Issuu on Google+

1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 0 11 12 13 1 4

utazás / gasztronómia / divat-dizájn / kultúra / stílus magazin

2012/01


Csatlakozz hozzรกnk a www.facebook.com/moowmagazin

-on


Kedves Olvasó! Mi ez az egész Moow dolog, és mi ez a harminc oldalas kiadvány? Amit jelenleg olvasol, az a MOOW magazin kivonata, egy ízelítő, egy leheletnyi kóstoló, hogy lásd, olvasd, érezd. Kik vagyunk? Mi a célunk? Ez a két legegyszerűbb ám legfontosabb kérdés, amit tudnunk kell indulás előtt. A magazin nem egyszerűen egy kiadvány, hanem sokkal több annál. A egy életstílus. A tudatos, széles látókörű emberek lapja, kortól és nemtől függetlenül. Olyanok vagyunk, mint ti: érdeklődőek, nyitottak a hiteles, érdekes és egyben szórakoztató információra. Sokszor a legegyszerűbb módszer önmagunk meghatározására az, ha elkezdjük kizárni azokat a dolgokat, amik nem mi vagyunk. Mik azok a dolgok, amikkel biztosan nem fogsz találkozni ha velünk tartasz? Nem lesz minden hónapban 10 legjobb pasifogó/csajozós tipp, és nem is jövünk elő hetente a legtutibb fogyókúrás módszerekkel, sőt, sem szemöldökből, sem tenyérből nem mondjuk meg, hogy milyen számodra az ideális pár. Nem fogunk 300.000 Ft-os cipőket mutogatni, elérhetetlen, hordhatatlan ruhákat és kiegészítőket ajánlani. Az sem érdekel minket, hogy melyik valóságshow szereplő éppen kivel jár vagy melyik celeb éppen hol nyaral. Nem fogunk többmilliós utazásokról úgy írni, mintha azok bárki számára elérhetőek lennének, ehelyett megkeressük azokat a lehetőségeket, hogy emberi léptékkel hogyan lehet eljutni az ilyen helyekre, és ha már ott vagyunk, akkor mi az, amit semmiképp se hagyjunk ki. Nem fogunk majdhogynem elérhetetlen fűszerekből, halakból vagy zöldségekből álló receptet sem közölni, aminek elkészítéséhez minimum mesterszakácsnak kell lenni, ehelyett mindenki számára könnyen elérhető alapanyagokból, egyszerűen elkészíthető, egészséges és finom ételeket ajánlunk.

Kik vagyunk?

Olyan emberek, akik hiányolják a hazai médiából a hasznos, érdekes és egyben szórakoztató tartalmat. Olyanok vagyunk, akik a nagy világmárkák bemutatása mellett felkeresik hazánk tehetséges tervezőit, alkotóit. Olyanok vagyunk, akik a külföldi utazás mellett szeretnék bebizonyítani, hogy egy itthoni kirándulás vagy nyaralás is lehet izgalmas és érdekes. Olyanok vagyunk, akik nyitottak az újdonságra, akik nem félnek az ismeretlentől és nem félnek megvalósítani önmagukat. Olyanok vagyunk, akik az életet nem leélni, hanem megélni szeretnék.

Mi a célunk?

Célunk az, hogy értéket teremtsünk. Azt látjuk, hogy egy magazinban van irdatlan sok reklám és mellette kettő valamire való cikk. Az ember átlapozza, bele-bele olvas, aztán el is felejti. Mi ezt szeretnénk megváltoztatni azzal, hogy őszinte, tartalmas anyagokat kínálunk. A célunk, hogy a magazin ne csak ott porosodjon egy polcon, miután elolvasta az ember azt a két cikket, hanem azt szeretnénk, hogy akár egy év múlva is belelapozzon egy-egy érdekes, hasznos információ miatt. A célunk továbbá az, hogy élményt közvetítsünk. Élmény lehet egy kellemes vacsora, egy jól sikerült kirándulás, de épp így egy könyv vagy egy színházi előadás is, sőt, élmény lehet egy egyedi tervezésű táska viselése is. Az élmény az, ami emlék lesz, és az emlék az, ami életünk végéig megmarad. Meghatároztuk, hogy kik vagyunk. Tudjuk, hogy mi a célunk. Tartsatok velünk, ígérem, nem fogjátok megbánni. 

Üdvözlettel:

Ienciu János Főszerkesztő


LG e-papír

Az LG mostanság jelentette be, hogy megkezdi egy olyan elektronikus papír tömeggyártását, amely biztosan forradalmasítani fogja az e-book piacot. Az LG műanyag alapú e-papírja mindössze 0,7 milliméter vastag és 40 fokban hajlítható. (http://goo.gl/elX9X)

Bacardi díszdoboz 

Idén 150 éves a Bacardi. Az évfordulót egy különleges, limitált kiadású rummal teszik különlegessé. A Maestros de Ron névre keresztelt szériából mindössze 400 üveget bocsátottak forgalomba. Legkönnyebben nemzetközi reptereken szerezhetjük be. (http://www.bacardilimited.com/150)

Chevrolet Volt 

A Chevrolet Volt az első olyan zöld autó, amely képes önmagában is elektromos áramot termelni, többek között ezzel a fejlesztéssel nyerte el a 2012-es Év Autója díjat. A limitált széria darabjait a gyártócég honlapján keresztül rendelhetjük meg. (http://www.chevrolet.hu/autok/volt)


Bora szag- és páraelszívó 

Igazi konyhai újdonság. A forradalmi ötlet azon alapul, hogy az elszívót nem a főzőlap fölött, hanem mellette helyezték el a tervezők, így a pultba integrált elszívó még azelőtt magába szippantja az összes gőzt, hogy az felszállna. A német gyártócéggel honlapjukon keresztül vehetjük fel a kapcsolatot. (http://www.boragmbh.com)

Csomagolóhenger férfiaknak 

Mitől irtóznak a férfiak a legjobban? Az ajándék­ csomaglástól. Már azt se kis feladat megtalálni, hogy mi kerüljön a fényes papír alá, de a díszítéssel vesződni végképp nem buli. Ha már szép úgyse lesz, elég ezzel a hengerrel körbetekerni. Elvégre úgyis az ajándék a fontos. Alig több mint 2000 forintodba kerül.

