Page 1


2

16’sROVER 28.szám

16’s HORROR-ROVER 28.szám 2006.április15. A 16. számú Evangélikus Gimnázium Cserkészcsapat lapja. Második kiadás. Kiadva 13 íven, kb. 70 példányban. Következõ szám megjelenik: 2023.november18.-án Lektorálta: Buday Gergõ Tördelte: László Márk Szerkesztõbizottság többi tagja: Igaz Levente, Káldi Tamás, Kováts András, Piross Antal, Tamáska János Közremûködtek még: Buday Barnabás, Colgate, Hazay Balázs, Heltai Péter, Horváth Gáspár, Horváth Menyhért, Horváth Boldizsár, Jakab Rita, Kubinyi-Janesz Péter, Perkó Rudolf, Petõfalvi Ottó

A szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy akárki, akárhogy, akárhányszor lemásolhatja a 16’s ROVER-t, de azért legjobb lenne jó sokszor.


Tartalom Komoly

Csapathírek_____________________________________4 Keresetlen szavak_________________________________5 Bundi-fórum____________________________________6 Beszámolók 2004

Erdély__________________________________________9 Transz-Mátra expedíció(Vándortébor)________________15 Vizítúra a Bodrogon______________________________18 Halloween Farkasgödörben(Õszi tébor)______________20 Beszámolók 2005

Kurtabérc(Tavaszi tébor)___________________________23 Repkutya, medvepara, lófej(Erdély)__________________25 Puma kótázás___________________________________31 Hetvehell(Nagytébor)____________________________34 Erdély ismét____________________________________40 Janda_________________________________________45 Közérdekű

Sámán vagyok igazi sámán________________________46 Újra itt az íj_____________________________________48 Geg-oldal______________________________________49 Oregon_______________________________________50

3


16’sROVER 28.szám

4

Csapathírek Talán még vagyunk páran, akik emlékeznek arra, hogy

Barnabá hogyan hangsúlyozta minden szeptemberben, minden új cserkészév elején, hogy milyen szép kort megélt már csapatunk… Azonban most elérkeztünk egy olyan évszámhoz, ami különösen fontos – csapatunk az idén ünnepli 16. születésnapját! Boldog születésnapot neki, nekünk, és mindazoknak, akiknek valaha része volt benne. Túl vagyunk hát az elsõ 16 éven. Hosszú évek voltak, helyenként rögös is volt az út, de cserkészhez méltó módon vettük – és jobbára le is gyõztük – az akadályokat. Az elsõ 16 év elteltével pedig (több értelemben is) lezárult egy korszak. Elõttünk áll viszont a következõ korszak, a legközelebbi 16 év, ami után ott lesz az azt követõ 16 év, ami után ott… stb. Ez az új korszak kisebb nagyobb változásokat hozott a csapat életébe. Az egyik ilyen változás, hogy (Kiss) Buday Gergely immáron hivatalosan is átadta a csapatparancsnoki posztot, tekintve, hogy bokros teendõi egyre jobban megnehezítik, hogy kedvenc idõtöltésével foglalkozzék. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy megválna a csapattól, csupán nem õ fog rohangálni a különbözõ engedélyek után. A másik nagy változás a gimnáziumhoz köthetõ – ahogyan azt már legtöbben tudjuk, fenntartó testületünknek új igazgatója lett, Dr. Ódor László személyében, akivel volt alkalmunk személyesen is találkozni a nyári táborban. Igazgatói munkásságához ezúton is kívánunk sok sikert! Hatalmas, grandiózus tervek születtek az elmúlt hónapok során, melyek közül mintegy mézesmadzagként említenék itt párat: az egyik, hogy szeretett otthonunkat, a cserkészszobát alapos megújhodásnak vetjük alá – a gondos rendrakást, szortírozást heteken belül egy mûvészi értékû festés fogja követni. Célunk, hogy a szoba falai visszaadják valamelyest azt a hangulatot, amelyet a táborokban, egymás közt átélünk. A másik szenzáció, hogy a már említett jubileum méltó megkoronázásaként áprilisban megrendezzük a második csapattörténeti kiállításunkat, ahol sok információt kaphatunk az elmúlt korok nagy eredményeirõl.

Hosszas elõkészítéseket követõen végre beindulni látszik a Fasori Íjászkör, ami Levi vezetésével és a mi támogatásunkkal fog mûködni. Az íjászni vágyók, vagy azok, akik csupáncsak érdeklõdnek a dolog iránt, bátran jöjjenek el az egyik szombati alkalomra, ahol az íjászat módján túl sok egyéb érdekes tudnivalóval is meggazdagodhatnak. Hírértékkel bír, miszerint az elmúlt esztendõben (értsd: cserkészév) sok régi-régi cserkésztestvérünk házasulásra, míg mások gyermekvállalásra adták fejüket. Mónikó és Tamás frigyének éppúgy örülhetünk, mint Barnóénak és Adriénak. A gyermeknevelés rejtelmeivel való ismerkedéshez pedig sok sikert kívánnék a Benyó (Hanga), a Szenthe (Soma), a Grépály (Domokos) valamint a Szabó (Adél) házaspároknak, valamint mindazoknak, akiknek ebben nem is olyan sokára része lehet majd! Nos, legyen ennyi elég elõszó gyanánt – most pedig jó olvasgatást kívánok az elkövetkezendõkhöz! Bazsó


Komoly

Keresetlen szavak A Rover lelkizõs cikkét mindig Barnabásnak kellett

megírni. Most rajtam a sor, és már érzem, hogy rendkívül hálátlan feladat. Mert mindenki, aki ezt a pár sort elolvassa, arra gondol, hogy elege van már ezekbõl a moralizáló, kicsit talán vallásos felhangú, idegesítõen okoskodó és egyáltalán nem megnyugtatóan atyáskodó cikkekbõl. Igyekszem tehát minél tárgyilagosabb lenni, annak ellenére, hogy én vagyok az az ember, aki talán a legkevesebbet tudok a csapat életérõl.

A két ünnep közti téli táborban (a Jandában) a vezetõség legnagyobb része azt érezte, hogy egy iszonyú hosszúra elhúzott végjáték tanúi és részesei vagyunk: haldoklik a csapat. Nem kell itt a szülõknek a szennyest teregetni - mondhatná akárki, de õsidõktõl fogva tudjuk, hogy a verbalizálás gyógyító hatású. Igen, már egy jó ideje úgy tûnik, hogy haldoklik a csapat. Nem azért, mert a legteljesebb káosz és anarchia (anarchia: itt vezetõ nélküliség) uralkodott, pl. a téli táborban, és évek óta minden táborunk a legjobb esetben is csak a 22-es csapdájára emlékeztetõ tragikomédia, hanem azért, mert a bennünk kialakult ideális cserkészcsapat kép haldoklik. Ezt hajkurásszuk tûzzel, vassal, lepkefogó hálóval. Nem vagyunk Lord Baden Powel kiscserkészei, és talán nem is akarunk olyanok lenni. A legbátrabb ember sem hasonlíthat minket a gödöllõi ultrarendszeres és sarkos, agyonszervezett és "fiúkfelafejjel" cserkészekhez és talán nem is haragszunk meg emiatt rá. De úgy tûnik, hogy az a bennünk élõ csapatideál is kezd meghalni, ami Csepi, Barnabás, Benyó, Grépi, Janó és Alex idején realitás volt. Talán az a baj, hogy nem volt eddig bátorságunk kialakítani a saját kortárs cserkészetünket. Az említett nevek pedig talán implicit módon éppen erre neveltek. Õk önálló csapatot építettek, nem széthullott ideálokba kapaszkodtak. Mi csak kesergünk, mert haldoklik egy csapatkép, de alkothatunk újat, ami más lesz, de mégis megvalósítható. Most, hogy a gimnáziumunk nem szántszándékkal próbálja tönkretenni a próbálkozásainkat, hanem minden segítséget megad nekünk, talán újra kéne értelmezni magunkat, definiálni azt, hogy kik vagyunk, és merre tartanánk. Mi a mi cserkészfogalmunk legmélyebb tartalma és hogyan fejezhetjük ki ezt a tartalmat a gyakorlatban, a csapat életében és a saját életünkben. Gazsi

5


6

16’sROVER 28.szám

Bundi-fórum Beszélgetõtársam Buday Barnabás a 16-os számú

cserkészcsapat volt parancsnoka. Jelenleg evangélikus lelkész a Miskolc melletti Arnóton, és a Miskolci Egyetemen. Hogyan kerültél kapcsolatba a cserkészettel? Ez érdekes történet. Én 89-ben fejeztem be az általános iskolát, akkoriban még az úttörõ mozgalom volt hazánkban a meghatározóbb, a cserkészet még csak ekkor kezdett el szervezõdni. Arra nagyon büszke vagyok, hogy 12 éves koromban az egyházközségemben találtam egy kicsi cserkészkönyvet, ekkoriban hetedikes voltam, és szóltam a barátaimnak, hogy milyen jó lenne szervezni egy ilyen csapatot. A könyvben le volt írva többek között, hogyan kell tüzet rakni, hátizsákot összepakolni, túrázni, csomókat kötni stb. Már nyolcadikban elindult a cserkészet hazai újjászervezése, fõként az öregek vezetésével. Ekkor jelent meg a Magyar Cserkészet Története címû könyv is, azt megrendeltem, és így indult az egész. Aztán kerültem a Fasorba, ahol a kezdetektõl elindult a cserkészet szervezése, létrejött újra a 16-os számú csapat, amibe beléptem, és '90-ben tettem fogadalmat.

Hányan tartoztak a Fasori cserkészcsapatba? Hát ez egy jó kérdés. Mivel a csapat már 1912-óta fennáll, történetét egyszer leírtam. A háború elõtt hatalmas élet volt, de a kommunista diktatúra megszakította ezt az életet. '89-ben indult újra, ekkoriban még csak négy évfolyam mûködött a Gimnáziumban. Sokan voltunk, legalább 6570-en lehettünk, akik legalább egyszer eljöttek táborba. A nagy változás '93-ban történt, amikor elindult a nyolcosztályos oktatás, ekkor rengeteg kicsi lépett be és ekkortól vettük át teljesen a parancsnokságot és indult be az átfogóbb képzés. Összességében azt mondhatom, 200-220 ember fordulhatott meg nálunk, de ez inkább egy közelítõ érték.

Milyen értékeket próbáltatok a kicsik felé közvetíteni? Mi akkor voltunk 18-19 évesek, akik elkezdtük ezt az egészet. Tulajdonképpen nem tárgyaltuk végig azt, hogy mit szeretnénk közvetíteni, barátok voltunk és így tudtuk, hogy nagyjából ugyanazokat az értékeket képviseljük, és hasonlóképpen gondolkodunk a világról. Mindnyájan próbálunk Istenrõl gondolkodni, nem zárkózunk el ez elõl, ezenkívül valamennyinket megragadott a cserkészetben rejlõ, olyan különleges dolog, amit máshol nem találtunk meg. Azt, amit ott elsajátíthatsz, mindnyájunknak tetszett és ezt próbáltuk átadni a gyerekeknek is. Mit jelent ez konkrétan? Eleve az alapmeghatározottság a közösségi érzés, hogy valahova tartozol. Az érzés erõsít: a 16-os csapatba tartozom és azért sok mindent meg is teszek, hogy ez jól mûködjön. Ezeken túl egyfajta fegyelmet is közvetítettünk. Megköveteltük az egyenruhát, pl. zászlófelvonáskor és egyéb programoknál. Másik volt a tisztaság: mivel egy tábori helyzetben az ember izzad és koszos és a játék hevében nem törõdik azzal, hogy az ember hogy néz ki, fontos, hogy ebben a közegben a ruha váltásával, az egyenruha tisztaságával a szertartás különlegességét is kifejezzük.


Komoly

7

A játék szintén egy roppant fontos dolog, ami felszabadít és megtanít tisztelni a másikat. Nagyon nehéz errõl beszélni mivel akkoriban nem gondoltuk végig ezt az egészet. Egyszerûen csak csináltuk, és az lett a vége, hogy akikkel '93-ban elkezdtünk dolgozni, fõként kicsikkel, azok mostanra két méter fölé nõttek és még mindig csinálják a cserkészéletet, sõt van olyan, aki nagyon komolyan benne van.

A tárgyi tudás az erdei élet: hogyan találd föl magadat adott helyzetben, esõ, hó hideg ellenére, tanulj meg ezeken fölül emelkedni. Rendszeresen járunk téli táborba már 10-12 éve, ugyanabba a házba, itt nincs se víz, se villany, magunknak kell a tüzelõrõl is gondoskodni. A városi gyerekeknek ez nagyon nagy élmény volt, mióta vidéken élek ez már nem jelent olyan nagy újdonságot, de akkoriban a négy fal között töltött napok után nagyon jó érzés volt az a pár nap.

Igyekeztünk olyan játékokat csinálni, amelyekben egy történelmi kerettörténet adja az alapot (ezt alkalmaztuk próbákon, kirándulásokon) így a magyar történelmet megértsék és egyben meg is éljék a kisebbek. Fontos volt, hogy esténként népdalokat énekeltünk, hogy a népi kultúrával is megismerkedjenek azok, akik számára mindez ismeretlen volt addig. Összegezve, két dolgot tartottunk legfõképp szem elõtt, egyik a közösség, hogy aki eljön, érezze, hogy ez egy nagyon jó társaság, a másik a tartalom. A tartalom határozza a közösség életét. Megismerve más csapatok munkáját, azt mondom, hogy e kettõ között változnak a hangsúlyok, ha a közösségi rész nagyon megerõsödik, a tartalomból veszik el, fordított esetben a közösségi élet szenved csorbát. Ez egyfajta mérlegszerû esemény, és nagyon fontos szerepük van a jó vezetõknek, akik megpróbálják megtalálni az egyensúlyi állapotot.

Milyen szerepet töltött be az életedben a cserkészet, megérte cserkésznek lenni? Egyértelmûen megérte, nagyon hosszú ideig ez volt az egyetlen dolog, amit nagyon komolyan tudtam venni, tehát az, amiért sok mindent be lehetett áldozni. Ez volt az a közeg, ahol kiélhettem a kreativitásomat. Ez a közösség, amit mi formáltunk a barátaimmal máig nagyon fontos nekem, még most is, pedig már 3-4 éve nem igazán vagyok benne a csapatvezetésben, nagyon meghatározó számomra.


8

16’sROVER 28.szám Azokkal, akikkel kapcsolatba kerültem az évek során, kialakult bennem, hogy bizonyos szinten felelõsséget érzek irántuk, azt gondolom, hogy ez együttesen is igaz.

A cserkészetnek van-e helye a mai világban? Igen, egyértelmûen. Csak az a kérdés, hogyan formálod, hogyan alakítod a cserkészéletet a csapatban. Fõként a '90-es évek közepére volt jellemzõ, hogy az akkori öregek próbálták, úgy szervezni a dolgokat, ahogy õk azt a gyerekkorukban megélték. Nagyon kevés esetben mûködött. Az alapértékek nagyon jók, a szervezeti keretek se rosszak, de élettel csak a fiatalok tudják megtölteni. El kell gondolkozni, hogy milyen dolgokat kell megtartani a régi élményekbõl, és milyen területek szorulnak újításra. Veszélyes dolog az, ha üres tradíciókat élünk meg csupán azért, mert az elõdeink is így élték a csapatban az életüket. Ha csak azért húzzuk fel a zászlót, mert így tanultuk a kiképzõtáborban, vagy a könyvekbõl, az nem ér semmit. Ha megérezzük, hogy ez egy közösségi alkalom, akkor válik élõ szertartássá. Harmadik, ha körülnézünk a mûködõ ifjúsági szervezetek között, nagyon sok van, amelyik a cserkészetben gyökerezik. Van-e helye a mai világban a cserkészetnek? Nagyon is van helye. A kihívás az benne, hogy a vezetõi helyzet hihetetlen elvárásokat támaszt. Sokszor a magánéletbõl kell feláldozni részeket, aminek persze azok, akik nem ebben nõttek fel, nagyon nem örülnek és nem is értik meg ezt a fajta fanatizmust és lelkesedést.


Beszámolók 2004

Erdély

2004.április03.-10.

