__MAIN_TEXT__
feature-image

Page 1

Fekete pont 2014 A cigányság reprezentációja az általános- és középiskolai tankönyvekben

Készítette: Balázs Anna, Menesi Luca, Horváth Balázs, Varga Krisztina Konzulens: Kékesi Zoltán


2002-ben Terestyéni Tamás Fekete pont címen 1 végzett kutatást, amelynek során azt vizsgálta, hogy a legnagyobb magyarországi kisebbségnek, a cigányságnak mekkora teret szentelnek a hazai közoktatásban használt történelem- és társadalomismeret tankönyvekben. A kutatás a tankönyveknek abból a definíciójából indult ki, miszerint „a tankönyvek a kanonizált tudás gyűjteményei, amelyek egy-egy történelmi korban a társadalmilag elfogadott, az uralkodó közszellemmel egybecsengő és az érvényesüléshez, a sikeres pályafutáshoz megkövetelt ismereteket és nézeteket fogják egybe. Mint ilyenek, nem egyszerűen tudást adnak át, hanem egyúttal értékeket mutatnak fel, normákat közvetítenek, mintát adnak, mértéket szabnak meg. Ez a kánonszerűség a tankönyvek tartalmát, különösen a társadalmi-történelmi vonatkozásúakat a kisebbségekkel szembeni politikai korrektség témakörébe vágó vizsgálódások egyik fő tárgyává teszi.” 2 Terestyéni a kutatás során arra a kérdésre kereste a választ, hogy az elemzett tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai alkalmasak-e arra, hogy elősegítsék a diákok oktatása során a politikailag korrekt kép kialakulását a cigányságról. A 2004-ben publikált kutatást a MONITOR – kritikai platform és nyitott műhely3 az eredeti alapján a közelmúltban újra elvégezte, azzal a céllal, hogy megnézze, az elmúlt 10 évben milyen változások történtek a tankönyvek tartalmi részét illetően. A MONITOR azt vizsgálta, hogy a 2013/14-es Nemzeti alaptanterv (NAT) hivatalos tankönyvjegyzékében meghatározott tankönyvek által kanonizált történelmi narratíva hogyan jeleníti meg a cigányságot, hogyan mutatja be a több száz éves együttélésünk történetét. A tankönyvek nemzetiségi-etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tartalmait Hegedűs Sándor elmélyülten tanulmányozta. Megállapítása alapján a történelemtanítás egyik legfontosabb feladata az előítéletes gondolkodás felszámolása. „Az etnikai sztereotípiák zömében történelmi téveszméken, illetve felületes történelemtudáson, a tények szabad kezelésén, sőt néha egyenesen valótlanságokon nyugszanak… E sztereotípiák ellen csakis a történelmi tények elfogulatlan »tálalásával« lehet felvenni a küzdelmet, amely honnan máshonnan számíthatna érvkészletre, mint a társadalmi folyamatok múltját tárgyaló történelem tantárgytól.” 4 Az ideális tankönyvek, mint a kanonizált tudás és magatartásminták gyűjteményei segíthetik a cigányellenes előítéletek felszámolását, illetve hozzájárulhatnak a multikulturális gondolkodás kialakulásához, amely a feltétel nélküli elfogadást eredményezné a nemzeti, etnikai, vallási, szexuális különbségtételek nélkül. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is hasonlóan vélekedik. Szerinte a kölcsönös megismerés az alapja egymás elfogadásának: „Mi megismerjük a magyarországi cigányok A kutatás eredményeit bemutató tanulmányt 2004-ben a Beszélő publikálta. (TERETYÉNI TAMÁS, Fekete pont. A középiskolai történelem- és társadalomismeret-tankönyvek romákkal kapcsolatos tartalmai, [2014.05.26.] Beszélő, 9. évf. 5. szám. 2004. május <http://beszelo.c3.hu/cikkek/fekete-pont>) A kutatást A magyarországi romák politikai és emberi jogai – a jogok érvényesülésének társadalmi feltételei címmel a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok 2001 keretében végezte az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportjával. 2 TERESTYÉNI <http://beszelo.c3.hu/cikkek/fekete-pont> 3 A MONITOR – kritikai platform és nyitott műhely a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szakos, harmadéves hallgatói csoportjának kezdeményezése (Balázs Anna, Menesi Luca, Horváth Balázs, Varga Krisztina), amely a kortárs roma művészet és kultúra művészetelméleti, kultúrpolitikai és szociokulturális kérdéseit vizsgálja. A MONITOR célja egy olyan civil és kulturális platform kialakítása, ahol a különböző szakterületek képviselői, az érintett és érdeklődő személyekkel közösen alakíthatnak ki releváns válaszokat, megoldásokat, alternatívákat. Az elmúlt egy év során a csoport több eseményt is szervezett a témában, illetve részt vett hasonló kezdeményezésekben. További információ a MONITOR weboldalán: http://monitorlive.wordpress.com/ 4 HEGEDŰS SÁNDOR, Cigányok a történelemkönyvekben, Lungo Drom, 2002.augusztus-szeptember 1

2


kultúráját és történelmét – ebben a köznevelés, az új Nemzeti alaptanterv segít bennünket – és ők is, Önök is megismerik a magyar kultúrát.” 5 Balog szerint Magyarország az egyetlen ország, amely előrelépéseket tett ez ügyben: „Magyarország az első ország a világon, – ha tudnak ilyen országot, Európában biztos nincs Magyarországon kívül, akkor szóljanak – ahol a Nemzeti alaptanterv része a roma történelem és kultúra tanítása. Nem lehet úgy elvégezni mostantól, szeptember elsejétől, nem lehet úgy elvégezni Magyarországon a nyolc osztályt, hogy valaki ne találkozott volna ezzel az üggyel a tankönyvek lapjain és egyébként az etika, erkölcstan oktatásban és a konfliktuskezelésben is minden ilyen ügy nagyon fontos szerepet kap.” 6 A MONITOR nyitott műhely ezeket a megállapításokat alapul véve végezte el újra Terestyéni Tamás kutatását, megvizsgálva azt, hogy a 2013/2014-es, valamint a legújabb, 2014/2015-ös tanévre meghatározott Nemzeti alaptanterv hivatalos tankönyvjegyzéke által szabályozott tankönyvek mennyiben felelnek meg a kitűzött céloknak, elvárásoknak. A vizsgálat A kutatás során a 2013/14-es Nemzeti Alaptanterv (NAT) hivatalos tankönyvjegyzékében meghatározott – az állami iskolák számára kötelezően választható – történelem, állampolgári ismeretek, ember- és társadalomismeret, valamint etika tankönyveket vizsgáltuk. Terestyéni kutatásától eltérően a középiskolai tankönyvek mellett az általános iskolában használtakra is kitértünk, hiszen Balog fenti megállapítása alapján az új alaptanterv szerint nem lehet úgy elvégezni az elemi iskolát, hogy a diákság ne találkozna a cigányság történelmével, kultúrájával. A 2013/14-es tankönyvek mellett a kutatás a legújabb 2014/15-ös, jelentősen leszűkített tankönyvlistára is kitér, azonban ennek az adatai csak jelzésértékűek, ugyanis a következő tanév könyveinek egy része (kísérleti tankönyvek) ez idáig még nem készültek el. A kutatás során összesen 53 általános- és középiskolai tankönyvet elemeztünk, szemben Terestyéni 83, csak középiskolás számára használatos tankönyveivel, amely differencia jól mutatja az új alaptanterv tankönyvi választékának egyre erősödő csökkentését.

