Page 1

TÓTÁGAS – a Tóth Árpád Gimnázium diáklapja – 2013/2014. 3. szám JANUÁR - JÚNIUS


Emlékezünk

Szilágyi Szabolcs 1971-2014

Lakó Lilla 9. f

Búcsú Felfognom is nehéz, hogy itt hagytál minket, Hogy feladtad a harcot, feladtál mindent Nem hagytál mást csak néhány lábnyomot a hóban Fájdalmunkat nem lehet leírni pár haszontalan sorban Néhány kósza mosoly tűnik fel a gyászoló, fekete tömegben Mert gazdagok vagyunk veled töltött emlékekben Bízom benne, most már nyugalom vesz körül S ha lenézel ránk szíved örül Feledni nem fogunk soha Hisz szívébe zárt az iskola Akárhányszor fellobban egy gyertyaláng Ígérem mindig gondolok majd rád Imádságok száza száll most feléd S az Úr is neked nyújtja kezét Téged már új angyalként befogadott az ég Hiszem és remélem, hogy találkozunk még

2


A mi tanárnőnk: Kővári Lili angol-német szak 1985. szeptember 20-án születtem Debrecenben. Először a Dózsa György Általános Iskola, majd a TÁG büszke diákja voltam. 2009 augusztusában végeztem a Debreceni Egyetem angolnémet szakán. 1 hónappal később elkezdtem dolgozni a hajdúsámsoni Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, ahol esti képzésben felnőtteket oktattam angolra, illetve készítettem fel érettségire. Itt 4 évet töltöttem el, miközben az Ady Endre Gimnáziumban és a hadházi Szilágyi Dániel Gimnáziumban is kipróbáltam magam – ezekben az iskolákban már németet is oktathattam. 2012 nyarán jött a fordulat, amikor sikeresen megpályáztam az angol-német tanári állást a saját iskolámban, a Tóth Árpád Gimnáziumban. 2000-től 2004-ig voltam az iskola tanulója, Herdonné Katona Erika, volt osztályfőnököm vezetésével. Imádtam ide járni, „Tág-os”-nak lenni… Nagyon sok kellemes emlékem fűződik ehhez az iskolához; még a váratlan matematika, fizika és irodalom feleletek is megszépültek ennyi év távlatában ☺ Most valószínű sokakban az a kérdés fogalmazódik meg, milyen úgy itt lenni, hogy a volt tanáraim most már kollégáim is egyben. Először minden új helyzet szokatlan, de ha az ember már egy ismert közegbe tér vissza, akkor ez az első fázis gyorsan eltelik. Minden tanártársam azt éreztette velem kezdettől, hogy „jó helyen vagyok itt”. Ami még nagyobb örömmel tölt el, hogy bekerülhettem az IB-s osztály tanári gárdájába, ahol teljesen más módszerekkel, sokszor szabadon megválasztott témákkal dolgozhatok illetve az ott tanuló diákok is nyitottak minden újdonságra és bátran veszik az ezzel járó kihívásokat. Még nagyon a program elején járunk, de remélem, hogy az a sok energia és munka, amit nap mint nap belefektetünk, megtérül majd és egyre több diák dönt úgy, hogy vállal egy kis nehézséget azért, hogy valami újszerű jelenség részese lehessen, ami természetesen hatalmas távlatokat nyit meg számára nemzetközi téren. A kép, ami mellett döntöttem, azért kerül most ide, mert, ahogy mindenkinek, nekem is voltak „kilengéseim”, az a bizonyos lázadó korszak, amikor az ember sehogyan sem érzi magát jól a bőrében és feszegeti a határokat. Az én választásom a pink haj lett, bár azt hozzá kell tenni, hogy csak az évzárótól a tanévnyitóig, tehát ezek a sokkoló napok inkább a nyári szünetre estek, mint a tanév napjaira. A kép emellett még azért érdekes, mert egy 4.9-es átlagú év végi bizonyítványt tartok a kezemben a második TÁG-os évem után… Ha már a pink hajnál járunk… Igen, nem nehéz rájönni, hogy akkoriban és még most is Pink számít a kedvenc énekesnőmnek, de hívjuk inkább művésznek. Már nagyon régóta követem a pályáját és mindig is lenyűgözött egyedisége, nyitottsága és kreativitása. Emellett bátyám rock albumai is jelentős hatást gyakoroltak rám tini éveim során, úgyhogy sok Tankcsapda, Nirvana, Queen, Guns ’n’ Roses szám is indul a lejátszóban. Emiatt kezdtem el 7 évvel ezelőtt gitározni tanulni, amivel sajnos mostanában már kevesebb időm van foglalkozni, de még mindig hajt a vágy, hogy egyszer képes legyek Slash November rain-es szólójára… ☺ 4


Ami az egyéb hobbikat illeti, mostanában elég sok időt szánok a testmozgásra, ami többnyire aerobic vagy alakformáló edzés, tavasszal és nyáron főleg biciklizés. Gimis koromban imádtam Fejes Ferenc tanár úr tornaóráit, leginkább akkor, amikor röplabdáztunk ☺ Ezért is lehet, hogy többen láttak már a most Suba István tanár úr által tartott edzéseken. Nemrég ismerkedtem meg egy új mozgásformával, amit Port de bras-nak hívnak és ötvözi a fitness mozdulatait a balett elemeivel. Annyira ráéreztem az ízére, hogy az edzővel már kétszer volt szerencsém fellépni a nyár során. Ez a fajta mozgás is hozzájárult ahhoz, hogy most legfőbb célom a hajlékonyság elérése, ami majd a különböző akrobatikus gyakorlatok elvégzéséhez fog hozzásegíteni. Zákány Nikolett, 9.ny/f

Hegyesi Donát második helyezést ért el az Intel ISEF, a világ legnagyobb, középiskolásoknak szóló tudományos versenyén

Mióta foglalkozol programozással és hogy jött az ötlet, hogy ezt elkezd? 14-15 éves korom óta foglalkozok a programozással. Az informatikát mindig is szerettem, majd 7. osztályos koromban megismerkedtem a fizikával is, amit szintén nagyon megkedveltem. Ebből a két tantárgyból mindig is többet szerettem volna tudni, mint a többiek, így belevágtam magamtól a programozásba. Voltak valamilyen munkáid az évek során? Igen, 14 évesen még csak kisebb programokat csináltam, majd 15 évesen kezdtem el foglalkozni az elektronikával. Az első projektem egy okos óra volt, utána csináltam a LEDkockát és a 3D marógépet és ezután jött a pókerező robot. Mostanában hallhattunk arról, hogy a pókerező robotoddal nagy sikereket értél el. Hogyan jött az ötlet? A programozás és az elektronika mellett a másik nagy hobbim a pókerezés. Egyszer pókereztem a barátaimmal, és amikor a zsetonokat pakolgattam észrevettem, hogy ezt a mozgást egy robotkar is képes lenne megcsinálni. Így jött az ötlet, hogy csináljak egy pókerező robotot. Mennyi ideig dolgoztál a roboton? Több mint másfél éve dolgozok rajta. Az első változata 2013 áprilisára lett kész és akkor jelentkeztem az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre, ahol első lettem. Egyedül csináltad vagy volt segítséged? 5


A projektet egyedül kezdtem el és sokáig egyedül is dolgoztam rajta, de amikor jelentkeztem a versenyre egy segítőt kellett választanom. Így ismerkedtem meg egy villamosmérnökkel, Nyírcsák Miklóssal, aki szívesen segített volna nekem és azóta is együtt dolgozunk. Volt valamilyen célod a megépítésével vagy csak hobbiból csináltad? Az elsődleges cél az volt, hogy egy olyan robotot építsek, amivel tudok pókerezni. A fejlesztések meg azért jöttek, mert egyrészt szerettem volna, hogy ügyesebb legyen, másrészt pedig a versenyek miatt. Hogyan működik a robot? A robotnak két kamerája van, az egyik az asztalon lévő kártyákat látja, a másik pedig a robot lefelé fordított kártyáit. A kamerák egy számítógépre vannak kötve, amire egy programot írtam. Ez elemzi a látott képeket, emellett hozzáírtam még a pókerező algoritmust is és ezek kombinációjából tud pókerezni a robot. Kijutottál Prágába az Európai Unió „Fiatal Tudódok Versenyére”. Hogyan lehet egy ilyen versenyre bekerülni? Ez a prágai verseny egy Európai Innovációs verseny volt, ahova azok kerülnek ki, akik a magyar versenyen bekerültek az első három helyezett közé. Hogy zajlott a verseny? A prágai verseny szeptemberben került megrendezésre, ahol egy öt napos verseny keretén belül mutathattam be a robotomat. Három napig tartott a zsűrizés ahol 6-7 zsűritag nézte meg a robotomat. Minden zsűrinek 15-30 percben össze kellett foglalnom, hogy mit is csináltam. Részt vehetsz majd a tudományos versenyek olimpiáján Amerikában. Mit kell tudni erről a versenyről? Ez az amerikai verseny a legnagyobb az összes többi közül. Májusban kerül megrendezésre Los Angelesben. Magyarországról csak egy versenyzőt küldhetnek, akit a Magyar Innovációs Szövetség és más versenyek szervezői közösen választanak ki. Figyelembe veszik, hogy a versenyző eddig milyen versenyeredményeket ért el hazai és nemzetközi téren. Idén rám esett a választás, így majd én utazhatok ki erre a hat napos versenyre.

Van valami új ötleted, amit meg szeretnél majd valósítani? Már van egy-két új ötletem, amivel szeretnék majd foglalkozni, de most még az amerikai versenyre készülök. Milyen téren szeretnéd tovább folytatni a tanulmányidat? Mérnök szeretnék lenni, aki mindig új dolgokat hoz létre, ezt a kreativitás és az új kihívások miatt kedvelem.

6


Los Angelesben május 11-től 16-ig megrendezésre került Intel ISEF (International Science and Engineering Fair) versenyen óriási TÁG-os siker született. Második helyezést ért el a Hegyesi Donát 12.e osztályos tanuló, aki Magyarországot képviselte ezen a rangos versenyen. Mint ahogyan az eddigiekben is többször hírül adtuk, Donát jelentős sikert ért el az általa megálmodott és mentora - Nyírcsák Miklós villamosmérnök - segítségével fejlesztett robottal. Az Intel ISEF célja, hogy elismerje és díjazza a világ legélesebb elméjű középiskolás fiataljait, és tudományos és technológiai ismereteik további tökélesítésére buzdítsa őket. Az idén 72 ország 1784 diákja mérte össze tudását és ötleteit, Magyarország fiataljai 1995 óta vesznek részt a versenyen. A fődíj 75 000 dollár, az összdíjazás pedig – a pénzdíjak, nyeremények és szponzorációs támogatás – eléri a 4 millió dollárt. Hegyesi Donát robotja a második helyen végzett saját kategóriájában, és a díjjal együtt 1500 dollár pénzjutalomban részesült. A verseny presztízse nagy, hiszen 27 olyan Nobel-díjas van, akik tudományos pályafutásukat egykor az ISEF-en kezdték. A versenyről bővebben a következő címen olvasható: http://www.intel.com/content/www/us/en/education/competitions/international-science-andengineering-fair.html Imets Nóra, 9.ny/c

A kezdő némettől az OKTV győzelemig Vass Máté 12. e osztályos tanuló 1. helyezést ért el az OKTV I. kategória országos döntőjében, pedig egykor kezdő szinten kezdte el második idegen nyelvként a németet. Az alábbiakban vele beszélgettem, valamint felkészítő tanárával, Jenei Marianna tanárnővel: Riporter: Miért szeretted meg ennyire a németet, mi ösztönzött arra, hogy többet foglalkozz vele? Vass Máté: Eredetileg nem németül, hanem oroszul szerettem volna tanulni, de sajnos nem volt elég jelentkező egy egész osztály indításához, így az általam másodikként bejelölt nyelvet, a németet kellett elkezdenem. Eleinte kicsit tartottam ettől a nyelvtől, hiszen az ismerőseim nagy többségének csak rossz véleménye volta németről, de később rájöttem, hogy ez mégsem olyan logikátlan, kiejthetetlen, megtanulhatatlan nyelv, mint azt sokan gondolják. Emellett a kedvenc futballcsapatom (FC Bayern München) német, így a némettanulás nem tűnt tehernek, hiszen ha meg akartam érteni a csapatról szóló híreket, meg kellett tanulnom németül. R: Kik tanítottak az évek során? Mióta tanít Jenei Marianna tanárnő? V.M.: Csak Jenei Marianna tanárnő tanít(ott), immár negyedik éve. R: Mióta tanulsz németet? Heti hány órában tanultad/tanulod? V.M.: TÁG-os „pályafutásom” kezdete óta heti 3 órában tanultam, egészen a 11. osztályig. Mivel tavaly már leérettségiztem, ezért idén már nem kellett a németórákat látogatnom. R: Elég volt annyi némettanulás, amennyit az iskolában tanultál, vagy jártál különórákra? V.M.: Eleinte elég volt, de külön is tanultam németet a nyelvvizsgára való készülés miatt 10. és 11. osztályban. R: Milyen más nyelveket tanulsz még? Mely nyelvekből van már nyelvvizsgád? V.M.: A német mellett még angolul tanulok, de mindenképp szeretnék még egy idegen nyelvet elsajátítani. Jelenleg angolból és németből van nyelvvizsgám. R: Hogyan és mennyit készültél az OKTV-re? 7


