Page 1

386. sz. különleges Eurobarométer-felmérés

Az európaiak és nyelveik ÖSSZEFOGLALÁS ƒ Az EU népességének megfelelően a legszélesebb körben beszélt anyanyelv a német (16%), melyet az olasz és az angol (13-13%), majd a francia (12%), a spanyol és a lengyel (8-8%) követ. ƒ Az uniós állampolgárok többségének az anyanyelve annak az országnak az egyik hivatalos nyelve, ahol él. ƒ Valamivel több mint az uniós állampolgárok fele (54%) képes legalább egy másik nyelven társalgást folytatni, egynegyede (25%) tud legalább két további nyelven beszélni és tízből egy (10%) ismer alaposan legalább hármat. ƒ Luxemburgban (98%), Lettországban (95%), Hollandiában (94%), Máltán (93%), Szlovéniában, Litvániában (92-92%) és Svédországban (91%) szinte minden válaszoló azt állítja, hogy beszél legalább egy másik nyelvet az anyanyelvén kívül. ƒ Az Eurobarométer korábbi felmérésével összehasonlítva Ausztriában (+16 százalékpont

78%-ra),

Írországban

(+6

Finnországban

százalékpont

40%-ra)

(+6

százalékpont

növekedett

a

75%-ra)

és

legjelentősebb

mértékben azon válaszolók aránya, akik legalább egy idegen nyelvet beszélnek társalgási szinten. ƒ Ezzel ellentétben jelentősen csökkent

a

legalább

egy

idegen

nyelvet

beszélők aránya Szlovákiában (-17 százalékpont 80%-ra), Csehországban (-12 pont 49%-ra), Bulgáriában (-11 pont 48%-ra), Lengyelországban (-7 pont 50%-ra) és Magyarországon (-7 pont 35%-ra). Ezekben az országokban 2005 óta csökkenés tapasztalható azoknak az arányát tekintve, akik az oroszt vagy a németet beszélik idegen nyelvként. ƒ A

legalább

két

idegen

nyelvet

beszélők

arányát

tekintve

jelentős

növekedés kevés országban figyelhető meg, leginkább Olaszországban (+6 százalékpont 22%-ra) és Írországban (+5 pont 18%-ra). Kilenc tagállamban azonban jelentős, több mint 5 százalékpontos csökkenés mutatkozik: Belgiumban (-16 százalékpont 50%-ra), Magyarországon (-14 pont 13%-ra), Bulgáriában (-12 pont 19%-ra), Lengyelországban (-10 pont 22%-ra), Portugáliában (-10 pont 13%-ra), Máltán (-9 pont 59%-ra),

1


Luxemburgban

(-8

pont

84%-ra),

Dániában

(-8

pont

58%-ra)

és

Királyság

és

Észtországban (-6 pont 52%-ra). ƒ Magyarország

(65%),

Olaszország

(62%),

az

Egyesült

Portugália (61-61%) és Írország (60%) azok az országok, ahol a legkevésbé valószínű, hogy a válaszadók beszélnek bármilyen idegen nyelvet. ƒ A legszélesebb körben beszélt öt idegen nyelv továbbra is az angol (38%), a francia (12%), a német (11%), a spanyol (7%) és az orosz (5%). ƒ Az angol országos szinten 19 tagállamban a legszélesebb körben beszélt idegen nyelv abból a 25-ből, ahol az angol nem hivatalos nyelv (azaz, az Egyesült Királyságot és Írországot nem számítva). ƒ Az angolt, a németet, a spanyolt és az oroszt idegen nyelvként beszélő uniós állampolgárok többsége úgy gondolja, hogy készségei jobbak az alapszintnél. A készség szintjének minősítése nagyjából hasonló a 2005-ös felmérésben látottakhoz. ƒ A válaszadók alig több mint kétötöde (44%) állítja, hogy legalább egy idegen nyelvet megért annyira, hogy figyelemmel kísérje a híreket a rádióban vagy a televízióban. A legszélesebb körben értett nyelv az angol; az uniós állampolgárok egynegyede (25%) képes az ezen a nyelven közvetített rádiós vagy televíziós híreket figyelemmel kísérni. A franciát és a németet 7-7%, míg a spanyolt 5%, az oroszt 3%, az olaszt pedig 2% említette. ƒ Ugyancsak valamivel több, mint az uniós állampolgárok kétötöde (44%) képes újság- vagy magazincikkeket olvasni idegen nyelven. A legelterjedtebb idegen nyelv itt is az angol; és hasonlóan 25% azoknak az aránya, akik képesek ezen a nyelven újság- vagy magazincikket olvasni. A válaszadók 7%-a említi a franciát és 6%-a a németet. A következő a spanyol (4%), melyet az orosz és az olasz követ (2-2%). ƒ Valamivel

