Issuu on Google+

–1–


A Tabán mozi a múltban és napjainkban

2010 ŐSZI KLUBVETÍTÉSEK A TABÁN MOZIBAN - ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT JAPÁN FILMKLUB Okt. 21. 20 óra Okt. 28. 20 óra Nov. 4. 20 óra Nov.11. 20 óra Nov.18. 20 óra Nov.25. 20 óra Dec. 2. 20 óra Dec. 9. 20 óra

Kurosawa: A vihar kapujában Kurosawa: A hét szamuráj Kurosawa: Véres trón Shindo: Kopár sziget Kurosawa: A testőr Masakai : Harakiri Teshigara: A homok asszonya Kurosawa: Rőtszakállú I-II.

SARKCSILLAG Okt. 22. 20 óra Okt. 29. 20 óra Nov. 5. 20 óra Nov.12. 20 óra Nov.19. 20 óra Nov.26. 20 óra Dec. 3. 20 óra Dec.10 20 óra

Lone Scherfig: Olasz nyelv kezdőknek Natasha Arthy: Nézz balra, ott egy svéd Susanne Bier: Esküvő után Bent Hamer: O’ Horten Ole Bornedal: Csak egy szerelmesfilm Martin Zandvliet: Tapsvihar Tomas Alfredson: Engedj be! Rune Denstad Langlo: Észak

KÖTELÉKEK

Filmek, beszélgetések, gondolatok a sorsdöntő találkozásinkról, vendég előadókkal Nov. 7. 18 óra Takács Tibor asztrológus Coppola: Tetro Nov. 14 18 óra Tarr Bence László filozófus, kultúrantropológus Alföldi Róbert: Kire ütött ez a gyerek Nov. 21. 18 óra Komáromi Mária – Komáromi János hittanár házaspár Mészáros Márta: A hetedik szoba Nov. 28. 18 óra Pressing Lajos buddhista tanító Székely Orsolya: Világszép Ilonka

Az első mozgószínházakat Pécsi Manó honosította meg Budán. Alapítási okirat nem található, de pontos levéltári anyagok alapján a Palota mozi (a későbbi Tabán) alapítási éve 1910-re tehető. A mozi több névváltozáson esett át: 1917-1947: Palota; 1948-49: Krisztina; 1954-től Diadal; 1990. IX. 5-től Tabán mozi lett. 2008-tól az ART-hálózat tagjaként a Grantfilm Kft. vette át a mozi üzemeltetését, s tervezi sikeresen működtetni megújítva, de a művész mozik legszebb hagyományai alapján. A Tabán mozi az egyetlen mozi Budapesten, ahol a nézőtér mellett külön egy 30 fős klubhelység is rendelkezésére áll a nézőknek, ill. a klubok számára egy-egy film utáni beszélgetéshez. A klubhelység, ill. a nagyobb vetítőterem is kibérelhető rendezvények, baráti társaságok részére. A moziban hétközben délelőttönként és a kora délutáni órákban iskoláknak, nyugdíjas köröknek, kluboknak nyújtunk kedvezményes lehetőséget filmtörténeti alapalkotások, remekművek megtekintésére. A Tabán mozi filmklubhoz, ami ingyenes, bárki csatlakozhat a mozi honlapján keresztül, aki a szinvonalas filmeket, ritkaságokat kedveli. A Tabán mozi egy családias, értékmegőrző hely. Ahol a hatalmas képzivatarból olyan mozgóképek forognak le újra és újra a vetítőgépeken, amelyek a filmművészet örök, értéket képviselő és teremtő alkotásai. Amelyek olyan táplálékkal szolgálnak a nézőknek, amelyek tovább tartanak egy elfogyasztott ital vagy étel ízénél. Sok kép belénk ég, korokat, korszakokat, életszakaszokat jellemez, érzéseket ad vissza, vagy elevenít fel. Maradandó és felejthetetlen élményekkel varázsol el, szórakoztat, és ami ennél is több, táplál, éltet. A kép örök, míg az ember látása képet alkot belőle, addig legalábbis! A Tabán mozi története napjainkban is íródik. Látogasson el honlapunkra, vagy még inkább a moziba a közeli jövőben. Szeretettel várjuk!

Dec. 5. 18 óra Mérei Zsuzsa pszichológus, Xantus János filmrendező Mérei-Vikár-Xantus: Kiki a csoportban

További információk: 06 1 356-8162, 06 70 634-4438 www.tabanmozi.hu

Dec.12. 18 óra Bóna László homeopátiás tanácsadó Madsen: Prágai történet Kiadja a Grantfilm Kft. Szerkesztette: Banai Katalin Grafika: Grant Reklám Kft., Miglécz Gábor Forrás:

A FILM & KLUB piktogram hivatott jelölni, ha egy filmvetítéshez klubrendezvény, találkozó, vagy klubelőadás is kapcsolódik. –2–

Grantfilm Kft. 1068 Bp., Városligeti fasor 40. Tel.: 06 1 479-1040, Fax: 06 1462-0646 www.grantfilm.hu www.grantreklam.hu www.tabanmozi.hu


A japán filmről sokaknak ugrik be elsőre Akira Kurosawa (1910-1998) neve. Nem véletlenül: neki köszönhető, hogy nyugaton elismert és nézett lett a napkeleti ország filmtermése. A Mester életművének filmtörténeti fontossága nem csak abban áll, hogy egyedülálló elbeszélésmódját briliáns vizualizációval ötvözte, de 31 önálló rendezésével számos nyugati tömegfilmest is „megihletett”. 12 éve hagyta itt az árnyékvilágot, s ha köztünk lenne, ma lenne 100 éves. Kurosawa mesélőkedvén nemzedékek nevelkedtek, öt évtizedes életművéből válogattunk ebbe a sorozatba, és bekerült a válogatásba a japán és a modern filmművészet további híres mestereinek (Kanetos Shindo, Masaki Kobayashi, Hiroshi Tehigara) egy-egy remek alkotása is. A mai amerikai film és tömegkultúra alighanem máshol tartana Kurosawa művei nélkül, de mi is a mai japán filmekre csak egzotikumként tekintenénk. Ha valaki vállalkozik ezen sorozat megtekintésére a nyugati és keleti filmművészet különleges titkait fedezheti fel, és a filmek megtekintése után lehetőség nyílik ezen élmények megbeszélésre, megosztására egy tartalmas beszélgetés keretében, melyet Lavicska Zsuzsanna fiatal filmesztéta fog vezényelni csütörtök esténként.

–3–

JAPÁN FILMKLUB

Japán filmklub


A vetítések után mindenkit szeretettel várunk egy kis kötetlen beszélgetésre, filmelemzésre Lavicska Zsuzsanna filmesztéta vezetésével.

Október 21. csütörtök, este 8 óra

Október 28. csütörtök, este 8 óra

A vihar kapujában

A hét szamuráj

(fekete-fehér, feliratos, jap. filmdráma, 83 p., 1950)

(fekete-fehér, feliratos, japán, 160 perc, 1954)

rendező: Akira Kurosawa író: Ryunosuke Akutagawa forgatókönyvíró: A.Kurosawa, Shinobu Hashimoto

rendező: Akira Kurosawa forgatókönyvíró: Akira Kurosawa, Hideo Oguni, Shinobu Hashimoto vágó: Akira Kurosawa

szereplők: Toshirô Mifune (Tajomaru) Machiko Kyô (Masako, a feleség) Masayuki Mori (Takehiro, a férj) Takashi Shimura (a favágó) Minoru Chiaki (buddhista pap)

szereplők: Toshirô Mifune (Kikuchiyo) Takashi Shimura (Kambei Shimada) Yoshio Inaba (Gorobei Katayama)

Ez a rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawa számára, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A Velencei Filmfesztiválon megnyerte az Arany Oroszlán díjat. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban játszódik a film. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. „A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.” (Berkes Ildikó)

