Issuu on Google+

SZUB m ag azin

Interjú:

Németh Robi (HS7)

Ska/Reggae körkép: PASO, Zagastic, Riddim Colony, Kettő Kettő

Szubvízió:

http://www...

Zajlik.hu, Punkportal.hu, Ultrahang.hu

n e n t e s II s t

utazás előtt Interjú a nagy

Jacked4Gutenberg halott4Semmi Komoly

4zenei

2007. Második szám

a ta a t Ha H .. .. t t o g o M

Inte

(Bridge To To Solace) Solace) Jakab Zoli (Bridge VS. Schleki (Yellow Spots)

Polaroid:

Nimfomán Nimfák

Ultimate Ultimate Emo Post Post Emo

Szubjektív: Szubjektív: (FTTM) Balázs (FTTM) Pándi Balázs Pándi (WMD) Attila (WMD) Kovács Attila Kovács

4


2 SZUB

H


Ha van bármilyen ötleted, amiről szerinted beszámolhatnánk az újságban, akkor írj nekünk és mi utánajárunk. Vagy ha írni szeretnél a magazinba akkor is jelezz nekünk! Reméljük tetszeni fog az első szám! Célunk a jövőben a magazint tovább bővíteni még több érdekességel, aktuális témával. Jó szórakozást!

IMPRESSZUM:

Szerk.: Ladányi Norbert kiadó: PRAE.HU nyomda: Tördelő: Ladányi Norbert Design: Ladányi Norbert

címlapon: Isten Háta Mögött fotó : Máté Évi www.photographic.hu Munkatársak: Almási Krisztián Baranyi Ágnes Dékány László

........................................3 Szubjektív: Pándi Balázs, Kovács Attila......................................4 Semmi komoly.........................6 Isten Háta Mögött.....................8 Interjú: Németh Róbi (HS7): ................10 Ska/Reggae körkép.................12 Jacked...................................16 Gutenberg Halott......................18 Lemezek...........................20 Röpdolgozat: Schleki (Yellow Spots) Jakab Zoli (Bridge to Solace)......................23 Szubvízió:

Tartalom

A SZUB magazinnal szeretnénk lehetőséget nyújtani zenekaroknak vagy zenéhez kapcsolodó bármilyen más kultruális csoportnak a bemutatkozáshoz. Magyarországon a zenei- és kulturális undergroundnak nehéz bekerülnie az egy-két létező zenei újságba. Célunk, hogy bemutassuk az országban működő underground zenekarokat, beszélgessünk koncert-, buliszervezőkkel, szórakozóhely üzemeltetőkkel, bemutassunk zenei honlapműködtetőket, vetítősöket és még sokan másokat. Úgy gondoljuk, hogy érdekes többet megtudni azokról, akik a zenei élet hátterében dolgoznak. Mindezt azért, hogy Te minél jobban érezd magad a sokarcú magyar zenei- és kulturális életben.

Tartalom

Bemutatkozunk

http://www. Zajlik.hu Punkportal.hu, Ultrahang.hu......................... ........24

Polaroid: Nimfomán Nimfák.27 Ultimate Emo Post.....................28 Interjú: IHM Pali .......................29 Ajánló...................................32 Fedor Nóra Horváth Kristóf Horváth Márton Jenei Miklós Lévai Mariann Praznovszky Dániel Urbán Bálint Sánta Angéla Soproni Tamás Toroczkay András

Elérhetőségeink: szubmagazin@yahoo.com www.prae.hu www.szubmagazin.uw.hu www.myspace.com/szubmagazin

SZUB 3


@Szubjektív

2006 egy szar év volt. 2007 csak azért lehet jobb, mert talán az emberek végre elkezdik belátni, hogy be kéne húzni a kéziféket, hogy az esztelen rohanás és fogyasztás az élet minden területén óriási pusztításokat végez bennünk, miközben legjobb esetben is csak azt érezzük, hogy valahol valami nincs rendben. Manapság semmire nem hagyunk időt. Rohangálunk egész nap az utcán, mobilon intézzük egy nap alatt azt amit régen az emberek 2 hét alatt sem tudtak elintézni, pár hónap után szétmegyünk az általunk addig szeretett emberrel ( mondván hogy ennyi volt ebben a kap csolatban holott régebben az emberek hasonlóan intenzív érzelmekkel egy életet le tudtak élni...), naponta 15-20 lemezt töltünk le és ahelyett hogy adnánk időt magunknak feldolgozni dolgokat, szó

2006 zavaros év volt számomra, ezért muszáj kicsit összeszedni a gondolataimat, mik is történtek… Év elején jött ki a kettes Casketgarden, nagyon betalált nálam. Sokan egy svéd zenekart - azért sem nevesítek - emlegetnek velük kapcsolatban, de mind a dalokat, mind a produkciót tekintve világszínvonalú az Open the casket, enter the garden. 4 SZUB

nélkül váltunk valami másba az élet bármely területén, mert zavar hogy nem tudjuk kiélvezni azokat a dolgokat 1 nap alatt, amit teljes egészében akár évekbe telne és ami évek múltán is tudna valami újat nyújtani... Emlékszem amikor 14 éves voltam, és először tudtam cd-t venni. Minden egyes alkalom ünnepnek számított. Kb. havi 1 cd-t tudtam megengedni magamnak, azt is a menza pénzből, vagy elmentem besegíteni dolgozni, hogy legyen rá forrás. Az aktuális példányt rommá hallgattam, ismertem minden egyes pillanatát, jelentősége volt feltenni, és jó volt meghallgatni századszorra is. ellenben ma, letöltök napi 10 lemezt, van 1-2 kiugró nóta mindegyiken, amit rogyásig hallgatok ( ez mondjuk azt jelenti hogy 1-2 hétig gyakran ), majd utána letörlöm, és egy év múlva jobb esetben arról az egy számról megismerem az előadót. Míg régen két kazettával / cd-vel sétáltam hónapokig, ma már úgy érzem az 1Gbos mp3 lejátszómra nem tudok minden lemezt feltenni amivel a két sarokra lévő közértig elmehetnék. Mennyire tudja így átadni bárki is a mondanivalóját, ha nincs időnk meghallTavasszal jutott el hozzám az új Cannibal Corpse, ami a választékos „Kill” címet kapta. Az amerikai hentesek nemcsak hozták a szintet, de az egyik legjobb lemezüket készítették el. Pat O’ Brien for prezident! Az elitkommandó az új Satyricon kapcsán nem győzte kifejteni, hogy a csapat mennyire eladta magát, de a Now, diabolical 2006 egyik legjobbja. Mutass még egy black metal bandát, aki ilyen minimalista, mégis kerek és hangulatos dalokat tud írni! Jó, esetleg a Darkthrone, bár az ő megközelítésük teljesen más. A „The cult is alive” minden eddiginél jobban beint az elvárásoknak. Milyen dalcím már, hogy Whisky funeral? (A Hegyalja fesztiválon éltem át hasonlót, de ezt hagyjuk, jobb az mindenkinek!) Novemberben a Strapping Young Lad „The new black” albumától vigyorog-

Pándi Balázs (Fuck to the music, Chief Rebel Angels, Hippikiller...)

gatni? Mennyire tud a részünkké válni valami aminek nem adunk időt? Miért löki ki magából a társadalom azokat akik néha szeretnének nyugodt perceket eltölteni és feldolgozni mindazt ami velük/körülöttük történt? 2007-től valahol ezt várom, hogy az emberek jobban megtanuljanak időt adni maguknak valamint másoknak, és ne akarjanak 1 év alatt annyi mindent megélni, feldolgozni, hasznosítani, amit régebben az mások egy életen át tettek. Ne akarják az összes lemezt imádni, amit a létező több ezer webzine 2006os top10-es listájában szerepel. Persze mindez rám is érvényes... Szeretném ha minden egyes koncertnek amit játszok, és/vagy szervezek meglenne a jelentősége nekem és az embereknek egyaránt. Szeretnék visszavenni az örült letöltögetésből és adni időt a zenéknek hogy feldolgozhassam őket és részemmé váljanak, valamint szeretném ha nem válna rutinná az ami régen éltetett és magából a rutinból kiszakított illetve maga a rutin ellen volt...

Kovács Attila (Watch My Dying) tam szélesen, bérelt helye lesz minden idők legszarkasztikusabb metal lemezei között. Aztán Cadaveres... Nyár végén két egymást követő napon is a megfelelő hangulatban kaptak el, így a Soul of the new breed már megfelelően előkészített terepre érkezett. Koncertfronton a Hate Eternal buliját emelném ki, bár gyalázatosan kevés néző előtt aprított Mr. Rutan és zenekara, de említhetném a Napalm Death, az Enslaved vagy a szigetes Ministry, Cathedral, Morbid Angel koncerteket. Meg ugye új Slayer, Mastodon, itthonról eszembe jutott még a Stereochrist, az Angertea és a Dim Vision, de ez nem meglepő egy magamfajta zenebuzitól. Remélem idén is lesz ennyi dolog, amit sikerül nem elfelejteni.


SZUBhírek

NEWS

S W E N

A 2006-os évben több izgalmas zenekar debütált kis hazánkban. Elsőként bemutatnánk a Shell Beach-et. Ismert zenészekkel, egy igazi sztárparádé Attis(Subscribe), Totik Zoli(exVelvet Stab), Ivánfi Dani(Blind Myself ), Matyi(The Idoru). Két szám már meg is hallgatható lassan megjelenő lemezükről a: www. digitsdestroy.com/shellbeach oldalon. A Saint Petrol is egy zenészekkel, mint Kovács Krisztián, a Fish! énekese; Bedő az Insane-ből és Tonya a VL-45-ből. Ghost Town Man EP-jük meghallgatható itt: www.myspace.com/saintpetrol A Turbo zenekarban is feltűnik egy ismerős arc, mégpedig a már Fresh Fabrikot is megjárt, amúgy a P.O.T. énekese, Tanka Balázs. A legendás Annabarbi zenekar tavalyi búcsúkoncertje után, idén jelentkezett újra két utódzenekarral. Az Oriás vonalat Egyedi Peti, Ákos, és az IHM dobosa, Laci viszi tovább. A June 16-ben Bátor Gergő, és Bátor Bence mellett András játszik basszgitáron.

’interjúkat’ nem éppen a megszokott módon. A Neckspraiant láthattuk az első adásban, és megtudhattuk, hogy ’a hús a metál zene alapja..”. Tehát 2-4 vagy Kettőnégy: www. webcsatorna.hu Figyelem: Parental Advisory! Trióban folytatja a szigetvári Persona non grata! A ’90-es évek elején indult hazai underground legenda, tavaly nyár elején jelentette meg ötödik sorlemezét (és egyben eddigi csúcsmunkáját), az ezúttal is agyas és változatos témákat rejtő Men’s Depression-t. A cím találónak bizonyult, hiszen a hosszú ideje állandó felállással kisebb gondok adódtak. Trombitás Béla és (a körülbelül másfél éve toborzott) gitáros Béla ment, de újabb csere történt dobos poszton is.

Sok sikert kívánunk nekik a jövőben!

Elbúcsúzunk a Wan2 Fesztiváltól. Másfél évtized után a mezőtúri rendezvény elköszön a rajongóktól. De egy új fesztivált köszöntünk idén. A BalaTONE július 18-a és 22-e között várja a fiatalokat és nem fiatalokat egyaránt az északi parton, Zánkán. Sok nemzetközi fellépőket ígérnek és persze a hazai kedvenceket is elhozzák. Mi kell több? Tó, koncert, buli! Sok sikert!

Az őszi ABC Tehetségkutató továbbjutottai: Angeldust, Locust on the Saddle, Sammy Sosa, Yellow Spots, Casketgarden, Manikin Faint, Folk Error, Fugato Orchestra. Márciusban Bécsben folytatják a versenyt! Tessék kimenni szurkolni!

Idén a Debrecentől nem messze található, Vekeri-tónál találjuk meg az EFOTT-ot július 24-29 között. Hat zenei színpaddal, kiállításokkal, színházzal, és sportolási lehetőséggel várja az érdeklődőket. Itt mindenki megtalálja a számára izgalmas programot.

Az ősszel indult To beat or not to beat koncertsorozat tavasszal új erővel vág nekik a jövő évnek és új névvel is: Beat Club. Ismét izgalmas, trendi, és új zenekarokat láthatunk a koncerteken minden kedden a Kultiplexben. További infók: www.indie.hu

Két EP-vel a háta mögött a britpop alapokon nyugvó, elektronikával megspékelt zenét játszó Gonzo zenekar jelenleg bemutatkozó nagylemezén dolgozik, aminek megjelenése 2007 március-áprilisára várható. Lapzártakor épp a dobok felvételét kezdték el és a megjelenéssel együtt videóklippet és több koncertet ígértek országszerte.

Elkészült a The Idoru második nagylemeze, mely ebben a hónapban jelenik meg. A Monologue című albumról már 2 számot meg is lehet hallgatni a www.theidoru.com oldalukon. Újra studióban a Hangmás zenekar. Szép lassan összegyűlik egy lemezre való, amit remélhetőleg már nyár környékén kezünkben is tarthatunk.

A magyar indieszíntér büszkesége, a Moog zenekar februárban dobja piacra első nagylemezét. Az amerikai Musick Recordsnál aláírt fiúk ezután márciusban az oceánon túl reklámozzák a felvételeket. Jó utat, és sok sikert kívánunk nekik is! Egy új, online rock műsor indul heti frissítéssel. A 2-4 elnevezésű műsor aktuális rock zenekarokkal készít videó

Február végén jelenik meg a Blind Myself “Ancient Scream Therapy” címû, régóta várt, új nagylemeze a német illetõségû Tiefdruck Kiadónál. A hazánkban még egyenlõre kevéssé ismert kiadóvállalat dinamikusan fejlõdik, és folyamatosan hódítja meg az európai rock/metal színtér húzóbandáit. Csak említésképpen - õk foglalkoznak például a francia Black Bomb A-vel, a LLuther-ral, a Limbogoth-tal, továbbá a Superbutt németországi menedzselésével. Majdnem egy évvel a videóklipp bemutatása után megjelent a Fugu zenekar első albuma Japán Rulett címmel. A magát cross’n’roll stílusúnak nevező banda 2003-as megalakulása óta már számos fesztiválon is tiszteletét tette. A 13 dalt tartalmazó lemez megvásárolható az Underground Storeban, a koncerteken valamint megrendelhető a zenekar e-mail címén (fugu@fuguinfo.hu).

SZUB 5


SEMMI M

SE M Biztosan az én már kissé rozsdásodó agyam hibája, de ha meghallom azt a szót, hogy punk, nehezen tudok elvonatkoztatni a jó öreg sztereotípiáktól, és rögtön egy Sid Vicious hasonmás jut eszembe. Aztán felidéződik az agyamban a drogok-pia-féltégla kombó, az utcán riadtan félrerebbenő öregnénik képe, egy anarchia jel és persze az Auróra. Meg ilyen szavak, hogy rendszerellenesség, nihilizmus. Persze tudom én, hogy ez nem az igazság. Az mindig megbújik valahol a látszat és a közvélemény mögött. Na de azt sosem gondoltam volna, hogy egy punkzenekar dalszövegének olvasása közben (azért nem hallgatása közben, mert a szöveget ugyebár nemigen érteni) arra gondolok majd, hogy. Vagyishogy gondolok egyáltalán valamit. Egyébként meg ennyi a megfejtés: a punk lét lényege a kritikus hozzáállás. Hogy elmondjuk a véleményünket a világról, ami ugyebár szubjektív. Csináld azt, amit szeretnél, de a fontos, hogy légy kreatív. Légy szabad.

„Köpünk a világra”

A történet 1997 őszén indult. Egy Patkánylyuk nevű helyen egy Alvin koncerten pár haver úgy döntött, hogy zenélni volna jó. Ki kellene nyilvánítani valamit. Az érzéseket, gondolatokat, melyek kicsiny világunkkal kapcsolatban foglalkoztatják őket. El is kezdtek próbálni, hiszen gondolat az volt bőven. Már csak a név hiányzott. Végül egy hölgyismerős odavetette, hogy szerinte az, hogy Semmi komoly, na az passzolna. Így ők lettek a Semmi komoly nevű zenekar.

„…kőkeményen underground zenét játszunk. Kőkeményen underground hozzáállással”

Kezdetben egyszerűbb, dallamosabb volt a késztermék, de az idő múlásával (hát igen, fel kell nőni egyszer) bonyolódott a dolog. A „Kinyomom a két szép szemed ha még

6 SZUB

fotó: DeeDee

„én vagyok az ELKESEREDETT HARAG azok öklében, akik túl gazdagok, hogy éhen haljanak, de elég SZEGÉNYEK, hogy SEMMIBE vegyék őket”

K

egyszer meglátlak”-tól eljutottak odáig, amikor az a fontos, hogy „Tudjuk a választ, de képtelenek vagyunk megérteni / A hatodik nap óta várunk a megváltás jelére / Valakire, aki megment minket önmagunktól…” Arra a bagatell, ámde identitást megfogalmazó kérdésre, hogy milyen zenét játszanak ennyi a válasz: gyors punkzenét. De aztán elmélázik Zsolt és Mező arca, hááát, ja, vagy dallamos hardcore. Amolyan punkrock. „Mintha egy amatőr Rise Against próbálna Clash-t játszani.” (Na ezzel remélem világossá tettem, miről van szó.) Bár valami zenei portálon azt írták róluk, hogy ők Magyarország legjobb core-mentes zenekara. De ezt mindenki döntse el saját magának.