Repülő ébresztőóra 

Még a leglustább embert is kiugrasztja az ágyból ez a vekker, ugyanis a kívánt időpontban az óra szirénája megszólal és a tetején található propeller felszáll. Csak úgy hallgattathatjuk el ezt a kis kütyüt, ha a hálószobánkban megkeressük az elrepült propellert és visszatesszük a helyére. A helikopter óra interneten keresztül megrendelhető, és körülbelül 6000 Ft-ba kerül.


egy falat Itália a belváros szívében, az Arany János utcában. Amint átlépjük az étterem ajtaját, magával ragad minket a mediterrán hangulat. Aki még nem volt Olaszországban pontosan ilyennek képzelheti el, aki pedig már járt ott, ilyenek emlékszik vissza rá. Házilag készült friss tészták, változatos ajánlatok, szezonális specialitások, fatüzelésű kemencében sült pizzák és különleges olasz és magyar borválaszték várja az idelátogatókat.

H

a „Gianni éttermében” - sokan csak így hívják szeretnénk vacsorázni, muszáj asztalt foglalnunk, ilyenkor ugyanis mindig telt ház van. Az asztalok felénél olaszok ülnek és dallamos mondataik belengik az egész teret.

Az atmoszféra magával ragadó. A belső tér a napfényes Toszkánát idézi, mindenhol piros és sárga színek dominálnak. A rusztikus faoszlopokat autentikus edények és tányérok, régi fotográfiák díszítik. Személyes kedvencem a kovácsoltvas kerítéses galéria, szinte látom magam előtt, ahogyan Júlia kihajol erről az erkélyről és megszólítja szeretett Rómeóját. Alig van időnk megcsodálni a berendezést, a pincér máris megérkezik. Az este folyamán egyébként egyszer sem kell várni rá, mindig látja mikor kell érkeznie az új fogásnak, és hamarabb tudja, ha valamit kérdezni, vagy rendelni szeretnénk, mint mi magunk. Kérdésünk persze akad bőven, ugyanis a választék hatalmas, az étlap egy olasz kisregények is beillene.


Már a tízféle hideg és ötféle meleg előétel közül is lehetetlennek tűnik a választás. Végül a Paradicsomos bélszín carpaccio parmezánnal, rucolával és a Mozzarellával gratinirozott libamáj pirított kalác�csal, lilahagyma lekvárral lesz a befutó, de biztos, hogy vissza kell jönnünk a Mediterrán kagylók randevúja pikáns paradicsommártásban elnevezésű fogás miatt. Egyelőre nem lehet okunk panaszra, az előételek kiválóak és az adagok is kellemesek. Egy pillanatra elgondolkodunk rajta, hogy kihagyjuk a levest, de a Hagyományos Toszkán paradicsomleves és az Illatos gombák levese parajos kenyérgaluskával tálalva annyira ínycsiklandozónak ígérkezik, hogy kénytelenek vagyunk mégis kikérni. Mint utóbb kiderül, nagy kár lett volna kihagyni. Már ekkor tele vagyunk, pedig a főételhez még hozzá sem fogtunk, de nincs megállás, azért jöttünk, hogy tisztességgel végigkóstoljuk az étlapot. Rengeteg fajta pizzából választhatnánk, külön étlapon sorakoznak a jobbnál jobb ízesítésű olasz pizzafélék, sok vendég rendel is közülük. Már ránézésre is tökéletesnek tűnnek, a tészta vékony és ropogós, a szósz piroslik az olvadt mozzarella alatt, az illata belengi az egész éttermet, mi mégis inkább a pasta mellett döntünk. A tésztákat ugyanis házilag készítik, eredeti olasz recept alapján. Minden egyes szószhoz más-más típusú tészta dukál, úgy párosítják össze őket, hogy az ízek harmóniája tökéletes legyen. Azt is megtudjuk, hogy a tészta formája sem csupán esztétikai kérdés, hogy kerekre, hosszúkásra vagy laposra formázzák éppúgy meghatározza az ízhatást, mint az, hogy hány tojásból és milyen

lisztből készítik. Alapos fontolgatás után a Házi zöld tésztával rétegzett, húsos lasagne kemencében sütve és a Parmezános tökpürével töltött tortelloni tejszínes parajjal tálalva lesz a két kiválasztott, hogy kóstoljunk ilyet is, olyat is.

Azért a Mandulás csokoládétorta Capri módra füge fagylalttal még lecsúszik desszertként egy kis Meggyel töltött meleg csokoládé tortácska kíséretében, hogy ezzel koronázzuk meg az esti ízáradatot. A halakra, a húsokra és a grillezett ételekre már nem marad kapacitásunk. De az Ujjégető rozmaringos bárányborda és a Nyúl rolád speck sonkával, radicchio salátával göngyölve, pirított parajágyon annyira felkeltette az érdeklődésünket, hogy pár hét múlva, mikor újra képesek leszünk enni, biztosan visszatérünk megkóstolni ezeket a fogásokat is. A Pomo D’Oro nagyszerűségének titka két egészen egyszerű dologban rejlik. Az egyik összetevő a hamisítatlan olasz íz, hiszen Gianni a felhasznált alapanyagok 95%-át szó szerint otthonról hozatja. Nyugdíjas édesapja olasz termelőktől szerzi be a válogatott minőségű friss árut, mindazt, amire az étteremben szűkség lehet. A tenger gyümölcsei, az olasz zöldségek, sajtok és sonkák hűtőkamionokon érkeznek Magyarországra. Gianni alapelve ugyanis az, hogy igazán jó olasz konyhát csak eredeti olasz alapanyagok felhasználásával működtethetünk.


A titok másik fele hitvallásnak is beillik: az itáliai konyha lényege szívből és a szenvedéllyel való alkotás. Gianni ezen nézetét természetesen osztja az étterem séfje, a nápolyi származású Rosario is, aki nemcsak saját városának konyhaművészetét sajátította el kiválóan, hanem az összes fontos régió specialitását remekül tudja elkészíteni. Gianni nem elégszik meg azzal, amit eddig elért. Étterme mellé nyitott már olasz delikátesz üzletet, pékséget és cukrászdát, de tervezi egy rendszeresen működő piac létrehozását is. Emellett különböző kulturális programokkal és kulináris rendezvényekkel szeretné ezt a belvárosi utcát egy aprócska olasz negyeddé varázsolni. Mi, az olasz konyha szerelmesei, ezt örömmel fogadjuk.

