradjon el ebben a Novelment se a többi szereplő mögött.

„Valamiféle rendkívüli dinamizmus hatotta át az egész folyamatot” "There has been an extraordinary sense of dynamism in the whole process."

A kezdeti fázisban történt, hogy az előzetes bizalomépítő – hosszadalmas, heteken át tartó – online egyeztetések és konferenciabeszélgetések után a partner képviselője egyszer csak azt mondta péntek délután, meghozták a döntést, hajlandóak most már személyesen is tárgyalni. Mit szólnánk mondjuk a keddhez? Egymásra néztünk, jó, bólintottunk, akkor vasárnap találkozunk a reptéren. Nekem egyéb okok miatt viszont csak a hétfő hajnali indulás jöhetett számításba. Egy körülbelül 24 órás repülés után átöltöztem a reptéren, taxiba vágtam magam, és 1 óra múlva már ott ültem a konferenciateremben, ahol egy nagyjából 6 órás tárgyalás várt rám. És ehhez már csak hab volt a tortán a Japánban a sikeres üzletkötés követő vacsorán való kötelező részvétel.

A kivitelező kiválasztásában részt vett a Novelment?

Mivel mi akkor már rendelkeztünk japán partneri tapasztalatokkal, a szükséges diplomatikus tárgyalási stratégiával, támogatni tudtuk ebben a folyamatban a magyar generálkivitelezőt, hogy ők is mihamarabb belerázódjanak a körülményekbe. Nyilván ez elsődlegesen az ő feladatuk volt, de a folyamat megismerésében, az esetleges kérdések megválaszolásában közös magyar csapatként próbáltunk fellépni.

És mi volt az az akadály, amit a vártnál könnyebben vettek?

A határidő betartása. Most, hogy már megtörtént a Magyar Pavilon átadása – és a beszélgetés időpontjában, március közepén még sok ország a fényt sem látta az alagút végén –, nyugodtam elmondhatom, hogy ijesztően ke-

vés idő állt a magyar és a japán kivitelezők rendelkezésére a sikeres és hibátlan befejezéshez. Hosszas anyaghasználat-egyeztetések, tervek módosítása, azok ismételt engedélyezése… rendkívül kimerítő volt! Tanulságos volt a japán partner munkamódszere, ugyanis ők a lehetséges kockázatok elemzésével kezdik a kivitelezést. Megjegyzem, kezdetben kimondottan ódzkodtak is a feladattól, hogy a rövid határidő miatt nem tudnak majd az elvárt minőségben teljesíteni. Viszont újra és újra végigmentek a folyamatokon, majd miután valamennyi kérdésükre megnyugtató válasz született, csak akkor szerződtek, és kezdtek neki a munkának. Viszont akkor már minden úgy megy, mint a karikacsapás. Ez volt a kulcsa a rendkívül rövid határidő okozta kockázatok áthidalásának. Amikor kimentünk ellenőrizni az építkezést februárban, a pavilon már szinte pipere állapotot mutatott. Ez egy nagyon nagy dolog.

Akadt-e valami izgalmas, példának okáért anyaghasználati vagy technológiai újdonság, ami meglepetésként érte?

Inkább csak technológia értelemben ért meglepetés. Az épület anyaghasználatába a kivitelező nagyon beleszólt – a szó jó értelmében. Ő úgy próbálta irányítani a folyamatokat, hogy a beszállítást is azonnal vissza tudja igazolni a megrendelés mellé, tehát, hogy olyan termékeket, anyagokat válasszunk ki már a mintáztatások során, amelyeknek a beszállítása nem jár felesleges kockázatokkal. A magyar tervezők próbáltak világmárkákból válogatni, és még azt is ellenőrizték, hogy a cégnek legyen Japánban képviselete, ám számos esetben ezt a japán piac nem igazolta vissza. Például a Sou Fujimoto tervezte, a mesterséges szigetet övező hatalmas ring olyan mennyiségű fát emésztett fel, hogy a kivitelezőnk jó előre jelezte, hogy fából nem, csak szerelt acélból tudja a Magyar Pavilon szerkezetépítését elvégezni. Úgyhogy a rugalmasság erényét minden résztvevő félnek komolyan gyakorolnia kellett a határidő betartása érdekében.

Miben látja a siker – legyen szó határidőről vagy a minőségről – titkát?

Projektmenedzsmenti szempontból a belépésünk nulladik pillanatában az volt az első feladatunk, hogy lemodellezzük, hogy hogyan valósítható meg ez a projekt. Ütemtervet készítettünk, amelyben minden résztvevő partner feladatait rögzítettük, heti-napi határidőkkel természetesen. Utána már csak a terv szerint kellett haladni. Ez így elég egyszerűen hangzik, de megpróbáltuk a 100 méteres világcsúcsidőn belül lefutni a maratont – és láss csodát, sikerült!

Személyes emlékekkel kezdtük, fejezzük is ezzel a beszélgetést. Mit jelent Önnek ez a munka?

Egy különösen fontos, hiszen az oszakai Magyar Pavilon egyike az elsők között megvalósult referenciáinknak. A munka során a rendkívül differenciált kultúrájú és szokású emberekkel folytatott együttműködésem megerősített abban a hitemben, hogy mindig érdemes nyitottan, rugalmasan gondolkodni, mert a jó megoldáshoz többféleképpen is el lehet jutni – figyelemmel a többiek kockázataira vagy speciális szempontjaira.

Nekünk, projektmenedzsereknek, egy mérnöki teljesítmény megvalósításának szereplőjeként talán az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy ezt az attitűdöt képviseljük minden egyes projekt során. Ezt értékrendként próbáljuk beépíteni a napi működésünkbe. A Novelment Kft. ezt képviseli a piacon.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

How Can the Marathon Be Run within the 100m World Record Time?

The project manager of the Hungarian Pavilion in Osaka answers

The founder and managing director of Novelment Ltd has been involved in managing several public sector giga-investments until three years ago, when he decided to test his skills by starting his own company. One of their first and most visible contracts was the construction of the Hungarian Pavilion at the Osaka World Expo. Tight deadlines, unfamiliar conventions, unfamiliar circumstances: a myriad of unsettling conditions. But the project management worked well. The building was among the first ones to be completed and has been in impeccable condition since it opened on 13 April. György AMBRUS, civil engineer, answers our questions.

Text by Lídia REGÉNYI Portrait photo by László VÉGH Architectural photograph by György PALKÓ 3 3

„Érdemes nyitottan, rugalmasan gondolkodni, mert a jó megoldáshoz többféleképpen is el lehet jutni – figyelemmel a többiek kockázataira vagy speciális szempontjaira” „"There are many ways to get to the right solution – taking into account the risks or special considerations of others – so it pays to be open-minded and flexible."

3 3 Your impressive and award-winning track record is mainly linked to the management of major projects under the leadership of the Budapest Development Centre, such as the Duna or Puskás Arenas, the MOME or the MVM Dome. Three years ago, however, you became an entrepreneur instead of a civil servant, which is a rather unusual step, a leap into the unknown. Did you want to test yourself in really tough conditions?

I would call it personal motivation. In the ten years or so that I have been working on public projects, I have had the opportunity to try my hand at some very nice and special tasks. But at some point I was curious to try real estate development and project management from the market side. I learned the processes that are necessary for a project to be successful, in real life and not in an ordinary building. It's not enough to understand and interpret the specifics of the function, you also have to find out what makes a building with such a specific function work well. This gave me the extra knowledge that encouraged me to make the switch in 2022 and take the plunge into this new world.

Who would you personally say has taught you a lot?

I owe a lot, both personally and professionally, to Balázs Fürjes and Csaba Tóth, with whom I also worked at BDC. I must also mention my colleagues in the partner companies, from whom I have always learned something. I can be very grateful for the opportunity to meet some of the country's most renowned architects. I can also count myself lucky to have had contact with almost all the major construction companies. In each of them I found a colleague and partner with a mentality that I could talk to and learn from.

Let us dwell a little on the past. What experience can you gain from representing the client side? In general, how can you see behind the scenes on the contractor side? Do you have to wear a helmet and safety boots every day?

I am not removed from project management, I am still involved at an operational level in all phases. Yes, and out in the field if necessary, of course.

The name of Novelment Ltd. is something new, something I didn't know before. What were your ideas when you started the company?

My long term goal is to put together a portfolio of companies in which I can use the knowledge I have accumulated over the last 10 years and the experience of my colleagues. What does that mean? Adapting the responsible ownership approach previously acquired in the public sector, the Novelment team stands rock-solid by the client, the investor, and ensures – at a "native level" – smooth and problem-free project implementation throughout the entire real estate development process, be it decision preparation, strategic advice, location analysis, feasibility studies or full technical implementation and monitoring.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

As we have already pointed out, with an impressive professional track record in the capital, they have embarked on a project in the Far East, and a risky one at that. Where did you find the strength and courage?

Readers will understandably have a lot of fun browsing through the lists of leg types. Don't fall behind the rest of the cast here either.

Perhaps it is the boldness and hunger for success that comes with age. Besides, I have always believed that if you follow the rules of the trade, you can get credit anywhere in the world.

Engineers everywhere speak the same language, and purpose provides a regulated framework for cooperation. So I don't think it's a leap of faith on my part to say that I've always had faith in success. But of course there was plenty of excitement.

It was in the early stages that, after the lengthy initial confidence-building pf online discussions and conference calls, the partner's representative suddenly said on a Friday afternoon that they had made a decision and were now ready to negotiate in person. How about, say, Tuesday? We looked at each other, fine, we nodded, we'll meet at the airport on Sunday. But for other reasons I could only leave early Monday morning. After a flight of about 24 hours, I changed at the airport, got into a taxi and 1 hour later I was sitting in the conference room for a meeting that would last about 6 hours. The icing on the cake was the obligatory dinner after a successful deal in Japan.

Was this conviction shared by the project team?

I don't want to speak for anyone, I can only say what I experienced. There was an extraordinary dynamism to the whole process. And I think the explanation for this is that the country, the culture, the really special anticipation in Osaka really excited the Hungarians. I saw a rarely seen positive interest in the eyes of everyone, both in-house and from the partner companies, which I think is unparalleled. By the way, this also applies to family members and acquaintances.

It is typical of any project, large or small, that the name of the designer and the contractor is the one that is most known and the spotlight is more on them. How have you reconciled your ambitions as a designer with the less spectacular tasks of project management?

In this respect, I can say that I am really lucky to have a lot of big projects behind me at an early stage of my career. And the emphasis here is on the completed. I have lived through, experienced and completed the preparation, design and implementation phases of each project, i.e. I understand the specificities of all three phases and the aspects and risks of each of the three main players. I am convinced that the coordination of the different phases is the most important, since the actors can only do their job well if there is an "invisible" actor to prevent any foreseeable or unexpected obstacles.

At the moment, project management is the company's main profile. Will Novelment be able to open up to design as well?

The world of design and engineering is becoming increasingly rich. I have never shied away from the challenges of the future.

Distance and the host country's market protection requirements were just two of the dilemmas faced by not only the designers but also the contractor during the project. How did Novelment help the project overcome these challenges?

Firstly, I would like to emphasize the need for diplomatic communication, essential for building trust with Japanese partners.

If a foreigner is not sufficiently prepared, he or she can easily enter a Japanese person's comfort zone and never understand why he or she failed at the first step. The hierarchical structure of Japanese society, which has evolved over centuries, means that people trust each other completely but are always very cautious about opening up to the outside world, so the trust-building phase was particularly important for us. I was able to draw heavily on my background as a civil servant.

3 3

Were you involved in the selection of the contractor?

As we already had the necessary diplomatic negotiating strategy and experience of working with Japanese partners, we were able to support the Hungarian general contractor in this process so that they could get used to the circumstances as quickly as possible. Obviously, this was primarily their task, but we tried to act as a joint Hungarian team in understanding the process and answering any questions.

And what was the obstacle that they overcame more easily than expected?

Meeting the deadline. Now that the handover of the Hungarian Pavilion has taken place – and at the time of this interview, in mid-March, many countries still cannot see the light at the end of the tunnel – I can safely say that there was a frighteningly short timeframe for the Hungarian and Japanese contractors to complete it successfully and flawlessly. Long negotiations on the use of materials, modification of plans, re-approval of plans... it was exhausting! The working method of the Japanese partner was instructive, as they start the construction by analysing the potential risks. I note that they were initially very reluctant to take on the task, as they did not think they would be able to deliver the quality expected due to the short deadline. However, they went through the process again and again, and only when all their questions had been answered satisfactorily did they sign the contract and start work. But

A lomb-imitáció nem csupán dísz a házon, az árnyékolásban is komoly szerepet játszik The foliage imitation is not only an ornament on the house. It also plays an important role in shading

3 3

then everything went like clockwork.

This was the key to overcoming the risks of the extremely short deadline.

When we went out to check on the construction in February, the pavilion was almost in a state of a pizzeria. This is a very big deal.

Was there anything exciting, for example in terms of the use of materials or technology, that surprised you?

It was more a surprise in the technological sense. The contractor had a lot of input – in the good sense of the word – into the use of materials in the building. He tried to control the processes in such a way that he could immediately confirm the supply of the materials back to the order, so that we could select products and materials during the sampling phase that would not entail unnecessary risks. Hungarian designers tried to select from world brands and even checked that the company had a representative in Japan, but in many cases this was not confirmed by the Japanese market.

For example, the huge ring surrounding the artificial island designed by Sou Fujimoto consumed so much wood that our contractor indicated well in

advance that he could not build the Hungarian Pavilion from wood, only from prefabricated steel. So the virtue of flexibility had to be seriously exercised by all parties involved to meet the deadline.

What do you see as the secret of success, whether in terms of deadlines or quality?

From a project management point of view, our first task from the zero moment of entry was to model how this project could be implemented. We drew up a timetable in which we set out the tasks of all the partners involved, with deadlines of course, week by week. Then we just had to go through the plan. It sounds simple enough, but we tried to run the marathon within the world record time of 100 metres – and lo and behold, we did it!

We started with some personal memories, so let's finish with this. What does this job mean to you?

A particularly important one, as one of the first references we have completed is the Hungarian Pavilion in Osaka. Working with people of very different cultures and habits has reinforced my belief that it is always worth being open-minded and flexible, because a good solution can be reached in many different ways – taking into account the risks or specific aspects of others. For us, as project managers, one of our most important tasks as actors in the realization of an engineering deliverable is perhaps to represent this attitude in every project. We try to incorporate this as a value system into our daily operations. Novelment Ltd. represents this in the market.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

A jövő társadalmának tervezése egy fenntarthatóbb világ érdekében A Magyar Pavilon megvalósulása a fenntarthatósági előírások tükrében

A világkiállítás rendezői a pavilonok energiafelhasználását és működését szigorú előírásokhoz kötötték, nem véletlenül lett az expó központi témája „A jövő társadalmának feladatai egy fenntarthatóbb világ érdekében”.

Ezen belül a három altéma közül az egyik legfontosabb környezetünk megóvását célozza.

Az előírás kiterjed az épület teljes működési spektrumára az elektromosenergia-felhasználástól kezdve egészen a vízfelhasználás módján át a szennyvízelvezetés megvalósításának szabályozásáig. Fontos megjegyezni, hogy a kiállítóknak a mesterséges szigeten minden fejlesztést úgy kellett megvalósítaniuk, hogy bontás után az eredeti állapotban adják vissza a területet a szervezőknek. A bontás és a (terület) helyreállítás költsége a kiállítót terheli.

A mesterséges sziget energiaellátását nagyrészt napenergiával biztosítják.

A következőkben a Magyar Pavilon megvalósításának projektmenedzsment feladatait ellátó Novelment Kft. által jegyzett fenntarthatósági tanulmányból idézünk egy rövidebb összefoglalót.

Szerző: KATONA-FÁBIÁN Viktória (Novelment Kft.) 4 4

Először is vegyük sorra a projekt alapadatait: A Magyar Pavilon az „A20” jelű telken található.

A nettó telekterület: 1749,54 m2, a beépítettség megengedett mértéke: 70%. A megengedett épületmagasság: 12 m. (17 m az alapterület 50%-nál kevesebb területet érintően – ezt a kedvezményt a Magyar Pavilon is kihasználja.) A szervezők által biztosított villamosenergia-ellátás: 675 kW, a vízellátás: 30 m3 / nap. A tervezett építészeti program nagyjából nettó 20002500 m2 alapterületen valósítható meg, ezen belül a kereskedelmi területek aránya a teljes kiállítási alapterület maximum 20%-a lehet A kivitelezési tervdokumentáció alapján a teljes alapterület 2461 m2 (Érdekesség: Japánban a jogszabályok alapján a helyiség nettó alapterületét a falközépsíktól számítják, azaz a helyiség nettó alapterületébe a határoló falak területének felét is beszámítják.

A japán tervező által megadott alapterület-kimutatás nem feleltethető meg az itthon szokásos kimutatással, egyéb jogszabályi kötöttségből adódó eltérések is vannak például a liftekkel kapcsolatosan.)

4 4 Elöljáróban érdemes annyit megjegyezni, hogy Japánban a Környezetvédelmi Minisztérium szigorúan felügyeli a szigetország biológiai sokféleségének megóvását. A helyi flóra és fauna védelme elsődleges fontossággal bír. Áthághatatlan előírások szabályozzák a helyi ökoszisztémát befolyásolni képes termékek, szolgáltatások, növények vagy állatok behozatalát, ahogy az exportjukat is. Ennek fényében nem meglepő, hogy ritka kivételektől eltekintve a kiállítók csak a helyi vegetáció részét képező növényeket telepíthetnek a területükön. A magyar tájépítészek a hazai tájak jellegzetes, nedvességkedvelő, magasfüves legelőjének növényvilágát választották mintának, a japán tervező kollégáik pedig felkutatták ennek a magyar táji környezetnek leginkább megfeleltethető, ugyanakkor a helyi klimatikus viszonyokat is elviselő növénytársulásokat.

A gépészeti és elektromos tervezés során ugyancsak igyekeztek minél inkább szem előtt tartani az energiahatékonyságot, például a berendezések, a természetes energiaforrások, a passzív energiafelhasználást csökkentő megoldások alkalmazásával. Röviden, taxatíve: az energiamennyiség csökkentése érdekében minden lámpatest LED fényforrással szerelt; a konyhatechnológia A+++ besorolású, energiahatékony elektromos berendezésekből áll; az ételkészítés folyamatában energiahatékony és környezettudatos eljárásokat alkalmaznak. Az energiafelhasználás további csökkentése érdekében a lépcsőházakba és a mosdókba jelenlét-érzékelő világítást építettek be. Itt érdemes megjegyezni, hogy a gépészeti rendszerek monitorozásával az üzemeltetés folyamatosan nyomon követi a gépészet aktuális fogyasztását.

Habár a szervezők napi 30 m3 vizet biztosítanak a Magyar Pavilonnak, köszönhetően a takarékos tervezésnek és a víztakarékos berendezések alkalmazásának, a várható napi vízhasználat csupán nagyjából 21 m3 lesz, ami jelentős, majdnem 30%-os megtakarítást jelent.

A Kanszai régió időjárása az éghajlat-osztályozás szerint a nedves-szubtropikus típusba sorolható. A tavasztól őszig tartó világkiállítás időszakában a napi hőmérséklet-maximum az éghajlatváltozással Japánban is jelentősen megemelkedett, május-július hónapokban elérheti akár a 35-38 Celsius-fokot is, a magas páratartalom mellett pedig mindez azt jelenti, hogy a pavilonok hűtésére-szellőztetésére kell fordítani az energiafogyasztás legnagyobb hányadát. A közösségi területek természetes temperálása, árnyékolása ezért különösen fontos. A lombos erdőt szimbolizáló épületrész külsőbelső árnyékolása kiemelkedően fontos eleme lett a tervezői feladatoknak. Az árnyékolórendszer – amellett, hogy a művészeti koncepcióba szervesen illeszkedik – építészeti eszközökkel biztosítja az épület hűtési energiaigényének mérséklését.

Ezen felül az üvegezett nyílászárók hővédő fóliázást kaptak, szintén az energiatakarékosság jegyében.

Az épület körüli hőszigethatás csökkentése érdekében a kertépítészeti koncepcióban az elérhető lehető legnagyobb felületű zöldfelület („rét”) létesült. A burkolt felületek mindenhol vízáteresztő lágyburkolatokkal fedettek, amelyek a talajrétegig vezetik el az esővizet.

Ugyancsak csökkenti az energiafelhasználást a természet adta megvilágítás maximális kihasználása. A főépület kreatív burkolata lehetővé teszi az épületszárnyak megfelelő mértékű természetes megvilágítását, a helyiségek mesterséges világítására csak az esti órákban van szükség. A kiszolgálóterületeken helyett kapott irodák szintén elegendő természetes fényhez jutnak. (A kiállítási területeken a bemutatott installációk miatt természetes megvilágításra nincs szükség, a mesterséges megvilágítást pedig energiatakarékos módon oldották meg.)

Talán már ejtettünk néhány szót a levegőminőség-védelméről, ha nem, akkor most pótoljuk ezt a hiányosságunkat. Ez annál is indokoltabb, mert példamutató az az igyekezet, ahogy Japánban próbálják a minimumra szorítani a légkörbe jutó mérgező hatású anyagok, vegyületek mennyiségét.

Amíg lehet, az épületek temperálását sem légkondicionálással oldják meg, szellőztetéssel igyekeznek elejét venni a túlmelegedésnek. Ezért a főépület legtöbb helyiségébe nyitható nyílászárókat szereltek, így igény esetén biztosítható a természetes szellőztetés.

A helyi viszonyoknak megfelelően a nyitható nyílászárók szúnyoghálóval felszereltek.

Ami a hangszigetelést és a rezgésvédelmet illeti: a pavilon előírásokhoz igazodó hangszigetelése eredményeként az immerzív dómban zajló zenei műsor és a gépészeti berendezések hangterhelése az épületcsoporton belül marad.

Zárásként a ritkán emlegetett fényterhelésről, fényszennyezésről kell néhány szót ejteni. Azért az talán már egyre többünkben tudatosult, hogy a növekvő mértékű, állandósuló fényszennyezés egészségügyi, közlekedésbiztonsági, ökológiai és tájvédelemi szempontból is kockázatot jelent, nem beszélve a gyakran fölöslegesen használt mesterséges fényforrások energiapazarlásáról. A fenntarthatóságot zászlajára tűző oszakai világkiállítás szervezőinek szigorú előírásaihoz alkalmazkodva a magyar és japán tervezők és kivitelezők meg tudták oldani, hogy az élvezhetőséget és az esztétikumot csorbítatlanul hagyó megoldásaik nyomán az égbolt megvilágítására a lehető legcsekélyebb mértékben kerüljön sor.

Az ismertetett műszaki, technikai és ökológiai megoldások mind-mind összhangban állnak az oszakai világkiállítás fő üzenetével: „A jövő társadalmának tervezése egy fenntarthatóbb világ érdekében”.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

The Challenges for the Future Society for a More Sustainable World The implementation of the Hungarian Pavilion in the light of sustainability standards

It is no coincidence that the organizers of the World Expo have set strict standards for energy use and the operation of the pavilions, or that the central theme of the Expo is 'Shaping the society of the future for a more sustainable world'. Within this, one of the three sub-themes is 'Preserving the Living Environment'. It covers the whole spectrum of building operations, from how electricity is used, to how water is used, to how waste water is disposed of. It is important to note that exhibitors must ensure that any development on the artificial island is carried out in such a way that, after demolition, the site is returned to the organizers in its original state. The costs of demolition and restoration (of the site) will be borne by the exhibitor. The artificial island will be powered to a large extent by solar energy.

Below is a brief summary of the sustainability study by Novelment Ltd, responsible for project management of the Hungarian Pavilion at the Expo.

Let us first review the basic data of the project: The Hungarian Pavilion is located on plot "A20".

The net plot area is 1749,54 m2 and the permitted building coverage is 70%.

The permitted building height: 12 m (17 m for less than 50% of the floor area - this discount is also used by the Hungarian Pavilion) The electricity supply provided by the organizers: 675 kW, water supply: 30 m3 / day. The planned architectural program can be realized on a net floor area of approximately 2000-2500 m2 , within which the share of commercial areas can be up to 20% of the total exhibition floor area Based on the construction design documentation, the total floor area is 2461 m2

Text by Viktória KATONA-FÁBIÁN (Novelment Kft.) 4 4

(Interestingly, Japanese legislation calculates the net floor area of the room

4 4 from the centre of the walls, i.e. half of the area of the boundary walls is included in the net floor area of the room.

The floor area statement provided by the Japanese designer may not be the same as the usual statement in Japan, and there are other differences due to legal constraints, for example regarding lifts.)

It is worth noting at the outset that the Ministry of the Environment in Japan strictly monitors the protection of the biodiversity of the island country. The protection of local flora and fauna is a top priority. There are strict regulations governing the import and export of products, services, plants or animals that could affect the local ecosystem.

In this context, it is not surprising that, with rare exceptions, exhibitors are only allowed to plant plants that are part of the local vegetation on their premises.

The Hungarian landscape architects have chosen the typical wetland, tallgrass pasture flora of the Hungarian countryside as a model, and their Japanese design colleagues have sought out plant associations that are most suited to this Hungarian landscape environment, while also tolerating local climatic conditions.

In the mechanical and electrical design, they also tried to keep energy efficiency in mind, for example by using equipment, natural energy sources and solutions to reduce passive energy consumption. In short: all light fittings are equipped with LED light sources to reduce energy consumption; the kitchen technology consists of energy-efficient electrical appliances with A+++ rating; energy-efficient and environmentally friendly processes are used in the food preparation process. To further reduce energy consumption, presence-sensing lighting has been installed in stairwells and toilets. It is worth noting here that by monitoring the mechanical systems, the operation continuously monitors the current consumption of the mechanical equipment.

Although the organizers are providing 30 m3 of water per day for the Hungarian Pavilion, thanks to the economical design and the use of water-saving equipment, the expected daily water consumption will be only about 21 m3, which represents a significant saving of almost 30%.

The weather in the Kansai region is classified as humid subtropical according to climate classification. During the World Expo period, which runs from spring to autumn, the daily temper-

ature maximum has also risen significantly in Japan due to climate change, reaching 35-38 degrees Celsius in May and July, and high humidity means that the largest share of energy consumption is used for cooling and ventilation of the pavilions. Natural tempering and shading of the communal areas is therefore particularly important. The interior and exterior shading of the part of the building that symbolizes the deciduous forest has become a key element of the design brief. The shading system, in addition to being an integral part of the artistic concept, provides architectural means to reduce the cooling energy demand of the building. In addition, the glazed windows and doors have been provided with thermal insulation film, also to save energy.

In order to reduce the thermal insulation effect around the building, the landscaping concept has been designed to maximize the surface area of the green area ('meadow'). The paved surfaces are all covered with permeable soft paving, which drains rainwater down to the ground level.

Energy consumption is also reduced by maximizing the use of natural lighting. The creative cladding of the main building allows adequate natural lighting in the wings, with artificial lighting only needed in the evening. (In the exhibition areas, natural lighting is not required for the installations on display, and artificial lighting has been provided in an energyefficient manner).

We may have already said a few words about protecting air quality, but if we have not, we will do so now. This is all the more justified as Japan's efforts to minimize the amount of toxic substances and compounds released into the atmosphere are exemplary. Wherever possible, buildings are not air-conditioned but ventilated to prevent overheating. For this reason, most rooms in the main building have operable windows to allow natural ventilation when needed. Opening windows are fitted with mosquito nets, depending on local conditions.