V.M.: Igyekeztem minden alkalmat megragadni a némettanulásra, így német nyelvű filmeket, illetve tv-adókat néztem, német rádióadókat hallgattam, németül olvastam regényeket, valamint online hírportálokat. Mivel mindezt a szabadidőmben tettem, és rengeteg szabadidőm volt idén, magabiztosan indulhattam a versenyen. Természetesen Jenei Marianna tanárnő is sokat segített a versenyre való felkészülésben. R: Milyen típusú feladatok voltak? V.M.: Az első fordulóban nyelvhelyességi teszt és levélírás, a másodikban nyelvi teszt, magnóhallgatás és szóbeli felelet, míg a döntőben csak magnóhallgatás és szóbeli felelet volt. R: Mikor volt a verseny? Mennyi idő alatt zajlott le? V.M.: A döntő március 27-én került megrendezésre, és a szóbeli feleletek miatt (mindenkit ugyanaz a két bizottság hallgatott meg) közel 6 órán át tartott. R: Hány versenyző volt az országos döntőben? V.M.: Elméletileg 35, de mivel egy versenyző nem jelet meg, gyakorlatilag 34-en voltunk. R: Mik a terveid a német nyelvvel? V.M.: Az egyetem ideje alatt szeretnék német nyelvterületen eltölteni néhány félévet, így természetesen továbbra is igyekszem tartani magam azon a szinten, amin jelenleg vagyok. R: Hol tanulsz tovább? Mi az elképzelésed, mivel szeretnél foglalkozni majd felnőttként? V.M.: Az ELTE TTK fizika szakára jelentkeztem, fizikus (kutató) szeretnék lenni. Sok neves kutatóintézet van külföldön, ám ehhez elengedhetetlen az idegennyelv-tudás, ezért igyekeztem a középiskolában nyelveket tanulni. R: Mit tanácsolsz azoknak, akik hozzád hasonlóan nagyon jól meg akarnak tanulni egy nyelvet, de nem nyelvi osztályba járnak? V.M.: Egy nyelv elsajátításához egyáltalán nem szükséges nyelvi osztályba járni, sőt. Ha elég kitartó vagy, van egy kis szabadidőd, érdeklődsz az adott nyelv iránt, illetve találsz az érdeklődési körödnek megfelelő nyelvi anyagot (internet, könyvek, stb.), nagyon gyorsan fogsz fejlődni. Továbbá az is fontos, hogy ne keseredj el, ha megakadsz egy szinten, illetve mindig legyenek rövid és hosszú távú céljaid, amelyek ösztönöznek majd a továbbhaladásra. R: Az első helyezésedhez gratulálok, és további sok sikert kívánok tanulmányaidhoz!

„Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat kapott Jenei Marianna tanárnő R: Mióta tanít Tanárnő? Hol tetszett az előző években tanítani? Jenei Marianna: Már negyedszázada tanítok, egész pontosan ez a 26. tanévem. Ez nem kevés. A TÁG-ban ez a negyedik tanévem, a Máté csoportjával kezdtem, előtte a Debreceni Egyetem különböző karain tanítottam németet. R: Van Tanárnőnek családja? J.M.: Igen, van családom. A férjem középiskolai tanár, mindkét lányom egyetemista és matematika-fizika szakos tanárnak készül. (Egyébként ők is a TÁG-ba jártak, reál tagozatra.) R: Milyen szakmai sikerek érték eddig Tanárnőt? Mely diákjai értek el eddig kiemelkedő eredményeket? J.M.: Ilyen jelentős szakmai eredményem, mint a mostani, nem volt eddig, igaz, keveset is tanítottam gimnáziumban. Igazi sikerem az a rengeteg közép- és felsőfokú nyelvvizsga, amelyhez a közreműködésemmel jutottak egyetemista és felnőtt tanítványaim, akik így sikerrel felvételiztek vagy megkapták a diplomájukat. R: Mennyit és hogyan készültek az OKTV-re? Számított-e Tanárnő Máté győzelmére? J.M.: Az OKTV iskolai fordulójára külön Máté sem készült, szerintem azért jelentkezett, mert 8


szívesen foglalkozik ma is a némettel, bár már tavaly júniusban leérettségizett és megszerezte a felsőfokú nyelvvizsgát, bosszantotta, mint ahogy engem is, hogy egy évvel korábban nem hívták be az országos fordulóra, pedig számítottunk rá. Németből a második forduló is országos selejtező, Budapesten zajlik. Amikor kiderült, hogy Máté az első helyen jutott tovább, azt gondoltam, van esélye, hogy megnyerje a versenyt. Hogy kicsit „eddzük” a beszédkészségét, hetente 2-3 órát beszélgettünk, és olyan feladatokat oldottunk meg szóban és írásban, amilyenekkel vélhetően találkozhat a versenyen. A februári 2. fordulóban is sikeresen szerepelt, alig veszített pontot. Ezek után azzal bíztattam kedves és kedvenc tanítványomat, hogy „nemcsak minden esélye megvan a győzelemre, hanem gyakorlatilag már a kezében van, bízzon magában, a képességeiben és a nyelvtudásában, el ne engedje a győzelmet”. Hetente egy-két alkalommal folytattuk a beszélgetést, igyekeztem minél bonyolultabb témákat és feladatokat keresni, majd ámulva hallgattam Máté kiselőadásait olvasmányélményeiről, a német természettudósok kutatásairól, különösen a fizikával kapcsolatban, és az európai foci eseményeiről. Magnóhallgatást nem gyakoroltunk már, hiszen tudtam, hogy rendszeresen néz műsorokat, filmeket, sportközvetítéseket az interneten németül. A döntő március 27-én volt Budapesten, 34 tanuló versenyzett egymással. Máté a 34-es sorszámot húzta, így a nap végén utolsóként került sorra a két szóbeli bizottságnál, de teljesítményét ez nem befolyásolta, ismét nagyon jól teljesített és fölényesen megnyerte a versenyt. R: Gratulálok Tanárnő szakmai sikeréhez, és további sikereket kívánok! Imre Boglárka 9.ny/c

TÁG-os diák és Zeneművészeti Kar hallgatója Interjú Ugrin Bálint Józseffel 1. Bemutatkoznál néhány mondatban? Ugrin Bálint József 9. nyc-s vagyok. Szeretek zongorázni. Más hobbim igazán nincs. 2. Mióta zongorázol? Körülbelül 8 éve zongorázom, ezzel párhuzamosan gitároztam is, de tavaly abbahagytam. 3. Miért kezdted el a zongorázást? A testvéreim is zenéltek, így én is elkezdtem gitározni. Ezt követően rövid időn belül megismerkedtem a zongorával, ugyanis nővérem is játszott zongorán. Nagyon megtetszett, így kétszakos lettem. 4. Vettél már részt valamilyen versenyen? Ha igen akkor min és milyen eredményt értél el? Már vettem részt jó néhány versenyen. Többek között Bartók Béla-, Chopin-versenyeken is. Országos fordulón 4. 3. 2. helyezéseket értem el. 5. Kik a kedvenc zeneszerzőid és milyen darabokat játszol szívesen? Kedvenc zeneszerzőm nemigen van. Minden zenei korszaknak megvan a maga szépsége, és mindegyiket tudni kell átérezni. Így szívesen hallgatok és játszom klasszicista és romantikus műveket is például Liszttől, Mendelssohntól, Chopintől, akár az impresszionista Debussytől. Egyik kedvenc 20. századi szerzőm viszont Gershwin. 6. A jövőben szeretnél a zongorázással komolyabban foglalkozni, esetleg zenével továbbtanulni? Sokat gondolkodtam, hogy melyiket kellene választani a biokém szak és a zene közül, ám eddig nem jutottam döntésre. Jelenleg a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán vagyok hallgató, mint előkészítős diák. De a biológia-kémia szakot se szeretném feladni. Oros Flóra, 10. a

9


Kazinczy Szépkiejtési verseny Idén február 19-én került megrendezésre iskolánkban a „Szép Magyar Beszéd” szépkiejtési verseny, melyre 13 diák jelentkezett. Nagyon vártuk már azt a pillanatot, hogy bemutathassuk tudásunkat a zsűrinek, akik hallgatták az előadásokat. Először az egyénileg (esetleg tanári segítséggel) kiválasztott szöveget olvastuk fel életre keltve a betűket. A második szöveg felolvasásánál azonban már úgy követtük egymást, hogy míg egyikünk a könyvtár olvasótermében olvasta az ismeretlen szöveget, addig a másik diák a könyvtár termében futotta át a furcsa, zárójelekkel és szakszavakkal teli szöveget, és a többiek a könyvtár előtt próbáltak nyugodtak maradni. A zsűri sok szempontot figyelembe vett az előadások értékelésében. A jó szövegválasztás elengedhetetlen volt az eredményes szerepléshez. Viszont az eredményes szereplés nélkülözhetetlen volt a kiválasztott helyezetteknek. Díjazottak I. helyezett: Olexa Péter 9/ny.f II. helyezett: Deli József Csaba 9.a III. helyezett: Csíkos Petra 10.g és Radócz Különdíjas: Hajdu Dóra 9/ny.c

Balázs 11.g

Minden kedves versenyzőnek köszönjük a részvételt, szívből gratulálunk, és további sikereket kívánunk!

IB-s versenyeredmény A Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézete által szervezett V. angol nyelvű földrajzi tanulmányi verseny döntőjében Rapcsák Ádám (11.IB) a Nemzetközi Érettségi Program (International Baccalaureate Diploma Programme) diákja a 3. helyen végzett, ezzel jogot nyert arra, hogy az IGU által rendezett nemzetközi földrajzi diákolimpián Krakkóban a magyar válogatott tagjaként szerepelhessen.

10


A decemberi írásbeli forduló esszéfeladatai után a kétnapos döntőben a diákoknak az idén bevezetett terepi feladat (térképkészítés) és a prezentáció mellett tételt kellett kidolgozniuk, valamint képeket és ábrákat elemezniük. Ádám készítette a legjobb terepi feladatot és a szóbelin is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A nyári diákolimpiára a Pécsi Tudományegyetem oktatóinak segítségével fog felkészülni. Az eredmény értékét növeli, hogy Ádám csak szeptember óta tanulja angolul a földrajzot, előtte pedig csak olyan diákok végeztek, akik már a tavalyi kiotói döntőben is ott voltak. Felkészítő tanára: Kapusi János (Bethlen/TÁG IB)