Kurosawa mesterműve több, mint 50 év távlatából is elámítja nézőit. A remek történetvezetés, az izgalmas cselekmény, de még a porosodó hangulata is segít, hogy felejthetetlenné váljon a Hét Szamuráj. A film a XVI. Századi japánba kalauzolja el a nézőket, ahol egy falu lakói hét kóbor szamuráj segítségét kérik, az őket fenyegető veszéllyel (portyázó tolvaj bandák, katonák) szemben. Egy jelképes fizetség fejében a szamurájok életüket kockáztatva szállnak szembe a falut fenyegető ellenséggel. Eleinte inkább önmagukért küzdenek a bátor harcosok, ám fokozatosan, egyre határozottabban állnak a parasztok mellé, mígnem életüket is kockára téve védelmezik meg a falut a betolakodóktól. A zseniális rendező tökéletesen megfelelt a nyugati nézők igényeinek, igaz, nagy rajongója volt John Ford munkáinak, így kijelenthetjük, hogy a Hét Szamuráj részben, vadnyugati mozik ihlette alkotás. Bár Kurosawa felhasználja a western egyes

–4–


elemeit, a hatás, amit elért, egészen újszerű. Itt fordul elő először, hogy a hősök erkölcsileg nem állnak mindenek fölött, sőt, önző szándékok vezérlik tetteiket. Az, hogy a harcban a jók oldalán állnak inkább tudható be a véletlennek. Később ez az elem a western műfaj elengedhetetlen elemévé válik, gondoljunk csak olyan klasszikusokra, mint A hét mesterlövész-re vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat-ra.

November 4. csütörtök, este 8 óra

Véres trón

(fekete-fehér, felir. jap. tört. dráma, 110 perc, 1957)

egyaránt sivárak. Míg a kinti világ, az erdő, a hegyek szabálytalanok, kiismerhetetlenek, tele köddel és baljós asszimmetriával, addig a belsőkben a geometrikus és minimalista látvány a jellemző. A közös mégis az, hogy az ember mindenhol idegen. Kint elvész a térben, bent bábuként csak egy berendezési tárgy, egy esztétikai jel. Nem birtokolja a teret, mert nincs mit birtokolnia. Az öltözékek annál gazdagabbak, a szereplők szinte elvesznek ezekben a tárgyakban, amelyek első sorban nem személyiségüket, hanem társadalmi szerepüket fejezik ki. A kérdés, amit Kurosawa körbejár ebben a filmben: vajon az emberi természetnek szükségszerű része a hatalomvágy, avagy azt a környezet váltja ki belőle. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközökkel érzékeltetve „azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival”

November 11. csütörtök, este 8 óra

Kopár sziget

(fekete-fehér, szöveg nélküli, jap. filmdr., 97 p., 1962) rendező: Akira Kurosawa író: William Shakespeare forgatókönyvíró: Akira Kurosawa, Ryuzo Kikushima, Hideo Oguni, Shinobu Hashimoto vágó: Akira Kurosawa

rendező: Kaneto Shindô forgatókönyvíró: Kaneto Shindô

szereplők: Toshirô Mifune (Washizu tábornok) Isuzu Yamada (Ashaji, a felesége) Minoru Chiaki (Miki) Kurosawa szándéka Shakespeare: Macbeth c. drámájával azonos: feltárni az ember működését. Ehhez szükségeltetik az a szélsőséges fogalmazásmód, amit a rendező alkalmaz. Kurosawa hű a darabhoz, de lecsupaszítja azt, mert a film egyszerűbb drámai fogalmazást igényel. Nem az előadást, hanem a drámát, az alapanyagot adaptálja és értelmezi. A film képi világa végletekig puritán, a külső és belső terek

szereplők: Masanori Horimoto (Jiro) Nobuko Otowa (Toyo) Shinji Tanaka (Taro) Taiji Tonoyama (Senta) A Kopár sziget a modern filmművészet egyik időtálló remeke. A szöveg nélküli dráma egy kétgyermekes földműves család kemény munkáját mutatja be a megélhetésért: mindennap a szárazföldről hordják a vizet kicsiny szigetükre. Shindô alkotása a kitartás, az újrakezdés, az emberi sors jelképe. Stílusa szinte eszköztelen, dokumentarista. Felejthetetlen, ahogy a rendező a föld szürkeségét vagy az életet jelentő víz csillogását ábrázolja.

–5–

JAPÁN FILMKLUB

A vetítések után mindenkit szeretettel várunk egy kis kötetlen beszélgetésre, filmelemzésre Lavicska Zsuzsanna filmesztéta vezetésével.


A vetítések után mindenkit szeretettel várunk egy kis kötetlen beszélgetésre, filmelemzésre Lavicska Zsuzsanna filmesztéta vezetésével.

Azok közé a nagyon ritka filmek közé tartozik, amelyek már nem is filmek úgy, mint a többiek. Itt nem beszélhetünk színészvezetésről, mert kifürkészhetetlen: a színészek mintha rejtett kamerán át láttatott földművesek lennének. Nem beszélhetünk montázsról, mert itt a montázs olyan egyszerű és megszokott, mint a beszéd, nem beszélhetünk a kamera mozgásáról, mert az csak ritkán igazít, mint egy önkéntelen odapillantás. Nem beszélhetünk a párbeszédek szerepéről, mert nincs beszéd. Ha nem volna túl félreérthető, azt kellene mondani: ezt a filmet nem rendezte senki. Persze, nagyon is rendezte, ahogy a némaság is tudatos, de inkább belülről, valami hallatlanul fegyelmezett elhatározással, ami egyetlen összpontosított meditációvá lényegíti át a filmet.

velejéig romlott kereskedőcsaládokat, akiknek tagjai nemcsak személyiségükben, de fizikailag is torzultak. Sanjuro-t egyetlen erkölcsi megnyilatkozása, az ártatlan nő védelme emeli ki a tömegből, de ezért a tettéért agyba-főbe verik. Bosszúja személyes, de – mivel a szegényes parasztok mellett is kiáll, ezért – közösségi is. A leszámolás jelenetben azonban a haldokló ellenfele szentenciájában ő is hasonló banditává válik, mint az elesettek.

November 25. csütörtök, este 8 óra

Harakiri

(fekete-fehér, felir., japán filmdr., 125 perc, 1962)

November 18. csütörtök, este 8 óra

A testőr

(fekete-fehér, feliratos, japán eastern, 110 perc, 1961) rendező: Akira Kurosawa író: Dashiell Hammett forgatókönyvíró: Ryuzo Kikushima, Akira Kurosawa vágó: Akira Kurosawa

rendező: Masaki Kobayashi író: Yasuhiko Takiguchi forgatókönyvíró: Shinobu Hashimoto

szereplők: Toshirô Mifune (Sanjuro) Kamatari Fujiwara (a selyemkereskedő) Takashi Shimura (a szakékereskedő) Seizaburo Kawazu (Seibei) A testőr majd az olasz (spagetti)western megújításának egyik fő forrása lesz. Sanjuro (jelentése: harminc körüli) a magányos, kissé erkölcstelen rónin egy faluba érkezik, ahol két család verseng egymással. Kuroszava a chambara (párbaj) műfaját fordítja ki ebben a művében, főhőse sehonnan se jött és sehova se tartó, deheroizált alakján keresztül, aki mindig ahhoz húz, aki többet fizet neki. A névtelen szamuráj ezzel a tettével ügyesen kiforgatja a

szereplők: Tatsuya Nakadai (Hanshiro Tsugumo) Rentaro Mikuni (Kageyu Saito) Shima Iwashita (Miho Tsugumo) Amióta Japánban béke van, elszegényedett roninok ezrei járják az országot. Egyikük, Hanshiro, azért járul egy nagynevű klán vezetője elé, hogy harakirit követhessen el udvarán, így szamurájként halhasson meg, elkerülve a céltalan életet. Hamarosan kiderül azonban, hogy egy, a klán által korábban harakirire kényszerített ronin közel állt Hanshiróhoz, és miközben a szertartás egyre húzódik, mind többet tudunk meg az egykori szamuráj múltjáról és motivációiról. A film alapjául Takiguchi:

–6–


Egy kóbor szamuráj különös esetének hiteles története c. novellája szolgált, melyben a hősök azt vallják: nem az a kérdés, hogy életben tartsuk-e a hagyományokat, hanem, hogy azok életben tartanak-e bennünket.

szereplők: Toshirô Mifune (Rőtszakállú) Yuzo Kayama (Yasumoto) Terumi Niki (Otoyo) Tsutomu Yamazaki (Sahachi) A film korszakhatár Kurosawa életében: ez az utolsó filmje amiben együtt dolgozik Mifune Toshiro-val és ez az utolsó fekete-fehér filmje is. A forgatás két évig tartott, mert Kuroszava mindent tökéletesre akart: a díszlet-kórházat olyan fából kellett felépíteni, amilyet a 19. században azon a vidéken használtak.

