Page 1

GOMBAMÁNIA online magazin

2018. 3. szám

A gombák királya Színpompás tinóruk kavalkádja


KÉPVÁLOGATÁS: MÁJUS, JÚNIUS


A

BEVEZETŐ

harmadik lapszám anyagát a késő tavasz és kora nyár gombatúráin gyűjtött élmények alapján raktam ös�sze. A képek zöme idei, csak néhány cikkben kellett régebbi fotót is használnom. A gyönyörű változékony tinórut június 4-én fotóztam Békéscsabán gyertyánok alatt. Békés megye fás élőhelyeinek egyik színpompás gombája, ismertebb tinóruja. A kalapos termőtestet növesztő, de lemezek helyett csöves termőrétegű gombák talán a legnépszerűbbek, mert nincs köztük súlyosan mérgező faj és viszonylag kön�nyű az azonosításuk. Sok ehető és jó ízű van köztük, és tizenegy árusítható, valamint hét fajuk védett. Népszerűségük indokolja, hogy részletesebben foglalkozzak velük. A mostani számban tizenhat fajukról van képes leírás. A nagyszerű tinórukon kívül olvashatsz a rókagombákról, amik szintén mások mint a jól ismert lemezes gombák. Sajnos a galambgombák nem fértek be a harmadik számba, róluk a negyedikben lesz részletesebb anyag. Tarts velem a virtuális gombászösvényen és ismerd meg a természet ajándékait!

TARTALOM Kiemelt téma BOLETUSOK VOLTAK 4-9. oldal

Érdesek és színeződnek ÉRDESTINÓRUK 10-11. oldal

Sárgák és szürkék RÓKAGOMBÁK 14-15. oldal

Természeti értékek ORCHIDEÁK 16-17. oldal

Hazai tájon KELET-MECSEK 18-19. oldal

Programajánló TÁBOR ÉS TÚRA 23. oldal

Gombamánia 3


VOLT EGYSZER EGY NEMZETSÉG

...és lett belőle sok

A NYÁRI VARGÁNYA és három rokona: ízletes, bronzos, vörösbarna népszerű csemegegombák, talán a legismertebb vadon gyűjtött gombák. Fehér húsúk rendkívül finom, aromás, egyedi ízű. Rájuk teljesen igaz az úri gomba elnevezés. A Boletus nemzetség típusfaja a B. edulis, vagyis az ízletes vargánya.

4 Gombamánia


A

mikor elvégeztem a szakellenőri tanfolyamot 2013 késő őszén, még nem sejtettem, hogy javában dolgoznak a mikológusok a gombák új rendszertanán, ami a filogenetikai vizsgálatokon alapszik. A termőtestek külső jegyei csalókák és megosztóak lehetnek, de a gének nem hazudnak. A sok tízezernyi szekvenálás meghozta eredményét. Ma már meg sem lepődök, amikor egy gombánál új nevet látok. A BOLETUS nemzetség első leírását Carl von Linné készítette el 1753-ban. Linnét tekintjük a rendszertan atyjának, aki a kettős nevezéktannal megreformálta az élőlények csoportosítását. Mai napig használjuk. Azonban ő még nem tudhatta, hogy a Boletus több közös őssel rendelkező nemzetség, és az ide sorolt fajok nem közvetlen rokonai egymásnak. Ráadásnak a külső jegyek is több mint árulkodóak voltak. Gondolj csak a szemcsésnyelű fenyőtinórura és az ízletes vargányára, amiket még Linné egy csoportba rakott. Szemmel láthatóan mások. Sőt annyira mások, hogy a Suillus és a Boletus két külön családba tartozik a Boletales renden belül. Amikor a szakellenőr tananyagban a tinórukhoz értünk, még a nyári vargánya, változékony tinóru, céklatinóru, sátántinóru, királytinóru, farkastinóru, ligeti tinóru, borvörös tinóru, okkerszínű tinóru nemzetségneve Boletus volt. 2013 után mind sajátot kapott. Ezekről az új nemzetségekről egyegy fajuk kapcsán részletesebben olvashatsz a következő négy oldalon.

Gyakorlati szempontból, a szakellenőri munka során nincs jelentősége a gombák pontos helyének a rendszertanban, de egy tapasztalati szint felett ez is érdekelni kezdi a gombászt. Ha csak laikusként nézel egy-egy termőtestre, akkor is feltűnnek a farkastinóru, a borvörös tinóru és az okkerszínű tinóru közti eltérések. Például a farkastinórunak vörös hálómintája van, a borvörösnek nem sárgák a csövecskéinek nyílása, hanem narancsvörösek és az okkerszínűnek a tönkje finoman szemcsés. Az első kettő kékül, az okker nem. Tehát a külső jegyek már jelzik, hogy van alapja az új besorolásnak. A gének pedig megerősítik, amit a szem érzékel. Aki most végzi el a szakellenőri tanfolyamot már az új nevekkel találkozik. Igaz, a tudományos neveket nem kell megtanulni, de praktikus a megjegyzésük, mert külföldi gombász honlapokon mozogva sokkal könnyebb tájékozódni. A tudományos nevek összekötik az eltérő anyanyelvű gombászokat. Ma már nemcsak a latin az elfogadott, de a kettős nevezéktan kötelező. Mondhatni a nemzetségnév a tulajdonnév, a fajnév pedig a keresztnév, és a világ minden pontján ugyanazt a fajt jelöli. Ezért a következő oldalakon elsőként a gomba tudományos nevét írom le és utána a magyart. Ezzel is láttatva, megerősítve, hogy valóban új nemzetségbe került az adott faj. A következő négy oldal kissé tömény lesz, de bevezetést ad az új rendszertanba és megismerheted a csodálatosan színes tinórukat, amiket valamikor Boletusnak neveztünk.

Gombamánia 5


Az

IMPERATOR RHODOPURPUREUS borvörös tinóru, régebben bíborvörös tinóru (nemcsak a tudományos, de a magyar nevek is változnak) valóban fenséges megjelenésű gomba, illik rá az új nemzetség neve. Érdekes módon, nem ő a nemzetség típusfaja, hanem a foltosodó tinóru I. torosus, ami inkább dél-európai elterjedésű, mediterrán faj, nálunk igen ritka. Borvörös tinóruval viszont gyakran találkozok hegyvidéki túráim során. Kedveli a meleg tölgyeseket, esős idő után rendre felbukkan ismert termőfoltjain. Nevéhez hűen narancsos-vöröses termőtesteket növeszt, amik nagy méretűek, kemény húsúak, feltűnően színesek. A megörökített bébi példányon is látható, hogy mennyire szép. Ha kettévágjuk, sárgás húsa azonnal kékül. Tönkbázisban vörös, ami fontos megkülönböztető jegye a rózsáskalapútól. Tönkjén hálómintázat van. Sárga csövecskéinek nyílása narancs-borvörösek, nyomásra kékülnek. Tipikus melegkedvelő gomba, amit már jelez az élőhelyi igénye is, gyakran találom a császárgalócás tölgyesekben. Az igazi nyári meleg berobbanásával, áztató zivatarok után terem. Tökéletesen illik a színpompás nyárhoz. Étkezési értékéről nem tudok nyilatkozni, sosem szedtem ilyen szándékkal. Bemutató céllal szoktam egy-egy termőtestét felvenni. Szakirodalom alapján feltételesen ehető, de nyersen mérgező, vagyis alaposan meg kell főzni. De most őszintén, ki enne meg egy ennyire gyönyörű gombát? Van helyette finomabb, gyakoribb tinóru az erdőben. A színes csodát hagyd a helyén.