KOMOLY

IO MO L Y K {Szerintem a Semmi Komoly...:

IHM: Nos előre bocsátom, hogy punk-zeneileg felületes

tájékozottságomnak is köszönhető, hogy a műfajt, mint olyat nem igen preferálom, vagy talán fordítva, ennek ellenére meghallgattam SK-ékat és minden maradt ugyanaz. Ez nem az ő hibájuk. Félreértés ne essék, a punk zene sokat adott nekünk, hiszen hány nagyszerű banda nőtt ki a punkból, csak mostanság uncsi, ha van 742 tök ugyanolyan punk zenét játszó banda egy időben egy helyen. A Semmi Komoly viszont (Hal’ Isten) legalább nem a szokásos taraj-punk, hanem inkább ska-HC beütéssel operálnak, ami így sem az én vil��gom, de ettől még lehet jó. Hajrá Semmi Komoly!

Jacked: Minket a Redlightsflash-re emlékeztetett. Ütős, bejövős.

Gutenberg halott: Magyarpunk angolul. Mondom angolul. Kár.

Semmi Komoly Megalakulás: 1997 Tagok: Palej Zsolt (ének, gitár), Mezei „Mező” Gábor Péter (bassz), Tóth Márton (gitár), Demjén Ádám (dob), Mikó „Szerda” Péter (sofőr) Stílus: punk,rock Honlap: www.semmikomoly.hu www.myspace.com/semmikomoly

„Számunkra nem a külsőség a fontos. Mert felnőttek vagyunk.” Még azt a közhelyet is elsüthetném, hogy „Lám, miből lesz a cserebogár.” Már ha ez pozitív. Szóval a tinédzserként lila cipőfűzőben rasszistákkal kötekedő, budai dombokon bandázó gyerkőcök a punk színtér fontos tényezőjévé váltak. Üdítő érzés, hogy a „szar a világ”, „szar a rendszer” nem központi problémakör a szövegekben, és az „agymosás” és „rabszolgasors” motívum is hiányzik. A valami-nincs-rendben érzés természetesen megtalálható, de valahogy érdekes, újszerű formában. A szövegek bonyolultabbak ennél. A bonyolultságon nem a túlspilázás értendő. Mondhatni súllyal bírnak. Érted őket, mert tiszták, és átgondoltak. Valószínűsítem, ez is a korral jár, hiszen a korábbi gyöngyszemekre ez azért nem teljesen

igaz. Nagy távolságot tett meg Zsolt gondolatvilága a Mai fiatalok című anyaguk óta. Vagy ha nem is a gondolatvilága, de a kifejezésmódja jóval szofisztikáltabb lett. Ami által egy huszon-x éves hallgatót is le tud kötni egy dal. Nem lövök le poént, de egészen mókás élmény elolvasni, meghallgatni pl. az Azok a mai fiatalok című nótát, ezután pedig a The margins of existence-t, a névadót a legújabb albumról. (Ami egyébként teljesen angol nyelvű. De kedves módon ott van minden dalhoz a fordítás, nehogy már szótárazni kelljen. Hogy miért angol? Külföld felé nyitás? Azt mondják nem, mert a magyar szöveg nem volt gond a külföldi koncerteken. Szerették őket úgy is. Csak néha könnyebben el lehet mondani angolul azt, amit az ember érez.) A jelenlegi gondolatoknak az anyanyelv jobban kedvez, így a következő lemez újra magyar nyelven fog szólni.

„Nem adunk az elveinkből”

Amúgy meg egyébként sem cél a mainstream. Főleg, ha az bárminemű behódolással jár. A fiúk szerint az a legfontosabb, hogy hitelesen próbálják meg csinálni, amit csinálnak. Az a fontos, hogy egy bizonyos kör szeresse őket. És ha ez a kör tágul, az ugyan nem baj, de nem létszükséglet. Ez a hozzáállás persze magával vonzza a kisebb nagyobb tökéletlenségeket. Hogy a dob néhol elcsúszik koncerten, hogy nem érteni az éneket, mikor három srác egyszerre üvölt, és te nem tudod, hogy most mi van? Ki az énekes? De úgy tűnik, hogy a közönséget ez egy cseppet sem zavarja, sőt. Még jobban szeretik őket emiatt. Meg szeretik egymást is. Régen láttam egy helyen annyi boldog embert, mint a legutóbbi Semmi komoly koncerten. Mező és Zsolt még azt is mondták, hogy tulajdonképpen Magyarország tök gáz hely, itt semmi sem pozitív, és hogy ők köpnek a világra. De szerintem ez nem igaz. És igazából nagyon is komoly.

-amandelogig-

SZUB 7


I S T E nH Szeret a zenekar mindahány arcot a közelében! Diszkográfia: 2000, Le a fejjel (Demo) A kezdetek zenei manifesztációja. Egy-két ősrajongó még be-bekiabálja a koncerteken, hogy Távirányító, de majd elmúlik. 2002, Letekert szemhéj alatt a világ (Demo) 5 számos lemezkezdemény. Ekkorra végleg eldőlt, hogy borítóügyileg ettől a gárdától semmi jót nem lehet várni. 2004, Rosenkreutz kémiai mennyegzője (LP) Az első nagylemez. Már 2003-ban elkészült, csak pihentették valamiért. A korong egyébként ehető, de mérgező, viszont tükör és sporteszköz is egyben. 8 track, ebből egy pszichedelikus Mekk Elek-intró, egy instrumentális átkötés, valamint egy verses mese rímdráma. Már azt hinnéd, hogy vége, pedig aztán jön a lényeg (ezt hívják hidden tracknek, bizony). A borítón a húsvéti nyúl tekinthető meg. 2005, A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás (LP) A címet Douglas Adamstől lopták, a borítón meg nagymama szőnyege látható, felülnézetből, három színben, hogy mindenkinek passzoljon a ruhájához. Állítólag csak szerelmes dalok vannak rajta, mármint a lemezen, mármint szövegileg, mármint egy lányhoz szólnak a dalok, de lehet, hogy többhöz. Írtak rá két lassú, lírai számot, úgyhogy befigyelhetnek az öngyújtók a koncerteken, feltéve, ha játsszák őket.

Isten Háta Mögött Megalakulás: 1999 Tagok: Győrfi István (basszusgitár), Pálinkás Tamás Zoltán (ének, gitár), Bokros Csaba (gitár), Hortobágyi László (dob) Stílus: metal, rock, Honlap: www.istenhatamogott.hu 8 SZUB

Minden 1993-ban kezdődött, tisztességes zenészek lévén hol máshol, mint egy gimnáziumban. (A tisztességtelenek garázsban kezdik, mint az közismert.) Ott találkozott egymással Isti és Pali, mivel mindketten ugyan abba az intézménybe jártak, szóval nem csak úgy látogatóban voltak ott, vagy ilyesmi. Az éppen elsős Isti egy gólyabál alkalmával figyelt fel a már menő másodikos Palira, aki éppen az öltözőként funkcionáló énekteremben vezette le az aznap felgyülemlett feszültséget, egy zongorán. Pali egyébként nem tud zongorázni, ezt fontos megemlíteni. Rögvest összebarátkoztak, és alapítottak is egy zenekart, na még nem az IHM-et. Végigjártak együtt pár bandát, aztán elválltak útjaik. Pali időközben megismerkedett a gitározásra kész Csabival is, aki Isti szomszédja volt azokban az időkben. Ők ketten alapították meg az IHM-et ’99-ben. Kapóra jött nekik Lacika, aki az éppen költöző Csabi akkori feleségének az anyukájának a kolléganőjének volt a fia, ráadásul megvette Csabi mosógépét, és még dobolni is tudott. Már csak egy poszt volt kiadó, amit ki más tölthetett volna be, mint a régi zenésztárs, Isti. A többi már az egyetemes zenetörténet része.

Mindenevők vagyunk, csak legyen benne hangszer... Na, de fordítsuk komolyra a szót! Mit tud a zenekar? Az IHM egy úgynevezett rockzenekar, amit gitárral, basszusgitárral, dobbal és énekkel adnak elő. Most lehetne sorolni a hatásokat, meg a nagy kedvenceket, meg hogy melyik tag mit hozott a közösbe, de szerintem felesleges. Egyedi muzsika ez kérem szépen, friss, modern, kompromisszummentes. Progreszszív, de nem úgy; alternatív, de másképpen. Alapvetően kemény zene, de stíluskavalkád van, ízek mindenhonnan, a metáltól a jazzen át a reggea-ig. A fifikás zenét pedig a remek magyar szövegek teszik igazán kerekké. Aki egzakt jelentést keres, konkrét mondanivalót, az inkább csak a zenére figyeljen! Aki viszont szeret kutatni a sorok mögött, vagy csak szereti, ha valaki játszik a szavakkal, annak tetszeni fog. Itt is lehetne hasonlítgatni, de minek.


nH Á T A Nem nagyon lehet besorolni őket, viszont sokan találhatnak benne fogódzót. Koncerteken jön ez ki igazán. Miután megismerkedtél velük, nem lepődsz meg egy VHK feldolgozáson, vagy ha koncertkezdés előtt Garmarna, vagy teszem azt Moloko szól(na) a hangszóróból. A közönség is teljesen vegyes, ahogy nyugodtan össze lehetne ereszteni az IHM-et bármilyen stílusú zenekarral, hogy koncertezzenek együtt: doom, HC, stoner, durvametál vagy akár egy indie banda is passzolhat melléjük. Na jó, talán a punkok nem.

(…a numetálos riffelés is) Önkifejezési forma Na persze egyedi, különleges, beskatulyázhatatlan zenét játszik egy pár zenekar az országban, legalábbis próbálkoznak, vagy mondják magukról. Mitől IHM az IHM? Miért szeretik őket egyre többen? Mert szimpatikus, ahogy csinálják a dolgukat. Hogy gyerek, meló meg tanulás mellett nem nyavalyognak, hogy így, meg úgy a hazai viszonyok, meg hogy drága a stúdió, hanem belefeccölik a lét, hogy ha már lemezt csinálnak, akkor szóljon is valahogy. Csak a zene jó legyen, és akkor akár egy prosztó, kb. fél óra alatt összerakható borítóba is bele lehet csomagolni a lemezt, amire még a nevüket se írják rá, csak városok, meg állatok neveit. Meg forgatnak klipet, ugyanilyen felfogással, nagyon underground norvég filmrendezők stílusában, csak hogy legyen mit letölteni a népnek. És tisztában vannak vele, hogy valószínűleg a büdös életben nem fognak fellépni majd a Sziget Nagyszínpadán. Nem is azért csinálják. Hanem hogy legyen valami izgalmas is a hétköznapokban. Kényelmesen lubickolnak a hazai undergroundban, nem rohangálnak görcsösen a kiadók után, jó nekik a szerzői is. És külföldre is csak a kaland kedvéért mennének. Szeretnivaló fickók ezek, akik viszontszeretik a közönséget, aki még azt is megbocsátja nekik, ha néha nem a legprofibb a koncert. Persze nem akarom misztifikálni a dolgokat. Vannak még hozzájuk hasonló felfogású zenekarok az országban. Szerencsére egyre többen.

Névmutató az első bekezdéshez: Csabi: azaz Bokros Békéscsaba, alias a lányhajú gyöngy, aki az egyik gitárt kezeli. Ő a csapat legidősebb tagja, egygyermekes családapa, és a zenekar hírhedt ellenweboldalának generátora (ihm.fw.hu) Isti: azaz Győrfi István Blézersugár, aki szintén fiatal apa, egy darab feleséggel, és egy darab kislánnyal rendelkezik, valamint egy basszusgitárral. Állandó alkalmi helyettesen Egyedi Peti. Laci: azaz Hortobágyi „Hiúz” László, aki ha éppen nem dobot pakol, akkor dobol. Kiválóan, angolul is. Ezt tanulja iskolában, és gyakorolja jó pár zenekarban. Pali: azaz pálpusztai Pálinkás Tamás Zoltán. Ő énekel, gitározik, szöveget ír, a keze. Különös ismertetőjegye a koncerteken fejére kötött konyharuha és/vagy fejpánt.

{Szerintem az Isten Háta

Mögött...: Semmi Komoly: Baromi érdekes és kurva jó zenekar. Igazi színfoltja a mostani undergroundnak. Legjobb számuk a Közelítő távolító!

Gutenberg halott: A legjobb modern rockzenét játszó ma-gyar zenekar.

Jacked: Biztosan hamarosan megtalálja őket valami nagy kiadó, mert a műfajukban nagyon jók. -Dékány LaciHáttérkép: www.bedooo.com SZUB SZUB 99


“Szerintem zene van. Van benne sok jó dolog, és sok rossz is.”

^Interjú

Németh Robit kerestük meg, hogy megkérdezzük, hogy látja a hazai underground helyzetét. Persze nem célunk e cikkel felforgatni a viszonyokat, csak kíváncsiak voltunk a véleményére. SZUB: Sok helyen megfordulsz az országban a HS7nel, és zenei újságíró is vagy. Bevezetőnek, te hogy definiálod az itthon, nem mainstream zenei kultúrát? Németh Róbi: Ez nehéz kérdés, aki azért nagyjából képben van, az meg tudja húzni a vonalat, ami - egyébként - már egyre kevésbé éles. Magyarországon kívül ezt a kérdést nem is értik. Magyarországon rengeteg a félreértés és zavarosak a szempontrendszerek,ez szövi át a magyar könnyűzenét a mai napig. Ebben az értelemben nehéz megmondani, mi a mainstream és mi az underground. Ahány ember annyiféle a szempont. Lehet azt mondani, hogy underground az, amit nem játszanak a kereskedelmi rádiók. Ez is lehet egy szempont. De a Tankcsapdát, a Kispált és a HS7-t is játszottak már rádiók, mégsem mondanák ezekre a zenekarokra, hogy mainstream. Közben meg mondhatjuk. Mindegy - nehéz és nem is kell kategorizálni. Nyilván az is egy szempont, többek közt, hogy mennyien mennek el egy zenekar koncertjére. Sok magyar indie-zenekar nézőszámát tekintve és a mai hazai zenei palettán elfoglalt helye alapján underground, de a globális zenei tendenciákat tekintve abszolút mainstream. 10 SZUB

SZUB: Szerinted mi jellemzi a magyar zenei undergroundot? NR: Ami szerintem jellemző - és persze úgy általában Magyarországra - hogy ez a terület is nagyon szegmentált. Vannak, akik még mindig a 80-as évek magyar undergroundjában élnek, meg annak a hagyományában és hallani sem akarnak arról, hogy valami történt azóta és persze vannak, akik folyamatosan az MTV-n tornásztatják magukat, és nem is érdekli őket, hogy ez vagy az milyen zene, éppen csak a jelenség fogja meg őket. És vannak, akik radikálisan elutasítják azt, hogy valaki idehaza angol nyel-fotó: Bokaven énekeljen, és vannak, akik szerint gáz magyar nyelven énekelni. Szóval többbnyire - tisztelet a kivételnek van egy ilyen-olyan irányból előítéletes, épp csak a lényeget figyelembe nem vevő szemlélet. Alapvetően persze a lényeg az, hogy mint bármikor, most is van jó pár tök izgalmas zenekar. SZUB: Miben különbözik az itthoni underground, külföldiektől? NR: Külföldön sokkal organikusabb a zenei élet, azt hiszem. Nincsenek évtizedes parák, és annyira nem szegmentált az egész. Másutt talán sokkal egészségesebben élnek egymás mellett zenei világok és gondolkodásmódok. Ott aztán végképp nem lehet tudni, hogy mi a mainstream és az underground. Illetve kereskedelmi alapon nagyjából pontosan meghatároz ható. Ami sikeres az mainstream, ami nem annyira az underground. De ez zenei stílustól független. SZUB: Szerinted megváltozott valami az elmúlt pár évben ebben a közegben? NR: Hát, van ami rosszabb lett. Kevesebb helyen lehet játszani országszerte. A 90-es évek elején és közepén rengeteg hely volt és működött. Nagyon sok hely eltűnt; közhely: nem könnyű koncertezni. Most például sokkal nehezebb egy kezdő zenekarnak elindulni. Nyilván, aki nagyon-nagyon tehetséges, annak van esélye, hogy eljusson a nulláról valameddig, de még ezeknek a zenekaroknak is iszonyú küzdés a dolog. Amikor mi elkezdtük, könnyebb volt „nullkilomé-


teres” zenekarként eljutni bárhová az országban. Ma már sajnos a klubok nem vállalnak nagyobb rizikót. Rádiófronton is gáz van. A kereskedelmi rádiók üzleti alapon működnek és természetesen maguk formálják a hazai ízlést, ugyanakkor futnak is az általuk formált hazai ízlés után. Egy-két rádió van csak, ahol jó dolgokat lehet hallani. SZUB: Például? NR: A Radio Café. Az sem száz százalékig az én ízlésem, de ott azért vannak olyan szerkesztők, akiknek a zenei ízlése jó, vagy legalábbis minősíthető. Pillanatnyilag ez az egyetlen rádió, ahol lehet jó zenét hallani. Aki meg nem akarja a magyar rádiókat, meg egyáltalán, aki valami mást akar, annak ott a net. Ma rengeteg információ áll rendelkezésünkre. Már nem akkora hatalom a rádió, de közben meg mégis, mert az átlaghallgatók azt hallgatják. SZUB: Miből tájékozódtatok annak idején? NR: Annak idején a Wave lemezbolt volt a tájékozódási pont, isten áldja a nevét! És még rendszerváltás előtt a Magyar Rádió zenei szerkesztőségében kiváló emberek dolgoztak. Amikor leadtak egy-egy Smithst, Lou Reed, vagy Susan Vega dalt, annak akkor még nagyon tudott örülni az ember. Nem a hősi múltat akarom felemlegetni, csak a különbséget. Tehát elmúlt években sok minden romlott és sok minden nem változott. SZUB: Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy magyar zenekar országosan ismertté válhasson? Majd külföldön? NR: Nyilván olyan emlékezetes dalok, amelyek megragadják az embereket. Amelyekbe önmagadat is bele tudod látni, amely az életedre reagál. Mint mondjuk a Hiperkarma. Amelyre a közönségben álló fej azt mondhatja, hogy ‘basszus, ezt én akartam mondani, ez tényleg így történt velem is, ezt én is így érzem’. Ezért is gondolom, - bár ez az én vesszőparipám, és persze van, aki nem ért egyet velem - hogy jó lenne, ha a magyar indie-zenekarok magyarul énekelnének, vagy legalábbis lennének magyar számú dalok is. Ez egy izgalmas irány lenne. Ahogy egy angol zenekar az angliai környezetét énekli meg, egy magyar zenekar ugyanígy énekelhetne a saját világáról. Lehet, hogy több emberhez jutnának el ezek a számok.