December 2. csütörtök, este 8 óra

A homok asszonya

(fekete-fehér, felir. japán filmdr., 126 perc, 1964) rendező: Hiroshi Teshigara író: Kobo Abe forgatókönyvíró: Kobo Abe szereplők: Eiji Okada (Niki Jumpei) Kyôko Kishida (asszony) Hiroko Ito (Niki Jumpei felesége) A világháború utáni japán avantgárd írók egyike volt Kóbo. Legfőképpen a nagyvárosi lét kellemetlenségei, a szürke, elmagányosodó hétköznapok, a hagyományok és modern életfelfogás közötti ellentmondások érdekelték, ezekről írt műveiben. Leghíresebb regénye, az 1962-ben megjelent A homok asszonya is az elidegenedésről, a magány elleni hiábavaló küzdelemről szól. Ezzel a művel megnyerte a Jomiuri irodalmi díjat hazájában, négy évvel később pedig a legjobb külföldi regény lett Franciaországban. és mindezt megkoronázva a prózából készített filmet Hiroshi Teshigara, amely 1964-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál különdíját is.

December 9. csütörtök, este 8 óra

Rőtszakállú I-II.

(fekete-fehér, feliratos, japán filmdráma, 170 perc, 1965) rendező: Akira Kurosawa író: Shugoro Yamamoto forgatókönyvíró: Akira Kurosawa, Masato Ide, Ryuzo Kikushima, Hideo Oguni

A film tehát a 19. századi Japánban játszódik. A fiatal dr. Yasumotot, aki holland iskolákban tanult modern orvosi módszereket és egy sógun háziorvosának csábító állására vágyik, egy távoli, szegények gyógyításával foglalkozó kórházba küldik posztgradulális gyakorlatra, dr. Niide Kjódzsó főorvos, vagyis a „Rőtszakállú” mellé. (A szerepet Mifune Toshiro alakítja.) A főorvos diktatórikus módszerekkel vezeti a kórházat, dr. Yasumotoval hamar összevesznek. A fiatal orvos nehezen viseli a spártai körülményeket, ráadásul úgy tűnik Rőtszakállút csak Yasumoto jegyzetei érdeklik. Viszonyuk azután kezd enyhülni, hogy a főorvos megmenti Yasumoto életét és lassan kiderül, hogy nem is annyira szívtelen, mint mutatja. Miközben kettejük kezdetben ellenséges viszonya egyre barátibbá válik, Yasumoto nemcsak a mesterségét ismeri meg, hanem az életet is. S ez a nyomorúsággal, erőszakkal, gonoszsággal s halállal terhes élet nem egyszer szélsőséges történéseken keresztül tárul fel előtte.

–7–

JAPÁN FILMKLUB

A vetítések után mindenkit szeretettel várunk egy kis kötetlen beszélgetésre, filmelemzésre Lavicska Zsuzsanna filmesztéta vezetésével.


–8–


Sarkcsillag

Bergman használta először tudatosan a filmet saját belső gyötrelmeinek megjelenítésére. Lassan, kanyargós lelki csavarokon keresztül vezette a svéd filmet abba az irányba, amit végül sokan követtek a többi skandináv országban is. Szerethető, de problémákkal teli embereket, kapcsolatokat, családokat helyeznek képtelen, abszurd helyzetekbe, hiszen tökéletes kapcsolat, tökéletes család valójában nem létezik. S mindeközben ugyanazokat a kérdéseket teszik fel a filmekben, amelyeket talán mi is nap, mint nap felteszünk magunknak. Van-e kiút a mindennapi rutinból? Létezik-e igazán boldogság, szerelem, kiegyensúlyozottság, igazi vágy a mai világban? Ha igen, hogyan tudjuk ezt megvalósítani önmagunk számára? S mindezekhez párosul még a varázslatos északi táj látványa a maga szépségével és zordságával, amely tovább mélyíti az ellentmondásokat. A filmek láttán sokszor nehéz eldönteni, hogy drámaként vagy vígjátékként érdemes megélni az eseményeket, de a lehetőséget mindig felkínálják, hogy a rosszat is képesek lehessünk gyönyörködtető módon feldolgozni. Nos, ezekből a filmekből gyűjtöttünk össze egy nyolc estére szóló válogatást.

–9–

SARKCSILLAG

Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek hazánkban a skandináv filmek. Szemléletmódjuk látványosan eltér a megszokottól. Filmes szempontból a leghíresebb ország Svédország, s mindenképpen Ingmar Bergman nevével függ össze a svéd filmgyártás.


Október 22. péntek, este 8 óra

Olasz nyelv kezdőknek

egy remek filmmel, s talán némi tanulsággal gazdagabban távozhatunk a moziból.

(színes, felir., dán-svéd rom. dráma, 112 p., 2000)

Október 29. péntek, este 8 óra

Nézz balra, ott egy svéd színes, felir., dán romantikus. vígj., 90 perc, 2003) rendező: Natasha Arthy forgatókönyvíró: Kim Fupz Aakeson operatőr: Rasmus Videbak rendező: Lone Scherfig forgatókönyvíró: Lone Scherfig operatőr: Jorgen Johansson

szereplők: Sidse Babett Knudsen (Katrine) Soren Byder (Jonas) Mette Horn (Miller) Björn Kjellman (Thomsen) Lotte Andersen (Mette) Kim Fupz Aakeson (Patient)

szereplők: Anders W. Berthelsen (Andreas) Anette Stovelbaek (Olympia) Peter Gantzler (Jørgen Mortensen) Ann Eleonora Jorgensen (Karen) Andreas egy szomorú dániai külvárosba költözik, ahol segédlelkészként kapott állást. Jørgen Mortensen, a barátságos szállodaportás rábeszéli, hogy iratkozzon be olasz nyelvtanfolyamra. Az esti kurzuson részt vevő csoport vegyes összetételű, de csupa kedves emberből áll, van ott cukrászdai eladónő, fodrász és pincér, aki mellesleg Juventus-szurkoló. Ezeknek a sérülékeny, magányos, de jólelkű embereknek a nyelvtanfolyam alkalmat ad arra, hogy megismerjék a szerelmet - és vele önmagukat -, méghozzá hamisítatlanul olasz módon! A film oly tisztán az emberi viszonyokra koncentrál, hogy bárki számára könnyen átélhetővé válik a remek színészek által életre keltett történet. Nincsenek drámai túlzások, az átlagember átlagpillanatai jelennek meg utánozhatatlan bájjal: akár saját béna tipródásainkat is felfedezhetjük. A film a 2002-es Titanic Fesztiválon való bemutatóján a hazai film-ítészek elismerését is megszerezte és a fesztivál közönségének szívébe is belopta magát. A szürke, édes-bús dán hétköznapok derűjébe merülve

A film csakúgy, mint az Olasz nyelv kezdőknek, a maga nemében emberközeli, kedves darab, ráadásul a mutatós fesztiválsikerek mellett a közönséghez is eltalált. A pénz ezúttal is kb. kevés, stílusa könnyed, hangneme fiatalos, a stáb szűkített, improvizáció előfordul, a hang és a világítás eredeti, kamera meg a kézben. A „Nézz balra, ott egy svéd!” egyrészt egy bolondos film, melyben az egyre szerelmesebb szerelmesek használt ruhaboltból Zsiguliban betépni, afrikai hajfonóból az őrültek házába betörni sietnek, onnan pedig a rendőrség szállítja el őket. Másrészt egy háromszögtörténet, mely egy lányról szól, aki három nappal az esküvője előtt megpróbál választani két férfi között. Három embert mutat be, akik nem képesek kifejezni az érzéseiket, azt, ami mélyen, legbelül bennük van. Nem mernek kérdezni, és nem akarnak odafigyelni a válaszra sem. Natasha Arthy filmje merész, szabad és szórakoztató - a Dogma-stílus lazasága jól áll ennek a történetnek, mely kemény tempót diktál, tele van őrült fordulatokkal, de az emberségét és a hitelességét sosem veszti el.