Beszámoló a BÁL szervezéséről 2012 decembere óta töltöm be a DÖK elnöki posztot. Nehéz, de nemes feladat. Szerencsére ott áll mögöttem a Diáktanács (DT), akik nélkül semmi sem valósulhatott volna meg. Nagyon jó kis csapat, örülök, hogy velük dolgozhatok együtt. Nehézségek természetesem voltak, de ezeket kiküszöböltük. Minden évben a legnagyobb feladat, ami ránk vár, az a TÁG Bál. Nagy felelősség egy ekkora nagyszabású programot megszervezni. Ahhoz, hogy minden sikeresen menjen, legalább már decemberben el kell kezdeni a szervezkedést, vagy még akár hamarabb is. Természetesen mindent együtt találunk ki a DT-vel. A témától kezdve, a díszítésen át, egészen a zenekarokig. Egy-egy ülésen mindig újabb és újabb ötletek születnek. Megbeszéljük, hogy hogyan lehetséges, kivitelezhető-e és ami persze a legfontosabb, hogy belefér-e a költségvetésbe. Az együtteseket közösen választjuk ki, hogy ki jöjjön. Idén például az egyik DT tag feldobta ötletnek az Intim Torna Illegált és a végén megszavaztuk, hogy jöjjenek ők. Évek óta mindig kaptunk visszajelzést, hogy a kaja nem volt annyira jó, de idén beújítottunk és másik helyről rendeltük az ételt, ami meggyőződésem szerint nagyon finom volt. Remélem mindenki így gondolja, aki ott volt a bálon. A szervezés nagyon sokrétű. Például a jegyeket mindig mi tervezzük meg. Idén Melcher Noémi /11.IB/ volt a tervező, külön köszönet érte, amiért ilyen szép jegyeket kreált. Három éve elkezdtünk promóciós videót csinálni a bálhoz. Tavaly és idén is mi magunk terveztük meg a látványvilágát együtt, de a rendező és szövegkönyvíró Szilágyi Zsófia /12.b/ volt, akinek köszönjük odaadó munkáját. Sajnos idén nem minden úgy alakult, ahogy szerettük volna és nem tudtuk leforgatni azt a kisfilmet, amit akartunk. Próbálkoztunk másikkal, de azt nem találtuk elég jónak, ezért sajnos idén nem született meg ez a kis videó. Néhány példán keresztül szeretném szemléltetni, hogy mennyit kell a dolgok után járni, hogy minden zökkenőmentes legyen. Először is, Mimivel napokon keresztül járkáltunk a nyomdába, hogy a jegyek tökéletesek legyenek. A legnehezebb feladat a biztonsági őrök biztosítása volt idén. Csak pénteken sikerült, a bál előtt egy nappal véglegesítenem, megírni a szerződést velük. Sokat 11


rohangáltunk a DT-sekkel felajánlásokért a városban. A bál előtti napon mi mindig bent maradunk tanítás után és bepakoljuk az aulát és a galériát. Nem könnyű fáradtan padokat cipelni, szóval ilyenkor- mire bepakolunk- általában este 10-kor végzünk, aztán másnap korán bejövünk, hogy a díszítést felrakjuk, illetve elhárítsuk az esetleges akadályokat. Az étteremből általában 1 óra körül jönnek, és elkezdik megteríteni az asztalokat, ez eltart körülbelül 5 óráig is, majd ezután hozzák az ételt. Sajnos nekem nem sok időm van megállni és táncolni, ez már második éve így van, de nem bánom, mert cserébe a diákok jól szórakoznak és örülök, hogy hozzájárulhattam ahhoz, hogy jól érezzék magukat az iskolán belül. Nagyon izgalmas még, amikor a zárás után mi még bent maradunk és visszapakoljuk az összes padot és széket, hogy hétfőn a tanítás zökkenőmentesen folytatódhasson. Ilyenkor akár 5 óráig is bent vagyunk, fáradtan lassan folyik a munka. Nekem ez volt a második bálom DÖK elnökként, előtte pedig szervezőként vettem részt az első bálomon 2012-ben. Örülök annak, hogy a diákok jól tudják érezni magukat az iskola falain belül is, köszönhető ez a DT munkájának és kitartásának. Mint minden program során itt is voltak/vannak mélypontok. Ilyenkor néha nehéz meglátni a helyes utat, de ügyesen megoldottuk és kihoztuk a lehető legjobbat mindenből. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatta az idei bál szervezését. Külön köszönöm Fenyősné Kircsi Amália megbízott igazgató asszonynak, hogy támogatott minket és segített, amiben csak tudott. U.i.: Ha bárkinek van ötlete a jövő évi bállal kapcsolatban, vagy csak kérdése lenne, esetleg javasolna valamit, akkor szívesen fogadjuk az ötleteiteket, illetve hozzászólásaitokat a TÁG DÖK facebook oldalán, vagy a tag.dt11@gmail.com e-mail címre. Tóth Dávid, a DÖK elnöke

Március 15.

2014. 03. 14-ikén a 9.f osztály tanulói előadásával emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom hőseiről. A műsor nagyon színvonalas volt, összeállítása a kezdeti nehézségek után teljes egyetértésben zajlott. A tanulók január óta próbáltak és márciusra készen álltak arra, hogy a diáktársaik és tanáraik elé álljanak. Különösebben nem volt kedvenc jelenet a szereplők között, de minden részt egyforma odaadással tanultak meg. A zenéket Lakó Lilla és osztályfőnökük, Rácz Sándorné tanárnő állították össze. A produkció színvonalasabb előadásához Porkoláb Lili 11.f osztályos tánctudását is felhasználták. Elhangzott versek: Juhász Gyula: Március idusára, Petőfi Sándor: Élet vagy halál, Lenkei százada, A magyar nemzet, A magyar nemes, Kányádi Sándor: Nyergestető.

Zákány Nikolett, 9. ny/f

12


Az első 13. b osztály

Immáron öt éve, hogy kísérleti osztályként elkezdtük tanulmányainkat a Tóth Árpád Gimnáziumban. Senki sem tudta, hogy mire számíthatunk, csak azt, hogy nagy elvárásoknak kell eleget tennünk. Büszkén jelenthetjük ki, hogy ezt sikerült teljesítenünk, hisz osztály szinten 70 nyelvvizsgát tudhatunk magunkénak. Ennek ellenére az elmúlt években sokat gondolkoztunk azon, hogy érdemes volt-e ezt a tagozatot választani. Mint mindennek, ennek az 5 éves képzésnek is vannak előnyei, illetve hátrányai. Ez alatt az idő alatt sok tapasztalatot szereztünk és nagy tudásra tettünk szert. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a tanárainkat is a lehető legjobban választották ki. Őszintén szólva, ezt az utolsó évet gyakran érezzük terhesnek, egyszerűen már túl soknak. De tudjuk, hogy egy évvel ezelőtt sokan nem lettünk volna képesek a jövővel kapcsolatban ilyen nagy döntéseket hozni és sem tudás szintjén, sem érzelmileg nem álltunk volna készen a továbbtanulásra. A fentiek ellenére elégedetlenséget is érzünk a képzésünkkel kapcsolatban. Bárhogy is nézzük, az osztályunknak egy évvel több ideje kellett volna lennie mindenre, így a tananyag elsajátítására is. Az első évünk a kezdő nyelv felzárkózatásáról szólt, de ugyanakkor minden más tantárgyunk is volt, bár új anyagot nem vehettünk. Emiatt sajnos így utolsó évre eléggé felhalmozódtak a tennivalók és nemcsak nekünk, de a minket tanító tanároknak is küzdeniük kell, hogy mindent időben befejezhessünk. A másik nagy problémánk, pedig maga a nyelvoktatás. Az első évben a nyelvóráink száma nagyon magas volt, majd sajnos, a kezdő nyelv óráinak száma lecsökkent, ami megnehezítette az új nyelv elsajátítását, ráadásul a sok tanárcsere sem könnyítette meg a dolgunkat. Nagyon reméljük, hogy hasonló problémákkal az utánunk következő diákok már nem fognak szembesülni. A nehézségek ellenére örülünk, hogy itt tölthettük ezt a pár évet. Mint, ahogy már korábban említettük, szerencsések vagyunk, mert nekünk egy évvel több időnk volt mindenre. Nagyon sok 13


közös élményünk volt együtt: a kirándulások, az iskolán kívüli délutánok, sütögetések és természetesen a mindennapok. Kis közösségünkben talán életre szóló barátságok és szerelmek szövődtek. Hálásak vagyunk osztályfőnökünknek, Kovács Miklós tanár úrnak, hogy támogatott minket és közösségé kovácsolt, mindezt atyai szigorral és odaadó szeretettel. Ezen kívül olyan tapasztalatokat és tudást szereztünk, melyet már soha senki nem vehet el tőlünk. Mindezek mellett az osztályon kívül is értékes embereket ismerhettünk meg, olyan tanárokat és diákokat, akik nagy szerepet játszottak a jellemfejlődésünkben, általuk a világ még színesebbé és érdekesebbé vált. Köszönettel és hálával tartozunk mindezekért. A már oly régen óhajtott távozás pedig keserédes érzelmekkel tölt el minket, hiányozni fognak a már megszokott képek, a zsúfolt folyosók, a csengő hangja és a minket körülvevő emberek apró gesztusai. De a mi időnk most lejárt és tennünk kell azért, hogy megvalósíthassuk álmainkat. Az itt maradó tanároknak és diákoknak pedig minden jót kívánunk! a 13. b osztály nevében Ferenczi Fanni

Szencsák Erika

A 12. A osztálynak – külön kérésre:-) Egy némettagozatos csoportnak elárulhatom: egyik kedvencem egy Goethe idézet: „Ha az embert olyannak vesszük, amilyen, akkor tulajdonképpen rosszabbá tesszük, de ha jobbnak vesszük, akkor azzá tesszük, amivé lehetne.” Egyszer réges-rég a saját osztályfőnököm olvasta ezt fel nekünk valamilyen apropóból egy ofőórán. Talán megint valami rossz fát tettünk a tűzre úgy osztályszinten, és ő vagy a mi lelkünket akarta nemesíteni ezzel a gyönyörű gondolattal, vagy a sajátját megerősíteni, mikor már sokadjára bosszantottuk fel. Emberekkel nem mindig könnyű bánni, sok türelmet, megértést és odafordulást igényelnek. Ember legyen a talpán vagy inkább egy talapzaton lévő szent, akinek ez mindig sikerül, nekem is csak mikor hogy, de a szándék azért ott van. Azt gondolom, hogy a pozitív visszacsatolás különösen motiváló, mert egy gyereket, avagy felnőttet is, nagyon mélyen meg lehet bántani egy-egy odavetett szóval, vagy lekicsinylő tekintettel. Nemcsak az iskolában fontos többet várni és remélni a másiktól, hanem mindenféle emberi kapcsolatban is. Ez nem naivitás, mely a világ nem ismeretéből, gyermeki nézőpontjából adódik, és nem is manipulálás. Egyszerűen csak egy nagyon tiszta érzés, egy szeretetteljes, megengedő, elfogadó, emberi melegséggel teli hozzáállás. És talán éppen ez a bizakodó, őszinte várakozás váltja ki azt, hogy a másik is felfelé emelkedik, ragyogóbbá, tündöklőbbé válik. Ezoterikusok azt mondanák, emelkedik a rezgésszintje. De mindegy is, hogyan nevezzük, merről közelítjük. A lényeg, hogy anélkül, hogy akarná vagy tudatosan dolgozna rajta, mégis jobbá tud válni, talán önmagára is másként tekint. Ha a jót várják el tőle, és mindig biztosítják felőle, hogy igen, ő olyan és ez a jó belőle is árad, akkor

14


ennek akar megfelelni, mert maga is elhiszi azt önmagáról. És az nagyon lényeges, hogy az ember mit gondol magáról. És kedves 12 A-sok, még egy gondolat: Jó pár éve hallottam, hogy egy kolléga, akinek át kellett vennie egy problémás osztályt, már előre tartott a feladattól. És akkor egy bölcs, idős kolléganő – ti már nem ismertétek, mert régóta nyugdíjas, a következő tanácsot adta neki: „Úgy menj be, hogy szereted őket, és meglátod, nem lesz semmi baj.” Hogy ő ezt megfogadta-e vagy sem, már nem tudom, de a gondolatot megjegyeztem magamnak, csak úgy, általános használatra. Ti – szerencsére – sosem voltatok problémás csoport, így főleg nem volt nehéz együtt dolgozni veletek és szerintem sok vidám percet töltöttünk együtt. Volt egyszer egy osztály, aki úgy búcsúzott tőlem többek közt, hogy: „és köszönjük a nevetést”. Ott ült még egy csomó kolléga és én arra gondoltam, hogy te jó ég, mit gondolhatnak most, hogy én csak végigszórakozom az órákat a gyerekekkel, ami pedig nem is igaz. Ezt meg is osztottam a mellettem ülő, szintén idősebb kolléganővel, aki viszont azzal nyugtázta a dolgot: „De hát ez nagyon jó, hiszen a nevetés és az öröm fontos az életben.” Azt hiszem, jó éveket töltöttünk együtt. Mindig szeretettel fogok gondolni rátok. Wenn wir, sagtest du, die Menschen nur nehmen, wie sie sind, so machen wir sie schlechter. Wenn wir sie behandeln, als wären sie, was sie sein sollten, so bringen wir sie dahin, wohin sie zu bringen sind. Quelle: Wilhelm Meisters Lehrjahre VIII, 4

15


Vers-séta + vers-villamos 2014. április 11-et írunk, ez a dátum pedig nem másról, mint a költészet napjáról lehet számunkra ismeretes, ami pedig József Attila születése napjához köthető; és a városunk születésnapja is

