Issuu on Google+

A tartalombol: Várady Szabolcs:F. G. •259 Jeney Zoltán:„aere di cupo terror!... palpiti al cor!” In memoriam Géza Fodor •260 Kornis Mihály:A ravatalnál •262 Bacsó Béla:Fodor Gézára emlékezve •263 Kántor Péter:A la recherche des belles vacances •264 Esterházy Péter:Zsugorodik •265 Nagy András:Tél és késô nyár •266 Lakatos Mária:Próbaidô •271 Závada Pál:G. szemecsillogása •276 Békés Pál:A terasz •281 Kis János:A mûvészet utópikus küldetése. Fodor Gézáról •284 Zsámbéki Gábor:Fodor Géza keresése •296 Zsámbéki Gábor:Fodor Géza keresése •296 Máté Gábor:E-mailek •298 Trencsényi Katalin:„...aprólékos, csöndes elôadások”. •305 Litvai Nelli:Egyetlen barátom •317 Radnóti Sándor:F. G. színházi küldetése •321 Beszélgetés Fodor Gézával

I M L HO XXI évfoljam 2 szám

Szerkeszti: Réz Pál (fôszerkesztô)

Radnóti Sándor (bírálat)

Várady Szabolcs (vers)

Závada Pál (széppróza)

Fodor Géza , Szalai Júlia, Voszka Éva

Szerkesztôbizottság: Bodor Ádám Dávidházi Péter, Kocsis Zoltán, Lator László Ludassy Mária, Nádasdy Ádám Tördelôszerkesztô: Környei Anikó A szöveget gondozta: Zsarnay Erzsébet Spiró György:Géza •331 Két levél (Közzéteszi Réz Pál)•336 Fodor Géza:To the Happy Few? •342 Kocsis Zoltán:Levél a túlvilágra •343 Wilheim András:F. G. •348 Peskó Zoltán:Fodor Géza dimenziói •359 Dalos Anna:Recenzió helyett. Fodor Gézára emlékezve •362 Csengery Kristóf:Oresztész és Alfonzó világszínháza. Emlékmozaik Fodor Gézáról •366 Ács János:Opera-kaland •370 Békés András:A kritika becsülete •373 Kertész Iván:Fodor Géza és közös szerelmünk, az opera •377 Ludassy Mária:Két Sarastro, avagy a felvilágosodás despotizmusától a felvilágosult despotáig •380 Heller Ágnes:A reménytelenség mestermûve •385 Vajda Mihály:Mozart a változó világban •390 Erdélyi Ágnes:Adósságok •398 Gáspár Zsuzsa:„A színház, az kérem...” •400 Komlós Katalin:Mozaikok •402 Wierdl Eszter:Fodor Géza emlékére •403 Végh Dániel:Hányast kaptál Fodoron? •404 Papp Márta:Egy rádiós zenei szerkesztô esete Fodor Gézával •405 Darvasi László:Hogyan kellene meghalni? •415 Sztrókay Kálmán:A sírnál •419

a

a a A h h h

1

e

e

i


F. G.

Várady Szabolcs

A Modern Pimpernelben Leslie Howard: az egyetemen, elôször, ’65-ben ilyennek láttalak. Aztán feltûnt, hogy úgy tartod karod, mintha egy köteg láthatatlan könyvet vinnél hónod alatt. Amin túladtál, mert sehogy se fért már, egytôl egyig megvetted újra késôbb vagy inkább hamarabb. A szobád: dzsungel. Könyv- és lemezerdô. Ritkán beszélünk. Társak, nem munkatársak, és te a munka vagy. Két hét a nyár. Ülünk a teraszon. Éjfél is elmúlt. Dideregni kezd, aki marad. Korán indultál mindenhova mindig. Én azt hittem, még rengeteg idônk van. Neked lett igazad. „Elvesztettem életem tanúját, ezután hanyagabbul fogok élni” (Plinius, a fiatalabb). Milyen szép! De nem mondhatom utána. Én a szemedbôl olvastam ki, eddig, hogy életem hanyag. Nem szóltál. Halálod rám kiabál: Javulj meg! Nyitott kapu az élô. A halott: rám kattanó lakat. Ne keressem – ezt mondod? – kulcsodat