› www.pomodorobudapest.com


Ronda és finom Miért, miért? Sejlik fel bennem a kérdés szakadatlan. Miért van az, hogy az ember próbálkozik lelkesen és kitartóan, de az eredmény változatlan. Akármilyen szögből fotózod, készítesz videót, soha, de soha nem lesz szép. Sötétbarna színe, repedései a technika semmilyen vívmányával nem válnak impozánssá. Még hogy impozáns, micsoda költői túlzás.

N

e kerteljünk, mondjuk ki bátran: egyenesen ronda, de legalább finom. Igen, ő a brownie, amit nem a külseje miatt szeretünk. De miért is érdekelne a külső, mikor jó anyánk is mindig azt mondta, hogy a belbecs, igen, a belbecs a fontos.

lóriabombának a keletkezéséről meglehetősen hézagosak az információk. Többféle sztori is kering, az egyik felük cukrász szemszögből nézi, a másik pedig a háziasszony oldaláról, de mind a kettőnek az a lényege, hogy az eredeti sütireceptből - ami nagy valószínűséggel csokoládétorta volt - kimaradt a sütőpor. A háziasszony vagy szakács nem akarta kidobni a már kész tésztát, de mivel az túl lapos lett, piskótának alkalmatlan volt, kisebb szeletekre, kockára - ebben sincs egyetértés - szeletelve tálalta.

A kapcsolatunk nem indult zökkenőmentesen, mondhatni viharos volt, de aztán szerelem lett a vége. Olyan szerelem, ami az idő múlásával egyre csak mélyül, amikor már nem a hibákat figyeled, hanem feltétel nélküli a szeretet és az elfogadás. Tudom, hogy so- Nem kell megijedni, tényleg akkor jó, Az alap tehát tökéletes volt: sok vaj, jó minőségű csokoládé, tojás. Ettől olyan sem lesz szép, de ez már nem is számít, ha a villán még ragad a tészta. jellegzetes a tésztája, ami belül krémes, hanem az íze, amikor beleharapsz, olvad ragacsos, kívül pedig a tojás miatt roppanós. A magas kaa szádban a nagybetűs Csoki, nem zavaróan, tolakodóan, hakaótartalmú csokoládén (legalább 60-70%-os) azért múlik nem selymesen és lágyan, de mégis hangsúlyosan. sok, mert a jó brownie-nak nem szabad émelyítően édesnek lennie, sokkal inkább a csokoládé intenzív ízét kell érezni Ha már ennyit beszéltünk erről a csodáról, akkor nézzük meg benne, tehát nem azért tömény és laktató, mert cukros, haa sztorit, hogy miként is indult világ körüli útra ez a sütenem mert tiszta, enyhén kesernyés csoki. mény. Elöljáróban annyit kijelenthetünk, hogy ennek a ka-

Ami biztos, hogy az első recept 1906-ban látott napvilágot és a sütemény népszerűsége azóta is töretlen, mert az alaptésztát szinte bármivel fel lehet turbózni: lehet bele tenni gyümölcsöt, különböző fűszereket, továbbá tálalhatjuk fagyival, gyümölcsszósszal, gyümölcssalátával vagy kompóttal és tejszínnel is.


„A jó brownie-nak nem szabad émelyítően édesnek lennie, sokkal inkább a csokoládé intenzív ízét kell érezni benne” Sokan abba a hibába esnek, hogy azt hiszik, a brownie-t pofon egyszerű elkészíteni, de ez azért nem teljesen fedi a valóságot. Ahhoz, hogy olyan brownie-t süssünk, ami a nagy könyvben meg van írva, kifogástalan minőségű alapanyagokra van szükségünk. Szerencsére ezekért nem kell elutaznunk a Holdra, megteszi egy nagyobb hipermarket is. Mi is kell az alaptésztához? Szükségünk lesz jó minőségű vajra, a már említett magas kakaótartalmú csokoládéra, tojásra és lisztre. A vajat a csokoládéval együtt felolvasztjuk, majd félre tesszük hűlni. A tojást és a cukrot fehéredésig kevergetjük, majd hozzáadjuk a vajas csokis masszát, és ehhez a keverékhez dolgozzuk a lisztet. Ekkor érkezünk el a kulcsmomentumhoz, a sütéshez. A kezdők általában itt szoktak hibázni, mert túlsütik a masszát és nincs rosszabb, mint egy száraz brownie, ami morzsálódik és minimum 1 liter ásványvíz elfogyasztása szükséges ahhoz, hogy megegyük. Így tehát figyelembe kell vennünk, hogy miután lekapcsoltuk a sütőt, az édesség még azután is sül. Nem kell megijedni, tényleg akkor jó, ha a villán még ragad a tészta.

Változatok, a teljesség igénye nélkül

Krémsajtos Brownie

Epres Brownie

Triplacsokis Brownie

Már a névből sejthetjük, hogy az alapváltozatba lágy krémsajt kerül. Végül is rossz nem lehet – gondoltam -, és kipróbáltuk. Bejött. A mascarpone külön jót tesz ennek a süteménynek. Azt gondolnánk, hogy a krémsajtot a tésztába kell beledolgozni, de ez itt nem így van. A nyers tészta felét elsimítjuk a tepsi aljába és a mascarponét dermedt állapotban a tetejére szeleteljük, majd a tészta másik felét is ráöntjük. A brownie sütés szabályainak megfelelően elkészítjük és boldogan falatozzuk.

Ez sem lesz egy erőltetett menet, a lényege az, hogy 15dkg apróra kockázott epret keverünk a tésztába, amit aztán megsütünk. Akkor tudjuk igazán kihangsúlyozni az eper ízét, ha mellé készítünk egy tejes alapú eperturmixot, vagy shaket, mely igazán üdítő lehet egy forró nyári napon.

Szerkesztőségünkben Nigella Lawson tripla csokis browniejára esküszünk, ami annyira addiktív történet, hogy ha megkóstolod, csak abból szeretnél enni a továbbiakban, mert találóbb szóval nem lehet jellemezni, csak ezzel az egyszerűvel; finom, de annyira, hogy függést okoz. A két különböző kakaótartalmú csokoládé és a lágy fehér csoki tökéletes kombinációja.