kisebb

az

aránya

azoknak

az

uniós

állampolgároknak,

akik

megértenek egy idegen nyelvet annyira, hogy interneten keresztül kommunikálni tudjanak (például e-mailezés, a Facebook vagy a Twitter használata során) – 39%-uk állítja, hogy legalább egy idegen nyelven képes erre. A legtöbbször említett nyelv itt is az angol; és hasonló, 26% azoknak az aránya, akik képesek az internetes kommunikációra ezen a nyelven. A franciát és a németet a válaszadók 5-5%-a említette, míg a spanyolt 3%, az oroszt és az olaszt pedig 1-1%. ƒ Csupán

alkalmi

jelleggel

használja

az

idegen

nyelveket

azon

uniós

állampolgárok többsége (69%), akik társalgási szinten beszélik őket. Tízből hárman (30%) használnak idegen nyelveket gyakran, de nem napi szinten, és egynegyedük (25%) teszi ezt minden nap vagy majdnem minden nap.

2


ƒ Rendszeresen

használják

idegennyelv-tudásukat

azok

az

uniós

állampolgárok, akik filmeket/televíziót néznek vagy rádiót hallgatnak (37%), interneteznek (36%) és barátokkal kommunikálnak (35%). A válaszadók

27%-a

állítja,

hogy

rendszeresen

használ

idegen

nyelvet

a

munkahelyen való kommunikáció során, és 50% beszéli nyaralás közben külföldön. ƒ A

legszembetűnőbb

változás

2005

óta,

hogy

megnőtt

azon

uniós

állampolgárok aránya, akik rendszeresen használnak idegen nyelveket internetezésre

(+10

százalékpont),

illetve

filmnézés/televíziózás

vagy

rádióhallgatás közben (+8 pont). A 2005-ös 13%-ról 2012-re 9%-ra csökkent azok aránya, akik semmilyen szituációban nem használnak idegen nyelveket. ƒ Az

uniós

állampolgárok

többsége

nem

jellemzi

magát

aktív

nyelvtanulóként. Nagyjából egyharmaduk (23%) soha nem tanult nyelvet, míg több mint kétötödük (44%) nem tanult nyelvet a közelmúltban és nem is tervez tanulni. ƒ Csak töredékük (14%) folytatta a nyelvtanulást az elmúlt két évben; tízből kevesebb mint egy (7%) kezdett új nyelvet tanulni az elmúlt két évben; és hasonló azoknak az aránya (8%), akik nem tanultak a közelmúltban nyelvet, de azt tervezik, hogy jövőre elkezdik. ƒ Az uniós állampolgárok háromötöde (61%) szerint egy új nyelv megtanulásának legnagyobb előnye a külföldi munkavégzés lehetősége. A válaszolók valamivel több mint fele (53%) tekint így a munkahelyen való nyelvhasználatra (a külföldre való

utazást

is

beleértve).

Valamivel

kevesebb

azok

aránya,

aki

ezzel

összefüggésben a külföldön való tanulás lehetőségét (46%), illetve a külföldi nyaralás közbeni nyelvhasználatot (47%) említik. ƒ Az uniós állampolgárok 88%-a véli úgy, hogy az anyanyelven kívüli más nyelvek ismerete nagyon hasznos. ƒ A válaszolók kétharmada (67%) tekinti az angolt a számára két legfontosabb nyelv egyikének. ƒ Közvetlenül az angol után a legfontosabbnak tartott nyelvek a német (17%), a francia (16%), a spanyol (14%) és a kínai (6%). ƒ Csökkent azoknak az aránya, akik a franciát fontosnak vélik (-9 százalékpont), illetve azoknak, akik szerint a személyes fejlődéshez fontos a német nyelv (-5 pont). Ma több uniós állampolgár tekinti a kínait fontos nyelvnek, mint 2005-ben (+4 pont). ƒ A válaszolók 98%-a véli úgy, hogy gyermekei jövője szempontjából hasznos más idegen nyelvek elsajátítása.

3


ƒ Az ilyen nyelvek közül a franciát és a németet az uniós állampolgárok 20-20%-a, a spanyolt 16%, a kínait pedig 14% említette. Öt válaszadó közül körülbelül négy (79%) gondolja úgy, hogy az angol a gyermekei jövője szempontjából a legfontosabb nyelvek egyike. ƒ 2005 óta csökkenés tapasztalható azon uniós állampolgárok arányát tekintve, akik szerint