– 10 –


November 5. péntek, este 8 óra

zásának színhelye és Jacobot életre szóló döntések elé állítja. A filmet és hőseit áthatja a csendes szomorúság, a nemes egyszerűség. Itt senki sem erős, mindenki könnyen sebezhető, a szeretet-szerelem és a gyűlölet-megvetés kéz a kézben bukkannak fel. Megható, zsebkendőt követelő alkotás az Esküvő után, de a legcsekélyebb hatásvadászat sem jellemzi. Igényes játék az érzelmekkel.

Esküvő után

(színes, felir., dán-svéd filmdr., 120 perc, 2006)

O’ Horten rendező: Susanne Bier forgatókönyvíró: Susanne Bier, Anders Thomas Jensen operatőr: Stine Hein, Ole Kragh-Jacobsen, Morten Soborg, Otto Stenov

színes, feliratos, norvég-német-francia filmdráma, 87 perc, 2007)

szereplők: Mads Mikkelsen (Jacob) Rolf Lassgard (Jorgen) Sidse Babett Knudsen (Helene) Stine Fischer Christensen (Anna) Christian Tafdrup (Christian) Ritkán látni ilyen tökéletes alkotást. 2006-ban az Európai Filmakadémia legjobb „rendezői” és „férfi alakítás” jelölését tudhatta magáénak, míg 2007-ben Oscar díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában is. Jacob (Mads Mikkelsen) egy indiai árvaházban dolgozó idealista. Annak ellenére, hogy dán állampolgár, már 20 éve nem járt Dániában. De az árvaháznak pénzre van szüksége. Jorgen (Rolf Lassgard), dán üzletember, felajánl egy nagyobb összeget, egy feltétellel: Jacobnak Dániába kell mennie, hogy aláírja a szerződést. Jacob Dániába érkezésének időpontja egybeesik Jorgen lányának esküvőjével, így Jacob is hivatalos az eseményre. A helyszínen rájön, hogy a menyasszony édesanyja (azaz támogatójának felesége) Helen (Sidse Babett Knudsen), az ő fiatalkori szerelme. Az esküvő múlt és jövő sorsdöntő találko-

rendező: Bent Hamer forgatókönyvíró: Bent Hamer operatőr: John Christian Rosenlund szereplők: Baard Owe (Odd Horten) Espen Skjonberg (Trygve Sissener) Ghita Nörby (Fru Thogersen) Abban a pillanatban, hogy elmegy a vonat nélküle, Odd Horten (Baard Owe), a negyven év szolgálat után kényszernyugdíjazott mérnök rádöbben, utazása mostantól nem a nyomtatott menetrend és a jól ismert állomások dimenziójában folytatódik tovább. A jövő tele van kérdéssel: fog valaha repülőn utazni? Eladja a csónakját? Hogyan kerül lábára egy vörös tűsarkú cipő? Túléli az éjszakai vezetést egy bekötött szemű emberrel a volánnál?

– 11 –

SARKCSILLAG

November 12. péntek, este 8 óra


Biztosak lehetünk benne, hogy meg lehet találni az öregedés napfényes pillanatait, és nem kell korosodó norvégnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, a nevetés és életigenlés mindannyiunkban ott ragyog. Az O’Horten, Bent Hamer (Dalok a konyhából, Tótumfaktum) csodálatosan aszimmetrikus látlelete az emberiségről. Abszurd vízió nagy lélekkel, némi enyhe melankóliával és egyetemes üzenettel. A finoman hangolt a szinte a semmiből is gyönyörű képeket varázsoló operatőri munka teszi igazán érzelmessé,még átélhetőbbé a filmet, e nélkül talán át sem jönne mindaz a hangulat, amit a rendező odaképzelt.

November 19. péntek, este 8 óra

Csak egy szerelmesfilm (színes, feliratos, dán filmdráma, 100 perc, 2007) rendező: Ole Bornedal forgatókönyvíró: Ole Bornedal operatőr: Dan Laustsen

hogy ő Sebastian, Julia barátja, akivel a lány akkor ismerkedett meg, amikor Vietnamban élt. Ole Bornedal filmje egy precízen megalkotott pszicho-kaleidoszkóp egy fiatal férfi férfiasságának széthullásáról és egy érett férfi férfiasságának felépüléséről. Bornedal a bonyolult lelki folyamatok önvizsgálatával oly szívesen törődő skandináv lelkületéből fakadóan aprólékosan építi fel hőse személyiségét, akinek minden tette, legyen bármilyen meghökkentő is, tökéletesen indokolt. Ebben persze nagy szerepe van a Jonast alakító Anders W. Berthelsennek, de ez nem meglepő, a kulturális sajátságokból és hagyományokból (Ibsentől Strindbergen át Bergmanig, és tovább...) fakadóan a skandináv színjátszás mindig is érzékeny volt a mély lelki folyamatok eszközöktől mentes, mégis érzékletes megmutatására. A cselekmény bonyolításában is merész játékot űz Bornedal a nézővel, hiszen rögtön a film elején megmutatja az összes kulcsjelenetet, ám valahogyan a néző mégsem unatkozik a filmen. Úgy fűzi a jeleneteket, sűrűn élve az időben és térben vissza-vissza ugráló flashbackek segítségével, hogy egészen a végkifejletig feszült figyelemmel kísérjük Jonas és Julia történetét. Pazar, virtuóz munka a film, mely ráadásul tartalmassága mellett izgalmas is.

szereplők: Anders W. Berthelsen (Jonas) Rebecka Hemse (Julia) Nikolaj Lie Kaas (Sebastian) Charlotte Fich (Mette) Ez az ironikusan Csak egy szerelmesfilm címre keresztelt, erősen túlfűtött romantikus thriller - amely akár az Aludj csak, én álmodom skandináv verziója is lehetne - az elmúlt év egyik legnagyobb sikere lett hazájában. Főhőse a bűnügyi fotós Jonas, aki boldog házasságban él feleségével, Mettével (vagy legalábbis azt hiszi) és két kisgyermekükkel. Egy nap azonban súlyos autóbalesetet szenvednek - a másik járműben az érzelmileg instabil Julia ül. Jonas és családja sértetlenül ússza meg a karambolt, Julia azonban kómába esik. A titokzatos szépség a rejtély és veszély izgató elemeit hozza a férfi életébe, aki hamarosan - némi bűntudat, jó szándék és gyáva passzivitás keveréke eredményeként - elhiteti az idegen nő családjával, – 12 –


November 26. péntek, este 8 óra

December 3. péntek, este 8 óra

Tapsvihar

Engedj be!

rendező: Martin Zandvliet forgatókönyvíró: Martin Zandvliet, Anders Frithiof August operatőr: Jesper Toffner

rendező: Tomas Alfredson forgatókönyvíró: John Ajvide Lindqvist operatőr: Hoyte Van Hoytema

(színes, feliratos, svéd dráma, 115 perc, 2008)

szereplők: Paprika Steen (Thea Barfoed) Michael Falch (Christian) Lars Brygmann (George) Noel Koch-Sofeldt (Matthias) A Tapsvihar a színpadon és a magánéletben is önpusztító, kapcsolataikat megmagyarázhatatlan ördögi erővel tönkretevő, alkoholista dívák Bibliája. Paprika Steen az egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznő Dániában, nem véletlen, hogy a Tapsvihar rendezője, Martn Zandvliet is őt kérte fel Thea Barfoed, a színpadon és a magánéletben is önpusztító, kapcsolatait megmagyarázhatatlan ördögi erővel tönkretevő díva szerepére. A színésznő nemcsak testileg, hanem lelkileg is meztelen lesz, minden egyes mimikai váltása, minden hajigazgatása értelemmel és érzelemmel telik meg. Szinte már lassított felvételként élhetjük meg, hogyan válik egyik pillanatról a másikra egy kivételes tehetségű színésznő kimért hírességből dühöngő kocsmai kurvává, hogyan próbál úrrá lenni alkoholizmusán, hogy aztán fél perccel később lecsorogjon az első korty whiskey a torkán.