› http://goo.gl/e1IuS


A kultúra fővárosa: Pécs

Pécs is olyan mint a legtöbb vidéki város: mikor leszállunk a vonatról megijedünk, hogy nem kellett volna több napra szállást foglalni, mert itt nincs semmi és nem is lesz. Aztán mikor izzadva, csomagokkal a hátunkon elérkezünk a főtérig, rájövünk, hogy tévedtünk. Úgyhogy szállás gyorsan elfoglal, csomagok le és irány a város.


Széchenyi tér

Minden út a főtérre vezet

Vannak dolgok amiket nem lehet eltéveszteni vagy véletlenül kihagyni, mert tuti, hogy többször is beléjük futunk csavargás közben. A legtöbb látnivaló ugyanis a főtér (Széchenyi tér) környékre csoportosul. Örök orientációs pont a Dzsámi, polgári nevén Gázi Kászim pasa dzsámija és a Székesegyház (tisztességesen megszólítva Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház), ezeket mindenhonnan látni, vagy ha mégsem, akkor biztosan olyan ember jön szembe velünk, aki tudja hol vannak. Ha a kettőből valamelyiket megtaláltuk, nagy baj már nem lehet.

szent péter székesegyház

Mivel naponta többször is elmegyünk mellettük, hajlamosak vagyunk halogatni a bemenetelt. „Majd megnézzük legközelebb, úgyis mindig erre jövünk!” Pont így szoktak a fontos dolgok kimaradni, pedig ezért a kettőért tényleg kár lenne. A Cella Septichora Látogató Központ ókeresztény emlékeit nyáron kifejezetten megéri megnézni, mert elképesztően jó hűvös van odalent. Én nem igazán tudok lelkesedni az üveg alá zárt romokért, egy jó regény olvasása közben inkább megérint a történelem szele, de vannak régész lelkű emberek, akik kifejezetten imádják az ilyesfajta tárlatokat, úgyhogy ha rejtezik valahol a lelked mélyén egy kis Indiana Jones, akkor bizony ne hagyd ki.

› www.zsn.hu


zsolnay kulturális negyed

A pécsi szál

Amikor először Pécsett jártam még gimnazista voltam, az alternatív fajtából, színes szoknya a színes trapéznadrágra típus. Osztálykirándulásra mentünk és már azzal megvett minket a város, hogy a vonatállomás szomszédságában belebotlottunk a Koronás Kígyó Gyógyszertárba – itt vár Emese arra, hogy a tudomány leszállítsa azt a szert. Mi pedig úgy éreztük, zenetörténeti pillanatot éltünk át és kezünkbe kaparintottuk a Kispál szövegek megfejtésének kulcsát. Aztán az egyetem első évében jártam itt, az akkori nagy Ő-vel az oldalamon, csak arra emlékszem, hogy a szerelmesek kerítése előtt állunk és fogadkozunk, hogy bár nincs nálunk lakat, mi attól még örökre együtt leszünk. A legenda szerint ugyanis az a pár, aki ide akasztja a lakatját forever together élhet boldogan, így minden egyes záracska hétköznapi emberek nagy szerelmét őrzi. A miénk elmúlt már azóta, jobb is, hogy nem foglaljuk a helyet a többiek elől. Aztán voltam még itt fesztiválon, wellnessezni, csak úgy, most pedig azért, hogy nézelődjek a POSzT-on, meg persze, hogy felfedezzem a fél éve átadott Zsolnay Kulturális negyedet. Lélegzetelállítóan gyönyörű lett, hatalmas kertek, játszótér, izgalmas épületek, akár csak sétálni is megéri egy órácskát

ebben az idilli környezetben. És persze érdemes megnézni az ide költöztetett Zsolnay-gyűjteményt és a hozzá tartozó látványmanufaktúrát, ahol lépésről-lépésre nyomon követ­ het­jük a világhírű porcelánok elkészültét. Van abban valami bizarr, hogy az ember azt nézni, ahogy középkorú nők egy hatalmas üvegfal mögött dolgoznak az edényeken, festik, formázzák, tisztogatják őket. Nekünk akkora szerencsénk volt, hogy azt is láthattunk, mikor az egyik itt dolgozó kitöltötte a jelenléti ívét. Ez ritka pillanat, műszakzáráskor érdemes érkeznetek, ha ti is látni szeretnétek.

szerelmesek lakatjai


kilátó

Pécsi Nemzeti Színház

szent péter székesegyház oldalsó bejárata

Irány a torony

A Tv toronyról egy jót és egy rosszat tudok mondani. Mindenképpen érdemes felmenni, az nem is vitás, mert a kilátás csodálatos, az egész várost belátni, a felvezető autóút pedig már önmagában hatalmas élmény, ahogyan fel-le kacskaringózik az erdő közepén – megy busz is persze, a 35-ös számú közvetlenül a belvárosból. Mi esős időben voltunk fent, a felhők néha eltakarták ugyan a várost, de mindezért kárpótolt az élmény, mikor az egyik alacsonyan szálló felhő megindult a torony felé, majd percekre körbevette azt. Nem lehetett látni semmit, mintha egy hatalmas szürke falat húztak volna körénk hirtelen, gyakorlatilag egy felhő közepén álltunk és ez felejthetetlen.


Pécsi panoráma

Ami szintén felejthetetlen, az a toronyban működő étterem, ugyanis annyira rossz volt, hogy egy pillanatig visszasírtam a gimnáziumi menza bármelyik fogását. Azért dühítő ez, mert a vendéglő hatalmas fórral indul: olyan környezetet, mint az itteni kilátás, egyetlen építész sem képes kreálni. Az ember pedig azt hiszi, hogy a panoEgyszer érdemes elmenni reggeliz- rámában gyönyörködni az Aranycipó pékségbe (Ference- ve elfogyaszthat egy sek u. 50) hatalmas szendvicseket, finom ebédet – aminek gusztusos süteményeket és remek az árát is megfizeti – , de a szakács valamiért kávét kaphatunk jó árakon. nem akar közreműködni ebben a játékban. Persze lehet, hogy csak rossz napot fogtunk ki, vagy a szakács szabadsága miatt a főpincér készítette el az ételeket, de tény, hogy ezen a napon a konyha nem szuperált valami jól, ezért maradt ez a rossz szájíz.