6 Gombamánia

A

BUTYRIBOLETUS APPENDICULATUS, vagyis a sárgahúsú tinóru a 2014-ben a Boletustól elválasztott önálló nemzetség típusfaja. Magyarul talán vajtinórunak kéne nevezni ezeket a sárgás húsú, sárga csövecskéjű fajokat. A nemzetség ismertebb faja, a királytinóru B. regius, amiről nincs élőhelyi fotóm, de leírása alapján is egyből ismerős: rózsaszínű kalap, sárga csövek, sárga tönk, húsban gyenge kékülés. Szokás királyvargányának becézni, de nem olyan ízletes mint a fehér húsú úri gombák. Hasonmása a közeli rokona, a rózsásbarna tinóru B. fuscoroseus, régebben pompás tinóru (B. pseudoregius), aminek húsa a kalapban feltűnően kékül. Ez alapján könnyedén felismerhető, miután kettévágtad. A sárgahúsú tinóru kalapján nincs rózsás árnyalat, fiatalon kissé nemezes, majd lecsupaszodik. Szép gesztenyebarna kissé sárgás árnyalattal. Csövecskéi sárgák, nyomásra színeződnek. Tönkjén hálómintázat van. Kemény, sárga húsa a féregrágásokban vöröses. Egyébként gyengén kékül. Élőhelyi igénye megegyezik a borvörös tinóruéval, melegkedvelő gombaként júniustól októberig terem meleg lomberdőkben savanyú talajon. A fotója ugyanabban a gyertyános-tölgyesben készült, ahol a borvöröset is fotóztam. Ez az erdő számos ritkább, feltűnő, színes tinórunak az otthona. Kár, hogy a helyi erők gombászat közben rendre felrúgják az ismeretlen tinórukat, így gyakran elkeserítő látvány fogad, felborogatva szinte az összes rózsásbarna és sárgahúsú tinóru. Ehető gombák, de ritkák. Élőhelyük viszont otthona a vargányáknak is. Inkább azokat keresd meg.


A

NEOBOLETUS XANTHOPUS 2014ben kapta új tudományos nevét, valamikor Boletus luridiformis var. discolor volt, vagyis az igazi céklatinóru egy színváltozata. Aztán a gének igazolták, ami már sejthető volt az eltérő élőhelye alapján, hogy önálló faj. Magyar neve nincs, hamis céklatinóru névvel illetjük, amikor rátalálunk. Természetesen az igazi céklatinóru is nevet váltott, most már Neoboletus luridiformis, és az új nemzetség típusfaja. A hamis céklatinórut régóta ismerem, például 2008-ban már töprengésre késztetett, hogy mégis melyik gomba? A változékony tinóru jó ismerősöm volt, vörös hálószemmintás tönkjéről és olívsárgás kalapjáról egyből felismertem, de a hamis cékla egészen más volt, kezdve a vörösen pontozott tönkjével és barnább kalapjával. Ugyanúgy hirtelen és erősen kékült mint a változékony. Ebben és a pórusok vöröses színében egyeztek. Akkori gombász könyveimben csak a céklatinóru szerepelt, így felemás érzésekkel céklának határoztam, de tudtam, hogy nem lehet az. Az élőhely nem stimmelt. Békés megyében száraz (ültetett) tölgyesek vannak meszes talajon. Csak itt-ott vannak kisavanyodott talajfoltok. Ezek nem éppen az igazi céklatinóru ideális termőhelyei. Közben nyárról nyárra hatalmas tömegben jött elő a hamis, mondhatni egyik karakterfaja a helyi fás területeknek. 20 perc főzés után ehető gomba. Kemény húsa főzéskor sem puhul meg. Egyedi íze van. Bár könnyedén felismerhető faj, de eleinte hozd el a vizsgálóba! Sose egyél leírás alapján gombát!

A

CALOBOLETUS RADICANS, egykori gyökeres tinóru, amit 2017-től kesernyésnek nevezünk, meleg és száraz tölgyültetvényeink másik karakterfaja. Hihetetlen látvány egy-egy termőfoltja, amikor tele van a nagy termőtesteivel. Feltűnő, karakteres megjelenésű, és legnagyobb bánatunkra ehetetlen gomba. Magyar neve beszédes, keserű a húsa és ha valaki legyűri, gyomorrontás lesz a jussa. Könnyedén felismerhető szürkés kalapjáról, sárga csövecskéiről, sárga tönkjéről, amin lehet rózsás árnyalat és hálómintázata is van leginkább a tönk felső részén. Ez jól látható a képen lévő fiatal példányon. Kékül minden részén, de nem olyan erősen mint a hamis céklatinóru, ami erős tintakék lesz a legkisebb érintésre is. A kesernyés tinóru a farkastinóru C. calopus rokona, ami az új nemzetség karakterfaja. Eltérő élőhelyi igényeik miatt a farkassal Békés megyében nem találkozhatunk. Azonban a Szigethegység lucfenyveseiben rendre rálelek. Ugyanúgy szürkés kalapú, sárga termőrétegű, de a tönkje feltűnően vöröses és hálómintázata is vörös. Szintén gyengén kékül mint a kesernyés. Az egyik híresebb mérgező tinóru. De nem annyira súlyos a mérgezése mint a muszkarin tartalmú tölcsérgombáknak vagy az amatoxin tartalmú gyilkos galócának. A keserű íze figyelmeztetésként is felfogható. Erdélyben általános óvintézkedés, hogy a kékülő gombák mérgezők, de mint a hamis céklatinóru is jelzi, némelyikük alapos főzés után ehető. A gyilkos galóca pedig nem kékül.

Gombamánia 7


A

SUILLELLUS QUELETII vörös tinóru nemzetségét 1909-ben William Alphonso Murrill amerikai mikológus írta le a típusfaj, a változékony S. luridus alapján. Aztán a Boletus nemzetségbe kerültek át az ide sorolt fajok, de a modern filogenetikai kutatások igazolták 2014-ben, hogy eltérő származásúak mint a többi Boletus, így visszakapták eredeti nemzetségüket. Három fajuk gyakori nálunk: változékony, vörös és a csalóka S. mendax, aminek ismertetőjegye, hogy tönkjén csak félig van a vörös hálószem minta, alul vörösen pontozott. Egyébként nagyon hasonlít a változékony tinórura, néha én is belezavarodok, hogy most melyiket találtam? Ezért választottam bemutatási céllal a vöröset, aminek gyönyörű kalapszíne a névadó tulajdonsága. Fiatal példányain a legszembetűnőbb, idősebben veszít erős színéből, de ekkor is megkülönböztethető a változékonytól vagy a csalókától, mert tönkjén nincs hálóminta, vörösen pontozott. Ebben hasonlít a hamis céklatinórura, de az eltérő kalapszín alapján nem összetéveszthetők, és a hamisnak nem vörös alul a tönkben a húsa, ami viszont jellemző a Suillellus fajokra.Csövecskéinek nyílása, akár a rokonainak, narancs-vérvörösek. Termőteste ugyanúgy erősen kékül minden pontján nyomásra, sérülésre. Ettől nem kell nála sem megijedni, alapos főzés (20 perc) után fogyasztható. Azonban csak szakellenőri rábólintás után tedd a konyhapultra! Meleg és száraz tölgyeseinkben egyes termőfoltjain bőven terem. Feltűnő, jó fotótéma. Néha jobb fotózni mint kosárba tenni.