fontos,

hogy

a

gyermekek

a

jövő

szempontjából

franciát

(-13

százalékpont) vagy németet tanuljanak (-8 pont). ƒ Míg 2005-höz viszonyítva a személyes fejlődés érdekében a kínai nyelvet ma valamivel hasznosabbnak ítélik (+4 százalékpont), 2005 óta jelentősen többen tekintenek rá a gyermekek számára fontos tanulandó nyelvként (+12 pont). ƒ Az uniós állampolgárok nagy valószínűséggel állítják, hogy az ingyenes nyelvórák nagyban megnövelnék az esélyét annak, hogy tanuljanak vagy készségeiket fejlesszék egy adott nyelven; ezt tíz válaszadóból 3 (29%) említette. Az uniós állampolgárok nagyjából egyötöde állítja, hogy jelentősen megnőne a valószínűsége annak, hogy nyelvi készségeit elsajátítsa vagy fejlessze, hogyha pénzt kapna a tanulásért (19%), ha olyan országban tanulhatná, ahol azt beszélik (18%), és ha az a karrierlehetőségeit növelné (18%). ƒ Egy másik nyelv tanulásának a legszélesebb körben említett akadálya a motiváció hiánya – a válaszadók egyharmada (34%) állítja, hogy ez elveszi a kedvét a tanulástól. Nagyjából egynegyedük panaszkodik, hogy idő hiányában nem tud rendesen tanulni (28%), illetve hogy a nyelvtanulás túl sokba kerül (25%). Az uniós állampolgárok egyötöde (19%) állítja, hogy az veszi el a kedvét a nyelvtanulástól, hogy nincs érzéke a nyelvekhez. ƒ Az idegen nyelv tanulásának legelterjedtebb módszere az iskolai tanóra. Az uniós állampolgárok több mint kétharmada (68%) tanult nyelvet iskolai keretek között. A válaszadók sokkal kisebb arányban tanultak idegen nyelvet anyanyelvi beszélővel való nem hivatalos társalgás során (16%), iskolán kívüli csoportos nyelvórákon (15%), illetve azokba az országokba való gyakori vagy hosszú utazások alkalmával, melyekben a nyelvet beszélik (15%). A válaszolók nagy valószínűséggel

gondolják

úgy,

hogy

az

iskolai

nyelvórák

voltak

a

leghatékonyabbak az idegen nyelv elsajátítására. ƒ Széles körű egyetértés van az uniós állampolgárok között abban, hogy az EUban mindenkinek legalább egy idegen nyelvet kell beszélnie – ötből több mint négyen (84%) vannak ezen a véleményen. ƒ A válaszolók a legnagyobb részben támogatják az EU-nak azon elképzelését, hogy az uniós állampolgároknak legalább két idegen nyelvet kellene beszélniük; tízből több mint hét (72%) egyetért abban, hogy az uniós állampolgároknak több mint egy nyelvet kellene beszélniük az anyanyelvükön kívül.

4


ƒ Az uniós állampolgárok többsége (81%) egyetért abban, hogy az unió-szerte beszélt nyelveket egyenlőnek kell tekinteni. Habár tíz emberből nagyjából 7 (69%) úgy gondolja, hogy az európaiaknak beszélniük kellene egy közös nyelvet, ez az elképzelés nem terjed odáig, hogy bármelyik nyelvnek is előnyt kellene élveznie a többivel szemben. ƒ A válaszadók valamivel több mint fele (53%) egyetért abban, hogy az uniós intézményeknek

egyetlen

nyelvet

kellene

használniuk

az

állampolgárokkal való kommunikáció során, míg ötből több mint ketten elutasítják ezt az elképzelést. ƒ A válaszadók több mint háromnegyede (77%) úgy gondolja, hogy a nyelvi készségek fejlesztésének politikai prioritást kellene élveznie. ƒ Öt válaszadóból több mint kettő (44%) egyetért abban, hogy idegen nyelvű filmek vagy televíziós műsorok esetében előnyben részesítené a feliratokat a szinkronizálás helyett, ám valamivel nagyobb arányban (52%) vannak azok, akik nem a feliratokat kedvelik. ƒ Az uniós állampolgárok felismerik, hogy az élet számos területén fontos szerepet játszik a fordítás, legszembetűnőbben az oktatás és a tanulás (76%), valamint az egészségügy és a biztonság terén (71%). Az uniós állampolgárok fontosnak tartják a fordítást álláskeresés során (68%), a világ többi részén zajló eseményekről való hírek megszerzésekor (67%), az EU tevékenységeiben való részvétel

vagy

az

közszolgáltatásokhoz

azokról való

való

információszerzés

hozzáférésnél

(59%)

vagy

során olyan

(60%),

a

szabadidős

tevékenységekkor, mint a televízió, a filmek és az olvasás (57%). ƒ Öt válaszoló közül valamivel több mint kettő (43%) állítja, hogy mindennapi életében fontos szerepet játszik a fordítás, és kevesebb mint hatból egy (16%) állítja, hogy ez a szerep nagyon fontos. Tíz uniós állampolgárból három (30%) állítja, hogy a fordítás semmilyen szerepet nem játszik mindennapi életében.

5

Az európaiak és nyelveik eurobarométer felmérés 386summary hu  

Ez egy felmérés az európai emberek többnyelvű tudásáról

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you