Közösségfejlesztő Műhely-Szarvas Hajnalka beszámolója

Page 1

Kommunikáció, avagy hogyan szólítsuk meg, és vonjunk be a közösségünk tagjait? Írta: Szarvas Hajnalka A Messzelátó Egyesület második közösségfejlesztő műhelyének keretében kicsit a kommunikációról szerettünk volna szót ejteni, annak igazi, valódi értelmében, amely egy kétirányú folyamatot jelöl, és nem a mostanában gyakran alkalmazott értelmezést, amely valójában csak tájékoztatásnak mondható.

Pontosan ennek jegyében, illetve az előző alkalom tapasztalataiból kiindulva egy szerves folyamat részeként igyekeztünk beépíteni bizonyos új elemeket, amelyek a fent említett interaktív jelleget erősítik már az est során is, hogy a szervezetek bevonó kommunikációjáról hitelesen, azaz különböző bevonó technikák segítségével beszélgessünk. Ezt volt hivatott szolgálni a Juanita Brown által kifejlesztett World Cafe módszer, amelyet a világ számos országában alkalmaznak az üzleti életben, s a civilszféra számos eseményén, illetve legújabban már a közigazgatási struktúrák modernizációjának részét is képezik olyan tréningek, ahol ezen alapuló kiscsoportos módszerekkel dolgoznak. A kiindulópontunk az este folyamán tehát a kommunikáció eredeti értelmére igyekezett támaszkodni, amely a latin communio-ból jön, tehát a kommunikáció eredeti értelmében a közösség, annak megszervezésére, létrehozására tett erőfeszítés.


Suri Szilvia pár perces felvezetésében igyekezett ezzel kapcsolatos Egyesült Államokbeli tapasztalatait ecsetelni, ahol a közösség létrehozására irányuló kommunikáció, vagy szó szerint véve kommunikatív cselekvés a helyi közösségek tagjaival történő dialógus, interjúzás, melynek során a kapott eredményekből ügyek szerinti bontásban áll elő az a fajta stratégia, amelyre aztán a közösségépítés többi mozgósító eleme, mobilizációja épül. Ebben az értelemben bizonyos szempontból szintén kétirányú kommunikáció keletkezik, egy olyan folyamatról beszélhetünk tehát, amelyben az egyidejűség talán nem minden esetben lelhető fel, mégis van egy kommunikációs áram, amely összeköti a közösség tagjait, annak szervezőivel. Belasics Edittel arról beszélgettünk, hogy vajon csak ez lehet-e a helyes irány a közösség megszólításában, azaz, hogy előre felmérjük az ott élő emberek körében azokat a területeket, amely foglalkoztatja őket, vagy éppenséggel fordítva is működhet, célzott programok, esetükben Bölcske Szent András Puszta és az ottani Szent András Kastély és Park esetében a női körök, nők számára szervezett programokkal felkelteni az érdeklődést egy-egy olyan ügy, téma iránt, amelynek a közösség meghatározó tagjai, vagy éppen egy külső fejlesztő komolyabb jelentőséget tulajdonít. Végül arra jutottunk, hogy itt tulajdonképpen a programok sikeressége abban is áll, hogy nem egy olyan téma merült fel, amely csak az azt képviselők számára fontos, hanem inkább egy olyan témát talált meg ezzel Edit, amelyre eleve volt fogékonyság, ráérzett egy olyan témára, ügyre, amely erősen, még ha adott esetben konkrétan artikulálatlanul is, de jelen volt kollektív szinten a közösség tagjainak körében. Valahol arra hangolódott tehát rá, amelyet Arnold Mindell Deep Democracy c. könyvében a közösségek álomsíkjának nevez. Ahogy Mindell fogalmaz a szervezetekről, helyi közösségekről szólva: „(…) élő szervezetek is, és életadó „véráramuk” érzésekből, hiedelmekből és álmokból áll. Ha nem veszünk tudomást e véráramlásról, azaz a pillanatról pillanatra keletkező tapasztalásokról, akkor figyelmen kívül hagyjuk az érzéseket és visszafojtjuk azt, amit én a mindennapi élet „ álomhátterének” nevezek, iskolákban, üzleti életben és városokban egyaránt. Az álomháttér kiiktatása végül depresszióssá tehet minket. Amikor a „tények” fontosabbakká válnak, mint az érzések és álmok, akkor elunjuk magunkat, nem szavazunk, nem megyünk el találkozókra, nem figyelünk kapcsolati problémáinkra, és érdektelenné válunk a közéleti dolgokkal szemben.” Tehát itt is megjelenik az, amire Edit és érzésünk szerint a Messzelátó is ráérzett az egész közösségfejlesztő műhely tematikájának kialakítása során, ugyanis pontosan ez volt a sejtésünk, amikor is a közösségfejlesztő műhely népszerűségének okain gondolkoztunk közösen. Arra jutottunk, hogy valószínűleg mi is egy olyan területre éreztünk, tapintottunk ezzel, amely nagyon erősen jelen van kollektív szinten, hajlam, igény, vagy „álomsík” szinten jelenleg, vagy talán mindig is jelen volt, örök időktől fogva az ember társas természetére tekintettel. Ahogy Joós István a szivesseg.net alapítója is fogalmazott mikor is a honlapot használók fizikai találkozását is megszervezte, arra lett figyelmes, hogy az emberek fő motivációja nem is a szívességekben részesülés, hanem a közösségi élményben, nem szívességet akarnak kérni, hanem találkozni egymással. Kicsit erre rímelt már a Messzelátós évnyitó esemény népszerűsége is, a nagy érdeklődés mögött valószínűleg egy ilyen nyitás, érdeklődés állhat a fiatal generáció körében, és a középkorúak esetében is, akik újra elkezdtek kíváncsiak lenni egymásra. Magyarország esetében a rendszerváltást követő időszak gyors gazdasági, politikai átrendeződése a sok tekintetben érzékelhető csalódás a változások milyensége, minősége kapcsán jó ideig olyan társadalomlélektani lenyomattal bírt, hogy a közösségek ilyen típusú regenerációja nem tudott megindulni, most azonban mintha a