8 Gombamánia

A

RUBROBOLETUS SATANAS sátántinóru a farkastinóruval együtt a mérgező tinóruk képviselője. Mindkettő szürke kalapú, de két külön nemzetségbe tartoznak és élőhelyi igényeik is eltérőek. Lásd ismét a Caloboletus ismertetését az előző oldalon. A sátán a Rubroboletus típusfaja. A tavaly nyári fotómon szereplő idősebb termőtestén jól látható szürke kalapszíne és élénk narancs-vöröses tönkje. Pórus nyílásai szintén vörösek. Az oldalpár harmadik képén nem ő látható az okkerszínűvel, hanem a rokona, a rózsáskalapú R. legaliae. Ennek is fiatalon szürke a kalapja, de az érő termőtesté fokozatosan rózsaszínű lesz. A másik különbség nem annyira szembetűnő, hogy rózsáskalapú tönkjén csak a felső részen van pirosas hálózat, lefelé már pontozott, míg a sátánnak végig finoman hálózatos. Mindkettőt kettévágva tönkbázisuk sárga és gyengén kékülnek. Élőhelyi igényeik is megegyeznek, Békés megyében gyakran találkozhatunk velük esős-meleg nyarakon. Mivel igen hasonlóak, kezdő gombász a rózsáskalapút könnyedén sátánnak nézheti és viszont. Összetévesztésüknek nincs jelentősége, egyiket sem javaslom fogyasztásra. A sátántinóru alapos főzés után is megárthat, gyomorrontást okoz, míg a rózsáskalapú egyéni érzékenységtől függően okoz panaszokat. Ezeket a nagyszerű gombákat jobb szemlélni, fotózni, gyönyörködni bennük. Hasonlít rájuk a borvörös tinóru, de annak már fiatalon rózsás, élénk színű a kalapja, tönkbázisában vörös a húsa és savanyú talajú lomberdőkben él.


A

HEMILECCINUM IMPOLITUM okkerszínű tinóru és a bal oldalán lévő rózsáskalapú tinóru klasszikus Boletus megjelenésű gombák: félzsemle kalap, hasas tönk, de mégsem rokonai a vargányáknak, új nemzetségben vannak mindketten. Ha ismered a tudományos neveket, a leccinum szó ismerős lehet, igen, így hívják az érdestinórukat. Miért lett „hemi” félig érdestinóru a nemzetség neve: tönkjén nem hálóminta, hanem finom szemcsézettség van. Egyébként ez egy jó határozóbélyege, ami elkülöníti a hasonmásaitól, például a kesernyés tinórutól, de hasonlít a nem rózsás kalapú vajtinórukra is mint a sárgahúsú. Azonban van még egy feltűnő tulajdonsága, hogy megkapargatva sehol sem kékül a termőteste, a csövecskéi sem. A harmadik azonosítójegye, hogy tönkjében a húsa klórszagú. Ezek alapján könnyű azonosítani, még ha szemre meg is csal, de közelről szemlélve és megszagolva lelepleződik. Az okkerszínű kalapját fogyasztjuk, klórszagú tönkjét nem tesszük ételbe. A fiatal példányain nem mindig érezni a klór szagot, ezek kifejezetten jó illatúak és csábítóan kemény húsúak. A képen látható fiatal termőtesteket egy helyről vettem fel. A két tenyésztest egy élőhelyen osztozik, ahol meszes talajon csertölgyek, kocsányos tölgyek és gyertyánok vannak. Ezek a gombák fapartnerei. Az okkerszínű leginkább a tölgyekkel társul. Vannak akik gyűjtik és fogyasztják. Én sem szoktam elkobozni, ahogy a hamis céklatinórut, változékonyt és vöröset sem, de mellékelem a fajokhoz tartozó elkészítési tanácsokat.

A

CYANOBOLETUS PULVERULENTUS ligeti tinóru kevésbé ismert mint az eddig bemutatott tinóruk, mert azokkal ellentétben jóval kisebb termetű. Maximum kalapátmérője 10 cm, míg a többinek elég gyakran megvan a 20 cm is. A (nemezes)tinórukra hasonlít, de azokkal ellentétben jóval erősebben kékül, amint az a mobilos fotómon látható. Tudományos nevét is ennek a tulajdonságának köszönheti: „cyano” ciánkék. Sajnos idén még nem jött elő, mert termőfoltja közelében építkezés zajlik. Ez egy tavaly őszi mobilos kép róla. Meglepődtem, nem számítottam rá, hogy a város ligetes részén rátalálok. Remek példája az egyik arany szabályomnak: a gombák mindig készek meglepni minket. Jó tudni, hogy a (nemezes)tinóruk, amik a hasonmásai, több nemzetségre estek szét: Xerocomus, típusfaj a molyhos X. subtomentosus, Xerocomellus, tf. arany X. chrysenteron, ami hazánkban ritka, Hortiboletus, tf. piros H. rubellus. (A mindenre elszánt gombász követi a kutatásokat és igyekszik megjegyezni az új neveket.) A ligeti tinóru kis mérete ellenére nem illik a felsoroltak közé. Azok közül egyik sem kékül ennyire intenzíven, akár ha változékony vagy hamis céklatinóru lenne a kezedben. Már az ujjaim érintése nyomán megkékült. Csövecskéi élénk sárgák. Szintén azonnal kékülnek. Tehát ha találsz egy kicsi tinórut, aminek csövecskéi sárgák és elképesztően kékül, jó esél�lyel a ligetit találtad meg. Bár ehető, de nem gyakori, és mérete is kicsi. Jobb megkímélni . Ha idén is előjön, már nem fogom kiforgatni.

