REUSE - ISTENSZEME FOGADÓ 1121, Budapest Szilassy út 3.
konzulens tanárok
- Csomay Zsó a + Marián Balázs + Tihanyi Dominika 2022/2023 tavasz
2022/2023 tavasz
2022/2023 tanév tavaszi félévében a MoholyNagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézet MA szak 1. évfolyamos hallgatóinak a „REUSE / ÚJRAHASZNOSÍTÁS” tanév tematikán belül az egykori Istenszeme fogadó fejlesztése volt a komplex tervezési feladata. A XII. kerületi Önkormányzat által az Árkay Pályázat keretében kiírt hallgatói ötletpályázaton a Moholy- Nagy Művészeti Egyetem és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem MA szakos hallgatói közösen vettek részt.
A hallgatói pályázat során a fejlesztési program is tervezési feladat volt, amihez az Önkormányzat a kiírásában az alábbi lehetséges hasznosítási javaslatokat vetett fel:
_oktatás, művészet (művészeti alkotóház, művésztelep, erdei iskola, nyári gyerektábor, „zöld” workshop helyszín, tanösvény, Budai-hegység növényeit bemutató arborétum)
Emellett a kiíró megfogalmazta a bírálatát meghatározó tervezési szempontokat is: városszerkezeti elhelyezkedés, táji és természeti adottságok, védett épített örökség gyelembevétele
_az ingatlan megközelítési lehetőségeinek vizsgálata, és a Kék Túra útvonalba való bekapcsolása
szezonálisan di erenciált használat lehetőségének, valamint a tó rekultivációjának vizsgálata
emellett az önfenntartó működés, környezettudatos építéstechnológia és a gazdaságos üzemeltethetőség lehetősége.
1121 BUDAPEST - SZILVÁSSY
2022/2023 tavasz
Tervezési helyszín Zugliget erdős területén fekszik a Szilassy út 3. szám alatti ingatlanon. A nagyméretű, értékes növényállománnyal rendelkező telken áll a Haggenmacher-villa, vagy más néven Istenszeme vendégfogadó. A villa országos műemléki és helyi egyedi védelem alatt áll.
Az épület eredetileg az 1800-as években fogadónak épült, majd annak jelentős átépítésével családi villának adott otthont, később a II. világháború után további átalakításokat követően pedig gyermekotthonként működött. A védett villaépület az utóbbi évtizedekben használaton kívül áll. A tervezési területen a kerítéssel körbevett, felismerhetetlenségig beerdősödött egykori park és az épületszárnyak jelenleg igen leromlott állapotban vannak, éppen ezért a teljes ingatlan, a védett épülettel és az egykori kertépítészeti elemekkel együtt felújításra, helyreállításra szorulnak. A Hegyvidéki Önkormányzat szándéka a teljes terület revitalizációja: a védett villaépület és környezetének rekonstrukciója és fenntartható közösségi hasznosítása.
Az ötletpályázatban az építész- és tájépítész egyetemi hallgatói csapatok egymás mellett, egymást inspirálva kutatták és értelmezték a múlt örökségét és annak eltérő minőségű rétegzettségét, diverz válaszokat adva a rugalmas/alkalmazkodó újrahasznosítás, valamint a területen megjelenő fenntartható közösségi tevékenységek lehetséges módozataira.
Csomay Zsó a - Marián Balázs, építész tanárok, Tervezési stúdió 8. Tihanyi Dominika, Tájépítészeti kurzus
-
2022/2023 tavasz
MAJNÁR REBEKA
MOCSELINI BALÁZS
FEHÉR LILI HANNASKRABÁK JULIANNA
REUSE - ISTENSZEME FOGADÓ 1121, Budapest Szilvássy út 3.