SZUB: Látjuk,hogy egyre több pályázat segíti meg anyagilag a fiatal zenészeket, és már több tucat tehetségkutatónk is van. E segítségek szerinted kifogják termelni, és emelni a tehetséges zenekarokat egy szélesebb közönség elé? NR: Olyat még nem láttam, hogy tehetségkutatón futna be egy zenekar. Ezek jó fórumok, hogy zenekarok jó helyen koncertezhessen, jó hangtechnikával, közönség előtt. De zenekart a közönség választja ki, és nem a tehetségkutatók, vagyis a zsűri. SZUB: A HS7-nel többször felkaroltok egy fiatal zenekart, akiket aztán meghívtok egy-egy vidéki koncertre. Milyen zenekarokra vagy kíváncsi a hazai érában jelenleg? NR: Hát, semmi különös, ez szerintünk nagyjából így normális. Ahol adottak a technikai lehetőségek sőt, néha még oda is, ahol nem adottak - próbálunk hívni vendégzenekart. Ami teljesen más világ, mint mondjuk az én ízlésem és nagyon sajátos, és tetszik, az az Isten Háta Mögött. A Jacked is bejön. A debreceni Gonzo zenekart is szívesen említem. Ott az Amber Smithet amely igencsak kinőtte magát az elmúlt években. Nagy fejlődésen mentek át, és egy nagyon izgalmas dinamikával rendelkező zenekarrá váltak. De például ugyanilyen fejlődés látszik mondjuk az EZ Basic-en is. SZUB: Milyen hazai zenei oldalakat szoktál böngészni, hogy tájékozódj? NR: Indie.hu, quart.hu, néha benézek az Origo zenerovatába, aztán az első amit megnézek az az est.hu Déri Zsolt szerkesztette zenerovata. SZUB: Milyen magyar lemezeket hallgatsz mostanában? NR: Amber Smith: Reprint, 30Y: Csészényi kert, Yonderboi: Splendid Isolation, a CHIP-lemezt is hallgattam, ja meg a Gonzo demója is nagyon jó. SZUB: Legjobb koncert/buli 2006-ban? NR: Radiohead/Deus a Szigeten.

-nortbergSZUB 11


“Csaksemmistressz,takeiteasy!” Honi Ska / Reggae körkép

^Interjú

A hazai ska színtér harmadik hullámának elindítójaként üdvözölt Pannonia Allstars Ska Orchestra három és fél éves szervező és közösségteremtő munkájának köszönhetően a műfaj korábban soha nem tapasztalt virágzásnak indult. Egyre változatosabb és öntudatosabb bandák törik az utat, a fiatalok pedig megunva, vagy észre sem véve a tipikus magyar ízlésformáló egyeduralkodókat, egy merőben más, új, izgalmas, ráadásul divatos dolgot fedeznek fel maguknak. Habár a bulik országszerte rendesen pörögnek, a média továbbra is mostohán bánik a ska zenével és társ-stílusaival, sőt a gyökerekkel, és a színtérhez tapadó valós vagy rosszindulatú ideológiákkal kapcsolatban még a rajongók fejében is nagy a káosz. Ebben ez a cikk sem fog rendet tenni, helyette négy, a műfajhoz egészen különböző oldalról közelítő bandán keresztül próbálja felvázolni a jelenlegi helyzetet, a lehetőségeket és az eredményeket. A különösebb bemutatásra nem szoruló PASO mellett a 2005. első felében alakult, reggae/dancehall vonalon mozgó, szintén budapesti RIDDIM COLONY-t, a 2003. óta egyre aktívabb reggae/dub megszállott pécsi ZAGASTIC-ot és a 2004. nyarán indult, autentikus hangzással, tradicionális, instrumentális ska-t játszó, szentendrei KETTŐ KETTŐ-t kérdeztük. SZUB: Milyen indíttatásból és mely előadók, illetve zenei áramlatok hatására hívtátok életre a zenekart? Zagastic: Világéletünkben zenéltünk, kipróbáltuk magunkat több műfajban, számtalan zenekarban. A klas�szikus rock feldolgozásoktól, a grunge-on, a funky-n és az acid jazz-en át jutottunk el a reggae-hez. Az ős előadóktól a mai, modernebb r’n’b-ig sok hatás ért minket. Kettő Kettő: Egy New York Ska Jazz Ensemble koncerten alakultunk, így letagadhatatlan az ő hatásuk, több számukat is játsszuk. Mellettük a ’60-as évek ska zenéi voltak eleinte túlsúlyban, ez az arány később tolódott el a ska-jazz felé, de még tartja magát néhány klas�szikus deep-ska, és felbukkantak filmzenék, illetve pop slágerek feldolgozásai is. Riddim Colony: Határozottan reggae-t játszunk, de a zenénk elég sok forrásból táplálkozik. Modern roots, a Jamaica-n, a ’90-es években újra felfedezett conscious vonal, klasszikusabb roots és rocksteady, rub-a-dub, dancehall, dub, ska és nyabinghi. Meghatározó előadók: House of Riddim, Jimmy Cliff, Seeed, Israel Vibration,

12 SZUB

Morgan Heritage, a Sizzla-féle “stagewhow-reggae”, Groundation. A legkülönbözőbb irányokból érkeztünk a reggae zenébe van köztünk bigband harcos jazz zenész, ex-punk, world music megszállott. PASO: Az indíttatás, vagy cél az volt, hogy Magyarországon is megismertessük a közönséggel a ska eredeti, jamaicai vállfaját. Persze fűszerként hozzáadódik a Kárpát-medence és a Balkán térsége, de 95%-ban a karibi hangzást tartjuk irányadónak. Ezt a tradicionális ska-t próbáljuk közvetíteni nem csak a zenekaron és side-project-jeinken, hanem rádióműsorainkon, soundsystem bulijainkon keresztül is. A másik cél az volt, hogy feltegyük hazánkat is a ska világtérképre, azzal, hogy külföldi előadókat hívunk meg ide, illetve megmutassuk a nagyvilágnak, hogy milyen a magyar ska zene. A legnagyobb hatással természetesen a jamaicai előadók voltak ránk, a Skatalites, Jackie Opel, Eric ’Monty’ Morris, Lee Perry, Don Drummond, Sista Nancy, Nicodemus, Bob Marley, de kortárs zenekarokat is hallgatunk (Hepcat, Slackers), vagy olyan felvételeket, mint Victor Rice és King Django munkái. SZUB: Milyen életérzés, esetleg „ideológia” párosul a zenétekhez? Z: Elsősorban Bulcsú, az énekes/gitárosunk ásta bele magát a raszta ideológiába, abban azonban mindnyájan egyetértünk, hogy pozitív, életigenlő, békés rezgéseket kell interpretálnunk. KK: Inkább a feeling-et próbáljuk közvetíteni, nem ideologizáljuk túl a dolgot. RC: A zenénk a mindenki számára kedves, mégis törékeny békéről szól, a túl sok erőszakról, a túl kevés szeretetről, arról hogy egymást elfogadva, tisztelve, lazán, pozitív hozzáállással könnyebb és boldogabb az élet mindannyiunknak, mint állandó görcsölés mellett, túlságosan ragaszkodva a pénzhez, a csalóka hatalomhoz. Sokszor van szó nálunk a szerelemről, a nőkről, akik megszépítik az életünket, a ganjáról, ami megnyugtat, magáról a zenéről, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ez a zene a számunkra a megértés, a tolerancia, az igazságosság, a szeretet és a béke zenéje. Persze ez a szemléletmód szentimentálisnak, utópikusnak tűnhet, de mi úgy gondoljuk, hogy egy nagyon is érvényes és szükséges hozzáállás, egy hasznos, pozitív alternatíva. PASO: Mi is foglalkozunk a világ rossz dolgaival, de ellentétben egy-két másik műfajjal, a célunk nem a


depresszióba esés, hanem jóval inkább az, hogy felhívjuk a problémákra a figyelmet és kezdjünk velük valamit. Ideológiai szempontból a ska, mint egy egyszerű tánczene, eredendően semleges volt, csak utólag, évtizedekkel később töltötte meg az akkori társadalmi problémákra adott válasszal, illetve vallási motívumokkal az angol 2tone és a jamaicai reggae. Részünkről ez annyit jelent, hogy vannak egyetemleges értékek, amelyeket elfogadunk és képviselünk, de míg az elején ezeket jobban kellett hangoztatni (pld. anti-rasszista eszmék), addig ma már ezt igyekszünk nem túl szájbarágósan tenni. SZUB: Feltétlen szükséges egy bizonyos fajta attitűd ahhoz, hogy valaki elkötelezze magát a stílus mellett? Z: Embere válogatja. Vannak „divat-raszták”, akik inkább a külsőségekre, a magatartásformára helyezik a hangsúlyt, és vannak „reggae-hívők”, akik lelkiekben is átélik a rasztafarizmust. KK: Nem, nem szükséges. Ezt a zenét teljesen különböző okok miatt lehet szeretni és játszani. RC: Ez egy nagyon nyitott műfaj, semmi sem kötelező, mégis egy alapvető lelkesedés, gondolkodási irány, alázat, szerénység a zene iránt valószínűleg elengedhetetlen a hiteles, őszinte műveléséhez. Az alázat többek között azért nagyon fontos, mert ez a zene nem elsősorban a bonyolult zenei megoldásokról, a „virgázásról” szól, sokkal inkább a gyakran minimális “nehézségű” alkotóelemekből összeálló megfelelő lüktetés, a „vibe” minél kifinomultabb, pregnánsabb létrehozásáról, persze a lehető legpontosabban, a lehető legnagyobb profizmussal. PASO: Egyfajta nyitottság, vagy elemi kíváncsiság mindenképpen kell ahhoz, hogy bármilyen új dolgot megismerj. A ska/reggae zenei stílusok könnyen befogadhatók, tehát bizonyos szempontból mindenképp populárisak, nem kell olyan erős elköteleződés, vagy kötődés, mint más szubkultúráknál, vagy stílusoknál, a zenei könnyedség miatt viszonylag széles a lehetséges hallgatói bázis. SZUB: Mennyire számítanak a külsőségek? Elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles legyen a „produkció”? Z: Tapasztalatunk szerint fontos, hogy a színpadon ne hétköznapi emberek jelenjenek meg, hanem látványban is alátámasszuk a mondanivalót. Persze túlzásokba nem szabad esni. KK: Nyilván elsődleges a zene. Klubszinten még nem túl fontos a látvány. Az persze lejön, mennyire teszed magad oda, mennyire vagy hiteles arc. RC: Természetesen fontos, hogy a megjelenés alátámassza a produkciót, vagy legalábbis ne ellene dolgozzon. Nálunk leginkább spontán alakul a külcsín, de formálódik a saját stílusunk, ami főleg a flyer-eknél meg a honlapon szembetűnő, de egyre inkább a színpadon is. Lényeges azonban, hogy a természetességet, ami őszin-

tén jön belőlünk, ne akarjuk görcsösen, siettetve változtatni. PASO: Nem a külsőségeken van a hangsúly, de ha tehetjük, megadjuk a módját. Ha a PASO Traditional Ska Special nevű side-projekt-ünkkel játszunk, próbálunk ügyelni e tekintetben is a múltidézésre. SZUB: Létezik sajátos, magyar ska / magyar reggae? Z: Bár egyre több hazai zenekar jeleskedik e műfajokban, még nem beszélhetünk hungarikumról. KK: Sajnos létezik. A legtöbb magyar ska/reggae zenekar túlságosan magyar, kevéssé őrzi a stílus eredeti hagyományait. RC: Ahogy szaporodnak a bandák, lassan kialakulnak azok a jellemzők, amelyek sajátossá teszik az itteni reggae/ska zenét. Sok egyéni vonás fog kialakulni szerintünk, hiszen egy nagyon intenzív, sokszínű, változatos múltú és jelenű zenei környezet vesz körül minket itt a Kárpát medencében. PASO: Ha magyar nyelven szólal meg, akkor az már önmagában is sajátossá teszi a számokat. Megkülönbözteti a világ más részein íródott daloktól a hazaiakat az is, ha a régióra jellemző zenei motívumok, vagy hangszerek jelennek meg bennük. Erre példa a Ska Hecc nevű zenekar, akik billentyű helyett tangóharmonikát használnak, ezzel alakítva ki egy érdekes hangzást, a 2tone ska és a balkáni zene keverékét, míg nálunk, a PASO-ban időről időre feltűnik vendégként Barna György, a Kolompos zenekar hegedűse. SZUB: Milyen jellemző (akár – jó értelemben vett – tipikus Kelet-Európai vagy magyaros) vonás különíti el a zenekart a klasszikus sémáktól? Z: Meghatározó a két frontember hangja, Dalmáé, és Bulcsúé. Emellett hip-hop, funky, latin ütemekkel is vegyítjük a reggae-t. A fúvósszekciót pedig egyszerűen a gitárokkal imitáljuk. KK: Összetéveszthetetlenül magyarok vagyunk, de ezt nem próbáljuk kifejezni a zenében. RC: Nagyon sok minden megfér nálunk egymás mellett a spirituális, szinte gospel-es hangzású nyabinghi-től a pörgős soca-ig, a szabadon áramló pszichedelikusabb dub-tól a felszabadult ska-ig. Fontos, hogy a kidolgozottság mellet legyen helye a zenénkben jól elhelyezett szólóknak és beatbox-os freestyle-nak, a vendég mc-kkel is sűrűn játszott riddim-es improvizálásnak is. Meghatározó eleme a zenénknek a háromtagú fúvósszekció, a perka, a többszólamú énekszekció és a ragga. Mindezek mellett a leginkább szeretett eleme a zenénknek sokak szerint az az erős “pozitív vibráció”, magával ragadó örömteli lüktetés, ami minket is elsősorban együtt tart, és ami a koncerteken és remélhetőleg majd az albumokról is magával ragadja a közönséget. folytatás a következő oldalon SZUB 13


PASO: Főként a kulturális háttér. Az, hogy Magyarországon élünk, itt születtünk, itt nőttünk fel – tehát sose leszünk jamaicaiak. Nem fogunk tudni soha úgy játszani, mint ők, de ez nem is baj. A saját kultúrától, közegtől úgysem lehet függetlenedni. SZUB: Dalszövegekben reagáltok a hazai eseményekre és mindennapokra? Z: Nagyon átvitt értelemben igen, konkrétan semmiképp nem. RC: A mindennapokra talán inkább, de csak általánosságban. Mostanában egyre több magyar szöveget írunk, úgyhogy mindenképp több lesz a helyi értékű üzenet a szövegekben. PASO: Néha metaforákkal, néha direkt módon. Itt élünk, nyilván ezek a dolgok vannak ránk legnagyobb hatással. Persze a szövegekben reflektálunk a globális történésekre is, de a legtöbb dal saját élményeket, a saját mindennapokat dolgozza fel. SZUB: Szórakoztatás vagy politika? Z: Abszolút szórakoztatás, a közönség bevonásával. KK: Szórakoztatás. RC: Fontosnak tartjuk a politikai üzenetek közvetítését is, de ezek sokkal inkább társadalmi témák, illetve általában az elnyomó politikai, gazdasági hatalom ellen foglalnak állást, pártpolitika kizárva! PASO: Kétségkívül akadnak politikus témák is, amik általánosságban bírálják a nekünk nem tetsző dolgokat, vagy felhívják a körülöttünk lévő helyzetre a figyelmet, de elsősorban tánczenekar vagyunk, aki szórakoztat. SZUB: Mennyire hiteles itthoni környezetben a műfaj tradicionális üzenete? Z: A reggae eredeti üzenete teljesen kompatibilis az itthoni élethelyzettel. A lényeg, hogy földi küldetésünket hasznosan, építő jelleggel teljesítsük. Csak semmi stressz, take it easy! KK: Nem hiszem, hogy ez függ a helyszíntől. Ha valamit jól megszólaltatsz, és az embereknek tetszik, rohadtul mindegy, hogy hol élsz. Mi csak a zenét játsszuk, az pedig tökéletesen hiteles tud lenni. RC: Az eredeti erősen szociális üzenet (eltekintve a fekete identitást erősítő, pánafrikai öntudat-építő – egyébként nagyon fontos – részétől) teljesen univerzális: általános békét, megértést, egységet, jámborságot, igazságosságot, pozitív hozzáállást sürget. Ez szerintünk teljesen hiteles bárhol a világon. PASO: A „táncolj, érezd jól magad, de közben tudj a társadalmi problémákról is, vagy énekeld meg őket” üzenet szerintünk abszolút hiteles. A reggae-nek nyilván nehezebb helyzete van, hiszen az jórészt egy más kultúrkörből való vallás köré épül. A ska szövegek nem a rasztafarizmusról szóltak, hanem a mindennapi dol14 SZUB