szereplők: Kare Hedebrant (Oskar) Leandersson (Eli) Per Ragnar (Hakan)

SARKCSILLAG

(színes, feliratos, dán filmdráma, 85 perc, 2009)

Lina

Az Engedj be! a legszebb, legtisztább szerelmi történetet, ami az utóbbi években magyar mozivászonra került. A rendező megadja a műfajnak, ami a műfajé, aztán vissza is veszi tőle kamatostul és a saját javára fordítja. Alfredson tulajdonképpen gátlástalanul kihasználja a műfajt, művészfilmet épít horror-elemekkel. A film főszereplője, Oskar, egy tizenkét éves, szőke fiúcska, akinek nyílt és okos szemei irritálják ostoba és erőszakos iskolatársait, ezért folyamatos rettegésben tölti az életét. A válogatott kínzásokról azonban nem számol be senkinek, mert tulajdonképpen nincs is kinek. A szülei elváltak, anyu folyton dolgozik, apu az alkoholizmussal küzd, és egyikük sem igazán foglalkozik a gyerekkel. Oskar szomszédjába egy nap viszont egy fura lány, Eli költözik egy idős férfival. Eli úgy néz ki, mint egy hajléktalan, koszosak a körmei, szakadt ruhákban járt, haja csimbókokban lóg és furcsa szaga is van, ám Oskart ez egyáltalán nem zavarja. Mert Eli az, aki végre meghallgatja, aki a jézusi magatartás helyett az ököllel való visszaütést javasol-

– 13 –


ja, és aki titkon éjszaka besurran a szobájába és melléfekszik az ágyba. A két kiszolgáltatott gyerek félénk barátsága szinte észrevehetetlenül válik az első nagy szerelemmé, miközben kapcsolatukra éppenséggel nem jellemző az ártatlanság tisztasága. Eliről ugyanis szépen lassan kiderül, hogy vámpír, a vele élő idős ember, Hakan szerzi be neki a vért: kézitáskába pakolja a kést, a kábító gázt, a marmonkannát és megy ki az erdőbe mit sem sejtő sétálókat felhúzni a fára fejjel lefelé, hogy aztán elvágja a nyakukat. A mozi meglehetős naturalitással ábrázolja a gyilkosságokat, a nyaki vénából spriccelő vért, Eli átváltozásait. De egy valamiben eltér a megszokott horror hagyományoktól: a vámpír itt nem bűnös, hanem áldozat, nem kedvtelésből él véren, vagy azért, mert így szeretné megőrizni a fiatalságát, hanem, mert másképp nem maradhatna életben.

tapasztalt Erlend Loe forgatókönyvíró ügyesen kerülgeti a műfaji klisék adódó csapdáit, úgy, hogy közben erőltetetté sem válik. Frenetikus jelenetek sorjáznak parádés karakterekkel, de szép, emberi pillanatokkal is, a közönség hol térdét csapkodva nevet, hol könnycseppeket morzsolgat lopva, titokban. A film egyetlen hőse egy középkorú, testes, jó karban levő férfi, aki a korával járó krízisből - egyáltalán: életválságából akar kilábalni. Valaha síbajnok volt, de sérülése után retardált, alkoholizmus közeli állapotban tengődő sífelvonó őr, aki sem az életének, sem a rendszeresen látogatott analízisnek nem látja sok értelmét. Abban az életkorban van, amikor a sok erőfeszítés, amit azért tettünk, hogy valami nyomot hagyjunk magunk után a világban, kárba veszettnek tűnik, amikor a kedélyünk és szellemi állapotunk megőrzésébe fektetett energia hiábavalónak látszik, s amikor már sem a gazdagság, sem a hit nem nyújt vigaszt.

December 10. péntek, este 8 óra

Észak

(színes, feliratos, norvég vígjáték, 78 perc, 2009) rendező: Rune Denstad Langlo forgatókönyvíró: Erlend Loe operatőr: Philip Ogaard szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Jomar Henriksen) Marte Aunemo (Lotte) Celine Engebrigtsen David Lynch Straight Story-ja és Sean Penn Út a vadonba című filmjei ihlették a 2009-es Titanic Fesztivál Hullámtörők-díjas filmjét, a norvég Északot. Rune Denstad Langlo első filmjében egy tipikus északi probléma sajátos feldolgozását adja: egy depressziós és alkoholista férfi világgá megy. A műfaj: off-road movie. A road-movie műfaji sajátossága az epizódok laza láncolatán alapuló dramaturgia, hiszen a film, a történet maga egy út, egy utazás, valahonnan valahova, a sztori „testét” pedig az útközben történő kalandok jelentik. Így van ez az Észak esetében is, a – 14 –


Kötelékek Filmek, beszélgetések, gondolatok a sorsdöntő találkozásainkról

Keressük a választ arra, hogy milyen útravalót, üzenetet kaptunk felmenőinktől és egyéb fontos családtagjainktól. Hogyan hat ez életünkre? Mennyiben éljük saját életünket, és mennyiben van szabad akaratunk életünk vezetésében, avagy mennyire vagyunk „röghöz kötöttek” múltunk által? Létezik-e ilyen értelemben szabad akarat, szabad választás? Milyen üzenetet, útravalót tudunk átadni utódainknak? Kapcsolataink lehetnek szeretet teljesek, biztonságot adóak, megtartóak, de lehetnek gyűlölködők, fojtogatók, gátlóak is. Mitől függ, melyik milyen? Mitől függ, hogy az ősöktől kapott mintát követve, példaként tartva szem előtt, vagy azt elutasítva, megtagadva próbáljuk élni életünket? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálunk választ találni az elkövetkezendő vasárnap esténként a filmművészeti alkotások és a meghívott előadók, gondolkodók, tanítók segítségével. Várunk mindenkit sok szeretettel!

– 15 –

KÖTELÉKEK

Az ősszel folytatjuk rendhagyó sorozatunkat, amelyben kísérletet teszünk arra, hogy a mozi, a mozgókép világát ötvözzük a szellemi tanítók tudásával. Ez alkalommal azon látványosan vagy láthatatlanul is hatalmas erőt hordozó családi kapcsolatok nyomába eredünk, amelyek akarva-akaratlanul meghatározzák életünket, választásainkat, döntéseinket. Édesanyánk gyengéd ölelésére, édesapánk intelmeire valamennyien emlékszünk, és valamennyien úgy his�szük a régmúlt emlékei, csak az agyunkban, tudatunkban léteznek. Pedig őrzi őket testünk, őrzik ösztönös mozdulataink, észre sem vett apró gesztusaink, szinte minden megnyilvánulásunk. S ezektől a kötelékektől nem szabadulhatunk, életünk végéig velünk lesznek, meg kell tanulnunk jóban lenni velük. Vannak tanítások, amiket ott és akkor megfogadtunk, mi nem így fogjuk csinálni. És mintha e fogadalom ellenére is, felnőtt, jelenkori életünkben néhány, talán a legmeghatározóbb élethelyzetben mégis a régen tanult, látott viselkedési minták, választások győznének a gyermekkori akarat felett.


2010. november 7. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Takács Tibor, asztrológus Hogyan tudjuk saját hangunkat megtalálni a „szülői befolyás” ellenére? Ki lehet-e lépnünk szüleink árnyékából, ha igen, hogyan lehetséges? Hogyan határozza meg múltunk jelenünket, jövőnket? Mi történik akkor, ha múltunk más, mint aminek hittük? Hogyan működik ez az asztrológiában? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálunk választ keresni Takács Tibor asztrológus, számos szakkönyv szerzőjével, aki igen élvezetes előadó, a rá jellemző egyedi és a mindennapi életben használható asztrológiai elemzési módon keresztül, és az általa kiválasztott filmen keresztül.

olaszul szomorút, sötétet jelent, de ha egy ’a’ betűt beillesztünk, akkor színházat, tehát a művészetet), aki még évekkel ezelőtt szökött meg otthonról. Habár a vibrálását végig a levegőben érezzük, végül egy befejezetlen színdarab derít fényt arra a sötét családi titokra, ami választ adhat közös múltjuk megannyi megválaszolatlan kérdésére.