Gombamánia 9


Érdesek és színeződnek

A

NYÁRFA-ÉRDESTINÓRU Leccinum duriusculum idei fotóján elég szembetűnő nemzetségének névadó tulajdonsága, tönkjének sötét pikkelyezettsége. Ettől érdes. Nevében a nyárfa a fapartnerére utal. Békés megyében leginkább fehér nyárak közelében találom. Van egy rokona, ami szintén nyárfával társul, középen lent látható kép róla. Ez a vörös érdestinóru L. albostipitatum, amit rezgő nyárak közelében gyűjtök késő nyártól hegyvidéken. Érdekes, de helyben egyszer sem láttam. Névadó tulajdonsága segít megkülönböztetni barna kalapú rokonától. Természetesen van még több vörös és barna kalapú érdestinóru. Elkülönítésüket segíti a fapartner azonosítása, a hús színeződése és a tönkpikkelyek színe. Békés megyében megtalálható a gyertyánnal társuló sötét érdestinóru L. pseudoscabrum is. Kalapján elég gyakran olív árnyalat figyelhető meg, ami nem jellemző a nyárfa-érdesre. Tönkje is karcsúbb. Húsa szürkésrózsásból változik szürkére majd feketére. A barna érdestinóru L. scabrum kicsit kilóg a nemzetségből, mert fehéres, krémszínű húsa nem színeződik. A nyírfával társul, és en-

10 Gombamánia

nek köszönhetően ráleltem a szanazugi nyaralótelepen. De nem tipikus élőhelye a megyém. Szintén a nyírfával társul, de csak üde, nedves, savanyú talajú helyeken él meg a tarkahúsú L. variicolor. Húsa kalapban és tönk felső részén rózsásvörösre változik, míg tönk alján kékeszölden foltosodik. Ez a kékeszöldes színeződés a nyárfa-érdesre is jellemző. Nem kell meglepődni rajta, teljesen normális jelenség. A tarkahúsú a nemzetség egyetlen hazánkban védett faja, mivel kevés és kisterületű élőhelye van. A tőzegmohalápok szigorúan védettek. Háborgatásuk kerülendő. A nyárfa-érdestinóru és sötét érdestinóru közönséges és bőven termők. Nem kell a ritka faj után menni. Ezek voltak a barna kalapúak, amiket ismerek. A vörös érdestinóru hasonmása a tölgyfa-érdestinóru L. aurantiacum, aminek nevében van a fapartnere. Egyik kedvenc gombász helyemen az erdő szélén a rezgő nyárak alatt a vörös nő, míg bent az erdőben a kocsánytalan tölgyek közelében a tölgyfa-érdes. Húsa kezdetben lilásrózsás, majd szürkésibolyás lesz.


Kalapbőre ránő a csövecskés termőréteg szélére. A vörös kalaphúsa túlnő a kalap szélén, lehet cafrangos is. Húsa szürkésrózsaszínből fekete lesz. Ismerek még egy vöröses kalapszínűt, a kormostönkűt L. versipelle, ami a nyírfával társul. Jó tudni, hogy a nyírfa igazi „gombamágnes” nagyon sok gomba él vele. Lásd korábban említve a barnát és a tarkahúsút. A kormostönkű névadó tulajdonsága beszédes, tönkpikkelyei feketék, és kalapbőre sem vörös, hanem inkább rozsdás narancssárga. Most zavarban vagyok, mert kedvenc helyem erdő szélén nemcsak rezgő nyár, hanem nyír is van. Idén jobban meg kell néznem az ott élő érdestinórukat. Még én is belezavarodok a kavalkádjukba. Igaz, hogy összetévesztésüknek nincs kockázata, mind ehető alaposabb főzés után. Leginkább a fiatal, még kemény kalapú példányaikat érdemes felszedni. Amiknek már nagyon vastag a termőrétege és puhák, fölösleges kosárba tenni. A nyárfa-érdestinóru a felsoroltak közül számomra a legfinomabb. Vajon lepirítva csippetnyi sóval kissé vargánya aromájú. Nem zavar, hogy húsa rózsáspirosas majd szürkésfekete lesz az ételben is. Mindegyikük jól szárítható, bár szárítmányuk is fekete. Kivéve a barna, ami nem színeződik. Három fajuk árusítható is: nyárfa, sötét, tölgyfa a 20 perc főzés figyelmeztetéssel. Az érdestinóruk fás élőhelyeink gyakori gombái, némely fajuk elképesztő mennyiségben terem. Bőven ki lehet válogatni a termőtesteik közül csak a zsengéket. Érdemes megismerkedni velük. Ha nincs vargánya, jó a nyárfa-érdes is.

A

SÁRGA ÉRDESTINÓRU Leccinellum crocipodium tudományos neve jelzi, hogy eltér az eddig felsorolt fajoktól. Ezért került külön cikkbe. A fiatal példányon már feltűnő a névadó tulajdonsága, valóban sárga, akár csak tönkjének hosszanti sorokba rendeződött pikkelyei, amik csak a tönk töve felé lesznek sötétebb színűek. A csöves termőrétege is sárga, ami nem jellemző a Leccinum fajokra, azoknak inkább szürkés fehéres. Nem véletlenül sárga, egyedi pigmentje van, amit belőle mutattak ki és róla neveztek el. Fehér húsa, kettévágva a termőtestet pirul majd szürkül. Ebben egyezik a többiekkel. A fiatal termőtestet ugyanabban a gyertyános-tölgyesben fotóztam, ahol a bíborvörös tinórut és a sárgahúsú tinórut. Ez egy kisavanyodott talajú öreg erdő meszes talajfoltokkal, mert került elő belőle sátántinóru is. A sárga érdestinóru a tölgyfákkal társul. Melegkedvelőként júniustól októberig terem. A Szigethegység tölgyeseiben gyakran találom. A sötét érdestinóru olív kalapú fiatal példányai hasonlítanak rá, de sötétebb tönk pikkelyezettsége elárulja. Egy erdőben könnyedén nőhetnek, ha a tölgyek mellett ott vannak a gyertyánok is. A sárga érdestinóru jó, ehető gomba. A hús színeződése nincs hatással az ízére. Hazai előfordulásáról nincs tapasztalatom, Békés megyében még nem találtam. Szakirodalom szerint nem gyakori, kímélendő. Ha mégis leszedted, bár könnyedén felismerhető, de csak szakellenőri rábólintás után fogyaszd el!

Gombamánia 11


A

DUGLÁSZ-FENYŐTINÓRU Suillus lakei nem őshonos hazánkban, a fenyőpartnere alapján kitalálható, hogy a duglászfenyővel érkezett Észak-Amerikából. Terjedőben van. A képen látható szép termőtesteit egy szanazugi nyaraló duglászfenyője alatt fotóztam le. Nem kell meglepődni, ha késő nyáron kerted ékessége alatt, amit valamikor töves karácsonyfának vettél, egyszer csak felbukkan. Fel fogod ismerni májvörös színű, nemezes kalapjáról, ami idővel pikkelyesen felrepedezik. Csövecskéi sárgák, nyomásra barnulnak. A nyílások viszonylag tágak. Tönkjén a részleges burokból gyapjas gyűrű marad vissza. A rokonaihoz hasonlóan ehető, de esetleges előfordulása miatt elég nehéz megtölteni vele a kosaradat. A fenyőtinóruk Suillus nemzetsége nem az eddig tárgyalt tinóruk családjába Boletaceae tartoznak, hanem saját családjuk van, a Suillaceae. A nemzetség típusfaja a barna gyűrűstinóru S. luteus, ami hosszútűs fenyőkkel társul. Jó tudni, hogy az erdeifenyő, feketefenyő és a többi Pinus is kész főnyeremény a fenyőtinóruknak, így kerti dísznek ültetett egyedeik alatt sem meglepő valamelyikük megjelenése. Néhányuk a lombhullató vörösfenyővel társul, mely fenyő telepített állományaiban ott lehet a sárga gyűrűstinóru S. grevillei. Bár minden fenyőtinóru ehető, de nem egyforma értékűek, és a nyálkás kalapbőrt elkészítés előtt le kell húzni. Három fajuk árusítható, a jól ismert szemcsésnyelű S. granulatus, a barna és a sárga gyűrűs.