2


Kornis Mihály

A RAVATANÁL

Barátaim, egy igaz és rendíthetetlenül köznapi tudás feldolgozhatatlan becsületes embert temetek, temetünk. volt, bevehetetlen, Olyan voltmegemészthetetlen. ô, amilyennek kisgyermekNem szeretett ként szeretnénk, álmodjuk a barátunkat: Dosztojevszkijt komoly, tiszta, állhatatos, olvasni. dolgos. Akire lehet számítani. Aki nem csap be. De nem is hízeleg. Hû. Jó. És mindent tud. Ilyen ember nincsen sok a földön. Géza ugyanúgy nyitott nekem kaput 35 éven át – komor, de várakozásteli arccal. Tudtam, csakis azért enged be, mert úgy ítéli, van bennem egy író. Különben nem ér- ne rá. De aki alkot, aki komolyan játszik, mint ô – az Géza számára annyira fontos volt, mint a szerzeteseknek az Isten. Nem a személy, neki a mûvészet volt fontos, pontosabban szólva a szépség és az igazság, ami a mûvészetben egy. Úgy tisztelte ezt a minôséget, ahogyan körülöttem senki. Tudta, mi az,

3

pontosabban tudta, hogyan van és miként hívható közénk az igazság. Megvolt hozzá a varázsfuvolája. Azután az élet megtanította volna neki azt is, hogy szépség és igazság nem minden, létezik értéktelen is, vigasztalanul silány, unalmasan és folyamatosan gyarló. Cherubin kijátszható. Ennek a káprázatosan okos, érzékeny, egyszersmind mindenféle mimézisért rajongó, a szó legszebb értelmében rajongásra született léleknek a gonoszról való hétköznapi tudás feldolgozhatatlan volt, bevehetetlen, megemészthetetlen. Nem szeretett Dosztojevszkijt olvasni. Fodor Géza tündérien játékos és bájos kedéllyel született. Nem véletlenül Mozartról írta nagy könyvét. A késôbbi, keserû mosolyú, felhôs homlokú, megtört férfi azonban – akinek, mellesleg, csodalato-


tos szemei voltak, annyira, hogy akire ô elôször odapillantott, az mindjárt gyors számvetésre kényszerült önmaga vonatkozásában, persze csak akkor, ha érdemes volt erre a pillantásra, ha felért addig, hogy a jelentését értse – mint nézô, mint mûélvezô nemcsak hogy boldog volt nap mint nap és egy életen át, tudniillik az olvasásban, az írásban és fôként a zenehallgatásban, de szenvedélyesen az volt, a lankadatlan szorgalmasságig boldog. Nagy nézô, csodálatos olvasó és ihletett hallgató száll a sírba itt. Oly könnycsepptiszta szenvedéllyel beszélt s írt egy-egy mûrôl, amivel épp foglalkozott, vagy amit eléje tettünk, hogy attól könnyû lett a nehéz, megnyíltak szemeink. Nem fájt, amit mondott, ha metszô volt is, gyógyulás volt e metszésben; a mûveinkkel, a figuráinkkal való fenomenálisan pontos azonosulása is jólesett. Empatikus zseni volt. Shakespeare-hez hasonlóan magáról ô se beszélt másképp, csakis mûveken át. Csakhogy ô másoknak, többnyire klasszikusoknak a mûvei elemzésén keresztül közölte magáról azt, amit el akart mondani. Szemérmes barát volt, de hazugságoktól ment és épp azért kérlelhetetlenül szigorú, mert a naivitásig elfogulatlan. Egy gyermek elemi rácsodálkozása, illetve fel-

háborodása volt az övé, valami egészen kivételes elemzôkészség, erô és jóindulat szolgálatában. Legjobb barátjától, Várady Szabolcstól, de az édesanyjától is hallottam, hogy amikor úgy négyéves kora tájt elôször járt az Állatkertben, végre-végre az elefántok ketrecéhez érve, vagyis rohanva – megtorpant, az öreg elefántra bámult, aztán illedelmesen meghajolt, és így szólt: – Kezitcsókolom. Ezt nevezem én esztétának. Ezt nevezem embernek. Petritôl, testvérszerû, gyerme-

k

kori

barátjától tanultam meg pályám kezdetén, hogy az ember úgy viszi el a még nem egészen kész mûvét Fodor Gézához,