gokról, illetve, ha vallásos jellegű szöveg volt, akkor az Ó- vagy Újszövetségből merített, nem az etióp császárt imádta, tehát passzol az európai kultúrkörhöz SZUB: Szubkulturális jelenség a ska / reggae? Z: Hazánkban igen, máshol a kultúra szerves része. Európában például kiemelkedő e tekintetben Franciaország, ahol rengeteg afrikai bevándorló él. KK: Persze, egy Népstadiont soha nem fogsz megtölteni ilyen zenekarokkal. RC: Reggae, illetve dancehall szubkultúra nálunk egyelőre nagyon visszafogottan létezik, inkább még csak kialakulóban van. A média is elég mostohán bánik a stílussal, maximum a Tiloson, a kis nonprofit csatornák egyes lelkes műsoraiban, vagy a Radio Café-n lehet hallani a műfajhoz tartozó zenét vagy műsort. PASO: Mindaddig, amíg a kereskedelmi rádiókban és tévékben az megy, ami most, addig ez szubkulturális marad. Ebben a tekintetben a magyar média meglehetősen igénytelen. Egy-két kivételtől eltekintve a magyar, hangszeres zenét játszó, feltörekvő és jó zenekarokat, amelyek más országban beleférnének a mainstream-be, egyszerűen nem játsszák. Arra, hogy ez nem törvényszerű, jó példa, a szlovák ska zenekar, a Polemic, amit a szlovák országos kereskedelmi, mainstream rádiók rendszeresen játszanak. Ilyesmi a magyar országos rádióknál egyáltalán nem fordul elő. Egyes, az underground-hoz közelebb álló, rádiók (Tilos Rádió, Radio Café, Civil Rádió), tv műsorok (Kultúrház, Dob+Basszus) magazinok, újságok (Wan2, MaNcs, Pesti Est/ Exit, stb.), fanzinek, vagy portálok (skaland, index, dancehall.hu, stb.) foglalkoznak a dologgal. SZUB: Milyen az együttműködés a hazai ska / reggae zenekarok között? Z: Több zenekarral is szoros, baráti az együttműködésünk, a Ladánybene27-tel, a Riddim Colony-vel, vagy az Anselmo Crew-val. KK: Jó. Úgy érzem semmi rivalizálás nincs, egy csomó bandával baráti viszonyban vagyunk. RC: Egyre jobb az együttműködés, mi legalábbis ezt tapasztaljuk, és mi is ezen ügyködünk. A színtéren sokszor hívjuk egymást játszani, az mc-ket, énekeseket közös muzsikálásra. A szervezők, a zenekarok a saját pecsenyéjük sütögetése helyett többnyire együttműködnek. PASO: Alapvetően jó, családias – bár még nem túl nagy a família –, azonban abban nincs mindenkivel teljes egyetértés, hogy milyen szinten „szabad” jelen lennie a műfajnak és kinek „szólhat”. Mi szeretnénk, ha nem lennének ilyen mesterségesen felállított korlátok. Amikor a PASO indult épp döglődött a stílus, nagyon úgy nézett ki, hogy be is fullad, így a nulláról kellett kezdenünk. A zenekar egyéni sikereit aztán sokszor


arra használtuk, hogy a műfajt előbbre toljuk. Saját heti rendszerességgel jelentkező klubot üzemeltetünk, amelybe meghívjuk a többi zenekart. Évente ska összejövetelt, tábort szervezünk NagySkaland – Skanking Camping néven, ahol igyekszünk a legtöbb hazai ska és reggae zenekart vendégül látni.

SZUB: Mit tekintetek eddigi pályafutásotok legnagyobb eredményének? Z: A Batta Dem fesztivált, ahol várakozáson felüli létszámban jelentek meg az ország reggae rajongói. Sikerült a zenei kínálatot is ízlésesen megválogatni, a Zagasticon kívül játszott többek közt a Ladánybene27, és a Dreadzone Nagy-Britanniából. A sikeren felbuzdulva 2007-ben megrendezzük a Batta Dem 2-t, ami már három napos lesz, március 15-16-17-én. És persze a pozitív fogadtatásban részesített Zagasound album elkészülése is fontos állomás a zenekar pályafutásában. KK: Tavaly szilveszterkor együtt játszottunk a PASO-val meg a NYSJE-lal. RC: Nagy eredménynek tartjuk, hogy már háromszor játszhattunk az A38-on, illetve, hogy sikeresen megszervezhettük a színtér nagy részét egybefogó Irie Day fesztivált, hogy rögtön idén, fennállásunk első évében játszhattunk az EFOTT fesztiválon, vagy hogy az egy éves szülinapunk a nagy West-Balkánban olyan nagyra sikeredett. A jövőt illetően most a legnagyobb lehetőség talán az április 21-ére az A38-ra tervezett koncert, ahol az osztrák House of Riddim előtt fogunk játszani köszönhetően Bosinak is. PASO: Koncertek terén, külföldön az idei német-dánosztrák Easter Ska Jam turnén való részvételt, a Mighty Sounds 2006-os nagyszínpadi szereplését, illetve az említett Lowlands fesztivált. Itthon az idei Pannon Világzenei Nagyszínpad-os koncertet. Hanghordozók terén az amerikai Megalith Records-nál megjelent első nagyalbumunkat, a Budapest Ska Mood-ot. Tevékenység terén pedig azt, hogy sikerült elhozni egy csomó jó és értékes külföldi ska zenekart Magyarországra, be tudtuk indítani a Tilos Rádión a ska műsorunkat, ska és reggae profilú klubot tudunk üzemeltetni és úgy általánosságban, már nem hangzik olyan idegenül az emberek számára az a műfaji meghatározás, hogy: „ska”.

SZUB 15

-KriszKo Rokozo-

SZUB: Milyenek a hazai, esetleg külföldi koncert tapasztalaitok? Z: Országos szinten egyre több helyen van folyamatosan bővülő rajongótáborunk, de kiemelnénk Pécset, Veszprémet, Miskolcot, Szegedet, és a fővárosi masszív is egyre…masszívabb! KK: Tökéletes, megvannak a klubok, a fesztiválok. Nyáron játszottunk Tusnádfürdőn (Erdély), meg Zentán (Délvidék). Elképesztő jó bulik voltak. sokan jöttek oda hozzánk koncert után, hogy ilyet ők még nem hallottak, nem tudják, mi ez a zene, de nagyon bejött. Mindenhol biztosítottak, hogy ott a helyünk egy év múlva is. RC: Sokáig állóvíz volt a reggae/ska színtér, de az utóbbi pár évben, köszönhetően Bosiéknak és Lipiéknek, és pár olyan helynek, mint például a Trafó, kezd egyre jobban feléledni a budapesti klubélet. Mi is megpróbálunk dolgozni a színtér erősítésén, a műfaj népszerűsítésén. Szerveztünk már többek között egynapos ingyenes élőzenés és sound system-es fesztivált 7-800 embernek (Irie Day 2006), ingyenes heti, nyári klubot két hónapig (Little Zion Club a Tűzraktérben). Szerencsére már a kezdetektől népszerűek a koncertjeink. Így az első év végén, kb. 25 koncert után elmondható, hogy 250-300 fős lelkes közönségre már mindenképp számíthatunk egyedüli fellépőként is. Akárhogy is, köszönet és BigUp a közönségnek, azért is imádunk koncertezni, mert nagyon jó hangulatú a kommunikációnk velük. PASO: Szerencsére nekünk kezd ez a dolog bejáratódni és sok meghívást is kapunk, de egyes vidéki helyeken azért még mi is tapasztaljuk a dolog nehézségeit. Kevés a klub és kevés a bevállalós tulajdonos, aki kockáztat. Mi próbálunk segíteni a vidéki zenekaroknak a saját klubestünkkel, a PASO klub legalább egy élő budapesti platform. A külföldi koncertek (Németország, Hollandia, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Dánia, Csehország, Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, Ukrajna) felülmúlták minden várakozásunkat! Talán egy olyan bulink volt, ahol nem volt túl lelkes a közönség, még Strasbourg-ban, ezen kívül mindenhol extatikussá fajult a hangulat. Nagyon szeretjük mind a klub bulikat, mind a fesztivál fellépéseket. A legjobb élmény talán az idei Lowlands fesztiválon ért minket, Hollandiában, ahol miután ráadásként eljátszottuk a „Hello Gagarin!” című számunkat a közönség nem hagyta, hogy a műsorvezető bekonferálja a következő zenekart, mert még egy ráadást követelve olyan hangosan üvöltötték a dal „lolo-looo” refrénjét, hogy elnyomták a mikrofon hangját. Ez úgy, hogy

először jártunk az országban és feltehetően nem sokan ismertek minket a koncert előtt, elég jól esett! Alapvető tapasztalatunk, hogy mindenhol jobban pörög a színtér, mint nálunk. A legjobb példa erre, hogy a Mighty Sounds, az a fesztivál, ami a NagySkaland cseh megfelelője, körülbelül tízszer annyi embert vonz, a németeknél pedig hozzánk képest összehasonlíthatatlanul nagy az élet, ott megfordulnak a műfaj legnagyobb sztárjai minden évben, ska-ban és reggae-ben egyaránt.


JACKED Tétován belépeget a színpadnak dezignált sarokba. Egyik kezében bor, másikban zsinórján lóg a mikrofon. A basszus zúgni kezd; húrok, hangok és dobok kavalkádjából összeáll az Erő. Energiaáradat, nincs menekvés.A legenda szerint az egész valahol az Írók Boltjában kezdődött – itt találkozott első ízben a kellőképpen önjelölt és botcsinálta, de a megfelelő tehetséggel és inspirációval megáldott művészlélek „Lombhullató” Hományi Peti a zenekar többi tagjával. Az irodalmi élet könyvekből épített csendes kis fellegvárában dolgozott ugyanis a jelenlegi frontember-szövegíró Lombhullató és egy, a zenekarból azóta kikopott anonim vokalista. A munkakapcsolat szükségszerűen és elkerülhetetlenül közös zenélésbe torkollott. Egyből jöttek a haverok is - így kerültek a képbe a Gutenberg halott jelenlegi tagjai: Tanos „Antiszoc” Márton (főleg gitárt penget), Galbicsek Dávid (a dobokat püföli) és Szabó Gábor (mélyhangokat pötyög a basszuson). Beindult tehát a Gutenberg-gépezet, amely később még egy billentyűssel, Deák „Saugor” Endrével is kiegészült. A név is megvolt, legalábbis az egyik fele - a könyvnyomtatás feltalálójának, a modern írásos kultúra atyjának (és talán a kenyéradó Írók Boltjának) szóló respektből Gutenberg. Egy jóbarát javaslatára, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen vicces lenne ha benne lenne a névben a halál szó

16 SZUB

is (csak hogy tovább mélyítsék a művészkedés és a kultúrelkötelezettség érzését), így végül jelzős szerkezetté bővítve megszületett a Gutenberg halott. Az Írók Boltja továbbra is konstans referenciapont maradt a zenekar életében. Itt folytak a zenevilág-megváltó, konspiratív megbeszélések, innen indultak közösen a próbaterembe és itt készültek az első zenekari fotók is. Ennyit a Gutenberg-geneziséről. De mi is pontosan a Gutenberg halott? Egyfajta intellektuál-alterpop. Százszázalék klubzene. Kávéházmjúzik. Satír, borosta, karcolás, nagyadag lírával és kultúresztétikával. Dohányfüstbe és száraz fehérborszagba burkolt altersanzonkavalkád. Nincs apelláta csak a kesernyés melódiák, a pötyögős gitár, és lebegő zongoraszólamok. Értelmiségi slágerrock – dekadens művészlelkektől dekadens művészlekeknek. Különböző zenekultúrák jótékony találkozása, mely korántsem szürrealisztikus jellegű, inkább csak egyszerűen Gutenberg. Kopott blues, A legenda szerint az egész valahol az Írók Boltjában kezdődött – itt találkozott első ízben a kellőképpen önjelölt és botcsinálta, de a megfelelő tehetséggel és inspirációval megáldott művészlélek „Lombhullató” Hományi Peti a zenekar többi tagjával. Az irodalmi élet könyvekből épített csendes kis fellegvárában dolgozott ugyanis a jelenlegi frontember-szö-


Jacked Megalakulás: 2004 Tagok: Mórocz Tamás (ének), Mózner László (gitár), Szajkó András (gitár), Jancsó Gábor (bassz), Juhász Ádám (dob) Stílus: indie, rock Honlap: www.myspace.com/ jackedmusix

“kjashun xen xeun auuukn asuxbank YNWHUKYXN asxzn wexcneil dhkn xceuin.” vegíró Lombhullató és egy, a zenekarból azóta kikopott anonim vokalista. A munkakapcsolat szükségszerűen és elkerülhetetlenül közös zenélésbe torkollott. Egyből jöttek a haverok is - így kerültek a képbe a Gutenberg halott jelenlegi tagjai: Tanos „Antiszoc” Márton (főleg gitárt penget), Galbicsek Dávid (a dobokat püföli) és Szabó Gábor (mélyhangokat pötyög a basszuson). Beindult tehát a Gutenberg-gépezet, amely később még egy billentyűssel, Deák „Saugor” Endrével is kiegészült. A név is megvolt, legalábbis az egyik fele - a könyvnyomtatás feltalálójának, a modern írásos kultúra atyjának (és talán a kenyéradó Írók Boltjának) szóló respektből Gutenberg. Egy jóbarát javaslatára, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen vicces lenne ha benne lenne a névben a halál szó is (csak hogy tovább mélyítsék a művészkedés és a kultúrelkötelezettség érzését), így végül jelzős szerkezetté bővítve megszületett a Gutenberg halott. Az Írók Boltja továbbra is konstans referenciapont maradt a zenekar életében. Itt folytak a zenevilág-megváltó, konspiratív megbeszélések, innen indultak közösen a próbaterembe és itt készültek az első zenekari fotók is. Ennyit a Gutenberg-geneziséről. tó, konspiratív megbeszélések, innen indultak közösen a próbaterembe és itt készültek az első zenekari fotók is. Ennyit a Gutenberggeneziséről.

{Szerintem a Jacked...: Isten Háta Mögött: 17 éves az átlagéletkoruk,

és a most trendi zenét tolják. Szerintem egyértelmû, hogy két év múlva semmi nem lesz ebbõl, ahogy a trend kifullad – ami persze már Angliában simán kifulladt, de persze ez itthon, ugyanúgy, mint a stílus pár éves késéssel való beszivárgása, a kifulladás is majd csak késõbb kezdõdik el. Meg remélhetõleg, akarnak is zenélni, méghozzá nem divatból, és akkor majd érnek zeneileg, meg mindenhogy. Ennyi.

Semmi Komoly:

Egyszer játszottunk együtt Székesfehérváron, akkor nagyon profin adtak elő punk/hardcore feldolgozásokat, abban több fantáziát láttam, mint a mostani stílusukban, de amúgy ügyesek a maguk nemében.

Gutenberg halott: Az indie divat, a Jacked jó. Köszönjük.