Mégse híg a leve

Aki kocsival érkezik Pécsre, szereti a jó bort és a szokásos Villányi felhozatal helyett kipróbálna valami mást, annak erősen ajánlott egy pár órát rászánnia arra, hogy elkocsikázzon Mecseknádasdig a Wekler Pincészet főhadiszálláshoz. A kóstolóval nem fukarkodnak a vendéglátók, cirka 20 percet töltöttünk a pincében mire kiválasztottam miből vegyünk és mennyit, de ezalatt 4-5 deci bort biztosan elfogyasztottam. Ha nem akartok indokolatlanul sok pénzt költeni borra, de szeretnétek valami igazán finomat hazavinni, akkor számotokra a Pannon Cuvée 2009 a tuti tippem. A pincészetben csak folyóbor néven emlegetik, azt gondolhatnánk, hogy ez semmi jót nem jelent, csak savanyú ízeket és fejfájást. Tévedés. Ebben az árkategóriában ilyen jó bort még az életben nem ittam, simám megállná a helyét egy-két árkategóriával feljebb is. Teljesen más dimenzióba emelete számomra a folyóbor fogalmát. Spórolós kocsmárosoknak üzenem, hogy bizony alig drágább mint a koccintós, és az a decinkénti plusz 10 forint nem nagy ár azért, hogy a vendég garantáltan vis�szajárjon.

Vasváry-ház


le gourmet

Tipp

Mielőtt szállást foglalunk magunknak, érdemes utánanézni az Irány Pécs! kártya kínálta lehetőségeknek. 15 olyan kiemelt szálláshely van Pécsett, ahol ezzel a kártyával ajándékozzák meg a vendégeket. A kártya birtokában pedig a legtöbb múzeumban és egy-két vendéglátóipari egységben jelentős kedvezményeket kaphatunk.

Amikor felpezsdül a város

Én azt mondom akkor érdemes Pécsre menni, amikor POSzT van. Azoknak akik szeretik a színházat azért, mert ha a versenyprogramokra nem is könnyű jegyet szerezni, az OFF programokra biztosan be lehet jutni, amik ráadásul sokszor érdekesebbek és színvonalasabbak a kőszínházi produkcióknál.

zsinagóga

Nálam a pálmát idén a fiatal színészekből álló Hoppart társulat vitte, nem is tudok jobb kikapcsolódást elképzelni egy napnyi erőltetett menetben eltöltött városnézés után, mint az ő Hajrá Háry! című előadásukat. Akiket pedig nem érdekel a színház azoknak azért érdemes ilyenkor Pécsre érkezni, mert ez a fesztivál teljesen felpezsdíti a várost, tíz napon keresztül kétszer annyi ember van itt mint az év bármelyik másik időszakában, a sétáló (Király) utca pedig igazi kifutóvá változik. Mindegy is mikor, Pécsre egyszer el kell menni, de lehet többször is.

› www.hoppart.hu

Ha elegünk van a múzeumokból, városnéző túrákból és valami izgalmasat szeretnénk kipróbálni, akár egy egész napot is eltölthetünk a Mecsextrém Kalandparkban. Az itt található játékokat a nagyobbacska gyerekek és a szülők is egyaránt élvezni tudják. Pécsett állatkert is van, ha valaki kisebb gyerkőcökkel érkezik ide nyaralni.


Ahol érdemes enni

A sétáló utcán csak fagyit szabad enni, ez minden városnézés tételmondata. Ott ugyanis minden ezerszer drágább, mint bárhol máshol. Pécsett szerencsére van egy remek hely a belváros szívében, fél utcára a sétálótól található a Trafik az egykori Kossuth mozi helyén. Belső terében viszi is tovább a régi mozi hangulatot egy kiszuperált vetítőgéppel,

de a boxos elrendezés, a letisztul formák és modern színhasználat miatt egyáltalán nem kelt nosztalgikus hangulatot. Igényessége ellenére nagyon laza kis hely, nyugodtan betévedhetünk a városjárós sortunkban és vietnámi papucsunkban is, senki nem fog megrökönyödni. A pincérek jó fejek és figyelmesek, a kiszolgálás szuper gyors.

Az ételek teljesen rendben voltak Érződött, hogy minden friss alapanyagból készül - a látványkonyhának hála akár végig is nézhetjük, hogy miként. Két húsos főfogást választottunk az 1850Ft-os árkategóriából: Roston sütött fűszeres marhahúskorongokat pirított burgonyával, 4 ízzel és Roston sütött gorgonzolás csirkemellet dióolajos jégsalátával, jázminrizzsel és

› www.kinotrafik.hu

pirított dióval. Ízre mindkettő kifogástalan volt, az adagok pedig pont megfelelőek, simán jól lehet lakni velük. Azért én még a husi után küldtem egy Fehércsokis sajttortát egy fenséges narancsmártással és közben egy kicsit sajnáltam, hogy nem vagyok pécsi, mert már akkor tudtam, hogy ez az íz baromira hiányozni fog.


A pár éve tomboló retró láz a bicajozást is utolérte, egyre többen porolják le a mama vagy a papa pincéjében árválkodó régi kerékpárokat. Gyakorló bringásként tudom, hogy kevés jobb érzés van annál, mint egy ilyen régi csodán szelni a várost, begyűjtve az elismerő pillantásokat...

A

jó az, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem rajtam kívül még egy jó páran. A bringázás népszerűsége egy sor pozitív változást hozott, például számos új kerékpárút épült Budapesten és vidéki városokban egyaránt, és eszméletlen népszerű a Balaton körül kiépített kerékpáros szakasz, amit tavasztól késő őszig egy magára valamit is adó bringás legalább egyszer megtesz. A körülbelül három éve bekövetkezett ugrásszerű növekedésben kulcsszerepe van az egyre rosszabb gazdasági helyzetnek is, hiszen annyira drága lett már a benzin, hogy egyre inkább megéri kerékpárra pattanni. Az ok tehát nem annyira szívderítő, de a következmény annál inkább, mert egyre kevesebb autóval találkozhatunk a belvárosban. A folyamat megállíthatatlannak látszik, és ez remek, ennek is köszönhető, hogy az emberek már nemcsak arra figyelnek, hogy biciklizzenek, hanem arra is, hogy min tekernek, így kerültek elő a nagyi pincéjéből felcipelt 30-40 éves városi cirkálók és a régi országúti bringák. Nem reprezentatív felmérésünkből kiderült, hogy főleg Budapesten jön velünk szembe a legtöbb retro kerékpár, nagyjából tízből hét, de vidéken is terjed a mozgalom. Egész szubkultúra épült fel a régi bringák köré, tehát ma már egyfajta státuszszimbólum, ha ilyennel tekersz, és ez nem olyan nagy baj, mert ezek a használt biciklik szinte kivétel nélkül magasabb minőséget képviselnek, mint ha egy hiperben vásárolnánk meg ugyanannyi pénzért egy kétkerekűt – mondja Csányi Janó, a Rocket Bikes alapító tulajdonosa. Ezeknél az új kerékpároknál az olcsóság a minőség rovására megy: nehéz, merev, muffolás nélkül illesztett (a vázcsövek összeillesztése nincs megmunkálva), hanyagul hegesztett acél – és alumíniumvázakra épülnek, sok kulcsfontosságú alkatrészben találunk műanyagot, amely törik és nyúlik.