2004 tavaszán egy, a csapatban korábban nagy rendszerességgel mûködõ programot élesztettünk újjá és tettük újra hagyományossá. Áprilisban Erdélybe látogattunk. Bár éveken keresztül mindig vonattal, különleges költségtakarékos technikával utaztunk, ez alkalommal már nem mertük ezt bevállalni. A nagy utazáshoz (Bp.-Erdély) a Népstadionnál induló olcsó buszjáratok egyikét választottuk. Jó elõre lebeszéltem a szállító cég vezetõjével, hogy hányan és mikor szeretnénk utazni. Õ regisztrálta az adatokat és arra kért, legyünk idõben a helyszínen, mert sokan utaznak. A busz este 10-kor startolt a tervek szerint, ezért mi már 7-re a buszoknál voltunk. Kiderült azonban, hogy ennél jóval korábban kellett volna becsekkolni, a buszokban már nincsen számunkra hely. Hosszú és izgalmas percek után sikerült lezsíroznunk egy másik, kisebb járatot, ahova a társaság egyik fele beült, a másik fele pedig egy harmadik busz hátsó üléseire került. Egyik Marosvásárhelyre, a másik Segesvárra ment... Végül éjfél körül indultunk csak el Budapestrõl, azért hogy ne kelljen túl korán megérkezni a városokba. Az egyik busz, ebben - ha jól emlékszem Anna, Lilla, Ildikó, Bundi és Dope utazott több alkalommal megállt, hogy könnyítsen a megterhelt hólyagokon és, hogy megemlékezzen Napoleon császárról (újabb erdélyi kirándulós emlékezõ-hagyományt kialakítva ezzel). A másik buszban Dorka, Bazsó, Bandi és én utaztunk. Itt viszonylag kényelmesen utaztunk, sõt külön elfelejthetetlen emlék marad Bandika telefonjának képgyûjteménye, amit az út során alaposan átvizsgáltunk. (Az egyik kép azóta is etalonként szolgál a derékszög számításánál.) A mi kis csoportunk jó néhány órás görnyedõs alvás után korán reggel érkezett Marosvásárhelyre. Hajnali öt óra lehetett és a hõmérséklet se volt sokkal több ennél. Kedves, magával ragadó város a maga magyar történelmiségével és az erre nagymértékben rá kontrázó "romániaságával". Reggeli után néztünk, de helyi nyelvtudásunk híján nem tudtunk ételhez jutni, leszámítva a drága, bûbájos McDonaldsot, ahol végre egy kedves, aranyos magyar néni szolgált ki minket. ("Mennyei falatok, mennyei kedvesség, mennyei nyelv.") Nem sokkal ezután elkóborolt Napolion-itta társaink is feltûntek a másik kisbusszal, ahova most már mi is beszállhattunk.

Segesvár következett. Gyönyörû verõfényes délelõtt volt. Fantasztikus, hangulatos régi szász épületek ellensúlyozták a romániai szocialista-realizmus kiemelkedõ alkotásait. A vár arról híres, hogy a néhai Drakula grófnak itt található a háza. Ezentúl pedig egy tényleg fantasztikusan szép, épen megmaradt szász, középkori vár. Segesvár tövében a kocsiból megnéztük Petõfi eltûnésének emlékmûvét, miközben Ildikó mesélt nekünk élet-kalandjairól. (Egészen addig, míg Bandi az azóta szólássá vált mondatával le nem állította õt, kifejezve a téma iránti teljes érdektelenségét.) Délután érkeztünk Brassóba, és onnan Hétfaluba. Drága Kalit Eszter barátunktól megkaptunk a négyfalui Márton Áron Cserkészház címét és lehetõségét.

9


10

16’sROVER 28.szám A házban éppen a helyi plébánossal ünnepelték az egyik gyülekezeti fiatal konfimációját(!), mikor mi megérkeztünk. Este betroliztunk Brassóba és iszonyat fáradtan a fõtéren kávéztunk, majd a fellegvár után Bazsó születésnapját ünnepeltük. Mindenki kívánt egy-két máig emlékezetes szépet Bazsónak, Bandi pedig felvette õt a híres képtárába.

Másnap vonatra pattantunk és Észak-felé haladva hamarosan Tusnádfürdõre érkeztünk. Tervünk volt, hogy felmegyünk a Szent Anna-tóhoz, de a helyiek erõsen lebeszéltek minket, hivatkozva a csúszós utakra és a sok medvére, akik ilyenkor nem barátságosak. Ez utóbbi meggyõzõen hatott egy helyi ember szájából. Így aztán maradt egy kis idõnk, hogy a városkát bejárjuk és a fölé magasodó hegyen a helyi aranyos kutyagyerekekkel egy sétát csináljunk. (Született is egy dal Máté Péter nyomán -: Egy kis kutya, mindig szalad és a végén nagykutya...) Ebéd után a vasúti megállóban Anna egy igazán cserkészies - azóta persze még sohasem játszott - játékra tanított meg minket (nem kis feltûnést keltve ezzel a várakozók sorában).

Néhány perces utazást követõen Csíkszeredára érkeztünk. Itt NagyHorvát Anikó ismerõseinek ismerõseivel találkoztunk, akik felajánlották a Hargita oldalában levõ full-extrás nyaralójuk használatát éjszakára. Zsír ház volt, a kertben óriás patak, hinta, grillezõ, és mínusz két fok. Fociztunk egy kicsit a ház körül majd begyalogoltunk Szeredára, hogy megismerkedjünk a helyi kortárs irodalom fórumával (Tilos mulató). Visszafelé már Szilárd, a család büszkesége hozott minket a család járgányán. Elõször a lányokat, aztán minket. A Dacia tetõcsomagtartóján, a szilvával kezünkben és a gyomrunkban mennyei volt az utazás... Éjjel vacsorát és jóhangulatot csináltunk. Sajnos nem sok idõ maradt a lustálkodásra, mert reggel tovább pörgettük a feszített programot. Délelõtt Csíkszeredán voltunk a Mikó-várban és a szomszédos skanzenben. A város egyik jellegzetessége a fõtéri Mikó-vár (magyar) történelmi emlékhely mellett meredezõ fogda. Itt újabb szólásokkal bõvült a nyelvi tárunk.


Beszámolók 2004 Átgyalogolva a városon, Csíksomlyóra értünk, ahol megnéztük a csodálatos Mária kegyszobrot õrzõ templomot és a hegy tetején a híres pünkösdi búcsúknál használt hármas-halom alakú szentélyt. A bátrabbak (Bazsó és én) hajmeresztõ kirándulást tettek a szomszédos hegycsúcson álló rémisztõ vaskilátóhoz. A vascsövekbõl épített kilátó embert-próbáló magsságú, melyet csak tetéz, hogy az utolsó létra már csak egy dróttal van hozzáerõsítve az építményhez. Ha már fenn volt az ember, lassan elmúlt a lábremegése – amit egymásnak azzal magyaráztunk, hogy jéghideg szél fúj, de azért mindketten tudtuk, hogy nyulak vagyunk – és gyönyörû kilátás nyílt az egész csíki medencére. Erdély ekkor még, 2004-ben arról volt híres, hogy az élelmiszer ára bõven a magyarországiak alatt volt, így megengedhettük magunknak, hogy hasonlóan a többi naphoz, étteremben ebédeljünk. Csíkszereda a híres csíki sör hazája. Aki erre jár, a finom falatok mellett ezt feltétlenül ízlelje meg! Este Gyergyószentmiklóson a magyar gimnázium kollégiumában aludtunk. Következõ nap meglátogattuk Erdély határát, a Gyilkos tavat és a Békásszorost. A tó, ahol letett minket a busz, félig be volt fagyva, így fantasztikus látvány fogadott minket. Kb. két órát töltöttünk itt, össze-vissza fotózva a hihetetlen tájat. Innen aztán szépen gyalogosan elindultunk a Békás-szoroson Moldva irányába. Aki volt már itt, az tudhatja, hogy nem mindennapi látvány fogadja az itt kirándulót. Óriási, akár száz méteres sziklafalak, egy autónyi széles szikla-szorosok, lent a dübörgõ, megáradt patak, fenn havas sziklapárkányok, fenyõerdõ. Az út kb. három óra hosszát tartott addig, amíg el nem értük a szoros végét, vagyis azt a helyet, ahol már látni lehetett, hogy a sziklafalak egyre kisebbednek és a völgy kezd kiszélesedni. Úgy döntöttünk, itt várjuk meg a busz érkezését. (A busz sofõr még, amikor jöttünk, megígérte, hogy délután, amikor erre jár (egy nap egy busz jön és megy vissza) valahol majd felvesz minket.

11


12

16’sROVER 28.szám Vártunk is, szépen, türelmesen a szakadó esõben, de a délután lassan kezdett elmúlni és még mindig semmi nyoma nem volt a járatnak. Stoppolós hosszú sort alkottunk az út mentén, hogyha jön a busz, mindenképpen valamelyikünk elkaphassa. Már kezdtük elveszíteni a reményt, mikor hirtelen megjelent az, akkor egyszerre mindent jelentõ autóbusz. Lefelé a halálkanyaros, szlalomos úton mesélt a sofõr bácsi. Elmondta, miért hívják az egyik kanyart így, vagy úgy. Egyik helyen egy svéd-busz ment le a völgybe, másokon meg egy kocsi... de õ túlélte. Aznap este a Western Pizzéria látott vendégül minket, ahol jól belakhattunk. (Bundi pedig hozott magával egy-két szuvenírt. Sajnos.)

A következõ nap reggelén buszra szálltunk, hogy az erdélyi út során legtöbbet megtéve Kolozsvárra utazzunk. Menet közben, ami a Maros-völgyében vezetett, a busz egyszer csak eleresztette magát és meghalt. Minket a král kerülgetett, de aztán hamar befogtuk a szánkat, mert csak románok voltak a buszon és a sofõr bácsi se vette olyan vidámra a dolgot. Újabb Napoleon emlékezéssel, kis chips-szel vigasztaltuk magunkat, miközben a bácsi a busz alá fekve egyedül megjavította a lengéscsillapítót. Milyen jó, ha ilyen ügyes az ember! Azt hiszem, a jegy árában a szerelés ára is alapból benne van.

Este volt, mire Kolozsvárra értünk. És mivel még el kellett jutnunk aznap Magyarbikalra, sietõsre kellett venni a városnézést. Kinéztük a legutolsó bánffyhunyadi vonatot, és hozzá igazítottuk a városlátogatást. Békás-szoros Láttuk a Mátyás-szobrot, a fõtéri Szent Mihály templomot és a városból miegysmást. A régi városfal nyomát még tükrözik azok a bástyák, melyek a farkas utcai templom mellett találhatók. Éppen azon sopánkodtunk, miért nem lehet felmenni rájuk, amikor megjelent két hajléktalan magyar ember és nyomban felajánlotta segítségét. Csak nyugodjunk meg, õk bejárnak a lezárt bástyába, hiszen ott laknak, és szívesen megmutatják azt nekünk. Bazsó volt az egyetlen, aki elfogadta ezt a kedves invitálást. Be is ment, mi meg viccelõdtünk, hogy utoljára látjuk õt. Gyorsan eltelt tíz perc, de Bazsó még nem jelentkezett, majd újabb tizenöt, és még mindig semmi. A vicc kezdett egészen komolyra fordulni.


Beszámolók 2004 Már láttam magam elõtt Bazsó szüleit, akiknek arról beszélünk, hogy Bazsó eltûnt egy kolozsvári bástyában, mert odaadtuk két aranyos hajléktalan bácsinak, akik elsõre nem voltak bûnözõ kinézetûek, higgyék el... De a Gondviselés nem hagyott el minket. Bazsó, aki megjárta a pincéket és telefonjával végig világította a hajléktalan-szállót, egyszer csak a bástya fokán megjelent és szokásos mosolyával csak ennyi üzent: no para, gyerekek. Nem sok idõ maradt a vonatig. Bundi és Bandi még beugrott egy étterembe, hogy vegyen egy román techno CD-t, és már tepertünk is a vasútállomásra. (A lemez, amit ekkor vettek tartalmazta azt a gyönyörû számot, Bundi kedvencét, ami ekkor még csak a romániai listákat vezette, de hamarosan a világ topjait is megrengette: Numa-numa-ei. Hihetetlen gyorsan, a vonatindulás elõtt néhány perccel értünk ki az állomásra. De a vonat, valamilyen megmagyarázhatatlan módon addigra már hét határon járt, mi nekünk pedig alternatív megoldást kellett találni, hogy még az éjjel Magyarbikalra érjünk. Mit volt mit tenni, szerezni kellett kocsit, ami ki visz minket a 35 km-el odébb levõ faluba. Többszöri próbálkozás után sikerült legyõznünk a tornyosuló nyelvi akadályokat és megegyezni a taxisokkal, hogy baráti áron elvigyenek minket a térképükön nem is Magyarbikal szereplõ kis településre. Szegény magyarbikali lelkész, amikor egy óra múlva meséltük neki a kalandot, óvatosan megkérdezte, hogy ugye nem Kolozsvárról jöttünk taxival. Mindannyian éreztük, hogy ez súlyosan betézte a mindennap-ebédlõbeneszünk és verjük a pénzt mindenre style-t. Az éjjeli lakás a parókia melletti nyári szállás padlásán volt, szó szerint néhány fokosan. Emlékeim között a hálózsákot borító négy-öt takaró, a válogatott magyar literatúra s Bundi kint hagyott szagos bakancsa szerepel. Másnap reggel a faluban sétáltunk, megnéztük a gyönyörû kalotaszegi templomot, és a mellette fekvõ érdekes temetõt. Ezután a fiatal lelkészt többek között három témában faggattuk: vajon miért vezetik Romániában a sárgára festett gázcsöveket derék és fej magasságban? Illetve, hogy miért vannak Románia-szerte fehérre festve a fák derék magasságig?

13


16’sROVER 28.szám

14

Csíkszereda

Harmadikként pedig megkérdeztük tõle, mi a különbség a bárány, a juh és a birka közt? Ugyanis ezek a velõig hatoló megoldatlan kérdések fogalmazódtak meg bennünk az utazás hosszú napjai alatt. (A válaszok, mondanom sem kell, nem voltak kielégítõek, további vizsgálatot igényelnek/tek a késõbbiekben.) Délben, elbúcsúztunk a domboktól, a lelkésztõl és a falutól, majd Bánffyhunyadra gyalogoltunk. (Ugyanis két éve megszüntették a falu hivatalos buszjáratát az utak rossz minõsége miatt! Most mindenki gyalog jár.)

Bánffyhunyadtól már viszonylag könnyedén és gond nélkül utaztunk hazáig, leszámítva Misi, az egyik utas apró meglepetéseit. Ez a szegény srác annyira elázott a hosszú utazás során, hogy állandóan hangos szóval vagy halkan, alattomosan azzal fenyegette az egész buszt, hogy kinyírja utasait, vagy legalábbis lehányja az elõtte ülõket. Az pedig éppen én lettem volna... Budry

2003-BAN ALAPÍTVA ! 27 TAG ! 433 LEVÉL !

IratkozzfelaCserólistáramégma! Nincs más dolgod mint, hogy küldesz egy emailt a Cserolistasubscribe@yahoogroups.com vagy a nanaprempeh@gmail.com címre, ami tartalmaz egy önéletrajzot és egy rövid motivációs levelet, majd követed az utasításokat!


Beszámolók 2004

Transz-Mátra expedíció

2004.augusztus16.-20.(Vándortébor)

Másfél évvel a történtek után, nem az általános szabadkozással kezdem, hogy mennyi mindenre nem emlékszem már, hanem, hogy mennyi mindenre emlékszem még. Elsõ emlék: vonattal megyünk valahova. Második emlék: VOLT EGY FRIZBINK SZÉP NEONZÖLD, AMI MARHA KLAFÁN REPÜLT. Harmadik emlék: síró röhögögörcsöt kaptunk egy balek félkatonai szervezeten, akik magukat ,,cserkészeknek" nevezték. Rambó fejû kiképzõ tiszt csapatparancsnokoktól való elbúcsúzás után könnyed séta végén érkeztünk meg elsõ táborhelyünkre, a ligetesbe. Volt itt minden, hideg forrásvíz, erdõ, sziklafal, szóval egy szép ligetes helyen aludtunk. Volt minden ami kell, lelki, morális és cserkészetikán való vita, kibukás…

Innentõl kezdve a napok összefolyódnak, de az biztos, hogy másnap találkoztunk BiBivel majd módfelett örvendezve felmentünk a Kékesre. Általános hangulat volt a: túl sokat megyünk, álljunk már meg, májjá hí májjá hó. A májjá hí-t a parancsnok egy gyenge rendelettel megpróbálta betiltani, de a csapat egy emberként való felháborodása ellehetetlenítette e rendeletet. Kékesen volt kilátó nézegetés, a hegy aljában meg sütikör. Egyesek elemek a hegyrõl ereszkedés mûveletében tanúsított buzgóságuknak köszönhetõen apró zúzódásokat szenvedtek, ha lett volna a közelben mentõ, én azért hívtam volna. Megérkeztünk arra a táborhelyre, ahol a millennium évében táboroztunk és igen kellemes emlékeket õrzünk a: ,,most jöttünk a ... címû nyugalom megzavarásáról (Még hogy májjá hí?) Ezen a kedves réten töltöttünk két éjszakát és egy teljes napot sebeink nyalogatásával, valamint a régebbi emlékek felidézésével: sastoll és kalapács, stb. Esti tábortûzön BB kedves oltó Tóth Jenõke története adott útmutatást az életre. Az itt eltöltött éjszaka után kezdett igazán pöpec lenni a tébor, a kimerültség és lázadás ellenére, a kiborulások ellenére az egész napos kutyagolás kovácsolta össze a csapatot és mókákat feledhetetlenné, vitákat és kibéküléseket meghatóvá.