-H.M.SZUB 17


18 SZUB

attól hogy sokféle irányzat egyesül ebben a zenében, hanem ezt összehúzza egyrészről az én koncepcióm másrészről meg az hogy valahogy mindig megtaláljuk azt hogy ne hulljon szét a dolog, hogy ne olyan legyen hogy ez most egy country vagy blues szám, hanem mindegyik Gutenberg halott dal csak vannak benne bizonyos stílusjegyek” – szögezi le a dalszerző-frontember Lombhullató. Így születnek a komplex témák, a torzító pedig már szigorúan el lett felejtve, ott porosodik valahol a fiók mélyén a nirvana poszterekkel és a serdülőkor kamaszos daclázadásával egyetemben. A Gutenberg galaxis tehát tudatosan felépített, önmagát fejlesztő és végtelenül nyitott zenei és szövegtér. A mymusic honlap szavazása alapján idén szeptemberben a hónap zenekarává választották a Gutenberg halott-at. Az első helyezettnek kijáró stúdiózás gyümölcse a nemrég megjelent második számú EP a „Tanuló repülők”. A 7 számos vadi új demoanyag ütős cucc. Egyre több teret kap a számokban a zongora, mely még inkább intellektulissá varázsolja a Gutenberg-et. A technikás zongoramenetek valahogyan szofisztikálják a hangzást is és helyenként kimondottan bárjellegűvé finomítják a sokszor nyers gitárzenét és a karcos éneket. Mindezek mellett vannak új tervek is: „Most egy kicsit tudatosan akarok arra törekedni, majd meglátjuk hogy sikerülni fog-e, hogy olyan számokat írjunk amik lassúak. Egyszerűen csak pörgős, gyors számaink vannak és akarok majd egy olyan demoféleséget, ami nem is unplugged hanem amiben ilyen visszafogottabb, nyugisabb tempók vannak és nem túlpörgős. Így jobban ki tudná magát engedni a zongorista is mert neki aztán pörög az ujja mint az állat.” Amire még feltétlenül ki kell térnünk a Gutenberg kapcsán az a szövegvilág, illetve a szöveg és a zene kapcsolata. Lombhullató saját bevallása szerint sokáig elhivatott költőnek érezte magát, majd végül szomorúan felismerte azt a tényt, hogy a jelenlegi magyar irodalmi életben nem fog labdába rúgni, így a versek helyett dalszövegeket kezdett el gyártani, így hamarosan rádöbbent arra, hogy igazán a költészetnek ebben a zenés formájában tud kiteljesedni. „Sokáig költőnek képzeltem magam, de aztán gyorsan meggondoltam magam mert rájöttem hogy dalszövegeket azokat tudok írni, ellenben verseket nem” Nem csoda tehát ha a dalok szövege mögött egy alanyi költő sziluettje rajzolódik ki a háttérben. Ironikus (kellőképpen önironikus) és tragikomikus sorok váltakoznak

-Gutenberg halott-

A legenda szerint az egész valahol az Írók Boltjában kezdődött – itt találkozott első ízben a kellőképpen önjelölt és botcsinálta, de a megfelelő tehetséggel és inspirációval megáldott művészlélek „Lombhullató” Hományi Peti a zenekar többi tagjával. Az irodalmi élet könyvekből épített csendes kis fellegvárában dolgozott ugyanis a jelenlegi frontember-szövegíró Lombhullató és egy, a zenekarból azóta kikopott anonim vokalista. A munkakapcsolat szükségszerűen és elkerülhetetlenül közös zenélésbe torkollott. Egyből jöttek a haverok is - így kerültek a képbe a Gutenberg halott jelenlegi tagjai: Tanos „Antiszoc” Márton (főleg gitárt penget), Galbicsek Dávid (a dobokat püföli) és Szabó Gábor (mély hangokat pötyög a basszuson). Beindult tehát a Gutenberggépezet, amely később még egy billentyűssel, Deák „Saugor” Endrével is kiegészült. A név is megvolt, legalábbis az egyik fele - a könyvnyomtatás feltalálójának, a modern írásos kultúra atyjának (és talán a kenyéradó Írók Boltjának) szóló respektből Gutenberg. Egy jó barát javaslatára, aki azzal az ötlettel állt elő, hogy milyen vicces lenne ha benne lenne a névben a halál szó is végül jelzős szerkezetté bővítve megszületett a Gutenberg halott. Az Írók Boltja továbbra is konstans referenciapont maradt a zenekar életében. Itt folytak a zenevilág-megváltó, konspiratív megbeszélések, innen indultak közösen a próbaterembe és itt készültek az első zenekari fotók is. Ennyit a Gutenberg-geneziséről. De mi is pontosan a Gutenberg halott? Egyfajta intellektuál-alterpop. Százszázalék klubzene. Kávéházmjúzik. Satír, borosta, karcolás, nagyadag lírával és kultúresztétikával. Dohányfüstbe és száraz fehérborszagba burkolt altersanzonkavalkád. Nincs apelláta csak a kesernyés melódiák, a pötyögős gitár, és lebegő zongoraszólamok. Értelmiségi slágerrock – dekadens művészlelkektől dekadens művészlelkeknek. Különböző zenekultúrák jótékony találkozása, mely korántsem szürrealisztikus jellegű, inkább csak egyszerűen Gutenberg. Kopott blues, pezsgő funky, pörgős ska, klasszikus szeptimezés, pityipötyi tinglitanglizás véresen komoly érfelvágással kombinálva. Minden ami belefér. És persze elmaradhatatlanul megjelennek a 90-es évek ma már tradicionálisnak mondható magyar és nemzetközi alter hatásai. „Váltjuk a szerepeket” – hangzik el az egyik számban a találó mondat, de nem pózokról van itt szó, inkább csak a megfelelő alkotói szabadsággal kezelt különböző zenei inspirációkról. „Kohézió van! Nem esik szét


drámai patetikussággal megrajzolt képekkel. Esetenként a Quimby öröksége köszön vissza a melankolikus felhangokban és az érfelvágós szerelemopusok közvetlenségében. A sokszor fájdalmas énlírában kiteljesedő szerelemtematika állandóan ott lebeg a dalokban. Zenetöredékek a szerelemről – talán így lehetne a legtömörebben megfogni a Gutenberg-féle iloveyou nótákat. Az irodalom és a különböző művészeti ágak iránti elköteleződés és ezeknek a hatása közvetetten rakódik le mind a szöveg mind a dallamvilágban. Áthallások, allúziók, kifordított versidézetek, irodalmi utalások buknak elő a zenéből és teszik azt kifejezetten intellektuálissá.” Sokat inspirál az irodalom. Sok dolog van amit újra el kell mondani, hiába mondták el már ezerszer. A kortárs művésznek az a feladata hogy bizonyos témákat újrafogalmazzon” . Fogalmazta meg a posztmodern intertextualitás jól bevált tézisét a dalszerzés kontextusában Lombhullató. Jó utat mindenkinek a Gutenberggalaxisba!

Nincsenek tragédiák: tőmondat végén pont a halál…l

{Szerintem a Guttenberg halott...: Isten háta mögött:

Igazi kardigános alter zene és meg ráadásul jók is a srácok. Gimnáziumi éveimet juttatja eszembe, amikor a folyosón fetrengtünk az iskolarádiót hallgatva, meg amikor reggel 7-kor cigiztünk a gimi épületében, abban a próbateremben, amit a diri engedélyével használtunk. Szép emlékek. Persze a GH zenéjéből kihallhatnánk egy kis Baby Shamblest, meg Quimbyt is, de Hölgyeim és Uraim, ez nem az, aminek látszik, ez a Gutenberg Halott!

Jacked: Kíváló zenészek, kiváló ötletek.. Nagyon tetszett, “alterosan” sokszínű, és megvan benne az az irónia is, ami egy ilyen zenekarhoz nélkülözhetetlen.

Semmi komoly:

Szomorkás magyar alterrock. Olyan a hangulata, mint amikor egy maratoni házibuli végén egyedül ülsz a kanapén és szorongatod a nyolcadik sörödet…

Gutenberg halott Megalakulás: 2005 Tagok: Tanos Márton (gitár), Szabó Gábor (bassz), Galbicsek Dávid (dobok), Hományi Péter (ének, gitár), Deák Endre (szintetizátor) Stílus: alternativ, funky, rock Honlap: www.gutenberghalott.uw.hu

-fernandotorresbalintSZUB 19


Jellow Spots: Öt fogásos vacsora a belezősökkel (2006 )

4A Light Is Shining Brighter EP a magyar Hot Water Music-nak is titulált tatabányai Sammy Sosa Band harmadik lemeze, a 2004-es …For Friends EP és a 2003-as Demo után. A lemez 6 számot tartalmaz. Igazándiból némi elfogultsággal írok erről az albumról, mert a hazai zenekarok közül talán a Sammy Sosa az, amiben megtaláltam a személyes kedvencemet. Az album igencsak melankolikus alaphangulatával nagyon jól párosulnak a pörgős ütemek, a gyakori ritmusváltások, így abszolút nincs olyan érzése az embernek, hogy egy egybefüggő (jelen esetben 27 perces) massza-szerű dolgot hallgat. A lemezen jól hallatszik az, hogy mindenféle technikai bravúrt mellőztek a srácok, így hangzásban a koncertjeik audio-élményét százszázalékosan átélhetjük. Személyes favoritom a hármas track, a You’d Better Cry, már csak a változatossága miatt is, ugyanis mindig is rajongtam az olyasfajta számindításért, mint az egyre erősödő dob, és egy ideje a számok alatti tapsolás is nagy kedvencemmé vált. A lemez lendülete a vége felé mintha alábbhagyna egy kicsit, de erre tekinthetünk akár, mint hangulatformáló eszközre is. Így az utolsó szám, a Somehow Still There közel 3 perces, szomorkás-zongorás lezárása azért finoman jelzi, hogy a lemez hallgatása közben ne csak erősen bólogassunk, hanem figyeljünk egy kicsit jobban oda a számok tartalmára is. Így, amit egyedül hiányolok, az a szövegkönyv, de hát ugyebár a magyar underground szcéna nem a nagy példányszámú lemezeladásokról és az óriási tömegeket megmozgató koncertekről híres, amik hiányában ezek a zenekarok nem feltétlenül szépítgethetik mindenféle nehézségek nélkül, nyugodtan a lemezüket. Ja, és azért nem utolsó sorban azt sem árt megemlíteni, hogy az idei ABC Tehetségkutatón a srácok továbbjutottak az ausztriai fordulóba. Mindehhez gratuláció és sok sikert a továbbiakra! www.sammysosaband.hu

4Képzeljétek, milyen lenne az, ha John Travolta a Pomádé egyik fergeteges tömegtáncos jelenetében egyszeriben elmebajos zombivá változna, és visszatartóztathatatlanul próbálná feltépni Olivia-Newton John koponyáját, hogy – a kissé megszeppent tánckar furcsálló tekintetétől övezve- kikanalazza onnan a hölgy vértől és egyéb nedvektől tocsogós agyvelejét és közben a lét mulandóságáról filozofál! Sikerült? Nos, akkor közel jártok a Yellow Spot érzésés hangulatvilágához. Ha pedig jó kis hazai ‘50-es (no, meg ‘60-as ‘70-es, és ‘80-as évek) presszóhangulatot, depressziós kelet-középeurópai milliõt vegyítetek a képhez, máris ott vagytok. Stílusát tekintve tehát rockabilly, hangulatát tekintve pszichedelikus zombi horror. Az igényes CD (hosszát tekintve EP-nek mondanám) legerõsebb dala kétségtelenül az “Oké, Májkül”, egy homoerotikus autóról monológja (kissé ki is lóg a koncepcióból), rock and roll alapsémára. A legfinomabban és legtömörebben úgy tudnám megfogalmazni a problémáimat a társasággal, ha azt írnám: ez a két perc alatti dal az egyetlen a lemezen, amelyet úgy lehet végighallgatni, hogy közben a hallgatónak az utolsó hangig jó. Az EP többi szerzeménye valahogy többet akar markolni- és sokkal kevesebbet fog. Nem épp’ semmit, de nem is érik el a hatást. Nekem legalábbis eszembe nem jut majd mondjuk két hónap múlva hallgatni ezt az együttest. Miért? Az “Oké, Májkül” egy jó poén éppenelnemrontásában merül ki. Hallgatásakor felröhögünk. A majdnembrilliáns elsõ dalt a dalszövegíró (az ötlet) adja el. Bárki is legyen, talán épp’ az énekes, az ezt követõ percekben nem sikerül elvinnie egyedül a hátán a produkciót, legalábbis lemezen. A dalokat agyon nyomja az énekes nem éneklése. A zenészek (a nagybõgõ, a dob, a gitár, és a fúvós hangszerek mögöttiek) nem fogják forradalmasítani a rockabilly-t, de tényleg zenészek, jól hozzák a táncolható alapokat. Azonban annyira nem jó zenészek, hogy elrejtsék a frontembert. Ha nem egy (szövegíró)ötlet köré épül a nótája Yellos Spotnak, hanem mégiscsak hagyományosabb dalt akarnak írni/elõadni, menthetetlenül kilóg a lóláb. És nem a vicces/kedõ, de mindig legalábbis vállalható szövegek rosszak, mint az elsõ hallásra tetszik. Hanem az énekes. Képtelen vállalkozás egy énekes részérõl megkísérelni öt dal kibackelését. Valamit óhatatlanul le kell tennie a svédasztalra. Ezúttal ez a valami nem fogyasztható. Összegzésképpen azt mondhatjuk: koncerten, kis (netán sok) alkohollal a gyomrunkban minden bizonnyal úgy fog tûnni, hogy nagyon jó bulit tudnak csinálni a belezõsök, de ahhoz, hogy lemezen se (, vagy józanon se) legyenek zavaróak, az énekesükkel -finoman szólva- valamit kezdeniük kellene. Hogy mégse keseregjenek: az igényes CD nem elírás. Általában igaz a kiadványukra az igényes jelzõ. Mind dizájn, mind hangzás, mind körítés tárgyakból nálam igényesre vizsgáztak. (Hogy mégse legyen ennyire pozitív a vége: az igényesség nem egyenlõ az ízlésességel, ugye.)

20 SZUB

www.yellowspots.hu

Sammy Sosa: The ligh is shining brighter (2006)

lemezek

Gloaming: Miracle EP (2006)

-anga-

-Tocó-

4A 4 számos „Miracle” című EP a Gloaming első igazi nagydobása. Rövidsége ellenére kimondottan tömör, sűrű szövetű zenei anyag, a regnáló poszthc/trendmetál éra finomra csiszolt, reprezentatív darabja. A Miracle egy igazán figyelemre méltó minialbum, vérprofi hangzásvilággal és kiegyensúlyozott keveréssel, mely a méltán elhíresült Denevér Stúdiónak és stábjának tudható be. Többek között olyan felvételek készültek itt mint a Subscribe első nagylemeze, vagy a legutóbbi The Idoru EP, de sorolhatnánk még hosszan a neveket és a címeket. A Gloaming tehát nem potyára játszott, a maximumot hozta ki magából a 4 sodró lendületű számmal. Az indítódal „A Simple Birth” intro-ja a staccatóban dübörgő duplázós lábdobbal és a szaggatott ritmusú power-gitározással nemcsak megadja az alaphangot, hanem fel is vezeti az igazi speedchorust, mely végül egy lassabb éneklősebb témában oldódik fel. Azonban nincs megállás: tappingezett gyors triolák, majd egy klasszikus hardcore levezetés tesznek arról hogy teljes legyen a zenei összkép. Az „I Gave A Part From My Soul” tinglitangli pötyögős kezdőütemei mögül föltartóztathatatlan hullámokkal tör elő a rakkolós, agyhúzó riff, kötelező jellegű mélyhörgéssel, mely valahonnan a gyomor alsó rétegeiből tör utat magának a torok felé majd a mikrofonon keresztül a külvilágba robban. Bokodi Bálint gyakorlott és jó hörgő, de ugyanolyan jó énekes is egyúttal. A mélyrobbantást szépen kidolgozott és jól intonált, helyenként vokállal támogatott énektémák kísérik. A hörgéssel szemben egyre inkább az éneklés kerül előtérbe az EP maradék két számában is. A címadó dal („Miracle”) emós satírral és hősmetál gitárbetétekkel van szétmázolva. A verse-rész alatti fémes, walkingbass menet a bőgős Tóth Berci (aki az utóbbi időben Knapp Osziék oldalán az Insane-ben is vitézkedik) témái közül talán az egyik legmaradandóbb, legalábbis itt kerül a legjobban az előtérbe az egyébként a gitárokkal mászkáló basszus. A kiállós rész modulációja érdekes kontrasztot képez a szám gerinctémájával. A záróopus agresszív rage-es kántálása az axl rose-t idéző kitartott remegős hanggal a sor végén méltó befejezése az EP-nek. Persze marad még egy kis bepörgés meg némi hörgés-üvöltés is a végére meg egy fülbemászó belassított refrén. A szupplementáris jellegű gótikus visszafogó-betét a már szinte belcanto-falzett pszeudoáriával meg már csak hab a tortán - igazi gloaming, igazi alkonyat. www.gloaming.hu

-fernandotorresbalint-


Jazzekiel: Legenda EP (2005 Mama Records) 4A még ma is rendszeresen „dunaújvárosiként” aposztrofált, tagjai közt dunaújvárosiakat azonban már csak nyomokban tartalmazó zenekar köldökzsinórját valamikor az ezredfordulón vágta el egy Fejér megyei diáknap zsűrije, szigorú szemüvegeik mögött atyai jó tanácsokkal indítva útjára a zenecsecsemőt. Az ekkor még inkább amatörizmusának mámorában tobzódó, de máris rettentő céltudatos csapat otthagyva az anyaföldet – s vele a hőn szeretett Kiscsillag presszót , felúszott a nagyfolyón, hogy bevegye kisebb hazánkat, Budapestet. A sztálinvárosi brigád ezután hajthatatlan munkával, kitartással és – sztahanov buzgóságukban – legalább heti egy tagcserével igyekezett teljesíteni a Tervet, a külvárosi nagyobb jazzüzemekből beszervezett kitűnő zenemunkások pedig nemcsak évről évre a hangszeres tudással rendelkezők arányát növelték a kollektívában, de a posztgimis társaság profivá éréséhez is jelentősen hozzájárultak. Így kerülhetett fel Az utolsó lemezlovag című számuk a Radio Café Instant válogatáslemezére is, és jelenhetett meg első szélesebb körben is ismerté vált anyaguk a Legenda EP. Azóta teltházas koncertek, külföldi fellépés, fesztiválsikerek, videoklip, tinikoszorúk, szegélyezik a zenekar útját, illetve a már kapható új nagylemez, a Jazzékiel. A szalonsznob jazzvilágból kifordult elemek piszkos muzsikája ez, afféle jazzpunk, vagy trashfunk de legalábbis underground hip-hop 1000 méter mélyről. Gyilkos groove-ok, energikus dob-basszus húzás, ütős billentyűtémák, okos gitárszólók tekeregnek az albumon. A szövegek dicséretesen magyar nyelvűek, s ha világuk nem is mentes teljesen a hazai élgonzo idolok közhelyeitől, a sok fülbe való dallam, a táncba húzó groove-ok, pengén megírt riffek lazán elviszik a dolgot vállukon. Könnyen fogyasztható, tartalmas, kóser cucc ez a Jazzékiel, vegyétek hát és egyétek, s ha sok sikert jövendölni nem is vagyok hivatott, legalábbis kívánom nekik. www.jazzekielonline.hu

-miksa-

Angertea: Rushing towards the hateline (2006 Edge Records)

Falcongate DVD: (2006)

