EMLÉK-ŐR
A NEMZETI ÖRÖKSÉG INTÉZETE IDŐSZAKI
KIADVÁNYA
2019/2. SZÁM
HÚSZÉVES a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság
MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT kapott a Fiumei úti sírkert
BOLDOG SÁNDOR ISTVÁN sírjának azonosítása
Tartalom
Köszöntő
Húsz éve a Bizottság szolgálatában (Radnainé dr. Fogarasi Katalin)
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságról (Dr. Tóth Zsolt)
Magyar Örökség díjat kapott a Fiumei úti sírkert (Dr. Fejérdy Tamás)
A Salgótarjáni utcai zsidó temető bejárati épületegyüttese (Csáki Tamás)
Boldog Sándor István sírjának azonosítása (Dr. Tóth Zsolt)
A Nemzeti Örökség Intézete sírfelújításai 2019-ben (Fehér Zoltán)
Antall József síremléke (Fehér Zoltán)
A pócspetri emlékhely avatása (Miklósné Meyer Ágnes)
Megújult a Kazinczy-sírhely Széphalmon (Miklósné Meyer Ágnes)
Megemlékezés Hajós Alfréd felújított síremlékénél (Csanádi Péter)
Kulturális Örökség Napjai (Csanádi Péter)
Nemzetközi kitekintés a nemzeti panteonokra (Ifj. Kovács Balázs)
Emlékhelyek Lapja. Nemzeti emlékhelyek (Gyökös Eleonóra)
Köszöntő
Húsz évvel ezelőtt Magyarország miniszterelnöke mint főtanácsadóját keresett fel egy alakuló kormányzati testület kapcsán, amelynek létrehozására – a „temetkezési törvény” elfogadásával – a Kormány felhatalmazást kapott az Országgyűléstől. Az új bizottság felállítása határidőhöz volt kötve, amelynek leteltéig már csak néhány nap volt hátra, de úgy tűnt, erről az illetékes Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megfeledkezett. Ekkor kaptam a kormányfőtől azt a megtisztelő feladatot, hogy tegyek sürgősen javaslatot az alakuló bizottság tagjaira, amelynek elsődleges küldetése egy nemzeti szellemiségű
kegyeleti rendszer kialakítása lesz. Így vetettem papírlapra a névsort, amelynek legvégére Orbán Viktor az én nevemet is odaírta. Mindez 1999 szeptemberében történt, majd néhány hónap múlva Jókai Anna elnökletével megkezdte munkáját az azóta is töretlenül működő Nemzeti Kegyeleti Bizottság, amely operatív titkárságával együtt az elmúlt két évtized során minőségi változást hozott hazánk kegyeleti kultúrájába. Jó szívvel ajánlom ezért az EMLÉK-ŐR aktuális számát, amely a 2006 óta Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság néven működő testület és titkárságának munkájába nyújt bepillantást.
DR. BOROSS PÉTER, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke
Felelős kiadó Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója • KIADÓ SZÉKHELYE 1086 Budapest, Fiumei út 16-18. SZERKESZTŐ Dr. Tóth Zsolt • Közreműködők DR. BOROSS PÉTER, RADNAINÉ DR. FOGARASI KATALIN, CSÁKI TAMÁS, CSANÁDI PÉTER, FEHÉR ZOLTÁN, DR. FEJÉRDY TAMÁS, GYÖKÖS ELEONÓRA, IFJ. KOVÁCS BALÁZS, MIKLÓSNÉ MEYER ÁGNES, Szabó András• Tördelés és tipográfia Make It Online • Nyomdai előkészítés, nyomás és kötészet DUNA-MIX KFT. Felelős VEZETŐ SZAKOLCZAI LÓRÁNT ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ
ISSN 2676-8453 I Minden jog fenntartva! © Nemzeti Örökség Intézete, 2019
Húsz éve a Bizottság szolgálatában
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) az elmúlt két évtized során számtalan eredményt ért el a munkájában, a nemzeti emlékezet és kegyeleti kultúra elmélyítésében. A testület tagjai közül többen is hangsúlyozzák, hogy az NEKB sikerének egyik titka a mögötte álló apparátus, amely sokáig titkárságként működött, majd 2013-ban ebből a szervezetből jött létre a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI).
Az NEKB főtitkáraként, majd a NÖRI főigazgatójaként 20 éve állok a Bizottság szolgálatában. A Bizottság és titkárságának felállítására is az 1999. évi temetőkről és temetkezésről szóló XLIII. törvény biztosított lehetőséget. A Bizottság megalakulását és a főtitkári megbízás elnyerését követően ELTE-n végzett jogászként nagy lehe-
tőségként tekintettem az előttem álló feladatokra. Komoly kihívást jelentett a titkárság megszervezése, a munkatársak kiválasztása, a munkamenet kialakítása, részt venni a különböző jogi fogalmak kidolgozásában. Kiemelten fontosnak tartom a működésünkhöz kapcsolódó jogszabályok megalkotását, így a nemzeti gyászra vonatkozó
kormányrendelet kidolgozását, vagy a nemzeti sírkertre, a nemzeti és történelmi emlékhelyekre vonatkozó törvény-kiegészítéseinket. Munkámban a mai napig a színvonalas emlékezetkultúra kialakítása motivál, illetve az olyan tabuk megdöntése, mint a kegyelet, a halál, a gyász vagy a temető. „Éltem - és ebbe más is belehalt már.”
Meghatározó számomra, hogy főtitkári, majd főigazgatói feladataim ellátásában mindig számíthattam az NEKB-val való együttműködésre és a bizottsági tagok személy szerinti támogatására. Büszke vagyok Jókai Anna barátságára, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Boross Péter elnök úr bölcsességével és tudásával ad útmutatást munkámhoz.
Húsz év alatt az NEKB operatív szervezete élén hozzávetőlegesen kétszáz megemlékezést, hetven emlékhely-avatást, harminc konferenciát, több kiállítást és számos egyéb kulturális programot szerveztem munkatársaim segítségével. Számos közel két évtizede elindított megemlékezésünk, rendezvényünk hagyományosan évente kerül megrendezésre. Rendezvényeink közül kiemelten fontosnak tartom az idén immár 18. alkalommal megrendezésre kerülő Országos Kegyelet és Emlékezet Konferenciát. Ez egyrészt a kegyeleti szakma hazai vezetőinek, másrészt a nemzeti és a történelmi emlékhelyek fenntartóinak, üzemeltetőinek kiemelt fóruma, amelyet minden évben várnak az érintett szervezetek képviselői.
Saját kezdeményezésünk volt, hogy éves rendszerességgel, méltó módon emlékezzünk meg Budapest második
világháborús civil áldozatairól. A mára már hagyománnyá vált rendezvényünket 2005-ben tartottuk meg először. Azóta is minden év február 13-án, a főváros 1945-ös ostroma végének évfordulóján emlékezünk meg a közel
80 ezer polgári áldozatról a Farkasréti temető 19/1-es parcellájának két tömegsírjánál. A mai napig eszembe jut a 2008-as megemlékezés, amelyen Katona Tamás budai polgárként saját gyermekkori emlékeiről beszélt. Szintén hagyományteremtő kezdeményezésünk volt a Magyar Hősök Emlékünnepén, minden év május utolsó vasárnapján megemlékezni az elesett magyar katonákról a budapesti Új köztemetőben. 2003-ban itt avattuk fel a Magyar Katonahősök Emlékművét az egykor 25 ezer itt nyugvó hősi halott emlékére, kiknek sírjait a második világháború után felszámolták. Ugyancsak évről évre részt veszünk az 1956. október 23-ához, továbbá a nemzeti gyásznapokhoz kötődő megemlékezések szervezésében. Visszatérő eseményeinken túl valódi kihívás lenne összeszámolni a húsz év során lebonyolított rendezvényeinket, megvalósított projektjeinket. A teljesség igénye nélkül, csak a rendezvényeink sokszínűségét szemléltetve említek
néhányat: 2001-ben Bethlen István miniszterelnöknek állíttattunk és avattunk síremléket a Fiumei úti sírkertben. 2002ben emlékművet avattunk a budapesti gettó áldozatainak emlékére a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. 2005-ben a második világháború magyar áldozatai emlékére süllyedő piramist formázó monumentális emlékművet emeltünk a Fiumei úti sírkertben. 2006-ban itt helyeztük el az 1956-os forradalom és szabadságharc Fiumei úti sírkertben vagy ismeretlen helyen nyugvó áldozatainak emléktábláit, amelyek szimbolikus falat képeznek a két 1956-os parcella között. 2012-ben kezdtük meg az Országgyűlés által nemzeti emlékhellyé nyilvánított helyszínek sztélével való megjelölését és azok felavatását.
Késmárkon, Thököly Imre sírjánál dr. Gedai Istvánnal és Katona Tamással, 2005
Fotó: Kapusi Zoltán
A XI. Országos Kegyeleti Konferencián, 2012 Fotó: Kapusi Zoltán
I. Országos Kegyeleti Konferencia megnyitója, 2002 Fotó: Kapusi Zoltán
Azóta összesen 17 nemzeti és 52 történelmi emlékhelyet, illetve számos további emléktáblát, emlékművet, valamint új vagy felújított síremléket avattunk fel.
2013-ban az NEKB titkárságából létrejött a NÖRI mint a Miniszterelnökség önálló gazdasági szervezeti egységgel rendelkező központi költségvetési szerve. A NÖRI és az NEKB között a kapcsolat kifejezetten harmonikusnak mondható. A NÖRI mintegy javaslattevő szerve a Bizottságnak, ami pedig tanácsadó testületként segíti az intézet munkáját. Az elmúlt hat év során gyakran közös projektekként valósultak meg a munkaterveinkben szereplő feladatok: a megemlékezések,
a konferenciák, a sírfelújítások, illetve a NÖRI megalakulása óta a jeles személyek méltó állami temetéséről is gondoskodunk.
A rendezvények szervezése mellett az NEKB Titkársága intézte, napjainkban pedig a NÖRI bonyolítja a Bizottság jogi és adminisztratív feladatait is. Havonta szervezi a soros bizottsági üléseket, munkatervet és háttéranyagokat állít össze számára, intézi a levelezését és minden egyéb bürokratikus feladatát. Ezzel együtt az NEKB kiadványainak szerkesztéséről és előállításáról is gondoskodik. Ilyen volt például a jelentősebb temetőket, sírhelyeket bemutató képzőművészeti albumsorozat megjelentetése.