15


16’sROVER 28.szám

16

Itt most egy rövid összefoglalást adnék a pozitív emlékekrõl: Állandóan zsebrádión hallgattuk az olimpia történéseit és üvöltõ szurkolás volt hallható az erdõben.

Ilona-völgyben Kuzsóval két köbméter föld kitermelése után nem veszítettük el kedvünket és szent elhatározásra jutottunk, ami a '94-es tábor üvegflaskáját illeti.

Bundi-bónusz I: halálosan kimerült kisgyerekekbe lelket verni az elõttünk álló 90 fokos emelkedõ megmászására, majd amikor felértünk, vigyorogva elmondani, hogy rosszfelé jöttünk, és megint leereszkedni. Vagy Bundi-bónusz II: Bundinak adni egy kevés meleg vizecskét, ha nagyon szomjas. Gyümölcsössy lemondásán is disputálni, szintén zsebrádiónak köszönhetõen (fõszerepben megint Bundi).

Frissítõ fürdés a patakban, nudika. Fellettünk betonhíd bakterral, aki bakfist csekkol.

Ugyanezen bakter sztorijait hallgatni, a megmentett szovjet páncéloshadosztály tábornok fiáról, majd ezt követõ hálarepülés a MÍG-17-esen. Bámulni a csillagokat hanyattfekve, kimerülten boldogan.

Kedves öregnénik, késelõ romabrigantik, megdöbbent és csodálattal vegyes bámulata közepette xy-i gyógystrandfürdõ legnagyobb medencéjében üvöltve józsizni és vonatozni. Botrányt kelteni és 10-12 éves kisgyerekek szájából hallani az ételek királya nevének üvöltözését: éljen a hurka!, valamint kedvenc másodosztályú focicsapatunk: ÉLJEN A DOROG!. Ami kimaradt: volt sok csodálatos kilátás, volt finom vacsi lányoknak köszönhetõen, volt méta egyszer, volt jó idõ, hála a Jóistennek! Kevin Dallas


Beszámolók 2004

Egy fáradt nap reggele 2004. augusztus közepe, a Mátra egyik elhagyott erdõségében ébredek. Hosszú idõ óta ez volt az elsõ éjszaka, hogy nem fáztam. A mai az utolsó elõtti nap, még nem tudom, csak sejtem, hogy mi vár ránk. Míg ezek a gondolatok átjárják agyamat, a csapat ébredezik és mindenki álmosan végzi a nap elsõ teendõit.

Csapat vigyázz! - mondja Bazsó. Felhúzzuk a zászlót, aztán reggeli. Az elsõ falatok elfogyasztása után egy nem mindenki által hallható beszélgetés csapja meg a fülemet. Most itt vagyunk Ilona-völgyben a cél Sirok, a térkép szerint ez kb. 12 km lehet, ha jól látom - mondja Gergõ. - Ez rengeteg, nézd a szintvonalakat, egy, kettõ, három, hatalmas emelkedõ legalább 100-150 m-es eltérések. Ezt nem bírják ki a gyerekek. Ha jobban nézed ez nem 12 km, hanem van vagy 15 is - veti fel Bazso. - Ne parázz, eddig is bírták, ha nem is könnyen, de nagyobb kisiklások nélkül, vidáman viselik a körülményeket. Amúgy is ez az utolsó kirándulós nap, holnap lehet pihenni, nem kell idõben kelni, és lehet, hogy strandra is megyünk.

- De Greg, te is tudod jól, hogy nincsen semmiféle strand Siroknál a térkép sem mutat ilyet. Rettentõ meleg van, és nem biztos, hogy útközben lesznek források. Ezt sokan nem fogják elviselni. Jaj Bazs, te mindig izgulsz, nem ismered a gyerekeket, ilyenkor még mindent ki lehet bírni. Meglátod, nem lesz semmi baj, csak viccesen kell a dolgokat felfogni. Majd többször állunk meg pihenni. - De eddig is alig tudtunk haladni, mivel kb. 1 km-ként meg kellett állni. Ez így nem megy, sötétedéség sem érünk oda, és még olyan hely sincs, ahol nyugodtan le tudnánk táborozni. Ezt csúnyán elszúrtad, nekem mindegy, tiéd a felelõsség. Én végig tudok menni, engem nem zavar, ha nincs kaja, de a többiekrõl ez nem mondható el.

- Na jó, elég legyen ebbõl, megyünk és kész - fejezi be Gergõ a vitát mindenki pakoljon össze fél óra múlva indulunk, mivel ma hosszú út áll elõttünk.

Na ez is megvolt, a reggelekhez ez hozzátartozik, fõleg ha még mindenki félálomban leledzik. A két szereplõ elmegy mellõlem, én is fölrázom magam és készen állok a további útra[...] Bónusz Bundi

17


18

16’sROVER 28.szám

Vízitúra a Bodrogon 2004. augusztus24.-27.

Másfél éve vehettem részt életem elsõ kenutúráján, amit a csapatunk szervezett egy nyirkos késõ augusztusi hosszúhétvégére. Pontosan tizenhárman gyûltünk össze az indulás reggelén, a pályaudvaron (Ancsa, Dorka, M. Rita, Pannus, Bazsi, Gabó, Gegi, Janesz, Markó, Tibusz, Toma, túravezetõnk Kris, és jómagam) [szerknek: nevek: sic!]. Szerencsére keresztyének vagyunk, és nem hiszünk a babonákban, ezért nagyon jól sikerült az evezés.

Azt még elõrebocsátom, hogy az apróbb történéseknek csak a töredékérõl tudok, mert négy csónakunk nem mindig haladt egy csomóban; megvolt a lehetõsége minden csapatnak idõnként leszakadni, vagy elhúzni a többiektõl, önálló tevékenységeket végezni, kisebb kirándulásokat tenni, stb. Kora délután érkeztünk meg a Sátoraljaújhely melletti kis kenukölcsönzõbe, Felsõberecki mellé, amely egyben az Üvegtigrishez hasonló büféként is üzemelt. Itt vehettük át azokat a remek hajókat, és evezõlapátokat, amelyek sok egyéb dolog mellett végig hûséges társainknak bizonyultak a három nap alatt. Mi Markóékkal egybõl kipróbáltuk a kenunkat (még csomagok nélkül), és ez alkalommal azt is megtudtuk, hogy a környéken nincs olyan hely, ahol normálisan ki lehet mászni a partra, és meg lehet fordítani a csónakot. A többieknek zökkenõmentesen sikerült az indulás, de mi is hamar belejöttünk, és vígan szeltük a folyót. Sok mindennel nem találkoztunk utunk elsõ szakaszán, viszont folyamatosan gyönyörködhettünk a Bodrog szépségében, sokszínû állat-, és növényvilágában, valamint élvezhettük a nyári nap utolsó sugarait. Mivel aznapra csak fél táv volt kijelölve, hamar megérkeztünk Sárospatakra, elsõ állomásunkra. Itt egy nagy közös fõzés után mindenki vízihullafáradtan ment aludni, hiszen bár keveset mentünk, a vonatozás, és a sok újszerû élmény igen fárasztónak bizonyult számunkra. Ide tartozik az is, hogy hárman éjszakára Tibi nagyszüleinek vendégszeretetét élvezhettük, akiknek ezúton is szeretnék köszönetet mondani a sok, finom sütiért, és a puha, meleg ágyakért. Másnap korán keltünk, és rövid reggeli után gyorsan el is indultunk, hiszen egészen Olaszrizlingig [Olaszliszka - szerk.] kellett leeveznünk estére. Persze azért napközben belefért egy nagy, közös fürdõzés a hobbitlak szerû partmenti horgászkuckóknál, sok hangos népdaléneklés, ebéd a vízen, és más hasonlóan jópofa dolgok. Viszont emiatt csak sötétedésre értünk le, pedig még a kenukat is el kellett cipelni egy darabon, mert a parton nem hagyhattuk õket a cigányok miatt. Reggel kiderült, hogy milyen szép helyen is van a falu, és az is, hogy a helyi lányok nagyon csinosak. Sajnos a közbiztonság, az infrastruktúra, valamint a lakosság vásárlóereje, a koleszterinszint, és a közgyógyellátás helyzete lényegesen rosszabb, mint az ország nyugati térségében fekvõ hasonló méretû falvak esetében, de hát nem lehet minden tökéletes.


Beszámolók 2004

Az utolsó evezõs napon láttuk talán a legtöbb érdekességet. Egy szakaszon különösebbnél különösebb nehézipari stílusú építmények voltak a part mentén, és használaton kívüli teherhajózási átrakókat is megcsodálhattunk. De ez még mind semmi nem volt ahhoz képest, ami az egyik Tokajhoz közeli holtágba tett kirándulásunkkor fogadott minket. Maga a holtág úgy festett, mint egy keskeny trópusi folyó, hatalmas fákkal, bokrokkal, burjánzó vízinövényzetével, és az eddig megszokottól teljesen eltérõ sötétbarnás-feketés színû vízzel. Mikor ezt megláttuk, arra gondoltunk, hogy eddig fogalmunk sem volt arról, hogy van ilyen Magyarországon, és ha ilyen van, mi minden lehet még határainkon belül. Az élményt tetézte a beljebb lévõ kis zsiliprendszeren való áthaladás, és egy elhagyatott zsilipház meglátogatása. Ez utóbbi olyan horrorisztikusan nézett ki, amilyet szintén csak filmekben látunk általában, sikítozó madarakkal az alagsorban, és egyéb humikkal. Szerintem Bárki, aki ott volt, órákat tudna errõl regélni – majd kérdezgessétek õket bátran. Mindezek után megérkeztünk Tokajba, ahol kivételesen jó körülmények közt táborozhattunk le a Hegyalja-fesztiválnak is otthont adó, (ott már éppen) Tisza-parti kempingben. Itt csak az idõnként intenzíven zuhogó esõ jelentett kisebb problémát, és az, hogy a szomszédban tartott két gólyatábor miatt nehéz volt idõben elaludnunk. Ezzel be is fejezõdött a túra, mert másnap reggel, maradék száraz ruháinkat felöltve, indultunk is vissza Budapestre, hogy egy kis idõ múlva újból az iskolapadokat koptassuk. Ennek ugyan nem túlzottan örültünk, de legalább egy ilyen remek élménnyel fejezhettük be a nyarat, és kissé jobb kedvvel vághattunk bele a szürke hétköznapok monoton robotjába. Piross Entai Antal

19


20

16’sROVER 28.szám

Halloween Farkasgödörben 2004. október29.- november1.

A cikkhez fölhasználtuk Kubinyi-Janesz Péter, 11 éves farkaskölyök cserkésznaplójának részleteit.

Halloween éjjele. Az éjszaka, amikor legbelsõbb, legtitkosabb félelmeinkbõl rémisztõ valóság lesz, mikor a szörnyû borzongás futja át a testet és a lelket egyidejûleg, olyan borzalmak ideje, amikor a hideg veríték lepi el azokat is, akik már a poklot is megjárták. Ilyenkor támad fel a "megnevezhetetlen", hogy iszonytató pusztítást végezzen azokon, akiknek addig fogalmuk sem volt a túlvilág eme felfoghatatlan, ördögi mivoltáról. Olyan kísérteties dimenziók szabadulnak el, melyeket lehetetlenség volna szavakba önteni. Éppen ezért örültünk annyira, mikor felkért minket Bazsó, egy igazán kedves, jó hangulatban töltött tábori nap után, hogy ugyan állítsuk már helyre a természet egyensúlyát. Teljesen szabadkezet kaptunk, nem csak azokat a hozzávalókat használhattuk fel, amik direkt erre a célra voltak hozva, hanem bármit, amit csak találtunk. Muhahaha! ...Egyszercsak Bazsó kizavart minket a házból a hidegbe, hogy valami hülye játékot kell játszani a többiekkel. Pedig épp a Gazsinak mutattam, hogy kell egygyufás tüzet rakni. Tök ideges volt, és olyan dolgokat mondott rólam, amik az anyukám szerint nem is igazak. De szerintem csak azért, mert már több órája bénázott azzal, hogy begyújtsa a tüzet a konyhában. Pedig tökegyszerû, õrsgyûlésen is tanultuk. Egy órával késõbb. Mûvészi szinten megy a fosizás már vagy húsz perce a ház elõtt. Nemrég elkezdett szemerkélni esõ. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy lekötöd magad valamivel. Megpróbálom valahogy összekombinálni egy madzaggal az ez idõ alatt felkutatott kellékeket. Vagyis két cserepet és egy fél baltanyelet. De akárhogy is kötögetem, nem akar belõle semmi rémisztõ sem kerekedni. Megfordul a fejemben, hogy mégsem volt akkora ötlet ez az egész. Még jó, hogy még ez elõtt sikerült átragasztanom a többiekre a lelkesedést. Bár ebben a pillanatban Gázs töretlen optimizmusát csak annak tudom be, hogy szegény nagyon túlaludta magát délután. Játék közben kiderült, hogy a nagyok paranájtot csinálnak. Paranájt az olyan, hogy egyesével elvisznek minket, és végig kell menni ilyen állomásokon, amik gyertyával vannak megvilágítva, és ott ránk ijesztenek. Én már voltam ilyenen, és tökre nem volt félelmetes, azt mondják húúú meg ilyenek. Egy újabb órával késõbb. Egyedül fekszem egy méter mély saras gödörben a földhöz lapulva, mozdulatlanul. Az elõbb megint elkezdett esni. Valami kis állat mászkál a vesém tájékán. Próbálok másra gondolni. Vajon tényleg nem látszódom semennyire? Persze beteszteltük elõtte - és tényleg - de elég hihetetlen, tekintve hogy én meg könnyedén belátom a pálya kétharmadát. A kidõlt fa gyökereire tettük a gyertyát. Én pont benne vagyok az árnyékában és remekjól bevilágít nekem mindent, de a szembõl érkezõket teljesen elvakítja. Játék közben aztán elkezdett esni az esõ, és azt mondta a Bazsó, hogy mégse lesz ma este para. Én tökre örültem, mert már teljesen elázott a tornacipõm, az edzõcipõm meg még tegnap szétesett. Aztán meg kiderült, hogy mégis lesz, úgyhogy elkezdtek minket kivinni egyesével.