In terms of sound and vibration insulation, the sound insulation of the pavilion, which was adapted to the specifications, means that the sound of the music and the mechanical equipment in the dome is kept within the structure.

Finally, a few words on the seldom mentioned issue of light pollution. Light pollution has always been an issue of concern to all of us, but perhaps more and more of us are now aware that increasing and persistent light pollution poses a risk to health, road safety, ecology and the countryside, not to mention the energy wasted by artificial light sources that are often used unnecessarily. Following the strict requirements of the organisers of the Osaka World Expo, who are committed to sustainability, Hungarian and Japanese designers and builders have managed to minimize sky lighting without compromising on enjoyment and aesthetics.

The technical, technological and ecological solutions presented are all in line with the main message of the Osaka World Expo: "The challenges of future society for a more sustainable world".

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Impozáns, lenyűgöző a kivitelező Bayer Construct munkatársainak fotódokumentációjából

Impressive, Breathtaking from Bayer Construct's photo documentation

4 4

Építészeti fotó: Bayer Construct

Architectural photograph by Bayer Construct

4 4

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

4 4

4 4

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

4 4

4 4

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Nyolc óra nem a világ Csupán három feltétel kellett a sikerhez: tudás, szorgalom, alázat

Nem csupán cégszintű, de személyes szempontok alapján is kiemelkedő állomásnak tekintik a BAYER Construct Zrt. munkatársai pályafutásukban az Oszakai Világkiállítás Magyar Pavilonjának megvalósítását. A majdnem kétéves időszakot felölelő munkáról a projektvezetési feladatokért, a tervezési és kivitelezési folyamatok helyszíni irányításáért felelős építőmérnököt, CSABA Bencét, a BAYER Construct Zrt. projektvezetőjét, valamint FARKAS Gábor építőmérnököt, igazságügyi szakmérnököt, a BAYER Construct Zrt. és az oszakai projekt termelési igazgatóját kérdeztük.

Szerző: SZIRA Péter Építészeti fotó: PALKÓ György Portréfotó: PALKÓ György, VÉGH László 5 5

Octogon: A pavilon megépült, a műszaki átvétel megtörtént. Hátra ugyan nem dőlhetnek, hiszen a karbantartás nem kevés feladatot ad még a cégnek, de ha egy mondatban össze kellene foglalniuk az eddig elvégzett munkát, mi jut eszükbe elsőként? farkas gábor: Elsőként a kockázat, a megismerés és a siker szavak jutnak eszembe. Kockázat, hiszen egy fél világnyi a távolság az építési helyszín és a központi irodánk között Eddig nem ismert körülményekbe kellett beletanulnunk: miként tudnak eltérő kultúrából érkező, addig egymás számára teljes mértékben ismeretlen műszaki csapatok közösen és hatékonyan, szinte azonnal együtt dolgozni. A siker pedig a végeredményt látva reményeim szerint nem szorul magyarázatra. csaba bence: A sikeres nemzetközi összefogás. Ami pedig a további feladatokat illeti: azok tervezett és eseti karbantartásokból állnak, hogy a Magyar Pavilon 184 napig, zavartalanul tudjon működni.

Ugorjunk vissza az időben 2023-ba, arra az esztendőre, amikor megnyerték a tendert. Fel lehetett mérni teljességében a várható nehézségeket? fg: Nem, de ha az ilyesmi bármikor is akadályozott volna bennünket, hogy fejest ugorjunk az ilyen kihívásokkal, izgalmas kockázatokkal bíró feladatokba, akkor a BAYER Construct cégcsoport sosem jut oda, ahol most tart. Úgy gondoljuk, hogy a cégünk mindenképp azon néhány építőipari vállalat közé tartozik Magyarországon, amelyik képes az ilyen összetett, és nagyfokú bátorságot igénylő feladat sikeres elvégzésére. Az ajánlatkérést, ami egy rendkívül összetett munkára vonatkozott, 2023 októberében kaptuk meg, és műszaki tartalma négy területet fedett le. Az Expo-iroda által biztosított koncepcióterv továbbfejlesztését engedélyezési és kiviteli tervdokumentáció szintig a „Borbár branding és alaphangulat”, valamint ún. „Bolyongótér” integrálásával. Majd sorrendben a kivitelezést, a karbantartást és a bontást.

Az ajánlati felhívást követően párhuzamos munkavégzéssel ugrottunk neki az ajánlatkészítési feladatnak. A vállalkozási csapatunk gőzerővel kezdte meg a munkát Magyarországon, a szokásoknak megfelelően a projekt műszaki és egyéb sajátosságainak/kockázatainak megismerésével és feltérképezésével, illetve a projekt beárazásával, első

5 5

tokkal, hogy itt igazából nem csak egy épületet építünk, hanem egy országot is képviselünk, általunk alakítanak ki egy képet a magyarokról és Magyarországról a japán partnereink és az expó szervezői is.

körben a magyarországi árszintnek megfelelően. A művészeti koncepciók megvalósítására speciális és megfelelő referenciákkal bíró csapatokat Magyarországon kerestünk. Ezzel egyidőben az előkészítésben részt vevő, nemzetközi kapcsolatokért felelős csapatunk Japánba költözött, és közel 15 tervező és nagyságrendileg 50 helyi kivitelező céggel tárgyaltunk a lehetséges közös munkavégzéssel kapcsolatban. Japánban ugyanis egy külföldi cég rendkívül szigorúan szabályozott körülmények között végezhet bármilyen munkát. Első körben a tervezési munkákra sikerült megállapodás közelébe jutnunk a So Kikaku Sekkei tervezőirodával, majd ezt követően jutottunk el Hashimotogumi-hoz, amely műszakilag rendkívül átgondolt ajánlatot adott a kivitelezési generálmunkák elvégzésére. A japán partnerek felkutatását követően igazán már csak az időközben itthon összeállított tervezési/kivitelezési ajánlatot kellett hozzáigazítani a japán sajátosságokhoz és természetesen a japán árszintekhez, a műszaki-pénzügyi kockázatok megfelelő értékelése mellett.

Egy külföldi építési projekt egy ismeretlen országban mindig nagy kockázattal jár, mivel közvetlen tapasztalatunk nem volt sem a modern japán építési kultúráról, sem a vállalkozói hajlandóságról, megbízhatóságról és minőségről.

Azonban pozitív élményekkel gazdagodva zártuk az építési szakaszt, mivel vállalkozónk, a Hashimotogumi mindenben helyt állt, és folyamatos támogatásukat élvezhettük a projekt alatt.

csb: Az előkészítő szakaszban jó néhány nehézség és kihívás azonosításra került, mint például a jen és a forint volatilitása, helyi vállalkozók leterheltsége, valamint nyitottságuk egy külföldi cég felé. Mivel a dubaji expón is dolgoztam, így személyes tapasztalatokra is tudtam támaszkodni. Tisztában voltam a megrendelői elvárások igényességével, a reputációs kockáza-

Nekem a legnagyobb nehézséget a direkt kommunikáció hiánya okozta. Egy projektvezető a munkája jelentős részét kommunikációval tölti, ami nem mindig ment zökkenőmentesen. Japánban az angol még nincs széles körben elterjedve,

FARKAS Gábor építőmérnök, igazságügyi szakmérnök, a BAYER Construct Zrt. és az oszakai projekt termelési igazgatója (Portréfotó: VÉGH László) Gábor FARKAS civil engineer and forensic engineer, production manager of BAYER Construct Ltd. and of the Osaka project

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Az „erdő épület” nyugati oldalára kerültek az irodák és a kiszolgálóhelyiségek Offices and service rooms on the west side of the "Forest Building".

így a kommunikáció főképp tolmácsokon keresztül zajlott – akik fáradhatatlan munkát végeztek, és nélkülük nem valósulhatott volna meg a projekt.

Nem tudom, dolgozott-e valaha magyar cég ilyen távoli kivitelezésen, mindenesetre bizonyosan nem gyakran. Ha sorrendbe kellene állítani a kivitelezést a bonyolultsága alapján, mit említenének elsőként? fg: A legbonyolultabb, ezzel együtt talán a legizgalmasabb, kulcsfontosságú feladat rögtön az ajánlatadás időszakában az előzőekben részletezett japán partnerek felkutatása, az esetleges japán partnerekkel történő egyeztetések lefolytatása és a kiválasztott partnerekkel történő első körös megállapodás volt. Nem volt egyszerű folyamat, hiszen egyrészt rettenetes időnyomás alatt álltunk a rövid ajánlatadási időtartam miatt, másrészt a projekt összetettsége és

5 5

a tervezésre, kivitelezésre rendelkezésre álló szűk átfutási idő okán az ajánlatadásra felkeresett, reménybeli japán partnerek jelentős része nem vagy csak késve adott ajánlatot. Távol-keleti munkatapasztalat hiányában az első körös, tenderidőszaki megállapodásokkal kapcsolatban nyilván számos kockázatot éreztünk annak ellenére, hogy mind a tervezői, mind a kivitelezői oldalról komoly, megalapozott és végigtárgyalt ajánlatokat kaptunk. Ezek az érzések azonban gyorsan elszálltak a munkák elnyerését követően. Minden japán és hazai partner rendkívül átgondoltan, Magyarországon szinte szokatlan, de mindenképp követendő alázattal ugrott neki a feladatnak. Ugyancsak bonyolult folyamatok végén sikerült a ZDA-Zoboki Építésziroda által megálmodott design-koncepciót átültetni a japán engedélyezési és kiviteli tervekbe, figyelemmel a Japánban beszerezhető anyagokra és a helyi építési technológiára. csb: Első helyre a logisztikai és koordinációs kihívások kerülnének. A hosszú és keskeny telek alakja és mérete korlátozta az építkezés organizációját, és a telekhatáron kívüli részeket, utakat sem lehetett használni felvonulási területként.

Toronydarut nem lehetett telepíteni, így a szerkezetépítés 100 tonnás autódaruval valósult meg, amelynek külön pályát kellett kialakítani a telek elejétől a végéig, hogy a hátsó területeket is elérjük. Ütemezetten a hátsó részekről kezdve építettük az épületet.

5 5 Szerkezetét tekintve az épület vasbeton alaplemezből áll és előregyártott vasbeton falpanelekkel épült a pinceszint, a falpanelek között pedig monolit vasbeton szerkezet került kialakításra. A pince feletti födém monolit vasbeton szerkezet, a felépítmény pedig acélszerkezetből áll, amelyben az egyes szintek és külső határoló falak pórusbeton panelekből tevődnek össze. Ezen előregyártott szerkezeti elemek a kivitelezés meggyorsítása érdekében kerültek betervezésre, amelyekkel hatékonyabban és gyorsabban lehetett építeni.

Nem lehet említés nélkül hagyni a minden kiállítóra egyaránt érvényes korlátozásokat, szigorú előírásokat sem.

Például a beszállítások előzetes engedélyeztetése, dokumentálása, a belépési engedélyek intézése, a munkavédelem, a koordináció a szomszédos pavilonokkal és a szervezővel. További nehézség az időeltolódás kezelése volt. Magyarország és Japán között 8 óra időeltolódás van, ami azt jelentette, hogy a projekt 24 órás készenlétet igényelt, az egyeztetések nemegyszer az éjszakába nyúlóan folytak.

A jogi és szabályozási eltérések kezelésében teljes mértékben a tervezői és mérnök felügyeleti tevékenységet ellátó vállalkozónkra, a So Kikaku Sekkeire tudtunk támaszkodni.

Korábbi céges tapasztalatok segítettek-e a kivitelezésben? fg: A BAYER Construct cégcsoport közel 25 éves építőipari tevékenysége során rengeteg tapasztalatot gyűjtött.

A cégcsoportos építőipari tevékenységünk véleményem szerint szinte egyedülállóan széleskörű idehaza, az ingatlanfejlesztés, -tervezés, kivitelezés, értékesítés, üzemeltetés gyakorlatilag teljes vertikumát lefedi, kiegészítve még jelentős termékelőállítási tevékenységgel. Munkavállalóinknak jelentős rálátása van a projektek megvalósításának összes folyamatára, az egyes elemek egymásra épülésének fontosságára. Ez a komplex látásmóddal bíró mérnökállomány stabil alapot nyújt az oszakai Magyar Pavilon projekthez hasonló „design and build” jellegű, ös�szetett munkák megfelelő minőségben történő elvégzéséhez.

Véletlenek, váratlan események előfordultak-e, amelyek lendületet adtak a kivitelezésnek? fg: Kiemelni nem tudnék egyet sem, hiszen mindannyian bíztunk a japán

precizitásban, előre-gondolkodásban, kiszámíthatóságban és munkakultúrában, amit maximálisan meg is tapasztaltunk a projekt megvalósítása során.

Arra a pillanatra viszont igazán jó szívvel emlékszem vissza, amikor a munka derekán a japán kivitelező vállalat első számú vezetőjével személyesen egyeztettünk a pillanatnyi nehézségeinkről, problémáinkról – mert azért voltak ilyenek is természetesen – és fogalmaztunk meg észrevételeket az előrehaladással kapcsolatban. Válaszában nem az általunk megszokott, európai stílusú, sok esetben visszatámadó hangvételű, hárító, felelősöket kereső érvrendszerrel találkoztunk, hanem elsőként őszintén elnézést kért, hogy a kialakult helyzet kellemetlenséget okoz a megrendelőjüknek, majd felkészülten, nyugodt hangvételben tájékoztatott a tervezett intézkedéseikről a probléma mielőbbi sikeres kezelésére. Ezt a partneri tiszteleten alapuló és mindenképp követendő kommunikációt próbálom átvenni a mindennapi tárgyalásaim során, és közvetíteni partnereink felé is. csb: A helyi japán kivitelezőnkkel kialakított szorosabb partneri együttműködést említeném, ami gyorsabb és hatékonyabb kommunikációhoz vezetett. A gyárlátogatások során – amelyek a japán építőiparban nem szokványosak, mivel bizalmi alapon működik a rendszerük és elhiszik, amit a vállalkozójuk vagy gyártójuk mond, állít – számunkra is feketén-fehéren kiderült, hogy valóban a szerződésben foglalt teljesítésre számíthatunk. Ezzel sokszor sikerült előre kiszűrni hibákat, hiányosságokat, valamint a kommunikációs akadályokat, és időben fel tudtunk készülni a problémák megoldására. A nehézségeket, kihívásokat és műszaki részleteket napi szinten egyeztettük alvállalkozónkkal, a Hashimotogumival, mivel két távoli és eltérő építési kultúrából jöttünk. Ők hozták a japán kivitelezési gondolkodásmódjukat. Ez röviden azt jelenti, hogy mindent előre, részleteiben többször is átbeszélni, kizárva így az összes lehetséges problémát és hibalehetőséget. Mi elhoztuk a saját megközelítésünket, amely inkább egy dinamikusabb hozzáállást tükrözött: először átbeszéltük, majd rögtön neki is álltunk a megvalósításnak. Ebből a kettőből gyúrtuk végül össze azt az egyveleget, ami lehetővé tette a leghatékonyabb megoldásokat.

Egy korántsem szokványos épületet építettek. A funkció és a nemes cél – együtt a tervezői bravúrokkal – igényelt-e cégszinten eddig nem megszokott technológiák és erőforrások mozgósítását? Gördülékenyen zajlottak az egyeztetések az építész tervezőkkel? Ez különösen fontos, ha a kivitelezés ún. „design and build” módszerrel készül. Ehhez a tudás mellett azért kurázsi is kell. fg: Kurázsira mindenképp szükség volt, mind a cégvezetés, mind a projekten dolgozó összes itthoni és Japánban tartózkodó kollégánk részéről. Szerencsére ebből nem szenvedünk hiányt, bátran és szívesen nyúlunk hasonló feladatokhoz. Elég, ha csak az alig 2 hónap leforgása alatt a japán jogszabályoknak megfelelő, komplett engedélyezési dokumentáció sikeres összeállítását említem. Az építési engedélyes határozat kézhezvételét követően a kiviteli tervdokumentáció elkészítése során is példaértékű volt a japán és magyar felek közös, eredményorientált munkája. Ehhez a projekten dolgozó minden fél áldozatos munkájára szükség volt mind a beruházói, lebonyolítói, műszaki ellenőri és vállalkozói oldalon egyaránt. csb: Ami a kurázsit illeti, abban nincs hiány! Az eredeti, a ZDA-Zoboki Építésziroda által készített koncepciótervet a japán tervezőnkkel, a So Kikaku Sekkei-jel terveztettük tovább engedélyes és kiviteli tervekké. Az eltérő építési kultúra,

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

a jogi szabályoztatás, a helyi előírások és szokások, a helyben beszerezhető anyagok jelentette nehézségeket sokszor az éjszakába nyúló egyeztetéseken sikerült csak kiküszöbölnünk.

Nem csupán a nyelvi és kulturális különbőzőségek miatt kell szót ejtenünk a cégszintű kapcsolatokról.

Milyennek ítélik az együttműködést a japán alvállalkozóikkal? Hogyan működtek az egyeztetések? fg: A kulturális különbözőségek talán a projekt kezdeti szakaszában okoztak némi nehézséget, azonban a munkák előrehaladásával éppen ezek, a különbségeinket tiszteletben tartó figyelmesség határozta meg az együttműködésünket, ami szerintem sajátos módon átragadt a projekt megvalósításán dolgozó magyar partnereink kapcsolatrendszerére is. A nyelvi nehézségek Japánon belül viszont nagyon jellemzőek, gyakorlatilag japán nyelvtudás nélkül nem lehet boldogulni a szigetországban. Ezt a nehézséget állandó tolmács alkalmazásával hidaltuk át. Ez sok türelmet igényelt minden résztvevőtől. Összességében az együttműködéseink a japán alvállalkozóinkkal gördülékenyek és minden esetben a megoldásra törekvők voltak. csb: A tervezői egyeztetések először online meetingekkel indultak. Magyar idő szerint reggel 8-kor kezdődtek és általában délben végződtek, ami az időeltolódás miatt Japánban este 8-at jelentett, de japán partnereink fáradhatatlanok és elhivatottak voltak a projekt megvalósítása iránt.

A japán tervező cégtől mindig ott voltak a vezetők és a szakági tervezők, míg a kivitelező cégtől az összes vezető, előkészítő és projektvezető. Összesen körülbelül 30-40 ember vett részt ezeken minden héten. Habár a tolmácsok nagy tapasztalattal bírtak, építési szakfordító ezzel a nyelvpárral nagyon kevés akad, így az ő számukra is nagy volt a kihívás, különleges felkészülést igényelt ez a projekt az építőipari szakzsargon elsajátítása és nehézsége miatt. A folyamatos tolmácsolás következtében a megszokottnál sokkal több türelmet igényelt a kommunikáció nap mint nap. Mindazonáltal azt gondolom, hogy ez a tapasztalat a személyes fejlődésemhez is hozzájárult és beépíthető lett a mindennapjaimba.

A kivitelező vállalkozónkkal az egyeztetések viszont már személyesen zajlottak, így ez mindenképpen segítette a hatékony kommunikációt. Érdemes megjegyezni, hogy a japán vállalati

5 5

rendszer hierarchikus, alapja jellemzően az életkor. Vagyis minél fiatalabb vagy, annál alacsonyabban állsz a ranglétrán. Nos, egy ilyen rendszerbe csöppentem én bele elég fiatalon. A helyi vezetők sokkal idősebbek voltak, mint én. Számukra szokatlan volt, hogy a megrendelőjük képviselője – itt ráadásul a felettesük – fiatalabb, így kiemelkedően figyeltem arra, hogy minden tiszteletet megadjak, és minden pillanatban igyekeztem betartani a japán szokásokat viselkedésben és kommunikációban.

A világkiállítás központi témája a fenntarthatóság, az ember és a környezet harmóniájának újratervezése körül forog. A rendezők szigorú elvárásokat fogalmaztak meg ezen a téren. Mennyiben befolyásolta ez a kivitelezést és szabja meg a karbantartás folyamatát? fg: A Magyar Pavilont már a koncepciótervezés időszakában is az ember és a környezet harmóniájának megjelenítési igénye jellemezte, mind a projekt külső megjelenését („boglya” alakú dóm, falevél motívumokkal tarkított főépületi homlokzatok), mind a belső területeket (bolyongó téri erdőélmény) illetően. Az épületegyüttes formavilága, építészeti megoldásai, a külső és belső tereket jellemző természetes anyagválasztás mind a környezetközeliséget jeleníti meg, teszi kézzelfoghatóvá. Megítélésem szerint ezt a tervezői szándékot a kivitelezés során maradéktalanul sikerült megvalósítanunk. A pavilon külső megjelenését alapvetően meghatározó faburkolatú dóm épületrész és a főépület homlokzatát magába rejtő, faleveleket imitáló, lamellás „másodhomlokzat” a természetközeli gondolkodás vegytiszta építészeti leképezése. Az épület elegáns, kön�nyed tömegalkotása és a homlokzat rendkívüli játékossága, dinamikája kiemeli a többi építmény környezetéből a Magyar Pavilont, távolról is vonzza a látogatókat. A főépület egyedi, lamellaburkolatú homlokzati kialakítása az esztétikai különlegességén túl a fenntarthatóság szellemiségében nagymértékben árnyékolja az épületet, az épület elsődleges napvédelmét is biztosítja.

Milyen generális konklúziókat tudnak levonni a kivitelezéssel kapcsolatban, amelyek esetleg a cég jövőbeli stratégiájába is beépíthetőek lennének. fg: A kivitelezéssel kapcsolatban leginkább a projekten itthon és főleg Japánban dolgozó kollégáink kiemelkedő munkáját emelem ki, azzal, hogy ismételten bebizonyosodott: relatíve kis műszaki létszámmal is lehet projektszinten komoly eredményeket elérni, ehhez viszont a projekten tapasztalt áldozatos, precíz és rendkívül hatékony mérnöki munkavégzés elengedhetetlen. Ha nem is a cég stratégiájába, de a gondolkodásunkba hosszú távon beépítendő elemként a Japánban megtapasztalt, munkával kapcsolatos alázatot említeném meg, illetve az egymás iránti tiszteleten alapuló kapcsolattartás fontosságát. csb: Ez tényleg nagyon fontos észrevétel, a saját és más munkájának a tisztelete. Japánban ugyanis minden munka társadalmi szinten nagyon meg van becsülve, és mindenki a lehető legjobban próbálja elvégezni a feladatát. Megkeresik a szépséget és a kihívást bármilyen apró részfeladatban is, mivel úgy gondolják, hogy a végeredmény őket magukat minősíti. Érdekességként említem, hogy reggelente az építkezésen egy közös, 15 perces eligazítással indították a napot, amikor minden helyi munkavállalónak ismertették az aznapi feladatokat és a várható nehézségeket, majd ezt a szertartást mindig egy rövid, közös torna követte.

5 5 Nyilván árgus szemmel figyelték a többi kivitelezőt. Azt tudjuk, hogy a magyar az elsők között készült el a nemzeti pavilonok közül. Kijelenthető tehát, hogy a BAYER Construct csapata nemcsak az önmaga elé állított magas mércét vitte át hiba nélkül, de a nemzetek versenyében is kiválóan teljesített. Beszéljünk az itthoni és az oszakai csapatról, amelyek megvalósították ezt a valóban referencia-szintű beruházást. fg: Valóban sikerült az élmezőnybe verekednie magát a Magyar Pavilonnak. A kiváló teljesítményért rendkívül sokat dolgoztunk az alvállalkozóinkkal együtt, rengeteg kockázatot vállalva. A projekt sikeres megvalósításában elsőként a Japánban tartózkodó két mérnök kollégámat emelném ki, Csaba Bencét és Tóth Mátét, akiknek odaadó, sokszor a családot háttérbe szorító, lelkiismeretes, rendkívül precíz munkája kiemelkedő és megkérdőjelezhetetlen részét képezi az eddig elért sikereinknek. Az ő munkájukat itthonról több szervezetünk segítette a projekt teljes időszaka alatt. A nemzetközi kapcsolatokért felelős osztályunk a projekt tenderidőszaka alatt végzett kiemelkedő munkát a leendő japán partnerek felkutatásában, valamint a tenderidőszaki alvállalkozói egyeztetéseken. A vállalkozási osztályunk itthonról mind a tenderidőszakban, mind a kivitelezés ideje alatt nyújtott biztos műszaki hátteret és biztosította a közbeszerzés precíz műszaki dokumentálását. Valamint a pénzügyi és jogi csapatunk, szorosan együttműködve a megrendelői oldal szakmai osztályaival, szintén a projekt teljes időtartama alatt segítette és végigkövette a műszaki gárda munkáját. Örülünk és nagyon büszkék vagyunk, hogy ennek a sikernek meghatározó részesei lehetünk. csb: Úgy tudjuk, hogy az ország-pavilonok közül a magyar másodikként végzett a komplett kivitelezés terén – kiállításépítéssel együtt –, amire természetesen nagyon büszkék vagyunk. A magyar csapatot Farkas Gábor termelési igazgató, Iski Tamás tervezési üzletágvezető, Vonas Flórián nemzetközi kapcsolatokért felelős üzletágvezető és Juhász Henriett vállalkozási főmérnök irányította. A megrendelővel személyesen ők tartották a kapcsolatot heti rendszerességgel a kooperációkon. Én 2024 februárjában költöztem ki Oszakába a feleségemmel, pont az alapkőletétel előtt 2 héttel. Fel kellett állítanom az oszakai kirendeltségünket és ki kellett építenem a kapcsolati hálót az első hónapokban. Bemutatkozni az alvállalkozók képviselőinek személyesen, helyi tolmácsot keresni, felvenni a japán életritmust.

A munka előrehaladtával az online kommunikáció már nem lett volna hatékony, ezért innentől kezdve Madaras Dániel tolmács volt a segítségünkre, aki Tokióból költözött át Oszakába a projekt miatt. A vasbetonszerkezet befejezése után egyre több feladat várt ránk, így otthonról erősítettünk Tóth Máté projektmérnök kollégámmal.

Magyarország nem sajnálta az erőforrásokat ettől a nemzetgazdasági szempontból kiemelten fontosnak ítélt beruházástól. Hogy látják, sikerült megőrizni a kezdeti bizalmat a beruházóval? fg: Nyugodt szívvel állítom, hogy a munka teljes időtartama alatt rendkívül hatékony, valamint kiemelkedően korrekt és eredményes megrendelői munkakapcsolat jellemezte a projektet. Ez nem csak a beruházói, hanem a lebonyolítói, valamint a műszaki ellenőri szervezettel folytatott munkakapcsolatainkat is jellemezte/jellemzi. Fontos eleme a beruházói bizalom fenntartásának, hogy minden oldal a projekt teljes időtartama alatt őszintén kommunikált egymással, valamint, hogy a szerződésünkben vállaltakat a japán és magyar alvállalkozóink lelkiismeretes munkájának segítségével sikerült maradéktalanul betartanunk mind a határidők, mind az épület

minőségének tekintetében. Úgy gondolom, hogy valóban olyan projektet sikerült közösen létrehoznunk, amelyre mindenki jó szívvel emlékszik vissza, és minden érintettet büszkeséggel tölt el a tudat, hogy részese lehetett ennek a nem mindennapi sikernek. csb: Meggyőződésem szerint feltétlenül. A beruházói oldalról havi rendszerességgel történtek helyszíni bejárások, és ekkor számukra is egyértelművé vált, hogy a részletekre való odafigyelés maximalizmussal párosul mind a mi, mind pedig a japán partnerek részéről.

A japán vendéglátóknak eredeti állapotában kell visszaadni a területet.