konzulens tanárok - Csomay Zsó a + Marián Balázs + Tihanyi Dominika
DÓZSA BERCELVERES DÓRA
PÁLINKÁS-SZŰCS TILLA 18
GULYÁS JANKAWINKLER REBEKA
FOGARASSY RÉKAKARDOS ORSOLYA
NOVÁK ADRIENNPUSKÁR DÓRA
A Haggenmacher villa felújításánál elsődleges szempont volt számomra a hely vadregényes, szinte már festői atmoszférájának megőrzése, amely rám is inspiráló hatást gyakorolt. Ebből kiindulva egy olyan központot hoztam létre, ami teret enged a szabad alkotásnak minden generáció számára. Az épületegyüttes mozgatórugóját egy pályázati alapon működő művészrezidencia képezi. A 6-12 hónapra beköltöző nyertes pályázók kreatív foglalkozásokat tartanak a közösség számára, cserébe biztosítottak számukra a kedvező alkotói és lakhatási körülmények. Az idelátogató felnőttek és gyerekek számára egyaránt megnyílik a lehetőség a megszokott hétköznapokból való kilépésre, az alkotás örömének megélésére. A környékbeli iskolákkal együttműködve, akár több napos alkotó táborok is szervezhetők, de a hétvégi workshopok és a délutáni foglalkozások lehetősége is adott.
MOCSELINI BALÁZS
A villa egyik legnagyobb erőssége az azt körülölelő kert, melyet parkerdővé alakítanék. A jelenlegi formájában is vonzó kiszáradt tavat, azaz az Isten szemét megőrizném jelenlegi víztelen formájában, tekintettel a nehézkes vízügyi megoldásokra és a tisztásként funkcionáló terület atmoszférájára. A hatást fokozván a teknőt homokkal tölteném fel, így az sport és táborhelyszín, illetve balesetmentes tűzrakóként tudna működni. A programom szerint az épület szállásként, zarándokszállásként, foglalkozások helyszíneként, valamint egyéni és csoportos alkotótevékenységek helyszíneként képzelem el. A házat eredeti tömegében megőrizném, ahhoz új épületet nem építenék és csak apró részleteken változtatnék. A természetesen felújítandó történelmi nyílászárók mellé az épület zártságát oldandó új megközelítéseket nyitnék, ügyelve az esetlegesen párhuzamosan zajló eseményekre.
A terv, a program kapott elemein túl, olyan rentábilis funkció (kutyanapközi) beemelésére tesz javaslatot, mely képes egész évben élettel megtölteni a területet és jól kiegészíti az erdei iskola, nyáron tábor működését. A telket korábban ketté szelő út publikussá tételével a hely feltárul a köz számára, a házhoz tartozó lekerített terület így a telek délkeleti felére korlátozódik. Az így kialakult területet egy fésűszerű sáv választja el és köti össze a külvilággal. A földszint a megérkezésnek és az erdei iskola napközbeni működésének lett dedikálva, a hálótermek az emeleten kaptak helyet. A nyugati szárny előtt megjelenő terasszal a donga boltozatú pince (kerti tároló és esővíz tisztító funkcióval) is az iskolához csatolódott. A zarándokok/turisták az “alagsor” délnyugat felé nyitó cellaszerű hálótermeiben kapnak helyet. A kutyanapközi új épülete az állatok befogadásán túl, vízvételi lehetőséggel és nyilvános mosdóval támogatja a környéken zajló szabadidős tevékenységeket.
A programom alakítása során a gyerekek edukálására fektettem a fő hangsúlyt, a (napközis) ökoiskola mellett egy turistaszállás is helyet kapott, mely funkciók alkalmanként összeérve erdei iskolaként is használhatók. Ezt a kettősséget és átmenetet tükrözi a kettévágott tömeg és az azokat összekötő híd. A tömegalakítás során a legfontosabb szempont az épület adottságainak megőrzése volt, így a vágáson kívül nem történt nagy beavatkozás. A vágás következtében azonban az épület remek új adottságokra tett szert. A létrejövő két új homlokzat plusz fényt, átlátást és szellőzést biztosít a belső tereknek. A kialakult utca két szintet áthidalva átjárót nyitott a megérkezés terétől a tóhoz vezető úthoz. A régi tó helyére (a meglévő kőfalat részben áttörve) levezettem egy tanösvényt, amely az újonnan létrejövő kisebb tó partján elhelyezkedő kültéri tanterembe vezet. A fenti területen tankert kapott helyet, amivel a gyerekek a növénytermesztésről is tanulhatnak.
