Issuu on Google+

MKE FEJÉR MEGYEI SZERVEZET TANULMÁNYÚT

2012. augusztus 3-4.

KASSA és környéke


Késmárk

Takács Tibor Felvidéki várak könyvében így ír róla: „Furcsa neve van. Semmi köze a késhez (a múlt században még Kézsmárknak írták), de a sajthoz annál több. Eredetileg Kasemarkt volt a neve, hiszen a várost a szászok alapították, s ez azt jelenti magyarul: Sajtpiac. … S aki itt járt és nem vásárolt legalább egy kis darab sajtot, szép mintásat, aminek ostyepka a neve, vagy aki nem kóstolta meg a nagyon finom fonott sajtot, az nem is tudja, hogy milyen kitűnő a késmárki juhsajt.” Poprád-folyó partján, közel Poprád városához, a Szepesi-medence

szélén

felépült

Késmárk,

mögötte az egekbe nyúló Magas-Tátra hófehér csúcsaival a Felvidék legfestőibb városai közé tartozik.

A

Tátra

gyöngyszemének

is

nevezhetjük. Neve (ejtése Kézsmárk) egyesek szerint

a

német

"sajtpiac"(Kasemarkt,

Caseoforum) szóból ered, amelyet 1348-ban oklevelek is említenek. Mások szerint Tirolból is érkeztek telepesek és egyik tájegységük, az Eismark: Jég-határőrvidék nevet hozták magukkal... és vannak akik a Kaisermark – császári határőrvidék szóból származtatják, miszerint a Habsburgok I. Ferdinánd óta szerették volna a várost császárvárosnak feltüntetni, mintha a várost kegyben akarták volna részesíteni, ezért "Caesareforum, Keysersmarh"-nak nevezték. Területe már a késő kőkorban lakott volt. A települést először 1251-ben említik, IV. Béla ekkor telepített ide német telepeseket. A históriás könyvekben „szászoknak” említett új lakosság jól értett a kereskedelemhez, a bányászathoz, szorgalmas kézművesiparukkal a kezdetleges településből rövidesen fejlett várost alakítottak ki. Késmárk 1269-ben városi jogot kapott és a 13–14. században sorra kapta szabadalmait és kiváltságait. 1440-ben a Szapolyai családé, majd 1583-tól a Thököly családé lett és csak Nagy Lajos király idejében, 1656-ban lett szabad királyi város. 1463-ban I. Mátyás szabadlevelet adományozott a városnak, amely megengedte pl.: az adómentességet, a lakosok szabadon építkezhettek, szerezhettek telkeket, börtönöket, erődöket, felállítsanak akasztófát,és a vétkeseket kivégezzék.


A város mindig több nemzetiségű volt. 1910-ben 6317 lakosából 3242 német, 1606 szlovák és 1314 magyar volt. A 17000 fős város mai lakói között is találunk szlovák, roma, cseh, lengyel, német, magyar, ruszín és ukrán nemzetiségűeket. Késmárktól

elválaszthatatlan

Thököly

Imre

személye. A Habsburgok elleni felkelés vezére, és a

vallásszabadság

védelmezője

Késmárkon

született, és a 20. század eleje óta a hamvai is itt nyugszanak az új evangélikus templomban. Az oktatás, kultúra és a folklór szintén nagy hagyományokkal rendelkezik. A városban tanult és alkotott több jelentős európai hírű író, művész és tudós. Az iskolát az első írásos emlék a XIV. században említi, az iskola a zenei, képzőművészeti és színházi élet kezdeteit érinti. Lőcse mellett Késmárk is jelentős szerepet játszott a szepesi kereskedelem és kézművesipar fejlődésében. A középkor óta európai hírnek örvendett a késmárki len- és kendervászonszövés (a szepesi gyolcs), és juhsajtkészítmény. Ma is van textilgyára, bútoripara, szeszgyára stb. A népi mesterségek hagyományán alapul a város egyik jelentős rendezvénye - az Európai Népi Mesterségek Bemutatója - amelyet 1991-től évente rendeznek meg július második hétvégéjén. Híres szülöttei pl: Thököly Imre (1657) erdélyi fejedelem, Frölich Dávid (1595) geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász, matematikus, Perliczi János Dániel (1705) orvos, polihisztor, Schulek Elemér (1893) kémikus, Görgey István (1825) honvéd százados, történetíró... stb.