Ez a feltétel az eredeti tenderben is előírásként szerepelt. Mennyi idejük marad a bontásra? Vannak-e újrahasznosítható anyagok? Mi lesz épület sorsa? csb: Öt hónap áll rendelkezésre a bontásra a terület eredeti visszaállításával együtt. A szerződésünk és a szervezők előírásai szerint kerülnek majd az anyagok újrahasznosításra. A bontott anyagokat anyagtípus szerint külön kell válogatni és külön lerakóhelyekre szükséges azokat elszállítani, ahol később azok újrahasznosításra fognak kerülni.

A beszélgetés zárásaként személyes tapasztalataikra lennénk kíváncsiak. Hogyan summáznák szakmai pályafutásuk ezen állomását? fg: A projekt, a már többször említett sajátosságai miatt, mindenképp mérföldkő a pályafutásomban. Életkoromból adódóan volt alkalmam részt venni nagyobb volumenű, beruházási értékű projektek létrehozásában, azonban az oszakai Magyar Pavilon összetettsége, nemzetközisége és kockázatkezelése okán pályafutásom egyik kiemelkedő és büszkén vállalt „ékszerdoboza”. Példaértékűnek tartom az elmúlt hónapok során megtapasztalt nemzetközi összefogást, és az egymás tisztelete melletti hatékony munkavégzést mind a japán, mind a magyar partnereinkkel, megrendelői körünkkel. csb: Mindenképpen mérföldkőnek számít. Az elvégzett munka kihívásai és tanulságai jelentősen hozzájárultak szakmai fejlődésemhez. A projekt során szerzett tapasztalatok nemcsak a műszaki kérdések kezelésében, hanem a nemzetközi együttműködésben, a kultúrák közötti különbségek áthidalásában és a komplex problémák gyors megoldásában is megerősítettek.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

Eight Hours Is Not the World

The pavilion is built and the technical handover has taken place. You can't sit back and relax, because maintenance is still a big task for the company, but if you had to sum up the work done so far in one sentence, what would be the first thing that comes to your mind? gábor farkas: Risk, given that half the world separates the construction site from our head office. We had to get used to conditions that we had never experienced before: how technical teams from different cultures that had never met before could work together effectively and almost immediately.

And I hope that the success of the final result will be inexplicable. bence csaba: As for the tasks ahead, they consist of planned and ad hoc maintenance to keep the Hungarian Pavilion running smoothly for 184 days.

There are only three conditions for success: knowledge, diligence, and humility.

Let's go back in time to 2023, the year you won the tender. Was it possible to fully anticipate the expected difficulties?

The employees of BAYER Construct Ltd. consider the Hungarian Pavilion at the Osaka World Expo as an outstanding milestone in their careers, not only from a company point of view, but also from a personal one. We asked Bence CSABA, civil engineer and project manager of BAYER Construct Ltd., and Gábor FARKAS, civil engineer and forensic engineer, production manager of BAYER Construct Ltd. and of the Osaka project, about the almost two years of work.

Text by Péter SZIRA Portrait photo by György PALKÓ, László VÉGH Architectural photograph by György PALKÓ 5 5

gf: No, but if something like that had ever prevented us from taking such challenging and exciting risks, the Bayer Construct Group would never have gotten to where it is today. We believe that our company is definitely one of the few construction companies in Hungary capable of successfully completing such a complex and courageous task. The tender, which was for a very complex job, was received in October 2023 and its technical content covered four areas. The further development of the conceptual design provided by the Expo office up to the level of licensing and design documentation, integrating the "Wine Bar Branding and Ambience" and the so-called "Mosaic Space".

Then, in sequence, construction, maintenance and demolition.

After the tender was issued, we started the tender preparation in parallel.

Our contracting team started the work in Hungary in full swing, as usual, by understanding and mapping the technical and other specifics/risks of the project and pricing the project, firstly according to the price level in Hungary. We looked for specific teams with appropriate references in Hungary to implement the artistic concepts. At the same time, our international relations team involved in the preparation moved to Japan, and we negotiated with nearly 15 designers and about 50 local contractors for possible joint

5 5

work. In Japan, a foreign company is allowed to carry out any kind of work under very strict conditions. In the first round, we reached an agreement with So Kikaku Sekkei for the design work. Then we reached Hashimotogumi, which submitted a technically very sound proposal for the general construction work. Once the Japanese partners were found, all that remained was to adapt the design/build proposal that had been prepared in-house to the Japanese specifics and, of course, to the Japanese price level, with due assessment of the technical/financial risks. bcs: During the preparation phase, a number of difficulties and challenges were identified, such as the volatility of the yen against the forint, the workload of local contractors and their openness to a foreign company. Having worked on the Dubai Expo, I was able to draw on personal experience. It made me aware of the high level of expectations of the customer, the risks to our reputation, the fact that this is not just about raising a building, it is about representing a country and shaping the image of Hungary and Hungarians for our Japanese partners and the organisers of the Expo.

Building in a foreign country is always a big risk, as we had no direct experience of modern Japanese construction, nor of the willingness, reliability and quality of the contractors involved. However, we ended the construction phase with a positive experience. Our contractor, Hashimotogumi, was there for us in every way and we had their continuous support throughout the project.

As far as I was concerned, the biggest difficulty was the lack of direct communication. A project manager spends a significant amount of his or her time communicating, and this was not always a smooth process. In Japan, English is not yet widely spoken, so communication was mainly through interpreters – who worked tirelessly and without whom the project would not have been possible.

I don't know if a Hungarian company has ever worked on such a remote project, but certainly not very frequently. If you had to rank the projects in order of complexity, what would be at the top of your list? gf: The most complicated, but at the same time probably the most exciting and key task was to identify the Japanese partners during the bidding period, as described above, to negotiate with potential Japanese partners and to reach a first round agreement with the selected partners. This was not an

CSABA Bence építőmérnök, a BAYER Construct Zrt. projektvezetője (Portréfotó: PALKÓ György) Bence CSABA civil engineer and project manager of BAYER Construct Ltd.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

easy process as, on the one hand, we were under tremendous time pressure due to the short bidding period and, on the other hand, due to the complexity of the project and the tight lead time for design and construction, a significant number of the potential Japanese partners approached to bid, did not bid, or bid late. With no experience of working in the Far East, we naturally felt that there were a number of risks associated with the first round of tender time agreements, despite the fact that we received serious, substantiated and negotiated bids from both the design and construction sides. However, these feelings were quickly dispelled once the work was awarded. All the Japanese and national partners approached the task with great care, with a modesty that was almost unusual in Hungary, but certainly worth emulating. At the end of an equally complex process, the design concept drawn up by ZDAZoboki Architects was translated into Japanese approval and construction plans, taking into account the materials available in Japan and the local construction technology. bcs: Logistics and coordination challenges would be the first. The shape and size of the long and narrow site was a constraint on site organization and parts of the site outside the site boundary and roads could not be used as staging areas. Tower cranes could not be installed, so the structure was built using a 100-tonne truck crane, which required a separate track from the front to the back of the site to access the rear areas. We constructed the building on schedule, starting from the rear.

Structurally, the building consists of a reinforced concrete base slab and precast reinforced concrete wall panels were used to construct the basement level, with a monolithic reinforced concrete structure between the wall panels. The slab above the basement is a monolithic reinforced concrete structure and the superstructure is a steel structure with aerated concrete panels for each floor and external boundary walls. These prefabricated structural elements were designed to speed up the construction process, making it more efficient and faster.

The restrictions and strict specifications that apply to all exhibitors should not be overlooked. For example, prior approval and documentation of deliveries, access permits, health and safety, coordination with neighboring pavil-

5 5

ions and the organizer. Another difficulty was dealing with the time difference. There is an 8-hour time difference between Hungary and Japan, which meant the project had to be on 24-hour standby, with negotiations sometimes running into the night. We were able to rely fully on our design and technical supervision contractor, So Kikaku Sekkei, to manage the legal and regulatory differences.

Did your previous corporate experience help you with the implementation? gf: The BAYER Construct Group has accumulated a wealth of experience in almost 25 years of construction. Our group's construction activities are, in my opinion, almost unique in this country, covering virtually the entire spectrum of property development, design, construction, sales and operation, complemented by significant product manufacturing activities.

Our people have a significant insight into the whole process of project delivery and the importance of the interdependence of the various elements. This pool of engineers with a complex vision provides a solid basis for carrying out complex "design and build" projects, such as the Hungarian Pavilion project in Osaka, with the appropriate quality.

Were there any fortuitous or unexpected events that gave impetus to the implementation? gf: I cannot single out any, as we all had confidence in the Japanese precision, foresight, predictability and work culture, which we experienced to the full during the project.

However, I remember with great fondness the moment when, halfway through the project, we had a face-to-face meeting with the top manager of the Japanese contractor to discuss the difficulties and problems we were experiencing at the time – because, of course, there were problems – and to give our observations on progress. His response was not the usual European-style, often reactive, defensive, blame-seeking argumentation we are used to. Instead, he began by sincerely apologizing for the inconvenience the situation was causing his client, and then, in a prepared, calm tone, he informed us of the measures they planned to take to successfully resolve the problem as soon as possible. This is the kind of communication, based on respect for the partner, that I try to use in my daily negotiations and pass on to our partners. bcs: I would like to mention the closer partnership with our local Japanese contractor, which resulted in faster and more effective communication. During the factory visits – which are not common in the Japanese construction industry because they have a system of trust and believe what their contractor or manufacturer says – we were able to see in black and white that we could really expect the contract to be delivered as agreed. This often allowed us to identify errors, shortcomings and communication problems in advance and be prepared to resolve them in good time. Difficulties, challenges and technical details were discussed on a daily basis with our subcontractor, Hashimotogumi, as we came from two distant and different construction cultures. They brought their Japanese way of thinking to the table. In a nutshell, this means discussing everything in detail several times in advance to eliminate all possible problems and potential for error. We brought our own approach, which was more dynamic: first we talked it through, and then we went straight to implementation. From the two, we were able to create a mix that allowed us to find the most effective solutions.

5 5 You have built an unconventional building. Did its function and noble purpose – together with the design achievements – require the mobilisation of technologies and resources that were unprecedented on a corporate level? Were the negotiations with the architects smooth? This is particularly important in a design and build project. It requires discipline as well as knowledge. gf: Courage was definitely required, both from management and from all our colleagues working on the project, both here and in Japan. Fortunately, we have no shortage of such skills, and we are ready and willing to take on similar tasks. Suffice it to mention the successful preparation of a complete set of permitting documents in accordance with Japanese legislation in less than 2 months. The joint result-oriented work of the Japanese and Hungarian parties in the preparation of the detailed design documentation following the receipt of the building permit decision was exemplary. This required the commitment of all parties working on the project, including the investor, the contractor, the technical inspector and the contractor. bcs: The original conceptual design by ZDA-Zoboki Architects was developed into permit and construction plans with our Japanese designer, So Kikaku Sekkei. Late night negotiations were often needed to overcome the difficulties of different building cultures, legal requirements, local standards and customs, and locally available materials.

It is not only the language and cultural differences that need to be mentioned in relation to company-wide relationships. How do you rate the cooperation with your Japanese subcontractors? How did the negotiations go? gf: The cultural differences may have caused some difficulties in the early stages of the project, but as the work progressed, it was precisely these differences and the respect for our differences that defined our cooperation, which I believe also had a particular impact on the relationship with our Hungarian partners working on the project. However, language difficulties within Japan are very typical, and it is practically impossible to get along in the island country without knowledge of the Japanese language. This difficulty was overcome by the constant use of an interpreter. This required a lot of

patience from everyone involved. All in all, our dealings with our Japanese subcontractors were smooth and always solution-oriented. bcs: The design discussions began with online meetings.

They started at 8 a.m. Hungarian time and usually ended at noon, which was 8 p.m. in Japan due to the time difference, but our Japanese partners were tireless and dedicated to the project. The managers and section designers from the Japanese design company were always present, while all the managers, planners and project managers from the construction company were there. In total, around 30-40 people attended each week. Although the interpreters had a lot of experience, there are very few construction translators with this language pair, so it was a challenge for them as well, and this project required special preparation due to the jargon and difficulty of the construction language.

Having to interpret all the time meant that communicating required much more patience than usual on a daily basis.

Nevertheless, I think that this experience has also contributed to my personal development and has been integrated into my daily life.

On the other hand, I had face-to-face meetings with our contractor, which definitely helped me to communicate effectively. It is worth noting that the Japanese corporate system is hierarchical, typically based on age. In other words, the younger you are, the lower you are in the hierarchy. Well, that's the kind of system that I got caught up in when I was still quite young. The local managers were much older than me. It was unusual for them to have a younger representative of their client, and here their supervisor, so I took great care to give them all the respect they wanted and tried to observe Japanese customs in my behaviour and communication at all times.

The central theme of the World Expo is sustainability, the redefinition of harmony between man and the environment. The organizers have set strict expectations in this area. To what extent has this had an impact on the design and dictated the process of maintenance? gf: The Hungarian Pavilion is characterized by the need to present a harmony between man and the environment, both in terms of the external appearance of the project (the "stack" shaped dome, the main building façades with their motifs of wooden leaves) and the internal spaces (the forest experience in the wandering square). The formal and architectural solutions of the building complex, the choice of natural materials for the interior and exterior spaces, all reflect and give tangible expression to the proximity of the environment. I believe that this design intention has been fully realized in the construction. The timber-clad dome, which is the main feature of the pavilion's exterior, and the lamellar 'second façade', which imitates a leaf on the façade of the main building, are pure architectural expressions of the idea of being close to nature.

The elegant, light massing of the building and the extraordinary playfulness and dynamism of the façade make the Hungarian Pavilion stand out from the other buildings and attract visitors from afar. In addition to its aesthetic uniqueness, the main building's unique louvered façade design provides a high degree of shading in the spirit of sustainability, providing primary solar shading for the building.

What are some general conclusions that can be drawn from the design that could be incorporated into the future strategy of the company?

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

gf: In terms of construction, I would like to highlight the outstanding work of our colleagues working on the project both at home and especially in Japan, proving once again that it is possible to achieve significant results at project level with a relatively small technical staff, but that the dedication, precision and highly efficient engineering work on the project is essential. I would like to mention the humility of the work and the importance of respectful relation-

6 6

ships that we have in Japan as an element that should be built into our long-term thinking, if not our corporate strategy. bcs: That's a really important observation, respect for your own work and the work of others. In Japan, all work is very socially valued, and everyone tries to do their best. They look for the beauty and challenge in every little part of the task, because they believe that the result will qualify them.

Interestingly, each morning at the site, the day started with a 15-minute joint briefing, where all the local workers were briefed on the day's tasks and expected difficulties, and this was always followed by a short joint exercise session.

6 6 A magyar tájépítészek a hazai tájak jellegzetes magasfüves legelőjének növényvilágát választották mintának, a japán tervezők pedig felkutatták az ennek leginkább megfeleltethető helyi növénytársulásokat The Hungarian landscape architects chose the typical tall grass pastures of the Hungarian countryside as a model, while the Japanese designers sought out the local plant communities that best corresponded to it

You obviously kept a close eye on the other contractors. We know that the Hungarian Pavilion was one of the first national pavilions to be completed. So it can be said that the Bayer Construct team not only met the high standards it set itself, but also excelled in the competition between the nations. Let's talk about the team at home and the team in Osaka that delivered this truly benchmark investment. gf: The Hungarian Pavilion has really managed to play in the top league.

We worked extremely hard with our subcontractors and took a lot of risks to achieve this excellent result. In the successful implementation of the project, I would like to highlight my two engineering colleagues in Japan, Bence Csaba and Máté Tóth, whose dedicated, conscientious and extremely precise work, often leaving their families behind, is an outstanding and undeniable part of our success so far. Their work has been supported from home by several of our organizations throughout the project. Our International Relations Department did an excellent job in identifying potential Japanese partners and negotiating subcontractors during the tendering phase of the project. Our in-house contracting department provided solid technical support and ensured accurate technical documentation of the procurement both during the tendering and construction phases.

Our finance and legal teams, working closely with the client's technical departments, also supported and monitored the work of the technical team throughout the project. We are delighted and very proud to have been a key part of this success. bcs: As far as we know, and of course we are very proud of this, Hungary came second among the country pavilions in terms of complete construction – including exhibition construction.

The Hungarian team was led by Gábor Farkas, production manager, Tamás Iski, design manager, Flórián Vonas, international relations manager, and Henriett Juhász, contract engineering manager. They were in personal contact with the customer during weekly cooperation meetings. I moved to Osaka with my wife in February 2024, just 2 weeks before the ground-breaking ceremony. I had to set up our Osaka office and build up a network of contacts in the first few months. I had to introduce myself to the subcontractors' representatives in person, find a local interpreter and get used to the Japa-

nese way of life. As the work progressed, online communication would no longer have been effective, so from then on we had the help of interpreter Dániel Madaras, who had moved from Tokyo to Osaka for the project. Once the reinforced concrete structure was completed, we had more and more work to do. So my colleague Máté Tóth, the project engineer, joined us from home.

Hungary has spared no resources for this project. It is considered to be of great importance for the national economy. From your point of view, have you managed to maintain the initial trust with the investor? gf: I can confidently say that the project has been very efficient throughout the duration of the work, and the relationship with the client has been extremely fair and effective. An important element in maintaining investor confidence is the fact that all parties have communicated honestly throughout the project and, thanks to the conscientious work of our Japanese and Hungarian subcontractors, we have been able to meet our contractual commitments on time and quality. It is my belief that, together, we have truly delivered a project that will be remembered with fondness by all parties and that everyone involved will be proud to have been a part of this extraordinary success. bcs: Absolutely, I am convinced. On the investor side, monthly site visits were carried out. It became clear to them that the attention to detail was matched by a sense of perfectionism on our part and on the part of our Japanese partners.

The Japanese hosts must return the site to its original state. This was a condition in the original bid. How much time do they have to demolish it? Are there any recyclable materials? What will happen to the building? bcs: Five months for demolition, including restoration of the site to its original condition. Materials will be recycled in accordance with our contract and EXPO specifications. The demolished materials will be sorted by type and transported to separate landfills for recycling.

At the end of our conversation, I should like to hear about your personal experience. How would you sum up this stage of your career? gf: The project is definitely a milestone in my career because of the specificities I have mentioned several times. Due to my age, I have had the opportunity to be involved in projects of a larger scale and investment value, but the complexity, internationality and risk management of the Hungarian Pavilion in Osaka make it one of the highlights of my career and one that I am proud to have taken on. I consider the international cooperation we have experienced in recent months and the efficient and mutually respectful cooperation with both our Japanese and Hungarian partners and clients to be exemplary. bcs: It is definitely a milestone. My professional development has been greatly enhanced by the challenges and lessons learnt from the work carried out. The experience I gained during the project has not only strengthened my ability to deal with technical issues, but also with international cooperation, bridging cultural differences and finding quick solutions to complex problems.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

„Nem csak egy épület született, a két ország között történt valami” A Magyar Pavilon a japán építész partner szemével

Norihide YASUDA ügyvezető igazgató, So Kikaku Sekkei Co., Ltd. Norihide YASUDA Managing Director, So Kikaku Sekkei Co. Ltd.

Életre szóló élményt jelentett az oszakai világkiállítás Magyar Pavilonját a helyszínen adaptáló So Kikaku Sekkei építész iroda tervezői számára az expón való részvétel, és ugyanilyen tisztelettel emlékeztek meg a magyar partnerekkel folytatott együttműködésről is. Norihide YASUDA ügyvezető igazgatóval és Yoshio IMAGAWA vezető tervezővel a kooperáció tapasztalatairól, a rendkívül feszes határidővel készülő munka kihívásairól és szépségeiről beszélgettünk.

szerző: BÁN Dávid portréfotó, építészeti fotó: PALKÓ György 6 6

Elég hosszú út vezetett a pavilon átadásáig. Hogyan jutott az önök számára ez a feladat? norihide yasuda: A Magyar-Japán Baráti Társasághoz régi kapcsolat fűzi cégünket. Rajtuk keresztül kerestek meg minket a feladattal, majd látogattunk el a nagykövetségre és beszéltük át a részleteket. Nagyon örülünk, hogy végül a fővállalkozó minket választott a projektre. Három dolgot kértek tőlünk: a Magyarországon elkészült alaptervi dokumentáció honosítását, majd ezekből a kiviteli tervek elkészítését.

A második feladat a projekt felügyelete, a harmadik pedig a japán kivitelező megtalálása és kiválasztása.

Kérem, először is mutassa be a So Kikaku Sekkei építészirodát.

6 6

ny: Cégünk 35 éves és 320 alkalmazottunk van. A fő profilunk leginkább a középületek: iskolák, óvodák, sportközpontok, egészségügyi épületek, közigazgatás.

Ha jól értem, Japánban elég szigorú és bonyolult folyamat egy külföldi építészirodával és vállalkozóval együttműködve építkezni. El tudná magyarázni dióhéjban a kiválasztási folyamatot? ny: A terv, amit külföldön elkészítenek, az lehet ugyan nagyon szép, de alapvetően nem, vagy csak minimális szinten felel meg a japán előírásoknak, szabályoknak. Ahhoz, hogy egy épületet itt meg lehessen építeni, alapfeltétel, hogy egy japán építész dolgozzon rajta és ő adja hozzá a nevét. Ezt a felelősségteljes munkát a vezető tervezőnk, Yoshio Imagawa úr végezte el, neki van jogosultsága aláírni a helyi tervdokumentációt. Ő dolgozott azon, hogy a ZDA-Zoboki Építésziroda készítette tervek megfeleljenek minden japán szabálynak, szabványnak. Termesztésen maximálisan tiszteletben tartottuk a magyar terveket, csak ott nyúltunk hozzá, ahol szükséges volt annak érdekében, hogy megfeleljenek a szabályozásnak.

Mindez miként nézett ki a gyakorlatban? ny: A feladatunk első részében a ZDA-Zoboki Építésziroda terveit kellett honosíttatnunk, megfeleltetnünk a törvényi előírásoknak, ehhez szakmai tanácsadást is nyújtottunk.

Ez volt a tervezés folyamata, amelynek során a Zoboki irodával egyetértésben elkészítettük azokat az alapterveket, amelyek már mindenben megfeleltek a japán szabványoknak.

A következő feladat a kiviteli tervek elkészítése volt, a Bayer Construct céggel dolgoztunk közösen.

Miként zajlott a munka folyamata? ny: A munka első fázisában, amikor a Zoboki irodával egyeztettünk, akkor

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

rendszeresek voltak a heti online találkozók, de időnként ennél sűrűbben is kommunikálnunk kellett egymással. Ezeken a találkozókon mindig volt tolmács, ezáltal nem volt nehézség a kommunikációban, elkerültük az esetleges nyelvi félreértéseket.

Nem csak a távolság, az időbeni jelentős eltolódás, de a kulturális különbségek is kihívások elé állíthatták önöket ebben a folyamatban.

Mesélne erről? ny: Bizonyos mértékben egyáltalán nem éreztünk különbségeket, mert mindkét oldalon hasonló szakemberek ültek, akik egy közös szakmai nyelvet beszéltek. Ennek az egyik jól megfogható lenyomatai a tervrajzok voltak, amiket minden fél ugyanúgy értett.

Hiszen ez a szakmánk, ugyanúgy értünk hozzá Magyarországon, mint Japánban. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy milyen nyelven írunk le dolgokat, a rajz segítségével nagyon könnyen áthidaltunk minden kommunikációs nehézséget. Ezen felül persze ott vannak a nagyon fejlett háromdimenziós BIM-modellek, amelyek még inkább egyértelművé tették, hogy ki mit gondol az egyes részletekről, szerkezeti kérdésekről. Éppen ezért a tervezés során számunkra nem jelentett különösebb problémát kommunikáció, akár a Zoboki irodával, akár a Bayer Construct szakembereivel.

Zajlottak személyes Oszakában?

találkozók

ny: Igen, mind a Zoboki iroda, mind a Bayer képviselői személyesen nézték meg a terepet és a helyszínen tudtunk velük egyeztetni. A munka nagy része persze online találkozókkal, egyeztetésekkel zajlott. A folyamat elején nyilván voltak olyan kulturális különbségek, amelyeket meg kellett szoknunk, figyelembe kellett vegyünk. Nálunk például az a szokás, hogy ha megbeszélünk egy találkozót, egy egyeztetést, mi az adott időpont előtt legalább tíz perccel már felkészülve várjuk a partnereinket.

A magyar kollégák inkább a megbeszélt idő környékén ültek csak le a számítógép elé. Ez persze banálisan hangzik, de eleinte meglepő volt számunkra, majd könnyen megszoktuk, nem okozott semmilyen fennakadást a közös munkában.

Gyakran vesznek részt nemzetközi kooperációban?

6 6

ny: Számunkra ez volt az első ilyen nemzetközi projekt. Amikor annak idején elkezdődött az expó előkészítése, tudtuk, hogy nagyon szeretnénk valamilyen formában benne lenni.

A japán építészirodák számára ez hatalmas dolog, olyan, ami nagyjából egyszer adatik meg az életben. Éppen ezért hamar regisztráltunk. Felmerültek egyéb lehetőségek is, de a határidők roppant szűkössége miatt komolyan meg kellett fontolni ezeket az ajánlatokat. Amikor megkerestek minket a Magyar Pavilon tervével, az egy olyan ajánláson keresztül érkezett, amely számunkra megbízható volt. Ez alapján tudtuk, hogy ez egy olyan projekt lesz, amivel nem lesz gond, vettünk egy nagy levegőt és belevágtunk.

A Magyar Pavilon volt az egyetlen, amit az expóra terveztek? yoshio imagawa: A Magyar Pavilonon kívül a Japánt bemutató épületek közül terveztünk egyet, ami a medúza tematikájára épül.

Egy igencsak összetett tervről van szó, amelyben nagyon hangsúlyosan megjelenik a magyar vidék. Miként zajlott az adaptáció? ny: A mi alapvető hozzáállásunk az volt, hogy a lehető legnagyobb mértékben tartsuk tiszteletben a Zoboki iroda által tervezett épületet, és azt, amennyire lehet, mindenben az eredeti tervek szerint építsük fel. Ami Japánban külön kihívást jelent, az a roppant szigorú tűzvédelmi szabályozás. Az országot többször érik különböző természeti katasztrófák, ezek pedig nagyon könnyen tüzekhez vezethetnek. Éppen ezért nagyon szigorúak a tűzvédelmi szabályok, pontosan meghatározott, hogy milyen felületen milyen alapanyagokat lehet használni. A mi szerepünk leginkább abban mutatkozott meg, hogy a magyar tervekben elképzelt felületekre, helyekre olyan, Japánban elérhető és használatos anyagot tudjunk felkutatni, amely biztosítja a szigorú tűzbiztonságot, ugyanakkor megtartja a pavilon építészeti világát. Mi folyamatosan azon dolgoztunk, hogy a kezünkbe kapott magyar tervekhez megtaláljuk azokat a megfelelő anyagokat, amelyek megfelelnek az itteni szabályozásnak, hiszen az eredetileg elképzelt anyagok egyáltalán vagy ezen felületekre nem használhatóak Japánban.