DÓZSA BERCEL - VERES DÓRA
Elsődleges célunk a tervezés folyamán az volt, hogy méltó bejárattal ruházzuk fel az épületet, valamint, hogy csak olyan tereket hozzunk létre, melyek a jelenlegi épülettömbből leginkább hiányoznak. A három fő célközönség - erdei iskolás és táborozó gyerekek, zarándokok és pihenni vágyók - és az így létrejött funkciók eredményeképp egy olyan épületet terveztünk, melyben bárki szabadon mozoghat, mégis a létrejövő kertkapcsolatok elhatárolják az egyes csoportokat. A könnyűszerkezetes hozzáépítés egy nagyon kedvező, mondhatni „kapu szituációt” eredményezett, a tolóajtók segítségével bármikor módosíthatunk karakterén, átlátásán. Mivel műszaki állapota miatt elbontásra került egy elég nagy méretű épületrész, ezért a kertben több helyen is megjelennének a bontott téglák, mint burkolati elemek. A régi istálló helyén ideiglenes parkolási lehetőség, és biciklis gyorsszervíz alakult ki, mely főként a turistaútvonalon áthaladók igényeit elégíti ki.
FEHÉR LILI HANNA - SKRABÁK JULIANNA
Az egykori Istenszeme fogadó meglévő nyugodt állapotát meghatározó elemként értelmeztük a tervezés során. Ez indukálta az egyszerű, meghitt funkciót és építészeti belenyúlásokat. A program egy elvonulásra alkalmas hely, mely a zarándoklatot, mint alkotási folyamatot értelmezi az év nagyobb részében, amit nyáron felvált egy szintúgy alkotás fókuszú gyermektábor. A funkció egyszerűbb életkörülményei a ow élmény, egy egyfókuszú tevékenység megtapasztalását és gyakorlását segítik. A ház tömegét tisztítottuk, megnyitottuk minden tevékeny szinten a környezet felé, több fedettnyitott teret létrehozva ezzel. A pihenés terei az emeleten helyezkednek el, így éles határ jön létre az alsóbb közösségi, kiszolgáló és egyénibb alkotóterek között. A belsőépítészetben új réteg jön létre, ez helyenként rámutat a korábbi architechtúrára. A telek területén a meglévő vonalak megerősítése és nom alakítása bontott elemekkel történt.
FOGARASSY RÉKA - KARDOS ORSOLYA
A műemlék átalakítása során az épület értékeit nem a megjelenés korhű megőrzésében, hanem a villaépület hajdan jól működő térhasználatában határoztuk meg. A gyermek-otthonná alakítás során elvesztett fedett-nyitott tér visszaemelése az aktív tanulás, a kertben folyó fenntarthatóságra nevelés és erdőpedagógia helyszíneit bővíti ki. Az oktatási program a természethez és a nomád életmódhoz közelítést, kézművességet és a szabad játékot helyezi a fókuszba. Az erdei iskolát egy szabadon kibérelhető, zarándoknak, kirándulóknak, csoportoknak dedikált hozzáépítés egészíti ki, ami a terület közelében haladó túraútvonalak felé nyit. A különböző célcsoportok igényeihez illeszkedő komfortfokozatú szálláshelyek rendelődnek, amik szabadon hagyják az épületegyüttes diverz felhasználásának lehetőségét. A városi kirándulókat elkülönülő kültéri közösségi hely, bivakolási lehetőség szólíthatja meg, amire a telek felső, az erdőnek átadott területe szolgál.
GULYÁS JANKA - WINKLER REBEKA
A programalkotásnál a legfontosabb szempont volt, hogy az épület, és az azt körülvevő terület önfenntartóvá és egész évben kihasználttá váljon. A négy hektáros terület kitisztítását, és karbantartását legeltetéssel, az épület üzemeltetését egy rezidencia programmal biztosítjuk, amely művészek számára nyújt lakhatást és alkotó teret. A szállást egy új tömegben alakítottuk ki, ezzel új kontextusba hozva az eredeti épületet. A meglévő épület azáltal, hogy minden szintjén kültér kapcsolattal rendelkezik, működésben alegységekre tagolódik. Az alagsori szint külön bejáratot biztosít a zarándok- és túraszállásnak. Ezektől szeparáltan működnek a gyerekeknek szóló funkciók; nyári táborok, erdei iskolák, művészeti-, természeti-, terápiás foglalkozások, együttműködve a környék iskoláival és gyermekotthonaival. A foglalkozások egy-egy külön működő, toronyszerű egységben kapnak helyet, mely mind a négy szinten átfut, különböző irányokba kiteresedik.