4Tapasztalatból mondhatom, hogy egy alföldi faluban élni körülbelül annyi izgalmat rejt magában, mint egy üres gyufásdoboz. Vannak persze szépségei a dolognak, de egy fiatal számára kevés az igazán jó szórakozási lehetőség. És ha az ember gyereke nem vonzódik a horgászathoz, a juhokhoz, vagy a traktorokhoz, akkor csak egy kiút marad: a zenekar-alapítás. A nagymágocsi Angertea háromtagú legénysége mondjuk szerintem vonzódik a juhokhoz, de ennek ellenére a gyermekkori cimborákból álló társaság inkább koncertekkel szeretne kitörni a falusi hétköznapokból, nem birkanyíróversenyekkel. 2006-os albumukkal pedig igencsak nagy lépést tettek a felé, hogy már ne csak a Csongrád megyei kocsmák törzsközönsége fogadja őket nagy várakozással. Saját bevallásuk szerint is egy nemzetközi szint elérésére törekszenek, aminek érdekében a magyar nyelvet le is cserélték angolra, amivel biztosan örömkönnyeket csalnak majd egy-egy nagyon magyar rocker szemébe a vidéki „klubokban”. Szerintem jobban passzol ehhez a zenéhez az angol nyelv, és talán a civilben angoltanárként dolgozó énekes is jobban érzi ezt a nyelvet. Zenéjük is változott az előző, még szerzőiben kijött koronghoz képest (Lélekvágy, 2002), ha lehet még technikásabb, emészthetetlenebb, negatívabb hangulatú lett: széttördelt ütemek, megbonyolított ritmusképletek, középtempós zúzás, sok belassulással, lebegős részekkel. Az ének többnyire megmaradt dallamosnak, bár Mihály Gergő énekes/gitáros néha megereszt egy-két üvöltést. Jó hangja van, amit koncerten is magabiztosan használ! Kivéve, ha éppen nem altesti poénokkal szórakoztatja a közönséget. Na, erre akartam kilyukadni a juhokkal… Peralta Miguel kezeli a bőgőt, méghozzá igen intenzíven, a basszus néha még át is veszi a főszerepet. Jól kalapál Ottó néven futó dobosuk is (Bárkai Lászlónak hívják, egyébként), akinek így első ránézésre lazán megadnám a „Henry Rollins első számú hazai hasonmása” címet. Az albumon amúgy 12 szám található, ebből az első egy intro, és van egy rövid, instrumentális átkötés is. Külön számokat most helyhiány miatt nem emelek ki, nálam mindenesetre a 4-es „Interest Song” lett a nyerő. Kívülről is tetszetős az album, a borítót az énekes borult tusrajzai díszítik, amik alá Loránt Demeter grafikája adja a lovat. Mindent összevetve, számomra a 2006-os év egyik legígéretesebb alkotása a hazai mezőnyből, úgyhogy nem árt megjegyezni a zenekar nevét másoknak sem. Egy kis segítség a kiejtéshez: [æŋgəti:] www.angertea.uw.hu

4Valamikor a kamaszkorom közepe-végén fanatikus Depresszió rajongó voltam. A zenekar szinte összes koncertjén ott voltam, állandó kapcsolatban álltam a tagokkal és hol a basszusgitárosba, hol a gitárosba voltam szerelmes. Számomra a nem hivatalos backstage videók jobbak voltak bármilyen egész estés Walt Disney/Warner Bros filmnél, de még a koncertfelvételeket is napokig el tudtam nézegetni. A zenekartagok élete pedig maga volt a megálmodott brazil szappanopera. De ebből kinőttem… …a Falcongate DVD viszont pont ezt adta vissza nekem. Zenekari DVD nálam fiatalabb fanatikus lányrajongóknak. Pedig a borító többet ígért: A Falcongate zenekar megélte a tizedik évet, a bandában 2006-ig 11 zenész lépett színpadra, 15 féle felállásban. Ez a DVD megpróbálja felölelni a zenekar első tíz évét, minden rendelkezésre álló videofelvételt felhasználva. Láthatóak a zenekar tv-ben is játszott videoklipjei, élő felvételek, beszélgetés a zenekar tagjaival, soha nem látott összevágások, az elkészült videoklippek werkfilmjei, felvételek a zenekar első éveiből, bepillantás a stúdióba, archív felvételek, rengeteg meglepetés… Ehhez képest én már az első tagcserénél elvesztettem a fonalat. Be kell vallanom nem vagyok nagy Falcongate rajongó, de hogy is lehetnék, hiszen a zenekart is alig ismerem. Habár korábban már szerkesztettem róluk néhány hírt, láttam egy videoklipjüket, és egy fájlcserélő programnak köszönhetően néhány számot is hallhattam. Éppen ezért egy kicsit követhetetlen volt számomra az anyag. Rengeteg szereplő, magam sem tudom, hogy ki kicsoda és hogy mikor/melyik felállásban szerepelt a zenekarban. Habár a Falcongate életének nagy részét tényleg az utazások teszik ki, nem kellett volna ilyen hosszúra hagyni ezeket a részeket. Talán még nem lett volna itt az ideje, hogy kiadják ezt a Magyarországon ritkaság számba menő zenei anyagot, de azért voltak olyan részek, amelyek tényleg nagyon jók. Gondolok itt az időrendi sorrendbe bemutatott videoklippekre, a pólók bemutatására és az idegennyelvi ’részekre’. Szóval ajánlom ezt a DVD-t elvakult rajongóknak, akik talán még az énekesbe is szerelmesek! www.falcongaterock.com

-Dékány Laci-

-levaimariann-

SZUB 21


The Hives: Tussles in Brusselse (2005 Universal)

Úgy vélem a Hives már nem okoz nekünk nagy meglepetést azzal, hogy folyton tele van meglepetésekkel. Nem hiszem, hogy valaha is hallottunk volna tőlük két egyforma koncertet, és aki hasonlóan vélekedik, annak ebben a felvételben sem kell majd csalódnia. Kezdjük rögtön a felvezetéssel! A fiúk nem sokat teketóriáznak:5 jólfésült alak robban be a színpadra és rögtön bele is csapnak a lecsóba, arra sem hagyva időt a lelkes közönségnek, hogy üdvözöljék az együttest, és közben elgondolkozhassanak azon, hogy vajon az elegáns egyenöltönyhöz járuló különös szabású csokornyakkendővel leginkább melyik rajzfilmfigurára szeretnének hasonlítani kedvenceik. Felzendül az első szám, az új korong Abra Cadaver című lendületes nótája, és a zenei élményt gazdagítja az a Muppet-show szerű produkció, ami egyébként az egész zenekart jellemzi, de legfőképpen mégis a frontember sajátos mozgáskultúrájában érhető tetten. Valahogy az embernek olyan érzése támad, hogy Pelle-t folyamatosan rázza a 220. Katonásan fel-alá masíroz a színpadon, és meg kell hagyni, hogy a mikrofonzsonglőrködést is mesterfokon műveli. Páratlan színpadi tehetségéről akkor tesz csak igazán tanúbizonyságot, mikor kb. a 7. szám előtt Supermant megvető összpontosítással hárít el egy felé repülő vélhetően agresszív üdítősüveget. Kevésbé szerencsés a mikrofonállványok közötti szlalomozás, de előrelátóan felkészült magából, és külön embert tart a lepusztított színpad időnkénti újraépítésére. A új lemez dalai közé, itt-ott becsúszik egy-egy régi kedvenc is, és mikor felcsendül a jól ismert Walk idiot walk, végre a közönség is bemelegszik. Hamarosan a fiúkról is lekerül a jól átizzadt fehér zakó, és mostmár tényleg úgy néznek ki mintha Micky egeret keresztezték volna egy paptanoda növendékeivel! A koncert a tőlük megszokott profizmussal zajlik, minimális hibákkal, de ennyi kell is. A Szigethez képest,mondjuk mestermunka, de hát azt ugye nem is vették DVD-re…A színpadi háttér egyszerű és stílusos, a nagyérdemű átlagéletkora kb.16, de valahogy mégis csak részben tudják visszaadni azt az egyedi és fiatalos energiát, ami a svéd banda felől nagydózisban éri őket. A koncert az első pillanattól az utolsóig leköt, szórakoztat, és a sajátos előadásmód nem kíméli a nevetőizmokat sem. Kitűnő energiabomba 60 percben, azoknak akik szeretik a bandát és azoknak is akik még nem. A DVD menüje, legalább annyira precízen megtervezett és stílusos mint maga a koncert. A lemezen található még egy 30 perces film is ami jól tükrözi a zenekar tagjainak speciális elmebaját, valamint a jól ismert klippeket is megnézhetjük újra és újra és újra…

-Baranyi Ágnes22 SZUB

Red Hot Chilli Peppers: Slane Castle live (2003 Universal)

Amikor leültem a DVD elé, számomra megkérdőjelezhetetlen tény volt, hogy hibátlan lesz, amit majd látok, ennek ellenére ez nem alakult teljesen így. Lássuk be, mi mezei halandók–ha nekünk ez megengedtetik -, a Chilibe is bele lehet kötni, mégolyat, ámen! DVD on: ki más vonultathatná fel a bandát az annyira talán nem is megvadult rajongótábor előtt, mint a Michael Peter Balzary basszusgitáros, innentől kezdve pedig nem is nagy kuriózum, ha azt mondom, mindezt csontvázjelmezben tette. Alap! Ahogy kell, in medias res kezdés, lendület és Anthony Kiedis nagy belépője. Naivan elgondolkodom azon, hogy túl tisztának tűnnek, de ebben nagy valószínűséggel tévedek, no sebaj, egyből ugrunk is tovább, semmi pihi, s csak a 3. számnál hallunk valamiféle kommunikációt is a közönséggel (ami – tegyük hozzá – főleg az énekestől lesz ritka). Megjött a bass-szóló is, azért ily’ korán ez teljesítmény és bevállalás a köbön, no de ha valaki, akkor Michael megteheti… Ő egyelőre egy másodpercet sem pihen. Az énekes is bemutat egy kisebb fajta akrobatikus produkciót a mikrofonállvánnyal, ám a legviccesebb, hogy a közönség fele annyira sem veszi egyelőre a bulit, mint amekkorának a zenekar szánná. Főleg ez húzza le közben az ember hangulatát, bár kétségtelen, hogy a zenészek hibátlanok. Aztán jön egy sokk: John Frusciante gitáros énekelni kezd, de úgy, hogy még engem is meglep, ez azért egy vokálarchoz képest főhajtás! A közönség még mindig punnyad, bár kezd sötétedni, szóval legyünk toleránsak! Enyhítőleg bevágnak egy fenti látképet (lásd: borító), gondolván: legalább baromi sokan voltak… A pont, amikor igencsak meglepődöm (bár csupán a véletlen műve, hogy most pont nem az épp meztelenre vetkőzött énekesen): nem tudni miért, de a DVD ezen része érdemelte meg/ki, hogy némi trükkeffekttel spékeljék meg (éljen a Mátrix!). Sokk the second: a gitáros gyerek legalább annyira jól énekel, mint Anthony, ha nem le is énekli. Ez igen! Purple Stain: Chad Smith is végre megmutatta a foga fehérjét, a Can’t stop robban, jó fények, picit hangos vokál, de legalább a tömeg korán kapcsolt. Kicsit fura választás ezután berakni egy vörös fényekkel turbózott hatásvadász Venice Queent, de nagyon jó a vágás, gyönyörű az akusztikus gitár, s a végén oda lyukadok ki, hogy ez tűnik az első igazán kitalált és kidolgozott dolognak a DVD-n, sőt még tetszik is. Az első visszatapsnál a nép végre felébredt (bár ezt szerintem elkapkodták), s a dobos egy hatalmas szólót nyom, a pontot az i-re pedig Michael teszi fel – trombitával. Innentől kezdve a hangulat megmentve, a küldetés teljesítve. Összességében nem láthattunk rossz anyagot, a zenészekkel nem volt baj (bár hergelhették volna többet a tömeget), a vokál itt-ott túl hangosra sikerült, a tracklist alapvetően jó (vagy inkább kishibás), egy-két helyen a sorrend nekem furcsa volt, de annyi baj legyen. Az egyetlen hihetetlen és megbocsájthatatlan részlet a közönség, így maradjon ez a tanulság is!

-Fedor Nóra-


2Röpdolgozat

Schleki (Yellow Spots, Vörös Yuk)

Jakab Zoli (Bridge to Solace, éppen legeys-. BPRNR) ro jó volt, most

Újévi fogadalom? Nem nézem, hallgatom agytam! h i k a n é d híreket a TV-ben, rádi Az i óban. Szebb így az élet ! A 2006-os év lemeze?

Dead Cats: WashingtoIsn B ack El Diablo

Sok - No He en Converge

olt, nemzoisn v jó k o s Ebből islán Cro-Mags, a ket. tudom, téalmény volt látni ő l, nőttem fe

A 2006 év általad szervezett koncertje?

Washington Dead Cats 5 állom ásos magyarországi turné , illetve az Anti-Parádé.

Bridge to Solace/Yellow Spots?

.

Nem tartozik a kedvenceim közé, de jól kitalált, összehozott csapat a saját műfajában.

ces ttam őket,zevnicém. lá n y rt a P li é D z én volt, de nem a

Hal Karácsonyra hal vagy pulyka? Hal Velencei tó Balaton vagy Velencei tó? Balaton Yellow Spots 20. na ják az utolsó discót gylemez bemutató, bezár2024? magyar parlament alérdeklődés hiányában, a só 44 leszek és fe lsőházból áll, az alsóban az összes ci vi l sz er ve ze t képviselteti magát Marquez vagy Coelho?

Marquez

Marquez!

A38 vagy Vörös Yuk? Kultip lex, szerint egyértelmű jó, a Yuk 300on gy na ub kl ét dk in a , M g h di o pe g jó y miért, otem esetemben ha a váló, t olgozom 400 fős bulikrarki . város legdjo , 600-700 embe esetén bb helyea!

Réka (18) tanuló Legjobb koncert 2006?

Radiohead

Legjobb album 2006?

RHCP - Stadium Arcadium

Zoli (22) tanuló Milyen koncertre?

Balázs (21) tanuló Gábor (25)

Milyen koncertre?

Mit vettél?

David Bowie emlékest

kiváncsi+ Tesco Disco

Új Tom Waits, de nem volt

Előző koncert?

Mit hallgatsz mostanában?

szereti David Bowie

David Bowie emlékest Miért?

Miért?

Előző koncert? Tuxedo Moon, Kistehén Legjobban várt lemez 2007? Szilveszter Klub Vittulában 30Y, Amber Smith Új Radiohead Legjobb koncert 2006? Mit töltöttél le utoljára? Ashin Legjobb koncert 2006? Robots in Disguse, IndieXMas Mit töltöttél le utoljára? Robots in Disguse, Disney mesék zenéit Legjobb lemez 2006?

Tom Waits

23 SZUB 23 SZUB


http://ww Valóban el fog egyszer minden nyomtatott sajtó tűnni, és csak online magazinok lesznek? Erre nem tudunk még választ adni, de három online zenei magazint kerestünk meg, hogy megkérdezzük, hogy honnan is az ötlet, a lelkesedés, és kitartás, hogy nap, mint nap zenével kapcsolatos információkkal, beszámolókkal és még sok más érdekességgel lássanak el bennünket (nem mellékes, hogy nonprofit jelleggel!). Zajlik.hu-tól Budinszky Áront, Punkportal.hu-ról Dobi Zolit és az Ultrahang.hu-tól Nun Andrást kérdeztük.

SZUB: Mikor jöttek létre a portálok? UH: 2000-ben, csakúgy mint az alapítvány, két fő céllal, hogy zenéről írjunk és hogy fórumot adjunk azon a zenék után érdeklődőknek, amik hozzánk is közel állnak. Zajlik: 1999-ben, akkor még extra.hu/diaksziget néven jött létre, később diaksziget.com, ma már ugye zajlik.hu néven fut. UH: Nekem örök rejtély, hogy van valami közötök a szigethez? Zajlik: Nem hivatalos sziget oldalként indult. Aztán szélesedett a profil, de a nevünk miatt továbbra is sokan sziget oldalként kezeltek. Ezért lett zajlik. PunkPortal: Az alapítás, ha jól tudom 1999 vége, 2000 eleje volt. A koncertek, meg a fórum miatt hoztuk létre. SZUB: Miért jöttek létre ezek a portálok? UH: Volt egyfajta hiányérzet, mivel nem volt olyan fórum, ahol az a zene teret kapott volna, amit mi szeretünk. Szóval megpróbáltuk teljesen önkéntes alapon elkezdeni.

szubvízió

SZUB: Milyen az UH zeneiprofilja? Mit szerettek ? UH: Mindenféle zenét szeretünk, de vannak olyan zenék, amik például engem teljesen hidegen hagynak, valamit olyanok, amiket nehez viselek. Lehet, hogy öngól volt a lap alcímét úgy meghatározni, hogy “Elektronikus újság nem csak az elektronikus zenéről”. Szokták mondani, hogy “ti olyan elektronikus kísérleti izékkel foglalkoztok” (persze a “kísérleti izék” fontosak nekünk, de ha ilyet játszunk a Tilos Rádióban, be is szoktak telefonálni az Antenna Hungária frekvenciafigyelői, hogy szerintük nincs adás/zene, csak valamiféle zaj) de ha valaki kicsit is odafigyel látszik, hogy ennél többről van szó. SZUB: Hallgattam a Tilos Rádiós blokkokat, ezek visszaadják az oldal zenei arculatát? UH: Majdhogynem teljesen. Szívem szerint én gyakrabban játszanék, hosszabb nehezebb darabokat, de az adás időpontja vasárnap reggel, szóval emiatt van némi önkontroll. Zajlik: Gyakorlatilag a sziget köré alakult az egész. 1999-ben nem volt normálisan jelen a neten a sziget (vagy akármilyen másik magyar fesztivál), és ezt az űrt próbáltuk meg lefedni.UH: Nem volt akkor honlapjuk? Zajlik: Volt, csak használhatatlan. Azóta persze már sokkal

24 SZUB

jobb, de közben eltávolodtunk attól, hogy csak a sziget eseményeiről írjunk, és átalakultunk egy ilyen általános zenei fórumportállá. De van aki továbbra is azt hiszi mi vagyunk a sziget iroda. Visszatérve a zenei stílusra - mi a másik oldalról szenvedünk ugyanezért. Abszolút nem tilos elektronikus zenét felrakni, de talán a szigetes kapcsolat miatt is egyfajta rocker imázs alakult ki.