Kiemelt feladataink között szerepel az NEKB által a nemzeti sírkertbe sorolt, ezáltal védetté vált sírhelyek nyilvántartása, továbbá a felújításra szoruló védett sírok listájának összeállítása, majd a Bizottság által elfogadott felújítási terv végrehajtása. A húsz év során nemzetünk nagyjai közül már több száznak hoztuk méltó állapotba a nyughelyét, gyakran óriási odafigyelést és költségeket igénylő munkák árán.
A NÖRI a sírfelújításokat immár saját költségvetési forrásából is szervezi a vagyonkezelésében lévő Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető területén. A NÖRI − folytatva az NEKB-val megkezdett közös küldeté-
sét − a közelmúltban olyan nagyszabású saját projekteket valósított meg, mint az Új köztemető Nemzeti Gyászparkjának felújítása és ott látogatóközpont létesítése, vagy éppen a Fiumei úti sírkert egykori első világháborús emlékműveit idéző mementó felállítása a Nagy Háború áldozatai előtt tisztelegve.
Rendkívül örömteli számomra, hogy az elmúlt húsz év során a Bizottsággal közösen megszámlálhatatlan érdemet szereztünk a magyar kultúra és az örökségvédelem területén. Mindezt az állam és más szervezetek – a társadalom elismeréseként – több magas rangú kitüntetéssel jutalmazták. Őszintén remélem, hogy eredményes közös küldetésünk az NEKB-val még sokáig fog tartani.
Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója
Dr. Boross Péter és Radnainé dr. Fogarasi Katalin a Nemzeti Gyászpark Látogatóközpont avatásán, 2016 Fotó: Kapusi Zoltán
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságról
Az NEKB létrejötte,
küldetése
és feladatai
Az országgyűlés régi adóssága volt az 1999. évi XLIII. temetőkről és temetkezésről szóló törvény megalkotása, ugyanis ezt a terültet korábban csak alacsonyabb jogi szinten szabályozták. Ez az új törvény tette lehetővé a Nemzeti Kegyeleti Bizottság néven induló szervezet létrejöttét is, amely a kegyeleti kultúra, valamint az emlékezetpolitika megújítását kapta küldetéséül. Az országgyűlésen valamennyi parlamenti erő támogatta azt a törekvést, hogy olyan grémium kezébe kell letenni ennek a témakörnek a döntési jogkörét, amely konszenzust élvez, amely pártok felett áll és nincs kitéve politikai hullámzásoknak. Egyetértés volt abban is, hogy a bizottságot operatív feladatai ellátásában egy hivatali szervezet, titkárság segítse. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság alapvető feladatai között szerepelt a nemzeti sírkert védettségi kategória megteremtésére, a rendelkezési jog gyakorlása a védetté nyilvánított sírok tekintetében, a megemlékezések módszertanának és gyakorlatának kialakítása, a nemzeti gyásznap meghatározása, a gyász nemzeti méretű kifejezése és megformálása. A Bizottságot ténylegesen a 146/1999. (X.1.) Kormányrendelet hívta életre, tehát az 1999. október 1-jei dátum tekinthető a Bizottság indulásának. A 11 főből álló testület elnöke a Kossuth-díjas írónő, Jókai Anna lett, az alakuló ülésére pedig 2000. január
Tagok száma
Bizottsági ülések száma
Bizottsági határozatok száma
Védetté nyilvánított sírok száma
Védetté nyilvánított temetőrészek száma
Védetté nyilvánított egyéb kegyeleti helyek száma
Nemzeti Emlékhelyekre tett javaslatok száma
Történelmi emlékhelyekre tett javaslatok száma
Megemlékezések, egyéb rendezvények száma
Felújított sírok, új síremlékek száma
6-án került sor Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter jelenlétében. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság működése első éveiben több törvényalkotásban, jogszabály-kiegészítésben vett részt. Titkárságával megalkották a nemzeti gyásszal, valamint a nemzeti sírkerttel kapcsolatos jogi fogalmakat, eljárásokat és saját működési szabályzatukat is. Megkezdték a napjainkban is tartó tevékenységet, az egyes személyek kimagasló életműve alapján történő, Magyarország területén található sírhelyek védetté nyilvánítását.
A havonta megtartott soros bizottsági üléseken az NEKB tagjai az országos szintű kegyeleti ügyeket vitatják meg, mindemellett a Titkársága szervezésében megemlékezéseket, konferenciákat és egyéb kulturális programokat
bonyolít le, kiadványokat ad ki. A szervezet feladatköre 2006-ban bővült. Ekkortól az illetékes miniszter útján javaslatot tehet az Országgyűlés, illetve a Kormány számára a nemzeti emlékhelyek és a történelmi emlékhelyek meghatározására. Ezzel együtt a testület neve Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsággá (NEKB) módosult. Ugyanebben az évben az elnöki tisztséget dr. Boross Péter vette át a politikai okokból leköszönő Jókai Annától.
Az NEKB történetében az újabb mérföldkövet a 2013-as év jelenti, amikor a számos új feladattal kibővülő Titkárságából megalakult a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI). Az új szervezet elnöke, majd főigazgatója Radnainé dr. Fogarasi Katalin lett, aki 13 éven át töl-
tötte be a Bizottság főtitkári posztját. A NÖRI több feladatot, illetve jogkört is átvett az NEKB-tól, többek között a nemzeti sírkertbe sorolt védett sírok feletti rendelkezési jogok gyakorlását, ugyanakkor továbbra is ellátja a Bizottság titkársági feladatait. A két szervezet egymással tökéletes összhangban működik, a NÖRI a Bizottságnak mintegy operatív és javaslattevő szerveként, az NEKB pedig az intézet tanácsadó testületeként. A legutóbbi években immáron közösen dolgoznak a nemzeti emlékezet- és kegyeleti kultúra magasabb szintre emelésén.
Dr. Tóth Zsolt NÖRI, Nemzeti Emlékezet Osztálya, osztályvezető, az NEKB titkára
Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter (balról) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság alakuló ülésén
Fotó: Somoskövy Béla
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjai
jelenlegi bizottsági tagok rövid bemutatása
Dr. Boross Péter elnök
Végzettség
jogász
Szakterület
politika
Legmagasabb tisztség
Magyarország
miniszterelnöke
NEKB tagság alapító tag
Dr. Gedai István elnökhelyettes
Végzettség
régész
Szakterület
középkori pénztörténet
Legmagasabb tisztség a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója
NEKB tagság
alapító tag
Dr.
Végzettség
építész, műemlékvédelmi
szakmérnök
Szakterület
kulturális örökségvédelem
Legmagasabb tisztség
az ICOMOS Magyar Nemzeti
Bizottság tiszteletbeli elnöke
NEKB tagság
2011-től
Csallóközi Zoltán
Végzettség
hittanár, távközlési hálózattervező
Szakterület
egyházi kapcsolatok, emlékezetpolitika
Legmagasabb tisztség
a miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke
NEKB tagság 2016-tól
Dr. Kádár Béla
Végzettség
közgazdász
Szakterület a nemzetközi munkamegosztás és iparfejlődés
Legmagasabb tisztség a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, a Magyar Tudományos
Akadémia rendes tagja NEKB tagság 2015-től
Dr. Réthelyi Miklós
Végzettség orvos
Szakterület
anatómia, szövettan, fejlődéstan, idegtudományok
Legmagasabb tisztség a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a Semmelweis
Orvostudományi Egyetem rektora
NEKB tagság 2013-tól
Regéczy-Nagy László
Végzettség hivatásos katonatiszt
Szakterület
az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezete
Legmagasabb tisztség a köztársasági elnök szárnysegédje, nyá. dandártábornok, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke NEKB tagság alapító tag
Dr. Szakály Sándor
Végzettség történész
Szakterület
20. századi magyar hadtörténet Legmagasabb tisztség a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, a Duna Televízió Rt. alelnöke, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója NEKB tagság alapító tag
Végzettség
történész
Szakterület
az 1848/49-es szabadságharc
és forradalom hadtörténete
Legmagasabb tisztség
a HM Hadtörténeti Intézet és Mú-
zeum parancsnokának tudományos helyettese
NEKB tagság
2016-tól
Dr. Weszelovszky Zoltán
Végzettség mérnök, tanár
Szakterület filmgyártás hangmérnök, oktatáskutatás és –fejlesztés, civil együttműködés
Legmagasabb tisztség országgyűlési képviselő, az Országygyűlés európai integrációs albizottságának elnöke
NEKB tagság alapító tag
Végzettség okl. formatervező művész, bölcsész - ált. pedagógia
Szakterület művészi tervezés és kivitelezés, művészeti értékek védelme és megőrzése
Legmagasabb tisztség a Budapest Galéria főigazgatója, országygyűlési képviselő, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke NEKB tagság 2011-től
Dr. Hermann Róbert
Fejérdy Tamás
Zsigmond Attila
Megemlékezések, konferenciák, emlékezetes pillanatok
Pillanatképek az NEKB 20 évéből
Kegyelettel őrizzük emléküket
A Bizottság néhai tagjai
Jókai Anna elnök (1932-2017)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett kétszeres Kossuth-díjas írónő
Jókai Anna a Nemzeti Kegyeleti
Bizottság megalakulásának 5. évfordulója ünnepségén, 2004
Fotó: Kapusi Zoltán
Ladányi Jenő elnökhelyettes (1931-2004)
a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. vezérigazgatója
Ladányi Jenő fényképe az egykori Kegyeleti Múzeumban (ma Nemzeti Emlékezet Múzeuma)
Fotó: NÖRI
Katona Tamás (1932-2013)
történész, műfordító, országgyűlési képviselő, államtitkár, nagykövet
Katona Tamás beszédet mond Jékely Zoltán születésének 100. évfordulóján, amelyen maga is elbúcsúzott halála előtt, 2013
Fotó: Kapusi Zoltán
Kósa Ferenc (1937-2018)
Kossuth-díjas filmrendező, országgyűlési képviselő
Kósa Ferenc beszédet mond Kodály Zoltán felújított sírjánál, 2007
Fotó: Kapusi Zoltán
Dr. Zlinszky János elnökhelyettes (1928-2015)
jogász professzor, az Alkotmánybíróság tagja
Dr. Zlinszky János beszédet mond Horváth Mihály születésének 200. évfordulóján, 2009
Fotó: Kapusi Zoltán
Dr. Granasztói György (1938-2016)
történész professzor, a Corvin-lánc Iroda vezetője
Dr. Granasztói György Benda Kálmán és Kosáry Domokos születésének 100. évfordulóján, 2013 Fotó: Kapusi Zoltán
Baloghné dr. Ormos Ilona (1942-2019)
okl. táj- és kertépítész mérnök, városgazdasági szakmérnök, egyetemi tanszékvezető
Baloghné dr. Ormos Ilona Sebeők Sári megemlékezésén, 2012 Fotó: Kapusi Zoltán
Magyar Örökség díjat kapott a Fiumei úti sírkert
Az ünnepségen elhangzott méltató beszéd kitért a sírkertek történetére, értékeire, az ott nyugvókra és a közelmúltbeli fejlesztésekre, amelyek a NÖRI-hez köthetők. A Magyar Örökség díj azon magyar személyeknek, intézményeknek és csoportoknak adható, akik és amelyek tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport és tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. A megtisztelő díj elnyeréséhez többek között az alábbi indokok járultak hozzá.