Összes vizsgált könyv

Terestyéni kutatás (2002)

2013/14

2014/15 (12. évf. tankönyveivel)

2014/15 (12. évf. tankönyvei nélkül) ⃰

83

53

33 (ebből 4 kísérleti tankönyv)

28 (ebből 4 kísérleti tankönyv)

⃰ A 2014/15-ös tanév kötelezően választható tankönyvei a 12. évfolyam számára változatlanok maradtak, itt – tekintettel az érettségire való felkészülésre – még nem korlátozták a tankönyvek számát. A további táblázatokban megjelenő adatok a 2014/15ös tanévre vonatkozó szűkített tankönyvlista alapján, a 12. évfolyam tankönyvei nélkül értendők.

A kutatás során a tankönyveket a Terestyéni-féle vizsgálat által alkalmazott módszer és csoportosítás szerint elemeztük, átvéve a kvantitatív és kvalitatív megközelítéseket. A csoportosítás során egy-két esetben tértünk el az eredetitől és vezettünk be új kategóriarendszert.

5

BALOG ZOLTÁN a Romakerék – Roma Értékek Fesztiválján elhangzott beszéde (2013.04.06.) [2014.05.26.] <https://www.youtube.com/watch?v=yZIHPrT2JDA> (9:50-) 6 BALOG ZOLTÁN az Egymásra utalva című kétnapos nemzetközi konferencián elhangzott beszéde (2014.02. 28.) [2014.05.26.] <https://www.youtube.com/watch?v=FVWd0ZwFFTY> (25:24-)

3


A cigányságra irányuló figyelem A Monitor által elemzett 53 tankönyv közül 30-ban találtunk a cigánysággal foglalkozó szövegrészleteket. Ez az összes könyv tekintetében 56%, ami az eredeti kutatás 25%-kához képest javuló tendenciát mutat, azonban a következő tanév számára megszabott könyvekben már csökkenés figyelhető meg, mivel az új tankönyvjegyzékben megmaradt könyvek azok, amelyek a legkisebb mértékben foglalkoznak, ha egyáltalán foglalkoznak a cigány kisebbséggel.

Terestyéni kutatás (2002)

2013/14

2014/15 (12. évf. tankönyveivel)

2014/15 (12. évf. tankönyvei nélkül)

Összes vizsgált könyv

83

53

33 (ebből 4 kísérleti tankönyv)

28 (ebből 4 kísérleti tankönyv)

százalék

25,3%

56,6%

51,5%

53,5%

A vizsgálat szempontjából azonban a százalékos meghatározás alapján nem lehet pontos következtetéseket levonni. Fontos figyelembe venni egyfelől a cigányságra vonatkozó szövegrészek terjedelmét és kontextusát. Ugyanis az elemzett könyvek majdnem negyede pusztán csak egy mondatban, utalásszerűen említette a roma kisebbséget, vagy gyakran az érdekesség, olvasmány, választható tananyag „mezőben” kerültek említésre. Egy-egy könyv cigányokat érintő szövegrészeinek terjedelme (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

egy mondatban

7

6

2

egy bekezdésben

6

2

-

2-3 bekezdésben

6

10

2

ennél hosszabban

2

12

3

Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

választható tanagyag, érdekesség, olvasmány, forrás

-

30

6

táblázat, grafikon, diagram, térkép

-

14

1

Egy-egy könyv cigányokat érintő mellékletei (abszolút számok):

4


fotó, kép, illusztráció

-

13

3

A cigányokat érintő szövegrészek tematikus összetétele A mennyiségen és a terjedelmen túl talán a legfontosabb megvizsgálni az elemzett szövegrészek tartalmát, kontextusát, illetve retorikáját. A következőkben a cigányság történetéről szóló részeket tematikus összetételük alapján, példákkal mutatjuk be, hogy milyen tartalmakat, milyen mennyiségben és milyen szóhasználattal ismertetnek a tankönyvek. A romaság történetére kitérő tankönyvek több mint a fele foglalkozik valamilyen formán a cigány populáció nagyságával és létszámával, azonban ennél már jóval kevesebb említi a cigányság hazai földrajzi elhelyezkedését. A cigányság eredetével, illetve nyelvi helyzetével a könyvek harmada foglalkozik, éppúgy, mint magyarországi történetével, amely részek meglehetősen egyeletlenül oszlanak el a fontosabb történelmi korszakok között. Valamivel kevesebb mint az elemzett tankönyvek felek foglalkozik a romák társadalmi viszonyaival, illetve a roma kisebbség és a nem roma többség viszonyával, és ezeknél a szövegrészeknél megfigyelhető, hogy nagyobb részük ezt csupán a történelmi korokban elemzi és a jelen helyzetet, a rendszerváltás utáni időszakot csupán néhány könyv ismerteti. A romákat érintő tematikus tartalmak legnagyobb részben a cigány kultúráról szólnak, de ezek is többnyire kimerülnek a cigány zene és zenészek egy-két mondatos bemutatásában.

A cigányokat érintő szövegek fő témái (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

a roma populáció nagysága, létszáma

9

17

3

a roma populáció földrajzi elhelyezkedése az országban

3

11

1

a cigányság eredete

1

10

3

a roma populáció nyelvi helyzete

1

10

1

a cigányság magyarországi története

19

10

4

a romák társadalmi viszonyai

8

12

2

roma kultúra és életmód

8

21

4

5


a roma kisebbség és a nem roma többség viszonya

11

11

3

A roma populáció nagysága és földrajzi elhelyezkedése az országban A tankönyvek szövegeiben a roma populáció nagyságát bemutató részek nagyon szűkösek és többnyire az információk bizonytalanságát tükrözik. 20. század előtti adatokat nem tartalmaznak a könyvek, csupán egy-két félmondatban beszélnek a roma populáció nagyságáról és főként az adatok hiányosságát kiemelve. Például: „Már a középkor vége óta a Magyarországon élő romák (cigányok) száma is gyarapodhatott, bár nem tudjuk pontosan, mennyivel. A romák kis csoportokban éltek az ország egész területén, de főleg Erdélyben és a Hódoltságban.” (Dupcsik – Repárszky 2010. Élő történelem II. 303.) A 20. század történetét bemutató részeknél néhány tankönyvben már találkozhatunk számadatokkal, azonban ezek is a bizonytalanságot erősítik. „A dualizmus korában a népszámlálások ellenére nehéz meghatározni a cigányság számát, mivel a kérdőívek inkább az anyanyelvre kérdeztek rá. Becsült lélekszámuk háromszázezer körül lehetett. Miután körükben a demográfiai robbanás még nem bontakozott ki, a cigány népesség a Románia felől történő bevándorlás révén növekedett.” (Száray 2012. Történelem III. 257.) A cigányság jelenlegi lélekszámának meghatározása fordul elő a legtöbb könyvben. A roma populáció nagyságának gyarapodását többségében az 1960-as és 70-es évekre teszik. Ezeknél a részeknél is leginkább a bizonytalanság a hangsúlyos és nem egy esetben a tankönyvekben használt számadatok és információk ellentmondásban állnak egymással. „Változás az 1950-es, 1960-as években következett be, mikor a gazdaság és a szociális ellátás fejlődése következtében körükben is kibontakozott a demográfiai robbanás, és számuk gyors növekedésnek indult. 1971ben a roma népesség számát 320 000-re, 1993-ban 400 000-re becsülték, így napjainkban a romák Magyarország legnépesebb etnikai kisebbségét alkotják. Számukat csak becsülni lehet, mivel az anyanyelvi összeírás (1900-ban 5600, 1941-ben 15 000, 1990-ben 48 000) nem mutat valós adatokat.” (Száray – Kaposi 2012. Történelem IV. 253-254) „Magyarországon a 2001. évi népszámlálás alkalmával 190 046 honfitársunk vallotta magát cigánynak. Becslések szerint azonban létszámuk fél milliónál is több lehet.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208.) „A cigányság a magyar társadalom legnagyobb lélekszámú kisebbsége. Jelenlegi lélekszámú 600-700 ezer fő közé tehető.” (Kovács I. – Kovácsné Bede Á. – Kovács Á. – ifj. Kovács I. 2010. Társadalomismeret és etika 11. osztály 46-47.) A cigány lakosság földrajzi elhelyezkedése A cigány lakosság földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó kisszámú említés semmitmondó, hasonlóan a Terestyéni-féle kutatás elemzett szövegrészeihez. Azon túl, hogy a romák többsége elsősorban az ország legszegényebb és legelmaradottabb részein él, a szövegek nem igazán szolgálnak többletinformációval. „A cigány közösség egészségi állapota, lakáshelyzete igen kedvezőtlen. Ráadásul többségük az ország hátrányos helyzetű, szegény településein él.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára.173.) „A romák az ország északi és keleti vidékén élnek nagyobb arányban, ahol a kilencvenes évek gazdasági válsága és munkanélkülisége a legsúlyosabb volt (1993-ban Budapesten 6,2%, Borsod-Abaúj-Zemplén 6