NOVÁK ADRIENN - PUSKÁR DÓRA
Az egykori villaépületben olyan funkciót helyezünk el, amely kapcsolatot tud kialakítani a környékbeli nevelésioktatási intézményekkel, illetve önálló oktatóközpontként is tud működni atal felnőtteknek, ezáltal állandó kihasználtságot kap az épület. A főépület ad helyet az oktatási és képzési tereknek (üzemeltetés, tantermek, projekt tér, növényház). A gyermekek kihelyezett kurzus alapú oktatásban, erdőpedagógiai programokon vehetnek részt. A tanoda szállást is biztosít, amit a főépülettől elkülönítve helyeztünk el. A felnőtt képzés szakiskolai formában működik (például: méhész, madarász stb.). Az oktatás mellett szakmai továbbképzések, konferenciák, valamint mindenki számára nyitott workshopok helyszínéül is szolgál az épület. A kert új teret biztosít az oktatásnak. Helyet kap két különböző tanösvény, tankertek, valamint a már kiszáradt tó helyén egy szikkasztó - esőkert, intenzív növényzettel, két vertikális kerttel és egy kültéti oktatási pavilonnal.
ADAPTIVE REUSE
MOLNÁR BEA
Az ember jelenléte, az emberi tevékenység jelentős hatással van a természeti környezetre, ez a jelenlét hangsúlyosan az épített környezet alakításában nyilvánul meg. Az építőművész képzés arra összpontosít, hogy építészként hogyan fejlesszük azt a világot, amelyben élünk: a már meglévő építményeket, épületeket, városokat megismerve hogyan tanuljunk az idők során kialakult építési kultúrákból, ezt a megszerzett tudást pedig hogyan hasznosítsuk akkor, amikor az építészettel mint társadalmi, ideológiai, történelmi, ökológiai vagy esztétikai aspektusokkal rendelkező kulturális jelenséggel foglalkozunk.
A kultúrák, mint összetett entitások vizsgálata egy építőművész szempontjából komplex feladat, mert egyaránt foglalkozik az építészeti alkotások eredetével, de egyben azzal is, hogy alkotó emberként hogyan hozhatja létre maga ezeket a kultúrákat. Az építés mindig gyelembe veszi az ott lévőt, nem csak annak zikai valójában, hanem mint társadalmi- gazdasági kontextus. A történelmi épületek többsége nemcsak összeköt bennünket a múltunkkal, hanem a város vagy település kulturális örökségének jelentőségét adja. Építészeti, esztétikai, művészi értékük, vagy egyszerűen csak a kulturális identitásunkban betöltött szerepük miatt meg akarjuk őket őrizni.
A megőrzés, vagy pusztán esztétikai megújítás azonban még önmagában csak üresen álló városi fragmentumokat hozna létre: ezzel szemben az adaptív újjáépítés egy olyan építészeti folyamat, amely az épületeket új funkcionális célokra alakítja át, miközben megőrzi azok történelmi jellegzetességeit, így a városi területek fenntartható történelmi és kulturális fejlődésének előmozdítását segíthetik. A szóösszetételt magyarul alkalmazkodó/rugalmas újrahasznosításnak, újjáépítésnek lehetne fordítani, és egy olyan hatékony stratégiai megközelítést jelent, amely során a meglévő épített örökséget mind társadalmi-kulturális, mind gazdasági szempontból az új építések alternatívájaként alkalmazhatjuk. A városok és régiók azonban nem csupán a múlt értékeinek őrzői, hanem a társadalmi- gazdasági-ökológiai átalakulások bölcsői is, hatalmas potenciállal rendelkeznek egy-egy változás előidézésében. Budapest esetében a szélsőséges időjárási események, a lakhatás nehézségei, az egészségügyi válság vagy az életminőségünk változtatása iránti igény mind olyan kérdések, amelyek közvetlenül érintik a város szerkezetét. Ebben a helyzetben hatalmas felelősség van az építészeken a tekintetben, hogy a város milyen mértékű rugalmassággal és alkalmazkodóképességel reagál a megváltozott viszonyokhoz.