A 19. század közepén létrehozott egykori köztemetőből nemzeti kultuszhellyé vált Fiumei úti sírkert mással
össze nem hasonlítható módon jeleníti meg a magyar nemzeti örökséget, és az ezt létrehozó-gazdagító személyek emlékezetét. Az ide temetett jeles személyek közül az első Vörösmarty Mihály volt. Az ő 1855-ös temetése óta történelmet formáló nagyjaink – köztük Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos – mauzóleuma éppúgy meghatározó részévé vált ennek a kegyeleti helyszínnek, mint a szabadságharcok, világháborúk hőseiről és áldozatairól megemlékező alkotások. A mauzóleumépítmények mellett fontos, látványos összetevői a sírkert arculatának a 20. század elején épített két árkádsor
a hozzájuk tartozó sírboltokkal, az 1928-ban kialakított, és az azóta folyamatosan gyarapodó művészparcellák illetve azok a legújabb alkotások, amelyek a közelmúltban eltávozott kortársaknak – államférfiaknak, tudósoknak és művészeknek állítanak emléket. Az 1867-es kiegyezést követően kezdődött meg az a folyamat, amelynek eredményeként a temető nemzeti panteonná vált. Nem a véletlen műveként, hiszen ismert, hogy gróf Széchenyi István ennek a temetőnek a létrehozását megelőzően már 1841-ben felvette egy Nemzeti Pantheon megalkotásának gondolatát. A fővárosi közgyűlés
1885-ben döntött arról, hogy a sírkertet „dísztemetővé” alakítja. A Fiumei úti sírkertet 2013 decemberében az Országgyűlés „a kulturális örökség védelméről” szóló törvény módosításával nemzeti emlékhellyé nyilvánította. A temető fenntartója és vagyonkezelője 2016-tól a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) lett, amely intézmény már az azóta eltelt néhány év alatt is mindent megtett a nemzeti sírkert felbecsülhetetlen értékeinek megőrzése, méltó bemutatása, az emlékezés egyik legfontosabb hazai helyszínének mindenki számára férhetővé tétele érdekében.
Az egykori Fiumei úti sírkert területéből leválasztva 1874-ben nyílt meg a Salgótarjáni utcai zsidó temető, amely szintén részesült az elisme-
résben. 1892-ig ez volt Pest egyetlen működő izraelita temetője, amelynek öthektáros területén a pesti zsidóság elitje impozáns síremlékeket emelt. A zsidó szimbólumok és a magyar népi motívumkincs elemeit egyesítő számos síremlék, illetve a szertartási és kapuépület a szecesszió korának hazai géniusza, Lajta Béla munkásságát dicséri. A 20. század elejére megtelt temető megállíthatatlannak tűnő pusztulása az 1960-as években indult el, a sírokat szinte teljesen benőtte a növényzet, a mauzóleumokat megrongálták és kifosztották, a szertartási épület kupolája az 1980-as években omlott be. A 2002-ben teljes egészében műemlékké nyilvánított temető 2016-ban szintén a Nemzeti Örökség Intézetének kezelésébe került. A két helyszín kulturális értékei és az elmúlt évek fejlesztései egyaránt indokolttá teszik a „Magyar Örökségként” történő elismerést.
Dr. Fejérdy Tamás, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság tiszteletbeli elnöke, az NEKB tagja
A Magyar Örökség díj jelvénye Fotó: Kapusi Zoltán
Radnainé dr. Fogarasi Katalin a Magyar Örökség díjjal Fotó: Kapusi Zoltán
A Salgótarjáni utcai zsidó temető bejárati épületegyüttese
A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben a historizmus és a szecesszió számos jelentős építészének alkotásaival találkozhatunk, a temetővel azonban legszorosabban Lajta Béla neve forrott össze. Amellett, hogy egy évtizeden át irányította az ottani műszaki munkákat, tizenegy síremlék, továbbá a sírkert bejárati épületegyüttese fűződik a nevéhez.
Bár a hivatalos pesti zsidótemető 1892től a Kozma utcai volt, még 1910 körül is nagy kereslet mutatkozott az 1874től működő Salgótarjáni utcai temető sírhelyeire. A temető a pesti zsidó elitnek azt a részét szolgálta ki, amely már korábban biztosította magának az ottani temetkezési lehetőséget, vagy hajlandó volt a köztemetői árak többszörösét áldozni egy temetkezési helyért. Míg a Salgótarjáni utcai sírhelyek drágábbak voltak a Kozma utcaiaknál, a szentegylet csökkentett temetési díjakkal kompenzálta a rosszabb körülményeket. Az 1875-ben épített halottasház sokkal szerényebb volt a Kozma utcai temető monumentális szertartási épületénél. A Kozma utcai temető kiépítését követően a szentegylet hozzálátott a Salgótarjáni utcai temetői létesítmények korszerűsítéséhez is. Lajta
Béla tervei szerint csatolták a temető területéhez a keresztény temető fala
által határolt, elnyújtott trapéz alakú előudvar északi felét, ahol nyolc új sírbolt létesült (1904). A temetőudvarként megtartott részen ideiglenes építményeket emeltek. 1906-tól a régi szer-
tartási épület bontásával és a maradék udvarterület részbeni felhasználásával újabb sírhelyek keletkeztek. A fizetőképes kereslet miatt az átalakítás és a temetőfenntartás is nyereséges volt. Lajta első terveit a Chevra Kadisa építőbizottsága nem fogadta el (1906), így az építész 1907-ben újabb terveket mutatott be hat sírbolt építésére, a szertartási épület áthelyezésére és egy temetői felügyelői lak építésére. A kivitelezés azonban harmadával többe került volna, mint az előirányzott összeg, Lajta így kénytelen volt szerényebb kivitelre javaslatot tenni. Az épületegyüttes igényesebb kialakítása végül Lajta, a tervező és Mann József, a kivitelező adományaként valósulhatott meg. A földszinten egy előszobát és két mellékhelyiséget, az első emeleten a temetőőr kétszoba-konyhás lakását magában foglaló kapuépület 1908 nyarára készülhetett el. Legkésőbb 1909 tavaszára már a szertartási épületet is használatba vették, belső díszítésén azonban még 1913-ig dolgoztak. A temető bejárati épületegyüttese a kapuépítményből, a temetési szertartási épületből és a kettő közötti, keramitkockákkal burkolt előudvarból állt. A kapuépület magas sátortetővel fedett, álló hasáb alakú tömbjéhez az előudvar felőli oldalon henger alakú lépcsőház csatlakozik. Az építmény középkorias, várkapuszerű homlokzatain téglaburkolat és küklopszfalat imitáló terméskőfelület váltakozik. Ez utóbbi ókori eredetű falazási technika, amely nagyméretű és elnagyoltan megmunkált, a fal síkjából olykor kiugró kőtömbök kötőanyag nélkül egymáshoz illesztését jelentette. A homlokzat mélyített téglafelületét parabola-ikerablak töri át. Ez alatt nyílik a szélesebb ívű „várkapu”. A középen egykor Dávid-csillaggal ékesített ková-
csoltvas kapu díszítése a népi fafaragásokat idézte, felette rács erősítette a középkorias összhatást. Lajta alacsony, terméskő-lábazatos, domborított növényi és madaras díszű kerítéssel zárta el az előudvart a temetőtől.
A szertartási épület az egyszerű geometriai formák, illetve az eltérő textúrájú és színű anyagok hatásos kontrasztja révén Lajta egyik legerőteljesebb, archaikus monumentalitást sugárzó műve volt. A téglalap alapú épület két élesen elkülönülő részre ta-
golódik. Az egykor kupolás szertartási terem szimmetrikus épülettömbjéhez balról a kiszolgálóhelyiségek szerény nyerstégla burkolatú épületrésze tapad. A bejárati és a hátsó homlokzat majdnem egyforma. Szélső részüket küklopszfalként képezték ki, a középső, enyhén visszaugró síkból nyíló bejáratot szintén terméskő-burkolatú sávok fogják közre, fölötte sima fehérmárvány mező következik, amelyben három kicsiny, törpeoszlopokkal elválasztott ablak nyílik. A kapu és az
A szertartási épület nem sokkal elkészülte után
Fotó: A Ház, 1910/2., Országos Széchényi Könyvtár, mikrofilmről készített reprodukció
ablaknyílások közötti márványsávot ornamentálisan kiképzett, a Zsoltárok könyvéből származó héber felirat tölti ki, a megfelelő betűk felett az építés 1908-as évszámát jelölő körökkel.
A homlokzatot lezáró fehérmárvány párkányból pártaelemek emelkednek ki. A bejárati homlokzat szélső falsávjai elé terméskő lábazaton álló, héber feliratokkal ékesített fehérmárvány virágtartókat illesztettek. Az ugyancsak három kis ablaknyílással áttört oldalhomlokzat teljes egészében terméskő burkolatú.