Ez a nap a XII. Debreceni Költészeti Fesztivál második napja, ami sok rendezvénnyel bővelkedett a verskedvelők és irodalom iránt érdeklődők számára. Az egyik nevezetes program a versséta volt, amit Térey Jánossal költővel járhattunk végig. A séta a MODEM előtti térről, ahol köszöntőt hallhattunk Szirák Pétertől, az esemény kurátorától. A séta a Kölcsey-ház emlékhelyén (itt most emléktábla áll, hisz a ház leégett) majd a Csokonai-háznál folytatódott. Érdekességeket tudhattunk meg a költőkről és az ott töltött időszakukról Keczán Mariann, muzeológus közreműködésében. Az emlékhelyeknél Térey János felolvasott egy-yegy verset, mindkét költőnktől. A következő megállónak a Debreceni Református Kollégium adott helyet. Győri János, a kollégium igazgatója emlékezett meg a Petőfi szobor előtt hazánk nagy költőiről, akik ott folytatták tanulmányaikat. A tanár úr a Szabó Lőrinc szobornál folytatta előadását, akit szemmel láthatóan megihlettek a Debrecenben töltött évek. Ezt követően a menet a Csonka templomig folytatta útját, miközben a KirakaTransz remekeit elevenítették, olvasták fel az Ady Gimnázium diákjai. A Csonka templom mellett Térey János felolvashatta saját versét, amit dedikált is a kirakat üvegén. Az utolsó állomás a Benedek Elek Könyvtár volt, melynek kirakatán József Attila verse szemléltette az évszakok változását. A tömeg egy morzsája felszállt az utolsó megemlékezést követően érkező vers villamosra. Ez egy nosztalgia villamos volt, ami visszarepített minket egészen 1920-as évek Debrecenjébe. Az 1-es villamos útvonalát követve egy kis képzelőerővel bepillanthattunk az akkor itt élő költők egyegy pillanatába. Az úton Keczán Marianntól

hallhattuk a történteket, arról, hogy mai épületek helyén milyen törzshelyei, lakásai voltak a poétáknak. Ezt színesítették Térey János felolvasásai, melyek mindig pont ott játszódtak, ahol éppen jártunk. A járat a Nagytemplomnál ért véget, de itt még nem ért véget a fesztivál, hiszen számos érdeklődőt vonzottak a további programok is. Például: A vers a vásznon és a JAK/FISZ- transz, ahol érdekes előadást és kerekasztal beszélgetést láthattunk/hallhattunk. A fesztivál szombaton fejeződött be sok érdeklőt és élményeket hagyva maguk után. Konyári Beatrix 9. ny/f József Attila verssorai azt juttatták eszembe, hogy versre mindig szükségünk van embereknek, hisz ez teszi szebbé, színesebbé életünket.

„Verssel szebb!” A Könyvutca pályázat nyertese a legtöbb "lájkot" gyűjtött fotó: Tóth Árpád Gimnázium diákjai – Deák István tanár úr vezetésével 16


A TÁG PÓDIUM HÍREI Élménybeszámoló a János Vitézről, a Nemzeti Színház előadásáról 2014. március 7-én Gyermánné Huga Ibolya tanárnővel és a TÁG Pódium tagjaival alkalmunk nyílt a Nemzeti Színházban megtekinteni Vidnyánszky Attila által rendezett János Vitézt. A Csokonai Színház által szervezett utat a diákok tavalyi színvonalas előadásukért kapták jutalmul. A lehetőséget, hogy ott lehettem, ezúton is szeretném megköszönni Bíró Gergőnek, helyette mehettem. Az eredeti tervek szerint korábban indultunk volna, hogy az előadás előtt még körbe tudjanak minket vezeti a színházban. Sajnos ez meghiúsult, mivel a busz másfél órát késett. Ám ez nem szegte kedvünket. Az oda út gyorsan eltelt, és máris a gyönyörű színházban találtuk magunkat. Akinek még nem volt alkalma belülről megtekinteni az épületet, feltétlenül tegye meg, mert tényleg elképesztő: a kanapék, a lépcsők a kék szőnyeg, az üvegliftek, a Dunára való kilátás… egyszóval mesés. Sokak csalódására az előadást a harmadik emeletről, a legmagasabbról néztük, bár szerintem a nagy távolság ellenére is jól lehetett látni mindent. Az előadás kedves, vicces, és érdekes volt. (Az igazat megvallva többször túl érdekes.) Többek meglepetésére nem a Debrecenben is előadott darabot láttuk, ez valami egészen új volt. A történetet az eredeti elbeszélő költemény szövege vitte előre, amit a szereplők szavaltak. (Rádöbbentve az embert arra, milyen régen is volt az ötödik osztály.) A színészi játék remek volt. Kiemelném a banyát játszó Szűcs Nellit, aki bár olykor indokolatlanul jelent meg a színpadon (a franciák között, vagy az óriások földjén) akkor is élvezetes látványt nyújtott. Egyes diákok szerint a második felvonásban eltúlozták a színpad mobilitásának használatát (azaz túl sokat süllyesztették, vagy emelték) számomra feldobta az előadást. Muszáj megemlítenem néhány jelenetet, melyek mindenkiből a „Jaj, ezt meg hogyan? Ilyet miért? ” reakciót váltották ki. Ilyenek voltak a lovaknak álcázott kerékpárok, melyeken a huszárok közlekedtek, a telihold előtt elbicikliző János Vitéz, akiről önkéntelenül is E.T. -re

17


lehetett asszociálni, vagy a török katona búcsúszavai: „találkozunk Mohácsnál!”, mely a tömegből egyöntetű morgolódást váltott ki. Így nem is csoda, ha a darab végére sokan ellentmondásos érzésekkel távoztak az összességében élvezetes és színvonalas előadásról. Miután összeszedelőzködtünk, elindultunk haza. Fűtés hiányában a buszon lévő hideg miatt, mindenkiben fokozódott a vágy a mihamarabbi érkezésre, amely végül többszöri megállás után a hajnali órákban következett be, és zárta le a budapesti kirándulásunkat.

Próba közben A színjátszó kör tagjai a Csokonai Színházban 2014. április 23-án a „Mi Színházunk” program keretében léptek színpadra. Előadásuk címe: Pygmalion. A szövegkönyvet Ovidius Átváltozások, valamint görög költők versei és filozófusok gondolatai alapján készítették el. Szereplők: OVIDIUS: Olexa Péter, 9.ny/f PYGMALION: Kiss Milán, 12.e GALATEA: Szilágyi Szabina, 9. a AMALTHEA: Supp Zsuzsanna, 9. ny/c APHRODITÉ: Kiss Izabella, 11. h KATONA/ZEUSZ: Márton Márk, 11. a PATROS: Szöllősi László, 11. g SZOBOR: Kató Lili, 9. a TÁNCOS: Saáry Lilla, 11.c

LÁNY: Bentan Letícia, 9. ajtp LÁNY: Darvai-Kató Kira Anna, 13. h LÁNY: Balogh Eszter, 11. c Fuvolán közreműködött Farkasvölgyi Hanna, 11. f Stúdió: Szávó Andrea, 11. f Jelmez: Horváth Tamás, 9. e Rendezte: Gyermánné Huga Ibolya

Előadás előtti pillanatok Deák Anna, 12. c 18


ÍGY ÍRUNK MI Konyári Beatrix, 9. ny/f. oszt. Ezeket a verseket pillanatnyi gondolataim szülték, míg az egyikben a fantáziavilág addig a másikban a komor melankólia mutatkozik meg.

Éber álom álmodó vagyok egy füsttel telt kapszulában romlott rémek foszló fonémák kiáltásaikat visszhangját ismétlik a falak így zeng bennem is a szirének dala mámorító daluk halálba csábít de szárnyalok fénynek fotonjai üldöznek sötét felhők közé érzem, jön a veszedelem szögeket hajítanak felém az angyalok a valóságom végtele csak a lelkem halandó nem ismeri más csak az álmodó

Szavak szabadság szavak keringenek fejemben mint a Föld a Nap körül folyton visszatérnek a kimondatlan szavak kimondva bűnné válnak inkább hallgatok csak nincsenek szavak mik bénítsanak s így kínoznak halálom napjáig a pillanat lelkem szabaddá válik mindig erre vágyott a szabadság számomra kábítószer őrjítő boldogság mint egy heroinista nincsenek érzések csak a pillekönnyű lét de megszakad majd újraéled Félelem hideg éjfél sötét sikátora mocsok bár vibráló fénye szemét terjengő szaga megrészegülten fekve vérben fetrengve bordámnál tátongó lyukból alvadék szivárog csak az üvegszilánkok csillogása töri meg a félelmet gyönyörködtetve késlelteti az elkövetkezőt

19


Magányos Délután

Csak ülni és várni a csodára Tudod, a tavasz nagy mámorára A naplementét bámulva azon tűnődöm Lehet egyszerűen el kéne tűnnöm Hogy örömöt hagyok itt vagy bánatot Vagy annak ki szeretett örök kárhozatot Magam sem tudom, hisz magamat sem ismerem S az idő múlásával már a naplemente is színtelen Azt hiszem, most láttam elsétálni a boldogságom Társam csak a magány, miért kellett ilyenné válnom?! Egy örökké mosolygó lány ki belül összetört már régen Az a lány, aki csak tudni akarta milyen az élet Rá kellett döbbennem, az élet egy hatalmas harc Ahol ha nem küzdesz, nem marad másod csak a kudarc Magányos délután….Mennyi-mennyi gondolat Szeretnék nevetni, de a sírás fojtogat S elindul egy könnycsepp, mit ezernyi követ Egyszer mindenki megérti, milyen sírásban lelni örömet Szürke, láthatatlan szellem lettem Pedig régen mennyit, de mennyit nevettem Sok rajtam keresztül sétáló ember, ki rám sem néz Azt hiszem már levegőt vennem is felesleges és nehéz Egy magányos délután.. egy nap ismét tovaszállt S egy szellő mi hozta elmúlásom illatát. Lakó Lilla 9.f

20


Saáry Lilla Harácsony December hatodika volt, és a Mikulás egyre idegesebb lett. – Mégsem kellett volna megcsinálnunk – mondta Rudolfnak, a rénszarvasnak. Rudolf – tőle telhetően – megvonta a vállát. – Hát, most már mindegy. – Vajon az öngyilkosok is arra gondolnak utoljára, hogy nem kellett volna megtenniük? – Az attól függ – vélekedett a rénszarvas. – Ha például felakasztja magát az illető, akkor szerintem igen. Az nagyon fájdalmas. Télapó és szarvasa egykedvűen bámultak ki az ablakon. Odakint hó volt és jég, és fehér felhők, amiket nem lehetett megkülönböztetni a hóbuckáktól. Egykor a Mikulás hatalmas palotában lakott. A palota néhány hete omlott össze, bár már hosszú ideje, évszázadok, talán évezredek óta készült rá. A hit és a fájdalom miatt történt. Az emberek már nem hittek a karácsonyban, és gyűlölték, amikor találkozniuk kellett a rokonaikkal, akikkel nem akartak találkozni, gyűlölték, hogy az ajándékok miatt költségekbe verik magukat, és szenteste és a rá következő két nap annyit zabáltak, hogy egy-két kilót is híztak. Volt, aki többet. A Mikulás most egy rozzant kunyhóban élt. De még itt is érezte az olvadást. Az álomjég, ami egykori palotáját alkotta, már a lába alatt is megrepedezett. A kis kunyhó ajtaja megdördült. – Tudom, mire gondolsz – mondta Rudolf. – De meg kell próbálnunk. Azt is mondhatnám, ez az utolsó esélyünk. – Csak abban reménykedem, hogy van értelme. – Hát, ha nincs, úgyis elsüllyedünk. Az ugyanaz, mint ami akkor történne, ha meg se próbálnánk. Az ajtó megint megdördült. A Télapó maga indult kinyitni. Régen a manók tették volna ezt. Azóta ők eltávoztak. Néhányan csak elköltöztek: szakmát váltottak. Pombär vagy Haribo-macinak álltak, esetleg rajzfilmszereplőnek, vagy – ami manapság nagyon népszerű volt – internetes mémnek. Mások elmenekültek, és más álmokban kerestek menedéket – fantasztikus regényekben, esti mesékben, azon a kevés őserdő-folton, ami még megmaradt. Néhányan pedig, akik nem tudták elhagyni a Télapót, egyszerűen csak elszáradtak, és aztán porrá omlottak. Hit nélkül nem maradhattak életben. Az ajtó harmadjára is megdördült. – Jövök, jövök – dörmögte a Mikulás, és kinyitotta. Szakállas, félszemű férfi állt az ajtóban. A Télapó utat engedett neki. Amaz belépett a kunyhóba. – Tudnia kell, hogy mélységesen együtt érzek magával. Tulajdonképpen testvérek is lehetnénk – mondta. – Magának még raknak ki néha-néha süteményt. – De nem hisznek bennem. Rudolf közelebb húzódott a gazdájához. A félszemű férfi megrémisztette. Most látta, hogy nem egyedül jött: két holló követte, és két farkas. Az egyik farkas máris méregetni kezdte Rudolfot sárga szemeivel. – Ez igaz – mondta a félszemű férfi. – De a sütemény mégiscsak több, mint a tökéletes hitetlenség. Mit kér, mit tegyek? Mostanában megint van egy kis erőm. – Honnan? – kérdezte a Télapó. Sóvár remény ébredt benne. – Igazából nevetnivaló. De hát, így van ez. Idáig is eljutottam. Zenekarok. Viking metál. Azt éneklik, Odin, és hogy Wotan, és a többi neveimet. Nem tudják, miről beszélnek. De erőt adnak nekem. Nos, mit kíván? Miért hívott ide? – Új ünnepre van szükségünk – mondta a Mikulás. – És én úgy gondolom, maga ért ehhez. Nem akarom megvárni, míg a karácsony meghal. Igazából, van egy új szavam is rá. Harácsony. – Harácsony. – Odin elmosolyodott. – Ez tetszik. Megbeszélte Jézussal? – Jézussal? Ugyan már! A keresztes háborúk óta nem láttam errefelé. Hallgat azokra, akik 21


