irodalom
Kürti László
köszöntő nem tanultam soha meg az anyáknapi verseket. elég volt csak annyit tudnom, belé kik szerelmesek. nem bántam, ha bolondítják, üzengetnek, mikor én vagyok neki csak a fontos, mit számít, más hogy bohém. hétévesen nem ciki, de bombacsaj az én anyám, s ki gondolhatta még akkor, hány szerelmi nyavalyán esünk át majd, mind a ketten, s a régi seb, hogy megmarad. szikék, vágyak, rossz szeretők, szívünk tüzes daganat. megtanulnám már a leckét. hogy is van? még ismerős: „öltözzetek új ruhába…”, anyám velem viselős! bűnös terhét, új titokként dúdolja majd el nekem, rossz életét unja végig, lehetőleg nélkülem.
a babám a babám úgy imádkozik értem, nevemet ki sosem mondja, miért nem? rejtegeti, hogy csak isten értse, amíg ő, ha kell, mar, mint a vércse. a tubicám ékes tollú páva, mégsem ezért nem járunk el bálba. félelmei szerelemben szűnnek, neki csak én vagyok igaz ünnep. az én mátkám tudja, hogy az ördög, nem szállt meg, csak éppen belém költött. repedeznek gallyaim, a bordák, szívem eszik az ördögfiókák.
100