A feltehetően az 1980-as években beomlott kupolát eredetileg a Zsolnay gyár fehér mázas cserepei borították. Tartószerkezetét egykor lépcsőzetesen tagolt, vörösréz-lemez burkolatú épületelem rejtette. Ez a fém jelent meg az épület egykori kapuin is. Az ajtószárnyakat eltérő méretű és formájú, szegecselést utánzó peremmel bíró vörösréz-lemezek borították: egy-egy ajtószárnyon belüli elosztásuk bonyolult geometrikus formát adott, amelyet a valódi szegecsek sűrű, egyenletes sorai ellenpontoztak. A kapu díszeit az egyénien stilizált oroszlánfejes kopogtatók és a madárfejes kilincsek adták. A műlakatosmunkák a Lajta által sokat foglalkoztatott Galambos Jenő műhelyéből kerülhettek ki.
A szertartási épület mára ugyancsak teljesen elpusztult belső terének kialakításáról keveset tudunk. Hangulatát Lajta egykori munkatársa, Málnai Béla építész elevenítette fel 1923-ban: „Felejthetetlenül hangulatos a régi zsidó temető bejárója és kupolás szertartási terme. Valami szokatlan komor vallásos érzés ragadja meg a szemlélőt a nagy monumentális, héber betűs pilonok, a hatalmas komor vasrács, majd a keleti, fehér, csillogó kupola és a benne levő fekete-arany festésű terem láttára. Ez már nem puszta építészet, ez piktúra, mely az idegek játékával is számol, mely ünnepi hangulatra és szorongó tiszteletre kényszeríti a temető látogatóját.” A természetes megvilágítást szinte teljesen nélkülöző terem falai fekete színűek voltak, fényt a vörösréz-lemezből szintén Galambos
Jenő által készített hétágú gyertyatartó(k) szolgáltathattak. Fényük a kupola aranyozott díszítésén csillanhatott meg, amelyen koncentrikus körökben kapu- és gyertyatartó-motívumok váltották egymást. A kupola vállvonalánál a Bacher Vilmos által kiválasztott, szinte díszítményként megjelenő héber felirat húzódott.
A temető bejárati épületegyüttesének előképe egy fontos szentföldi zsidó emlék, Ráhel Betlehem melletti sírja.
A sírépítmény a szertartási épület, a sír mellett emelkedő, egyetlen nagy parabolaívvel megnyitott előcsarnok pedig a kapuépítmény mintájának tekinthető. A Jákob által legkedvesebb feleségének állított síremlék az első, amelyet megemlítenek a Szentírásban, József anyjának sírja tehát a zsidó síremlék archetípusa. A 20. század elején ez volt az egyetlen zsidó kézen lévő palesztinai történelmi emlék. Az sem csökkentette a sír iránti tiszteletet, hogy a síremlék köztudottan az iszlám korból származott. Azt, hogy Ráhel síremléke szolgáljon Lajtának mintául, az 1906-ban Szentföldön járt, magyarországi zsidó felekezeti vezetőkből álló zarándokcsoport résztvevői szorgalmazhatták.
A szertartási épület különleges voltát azok is érzékelték, akik nem jöttek rá formáinak eredetére. Patai József az 1911-es Magyar Zsidó Almanachban így méltatta: „…csaknem tiszta zsidó architektúra benyomását teszi.
A nyers kövekből emelkedő, dísztelen magas fal szinte a jeruzsálemi Siralomfalának hatását kelti. (…) Lajta szereti a szomorúságot néhány zöld levéllel, néhány virágszállal, néhány élénk színnel enyhíteni. (…) A Halottasháznak komor falához örökzöldet illeszt. De hiszen a Siralom-falának kemény köveiből is növesztett az irgalmas idő egy kis puha zöld mohot. A Halottasháznak kupolája is van, de nem a sablonos, toronyba hegyesedő kupola, hanem olyasvalami, mintha egy nagy ’talisz’ borulna az épületre, sőt, ha nem csalódom, a színezése is olyan, mintha Lajta tudatosan tervezte volna így, talán szimbólumául a zsidó szeretetnek, amely simogatón borul minden gyász fölé.”
A megbízói ötlet egybeesett Lajta funerális építészet terén tett kísérleteivel. A klasszikus eredetű kánont elvető
építészként ő nemcsak a népművészeti ornamentika vagy a természeti formák, hanem a történelem előtti építmények iránt is érdeklődött. A szertartási épület egykori kupolájának parabolaíves, „boglya-formáját” a kortárs tudomány a bronzkori sírépítményekben és a magyar népi építkezés legprimitívebbnek vélt, nomád sátorból eredeztetett emlékeiben is felfedezte. Lajta az addigi zsidó mauzóleumok klasszikus formáival „szegezte szembe” a preklasszikus őstípus, az álkupolás, kör alakú sírépítmény egyszerűsített, modern változatát. A parabolaív vagy a „boglyakupola” felfedezhető Lajta korábbi tervein, amelyeket a Kossuth-mauzóleumhoz és a Kozma utcai temető árkádos sír-
boltjaihoz készített, továbbá az ottani Schmidl- és a Gries-mauzóleumokon is. Lajta bejárati épületegyüttese mindazonáltal a küklopszfalat idéző felületkiképzés által válhatott tipikus iszlám sírépítményből teljesen egyedi, archaikus hatású zsidó alkotássá. Az 1906 és 1913 közötti átalakítások és az 1916-ig végbement sírboltépítkezések eredményeként a Salgótarjáni utcai temető építészetileg igénytelen előudvara és szertartási épülete egy nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, pátosszal teli, monumentális épületegyüttesnek adta át a helyét, amely immár a legelőkelőbb temetési szertartásoknak is megfelelő keretet adott.
A temetőbe lépőt a szertartási épüle-
tet elhagyva is méltó látvány fogadta. A nagyobb, nyitott területet U alakban monumentális síremlékek keretezték. A díszteret övező épített környezet bő egy évtized alatt állt össze, stiláris szempontból változatos, léptékében viszonylag egységes képet mutatva.
Csáki Tamás
BTM Kiscelli Múzeum művészettörténész, főmuzeológus
A szertartási épület jellegzetes felületkiképzésével Fotó: Nagy Balázs
Boldog Sándor István sírjának azonosítása
A 2013-ban boldoggá avatott Sándor István (1914–1953) szalézi szerzetest 1953. június 8-án végezték ki koncepciós per áldozataként. Az Új köztemető 301-es parcellájában jeltelen tömegsírba temették el öt másik sorstársával együtt. Sírhelyét 2018-ban sikerült azonosítani egy tudományos kutatómunka eredményeként.
Sándor István 1946-ban tette le örökfogadalmát a szalézi rendben, amelynek egyrészt a nyomdájában dolgozott, másrészt aktív szerepet vállalt a fiatalok nevelésében is. 1950-ben megvonták a szerzetesrendek magyarországi működési engedélyét, de ő „Krisztus tanítása szerint” tovább folytatta a nevelőmunkát, illegalitásban. A pártőrségbe besorozott szegénysorból származó fiatalok közül voltak, akik tovább tartották a kapcsolatukat egykori nevelőjükkel, lelki vezetőjükkel, így Sándor Istvánnal is. Többek között ebből az okból az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1951-ben már megfigyelte Sándor Istvánt. Ekkor elöljárója megszervezte szökését nyugatra, de ő nem akarta magukra hagyni a rá bízott fiatalokat, ezért elállt a disszidálástól. 1952. július 28-án tartóztatták le. Az ÁVH fogságában többszörösen megkínozták, hamis vallomásra kényszerítették. Tizenöt fogolytársával együtt állították bíróság elé. Az úgynevezett „pártőrség-perben” Sándor Istvánt – egy ÁVH-s tiszttel és egy altiszttel együtt, demokrácia elleni szervezkedés és hűtlenség bűntette miatt – kötél
általi halálra ítélték, majd 1953. június 8-án az ítéletet végrehajtották.
Sándor István 301-es parcellán belüli, feltételezett sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság már 2009-ben a nemzeti sírkert részeként védetté nyilvánította, nevét pedig a 301-es parcella emléktábláján örökítette meg. A jeltelen sír pontos helye a parcellán belül valójában ismeretlen volt, többször próbálkoztak már a megtalálásával eredménytelenül.
A kutatás 2017-ben vett új lendületet, amikor Boldog Sándor István tisztelője, Csány Márton elhatározta, hogy megpróbálja azonosítani a sírt. Susa Éva igazságügyi antropológus és B. Varga Judit történész-muzeológus kutatásai alapján 2018. november 12-én – a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) engedélyével – feltárták az Új köztemető 301-es parcellájának 2. sor 37-es nyughelyét, amelyben a kutatók hat koponyát és csontmaradványokat exhumáltak.
A szakértők a csontmaradványokat még a feltárás napján a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Genetikai Szakértői Intézetének megfelelő rész-
legébe szállították, ahol a vizsgálatokat Dudás Eszter igazságügyi antropológus és genetikus szakértő végezte el. Különös egybeesés, hogy az intézet Referencia-minta Vizsgáló Osztálya jelenleg éppen abban az egykori börtönépületben működik, amelyben Sándor Istvánt kivégezték. A csontleletek rendezetlenül, nem anatómiai rendben voltak fellelhetők a sírban, tehát nem lehetett megállapítani, hogy az adott koponyához mely csontok tartoznak. Ezért az antropológiai vizsgálatokat a legtöbb
információt hordozó csontokon, a koponyákon végezték el. A vizsgálat célja az volt, hogy a hat koponya közül ki tudják zárni azokat, amelyek biztosan nem lehetnek Boldog Sándor Istvánhoz tartozók és minél jobban leszűkítsék azoknak a maradványoknak a számát, amelyeket aztán genetikai módszerekkel is megvizsgálnak. Miután ez sikerrel járt, a fogak és a combcsontok DNS-vizsgálata következett, azokból a szakértők Y-kromoszomális és sejtmagi DNS-profilt tudtak kimutatni. Referenciaként, Sándor Istvántól és testvérétől, Sándor Jánostól származó borítékokat és bélyeget – nyálmintát – használtak, amelyekből szintén sikeresen tudtak Y-kromoszomális és sejtmagi DNS-profilt felállítani. Az így kimutatott genetikai tulajdonságokat kellett összehasonlítani egymással, és ez alapján sikerült azonosítani Boldog Sándor István koponyáját, két felkarcsontját, két combcsontját és két sípcsontját.