SZUB: Tinimagazin nyelven szólva, ti alternatívak vagytok. Zajlik: Mondjuk igen. De ez a szó nem jelent semmit, vagy nagyon sok mindent jelent. PunkPortál: Nálunk kőkeményen a punk és a hardcore dominál, de természetesen nem zárjuk ki a ska, metál vagy a reggae stílusokat sem. Ma már megpróbálunk teljes körűek lenni, de pl. Kispál koncerthírt nem rakunk ki. Elektronikussal kapcsolatos dolgokat akkor rakunk ki, ha például van valami ismerősi vonzata a dolognak.

SZUB: A megalakuláskor tudtatok-e valami komolyabb igényről az ilyen zenei portálokra? UH: Én a kilencvenes évek végén írtam a Rácz Misi Második Látásába, ami egy nagyon jó fanzine volt és relative sok ember előfizetett rá. Szóval tudtam, hogy van valamiféle igény. Ráadásul a Második Látás a 90-es évek végén megszűnt. Abban az időben evidensnek és kényelmesnek tűnt folytatni, valami újat kezdeni a neten. Aztán elég hamar kiderült, hogy csak technikailag kényelmes, ha egyáltalán, mert igazándiból az írás veszi ki az emberből a legtöbbet. A korábbi évekhez képest, amikor többen is voltunk még ment az oldal. Jelenleg ketten vagyunk, akik még úgy ahogy tartják magukat, de maga a lap tetszhalott állapotban van. A mostani igényt arra, amit csinálunk az online rádiós hallgatottságon tudjuk mérni, ami olyan fix 200 körül mozog. SZUB: Milyen időeloszlásban? UH: Havonta. De az éterben ugye nem lehet mérni. Ez a havi letöltési szám például Palotai Tilosos hallgatottságának a negyede. Azon mindenki elgondolkodhat, hogy ez most sok vagy kevés. Zajlik: Én abszolút nem számítottam arra, hogy lesz rá igény, de meglepődve tapasztaltam, hogy volt, és egyre inkább van. Nem ilyen megfontolásból indult az oldal, hogy ’de jó majd lesz 500000 ember akit ez érdekel’. De hamar lett. PunkPortál: Akkoriban nagyon kellett valami fórumszerűség, és ez az akkori 500-as látogatottságon is meglátszott, ma ez 1500-2000. És a fórum most is fontos szerepet játszik. SZUB: Van konkrét célközönség? UH: A nem szórakoztató ipar által előállított zene iránt érdeklődő, a kultúrát, így a zenét is tudatosan fogyasztók a célközönségünk. Vannak ilyenek, nem is kevesen, de azt látjuk, hogy a mi széleskörű érdeklődésünk nem általános. A koncertjeinken nincs olyan, hogy ultrahangos közönség. Vannak, akik a rockból jönnek, ők eljönnek akkor, ha rockos dolgot hozunk, és van a többi verzió (a kísérleti elektronikus, technos, avantgárd, improvizatív produkciók, ahol ugyanez működik), és szinte csak pár


ww.

olyan ember van, aki erre is, arra is kíváncsi. Szóval nincs átjárás, pedig mi pont ezt akartuk demonstrálni a lappal és egyéb tevékenységeinkkel, hogy ebben is van izgalmas. Zajlik: Nekünk sem koncepciónk, hogy csak azt adjuk amit konkrétan látni akarnak. De mivel mindennek van fóruma, a látogatottságon látszik, hogy mi érdekli jobban az olvasókat. Teljesen interaktív az oldal, bárki hozzá tud adni, zenekarokat, fórumokat. Így arra fejlődik az oldal amerre az emberek szeretnék. UH: Miért van olyan oldal, ahol a működtetők mondják meg miről legyen szó? Zajlik: Hát nálunk nincsenek tematikus fórumok, hanem együttes adatlapok és fórumok vannak. Azok létrehozása és fejlesztése teljesen interaktív. PunkPortál: De ott nem szabályozzátok, hogy mi van beírva? Zajlik: Nem, ott nem. Vannak olyanok, akik folyamatosan hozzáadják a legfrissebb elcseszett szubkulturális formációkat. Néha számomra is meglepő, hogy mik vannak a világon. PunkPortál: Nálunk is hasonló, bár nem lehet zenekarokat feltölteni, és csak regisztrálva lehet beírni. De van a gumiszoba, ahová már be se nézek, hadd adjanak ki magukból mindent. SZUB: UH hogy áll ezzel? UH: Sokan mondták már, hogy kellene szabályozni, mert mindenki beírhat hülye álneveken, amit akar. De hazug dolog lenne, ha belenyúlnánk, akkor hamis képet adnánk erről a közösségről, amelyik olyan amilyen. Néha kiborít, hogy emberek nem érnek fel ehhez a szabadsághoz ésszel, és akkor törölni akarom az egész fórumot. SZUB: Vállal e valamilyen fajta küldetést a portálotok? Akartoke valamit hozzáadni a magyar zenei élethez? Vagy csak szimplán megjelenési lehetőséget biztosítotok a feltörekvők zenészeknek? UH: Kell, hogy legyen valami, de ez nincs átbeszélve, a szándék a fontos. Mi azokkal a zenékkel foglalkozunk, amiket nem tizenévesen hallgat az ember, mert divat, mert lázadás. A tizenéves zenerajongás az általában nem zenerajongás, az valami más. A többség húszon- harminc évesen már semmi újra nem nyitott. Azt mondja: nincsenek már jó zenék. Azokhoz szólunk, akik felnőttfejjel is megmaradnak zenehallgatónak. A közönség nagy része a zenét csupán valami alkalmazott dolognak, a buli velejárójának fogja fel, nem művészetnek, amolyan szombat esti programnak. Ezek a fogyasztók, ők bennünket nem érdekelnek. Zajlik: Nálunk is van egyfajta küldetés, mert ha megnézem, hogy mi van manapság a zenei médiában ma, akkor nagyon kevés kivétellel minősíthetetlen az egész. Mi azzal a céllal indítottuk az alkotó rovatot (Ego), hogy a nem feltétlenül zenei irányban készült alkotásokat is bemutathassuk. Például, hogy fotóknak, rajzoknak meglegyen a fóruma, hogy ezeket fel lehessen tölteni valahová, és terjeszteni tudják az alkotók. És ezzel behozunk egy új közönséget, egy új közösséget. Minden művészeti irányzatban probléma, hogy a tradicionális médiában csak a legkommerszebb alkotások kapnak helyet. PunkPortál: Minden portál valamilyen okból születik meg. Annak idején azért született meg a PP, hogy a nagyon gyér internetes koncerteket vagy a zenekari és buli ajánlókat összefogja és

az akkori éledező netes olvasók, koncertlátogatók minél jobb és pontosabb tájékoztatást kapjanak. SZUB: Tehát Magyarországon a zenei sajtó kimerül a vezető zenei lapokban? Zajlik: Vagy a még kommerszebbekben, de azok még valamen�nyire igényesek. UH: Az a szórakoztatóipar sajtó divíziója, amiről te beszélsz, ezekről talán elég is ennyit. A nagy és súlyos probléma az az, hogy a nem klasszikus zenével, mint művészettel komolyan nem foglalkozik semelyik zenei lap sem. Így a klasszikus zenén túli zene mintha nem is létezne, nincs recepciója, az értelmiséget sem érdekli igazán. Az értelmiség sznob, vagyis a Narancsot idézve a kultúrával tudatosan foglalkozik, s mivel szerintük a nem klasszikus zene nem komoly, nem is kultúra, nem is nagyon foglalkoznak vele. Érdekes lenne magukra valamit is adó fiatal értelmiségiek lemez vagy mp3 gyűjteményét megvizsgálni. Nincsen kétségem afelől, hogy amit találnánk az rájuk nézve nagyon ciki lenne. PunkPortál: Meg kell valahogy mutatni az embereknek, hogy ilyen is van. Ott van még a myspace, de az meg már olyan, hogy aki nincs ott az nem is számít embernek valakik szerint. Túl sok a mi zenei profilunkhoz hasonló zine manapság, sokan pedig csak azért csinálják talán, hogy koncertre bejussanak ingyen. UH: Mindenkinek van küldetéstudata szerintem, ez a kulcsa a dolognak. SZUB: Ha már egy pillanatra belenyúltunk a hazai zenei élet, meg sajtó helyzetébe, akkor nézzünk bele jobban. Szerintetek mi a baj? UH: Magyarországon a zene nem tudta kitermelni a maga sajtóját. Filmművészetnek, színháznak van, de a zenével kapcsolatban a közönség sem igényli. Nincsenek komoly hagyományok, ezzel szemben vannak kudarcok és hősies próbálkozások, mint például a Narancsfül. Pedig a ma meglévő zenei tárgyú blogok szerzőiből egy egész jó lap összeállhatna szerintünk. Zajlik: Az utóbbi 5 évben azért pozitív irányú fejlődés történt. UH: A ti zenétekkel kapcsolatban? Zajlik: Nemcsak. Az egész underground-ban. Te negatívan látod? UH: Nem is tudom. Nekünk nem lenne szabad panaszkodni. Ha összeszámolom, az ultrahang ügyére eddig összeszedtünk úgy 40 millió forintot, ami fesztivál- és koncertszervezésre igyelnek rá. Bár néha jobb is, hogy nincs mondjuk állami támogatás, mert akkor meg az lenne a probléma, hogy ki osztja el, meg hogyan. De nem mondanám, hogy sok magyar pénz lett volna benne, szóval külföldről finanszírozunk valamit, amit azért nagyjából a hazai közönségnek kellene eltartania. Például a Sziget, ami csalóka, mert az nem a zenéről szól szerintem, elsősorban nem is azért mennek ki az emberek. Szóval, ha azt hisszük, hogy valakinek a nagyszínpados koncertjén 10 ezrek voltak, akkor annak a zenekarnak van egy mas�szív közönsége, értik, érzik, mit is csinálnak, az azért okozhat nagy pofára esést. A Woven Hand koncertjére, akik a nagyszínpadon játszottak, ismert névnek számítanak, 250-nél nem voltak többen kíváncsiak az A38-on.

folytatás a következő oldalon

SZUB 25


http://www. UH: (folyt.) Mindent egybevéve nem hiszem, hogy túlzásba esek, ha azt mondom, hogy lehetőségeihez képest a Sziget egy nagyon retrográd és a mai zenéről nagyon hamis képet festő, a valódi zenei értékeket rosszul reprezentáló fesztivál. Persze, mondom, én nem is várok semmit a Szigettől, nem erre van kitalálva, nem is az én világom ez a szabadteres wurstli hangulat. UH: A magyar fesztiválokat külföldön is jegyzik. De itthon nincs pénz, meg nem is figyelnek rá. Bár néha jobb is, hogy nincs mondjuk állami támogatás, mert akkor meg az lenne a probléma, hogy ki osztja el, meg hogyan. PunkPortál: Néha túlkínálat is van. Régen mindenki sírt, hogy nem jön ide külföldi banda koncertezni, most meg van vagy heti 15 buli, de most meg sokan csak a húzós nevekre mennek le, a kis bandák támogatása néha siralmasan minimális.

SZUB: Reklámmal hogy álltok? Zajlik: Néha próbálkozunk vele, de fölösleges az emberek pofájába villogtatni valami bannert, hogy aztán hó végén mindenki kapjon 3000 forintot. Olyat meg sosem fogunk csinálni, hogy az egész oldalt reklámok borítják. Az oldal kinézete is koncepción alapszik, és nem akarjuk elrontani az egészet reklámokkal. UH: Kizárt, meg nem is hiszem, hogy lenne olyan egyáltalán, aki ilyen szubkultúrára céloz. PunkPortál: Nálunk sincsen fizetős reklám felület, egyszerűen nincs rá szükség, nem az anyagiak miatt csináljuk. SZUB: Azt már mondtátok, hogy küldenek nektek cikkeket, írásokat. De ezenkívül milyen helyekről tájékozódtok? Zajlik: Amiről írunk, az engem is érdekel, tehát egyébként is olvasom a rokon oldalakat. PunkPortál: Mi próbálunk a magyarokra koncentrálni, külföldire is megvan minden forrás, de csak akkor rakunk ki ajánlót róla, ha lehetőleg partner. Amit én személy szerint szoktam böngészni az a punknews.org, lambgoat.com (a hírekért), meg a theprp. com-ot. Zajlik: Nálunk nincs ilyen kikötés, mert az egy dolog, hogy sok infó van külföldiekről, de általában nem magyarul. Persze sok magyar zenekarról is van infónk. Én szívesen olvasom daytrotter.com-ot, meg az emusic.com-ot – itt mindig új, tökismeretlen zenékre lelek. De a myspace-től kiráz a hideg. UH: Nagyjából az egyik név hozza a másikat, így tájékozódunk. Olvassuk az angol nyelvű sajtót a The Wire-t és a Vital Weeklyt. PunkPortál: Mi mp3-akkal is rohangálunk egymáshoz. Külföldi sajtót is böngészünk, és a myspace is nagy segítség. A zenekarok meg küldik maguktól a híreket, pl. a közös bulletineken keresztül.

http://www. SZUB: Ha lehet ilyet kérdezni, civilként mit dolgoztok? UH: Én egy magánalapítványnál vagyok, mint szabadúszó, független munkatárs. Uniós programok lebonyolításával foglalkozom, és civil szervezeteknek tanítok arra, hogyan találják ki magukat, hogyan tervezzenek és hajtsanak végre projekteket, tanítom őket pályázat írni. Zajlik: Angoltanár vagyok, webfejlesztéssel is foglalkozom néha, meg zenélek a Panic Radioban. PunkPortál: Egy multinál vagyok vevőszolgálatos, nevét nem mondom. Hibabejelentésnél dolgozom, de ezen túl akarok nemsokára lépni.

szubvízió

SZUB: Hogyan épül fel a szerkesztőség? Zajlik: Van egy brigád, körülbelül 4-5 fő, akik állandóan végzik az oldallal kapcsolatos teendőket. Nincsen senkinek megmondva, hogy mit csináljon, csak alapszinten, hogy például ne ugyanarra a koncertre menjünk, meg ilyenek. Nyitott a dolog, részben azért is, mert senki nem kap pénzt ebből. UH: Nálunk, akinek van jogosultsága, az bármit felrakhat. Nincs szerkesztőség, csak ha kívülről jön valami, akkor valaki megnézi és utána rakja fel. PunkPortál: Mi 6-7-en csináljuk, programozó, webfejlesztő, tárhelyes, cikkírók, alkalmi besegítők. Nálunk részben korlátozott jogosultság van, ha valaki csinál valamit, azt felrakja, de még nem kerül ki a felületre, előtte átnézésre kerül. Én vagyok a főszerkesztő, nálunk is vannak természetes más feladatok is. Partnereink is akadnak, például az osztrák Arena Club. SZUB: Miből tartjátok fenn az oldalt? UH: Családi “vállalkozásként” indult, aztán a családból egyedül maradtam, de a tárhely továbbra is megmaradt. Teljesen ingyen van. Zajlik: Nekünk is hál’ istennek ingyen van a tárhely, mp3 viszi a legtöbbet, de ebből még semmilyen probléma nem volt, úgyhogy semmi komoly kiadásunk nincsen. PunkPortál: Nekünk is meg van oldva a tárhely, pár hónapja lett új szerverünk, nem tudom honnan, de van és ez a lényeg. 26 SZUB

SZUB: Jövőbeli tervekről mit tudtok elmondani? UH: Nekünk először is életet kell lehelni a lapba, mert most nem igazán működik a dolog. Amikor indultunk akkor volt lendület, ma ez már nincs, és nem is tudom, hogy lesz-e. Engem személy szerint a fesztivál- és koncertszervezés az, ami még érdekel, most eddig tart a lelkesedés. Pedig elképesztő mennyiségű izgalmas zene születik. Akik próbálnak tájékozottak maradni, azok tudják, hogy a bőség zavarában vannak, és fontos lenne, hogy legyenek olyanok, aki hitelesen és élvezetesen meg tudják mondani, mit érdemes meghallgatni és mit nem. Zajlik: A zajlik.hu híroldalát fejlesztjük éppen: több koncertinfó, beszámoló, lemezkritika, stb. PunkPortál: A punkportálnál lesz egy kis fejlesztés, ami negyedéven belül esedékes, meg a tematikán is változtatnunk kell, mert már nagyon kinőtte magát a műfaj, rengeteg zenekar lett hirtelen, nekünk is jobban meg kell válogatni, hogy mi szerepeljen az oldalunkon.

-dani-

www.zajlik.hu www.punkportal.hu www.ultrahang.hu


nimfák

Nimfomán Nimfomán Nimfák Most ne menjünk abba bele, hogy miért nincsenek dögös, épkézláb hazai punkzenekarok, nézzük át inkább az egyik ígéretesnek indult, de sajnos néhány év alatt megszűnt csajpunk formáció aktáját. A huszas éveik elején járó, rajzfilmfigura külsejű egyetemista csajok nagyszerű szövegekkel és egy ütős névvel járultak hozzá a magyar punktörténelemhez. Ők voltak (?) a Nimfomán Nimfák.