Beszámolók 2004

Persze jól megvártam az utánam következõt, pedig direkt mondták a nagyok, hogy ne csináljuk, mert úgy nem lesz jó móka. Az elsõ állomáson nem is volt semmi para, csak egy ilyen építmény volt, olyan, mint a Blair witch project címû filmben. Aztán továbbmentünk és valaki elfutott mellettünk. Szerintem a Tomi volt. Nagyon félelmetes, mondhatom. Valakik üvöltenek a távolból. Ez azt jelenti, hogy már a második helyszínen vannak. Nem tudom, miért gondolja azt alapból mindenki, hogy egy állomás egyenlõ egy ijesztés. Mindenestre, ha már azt hiszik, túl vannak a nehezén, akkor többnyire igen váratlanul éri õket, ahogy például a Feka ölõ fejjel rájuk tör egy handzsárral közvetlen közelrõl. Ugyanúgy, mint ahogy az, ha két helyszínen sincs semmi mozgalmas. Elõttem Ntály áll csak úgy, egy fán, fekete sapka a fejére húzva, és szó nélkül mutatja az utat. Lynch kedvelõ gyerekek örülhetnek. Én meg csak akkor támadok rájuk, mikor hosszú ácsorgás után jóhiszemûen továbbindulnak. Nemcsak, hogy engem, de még magát a gödröt sem veszik észre a legtöbben. Jóég, miket összeüvöltöznek nálam is. Következõ állomás megint tökre nem volt félelmetes. Ott állt az Anti egy fán és ennyi. Ki is találtuk, hogy jól megvicceljük és lelökjük, mivel már négyen voltunk, mert direkt jól bevártuk egymást. Tök nagyot puffant, hihi. Megint jönnek. Ezúttal ketten. Kézen fogva azt kiabálják, hogy nem félnek. Legalább idetaláltak, nem úgy, mint az a másik kettõ, akik épp most dzsallnak bele a bokorba. Megállnak a gödör legszélén. Lelóg a lábfejük. Egyenesen a szemükbe nézek, de semmi. Firtatják a teendõket, majd arra jutnak, hogy megnézik közelebbrõl is a gyertyát. Erre fogják magukat és dobnak egy hátast, pont a gerincemre. Miért kell folyton üvölteni? Várok öt másodpercet, míg kiheverik a sokkot az eséstõl, majd szörnyen rémisztõ megnevezhetetlen hangokat hallatva megragadom õket. Sokan azt hiszik, hogy hororrban a szörny a lényeg, pedig igazából a suspense.

21


22

16’sROVER 28.szám

Para! 2004. november elseje, nulla óra 5 perc. Üvöltések hallatszódnak az erdõ felõl,

némelyik halálsikolyra emlékeztet. Teljes a sötétség Farkasgödörben. Az esõ lágyan szitál, a fákat gyenge szél fújdossa. Úgy érzem magam, ha elindulok, én is a kijelölt úton, talán megérthetem a ma este üzenetét: a halál misztériumát. Menjél! Indítanak el a házból. Megindítom lépteimet, a házat elhagyva elcsöndesül minden körülöttem. Egyedül vagyok a sötét rengetegben, csak magamra számíthatok. Csupán halványan pislákoló gyertyák jelzik a követendõ irányt. Elsõ állomás, egy kereszt és az alatta a fekvõ Krisztus - átléptem egy másik dimenzióba, továbbhaladok. Ekkor a hegyoldalon egy hatalmas kõ szalad lefelé, úgy érzem, eltalál és magával ránt, de megúszom, elrohan mellettem. Félelmembõl felocsúdva egy marcona alak üvöltve ront rám. Ordítva elrohanok, de szívem egyre gyorsabban ver - ezt nem fogom túlélni, sõt lehet, hogy már meg is haltam, és ez itt a túlvilág. Lelassítok: Egy fekete alakot veszek észre, kezében gyertya, lehet, hogy õ a kapuõr és elõtte kell földi életünkrõl beszámolni. Csöndesen le-föl emelgeti kezét, és nem szól egy szót sem, rettegek, hogy valami történni fog. Nem kell csalódnom, két fa mögül újra elõugranak, de most már botokkal fölszerelkezve üldözni kezdenek, míg egy koporsóhoz nem érkezek… egy kéz áll ki a földkupac alól. Nem ez nem lehet! Ez én vagyok, saját temetésemen vagyok jelen, és ez még nem az utolsó szín. Átkelek a Styx vizén. Teljes a csönd és szinte tapintani lehet a félelem illatát. De van remény, egy kivilágított faházhoz érkezek, a tornácról szellemekhez hasonlító zaj csapja meg fülemet, de nincs ott senki. Megnyugszom, úgy érzem, végre megérkeztem a biztonságos elíziumi mezõkre, de csalódnom kellett, újra rám rontanak. Megpróbálnak a földre teperni, de kitépem magamat a hatalmas karok közül. Megmenekültem a halál elõl, újra az élõk között vagyok! Vissza a valóságba! Bundi

Aztán nem volt semmi érdekes, a végén volt egy házikó, ahol valamelyik nagy állt és mormogott, nem tudom, ki volt, mert volt a fején egy furcsa maszk és volt egy ilyen ötszög a földön gyertyákkal, ami nem tudom, mi volt. Volt valaki szerintem a házikóban is, mert lehetett hallani, ahogy nagyon lassan beszél valamirõl, de nem lehetett hallani, hogy mirõl. Biztos valami rémisztõ dologról, de nagyon halk volt. Nti viharzik lefele felém. Megkérdezem, hogy most mi van, vége van-e a játéknak, de nem sikerült kiszedni belõle, mert csak úgy elviharzott mellettem. Láthatóan zaklatott valamitõl. Úgy látszik, még sincs itt a vég, mert most jön csak a Barnó. Megáll, várok egy picit, elkapom a lábát egy nyüszítõ hang kíséretében, jól megijed, visszabújok a gödörbe, õ megy tovább. Minden a forgatókönyv szerint történik. Illetve van valami, ami nem a megszokott. Nem hallom a lépteit, ahogy továbbmenne. Nemtom megnézni, mert akkor én is látszódnék. Ez iszonyú! Itt fekszem a földön, levegõt sem merek venni. És itt áll mellettem fél méterre és nem csinál az égadta világon semmit. ÁÁÁÁ! Biztos, hogy itt van, de már tíz perce semmit sem hallok. De hát nem repülhetett el csak úgy az erdõ felett. Újabb öt percbe került elfordítani a fejem, hogy ne adjak ki semmilyen hangot. Meghûl ereimben a vér. Egy pár mozdulatlan bakancsot látok. De hát miért? És miért nem szól semmit? Azt lesheti, hogy én kimászok ebbõl a jó kis gödörbõl, ha ezt várja! Inkább itt maradok az idõk végezetéig, hogy beteljesítsem a sorsom, és minden halottak napján átadjam a túlvilág iszonytató démonikus üzeneteit, azoknak, akik még ezen a világon élik kényelmes kis életüket, és fogalmuk sincsen a borzalomról, hogy miféle szörnyûséges kimondhatatlan dolgok lapulnak a föld alatt, micsoda iszonytató dimenziók... Prempeh


Beszámolók 2005

Kurtabérc 2005.március12.-15.

Egy szép tavaszi napon - Budapesten 20 cm-es hóval, felszálltunk a vonatra, ami Miskolcra vitt minket. Itt Bazsó és Rebeka beszállt egy autóba, hogy beszerezzék a szükséges tábori élelmet.

Busszal érkeztünk Lillafüredre, ahol ragyogó napsütés csak úgy szikrázott a térdig érõ havon. Hamarosan átnedvesedtek a nadrágszárak, elõkerültek a kamáslik, de némelyik nem is tulajdonosuk lábára került, hanem a kisebbekére. Ahogy mendegéltünk felfelé, úgy éreztük, hogy életünkben még ekkora hóban, ekkora túrát nem tettünk… Kb. egy méteres hóban másztunk felfelé biztatva egymást, fõleg a kisebbeket. Közben a nap lassanként mendegélt lefelé, és tudtuk, hogy kemény este vár ránk, ha megtaláljuk a házat, hiszen Bazsóék biztos, hogy nem tudnak utánunk jönni a kocsival - vagyis a kajáért, és a vízért(!) is le kell majd menni! Ha pedig nem találjuk meg a házat… No de ilyen nem is lehet! Húgom, és egy másik vele korú lány most jött elõször táborba. Rajtunk kívül még Rebeka javította a lányok arányát. Rettentõ hosszúnak tûnõ út után végre megláttuk a házat. Látható volt a körülötte lévõ méteres szûz hóból, hogy jó ideje nem járt erre senki. A srácok gondolkodás nélkül belevetették magukat a hóba, és versenyeztek, hogy ki ér elõbb az ajtóhoz. Mi pedig szépen úriasan odasétáltunk az õ nyomaikban. Elõkerült a kulcs - csakhogy nem passzolt a zárba… néztünk egymásra - most akkor hogyan? Aztán kiderült, hogy van egy másik ajtó - a bejárati, és valóban, oda passzolt a kulcs. Elfoglaltuk a házat - remek, tágas szobák, mindenhol cserépkályha. Egy nagyobb közös helység, kis konyha, két tûzhellyel, spájz, edények, stb. Amitõl igazán jó volt, - hogy nincs benne víz. Sõt ráadásul elég messzirõl lehet csak hozni. Begyújtottuk a kályhákat. Volt egy fáskamra is. Kicsit szusszantunk, megettük a szendvicseket, ittunk egy kevés vizet, aztán a fiúk kiürítették a hátizsákokat, és fejlámpával, esõkabáttal, kamáslival felszerelkezve elindultak vissza az autóhoz, hogy felhozzák a dolgokat, amiket Bazsóék vásároltak. Én maradtam a lányokkal, és két kisebb fiúval - tápláltuk a cserépkályhákban a tüzet, és fát vittünk be, utat lapogattunk egy jó kis lavórral, mert hólapát nem volt. Azt hiszem, azon az estén hatalmasat teljesítettek a fiúk - kicsik és nagyok egyaránt, mert nem volt semmi a teletömött hátizsákot, vagy a 20 literes vizes kannát felhozni térdig érõ hóban, ki nem taposott úton. Ez az elsõ eset megadta a tábor alaphangulatát, igazán megemelte a légkört. Milyen jól is esett ezután a tea, s az alvás! Másnap reggel ragyogva sütött a nap, és szikrázott a hó. A Dzsoniék kiültek a hómezõ közepére, és valami rettentõ emelkedett novelláskönyvbõl olvastak fel egymásnak. Sanya megpróbált kimenni a budira, de úgy elsüppedt, hogy kénytelen volt valami más megoldáshoz folyamodni. Két mosóteknõ segítségével kb. egy óra alatt el is intézte sürgõs dolgát. Bõséges reggeli után felkerekedtünk és elindultunk a forráshoz, hogy majd onnan hozunk vizet.

23


16’sROVER 28.szám

24

Az út nem volt túl sok kilométer, de rengeteg nagy hóban nehéz volt menni. Az volt az igazi nagy szerencsénk, hogy éjszaka, vagy hajnalban egy nagy erdészeti traktor végigment az úton, és így nem kellett órákig térdig járni a hóban. Megtöltöttük kulacsainkat vízzel, a helyi erdész nénitõl vettünk egy kis hagymát - igaziból kaptuk, mert pénzt nem fogadtak el érte. Hazafelé ballagtunk, a lemenõ nap szikrázott a hóval borított tájon. A csúszdahelynél aztán minket is elkapott a lendület, és hatalmas lesiklásokat hajtottunk végre. Gergõ és Bazsó persze bevállaltak egy igazi víznyelõt is. Már az is sokáig tartott, míg leértek az aljára, de sokkal tovább tartott, amíg kikászálódtak a mélyérõl. Már sötétedett, mikor fáradtan, de remek hangulatban hazaérkeztünk. Gyorsan nekiálltam fõzni, és amíg a vacsora készült Barnó és Adrika egy szál gitárral hatalmas hangulatot teremtettek. A nagykirály csirimolya [chirimolla] mindenkinek igen ínyére volt. A fával teli cserépkályhák nemcsak meleget, hanem igazi téli hangulatot varázsoltak a házba. Harmadnap reggel nagy reggeli tornát csaptunk, ami egy fergeteges hóban fürdésbe torkollott. Egyesek állítólag egy szál Ádám-kosztümben rohangáltak a hóban… Ezek ám a legények! A nap további programja kiképzés volt és csapatverseny, mégpedig hóalakzatok építése. Született egy hópiramis, egy hószfinx, és egy hóteknõs. Egyik gyönyörûbb volt, mint a másik! Egy kis melegtea és keksz, és elkezdõdött az elõkészület a délutáni próbázáshoz. Ketten tettek farkaskölyök próbát: Gergõ és Jánoska, Rebeka tett újonc próbát, és Rita elsõ próbát. Szuperjó volt! Másnap reggelre kelve elkezdett olvadni a hó, és mire leértünk az úton Lillafüredre, már minden inkább vizes volt, a hónak szinte nyoma veszett. Ez történt március 15.-én, 2005-ben. Utir


Beszámolók 2005

Repkutya, medvepara, lófej 2005.március19.-25.(Erdély)

Csapatunk egyik régi hagyományát felelevenítvén a tavalyi év húsvétjakor is felkerekedtünk, hogy bejárjuk hazánk elfeledett tájait – úgy döntöttünk irány Erdély! Meghányván-vetvén a dolgot, olyasféleképpen határoztunk, hogy szerény kis utunkat most némileg függetlenítjük a RÁV (értsd: Román Állami Vasutak) kiszámíthatatlanságaitól, kötöttségeitõl. Úgy döntöttünk, hogy saját kezünkbe vesszük az események történését – saját (bérelt), külön bejáratú kisbusszal utazunk! Eme tény persze szigorúan behatárolta kicsiny társaságunk létszámát, így úgy döntöttünk, hogy a jelentkezõ tömegeket nagyon szigorú próbáknak vetjük alá, hogy kisüljön, ki az, aki valóban érdemes arra, hogy a világnak e ritka szép tájára eljusson (valójában éppen hogy sikerült összeszedni a kellõ létszámot, de így akkor is jobban hangzik…). Nyolcunknak sikerült kiállnia a próbákat – Ancsa, Dorka, Rebeka, Rita a gyengébbik nemet képviselték, míg Bundy, Dope, Greg és jómagam pedig az erõsebbiket. Utunk állandó lelki kísérõje Gazsi volt, aki hõsiesen tartotta magát az összes próba alatt, de sajnos a legutolsón csúfos bukást szenvedett…(értsd: nem jött el)

A kiutazásról Az elõkészületeket követõen elérkezett indulásunk várva várt napja. Találkánkat a Napnyugat felé induló vasparipák istállójához beszéltük meg. Itt vártak a többiek, mikor is besuhant járunk mûve, a SZEMKÁPRÁZTATÓ!!! A LÉLEGZET ELÁLLÍTÓ!!! A MINDEN KÉPZELETET FELÜLMÚLÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ – kisbusz. Sprinter volt. Mercedes. Kék. Mikor sikerült végre besuvasztanunk minden útipoggyászt, szépen beszálltunk és útnak indultunk. Az út maga nagyjából eseménytelenül telt, hacsak azt nem számítom annak, hogy bizonyos útitársaink miatt úton útfélen meg kellett állnunk, fõleg bokroknál és benzinkutaknál. A határon egészen simán átjutottunk, a már ismerõs kamionoktól illetve német bácsitól kísérve. A hangulatot fokozta, hogy a román határõröknek, illetve egy késõbbi közúti ellenõrzés során a rendõröknek mennyire meggyûlt a baja a neveinkkel.

Székelyudvarhely

25


16’sROVER 28.szám

26

Hajnaltájt megérkeztünk szálláshelyünkre, Székelyudvarhelyre, ahol majdnem kellemetlen meglepetés fogadott bennünket – lévén, hogy a kollégium portása, ahol megszálltunk, nagy, ártatlanul tudatlan szemekkel nézett ránk, hogy mi mit szeretnénk ott. Szállásunk egy hangulatos, régimódi kollégiumi hálóterem volt, igazi boltíves kis helyiség. Nagy élvezeteket okozott, pl. a zuhanyzó, ahol újfent bebizonyítottuk egymásnak, hogy milyen remek kis férfikart tudunk alkotni. Székelyudvarhely nevezetességeit, a következõ nap folyamán, némi alvást követõen tekintettük meg, csak úgy, mint Orbán Balázs közelben fekvõ sírját, ahol kiállított székelykapuk tömkelege várja az odalátogatókat. Tervbe vettük Zetelaka felkeresését is, ahol végül nem jutottunk el az ott fekvõ hatalmas víztározóhoz, alkalmunk támadt azonban megtekinteni egy hamisítatlan erdélyi (székely) misét. Az estve eljöttével visszatértünk Udvarhelyre, majd kis városismereti sétát követõen aludni tértünk.