reneszánszát élnék a közösségi kezdeményezések, civilszervezetek, ahogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államreform Bizottság számára készített jelentéséből is kiderül a főként helyi bázisú civilszervezetek számának dinamikus növekedéséből. Amint a Jelentés fogalmaz: „ Általános tendencia, hogy a helyi ügyek esetében könnyebben és nagyobb arányban mozgósíthatóak az állampolgárok, mint az országos ügyek esetében. ( A helyi (megyei, fővárosi) önkormányzat döntéselőkészítő munkájában aktívan résztvevő nonprofit szervezeteket jelölő mutatóra utalva: A mutatóból egyértelműen kiderül, hogy a helyi aktív nonprofit szervezetek száma folyamatosan növekszik, az elmúlt három évben mintegy 300-al emelkedett a számuk. A legtöbb ilyen aktív szervezetet a községekben találjuk, a második legtöbbet pedig a városokban.” Érdekes azonban megjegyezni, hogy ahogy a jelentés találta, Budapesten és a megyeszékhelyeken kevesebb, az önkormányzat döntéselőkészítő munkájában résztvevő szervezet volt.

A Messzelátó esetében helyi vonatkozású ügyekről inkább városi, budapesti viszonylatban beszélhetünk, amely az odajárókat, Messzelátósokat összeköti. Ahogy a szervezet küldetésében is megfogalmazásra kerül, a városi fenntartható életmód fókusza egy olyan átfogóbb, mégis sokak számára hívószóként működő kategória, amely mégis egyfajta lokalitáshoz köthető, egyfajta életstílust, életérzést fejez ki. A fiatalabb generációk, amelybe egyre inkább a fiatal középkorúak értendők, életérzését, a korábbiakban is megnevezésre került kulturális kreatív beállítódást esetünkben. Az est folyamán a World Cafe technikák segítségével kicsit mélyebben boncolgattuk a felmerülő kérdéseket, a kollektív szinten jelenlévő szándékokat, gondolatokat a téma kapcsán. Így a World Cafe módszerének ismertetése után a következő témák bontakoztak ki: 1. 2. 3. 4. 5.

Bázis-Hierarchia-Vezetés-Demokrácia Újak bevonása-Toborzás-Aktivizálás-Újjáélesztés-Kommunikáció szerepe mindebben Női körök-Női minőség megjelenése Konfliktuskezelés közösségekben Mi köti össze a csoportot? (Azaz aznap a műhelyen résztvevőket.)