Látnivalók, nevezetességek: A város több mint hétszáz éves léte az épületei stílusában is megnyilvánul, a legkülönfélébb építészeti stílusokat találunk: román, gótikus, reneszánsz és barokk stílust. A város különlegessége a főtér városrendészeti megoldása: villa alakú, középen a városházával és befejezve a várral. Késmárk egyben Szlovákia egyik jelentős történelmi emlékhelye, számos történelmi épülettel (vár, templomok, régi patrícius házak, stb.). Legrégebbi háza a főtér 11. szám alatt áll.


Evangélikus templomok

Egyik

meghatározó,

kiemelkedő

épülete

az

egymás

szomszédságában álló két evangélikus templom: - új evangélikus templom: a 19. század végén, 1896-ban épült egy osztrák műépítész, Theofil Hansen tervei alapján. A keleties hangulatú/hatást keltő élénk piros, vörös kupoláját jól látni a város körüli dombokról. Az épület

különböző

stílusjegyek - neoromán, mór, neoreneszánsz - ötvözésének eredménye. A templomban található a Thököly-mauzóleum, ahol az egykori kuruc vezér Törökországból hazahozott hamvait 1909-ben helyezték örök nyugalomra.

- evangélikus ótemplom – fatemplom („deszkatemplom”): Közép-Európában az 5 egyedüli megtartott fatemplom közé tartozik. 1690-1717 között építették, alakját az amszterdami Noorder Kerk-nél álló, egyenlő szárú görög keresztet formázó faház-templomáról mintázták. Mivel a hithű katolikus

Habsburg

császár

csak

fából

engedélyezett templomot a protestánsoknak, még vasszöget sem használhattak az építéséhez. A hagyomány szerint a svéd király hajóácsai szekercéikkel faragták meg a fatörzseket, még az ablaknyílások is kerekek, mint az egykori hajókon.

Később,

a

gyakori

tűzveszély

kivédésére, bevakolták a faépületet. Ez az egyedülálló

faépítmény

tiszafából

és

vörösfenyőből épült egyetlen fém alkatrész felhasználása nélkül. Kívül egyszerűbb, de belül színes, vibráló, bibliai témájú falfestmények, a mennyezetet gömbölyded felhőcskék díszítik. A fatemplom barokk jellegű belső tere is fából készült, különösen érdekes és értékes orgona 1719-ből, a hozzá tartozó fasípokkal. Az oltárt és a szószéket egy késmárki fafaragó (Johann Lerch) készítette, és egy színes keresztelőmedence is található 1690-ből. 2008-ban felkerült az UNESCO Világörökségi listájára.


Evangélikus líceum és könyvtára Eredete a 13. századra nyúlik vissza 16. századtól használták középiskolaként, a protestáns szász polgárok fiainak oktatására. 1787-1852 között líceumként működött (mai kifejezéssel egyfajta főiskolának tekinthető). A diákokat drákói szigorral fegyelmezték, ha megszegték az előírásokat, egyszemélyes cellába zárták őket, ahol csak állni lehetett. Az iskola legismertebb diákjai pl.: Thököly Imre, Kazinczy Ferenc, Görgey Artúr. Az épületben működő 150 000 kötettel rendelkező könyvtár, hihetetlenül gazdag gyűjtemény, ma is ez a legnagyobb iskolai könyvtár Szlovákiában. Gyűjteményével és terjedelmével Európa egyik legértékesebb könyvtárai közé tartozik. A könyvtárról szóló

első

feljegyzések

1600-ból

származnak. A gyűjtemény számos 15. századi (55 db) és 16. századi könyvritkasággal büszkélkedhet. Megtalálható a világ összes nyelvén és témában írt irodalom, mint a teológia, filozófia, történelem, szépirodalom, orvosi szakirodalom, pedagógia és a természettudományok. A nagy reformátorok Husz János és Kálvin János művei, egy latin-magyar szótár 1590-ből, régi horvát, cseh, román nyelvű könyvek. A II. világháború végén szovjet katonák teljesen tönkretették, utána mintegy 50 évig nem használták, a könyvek újrakatalogizálást a 90-es években kezdték el. Szent Kereszt templom A 15. század végén, 1498-ban épített római-katolikus Szent Kereszt templomnak 1998-ban a pápa a Basilica minor címet adományozta. A Szent Kereszt Bazilika gótikus és reneszánsz stílusú építmény belső falait gyönyörű freskók, színes üvegablakok díszítik. A kereszt Veit Stoss, a leghíresebb közép-európai gótikus

szobrász

alkotása.