Az expó egyik fő üzenete a fenntarthatóság. Ezt miként sikerült a Magyar Pavilonban érvényesíteni? yi: Nem csak a magyar, hanem minden pavilon tervezői törekedtek arra, hogy minél több újrahasznosított anyagot használjanak az építkezéshez. A fenntarthatóságot erősítendő cél volt az is, hogy gyakorlatilag száz százalékban japán alapanyagokból dolgozzunk. Ez azért is fontos, mert nagyon rövid idő állt rendelkezésre a kivitelezéshez. Nem maradt időnk felkutatni és beszerezni külföldi alapanyagokat, de törekedtünk is a rövidebb szállítási útvonalra, a környezeti hatások csökkentésére. Az építkezés szempontjából nincs annál jobb, mint amikor az alapanyagok jóformán a szomszédból érkeznek. A pavilonnál szinte kizárólag japán anyagokból, anyagokkal dolgoztunk. Az újrahasznosítás nem csak az építkezésnél fontos, hanem az expó bezárása után a pavilon elbontásánál is. Az anyagokat olyan módon építettük be, hogy amikor a pavilont majd lebontjuk, akkor azokat mind szisztematikusan ki tudjuk nyerni az építményből, rendszerezzük, és ilyen módon lehet majd elszállítani, újrahasznosítani.

6 6 Milyen helyekre és arányban kerültek újrahasznosított anyagok a pavilonba? yi: A belsőépítészet sok helyen tudott újrahasznosított anyagokat használni, például a falburkolatoknál, a tapétáknál, a kárpitoknál, szőnyegeknél, számos helyen feldolgozott PET-palackokat tudtunk beépíteni. A belsőépítészetben hozzávetőlegesen 30 százalék az újrahasznosított anyagok aránya.

A pavilon megcélozta a japán CASBEE minősítést is. Mesélne erről, mit jelent ez a gyakorlatban? yi: Ez a minősítés valamelyest hasonlít a LEED rendszeréhez.

Fontos szempontja, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, a minősítésbe természetesen beleszámít az energiatakarékosság, valamint az is, hogy mennyire kellemes és élhető az adott épület. Fontos, hogy az épület a teljes életciklusa alatt minél kevesebb terhet jelentsen a környezete számára. A CASBEE egy japán minősítés, a pavilon esetében az ideiglenes épületek kategóriájában kellett megfelelnie. Mi „A” minősítést kaptunk, ami a második legjobb.

Milyen kontextusba került a Magyar Pavilon? Hogyan képzeljük el az elhelyezkedését, környezetét? yi: Az expó területe egy mesterséges szigeten helyezkedik el.

A kialakítás legdominánsabb eleme ez az úgynevezett fa körgyűrű jelenleg Japán legnagyobb faépítménye. A pavilonok nagy része ezen belül található. A gyűrű két kilométer hos�szúságú – bele is került a Guinness-rekordok könyvébe – és körbeveszi az épületeket. Hagyományos japán építési technológiával készült, amiben az a különleges, hogy nem használ sem szögeket, sem csavarokat. Ezt a hagyományos technológiát már évszázadok óta használják, például buddhista templomoknál. Az expó esetében épp ez ennek a gyűrűnek a legfőbb mondanivalója, hogy itt vagyunk a XXI. században és az attrakciót évszázados hagyományos technológiával építettük fel. Egy olyan expón, amelynek az üzenete a jövőről szól. ny: A Magyar Pavilon az egyik legfőbb útvonalon helyezkedik el, és szerencsére jól meg tudja mutatni magát, mivel az egyik oldalon az ománi pavilon áll a szomszédságában, ami egy egyszintes, lapos épület. Mellőle nagyon szépen kiemelkedik a háromszintes Magyar Pavilon, a környezetében nincs ehhez hasonló magasságú épület. Messziről jól látszik. yi: A már említett fa körgyűrűre a vendégek fel is mehetnek, körbejárható, a magasból pedig az expó egész területét jól beláthatják. A gyűrű legmagasabb pontja 20 méter. A teteje végig be van ültetve növényekkel, fákkal, kellemes sétányt alkot. Innen nézve is nagyon jól kivehető a Magyar Pavilon dómszerkezete, mivel mi teljesen kihasználtuk az épületekre vonatkozó maximális beépíthető magasságot. Nincs a miénknél magasabb épület, mert ez volt az engedélyezett maximum.

Ha az utcaszintről nem is mindenhonnan mutatja meg magát, de fentről nem lehet nem észrevenni.

Az expó területét két helyen lehet elérni, keletről és nyugatról is van egy-egy főbejárata. A keletit érik el a buszok és a metró, aminek a vonalát most hosszabbították meg az expó területéig.

Eddig a szárazföldön volt a végállomása, de a kiállítás miatt tovább fúrták az alagutat a tenger alatt. A térség központi eleme az említett gyűrű, amelyen kívül is elhelyezkednek pavilonok, jellegzetesen a japán nagyvállalatok bemutatóhelyei.

A gyűrűn belül vannak a nemzeti pavilonok. A gyűrű körbeöleli, egybefoglalja a világ nemzeteit, ami igazodik a kiállítás

egyik fő jelmondatához is. Ugyanakkor a benne sétáló ember úgy érzi, hogy egy nagyon színes városban találja magát.

A Magyar Pavilon könnyen megközelíthető mind a két főbejárattól, valamint nagyon közel van az expó középpontját képző teresedéstől, ami a lecsendesedés erdeje fákkal, zöldekkel, pihenési lehetőséggel. A pavilon a kelet-nyugati fő tengelyek egyikén helyezkedik el, szinte a japán tematikus pavilonok tőszomszédságában. Az egyik oldalunkon a már említett ománi pavilon alacsony, de tűzpiros épülete található, ami nagyon más, mint a miénk. A másikon pedig egy olyan közös pavilon, amiben több ország bérelhet helyet a bemutatkozáshoz.

A közös munka, az első nemzetközi kooperáció milyen tapasztalatokat, élményeket jelentett önöknek? ny: Számunkra nagyon érdekes volt a folyamat. A legelején megkaptuk a ZDA-Zoboki Építészirodától a rajzokat, amiket persze szakmai szemmel jól láttunk, de időbe telt, hogy megérezzük az elképzelés lelkét, azt, hogy ez az épület mit szeretne kifejezni. Ezt mindenképp meg kellett értenünk, mert ha ez számunkra sem világos, akkor nem tudjuk az üzenetet továbbadni. Igyekeztünk minden apróságot megérteni és meglátni. Ugyanakkor nagy volt a nyomás rajtunk az idő rövidsége miatt, mert ezalatt már neki kellett állnunk az első rajzok elkészítésének, az engedélyezési folyamat elindításának. Úgy éreztük magunkat, mintha egy viharos tengeren hánykolódnánk. De ezen a viharos tengeren mégis mindig látszott egy világítótorony, hiszen pontosan tudtuk, hogy mit szeretnénk, mi a célunk. Hiába fújt a szél és csapkodtak a hullámok, tudtuk, hogy hova tartunk. Megszenvedtünk, de megérte. Olyan lett az épület, amit a Zoboki Gábor és Csiszér András vezette stúdió megálmodott. yi: Korábban nemhogy nem dolgozhattam együtt külföldiekkel, de igazából még alkalmam sem nagyon akadt, hogy beszélgettem volna velük. Számomra ezért ez egy különleges lehetőség volt, ami igencsak ösztönzően hatott. Nagyon sokat lehetett tanulni a folyamatból. Ami nekünk, japánoknak evidencia, az másoknak esetleg nem az, és fordítva. Sok mindent felismertem, hogy máshogy is lehet csinálni, mint ahogy korábban megszoktam. Szeretem a kihívásokat, amiből volt itt rengeteg. Bonyolult projekt volt, de olyan dolgokat láttam, tapasztaltam, amiket korábban nem, számomra ez feltétlenül megérte. Azt gondolom, hogy itt nem csak egy épület született, hanem a két ország között történt valami.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

二

"Not Just a Building Was Born, Something Happened between the Two Countries" The Hungarian Pavilion through the eyes of the Japanese partner architects

For the architects of So Kikaku Sekkei, who designed the Hungarian Pavilion at the World Expo in Osaka, participating in the Expo was a life-changing experience, and they remembered their cooperation with their Hungarian partners with the same respect. We spoke to Managing Director Norihide YASUDA and Senior Designer Yoshio IMAGAWA about the experience of working together, the challenges and the beauty of working to a very tight deadline.

author: Dávid BÁN portrait photo, architectural photo by György PALKÓ 6 6

It's been a long road to the delivery of the pavilion. How did you get the commission? norihide yasuda: Our company has a long-standing relationship with the Hungarian-Japanese Friendship Society. It was through them that we were approached, and then we went to the embassy and discussed the details. We are very pleased that in the end we were chosen by the main contractor for the project. We were asked to do three things: first, to localize the basic design documents prepared in Hungary, and then to prepare the construction plans.

The second task was to supervise the project, and the third was to find and select the Japanese contractor.

Please start by introducing So Kikaku Sekkei Architects. ny: Our company is 35 years old and we have 320 employees. Our main profile is mainly public buildings: schools, kindergartens, sports centers, healthcare buildings, public administration.

I understand that in Japan it is a very strict and complicated process to build in collaboration with a foreign architectural firm and contractor. Can you briefly explain the selection process? ny: The design prepared abroad may be very nice, but it basically does not meet Japanese standards and regulations, or only meets them at a minimal level. For a building to be built here, it is essential that a Japanese architect works on it and puts his name to it. This responsible work has been carried out by our Chief Architect, Mr Yoshio Imagawa, who has the authority to sign the local design documentation. He has ensured that the plans drawn up by ZDA-Zoboki Architects comply with all Japanese regulations and standards. In production, we respected the Hungarian plans as much as possible, only touching them where necessary to ensure that they complied with the regulations.

What did all this look like in practice? ny: The first part of our job was to localize the plans of ZDA-Zoboki Architects and bring them into line with the legal requirements, as well as providing professional advice. This was the design process, during which we worked with Zoboki Architects to produce the basic plans, which were already fully compliant with Japanese

6 6

Alaprajz Floor plan

standards. The next step was to prepare the construction drawings in collaboration with Bayer Construct.

How did the work progress? ny: During the first phase of working, when we had an agreement with Zoboki Architects, we had regular weekly online meetings, but sometimes we needed more frequent communication. There was always an interpreter at these meetings, so there were no communication difficulties, and we avoided any language misunderstandings.

It must have been a challenge for you in this process, not only the distance, the considerable time difference, but also the cultural differences. Can you tell us something about that? ny: To a certain extent, we didn't feel any differences at all because we had similar professionals on both sides who spoke a common professional language. One of the tangible impressions of this was the blueprints, which were understood in the same way on both sides. After all, this is our profession, we understand it in Hungary as well as in Japan. From this point of view, it doesn't matter what language we use to describe things, we were able to overcome any communication difficulties very easily with the help of the drawing. Then, of course, there are the very advanced three-dimensional BIM models, which made it even clearer what everyone thought about the details and structural issues. As a result, we had no particular problems communicating with either Zoboki Architects or Bayer Construct during the design process.

Were there any face-to-face meetings in Osaka?

ny: Yes, both the Zoboki office and Bayer representatives visited the site in person and we were able to consult with them on the spot. Of course, most of the work was done through online meetings and discussions. At the beginning of the process, there were obviously cultural differences that we had to get used to and take into account. For example, we are in the habit of waiting for our partners at least ten minutes before a meeting or an appointment. The Hungarian colleagues were more likely to sit down in front of the computer at the appointed time.

This may sound banal, but it surprised us at first, then we got used to it and it did not disrupt our work.

Do you often work on international projects? ny: This was our first international project of this kind. When we started preparing for the Expo, we knew that we really wanted to be involved in some way. For Japanese architectural firms, this is a big deal, something that happens pretty much once in a lifetime. That's why we registered early. Other opportunities came up, but the extremely tight deadlines meant that we had to seriously consider these offers. When we were approached with the Hungarian

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

Pavilion project, it came through a recommendation that we could trust. So we took a deep breath and went for it, knowing it was a project we could do without any problems.

Was the Hungarian Pavilion the only one you planned for Expo? yoshio imagawa: Apart from the Hungarian Pavilion, we designed one of the buildings that represented Japan. It was based on the theme of jellyfish.

It's a very complex design with a very strong Hungarian landscape. What was the adaptation process like? ny: Our basic approach was to respect the building designed by the Zoboki office as much as possible and to build it as close as possible to the original plans.

A particular challenge in Japan is the extremely strict fire regulations. The country is prone to natural disasters,

6 6

which can easily lead to fires. As a result, the fire regulations are very strict, with precise rules about what materials can be used on what surfaces. Our main task was to find a material that was available and used in Japan for the surfaces and locations envisaged in the Hungarian plans, which would ensure strict fire safety while maintaining the architectural world of the pavilion. We worked continuously to find suitable materials for the Hungarian designs that we received that would meet the regulations here, as the materials originally envisaged cannot be used in Japan at all or on these surfaces.

One of the main messages of the Expo is sustainability. How has this been implemented in the Hungarian Pavilion? yi: Not only the Hungarian Pavilion, but all the pavilion designers tried to use as many recycled materials as possible in the construction. Another goal was to use practically 100% Japanese materials to increase sustainability. This was also important because the time available for construction was very short. We did not have time to research and source foreign materials, but we also wanted to shorten the transport route and reduce the environmental impact. From a construction point of view, there is nothing better than having raw materials practically next door. We used almost exclusively Japanese

6 6 materials for the pavilion. Recycling is important not only during construction, but also when the pavilion is dismantled at the end of the Expo. We have incorporated the materials in such a way that, when the pavilion is dismantled, we can systematically remove them from the building, sort them and then transport them away and recycle them.

What are the locations and proportions of recycled materials in the pavilion? yi: Interior design has been able to use recycled materials in many places, for example in wall coverings, wallpaper, upholstery, carpets, we have been able to incorporate recycled PET bottles in many places. In interior design, about 30 per cent of the materials are recycled.

The pavilion also achieved CASBEE certification in Japan. Can you tell us about what this means in practice?

Yoshio IMAGAWA vezető tervező, So Kikaku Sekkei Co., Ltd. Yoshio IMAGAWA Senior Designer, So Kikaku Sekkei Co. Ltd.

yi: This certification is somewhat similar to the LEED system. The important aspect is to minimize waste, and of course energy efficiency is also taken into account, as well as the building's pleasantness and livability. It is important that the building has as little impact on the environment as possible throughout its life cycle. CASBEE is a Japanese certification, and in the case of the pavilion, it had to qualify in the category of temporary buildings.

We received an "A" rating, which is the second best.

What is the context of the Hungarian Pavilion? How do we imagine its location, its environment? yi: The Expo site is located on an artificial island. The most dominant element of the design is this so-called tree ring, which is currently the largest wooden structure in Japan. Most of the pavilions are inside it. The ring is two kilometers long – it has been entered into the Guinness Book of Records – and surrounds the buildings. It is built using traditional Japanese construction techniques, which are unique in that they do not use nails or screws. This traditional technique has been used for centuries, for example in Buddhist temples. In the case of the Expo, that is the main message of this ring, that we are here in the 21st century and the attraction is built using centuries-old traditional technology. An Expo whose message is about the future.

ny: The Hungarian pavilion is on one of the main thoroughfares and fortunately it has good exposure because on one side it is next to the Omani pavilion, which is a one-storey flat building. Next to it, the three-storied Hungarian Pavilion stands out very well, with no other building of similar height surrounding it. You can see it from far away. yi: You can go up to the wooden ring I mentioned earlier and walk around it, and from the top you can see the whole Expo site. The highest point on the ring is 20 meters. The top of the ring is planted with plants and trees, making for a pleasant walk. From here you can also see the dome structure of the Hungarian Pavilion, as we have taken full advantage of the maximum building height. No building is taller than ours, because that was the maximum allowed. If you can't see it from all angles at street level, you won't be able to miss it from above.

There are two entrances to the Expo site, one from the east and one from the west. The east is served by buses and the metro, which has just been extended to the Expo site. It used to end on the mainland, but the tunnel under the sea has been extended for the Expo. The central feature of the site is this ring, outside of which there are pavilions, typically showcases for major Japanese companies. Inside the ring are the national pavilions. The ring embraces the nations of the world, which is one of the main slogans of the exhibition. At the same time, walking through it gives you the feeling of being in a very colourful city. The Hungarian Pavilion is easily accessible from the two main entrances and is very close to the central square of the Expo, a forest of calm with trees, greenery and relaxation.

The pavilion is located on one of the main east-west axes, almost next to the Japanese theme pavilions. On one side is the low but fiery red building of the aforementioned Omani pavilion, very different from ours. On the other side is a community pavilion, where several countries can rent space to exhibit.

What was your experience of working together, your first international collaboration? ny: It was a very interesting process for us. At the very beginning we received the drawings from ZDA-Zoboki Architects, which we could of course see well from a professional point of view, but it took some time to get a feeling for the soul of the concept, for what this building wanted to express. We had to understand that, because if we are not clear, we cannot get the message across. We tried to understand and see every little detail. At the same time, we were under a lot of pressure because of the short timeframe, because we had to start the first drawings and the approval process. We felt like we were drifting in a stormy sea. But in that stormy sea we could always see a lighthouse, because we knew exactly what we wanted, exactly what our goal was. Even when the wind was blowing and the waves were crashing, we knew where we were going.

We suffered, but it was worth it. The building is what the studio, led by Gábor Zoboki and András Csiszér, had in mind. yi: Not only had I never had the chance to work with foreigners before, I hadn't even had the chance to talk to them. So this was a special opportunity for me, which was particularly inspiring. There was a lot to learn from the process. What is evidence for us Japanese may not be for others, and vice versa. I realized a lot of things, that you can do things in a different way than I was used to. I like challenges, and there are plenty here. It was a complicated project, but I saw and experienced things I hadn't before, and for me it was definitely worth it. I think that not only was a building born here, but something happened between the two countries.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

„A pavilon az emlékeinkben fog tovább élni” Amikor az építés és a bontás is egyaránt nehéz

A 102 éves múltra visszatekintő építőipari vállalkozást is meg tudta lepni az oszakai Magyar Pavilonhoz köthető összetett építési feladat, és szintén újdonság volt számukra az intenzív nemzetközi kooperáció. A Hashimotogumi cégnél az építés vezetője, Tadafumi ASAMURA koordinálta a magyar pavilon kivitelezési munkálatait, őt kérdeztük tapasztalatairól, a feladat komplexitásáról.

Mit kell tudni a Hashimotogumiról?

Bemutatná cégüket?

Szerző: BÁN Dávid Építészeti fotó és portréfotó: PALKÓ György 7 7

Építőipari cégünk központja Sizuoka prefektúrában található, ami Japán egyik nyugati, kisebb tartománya.

A Hashimotogumi 102 évvel ezelőtt egy kisméretű építőipari vállalkozásnak indult. Idővel jelentős növekedésbe kezdtünk és jelenleg közel 300 alkalmazottal dolgozunk szerte az országban. A profilunkba főleg útépítés, hídépítés, épületkivitelezés tartozik,

7 7 Tadafumi ASAMURA, Hashimotogumi, építésvezető Tadafumi ASAMURA, Site Manager, Hashimotogumi Co. Ltd.

de van külön betonüzemünk is. Külföldre is terjeszkedünk, de közben nagyon fontosak számunkra a sizoukai gyökerek, hogy ebből a kis tartományból indultunk és máig itt van a székhelyünk.

Hogyan kapták meg a Magyar Pavilon kivitelezésére szóló megbízást? Más munkájuk is volt az expó területén?

Mi csak a Magyar Pavilon építésében vettünk részt. A So Kikaku Sekkei építész iroda keresett megfelelő kivitelező partnert a projekt számára, mivel a szigorú előírások miatt magyar cég nem vezethette az építési munkálatokat

Japánban. Norihide YASUDA ügyvezető igazgató kereste meg cégünk vezetőjét azzal, hogy vegyünk részt Magyarország pavilonjának kivitelezésében. Ezt egy izgalmas, nem mindennapi kihívásnak találtuk, ezért örömmel mondtunk igent az ajánlatra, és vágtunk bele az amúgy könnyűnek egyáltalán nem mondható feladatba.

Mi volt a munkamenet, mekkora csapattal dolgoztak?

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

A Magyar Pavilon egyedi tervezésű recepciós pultja a fogadótérben The Hungarian Pavilion's specially designed reception desk in the reception area

Röviden szólva a pavilon generálkivitelezésére kaptuk a megbízást.

A ZDA-Zoboki Építész Iroda által tervezett és Japánban jóváhagyott tervek alapján a teljes épületépítési és gépészeti munkálatokat mi végeztük.

A Hashimotogumi részéről nagyjából 25 fő dolgozott a projekten, amire szűk egy év állt rendelkezésünkre. Nagyon sok alvállalkozót is be kellett vonnunk a feladatba, legtöbben tavaly év végén, illetve 2025 elején dolgoztak a pavilonon, ebben az időszakban volt, amikor 120 fő is mozgott a terepen.

Azért is szükség volt arra, hogy ilyen nagy létszámban vonjunk be embereket, mert cégünk székhelye és telephelye nagyon messze fekszik Oszakától. Saját munkatársaink nem tudtak napi szinten kijárni a helyszínre, ezért helyben kellett felkutatnunk minél több megfelelő alvállalkozót. Szerencsére cégünk igazgatójának kiterjedt kapcsolati hálója van országszerte, és meg tudta találni a feladatra alkalmas partnereket Nyugat-Japánban, Oszakához közelebb.

Milyen volt a kooperáció a magyar partnerekkel?

A So Kikaku Sekkei építész iroda tervei alapján kezdtünk bele a feladatba, így a partnerünk a magyar kivitelező, a Bayer Construct volt. Tőlük tavaly februárban érkezett hozzánk CSABA Bence. Az irodám szegletében alakítottunk ki Bence számára egy kis sarkot, kapott ott íróasztalt, így valóban testközelben dolgozhattunk együtt a teljes folyamat során. Ez egy nagyon szerencsés helyzet volt, mert az állandó személyes jelenléttel nagyon gördülékenyen és hatékonyan tudtuk az összes felmerülő kérdést megbeszélni, gyors volt a döntéshozatal.

Voltak az együttműködésnek nehézségei, akár nyelvi vagy kulturális akadályai?

Számomra ez volt az első ilyen alkalom, amikor egy külföldről érkező munkatárssal együtt dolgoztam, ráadásul ennyire szoros közelségben, napi szinten. Nekem ez egy kiemelkedő tapasztalat volt, amibe persze beletartoztak a kisebb-nagyobb zökkenők is, de összességében nagyon pozitívan éltem meg ezt a rendkívüli munkafolyamatot Bencével. A munkanyelv közöttünk az angol volt. Szerintem azért működött ennyire gördülékenyen ez a kapcsolat, mert a feladat egyértelmű volt. Előttünk állt egy megoldandó cél, amire ráadásul nagyon rövid idő

7 7

7 7 állt rendelkezésre. Nem igazán volt min lamentálni, mind a kettőnket ugyanaz vezérelt: mindenre hatékony megoldást kellett találni.

Önök számára milyen előnyöket hozott a nemzetközi együttműködés?

Meggyőződésem, hogy mind cégünk számára, mind számomra is komoly tapasztalatokat hozott ez az együttműködés. Szinte mindennap tanultunk valami újat egymástól. Az elmúlt évtizedekben megszokott módon dolgoztunk, viszont ez a kapcsolat kizökkentett minket a komfortzónánkból, ráébresztett arra, hogy minden feladathoz lehet keresni másfajta megközelítést is. Meglepő volt számunkra az a bonyolult rendszer is, amiben szinte minden lépést, döntést át kellett futtatni, jóváhagyatni. Nálunk ez lényegesen egyszerűbb, nem kell mindenről ennyi feljegyzést, dokumentumot készíteni. Ha például egy alvállalkozó valamire azt mondja, hogy ennyibe és annyiba kerül, fel sem merül bennünk, hogy az másként lenne, ilyen módon nincs is szükség köztünk annyi papírmunkára, mint amit a Magyar Pavilon esetében elvártak tőlünk. Azonban mindenképpen egy értékes és fontos együttműködés volt számunkra, amit a jövőben mind a cég, mind a személyes munkámban jól tudunk kamatoztatni majd.

A kivitelezés során volt-e valami olyan, ami a Japánban elfogadott tervekhez képest újabb adaptációt igényelt?

Az épületet borító lamellákat emelném ki, amivel külön kellett foglalkoznunk. Kiderült, hogy amit a Zobokiiroda elképzelt, azt sem látványban, sem anyagban nem tudtuk olyan módon megvalósítani, itt kompromisszumra volt szükség, amit ők is elfogadtak. Az eredeti tervekben fémlamellák szerepeltek, amik azonban nem alkalmasak arra, hogy az itteni környezetnek, a sokszor orkánerejű szeles időjárási viszonyoknak ellenálljon. Ezért ezeket egy nagyon ellenálló sátorvászon jellegű anyagra cseréltük ki, ami jobban megfelel a helyi adottságoknak. Ami az alagsor kialakítását illeti, ott az eredeti elképzelésekben a helyszínen öntött beton szerepelt, amit az idő rövidsége miatt úgy kellett módosítani, hogy előregyártott betonelemekből lehessen kivitelezni, azt lehetett hatékonyan, gyorsan beépíteni.

Szükség volt-e külső szakértők bevonására?

Abszolút. Ez a munka sok olyan elemet hozott számunkra, amire nem feltétlenül volt meg a megfelelő tapasztalatunk, és ezekhez mindenképpen szükség volt külső szakértő bevonására. A pavilon több olyan különleges építészeti elemet tartalmaz, aminek a kivitelezése nem tartozott a mi profilunkba, ezért azokra külön alvállalkozót kellett meghívni.

Ilyen volt például a dóm külső faszerkezete. Nem csak egy ovális térről beszélünk, hanem a dóm azon belül is meg van csavarva. A szerkezet minden egyes darabja egyedi, azokat külön kellett kifaragni, amihez meg kellett találni a legmegfelelőbb partnert. Mert nem egy elhanyagolható részletről van szó, hanem a pavilon legdominánsabb, mindenhonnan jól látható részéről. Nagyon magas minőségi elvárásokkal lehetett csak a kivitelezni. Ezért ebben az esetben is, akárcsak a lamelláknál, nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő külső szakembert, alvállalkozót, de végül sikerült, és számukra is nagy öröm volt részt venni ebben a nem mindennapi vállalkozásban.

Az expó egyik fő célkitűzése a fenntarthatóság. Ez hogyan érvényesült a kivitelezés során?

A teljes expó építésében részt vevő minden partner számára kiemelten fontos volt a fenntarthatóság kérdése. A Magyar Pavilonban, nem csak a dóm esetében, nagyon sok faszerkezetet használtunk, amelyek lényegében teljes mértékben újrahasznosíthatóak lesznek. Megfelelő válogatás után a többi anyagot, a beton- és acélszerkezeteket is újra lehet majd hasznosítani.

Az önök szerepe véget ért az átadásnál, vagy lesz feladatuk még a bontási munkákban is?

Eredetileg is úgy szerződtünk, hogy a feladatunk a pavilon felépítése mellett annak bontását is tartalmazza. Ez később kiegészült az expó ideje alatti fenntartási, karbantartási munkákkal. Úgyhogy szűk öt hónap múlva, az expó bezárásával, a szerződés értelmében el kell bontanunk a pavilont, ami miatt már előre vérzik a szívünk, mert oly sok munkánk és lelkesedésünk van benne, és nagyon szép lett. Le fogjuk bontani, de azt, hogy mennyit dolgoztunk vele és milyen jót építettünk, azt sosem fogjuk elfelejteni.

Milyen személyes élményt nyújtott Önnek ez a folyamat?