Ezen főbb kategóriák a következő konkrétabb kérdések alapján körvonalazódtak:


              

Hogy tartjuk fenn a személyességet a csoportban, közösségben? Meglévő közösségek esetében, hogy tudjuk aktivizálni a csoport tagjait? Hány emberrel lehet jól dolgozni, mi az ideális csoportméret? Hogy történik az újak bevonása, milyen jó gyakorlatok léteznek erre vonatkozólag, mi szerencsés, hogyan nyit a szervezet kifelé? Hogyan lehet megtartani a motivációt, lelkesedést, lendületet a szervezeten belül? Bázis demokratikus vs. hierarchikus működés, érvek pro és contra a résztvevők szervezeti tapasztalatai alapján A Messzelátó kommunikációja „ A kicsi szép” vs. óriás Vezetői szerepek, manipuláció határai Hogyan lesznek újra női köreink? Helyi hősök szerepe a közösségekben Jó példák Tagok közti kommunikáció jelentősége Az önkéntesség szerepe mélyszegénységben élők esetében, elvárható-e Konfliktusok vezetése

A csoportot összekötő szálak kapcsán az együttes gondolkodás eredményeként a World Cafe módszertanának megfelelően nem feltétlenül válaszokat akartunk rögtön megfogalmazni, hanem további kérdésekkel nyitni a témát, és ezek a kérdések, ahogy Heidegger is írja, vezetnek minket, ily módon feltárul a problematika egy mélyebb szinten, tágabb összefüggésében mutatja meg számos vonatkozását. Az így minket továbbvezető kérdésekként merült fel az ezt a témát tárgyaló asztalnál, hogy vajon mi az önérdeke azoknak, akik körülveszik a Messzelátót. Az igazi motivációk és így a megfelelő kommunikáció kialakításában ugyanis ez kulcskérdés. Megfogalmazódott továbbá, hogy főként olyan emberek gyűlünk itt össze, akik a társadalmi kérdések irányában átlagosnál nagyobb nyitottságot, érdeklődést tanúsítunk. Felmerült még az online kommunikáció kérdése, ennek fontossága napjainkban, a környezettudatosság, mint összekötő elem, a szociális érzékenység, a fenntartható életmód praktikus információi iránt érdeklődés, ennek mindennapi megvalósítása, s szintén közös elemként a kiterjedt kapcsolati háló, tehát főként olyan emberek, akik maguk is hálózati, vagy csomóponti szerepben vannak különböző közösségekben. Az alázat kérdése is felmerült, hogy vajon a vezetőnek mennyire kell kivonulni, a szolgáló vezetés fogalmai. S nyilván a tematizáció kapcsán is érdekes kérdés, hogy mennyire hangolódunk arra, ami jelen van közösségi szinten, vagy mennyire adunk meg inkább bizonyos vezetők által meghatározott irányvonalakat. A fent Joós István által megfogalmazottak szintén előjöttek, mint összekötő elem, a beszélgetésre való igény, illetve meghallgatni a másikat, s a megosztás vágya is, az a javaslat konkrétan, hogy az itt beszélgetésünk közös áramában születő gondolatokat majd a levlistákon szereplők számára szétküldésre kerüljenek, ami most ezúton meg is valósul. A tenni akarás, közösségi elkötelezettség, kíváncsiság, tudásszomj, mint a kulturális kreatívok további jellemzői szintén említésre került, ahogy a Messzelátóhoz kötődőkről készült felmérés is mutatta. A nyitottság továbbá új és esetlegesen eltérő álláspontok irányába is. Az útkeresés, mint a fiatal generáció általános jellemzője, kicsit a hippi korszakot is idézve, amelybe immáron nemcsak az egyéni, hanem mindinkább a közösségi útkeresés is beletartozik, közösségi útkeresés is értendő ez alatt. Az intuíciókban való hit, mint fontos aspektus és összekötő elem jelenik meg szintén. Ötletként


