A család- pszichológia szemüvegével
14
Biztos vagyok benne, hogy már hallottuk ezt a kijelentést: „Az ember megválogathatja barátait, de a családját nem.” Igazából soha nem tudtam elképzelni azt, hogy más legyen az apám, az anyám, vagy mások legyenek a testvéreim. Persze, volt olyan időszak, mondjuk mikor összevesztünk, hogy inkább lettem volna más gyereke, de ez soha nem tartott 5 percnél tovább. Én úgy gondolom, hogy azok közé a szerencsés emberek közé tartozok, akik kijelenthetik azt, hogy jó helyre születtek. De egy kicsit félretéve a személyeskedést, nézzük meg, hogy a pszichológia szemüvegén keresztül mit is jelent a család. Meghatározás szerint, (N. Kollár Katalin, Szabó Éva) „A családi rendszer egy olyan egység, amelynek jól felismerhető, egyedi sajátosságai vannak meghatározott működésmódokkal és szabályokkal.” A család, mint rendszer az a funkciója, hogy a család működőképességét fenntartsa anyagi és érzelmi területen, illetve, hogy gondozzon és neveljen. Összetételét tekintve beszélhetünk: szülői/házastársi alrendszerről (anya és apa), gyerekek alrendszeréről (testvérek), és a nemek alrendszeréről (fiú, lány, nő, férfi). Minden alrendszernek megvan a maga szerepe és helye, ám vannak esetek, amikor egy-egy családban összemosódnak a határok, akkor mondjuk azt hétköznapi nyelven, hogy a gyerek kezd parancsolni. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg a szülők feladata a családon belüli szabályok felállítása. Ha ezeket a szabályokat a gyerekek is megértik, és ha a mindennapi életben gyakorolják, akkor a határok is megmaradnak. Megkülönböztethetünk egymástól különféle családtípusokat. Az első típus a Tekintélyelvű család, ahol meghatározott normákhoz való alkalmazkodást követelnek, és az engedelmességre fektetik a hangsúlyt. Az Irányító család esetében a hangsúly a kontrollon van, amit megbeszéléssel és indoklással érnek el. Az utolsó típus az Engedékeny család, itt kerülik a túlzott kontrollt, és úgy gondolják, hogy a gyereknek önálló döntéseket kell hozniuk. Mindhárom esetében megvannak az előnyök, és a hátrányok, azonban a kedves olvasó eldöntheti, hogy ő melyikbe tartozik, illetve, hogy melyik a számára kedves. Az azonban bebizonyított tény, hogy a tekintélyelvű család gyerekei nagyobb önbizalommal, erősebb önkontrollal, és nagyobb kíváncsisággal rendelkeznek, mind a másik két típus esetében. Sajnos, a mostani időkben rengeteg nem ép családdal találkozunk, ahol a szülők elváltak, leány-anyákkal és árvákkal. Ezekben a csonkacsaládokban sajnos a gyerek személyisége nem fejlődik kellőképpen. Hiába tartja azt az anya, hogy ő tud apja is lenni a gyerekének, mert ez nem igaz. Sem egy anyát, sem egy apát nem lehet helyettesíteni. Számos kutatás bebizonyította, hogy ezek a gyerekek nagyobb agresszivitással, kisebb önkontrollal, és gyengébb értelmi képességekkel rendelkeznek. Válás esetén pedig alvászavar,