megyében 21,2% volt a munkanélküliek aránya); A romák 60%-a még 1993-ban is falun élt, ahol sokkal nehezebb elhelyezkedni, mint a városokban.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 285-286.) „A romák többsége az ország északi és északkeleti részében lakik, vagyis a legszegényebb, legelmaradottabb területeken. Fizikai és mentális állapotuk jóval rosszabb, mint a többségi magyar társadalomé.” (Kovács I. – Kovácsné Bede Á. – Kovács Á. – ifj. Kovács I. 2010. Társadalomismeret és etika 11. osztály 46-47.) A cigányság eredete és nyelve A cigányság eredetére a könyvek egy harmada utal, de csupán csak futólag, egy-egy fél mondattal jelzik, hogy Indiából származnak. Például: „Hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az Indiából érkező cigányok csoportok is, akik ellen Nyugat-Európában szigorú rendelkezéseket hoztak a 15-16. század során.” (Borhegyi 2011. Történelem a középiskolák 10. évfolyama számára. 328.) Ennél részletesebben csupán egyetlen könyv beszél az eredetükről: „A cigányok – vagy ahogyan a hivatali nyelvben egyre inkább terjed, romák – Indiából vándoroltak el valamikor a Krisztus utáni V. és X. század között. Perzsián, a Kaukázuson és Kis-Ázsián át a XII-XIII. században érkeztek a Balkán-félszigetre. Innen a törökök elől – vagy azok nyomában – húzódtak északra, észak-nyugatra. Hazánkban az első írásos adatok cigány közösségekről Zsigmond király idejéből, az 1300-as évek végétől, az 1400-as évek elejéről maradtak fönn.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208-210.) A vándorlás útvonaláról ezen az egy szövegrészen kívül másik könyvek nem beszélnek, éppúgy, mint ahogyan az európai vándorlásukról, vagy például az indiai kulturális örökségről sem. A romák nyelvi helyzetével viszonylag több szövegrész foglalkozik, az elemzett tankönyvek közel kétharmada. Néhány könyv viszonylag részletesen is bemutatja a cigány csoportokat és a nyelvjárásukat. „A cigányok magukat rom, illetve roma néven említik, melynek jelentése »ember«, illetve »ember vagyok«. A cigányok több nyelvi csoportba sorolhatók. Ezek közé tartozik például a beás (melynek jelentése 'bányász'), de ismert a muzsikus és a szintó elnevezés is. Az előbbi a cigány zenészekre, az utóbbi pedig a német nyelv hatását magán viselő, NyugatEurópából a Kárpát-medencébe vándorolt csoport önelnevezésére utal. A cigány nyelv Magyarországon a romák 18-20%-a a lovari nyelvjárásban, 5-7%-a pedig beás nyelven beszéli. Nagy részük, 73-77%-uk azonban már nem ismeri az anyanyelvét, csak magyarul beszél.” (Bánhegyi – Harmatos – Olajosné Kádár 2003. Etika a 7. évfolyam számára. 119.) „A magyarországi romák mintegy 8-10%-át teszik ki a beások, akik egy régies román nyelvváltozatot beszélnek, 20%-át pedig az ún. oláh cigányok, akik a romani (cigány nyelv) valamelyik dialektusát beszélik. (Ne tévesszen meg bennünket, hogy az „oláh” kifejezés eredetileg a román nép régies elnevezése volt.) A cigányok mintegy 70%-át a magyar anyanyelvű (romungro).” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 234-236.) A cigány nyelvekkel foglalkozó szövegrészek között található meg az egyetlen olyan pozitívnak mondható példa, ami azt mutatja, hogy a cigány és a magyar kultúra kölcsönhatásban van egymással, egymást alakítják. „A cigány nyelvből több tucat szó került át a magyar nyelvbe. Ilyenek például a bazsevál (muzsikál, hegedül), csóró (szegény), lóvé (pénz), kajál (eszik) szavaink.” (Horváth 2009. Történelem 7. 178.)

7


A cigányok történelmi korszakokban, illetve eseményekben Mint ahogyan már említettük a magyarországi cigányság történetét bemutató részek egyfelől nagyon hiányosak, másfelől pedig meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak el a történelmi korszakok között. Terestyéni 2002-es kutatásához hasonlóan elmondható (a középkori említéseket leszámítva szinte teljesen megegyeznek a kutatott arányszámok), hogy „míg például a XVIII. századból hat könyv is említ cigány vonatkozásokat, az 1848/49-es szabadságharctól a II. világháború végéig tartó, nyilvánvalóan lényegesen jobban dokumentált mintegy hét évtizedből mindössze egyetlen könyv utal a hazai cigányságra.” 7 A cigányok említése a történelmi korszakokban, illetve eseményekben (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

középkor

5

9

2

török idők

1

2

1

Habsburg-ellenes függetlenségi harcok

0

0

-

18. század (a Habsburg Birodalomba való betagozódás, felvilágosult abszolutizmus)

6

6

4

19. század első fele (reformkor)

2

2

1

1848/49-es forradalom és szabadságharc

0

1

-

19. század második fele (a kiegyezéstől a világháborúig, a dualizmus korszaka)

1

1

-

l. világháború

0

0

-

Tanácsköztársaság

1

1

-

2

2

-

4

14

-

a két világháború között

a II. világháború

7

TERESTYÉNI <http://beszelo.c3.hu/cikkek/fekete-pont>

8


- ebből cigány holokauszt 3

13

3

a szocializmus évei (1945–1980-as évek vége)

