Page 24

kutatás eszköze, az aszkéták rendjéhez való kapcsolódást bizonyos módon úgy lehet tekinteni, mint a szenvedélytelenségen keresztül végbemenő kutatás eszközét. [Ám] ahelyett, hogy az ember arra vesztegetné életét, hogy időnap előtt az aszkéták rendjéhez csatlakozna, sokkal inkább helyénvaló a családfő életét élnie. Ahhoz, hogy az ember az Önvalóban – vagyis voltaképpeni természetében – rögzítse elméjét, mindenekelőtt a képzelődések (szamkalpa) és kétségek (vikalpa) családjától kell elkülönítenie azt: vagyis az embernek mentálisan kell megtagadnia családját (szamszára). Ez a valódi aszkézis. 23. Alapszabály, hogy amíg a legkisebb mértékben is létezik az »én vagyok a cselekvő« gondolata, az Ön-ismeretet nem lehet elérni; de vajon a családfői tisztet betöltő törekvő ennek tudata nélkül is kielégítően elvégezheti kötelességeit? Mivel nem létezik olyan szabály, amely szerint a cselekvés előfeltétele az »én vagyok a cselekvő« tudata volna, értelmetlen azt kérdezni, hogy vajon bármilyen adott cselekedet végbe fog-e menni a cselekvő vagy a cselekvés aktusa nélkül. Noha mások szemében úgy tűnik, hogy a kincstár felügyelője egész nap figyelmesen és felelősen végzi munkáját, ő – arra gondolva, hogy »ehhez a tömérdek pénzhez nekem igazából semmi közöm nincs« – ragaszkodás nélkül fog eleget tenni kötelességének, anélkül, hogy elméjében megjelenne a birtoklás érzése. S ugyanígy a bölcs családfő is ragaszkodás nélkül eleget tehet családfői kötelezettségeinek, melyek múltbeli karmájának megfelelően úgy jutottak osztályrészéül, mint ahogy egy szerszám valakinek a kezébe kerül. A

24

Srí Ramana Maharsi - Szellemi útmutatás  
Advertisement