{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 33

A legelején én magam sem tudtam, hogy én ezzel az emberrel találkoztam. Száz, ezer, olykor pedig több tízezer ember megy el mellettem naponta Budapesten. Száz, ezer, olykor pedig több tízezer ember mellett/között haladok el Budapesten. Ezeket a helyzeteket semmiképpen sem nevezném találkozásnak. Persze, ha szigorúbban vizsgálnám meg a dolgot, könnyen meglehet, hogy más következtetésekre jutnék. Nemcsak X vagy Y forgalmi szituációkra gondolok, de arra is, amit az egymás közelében lévő emberek művelnek, művelhetnek egymással. De nehogy képzelegjünk! Én pusztán a Budapesten élők, illetve naponta itt közlekedők lelki/érzelmi energia­ áramlásaira célzok, a legkülönfélébb módon lehetséges ozmotikus ügyek nagyon is jól kivehető áradására. Folyamára. Ennek követéséhez, érzékeléséhez elég, ha hetente néhány alkalommal utazunk néhány megállót a Kombinón. A szokatlan időjárási viszonyokat most nem is említem, pedig a jelenséget, amiről beszélek, érdemes lenne ilyen összefüggésben is tárgyalni. Az a férfi, akit keresek, feltehetőleg a mai napig nem tudja, hogy mi valaha is találkoztunk. Aligha hiszem, hogy emlékszik, hogy emlékezhetne rám. Akár arra az esetre, amikor megszólítottam. Egyszer ez történt. Nem adhattam neki oda csak úgy azt az összeget, amit abban a helyzetben még rendben valónak találtam. Meg kellett tudnom, hogy viszonyul az ötletemhez, valami miatt ugyanis hirtelen elbizonytalanodtam. Nem volt sem sok, sem kevés a pénz. Csak ennyit mondott: „Köszönöm.” Körülbelül ezt vártam. Nem volt a hangjában semmi hálálkodó. Pont azzal a meghatározhatatlan súllyal volt jelen abban a tíz-tizenöt másodpercben, ahogy az életében. Mert szerintem az élete ebben a meghatározhatatlan valamiben volt. Konkrét dolgai egy részéről tudtam. Tudtam például, hogy tavasztól késő őszig a Duna mellett tölti az időt. Volt egy helye nem messze a Pauer-féle cipőktől, csak ő tartózkodott ott. Akárhányszor jártam arrafelé, ott ült. Pontosabban mondva hol ült, hol feküdt, olykor hanyatt. Délelőttönként napozott, vagy olvasott, vagy mind a kettőt. Ha más kerületekben tűnt volna fel, arról elég hamar tudomást szereztem. Amúgy a pénzes ügyletet a Hajós–Paulay sarkán intéztük, közel ahhoz az épülethez, melynek falán van egy tábla ezzel a szöveggel: „A művész – és senki más emberfia – nemcsak a mindennapi kenyeréért lohol, de az univerzum polgára is.” Az csak egy jó idő után tudatosult bennem, hogy rendre akkor találkozom vele, amikor van valami. Vagyis amikor furcsa konstellációk képződnek, képződtek bennem. Ki ne ismerné ezt az állapotot? Ilyenkor kerülünk bele abba a tér-idő konstrukcióba, amit a saját életünknek hívunk, és amelyről ilyenkor szokott kiderülni, hogy nem is annyira a sajátunk. Azazhogy a sajátunk, csak éppen nem abban az értelemben, amit a saját alatt szoktunk gondolni, hogy tudniillik így vagy úgy, de rendelkezünk vele. Egy bizonyos szempontból persze rendelkezünk. Szerencsére, szerencsétlenségünkre a tapasztalat folyamatosan korrigálja a mindenkori fogalmazót, most épp engem. A tanácstalanság mégiscsak a miénk, az enyém, olykor teljességgel a hatalmába kerít bennünket – közben várok. Várom ezt a valakit. Várom, hogy feltűnjön.

20 1 május4. 12 .

KORTÁ • LITER ÁR RS IU BARN ÍRÓK A MÜM Á S F ER P ENC-EÁBAN • ST Üvegte

rem

müpa

magazin 2014 május–június 

33

Profile for Müpa Budapest

Müpa Magazin 2013/2014 évad 5. szám  

A Müpa Magazin 2014. május-júniusi száma letölthető pdf formátumban

Müpa Magazin 2013/2014 évad 5. szám  

A Müpa Magazin 2014. május-júniusi száma letölthető pdf formátumban