A kalandnap A soron következõ nap hatalmas izgalmakat tartogatott számunkra, bár errõl akkor még nem volt fogalmunk. Tulajdonképpen egy egészen szokványos napnak terveztük, de mint tudjuk: ember tervez… Végezni semmiképpen nem õ végez. Ha az ember végzett volna, akkor a nap végén mindannyian visszavonultunk volna kényelmes, pihe puha ágyainkba, hálótermünk fojtogatóan meleg levegõjébe… Nem így lett. A terv a következõ volt: indulásunkat követõen kisvártatva megérkezünk Farkaslakára, ahol nem kisebb személyiség, mint Tamási Áron szülõotthonát tekintjük meg. Folytatván utunkat áthaladunk Korondon, bevásárlunk cserepekbõl, hogy ezt a vásárlást kipihenjük, fürdõzni kívánunk Szovátafürdõn, a thermálban; hogy az ott áthevült testünket rögtön lehûtsük a Parajdi sóbánya feneketlen tárnáiban, ahol szinte harapni lehet a gyógyhatású levegõt… Ezek után már csupán könnyed rutinprogramként elzarándokolni gondoltunk Bözödújfalura, egy igazán tragikus sorsú kicsiny magyar faluba… Mint azt már bátorkodtam elõrebocsátani, a végzés nem a mi érdemünknek bizonyult. Illetve az is lehet, hogy mégis. Lehet, hogy éppen ez volt a baj… Szóval az útiterv elsõ pár megállója tervszerûleg követte egymást – valóban megnéztük Farkaslakát, valóban vettünk cserepeket és valóban elmentünk Szovátára… Az elsõ hiba itt csúszott a végrehajtásba.

Parajdi sóbánya


Beszámolók 2005 Bundy remek kis útikönyve elfelejtette ugyanis azt az egészen apró dolgot közölni velünk, hogy Szovátán csakis az EU–konform utánzatú szállodában juthatunk thermál közelébe, viszont csöppet sem utánzat árakon. Úgy döntöttünk, hogy a fejenként 4500Ft-os ár még nekünk sem éri meg. Megtekintettük tehát a Medve-tavat, ittunk csíkszeredai italokat, ettünk pattogatott kukoricát, majd újra beugrottunk kicsiny kék jármûvünkbe. Parajdon azzal kezdtük, hogy sofõrünk éleslátása miatt (õõõõõ…már nem is emlékszem ki vezetett akkor) simán elmentünk a sóbánya bejárata mellett és sikerült eljutnunk a falu legeslegszegényebb részeire… Mikor megfordulásra adtuk a fejünket, komolyan féltünk, hogy az ott lakók hatalmas „MEKKA!” kiáltásokkal ránk vetik magukat és széthordanak minket… Ezen kis kitérõ után eljutottunk a sóbányához. Kisült, hogy hivatalos turistabusz csak 20 fõ összegyûlése esetén indul. Kisült, hogy ez a derék teherautósofõröket egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy levigyenek minket hatalmas dömpereikben… A bánya leírhatatlan volt. Mint kiderült, a régi, immáron bányászatra nem használt szinteket rendkívül igényes turistalátványosságnak rendezték be, éttermekkel, kápolnával, színházzal, játszótérrel, múzeummal. Mikor még lefele mentünk egy hosszú lépcsõn, még mindenkinek szokványos bányaBözödújfalui templom feelingje volt. Mikor aztán átléptünk egy kicsiny ajtón, hirtelen ránk szakadt a tér. Egy kb. 30 méter magas, 50 méter és végeláthatatlan hosszú föld alatti világban találtuk magunkat, ahol még a klausztrofóbia is tovaszáll. Miután végigjártuk a látnivalókat, a kijáratnál várakoztunk a kamionokra. Sofõr ismerõsünk bevitt minket a már sokkal kevesebbek által látogatható gépterembe is, ahol a lifteket irányítják… Félelmetes volt! A kifele út során vettük észre, hogy bõrünkre, ruhánkra só telepedett, így már nagyon vártuk, hogy alaposan megfürödhessünk… Mint kiderült, ez még váratott magára. Parajdról egybõl Bözödújfalu irányába vettük az irányt. Ez egy olyan színmagyar falu volt, amit az elmúlt rendszer különös ‘viccének’ folyományaként elárasztottak – víztározót létesítve a helyén. Mostanra már csak a templom áll, annak is hiányoznak a cserepei. Egy - két ember lakik csupán a tó partján, ahol a falu volt – a tó másik oldalán román nyaralók épültek, ahonnan mindennap elégedetten szemlélhetik ezt a borzalmat. Miután körbejártuk a helyet és elbeszélgettünk a hátra maradt lakosokkal, elérkezett az indulás ideje.

27


28

16’sROVER 28.szám Ekkor jött a remek ötlet: ne az aszfaltúton menjünk haza, hanem van egy kis, a térképen fehér színnel jelzett út, az pont levág egy hatalmas kanyart – megspórolunk vele kb. 100 km-t! Tudtuk, hogy a fehér szín nem éppen a legmegbízhatóbb, fõleg a térképek viszonylatában, azonban bízva bíztunk. Ekkor még nem küzdöttünk, azt csak késõbb. Egy ideig minden rendben ment. Aztán az aránylag sima földút elkezdett göröngyössé válni. Aztán egy jól irányzott fordulattal bement az erdõbe. És felfele egy hegyre. Kezdett olyan érzésünk lenni, mint amikor itthon a Pilisben egy erdõgazdasági úton haladunk. Nos, ahogy így mentünk, elérkeztünk a hegynyereghez, majd egy igen éles kanyarhoz. Ez a kanyar áttette az utat a következõ hegy északi oldalára. Onnantól pedig egy szerpentin vezetett volna le. Sajnos azon most vastag jégpáncél állt… Nos, ekkor döntöttünk úgy, hogy megfordulunk. És ebbõl lett a baj. Tolatás közben kiderült ugyanis, hogy a hely, amit kinéztünk a megforduláshoz elég süppedõs. Az is kiderült, hogy a kisbusz hátsókerék-meghajtású. Az is kiderült, hogy nem tud önerõbõl kijönni onnan, de még az is kiderült, hogy nyolcan is kevesen vagyunk ahhoz, hogy kiszedjük a besüppedt kocsit. Két és fél óra próbálkozást követõen ezt be kellett látnunk. Leballagtunk hát a faluba, mely a térkép szerint a Gagy nevet viselte. (Legalábbis reménykedtünk, hogy ott vagyunk.) Egy háznál becsöngettünk segítségért, ahol Levente nem túl kitörõ örömmel fogadott minket, révén 11 óra, este. Ennek ellenére a lányokat és Bundyt, aki ekkorra már egy csöppet meg volt illetõdve betessékelte a házba, minket pedig a Daciájába. Mondtuk, hogy felesleges, a Dacia nem fog oda felmenni. Erre a következõ párbeszéd zajlott le köztünk: - Dehogyisnem - De nem! - Dehogyisnem - Hidd el, hogy túl nagy a jég! Nem fog menni! - De! Ennyiben maradtunk. Már elõre elképzeltem, hogy hogyan fognak minket reggel kiszedni az erdõ fái közé szorult Daciából. Levente útközben megkérdezte - Ti egészen a hegy tetejérõl sétáltatok le ide? - Persze! – mondtuk, mint akinek mi sem természetesebb. - Medvétõl nem féltetek? - De, persze, viccelõdtünk, hogy mi lesz majd, ha erre téved egy… - Pedig vannak erre… -… Nos, szó, ami a szó, a Dacia felment. Mintha autópályán haladna. Csak ámultunk. Innentõl már pofonegyszerû volt minden – csak ráakasztottuk a vontatókötelet, a Dacia nekifeszült és… – semmi. A busz meg sem moccant. Levente leégette az egész kuplungot, minket már fojtogatott a bûz, de a busz szilárdan állt. A kedvünk letört. Mint vert had vonultunk vissza. Leventéék konyhájában felmerült annak lehetõsége, hogy szerezzünk egykét ökröt valahonnan, ám ezt hamar elvetettük. Sajnos a traktor sem jöhetett szóba, lévén bõven éjfél után volt. Levente ekkor összecsapta kezeit és közölte a feleségével, hogy akkor mi most ott alszunk náluk. Nyolcan.


Beszámolók 2005 Sajnos hely csak a fûtetlen nyáriszobában volt, ami egy kicsit hûvös, de azáltal, hogy jól összebújva aludtunk, mindenki jól érezte magát, fõleg Bundy és Greg. Hajnalban nyílt az ajtó, és Levente bekurjantott – jöjjön a sofõr, megjött a traktor! Pattantam, pár perc múlva már sétáltunk is felfele a domboldalon. A traktor úgy húzta ki a buszt a helyérõl, mint Bud Spencer a kanalat egy üveg baracklekvárból. Visszatérvén a család megetetett, majd sûrû hálálkodások közepette búcsút intettünk egymásnak. A szálláson fürödtünk, aludtunk egy picit, majd áttértünk az aznapi programra.

A kultúrnap Még hazafele mentünkben betértünk egy rémségesen öreg kis templomba (Jézus szíve templom), amelynek alapjai bõven Árpád-koriak. Vicces folt a történetében, hogy kb. 5 évvel ezelõtt kivonult oda a román Nemzeti Múzeum egy brigádja, mondván, hogy a templom alatt fontos ásatási leletek vannak. Ezért aztán a kivételes kis templomocska kellõs közepén ástak egy gyönyörû lyukat, majd mikor látták, hogy nincs ott semmi, szépen elvonultak. Egy dolgot felejtettek csak el. Betömni a lyukat. Így aztán ott a mai napig egy igen erõsen érezhetõ süppedés van a padlóban… Fürdés és némi pihenés után Csíkszereda, ill. Csíksomlyó irányába vettük utunkat, ahol ismét megmásztuk a kálvária dombot, bátrabbjaink ismét felmásztak a félelmetes vaslétrás kilátóra. Megtekintettük a híres nevezetes kegytemplomot, és a városok egyéb látványosságait. Ezeket követõen törzshelyünkön ettünk pizzát, majd a Tilos nevû helyi irodalmi kultúrhelyen ismerkedtünk az áfonyapálinka gyönyöreivel. Mindezt követõen Rita hazafuvarozott Tilos Irodalmi Kúlturház minket. A túranap Parázs vita vette kezdetét reggel: aznap melyik irányból másszuk meg a Hargitát? Végül gyõzött az az oldal, melynek képviselõi Hargitafürdõt javasolták – már csak a település ígéretes neve miatt is, abban bizakodva, hogy ott találnak majd thermált. A helyiek azonban csak mosolyogva azt mondták erre, hogy ott maximum zuhanyozni tudunk… (de ez csak késõbb jött el). Az odút során megálltunk ugyanis szánkózni. Egy hóval fedett sípályán történt mindez, ahol béreltünk egy remek kis eszközt –

29


16’sROVER 28.szám

30

hasonlított egy felfújt traktorgumibelsõre, amibe beleült a bátor vállalkozó és lecsúszott. Irányítani ezt az eszközt igen nehézkes, és ha az ember elvesztette felette az uralmat, akkor nem sok dolog volt, ami megállíthatta… Greg például majdnem ott is hagyta mindenét, amikor sikerült kipördülnie a menetirányból: egyre sebesebben száguldott lefelé, a csöppet sem barátságos fatörzsek, házak és lépcsõk felé. Az elsõ védelmi vonalon (Dope-ék) átcsúszott. A másodikat (engem) mint szaltózó kuglibábút dobta a levegõbe, de ez elég volt, hogy végül a halálos ütközés elõtt kicsivel megálljon. Izgalmas volt. (Ezután már csak az volt izgalmas Hargitafürdõre menet, hogy egy ácsorgó kis társaság egy tagjának (néni) feje kb. 3 centire suhant el a kisbusz tükre mellett, általános riadalmat keltvén mindenkiben, kivéve a sofõrt…) Megérkezvén a kiszemelt célhoz, miután értesültünk a szomorú hírrõl, miszerint fürdõ itt sincsen, elkezdtünk a hegyen felfele sétálni. Vidáman, gyönyörûséges, hóval fedett tájon vitt az utunk. Boldogan beszélgettünk, amíg meg nem láttunk egy aprócska nyomot a hóban. Emberi lábnyomra hasonlított, csak éppen némileg nagyobb, és karmok nyomai voltak az ujjaknál… Arra bizony egy mackó sétált, nem nagyon sokkal elõttünk. Kicsit megszeppenve folytattuk utunk, de végül felértünk. Ott egy látszólag elhagyatott meteorológiai állomást találtunk, ahol Bundy örömét egy hatalmas SCÁMBÓ üvöltésével jelezte. Akkor aztán heves kutyaugatás kezdõdött. És jöttek. Nem egy, nem kettõ, hanem három igen vad és igen betanított német juhász kutya. Kissé megszeppenve rohantunk le a hegyoldalon, a kutyák pedig kb. 30 méter távolságból hûségesen lekísértek minket… Lent a hotelnél találtunk egy pár kiskutyát(?), melyek inkább olyasféleképpen néztek ki, hogy azt gondolhattuk, apjuk valószínûleg a mackó lehetett… Hazafele nem történt semmi izgalmas. Volt egy õrült lovasszekér, aki elénk mert jönni, mikor kanyarban egy teherautót elõztünk, de aztán észhez tért és lement szépen lovastul az árokba – persze mindezek után még õ rázta mérgesen az öklét utánunk…

Hazaút Haza utunk sem szûkölködött a kalandokban. Megtekintettük Meggyest, ahonnan ugyebár Ancsa családneve származik. Ezután átmentünk Balázsfalva útvesztõin, ahol a táblák nem éppen nyújtottak nagy segítséget, lévén mind fekete volt, mind ugyanabba az irányba jelezte az utat. A város határában megpillantottunk egy roskatag függõhidat – persze, hogy ezt ki kellett próbálnunk! Átmenni azonban nem mentünk át teljesen, ugyanis a túloldalt egy meglehetõs bizalmatlanságot árasztó telep éktelkenkedett… Tervbe vettük, hogy bemegyünk egy misére Böjte Csaba atyához Déván, azonban sajnos lassúnak bizonyultunk így egy másik városban ért minket a hat órai mise. Eztán elérkeztünk utunk utolsó fénypontjához – megtekintettük az igazi vajdahunyadi várat. Káprázatos volt! Gyönyörû, hatalmas és kísérteties. Oda még el kell mennünk máskor is! Eztán az út jelentõs része eseménytelen volt – a társaság javarésze aludt. Hajnaltájt hazaértünk, és mindenki a saját puha ágyára hajthatta le fejét és álmodozhatott máris arról, hogy mikor is fogunk majd visszatérni az elveszített magyar hazába. Bazsó


Beszámolók 2005

Puma kótázás 2005.június14.-16.

A nyár elején a Puma õrssel és egyéb emberekkel kótázni mentünk a Bakonyba. Én sajnos elfoglaltságaim miatt csak a második napon csatlakoztam a többiekhez Lacival.

Megbeszéltük a találkozót egy faluban, délben, a templom elõtt. (Nem titkolt western behatás). A faluban és környékén persze nem volt térerõ, úgyhogy amíg a többieket türelemmel és bizalommal vártuk, úgy döntöttünk, felmérjük a környéket. A szemerkélõ esõben halomba raktuk a nagy értékben vásárolt TESCO-s élelmiszert a kocsma elõtt és letakartuk egy ponchóval. Megkértük a helyi erõket a pultnál, hogy kicsit figyeljenek oda a cuccra. Megnyugtattak, hogy csak egy roma van a faluban és rá majd odafigyelnek.

Így megnyugodva elindultunk és rövid séta után a falu szélén a templom kertben holmi cserkésztábort fedeztünk fel. Kapva kaptunk az alkalmon, romantikus cserkésztestvéri szálakat megpengetve. Mire a többiek megérkeztek, már lezsíroztunk egy háromfogásos meleg ebédet az egész brigádnak. A fánk és egyéb takarékos kaják így tovább pihentek a falu fõterén, és az immár egyesült csapat jókedvûen falt. Miután vendéglátóink õrsönként csatakiáltással elvonultak (Oi, oi, oi! A Béka-õrs mindig volt mindig lesz és mindig (?)van!) mi is összeszedtük magunkat. A közkaját, amire lelkiismeretesen vigyáztak az ivóból szétosztottuk, még vetettünk egy vágyakozó pillantást a Béka-õrs pogány titkait rejtõ sátrára és megindultunk a szemerkélõ esõben a hideg erdõbe.

31


32

16’sROVER 28.szám A kirándulás kellõképp fárasztó és vizes volt. A végig szemerkélõ esõ és más nyomasztó homokfutós elemek miatt voltak, akik az algopyrinszedés társadalmilag elfogadott bódulatába menekültek. Az eképpen felfokozott extatikus állapotban a józan ész határait ostromló cserk-játék indult meg. Ennek kellékei botok, kannák, labdák, füvek, fák, madarak, kütyék, macskák és némi rekettyés volt. A generációs határokat átívelve egy szívvélélekké forrt össze színes társaságunk. Egységünket, mikor táborverésre került volna sor, csapatunk egyes tagjainak flegma hozzáállása sajnos igencsak próbára tette.