javaslat született arra vonatkozólag is, amit be is építettünk az ezt követő alkalmon, miszerint ez a soron következő alkalom foglalkozhatna egy konkrét szervezet, vagy ötlet számára csoport szinten gyűjtött megoldási, megvalósítási lépéseivel. A legutolsó Pro Action Cafe ennek szellemében a kis csoportokban egy csoportgazda nagyon konkrét ötletére, szándékára fókuszált, és azzal kapcsolatban igyekezett összeadni a közös szellemi és egyéb erőforrásokat. A friss és fiatalos sem maradhat el az összekötő elemek közül, ha már fontos erőforrásokat említünk. Szintén rendkívül lényeges csoporttéma volt a konfliktus kezelés a közösségekben. Ennél a témánál fontosnak tartottuk hangsúlyozni az őszinte konfrontáció, szembenézés szerepét a problémával, ugyanakkor azt is, hogy minderre egy elfogadó légkörben kerüljön sor, ahol végig érzékeltetjük, hogy érzelmileg biztonságos térben vagyunk, és így sor kerülhet az őszinte megnyílásra. A konfliktusok során keletkező indulatok kezelésének jól alkalmazható módszertana az Erőszakmentes Kommunikáció is szóba került, amely egyéni és csoportszinten egyaránt alkalmazható egyszerű, hasznos, bárki számára könnyen elfogadható és használható elveken alapul. Érdekes és új megvilágításba is helyeztük a témát azzal, hogy a konfliktusok építő szerepéről is szó esett, amely segíthet a közösség összekapcsolásában is egyfajta katalizátorként, ha megfelelő mederben tartjuk, és szabályozottan kezeljük. Elfogadva a problémák létjogosultságát, sőt azok energiájával dolgozva, ahogy a fent említett szerző Arnold Mindell is tanácsolja. Mindezek kapcsán felmerült kérdésként, hogy hogy lehet elkerülni? Egyáltalán szükséges-e mindenáron elkerülni őket? Vagy inkább belemenni, ahogy fent megfogalmazódott, de egy biztonságos, érett, vezetett, kontrollált módon, ahogy figyelünk egymás érzéseire. A konfliktusok potenciális okainál felsoroltuk, hogy ezek származhatnak értékrendbeli különbözőségekből, temperamentumbeli eltérésekből, érdek ütközésből, ugyanakkor hatalmi játszmák részei is lehetnek egy csoporton belül. Az ítélet felfüggesztése, mint az Erőszakmentes Kommunikáció alapja is megfogalmazódott, az objektív helyzetértékelés fontossága. Egymás tiszteletben tartása, a személyeskedés kerülése. Felmerült, hogy a hierarchikus hatalmi viszonyok, szerveződés gátlólag hathat a csoporton belüli konfliktusok őszinte kibeszélésére, kezelésére. Az őszinte kommunikációval járó fájdalom vállalása is fontos aspektusként jött számításba. Kicsit mélyebb önreflexiós folyamatok elindulását is segítheti szervezeten belül és egyéni szinten is a konfliktusokra való tudatos odafigyelés, a konfliktusok több szintű elemzése, megértése is rendkívül lényeges, megpróbálni felfejteni a gyökerét, hogy vajon valóban külső forrása van-e, vagy adott esetben egy belső folyamatot vetítünk ki, ami inkább bennünk van jelen, zajlik, a másikra. Mint a közösségek demokratikus működésének kulcsa tűnt tehát fel a konfliktustűrő képesség egy szervezeten, szervezeti működésen belül. Az őszinte kommunikáció feltételeként jelent meg a bizalom, amelynek kiépítéséhez társakat szükséges találni első lépésben, ha ez hiányzik a szervezeti kultúrából. Fontos elem, hogy a béke ne a konfliktusok elfojtásából szülessen, ha azon alapul, hogy valaki magába fojtja a sérelmeit, az ugyanúgy erőszak tétel, és konfliktus, még ha kívül nem is manifesztálódik, de csoportszinten ezek a látens érzések is jelen vannak és befolyásolják a működést, valójában szinte egyforma mértékben, mint a kimondott szavak, érzések. Ezért is lényeges elem a fenti bevonó technikák kapcsán, hogy a kis csoportokban arra is oda kell figyelni, ami elhangzik, és arra is, ami nem hangzik el, de jelen van. A figyelem mélyebb szintje majd a vezetői szerepeknél is kulcstényezőként jelenik meg. A folyamatos kommunikáció és fenti technikák módszerek (Erőszakmentes Kommunikáció) tanulása tehát elengedhetetlen egy közösség egészséges működése szempontjából, ami sok esetben hiányzik ma közösségeinkből, ahogy megállapítottuk, de azt is felvázoltuk, hogy hogy lehet ennek rendszerét kialakítani.