2

5

-

rendszerváltás

3

5

-

A cigányok megjelenése Magyarországon A cigányok magyarországi megjelenésével a tankönyvek csupán egy harmada foglalkozik. Általában a késő középkort, majd az azt követő századokat bemutató részek tartalmaznak néhány mondatos leírást, ami pusztán megjelenésükről ad számod, azonban ennél részletesebb információt egyik szöveg sem ad. „Ez idő alatt jelentek meg Magyarországon a cigányok első népcsoportjai. Betelepedésük a 16. század közepétől vált mind nagyobb arányúvá. Ekkortól a török hadak elől menekülve vagy azokat követve jöttek tömegesen az országba.” (Balla 2006. Történelem az általános iskola 6. osztálya számára. 138.) „A romák betelepülése évszázadokon át tartó folyamat volt, a legelső csoportok Magyarországon Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt jelentek meg. A 15-16. század során beérkező cigányok nyelvi és társadalmi szempontból heterogén csoportokat alkottak, számos család letelepedett, de sokan kóborló életformát folytatták.” (Borhegyi 2011. Történelem a középiskolák 10. évfolyama számára. 330.) A török idők A török uralom időszakáról két szövegrészletet találtunk, amelyben a cigányságot is említették. Az egyik a már említett idézet, mely szerint a cigányok a török haderő elől menekülve, vagy éppen azokat követve jöttek be az ország területére, ami az életmódjukra is kitér: „Leginkább vándorló életmódot folytattak, szekéren és sátorban vagy gallyakból tákolt kunyhókban laktak. Az uralkodó és a birtokos urak igyekeztek hasznosítani a cigányság hagyományos foglalkozásait: a lótartást és lovakkal való kereskedést; a kovácsolást; a fa eszközök (például fakanál, teknők stb.) készítését és eladását. Különféle alkalmi munkákat is végeztettek velük.”(Balla 2006. Történelem az általános iskola 6. osztálya számára. 138.) A másik utalás is hasonlóan az előzőhöz a vándorló életformára, illetve a többségi társadalommal való konfliktusos helyzetet hangsúlyozta: „A falvak melletti és a városokon kívüli cigánytelepek lakossága fémmegmunkálással, vasművességgel foglalkozott, illetve sokan közmunkát végeztek a vármegye számára, akár fegyőri vagy hóhéri feladatokat is ellátva. A korabeli feljegyzések szerint a cigányok maguk közül vajdát választottak, aki bíráskodott felettük, és felelősséget vállalt a közösség tetteiért. A vándorló csoportok tisztázatlan jogi helyzete, életmódja gyakran konfliktushoz vezetett a többségi társadalommal. A török uralom idején az országgyűlési határozatok a fosztogató hajdúkkal együtt a vándorló cigányokat is szigorú büntetéssel fenyegették; de a határozatok végrehajtására nem volt elég katonai erő.” (Borhegyi 2011. Történelem a középiskolák 10. évfolyama számára. 330.)

9


A 18. század A 20. századot megelőző időszakból Mária Terézia és II. József rendeleti alapján beszélnek a legtöbbet a magyarországi cigányságról. Ebből az időszakból a két uralkodó a romák sikertelen letelepítésére tett kísérleteit mutatják be. A szövegrészek óhatatlanul is azt sugallják, hogy a cigányok problémát okozó népség, amelynek a visszaszorítására „jó szándékú” rendeletekre van szükség: „Letelepítésükre először Mária Terézia (1740-1780) tett kísérletet, nem sok sikerrel. Mivel földet nem művelhettek, letelepedett mesterségekkel nem foglalkozhattak, szokásaikban, hagyományaikban a vándorló életmódhoz alkalmazkodtak. Ez összetűzésekhez vezetett a letelepült lakossággal. Az államhatalom sokszor erőszakhoz folyamodott letelepítésük érdekében.” (Száray – Kaposi 2012. Történelem IV. 253-254.) „Mária Terézia és II. József a felvilágosodás jegyében paraszti életre, földművelésre akarta szorítani a cigányokat. Még a cigány elnevezés használatát is megtiltották, helyette az új magyar, új paraszt elnevezést használták. Másfelől a cigány nyelvet is tilalmazták. Jó szándéktól vezetve, de mai szemmel durva önkényt alkalmaztak, amikor a cigány gyermekeket elvették szüleiktől, és nevelésre iparos vagy jobbágy családokhoz adták. Erőfeszítéseik nem sok sikerrel jártak. Csak kevés család maradt meg jobbágytelken, a gyermekek pedig visszaszöktek szüleikhez.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208-210.) A 19. század első fele: reformkor A reformkorra vonatkozó szövegrészek nagyon szűkösek és leginkább semmitmondóak a cigánysággal kapcsolatban. Csupán egy könyv beszél a cigányság korabeli életmódjáról, de az is csak néhány mondatban: „A XIX. század első felében a magyarországi cigányok egy része már letelepült, s többnyire hagyományos mesterségeit folytatta. A magyar cigányok vályogvetők, szegkovácsok, régiségkereskedők voltak. Az oláh cigányok lókereskedők, rézművesek, késesek. A muzsikusok közül olyan kiválóságok emelkedtek ki, mint a XIX. század első negyedének legjelentősebb magyar muzsikusa, Bihari János.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208-210.) A 19. század második fele A szabadságharccal összefüggésben egyetlen egy könyv beszél a cigányságról, de itt is pusztán a zenei teljesítményről, a cigány zenéről esik szó. „Az 1848/49-es szabadságharc idején a szintén európai hírnévre szert tett Sárközi Ferencet Kossuth Lajos honvéd hadnaggyá és országos cigány karmesterré nevezte ki. A történelem más szabadságharcos cigányzenészek nevét is megőrizte.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208-210.) A két világháború között A két világháború közötti időszak történetéből – ismét szembetűnő hiányként – mindössze 2 utalást találunk, amelyek hozzávetőleges populációs adatokat közölnek a roma népességről. „Alapvetően változott Trianon után a lakosság etnikai összetétele is. (...) Pontos adatok hiányában csak becsülni lehet a cigány lakosság arányát, ez valószínűleg szintén 1% körül mozgott.” (Kovács – Kovácsné Bede 2001. Történelem tankönyv 12. osztálynak. 126.)