Persze a teljesen jogos elégedetlenkedést, ti. hogy nincs víz, meleg kaja, sötét és hideg van, ellenben esik, stb. a gyakorlott vezetõként söpörtük a szõnyeg alá és sok vas és kiabálás után azért mégiscsak fölállt a két kóta. Lett mellé romantikus kis tábortûz tûzifával, kilátással. Nem lehetett panaszra okunk. A lobogó tûz mellett kiosztottuk a vacsorára valót, jutott fejenként 1 kiló VEZÍRHÚS®, több fej hagyma, tesco kenyér, tesco muffin, fehércsoki, toblerone és úgy két deci víz. Kihasználva, hogy a dehidratáció delíriumos tüneteit Kút és Ingát és egyéb pszihedélikus Poe novellákat olvastunk föl a zsarátnok vörösen izzó fényénél. Ezután mindenki mély hallgatásba burkolózott és személyes démonjaival küzdve nyugtalan álomba merült, mely felett Poe és a vezérhús réme karöltve lebegett.


Beszámolók 2005 Tekintve, hogy elõzõ este mindent befaltunk, vagy amit nem, azt a sötétben a sárba tapostuk, cserepesre száradt szánkba csak egy-egy hideg szétnyomott tesco muffin került. Enyhítette a sanyarú körülményeket, hogy az idõ kiderült reggelre. Gyors pakolás után elindultunk a közeli faluba, ahol Bundiék már kinézték a buszindulást. Annál is inkább meglepõdtünk, mikor a csöppnyi falu egyetlen kocsmájában tudtunkra adták, a községbõl azon a napon semmiféle közlekedés sincs. Bundinak megköszöntük. A feszültség oldására megjelent egy romanéni libával a hóna alatt. Franciskáék megsimogatták. Mi nem. Mi nevettünk.

Kinéztük, hogy jó messze van egy VÁ a térképen hát arra indultunk. Igencsak elfáradtunk, úgyhogy jólesett a pihenés a vinyei vasútállomáson. Itt mindenki elengedhette magát és hódolhatott szenvedélyeinek. A vonat nagyon soká jött, úgyhogy még tovább hódoltunk. Tomival még ketten külön is hódoltunk a közeli Bisztróban, és ettünk egy Kiwis Calippót illegálisan.

Megérkezik a BZMOT, és még nem sejtjük a civilizációba való visszatérésünk milyen konfliktusokkal fog járni. Az elmúlt három nap, amit kint töltöttünk a vadonban, kellõen elidegenített bennünket mindenféle társadalmi kötöttségtõl, így Franciska amúgy számunkra teljesen természetesnek tûnõ kitörése szétzúzta a piros kisvonat provinciális idilljét. "Itt sz@rtunk!" üvöltötte, ahogy a szerelvény egy történelmi jelentõségû helyszínen haladt át. A békésen szalonnázgató ingázók szájában megállt a bicska, és megrovó, vassal büntetõ, kinózó, pusztító pillantásokat lövelltek csapatunk felé… Dzsoni és Dope illusztrációk: Anti és Levi

33


16’sROVER 28.szám

34

Hetvehell

2005.augusztus01.-09.(Nagytébor)

Elõzmények Idei nagytáborunk lakói jogos hitetlenkedéssel olvashatják most, hogy az elõtábor ideje alatt némileg más jellegû természeti csapásokkal kellett kis brigádunknak megküzdeni, mint a többieknek. Például: hogy lehet túlélni a negyven fokot árnyékban? Teszem azt kisbuszban lefele egész jó volt, ha kidugtad a fejed ablakon és mentünk legalább 80-al, de hátul, ahol nem volt ablak szegény Nti és Feka fél óra alatt úgy nézett ki, mint két vörös rák, amint épp lihegve másznak ki a szárazföldre. Bár Miki bá - akinek ezúton szeretném megköszönni az egész csapat nevében, hogy még a világ végére is lefurikázna velünk - kitalálta, hogy fúj egy kis friss üde levegõt nekik, de annyira azért nem volt üde, mert a motorból jött közvetlenül, és még a kinti klímánál is forróbb volt vagy húsz fokkal. Ezek után azt is megtudtuk, hogy télen nem volt vele semmi baj és, hogy fogalma sincs, hogy lehetne kikapcsolni, így hát felhúzott lábbal kellett az út nagy részét töltenem, ugyanis olyan forró volt, hogy égette a lábam. Amúgy igen jó hangulatban érkeztünk meg, nem volt más gikszer, csak amikor egy falu mellett sötétedés után csak öttel volt egy ideig hajlandó menni a kisbusz, de aztán kiderült, hogy csak viccelt, így simán megérkeztünk még a tervezett idõn belül.

Helyszínen még kavartunk egy jó negyven percet, míg hosszú telefonálások után kiderült, hogy fél méterrel a tábor bejárata elõtt dekkoltunk ez idáig. Mint még késõbb kiderült, igazából nem is ez volt ez eredetileg kinézett táborhely, de akkor még véletlenül sem gondoltuk volna, hogy 500 méteren belül van két táborhely is kereszttel a réten. Az elkövetkezõ napokban értelmét nyerte a reggel ötkor kelés és este tízkor fekvés, ugyanis minden reggel tízre egészen elviselhetetlen lett a klíma. A létezéshez is, nemhogy munkához. Volt egy fogadás, miszerint aki bármiféle pici fehér pamacsot lát az égen, annak az összes aznapi költségét a többiek állják, de ilyenre nem volt példa. Másik probléma az embertelen sok szúnyog volt, hogy kénytelenek voltunk folyamatosan büdös löttyökkel kenni magunkat, telipofára zabálni a fokhagymát, és folyamatosan füstölni magunk körül kilószámra a gazt, annyira, hogy fél méterre sem lehetett ellátni.

Elõtte

Utána


Beszámolók 2005

Így is alap lett az esti móka, hogy ki miket lát bele az 500-600 csípésbõl álló domborzatba egymás hátán, de legalább picit tudtunk másra is figyelni a szúnyogokon kívül. Még jó, hogy legalább õk eltûntek az esõvel, különben tényleg Hetvehell lett volna maga a földi pokol. Ami még érdekes volt, hogy három nap után láttuk a táborhelyen az elsõ arra kószáló embert, amitõl annyira elszoktunk, hogy mindenki félbehagyta, amit épp csinált, és elkezdett ujjal mutogatni az erdész felé, hogy jéééé, mi az ott? Remélem ezek után mindenki számára világossá vált, hogy a putri és a konyha miért a patakba épült és, hogy miért borult össze a négy elõtáboros bõgve, miután a 10. nap tájékán a termál után elõször ettünk asztalnál, tiszta abroszon, tányérból; és nem pedig a sárban ülve, frizbibõl, Csanna amúgy igen kiváló fõztjét. Még soha az életben nem ettem olyan finomat, mint ahogy akkor esett az a rántott hús a sültkrumplival. Prempeh Kerevet-õrsi emlék Kora reggel indultunk, a vonaton mindenkinek elég bamba feje volt csak néztük egymást, ütöttük a Sz.Pétert. Szóval a szokásos… Félúton kivágtuk Sz. hálózsákját akkor még nem tudván a következményeit. Pár órára rá megérkeztünk Hetvehel(l)y-re. Kicsit szusszantunk majd indultunk a Sás-völgy felé. Bazsó: Hmm,lesz olyan 10 km… Dzsony: 30 körül lesz, nem vészes. Kb. ¾ óra múlva megérkeztünk a „pályaudvartól” 4 kilóméterre lévõ völgybe, ahol már vártak az elõtéborosok. Egy kis kuckóban laktak. Szerintem éppen hogy átvészelték azt a pár napot. Nem baj, tuti élvezték… Megérkezés, lepakolás, stb. Az elsõ pár óra eseményei. Majd mindenki elkezdte összenyomatni a saját kótáját, illetve sátrát.

35


36

16’sROVER 28.szám Nekünk (Szilassy, Zalán, Gergõ, Én) sikerült a legrosszabb helyet kiválasztani, igaz, elõnyösnek tûnt, mert erdõben volt két nagy fa között. Oda terveztük ugyebár a kóta felhúzását. Azzal nem számoltunk, hogy lejtõs a talaj és olyan nagyon kõkemény, hogy életbe nem tudjuk majd körülárkolni. Szóval éjszakára minden kóta állt, még Sanyiéké is, akik mezõre építettek, egy nagy fa vázzal. Elsõ estére mindenki készült egy elõadással. Mi nem csináltunk… Szégyelltük is. Minek után a mi kótabeli társaságunknak nem volt neve, vártuk az ötleteket… Mint az elején említettem, sikerült SzilassyPeti hálózsákját kivágni a vonaton a folyosóra. Így este bejelentette a karhatalom, hogy építenünk kell e hálózsáknak egy kerevetet és hordozni napokon át mindenhova magunkkal büntetésbõl. Ez 3 napig nem történt meg, ezért aztán Kerevet-õrs lettünk. Na ez is megvolt. A tábor viszonylag elején iszonyatosan elkezdett zuhogni az esõ. Persze mindenki szottyád ki a sátrából éjszaka, mentettük a menthetõt. Minek után ronggyá áztunk, nekünk Kerevet-õrsnek át kellett vonulnunk a Jurtába, ahol egy másik team aludt, és valamennyire megszárítkozni. Kb. 2 napig zuhogott az esõ. Egyik nap valamelyik arc elcsúszott egy szárításra kiterített nylon lapon… tiszta sár lett szegény… kitaláltuk, kéne csúszni a nylon lapon… majd a nagy sarazás áttelepült a tábor lehetõ legfrekventáltabb részére, a konyha és a mezõ közti kis átjáróra. Gondolom, sejthetõek az ez utáni fizikai állapotok. Mindenki tiszta sár, hajrá, mentünk fürdeni. Patak, kb. 5 fokos mindenki ordít vagy fájdalmában vagy csak úgy, mert jól esik. Tehát ezt is megértük. Egyik nap a nagy esõzés közepette érkezett meg Ódor László, a gimnázium új igazgatója. Eldumálgattunk a sátrakban. Viszonylag kellemes nap volt annak ellenére, ahogy vert a zuhi. Majd az elkövetkezõ napokban egy délutánra elállt az esõ. Uccu mindenki szárítkozott, nagy vagányan kiraktuk minden cuccunkat, jól otthagytuk. Hát, este nem jött az esõ? Ó, neeee!


Beszámolók 2005 Elsõ nagytéborom 2005. augusztus 2-án reggel 9 órakor találkoztunk a Keleti pályaudvaron. Vonatunk a Tenkes Intercity 9:35-kor indult. Elindultunk Dombóvárra, ahol átszálltunk egy másik vonatra, ami Hetvenhelyig vitt minket. Innen kellett gyalogolnunk a Sás-völgybe, ami a Mecsek és a Zselic találkozásánál fekszik. Mikor megérkeztünk, az elõtáborosok már vártak minket. Õk akkorra már sok mindent elkészítettek, amik nagyon jól sikerültek. Ezen a meleg nyári napon sátraink felállításával foglalkoztunk leginkább. A következõ nap még szintén jó idõben építgettük/szépítgettük a tábort. A következõ napokban beköszöntött a rosszidõ és így az elõre megtervezett program egy kissé felborult. Voltunk termálfürdõben, amit mindenki nagyon élvezett, és elindultunk az ibafai pipamúzeumba is, ahová végül nem mentünk el, de többen az esõs idõ jó oldalát nézve a sárban csúsztak-másztak. A rossz idõben meglátogatott minket a Fasori Evangélikus Gimnázium új igazgatója is és velünk töltött egy napot, amelyen a különbözõ sátrakban különbözõ beszélgetések illetve foglalkozások vártak minket. Ilyen volt például a „Meghallgatlak sátor” (Bundi, Gazsi, Anti), ahol történelmi, hitbeli vagy pszichológiai kérdéseinkre kaphattunk választ, de volt térképészet (Kristóf), csomózás (Márk, Feka, Boldi), népdaléneklés (Tomi, Bori) és õrsifõzés (Anna tanításával) is. Az esõs idõben nem minden nap lehetett megtartani a tábortüzet de a zászló fel- és levonás ilyenkor sem maradt el. Amikor meg lehetett tartani a tábortüzet, remek elõadások születtek, és nagyon jól éreztük magunkat. Táborunk utolsó napja augusztus 9. volt, amikor az idõjárás ismét jóra fordult és a vártnál korábban hosszas vonatozás után értünk vissza Budapestre. Bár az idõjárás nem kedvezett nekünk, így is rengeteg élménnyel gazdagodva térhettünk haza a táborból. Rudi

Majdnem minden megint elázott. Viszont útközben teljesen romba dõlt az elõtáborosok kis viskója [putri -szerk.], ezért õk is a nagy katonai sátorba költöztek. Mi meg viszonylag megszárított hálózsákokban nyugovóra tértünk. Aznap kora este Zalán körülárkolta a kótánkat, véletlenül SzilassyPetinél elfelejtette, ezért õ megint vízben aludt. Szegény! Másnap szokásos tábori elõadás-est volt. Elõtte ugyebár mégiscsak a természet lágy és nedves ölén aludtunk, ezért a környezet felszáradása nem volt valami gyors, sõt! Szóval visszatérve az elõadásokra, mindenki kapott egy kis részletet Mátyás király életébõl. Mi, azaz a Kerevet-õrs, Bécs lerohanását kaptuk; kicsit érdekes lett. De a többieké is. Remek este volt. Ja, igen minden éjjel volt éjjeli õrség természetesen. Párokban voltunk, én Zalánnal, 2x. A tábor legjobb éjjeli õreinek a Szilassy-Janó párost kiáltanám ki. Utolsó este nagy buzgósággal rohantak ki éjjeli õrségbe hálózsákkal… Az egész estét átaludták. Szép volt. Az utolsó napokban viszonylag tiszta volt az ég, ezért nyugodtan tudtuk bontani a tábort. A tábor végének szokásos hagyománya is megvolt: a zászlórúd helyére ástunk egy kis gödröt, és egy papírt helyeztünk bele a tábor résztvevõinek nevével. Remek kis tábor volt, reméljük, még sok ilyen lesz. HeltaiPéter

37


16’sROVER 28.szám

38

Legyek ura

Hetvehell 2005 nyári tábor: a Mecsekben, egy kedves kis falucska mellett, aranyos emberekkel. Ideális hely: egy kis patak, egy nagy rét, elképzelni sem tudjuk, mi kell még ahhoz a bizonyos egy héthez. Éjszaka van, az esõ folyamatosan esik, kint és bent egyaránt, a jurta egyfolytában mozog, a sötétben olyan benyomásom támad, akár össze is dõlhet, mivel történt már ilyen korábban, de úgy érdemes ezt az egészet értelmezni, hogy ez csak „egy kis bónusz” csupán. Arra ébredek, hogy Gergõ nagy sebességgel hagyja el fekhelyét, ami már egy nagyméretû tócsává vált az éjjel folyamán és egy sokkal kényelmesebb fekhely után néz, az autója hátsó ülésére költözött (2 órával késõbb én is búcsúztam tõle, lehetett látni rajta, hogy jó volt neki…). Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A megoldás kulcsa Barnabásnál volt, aki szintén felébredt és mivel õ is átesett egy kellemes fürdõn éjszaka, nekilátott tüzet rakni. Így bizakodhattunk benne, hogy mihelyt az esõ eláll (erre már 3 napja vártunk) valamiféle száradási folyamat elindul. Ráadásképpen idõvel vendégeink akadtak a Kerevet Örs személyeiben akiknek a kótája és vele együtt felszereléseik eláztak, de akkor ez csak „egy kis bónusz” volt. Mind nyájunknak jólesett Szilasi Peti súlya, aki gyakorlatilag az összes még alvó vagy félálomban lévõ emberre ráfeküdt…, de legalább az esõ tovább esett. Lassan már 9 óra, ideje felkelni és felmérni a helyzetet, mi maradt a táborból, a konyha (régebben putri) megközelítése embert próbáló feladat volt számunkra, a korábban még kis patakként említett víz, mostanra már nem volt olyan barátságos, a hidak és egyéb átkelõk megsemmisültek. Nem rossz, de legalább a csapat tagjainak nagyobb része még viszonylag száraznak volt mondható. Most mi legyen? A rét is átalakult egy kisebbfajta tóvá, egyszerûen nincs tovább! Hamar kialakultak az egymással farkasszemet nézõ táborok és ekkor jött végre a megváltó ötlet, menjünk el fürdõbe, és aztán majd meglátjuk, mi lesz.