A látványelemekre épült marketing az, ami tulajdonképpen eladja ezeket a „műanyag” kerékpárokat, tehát a fogyasztót gyakorlatilag becsapják. Az olcsó bringákon található teleszkópok tulajdonképpen ezt a célt szolgálják, a vevő ugyanis azt hiszi, hogy ha egy ilyen típust választ, akkor az biztosan jó. Ez sajnos általában nincs így, mert már pár hét után jelentkezhetnek ezekkel az elemekkel a problémák, amiket aztán javítással nem is nagyon lehet orvosolni, hanem újat kell vennünk, így a bringa hamar annyiba fog kerülni, mintha elsőre egy jobb (és valószínűleg drágább) modellt választottunk volna.


Megtudom még azt is, hogy sokan azért döntetnek a hipermarketes változat mellett, mert azt hiszik, az alumínium váz könnyebb, mint a régi kerékpárok acélváza, de ez egy tévhit. A jó minőségű, krómmal vagy molibdénnel ötvözött acélváz bizony még akár könnyebb is, mint egy alumínium váz, emellett tartósabb, rugalmasabb, így egy kisebb baleset után akár vissza is lehet alakítani. Az olcsó alumínium váz merev, ezért nagyon ráz az egyenetlen úttesten, törésre, horpadásra hajlamos, az élettartama mindössze években mérhető, míg a mama kétkerekűjét generációk csodálhatják.

Tulajdonképpen ezért is jött létre a Rocket Bikes, a srácok hitvallása ugyanis az volt, hogy a régi kerékpárok kedvező tulajdonságait megtartva (szép formájú vázak, precízen legyártott alkatrészek), a mai kor elvárásainak megfelelő bringákat építsenek. Ez annyit jelent, hogy megfizethető árú, jó minőségű alkatrészeket tesznek a „régi-új” bringákba, és csak azt cserélik ki alapból, ami szükséges a jó működéshez. Egy átlagos ráncfelvarrás során az elhasználódott alkatrészeket kicserélik, rendbe teszik a váltót, így a bringa teljes műszaki felújítást kap. A további szint az, amikor a vázat és a villát, valamint adott esetben a sárvédőt, a láncvédőt, csomagtartót is átfényezik. Ez egyrészt a felületvédelem miatt hasznos, másrészt pedig nagyon jól mutat az újrafényezett kerékpár, aminek dizájnját a vásárlók előszeretettel tervezik meg maguk. A kerékpárok felújításának csúcsa a restaurálás, aminek során a gépet az eredeti állapot szerint újítják fel, természetesen ennek az ára a legmagasabb, mert itt sokszor külön kell gyártatni az al-


katrészeket, hogy 100 százalékosan megegyezzen az akár 80 évvel ezelőtti külsővel.

elállítódik, akkor vissza lehet vinni a szervizbe, ahol a hibát ingyen kijavítják.

Az extra különleges megoldásokra is van igény, ezt a vásárlói A 2010-ben indult vállalkozás hihetetlen népszerű, ami töbréteget elégíti ki többek között a Slowhand Bikes. „Bringa” bek között annak is köszönhető, hogy amióta Magyarország Gábor, a tulajdonos, pár éve egy ősrégi országút kerékpár „bringás nemzet” lett, az emberek egyre fogékonyabbak a korhadt fa kormányát szerette szép és jó biciklik iránt. Azonvolna átalakítani. A fa már an�- Aki pedig szeretné, építtethet magának komplett, új ban nem csak ezek a szempontnyira sérült volt, hogy nem le- kerékpárt is, de ennek az ára már borsosabb, mint ok vezérlik azokat a vásárlókat, hetett használni, így elkezdett ha csak felújíttatná a kiszemelt darabot, mert itt a akik felújított bringát szeretnégondolkodni, hogy mi az, amivel legkisebb csavarig mindent meg kell vásárolni. nek venni, hanem a kényelem is, helyettes��teni tudná, és ekkor jött ami főleg a lányoknál nyomós inaz isteni szikra, a bambusz. Az örökzöld növény szára ugyandok. Janó úgy fogalmazott, hogy a hölgy vásárlók 70 százais elég strapabíró ahhoz, hogy kormányként működjön. Az léka úgy jön be, hogy az akkoriban divatos mountain bikeeredmény nemcsak, hogy nem mindennapi, hanem gyönyörű ját szeretné lecserélni végre egy könnyebb, kényelmesebb, és tartós is. szebb bringára. Gondoljunk csak bele, ott van az ember lánya egy kis ruhában nyáron, egy magas sarkúban, ebben a szettben nem lehet felülni egy sportos, nehéz „montira”, de egy régi, Ha már a tartósságról esett szó, elmondhatjuk, hogy például női vázas csodán, amin még szoknyavédő is van, gond nélkül a Rocket Bikes a saját szereléséből fakadó esetleges problésuhanhatunk a munkába, vagy a következő találkára. Szóval mákra garanciát ad, így ha a használat során az első időkben lányok, fiúk, hölgyek, urak, bringára fel, mert tekerni jó! a bringa nem hozza a tőle elvárható legjobbat, vagy valami

› www.rocketbikes.hu


Országomat egy ékszerért Az embert teljesen beszippantja Faludi Gabi debreceni manufaktúrájának kis világa, minden fiók és polc egy igazi kincsesbánya. Kütyük, izék, bigyók mindenhol. Úgy érzem magam, mint egy gyerek a gyöngyök, félkész ékszerek és színes üveglapok között, mindent meg akarok nézni, összefogdosni és felpróbálni.