Tetro (fekete-fehér, feliratos, amerikai-olaszspanyol-argentin filmdráma, 127 perc, 2009)

rendező: Francis Ford Coppola forgatókönyvíró: Francis Ford Coppola producer: Francis Ford Coppola szereplők: Vincent Gallo (Tetro) Alden Ehrenreich (Bennie) Maribel Verdú (Miranda) Klaus Maria Brandauer (Carlo) Öt Oscar díjjal és megannyi filmremekkel a háta mögött Francis Ford Coppola igazán megengedhette magának, hogy saját költségén végre egy olyan filmet készítsen, ami a forgatókönyv első szavától a film utolsó képkockáig száz százalékig a sajátja. A film egy olasz testvérpár történetét meséli el: a 17 éves Bennie Buenos Airesbe érkezik, hogy megkeresse bátyját, Tetrot, a kiégett költőt (beszélő név, a tetro

Tetro művészi hitvallás is, ha freudiánus húrokat akarunk pengetni, szimbolikus leszámolás az Anyával és az Apával. A tét nem más, mint a saját út megtalálása és szembenézés a szülői múlttal. Tetro öccse érkezésével esélyt kap arra, hogy szembenézzen az atyai és az anyai oldalról egyaránt kísértő démonokkal, vagyis a múltjával és a magánéletével, illetve a jelenével és a szakmai pályafutásával. A filmben mindkét fiú a saját jogán akar művész lenni, ennek azonban megvan az ára. Az életüket feldolgozó közös írásmű művészi nyelvre lefordítva sikert arat, díjat kap, ami tökéletes kontrasztban áll a valósággal, ahol ugyanez a történet maga a kudarc: tragédia, könny és fájdalom. Lehet, hogy mindenkinek mást fog jelenteni a Tetro, de az garantált, hogy mindenkit megérint valahogy. Mint a filmben megidézett Hoffmann-babát, minket is elkap az illúzió, s elfelejtjük, hogy amit látunk, nem él, csak egy báb. Amit mi láttunk, nem az élet, csak az életről készített film. Ahogy minden művészi reprezentáció csak a valóság leképezése, de a Tetro mégis elmond nekünk valamit a világról, amiben élünk és a benne leledző emberekről.

– 16 –


2010. november 14. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Tarr Bence László, filozófus, kultúrantropológus

Ezen az estén Tarr Bence László a spirituális családmodellről, a spirituális gyereknevelésről fog előadást tartani. Mi lehet a párkapcsolatok spirituális alapja? Hogyan hat a gyermekekre a szülők kapcsolata? Mi a gyermeknevelés valódi felelőssége és meddig terjed ez a felelősség? Meddig nevelhető a gyerek? Hogyan lehet jól felnőni egy családban? Mi a „nem-ártás” erkölcsi gyakorlata? Ehhez segítségül Janikovszky Éva immár klasszikussá vált Kire ütött ez a gyerek c. írásából készült feldolgozást fogjuk levetíteni.

Kire ütött ez a gyerek?

Ha nem lennének Janikovszky Éva könyvei a felnőttek talán már rég elfelejtették volna milyen érzés gyereknek lenni. Semmi esetre sem könnyű, mert a felnőttekkel nehéz szót érteni. Mindent agyon bonyolítanak és a gyerekek idegeire mennek a felesleges kérdéseikkel.

(színes magyar film, 60 perc, 2007) rendező: Alföldi Róbert író: Janikovszky Éva szereplők: Balázs Zoltán (Főhős) Braghini Rozina (Anya) Radványi Antal (Apa) Séfel Anna Laura (Nagymama) Siska Péter (Nagypapa) Alföldi Róbert (Lazarovics) Tompos Kátya (Borinka) Simon Kristóf (Emil bácsi) „Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.”

Alföldi Róbert filmjében a gyerekek és a felnőttek egymást játsszák. Nagyon komikus a felnőtt szerepben ágáló gyermek, és nagyon esetlen a gyermekszerepbe lefokozott felnőtt. Kettőjük találkozása számtalan geg-lehetőséget kínál, és nevetve visz közelebb bennünket a megértéshez és az igazsághoz, elsajátíthatjuk a belehelyezkedés képességét, megtanulhatjuk újból gyermeki szemszögből látni a világot, segít újból átélni gyermekkorunkat és segít kívülről látni önmagunkat szülői szerepkörben is. Higgyék el, nagy tanulság!

– 17 –

KÖTELÉKEK

Indiában és Indonéziában a Ladakh-i kultúrát, illetve a Celebesz-i toradzsákat tanulmányozta, míg itthon a multinacionális nagyvállalatok vállalati kultúráját vizsgálta, elsősorban a kultúraváltás, változásmenedzsment oldaláról. Számos buddhista elvonuláson vett részt. Buddhista menedéket vett és bódhiszattva fogadalmat tett. Hét évig oktatott a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán összehasonlító vallástörténetet, kulturális antropológiát, illetve nyugati és keleti filozófiát, hermetikát, szimbológiát, de – másutt - közgazdaságtant, kereskedelmi ismereteket és informatikát is. A Szintézis Szabadegyetemen tart rendszeresen előadásokat. Fotózik, gitározik, verseket és esszéket is ír. A honlapján így vall magáról: „ Az élet számomra örök felfedezésre váró csoda. Sokrétűségével, kezdetben csupa ismeretlen rejtőzködő világ, amely zárt ajtói mögött várja, hogy megismerd. Én mindig is szenvedélyesen szerettem az élet sokszínűségét, változatosságát, és örökkön nyitott voltam a világlabirintus megannyi termére. Időtlen gyermeki bizalommal és csillogással nyitottam be újra és újra, újabb és újabb világok kapuján. Életem így gazdagodott és vált maga is csodálatosan szerteágazóvá és teljessé. Világom labirintusa így vezetett engem beljebb és beljebb önmagam megismerésének útján, legbensőbb termeibe. Labirintusom közepébe érve megtaláltam amit mindenki keres.”


2010. november 21. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Komáromi Mária és Komáromi János Komáromi Mária és János közel 40 éve házasságban él. 7 gyerekből hatot nevelhettek fel, 11 unokájukból 8 él itt a földön. Szüleik közül már hármat eltemettek, 2 szerzetes fiuk van, három gyermekük házasságban él, egy még velük lakik, de független felnőttként. János festőművész és hittanár, több mint 100 kiállítás van mögötte, a Magyar Katolikus Életvédő Fórum vezetőségi tagja, ill. a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség egyik alapító tagja. Mária hittanár, pedagógiai szaktanácsadó, tantárgygondozó, a Sapientia Családpedagógiai Intézet munkatársa. A Magyar Mária Rádióban két állandó műsort szerkesztenek és vezetnek együtt „Életigenlő” ill. „Legyetek jók, mert tudtok” címmel. Budapesten, a XII. kerületi Művelődési Központban a Családépítő Klub vezetői. Mindketten a Ferences Világi Rend örökfogadalmas tagjai. Szükséges-e választanunk a család, a hagyomány és az általuk kijelölt út és a saját meggyőződésünk, saját hitünk között? Összekötheti-e ezeket Isten szeretete? Mi az igazi alázat, szolgálat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ezen az estén Mészáros Márta csodálatos és kevésbé ismert filmje segítségével.