12 Gombamánia

A

LEMEZES TINÓRU Phylloporus pelletieri igazi különlegesség, mert a megszokott csövecskék helyett lemezes termőrétege van. Ne feledd, a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Igen, ez egy olyan Boletaceae tinóru, ami kilóg a többi közül. Egy csoda. Sajnos az élőhelyén még nem sikerült elcsípnem, mert kevés termőtestet növeszt. Nagy szerencse kell a megtalálásához. A fotón látható példányokat gombásztárs hozta a gombavizsgálóba ugyanabból az erdőből, ahol a borvörös, sárgahúsú, sárga érdestinórut fotóztam. (Fogadjunk, hogy már nagyon szeretnél te is ott gombászni, ahol ennyi csodálatos gomba él.) A lemezes tinórut könnyű felismerni. Első ránézésre is látszik, hogy van valami köze a (nemezes)tinórukhoz, azonban sárgás csövecskék helyett aranysárga lemezei vannak, amiket kereszterek kötnek össze. Első ismert ábrázolása egy magyar kiadványban található, az 1873-as kiadású Magyarország hártya gombáinak válogatott képeiben, Kalchbrenner Károly és Schulzer István. Itt még Agaricus paradoxus néven szerepel. Hazánkban védett, egy termőtestének eszmei értéke 5000 Ft. De eleve értelmetlen felszedni kicsiny termete miatt. Sajnos az erdők az emberi beavatkozások hatására: fakitermelés, környezetszennyezés, és a melegedés következtében változóban vannak, és a lemezes tinórut is az élőhelyvesztés veszélyezteti, akár csak a legtöbb védett gombánkat. Ne szedd fel, ha rálelnél!


Az

OSZTOTT PÖFETEG Pisolithus arhizus az egyik kedvenc gombám, mert csodálatos a termőrétegének szerkezete. Magyar neve a belsejét fiatalon kitöltő, borsóméretű spóratartókra utal. A spórák érése felülről indul meg. Ez látható a kettévágott termőtesten, felül már a spórák barna tömege van, de alul még ott vannak a sárga, éretlen spóratartók is, amiket körülvesz egy tintaszerű anyag. A teljesen érett termőtest szétesik, a barna spórákat elhordja a szél, de a termőtest nyele sokáig megmarad. A fotón látható példányt valaki felrúgta, ezért áll ferdén. Meglepő tény róla, de a Boletales rendbe tartozik a családja, ami ismerős név lesz: Sclerodermataceae. Kik a Sclerodermák, az áltriflák. Azokkal ellentétben nem mérgező, állítólag a nagyon fiatal példányai ehetők. Nem érzek késztetést a kóstolgatására. Pedig kedvelem, mert több hasznos tulajdonsága van, például festőgomba, gyapjú és selyem festésre használható. Lelkesen társul a fákkal, pionír gombafaj. A gombapartneres fa nagyobb esélyekkel ered meg és jobban fejlődik, ellenállóbb. Hazai szakirodalom alapján ritka hazánkban, de én ebben kételkedek, mert a megörökített példányt a belvárosban fotóztam le, és tavaly fedeztem fel a tenyésztestet. Szerintem a melegedés, a klímaváltozás nyertese és erőteljes társulási vágya miatt terjedőben van. Nem kell meglepődnöd, ha találsz egy öklömnyi barna valamit, amibe belevágva fura kis kamrákat látsz. Osztott pöfeteghez van szerencséd, ami nem pöfeteg, hanem inkább áltrifla.

A

KAJSZA LISZTGOMBA Clitopilus prunulus a kakukktojás az eddig bemutatott gombák között, mivel a kalaposgomba-alkatúak Agaricales rendjébe tartozik, tehát valódi lemezes gomba. Miért szerepel a tinórukkal egy lapon: a népi neve miatt, vargánya anyja. A csodaerdőm bronzos vargánya termőfoltján örökítettem meg a termőtestét. A közelében ott is volt a vágyott úri gomba. Valóban jelzi a vargányát hasonlóan a légyölő galócához, szenesedő galambgombához. A kajsza lisztgomba ehető, de nagyon hasonlít például a mérgező viaszfehér tölcsérgombára Clitocybe phyllophila. Nem szoktam javasolni a gyűjtését. Bár sokkal erőteljesebb a lisztszaga mint a viaszfehér tölcsérgombának, de csak a spóravizsgálat ad megnyugtató bizonyosságot. Spórapora húsrózsás színű, spórája orsó formájú hosszanti bordákkal. A tölcsérgombáé fehér, krémszínű; elliptikus és kisebb is. A lisztgomba az Entolomataceae családba tartozik, amire utal a spórapor színe. Az érett termőtestek felismerése egyszerűbb, mert tönkre mélyen lefutó lemezei a spóráktól rózsaszínes-hússzínűek. Gyertyános-tölgyestől lucfenyvesig számos élőhelyen megtalálható. Kora nyártól késő őszig terem. Mint vargányajelző gomba hasznos, érdemes figyelni rá. Étkezési célú gyűjtéséhez kell a tapasztalat és az alapos gombaismeret. Kis érdekesség, hogy az 1888-as kiadású Természettudományi közlönyben a piacokon árusított gombák közt szerepel, és népi neve gévagomba.

Gombamánia 13


Sárgák és szürkék

A

ROZSDÁSODÓ RÓKAGOMBA Cantharellus ferruginascens gyakori gomba hazánkban, mégis kevés adatot találtam róla. Talán ennek oka, hogy kevésbé húsosabb mint nemzetségének típusfaja, a sárga C. cibarius (másik oldal jobb felső sarok), ami viszont ritka Magyarországon. Ettől függetlenül ugyanolyan jó és finom. Kár, hogy Békés megyében a kicsi erdőborítottság miatt nincs túl sok élőhelye. Jóval több lehetne belőle. Tudomásom szerint az egyetlen a nemzetségéből, amely nem igényli a savanyú talajt, így képes megélni a mi meszes földünkben is. Általam ismert élőhelyén a kocsányos tölggyel társult. Esős meleg időben ugyanolyan sűrűn nő mint rokonai, akár ha kukorica lenne szétszórva, úgy néznek ki a bébi termőtestei. Magyar nevét húsának sérülésre bekövetkező vörösödéséről kapta, de ez a színváltozás a sárgán is megjelenik, amikor már nem friss a termőtest, romlásnak indult. Sajnos a sárga rókagomba ritka hazánkban, igazán a 800 méter feletti erdőkben érzi jól ma-