10


A II. világháború és a cigány holokauszt A 20. század történelmét feldolgozó tankönyvek mindegyikébe bekerült a cigány holokauszt. Ez mindenképpen előrelépést mutat a 2002-es kutatáshoz képest. Azonban – néhány példát leszámítva – ezek a szövegrészek még mindig szűkszavúak és többségük csupán egy félmondatban beszél a cigányság veszteségeiről. Illetve egy tankönyv pusztán az „érdekesség mezőben” emlékezik meg a cigány áldozatokról: „A tömeggyilkosságnak mintegy 200 000, a nácik által alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány is áldozatul esett, és jelentős számban érintet más személyeket és csoportokat: baloldali politikusokat, testi és szellemi fogyatékosokat." (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára. 78.) A szocializmus évei A szocializmus magyarországi történetének bemutatása során csupán néhány könyv említi meg a cigányságot, amely szövegrészek a populációt, illetve az életszínvonal javulását mutatják be. Az állam erőszakos asszimilációs törekvéseiről, illetve a cigánysághoz való viszonyáról nem adnak információt a könyvek. A korszak ellentmondásosságát, a felszín és az elfedett valóság ütközése azonban több szövegrészben is bemutatásra került. „A magyar társadalom etnikailag homogén képet mutatott, hivatalosan a nemzetiségek aránya 1 és 2% között mozgott, de a valóságban ennél nagyobb létszámban éltek más anyanyelvűek az országban. (…) A 60-70-es években a teljes foglalkoztatottságnak, a szociális juttatásoknak és a diktatúra nyílt előítéletet nem tűrő politikai hangvételének köszönhetően a cigányság beilleszkedése viszonylag konfliktusmentesnek látszott, ám a magyar lakosságtól eltérő kultúrájuk, életmódjuk és alacsony iskolázottságuk a 80-as évektől súlyos társadalmi konfliktusok forrásává vált.” (Kovács – Kovácsné Bede 2001. Történelem tankönyv 12. osztálynak. 254.) „A hetvenes-nyolcvanas években az elkülönült »cigánytelepek« jelentős része megszűnt. A cigányság színvonala javult, bár még mindig jelentősen elmaradt a többségi társadalom életkörülményeitől. A változások azonban nem hogy csökkentették volna a romákat sújtó előítéletességet, inkább növelték. Korábban a cigányok szinte a társadalmon kívül éltek; most viszont nap mint nap találkozni lehetett velük a munkahelyeken, a hivatalokban és az iskolákban, ahol a többségi lakosság »vetélytársaivá« váltak az állások, lakások, juttatások elosztásánál. Miközben a politika »előírta« a cigányoknak, hogy illeszkedjenek be, dolgozzanak, építsenek maguknak »rendes«házat, egyáltalán, szűnjenek meg cigányok lenni, a romák nap mint nap tapasztalhatták, hogy környezetük továbbra is cigányként tartja számon őket, s cseppet sem könnyíti meg számukra a beilleszkedést.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 234-236.) A rendszerváltás A rendszerváltással, illetve a rendszerváltás hatásaival nagyon kevés tankönyv foglalkozik. Az 5 tankönyv közül, amelyik kitér a rendszerváltás kisebbségekre gyakorolt hatásával 4 kizárólagosan olyan eseményként jeleníti meg, amelynek a roma lakosság tömegesen a vesztese: „A rendszerváltással megtorpant a hazai cigányság lassú integrációja: a cigányok így az átalakulás legnagyobb vesztesei lettek. A roma családok többsége segélyekből él, mert a nagyüzemek beruházásával tömegesen váltak munkanélkülivé, és az elhelyezkedéshez nyolc osztály elvégzése már nem elég.” (Bihari – Doba 2006. Történelem a 12. évfolyam számára. 244.) Egyetlen egy tankönyv beszél arról, hogy vannak pozitív példák és a cigányság nem azonosítható a szegénységgel és a munkanélküliséggel: „A rendszerváltást követően a felnőtt 11


roma népesség nagyobbik része elvesztette munkáját, ezzel a társadalmi felemelkedés, de igen gyakran megélhetés lehetőségét is. Mindezt számos ok együttesen magyarázza. (…) Az ezredforduló Magyarországán a cigányok jelentős része nagyon szegény, annyira, hogy sokat azonosítják a kettőt: cigány = szegény és szegény = cigány. Pedig egyik állítás sem igaz. Vannak jól boldoguló, sikeres romák és vannak – méghozzá nem is kevesen – nem cigány szegények is. A cigányság helyzetét tovább nehezíti, hogy felerősödtek a romákkal kapcsolatok előítéletek.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 285-286.)

A cigányság társadalmi viszonyai A cigányság szociokulturális viszonyainak bemutatása leginkább az iskolázatlanság, a munkanélküliség, illetve a hátrányos helyzet ismertetésére redukálódik. Ezeknek a tényezőknek a bemutatása leginkább napjaink történeténél kerülnek elő, a történelmi koroknál csupán a jellegzetes cigány foglalkozásokról beszélnek. A társadalmi viszonyok ismertetése általában szűkszavú és az összefüggések, illetve az ok-okozati tényezők ismertetésére többségében nem vállalkoznak a tankönyvek. A cigányok társadalmi viszonyainak jellemzői (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

iskolázottság

6

8

1

munkamegosztási helyzet (jellegzetes foglalkozások)

5

11

4

munkanélküliség

5

10

1

szegénység, hátrányos helyzet

4

8

-

Iskolázottság A cigányság alacsony iskolázatlanságát az elemzett könyvek majdnem egyharmada említi és többségében hátrányaik legfőbb okaként kezelik. Az iskolázatlansággal, illetve a munkanélküliséggel foglalkozó szövegrészek gyakran óhatatlanul is negatív értékítéletet közvetítenek. „A roma családok többsége segélyekből él, mert a nagyüzemek beruházásával tömegesen váltak munkanélkülivé, és az elhelyezkedéshez nyolc osztály elvégzése már nem elég.” (Bihari – Doba 2006. Történelem a 12. évfolyam számára. 244.) „A cigányság évszázadokig jórészt kívül rekedt a fejlődésen. Ennek örökségeként alacsony az iskolázottsági szintjük, és ma is számos, a kívülállóknak különös szokást követnek. A felzárkózás lassú folyamatát megnehezítette a rendszerváltással beköszöntő munkanélküliség, mely – a fenti okok miatt – fokozott mértékben érintette a roma népességet.” (Száray – Kaposi 2012. Történelem IV. 12


253-254.) „A cigányság társadalmi-gazdasági leszakadásában meghatározó szerepet játszik az alacsony iskolai végzettség. Csehország és Horvátország kivételével 2005-ben a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya körükben meghaladta a 80%-ot (Magyarországon 83%). Sajnos, a jövő kilátásai sem bíztatóak: hazánkban például 2003-ban a 17 éves roma fiatalok több mint harmada nem fejezte be az általános iskolát, ötödükkel kisegítő osztályokban foglalkoztak.” (Forgács – Mező – Nagy – Győrfi – Veliky 2008. Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. 50.) Munkamegosztásban elfoglalt hely A cigányság tevékenységét bemutató szövegrészlet kivétel nélkül a történelmi korokra vonatkozott. Ezek a szövegek a hagyományos cigány mesterségeket, illetve a zenélést említik. „Leginkább vándorló életmódot folytattak, szekéren és sátorban vagy gallyakból tákolt kunyhókban laktak. Az uralkodó és a birtokos urak igyekeztek hasznosítani a cigányság hagyományos foglalkozásait: a lótartást és lovakkal való kereskedést; a kovácsolást; a fa eszközök (például fakanál, teknők stb.) készítését és eladását. Különféle alkalmi munkákat is végeztettek velük.” (Balla 2006. Történelem az általános iskola 6. osztálya számára. 138.) „A romák többsége azonban letelepülve, többnyire falun élt, napszámosként kereste kenyerét, vagy hagyományos cigány mesterségeket űzött, mint a vályogvetés, üstfoltozás, teknővájás vagy a kovácsmesterség. A romák között egyfajta elitnek számított a muzsikus-cigányok csoportja. Cigány értelmiség gyakorlatilag nem alakult ki, a romák szervezeteket sem alakítottak.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 119-120.) Terestyéni a 2002-es kutatásában elmondja, hogy míg a 19-20. századra valamint a közelmúltra és a jelenre vonatkozóan nincsenek utalások olyan tevékenységekről, amelyeket a cigányság művelne, ezért kimondatlanul is azt sugallják a tankönyvek, hogy a romák társadalmi hasznossága nem számottevő és tevékenységük csupán a zenélésre korlátozódik. Munkanélküliség Miközben a cigányság által jelenleg űzött foglalkozásokról nem esik szó, annál több szövegrész hangsúlyozza a romákat sújtó nagyarányú munkanélküliséget, amelyről a rendszerváltás utáni időszakhoz kötnek és a fenti példák alapján legtöbbször az iskolázatlansághoz kötik. „A cigányság foglalkoztatási helyzetével szorosan összefügg az iskolázatlanságuk. Míg az 1980-as évek közepéig a cigány férfiak foglalkoztatása – köszönhetően a kommunista rendszer foglalkoztatáspolitikájának – szinte 100%-os volt, addig 2003-ra a cigány származású munkaképes férfiaknak már csak 28%-a rendelkezett munkahellyel.” (Kovács I. – Kovácsné Bede Á. – Kovács Á. – ifj. Kovács I. 2010. Társadalomismeret és etika 11. osztály 46-47.) „Hátrányuk egyik fő oka, hogy a romák között tömeges a munkanélküliség. Elhelyezkedni is nehezen tudnak, mivel kevesüknek szakképesítése.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára.173.) A cigányságot sújtó munkanélküliség bemutatása során csupán a már többször említett iskolázatlanság került elő okozati tényezőként, azonban a munkahelyi diszkriminációra, illetve előítéletességre csupán egyetlen könyv utalt. (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 119120.) 13