Nem kell részletezni, miért volt fontos a Nimfák megjelenése a koszos, büdös, lepukkant punk színpadokon. Az unalomig hangoztatott nézet - miszerint nálunk még mindig nincs rendes popkultúra - a csajzenekarokra is érvényes: itthon még mindig nem született meg egy igazi, dögös lányzenekar. Míg a hetvenes években NagyBritanniában sorra alakultak a férfiaknak beszólogató, dögös és ironikus csaj-punk együttesek (Siouxsiee and The Banshees elsősorban), nálunk egy se. Azt nem állítjuk, hogy a Nimfák lett volna a megváltó, de talán néhány év alatt összerázódhatott volna a cucc - ha nem szűntek volna meg két évvel ezelőtt. Bár nem oszlottak fel véglegesen, szóval még az is lehet, hogy.

Csak néhány demó felvétel maradt utánuk, de felkerültek a 2003-as Punkkarácsony című válogatáslemezre is két számmal: a Rockin’around the Christmas tree és a Hull a pelyhes, sajátos nimfás vicces feldolgozásával. Az biztos, hogy élőben általában nagy sikerük volt. Még 2003-ban láttam őket az Orczy-kertben: kisebb férfitömeg gyűlt össze a színpad előtt, akik fülig érő szájjal bólogattak a két akkordos „férfigyűlölő” punkdalokra. Várjuk a Reunion-t. -H.M.-

nPolaroid

Tami, Bettus és Mesi 2001-ben határozta el egy gödöllői HÉVen utazva, hogy zenekart alapít: Tami lett a basszusgitáros, Bettus a gitáros és Mesi a dobos. Később csatlakozott az énekes lány, Anett is. Ahogy az a punk könyvben meg van írva: kezdetben feldolgozások (Sex Pistols, Ramones, mi más), aztán jöttek a saját számok. A zene természetesen két akkord, verze, aztán refrén, semmi szóló. A szövegek pedig - nincs rá jobb szó - viccesek.

SZUB 27


ULTIMATE EMO POST True emo [trú imó]: ang

Többnyire tinédzserkorú, napjait az iskolában és a Millenáris Parkban töltő, a világgal elégedetlen, ezt a legtöbb esetben csupán rinyálással kifejezésre juttató feminin fiú, kislányos lány. Ha csak egy bekezdés jutna nekem valamiféle idegen szavak értelmező szótára megírásában a témával kapcsolatban, a meghatározás valahogy így hangzana. Egy mondatban megfogalmazni egy dolog esszenciáját természetesen lehetetlen anélkül, hogy valahol ne ferdülne el a teljes valóság. Harmincas éveiket taposó kigyúrt emofiúkat minden bizonnyal találhatunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár antropológia részlegében is, de lássuk be, talán ez a ritkábbik eset. Ilyen stílusú zenét játszva manapság nem túl nehéz befutni: a tizenéves véremok szülei általában boldogan veszik meg „mélydepressziós” lyányuknak, fiuknak a legújabb CDket, vagy fizetik ki nekik a koncertbelépőt – a hisztit és az öngyilkossággal való fenyegetőzést mégiscsak jobb elkerülni, így boldogan emelik ki azt a néhány ezer forintot a pénztárcájukból. Ha komolyabban fontolgatnánk a bandaalakítást, elegendő pár hónap hajnövesztés, hajfesték és –egyenesítő beszerzés, meg némi alapvető énekhang és gitártudás. A dalok témájának leginkább a szerelmet ajánlanám, de ne a kokódzsámbó féle rövid, viharos szerelemre gondoljunk itt, annak feldolgozásából legfeljebb a spanyol tengerparton lehetne megélni. Ez a téma biztosan minden tizenéves emot érdekel, elvégre az összes általános iskolában van álompasi, akibe minden kislány szerelmes. A mi terveink egy kis tengerparti dzsemborival jóval messzebbre mutatnak: ha minden jól alakul, az együttes tagjai akár már az első évben versenyezhetnek azon, hogy ki veszi el több emo lányka szüzességét. Fontos még, hogy mindenképpen tagadjuk, hogy emo banda lennénk. Egyrészről a nagyok is ��gy csinálják (AFI, My Chemical Romance) („Mi mind egyéniségek vagyunk!”), másrészről pedig ezzel jól elhatárolódunk a sokak által divatból megvetett emotól, és így a trendi hácés lánykák bugyij szívét is elérhetjük. Noha az együttes tagjainak otthon nem kell emo módra gondolkodni, azért érdemes minél jobban megismerni szentimentális kis barátaink világhoz való hozzáállását, elvégre ők a rajongóink. A fiúk is gyakran vonzódnak nőies dolgokhoz: affektálnak („Cijja! Oan cuki vaol”), puszizkodnak és azon versenyeznek, ki talál magának szűkebb nadrágot. Mindkét nem tagjai foglalkoznak inkább gye rekekre jellemző dolgokkal, menekülni kell a kamaszkorral járó problémák elől, így ebbe a gondtalannak tűnő kor-ba próbálnak visszatérni: pónik, babák, rajzfilmek. Persze ez a fajta menekülés rossz hatással lesz a tanulmányaikra, így logikusan 28 SZUB

következik, hogy az újabb problémák további sírást eredményeznek, a világfájdalom és az öngyilkosság esélye pedig ezzel párhuzamosan nő. Továbbra is törekedve az igazságtalanság elkerülésére: nincs sok gond ezekkel, a törvényeket még hordákba verődve is ritkán szegik meg szándékosan (ami nem mondható el sok más (zenei) irányzat követőiről), illetve gyakran folytatnak egészséges életet: vegák, nem isznak alkoholt, nem élnek drogokkal és nem dohányoznak. Egy igazi emo bandatagnak konformizálódni is kell, így némi pénzt is szükséges az ügybe ölni: egy Vans slipon vagy egy tornacsuka alap, hozzájön még egy-két elsődleges nemi jegyet leszorító, szűk farmer, a hátsó zsebből pedig egy kilógó, amúgy minden funkciót nélkülöző bandana. A felsőket olcsón beszerezhetjük, nem muszáj hajmeresztő összegekért márkás cuccot vásárolnunk S-es méretben, a célnak tökéletesen megfelel egy-két gyerekkorból megmaradt póló is. A testékszerek is fontos szerepet töltenek be az emová válásban, egy-kettőt az ajakba, szemöldökbe, vagy az orrba szúratni a minimum, az utóbbiba pedig a legjobb, ha septumot tetetünk bele. Teljes karikát ne is rakjunk az orrüregbe, az túl bikás, maszkulin lenne egy emohoz. Az együttes tagjainak hajával is sokat kell fog-lalkoznunk, a hajvágás és a festés újabb kiadásokkal jár, a napi ápolás (mosás, egyenesítés, vaxolás) órákig is eltart-hat, így az együttes tagjainak életmódot is kell változtatni – persze az éjszakába nyúló koncertezés után a korai kelés még jobban roncsolja az öngyilkossági kísérletektől által már alaposan próbára tett szervezetet. Persze, ha félretesszük egy pillanatra az együttes alapítás gondolatát, nem szabad elítélni ezeket a fiatal emo fiúkat se: nem új keletű jelenség, hogy egy tizenéves fiú előtt két út áll a női szívek megdobogtatásához, már a ’60-as években is hasonlóan működött a dolog. Lehet maszkulin jegyeket erősíteni, teszem azt edzeni – ez sem kevésbé vall hiúságra, mint félhosszú hajjal és metroszexuálisan ápolt külsővel rendelkezni. Ha pedig egy tizenéves fiú korábban nem sportolt, és így a férfiasságával nem képes kitűnni, még jó, hogy egyszerűbb a feminin szépséget elérnie. Úgyhogy ha ezekkel megvagyunk, a zene kellően depresszív, az arcunkat a megfelelő mértékben fedi el a vaxtól csillogó haj, és a csuklónkon is ejtettünk néhány vágást mutatóba, mehetünk a gimnáziumokba plakátolni a leszervezett koncertet. Sikerünket pedig a kislányok fogják garantálni. -takezó-

Isten Háta Mögött menni Írország Az Isten Háta Mögöttről írott bemutató cikkünknek érdekes apropót adott a zenekar honlapján január kö zepe óta olvasható, Pali által írt kis kommüniké, amely-ben közli, hogy a zenekar egy ideig nem lesz aktív, pontosabban áthelyezik a székhelyüket Írországba. Még utazás előtt sikerült elcsípni a frontembert, és kifaggatni, hogy akkor most mégis mi ez az egész. Ki, hová, miért?


SZUB: Egy páran szerintem most eléggé meglepődtek a fejleményeken. Nektek is ilyen gyorsan jött ez a váltás, vagy már érlelődött egy ideje ez a döntés? Pali: Nem, ez nem igaz, maradunk… Nem, igaziból az van, hogy István kiment nyáron, mindenféle anyagi megfontolásból. Aztán egyre jobban promózta, hogy mekkora jó hely, meg ilyesmi. Így egyre jobban szeget ütött bennem, hogy nem kéne ennyire ragaszkodni ehhez a zenekarhoz ilyen szempontból, hogy itt Magyarországon ezt a hatalmas sikert, amit elértünk, ezt itt fent kelljen tartani. Viszonylag terhessé vált. De amúgy a döntés hirtelen jött. Egy december 30-án elküldött sms-re jövő válaszban már benne volt ez a lehetőség, hogy lehet menni. Múlt hét szombaton meg már kaptam is egy sms-t Istvántól, hogy megvan a meló. Hohó! Úgyhogy kimegyek hozzá abba a szállodába, ahol dolgozik, a recepción hasznosítani az eddigi életem során megszerzett tapasztalataimat. Mert recepció és lelki szaktanácsadás lesz egyben. SZUB: Akkor főleg a meló miatt született meg ez a döntés? Vagy mi volt a fő szempont? Pali: A fő szempont mindenképpen az útváltoztatás szándéka volt. Ebben benne van minden. Nem utolsó szempont a pénz. Meg van egy csomó ezzel összefüggő dolog. Én rettentően megrémültem attól, hogy a 2007-es évem is úgy kezdődne el, hogy ugyanazt csinálom, mint hét éve, ugyanazon a szar melóhelyen. És egyszer csak eljön az az idő, hogy nem bírom tovább, és belemegyek egy 30 éves lakáshitelbe. Tudod, ezek a teljesen hétköznapi dolgok, amitől az ember meg tud rémülni, ha ilyen félősebb fajta, mint én. És inkább arra gondoltam, hogy ezt, mint utolsó lehetőséget ki kell használjam, mert nem lesz több ilyen. És most vagyok olyan helyzetben, hogy erre képes legyek, meg elég bátor hozzá, hogy meglépjem. És ennyi. Ilyen önmegújító jelleggel történik a dolog. Mondjuk, vannak benne ilyen kis aprólékok, hogy az egész az óceán parton van, egy kisvárosban, ami szintén vonzó számomra. Lehet szörfözni, ami gyerekkorom óta álmom. És mivel Isti kint van, ezért a zenekar sem hal meg. Az egyetlen visszatartó erő eddig életemben mindig a zenekar volt, de most már nincs így, már csak azért sem, mert folytatódik. SZUB: Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy ha itt maradtál volna, akkor lett volna vége a zenekar? Pali: Többé-kevésbé. Tartok tőle, hogy eljutottunk volna arra a szintre, hogy nem kapunk új impulzusokat magunktól. Bár lehet hogy azért, mert nem is keresünk, mert nem vagyunk rákényszerítve. Már én sem azon gondolkoztam egy koncert előtt, mint régen, hogy hú de jó lesz a koncert, meg milyen jó lesz gitározni, hanem hogy mennyi ember lesz, meg úristen, már megint pakolni kell, meg mi lesz az előzenekarral, remélem nem húzzák el az időt. Tehát egy csomó rossz gondolat, amit én nem akartam érezni, és nem gondoltam, hogy valaha

érezni fogom. Így elvesztette a szakrális jelentését maga a zenélés. De most reménykedem, hogy visszatalálok ebbe, mert egyébként a próbateremben semmi gond nincs ezzel. SZUB: Ha jól tudom, akkor a dobosotok, Laci is kiutazik. Vagy hogy is lesz? Hogyan marad együtt a zenekar? Pali: Ez még alakul. Nyílván amíg nincs ott, addig bármi megtörténhet. Még én is maradhatok, ha bejön egy nőügy az életembe, vagy gyerekem lesz. Lacinak nehezebb, mert utolsó éves a zenész iskolában, de valószínűleg ő is kijön márciusban, vagy júniusban. Ő is szállodában fog dolgozni, takarítani fog, vagy mosogatni. És még utánam is fel fog takarítani. Csabi azt mondta, hogy olyan kéthavonta kijön hozzánk próbálni. Nem tudom, hogy ez hogy, meg meddig fog menni, de én bízom benne nagyon, meg ő is elég lelkes. Hírtelen olyan lelkesedés jött most a zenekarban ettől a változástól, hogy nem is számítottam rá. Azt gondoltam egyébként, hogy vége lesz a dolognak, mi Istivel majd csinálunk valamit, és annyi. De nem ez van, mert mindenki lelkes. Majd augusztusban hazajövünk, lesz szigetes konci, meg még egy-kettő. Talán megint lesz egy „közelkeleti” turné. Aztán majd hazajövünk télen is, talán csinálunk egy kultis koncertet, ahol lesznek hetvenen, és tök jó. SZUB: Fellépési lehetőségetek lesz kint? A szálloda bárján kívül… Pali: Amikor még nem volt szó arról, hogy én kimegyek, és a zenekar átteszi a székhelyét, akkor már volt arról szó, hogy István szervez egy turnét valamilyen helyi zenekarral, és már kapcsolatba is került párral underground szinten. Szóval lehetőségek vannak, de hogy meg tudjuk-e ragadni, az rajtunk múlik. De nyílván vannak ott is rockzenekari klubok, hiszen a U2, a Cranberries és a Therapy? is abból az országból származik. Amúgy amikor az IHM indult, akkor még konzekvensen green-metálnak hívtuk a zenénket, és egyszer valaki felrakott a fórumunkra egy lemezborítót, és annak az volt a neve, hogy Green Metal, és ír volt, ezért most megkeressük őket és számonkérjük rajtuk ezt az egészet. SZUB: Akkor most megnyugtattuk a rajongókat? Pali: A lelkileg stabilabb rajongókat meg, a lelkileg instabilabb rajongók meg még biztos izgulnak tovább, és azt gondolják, hogy ez biztos csak hazudik. De nem hazudok. Amúgy meg most honnan tudjam? Lehet, hogy nem lesz többé IHM, de én azt gondolom, hogy egy lemezt még mindenképpen fogunk csinálni. Jelenleg inkább pozitív a dolog. Semmi feladás nincs, inkább új lendület. Nem akarjuk így feladni, és nem is tudnánk most. Ez szerintem jó vízválasztó is lesz. A zenekar ott tart most, hogy a magunk szintjén sikereket értünk el, és most majd elválik, hogy ez mennyire volt megalapozott, és hogy tényleg úgy fogadták-e be a zenét az emberek, ahogy mi akartuk, vagy csak divatozás volt, és elfelejtik a zenekart. Egyik se jobb a másiknál, de legalább tisztán fogunk látni… SZUB 29


iTámogatók: iKapható:

RETROCK Bp., V. ker. Ferenczy István u. 28. (Astoriánál)

ZENEBARLANG Bp., VI. ker. Teréz krt. 19.

IGUANA Bp., VII. ker. Krúdy Gy. u. 9. Bp., IX. ker. Tompa u.1.

PUNK PORTAL BOLT Bp., XII. ker. Maros u. 15.

LAST EXIT Bp., VIII. ker. Légszesz u. 4.

CIÁNKÁLI Bp., VII. ker. Dohány u. 68.

NEMART SHOP Bp., VII. ker. Szövetség u. 23.

CD PINCE Bp., VII. ker. Erzsébet krt. 37.

UNDERGROUND STORE Bp., II. ker. Keleti Károly u. 48. 30 SZUB

WAVE LEMEZBOLT Bp., VI. ker. Révay utca 4.


?

S hol?

február 6.

Saint Petrol, Locust on the Saddle

Süss fel Nap

február 9.

Moog

Süss fel Nap

február 20.

Shell Beach, Chief Rebel Angel, Something Against You

Süss fel Nap

február 15.

Multikolor, VT6, Wackor, Ad Astra, Elleborum, Silent Slip, Angeldust

Kultiplex

február 17.

Zappa Emlékzenekar, Doors Emlékzenekar

Gödör Klub

február 23.

Hangmás, Esclin Syndo

Merlin Klub

február 23.

Brains

A38

február 24.

Semmi Komoly

Kultiplex

február 24.

Kernel Panic, Not This Time Kollaps, Ozon Mamma

Óbor borozó

február 27.

June 16

Kultiplex

március 2.

Amber Smith, Jacked

Süss fel Nap

március 3.

The Nobles, Lincoln, Live Large, The Goliads

Vörös Yuk

március 3.

Tréfa Répa, Fedélzet, Küldés

Kultiplex

március 17.

Hangmás zenekar, The Bianca Story (CH) Trafó Bár Tangó

március 30.

Fallen into Ashes

iAjánló

S mi?

Mikor

Süss fel Nap

-háttérkép: www.agishot.deviantart.com-

SZUB 31


4f 端 ggetlen

zenei magazin


SZUB Magazin második szám