Megálmodni egy új ékszert, üvegbe önteni egy inspirációt, egy képet, egy látomást.


Harmóniában az üveggel

Az üveg nem nehéz és nem is hideg, bár sokan így képzeljük. Pedig nagyon kényelmes viselni, egy pillanat alatt átveszi a test hőmérsékletét, és pár perc elteltével annyira hozzá lehet szokni, hogy már fel sem tűnik, hogy rajtunk van. De mégsem feledkezünk meg róla, mert az ékszerekből valami megmagyarázhatatlan pozitív energia árad, ami azonnal elönti viselőjét. Gabi azt szeretné, ha minden ékszer tulajdonosa megtalálná saját nőiességét a kiválasztott darabban, kiegészítené és szimbolizálná azt, aki hordja. Éppen ezért számos különböző stílusú kollekcióval rukkolt eddig elő. Jelenleg is három új ötleten dolgozik, azt mondja ez a kedvenc munkafázisa. Megálmodni egy új ékszert, üvegbe önteni egy inspirációt, egy képet, egy látomást. Ugyanakkor ez a legnehezebb és legidőigényesebb rész is: kikísérletezni, hogyan lehet az üveget megzabolázni és együttműködésre bírni, míg végül a vízió formát ölt. Még sosem fordult elő, hogy ne tudta volna megvalósítani valamelyik elképzelését, ebből is látszik, a tervezőnő valóban együtt él az anyaggal, amellyel minden nap dolgozik.


Három nap a világ

Miután a prototípus elkészül és megvan a módszer, kicsit felgyorsulnak a dolgok, persze nem annyira mint azt gondolnánk. Egy ékszer elkészítése átlagosan három napot vesz igénybe. Miközben Gabi végigkalauzol az összes munkafázison rengeteget mesél, nemcsak apró titkokba avat be, de beszél az üveg történetéről és a nagy találkozás körülményiről is. Azt mondja az üvegnek mindig is hatalmas kultusza volt, nem lehet tudni pontosan mikor akadt rá az ember erre a csodára, de az biztos, hogy az első pillanatól kezdve megvesztett érte. Megdöbbentő, de Amerikát például üveggyöngyökért vették meg az indiánoktól. Ez persze történelmi túlzás, mégis így él a mítosz. Az észak-amerikai indiánok csak Manhattan szigetét cserélték el apró gyöngyökért és tükörcserepekért a kontinensre érkező mohó hódítókkal, de azért még így is arcpirító húzás volt az európaiak részéről.

Az a jó az üvegékszerben, hogy mindegyik darab más, egy kicsit mindegyik különbözik a többitől. Gabit még az egyetem alatt kerítette hatalmába ez a varázslatos anyag. Bölcsésznek tanult, miközben pedig rájött, hogy nem csak gondolkodni és beszélni szeretne a művészetről, hanem alkotni is. Ekkor talált rá az üvegre, csak nem volt hol és kitől megtanulnia a szakmát. Egy hely azért mégis akadt, ahol Tiffany üveget készítettek, de az egyetemista lányt nem akarták felvenni, mert úgy gondolták, nem lesz ideje a munkára. Gabi hónapokon át járt a nyakukra, esküdözött, hogy ha kell éjszaka is dolgozik. Aztán egy régi karácsony előestéjén egyszer csak csörgött a telefon. Január elsején kezdett el dolgozni, munkába menet látta a csupasz fákra fagyott ónos esőt. Ez a kép inspirálta az első alkotását. Sokáig maradt ezen a vonalon, lámpákat, vázákat, ablak- és ajtódíszeket tervezett, aztán hét évvel ezelőtt megalkotta az első ékszerét is, mígnem másfél évvel ezelőtt megvalósította az igazi álmát, az ékszer manufaktúrát. Az a jó az üvegékszerben, hogy mindegyik darab más, egy kicsit mindegyik különbözik a többitől. Ha közelről megnézzük az egyik ékszert láthatunk benne apró buborékokat, pici egyenetlenségeket, egy kicsi hullámot a sima felületen. Ezek nem hibák, ettől lesz egyedi darab, amilyen biztosan senki másnak nincs. Minden darab megismételhetetlen, harmonikus, egyszerű és személyre szóló.


A Basic kollekció kör alakú medálja egyszerű és tökéletes darab, nem is látszik rajta, hogy mennyi munka elkészíteni. Mivel az üveglapból nem lehet ilyen hatalmas ívet kivágni, ezért több apró darabból, kis cikkekből kell a körformát összeilleszteni, ez pedig elképesztő pontosságot és figyelmet igényel.


Az üvegtől az ékszerig

Megdöbbentő, de Amerikát például üveggyöngyökért vették meg az indiánoktól.

A tervezési szakasz után kezdőik az üveg megformálása. Ehhez nagyobb darab, előre színezett üveglapokra van szűkség. Rengeteg színű és típusú lap közül kell kiválasztani azokat, amelyek igazán passzolnak majd az ékszerhez. És nemcsak a szín a fontos, van matt, átlátszó, csillogó felületű is.

Ezután a lapokból egy előre szerkesztett sablon alapján Gabi kivágja az ékszer egyes rétegeit, ezeket egymásra helyezi és rögzíti.

Így kerülnek a kemencébe, ami 16 órán át hevíti a félkész darabokat. Mikor épp a legforróbb a kemence, 800 Celsius fokon izzik. Ilyenkor az üveg megolvad, az élek legömbölyödnek és az ékszer felveszi végső formáját.

Aztán jöhet a tisztítás. Az is előfordul, hogy egyes ékszerekre díszítő festés kerül, ilyenkor a minta felfestése után ezek a darabok visszakerülnek egy kicsit a kemencébe. Végül a befoglalással válik az üveg igazán ékszerré.

› www.faludig.com


Csak egyvalami számít: Önmagad

Hunter S. Thompson: Félelem és Reszketés Las Vegasban

V

an valami, ami minden iskolánál és képzésnél fontosabb, egyszerűen el kell olvasni időről-időre, ha az ember újságírásra adja a fejét. Ez nem más mint a Félelem és Reszketés Las Vegasban. Ugyanis Hunter S. Thompson valami olyasmit talált ki, ami mára már megkerülhetetlen: a gonzó újságírást. Mivel semmi különösebb aktualitása nincs is ennek a könyvajánlónak – új kiadás, díszkötés, évforduló –, értelmezzétek nyugodtan hitvallásként vagy célkitűzésként az alábbiakat. (Mondjuk a drogos rész nélkül.)