Nem volt egyszerű történet, főleg az idő szűkössége miatt, amit tetézett a pavilon építészeti, szerkezeti összetettsége is. Hamar át kellett állnunk a kétműszakos munkára. Sokszor kemény éjszakai műszakokban is dolgoztunk, de annak lezárása, a napfelkelte mindig hatalmas élménnyel ajándékozott meg minket. A felkelő Nap fénye energiát és sosem szűnő lelkesedést adott számunkra. Nekem személy szerint különösen nagy élményt nyújtott az a lelkesedés és szenvedély, ami a magyar kollégákból áradt. Láttuk, hogy ők mennyire akarják ezt a projektet, és ebből mi is erőt tudtunk meríteni. Nem feladatokat osztottuk ki egymásnak, hanem egy támogató közeg alakult ki, ami különösen pozitív érzés volt. Borzasztóan hálás vagyok a sorsnak, hogy részt vehettem ebben a munkában, megismerhettem a magyar partnereket, és nagyon hálás vagyok minden alvállalkozónak, akiknek a közreműködése nélkül a pavilon nem épülhetett volna meg. Ebből a közös összefogásból egy olyan mű született, amire mindan�nyian méltán büszkék lehetünk.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

"The Pavilion Will Remain in Our Memories" When construction and demolition are both difficult

The 102-year-old construction company was surprised by the complexity of the task of building the Hungarian Pavilion in Osaka, and the intensive international cooperation was also a novelty for them. Hashimotogumi's site manager, Tadafumi ASAMURA, coordinated the construction of the Hungarian Pavilion, and we asked him about his experience and the complexity of the task.

A lamellák anyagát célszerűségi okokból fémről vászonra kellett cserélni

Author: Dávid BÁN Architectural and portrait photography

by György PALKÓ 7 7

The material of the slats had to be changed from metal to canvas for practical reasons

7 7

What should we know about Hashimotogumi? Could you introduce your company?

Our construction company is based in Sizuoka Prefecture, one of the smaller western provinces of Japan. Hashimotogumi started as a small construction company 102 years ago. Over time, we have grown significantly and now employ nearly 300 people nationwide. Our profile includes mainly road, bridge

and building construction, but we also have a separate concrete plant. We are also expanding abroad, but at the same time we are very attached to our roots in Sizouka, where we started and where we are still based.

o s a k a

How did you win the contract to build the Hungarian Pavilion? Did you have any other work on the Expo site?

e x p o

We were only involved in the construction of the Hungarian Pavilion. The So Kikaku Sekkei architectural firm was looking for a suitable construction partner for the project, as

2 0 2 5 .

o s a k a

strict regulations prevented a Hungarian company from managing construction in Japan. Managing Director Norihide Yasuda approached the head of our company to participate in the construction of the Hungarian Pavilion. We found this to be an exciting and unusual challenge, so we gladly accepted the offer and embarked on the not-so-easy task.

e x p o 2 0 2 5 .

How did you work with the Hungarian partners?

What was the workflow, how big was the team?

Konferenciahelyszín a második emeleten The conference room on the second floor

7 7

2025, during which time there were 120 people on site. It was also necessary to involve such a large number of people because our company's headquarters and premises are very far from Osaka. Our own employees could not travel to the site on a daily basis, so we had to find as many suitable subcontractors as possible locally. Fortunately, our company director has an extensive network of contacts throughout the country and was able to find suitable partners in western Japan, closer to Osaka.

In a nutshell, we were contracted for the general construction of the pavilion. We did all the structural and mechanical work based on the plans designed by ZDA-Zoboki Architects and approved in Japan. About 25 people from Hashimotogumi worked on the project, which took us just under a year to complete. We also had to involve a lot of subcontractors, most of whom worked on the pavilion at the end of last year or the beginning of

We started the project based on the designs of the architectural firm So Kikaku Sekkei, so our partner was the Hungarian construction company Bayer Construct. Bence Csaba joined us from them in February last year. We set up a little area in the corner of my office for Bence and gave him a desk, so we could really work together in person throughout the whole process. This was a very fortunate situation, because with the constant personal presence we were able to discuss all the issues that arose very smoothly and efficiently, and decisions were made quickly.

Were there any difficulties in working together, either linguistically or culturally?

7 7 For me, it was the first time I had worked with a foreign colleague, and in such close proximity on a daily basis. It was an outstanding experience for me, with some minor hiccups, but overall I had a very positive experience of this extraordinary workflow with Bence. The working language between us was English. I think the reason this relationship worked so smoothly was because the task was clear. We had a goal to achieve and a very short time to achieve it. We were both driven by the same thing: to find an efficient solution to everything.

How did you benefit from the international collaboration?

I am convinced that this collaboration has been a great experience for our company and for me, as we have learned something new from each other almost every day. We have been working in the same way for decades, but this collaboration has pushed us out of our comfort zone and made us realize that we can find a different approach to every task. We were surprised by the complicated system, where almost every step and decision had to be gone through and approved.

It is much easier for us, and we do not have to make so many notes and documents about everything. When a subcontractor says that something costs this much and that much, for example, it never occurs to us that it could be different, and so we don't need as much paperwork as was expected from us to do. We have never experienced this before. However, it was a valuable and important cooperation for us, which we will be able to use in the future, both in the company and in my personal work.

Was there anything that needed to be changed during construction from the plans agreed upon in Japan?

I would highlight the slats that cover the building, which we had to deal with separately. It turned out that what Zoboki's office had in mind could not be achieved, both in terms of appearance and materials, so a compromise had to be made, which they accepted. The original plans called for metal slats, but these were not suitable for the local environment with its often hurricane-force winds.

These were replaced with a highly resistant canvas-like material that is better suited to local conditions. As for the basement construction, the original

idea was to use cast-in-place concrete, but due to time constraints, this had to be changed to precast concrete, which could be installed efficiently and quickly.

Was it necessary to bring in outside experts?

Absolutely. There were a lot of elements of this work that we did not necessarily have the experience to do, and it was definitely necessary to bring in outside experts. The pavilion has a number of special architectural elements that were not in our profile, so we had to bring in a separate subcontractor to do them. For example, the external wooden structure of the dome. We are not just talking about an oval space, but the dome is twisted inside. Each piece of the structure is unique and had to be carved separately, and we had to find the best partner for that. Because it is not an insignificant detail, but the most dominant part of the pavilion, visible from all sides.

It had to be built to very high quality standards. Therefore, as with the slats, it was very difficult to find the right external specialist and subcontractor, but in the end we succeeded, and it was a great pleasure for them to be involved in this unusual undertaking.

Sustainability is a key goal of the Expo. How did this apply to the construction?

For all the partners involved in the construction of the entire Expo, sustainability was a key priority. In the Hungarian Pavilion, not only for the dome, we used a lot of wooden structures, which are basically fully recyclable. After proper selection, other materials, concrete and steel structures, will also be recyclable.

Does your role end with the handover or will you still be involved in the demolition?

We originally contracted that our role would include the demolition of the pavilion in addition to its construction. This was later expanded to include maintenance and upkeep during the Expo. So after a little more than five months, when the Expo closes, the contract requires us to dismantle the pavilion, which is heartbreaking because we put so much work and enthusiasm into it and it turned out very beautiful. We will take it down. But we will never forget the work we put into it and the good we have built.

What was your personal experience with this process?

It wasn't an easy story, mainly because of the time constraints, compounded by the architectural and structural complexity of the pavilion. We quickly had to go to two shifts. We often worked hard during the night, but the end of the night, the sunrise, was always a great experience. The light of the rising sun gave us energy and never-ending enthusiasm. For me personally, the enthusiasm and passion of my Hungarian colleagues was a great experience. We could see how much they wanted this project and we could draw strength from that. We did not delegate tasks to each other, but created a supportive environment, which was a particularly positive feeling. I am very grateful that I was able to participate in this work, to get to know the Hungarian partners, and I am very grateful to all the subcontractors, without whose contribution the pavilion could not have been built. This joint effort has produced a work of which we can all be rightly proud.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

Az expó legdominánsabb eleme a két kilométer hosszúságú fa körgyűrű hagyományos japán építési technológiával készült, amiben az a különleges, hogy nem használ sem szögeket, sem csavarokat The most dominant feature of the Expo is a twokilometer-long wooden ring built using traditional Japanese construction techniques, which are unique in that they use no nails or screws

7 7

7 7

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

8 8

(balra fent) A Cseh Köztársaság pavilonja (balra lent) Az osztrák pavilon (top left) The Czech Republic Pavilion (bottom left) The Austrian Pavilion

8 8

(jobbra fent) Az Egyesült Királyság pavilonja (jobbra lent) Az északi országok – Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország – közös pavilonja (top right) The United Kingdom Pavilion (bottom right) The joint pavilion of the Nordic countries – Denmark, Finland, Iceland, Norway, Sweden

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

8 8

(balra fent) Szingapúr pavilonja (balra lent) Katar pavilonja (top left) The pavilion of Singapore (bottom left) The pavilion of Qatar

8 8

(jobbra fent) A Sumimoto Corporation önálló kiállítóhelye (jobbra lent) Az expó "Shining Hat" fantázianevű központi csarnoka (top right) The standalone exhibition area of Sumimoto Corporation (bottom right) The central hall of the Expo, the "Shining Hat"

o s z a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

A világkiállítások és Magyarország vázlatos története 1851 – 2021

Az első világkiállítás rendezésének ötlete Viktória királynő férjétől, Albert hercegtől ered. Neki és munkatársainak köszönhető, hogy 1851-ben Londonban először történt meg, ami addig lehetetlen vállalkozásnak tűnt: egy fél évig nyitva tartó rendezvényen hatmillió látogató egyetlen helyszínen – a lenyűgöző, csupa acél és üveg Kristálypalotában – csodálhatta meg a földkerekség legújabb, legkiválóbb emberi alkotásait.

Szerző: GÁL Vilmos Fotó: archív 8 8

Az elkövetkező hatvan esztendő alatt 34 kisebb-nagyobb világtárlatot tartottak.

Kezdetben Párizs és London vetélkedett egymással, e trendet törte meg Bécs 1873-ban. Még ebben az évtizedben bekapcsolódott a rendezésbe az Egyesült Államok is a philadelphiai expóval.

Bár voltak kisebb, rosszul menedzselt események, ám elmondható, a világkiállítások első szakasza, mely az 1911-es torinói tárlattal tekinthető befejezettnek, rendkívül sikeresnek bizonyult.

De miként arathatott oly látványos és gyors sikert a világkiállítási eszme a XIX. század második felében? Egyrészt, éppen ebben az időszakban zajlott le a második ipari forradalom korszaka, mely során számos, a XX. század fejlődését is nagyban befolyásoló, új iparág keletkezett a természettudományok rendkívül dinamikus fejlődésének köszönhetően. Így elég, ha a robbanómotorok megjelenését, valamint a precíziós gépgyártás, a vegyipar vagy az elektrotechnika vívmányait említjük.

A kommunikáció a világban akkortájt jóval körülményesebben működött.

A tudomány és a technika eredményei lassan terjedtek, voltaképpen a hagyományos újságírás keretei mellett az egyes vállalatok egymás közötti esetleges kapcsolatai, valamint a szaporodó tudományos konferenciák voltak a leghatásosabb formái az információáramlásnak. Kellett egy hely, ahol az egyes ágazatok szakemberei ös�szegyűlhettek, bemutathatták legújabb alkotásaikat egymásnak és a nagyközönségnek. Eddig ez az eszme a közlekedés lassúsága és drágasága miatt nem volt gazdaságosan kivitelezhető.

A vasút és a gőzhajók korában azonban ez az akadály elhárult, és a fizetőképes középosztály gyorsan rákapott az utazás ízére. Az új igény új szolgáltató ágazatot szült: a turizmust segítő utazási ügynökségeket. A legkedveltebb célpontok között előkelő helyet foglaltak el a kor legnagyobb látványosságainak számító világkiállítások.

Az első 60 esztendő alatt lebonyolított rendezvények sűrű egymásutánban követték egymást. A nemzetállamok, a nemzeti liberalizmus korában a nagyhatalmak számára presztízskérdéssé vált egy-egy jelentős világesemény megrendezése, amelyen megmutathatták ipari-kulturális fejlettségüket, egyben megerősíthették nagyhatalmi státusukat egy világkiállítás sikeres lebonyolításával. Sok esetben éppen egyes nagy nemzeti évfordulókhoz kapcsolódott a rendezés. Kevésbé ismert tény, hogy hazánkban hosszú ideig folyt vita a honatyák között arról, hogy az 1896-ra tervezett Millenniumi Kiállítás

8 8 a nyersanyag czélszerű feldolgozásának terén, sőt szellemi működés mozzanataiban is oly mérvű munkásságot képes kifejteni, mely őt nyugat Európa többi művelt államával egyenlő rangra emeli…”

Az expók történetét elemezve jól látható néhány változás. Egyrészt kezdetben inkább a civil szféra jelenléte, az önszerveződés volt jellemző, s jobbára az ipari termelés eredményei és a technika vívmányai domináltak. A korszak végére a résztvevő országok többsége már állami szinten, felülről szervezett keretek között jelent meg az eseményeken, és tudatos arculatépítésre törekedett, ezzel egy időben előtérbe került a művészeti, építészeti és kulturális elemek hangsúlyozása. E trendnek köszönhetően jelentek meg a századforduló környékén a nemzeti pavilonok is.

Az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjában Szlavónia és Horvátország külön bemutatkozási lehetőséget kapott (a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár gyűjteményéből) In the Hungarian pavilion at the 1900 Paris World's Fair, Slavonia and Croatia were given a special display (from the collection of the Hungarian Agricultural Museum and Library)

csak országos, avagy világkiállítási keretek között jöjjön létre.

Mint ismert, az előbbi álláspont győzedelmeskedett.

A kisebb, illetve szegényebb, elmaradottabb országok számára a világtárlatok már a kezdetektől nemzeti értékeik, tradícióik, valamint önrendelkezésük, nemzeti identitásuk kifejezésének színtereivé váltak, de emellett lehetőségük nyílt a „tanulásra”; a fejlett országok modern ismereteinek saját viszonyaikra történő átültetésére. Ebből a szempontból Magyarország az egyik legjobb példa, mely csupán néhány tucatnyi civil résztvevővel jelent meg a szabadságharc leverését követően két évvel az 1851-es londoni tárlaton, ám 1867-ben, a kiegyezés esztendejében már az önálló magyar kiállítás lehetőségéről, s annak sajnálatos elmaradásáról cikkeztek a hazai lapok.

Hat esztendővel később, a bécsi expón a Magyar Királyság már önállóan mutathatta be legfrissebb eredményeit. Hazánk színvonalas megjelenésének jelentőségéről egy gyönyörű nyelvezettel megírt forrás, a magyar kiállítási bizottmány felkérő levele fest számunkra szemléletes képet: „…Az 1873. évben Bécsben tartandó világkiállításon először fog hazánk a többi államokkal békés versenyre lépni, s igy ez az első nyilvános alkalom a mikor életképességének tudatában bebizonyíthatja, hogy ugy az anyagi termelés, mint

Az I. világháborút követően az iménti folyamatok felgyorsultak, s ma már a hőskorhoz képest teljesen más rendszerű, más ideológiájú expókat tekinthetnek meg a kilátogató érdeklődők.

A múlt században divattá váló szakkiállítások miatt mára egy világtárlaton nem találkozhatunk semmilyen ipari alkotással, termékbemutató funkciójukat is elvesztették az expók, sőt, tilos is efféle dolgokat bemutatni. A megjelenő országok a rendezők tematizálásához igazítják pavilonjuk külső és belső mondanivalóját, tartalmát, és tisztán az országimázzsal kompatibilis megjelenés kialakításán fáradoznak. Mára e rendezvények a XIX. századi értelemben vett információközlő és központi kommunikációs szerepüket elveszítették. Érdekes módon azonban népszerűségük nem csökkent, sőt e világesemények reneszánszukat élik.

Magyarország az elmúlt közel 175 esztendő világtárlatainak a többségén megjelent, és – az újkori olimpiai szerepléseihez hasonlóan – lélekszámához, területéhez és gazdasági erejéhez mérten jóval jelentősebb eredményeket ért el mind mennyiségi, mind a kitüntetések számában mérhető minőségi szempontból.

Ez a vázlat szűkös terjedelmi korlátai miatt csupán néhány példát engedélyez felsorolni a nagyszerű eredményeinkből.

1851-ben, az első világtárlaton indult világhódító útjára a herendi porcelán.

A gyár alapító igazgatója, Fischer Mór gyönyörű, kínai mintákat utánzó készletéből maga Viktória királynő is vásárolt a kiállításban járva, s ennek köszönhetően nevezte el Viktória-mintásnak ezt, a máig legkelendőbb típusát Fischer.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

1855-ben Párizsban mutatta be első, saját fejlesztésű kéregöntéses eljárással készült vasúti kerekeit Ganz Ábrahám öntödéje, amely megalapozta a vállalkozás további nemzetközi sikereit.

1862-ben, ismét Londonban – kis túlzással a világot megelőzve – Jankó Vince gyűjteményes mezőgazdasági bemutatóját 76 különböző magyar tájegység viseletét ábrázoló színezett fotográfiával tette látványosabbá, a siker akkora volt, hogy a gyűjteményt a mai Victoria&Albert Múzeum elődje megvásárolta.

1867-ben Párizsban Beregszászy Lajos zongorái keltettek feltűnést, olyan�nyira, hogy néhány újításának gyártási jogát nyugati cégek megvásárolták tőle.

Ugyanitt a zlatnói üveggyár irizáló díszüvegei lepték meg a kényes ízlésű közönséget: a dísztárgyak színvonala elérte a francia üvegművészet remekeiét.

8 8

előtt és a Golgota című képeivel aratott sikert. Ugyanekkor a három magyar állami ménesbirtok számára a francia köztársasági elnök külön nagy aranyérmet ajándékozott frenetikus lóbemutatónkat díjazva.

Magyarország 1900-ban Párizsban ismét elképesztő kiállítással jelent meg (3278 fő, 1431 díj), és ekkor emeltünk először önálló nemzeti pavilont, amelyben elsősorban nemzeti történelmünk legértékesebb tárgyait, valamint a huszárság történetét mutattuk be. A különféle osztályok csarnokaiban megjelentek a magyar találmányok mint a transzformátor vagy Eötvös Loránd torziós ingája, a képzőművészeti osztályban nagydíjat nyert Fadrusz monumentális Mátyás szobra, illetve Benczúr Gyula Budavár visszavételét ábrázoló hatalmas, történelmi festménye.

1904-ben, a tengerentúli St. Louisban elsősorban a magyar szecesszió iparművészeti remekei arattak sikert, erre az időszakra esett a Zsolnay gyár legragyogóbb időszaka is.

1906-ban, Milánóban ismét a magyar iparművészeti bemutató hozta lázba a nemzetközi szakmai köröket, még annak ellenére is, hogy a magyar osztály a tűz martalékává vált, ám néhány hét leforgása alatt ismét felépült a magyar bemutató, amelynek fénye még ragyogóbb volt, mint annak előtte.

1873-ban Bécsben voltaképpen hazai pályán mutatkozott be hazánk, és méreteit tekintve itt volt az egyik legjelentősebb a magyar jelenlét: 3018 kiállítónk összesen 1638 különféle díjat nyert el ezen a tárlaton.

1911-ben Torinóban felépült minden idők egyik legsikeresebb Magyar Pavilonja (Tőry Emil, Pogány Móric és Györgyi Dénes munkája), amelynek minden egyes eleme a tudatos magyaros szecesszió összművészeti koncepciója alapján valósult meg, erősen bevonva a Zsolnay gyár épületdíszítő elemeit is.

1878-ban, ismét Párizsban Munkácsy Mihály – aki 1873 és 1900 között minden világkiállításon sikerrel szerepelt – ekkor nagydíjat nyert el a Miltonnal.

Később, 1889-ben a Krisztus Pilátus

Ezt követően, 1929-ben vett részt ismét Magyarország világkiállításon. Az 1929 és 1937 közötti időszakban Barcelonában, Brüsszelben és Párizsban Györgyi Dénes tervezte mindhárom Magyar Pavilont, a Bauhaus építészeti stílus jegyében. Barcelonában gazdag képzőművészeti tárlatunkon többek közt

Kádár György akvarellje az 1937-es párizsi világkiállítás szovjet-orosz és magyar pavilonjáról (Galéria Lénia) Watercolor by György Kádár of the Soviet-Russian and Hungarian pavilion at the Paris World Exhibition in 1937 (Lénia Gallery)

8 8

Medgyessy, Kisfaludy Strobl, Tornyai, Rippl-Rónai és Ferenczy Noémi alkotásait díjazták.

1935-ben Brüsszelben nagydíjat nyert a Halasi csipkemanufaktúra Julianna terítője és a Globus konzervek is.

1937-ben a párizsi Magyar Pavilon a Római-iskola alkotóinak egyházi vonatkozású műveinek köszönhetően szinte templomszerű hatást keltett, amelyet könnyedebbé tett Kovács Margit hatalmas kerámia pannója (Budapest, a Duna királynője), valamint a népies-bauhaus stílusú magyar étterem, Diósy Antal munkája.

A II. világháborút követően hosszú idő telt el, mire ismét összegyűlt a világ egyetlen kiállításon. 1958-ban ismét Brüsszel volt a házigazda. Magyarország, röviddel a forradalom leverése után, egy korszerű pavilont épített (Gádoros Lajos tervezte), amely elnyerte a külföldi szakma tetszését is (Arany csillag díj). A kiállításban megjelent néhány Csontváry-alkotás mellett kerámiaművészetünk nagyjainak (Kovács Margit, Gorka Géza, Gádor István) tárlata is.

1958 után hosszú évtizedekig nem vett részt hazánk az expókon, amelynek az ideológiai mellett valószínűleg anyagi okai lehettek (több tárlat is Ázsiában,

illetve az USA-ban volt). Azután kisebb léptékben 1986-ban (Vancouver) és 1988-ban (Brisbane) a Hungexpo égisze alatt jelent meg Magyarország a világszínpadon, feltételezhető, hogy ez az aktivitás már a tervezett Bécs–Budapest világkiállítás kandidálása miatt következett be.

A Bécs–Budapest, majd az osztrák visszakozás miatti budapesti expó lemondása előtt, a rendszerváltást követően 1992-ben nagy feltűnést keltett Sevillában a Magyar Pavilon, amelyet Makovecz Imre tervezett. Ezt követően hasonlóan nagy sikert aratott Hannoverben (2000) Vadász György csodálatos formavilágú épülete is.

A XXI. században aztán előbb gazdasági okok miatt nem vettünk részt az aichi expón (2005), majd 2010-ben (Sanghaj) egy kissé fapados megoldást választva egy bérelhető mobil pavilont öltöztettünk fel kívül-belül. Itt azonban Magyarország hírnevét egy csodálatos tárgy, a tudománytörténeti jelentőségű Gömböc központi elemmé emelése méltón képviselte, mint ahogy a remek programok is, számos zenei esemény mellett a Robert Capa műveit bemutató fényképkiállításunk.

A legutóbbi, ugyancsak emlékezetes magyar megjelenés a Covid-19 járvány miatt csúszással kezdődő (2021–2022) dubaji világtárlaton történt, ahol a Makovecz-tanítvány Csernyus Lőrinc ismét látványos, egyedi pavilont tervezett. A kiállításunk pedig, amely a magyar vízgazdálkodásról, balneológiáról és az ásványvizeinkről szólt, elnyerte a zsűri „A tematika legjobb interpretálásért” díját.

Idén hazánk ismét önálló pavilonnal jelenik meg Oszakában.

Koncepciója a globális kihívások megoldását a generációkon átívelő értékek megmentésében látja, ezért a természettel és örökségünkkel való együttélés fontosságát hangsúlyozza, előtérbe állítva a japán-magyar kulturális párhuzamokat és a zenét mint a kultúrákat hídként összekötő univerzális nyelvet.

Kádár György akvarellje az 1937-es párizsi világkiállítás ún. „Béketornyáról” és az Egyesült Államok pavilonjáról (Galéria Lénia) Watercolor by György Kádár of the so-called "Peace Tower" and the United States pavilion at the Paris World Exhibition in 1937 (Lénia Gallery)

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

A Brief History of World Expositions and Hungary 1851 – 2021

The idea of organizing the first world exhibition came from Queen Victoria's husband, Prince Albert. Thanks to him and his colleagues, in 1851, for the first time in London, what had seemed impossible was achieved: six million visitors were able to admire the world's newest and finest human creations in a single venue - the stunning, all-steel and glass Crystal Palace - for an event that lasted six months.

Text by Vilmos GÁL Photo: Archive 8 8

The next sixty years saw 34 premieres of all sizes. Initially rivalling Paris and London, Vienna broke the trend in 1873. At the end of the decade, the United States joined the fray with the Expo in Philadelphia. The first phase of world's fairs, which ended with the Turin Exposition in 1911, was a great success, despite some minor, poorly managed incidents.

But how did the idea of the World's Fair become such a spectacular and rapid success in the second half of the 19th century? For one thing, this was the period of the second industrial revolution, with the emergence of many new industries, thanks to the extremely dynamic development of the natural sciences, which had a major impact on the development of the 20th century. We need only mention the advent of the internal combustion engine, precision mechanics, the chemical industry and electrical engineering. Communication in the world at that time was much more complicated. The spread of scientific and technical progress was slow, and the most effective means of information flow, apart from traditional journalism, were the possible contacts between companies and the growing number of scientific conferences. There was a need for a place where professionals from each sector could meet and present their latest creations to each other and to the public. Until then, this idea had not been economically feasible because of the slowness and cost of transport. But with the advent of the railways and steamships, this obstacle was removed, and the affluent middle classes quickly developed a taste for travel. This new demand gave rise to a new service sector: travel agencies that support tourism.

World fairs, the biggest attractions of the day, were among the most popular destinations.

The first 60 years saw a series of events.

In the age of the nation state and national liberalism, it became a matter of prestige for the great powers to organize a major world event. They wanted to showcase their industrial and cultural development and confirm their status as great powers by successfully staging a world exhibition. In many cases, the event was linked to a major national anniversary. It is a little-known fact that in our country there was a long debate among the country's parliamentarians as to whether the Millennium Exhibition planned for 1896 should be a national or a world exhibition. As we all know, the former position prevailed.

For the smaller, poorer and more backward countries, world expositions have

8 8 of the participating countries had become state organized. They made a conscious effort to build up their image, while at the same time emphasizing artistic, architectural and cultural elements. This trend led to the emergence of national pavilions around the turn of the century.

After the First World War, these processes accelerated, and today visitors can see a completely different system and ideology of exhibitions compared to the heyday. Trade fairs, which became fashionable in the last century, no longer allow industrial products to be exhibited at a world's fair. The expo has lost its function as a showcase for products and is now forbidden. The exhibiting countries adapt the content and the external and internal messages of their pavilions to the theme of the organizers and work to create a look that is purely compatible with the country's image. Today, these events have lost their 19th-century role of informing and centralizing communication. Interestingly, however, their popularity has not diminished, and they are enjoying a renaissance.

Györgyi Dénes 1929-es barcelonai magyar pavilonjának homlokzati rajza (tervfotó, Györgyi Dénes; Magyar Építészeti Múzeum és Műemléki Dokumentációs Központ gyűjteményéből) Drawing of the façade of the Hungarian pavilion in Barcelona 1929 by Dénes Györgyi (plan photo, Dénes Györgyi; from the collection of the Hungarian Museum of Architecture and Documentation Center for Historical Monuments/ MÉM MDK)

always been an opportunity to express their national values, traditions, self-determination and national identity, but also a chance to 'learn', to apply the modern knowledge of the developed countries to their own conditions. In this respect, Hungary is one of the best examples: in 1851, two years after the defeat of the War of Independence, it took part in the London Exhibition with only a few dozen civilian participants, but in 1867, the year of the Compromise, Hungarian newspapers were already reporting on the possibility of an independent Hungarian exhibition and its regrettable failure.