az építész szakmán belük viszonylag mindenki egyetért abban, hogy a jövő hatékony, vonzó városának biztosításához egy újfajta éptészetet kell megtalálnunk, amelyet a megőrzése iránti vágy és a fenntartható szemlélet egyaránt jellemez, ezek a célok a gyakorlatban sokszor távolinak tűnnek. Az épített örökség revitalizációja nem korlátozódhat feltétlenül műemléki jelentőségű épületek gondozására, hiszen bármely, funkcionálisan elavult épületnek, amely egyszer már bizonyította az utókor számára, hogy magas technológiai vagy narratív értékkel bír, fenntarthatósági perspektívái vannak. Emellett az a szemlélet, hogy az épületek létrehozásához szükséges nyersanyagot és erőforrást csak minimálisra csökkentett környezeti hatással kölcsönvesszük egy időre a természettől, valójában az építészek számára. El kell sajátítanunk azt a gondolkodásmódot, amely az épített környezet lehető legnagyobb mértékű újrafelhasználását tartja szem előtt, a rugalmas és az épületek életcilkusának gondos tervezését, a minőségi természetbarát anyagok előtérbe helyezését, vagy új építési technikák adaptálását. Az épített örökség folyamatos és megújuló használata a történelem során természetes folyamata volt a városok életének, így a jelenkor problémái is szükségessé teszik, hogy ezt a fajta kapcsolatot újra megtaláljuk az épületeinkkel. A MOME Építészeti intézetében mind a hallgatók, mind az oktatók közös célkitűzése, hogy a tervezésfeladatok tematikája érzékenyen reagáljon az építészetet érintő aktuális kihívásokra. A 2022/23-as tanév REUSE tematikája lehetőséget adott arra, hogy a szemeszterek során ebben az új, megváltozottkontextusban releváns építészeti válaszok bontakozhassanak ki.
Habár az építész szakmán belük viszonylag mindenki egyetért abban, hogy a jövő hatékony, ellenálló, de vonzó városának biztosításához egy újfajta éptészetet kell megtalálnunk, amelyet a kulturális örökségünk megőrzése iránti vágy és a fenntartható szemlélet egyaránt jellemez, ezek a célok a gyakorlatban sokszor távolinak tűnnek. Az épített örökség revitalizációja nem korlátozódhat feltétlenül memléki jelentőségű épületek gondozására, hiszen bármely, funkcionálisan elavult épületnek, amely egyszer már bizonyította az utókor számára, hogy magas technológiai vagy narratív értékkel bír, fenntarthatósági perspektívái vannak. Emellett az a szemlélet, hogy az épületek létrehozásához szükséges nyersanyagot és erőforrást csak minimálisra csökkentett környezeti hatással kölcsönvesszük egy időre a természettől, valójában újdonság az építészek számára. El kell sajátítanunk azt a gondolkodásmódot, amely az épített környezet lehető legnagyobb mértékű újrafelhasználását tartja szem előtt, a rugalmas és az épületek életcilkusának gondos tervezését, a minőségi természetbarát anyagok előtérbe helyezését, vagy új építési technikák adaptálását.
Az épített örökség folyamatos és megújuló használata a történelem során természetes folyamata volt a városok életének, így a jelenkor problémái is szükségessé teszik, hogy ezt a fajta kapcsolatot újra megtaláljuk az épületeinkkel. A MOME Építészeti intézetében mind a hallgatók, mind az oktatók közös célkitűzése, hogy a tervezésfeladatok tematikája érzékenyen reagáljon az építészetet érintő aktuális kihívásokra. A 2022/23as tanév REUSE tematikája lehetőséget adott arra, hogy a szemeszterek során ebben az új, megváltozott kontextusban releváns építészeti válaszok bontakozhassanak ki.