Utazás azt exhibicionizmus mélyre

Foglalja össze Thompson a dolgokat, elvégre mindez az ő gyermeke: „Az igazi gonzó-riporthoz egy mester-újságíró tehetsége szükségeltetik, plusz egy művészfotós szeme és egy színész rendíthetetlen bátorsága. Nem elég megírni, benne is kell lennie a sztoriban. Mint egy filmrendezőnek, aki maga is fényképezi a filmjét, és valahogy elintézi, hogy ő lehessen a főszereplő is.” Nem semmi célkitűzés. Rettenthetetlen exhibicionistáknak való. Amit kézhez kapsz, kedves olvasó, azt bizony mindig az újságíró szűrőjén keresztül kapod. Nincs az az objektív ember, aki ne tenné bele magát abba, amit ír. Akkor viszont miért ne pakolhatná bele magát rendesen, kérdezi Hunter. És a válasza: semmi oka arra, hogy ne tegye. Ugyanis mindent szabad. A fikciót vegyíteni a valós elemekkel, a tényeket át-

formálni, mindent véleményezni és addig ferdíteni a történteket, amíg vissza nem adják az élményeidet. Nem az a fontos, hogy mi történt valójában, csak az, hogyan élted meg. Thompson szerint a végletekig bele kell menni a sztoriba, a részévé válni az eseményeknek, máshogy nem lehet róla hitelesen tudósítani. És itt a hiteles teljesen mást jelent, mint egy hírportál esetében. Érzések, élmények, emlékfoszlányok kellenek, ezekbe kapaszkodva formálódnak újra a történet. Azt mondja, csak akkor tudósíthatsz valamiről hitelesen, ha végigélted te is, csak akkor véleményezhetsz valamit, ha megtapasztaltad, és csak akkor lesz igaz amit írsz, ha Önmagad számára igaz. Hiszen globális igazságok nincsenek. Egy szép közhellyel élve, ami neked fekete az nekem fehér. Így te csak feketeként tudsz mesélni róla én pedig csak fehérként. Ez van.

› http://goo.gl/2WAxc


Drog nélkül nem megy Mivel ezt a hitvallást Thompson a hetvenes években fejlesztette ki, a kábítószert is a gonzó újságírás elengedhetetlen kellékének tartotta. Mondjuk akkoriban az LSD mindenhez elengedhetetlen kellék volt, még a levegővételhez is. Manapság már inkább csak a szabadosság maradt, és az az elképzelés, hogy a tények szabadjára engedhetők, mert nélkülük is lehet igazat írni.

És elkezdődik a félelem, aztán elfog a rettegés Mindennek tökéletes megtestesülése a Félelem és Reszketés Las Vegasban, ami egyszerre írt le egy utazást Amerika nyerő városába és egy hatalmas, véget nem érő agyament trippet a narkotikumok földjére. Raoul Duke-ot azért küldik Las Vegasba, hogy tudósítson a Mint 400 elnevezésű motoros versenyről, Duke azonban – hasonlóan beteg ügyvédje kíséretében úgy dönt –, hogy a porfelhőben elvesző mocik kergetése helyett sokkalta fontosabb lenne megtalálni az Amerikai Álmot. Mindebből egy kétségbeesett, drogos ámokfutás kerekedik. A két furcsa utazó egyre paranoiásabb lesz a kialvatlanságtól, a piától és a drogoktól. Kalandjaikat a végletekig próbálják dokumentálni, érthetetlen feljegyzések cetliken, használhatatlan hangfelvételek,

Tipp

érthetetlen párbeszédek maradnak. Valahogy mégis összeáll a sztori. Megdöbbentően gusztustalan és gyomorforgató, néha viszont elképesztően érdekes és a lehetetlen határát feszegető események váltják egymást. Hiszen ahogyan az előszó is mondja „Megszabadul az ember-lét fájdalmától az, aki elállatiasodik.” Ám hiába a nyitott tetejű verda, hiába a drog arzenál, az Amerikai Álom elveszik, nincs meg vagy nem is létezett soha.

A Rolling Stone magazinban megjelent riport erről a lehetetlen kirándulásról lefektette a gonzó újságírás alapjait és megmutatott egy olyan irányt, ami addig elképzelhetetlen volt. Most meg már elképzelhetetlen nélküle. 

Hát így ír ’Gonzó’.

Miután a könyvet elolvastad mindenképpen nézd meg Terry Gilliam filmjét is. Egészen más élmény a trippeket, a rosszulléteket, az izzadást és a hányást vizuálisan érzékelni, mint olvasni róluk. Ami mégis a legmeglepőbb, hogy ebben a filmben Johnny Depp nem néz ki jól! Pedig azt hinnénk, ez lehetetlen.


Köszönjük! Köszönjük, hogy végiglapoztad ezt a kis bemutatkozó anyagot. Szívből reméljük, hogy elnyerte tetszésedet, felkeltette kíváncsiságodat. Magazinunk 150 oldal terjedelemben idén szeptembertől lesz kapható digitális és nyomtatott formában. Kéthavonta számíthatsz megjelenésünkre, de közben is zajlik nálunk az élet: a honlapunk elkészültéig (és azután is) naponta frissülő tartalommal jelentkezünk a Facebookon ( www.facebook.com/moowmagazin ). Csatlakozz az oldalhoz, ahol friss, érdekes, hasznos és szórakoztató információkkal látunk el, és nem utolsó sorban számos nyereményt, előfizetési akciót, valamint remek közösséget kínálunk.

Mondd el a véleményed! Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Mit olvasnál szívesen, mit látnál a magazinban? Mit gondolsz, mivel tehetnék még jobbá a tartalmat? Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikádat is. Hiszünk benne, hogy ez az ország tele van olyan pozitív gondolkodású emberekkel, mint amilyenek mi is vagyunk. Kérdéseidet, észrevételeidet a következő e-mail címre várjuk: info@moowgroup.eu

Remélem még találkozunk! Üdvözlettel:

Ienciu János Főszerkesztő


MOOW magazin bemutatkozó anyag