KEZDŐDJÖN VÉGRE A SÜTÉS!
mert a bőr szárazra törlése is nagyon fontos. Mikor így mostam kezet, a lámpa alatt már nem volt látható a koszkrém. Hát ez van! Lali papának mindig igaza van, ha bacikról van szó, ő a mikrovilág nagymestere, és kész. Ennyi vásárlás, kocsikázás, cipekedés, rakodás, ázás, izgalom és kézmosás után végre kezdődhetett a SÜTÉS! Nagyi betartotta az ígéretét. Tényleg nem szólt bele, hogyan süssük meg a tortámat. Megbízott bennem és Marában. Én pedig mindent úgy csináltam, ahogyan a nagyikám tanította. Először is lemostuk a nagy konyhai faasztalt is, majd papírkendővel ugyanúgy szárazra töröltük, mint ahogyan a kezünket is. Majd elővettük a szekrényből az alapanyagokat: a lisztet, a porcukrot, a sütőport, a hat tojást, a tejszínt, a sót és a vaníliarudat. Kitettem az asztalra a tortaformázókat, a kézi és a gépi habverőt, és a kis és nagy üvegtálakat is. Aztán a sütőt előmelegítettem 170 °C-ra, hogy mire a torta tésztájának megsütéséhez érünk, elég forró legyen a sütő. Először minden alapanyagot kimértünk az asztali mérlegen a recept szerint. Olyan jó volt látni ezeket a sorba tett alapanyagokat, például az illatozó vaníliarudat vagy a friss tojásokat. Majd az asztal szélére kitettem a receptet a torta leírásának a szövegével együtt és azt a rajzot is, amilyennek én képzeltem el a tortámat már hónapokkal ezelőtt.
A
ztán kiválasztottam a legnagyobb üvegtálat, beletettem a vajat, hozzáadtam a porcukrot és mindezt gyors mozdulatokkal krémesre kevertem. Utána egy másik tálban
összeszitáltam a lisztet a sütőporral. E két tálat egy mesterszakács mozdulattal egymásba öntöttem és kezdődhetett a tortatészta összedolgozása. Amíg én könyökig belemásztam a tálba, addig Mara egy harmadik edénybe hat tojásfehérjét vert habbá egy elektromos habverővel.