14 Gombamánia

gát és az intenzív gyűjtés miatt visszaszorulóban van. Helyette a hozzá nagyon hasonló, de fakóbb színű, húsosabb termőtestet növesztő halvány rókagombát C. pallens találjuk az erdőinkben. Kevésbé savanyú talajjal is beéri. A magashegységi lucfenyvesekben és az öreg középhegységi bükkösökben található a kedvenc rókagombám, az ibolyás C. amethysteus. A lenti középső kép kicsi termőtestén látható leginkább a névadó tulajdonsága, a kalapszerű részét díszítő ibolyásszürkés pikkelykék. Sajnos nem tudtam a helyén lefotózni, mert árnyas részen volt. Imádja a nedves, sötét erdő részeket. Gyönyörű. Ugyanolyan kiváló csemegegomba mint a sárga, de hasonlóan ritka. Egyszer megkóstoltam, de nem gyűjtöm, mert vannak gombák, amiket nem az ízük, hanem a szépségük miatt becsülök. Ezek közé tartozik az eddig még csak egyszer látott narancsvörös rókagomba C. friesii, ami a legkisebb, 2-5 cm a kalapszerű rész átmérője. A sárgák közé tartozik még a hazánkban védett sötétedőhúsú C. melanoxeros, amely nevét hú-


sának sérülésre történő megfeketedéséről kapta. Szintén az élőhelyeinek elvesztése fenyegeti. Eddig kétszer láttam a Szigethegység erdőiben. Nincs közeli fotóm két fajról, melyekkel az Őrségben találkoztam, a szagos Craterellus lutescens és a tölcséres rókagombákról Craterellus tubaeformis. Jól látod a nemzetségnevüket, a sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides (bal alsó sarok) rokonai. A tölcséresről a szövegoszlop felett láthatsz élőhelyi képet. A trombitagombát mindenki ismeri, az egyik legjobb fűszergomba megszárítva. Azonban fotóján némi turpisságot fedezhetsz fel, mert hasonmásával örökítettem meg, a szürke rókagombával Craterellus cinereus, ami felülről nézve megtévesztően trombitagombás. Azonban egyből felismered, amint meglátod eres-ráncos termőrétegét. Ugyanolyan jó és finom gomba mint gyakoribb rokona, de ritkasága miatt kímélendő. Hegyvidéken sem szoktam tömegesen látni, míg trombitagomba bőségesen terem.

Ezek az általam ismert rókagombafélék. Különlegesek és nemcsak a nagyszerű ízük miatt. A Cantharellales rendbe tartoznak, vagyis nem kalapos gombák és nem is tinóruk. Termőtestük típusa holotécium, és nem szedhető szét tönkre és kalapra mint a klasszikus gomba forma a pilotécium. Mindannyian fákkal társuló, gyökérkapcsolt gombák. Ezért fontos szerepük van az erdőkben. Nyári termőidejűek, de a hosszan elnyúló nyarakon, akár október végén is találhatók. Spóraporuk zömmel krémsárga, a trombitagombáé fehér. A spórák sima falúak, elliptikusak. Régóta ismert csemegegomba a sárga rókagomba és a sötét trombitagomba, ami az előbbi elterjedésén látszik is. A hosszú ideje tartó kíméletlen gyűjtés ritkítja. Pedig az egyik legcsodálatosabb gomba, nem tudok betelni finom illatával, ami sárgabarackra hasonlít. Rokonai szintén gyönyörűek, lásd ismét az ibolyásat. Nem véletlenül nevezik megérdemelten a rókagombát északon az erdő aranyának. Én is jobban kedvelem a vargányánál.

Gombamánia 15


16 Gombamánia


Ékszerek az erdőben Az orchideák a korszerű termesztési módszereknek köszönhetően szinte közönséges dísznövényekké lettek az utóbbi években. Rendkívül népszerű és gyakori ajándék például a lepkeorchidea, ami egészen kön�nyedén tartható és évekig él többször virágozva. Ezen kívül meglepően sok fajukat kínálják a kertészetek, valamint ezek hibridjeit és számtalan fajtájukat. Ha jártál már az orchidea kiállításon, te is láthattad a pazar kínálatot. A trópusi csodák szemkápráztatóak, de szerintem a mérsékeltövi orchideák ugyanolyan szépek. Csak nagyobb figyelmet, jobb szemet, vagy jó fotót kívánnak, hogy megmutathassák magukat. A SZÉLESLEVELŰ NŐSZŐFŰ Epipactis helleborine (nagy kép) apró virágai, kb. 1 centisek, de közelről fotózva szinte tükörképei a csónakorchideának, amit inkább vágott virágként forgalmaznak, de cserepes tövei is beszerezhetők. Hazai állománya milliós nagyságrendű, és Békés megyében sem oly meglepő a jelenléte, de nagyon ügyesen beolvad a környezetébe. Erősen figyelni kell, ha látni szeretnéd. Különlegessége, hogy sérült, hernyórágta növény segélykérő szaganyagát termeli és ezzel csalja magához a ragadozó darazsakat, amik a megporzói. Ez egy csalafinta megoldás, de ennél is többre képes, gombákkal társul, amik segítik. Azért tudnak szép kosborjaink megélni az árnyas erdők mélyén is, mert gyökérkapcsolt gombá-

ik azok fapartnereiktől szerves anyagokat adnak át nekik. Tulajdonképpen potyáznak. Kicsit másként gyökérkapcsoltak mint a fák. Magjaik nem tartalmaznak a csírázást segítő tartalék tápanyagokat, így a kicsiny orchidea egyből igényli egy jóindulatú gomba segítségét. Nem mindig sikerül a kapcsolatfelvétel és a gomba megöli a növénykét, mert parazitálja támogatás helyett. Vannak egész életükben gombákra hagyatkozó orchidea fajok, és vannak, amik kifejlődve szinte alig igénylik segítségüket. A széleslevelű nőszőfű erősen mikotróf, vagyis gombához kötődő. Másik két szép orchideánk a FEHÉR MADÁRSISAK Cephalanthera damasonium (lent bal oldalt) szintén gombafüggő, de rokona a KARDOS MADÁRSISAK C. longifolia kevésbé. Szépséges vadvirágaink május-júniusban virágoznak. A madársisakok hetekkel korábban mint a nőszőfű. Bár egyes ültetvényeinkben több száz tövet is láthatsz belőlük, de letépésük és kiásásuk természetkárosításnak minősül. Fontos tudni, hogy értelmetlen kertbe ültetni őket, pont az erős gombafüggőség miatt! Ha bármelyiket kiszakítod az erdei ökoszisztémából, biztosan elpusztítod. Mindhárom védett, egy-egy tő eszmei értéke 10000 Ft. Ha valóban szereted és tiszteled a természetet, bőven jó érzés számodra, hogy itt élnek velünk egy megyében. Minden év késő tavaszán és kora nyarán meglátogathatod őket és gyönyörködhetsz bennük, ahogy én is teszem.

