Issuu on Google+

M. Simon Katalin

Érzelmek kronológiája versek

Fotó: Magerusan Marius 1


M. Simon Katalin

Érzelmek kronológiája versek

© M. Simon Katalin; Magerusan Marius

2


És jött… Ha szerelemről álmodtunk, Mondták, légy türelemmel, Eljön ideje annak is, Csak járj nyitott lélekkel! És jött ezer virággal, Könnyel, kacajjal, édesen, S mi hittük, nem száll tova, Lelkünk marad örök otthona, S lesz szerelmünk végtelen…

Virágének az első szerelemről Mit suttog a vadvirág, Ha ránevet az ég, Ha arcáról könnyet Töröl le a kósza szél, Ha mézízű csókkal Csábítja a hajnal, S ő repülni szeretne, Mint madár, dalolva.

3


A nyár nevét suttogja, Ha látja kék szemét, Pirul, ha gyöngéden Megérinti a szél, Ha mézízű csókjával Ébreszti a hajnal, Ő kelyhéből itatja Színtiszta harmattal.

Zsenge álom Hitte a fényes arcú falevél, A bolygó szél csak neki zenél. Ághegyén ő álmodozva várta, Szóljon már az a bűvös hárfa! Jött a nyegle és halkan muzsikált, A zsenge lélek itta dalát, Míg a többi nevetve táncolt, Ő a szél karjába vágyott, Csak neki szóljon halkan a hárfa, A betyár szél csak őt ringassa! 4


Első csók Napnyugatról két madár Kerek égből alászáll, Fa ágára ülnek csendben, Egymást nézik szemtől-szembe: Selyembársony tollad éke Zöld mezőn harmat ezüstje, Két szép szemed csillogása Éjben csillag ragyogása, Hangod zengő fuvola Szerelmem tüzét szítja, Erős szárnyamat kitárom Kérlek, kedves, légy a párom! Ajzott szívnek hívó dala Ekképp száll az alkonyatba, Felel rá, ki várva-várta, Ő legyen az ifjú párja, 5


Kinek torkából érette Zengett a vágy epedezve. Gyöngyszemének csillan fénye, Vágyakozva áll elébe, Csöpp szerelmes szíve dobban, Csőrét nyújtja első csókra.

Gyorsan telik Ez az utolsó tánc, Az utolsó álom Mielőtt felébredek, Szívem perel a múló idővel, Ölelj magadhoz, hogy érezzelek!

Ha eljön ideje… Ki vet morzsát az éhezőnek, Ha megkondul a déli harang? Ki vet ágyat a csavargónak, Ha védtelen az utcán marad? 6


Ha eljön ideje az ölelésnek, Megérint az, ki szíved vágya, Vagy, mint fa érett gyümölcsét, Álmod porba hullni hagyja?

Félelemjáték Szép lovam, pejkóm, Zabolátlan lélek, Parázzsal tartalak, Mégis mindig félek, Elhagysz egy éjszaka, Vonz az égi fény, Ezüst meződön Már nem leszek én. Telivér pejkóm, A hűség erény, Fájdalom gyötör Vágy éjjelén, Elhaló lépted Az éjben dobol, Hívnálak, hangom Néma sikoly 7


Belső beszéd Kíméletlen éjszakák… Üres vászonra süt a hold, Képzeletem tested illatát hazudja, Álmom oly gonosz, csaló. Érintésed vágyom, érezni Fontos vagy nekem, én neked, Hogy reggel veled ébredek, legyen való. S mit annyi éven át rejtettek gondolataim, Élő szavakba önthessem: Szép volt veled az életem.

Dal az elvesztett szerelemhez Szeretnék az égen Holdsugár lenni, Éjszaka ölében Némán sírdogálni Érted! Szeretnék egy fának Koronája lenni, 8


A fényt az árnyékkal Csokorba kötni Néked! Ha madár lehetnék Kék hegyek ködében, Sikongva keringnék, Vakon hívogatva Téged. Ha megtalálnálak, El nem engednélek, Szépen, szerelmesen Soká éldegélnék Véled!

Kétely Ismertelek… Vagy csak úgy tűnik talán? Arcod metaforákba csomagoltam, Szemed az októberi ég, Érintésed pórusaim mélyén őrzöm, Hangod rejti a messzeség. 9


Mégis, néha nem tudom ki voltál, Míg kutatok régi képek között, Vajúdik bennem a kérdés: Lehet-e kétely a hit mögött?

Vágy Érintésre vágyom, Elmúlt nyarak hevére, Lángra, mely égessen Hamuvá, ha kell, Hogy katarzisomban Újjá lehessek, Ó, Élet-teremtő, Add meg nekem!

Látomás Álmomban tavasz járt Kertem fái között, Két kezével szórta virágait. Derűs lelkem itta A látomás varázsát Hittel, hogy ez örökké boldogít… 10


Merengő Tavasz jött, Én mégis fázom, Hiába napfény, Zsongás, Álmok, Itt állok… Hol van, Ki szegre Akassza Téli ruhám, Vállam Virágok Selymével Borítsa, S álmodnánk Kettőnk Tavaszán.

Nekünk is volt tavaszunk Nekünk is volt egykor tavaszunk, Mikor indultunk egymás felé, 11


Mint madár röppen rügyek között Fészekre vágyó párja elé. Szép tavaszunk volt nekünk egykor, Ölelésünk elűzött minden Kételyt, hittük, létünk gyümölcse Beérik majd a hosszú őszben. Mikor csendes gyümölcshullásban Elmentél nyárutó havával, Könnyét hullatta érted az ősz, Hantodra borult rőt palástja.

Fotó: M. Simon Katalin 12


M. Simon Katalin Erdélyben él, Sepsiszentgyörgyön

13


Érzelmek kronológiája