imádkoznak hozzá, de ünnepeket már nem vállal. Kiábrándult belőlük. – Én ezt nem tudhatom – mondta a félszemű férfi. Arca megvetést tükrözött. – De igaza van. Ne beszéljünk róla! Csak felidegesíteném magamat. Tehát, egy új ünnep. Harácsony. Miről szóljon? Miben hisznek majd az emberek? – A pénzben, a fájdalomban, és a gyűlöletben – sorolta a Mikulás. – Sajnálom, hogy ezt kell tennem. De élnem kell. Akkor is, ha megváltozom. Akkor is, ha én... – magára mutatott, a pocakjára, a piros ruhájára – már nem leszek én. – Ez csak természetes – mondta Odin. – Mindannyiunknak ezt kell tennünk. – Magában pedig azt gondolta: gyáva és gyenge, hogy nem tud csatában meghalni. Ezt a gondolatot valószínűleg a Télapó is látta rajta. – Pénz és fájdalom, gyűlölet és széthúzás. Hm. Kapzsiság? Kéjelgés? Nagyon divatosak mostanság. – Ha hivatalossá válnak, az emberek talán abbahagyják. – A Télapón látszott, hogy – legyen bármekkora is a hite – ezt még ő sem hiszi el magának. – Talán – ismerte el Odin. – Igen, azt hiszem. Nos, akkor már csak egyvalami maradt hátra. – Igen – mondta a Télapó. – Remegett a hangja. – Ne aggódjon. Nem fog fájni. Mi lesz velem? - kérdezte magától Rudolf. Ezt eddig soha nem gondolta végig. A Télapó átváltozhat a harácsony istenévé – de vajon ő? Reménykedett benne, hogy ő is követni fogja a gazdáját az új világba. A Télapó egy kicsi, kerek gömböt vett elő a ruhájából. A gömbben hó kavargott, és egy apró, piros ruhás alak vigyorgott benne szélesen. Mikor Odin átvette tőle, a Mikulás megremegett. A szívem, formálta a szája a szót, de nem tudta kimondani. A félszemű férfi összeszorította a gömböt. Hallani lehetett a roppanást. A levegőben, Mikulás és Odin között egy kénsárga füstgomoly jelent meg, amely lassan beleszállt a Mikulás szívébe, aki többé nem volt Mikulás, hanem Harács. Egy ideig változott a külseje, de aztán megállapodott egy jóképű fiatalembernél, aki napszemüveget, drága öltönyt és még drágább kölnit viselt. A karján egy óra csillogott, amit egy apró, nagyon régi és nagyon exkluzív német cég gyártott megrendelésre. – Nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés lesz – mondta Harács. A földön fekvő rénszarvasra nézett. – Milyen öreg jószág. Azt hiszem, jobb is volt neki így. – Minden bizonnyal – mondta Odin. Most már az övé volt az összes hit, ami még megmaradt a Télapóból. Erősebbnek és egészségesebbnek érezte magát. A farkasokhoz fordult. – Feltakaríthatjátok a koszt.

rajz: Vizi Ádám, 12. e 22


A DOBOZ TITKA Cara Betranche élete nem is lehetett volna jobb. Megvolt mindene. Jó állás, szép lakás, barátok, család. Egy átlag ember számára Cara tökéletesnek tűnt. Kecses magasság, mogyoróbarna színű szorosan kontyba fogott haj, elegáns ruhák. Nem is öltözhetett volna máshogy, mert mint minden jogásznak, számára is fontos volt, hogy ha ránéznek, egy erős és magabiztos nő képe rajzolódjon ki az emberek fejében. Ám miközben Párizs esőáztatta főutcáit járva igyekezett hazafelé, rájött, hogy valami mégis hiányzik az életéből, ami nem más, mint az izgalom, a változatosság. A hétköznapok szürke egyhangúsága úgy szívta magába Carat, mint egy örvény, a tengeren hánykolódó, reményvesztett hajót és annak utasait. Unatkozott. Már régóta nem talált szórakozást sem a munkájában sem pedig az otthoni tennivalókban. -Miért nem mész be egy régiségboltba?- kérdezte mindig az apja. –Hidd el lányom, sok érdekes dolog rejtőzik ott, ahol a legkevésbé gondolnád. -Egy régiségbolt. Miért is ne?- gondolta magában. Emlékezett, hogy minden nap elmegy egy utca előtt, ahol egy aprócska cégtábla hirdeti, hogy „Antikbolt erre”. Cara elhatározta, hogy ott mindenképpen találni fog valamit, ami új mederbe tereli sorsa alakulását. Mikor az utcához ért az eső már nem esett annyira, de az eget még mindig szomorú fekete felhők borították. Befordult a sarkon és egészen a szűk sikátor végéig ment. A régiségbolt ajtaján a „Nyitva” felirat díszelgett. Belátni nem lehetett, mert függöny takarta el a kíváncsi, ám vásárolni nem vágyó vendégek pillantásait a bolt belsejétől. Cara kinyitotta az ajtót és bement. Egészen szűkös bolt volt. Rengeteg polccal és székkel mindenfelé. Az egész félhomályban úszott, ami csak még sejtelmesebbé tette az összképet. A polcokon régi porcelánbabák, marionett bábuk,órák,kisebb dobozok és könyvek vártak új gazdára. Hátul a pénztárgép mögött egy vén, ősz szakállú öregember ült és bóbiskolt. - Jó napot!- köszönt Cara. - Üdvözlöm kisasszony! Miben segíthetek?- tápászkodott fel az öreg a pult mögött. - Valami különlegeset keresek, ami nem mindennapi. Az öreg cinkos mosolyra húzta a száját. -Szóval nem mindennapi? – indult el a sorok között. – Van egy nem mindennapi polcunk, tele egyáltalán nem mindennapi tárgyakkal. Cara végignézett a polcon, de nem látott mást, mint egy rakás semmirevaló régi, rozsdás vackot. - Nem vagyok benne biztos, hogy ezek megváltoztatnák az életem. – piszkálta a haját. - Bízzon bennem kisasszony! Ezek a tárgyak nagyon különlegesek. - Nem is ismerem, akkor miért bíznék önben?- nevetett Cara. - Akkor bízzon önmagában. - válaszolta az öreg. - Igaz. - gondolta. - Ha bejöttem ide azért, hogy találjak valamit, akkor találni is fogok. - Rendben van. Megnézem őket. - mondta végül Cara. - Válasszon okosan kisasszony, vagy csak hagyja, hogy a tárgy válassza ki önt. - Persze. – mosolygott vissza az öregre. – Hagyjam, hogy a tárgy válasszon ki? Jó vicc. Mintha létezne ilyesmi. Biztos túl sok könyvet olvas vagy hasonlók. - gondolta magában a lány. Nagy levegőt vett és még egyszer megnézte a kacatokat. Egyszer csak a szeme egy apró, régi motívumokkal díszített rozsdás dobozon akadt meg. A doboz oldala cikornyás volt, a teteje pedig színes mintákkal teli. Carának annyira megtetszett, hogy fogta és felemelte a helyéről. -Hmmm…..érdekes választás.- morogta az öreg árus a szakálla alatt. - Miért olyan érdekes?- kérdezett vissza a lány. - Semmiért. - jelent meg újra az a cinkos és összeesküvő mosoly az áruson. – Azt tudnia kell, hogy visszatérítés nálunk nem lehetséges, hogyha a dobozzal bármi váratlan probléma adódik, nem cseréljük ki, vagy vesszük vissza. - Mi baj lenne vele? Csak egy doboz!- mosolygott Cara.

23


Elég későn ért haza, mert az utcán kifejezetten lassan sétált. Nem sietett sehova, mint máskor. Amint hazaért egyből kicsomagolta az új szerzeményét és az asztalára rakta. Fél óráig nézte a dobozt, valami csodára várva, de nem jött semmi. Csak egy béna doboz volt, semmi több. -Vettem egy drága kacatot, azért, hogy történjen valami. Ez még tőlem is újdonság, a mérhetetlen butaságok terén. Hihetetlen. - felállt és a postaládából hozott leveleiért nyúlt. - Számla, számla, befizetés, csekk, levél Andretől. Már egész régen hallottam felőle. - feltépte a borítékot és elkezdett olvasni. „ Kedves Cara! Tudom, nem számítasz majd váratlan érkezésemre, de mivel az Erdélyi utam nem teljesen úgy sült el, ahogy elterveztem (a részleteket elmesélem később), ezért kénytelen vagyok visszajönni Párizsba és itt bérelni egy lakást. Ez, mindketten tudjuk nem egyszerű feladat, ezért arra szeretnélek megkérni, hogy engedd meg, hogy nálad aludjak egy napot. Szigorúan csak addig, ameddig nem találok valamit. Ígérem. Csók: Andre” A levél mellett egy csatolt kép volt, ami Erdélyben készült. Andre nagy hátizsákkal feszített, és széles mosollyal mutatott a mögötte lévő kastélyra. Már kiskoruk óta nagyon jó barátok voltak, valahogy a sors mégis elsodorta őket egymástól. - Ha holnap érkezik, még egy csomó mindent be kell szereznem! Sietnem kell, holnap szombat és a boltok bezárnak. - gyorsan felpattant fogta Andre képét és a dobozba rakta. – Legalább jó valamire. Nagy dünnyögve ugyan, de az eladók megengedték neki, hogy még gyorsan összeszedje, amire szüksége van. Miközben már otthon az ételeket pakolta a hűtőbe, gondolatai megint a doboz körül forogtak. Azon gondolkozott, hogy az árus miért mondta, hogy ezek a tárgyak annyira különlegesek, mikor mindenki látja, hogy semmi hasznuk nincs. A dobozra pillantott, ami még mindig ugyanott feküdt, ahova lerakta, kivéve, hogy a fedele felcsapódott. Cara közelebb ment, hogy jobban szemügyre vegye a régi tárgyat. A tető belső részén egy kis betűkkel írt szöveg állt. „A csodák körülötted vannak” - Érdekes, úgy emlékszem nem volt semmi bele vésve.- több figyelmet nem is szentelt a doboznak. Másnap már korán reggel megszólalt a csengő. Andre volt az. Két hátizsákkal és egy óriási bőrönddel érkezett. -Cara! De régen láttalak már.- nyomakodott be az ajtón.- Megkaptad a képet rólam? Menő igaz? Minden rendben veled? - Szia! – mosolygott a lány. - Először is ülj le, pakold le a cuccaid, aztán mindent elmondok. - Rendben, csak még küldök egy SMS-t, hogy megérkeztem. A fiú elmélyülten írogatott a telefonjába, mikor Cara meglátta. Andre gondolatai olyan tisztán rajzolódtak ki előtte, mintha egy könyv oldalait olvasta volna. Ahogy a gondolatai megszülettek, úgy íródtak körülötte a betűk. „ Kedves Anya! Nem, legyen inkább kedves anya és apa. De mi van, ha apa nincs is ott, akkor fölösleges ezt írnom, mert csak……..”- gondolatok százai cikáztak egyszerre Andre fejében. Miután sikerült megírnia, amit szeretett volna, elkezdtek beszélgetni. - Szóval, miért is vagy itt? - A történetet szeretnéd hallani igaz? - Nem, most igazából nem arra gondoltam. Igazából miért vagy itt? – mosolygott Cara. - Hogy kellene megfogalmaznom, hogy el akarom hívni valahova?- töprengett Andre, mit sem sejtve abból, hogy Cara ebből bármit is megtudhat. A lányban ekkor körvonalazódott a felismerés. Az öreg árusra gondolt, akinek titokzatossága annyira idegesítette. A doboz valóban nem volt mindennapi. Varázslat lengte körül, megmutatta az emberek minden gondolatát. A csodák körülötted vannak. Csak segítség volt megérteni, hogy az életünk számos új kalandot rejt, ami csak felismerésre vár. A doboz lehetőséget ad, hogy élj ezekkel, vagy hagyd őket elveszni. Cara, viszont az előbbi mellett döntött. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova vacsorázni. Egy hangulatos étterembe, vagy bárhová. - Én benne vagyok. - mosolygott a fiú. 24