Gombamánia 17


H

TÚRA A KELET-MECSEKBEN

uszonhat éve két hetet töltöttem a Mecsekben egy vándortábor kapcsán. Az akkor még csak pár éve létező Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát igyekeztünk követni. Pécstől Pécsváradig tartott a több gyalogos szakaszra osztott út, és közben jártam Pécsett a tévétoronynál, Abaligeten és Orfűn megmártóztam a tóban, pihentem a Tripammer-fánál, hallottam egy idős apácától Püspökszentlászlón a Zengő nevének eredetéről szóló mesét, aztán megmásztam a hegyet, lábánál árpával értő körtét majszoltam, és végül a Dombay-tóba is belementem, majd kijöttem, mert halszagú volt. És még volt sok-sok élmény, amik felvillannak visszagondolva 92’ júniusára. Azóta vágytam visszatérni gyerekkorom meghatározó színhelyére. Idén sikerült és több mint negyedévszázaddal később ismerős ösvényeken jártam, amikor Magyaregregyre megérkeztem túratársaimmal. Jó indokot találtam az utazásra, a kárászi gombafesztivált, ami 14-17. közt volt. 13-án kora reggel hárman autóba ültünk és elindultunk dél-keletről dél-nyugatra. Az éjszaka érkezett markáns hidegfront már átvonult Békéscsabán kelet felé, de viharának erős szele hajnali kettőkor alaposan megtépte a fasorokat. Szerencsénk volt, hogy elvonult a förgeteg és mi csendes esőben szelhettük át az ország déli felét. Pécsváradnál kitérőt tettünk Zengővárkony felé. Leróttuk tiszteletünket Rockenbauer Pál sírjánál és felkerestük az ősgesztenyést. Délben érkeztünk meg magyaregregyi szálláshelyünkre, és gyors ebéd után már mentünk is gombászni. A labilis levegő nem hagyott nyugtot nekünk, amint megérkeztünk egy ígéretes helyhez már jött is egy zivatar. Visszavonultunk, de közben megmentettük egy fészekből kiesett rigó fióka életét, akit eljuttattunk egy madármentéssel foglalkozó természetbaráthoz. A jó tett elnyerte jutalmát, kiderült az ég és meglepően meleg időben térhettünk vissza a kiszemelt helyhez. Elsőre a rossz oldalán próbálkoztunk a völgynek, a kőrises-tölgyesben csak ehetetlen ga-

18 Gombamánia

lambgombák kellették magukat, de a szemközti oldal gyertyános-bükkösében ránk mosolygott a szerencse (közben megmentettük egy ágak közé szorult zöld küllő fióka életét) és nyári vargánya termőfoltján tucatnyi fejlődő termőtestet találtunk. Volt nagy öröm és örvendezés. Telepakoltuk a kosarat és vacsorára gombát ettünk. Másnap egy sekély ciklon felhőzetéből csendes eső hullott, és rimánkodtam az éghez, hogy ne legyen szél! Mert akkor a tizenharmadikai viharban meggyengült fák ránk borulhatnak túrázás közben. Szél nem lett. Meg tudtuk járni Kisújbányát, ahol a Ferde-vízeséshez mentünk el, mert járnom kellett a kéktúrán. Nem hagyhattam ki. A Klumpás konyhában ebédeltünk kiadós kenyérlángost és almás lepényt. Nagy élmény volt annyi év elteltével Kisújbányán lenni. Délután egykor visszatértünk a kedden felfedezett vargányás folthoz. Visszatérőben a gombászásból összefutottunk a fesztiválra érkező gombászok első csoportjával. Köszöntöttük egymást. Mi a szállásunkra mentünk, hogy vacsorát készítsünk. Pénteken ugyanúgy korán keltünk, és összecsomagoltunk. Fél kilencre már a közös találkozóponton voltunk, mert bár a fesztiválon nem tudtunk maradni, de a közös gombászaton ott akartunk lenni. Három erdőt néztünk meg. A harmadik volt a nyerő, a melegkedvelő tölgyes, amiben még császárgalócát is találtunk. Az esős napok miatt minden csurom sár volt és én sem úsztam meg popsira esés nélkül. Délután háromkor búcsúztunk el a többiektől a Máré várához vezető útnál és elindultunk hazafelé. Őszintén sajnáltam, hogy nem maradhatunk tovább. Hétvégén a társaimnak szakellenőri oktatás volt és a vasárnapi terepgyakorlatot én vezettem. Rajongva néztem a hatosról a Zengőt és fogadkoztam, hogy idén még valahogyan, valamikor visszatérek dél-nyugatra, mert ennyi nem elég. Például feltétlenül látnom kell a szebényi tölgy matuzsálemet és több időt eltölteni a baranyai gombászokkal, valamint Rockenbauer Pál nyomában járni.


Gombamánia 19


ÉV FÁJA SZAVAZÁS

Ú

gy hiszem, hogy a teremtés oszlopai kifejezés a fákat jelenti. A 21. századi ember sem nélkülözheti életéhez a faanyagot és megfeledkezve a mítoszokról, amik áhítattal szólnak a fákról és fontosságukról iszonyatos mértékben vágja ki az ősi erdőségeket. Nincs biztonságban sem a trópusok esőerdői, sem a tajga lucfenyvese, de még a Kárpátok vén lucosait is dönti feketén és legálisan, aki éri. És a fogyasztói társadalom mókuskerekében taposó ember az információs zajban elzsibbadva nem kérdi meg, hogy végül is mi értelme az életünknek, ha annak alapjait tönkretesszük?! Nem tudom, hogy az év fája verseny képes-e áttörni az információs zaj falán és felkelteni az emberek érdeklődését a fák iránt, de sosem szabad feladni a szemléletformálást. Ezért írok róla. Tavaly nagy szerencsém volt, mert sikerült felkeresnem a zengővárkonyi szelídgesztenyét, ami 2017-ben lett a nyertes fa. Az európai versenyben idén a negyedik helyet szerezte meg. Ugyanezen (haza)út során útba ejtettem a bátaszéki molyhos tölgyet (fenti kép), ami 2015 év fája volt itthon és 2016-ban Európában is. Az idén nevezett fák között több figyelemre méltó akad, de a favoritom a szebényi molyhos tölgy, amely az ország legöregebb tölgye lehet. Három email címem felhasználásával egyből ő volt az első, akire szavaztam.

20 Gombamánia

Rajongok a tölgyekért, mert rendkívül fontos erdőalkotó fáink. Gombászként eredményesen keresgélhetünk alattuk gyökérkapcsolt fajok termőtesteit, mivel mind társul gombákkal. A molyhos tölgy a melegkedvelő, száraz tölgyesek egyik karakterfaja, így hegyvidéken bronzos vargányát és császárgalócát találok alatta. A második fa, amire szavaztam lokálpatriótaként, a gerlai vadkörte, ami itt van a közelemben. A közel jövőben felkeresem. A harmadik jelöltem a Római-part fái, mivel hazánkban hatalmas területvesztést szenvedtek el a puhafás ligeterdők a folyószabályozás miatt. Ezért nem kérdéses számomra, hogy szavazatommal támogassam. Szívem szerint a szebényi tölgynek drukkolok, de a gerlai vadkörte dobogós helyezésének is örülnék. Kétkörösközben élve teljesen tudatában lévén a puhafás ligeterdők sanyarú sorsának, most nem zavarna, ha budapesti fa(csoport) nyerne, a Római-part fái. Bármelyik nyerje az idei versenyt, csak azt tudom kívánni, hogy sokan keressék fel a verseny honlapját és minél többen szavazzanak. Nem a méhek kihalása a legrosszabb dolog, ami történhet a fajunkkal, hanem a fák pusztulása! Ne légy rest, ismerd meg őshonos fáinkat és becsüld meg az óriásokat! Ehhez jó kezdet az év fája verseny. A kis történetek rámutatnak, hogy van remény. Előbb-utóbb mind visszatalálunk a fához, amiről lemásztunk. Mert az életünk oszlopa és alatta csodás gombák teremnek.

