HALOTTAINK
Mély szomorúsággal emlékezünk meg azokról a gyászesetekről, melyek intézetünket az elmúlt ötéves időszak alatt érték; különösen dús aratása volt a halálnak az utolsó 1940/41. tanévben. Tanártársaink örök eltávozása őszinte megilletődéssel tölti el lelkünket s emléküket kegyelettel őrizzük meg Évkönyvünkben is.
Dr. Szőnyi Ottó pápai prelátus, a róm. kat. vallástan, egyházművészet, ált. művelődéstörténelem és művészettörténelem r. tanárának hosszas szenvedés után 1937. március 13-án bekövetkezett halála döntötte mélységes gyászba iskolánkat. Pécsett született 1876. július 13-án, középiskolai és theológiai tanulmányainak befejezése után a jogtudományok útján indult el sikerekben
és eredményekben gazdag pályafutása, amikor a pécsi püspöki jogakadémiának lett tanára. Szülővárosában a bazilika átépítési munkálatai alkalmával felszínre került leletek, a római és őskeresztény sírkamrák és emlékek a régészet felé vonzották s ettől kezdve ennek a tudományágnak volt hivatott tollú, ihletett lelkű művelője és országosan elismert szaktekintélye. Mint a Műemlékek Országos Bizottságának előadója 1921—1934. számos ásatást végeztetett; 1921ben ő rendezte az elhivatottak lelkes ügyszeretetével, kivételes szaktudásával a pécsi dóm kőtárát. A keresztény archeológia és az egyházművészet tárgykörében kiterjedt és értékes irodalmi munkásságot fejtett ki, mellyel kivételes helyet biztosított magának e szakirodalom legjelesebb művelői között. Mint az iparművészeti kérdések lelkes megértője, az ifjú művésznemzedék nevelésének hivatott mestere 1934/35. tanévben nyert tanári kinevezést intézetünkhöz, ahol tudásának páratlan gazdagságát szerető lélekkel tárta hallgatósága elé. Sajnos, a nagyarányú és szakadatlan munkában egészsége felőrlődött, úgyhogy az 1935/36. tanévben már nem is adott elő. Földi maradványait a Farkasréti temetőben beszentelve és Pécsre szállítva az ő elgondolása szerint tervezett és felépített sírkápolnában temették el a Szentmihály temetőben. Ravatalánál az iskola igazgatója méltatta hervadhatatlan érdemeit. * Az 1940. év karácsonyának szent és bensőséges ünnepeit
Orbán Antal szobrászművész, kerámikai szakosztályunk vezető tanárának tragikus hirtelenséggel támadt betegsége és halála tette számunkra fájdalmassá és szomorúvá.