Az azonosítást követően Pierluigi Cameroni szalézi szerzetes, posztulátor, a Szentek Ügyeinek Kongregációjának tagja kijelentette, hogy Boldog
Sándor István azonosított csontmaradványai már ereklyének tekinthetők, noha a Szentszék általi hivatalos ereklyévé nyilvánítási folyamat még nem zárult le. A szalézi rend kérelme alapján a sírból származó csontok feletti rendelkezési jogokat gyakorló NÖRI, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsággal egyetértésben úgy
határozott, hogy a Boldog Sándor Istvántól származó azonosított csontokkal, azaz az ereklyékkel a Don Bosco Szalézi Társasága szabadon rendelkezhet. A szaléziak Boldog Sándor István koponya-ereklyéjét a Clarisseum épületében kívánják elhelyezni, de Szolnokra és a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongreszszus missziós keresztjébe is jut majd relikvia. Az ereklyéből – lehetőség szerint – igyekeznek majd küldeni a kérelmezők templomaiba, kegyhelyeire. A többi csontmaradvány további sorsáról a NÖRI gondoskodik: Boldog Sándor István azonosított csontjain, vagyis az ereklyéin kívüli földi maradványait, illetve mártírtársai csontjait a végtisztesség megadása mellett temetik vissza a 301-es parcella 2. sorának 37. sírjába.
Dr. Tóth Zsolt NÖRI, Nemzeti Emlékezet Osztálya, osztályvezető, az NEKB titkára
Antropológus szakértő helyszíni vizsgálata a sírfeltárás után Fotó: NÖRI
Sándor János levele az azonosítást segítő bélyeggel Fotó: NSZKK
Boldog Sándor István Fotó: Csány Márton
A Nemzeti Örökség Intézete sírfelújításai 2019-ben
Védett sírok helyreállítása országszerte
A Nemzeti Örökség Intézete a jogszabályban előírt feladatainak megfelelően figyelemmel kíséri a nemzeti és történelmi emlékhelyek, valamint a nemzeti sírkert részét képező mintegy hatezer védett sírhely állapotát, illetve szükség esetén azok felújításával, rendbetételével kapcsolatban is intézkedik. Különösképp érvényes ez azon sírokra, ahol már nincs élő hozzátartozó, illetve az adott síremlék élet- és balesetveszélyes, vagy jeltelen állapotban van, esetleg a sírban nyugvó személy emlékezetével
kapcsolatos évforduló közeleg. E folyamat első lépéseként a NÖRI munkatársai előzetesen felmérik a védett sírok állapotát, és ennek alapján elkészítenek egy tervezetet, amelyben javaslatot tesznek a következő évben felújítandó síremlékekre. A kész lista alapján a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kiválasztja, mely sírok rendbetételére kerüljön sor. Ezt követően szakértők által határozzák meg az egyes sírok felújításához szükséges műszaki tartalmat. Az ezek alapján készített költségtervezet
jóváhagyása után közbeszerzési pályázaton választják ki a műszaki munkálatokat végző kivitelezőt. A munkálatokat követően pedig a NÖRI ellenőrzi a teljesítéseket.
A rendelkezésre álló költségvetési keretből 2018/2019-ben is folytatódtak a felújítások, ennek köszönhetően az alábbi síremlékek és környezetük részleges, illetve teljes megújulása fejeződött/fejeződik be 2019-ben országszerte:
Ady Endre, költő
(Budapest, Fiumei úti sírkert)
– Ady Lajos sírfeliratának javítása
Ascher Oszkár színész (Budapest, Farkasréti temető)
Bán Aladár, irodalomtörténész (Győr, Révfalui temető)
Békássy Ferenc, író, költő (Zsennye, Kastélykert)
Bernátsky Kornél, ezredes (Zamárdi, Köztemető)
Czakó Elemér, könyvkiadó (Budapest, Farkasréti temető)
Dékány István, filozófus, történész (Cegléd, Református temető)
Dobos János, református lelkész, író (Cegléd, Református temető)
Fedák Sári, színművész
(Budapest, Farkasréti temető)
Gróh István, művészettörténész
(Budapest, Fiumei úti sírkert)
Gyapay Dénes, politikus, jogász (Tét, Katolikus temető)
Hajós Alfréd, építész, úszóként az első magyar olimpiai bajnok (Budapest, Kozma utcai temető)
Hegedűs Ármin, építész
(Budapest, Kozma utcai temető)
Helbing Ferenc, festőművész, grafikus (Budapest, Farkasréti temető)
Horváth Pál, alezredes (Cegléd, Református temető)
Inselt István, honvéd tábornok (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Jálics Ernő, szobrászművész (Kadarkút, Köztemető)
Janicsek Andor, tűzoltó főparancsnok (Budapest, Fiumei úti sírkert) Jendrassik Kornél, gépészmérnök (Budapest, Farkasréti temető) Kadosa Pál, zeneszerző (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Kaffka Margit, író (Budapest, Farkasréti temető)
Kallina Mór, építész (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Kazinczy Ferenc és családja (Széphalom, nemzeti emlékhely)
Kelemen Béla, nyelvész, irodalomtörténész (Székesfehérvár, Köztemető)
Képes Géza, költő, műfordító (Budapest, Farkasréti temető)
Királyi Pál József, író, politikus (Budapest, Fiumei úti sírkert) – feliratjavítás
Kisfaludy Károly, író, költő (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Klapka György, honvéd tábornok (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Komjádi Béla, sportvezető, edző (Budapest, Kozma utcai temető)
Kovács Margit, kreamikusművész (Budapest, Farkasréti temető)
Kozma Miklós, politikus, alezredes (Baracska, Köztemető)
Közi-Horváth József, katolikus pap, író (Agyagosszergény, Köztemető)
Lajta Béla, építész (Budapest, Kozma utcai temető)
Máriássy Félix, rendező (Budapest, Farkasréti temető)
Márky Sándor, történész (Gödöllő, Köztemető)
Maróti Géza, szobrászművész, építész (Budapest, Fiumei úti sírkert)
Máthé Elek, református lelkész, író (Budapest, Farkasréti temető)
Muhits Sándor, festőművész (Budapest, Farkasréti temető)
Pásztai Gyula, 1956-os mártír (Budapest, Fiumei úti sírkert)
– feliratjavítás
Pethes Sándor, színművész (Budapest, Farkasréti temető)
Prónay György, politikus (Gödöllő, Köztemető) rábabogyoszlói Vajda Ferenc, honvédtiszt, alezredes (Rábacsécsény, Köztemető) Remsey Jenő, festő, grafikus (Gödöllő, Köztemető)
Sebestyén Gyula, irodalomtörténész, muzeológus (Köveskál, Köztemető) Sulyok Mária, színművész (Budapest, Farkasréti temető) Szerelmey Miklós, mérnök, alezredes (Budapest, Fiumei úti sírkert) – feliratjavítás sziklóssi Szabó Kálmán, politikus (Bezi, Köztemető) Titkos Ilona, színművész (Budapest, Farkasréti temető) Todoreszku Gyula, könyvgyűjtő, adományozó (Budapest, Fiumei úti sírkert) – feliratjavítás Töttösy Aladár (Budapest, Fiumei úti sírkert) Ungváry László, színész (Budapest, Farkasréti temető) Vén Zoltán, honvédtiszt, ezredes (Balatonboglár, Köztemető) Vértes László, régész (Budapest, Farkasréti temető) Veszprémi László (Budapest, Fiumei úti sírkert) Voloncs Ferenc 1956-os pengefalon található adatsorának javítása (Budapest, Fiumei úti sírkert) Wessetzky Vilmos, történész, egyiptológus (Budapest, Farkasréti temető) Wittmann Viktor, pilóta, gépészmérnök (Budapest, Kozma utcai temető)
Diescher József felújított síremléke Fotó: NÖRI
A felsoroltak közül érdemes bővebben szólni Hajós Alfréd felújított síremlékéről. Radnainé dr. Fogarasi Katalin beszédében köszönetet mondott a Miniszterelnökségnek is, amiért hétmillió forintot biztosított a Hajós Alfréd által a családja számára tervezett sírhely megújítására. A síremlék teljesen újjáépítették. Falteste megdőlt, oromfalazata átázott a csapadéktól. Ruskicai márványburkolatát műhelyben tisztították meg, majd visszahelyezték. Helyreállították a feliratokat, illetve újragyártották a lakatosszerkezeteket is. Első olimpiai bajnokunk sírja immár elért eredményeihez méltó állapotban szolgálja, hogy emléke ne veszhessen feledésbe. Hasonló módon újult meg Lajta Béla építész szintén a Kozma utcai izraelita temetőben található síremléke, amelynek kőanyaga helyszíni mélytisztításon és javításon esett át. A domborműves faragványok javítását követően helyreállították a párkánytagozatokat és a feliratokat, majd a szükséges kertészeti munkálatokat és a tereprendezést is elvégezték. A megújulásra jó példa még Klapka
György allegorikus síremléke, amelyet a gyászoló Hungária homokkőből faragott szoboralakja díszít. A hat méter magas síremlék erősen megdőlt, homokkő elemei erősen erodálódtak, magukon viselték az elmúlt évtizedek szakszerűtlen javításainak nyomait, illetve a sírépítmény jelentős fagykárokat is szenvedett. A felújítás során a síremléket függőleges helyzetbe állították, a mészkőtalapzat és a járda elbontása, majd tisztítása és visszaépítése is megtörtént. A szobor a helyszínen mélytisztítást kapott, és valamennyi korábbi szakszerűtlen javítóanyagot (beton, habarcs, műkő) eltávolították róla. A sérült elemeket pótolták vagy szükséges esetén újrafaragták a restaurátori előírásoknak megfelelően. Végül megtörtént a teljes szobor konzerválása.