Beszámolók 2005 Magyarhertelend az újjászületés helye, itt végre nem esett, de az igazán jó a közel 30 fokos víz volt. Ezt a helyet nekünk teremtették. Megvolt itt minden kellék, a tiszta környezet és Pufi bácsi, aki ingyen szórakoztatott minket (a pikáns részeket kevesen látták és errõl beszélni, úgy vélem, fölösleges), de legalább most már mi is ismerjük a 2,8-as tejet és a 3,20-as kenyeret. Ezután (úgy érzem) sikerült elfogyasztanom életem egyik legfinomabb vacsoráját, még most a számban van az íze a kommersz rántott húsnak és az olajban tocsogó krumplinak. Volt egy kis éhezés rajtunk. Aztán eljött a visszatérés. A naplementében sétálva már sokan arra gondoltak, milyen jó lesz újra fejünket a kis pocsolyákba hajtani. A megpróbáltatások ezen részt sikeresen abszolváltuk, de a tábor még tovább folytatódott. A kórházjárat folyamatosan üzemelt, az esõ kisebb-nagyobb intenzitással esett, de hangulat egyre jobb lett, fõleg, mikor Bazsó jóvoltából egy roppant kimerítõ és soha nem látott szenvedéseket hozó 3 km-es! túra után mindenkit meghívott kólára, kávéra és más hasonló finomságokra. Szokás szerint ezután megint egyórás várakozás várt ránk a vasútállomáson. Ilyenkor mit lehet csinálni egy magányos faluban? – tettük fel a kérdést Antival. Természetesen megnéztük a falu nevezettességeit, ami jelen esetben az itt található Petrovszky-kastély képében jelent meg. Arról nem érdemes regélni, mi módón találtuk meg, de annyit elárulok, hogy még a helyi gyilkos kutyákat is majdnem megismertük, de ez a slágergyanús találkozás elmaradt. A lényeg, hogy mindketten fájó szívvel integettünk a vonatnak, ami sajnos picit hamarabb érkezett meg, mint amit mi szerettünk volna. Lekéstük. Hát ez „remek bónusz” – állapítottam meg, Anti sem ellenkezett ez ellen…, de legalább az esõ újra elkezdett esni. Hosszú séta után érkeztünk vissza a téborba, ahol már csak a hideg babfõzelék és egy-két mogorva arc fogadott minket. A tábor egyszer véget ér és ez jelen esetben sem maradt el, pedig sokan biztos még maradtak volna, de hát kisütött a nap és egyre melegebb lett, mintha nyár lenne, így irány haza. Habár ennyi kellemes bónusz és majdnem egy hatalmas Scámbó mondása éppen elég egy hétre, szóval ennyi volt..., de azért hazafelé még elég sok busmannal találkozhattunk, de ennek Bazsó nem örült annyira. Bundi

39


40

Erdély ismét

16’sROVER 28.szám

2005.október27.-november01.

Számomra azért is volt kuriózum az idei erdélyi túra, mivel most kivételesen nem úgy tudtam meg a létezésérõl, hogy "helló, képzeld voltunk két hete Erdélyben, és iszonyat jó volt", hanem sikerült már elõre lefoglalni egy remek helyet az útra számomra is. Így pár igen produktív és professzionális megbeszélés után, amikor is sikerült eldönteni, hogy valószínûleg a madárinfluenza nem jelent közvetlen életveszélyt számunkra, sikerült pontban éjfélkor elindulni a már méltán legendás Mercedes kisbusszal. Persze elõtte még elsütöttük, a hol-a-slusszkulcs viccet, amit Kuzsó idén azzal csavart meg, hogy 9 ember egy heti cucca alá csempészte be. Ezek után eldöntöttük, hogy a továbbiakban Dorka lesz a kulcsfelelõs.

Határ elõtt a késõi indulásra tekintettel még szunyókáltak a többiek egykét órát Nyíregyházán, ennek nem láttam sok értelmét, mivel már 36 órája talpon voltam, inkább a Gazsival és Bundifaterrel elindultunk a kaszinóba, ahol is egy meglehetõsen ittas, estélyis leányzó meggyõzött minket, hogy jobban járunk a 90-es évek legjobb diszkó-slágereivel a város túloldalán. Így is lett, mellesleg ez volt a város egyetlen éjjel is nyitva-tartó helye, és a kisbusszal pont ez elé parkoltak le Budriék. Ez amúgy egy visszatérõ momentum volt az út során, Kuzsó rendszerint a közvetlenül a célobjektum elé parkolt le, csak ezt általában órákkal késõbb sikerült csak realizálni. Csodák csodájára határon sikerült gond nélkül átjutni, jókat nevettünk egymás harmadik nevén, majd Szatmárnémetit vettük célba. Bár ezzel a véleményemmel egyedül voltam, de a fõtéri betonkomplexum szerintem egyszerûen szenzációs volt, nem ilyen alap kocka panelek voltak, hanem egy az egyben megcsinálták azt, ahogy az ötvenes években képzeltek el egy mars-telepet a jövõben, megspékelve a blade runner képi világával. Az idõ vasfoga persze nem nagyon kímélte, de így is egy picit egy szovjet sci-fi világában érezhettem magam. Itt gyorsan betértünk az elsõ vetõmagboltba lejt váltani, mivel Budapesten semmilyen áron nem lehet eme remek bankókhoz hozzájutni. Ugyanis vetõmag az nem volt benne, de volt egy pénzváltófülke. Ha valaki nem tudná Románia idén vezette be az új lejt, az egyszerûség és könnyebb érthetõség kedvéért levágtak négy nullát és 2 centit belõle, amúgy ugyanúgy néznek ki.

Blade runner


Beszámolók 2005 Szemfüles cserkészek sejtették, hogy itt lehúzás lehet a dologban, mivel összevissza kaptunk 1 és 40000 lejeseket, de azért mindenki beváltotta a pénzét. Késõbb aztán kiderült, hogy még sincs átverés, ez egy olyan ország, ahol valóban 1 lej 10.000 lejt ér, és persze bekavart még a régi és új bani (váltópénz) is, amikkel együtt már tényleg lehetetlen volt követni kis csapatunk pillanatnyi anyagi helyzetét. Ez szerencsére nem okozott nagy gondot, a fejetlenséget leszámítva, mert még mindig igen olcsó volt minden Magyarországhoz képest is. Ezek után utunk Ady Endrébe vezetett. Eredetileg Érmindszentnek hívták, de a helyiek úgy gondolták, hogy ez az elnevezés frappánsabb. Meglepõ módon Ady Endrének lehetett itt megtekinteni a szülõházát, ami igen tanulságos volt, rájöttem például, hogy igazából egy palotában lakom jelenleg. Elõkerült még a Bundiféle “Sárga csõ” talánykomplexum is, de akárhogy is agyaltunk rajta egészen az út végéig, kicsit sem kerültünk közelebb a probléma megoldásához. Még azt hiszem, megnéztünk pár dolgot, de már csak a festõi szépségû tájra emlékszem és a piros fényekre, a kulturális tevékenységek már kezdtek összeA Fõnök háza folyni a sok nemalvás miatt.

Sötétedésre megérkeztünk Magyardécsére, egy meseszép faluba, a hegyekbe, ahol is Bundi barátja és üzletfele szervezett nekünk szállást. Itt elõször is körbekocsikáztuk a falut háromszor, hogy még aki véletlenül nem tudta, hogy jövünk, az is láthasson minket. Ennek igazából két oka volt, egyrészt Bundifater elfelejtette a címet, másrészt viszont meg nem esett le elsõre, hogyan vannak számozva a házak, de aztán rájöttünk, hogy balra vannak a 200-300 közöttiek, jobbra meg a 300 felettiek. De nem baj, így legalább megtudtuk, hogy kedves szállásadónk igen tisztelt személy a faluban, akit mindenki csak úgy hív, hogy a "Fõnök". A ház minden elõzetes várakozást túlteljesített. Volt minden, ami kellett; cserépkályha, hûtõ, mikró, de még egy felszerelt fürdõszoba is, csak víz nem volt még egyelõre, de mint megtudtuk az is no para, csak be kell majd kapcsolni. Bár még mindig nem sikerült napok óta aludni, de gondoltuk, mi lenne, ha lenéznénk a fõtérre így négyen, csak a tréfa kedvéért. Az nem volt meglepõ, hogy egybõl persze elkavartunk, az már annál inkább, hogy itt bizony 11-kor van a faluban a központi villanyoltás. Szerencsére végül találkoztunk egy kedves lakossal, aki megmutatta nekünk a titkos utat, ami egyenesen a "bar"-ba vezetett. Itt megismerkedtünk Olgával, aki nagyon ismerõs volt, mégpedig azért, mert kinn volt a képe a szállásunk falán. Mint kiderült, õ volt a Fõnök keresztlánya, azért. Szerencsére hazavezetett minket, útközben jól össze is barátkoztak Dópmennel. Blekkáut.

41


42

16’sROVER 28.szám

“...istenek vagyunk csocsóban”

Következõ nap elõször is szerettünk volna, ha lenne egy kis víz, de valamiért csak nem jött a csapból. Nem baj, van egy bácsi, aki ért hozzá. Meg is nézte, majd konstatálta, hogy nem megy, és elment. Kuzsó aztán addig piszkálta a szivattyút, amíg be nem indult, de víz még mindig semmi. Hozzáértõ bácsit visszahívtuk, majd konstatálta, hogy nem megy, és elment ismét. Ekkor Budri megfejtette, hogy nyissuk ki a csapokat, és egy idõ múlva valóban elkezdett folyni. Az elsõ furcsaság az volt, hogy a házat ellepte az átható fingszag (kénhidrogén), ami többé el sem múlt. Az ajtókat ezek után végig zárni kellett, hogy legalább az udvaron lézengõk jussanak egy kis friss levegõhöz. Második furcsaság az, hogy a zsírúj fürdõkád hirtelen fekete lett. Ekkor megfordult a fejünkben, hogy talán forraljuk fel, mielõtt meginnánk. A harmadik furcsaság az volt, hogy a víz a forralás után már egyáltalán nem volt átlátszó, hanem beváltott kifejezetten méregzöld színbe. Ezek után inkább a vályúból ittunk vagy a helyi italkülönlegességeket fogyasztottuk. Vagy csak simán teletömtük a bendõnket nihilistamálnával, ami a kertben termett fittyet hányva a novemberi fagyokra.


Beszámolók 2005 Másnap a cél Kolozsvár és környéke volt, amibõl nem jött össze semmi, viszont egy mûvészettörténeti/teológiai vitát követõen sikerült rávenni a szamosújvári örmény papot, hogy tartson egy kiselõadást, ami igazán szuperjó volt. Megtudtuk, hogy az örményeknek igen jó üzleti érzékük van, ez is magyarázza, mit keres egy Rubens kép a tízfõs örmény gyülekezet templomában, hogy a harangok Rómába mennek és megismerkedtünk másik helyi különlegességgel: a szoborral, aki ha meghallja a harangszót, akkor odafordul felé. De sosem hallja meg, mivel egy szobor (sic!). Utunk ezután a kolozsvári "Hágendázsi" temetõbe vezetett. Ez igazán jó volt, nekem fõleg az tetszett, amikor ment le a nap és vörös volt az ég, de azért már jó sötét volt, és én elhagytam a többieket. Akkor elkezdett körözni a fejem fölött körülbelül kétezer varjú, és mire a századik síron is átmásztam, sikeresen összekevertem egy kedves gyászoló román családot a bajtársaimmal. Kalandok után igen megéheztünk, ezt a komoly problémát sikerült is megoldani két óra alatt, majd belevetettük magunkat a kolozsvári éjszakai életbe. Többiek nem tudom, mit csináltak, Bundifaterrel rájöttünk, hogy mi itt istenek vagyunk csocsóban, és azzal mulattuk az idõt végig, hogy mindenkit rongyosra vertünk. További programok voltak még Szék, ahol háromszor is lekéstük a misét. Bonchida, ahol a helyi kulturális központot - egy gyönyörû kastélyt egyrészt elhordták, másrészt, amikor háborús filmet forgattak itt, nem bajlódtak a vaktölténnyel, és felrobbantották a másik felét. Megtudtuk még azt is, hogy bonchidai híd alatt, térdig áll a szemét. […]

Bánffy kastély, Boncida

43


16’sROVER 28.szám

44

Radnai havasok

Majd arra gondoltunk, jó lenne egy jót kirándulni, úgyhogy kerestünk egy jó meredek hegyet 45 fokos lejtõvel, és elkezdtük megmászni. De a csúcson kiderült, hogy kétszer akkora igazából a hegy, mint ahogy lentrõl látszik. Ezt is megmásztuk. Aztán kiderült, hogy igazából négyszer akkora. Miután második órája mentünk fölfele, és ezt is megmásztuk, és rájöttünk, hogy még egyszer annyit kéne menni, mint amennyit eddig jöttünk összesen, nos akkor döntöttünk úgy, hogy inkább megvacsorázunk Besztercén. Igazán jól megtömtük a bendõnket, annak ellenére, hogy a néni egy szót nem beszélt románon kívül más nyelven, és az étlapon angolul minden "fried brain"-nek volt feltûntetve, de szerencsére Dópmen kommunikáció szakot végzett, így végül sikerült elmagyarázni, hogy marhát kérünk mind (múúúú). Az este további része azzal telt, hogy egymás felé kiegyenlítsük a tartozásokat, amibõl igen parázs vita kerekedett, és ez egészen addig tartott, amíg ki nem számoltuk, hogy bizony kemény 40 forintokon ment az ölés.

Hazafele nyomtunk még egy kis kultúrát, majd jó szokáshoz híven áldoztunk Napóleon emlékének. Ahogy átléptünk a határon, nem tudtuk türtõztetni magunkat, és egy hatalmas józsizásban éltük ki örömünket, hogy újból itthon vagyunk. Így hát igen vígan, rengeteg új élménnyel gazdagodva válhattunk el egymástól. Prempeh


Beszámolók 2005

45

Janda december27.-30.

Mint minden évben, most is megrendezésre került a méltán híres és népszerû téli tábor, a JANDA. A Batthyányi téren találkoztunk, és miután összegyûlt a csapat, már robogtunk tovább a HÉV-el, és meg sem álltunk Pomázig. Felcsatoltuk bakancsainkat és baktattunk hosszú és csúszós (no és meredek) utakon, mellékutakon a Janda házba. Ez a ház egy picit lepukkant, de otthonos, és meleg. A Lajos-forrástól kb. 1,5 km-re található. Szóval lepakoltunk és szusszantunk egyet, majd Bazsó cserkész-boss kiosztotta a feladatokat (fõzés, takarítás, favágás, vízhordás). Bazsó bizalmát egy négy fõs csapat élvezhette a vízhordás témájában. A négy ifjú cserkész (Sebõ, Sanyi, Rudi, Ottó) fél 12-kor indult útnak, kis és nagy kannákkal. Majd röpke 6 és fél óra múlva Márkó és Feka segítõ kezeinek és önfeláldozásának köszönhetõen haza is értek. Késõ este sor került az ERÕ és ÉSZ csapatainak beosztására. Az erõsek Menya/Pappenheim, az eszeseket Bundi/Hermész Triszmegisztosz vezette. A beosztást Johny/Fekete Makrosz végezte (Õ egy hallhatatlan bölcs volt, aki járta a világot). A tábor ideje alatt õk versenyeztek és tették próbára magukat, erejüket és leleményességüket. Az érkezés napján szakadt a hó, kisebb szünetekkel, a második napon zuhogott, úgyhogy a fiatalok 2 fõs csoportokban járták a házat és a benne elhelyezett állomásokon tanulhattak, játszhattak és hallgathatták Bundi bölcsességeit. Este takarodó után Jonny szórakoztatott minket horror szatíráival. Ismét kiosztották a feladatokat, hárman vásárolni mentek, egy páran vízért, kevesen takarítani, fõzni maradtak, sokan kirándultak a Csikóvárra. Simán végigpaciztuk a távot, majd vidám beszélgetés és tunyulás következett. Miután briliáns örsvezetõink észre vették az ifjak szándékát, segíteni hívták õket, különbözõ dolgokkal kötötték le a figyelmüket a vacsoráig. A vacsora után ERÕ és ÉSZ vetélkedett egy nagy quíz keretében, majd sok tanulságos történés után mindkét csapat boldogan fogyasztotta, a jutalmul kapott, isteni gyümölcstortáját. Könnyes búcsú, meg zsebkendõ, meg minden. Visszaindultunk Pomázra onnan HÉV-el Budapestre és mindenki amerre látott, és amerre lakott. Petõfalvi Ottó

Elõtte

Utána


46

16’sROVER 28.szám

Sámán vagyok igazi sámán A minap az internetet böngészve korszakalkotó és minden

bizonnyal hiánypótló oldalra bukkantam. Igen! - gondoltam akkor magamban. Ezt kerestem, ez hiányzott az életembõl eddig! A Gyógyító Webgömb Project létezésérõl és komolyságáról bárki meggyõzõdhet egy gyors google kereséssel, de siessenek a gyógyulni vágyók, mert a gömb (nézése?) csak február 17-ig ingyenes!