evfaja.okotars.hu/dontosfak


KÉTKÖRÖSKÖZ

F

elhős időben, napfelkeltekor lőttem a fotót a dobozi hídon áthaladva a Kettős-Körösről. A Fekete- és Fehér-Körös Szanazugnál egyesülnek. A két folyó egykori közös ártere Kétkörösköz, a szülőföldem. Ha a térképre nézel, Békés-Sarkad-Gyula-Békéscsaba négyszög. Jól ismerem gombáit, növényeit és állatait. Szívesen járok a keményfás ligeterdők maradványiban, igaz mindig kesergek sanyarú sorsuk miatt, hogy csak faültetvények, és előbb-utóbb mind kitermelésre kerül. Gyerekkoromban a nyarakon sokat ültem a Veszely csárda mögött a zsilipnél a Gerlai-holtág partján és áztattam a damilt. Nem a hal kifogása volt a lényeg, hanem a kapcsolat a vízzel, ami áthalad a tájon. Az egykori Fehér-Körös nagymamaként mesélt nekem a múltról és én megértettem az üzenetét. A jobb alsó sarokban lévő képen a holtág növényei közül kettőt ismerek a nyílfüvet és a békatutajt. Szívesen járok az Élővíz-csatorna partján, vagy állok meg hídjain és nézem a halakat. A mai napig meglepően sok fajuk él a sorvadó vízfolyásainkban, pl. a védett szivárványos ökle és a vágó csík, de nem ritka látvány a mocsári teknős sem. Szivárványos öklét először kisgyerekként láttam, amikor még a sportcsarnok közelében volt egy vízzel teli kubikgödör vagy holtág maradvány a körgát mellett, amit az 1888-as nagy árvíz után

építettek és mai napig jelzi, hogy valamikor a Körösök uralták a tájat. Most pedig a mezőgazdasági nagyüzem, amitől unalmas pusztának látszódik a szülőföldem. Pedig ugyanúgy értékes mint a Mecsek, a Zemplén, az Őrség, amiket szintén szeretek. Ha odafigyelsz rá, megmutatja valódi arcát és eláll a lélegzeted az ősi hangjától. Több ezer év óta lakott tájon jársz, és egy-egy tölgy matuzsálemünk kérgére rakva a kezedet megérzed, ahogy súgja neked: apró csemete voltam és hasonló fák álltak körül mint most én vagyok. Kétkörösköz csodái a türelmeseknek és figyelmeseknek mutatkoznak meg, akik kíváncsiak a rejtett értékekre. Ha ellátogatsz ide, számos túraútvonal vár, a piros a legfontosabb helyben, de az országos kék is átmegy a megyén. A megye gazdag az egykori feudális rendszer emlékműveiben, kastélyok és kúriák sokfelé láthatók. A gyulavári kastélyban van a legjobb tájtörténeti kiállítás. Árpád-kor óta lakott településünk Doboz, amelyet mai napik erdők öveznek. A török korban elpusztult régi falvak neveikben élnek tovább: Vesze, Szanna, Fövenyes, Remete. Több városunkban van termálfürdő. Ezeket sokan ismerik, népszerűek. Látványos történelmi emlék a gyulai vár. Híres program a csabai kolbászfesztivál. A vegetáriánusoknak a most érő görögdinnye adhat örömet, mert igen jó dinnyét terem a fekete földünk. Kétkörösköz a komoly turisták és elszánt természetbarátok tökéletes választása. Nem adja egyből kincseit, de a kitartás elnyeri jutalmát.

Gombamánia 21


A

Előzetes

szálaskalapú nyálkásgomba a lenti képen jelzi, hogy július-augusztus fő túracélpontja az 1000 méter feletti csodavilág lesz. Alföldiként megunhatatlan számomra a lucfenyves, és mindig élmény az élőhelyén csipegetni a fekete áfonya bogyóiból. Odafent egészen más gombák élnek mint itt Kétkörösközben. A fenyőkkel társuló és a fenyők korhadékát bontó fajok. Elképesztő kavalkád van tejelőgombákból és pókhálósgombákból. Lucfenyvesben láttam eddig csak ráncos tejelőgombát és hasonmását a fekete tejelőgombát. Lesz miről írnom a negyedik számban. A tejelőgombák a galambgombákkal együtt lesznek bemutatva, hiszen rokon nemzetségek. Ha szerencsém van, lesz friss fotóm a tüskés sörénygombáról, ami meglepő módon, de a galambgomba-alkatúak rendjébe tartozik. Igyekszem új tájakat felkeresni az Erdélyi-szigethegységben és belföldön eljutni a kéktúra mentén valahová. A lényegen nem változtatok, gyönyörködtetve bemutatni a természet szépségeit és ráébreszteni a városi olvasóimat, hogy igazi kincsek rejtőznek az erdőkben. Amíg élünk mindig van lehetőségünk ráébredni, hogy hol van a valódi gazdagság.

Utószó

E

gyik kedves mondásom: jobb később mint soha. Július 10-én hajnali kettőkor befejeztem a harmadik számot. Elsejére kellett volna összeraknom, de adódott egy-két akadály. A lényeg, hogy elkészült és komoly elhatározásom, hogy a többit is megcsinálom. Egyre rá kell jönnöm még, hogy hogyan tudok pénzt csinálni a számos tevékenységből. A mértékletesség híveként nem földi hívságokra kell a pénz, hanem a jövőre, mert felelősség vár rám, aminek viselését meg fogja könnyíteni. A szakellenőri munka fontos feladat, sokat adott nekem, de anyagilag pont felszínen tart. Nem tudok mozdulni. Pedig bőven van bennem alkotói kedv és mindig van egy-két ötletem, amely könyörög a megvalósításért, de pénz nélkül csak a kisebbeket tudom megcsinálni, amikhez elegendő az eszem és a lelkesedésem. Mint például a magazin. Nincs okom panaszra, a gyönyörködtetés lelkesítő tevékenység. Szívesen osztom meg tudásomat, öröm, amikor látom a boldogságot a többieken, mert sikeres a gombatúra. Esett az eső is, lesz gomba. De közeledik a felnőtt feladatok ideje. Pénz kell. A játék nem elég.

Kocziszky Andrea „Gombamánia” Copyright 2010-2018

22 Gombamánia


PROGRAMAJÁNLÓ IFJÚSÁGI TÁBOR Boross László kutatóház, Póstelek

Július 23-27. és augusztus 13-17. Minden nap más program, másik szakember mutatja be a természet csodáit. Lesz madárgyűrűzés, éjjeli lepkészet, növényhatározás, gombászat, horgászás a kis tóban.

Körös Klub Természetbarát Egyesület

MÁLYVÁD 55 teljesítménytúra Augusztus 25. A nagytáv mellett, amely biciklivel is teljesíthető három rövidebb táv várja a természetjárókat: 12 km, 25 km és 35 km. Népszerű nyárzáró program Gyula környékén.

Körösök Völgye Turista Egyesület


Békés megye természeti értékei

ROZSDÁSODÓ RÓKAGOMBA

Gombamánia 3.  

A kora nyári szám f? témája a tinóruk lettek, mert a legnépszer?bbek az ehet? gombák között. Népes társaság, ezért leginkább a Boletus nemze...

Gombamánia 3.  

A kora nyári szám f? témája a tinóruk lettek, mert a legnépszer?bbek az ehet? gombák között. Népes társaság, ezért leginkább a Boletus nemze...

Advertisement