A hetedik szoba (színes, magyar-lengyel-olaszfrancia-német játékfilm, 108 perc, 1995)

rendező: Mészáros Márta forgatókönyvíró: Mészáros Mazzoni, Pataki Éva operatőr: Pjotr Sobocinski

Márta,

Roberta

szereplők: Maia Morgenstern (Edith Stein) Elide Melli (Rosa) Jan Nowicki (Franz Heller) Adriana Asti (Auguste) 1995-ben a Velencei Filmfesztiválon versenyen kívül négy díjat is nyert Mészáros Márta filmje Edith Steinről. A történet Edith Stein, a századfordulón született filozófusnő élettörténetén alapul. Edith Stein a XX. század egyik

legizgalmasabb, legrejtélyesebb egyénisége volt. Ortodox zsidó családban született Wroclawban, ami akkor Németországhoz tartozott. Apja korán meghalt; özvegy édesanyja nyolc testvérével együtt nagy áldozatok árán taníttatta. Érettségi után Heidelbergben filozófiatörténetet hallgatott, s Husserl professzor kedvenc tanítványaként fenomenológiával foglalkozott; főként Avilai Szent Teréz életét tanulmányozta. Az ő példájából tanulta meg, hogy az embernek ahhoz, hogy eljuthasson saját legjobbik énjéhez, hogy találkozhasson Istennel, előbb hét alapkísértésnek kell ellenállnia: hét szobán kell átmennie. (Innen a film címe.) Stein Avilai Szent Teréz tanulmányozásának hatására átkeresztelkedett – ami miatt hívő zsidó családja, anyja és testvérei kitagadták –; majd több könyvet írt a nők jogairól, híres európai egyetemeken tanított. Szenvedélyesen kereste a lét értelmét, s ezt a krisztusi tanításokban találta meg. Ezért belépett a karmelitákhoz, apáca lett. Hitler 1933-as hatalomra jutása után – egyre erősödik a fasizmus. Rábeszélik, hogy menjen át Hollandiába. Amikor oda is bevonulnak a németek, s származása felől kezdenek faggatózni, az apácarend Svájcba vagy Angliába érvényes útlevelet, vonatjegyet kínál föl számára, ő azonban vállalja a zsidó sorsot; végül Auschwitzba hurcolták, ahol 1942-ben elégették. Később II. János Pál pápa rendelete alapján a katolikus egyház szentté avatta Edith Stein filozófust.

– 18 –


2010. november 28. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Pressing Lajos, buddhista tanító

Ezen az estén a Világszép Ilonka című magyar népmesével fogunk megismerkedni, Pressing Lajos mesemagyarázatával kiegészítve. A film és az előadás segítségével lehetőséget kapunk, hogy a népmese mélyebb jelentésrétegébe bepillantást nyerhessünk. Felfedezhetjük a népmese mélyén húzódó személyes és spirituális vonatkozásainkat és kísérletet tehetünk arra is, hogy akár saját életünket is átalakítsuk egy mesévé.

Világszép Ilonka (magyar film, 40 perc) Pressing Lajos mesemagyarázatával rendező: Székely Orsolya „A mese éppúgy az emberi lélek alapja és éltető közege, mint ahogy a természet testünk táplálója és fenntartója. A mesék világában formálódtak egykor kultúrává az ember alapvető lelki törekvései és eszményei. Rajtuk keresztül figyelte, tanulta és értelmezte az ember az életet és azt, ami túlmegy azon. A meseelemzésnek nem az a célja, hogy közölje a mese „megfejtését”, hanem inkább szeretne kedvet csinálni ahhoz, hogy felnőtt fejjel ismét elővegyük gyermekkorunk népmesegyűjteményeit, és kíváncsian elkezdjük azokat újraolvasni: vajon mit mondanak, mit üzennek

ezek a mesék ma számunkra? A mesék mélyebb értelme mindig rólunk, saját életünkről szól. Mi magunk vagyunk a hős királyfi, aki szembenéz a kihívásokkal és hetedhét országon át mindenféle veszéllyel megküzd, hogy elnyerje a királylány kezét, megszerezze az aranyalmát, vagy visszahozza a Napot és a Holdat, amit a sárkány rabolt el az égről. De mi vagyunk a mese összes többi szereplője is, s bennünk található meg az a mitikus tér és mindazok a csodálatos dolgok, melyek közegében a mesék cselekménye játszódik.”

– 19 –

KÖTELÉKEK

1953-ban Veszprémben születik újjá. Kora gyermekkora óta vonzódik a jóga, a buddhizmus és a keleti bölcselet tanításaihoz. Világi tanulmányait 1977-ben okleveles pszichológusként zárja; 1979-ben doktorál bölcsészetből az ELTÉ-n. Tíz évig praktizál Magyarország legnagyobb pszichiátriai intézetében mint klinikai pszichológus. Kiképzést nyer különböző egyéni és csoportos pszichoterápiás módszerekben, 1983-tól maga is tevékenykedik, mint kiképző. Az egykori Kőrösi Cs. Sándor Buddhológiai Intézetben folytatott ötéves tanulmányokat követően 1984-ben találkozik indiai tanítójával, aki több éven keresztül személyesen tanítja őt a tantrikus jóga egy figyelemreméltó, szokatlan fajtájára. Személyes meditációs élményei győzik meg a Buddha-Dharma mély igazságáról, ezért menedéket vesz, majd 1987-től teljesen a jóga és a buddhizmus felé fordul. Ettől kezdve a Buddhológiai Intézet tanáraként dolgozik; 1988-ban szentelik a Magyarországi Buddhista Misszió papjává, ekkor kapja a Lílávajra nevet. Életvezetésével, előadói stílusával és rendkívüli felkészültségével hamarosan a magyarországi buddhizmus egyik meghatározó egyéniségévé növi ki magát. 1990 óta a németországi Überlingenbe költözik, ahol Vajramálával (szül. Sabine Thielow) együtt megalapítja a Mahákála Oktatási és Meditációs Központot. Számos buddhista szútra és szertartásszöveg magyar nyelvre történő lefordításával jelentősen hozzájárul a magyar nyelvű buddhista kultúra kibontakoztatásához. Emellett tanítványai ösztönzésére fontos eredeti munkái is megjelennek könyvek és esszék formájában. A kilencvenes évek óta kutatja a magyar népmesék spirituális gyökereit.


2010. december 5. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Mérei Zsuzsa, pszichológus, pszichodráma pszichoterapeuta és Xantus János filmrendező Mérei Zsuzsa pszichológus a nyolcvanas évek óta vezet egyéni pszichoterápiás munkát magyar és francia nyelven, és pszichodráma csoportokat neurotikus betegek számára és a Magyar Pszichodráma Egyesület keretében önismereti és képzési céllal. Xantus János filmrendező a nyolcvanas években több híres és sikeres nagyjátékfilmet rendezett, mint pl. az Eszkimó asszony fázik, Rocktérítő. A kilencvenes évek óta készít kísérleti és dokumentumfilmeket.

Ezen az estén választ kapunk arra, hogy mi is az a pszichodráma? Hogyan tudjuk mélyen elnyomott emlékeinket feleleveníteni a pszichodráma segítségével? Hogyan tud ez segíteni életünk változtatásában, kapcsolataink mionőségi változtatásában, mások jobb elismerésében, vágyaink, céljaink megértésében, elérésben? Ehhez segítségül Mérei Zsuzsa - Vikár András - Xantus János által készített Kiki a csoportban c. pszichodráma-játékfilmet fogjuk levetíteni. filmművészet és a pszichodráma napjainkban zajló történetére. Itt és most.

Kiki a csoportban Mérei Zsuzsa-Vikár András-Xantus János pszichodráma-játékfilmje (magyar dokumentumfilm, 2010, 60 perc) rendező: Xantus János operatőr: Mayer Betti, Szuly Sári, Szőnyi István producer: Garami Gábor Két analitikus szemlélettel dolgozó, összeszokott pszichodráma pszichoterapeuta, a filmrendező és stábja összeálltak azzal a céllal, hogy csinálnak egy pszichodráma filmet. A csoporttagokat az etikai szabályok messzemenő figyelembe vételével eleve úgy hívták intenzív önismereti munkára, hogy már a hirdetésbe is megjelenítették, hogy kamera lesz jelen, a film bemutatásra is készül. Aránylag ritka valaki életében, hogy egyszerre két történelmi pillanatnak tanúja, de az alkotás megszületése egyszerre hat a

Az alkotásra vállalkozók beviszik a nézőt egy pszichodráma csoport folyamatának egy játékába, olyan tapintattal, amit csak a „respektábilis kapcsolat” fogalmának mély ismeretével, átélésével, s mi több, annak magas szintű alkalmazási készségével / képességével lehetséges megtenni. Ez a terep nem veszélytelen, az erre vállalkozók mindegyiket elkerülik. A néző nem egy csoport elejére érkezik, a csoporttagok már dolgoztak együtt, a néző ennek a folyamatnak egy pontját látja, a fokális konfliktust, s annak egyfajta rendezését. Ennek ellenére nem marad kívül, se az, aki még sosem volt pszichodrámán, az se, aki már látott már ilyet, és azok sem, akik húsz éve ezzel foglalkoznak. A történetnek eleje, közepe, dramatikus feszültsége amennyire lehet annyira bevonja a nézőt és megmozgatja, hogy a történet még napokig foglalkoztatni fogja.