Szegénység és hátrányos helyzet A könyvek nagy többsége, ha érintette a cigányság mindennapi életkörülményeit többnyire megelégedett egy-egy rövid mondattal, ami arra utalt, hogy az országos átlag alatti színvonalon élnek. „A cigányság egy szűk rétege jól él, a döntő többsége azonban nyomorúságos körülmények között, nem az európai életszínvonalnak megfelelően tengeti mindennapjait.” (Bánhegyi – Harmatos – Olajosné Kádár 2003. Etika a 7. évfolyam számára. 119.) Ennél részletesebben csupán két könyv foglalkozott a cigányság lakhatásával, egészségügyi állapotával. „A cigány közösség egészségi állapota, lakáshelyzete igen kedvezőtlen. Ráadásul többségük az ország hátrányos helyzetű, szegény településein él. A romák többszörösen hátrányos helyzete a mai társadalom egyik legsúlyosabb problémája. Bár egyes kutatások szerint a cigányokkal szembeni előítéletek az utóbbi években csökkentek, ma is igen erősek.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára.173.) A többségi társadalom előítéletességével, a diszkriminációval csupán – a fenti idézetet leszámítva – a már a munkanélküliségnél említett tankönyv foglalkozott. A diszkrimináció témáját a társadalom és állampolgári ismeretek, illetve az etika tankönyvek közül néhány ismerteti, és főként „szituációs” feladatok formájában, idézett interjúk segítségével lehet beszélni az társadalmi előítéletességről. Roma kultúra és életmód A cigányok kultúrájára és életmódjára vonatkozó tartalmak leginkább a történelmi időkhöz köthetőek. A roma életmódot bemutató részek a leggyakoribbak, azonban ezek többségében csupán a vándorló-kóborló jelleget emelik ki. A Terestyéni-féle kutatáshoz képest pozitívum, hogy a felére csökkent a deviancia, illetve bűnözés említése a romákkal kapcsolatban. A cigányság kultúrája és életmódja (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

cigány kultúra

4

7

2

a cigányok életmódja

8

19

4

4

2

-

deviancia, bűnözés

A cigány kultúra A cigány kultúrával a tanulmányozott könyvek egynegyede foglalkozik. Többségükben a kulturális különbözőségeket, a többségi (magyar) társadalomtól való eltéréseket hangsúlyozzák. „Magyarországon a roma kisebbségnél figyelhető meg leginkább a szubkultúra jelensége. Sajátos szabályok és szokások jellemzik életmódjukat.” (Forgács – Mező – Nagy – Győrfi – Veliky 2008. Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. 50.) 14


A cigány kultúrát is megemlítő tankönyvek közül csupán kettő olyan akad, amely a kultúrák közötti átmenetekről, a cigány és a magyar kultúra kölcsönhatásáról beszélt. „Sokan közülük mégis cigánynak vallják magukat, és fellépnek közös kisebbségi jogaik, kultúrájuk ápolása, a közös nyelv művelése érdekében. Közöttük kiváló írók, művészek, zenészek, népművészek vannak, akik nemcsak a cigány kultúrát, hanem a magyar nemzeti kultúrát is gazdagítják műveikkel.” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára. 173.) A tankönyvekben a cigány kultúra a társadalmi létnek az egyetlen olyan említett területe, amelyről a szövegrészek egyöntetűen elismerő hangvétellel beszélnek, azonban ezek is többnyire a történelmi múlt neves cigány zenészeihez kapcsolódnak. „Évszázadok óta világhírűek a magyar cigányzenészek. Tárgyalt korszakunk leghíresebb cigányzenészei Cinka Panna (1711-1772) és Dankó Pista (1858-1903) voltak.” (Horváth 2009. Történelem 7. az általános iskolások számára. 178.) A cigányok életmódja A cigányok életmódjáról a vizsgált könyvek több mint 60%-a beszél, azonban ezek többségében a történelmi korokhoz kapcsolódnak, hiszen legnagyobb számban a cigányság vándorló életvitelét hangsúlyozzák. „Alapvetően vándorló életmódot folytattak. Ekkor kezdett teret hódítani körükben több mesterség (kovács, teknővájó, lókereskedő). A vándorló cigányságot a század első felében a vármegyék időszakonként elüldözték a területükről.” (Száray 2012. Történelem III. 257.) „A cigányok évszázadokon át félnomád életet folytattak. Mivel a feudalizmus virágkorában érkeztek Európába, kívül rekedtek a rendi társadalmon. NyugatEurópa legtöbb országában »kóbor« cigányokat üldöztek, nemegyszer halálbüntetéssel sújtották.” (Závodszky 2008. Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára. 208-210.) A jelenre vonatkozó szövegrészek leginkább a többségi társadalomtól való különbözőségeket hangsúlyozzák, mint a már említett szubkultúra jelenségét, a sajátos szabályok szerinti életmódot illetve a kívülállóság meglétét. Ezek megfogalmazása alkalmanként erősen torzítóak és esetenként akár bántóak is lehet. A kulturális eltérések említése során felmerül a többségkisebbség közötti fennálló konfliktus, amely gyakran egyoldalúan a romákra hárítaná a felelősséget. Például: „A magyar lakosságtól eltérő kultúrájuk, életmódjuk és alacsony iskolázottságuk a 80-as évektől súlyos társadalmi konfliktusok forrásává vált.” (Kovács – Kovácsné Bede 2001. Történelem tankönyv 12. osztálynak. 254.) „Országonként helyzetük sok hasonlóságot mutat. Szegregációjuk mindenütt komoly társadalmi feszültségek forrása.” (Forgács – Mező – Nagy – Győrfi – Veliky 2008. Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. 50.) Deviancia és bűnözés A cigányság vonatkozásában a devianciára és bűnözésre, valamint a kívülállóságra, társadalmon kívüliségre két szövegrészlet utal, amelyek mind a jelen helyzetre vonatkoznak. A történelmi korokban is találunk erre utaló részeket azonban ezek mindegyike korabeli idézet, értékítélet nélkül. A jelennel foglalkozó szövegrészek közül kettő beszél tényszerűen a cigányság renddel való szembenállásáról, törvénytelenségről, amelyek óhatatlanul is negatív asszociációkhoz vezetnek. „A magyar cigányság helyzetével kapcsolatos elemzések sürgős megoldásokat igénylő problémák sorát mutatják rossz higiéniás körülmények, mélyszegénység, alacsony iskolai képzettség, munkanélküliség, magas bűnözés.” (Kovács I. – Kovácsné Bede Á. – Kovács Á. – 15


ifj. Kovács I. 2010. Társadalomismeret és etika 11. osztály 46-47.) „Ezek a gyerekek korosztályi arányuknál nagyobb mértékben lesznek betegek, kerülnek kisegítő osztályokba, speciális tagozatokba vagy állami gondozásba, a fiatalkorúak börtönébe.” (Bihari – Doba 2006. Történelem a 12. évfolyam számára. 244.) A nem roma többség és a roma kisebbség viszonya A cigányság integrációjáról, illetve be nem illeszkedéséről már a történelmi korokban is sok hivatkozást találhatunk, éppúgy mint a közelmúltat, illetve napjainkat elemző szövegrészekben. Mintegy az elemzett könyvek egyharmada beszél a többség és a kisebbség között fennálló konfliktusokról, illetve ellentétekről, azonban ennél jóval kevesebb, pusztán csak 5 szövegrész beszél a kisebbségi jogokról, illetve a romákat sújtó előítéletességről. A nem roma többség és a roma kisebbség viszonya (abszolút számok): Terestyéni (2002)