Azt hiszem jogosnak tûnhet a kérdés, miért kerülget az idegfesz ha bioenergia kerékre, rákellenes pí-vízre, örökmozgó autóra, az egész ma ismert tudományt megrázó kulcsfontosságú felfedezésre vagy a fentihez hasonló „tudományos” áttörésre bukkanok. Ez a hozzáállás bizony érzékenyen érinti a „paratudományok” titánjait is. Gyakori válaszok a szakemberek kritikáira: Ad 1, elõször: „Az hogy nem hiszel benne, a te bajod! Te nem fogsz részesülni a gyógyító/tisztító/üdvözítõ/gazdaggá tevõ hatásokból.

Ad 2, másodszor: „Ezek a dolgok nem magyarázhatók a mai tudomány állása szerint, esetleg XY hibát követett el, ám õ erre rájött, és lám máris mûködik a teleportáló/örökmozgó/lebegõ tudom is én, micsoda.”

Ezen érveléseknek kétségtelen és biztos alapja van. Egyszerûen nem lehet õket cáfolni, mert nem érvek! Ha pedig egy-egy bátor ember mégis megpróbálja? Hirtelen az évszázadok óta mûködõ, titkos, tudományellenesolajliga-földönkívüli összeesküvés megátalkodott tagjaként láthatja magát viszont, kiknek egyetlen céljuk az emberiség homályban tartása, minden tudás és öröm elpusztítása és saját gazdagságuk gyarapítása. Mindezt pedig teszik olyan eretnek - és minden józan ész számára nevetséges - szabályok elhitetésével hogy 2+2 az 4, még akkor is ha erõs, torzított mágneses térben van! Hajlamos az ember inkább hagyni az egészet a pékbe. Hátha egyszer Katinéni meg Ricsike azt hiszi, meggyógyul, ha a sámán azt mondja a TVben. Miért zavarjon ez engem? Azért mert Márió és Jenifer elolvastak egy „tudományos-ismeretterjesztõ” könyvet, amíg tatarozás miatt zárva volt Bank, és most megvannak gyõzõdve, hogy a világegyetem az Õskaján lába körme piszkából lett, azért még felkel a nap holnap is. Nem?

Persze! És talán még ahhoz sincs semmi közöm, hogy a spirituális kiteljesedés és az örök élet reményében, szigorúan „tudományos” alapon 10-20, 100 vagy 200 ezer forintot fizet be valaki egy törvényesen bejegyzett és legálisan mûködõ szervezetnek.


Közérdekű De mi van, ha teszem azt 15 év múlva Jennifer, Márió és Ricsike, immár mint felnõtt értelmes emberek, tapasztalataikat felhasználva összedugják a fejüket a Parlamentbe, és úgy döntenek kivetik - szigorúan a köz javáért - a „transzcendentális megtisztulásért” adót. Magyarázhatom már akkor, hogy én ilyesmiben nem hiszek, talán még mágylára is kerülök! Persze kicsit sarkítom itt a dolgokat, de nem felejtsük el, hogy alig 500 éve nem volt ez olyan abszurd forgatókönyv. Aki kételkedik benne, hogy az áltudományos maszlag már elhagyta a karcsi-szemüveges ufóhívõk és halálközeli élményben részesült nagymamák köreit, elég, ha körülnéz a TVben vagy a városban. Ki ne csodálhatta volna még meg az „Intelligens részecskék” csodálatos tisztító hatását, vagy az elasztikus hajfixáló eredményeit. Statisztikai tény, hogy ha prof. Sör Kálmán fehér köpenybe azt mondja „ez tényleg jó”, akkor azt többen el is hiszik (meg is veszik). Figyelem! Az eddigieknél is megmondóbb rész következik, továbbolvasás csak saját felelõsségre!

/*Egy kérdés marad még nyitva. Mi lehet vajon az oka a „tudomány” évszázadának végére elharapódzó New-Age-bio-aura kultusznak? A 20. század elejére a tudomány olyan jól csiszolt és hasznos eszközzé vált az emberiség kezében, amivel teljesíthette minden vágyát, erõt facsarhatott a földbõl, a vizekbõl és magából az anyagból, a csillagokba repíthette. A tudomány lett az új vallás, ahol nem kellett másba bízni, csak eszünket és karunkat használni és nem maradt elérhetetlen cél. Mi változtatta meg ezt? Az elsõ sokk talán az volt mikor az új istenségrõl kiderült, nem más, csak egy új eszköz, hogy minél több embert minél rövidebb idõ alatt megöljön. Erre még rátett egy lapáttal a Hiroshima tragédia, mikor az emberek észrevették, amit a kezükben tartanak csak egy póráz vége, amin egy veszélyes és nehezen kordában tartható fenevad van. És mostanra a legtöbb ember számára ez a fenevad már egy ködös és érthetetlen lény lett. A pórázt talán már nem is tartjuk kezünkben, és lehet, ez a szörnyeteg nem is a mi javunkra tevékenykedik, hanem a csak magáéra, vagy talán épp a vesztünkre tör!

Így nyilvánvaló, hogy a laikus tömeg egy olyan új eszmét keres, ahol ismét õ az ember foglalhatja el a vezetõ szerepet. Ahol elméjével, aurájával, gondolataival vagy akár bioenergiával közvetítés nélkül, maga irányíthatja sorsát. És örömmel fogadja, ha valaki pikát döf e szörnybe, és mégiscsak örökmozgót készít, ami, ha közben teleportál is, csak még jobb!*/ Óvakodjunk hát a para-meta tudományoktól, és azok világmegváltó csodáitól. Szeretném felhívni a figyelmet, hogyha valaki valóban értékes és valós tudományos felfedezést tesz, arról az esetek nagy többségében nem cicis nénis címkével, 19.999 Ft+ÁFA-ért szerzünk tudomást elõször a TVSHOP-ban. Megmondó

47


16’sROVER 28.szám

48

Újra itt az íj Veterán csapattársaink még emlékeznek azokra a hajdan

volt idõkre, amikor a 16-os EGCsCs néhány nagytáborában, kirándulásain alkalomadtán egy õsi fegyver mai változatát próbálgattuk, mi több, kisebb nagyobb lelkesedéssel saját példányok elkészítésébe is belefogtunk. Ezek persze nem sokáig húzták, hiszen tényleg használható íj és nyílvesszõk legyártásához komoly szaktudás, de legalábbis tapasztalat kell. A Csapat régi fényképeit nézegetve ettõl persze még óriási élmény volt saját íjunkkal lõni. Nem is kevésbé, mint igazi fegyverrel próbálkozni. A magam részérõl az íjászatot az elmúlt néhány esztendõben sem hagytam abba. A tavalyi év végén pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy érdemes lenne összehozni egy íjászkört a Fasorban. Természetesen azokat a cserkészeket kerestem meg az ötlettel, akik már annak idején is lelkesen íjászkodtak. Bazsó (azon kevesek egyike, aki saját íjjal rendelkezik) azonnal támogatásáról biztosított, és a Gimnáziummal is sikerült kedvezõ megállapodásra jutni. Röviden: februártól hivatalosan is létezik a Fasori Hagyományõrzõ Íjászkör (lásd a hirdetést is), mint a Csapat afféle „szakosztálya”. Utóbbi szó esetünkben azt jelenti, hogy a Csapat (aktív és kevésbé aktív) tagjai elõnyt élveznek a jelentkezéskor, ugyanúgy azok is, akik általuk értesülnek a kör mûködésérõl, s jönnek el szombat, avagy vasárnap délelõttönként íjat feszíteni.? *

Az íjászkörbe járóktól kért tagdíjat teljes egészében az íjászkör felszerelésének bõvítésére fordítjuk, illetve a tavaszi jobb idõ beálltától tervezett „íjászkirándulások” kiadásait fedezzük belõle. Mindenkit várunk tehát, aki érdeklõdik e régi-új sport, harcmûvészet, szabadidõs tevékenység (kinek hogy tetszik) és nem sajnálja a hétvégéjébõl azt a két órát, amit tavaszig a tornateremben, áprilistól pedig az udvaron töltünk el, íjat feszítve. Igaz Levi

*Azokon a hétvégeken, amikor a Fasorban nyelvvizsga van, vasárnap tartjuk az edzést.


Közérdekű

Geg-oldal

Két pogácsa beszélget: -Szia! Képzeld, felvételiztem az egyetemre! -Tényleg, és felvettek? -HÜLYE VAGY? Egy pogácsát?

Szatyorka, és bõröndke éppen õrködnek. Szatyorka megszólal: - De jó! Már jön is válltáska. -Hogy készül a fradileves? -Mindent bele!!!

Derrick sétál az utcán, eléesik az ablakból egy hulla. A felügyelõ felrohan az emeletre és az ott tartózkodó férfira kiált: - Ön a gyilkos! Honnan tudta? Egy: A férfi kezében volt a füstölgõ revolver. Kettõ: Csipkebokor vesszõ.

-Óvónéni! Mi esik odakint? -Hó -Há’ kint!

-Anyú, kimehetek cseresznyét szedni? -De hát kislányom tél van! -Tudom, sapka, sál! -Elnézést ez a fotel a magáé? -Nem a kanapé.

Pingvin bemegy egy hotelbe, és megkérdezi a portást: -Elnézést, nem látta véletlenül az öcsémet? -Hogy nézett ki? -Maga szerint? -Hogy hívják a sportos papot? -Tréningatya!!! -Lemegyek a boltba! -Miér'? -Kenyér!

49

-Vezetékneve? -Kovács. -Keresztneve? -István. -Házas? -Nem. -Neme? -De nem ám!

Van színestévéjük? -Igen. -Akkor kérek egy zöldet. -Milyen hurt tesz a jogász a gitárjára? -JOG-HURT! -Min utaznak a filozófusok? -PLATÓN Két vak ló beszélget: -Te indulsz a mai versenyen? -Nem látom akadályát.

-Cigánypecsenye van? -Hát van, de akkor zene nem lesz. -Halló, itt Sam beszél! -Itt meg hátszél fúj!


50

Oregon

16’sROVER 28.szám

Prof. Don Jovan rovata

A 80-as években, amikor az Oregoni egyetemen pszihológiát oktattam, esett meg velem az alábbi eset:

Egy gyönyörû délután a tengerparton ültem egy padon, amikor mellém ült egy idõsebb úriember, és beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy cserkész volt fiatalkorában és izgalmas történeteket mesélt a kinti cserkészetrõl. Egyre közvetlenebb hangnemben folyott a beszélgetés, egyszer csak a kezemre tette kezét, rám nézett és a következõt mondta: Dzsován, te derék ember vagy, elmondom azt, amit eddig csak egyszer mondtam el 60 éve, az engem kihallgató hatóságoknak.

„68-ban cserkésztáborban, barátommal, Tommyval elhatároztuk, hogy havasi gyopárt szedünk Babynek, a tábor legderakabb szarajevójának. Neki is indultunk felszerelkezve, egy terepjáróval a Szürke dögvész nevû félelmetes hírû hegynek. Körülbelül 2300 méter magasan lehettünk, amikor olyan erõs havazás kezdõdött, hogy hólánc nélkül azonnal vissza kellett volna fordulnunk, de a laposüveg a mellényzsebemben, a 12-es kaliberû winchester puskám a kezemben, és Baby szemem elõtt lebegõ mosolya, amivel majd megköszöni a kis fehér virágot, vakmerõségre ösztönzött. Még fél órát tudtunk haladni, amikor be kellett látnunk, hogy egy tapodtat sem tud elõremenni a csapat óriási GMC-je – bajba kerültünk.

Az elsõ pánikrohamot követõen (Tommy nekem esett, én hánytam) tudatosult bennünk, hogy az egyetlen esélyünk a túlélésre, ha elérjük a kb. 2 km re levõ vadászházat, és ott próbáljuk átvészelni az éjszakát. Ezt az utat nem részletezem, 6 óránkba, és a barátom bal lábfejébe került. Beléptünk a régi ház kertjébe, ebben a pillanatban tisztán hallottam egy motoros-fûrész hangját, de abban az állapotban könnyen meggyõzött Tommy, hogy csak a képzeletem mûve.

A házba lépve meglepve tapasztaltuk, hogy az egyik szobában egy villanykörte sovány fényt áraszt, a kis gázrezsón pedig valami rötyög egy kis láboskában, ami kegyetlen bûzt áraszt. Belevilágítottam a zseblámpámmal, és az ott fortyogó emberi füleket meglátva három dolog is történt egy pillanat alatt: Én velõtrázó ordításban törtem ki, fejemtõl 2 cm re felcsattant a benzines láncfûrész hangja, és Tommy 18 éves sûrû fekete haja teljesen õsszé vált. - itt tartott egy kis szünetet az öregúr, sóhajtott néhányat, majd folytatta- Öntudatlanul is lõttem egyet vaktába a puskával és a jéggé dermedt Tommyt gallérjánál fogva kirántottam a verandára a nagy üvegajtón keresztül, majd eszeveszetten menekülni kezdtünk. Valahogy eljutottunk a kocsiig, amit habzó szájjal próbáltuk beindítani, kevés sikerrel.


Közérdekű Amikor hirtelen mégis elindult, és a fényszórók felkapcsolódtak, a lámpák fényében egy 6 éves kislány jelent meg, aki havasi gyopárt nyújtott felénk. Ez a sokk elég volt mindkettõnek az ájuláshoz.

Három nappal késõbb egy szanatóriumban ébredve a Sheriff mondta el a kihallgatásunk után, hogy csak Isten kegyelmének köszönhetjük, hogy megmenekültünk (Tommy bal lábfej nélkül), arról nem beszélhetett, hogy mi elõl. Azt az éjszakát a rendõrség és a média a „popókuli éjszakájaként emlegette”. Az öregúr miután elmondta a történetet, hirtelen fölállt és távozott. Követtem tekintetemmel, 30 métert tehetett meg, amikor rendõrök és a különleges alakulat emberei vették körül, fegyverrel földre kényszeríttették, megbilincselték, majd elvitték. Én elfordultam és sietve távoztam a másik irányba. Folytatása következik....

51


Hírek:

Tavaszi tábor Lehet, hogy az idei, Csehbánya melletti tavaszi tébor volt az utolsó? Az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal bizottságot állított fel, hogy megvizsgálja milyen kapcsolat van a tavaszi téborok és az erre idõre esõ tájfunok és évszázados rekordokat döntögetõ havazások köz. Dr. Hümmer Elemér szerint: “Aki nem látja az összefüggést, az vak.”

Csapatkiállítás 2006.április28 - május2. között csapattörténeti kiállítást tervezünk a gimnázium dísztermében. Csapatunk az idén 16 éves, múltját, élményeit fényképekben szeretnénk bemutatni az érdeklõdõknek és magunknak. Terveink szerint lesz egy kis tábori részlet is berendezve, azoknak, akiknek csak elképzeléseik vannak arról, milyen is egy ilyen sátoros tábor. Kérünk mindenkit, hogy ha van képe, vagy bármilyen tábori használható emléke (kókusz-pohár, menya, stb.) azt juttassa el hozzánk. Köszi.

Erdélyi vagy felvidéki túra Tavaszi szünetben a nagyobb cserkészek részére (roverek és rover-jelõltek) kirándulást vezetünk Erdélybe vagy Felvidékre. Ha van elég érdeklõdés, akkor hamar összeszervezzük a túrát. (Kb. 4-5 nap, 2030e Ft.) Nyári nagytábor A 2006-os nyári nagytáborunkat a Zemplénben tartjuk, augusztus 19-29. (szombat-kedd) között.


Feltámadt a 16's Rover  

tolle lege

Advertisement
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you