Hónapok teltek el, mióta Andre megérkezett, de még mindig Caranal lakott. Nagyon sokat beszélgettek és újra megismerték a másikat. Andre minden szombaton vacsorázni vitte a lányt, hogy a mindennapok rohanása mellett egymással is foglalkozhassanak. A kapcsolatuk határozottan több lett barátságnál. A doboz, miután egyszer betekintést engedett a fiú gondolataiba nem működött többé, sem másik fényképpel, sem pedig Andrejéval. Ezért Cara úgy döntött ideje ellátogatni a régiségboltba. Befordult a kis utca sarkán, de legnagyobb meglepetésére semmilyen boltot sem talált. Végigment a sikátoron és megállt ott, ahol a bolt ajtajának kellett volna lennie. Egy cetli volt a falon. Éppen ugyanolyan papír, mint amibe az öreg árus csomagolta a dobozt. Visszatérítést, vagy javítást még mindig nem vállalunk. Egyébként is, gondoljon bele, ha mindent tudna, mi lenne a kaland? Nahaji Réka 9Ny/c

Rémálom Amikor a nagymamám és én megérkeztünk nagyapához, a nap már szürkületbe hanyatlott. A szél elől futó felhőknek hála, az aranysárga égitest egészen más megvilágításba helyezte a gyerekkorom óta ismert udvart, mint más, közönséges délutánokon. Kicsit olyan hangulatúnak látszott a ház körüli rész, mintha hajnalodna. Örültem, hogy végre megérkeztünk, mert már hónapok elteltek azóta, hogy nem jártam itt és nem láttam nagyapát. Világéletemben jobban szerettem itt lenni, mint a városi lakásunkban. Itt minden annyira szabad! Akkor megyek ki az udvarra sétálni, amikor csak akarok. Nem kell attól félnem, hogy holmi pénzéhes, esetleg kalandvágyó emberek megzavarnak. Van lehetőség a csendes elmélkedésre, ami nekem lételemem. Mindezt nem mondhatom el, ha a városban vagyok. Ott ugyanis sötétedés után már nem tanácsos az utcára lépni és a lepusztult lakótelepen céltalanul bolyongani. Mikor „otthon” vagyok, az úgynevezett „papírfalak” szertefoszlatják a gondolatmenetemet, a minden nap holtrészegen hazacsattogó és otthon mindent szétromboló alsó szomszéd jóvoltából. Az otthoni környezet túlságosan börtönszerű. Lehet, hogy bennem van a hiba, és hogy csak én nem tudok mindenki máshoz alkalmazkodni. Lehetséges. De számomra két szó létezik, ami a legnagyobb jelentőséggel bír: szabadság, függetlenség. Ha e kettő fogalom nem tud érvényesülni az életemben, akkor én sem tudok érvényesülni. Határtalanul boldog voltam tehát, mikor beléptem a barátságos kis házba. Üdvözöltem nagyapát, segítettem mamának kipakolni, türelmesen végighallgattam az összes vacsoralehetőséget, majd leültem a TV-szobában (ami egyébként nagyapa hálószobája is egyben) lévő ágyra. Mama pár perc múlva követett. Beszélgetni kezdtünk a szokásos, engem érintő komoly dolgokról: „Szívügyek”. Nemsokára nagyapa is belépett, egy tál sütivel. Mint általában, végighallgatták aggályaimat, majd véleményekkel és tanácsokkal láttak el. Én egyébként az ilyeneket szeretem magamban tartani, mert úgy gondolom, hogy a belső szférám részei. De ha már két olyan tündéri, érdeklődő és gondoskodó nagyszülőm van, mint ők, akiket nem csak és kizárólag a testsúlyom érdekel, elmondom nekik a titkaimat, mert bennük száz százalékig megbízom. Miután mindent megbeszéltünk ezzel kapcsolatban, mindenki ment a saját dolgára. Nagyapa a konyhába indult főzni, mama pedig olvasni a másik szobába. Egyedül maradtam, és örültem a hirtelen rám boruló csöndnek. Elővettem egy lapot, ami az ágy melletti éjjeliszekrényen volt és a csillagokról szólt. Természetesen hidegen hagy a horoszkóp és a jövendőmondás, ez a lap amolyan tudományos magazin volt. Már épp kezdtem belemerülni a csillagképek és galaxisok sejtelmes világába, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó. Nagyapa csörtetett be rajta, de ezúttal nem miattam jött be. Nyomában mama is megjelent. Én rájuk meredtem kérdően, míg ők az ablakon kezdtek bámulni kifelé. Én is kinéztem – és egy pillanatig nem hittem a szememnek. A TV szoba 25


ablaka az udvart az utcától elválasztó kerítésre néz. A kerítés előtt nem más állt, mint az én harmadik unokatestvérem, Bence, aki egy hét éves kisfiú! Szülei és testvérei nem voltak vele. Teljesen egyedül érkezett és tudtommal váratlanul. Bőröndöt húzott magával. egy fekete bőröndöt és pár kisebb szatyrot. Leesett az állam a megdöbbenéstől. - Hát ő meg mit keres itt? – tettem fel az ezer kérdésből egyet, amelyik épp a számra esett. - Nemrég telefonált az anyja, hogy amíg te itt leszel, addig ő is kijön. – válaszolt nagyapa. - És hogyhogy egyedül? Hét éves… - de ekkor már egyedül voltam a szobában. Nagyapa és mama kimentek az udvarra magányos unokatesómért, így az ő félénk kis csengetése fölöslegessé vált. Összesen négyen vannak testvérek. Egy tizennyolc éves egyetemista lány, egy tíz éves általános iskolás lány, és két ovis fiú: a hét éves látogatónk, és végül egy tündéri, öt éves kisfiú. Mindegyikőjüket szeretem, azzal sincs bajom, ha együtt töltünk egy –egy szünetet… de akkor ott mélységes csalódottság és egy szikrányi harag gyúlt bennem, ahogy Bence bevonult a konyhába, nyomában nagyapával. Egyvalami azonban még mindig nem fért a fejembe: hogy küldhette el a nagynéném a kisfiát teljesen egyedül Pestről ebbe a Debrecen mellett álló, elhagyatott kis faluba? Nyomasztó hangulat lett úrrá rajtam: éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Csalódottságom oka az volt, hogy ha unokatestvérem megjelenik, lőttek a nyuginak, hiperaktív természetére nézve. Csakhogy eléggé feltűnt, hogy amióta belépett a házba, egy árva szót sem szólt. Sem ő, se mama, se nagyapa. Az izgalom görcse állt a hasamba, de nem törődtem vele. Felálltam, és átmentem abba a szobába, ahova mama az előbb visszament olvasni. Menet közben benéztem a konyhába. Konstatáltam, hogy Bence és nagyapa a konyhaasztalnál ülnek egymással szemben, előttük kóla, közöttük síri csönd. Mama csakugyan a szobában olvasott. Odamentem hozzá és megkérdeztem: - Mama, elárulnád, mi ez az egész? – még folytattam volna a bennem percek óta megszületett kérdésözön szabadon engedését, de mama rám nézett és igencsak barátságtalan hangon közölte: - Bence ugyanúgy unokánk, mint te. Ugyanannyi joga van itt lenni, mint neked. – részéről a vita hallhatóan le volt zárva. De részemről nem! - Ezt én sem gondolom másként, mama! De tudod, Bence hét éves! Nem azzal van bajom, hogy itt van, sőt! Örülök neki! De amióta megjött, mindenki annyira fura! Nem is szóltok semmit! És hogy jöhetett el egy hét éves kisfiú olyan messziről teljesen egyedül? – lehet, hogy a végén kissé felemeltem a hangom? - Mindent megbeszéltünk a szüleivel. A többivel te ne törődj! – ez a mondat szíven ütött. Nem elsősorban a tartalma miatt, sokkal inkább a hangnem okozott fájdalmat. Hűvös volt és személytelen. Mama még soha nem beszélt velem ilyen hangon. Nem azt mondom, voltak már kisebb – nagyobb nézeteltéréseink, de az nem ilyen volt. Bence érkezését nem láttam konkrét oknak arra, hogy haragudjon rám. De nem kérdezősködtem tovább. Ha ő is, én is. Úgyis odajön, három másodpercet nem adok neki, és megcsiklandoz. Ahogy szokott. - Jó, akkor én most bemegyek nagyapa szobájába. – jelentettem ki, teljesen fölöslegesen. Visszamentem a szobába és leültem az ágyra, ingerült mozdulattal magam elé húzva a csillagos magazint. Nem telt bele tíz másodperc, mama tényleg megjelent az ajtóban: de a játék szemlátomást eszében sem volt. Sértett hangon szólt hozzám: - Tudd meg: ha te most itt kisajátítod nagyapád házának ezt a részét, az enyém a fürdőszoba lesz! Többé oda neked nincs bejárásod! – mama hangja hisztérikusan remegett. - Mi?! Én egy szóval sem említettem ezt a hülyeséget! – csattantam fel. – Hogy mondhatsz ilyet?! - Szépen beszélj mamáddal!! – mennydörgött ki nagyapa a konyhából, és mielőtt egy szót szóltam volna, mama bement a konyhába és becsukta az ajtót. A kiszűrődő hangokból ítélve éppen a konyha átrendezése folyt. De hogy minek…? Nem értettem. Ezt sem. Hamarosan nyílt az ajtó, és 26


kilépett rajta mama, az egyik lócát cipelve. Bevitte a harmadik szobába, és már készült a következő fordulóra. Csakhogy én a konyha előtt elkaptam. - Mama, ezt most meg fogjuk beszélni! – olyan indulat volt bennem, hogy meg sem próbáltam visszafogni magam. – Nem vagytok normálisak! Miért nincs nekem jogom ahhoz, hogy előre tudjam, ha az ÉN unokatesóm idejön?! Mi ez a marhaság, hogy én kisajátítom nagyapa szobáját? Miért borult fel pár perc alatt minden? Válaszolj!! - Csss, ne kiabálj! Állítsd le magad! – mama suttogott. – Nagyapád félig megőrült. Miért tombolsz? – nem halkítottam. - Mi az, hogy nagyapa félig megőrült?! Mi ez az egész?! Mama! - Tönkreteszed az életünket! – mama zokogásban tört ki és berohant a szobájába. Én utána. Mintha az ördög hajtott volna. Mindent és mindenkit gyűlöltem magam körül. Legszívesebben törtem – zúztam volna. Körülbelül a szoba közepén elkaptam mamát. Erősen szorítottam a karját, a hangomra pedig rá se lehetett volna ismerni. - Addig nem hagylak békén, amíg mindent meg nem tudtam rólatok! – irgalmatlanul rázni kezdtem születésemtől fogva imádott, idős nagymamámat. Nem voltam ura annak, amit cselekszem. Mintha egy láthatatlan erő hajtott volna. Mama egyszer csak megdermedt, szemei kitágultak, majd elernyedt a teste. Megrogytak a térdei, és rázuhant az ágyra, ami előtt éppen állt. Még utoljára megfordultak a szemei, aztán nem mozdult többet. A gonosz erő ebben a pillanatban kiköltözött belőlem. A következő mozdulataim reflexszerűek voltak. A szám elé kaptam a kezem, körmeimet az arcomba mélyesztve. Ráborultam mamára, szólítgattam, gyengéden ráztam, pofozgattam, hátha attól felébred. De nem. Meg se moccant. Torkomon akadt a tehetetlen, vérfagyasztó sikoly, torkomon akadt a lélegzet. Nem tudtam kiáltani nagyapának, aki nem jött oda, így gondoltam, még nem érzékelte, mi történt. Mi fogja rólam lemosni az „őrült gyilkos” nevet? Halk nyögést hallattam, elernyesztettem az összes izmomat… A fejemben furcsa zúgás támadt, majd megnyílt alattam a föld és zuhanni kezdtem… Hirtelen felpattant a szemem. Debrecenben voltam, a szobámban, és az ágyban feküdtem. A fejemet mintha baltával hasogatták volna belülről, és még a fülembe hangzott mama szívszaggató zokogása. Lassan felültem az ágyban. Az egész… az egész csak egy álom volt! A legszörnyűbb rémálmom. A fejfájás ellenére halkan nevetni kezdtem a megkönnyebbüléstől. Mama él! És én sem vagyok gyilkos. Átmentem mamához. Utoljára öt évesen csináltam ilyet. - Mi az, szívem, rosszat álmodtál? - Igen – feleltem. – A halálodat. Kedvesen hívott, és én mellébújtam. Éreztem a szíve dobogását és a testmelegét, és ennél szebb ajándékot nem is kívánhattam volna magamnak, és most sincs csodálatosabb dolog a nagymamám élténél. Ava Fae, 9.évf.