A

szentélyeket

csillagboltozat fedi, berendezése gótikus és


reneszánsz, szárnyas főoltárán magyar szentek alakjai láthatók, híresen szép keresztelőmedencéje 1472-ből származik. Mellette található a reneszánsz harangláb, amely a legrégebbi és a legszebb az egész Szepességben. A templom közelében áll a harangtorony A felirat szerint 1586-ban épült, a pártázattal együtt 1591-ben készült el, építője a késmárki Materer Ulrich volt. „A pártázat félkörös lezárású, edukális olasz fokait voluta alakban hajlított delfinfigurák választják el egymástól. A torony vakárkádja aranyozott volt, ezért „aranytoronynak” is nevezték.

Régi városháza A késmárki várig elnyúló főtér

(Hlavné námestie) elején

található, a tér domináns épülete, amely a 1461-ben épült gótikus stílusban. Majd a 1515. évi tűzvész után a 16. században reneszánsz stílusban építették újjá. Később kiegészítették egy barokk „Tűztoronnyal”. A 18. század végén pedig klasszicista stílusban átépítették. Napjainkban látható formáját 1922-ben kapta, mikor ráépítették a második emeletet. Késmárki vár Egyedüli egészben megőrzött vár a Szepesség területén. Takács Tibor így ír róla: „Nem magasodik dombon, nem nő a város fölé, nem hatalmas, nem döbbenetes a látványa, inkább azt mondja a látogató, a nézelődő: milyen szép, milyen hangulatos, milyen emberi. Egy vár a városban.” A 15. században építették, a hagyomány szerint az 1190ben

épült

apácazárda

épületeinek

felhasználásával,

kibővítésével. 1348-ban keresztes lovagoké lett, 1441-ben a husziták foglalták el. Első írásbeli említése 1463-ból származik. Mátyás király Zápolyai Imrének adományozta, 1528-ban Laszky Jeromos családjáé lett. 1579-ben a Thököly Sebestyén gazdag kereskedő költözött be, előbb zálogul, majd 1583-tól örökbirtokul a Thököly családé lett és ők alakították ki a vár mai reneszánsz jellegét.


A négyszögletes kaputorony felett, amit a középkorban felvonóhíd ívelt át, napjainkig fennmaradt a márványtábla a következő latin nyelvű felirattal: "A legerősebb bástya az Úr neve 1628", ami a Thököly család által végrehajtott átépítés záró évszámát adja meg. A várudvarban található az eredetileg gótikus, majd barokk stílusban átépített várkápolna, amelyben a felvidék barokk szobrászat legszebb emlékei láthatók. Utolsó átalakítása 1658-ban történt, stukkóit itáliai mesterek alkották. Ekkoriban kapta a csavart oszlopokkal díszített oltárát, amelyen Szent István, Szent Gellért, Szent Imre és Szent László szobrai láthatók. A várkápolna alatti rész a Laszky és Thököly család sírboltját rejti magába. A vár történetéhez a lengyel hercegnő Lasky Beáta tragikus élettörténete fűződik. A Zöld tóhoz való kirándulás végett a haragos férje büntetésből a vártoronyba záratta, ahol zord körülmények között legalább hat évig börtönözte. (A kilátótorony ma a nyilvánosság számára megtekinthető.) 1703-ban a város megvásárolta, volt benne kaszárnya, raktár, műhímzőgyár is. 1741-ben és 1787ben a várossal együtt leégett, mely után épületeinek egy részét lebontották. 1931-ben múzeumot nyitottak benne. A múzeum egyik érdekessége: a Monarchia első röntgengépe 1897-ből.

Felhasznált és ajánlott irodalom Felvidéki városok. Budapest: Noran Kiadó, 2006 Horváth Tibor: Szlovákia. Budapest: Cartographia Kiadó, 2003 Lacika, Jan: Szlovákia. Pécs: Alexandra Kiadó, 2006. Ludwig Emil: Felvidéki műemlékkalauz. Budapest: Maecenas Kiadó, 2000 Sós Judit – Farkas Zoltán: Szlovákia útikönyv. Budapest: JEL-KÉP Bt., 2003 Szombathy Viktor – Németh Adél: Szlovákiai utazások. Budapest: Panoráma Kiadó, 2005 Takács Tibor: Felvidéki várak. Budapest: Zrínyi Kiadó, 1999 Vártúrák kalauza III. Vártúrák Csehszlovákiában és Romániában. Budapest: Sport Kiadó, 1983 Honlapok: http://jupiter.elte.hu/kesmark/kesmarktortenet.htm http://www.kezmarok.net/ http://www.kezmarok.sk http://www.kezmarok.com http://www.slovakia.travel http://www.ecavkk.sk


Kesmark lap