– 20 –


2010. december 12. vasárnap, este 6 óra

Vendégünk: Bóna László, homeopátiás tanácsadó, író

Ez a vasárnap este különleges alkalom lesz, hisz a kiválasztott filmet nem, mint „filmművészeti terméket” fogjuk megtekinteni, hanem Bóna László vezényletével egy házaspár életébe, problémáiba tekinthetünk be a filmvásznon, és próbálunk együttesen választ találni a következő kérdésekre: Mi az a láthatatlan erő, amely összeköti a párokat, társakat? Mi az a közös energiaminta, amely mindkettő ember életében megtalálható? Vajon felismerik-e, felismerjük-e sorsalakító, alapvető mintáinkat? Mi az a különbözőség, amelyek mentén kialakulnak a problémák? Lesznek-e közös tanulságok, amelyeket időben észre tudunk venni?

Prágai történet (színes, dán filmdráma, 92 perc, 2006) rendező: Ole Christian Madsen forgatókönyvíró: O. C. Madsen, Kim Fupz Aakeson operatőr: Jorgen Johansson szereplők: Mads Mikkelsen (Christoffer) Stine Stengade (Maja) Jana Plodková (Alena) A házaspár a férfi apja temetésének elintézésére érkezett a városba, ahol az apa életének utolsó éveit élte. Christoffer nem gyászolja az apját. 25 évvel ezelőtt találkoztak utoljára, amikor apja elhagyta őt és az anyját és elment Prágába. Christoffert csak az érdekli, hogy mihamarabb sikerüljön apját elhelyezni egy koporsóban, hazaszállíttatni Dániába és eltemetni a családi sírba. Maja, a feleség természetesnek veszi, hogy Prágába utazzon

és támogassa, segítse Christoffert, de aztán elbonyolódnak a dolgok. A meggyőző látszat ellenére, Christoffer és Maja házassága holtvágányra jut és az elhunyt apával való szembenézés nem könnyíti meg a helyzetet. Azáltal, hogy betekintést nyer apjának ebben az idegen országban folytatott életébe, felszínre törnek Christoffer elfeledettnek hitt vágyai és rájön, hogy nagyobb árat fizetett apja elhagyásáért, mint gondolta. A Prágába vezető út során, Christoffer kénytelen megharcolni a házasságáért, tisztázni magában a múltat és elkerülni, hogy tönkremenjen egy városban, ahová pusztán praktikus megfontolásból érkezett. Amikor Prágába érkeznek, rendezett életű házaspárnak látszanak, de valójában idegenek. Amikor elbúcsúzunk tőlük, már kimondatott, hogy az életüket nem együtt folytatják, mégis közelebb állnak egymáshoz, mint korábban. A házassági drámán túl egy összetettebb témával találkozunk, akárcsak a való életben. Szó van apa-fiú kapcsolatról, kibeszéletlen múltról, kommunikációképtelenségről, kulturális különbségekről.

– 21 –

KÖTELÉKEK

Bóna László a művészetek és a filozófia felől közelít a gyógyításhoz. A homeopátia, mint világszemlélet fontos számára. Célja, hogy ezzel a sajátos látásmóddal hozzásegítse a hozzá fordulókat a sorsukat vezérlő valóságos erők megértéséhez. Számára a homeopátia nem pusztán gyógymód, hanem gondolkodásmód. Nagyon fontosnak tartja a homeopátiás gondolkodás kiterjesztését a pedagógiától kezdve a művészeti alkotáson át a csoportterápiáig. Számos homeopátiás könyv szerzője, többek között megjelent egy trilógiája: Szenvedésben hasonló – Az élet homeopátiás rendje; A formától az erőkig – A sors homeopátiás felfedezése; Méreg, ami éltet- Homeopátiás Halottaskönyv, emellett jelentek meg szépirodalmi alkotásai is. A homeopátia alaptörvénye a hasonlóság törvénye. A hasonlóság a sorsszerűség felismerésének lehetősége. Ha felismerjük saját életünk jelképekben megragadható fő témáját, meglátjuk, hogy ez a téma milyen más ehhez hasonló helyzetekben, variációkban fordul elő, akkor felismerhetjük azokat a lehetőségeket, amelyek a saját életünkben is jelen vannak. A párkapcsolati problémák is kezelhetőek homeopátia segítségével, hiszen a családoknak, pároknak közös a sorsuk, egy problémát kell közösen megoldaniuk. Bármi is történik velük az egyéni sorsuk része a közös sorsuknak. „ A család, a kapcsolat a közös test, ennek a tüneteit kell kezelni.”


A Rózsa Énekei Szilágyi Andor filmje

1944 ősze. Sárgacsillag, gettósítás, nyilasterror. A magyar főváros zsidó lakossága tehetetlen beletörődéssel várja sorsa tragikus beteljesülését. Az utcákon tapasztalható szörnyűségek ellenére azonban a város egyik villájának kertje fölött - ha csak rövid idõre is - kiderül az ég. Ez a néhány perc friss erőt jelent az itt bujkálók szívének, és az elgyötört lelkekben naprólnapra tovább élteti a reményt. A titokzatos erő egy csodálatos ének: minden este felcsendül a villa toronyszobájában. Halász Géza, a villa vendége szerint addig egyetlen zsidónak sincs oka félelemre, amíg a hang tulajdonosa, a maga is zsidó Rózsa Imre, a világhírű operaénekes Budapesten marad, és amerikai, brit, svájci, svéd, vatikáni kapcsolatai ellenére sem menekül el az országból. Halász minden este hétkor, ételhordóval a kezében meglátogatja az énekest, együtt vacsorázik vele. És rendre felcsendül a csodás ének... A történet alapjául egy budapesti családdal megtörtént események szolgáltak. Főszereplők: FRANCO CASTELLANO, DJOKO ROSIČ, MAIA MORGENSTERN, ILDIKÓ BÁNSÁGI DÁVID ZUM, TÍMÁR ÉVA, GERA ZOLTÁN, MARGITAI ÁGI, BÖRCSÖK ENIKŐ, GUBÁS GABI, KÁLLAI FERENC, MUCSI ZOLTÁN, KOVÁTS ADÉL Vágó: LOSONCI TERÉZ Zeneszerző: BENKŐ LÁSZLÓ A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: SZILÁGYI ANDOR Operatőr: RAGÁLYI ELEMÉR Producer: NAGY ENDRE Grantfilm produkció | www.arozsaenekei.hu

Kapható DVD-n!

www.grantonline.hu

– 22 –


Tabán Téka Az Odeon hálózat Tabán tékája 1994 óta működik. Gazdag filmállománnyal rendelkező videokölcsönzőnkben több mint 4000 film közül választhatnak vendégeink. Állományunk hetente bővül az új megjelenésekkel, készletünkben filmritkaságok, szerzői és közönségfilmek egyaránt megtalálhatók.

A kölcsönzés feltételei: Klubtagoknak 340 Ft/film, letéttel kölcsönzőknek 410 Ft/film. A VHS kazetta letéti díja filmenként 3000 Ft. A DVD kölcsönzés díja klubtagoknak 480 Ft/film, letéttel kölcsönzőknek 680 Ft/film. A DVD lemez letéti díja filmenként 5000 Ft. Klubtagsági díj felnőtteknek: 2000 Ft/év, diákoknak és nyugdíjasoknak 1500 Ft/év. Nyitva: minden nap 16.00 - 22.00

Odeon Tabán Téka 1016 Budapest, I. kerület Krisztina körút 87-89. Telefon: 061 213-7730

www.odeon.hu – 23 –


– 24 –


Tabán Artmozi tematikus program, 2010