27


11.f (névtelen) Mid lennék… Nem vagyok én semmid, de szeretnék Lásd, érted mi mindent megtennék: Ha reggel ébredsz, én akarok lenni a Napod kitől a fényességet kapod.. Ha nevetnél, hadd legyek mosolyod, mosolyod, mely arcodon ragyog. Ha mozognál, hadd legyek tested, tested, melyben ezer gyönyöröd rejted. tested, mely szerelmes finomság nem lenne más, csak örökkévalóság. Lélegezz hát, hadd legyek levegő, téged a fellegekig emelő. S ha hangom fáraszt, hát csönded leszek, ha kell, kitépem nyelvemet. De hadd folytassam, kérlek Nem tudok mást tenni, szeretlek téged. S ezek után csak egy dologra kérlek: Hadd legyek én egyetlen szerelmed Szeretőd, ki nem hagy el soha kinek nem számít, szerelmed mily mostoha. Ha pihenni szeretnél, párnád leszek én és ígérem, nem leszek kemény. Hadd legyek álmod is, ha érdemlem. Hát szeress engem ebben az életben! Én nem hagyom, hogy magányos légy, ez a két kar téged mindig megvéd. És én azután is szeretni foglak ha más lángjai már kialudtak. S ha már tudod, mid lennék neked kérlek, mindez hadd legyek!

kép: Neisz Enikő, 10. d


Mielőtt elkészítenék egy tortát, mindig megkérdezem a szülinapost, hogy van-e valamilyen konkrét elképzelése. Általában csak azt szokták tudni milyen ízű legyen. Ilyenkor megkérdezem, hogy mi a kedvenc színük, mit csinálnak szabadidejükben, vagy, hogy van-e valami olyan dolog, amit szívesen látnának viszont a tortájukon. Ezek után vázlatokat készítek és jöhet a sütés.

TORTÁK, TORTÁK ÉS TORTÁK Mindenkinek van valami hobbija. Valaki sportolni szeret, mások a zenét kedvelik. Imets Nóra ( 9. ny/c) a cukrászkodás mellett tette le a voksát, amit nem is nagyon bánunk. Már régóta süt tortákat, ezért kíváncsi voltam a hobbija minden apró részletére.

Milyen ízű tortákat csináltál már? Gondolom nem mindig a csokis a nyerő. Nem, tényleg nem mindig csak csokis tortát sütök, de azért sokszor sütöttem már ilyen ízűt. Emellett csináltam már narancsosat, kókuszosat, almásat, diósat, vaníliásat, epreset és feketeerdő krémeset is.

Hogy jött az ötlet hogy elkezdj tortákat sütni? Mindig is szerettem sütni, de eleinte csak sütiket sütöttem. Az első tortámat 2 évvel ezelőtt a testvérem kérésére készítettem el. Hogy találod ki a torták stílusát? Honnan veszed a recepteket? 29


Sokszor az internetről nézem, de az évek során rengeteg cukrász könyvet kaptam, amikben nagyon sok recept van, de volt már olyan is, hogy magamtól készítettem krémet.

Volt már megrendelésed? Igen, a családomon kívül csináltam már ismerősöknek és barátoknak is.

Mindig van időd megcsinálni a tortákat? A megrendeléseket általában nyáron kapom, amikor van rá bőven időm. A családi szülinapok pedig mindig hétvégén vannak. Ilyenkor mindig szakítok időt egy-egy torta elkészítésére. Mennyi idő alatt készül el egy torta?

És amire Nóci a legbüszkébb…

Ez sok mindentől függ, pl. mennyire van kidolgozva a díszítés vagy, hogy milyen méretű a torta. Volt, hogy 3 óra alatt készen lettem mindennel, de olyan is előfordult már, hogy a díszítésen napokig dolgoztam, de általában 2-3 óra alatt szoktam befejezni egy tortát. 30


A TENGERPARTOS TORTA

Farsangi fánk Az egyik legelterjedtebb farsangi édesség a fánk. A fánkok közül most a nagymamám csöröge fánkjának receptjét osztom meg veletek.

Ezt a tortát tavaly nyáron készítettem egy családi szülinapra. Ez volt az, amelyiken a legtöbbet dolgoztam. A torta minden része ehető volt, mivel a dekorációs elemeket fondantból készítettem el. A fondant állaga olyan, mint a gyurmának így jól lehet formázni, viszont később egy kicsit megszilárdul. A dekoráción napokig dolgoztam mivel mindent nagyon aprólékosan kellett elkészítenem. A „tenger” részt cukrászhabból csináltam, amit kékre festettem ételszínezékkel. A „szárazföld” rész pedig összetört kekszből volt. Nahaji Réka: 9 Ny/c

Picur farsangi csöröge receptje 5 dl liszt, 4 tojássárga, csipet só, 1 kávéskanál cukor, 2 dl tejföl és 1 kávéskanál szódabikarbóna. Olaj a sütéshez és porcukor a tetejére. Elkészítése: A hozzávalókat össze kell gyúrni nem túl lágy tésztává. Nyújtás után paralelogramma alakú csíkokra vágjuk derelyemetszővel. Mindegyik közepére átlósan egy nyílást vágunk. Ezen áthúzzuk az egyik csúcsát. Forró bő olajban, aranybarnára sütjük. Porcukorral megszórjuk a tetejét és lekvárral tálaljuk. Jó étvágyat hozzá! Ui.: A szerkesztőségi megbeszélésen elfogyott az összes fánk! Ava Fae, 9. ny/f

31


SPORT Akinek az íjászat a vérében van Orosz Viktor 9.e osztályos tanuló a legutóbbi világbajnokságon, országos csúccsal lett első helyezett. A franciaországi Nimes- ben megrendezett teremíjász bajnokságon egész idő alatt kiegyensúlyozott teljesítménnyel jutott el a döntőig, ahol egy horvát ellenfelet győzött le. Viktor csigás pályaíjászként versenyzik a két legnagyobb szövetségnél a FITA és az IFAA versenyein. A FITA legtöbbször népszerűbb a versenyzők köreiben, de Viktor az IFAA- ban kétszeres Európa bajnok. Számtalan országos elsőséggel is rendelkezik, ő tartja a magyar csúcsot is. A legutóbbi világkupán 3. helyezést ért el.

2014. 03. 30-ikán a Rotary Egyesület jótékonysági futást szervezett. A fődíj egy félautomata defibrillátor készülék volt. Fenyősné Kircsi Amália megbízott igazgatónőt, azzal a témával kapcsolatban kereste meg egy szülő, hogy egy ekkora intézménynek, mint a Tóth Árpád Gimnáziumnak szüksége van egy életmentő készülékre. Mivel a pénzügyi keretek is végesek, ezért saját pénzből nem tudta volna finanszírozni ezt az iskola. Ekkor jött az az ötlet, hogy mivel iskolánk nagyságából adódóan hatalmas létszámot tud biztosítani, induljunk el és nyerjük meg a Rotary 1993 méteres jótékonysági versenyét. Ezzel a futással váltottuk mi a minden évben megrendezésre kerülő TÁG emlékfutást a Békás-tó körül. Az előzetes nevezések alapján iskolánk 1116 főt nevezett, ezzel a sportiskolát (940 fő) megelőzve első helyen volt. A végleges elszámolás után 936 futó ért be a TÁG színeiben. Az előzetes célokat teljesítve, megnyertük a defibrillátort. Gratulálunk minden versenyzőnek. Schmitz László, 10. g

32


2013/14. tanév – tanulmányi versenyek eredményei Tantárgy neve Nemzetközi Földrajzi Diákolimpia Német nyelv OKTV I. kat. Spanyol nyelv OKTV II. kat. Informatika OKTV I. kat. (Alkalmazói) Kémia OKTV II. kat. V. angol nyelvű földrajzi tanulmányi verseny Implom József Helyesírási Verseny Zrínyi Ilona Matematikai Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny II.Szentgyörgyi Albert Nemzetközi Emlékverseny (csapat) II.Szentgyörgyi Albert Nemzetközi Emlékverseny (csapat) II.Szentgyörgyi Albert Nemzetközi Emlékverseny (csapat) II.Szentgyörgyi Albert Nemzetközi Emlékverseny (csapat) dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Környezetvédelmi Verseny dr. Árokszállásy Zoltán Biológia Környezetvédelmi Verseny Irinyi János Középiskolai Kémia Verseny Irinyi János Középiskolai Kémia Verseny Irinyi János Középiskolai Kémia Verseny Irinyi János Középiskolai Kémia Verseny Arany Dániel Matematika Verseny Arany Dániel Matematika Verseny Nemes Tihamér Számítástechnikai

Diák neve Rapcsák Ádám Vass Máté Szoboszlay Lilla Lili Alekszejenkó Levente Czuczi Tamás

osztálya Felkészítő tanára 11.IB Kapusi János 12.e Jenei Mariann

Helyezés

12.c

dr. Burai Erzsébet

6.

11.g

Bordi István

14.

11.d

Hotziné Pócsi Anikó

13.

Rapcsák Ádám

11.IB

Kapusi János

3.

Szabó Dóra Kántor Tamás

11.a 12.e

Dudásné Varga Éva Nyírcsákné Végh Ilona

5. 21.

Kántor Tamás

12.e

Nyírcsákné Végh Ilona

12.

Budai Éva

9.e

dr. Bajza Istvánné

21.

Nagy Gabriella

9.e

Hajzer György

25.

Hotzi Judit

11.c

Alekszejenkó Levente

11.g

Árva Hédi

12.c

Czuczi Tamás

11.d

Illyés Gabriella

10.d

dr. Szűcsné Kerti Anita

21.

Boros Adrienn

11.d

dr. Szűcsné Kerti Anita

5.

Bardi Csaba

9.e

dr. Várallyainé Balázs Judit

Hinnah Barbara

9.c

dr. Várallyainé Balázs Judit

Illyés Gabriella

10.d

Fenyősné Kircsi Amália, dr. Várallyainé Balázs Judit

Szőke Attila

10.d

dr. Várallyainé Balázs Judit

Illyés Gabriella Dudás Zoltán Frank Áron

10.d 9.e 10.g

dr. Bajza Istvánné dr. Bajza Istvánné Baksa Gyula

Gőz József, dr. Szűcsné Kerti Anita, Fenyősné Kircsi A. Gőz József, Sántha I., Pócsiné Erdei I., Kovács Miklós Gőz József, Hotziné Pócsi Anikó, Hotzi Tibor Gőz J., dr. Szűcsné Kerti A., Hotziné Pócsi A., Hotzi T.

1.

2. 2. 2. 2.

34. 33


Verseny (alk. kat.) Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny (alk. kat.) Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny (prog. kat.) Mentovich Ferenc Természettudományi Verseny Mentovich Ferenc Természettudományi Verseny Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Verseny Curie Matematika Verseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Curie Kémia Emlékverseny Junior Freshhh tanulmányi verseny

Zilizi Gergő

10.e

Cseh Miklós

56.

Zilizi Gergő

10.e

Cseh Miklós

55.

Kiss Benedek

9/AJTP dr. Budayné Kálóczi Ildikó

2.

Kiss Dániel

9.a

dr. Budayné Kálóczi Ildikó

15.