4


ahogyan az egyetlen lehetséges orvoshoz és bíróhoz és paphoz megyünk a vétkünkkel, hogy tovább tudjunk élni. És ô megmondja, mert meg tudja mondani, ahhoz mit kéne tennünk. Az egyetlen volt az életben, aki meg tudta mondani nekem, határozottan és konkrétan, hogy egy-egy jelenetem vagy szövegem mettôl meddig rossz, miért az, és hogyan lehetne jó. Hol kell belenyúlni, és mihez tilos. Mert neki íróagya is volt, és színészagya is volt, de elsôsorban zenész volt. És filozófus. És tanár. Fodor Géza maga volt a tudás. A részvét, az empátia. A kultúra. Azok a dolgok, amik mostanában szenvednek vereséget és tapostatnak a sárba körülöttünk, még benne utoljára, aranykori teljességükben álltak együtt. Elképesztôen széles mûveltségû embert temetünk itt. Tiszta fejût és forró szívût, gyémántkemény kritikust, Bjelinszkij mellé bátran állíthatót. Hatása a magyar zenei és színházi életre átfogó és elementáris. Aki akarta, az mind megtalálta. Kérlelhetetlen, még tehetségünkkel is megvesztegethetetlen mércénket veszítjük el most, másfelôl az egyetlen megbízható támaszt. Az ingyeneset, de roppant szigorút. Senki ebben az életben sem Petrivel, sem velem olyan lángoló szemekkel, annyi megsemmisítô gúnnyal, az elemi felháborodástól reszketve nem beszélt, mint Géza, amikor nem magunkhoz méltóan éltünk vagy írtunk – de gondolom, így történt ez a különféle színházakban Zsámbékival, Ascherral, Gothárral, Spiróval, Jelessel és mindazokkal, akik

5

fontosak voltak a számára: megkaptuk tôle a magunkét. Köszönjük. Ez most nem lesz már. Ekkora segítséget, barátaim, ne reméljünk többé. Fodor Géza figyelme, szeretete tette Petri Györgyöt azzá, aki a költészetben lett és lesz minden korokon át, és engemet is magammá, írni tudó íróvá, drámaíróvá, magával meg nem alkuvó figurává lassacskán ô emelt. Sokan köszönhetünk neki és mindannyian meg nem köszönhetôen nagy dolgokat. Elhunytával az élet hatalmasat hûlt. És Magyarország még mindig nem tudja, ki voltál. Gézukám, meghaltál. De énbennem itt vagy. Sokunkban itt leszel. Nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy ne légy. Aludj, jó mag, aludj. Jön a tél. Bacsó Béla: Fodor Gézára emlékezve


LALA Kornis Mihály

„Több mint tíz éve írtam a gimnáziumi színjátszókör számára. Jókedvből írtam, barátaimnak. Azt hiszem, legfőbb erénye a belőle áradó játékkedv és csúfolódó öröm. Alig húszéves voltam akkor, annyi más mellett nem gondoltam komolyan a színházat sem. Talán ezért is érdekes” – vallja a szerző a darabjáról. A szatmári előadás rendezője, Tasnádi Csaba, aki nem más, mint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója, s az írónak pedig nem véletlen névrokona, hanem testvére, aki úgy látja, hogy jóval több van a Malacbefőttben, mint felhőtlen jókedv. Szokványos örökösödési jogalkalmazás kapcsán, egy lakásért dúl a harc, miközben megtudjuk (ha netán a mindennapokból nem ismernénk eléggé), hogy mire képes az ember egzisztenciális dolgokban, s mi az, amit az idősebbek a fiatalok pofátlanságának szoktak nevezni. Természetesen, kellően felerősítve, görbe tükröt tartva a társadalomnak Mindez félig viccesen, félig komolyan, kellő bohózati elemmel és kellő kritikával, hogy a néző ne unja magát: nevessen még akkor is, ha éppen sírni volna kedve”. Már ma este bebizonyosodhat, hogy a kecskeméti ősbemutató után a Harag György Társulat is sikerre viszi a darabot, hisz olyan művészek alakítják szerepeit, mint Nagy Orbán, Lőrincz Ágnes, Bándi Johanna, István István, Gál Ágnes, Nagy Antal, Rappert Gábor, Péter Attila Zsolt, Gaál Gyula és Czintos József. Tasnádi Csaba elmondta, hogy a Malacbefőttet nem ő, hanem az itteni színház új művészeti igazgatója, Keresztes Attila választotta, amikor a társulat

6


7


Fodor Gézamunkái (Összeállította Várady Éva)•421 Megjelenik havonta. Felelôs kiadó: Réz Pál. Vörösmarty Társaság Levélcím: HOLMI c/o Réz Pál, 1137 Budapest, Jászai Mari tér 4/A Terjeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytársaságok Elôfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág Elôfizethetô közvetlenül a postai kézbesítôknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp. VIII., Orczy tér 1. Tel.: 06 1/477-6300; postacím: Bp. 1900) További információ: 06 80/444-444; hirlapelofizetes@posta.hu Elôfizethetô még postai utalványon Závada Pál címén (1092 Budapest, Ráday u. 11– 13.) Elôfizetési díj fél évre 2500, egy évre 5000 forint, külföldön 50, illetve 100 euró Tördelte: Kardos Gábor. Nyomtatta az ADUPRINTKft. Vezetô: Tóth Béláné A HOLMI honlapja: www.holmi.org ISSN 0865-2864

8


HOLMI