2013/14

2014/15

a cigányság beilleszkedése, integráltsága a többségi társadalomba

8

19

4

előítéletek a romákkal szemben

5

6

-

ellentétek, konfliktusok a romák és a nem romák között

3

9

2

roma kisebbségi jogok, roma önkormányzatok

3

5

1

A cigányság beilleszkedése a többségi társadalomba A történelmi korokat számba vevő szövegrészek a cigányság beilleszkedésének hiányát, illetve a romák különállását többször is megemlítették. Ezek az utalások a 15-16., illetve a 18-19. századra vonatkoznak. A cigányság integrációjával a szövegek legnagyobb részben a közelmúlt, illetve a jelen helyzet bemutatásánál foglalkoznak. A beilleszkedés szempontjából a szocializmus korszakát előremutatónak mutatják be, amely folyamat a rendszerváltással megszakadt, és a cigányságnak azóta sem sikerült integrálódnia. „A 60-70-es években a teljes foglalkoztatottságnak, a szociális juttatásoknak és a diktatúra nyílt előítéleteit nem tűrő politikai hangvételének köszönhetően a cigányság beilleszkedése viszonylag konfliktusmentesnek látszott, ám a magyar lakosságtól eltérő kultúrájuk, életmódjuk és alacsony iskolázottságuk a 80as évektől súlyos társadalmi konfliktusok forrásává vált.” (Kovács – Kovácsné Bede 2001. Történelem tankönyv 12. osztálynak. 254.) „Alig adott alkalom számunkra a magyar társadalomba való beilleszkedésre. A falvak határában telepedtek le. Ezeket a cigánytelepeket az 16


1970-es években számolták fel. A városokba és a falvakba beköltöző, mintegy 450 ezer cigány társadalmi különállása azonban továbbra is megmaradt.” (Gönczöl 1997. Én és a többiek. 127.) „A rendszerváltással megtorpant a hazai cigányság lassú integrációja: a cigányok így az átalakulás legnagyobb vesztesei lettek.” (Bihari – Doba 2006. Történelem a 12. évfolyam számára. 244.) A beilleszkedésnek, illetve az integrációnak a hiányára a mai magyar viszonyokat elemző könyvek szinte mindegyike kitér, azonban a helyzet ok-okozati összefüggéseit, illetve a probléma megoldásának az elősegítését csupán néhány könyv elemzi egy-egy mondatban. „Körükben ma is tömeges a szegénység. Ez az egyik oka a mai magyar társadalom égető problémáját jelentő beilleszkedési zavaraiknak. A cigányság százezreinek szellemi és gazdasági felemelése Magyarország egyik legfontosabb belpolitikai kérdése. Kölcsönös toleranciára és a többségi társadalom segítségére (pozitív diszkriminációra) van szükség. A cél elérésének legfőbb eszköze az oktatás és a nevelés.” (Száray – Kaposi 2012. Történelem IV. 253-254.) A cigányokkal szembeni előítéletek Míg az integráció hiányáról a tankönyvek nagy része számot adott, addig a cigányokat sújtó előítéletességről pusztán 6 rövid említést találtunk. „A XX. század végén etnikai válság kezd kibontakozni Magyarországon. A cigány családok hátrányai halmozódnak, a velük kapcsolatos előítéletek nem csökkenek, s az újabb nemzedékek tagjai megalapozottan hasonlítják helyzetüket a legreménytelenebb amerikai nagyvárosi fekete gettók helyzetéhez.” (Bihari – Doba 2006. Történelem a 12. évfolyam számára. 244.) Az előítéletek motiválta (munkahelyi) diszkriminációról pedig csupán egyetlen egy könyv beszélt: „mindezeket a hátrányokat tetézi az előítéletesség: a magyar munkaadó, ha van választási lehetősége, inkább nem roma munkást vesz fel.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 285-286.) Ellentétek, konfliktusok a romák és nem romák között A történelmi időkből néhány rövid mondatos szövegrész utal a romák és a nem roma többség, valamint a hatóság közötti konfliktusos helyzetről: „A cigányoknak (romáknak) csak egy része folytatott vándorló életmódot, ők azonban nagy »figyelmet« kaptak a többségi társadalomtól és a hatóságoktól, akik gyakran üldözendő, veszélyes elemeknek tekintették őket.” (Dupcsik – Repárszky 2003. Történelem IV. 119-120.) Napjainkból több már idézett szövegrész is van, ami kifejezetten a roma és nem roma társadalom közötti ellentétes viszony hangsúlyozza (KovácsKovácsné 2001. Történelem tankönyv 12. osztálynak. 254.; Forgács – Mező – Nagy – Győrfi – Veliky 2008. Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak. 50.), illetve ide tartoznak még a roma holokausztról megemlékező szövegrészek is, amelyeket a táblázat ezen rubrikájába nem számoltunk bele. Kisebbségi jogok, önkormányzatok A kisebbségi jogok bemutatásával kettő állampolgári és társadalomismeret könyv foglalkozik, és két általános iskola 8. osztályos történelem tankönyv. Meglepő, hogy a középiskolai történelem tankönyvek a kisebbségek jogaival semmilyen szinten sem foglalkoznak. A 4 említett tankönyv nagyon röviden említi, hogy a romák az „országon belüli kisebbségekhez tartoznak” (Balla 2004. Történelem az általános iskola 8. osztálya számára.173.) és ugyanazok az egyéni jogok illetik 17


meg őket mint a többséget, de „ezen kívül közösségként is élveznek jogokat, amelyek elsősorban saját kultúrájuk ápolását szolgálják.” (Gönczöl 1997. Én és a többiek. 50-51.) A cigány önkormányzat kialakulását egyetlen egy tankönyv említette: „A kisebbségek sajátos problémáinak megoldására, a hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre szerveződtek meg a különböző kisebbségi és etnikai önkormányzatok (pl. az országos cigányönkormányzat).” (Helméczy 2004.Történelem az általános iskola 8. Évfolyama számára. 182.)