Szluk Tünde

10.d

dr. Biczóné Porcsin Judit

döntős

9.e

dr. Biczóné Porcsin Judit

2.

9.e 9/ny.c 9.e 9.c 10.d 11.c 11.d 11.IB

Dr. Bajza Istvánné Hotziné Pócsi Anikó dr. Várallyainé Balázs Judit dr. Várallyainé Balázs Judit dr. Várallyainé Balázs Judit Fenyősné Kircsi Amália Hotziné Pócsi Anikó Kónya Marianna Nyírcsákné Végh Ilona, Kovács Miklós Nyírcsákné Végh Ilona, Kovács Miklós

1. 22. 1. 14. 14. 13. 3. 2.

Székely Kadosa Koppány Budai Éva Tarczali Tamara Bardi Csaba Ecsedi Zoárd Illyés Gabriella Hotzi Judit Czuczi Tamás Hepp Balázs

Junior Freshhh tanulmányi verseny

Kántor Tamás

12.e

Junior Freshhh tanulmányi verseny

Tóth Amanda

12.e

Hegyesi Donát

12.e

Nyírcsák Miklós

2.

Hegyesi Donát

12.e

Nyírcsák Miklós

díjazott

Hegyesi Donát Hotzi Judit Moldován Panna Budai Éva Dudás Zoltán Illyés Gabriella

12.e 11.c 11.d 9.e 9.e 10.d

Nyírcsák Miklós Fenyősné Kircsi Amália Pócsiné Erdei Irén Dr. Bajza Istvánné Dr. Bajza Istvánné Dr. Bajza Istvánné dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit

különdíj 1. 2. 4. 4. 4.

Intel Nemzetközi Tudományos és Innovációs Verseny Szabadfogású Számítógéphasználati Verseny <19 25. EU Fiatal Tudósok Verseny dr. Kónya Józsefné Emlékpályázat dr. Kónya Józsefné Emlékpályázat Dürer Matematika Verseny (csapat) Dürer Matematika Verseny (csapat) Dürer Matematika Verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat)

Kisvárday Tamás 10.d Papp Gréta

10.d

Tóth -Szolnoki Anna

10.d

Sotkovszki Réka 10.d

2. 2.

6. 6. 6. 5.

34


Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) Curie környezetvédelmi és környezetismereti verseny (csapat) XII. Költészeti Fesztivál "Szép Hűtlenség" Városi Szavalóverseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Versés Prózamondó Verseny XXI. Országos Spanyol Nyelvű Vers-

Szakál Szabina

10.d

Korponai Judit

10.d

Erdei Virág

9.c

Gajdics Gréta

9.c

Hinnah Barbara

9.c

Kovács Kristóf

11.d

Nyerges Rebeka 11.d Szarka Zita

11.d

Horváth Réka

11.d

Paládi Bernadett 11.d Tóth Fruzsina

11.d

Árva Hédi

12.c

Nagy Csaba

12.c

Tóth Dávid

12.c

dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit dr. Budayné Kálóczi Ildikó, dr.Várallyainé Balázs Judit Gőz József, dr. Várallyainé Balázs Judit Gőz József, dr. Várallyainé Balázs Judit Gőz József, dr. Várallyainé Balázs Judit Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Pócsiné Erdei Irén, Kiss Andrea Gőz József,Hotziné Pócsi Anikó Gőz József,Hotziné Pócsi Anikó Gőz József,Hotziné Pócsi Anikó

Szilágyi Szabina

5. 5. 10. 10. 10. 16. 16. 16 5. 5. 5. 11. 11. 11. 3.

Tarczali Tamara 9/ny.c

Toma Adrienn

4.

Tarczali Tamara 9/ny.c

Toma Adrienn

7.

Tarczali Tamara 9/ny.c

Toma Adrienn

különdíj

Zsolnai-Nagy Andrea

9/ny.f

Toma Adrienn

10.

Bodnár Vivien

9.f

Toma Adrienn

11.

Bihari Dorina

9/ny.f

Toma Adrienn

15.

9/ny.c

Toma Adrienn

19.

9/ny.f

Toma Adrienn

22.

Bereczki Erika Margit Haraszti Fanni

35


és Prózamondó Verseny AJTP Történelem Verseny (csapat) AJTP Történelem Verseny (csapat) AJTP Történelem Verseny (csapat) B33 területi döntő lány kosárlabda Országos Középiskolás B-33 kosárlabda diákolimpia FITA Teremíjász Világbajnokság Ifjúsági Triatlon Országos Bajnokság Ifjúsági és Junior Orsz. Atlétikai Bajnokság, 60 m síkfutás Ifjúsági és Junior Orsz. Atlétikai Bajnokság, 60 m gát Basic Aerobic lány csapat diákolimpia VI. korcsoportos Leány Kard Diákolimpia

Baranyi Imre 9.a Fekete Benjámin 9.a Nagy Dávid Ivó 9.a

Zaccaria Leó Zaccaria Leó Zaccaria Leó

4. 4. 4.

Bajusz György

7.

Ráthonyi Tamás, Ilcsik János 2. Orosz Viktor Tóth Milán

9.e 9/ny.c

1. 1.

Boda Ákos

11.c

1.

Boda Ákos

11.c

2.

Kiss Viktória

9.g

2.

Szilágyi Viktória 11.IB

3.

Díjazottak – 2014. április 30 – Ballagás Vass Máté a német nyelvi OKTV I. kategória országos döntőjében 1. helyezést ért el. Az angol után második idegen nyelvként kezdte a németet tanulni gimnáziumunkban kezdő csoportban. Az OKTV első és második fordulójában is minden versenyzőt megelőzött, majd kiemelkedő teljesítményével a döntőben is első helyen végzett. Kiváló tanulmányi eredménye mellett sikeresen szerepelt fizika és matematika versenyeken is. Felkészítő tanára: Jenei Marianna tanárnő Hegyesi Donát jelentős sikereket ért el az általa megálmodott és a mentora segítségével fejlesztett robottal. A 19 éven aluliak számára kiírt Szabadfogású Számítógép Verseny díjazottja, 2013-ban az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny első helyezettje, a 25. Európai Fiatal Tudósok Verseny különdíjasa. A Magyar Innovációs Szövetség ösztönző támogatásának köszönhetően Donát képviseli Magyarországot az Intel Nemzetközi Tudományos és Innovációs Versenyén (Intel ISEF), amelyet idén Los Angeles-ben rendeznek meg. Mentor tanára Nyírcsák Miklós villamosmérnök Kántor Tamás 9. osztályban az Arany Dániel matematika verseny országos döntőjében 2. helyezést ért el. A Kenguru Nemzetközi Matematikaverseny országos döntőjében 9.-ben 3., 10.ben 2.helyezett lett, illetve 11. és 12. osztályban is döntős volt. A Gordiusz Matematika Versenyen 10. illetve 12. osztályban volt döntős. Fizika versenyeken is sikeresen szerepelt. Felkészítő tanárai: Nyírcsákné Végh Ilona tanárnő, Kovács Miklós tanár úr és Hotzi Tibor tanár úr

36


Pongó Tivadar 9. osztályban A Magyarok a Marson Országos Versenyen, a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizika versenyen, 10. osztályban a Hatvani István Fizikaverseny volt döntős. 11. osztályban a fizika OKTV-n 22. lett. A Visual Thinking Labview Programozási Versenyen csapatba országos harmadik helyezést ért el. Matematika versenyeken is sikeresen szerepelt. Felkészítő tanárai: Nyírcsákné Végh Ilona tanárnő, Kovács Miklós tanár úr és Hotzi Tibor tanár úr Biczó András, olyan a közösségi munkában is élenjáró diák, aki a humán tárgyak területén kiemelkedő eredményt ért el, tanulmányi versenyen sikeresen szerepelt. 2011-ben a Savaria Történelmi Verseny Országos 15. helyezettje, 2012-ben a Savaria Történelmi Verseny Országos 3. helyezettje, 2013-ban a Történelem OKTV-n 21. helyezett volt. Felkészítő tanára: Zaccaria Leó tanár úr Bíró Gergely az iskola ünnepségeinek állandó résztvevője, szervezője, számos országos és nemzetközi versmondó versenyen és népdaléneklési versenyen szerepelt, többször első díjat hozott el. Társaival közvetlen és segítőkész, a közös szereplésekért, a sikeres előadásért időt és energiát nem kímélve próbált. Sikeres szerepléseivel emlékezetessé tette négy év alatt az iskolai rendezvényeket, öregbítette a gimnázium hírnevét. Somogyi Evelin kosárlabdázó, számos országos eredménnyel rendelkezik, mindemellett kitűnő tanuló. Felkészítő tanára: Bajusz György tanár úr Sándor Petra biológia-kémia tagozatos osztályunk tanulójaként kitartó szorgalmával, akaraterejével példaként állítható valamennyi diáktársa elé. Országos döntőse volt a dr. Árokszállásy Zoltán biológia versenynek és a Curie Kémia Emlékversenynek. Felkészítő tanára: dr. Várallyainé Balázs Judit tanárnő és Gőz József tanár úr Ábrók Sándor 4 éven keresztül kiemelkedő tanulmányi munkája és példaértékű magatartása mellett számos tanulmányi versenyen eredményesen képviselte iskolánkat kémiából és biológiából. Az Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaversenyen 9-dikesként országos 12., 10-dikesként pedig 10. lett. A dr. Árokszállásy Zoltán Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny országos döntőjében 9-dikben 6., 10-dikben 5., 11-dikben pedig 2. helyezést ért el. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen biológiából és kémiából egyaránt eljutott a megyei döntőre, 11-dikesként biológiából országos 23. lett. Felkészítő tanára: Dr. Szűcsné Kerti Anita tanárnő Bakay Gergely 2013-ban a Földrajz OKTV-n 27.helyezést ért el. Felkészítő tanára: Kiss Dorottya tanárnő Karikás Marianna 2013-ban a Sakk Diákolimpián országos 3., ugyanebben az évben az U18-as korcsoportban országos 4. helyezést, az Európa Bajnokságon pedig 11. helyezést ért el. Tizenegyszeres megyei bajnok. 2014-ben a Diákolimpián Országos 2. helyezést ért el Értékszámos egyéni kategóriában. Tóth Amanda kiváló tanulmányi eredménye mellett sikeresen szerepelt fizika és matematika versenyeken. A Junior Freshhh tanulmányi versenyen csapatban 2. helyezést ért el. Az NB I. Országos Ifjúsági Kézilabda bajnokságon illetve NB II. Felnőtt Kézilabda tornán is ért el országos eredményeket. A DVSC Kézilabda csapatának tagja. Felkészítő tanárai: Nyírcsákné Végh Ilona tanárnő, Kovács Miklós tanár úr

37


Seprényi Renáta 2013-ban a Magyar irodalom OKTV-n 27. helyezést ért el. Felkészítő tanárai: Dr. Burai Erzsébet tanárnő, Dudásné Varga Éva tanárnő Pap Renáta 2013-ban a Latin nyelv OKTV-n 32. helyezést ért el, a Nemzetközi Ciceró Fordítói Verseny részvevője, a Horváth István Károly Művelődéstörténeti és Latin Verseny 16. helyezettje, a Pro patria et libertate Latin Fordítói Verseny 4. helyezettje. Felkészítő tanára: Dr. Biczóné Porcsin Judit tanárnő Ugrin Dániel a LEGO robot programozási versenyeken, a Visual Thinking Programozási Versenyen szerzett jó hírnevet a Tóth Árpád Gimnáziumnak. Felkészítő tanára: Hotzi Tibor tanár úr

Labview

Dálnoki Pál, Soltész Dániel, Smidróczki Norbert és Olasz Robin Ricardo a Rézfúvós Kvintett tagjai. A zeneiskolai tanulmányokat folytató tanulók 9. osztályban alakították zenekarukat, melyben saját örömükre és az iskolai rendezvények színvonalas lebonyolításáért zenéltek.

A debreceni Tóth Árpád Gimnázium diáklapja Felelős szerkesztő: Fenyősné Kircsi Amália, megbízott igazgató Szerkesztő: Gyermánné Huga Ibolya Diákszerkesztők: Budaházy Kinga és Zákány Nikolett, 9. ny/f. A fotókat készítették: Kozma Benedek, 9. g és Krivi Ákos, 9. e A címlapot Wass Albert Vers című költeménye alapján készítették: Lovas Sára és Kiss Gréta, 9.ny/c Lapzárta: 2014. június 12.

38

Tótágas 2013-14/3.  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you