Six years later, however, Hungary was able to present its latest achievements at the Vienna Exposition. A source written in beautiful language, the letter of invitation from the Hungarian Exhibition Committee, gives us a clear picture of the importance of Hungary's high-quality presentation. “At the World Exhibition to be held in Vienna in 1873, our country will for the first time compete peacefully with other states, and this will be the first public occasion on which it will be able to prove, in the knowledge of its vitality, that it is capable of such a degree of work in the field of material production, in the purposeful processing of raw materials, and even in the moments of intellectual activity, that it will be on a par with the other educated states of Western Europe..."

An analysis of the history of expeditions reveals a number of changes. On the one hand, at the beginning there was more civil society and self-organization, and the results of industrial production and technological achievements dominated. On the other hand, by the end of the period, most

Hungary has taken part in most of the world events of the last 175 years and, as in the modern Olympic Games, has achieved much greater success in terms of quantity and quality, both in terms of the number of medals and the number of people, territory and economic power.

This overview is limited by space, and only a few examples of our great achievements can be given.

In 1851, Herend porcelain made its world debut at the first World's Fair.

The founding director of the factory, Mór Fischer, bought a beautiful set of Chinese patterns from Queen Victoria herself during her visit to the exhibition, and it was for this reason that Fischer named the still best-selling Victoria pattern after her.

In 1855, Abraham Ganz's foundry in Paris unveiled the first of its self-developed bark-cast railway wheels, laying the foundation for the company's international success.

In 1862, again in London, Vince Jankó slightly ahead of the rest of the world - added 76 colour photographs of various Hungarian regional costumes to his agricultural display, a collection so successful that it was acquired by the predecessor of today's Victoria & Albert Museum.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

In 1867, Lajos Beregszászy's pianos attracted so much attention in Paris that Western companies bought the rights to manufacture some of his innovations. At the same time, the iridescent ornamental glassware of the Zlatno glassworks delighted a discerning public: the quality of the decorative objects reached the level of the masterpieces of French glass art.

In 1873, our country made its debut on the domestic scene in Vienna, and in terms of size, it was one of the most important exhibitions in Hungary: 3018 exhibitors won a total of 1638 different prizes at this exhibition.

In 1878, again in Paris, Mihály Munkácsy, who had been successful at every World Fair between 1873 and 1900, won a Grand Prix with his Milton. Later, in 1889, he was successful with Christ before Pilate and Golgotha. At the same time, the President of the French Republic awarded the three Hungarian state studs a special large gold medal for their frenetic horse shows.

In 1900, Hungary again had an astonishing number of exhibitors in Paris (3278 participants, 1431 prizes), and for the first time we had our own national pavilion, where we exhibited mainly the most precious objects of our national history and the history of the Hussars. In the halls of the different sections, we exhibited Hungarian inventions such as the transformer or the torsion pendulum of Loránd Eötvös, the monumental statue of King Matthias by János Fadrusz, which won a grand prize in the Fine Arts section, and the huge historical painting of the reconquest of Buda Castle against the Ottomans by Gyula Benczúr.

In 1904, in St. Louis, the success of the Hungarian Art Nouveau was mainly due to the masterpieces of the Hungarian Art Nouveau, and this was also the most brilliant period of the Zsolnay factory.

Az 1937-es párizsi magyar pavilon – tervezte Rimanóczy Gyula – homlokzata (Photo Waroline; MÉM MDK) The façade of the Hungarian pavilion in Paris in 1937, designed by Gyula Rimanóczy (photo Waroline; MÉM MDK)

9 9

In 1906, the Hungarian Arts and Crafts Exhibition in Milan once again attracted the attention of international experts, although the Hungarian section had been destroyed by fire, but within a few weeks the Hungarian exhibition was rebuilt and its splendour was even greater than before.

In 1911, one of the most successful Hungarian pavilions of all time was built in Turin (the work of Emil Tőry, Móric Pogány and Dénes Györgyi), each element of which was based on the overall artistic concept of conscious Hungarian Art Nouveau, with a strong involvement of the decorative elements of the Zsolnay factory.

In 1929, he again took part in the Hungarian World Exhibition. Between 1929 and 1937, Dénes Györgyi designed all three Hungarian pavilions in Barcelona, Brussels and Paris in the Bauhaus architectural style. In Barcelona, our rich exhibition of fine arts included prizes for works by Medgyessy, Kisfaludy Strobl, Tornyai, Rippl-Rónai and Noémi Ferenczy.

In Brussels in 1935, the Halas lace tablecloth Julianna won a grand prize. So did the Globus tins.

In 1937, the Hungarian pavilion in Paris had an almost ecclesiastical effect,

A Diósy Antal tervezte étterembelső az 1937-es párizsi magyar pavilonban (Photo Waroline; MÉM MDK) The interior of the restaurant of the 1937 Hungarian Pavilion in Paris, designed by Antal Diósy (Photo Waroline; MÉM MDK)

9 9

thanks to the ecclesiastical works of the artists of the School of Rome, lightened by the huge ceramic pan (Budapest, Queen of the Danube) by Margit Kovács and the work of Antal Diósy, a Hungarian restaurant in the folk Bauhaus style.

After the Second World War, it was a long time before the world came together again for a single exhibition. In 1958, Brussels was the host again. Hungary, shortly after the revolution, built a modern pavilion (designed by Lajos Gádoros), which won international recognition (Gold Star Award). The exhibition included some works by Csontváry and a selection of works by the greats of our ceramic art (Margit Kovács, Géza Gorka, István Gádor).

For many decades after 1958, Hungary did not participate in the exhibitions, probably for financial as well as ideological reasons (several exhibitions were held in Asia and the USA). Then, on a smaller scale, Hungary appeared on the world stage under the auspices of Hungexpo in 1986 (Vancouver) and 1988 (Brisbane), presumably because of the scheduled Vienna-Budapest World Exhibition.

The Hungarian pavilion, designed by Imre Makovecz, was a great success in Seville in 1992, before the Vienna-Budapest and then Budapest Expo were cancelled due to the Austrian withdrawal following the change of regime. Then, in Hanover (2000), György Vadász's magnificently designed building was a similar success.

Then, in the 21st century, we did not take part in the Aichi Expo (2005) for economic reasons, and in 2010 (Shanghai) we opted for a rather cheap solution and furnished a mobile pavilion for hire, both inside and out. But here Hungary's reputation was well represented by the centrality of a wonderful object, the Gömböc, which is of great scientific-historical importance, and by an excellent program of events, including a photographic exhibition of Robert Capa's work and a series of musical events.

Hungary's most recent and also remarkable appearance was at the World Expo in Dubai (2021-2022), where Lőrinc Csernyus, a student of Makovecz's, was once again responsible for a spectacular and unique pavilion, which will be the subject of a postponement due to the Covid-19 epidemic. And our exhibition on Hungarian water management, balneology and mineral waters won the jury's award for "Best Interpretation of the Theme".

Our country will have its own pavilion in Osaka again this year.

Its concept is to solve global challenges by preserving values that transcend generations. It therefore emphasizes the importance of coexistence with nature and our heritage, highlighting Japanese-Hungarian cultural parallels and music as a universal language that bridges cultures.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Temérdek üzenet Haladás és harmónia az emberiség számára

Bár a teljes 1970-es Osaka Expo Tange Kenzó zsenialitásáról szólt, mégis egy nem annyira feltűnő, de jelentőségében magasan kiemelkedő építőelemre irányítanám a figyelmet, amely észrevétlenül bújt meg az expó megastruktúráinak csomópontjaiban. Egy 400 mm átmérőjű, hegesztés nélküli acélöntvény gömbről van szó, amelynek 35-60-90-188 mm átmérőjű, menetes lyukakkal megnyitott felszíne egy kráterekkel teli holdfelszínre hasonlított önmagában. Ezek a lyukak különböző méretű vázelemeket voltak képesek befogadni a tér minden irányából. Az acélgömb rácspont mint tartószerkezeti újítás Kavagucsi Mamoru építőmérnök nevéhez fűződik, aki az expó fő attrakciójának számító Nagy Tető szerkezeti tervezését vezette. Ez a gömb tette lehetővé, hogy a metabolisták egyik alapvető álmát, a mindenen túl terjeszkedésbe rejtett új világ felépítését itt, ezen az expón, látható, fizikai elemekbe lehessen önteni. Az acélgömb és a köré épített teherhordási és kivitelezési struktúra hozta meg azt az áttörést, amely addig hiányzott a tervezői közösség téralkotási repertoárjából, vagy ha úgy tetszik, a technológiai fejlődés végre utolérte az álmokat, és elhozta az addig csak vágyott határtalan fejlődés ígéretét. Az expó high-tech, biometrikus vagy pneumatikus szerkezeteinek megálmodása és megépítése a japán metabolizmus nagy pillanata volt, a mozgalom apoteózisa.

Az utópikus város kiterjedését (amelyre megannyi metabolista terv született, lásd Tange Tokió-öböl terve vagy Kikutake, Kurokava bármelyik úszó, lebegő városi struktúrája) innentől igazából semmi sem állíthatta meg – kivéve a gazdasági realitás, és nem is voltunk olyan messze az ekkor még láthatatlan ’73-as olajválságtól.

Szerző: HÁMORI Péter építész Fotó: archív 9 9

„Szükségünk volt valami láthatóra. (...) Úgy gondolom, hogy az Expo70 vis�szaállította az emberek önbizalmát, és ez adja a mai Japán társadalmi alapját” – nyilatkozta az expó utcabútoraiért felelős Eukan Kendzsi formatervező visszaemlékezései során Rem Koolhaasnak. A II. világháborús pusztításban megrokkant Japánnak szüksége volt arra, hogy üzenjen a világnak és bebizonyítsa saját magának: felálltunk, újra élünk! Az 1960-as Tervezési Világkonferencia, az 1964-es tokiói nyári olimpiai játékok és az 1970-es Osaka Expo mind ezt az üzenetet voltak hivatottak közvetíteni (és nagyon hasonló a történet a 2011-es földrengés, cunami és atomerőmű hármas katasztrófa utáni felépülés programjába iktatott 2020as tokiói olimpia és a ’25-ös Osaka Expo megrendezése kapcsán is). Ez igazából egy teljes generáció programja volt. A II. világháború utáni kulturális élet meghatározó teljesítményei szóltak az egyén és a társadalom szerepkereséséről, az egzisztenciális válságból való kilábalásról, illetve a modern és hagyományos Japán belső feszültségeiről – gondoljunk csak Tanikava Suntaró költészetére, a Nobel-díjas Óe Kenzaburó prózájára vagy Ozu Jaszudzsiró filmnyelvére, aki már túl van ekkor a Tokiói történet széleskörű sikerén.

E belső feszültség (ti. a nyugatias, modernizálódó, nemzetállamból globalistává váló, valamint a hagyományos értékek mentén szerveződő társadalom látszólagos kibékíthetetlensége) kódolását felfejthetjük a központi figurának számító, az expó mestertervéért felelős Tange Kenzó személye körül. Az expó, amelynek urbanisztikai programja a „jövő városának építése” volt, egy erős jele lett a japán progresszív építészeti kultúra nyugati nyitásának. Abban az országban, ahol az utcahálózat inkább alkot egy homogén szövetet mint egymásból derivált rendszerű hálózatot illetve ahol nincsenek főterek és egyéb, csomópontként viselkedő városi közterek, Tange egy európai urbanizációs vívmányra alapozta az új városrész – a jövő – felépítését. Terve egy famo-

9 9

tívum hierarchikus analógiájára szervezte a széles törzsből (értsd: bejárat és Fesztivál tér tengelye) leágazó, vékonyabb ágakon (utcák) tündöklő virágszirmokat (116 pavilon). Az éltető törzs fő szakaszán, a Nagy Tető alatt naponta több mint 830 000 ember haladt át, amely tömeget egyedül a Fesztivál tér, a főtér tudott időben és térben kezelni. A főkompozíció másik eleme a Nap Tornya volt, Okamoto Taró alkotása. A jelen, a múlt és a jövő három napkorongjával dolgozó toronyjel üzenete a keleti spirituális szimbolikán alapszik, és a materiális, technológiai fejlődéssel szemben azt hirdette, hogy az ember fejlődése (lásd: az expó mottója) csakis saját belső harmóniájának tökéletesítése révén történhet meg. Okamoto a szoboralkotás során az „igazi Japán esszenciáját” kereste, és fő idézeti forrása az ősi japán kultúra tárgyi öröksége lett. A pogány, törzsi dzsómon időszak gyermekének számító Okamotóval szemben Tange a jajoi figurája tudott lenni, a kifinomult világi szereplő (e kettősség jelentősége a magyar kultúrtörténetben Koppány és István párosával párhuzamosítható). Okamoto és Tange tervezői harca végül harmóniával zárult: a két erős szimbólum egymásba fonódva hirdette a jövő társadalmát.

Az erőltetett utópiaprojektek a legtöbb esetben kudarccal zárulnak. Oszaka, a Meidzsi-restauráció után, a XX. század elején már egyszer megépítette a jövő városát, Sinszekai („Új világ”) néven. Az 1903-as belföldi expóra készült város-

negyed New York és Párizs mintájára épült, magában foglalva a kapitalista, fogyasztói kultúrára alapuló városi funkciók tömkelegét. Az 1923-as gazdasági válság ugyanúgy elsöpörte az új világ valóságát, mint ahogyan az 1973as olajválság a világháború utáni társadalom jólétbe vetett hitét, nagyrészt a metabolisták szervezett mozgalmával együtt. Az újvilág-jövővárosa kezdeményezések egyszer csillogó monumentumai városi perifériákká válnak, egy-egy funkcióját és fényét vesztett jelképet maguk mögött hagyva. Oszaka Szenri negyedének központi parkjában, az Expo70 Emlékparkban két, használaton kívüli tárgyi emlék hirdeti egy kor igyekezeténet: egy jelentősen megcsonkított méretű, földön fekvő bemutatódarab az acélgömbökre szervezett Tange-féle Nagy Tetőből, valamint az érintetlenül hagyott Nap Tornya. Körös körül semmi más, csak a park, tele virágosmezőkkel. Ennek vajon mi az üzenete?

Az 1970-es oszakai világkiállítás dél-koreai pavilonja, jobbra a francia pavilon fehér kupolája látható The South Korean pavilion at the 1970 Osaka World Expo, with the white dome of the French pavilion on the right.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

Lots of Messages Progress and harmony for mankind

Although the entire Osaka Expo of 1970 was a testimony to the genius of Tange Kenzo, I would like to draw attention to a less conspicuous but highly significant architectural element that was hidden unnoticed in the nodes of the Expo's megastructures. It was a cast steel sphere with a diameter of 400 mm, without welds, whose surface, with threaded holes of 35-60-90-188 mm diameter, resembled a lunar surface with craters. These holes could accommodate various skeletal elements of different sizes from all directions in space. The steel sphere as a structural innovation was the brainchild of structural engineer Mamoru Kawaguchi, who led the structural design of the Great Roof, the main attraction of the Expo. It was this sphere that made it possible to translate one of the fundamental dreams of the Metabolists, the construction of a new world beyond expansion, into visible, physical elements here at this Expo. The steel sphere and the supporting and building structure built around it represented a breakthrough that had been lacking in the spatial design repertoire of the design community, or if you like, technological progress finally caught up with the dreams and brought the promise of limitless development that had been longed for. Conceiving and building the high-tech, biometric or pneumatic structures of Expo was the great moment of Japanese metabolism, the apotheosis of movement. From then on, nothing could really stop the expansion of the utopian city (for which there were so many metabolism plans, see Tange's plan for Tokyo Bay or any of the floating urban structures of Kikutake, Kurokawa) – except economic reality. And we were not so far away from the then invisible oil crisis of 1973.

Text by Péter HÁMORI, architect Photo: Archive 9 9

"We needed something visible (...) I think Expo70 restored people's self-confidence, and that is the social basis of Japan today," says designer Eukan Kendzhi, who was responsible for the Expo's street furniture, in his recollections of Rem Koolhaas. Japan, which had been crippled by the devastation of the Second World War, had to send a message to the world and prove to itself: 'We are up, we are alive again!

The 1960 World Planning Conference, the 1964 Tokyo Summer Olympics and the 1970 Osaka Expo were all designed to send this message. (And it's a very similar story with the 2020 Tokyo Olympics and the '25 Osaka Expo, which are part of the program to recover from the 2011 earthquake, tsunami and nuclear disaster). It was, in fact, the program for a generation.

The defining achievements of post-war cultural life were the search for roles for the individual and society, the recovery from existential crisis, and the internal tensions between modern and traditional Japan – think of the poetry of Tanikawa Suntaro, the prose of Nobel Prize winner Oe Kenzaburo, or the cinematic language of Ozu Yasujirō, who by this time had already overcome the widespread success of Tokyo Story.

This internal tension (i.e. the apparent irreconcilability between a westernized, modernizing society becoming a nation-state and a globalist society organized around traditional values) can be deciphered around the central figure of Tange Kenzo, who was responsible for the master plan of the Expo. The Expo, with its urbanist agenda of 'building the city of the future', became a powerful sign of the opening of progressive Japanese architecture to the West.

In a country where the road network is a homogeneous fabric rather than a network of derived systems, and where there are no main squares or other urban public spaces to act as hubs, Tange based the construction of the new district – the future – on

9 9

Az 1970-es oszakai világkiállítás tematikus pavilonjai (Kodak és Ricoh) The thematic pavilions of the 1970 Osaka World Expo (Kodak and Ricoh)

a European achievement in urbanization. His plan was to organize the petals (116 pavilions) branching off from the broad trunk (the axis of the entrance and festival square) on thinner branches (streets) in a hierarchical analogy to a tree arch.

More than 830,000 people passed through the main part of the trunk, the Great Roof, every day, a crowd that only Festival Square, the main square, could accommodate in time and space. Another element of the main structure was the Tower of the Sun, the work of Taro Okamoto. The Tower's message was based on Eastern spiritual symbolism and, in contrast to material, technological progress, it proclaimed that human development (see the Expo motto) could only come about through the perfection of one's own inner harmony. Okamoto sought the 'essence of true Japan' in the creation of sculpture, and his main source of inspiration was the material heritage of ancient Japanese culture. Unlike Okamoto, who was a child of the pagan, tribal jōmon period, Tange could be a figure of the jajoi, a sophisticated, secular figure (the significance of this duality in Hungarian cultural history can be compared to the pairing of Koppány and István). The design battle between Okamoto and Tange ended in harmony: the two powerful symbols intertwined to proclaim the society of the future.

More often than not, forced utopian projects end in failure.

Osaka, after the Meiji Restoration, had already built the city

of the future in the early 20th century under the name of Sinsekai ('New World'). Built for the 1903 National Exposition, the district was modelled on New York and Paris, with a wealth of urban features based on capitalist, consumerist culture. The economic depression of 1923 swept away the reality of the New World, just as the 1973 oil crisis had swept away post-war society's faith in prosperity, largely through an organized movement of Metabolists.

The once shining monuments of the New World Future initiatives have become urban peripheries, leaving behind a symbol that has lost its function and its luster. In the Expo70 Memorial Park, in the central park of Osaka's Senri neighborhood, two abandoned monuments bear witness to the hopes of a bygone age: a severely mutilated replica of the Tange Great Roof, organized on steel balls and lying on the ground, and the intact Tower of the Sun. Surrounded by nothing but a park full of flower fields.

What is the message here?

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Hagyomány és technológia tudatos találkozása a Magyar Pavilonban Ördöngös és merész ötletek sorozata a Graphasel oszakai kreatív koncepciója

„Mi [Graphasel = graphic + Azazel – a szerk.] egy brand&kommunikációs design stúdió vagyunk.

Az ötletedből minőségi, érzelmekre ható márkát építünk. Ügyfeleinkkel közösen építünk márkákat az ötlet születésétől a kész vizuális termékig. Arculattervezés, márkastratégia, kommunikációs design minden platformon” – olvasható az oszakai Magyar Pavilon kreatív koncepciójáért felelős Graphasel credója a stúdió honlapján. Az alapítókat, egyben a stúdió művészeti vezetőit, ÖRDÖGH Lászlót és DROZSNYIK Dávidot kérdeztük a tervezési folyamat egy-egy izgalmasabb részletéről. Kezdjük ott, hogy egy dal mint ajándék egy nem éppen szokványos ötlet.

Szerző: SZIRA Péter Építészeti fotó: PALKÓ György Portréfotó: VÉGEL Dániel 9 9

drozsnyik dávid: Tulajdonképpen egyszerűnek tűnik a dolog, de – és ezt különösen értékeltük a feladatban – végre tartalomhoz lehetett tervezni formát. ördögh lászló: Induljunk el vis�szaféle, a kezdőponthoz. A világkiállítások ma már jellemzően egy-egy központi tematika köré szerveződnek.

Oszaka – és Japán – a társadalmak

9 9

jövőjéért érzett aggodalmát állította a középpontba. Miképpen menthető át a kiegyensúlyozott, boldog világ a jövő nemzedékeinek, amikor nyakunkon az AI, a robotika, a digitális világ totalitarizmusa. Képesek leszünk-e ezeket a technológiákat úgy használni, hogy világunk fenntartható maradjon. Ehhez az üzenethez kellett csatlakozni a Magyar Pavilonnak is. dd: Kiegészítette mindezt az a nagyon racionális igény, hogy hasznos lenne valamiféle hasonlóságot vagy párhuzamot találni a két nemzet kultúrája között, mivel a nagyjából 28

millió látogató 70-80%-a minden bizonnyal japán lesz.

DROZSNYIK Dávid és ÖRDÖGH László, a Graphasel Stúdió alapító tulajdonosai és művészeti vezetői

o s z a k a

öl: Talán akad valamink, ami nekik is ismerős lesz, vagy könnyebben tudnak kapcsolódni hozzá. Először megnéztük, hogy az elmúlt években melyek voltak a legsikeresebb pavilonok, mik a legfrissebb kiállítási trendek, és oda lyukadtunk ki, hogy valami élményalapú

Dávid DROZSNYIK and László ÖRDÖGH, founding owners and artistic directors of Graphasel Studio

e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

ajándékot kell adni. Ahhoz pedig, hogy megjegyezzenek minket, a legegyenesebb út az érzelmeken keresztül vezet. dd: Sokáig kísérleteztünk a legegyszerűbb nyelvi kommunikációval. Tanítsunk meg a vendégeknek egy mondatot, egy szót – szeretlek, egészségedre stb. –, amit minden turista igyekszik elsajátítani. Ebből az ötletből csak az elv maradt meg végül: az ajándék. A nyelvi kifejezőerő rétegzettségének boncolgatása során mintegy vissza-visszatérő motívumként jutott eszébe szinte mindenkinek a természeti képek gazdagsága, onnan meg már csak egy kis lépés kellett a sűrítést legtökéletesebben megfogalmazó két műfaj, a líra és zene tradicionális formájának, a népdalnak a megtalálásához. öl: Úgyhogy kikötöttünk a népdaloknál. A népdalaink egy része amúgy erős természeti képekkel indul: Tavaszi szél vizet áraszt, Erdő mellett estvéledtem, Hej Dunáról fúj a szél és még lehetne sorolni, vagyis az érzelmeket meg az életünk nagy kihívásait fordította le a népi gondolkodás természeti képekre. És ez a természethez való igazodás és feltétlen tisztelet az expó egyik vezérmotívuma.

Az élő természet középpontba állításán határozottan nem spóroltak a vendéglátók. dd: A sziget központi terén található az elmélyülés vagy elcsendesülés erdeje, és akkor már nagyon elkezdtek klappolni a dolgok egymáshoz. Legyen az ajándék valami számukra is ismerős, azonosítható, ami a Kodály-módszer elterjedtsége miatt a japánoktól sem idegen. Az ének. A tradicionális, az élet minden formáját megbecsülő, a természetből táplálkozó ember információközlésének egy korai, de nagyon hatékony formája, a népdal. öl: Ebben a projektben rengeteg társalkotó vett részt – koncepció, vizuális arculat, építészet, ruha, gasztronómia, kereskedelem, piackutatás stb. –, és egy olyan inspiráló központi tematikát sikerült összeállítani a hosszas közös munka során, amihez mindenki rugalmasan és résmentesen tudott kapcsolódni. dd: A Magyar Pavilon üzenete elég egyértelmű: a kulturális gyökerek megőrzése kiemelt fontosságú a fenntartható jövő szempontjából. Ezt a japánoknak nem kell magyarázni. öl: Egy gondolatot fűznék hozzá, vis�szacsatolva az élményre. A legújabb

9 9

múzeumi és expós trendek az érdeklődés azonnali megteremtésére törekszenek, hogy egy szempillantás alatt levegyék a lábukról a látogatót, vagyis villámcsapás-szerű élménnyé változtassák a kiállítást. A dóm műsora maximálisan megfelel ennek az immerzivitásnak, amin mondjuk nem is kéne csodálkozni, hiszen ebben nagyon otthon van a világhírű Recirquel társulat alapítója, Vági Bence koreográfus, a műsor rendezője. dd: Kortárs módon igyekszik minden érzékszervre hatni a műsor.

Tradíció a legmodernebb átiratban. Japánban ez nagyon-nagyon természetes módon jelen van. Például rátaláltunk egy olyan művészeti egyetemre, ahol a robotikát és a kalligráfiát együtt választható szakpárként ajánlották a hallgatóknak. Hiába óriási a kontraszt, tökéletesen megférnek egymás mellett. öl: Képzeljük el ezt itthon. Néptáncra jársz a Magyarok Házába? Akkor, barátom, te egy nagyon old school arc vagy.

Japánban viszont épp ez az izgalmas: a hagyományoknak és a technológiának ez az elképesztő együttélése.

Hogyan mutatkozik meg ez a Magyar Pavilon műsorkoncepciójában? dd: Mi, magyarok, szokás szerint a nehezebb utat választottuk, viszont egy élő előadásnál nincs erősebb, személyesebb hatású. Ráadásul a látogató a színpadon ül, karnyújtásnyi közelségben az előadótól. Olyan atmoszférikus a pillanat ereje, ami szerintem meg fogja babonázni a látogatókat. öl: Elképzelésünk szerint a dalt, a dallamot vagy csak a hangulatot, az élményt vigye magával szellemi ajándékként a látogató. Magyarország ezt nyújtja, a népdalait, amelyekben örökségünk szeretetétől kezdve az örömeink és bánataink is benne vannak. dd: A mottónkat Kodálytói idéztük: „A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, (…) Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket.”

Ki a célcsoport? öl: Kis létszámú családokra és házaspárokra számítunk az oszakai vezető diplomatáink tapasztalata alapján. És mivel sok idős ember is megfordul majd a kiállításon, ehhez az építészeknek is igazodniuk kellett: korlátokat és akadálymentesítést írt elő mindenütt a helyi szabályozás. Például a lépcsőház is kétszer olyan nagy lett, mint amit a ZDA elképzelt. Elég kifejező hasonlattal a tervezés olyan volt, mint erdőben focizni.

Megfelelni minden létező kritériumnak. Nemritkán elég radikális változtatásokra kényszerült minden alkotó. dd: Egy szó mint száz nagyon széles spektrumú célcsoport számára kellett izgalmas és szelfikompatibilis alkotásokat elhelyezni a kiállítási részekben. öl: Viszont nem várt eredményekkel is járt számunkra néhány kényszerű változtatás. Hogy csak egyet mondjak, a megnövelt lépcsőház lehetőséget adott arra, hogy a falakon a turizmust vagy az edukációt erősítő tartalmakat helyezzünk el Magyarország büszkeségpontjairól. Ismerve a japán képregény- és vizuális kultúrát, igyekeztünk minden négyzetcentimétert kihasználni és kiszínezni. dd: A két házigazdánk, Miska és Mariska jórészt a japánok életkortól független, a rajzolt világ utáni rajongásukra válaszul született.