A NÖRI saját költségvetési forrásából finanszírozta báró Eötvös Loránd, Kauzer József, Perényi Zsigmond, Beniczky Ferencné, Huszár Adolf, Buday Aladár Fiumei úti sírkertben található síremlékeinek helyreállítását, továbbá
Diescher József építész nemrégen átadott, szinte kőről kőre újjáépített síremlékének restaurálását is. Diescher saját maga által tervezett kriptájának felújításához szintén jó apropóul szolgált halálának közelgő évfordulója. Sírboltja nagyon rossz állapotú volt, a timpanon ledőlt, sérült oszlopok és tönkrement márványfaragások, beszakadt sírbolt fogadta az ide látogatót. A felmérések során kirajzolódott a sír eredeti alakja, és a helyszínen fellelt töredékek már elegendőnek bizonyultak a teljes rekonstrukcióhoz. A síron megtalálható volt az építész portréja, mely az évek során eltűnt, ennek pótlásához a Szépművészeti Múzeumban fellelhető eredeti gipszminta adott segítséget. A műemlékileg védett kovácsoltvas kerítéseket az eredeti eljárásnak megfelelően ólomöntéssel készítették el, a sérült gránittömböket pedig felújították, illetve újrafaragták. A teljes felújítás költsége mintegy 70 millió forint volt.
Antall József síremléke
Antall József, Magyarország rendszerváltást követő első miniszterelnöke hosszú betegséget követően 1993. december 12-én hunyt el Budapesten. Temetésére még ugyanabban az évben, december 18-án sor került, a Fiumei úti sírkertben.
Antall József síremlékének elkészítésére eredetileg Makovecz Imrét kérték fel, aki végül Melocco Miklós szobrászművésznek adta át a feladatot. A bolgár mészkőből készült, kilenc méter átmérőjű, négy méter magas, sátorforma alkotást 1999-ben avatták fel.
A temető egyik nyílt területű síkján, a 28-as parcellában magányosan áll az emlékmű. P. Szűcs Julianna, a Mozgó világ főszerkesztője a folyóirat 2000. januári számában részletesebben is elemezte a síremléket. A szobor témája az ősmagyar motívumok újrafogalmazásában rejlik, a műalkotás többek között az ősi magyar törvényhozás formáját hivatott megörökíteni. Háromfokú, konzolos kiszögellésű, négyzetes alaprajzú pódiumon nyugszik a kompozíció, amelyet csak két, hasadékszerű kapuban végződő lépcsősor bont meg. Az emlékmű nagy részén
nem található egyenes síkfelület, a kőfaragvány a kapuk felett összefogott drapériát formáz. Ennek négy sarka − a talapzat sarkaival megegyező irányba állítva − négy figurában végződik, azt a hatás keltve, mintha a kőleplek az alakok hátára lennének rögzítve, s általuk lennének kifeszítve. A figurák átlós elrendezésükben rímelnek egymásra. Az északi és a déli alak egy-egy ágaskodó lovon ül, kantárok helyett a szarvassá változott fiúk meséjére utaló szarvasagancsba kapaszkodva.
A keleti és a nyugati alak teste nehezen kivehető a csuhában, de szabadon hagyott kezükben keresztet markolva sejtetik, hogy térítő szerzetesekről van szó, akik a nekik rendelt égtájak irányába fordulnak. A párok egyszerre rímelnek, ugyanakkor különböznek is egymástól. A nyugati csuhás alak ráncos, bajuszos, a keresztet áldóan a magasba tartja, míg a szigorú vonású keleti fegyverként szegezi maga elé azt. A déli lovas görnyedten bukik a lovára, míg az északi lendületesen vágtat kifelé.
A véső érzékeny használata a sír belső terében is folytatódik, azonban itt nem találhatunk figurális díszeket.
A sírszobor az évek során különösebb károsodásokat nem szenvedett, de a mészkőburkolatú tér és a síremlékhez vezető bazalt burkolatú út elemei elmozdultak, fagyási sérüléseket szenvedtek. Ezért a NÖRI 2018-ban, a néhai miniszterelnök halálának 25. évfordulójára rendbe hozatta a síremléket, amely teljes körű tisztítást kapott, a körülötte lévő mészkőburkolatot kicserélték, a hozzá vezető utat újrarakták, új koszorú, illetve mécsestartók és fáklyák kerültek kihelyezésre. Az emlékmű körüli zöld sávba új sövényt ültettek, új fák telepítésére és gyepkondicionálásra is sor került. Ezzel párhuzamosan felavatásra került a sírhely tágabb környezetében a dr. Antall Józsefet ábrázoló mellszobor is. Domonkos Béla, a Magyar Örökség díjas szobrászművész alkotását –Antall Klára, Antall József özvegye és Antall Péter, az egykori miniszterelnök fia leplezte le, majd a megemlékezés résztvevői megkoszorúzták az emlékművet. Antall Józsefről dr. Boross Péter egykori miniszterelnök mondott megemlékező beszédet, melyben méltatta munkásságát és a rendszerváltás utáni elképzeléseit. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnökeként Antall József határozott kézzel vezette az országot egy torz korszakból egy igazabb út felé, személyisége nyomot hagyott a magyar történelemben, „ezért újra és újra kötelességünk feleleveníteni az emlékét.”
Fehér Zoltán NÖRI, nemzeti sírkertért felelős referens
Lajta Béla felújított síremléke Fotó: Kapusi Zoltán
Antall József felújított sírja halálának 25. évfordulóján Fotó: Kapusi Zoltán
Katonai tiszteletadás a felújított Klapka-síremléknél Fotó: Kapusi Zoltán
Az elhallgatott
A pócspetri emlékhely avatása Megújult a Kazinczy-sírhely Széphalmon
„Ezek az alkalmak azt üzenik számomra, hogy nekünk, magyaroknak fontos a közös múltunk, fontosak történelmünk sorsfordító eseményei” – fogalmazott Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója 2019. szeptember 18-án Pócspetriben, az emlékhelyet jelölő sztélé átadó ünnepségén. A kommunista megtorlást elszenvedő falu lakosai tragikus történetének mementójául szolgáló sztélét a főigazgatóval közösen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes, Seszták Oszkár megyei közgyűlési
elnök (FIDESZ–KDNP), Simon Miklós országgyűlési képviselő (FIDESZ) és Tamás György, Pócspetri polgármestere adta át. A méltó megemlékezésen valamennyi felszólaló kiemelte a hetvenegy évvel ezelőtt a felekezeti iskoláiért harcoló Pócspetriben élők hősies küzdelmét és megtörhetetlen kiállását, amely az azt követő megtorlás és számkivetettség évtizedeiben is mindvégig vezérfonalként szolgált a Pócspetriben élők újabb és újabb generációi számára. A sztélé egyszerre állít örök emléket a község lakóinak és az olyan személyes sorstragédiáknak, mint amilyen Királyfalvi Miklós segéd-
jegyző kivégzése, vagy Asztalos János plébános életfogytiglani börtönbüntetése volt.
Ma összesen 69 emlékhely – ebből 17 nemzeti emlékhely, és 52 történelmi emlékhely – található az országban. Immáron a Pócspetriben felavatott emlékhely is köztük van.
A Máriapócshoz közeli Pócspetri lakosai 1948. június 3-án este a plébános felhívására az esti litánia után a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Többen megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt. Ezt követően a települést megszállta az ÁVO, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták.
A magyar történelem és kultúra jelentős alakjainak sírjait magába foglaló nemzeti sírkert napjainkban mintegy hatezer védett sírt jelent országszerte.
A védett sírhelyek feletti rendelkezési jogot gyakorló Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) gyakran erőn felül gondoskodik a nemzeti sírkertbe sorolt nyughelyek állagmegóvásáról, valamint időről időre történő megújításáról. Ennek köszönhetően, csak néhány példát említve, 2019-ben megújult Kisfaludi Károly, Kaffka Margit, Hajós Alfréd, Lajta Béla sírja vagy Hegedűs Ármin, Komjádi Béla, Wittman Viktor nyughelye. E sorba illeszkedik Kazinczy Ferenc síremlékének felújítása is.
A mintegy fél évszázadon át a magyar szellemi élet kulcsszereplőjének számító Kazinczyt Széphalmon található birtokán temették el. Az itt álló, sokáig méltatlan állapotban lévő síremléket 2019 őszére, Kazinczy születésének 206. évfordulójára – négymillió forintból – a Nemzeti Örökség Intézete teljes egészében megújította. A Magyar Nyelv Múzeuma parkjának központi helyén található nyughely felújításának alkalmából szervezett megemlékezésen beszédet mondott Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, dr. Kárpárti Katalin, a NÖRI főigazgató-helyettese, valamint Széphalom polgármestere. A Kazinczy
Ferenc nagyságát méltató beszédében Demeter Szilárd bejelentette, hogy a NÖRI által elvégzett munkát követően kétszázmillió forintból a teljes Kazinczy-kert megújul. „A cél a magyar nyelvnek olyan zarándokhelyet kialakítani, amely felülírja az államhatárokat és a nemzeti különbségeket” – fogalmazott a PIM főigazgatója. A megemlékezés végén a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Miklósné Meyer Ágnes NÖRI, társadalmi kapcsolatokért felelős igazgató
A pócspetri történelmi emlékhely és
jelölő sztélé ünnepélyes avatása Fotó: Kapusi Zoltán
Dr. Kárpáti Katalin, a NÖRI főigazgató-helyettese beszédet mond Kazinczy Ferenc felújított síremlékénél Fotó: Kapusi Zoltán
Megemlékezés Hajós Alfréd felújított síremlékénél Kulturális Örökség Napjai
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a 15. Maccabi Európai
Játékok Budapesti megrendezésével egy időben teljes kö-
rűen felújította Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok Kozma utcai zsidó temetőben található síremlékét.
A július 31-i megemlékezésen az 1896os athéni olimpiát, a „magyar delfin” életének egy-egy mozzanatát, a 2005 óta védett síremlék felújításának folyamatát felidéző rövidfilm után Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója arról beszélt, hogy a nemzeti sírkertbe tartozó, azaz védett sírok felújítását azok állapota határozza meg, illetve az, hogy köthetők-e valamilyen évfordulóhoz. „Egyértelmű volt, hogy Hajós Alfréd sírját az elsők között újítjuk fel, és kiderült, az utolsó pillanatban történt ez, gyakorlatilag megmentettük a síremléket” − hívta fel a figyelmet
a NÖRI vezetője, akinek a család képviseletében Földvári Gergely (Grego) zeneszerző és zongorista mondott köszönetet. A Hajós Alfréd Társaság alapítójaként is ismert művész hozzátette, hogy „Hajós személye, szellemisége és életútja erős hidat jelképez a zsidóság és a magyarság között, úgy mint a sport és a polgári hivatástudat, a személyes felelősség és a közérdek között.”