Összegzés Kutatásunk a 2002-es Terestyéni-féle vizsgálathoz képest számadataiban javuló tendenciát mutat, a szövegrészek tartalmi szempontból pontosodtak és mennyiségük is növekedett. Véleményünk szerint azonban az elemzett tankönyvek továbbra sem segítik a cigányság történelmének, kultúrájának, társadalmi helyzetének a megismerését és megértést, és nem járulnak hozzá a negatív sztereotípiák, előítéletek lebontásához. Kutatásunk a 2013/14-es Nemzeti alaptanterv tankönyvjegyzéke által megszabott oktatási anyagot helyezte a fókuszba, de emellett igyekeztünk a 2014/15-ös tanév tankönyveit is figyelembe venni. A tankönyvkiadás államosítása, a kötelezően választható tankönyvek számának drasztikus csökkentése azt eredményezi, hogy a következő tanévben a magyarországi cigányság történetéről még az eddiginél is kevesebb információhoz jut a diákság, ugyanis többségében azok a könyvek maradnak az oktatásban, amelyek mind a tartalom, mind a mennyiség szempontjából problematikusak. A javuló tendencia ezzel megrekedt. Azt, hogy a helyzet tovább romlik-e, az új kísérleti tankönyvek fogják megmutatni.

18


Az elemzett tankönyvek listája: Történelem – 5. osztály Bánhegyi Ferenc, Történelem 5. évfolyam, Apáczai Kiadó, 2006. Németh György – Balla Árpád, Történelem az általános iskola 5. osztálya számára, Műszaki Könyvkiadó, 2007. Dr. Horváth Andrea – Horváth Levente Attila, Történelem 5. – Az őskor és az ókor története, Mozaik Kiadó, 2010. Horváth Péter, Történelem az általános iskola 5. évfolyama számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2001. Kosztyu Brigitta – Nagyné Horváth Magdolna, Jelenben a múlt – Történelem 5. Tankönyv, Pedellus Tankönyvkiadó, 2009. Történelem – 6. osztály Bánhegyi Ferenc, Történelem 6. évfolyam (Történelem a 11-13 éves korosztály számára ), Apáczai Kiadó, 1998. Száray Miklós – Doba Dóra, Történelem II. Középkor, kora újkor, Műszaki Könyvkiadó, 1999. Balla Árpád, Történelem az általános iskola 6. osztálya számára, Műszaki Könyvkiadó, 2006. Dr. Horváth Andrea – Horváth Levente Attila, Történelem 6 – A középkor és a kora újkor története, Mozaik Kiadó, 2010. Horváth Péter – Hámori Péter, Történelem az általános iskola 6. évfolyama számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2002. Balla Árpád, Történelem az általános iskolák 6. osztálya számára, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008. Történelem – 7. osztály Bánhegyi Ferenc, Történelem 7. Évfolyam, Apáczai Kiadó, 2000. Száray Miklós, Történelem III. Újkor, Műszaki Könyvkiadó, 1999. Balla Árpád, Történelem az általános iskola 7. osztálya számára, Műszaki Könyvkiadó, 2008. Horváth Levente Attila - Dr. Peyach István - Dr. Kövér Lajos, TÖRTÉNELEM 7 tankönyv, Mozaik Kiadó, 2013. Helméczy Mátyás, Történelem az általános iskola 7. évfolyama számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2009.

19


Horváth Péter, Történelem 7. az általános iskolások számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2009. Závodszky Géza, Történelem az általános iskolák 7. osztálya számára, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008. Történelem – 8. osztály Balla Árpád, Történelem az általános iskola 8. osztálya számára, Műszaki Könyvkiadó, 2004. Bencsik Péter – Horváth Levente Attila, TÖRTÉNELEM 8, Mozaik Kiadó, 2007. Helméczy Mátyás, Történelem az általános iskola 8. évfolyama számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2004. Horváth Péter, Történelem 8. az általános iskolások számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2008. Dürr Béla, Történelem az általános iskolák 8.osztálya számára, Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008. Bánhegyi Ferenc, Történelem 8. osztály, Apáczai Kiadó, 2003. Történelem – 9. osztály Borhegyi Péter, Történelem a középiskolák 9. évfolyama számára, Apáczai Kiadó, 2010. Horváth Terézia – Kosaras Béla – Németh Gábor – Ujvári Pál, Történelem a 9. évfolyam számára, Műszaki Könyvkiadó, 2007. Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó, Élő Történelem I., Műszaki Könyvkiadó, 2009. Száray Miklós, Történelem I. a középiskolák számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2001-2006. Történelem – 10. osztály Borhegyi Péter, Történelem a középiskolák 10. évfolyama számára, Apáczai Kiadó, 2011. Száray Miklós – Szász Erzsébet, Történelem II., Műszaki Könyvkiadó, 2007. Ujvári Pál, Történelem a 10. évfolyam számára, Műszaki Könyvkiadó, 2006. Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó, Élő történelem II., Műszaki Könyvkiadó, 2010. Száray Miklós, Történelem Tankönyvkiadó, 2006.

II.:

középiskolák,

10.

évfolyam,

Nemzedékek

Tudása

Szabó Péter – Závodszky Géza, Történelem II. a középiskolák számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2008.

20


Történelem – 11. osztály Ujvári Pál, Történelem a 11. évfolyam számára, Műszaki Könyvkiadó, 2007. Závodszky Géza, Történelem III. középiskolák, 11. évfolyam, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2008 Száray Miklós, Történelem Tankönyvkiadó, 2007-2012.

III.

középiskolák,

11.

évfolyam,

Nemzedékek

Tudása

Történelem – 12. osztály Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó, Történelem IV., Műszaki Könyvkiadó, 2003. Bihari Péter – Doba Dóra, Történelem a 12. évfolyam számára, Műszaki Könyvkiadó, 2006. Salamon Konrád, Történelem IV. a középiskolák számára, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2009. Száray Miklós – Kaposi József, Történelem IV. középiskolák, 12. Évfolyam, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2012. Kovács István – Kovácsné Bede Ágnes, Történelem tankönyv 12. osztálynak, Pedellus Tankönyvkiadó, 2001. Ember- és társadalomismeret, etika Forgács Attila – Mező Ferenc – Nagy Imre – Győrfi-Tóth Péter – Veliky János, Társadalom és állampolgári ismeretek középiskolásoknak, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2008. Bánhegyi Ferenc – Harmatos Áronné – Olajosné Kádár Ilona, Etika a 7. évfolyam számára, Apáczai Kiadó, 2003. Kamarás István – Homor Tivadar – Vörös Klára – Ács Róbert, Emberismeret, etika: 7. osztály, Pedellus Tankönyvkiadó, 2011. N. Horváth Margit, „Legyetek jók, ha tudtok!”, Pedellus Tankönyvkiadó, 2002. Imre Katalin – Trencsényi Borbála, Emberismeret, etika, Pedellus Tankönyvkiadó, 2010. Kovács István – Kovácsné Bede Ágnes – Dr. Kovács Ágnes – Ifj.Kovács István, Társadalomismeret és etika 11. osztály, Pedellus Tankönyvkiadó, 2011. Homor Tivadar – Kamarás István – Vörös Klára, Emberismeret és etika a középiskolák számára, Apáczai Kiadó, 2011. Gönczöl Enikő, Én és a többiek. Társadalomismeret 13 - 15 éveseknek, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 1997. Gönczöl Enikő, Én és a politika. Társadalomismeret 13 - 15 éveseknek, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 1999. 21


Kukorelli István – Pozsár-Szentmiklósi Zoltán, Állampolgári Ismeretek középiskolások számára, Mozaik Kiadó, 2010. Dörömbözi János, Erkölcsi alapismeretek, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2009.

22

Profile for MONITOR - kritikai platform és nyitott műhely

MONITOR: Fekete pont 2014 – tankönyvkutatás  

MONITOR: Fekete pont 2014 – tankönyvkutatás  

Advertisement

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded

Recommendations could not be loaded