9 9

öl: A vizuális élmények iránti igényt – összekapcsolva az országimázs-erősítéssel – az immerzív dómból kivezető folyosón elhelyezett négyméteres képernyő szolgálja ki, amelyen egy saját gyártású filmünk fut a hazai táji és épített örökségről. A filmben az előadásban látott fehér ruhás népdalénekes lány vezet végig Magyarországon, kölcsönvéve Caspar David Friedrich Vándorának perspektíváját. Az imázsfilmet Lehel Olivér rendező és Csorba Miklós, illetve May Gábor producerek jegyzik. dd: Az oszakai expó az első olyan világkiállítás, amelyet egy applikáción keresztül virtuálisan is be lehet járni. Talán egy videojátékhoz hasonlítanám, ahol az avatárod különféle feladatokat kap – vagy egy kvízjátékban vehet részt –, amelyek teljesítéséért jutalom jár. A mi programunk tanít és szórakoztat is, például össze lehet gyűjteni különböző magyar találmányokat. Be tudják járni vele a pavilon tereit, akár VR-szemüveggel is. Meg lehet hallgatni a népdalok különféle variációit. Budapest legszebb látványosságait vagy attrakcióit is tartalmazza a videó. öl: Elkészült egy olyan performansz-videó is, amely tulajdonképpen köszönhető annak a 21 népdalénekes

lánynak, akik fél éven át Oszakában fognak dolgozni: 21-féle hangot vettünk fel stúdiókörülmények között, és ezek vannak egymásra úsztatva. dd: A merchandising is tökéletesen megfeleltethető az alapkoncepciónak, például kapható lesz egy rakás különleges dolog: zenélő képeslap, a Tavaszi szelet játszó zenedoboz, de a legeredetibb egy gyerekeknek szóló füzet, amelyben 16 magyar népdal található kottázva, a kézi szolmizációt segítő piktogramokkal ellátva. A szövegek szabad fordításban japánul és angolul is olvashatóak, és egy QR-kód alatt a dalok egy magyar gyerekkórus előadásában is meghallgathatóak.

A Miska Kitchen &Bar helyiségei az emeleten kaptak helyet The Miska Kitchen &Bar is located upstairs

öl: A válogatásban elsődleges szempontként szerepelt, hogy a dal természeti képpel induljon – a Süss fel, Nap… az első –, ami a magyar koncepciót is erősíti.

Lehetséges lenne a hagyományok, a magyar néplélek megidézése vagy visszahozása az emlékezetből vagy a múzeumi terekből? dd: Ma már nem tudunk ugyan elmenni egy fonóba, de a múlt, ha mélyen eltemetve is, de bennünk van. A közös zene, tánc vagy ének magával ragadó tud lenni. Csak el kell tudni határozni, hogy ennek jó a részese lenni, és nincs benne semmi olyasmi, amitől ódzkodni kéne. öl: Tetszik, nem tetszik, gyakrabban át kéne gereblyéznünk saját sztereotípiáinkat, averzióinkat, berögzöttségeinket, és ha valahogy másképp nyúlnánk hozzá ehhez az örökséghez, akkor ebből nagyon friss kezdeményezések is kisülhetnének, akár itthon is.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

1 1 1

1 1 1

A grafikákat kísérő szövegek három nyelven, japánul, angolul és magyarul olvashatóak The texts accompanying the graphics are available in three languages, Japanese, English and Hungarian

Ismerve a japán képregény- és vizuális kultúrát, a tervezők igyekeztek minden négyzetcentimétert kihasználni és kiszínezni Knowing the Japanese comic and visual culture, the designers tried to use every square centimeter and color

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

The Hungarian Pavilion: A Deliberate Meeting of Tradition and Technology A series of bold and daring ideas is Graphasel's creative concept for Osaka

We [Graphasel = graphic + Azazel] are a studio for the design of brands and communications.

We take your idea and turn it into a quality brand with emotional impact. Together with our clients we build brands from the birth of the idea to the finished visual product. Brand design, brand strategy, communication design on all platforms" – this is the credo of Graphasel, responsible for the creative concept of the Hungarian Pavilion in Osaka, according to the studio's website. We asked the studio's two founders and artistic directors, László ÖRDÖGH and Dávid DROZSNYIK, about some of the more exciting details of the design process. To begin with, the idea of giving a song as a present is an unusual one.

1 1 1

Text by Péter SZIRA Architectural photograph by György PALKÓ

dávid drozsnyik: It seems simple, but – and this is what we really appreciated about this project – we were finally able to design a form for the content. lászló ördögh: Let's go back to the beginning. Nowadays, world expositions tend to have a central theme.

Osaka – and Japan – focused on concerns about the future of societies.

How to save a balanced, happy world for future generations when we are faced with AI, robotics and the totalitarianism of the digital world? Will we be able to use these technologies to keep our world sustainable? This was the message that the Hungarian pavilion had to follow. dd: In addition, there was the very rational need to find some similarities or parallels between the cultures of the two nations, because 70-80% of the 28 million or so visitors will certainly be Japanese. lö: Maybe we have something that will be familiar to them, or something that they will be able to relate to more easily. We first had a look at what the most

1 1 1

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

successful pavilions have been in recent years, what the latest exhibition trends are, and came up with the idea of something experiential as a gift. And the most direct way to get people to notice you is through the emotions. dd: For a long time we have been experimenting with the simplest possible language to communicate. Teaching guests a phrase, a word – I love you, cheers, etc. – that all tourists try to master. The only thing that was left of this idea was the principle behind it: the gift. In the process of dissecting the layers of linguistic expression, the economy of natural imagery came to mind as a recurring motif for almost everyone.

From there, it was only a small step to find the two genres that best express this condensation: the traditional form of lyrics and music, the folk song. lö: So we ended up with folk songs. Some of our folk songs start with strong images of nature: the spring wind is blowing water, I've been sunning myself by the forest, the wind is blowing from the Danube, and so on. And this connection with nature and unconditional respect for it is one of the leitmotifs of the Expo.

The focus on wildlife has certainly not been spared.

1 1 1

dd: There's a forest of contemplation or silence in the central square of the island, and then it really clicked. Let the gift be something familiar and identifiable to them, something that

is not alien to the Japanese because of the spread of the Kodály method. Singing. An early but very effective form of communication for the traditionalist, who appreciates all forms of life and feeds on nature, is the folk song. lö: This project involved many co-creators – concept, visual identity, architecture, clothing, gastronomy, commerce, market research, etc. – and an inspiring central theme was created. – And through a long collaborative process, an inspiring central theme was created that everyone could relate to in a flexible and seamless way. dd: The message of the Hungarian pavilion is clear: preserving cultural roots is a priority for a sustainable future.

The Japanese don't need to be told this. lö: I would like to add a thought that goes back to the experience. The latest trend in museums and exhibitions is to create instant interest, to sweep visitors off their feet in the blink of an eye, in other words to make the exhibition a lightning experience. The Duomo show

is a perfect example of this, which is hardly surprising given that the founder of the world-famous Recirquel company, choreographer Bence Vági, is very much at home here.

A hazai vállalkozások a Magyar Pavilon második emeletén kialakított közösségi térben mutathatják be termékeiket, szolgáltatásaikat és adhatnak tájékoztatást az érdeklődőknek exportcéljaikról Hungarian companies can present their products and services and inform visitors about their export goals in a common area on the second floor of the Hungarian Pavilion

dd: The show tries to appeal to all the senses in a contemporary way. Tradition reinterpreted in the most modern way. In Japan it is very, very natural.

For example, we found an art university that offered robotics and calligraphy together as an elective for students.

Although there is a huge contrast, they fit together perfectly. lö: Imagine that at home. Do you go to folk dance classes at the Hungarian House? Then, my friend, you are very old school. But that's what's so exciting about Japan: this amazing coexistence of tradition and technology.

How is this reflected in the concept of the Hungarian Pavilion? dd: As usual, we Hungarians have chosen the hard way, but there is nothing more powerful and personal than a live performance. Moreover, the spectator is on the stage, within arm's reach of the performer. The power of the moment is so atmospheric that, in my opinion, the audience will be under its spell. lö: Our idea is that the visitor should take the song, the melody or simply the atmosphere and the experience as a spiritual gift. That's what Hungary offers, its folk songs, which contain our joys and sorrows, because we love our heritage. dd: Our motto is a quote from Kodály: "The Hungarian folk song is the mirror of the whole Hungarian soul (...) in it we can all get to know ourselves, and from it others can get to know us."

Who is the target audience? lö: We expect small families and couples, based on the experience of our senior diplomats in Osaka. And as there will be a lot of elderly people visiting the exhibition, the architects had to adapt to this: barriers and accessibility were required by local regulations everywhere. The staircase, for example, was twice as large as the ZDA had envisaged. To put it eloquently, the design was like playing football in the woods. Fulfilling all the existing criteria. Sometimes all the designers had to make quite radical changes.

dd: We had to cater for a very broad spectrum of the public in the exhibition with works that were exciting and that could be self-portrayed.

1 1 1

lö: But we also had to make some unforeseen changes. To mention just one, the enlarged staircase gave us the opportunity to place content on the walls about Hungary's pride, promoting tourism or education. Being aware of the Japanese comic and visual culture, we tried to use every square centimetre and colour them. dd: Our two hosts, Miska and Mariska, were born largely in response to the Japanese people's age-long fascination with the world of cartoons. lö: The need for a visual experience – combined with a reinforcement of the country's image – is met by a four-metre screen in the corridor leading out of the ever-changing dome, on which we show a self-produced film about the country's landscape and built heritage. In the film, a white-dressed girl in performance takes us through Hungary, borrowing the perspective of Caspar David Friedrich's The Wanderer.

The image film was produced by Olivér Lehel, director, Miklós Csorba and Gábor May, producers. dd: The Osaka Expo is the first world exhibition that can be visited virtually through an app. I would perhaps compare it to a video game, where your avatar is given various tasks – or can take part in a quiz game – for which there is a reward upon completion. Our programme is both educational and entertaining, for example you can collect different Hungarian inventions. You can even take a tour of the pavilion, even with VR glasses. You can listen to different versions of folk songs.

The video also includes some of Budapest's most beautiful sights and attractions. lö: We also made a performance video, which is actually due to the 21 folk singers who will be working in Osaka for six months: 21 different voices, recorded in studio conditions and floating on top of each other. dd: The merchandising is also in line with the basic concept: for example, there will be a lot of special things available: musical postcards, a music box that plays the well known Wind Sprong/Tavaszi szél-song, but the most original is a children's booklet with 16 Hungarian folk songs, all set to music, with pictograms to help you sing along. There are free translations of the lyrics in Japanese and English, and a QR code for the songs' performance by a Hungarian children's choir. lö: One of the main criteria for the selection was that the song should start with a natural image – Süss fel, Nap... is the first – which also reinforces the Hungarian concept.

Would it be possible to evoke or bring back traditions, the Hungarian folk spirit from memory or museum rooms? dd: Today we cannot go to a spinning wheel, but the past, even if deeply buried, is still with us. Sharing music, dancing or singing can be fascinating. You just have to be able to decide that it would be good to be a part of it, and there is nothing to be shy about. lö: Whether we like it or not, we need to look more often at our own stereotypes, aversions and entrenchments, and if we could somehow approach this heritage differently, then very fresh initiatives could come out of it, even at home.

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok A Magyar Pavilon műsoráról

1 1 1

Az útvonal állomásai – a mező, az éjszakai erdő, a bolyongó, az installációk stb. – felkészítenek a katarzisra, ami a dómban, a stilizált tisztáson, a csillagos ég alatt megpihenve következhet be

1 1 1

The stops along the route – the field, the night forest, the wanderer, the installations, etc. – prepare you for the catharsis that can come from resting in the dome, in the stylized clearing, under the starry sky.

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

1 1 1

Ezer csillag ragyogása nézett

Az installáció terét több százezer apró fénypont világítja be

1 1 1

The installation space is illuminated by hundreds of thousands of tiny points of light

Fúdd el, jó szél, fúdd el / Hosszú útnak porát

A dómba álmodott művészeti produkció nem egy klasszikus értelemben vett koreográfia alapján zajló műsor, hanem egy immerzív installáció, amelynek középpontjában a magyar népdal áll. A Recirquel társulat célja kapcsot találni a két kultúra – a magyar és a japán – között. Egy ilyen egyértelmű, azonosítható kapcsolódási pontot a pentaton dallamvilágban találták meg, amely mind az ázsiai, mind a magyar zenei hagyományokban előfordul. Ezért került a magyar népdal az installáció középpontjába. Az installáció terét több százezer apró fénypont világítja be, a fények mozgása révén egy univerzális atmoszféra alakul ki. Amikor a látogatók belépnek az immerzív dóm belsejébe, úgy érezhetik, mintha az univerzum minden pontjáról a magyar népdal hangja, és ezzel együtt a magyarság lényege kerülne fókuszba.

A társulat távol-keleti tapasztalatairól Vági Bence koreográfus, a Recirquel alapítója rendkívül pozitív élményekről tud beszámolni. „Legutóbb Dél-Koreában járt a Recirquel társulat, ahol azt tapasztaltuk, hogy a közönség rendkívül fogékony a művészetre, különösen az olyan kifinomult esztétikájú munkákra, amelyekben a technológiai és a művészi réteg kéz a kézben jár. Az immerzív élmény, azaz, amikor a néző belemerül a művészet valóságába, kifejezetten jól működik ezen a kulturális terepen. Úgy gondoljuk, ez a megközelítés Japánban is hasonlóan erős hatással bír majd.”

Szcenika • 72db lámpatestből álló intelligens világítási rendszer • 24db automatizált lineáris lámpamozgató torony • redundáns SACN alapú fényvezérlés • 1db 4m átmérőjű forgószínpad • L'Acoustics Syva hangrendszer • DANTE alapú audio vezérlés • 700 négyzetméteres egyedileg gyártott, kéziszerszámokkal lyukasztott díszlet-ponyva

Az oszakai Magyar Pavilonban létrehozott előadás abban az értelemben nem egy hagyományos műsor, hogy a népdal kiválasztása lett a produkció kiindulópontja. Az intenzív népdalkutatási folyamattal az volt a koreográfus célja, hogy a Kárpát-medencében fellelhető és ismert népdalok legautentikusabb, legőszintébb formáit találják meg.

– „Amikor ezek a változatok összeálltak, erre építettük Szirtes Edina »Mókus« zenei világát, amely filmzeneszerű hangulatokkal emeli ki a népdalt. A népzenei rész kidolgozásában Pál István »Szalonna« működött közre, akinek segítségével a dal autentikus és mélyen gyökerező formában kerülhetett az installáció középpontjába” – idézi fel a munkafolyamatot Vági Bence. – „A számomra legkülönlegesebb élmény az volt, hogy 21 kivételes tehetségű népdalénekesnővel dolgozhattam együtt. Az ő különböző karaktereik, személyiségük, és ahogyan a saját interpretációjukban megszólaltatták a népdalokat, lenyűgöző volt. Úgy érzem, ennél szebben nem is lehetne bemutatni a magyar identitást: olyan autentikus és tiszta formában jelennek meg ezek a dallamok, hogy minden bizonnyal mélyen megérintik majd a japán közönséget.”

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

A népdal mint varázslat Zenész, tanár, népzenegyűjtő: a Magyar Pavilon zenei koncepciójának megalkotója, Pál István „Szalonna”

Milyen feladattal bízta meg az expóiroda az oszakai Magyar Pavilon műsorával kapcsolatban?

Amikor véglegessé vált, hogy a magyar népdal lesz a pavilonunk tematikája, felkértek egy olyan népdal-variáció összeállítására, amelynek segítségével a látogatók eljuthatnak magához a tiszta forráshoz, az autentikus népdalhoz. Nem árt elégszer hangsúlyozni, hogy dalaink jó része a keleti rokonságban gyökerezik, onnan hoztuk magunkkal, ám évszázadok során tovább gazdagodott más vidékek anyagával, amelyek szervesen beépültek a kultúránkba.

Miért a Tavaszi szél… kezdetű dalt választotta?

Mivel közismert, és megejtő szépségű. Fontos volt számomra továbbá, hogy azt is bemutassuk, hogy a magyar népdal változatokban él, ennek a dalnak pedig vannak kevésbé ismert variációi is. Így a hétperces műsor során a közönség megismerkedik a dal Veress Sándor által 1930-ban, a moldvai csángók között leírt változatával, valamint a legizgalmasabb mezőségi és kalotaszegi variációjával is. Mivel többnyire a távol-keleti régiókból érkeznek a látogatók, reményeink szerint ők is ráismernek majd bizonyos kapcsolódásokra a saját népdalaikkal a hangsor, a ritmika vagy a dallamvariációk segítségével. Megerősített a döntésben az a közismert tény is, hogy Japánban a Kodály-módszer nemcsak, hogy ismert, nagyon népszerű is, ezért a Kodály által is alkalmazott szolmizációs kézjelekkel is megismerkednek a műsor résztvevői, és magát a dallamot is eldúdolják az énekesnővel. Vagy akár ők is bekapcsolódnak az éneklésbe, amelynek során magukkal vihetnek emlékbe egy népdalt.

A műsor csak vokális előadásból áll?

1 1 1

Nem, dehogy, van egy zenei alap, amelyhez a népdalokat én választottam ki, Szirtes Edina »Mókus« pedig egy modern hangzásvilágba helyezte azt az autentikus népzene-összeállítást, amelyet a zenekarommal eljátszottunk. Edina – Bartók és Kodály rajongójaként – arra törekedett, hogy az eredeti hangzások is mindig felbukkanjanak a zenei szövetben, olyan minőségben, ahova Kodály és Bartók emelte a magyar népdalt.

Kik vettek részt még a közös munkában?

Szirtes Edina hozta a klasszikus zenében jártas barátait, én pedig az Állami Népi Együttesből kértem fel a zenésztársaimat a zenei alap felvételére.

Ön nemcsak zenekarvezető, zenetanár, emellett rendszeresen keresi a még ismeretlen forrásokat is. Mely területekről gyűjt anyagokat? Értelemszerűen Kárpátalján, otthon kezdtem el ezt még édesapámmal és a nagy elődökkel, Halmos Bélával, Vavrinecz Andrással. Vonószenészként igyekeztem még aktív muzsikusokkal találkozni, akiktől tanulni és gyűjteni tudtam. Láttam, hogy ők hogyan varázsolják elő azokat a dallamokat, amiket talán már évtizedek óta nem is énekeltek. Felvidéktől Erdélyországon át egészen moldvai csángókig jutottam el a gyűjtés során. Akkor tapasztaltam meg, hogy a zene mellett az előadó személyes története is rendkívül fontos része gyűjtésnek.

Mit gondol, megőrizhető, továbbadható ez a hagyomány?

Hiteles tolmácsolókra van szükség, akkor tapasztalataim szerint el lehet jutni még a fiatalokig is. Én a tanítás vagy a fellépések során is azt tartom a legfontosabbnak, hogy elsősorban azt mutassam meg a fiataloknak, hogy milyen jó mulatság a közös tánc, a muzsika, az ének. Hogy milyen fantasztikus közösséget lehet formálni általuk. Nem véletlenül hangsúlyozta Kodály, hogy az együtt éneklés a közösség megtartásának egyik nélkülözhetetlen eszköze. Az emberi kapcsolatoknak a digitális korban különösen fontos szerep jut, akkor is, ha erről időnként hajlamosan vagyunk elfeledkezni.

Kapott-e már visszajelzéseket?

Hogyne! Főleg a japán barátaimtól, akik azonnal rámírtak, amikor kijöttek a pavilonból. És éppen a zenei kultúrák kapcsolódásának széttéphetetlenségét erősítették meg ezek az üzenetek.

Büszke vagyok erre a munkára, amit Edinával, a zenésztársaimmal és főképp a Vági Bence vezette Recirquel-társulattal alkottunk meg. A műsor a népzenét és a népdalt egy igazi varázsvilágba emelte. Egy gyönyörű utazás az a hét perc, amely alatt több ezer kilométert és jó pár évszázadot is bejár a hallgató.

Szemnek, szájnak ingere A Miska Kitchen&Bar az oszakai Magyar Pavilonban

A Miska Kitchen&Bar étlapján a hagyományos magyar ízek és ételek megismertetésére helyezték a hangsúlyt The menu at Miska Kitchen&Bar focuses on traditional Hungarian flavours and dishes

Csapody Balázs étteremtulajdonos, a Magyar Pavilon gasztronómiai koncepciójának felelőse szerencsésnek mondja magát, amennyiben a hobbija egyben a szakmája és a hivatása is.

Amikor utazik, sokkal hamarabb foglal asztalt éttermekben, mint szállást vagy repülőjegyet. A világ gasztrokultúrájának feltérképezése során igen nagy hatást tettek rá a kelet-ázsiai éttermek, ezen belül is a japán vendéglátás egészen különleges világa.

Nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy most az ő vezetésével ismertetheti meg az oszakai világkiállítás vendégeivel a magyar konyha- és borkultúra világát. Csapody Balázs, a Pannon Gasztronómiai Akadémia elnökeként oroszlánrészt vállalt az intézmény keretein belül egy oktatási csomag létrehozásában, amelyet a vendéglátó szakma fejlesztésére dolgoztak ki. Fia, dr. Csapody Bence pedig a Budapesti Corvinus Egyetem Turizmus Tanszékének oktatója.

1 1 1

A magyar gasztronómia gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, és sokkal izgalmasabb, változatosabb, mint azt a hazai étlapok alapján a vendégek gondolnák – vallja a híres balatonszemesi Kistücsök étterem alapító tulajdonosa. Ebből a csodavilágból szeretne felvillantani egy szeletet a Miska Kitchen&Bar az

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

A bolyongó térbe tervezett absztrakt műalkotások is a látogatók felkészítését szolgálják a dóm műsorának befogadására

Oszakába látogató vendégeknek, abban a városban, amely az országon belül vitathatatlanul a japán gasztronómia fővárosa.

Abstract artworks designed for the wandering space are also to prepare visitors for the Dome's program

– Milyen szezonális növényeket, gyümölcsöket ettünk? Milyen haszonállatokat tartottunk? Ezekből milyen hagyományos népi ételeket készítettek el a felmenőink – magyarázza Csapody Balázs. – Mindezt olyan tálalásban, hogy a szemet is gyönyörködtesse. Ha már a kultúránk esszenciájával is megismerkedett a vendég, akkor a konyhánk kínálatával is fel tudjon töltődni.

Csapody Balázs a pavilon tervezésének az első pillanatától részt vett a koncepció kialakításában, ez nagyon sokat segített a gasztronómiai kínálat kialakításában, amely – igazodva az építészeti és a kulturális elképzeléshez – azt kívánja megmutatni, mit ad az étkezéskultúránkhoz egy vidéki porta.

Nemcsak az ételek követik a magyar hagyományokat, de a tálalás is ehhez igazodik: kést, villát kapnak a vendégek. Ami pedig az alapanyagokat illeti, csak a helyben nem beszerezhető hozzávalók érkeznek Magyarországról. „A beszerzési források megtalálása elég hosszú időt vett igénybe, amire

csak rápakolt a kötelező közbeszerzési eljárások lefolytatása.” Helyismeret hiányában a magyar nagykövetség séfje segítette információkkal a csapatot, és ami talán még fontosabb, az alapanyagok kóstolásának szokásaiba is bevezette Vidák Zoltán séfet és helyetteseit.

Az oszakai expó magyar szervezői szerint nagyon jó csapatot sikerült a Miska Kitchen&Bar működtetéséhez megnyerni. Nem csupán szakmailag, de mentálisan is fel kellett készíteni a személyzetet a hat hónapos távollétre. „Olyan kollégákat választottunk, akik kíváncsiak voltak a japán gasztronómiára is, hiszen az oszakai magyar jelenlétet egy hos�szú távú célként fogalmaztuk meg. Ezek a kollégák olyan tapasztalatokra tesznek majd szert ez idő alatt, amivel a hazai vendéglátás is garantáltan gazdagodni fog.” A munkatársak egy több hónapos tanfolyamon vettek részt, hogy egyiküknek se legyen idegen a helyi kultúra. Még egy alapfokú japán nyelvtanfolyamot is szerveztek.

– Fontos kiemelni, hogy a vendéglátás, egy étterem protokollja ott teljesen más, mint itthon – magyarázza Csapody Balázs. – Mások az adagok, a köszönés, a búcsúzás. Azonnal fel kell ismerni a hihetetlenül fontos tradicionális vendégprotokollt. Ezek apróságnak tűnhetnek, viszont egy rossz mondattal tönkre lehet tenni az elvárt vendégélményt. Szeretném, ha Vidák Zoltán minél többször ki tudna menni a vendégekhez, illetőleg tervezzük, hogy sok étteremtulajdonost vagy sommelier-t meghívunk a térségből, akiknek bemutathatjuk a magyar ételek és borok párosítását, valamit egy további érdekességet, mégpedig a fröccsöt.

A Miska borbár a régi magyar fajták bemutatását helyezi a középpontba, ezen belül is a tokaji történelmi borvidék csúcsborát, a Tokaji Aszút szeretné megismertetni és népszerűsíteni a japán, a koreai és a kínai vendégeknek, akikhez köztudomásúlag nagyon közel áll az aszú karaktere.

1 1 1

– Azt vallom, hogy amikor az ember egy ilyen kitüntető esemény, a mintegy 28 millió látogatót váró világkiállítás résztvevője lehet, akkor a legszebb arcát mutassa. Mi nem fine dininggal szeretnénk elkápráztatni a vendégeket, mert szerintem egy expónak nem ez a feladata, sokkal inkább a gyökereink bemutatása a cél. Azt szeretnénk megmutatni a vendégeknek, hogy miért érdemes Magyarországra jönni. És ahogy ez az elképzelés a zenében vagy az építészetben megjelent a pavilonban, ugyanezt szeretném elérni a gasztronómiában is.

1 1 1

A ruha is teszi a dolgát Bódis Boglárka divattervező a formaruhákról

Funkcionalitás, esztétika és design – ezek voltak Bódis Boglárka (Elysian Atelier), a tervezésére a formaruha-pályázat elnyerését követően felkért szakember fő szempontjai. Mivel különböző életkorú és alkatú emberek viselik a ruhákat, tartózkodni kellett a szélsőséges formáktól vagy szabásvonalaktól. Nagyon fontos szempont volt az is, hogy egy, a hazaitól nagyon eltérő klímában dolgoznak majd a munkatársak. Szem előtt kellett tartani a helyi öltözködéskultúrát, a szokásokat és a hagyományokat. „A Magyar Pavilon minden alkotója igyekezett a tudása legjavát adni ehhez a páratlan munkához. A tervezés folyamata rám rendkívül inspirálólag hatott. Nem csupán az épület tervezése, a műsor vagy a vendéglátás koncepciójának megalkotása során

akartunk történeteket mesélni. Az én személyes alkotói inspirációm, történetem is a népi hagyományokhoz vezetett vissza.

Megvizsgáltam, hogy a magyar népviseleteknél – tájegységtől függetlenül – melyek a mindenhol ismétlődő elemek, technikák, visszatérő ruhadarabok. Ilyen a fehér ing, az ingruha, a rétegek egymásra helyezése, a rakott szoknya, a virágmotívumok. Ezek az én kollekciómban is megjelennek, de már a 21. század emberének szemével nézve.”