Darvas István főrabbi, a Bét Jehuda Zsinagóga rabbija emlékeztetett, hogy „a gyerekek tettei mögött felsejlik, vagy tisztán látszik a szülők nevelése, és ezáltal igazolják az apák és anyák erőfe-
szítéseit, ezzel pedig érdemeket szereznek nekik.” Majd sorba vette azt a hat kötelességet, amelyet egy zsidó apával szemben támaszt az ősi tanítás. Jusztin Ádám, a Maccabi Vívó és Atlétikai Club elnökét követően Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke szólt a megemlékezőkhöz, kiemelve, hogy „arra az emberre emlékezünk, akinek a neve egybeforrt a magyar olimpiai mozgalommal. […] Életműve az úszósport és az architektúra terén is a magyarság, a nemzeti kultúránk értéktárát öregbíti.” Deutsch Tamás, a 15. Maccabi Európa Játékok védnöki testületének vezetője, a Magyar Testgyakorlók Köre elnöke „zavarba ejtő és sugárzóan tökéletes” életműről beszélt: „pont, mint egy aranyérem. Mint egy olimpiai medál a dobogó tetején álló bajnok nyakában.” Eredményei egy 19. század végi és 20. századi polihisztor képét rajzolják elénk − tette hozzá, a síremlék felújításával hangsúlyozva azt az üzenetet: „legjobbjaink, legnagyobbjaink örökre velünk maradnak.” Az ünnepség végén Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes és a megemlékezők elénekelték a Himnuszt, majd a síremléknél elhelyezték az emlékezés köveit.
A Sebő-együttes a Fiumei úti sírkertben
A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) nemcsak a magyar kultúra kiemelkedő alakjaihoz köthető évfordulók megünneplésére fordít figyelmet, az elhunytakról való megemlékezés egyik legfontosabb „ünnepét”, a halottak napját tartja meg méltó módon, de az országos kulturális programokhoz, így a Múzeumok Éjszakájához és a Kulturális Örökség Napjaihoz is csatlakozik minden évben. Az utóbbi kétnapos esemény minden épített örökségre kiterjed, így a temetőkre, sírkertekre is. A Kulturális Örökség Napjain a tudományos ismeretterjesztő, tematikus sétáké a főszerep, amelyeket olykor szakmai konferenciák, újonnan felújított sírépítmények bemutatása, vagy egyéb kulturális programok színesítenek. A rendezvényre 2019-ben kilátogatók a NÖRI idegenvezetőinek kalauzolásában megtekinthették a Fiumei úti sírkert mauzóleumait és a különleges atmoszférájú művészparcellákat. Különösnek tűnhet gasztronómiáról beszélni egy temetőben, de a sírkert esetében nem az, hiszen itt nyugszanak többek között a Gundel család tagjai, Stühmer Frigyes, Kugler Antal és Henrik, Gerbeaud Emil, de a hazai sörkultúra jelesei is. Moiret Lajos, a magyar söripar egyik legjelentősebb fejlesztőjének, Aich Ferenc sörgyárosnak, Malosik Antal nagykereskedőnek, a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestülete alelnökének és a Haggenmacher család tagjainak életén keresztül az érdeklődők megismerhették a folyékony kenyér 19. századi kultúra és gazdaságalakító sze-
repét. „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.”
A Thália bűvöletében címmel indított séta a Nemzeti Színház pódiumára irányította a reflektorfényt, főszerepben Laborfalvi Rózával, Blaha Lujzával, Jászai Marival, Gombaszögi Ellával, id. Lendvay Mártonnal, Egressy Gáborral, Újházi Edével. A Fiumei úti sírkert titokzatos világa nemcsak a felnőttek számára rejt érdekességeket, történetei gyermekszemmel is megismerhetőek. A kicsik régi sírboltok díszítéseit, különleges szobrok jelentéseit fejthették meg, miközben a változatos növényvilággal is megismerkedhettek.
A séta végén ügyességi és kreatív játékok várták őket részben a Nemzeti Emlékezet Múzeumában, ahol a felnőtt látogatók a délután folyamán a Kossuth Lajos és II. Rákóczi Ferenc temetéséről rendezett időszaki tárlatokhoz kapcsolódó előadásokat hallhatott.
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas Sebő Ferenc
és együttese repertoárja szerteágazó, többek között Horatius, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Weöres Sándor, Nagy László és Orbán Ottó verseit éneklik. A Kulturális Örökség Napjai fénypontjaként a zenekar egy órában József Attila-verseket játszott a költő sírjánál. Felcsendült többek között a Tiszta szívvel, a Rejtelmek, a Medvetánc, a Gyöngy, a Hetedik. A koncertet Réthelyi Miklós professzor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy „József Attila versei megkívánják a többszöri ismétlést, hiszen minden alkalommal tudnak újat, eddig fel nem ismert gondolatot nyújtani.” A Kulturális Örökség Napjai programjaihoz a NÖRI vagyonkezelésében lévő Salgótarjáni utcai zsidó temető vezetett sétákkal csatlakozott szeptember 22-én, vasárnap.
Csanádi Péter NÖRI, rendezvényszervező osztályvezető
A Sebő-együttes koncert közben a Fiumei úti sírkertben Fotó: Kapusi Zoltán
Radnainé dr. Fogarasi Katalin emlékbeszédet mond Fotó: Kapusi Zoltán
Nemzetközi kitekintés a nemzeti panteonokra
Határainkon túli nemzeti sírkertek
Ha a „panteon” szó jelentését keressük, az elfogadott terminológia szerint emléktemplom-jellegű köztéri alkotásokat jelöl, amelyek őstípusának rendszerint a párizsi Panthéont szokás megnevezni. A nemzeti emlékhelylyé válásra, vagy spontán panteonizációs folyamatra kézenfekvő példák a londoni Westminsteri apátság, a szé-
kesegyházak altemplomai vagy a Duna-menti német Walhalla. Az 1970−80as években Európa-szerte felfutó nemzeti identitáskutatásban egy francia történész, Pierre Nora vezette be az „emlékezethely” fogalmát, amely a panteonizációt mint kulturális jelenséget is magába foglalja. Emlékezethelyen ugyanis „minden olyan – anyagi
vagy gondolati természetű – jelentéssel bíró egységet értett, melyet az emberi akarat, illetve az idő munkája révén valamely emberi közösség emlékezeti örökségének szimbolikus elemévé tett.” Ennek fényében egyértelmű, hogy országaink hasonló identifikációs egységei jóval többek, mint emlékhelyek vagy emlékművek.
Az alábbiakban sorra veszünk néhány hazánkkal szomszédos országban lévő helyszínt – kvázi panteonokat –, amelyek létfontosságúak az adott nemzet identifikációja, karaktere szempontjából, emellett képesek országos és nemzetközi kulturális örökségi hálózati helyszínként is funkcionálni. E funerális helyek az adott ország emlékezet-generátorai, segítségükkel pedig Közép-Európa szövevényes új- és modernkori történelmének nagyobb megértésére nyílik lehetőségünk. Mindezek megfelelő és hiteles közvetí-
tése a ma embere felé pedig már ránk, a kollektív emlékezet megőrzése iránt elkötelezett szakemberekre, intézményekre vár, nemes feladatként.
Szlovákia
A szomszédos államok közül egyedül Szlovákia legfontosabb funerális panteonja esik a fővároson kívül. A szlovákság kulturális központja, majd nemzeti ébredésének bölcsője a szá-
zadok óta szlovák ajkú tömbvidéken található Turócszentmárton. Itt hozták létre a legfontosabb közjogi és kulturális egyesületüket (Matica Slovenská), majd a nemzeti múzeumukat. Mivel pedig addig is számos történelmi alakjuk temetkezett ide, a helyi temetőt először emlékhellyé (1918), majd nemzeti temetővé (1967) nyilvánították. Az eredetileg városi temetőként létrehozott helyszínen nyugszik többek között Janko Kráľ költő, Milan Hodža volt csehszlovák miniszterelnök, Ivan Stodola író, vagy Andrej Kmeť tudós.
A pozsonyi Szent András temetőben Fotó: a szerző
Reprezentatív állami megemlékezéseket és vezetett sétákat tartanak a temetőben. A fenntartó láthatóan erős kapcsolatot ápol a kulturális intézményekkel. A turócszentmártoni sírkert mellett azonban jelentős nemzeti panteonizációs helyszínként kell megemlíteni a pozsonyi Szent András temetőt is, amely Pozsony legrégebbi, 1784-ben létrehozott temetője. Amellett, hogy a rengeteg sírpusztítás ellenére is hűen tükrözi a város háromnyelvű (német, magyar, szlovák) múltját, az itt eltemetett hírességek száma is figyelemre méltó – nem is beszélve a Fiumei úti sírkerthez hasonló szellős, parkélményt nyújtó hangulatáról. A nemzeti identitást aktívan építő szlovák történetírást az első csehszlovák, majd az önálló szlovák állam is ki-
szolgálta egy-két igazán látványos és pátosszal teli funerális objektummal. Ezek közül kiemelkedő a Kis-Kárpátok egyik dombjának tetején 1928-ban emelt monumentális síremlék, amely alatt az egyik legnagyobb szlovák nemzeti hős, Milan Rastislav Štefánik csillagász, diplomata és vadászpilóta nyugszik. Jelentős hasonló helyszínnek számít ugyanakkor Andrej Hlinka katolikus pap mauzóleuma is, amely Rózsahegy városának főtere alatt látható, benne a nemzeti hős-pap üvegkoporsójával együtt.
Románia
A Barbu Bellu báró által 1858-ban létrehozatott, és a nevét viselő köztemető
a román főváros központjának déli peremén terül el, amely elég hamar a román közélet hírességeinek, művészeinek, politikusainak elsődleges temetkezési helyévé vált. A „Lelkek kertjének” is nevezett temetőben nyugszik a román nemzeti ébredés nagy költője, Mihai Eminescu vagy a közkedvelt népi énekesnő, Maria Tanase. A leghíresebb itt nyugvó mégis a mindössze 18 évesen, 1888-ban gümőkórban elhunyt gyermekzseni, író, költő, Julia Hasdeu, akinek emlékezetében a románság kollektívan tudott egyesülni, s személye a tragikus, ugyanakkor sok tehetséges szereplővel, lehetőséggel is bíró nemzeti történelem szimbólumává vált. A Fiumei úti sírkerthez hasonlóan a Romániában is létezett szocializmus fontos emberei szintén előszeretettel
temetkeztek a reprezentatív temetőbe: közülük a legjelentősebb itt nyugvó: Gheorghe Dej pártfőtitkár. A temetőt építészetileg rendkívülivé teszi a számos egyházi felekezet (ortodox, római katolikus, görögkatolikus, örmény, protestáns, izraelita, muszlim) egymástól eltérő stílusjegyeinek megjelenése a síremlékeken. Romániában a tudatos, sőt tervszerű panteonizáció óriási elánnal zajlott a 20. században, ami napjainkban is folytatódik. Jelentős nemzeti emlékhellyé nőtte ki magát a mărășești-i csatában részt vett román katonák mauzóleuma, amely egyben épített szimbóluma is a három országrész (Havasalföld, Erdély, Moldva) egyesítésére irányuló dák-kontinuitás talaján kifejtett törekvéseknek. A román köztudatban Mărășești olyan szimbólumként él, amelyre Nagy-Románia megszületését is visszavezethetik: 1917-ben ugyanis itt állították meg cári orosz segédlettel a német-osztrák−magyar csapatokat. A románok számára hasonló fontosságúak jelentősebb fejedelmeik (pl. Vitéz Mihály, Vlad Tepes, III. István) grandiózussá épített síremlékei. Hasonlóan a pozsonyi Szent András temetőhöz, a multietnicitás mementójának számít a méltán nagyhírű Házsongárdi temető Kolozsvárott, amelyet azonban nem kímél sem az idő, sem a rongálók hada. Romániában egyébiránt a Vaskaputól Erdélyen át Moldváig lépten-nyomon találkozhatunk a nemzeti panteonizáció változatos helyszíneivel.
Szerbia
A nemzeti panteonizációs folyamatnak meglehetősen az elején jár Szerbia, ahol az első számú funerális helyszín még mindig legalább annyira
köztemető, mint nemzeti emlékhely. A szerb főváros centrumában helyezkedik el az 1886-ban megnyílt „Új temető” (Novo groblje), amely sokáig elsősorban katonai emlékhely funkcióval bírt: szerb mellett francia, brit, orosz, olasz, német, osztrák−magyar és bolgár katonai parcellák is emlékeztetnek a balkáni puskaporos hordó robbanásaira. Miután azonban a „Régi temető” (Tašmajdan) − telítettsége és a városvezetés más irányú tervei miatt − már nem tudta funkcióját betölteni, az Új temető vált az elsődleges, sőt a nemzeti temetővé. Itt nyugszik Radomir Putnik, az első világháborús szerb hadsereg főparancsnoka, Slobodan Jovanović ügyvéd, történész és politikus, Ivo Andrić Nobel-díjas író, illetve Zoran Đinđić néhai miniszterelnök is. Az ország másik jelentősebb funerális kultuszhelye szintén Belgrádban Josip Broz Tito „extravagáns módon puritán” nyaralójában (Kuća cveća/Virágház) felállított mauzóleuma, amely máig fontos zarándokhelye Nagyjugoszlávia híveinek, emellett népszerű célpont a turisták számára.
Horvátország
Ha a horvát nemzet nagyjainak nyughelyét keressük, Európa egyik legszebbnek tartott temetőjében, a zágrábi „Mirogoj”-ban találhatunk rá, amelyhez 1876-ben, német tervek alapján építettek grandiózus, kupolákkal ellátott árkádsort. A sírkert magja, a neves horvát nyelvész, újságíró Ljudevit Gaj tulajdonában álló földterület volt, amelyet a város önkormányzata 1872-ban, Gaj halála után, temetőlétesítési célból megvásárolt. Története során fontos szempontnak számított,
hogy minden felekezet számára lehetőséget biztosítsanak a temetkezéshez. Itt találhatjuk a már említett Gaj, és a helyszín építményeit tervező Hermann Bollé sírja mellett Janko Drašković horvát nemzetébresztő politikus és költő, vagy Franjo Tuđman, a Horvát Köztársaság első államfője nyughelyét is. A horvát nemzeti panteon másik jelentős helyszíne a Zágrábtól nem messze, Zaprešić városka szélén található neogótikus stílusú Jelačić kripta, ahol a horvátok nemzeti hőse, és a magyar történetírás 1848-as „antihőse” nyugszik.
Ukrajna, Szlovénia és Ausztria
E három szomszédos állam kapcsán a panteonizációs szempontból jelentős helyszínek hiányát kell észrevennünk a hazai, illetve az eddig említett országokhoz képest. Ausztriában és Szlovéniában – bár mindkét ország rendelkezik egy-egy nagy és híres temetővel (a Zentralfriedhof Bécsben, a Žale temető Ljubljanában) – a mai napig meghatározóbb a regionális, valamint az egyes társadalmi rétegeket összefogó közösségi tudat, mint a herderi értelemben használt nemzeti identitás. Ennek következtében a panteonizációt képző és erősítő profillal ezek a helyszínek nem rendelkeznek. Egyszerűbben fogalmazva: nem elsősorban nemzeti emlékhelyként funkcionálnak. Ukrajnában, a gyakorlatilag szétszakadt és permanens válságban létező állam nehezen képes egyáltalán megvédelmezni egyetlen − Fiumei úti sírkerthez hasonló − temetője (Licsakivi sírkert, Lviv) nem ukrán nemzetiségű sírjait.
Ifj. Kovács Balázs NÖRI, múzeumi munkatárs
Emlékhelyek Lapja. Nemzeti emlékhelyek
Utazás Magyarország körül
A magyar történelem legfontosabb eseményeinek színhelyeit nemzeti emlékhelyként nevezte meg a kulturális örökség védelméről szóló törvény.
A Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) feladata az emlékhelyek felismerhetővé tétele: nemzeti lobogós sztélék (emlékoszlopok) állításával hívja fel a látogatók figyelmét a nemzeti emlékhelyekre.
A NÖRI az emlékhelyek ismertségének növelésére indította útjára az Emlékhelyek Napja országos programsorozatot, adta ki a Terekbe írt múlt című tudományos ismeretterjesztő albumot, illetve népszerűsítő kiadványa, a NÖRI Füzetek nemzeti és történelmi emlékhelyeket bemutató sorozatát is.
A NÖRI fontos küldetése, hogy a kihelyezett sztélék ne csupán véletlenül tűnjenek fel a kulturális értékek iránt fogékony országjáróknak, hanem hogy egyre többen törekedjenek tudatosan emlékhelyeink felkeresésére. Az eltérő adottságokkal és lehetőségekkel rendelkező emlékhelyek ismertsége azonban különböző, közös nevezőre hozásuk komoly kihívás.
Az Emlékhelyek Lapja. Nemzeti emlékhelyek kiadvány címe az országos programsorozat elnevezésére utal, és az idén negyedik alkalommal megrendezett Emlékhelyek Napjára jelent meg. A kiadványban a 17 nemzeti emlékhelyet egy lehetséges fővárosi és országos „túraútvonalra” fűzve követheti nyomon az olvasó. Az emlékhelyek jelentőségének és nevezetességeinek bemutatásán
túl kicsiket és nagyokat megszólító, különleges programkínálatukból is válogattunk, hogy a kulturális örökség iránt fogékony közönség ne csak tudja, melyek a magyar történelem legfontosabb helyszínei, hanem kedve is legyen felkeresni egyiket a másik után. A színes, magazinjellegű, fotókkal és grafikákkal illusztrált kiadvány lapjain feltárulnak a nemzeti gyász és dicsőség valóságos és szimbolikus terei, megismerhetjük a köztereket díszítő szobrok, az egykor volt vagy ma is álló építmények titkait. Emlékparkok, kastélyok hívnak tartalmas kikapcsolódásra. Milyen az élő múzeum vagy az élő vár? Mi volt a középkor képregénye? Hogy bukkanhatunk ereklyékre a 21. században? Hol található az emlékezés ösvénye? Melyik magyar végvár az, amely a legendás várvédő és várvívó temetője is lett egyben? Mit lehet csinálni egy hadapródképzőben vagy egy nomád parkban? Széchenyi István vajon volt-e akkora újító az otthonában, mint az ország nyilvánossága előtt?
Ezekre a kérdésekre is választ kaphat az olvasó a 6 fővárosi és a 11 vidéki úti célt böngészve, miközben képzeletben körbeutazhatja Budapestet és Magyarországot, felidézve a magyar történelem legnagyobb sikereit és tragédiáit.
Az Emlékhelyek Lapja műfajában a NÖRI korábbi, népszerű kiadványaihoz − a Fiumei úti sírkertbe kalauzoló
Több mint temetőhöz, illetve a Salgótarjáni utcai zsidó temetőt bemutató Az Örökkévalóság Házához − igazodik. A NÖRI bízik abban, hogy a „magazinos” forma ezúttal is közönségbarát lesz, sokakhoz viszi közelebb a nemzeti emlékhelyeket, és egy rendhagyó túra keretében kevésbé ismert úti célokat, vagy a már népszerű helyszínek új arcát tárhatja az olvasók elé. Ezek felfedezésével és megismerésével válik ugyanis beteljesíthetővé a kiadvány borítóján visszaköszönő emlékhely-logó üzenete.
Az emlékhelyek logója a magyar királyi jogar tetején található csomó-motívumra utalva egyszerre kívánja kifejezni a nemzeti összetartozást, és azt, hogy közös feladatunk az emlékhelyek, illetve a múlt értékeinek védelme, nemzeti identitásban betöltött szerepük megőrzése.
Gyökös Eleonóra NÖRI, tudományos munkatárs
NEMZETI EMLÉKHELY ÉS KEGYELETI BIZOTTSÁG
ÚJ KÖZTEMETŐ, NEMZETI GYÁSZPARK
NEMZETI SÍRKERT