A mintakollekció a ház arculati kézikönyvében megfogalmazott elemek – színek, formák, díszítő motívumok – felhasználásával, a fenntarthatóság elvárásainak megfelelően hazai műhelyekben és varrodákban készült el. „Szerettem volna valamit belecsempészni a japán kultúrából is – elevenítette fel a tervezés kezdeti szakaszát Bódis Boglárka. – A zen kertek gyönyörű koncentrikus köreit idézik meg a kollekción látható virágszirmok finom vonalai, valamint ilyen helyi sajátosság a japán öltözködéskultúrára jellemző átlapolós záródási technika. A többi kreatív szakemberhez hasonlóan én itt tudtam utalni valamelyest az összekapcsolódó magyar és a japán gyökerek azonosságaira.”

A formaruhák a magyar népviseletek – tájegységtől függetlenül – mindenhol ismétlődő elemeiből, technikáiból, visszatérő darabjaiból merítenek The formal costumes are based on elements, techniques and recurring parts of Hungarian folk costumes, regardless of the region: The Dress Does the Job

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Stars, Stars, Shine Bright About the Hungarian Pavilion Program

1 1 1

1 1 1

A Thousand Stars Shining Blow away, good wind, blow away / The dust of a long journey

The artistic production that has been conceived for the central dome is not a show based on classical choreography, but an ever-changing installation with the Hungarian folk song at the center of it. The aim of the Recirquel company is the creation of a link between the two cultures – Hungarian and Japanese. Such a clear, identifiable link was found in the pentatonic melodic world, which can be found in both Asian and Hungarian musical traditions. This is why the Hungarian folk song was chosen as the focus of the installation. Hundreds of thousands of tiny points of lightning illuminate this space and create an ambience of universality. When visitors enter the interior of the dome, they feel as if the sound of the Hungarian folk song, and thus the essence of being Hungarian, comes from every corner of the universe.

Choreographer Bence Vági, the founder of the company, tells us about his extremely positive experiences in the Far East.

"Recently, the Recirquel company visited South Korea, where we found that the audience is extremely receptive to art, especially to works with a sophisticated aesthetic, where the technological and artistic layers go hand in hand. In this cultural arena, the immersive experience, where the viewer is immersed in the reality of the art, works particularly well. Our belief is that this approach will have a similar effect in Japan.”

21 kivételes tehetségű, különböző karakterű és személyiségű népdalénekesnő egyedi interpretációjában szólalnak meg a népdalok 21 folk singers with exceptional talent, different characters and personalities perform folk songs in their unique interpretations

The performance created at the Hungarian Pavilion in Osaka is not a traditional show in the sense that the starting point was the selection of folk songs. Through an intensive process of researching folk songs, the choreographer's aim was to find the most authentic and honest forms of folk songs found and known in the Carpathian Basin.

“Once these versions had been compiled, the musical world of Edina "Mókus" Szirtes was built on top of them, highlighting the folk song with an atmosphere similar to a film score”, Bence Vági recalls the process of working on the folk music part with the help of István Pál "Szalonna", who helped to bring the song to the center of the installation in an authentic and deeply rooted form. “The most special experience for me was getting to work with 21 exceptionally talented folksingers. Their different characters, their personalities and their own interpretation of the folk songs were fascinating. I feel that there is no better way to present the Hungarian identity: these songs are so authentic and pure that I am sure they will have a deep impact on the Japanese audience."

Scenics • Intelligent lighting system consisting of 72 automated luminaires • 24 pcs automated linear motion system for movinghead luminaires redundant SACN lighting network • 4m rotating stage • L'Acoustics SYVA audio system • Dante audio network control • 700sqm uniquely manufactured, handmade scenic drapes

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

The Folk Song as Magic Musician, teacher, folk music collector: the creator of the musical concept of the Hungarian Pavilion, István Pál "Szalonna"

What was the task given to you by the Expo Office for the program of the Hungarian Pavilion in Osaka?

When it was decided that Hungarian folk song would be the theme of our pavilion, we were asked to compile a folk song variation that would help visitors to reach the pure source of authentic folk song. It shouldn't be emphasized too often that many of our songs are rooted in our eastern roots, brought with us from there, but enriched over the centuries with material from other regions that have become an integral part of our culture.

Why did you choose the song "Spring Wind"?

Because it's well known and hauntingly beautiful. It was also important for me to show that Hungarian folk songs come in many variations, and that there are lesser-known versions of this song. In the seven-minute program, the audience will get to know the version of the song written by Sándor Veress in 1930 among the Moldavian Csángó. They will also hear the most exciting variations from the Mezőség region and Kalotaszeg.

Since most of the visitors come from the Far East, we hope that they will discover some connections with their own folk songs through the vocal line, rhythm or melodic variations. Since the Kodály method is not only well known but also very popular in Japan, the participants of the program will also learn the hand signs of solmization used by Kodály and hum the melody along with the singer.

Or they can join in the singing and take home a folk song as a souvenir.

Is the show just a vocal performance?

1 1 1

No, no, there is a musical basis, for which I chose the folk songs, and Edina "Mókus" Szirtes took the authentic folk music that my orchestra and I played

and gave it a modern sound. Edina, being a fan of Bartók and Kodály, always tried to ensure that the original sounds would always appear in the musical fabric, in the quality to which Kodály and Bartók elevated Hungarian folk songs.

Who else was involved in the collaboration?

Edina Szirtes brought her friends who were well versed in classical music, and I asked my colleagues in the State Folk Ensemble to record the musical basis.

You are not only an orchestra leader and music teacher, but you also regularly seek out unknown sources. From what areas do you collect material?

Of course, I started at home in Transcarpathia with my father and the great predecessors Béla Halmos and András Vavrinecz. As a string player, I tried to meet active musicians from whom I could learn and collect. I saw them conjure up melodies that had not been sung for decades. I collected from the Highlands, through Transylvania, to the Moldavian Csángó. It was then that I discovered that, in addition to the music, the personal story of the performer is an extremely important part of collecting.

Do you think this tradition can be preserved and passed on?

You need authentic performers, and then, in my experience, you can reach young people. When I teach or perform, I think the most important thing is to show young people how much fun it is to dance, make music and sing together. What a fantastic community they can form. It was not for nothing that Kodály emphasized that singing together is an essential means of keeping a community together. Human relationships are especially important in the digital age, even if we sometimes tend to forget it.

Did you get any feedback?

Of course I did! Especially from my Japanese friends, who texted me as soon as they came out of the pavilion. And it was those messages that confirmed the inextricable link between musical cultures. I am proud of the work that Edina and I, my fellow musicians and especially the Recirquel company led by Bence Vági have created. The show brought folk music and folk song into a real world of magic. It is a beautiful journey of seven minutes, during which the listener travels thousands of kilometers and several centuries.

1 1 1

For the Eye, for the Mouth Miska Kitchen&Bar in the Hungarian Pavilion in Osaka

Ami az alapanyagokat illeti: csak a helyben nem beszerezhető hozzávalók érkeznek Magyarországról

Restaurant owner Balázs Csapody, who is responsible for the gastronomic concept of the Hungarian Pavilion, considers himself lucky if his hobby is both his profession and his vocation. When he travels, he books a table in a restaurant long before he books accommodation or a plane ticket. He has been very impressed by East Asian restaurants, including the very special world of Japanese cuisine, as he has explored the world's gastronomic cultures. He considers it a great honour to be able to guide the guests of the World Expo in Osaka through the world of Hungarian cuisine and wine culture. As President of the Pannon Academy of Gastronomy, Balázs Csapody has played a key role in creating an educational package within the institution aimed at developing the catering profession. His son, Dr Bence Csapody, is a lecturer at the Department of Tourism at the Corvinus University of Budapest.

As for the ingredients, only those that are not available locally are imported from Hungary

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

Hungarian gastronomy has deep roots and is much more exciting and varied than Hungarian menus would have you believe, says the founder and owner of the famous Kistücsök Restaurant in Balatonszemes. Miska Kitchen&Bar would like to share some of this wonderland with guests visiting Osaka, the city that is arguably the country's capital of Japanese gastronomy.

Balázs Csapody has been involved in the concept from the very beginning of the pavilion's design. He has been instrumental in the development of the gastronomic concept, which, in line with the architectural and cultural vision, aims to show what a rural port can contribute to our food culture.

What seasonal plants and fruits did we eat? What livestock did we keep? What traditional folk dishes did our ancestors prepare from them," explains Balázs Csapody, "all served in a way that is pleasing to the eye. Once the guest has been introduced to the essence of our culture, he or she can be satisfied with the cuisine we offer".

Not only do the dishes follow Hungarian traditions, but the service is also adapted to them: guests are given knives and forks. As for the ingredients, only those that are not available locally are imported from Hungary. "It took a long time to find the sources, and then there were the obligatory public procurement procedures". In the absence of local knowledge, the chef from the Hungarian embassy helped the team with information and, perhaps more importantly, introduced chef Zoltán Vidák and his deputies to the customs of tasting the ingredients.

According to the Hungarian organisers of the Osaka Expo, they have put together a very good team to run Miska Kitchen&Bar. They had to prepare the staff not only on a professional level, but also mentally for the six months of absence.

"We chose colleagues who were also curious about Japanese gastronomy, as we had set the Hungarian presence in Osaka as a long-term goal. During this time, these colleagues will gain experience that is guaranteed to enrich the Hungarian catering industry. The employees have undergone several months of training to ensure that none of them are unfamiliar with the local culture. They even attended a basic Japanese language course.

"It is important to point out that the protocol of a restaurant there is completely different from that in Japan," explains Balázs Csapody. The incredibly important traditional guest protocol must be recognised immediately. These may seem like small things, but one wrong sentence can ruin the expected guest experience. I would like Zoltán Vidák to be able to go out as often as possible, and we are planning to invite many restaurant owners or sommeliers from the region to introduce them to the combination of Hungarian food and wine, as well as an additional curiosity, the "fröccs". The Miska Wine Bar focuses on presenting old Hungarian varieties, including the top wine of the historic Tokaj wine region, the "Tokjai Aszú", to Japanese, Korean and Chinese guests, who are known to be very close to the character of Aszú.

1 1 1

I think that when you're participating in something as prestigious as the World Expo, with more than 28 million visitors, you should try to look your best. We don't want to dazzle guests with fine dining, because I don't think that's what an Expo is about, but rather to showcase our roots. We want to show them why it is worth coming to Hungary. And just as this idea has appeared in the music or architecture of the pavilion, I would like to achieve the same in gastronomy.

The Dress Does the Job

1 1 1

Fashion designer Boglárka Bódis on formal wear

Functionality, aesthetics and design – these were the main criteria for Boglárka Bódis (Elysian Atelier), the designer who was in charge of the uniform design after the competition. Therefore, extreme shapes or cut lines had to be avoided. The fact that the staff would be working in a very different climate to their home country was also an important consideration. The local clothing culture, customs and traditions had to be taken into account.

"All the creators of the Hungarian Pavilion have tried to bring their best to this unique project. The design process has been extremely inspiring to me. We didn't just want to tell stories in the design of the building, the concept of the show or the catering. My personal creative inspiration and history also went back to folk traditions. I looked at the elements, techniques and recurring garments that can be found everywhere in Hungarian folk costumes, regardless of the region. Like the white shirt, the shirt dress, the layering, the pleated skirt, the floral motifs. These are also present in my collection, but seen through the eyes of a 21st century woman.”

Az immerzív dóm belsejében mintha az univerzum minden pontjáról a magyar népdal szólna a látogatóhoz Inside the Dome of Immersion, it is as if Hungarian folk songs address visitors from all corners of the universe

The sample collection is made in workshops and sewing rooms around the country. The elements of the house's design manual – colours, shapes, decorative motifs – are used in accordance with the principles of sustainability. "I wanted to bring in something from Japanese culture," says Boglárka Bódis, recalling the initial design phase. “The delicate lines of the collection's petals evoke the beautiful concentric circles of Zen gardens. They also evoke the local peculiarity of the interlocking closure technique that is typical of Japanese dressing culture. Like other creative people, I have been able to allude to the intertwining of Hungarian and Japanese roots.”

o s a k a e x p o 2 0 2 5 .

o s z a k a e x p o 2 0 2 5

Üzleti kapcsolatok

TÉMÁK április 25. – május 6.

Co-creating Cultures for the Future Week kultúra, művészet, sport, turizmus

május 15. – május 26.

The Future of Community and Mobility Week okosvárosok, technológia, mobilitás, kiberbiztonság

június 5. – június 16.

Necessities of Life: Food, Clothing and Shelter Week

1 1 1

Az Oszakai Világkiállítás egyedülálló lehetőséget kínál Magyarország számára az országimázs építésén túl gazdasági együttműködések kialakítására, kereskedelmi kapcsolatok fellendítésére, üzleti kapcsolatok előmozdítására, valamint diplomáciai kapcsolatok ápolására és erősítésére is. A Magyar Pavilonban a szervezők önálló területet biztosítanak az üzleti egyeztetések megszervezésére. Az üzleti találkozók, tárgyalások, workshopok, valamint szűk körű fogadások lebonyolítására egy igazán exkluzív és barátságos környezetben nyílik lehetőség. A 2. emeleten kialakított terület elsősorban hazai startup cégeknek, kis- és középvállalkozásoknak kíván lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra, üzleti kapcsolatok kialakítására. A fókuszáltabb megjelenés érdekében a szervezők az expó 6 hónapos időtartamát ún. „Tematikus Hetekre” osztották fel.

Várhatóan egy adott témához (pl. mezőgazdaság, egészségügy, város- és vidékfejlesztés, vízgazdálkodás stb.) kapcsolódó, a világ minden tájáról érkező üzleti és államigazgatási szereplők jelenléte elsősorban az adott tematikus hétre koncentrálódik majd. A hazai vállalkozásoknak is ezen tematikus hetek szerint érdemes időzíteniük a kiutazást.

tudatos fogyasztói magatartás, élelmiszeripari innovációk, okos mezőgazdaság, fenntartható divat június 20. – július 1.

Health and Well-being Week innovációk az egészségügyben, gyógyászati kutatások, betegségmegelőzés, jólét

július 17. – július 28.

Learning and Playing Week mesterséges intelligencia és technológiai újítások az oktatásban, játékos tanulás

augusztus 1. – augusztus 12.

Peace, Human Security and Dignity Week

szegénység, társadalmi egyenlőtlenség, női egyenjogúság, emberi jogok szeptember 17. – szeptember 28.

The Future of Earth and Biodiversity Week

klímaváltozás, dekarbonizáció, biodiverzitás, körkörös gazdaság, megújuló energia Október 2. – Október 12.

SDGs+Beyond Future Society for Life Week fenntartható fejlődési célok, a jövő társadalma

1 1 1

Business Contacts

THEMES 25 April – 6 May

Co-creating Cultures for the Future Week culture, arts, sport, tourism

15 May – 26 May

The Future of Community and Mobility Week

Smart cities, technology, mobility, cybersecurity 5 June – 16 June

Necessities of Life: Food, Clothing and Shelter Week

The Osaka World Expo is a unique opportunity for Hungary to build its image as a country, establish economic cooperation, boost trade relations, promote business contacts and foster and strengthen diplomatic relations. In the Hungarian Pavilion, the organizers will provide a separate area for business meetings. Business meetings, negotiations, workshops and small receptions will be held in a truly exclusive and friendly environment. The area on the 2nd floor will be mainly dedicated to Hungarian start-ups, small and medium-sized enterprises to introduce themselves and establish business contacts. For a more focused presence, the organizers have divided the 6-month duration of the Expo into so-called "Thematic Weeks". It is expected that the presence of business and government representatives from around the world related to a specific theme (e.g. agriculture, health, urban and rural development, water, etc.) will be concentrated mainly during the Thematic Weeks. Domestic companies should also plan their trips around these thematic weeks.

Fotó | Photo: PALKÓ György

Consumer awareness, food innovation, smart agriculture, sustainable fashion 20 June – 1 July

Health and Well-being Week Health innovation, medical research, disease prevention, well-being

17 July – 28 July

Learning and Playing Week

Artificial intelligence and technological innovations in education, playful learning 1 August – 12 August

Peace, Human Security and Dignity Week

Poverty, Social Inequality, Women's Equality, Human Rights 17 September – 28 September

The Future of Earth and Biodiversity Week

Climate change, decarbonisation, biodiversity, circular economy, renewable energy 2 October – 12 October

SDGs+Beyond Future Society for Life Week

Sustainable Development Goals, Future Society

o s a k a e x p o 2 0 2 5

STÁB | CREDITS: — — beruházó | investor: Nemzetgazdasági Minisztérium Ministry for National Economy NAGY Márton miniszter | Minister — — megrendelő | client: EXPO 2025 Magyarország Nonprofit Kft. EXPO 2025 Hungary Nonprofit Kft. — — generáltervező, építész tervező, kreatív koncepció | general designer, architectural designer, creative concept: ZDA-Zoboki Építésziroda ZDA-Zoboki Architects felelős tervező, vezető építész designer in charge, lead architect ZOBOKI Gábor DLA habil., egyetemi tanár professor

projekt vezető építész project lead architect SILVESTER Csaba

1. kreatív koncepció | creative concept: VÁGI Bence

konyhatechnológia kitchen technology: EKE László

2. tervezés | design: KONTRA Márk – Bolite Kft. | Bolite Ltd. – hang- és fénytechnika, automatika, szcenikai tervezés | Lighting, Audio, Automation and Scenic Design:

épületakusztika | building acoustics: Arató Akusztika Kft. | Arató Akusztika Ltd. ARATÓ Éva

3. műsor | production: gépészeti akusztika architectural acoustics: JÓZSA Gusztáv

alkotók | creators: VÁGI Bence – művészeti koncepció, rendező | Artistic concept, director PÁL István, SZIRTES Edina – zenei vezetők, zeneszerzők | Music directors, composers TERJÉK Gábor – hangmérnök | Sound engineer VLADÁR Tamás Gábor – díszlet koncepció | Set design concept DURKÓ Sámuel, LENZSÉR Attila, NAGY Bence – fénytervezés, programozás Lighting design, programming

ÖRDÖGH László – kreatív vezető (koncepció) | creative director (concept)

GRUBER Gergely – logisztika | Logistics

HAJAS Viola – belsőépítész (koncepció, bolyongó tér tervezés) | interior designer (concept, wandering space design)

NAGY Richárd – head rigger

EISENBERGER Réka – grafikus (bolyongó tér installációk) | graphic designer (wandering space installations)

PÁL Eszter – vezető énekes | Lead singer

BARTHA Zsófia, PÁL István – casting

—

Katti Zoób Divatház | Katti Zoób Fashion House – jelmez | Costumes

VIDA Zsófia – grafikus (bolyongó tér installációk) | graphic designer (installation of wandering space)

tartószerkezet | supporting structure: Terraplan' 97 Mérnökiroda Kft. Terraplan' 97 Engineering Office Ltd. PUSKÁS Balázs

DOBOS Csaba – grafikus (infografikák, tapéták) | graphic designer (infographics, wallpapers)

épületgépészet | civil engineering: Körös Consult Zrt. | Körös Consult Plc. GÁSPÁR Tibor, BÉRES Krisztián

PINTÉR János – grafikus (wayfinding ikonok, shop elemek) | graphic designer (direction sign icons, shop elements)

épületvillamosság | building services: Artvill Mérnöki Iroda Kft. Artvill Engineering Office Ltd. BALÁZS Judit

BEKE Mátyás – grafikus (Miska Kitchen & Bar arculat) | graphic designer (Miska Kitchen & Bar design) —

épületszerkezetek | building structures: FRT Raszter Építésziroda Kft. FRT Raszter Architectural Office Ltd. TAKÁCS Balázs

122

av technológia | av technology: KONTRA Márk

DROZSNYIK Dávid – művészeti vezető (koncepció) | art director (concept)

tájépítészet | landscape architecture: 4D Tájépítész Iroda Kft. 4D Landscape Architect Office Ltd. BALOGH Andrea, MAJOROS Csaba

teremakusztika | room acoustics: STUDIO DAP, Paris Federico CRUZ-BARNEY

kreatív koncepció és az immerzív élmény tervezője-rendezője | creative concept and designer-director of the immersion experience:

látványtervezés | visual design: The Greypixel Workshop Kft. The Greypixel Workshop Ltd. LIPKA József — — kreatív koncepció, belsőépítészet, grafikai megjelenés | creative concept, interior design, graphic design: GRAPHASEL DESIGN STUDIO

design vezető építész chief design director CSISZÉR András, design igazgató Design Director

építészek | architects: KISS Laura, CSERHÁTI Csinszka, FEKETE Ferenc, IVÁNYI Réka, REPPERT Béla, GYÖNGYÖSI Eszter, ZÖLLNER Zita, PELLER Dorottya, SALAMIN Fanni — társtervezők | co-designers:

színháztechnológia theatre technology: TOMPAI Zsuzsa

IPACS Szilvia – sminkmester | Make-up artist SÁRKÖZI Dóra – fodrász | Hairstylist HORVÁTH Zita – próbavezető | Rehearsal coach HOLP Nándor, SCHLECHT Aliz, VÁRNAGY Kristóf – kreatív produkciós munkatársak | Creative production assistants

—

NÉMETH Ágnes, SZABÓ Zsófia, VAGÁCS Szilvia – produkciós menedzserek Production managers GYŐRI Gergő – Produkciós asszisztens | Production assistant —

—

énekesnők | singers: ALBERT Anna Leona, BABINSZKI Virág Zsófia, BALOGH Marianna, BÁNKI Bettina, BAUER Krisztina, BENEDEK Lili, BERTALAN Flóra, CZEILINGER Izabella, ESZTERGOMI Katinka Róza, FARKAS Emese, KATÓ Lilla, KOÓS Réka, LAKY Eszter Flóra, OKOS Viola Éva, POPOVICS Emese, RUISZ Rebeka, SŐREGI Anna, SZÁNTÓ Dóra Viola, SZANYI Bettina, SZERENCSÉS Martina, ZOLNAI Sára — — formaruhák tervezője formal wear designer: BÓDIS Boglárka — — gasztronómiai koncepció gastronomy concept: CSAPODY Balázs — —

építészeti, beruházási, műszakiprojektmenedzsment (tervezéskivitelezés) | planning and design (design and construction): Novelment Kft. | Novelment Ltd. AMBRUS György, építőmérnök, ügyvezető igazgató | civil engineer, managing director munkatársak | contributors: KATONA-FÁBIÁN Viktória, okl. építészmérnök, építés beruházási szakértő, senior project manager | architect, construction investment expert, senior project manager műszaki felügyeleti mérnöki szolgáltatások | technical supervision engineering services: CONSULTANT Mérnöki Iroda Kft. CONSULTANT Mérnöki Iroda Ltd. PETŐ László, okl. építőmérnök, műszaki ellenőr, ügyvezető | civil engineer, technical inspector, managing director munkatársak | staff: PÁLI Sándor, épületvillamossági műszaki ellenőr, tanácsadó | technical inspector, building services, consultant KORDÉ Csaba, épületgépészeti műszaki ellenőr, tanácsadó | building services engineering technical inspector, consultant KOZMA Gyula, építési műszaki ellenőr, tanácsadó | Building Services Technical Inspector, Consultant — — fővállalkozó; tervezés, kivitelezés, műszaki karbantartás, bontás és területhelyreállítás | general contractor; design, construction, technical maintenance, demolition and site restoration: BAYER Construct Zrt. | BAYER Construct Plc. FARKAS Gábor építőmérnök, igazságügyi szakmérnök, a BAYER Construct és az oszakai projekt termelési igazgatója civil engineer, forensic engineer, production manager of BAYER Construct and Osaka project CSABA Bence építőmérnök, projektvezető civil engineer, project manager munkatársak | co-workers: ISKI Tamás tervezési üzletágvezető Head of Design Division VONAS Flórián nemzetközi kapcsolatokért felelős üzletágvezető | Business Unit Manager International Relations NEMES István pénzügyi igazgató Finance Director VÁRADY Gábor pénzügyi csoportvezető Finance Team Leader

fotó | photo: PALKÓ György

JUHÁSZ Henriett vállalkozási főmérnök Chief Engineer, Enterprise SOKALOPULOS Edina belsőépítész tervező Interior Designer Dr. HEGELSBERGER Zoltán jogi igazgató Legal Director SZÁNTÓ Kata jogtanácsos | legal adviser TÓTH Máté projektmérnök project engineer MADARAS Dániel tolmács | interpreter — japán partner: tervezés és mérnök felügyelet | japan partner design and engineering supervision: SO KIKAKU SEKKEI Co., Ltd.

—

Norihide YASUDA – ügyvezető igazgató Executive Managing Director Yoshio IMAGAWA – vezető tervező, kirendeltségvezető | Branch Manager Toshihira YUKIOKA – részlegvezető Section Manager japán partner: kivitelezés japan partner: construction: HASHIMOTOGUMI Co., Ltd. Masanori HASHIMOTO – elnök | CEO Tadashi SONE – projektvezető mérnök Project Manager (External Relations) Yuji TAMURA – projektvezető mérnök Project Manager (Procurement & Estimation) Tadafumi ASAMURA – építésvezető Site Manager Yasushi AKITA – főépítésvezető General Manager —

—

IMPRESSZUM | EDITORIAL STAFF: — — vezető szerkesztő | chief editor: SZIRA Péter — — szerkesztő | editors: MARTINKÓ József, PLESKOVICS Viola — — könyvterv | book design: FERENCZY László – lav.design — — szerzők | author: BÁN Dávid, GÁL Vilmos, HÁMORI Péter, IVANELLI Ella, KATONA-FÁBIÁN Viktória, REGÉNYI Lídia, SZIRA Péter — — építészeti fotó | architectural photography: Bayer Construct, PALKÓ György — — archív | archive: Galéria Lénia Alapítvány (Kádár György örököse); Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ; Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár — — portréfotó | portrait photography: Nemzetgazdasági Minisztérium, PALKÓ György, VÉGEL Dániel, VÉGH László — — fordító | translation: CSUHAI István — — képelőkészítés | image processing: Colorcom Média Kft. — — nyomda | printing house: EPC Nyomda/Elektroproduct Nyomdaipari Kft. — — felelős kiadó | publisher: MORVAI Zoltán (Vertigo Publishing Kft.) — — ISBN 978-615-82399-7-4 — — Budapest, 2025 — — A redakció külön köszönettel tartozik RITOÓK Pál osztályvezető főmuzeológusnak, TÓTH Enikő és MAGYARÓVÁRI Fanni muzeológusoknak (MÉM MDK), valamint OROSZ Diána gyűjteményi főosztályvezetőnek, VÖRÖS Éva főmuzeológusnak (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár), továbbá KÁDÁR Katalin grafikusnak (Galéria Lénia Alapítvány) nélkülözhetetlen támogatásukért.

Nem csekélyebb köszönet illeti KORONCZAI Barbara tolmácsot a japán partnerekkel elkészített interjúk során nyújtott pótolhatatlan közreműködéséért.

— — The editorial team would like to thank Pál RITOÓK, Head of Museology Department, chief museologist, Enikő TÓTH and Fanni MAGYARÓVÁRI, museologists (MÉM MDK), Diána OROSZ, Head of Collection Department, Éva VÖRÖS, Chief Museologist (Hungarian Agricultural Museum and Library) and Katalin KÁDÁR, graphic designer (Galéria Lénia Foundation) for their indispensable support.

Last but not least, we would like to thank Barbara KORONCZAI, translator, for her invaluable help during the interviews with our Japanese partners.

fotó | photo: PALKÓ György

melléklet

Vezető szerkesztő: Szira Péter Szerkesztők: Martinkó József, Pleskovics Viola

2025

Expo 2025 – Osaka