Szintén alapvető fontosságú, társadalmi jelentőségű kérdést vizsgált a hármas csoport, a női körök, női minőség megjelenésének formájában közösségeinkben. A nők a társadalom alapegységének a családnak tartóoszlopaiként hihetetlen jelentőségű szereppel bírnak közösségeink életben tartása, fejlődése szempontjából. A női feladatok, szerep megközelítése kapcsán eltérő álláspontok merültek fel a különböző körök folyamán, mégis többségbe kerültek azok, akik a női szerep, női minőségek egyfajta új módon, régi-új módon elképzelt fogalmával, koncepciójával értettek egyet, ami pontosan arról szólna, hogy tulajdonképpen a nők, női szerepének megélésének az tulajdonképpen zsákutcás változata, amelyet a feminista mozgalmak képviseltek, és idejét múlt ez a harcos szembeállítása a nemeknek, és a nők tulajdonképpen férfibőrbe, szerepbe kényszerítése, bújtatása. Ehelyett egy jóval harmónikusabb egymást kiegészítő, támogató kapcsolat fontosságáról beszélgettünk, amelyben a természetes eltéréseket értékként felismerve becsüljük meg sajátos jellemzőinket nőként, az empátiát, érzékenységet, együttérző hajlamot, amely a fenti konfliktuskezelés kulcs tényezője is egyben. Szintén összekapcsolódó minőségként jelent meg a meghallgatás, annak a bizonyos mélyebb figyelemnek a jelenléte, potenciális megléte a nők többségének esetében, amely nemcsak a konfliktuskezelés, (Co-Counselling módszer alapja példának okáért) de amint arról a későbbiekben olvashatunk a vezetés, a vezetői képességek közül is szinte az első és legfontosabb elemként említett. Tehát azon a sztereotípián is igyekeztünk túllépni, miszerint a nők hagyományos értelmezése a nők egyfajta háttér szerepét jelenti csupán, ugyan van egy kétségtelen és néha nem aktívan megnyilvánuló, mégis rendkívüli jelentőségű támogató szerepük, de pontosan ez a látens, stabil alapszerep jelenti a vezetőkészségük, lehetőségük alapját is, gondoljunk csak Robert Greenleaf által a keleti hagyományból merített szolgáló vezetés fogalmára, amely napjaink vezetés és menedzsment irodalmában egyre inkább előtérbe kerül, de ugyanez a nem formális hierarchián alapuló szolgáló vezetés a saját keresztény hagyományunkból, kultúrkörünkben is ismert. Hangsúlyosan jelent tehát meg a nők kifejezetten a „csend” erejéből táplálkozó vezető szerepe, ereje, erőt sugárzó volta. Azzal is fontos ezt kiegészíteni, hogy sokszor pedig helyzettől (is) függően pedig éppen más kiállás is szükségeltetik, hiszen ne feledjük, hogy a magyar hagyományban, ahogy a sumér és egyéb kultúrákban is a nőknek kiemelt szerepük volt, a magyar Tündér Ilonánk az Élő Égi Igazság megtestesítőjeként pl. egy rendkívül domináns szerepet is jelentett, és ennek kapcsán kicsit mélyebb síkon gondoltunk a magyarban nő szavunk eredetére, gyökerére, amely a természet örök változását, alakulását, rugalmasságát is kifejezi, azaz nő, minden alakul folytonosan, ahogy az ókori mondás is tartja nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, és ezt a regenerációs készséget is ajándékul adhatják a nők, női körök, egymást is támogatva ezzel a társadalomnak, amelyben ugyanakkor ott van a víz mindig változó minősége is, amely csörgedezhet lassan, akár mint egy búvópatak, de ez a lassú víz, mint tudjuk partot mos végső soron és sziklákat omlaszt, zúz össze hosszú távon, s néha gondoljunk a cunamik esetére nem is olyan régről mindent pusztító ereje, árja is van és lehet, és annak is megvan a maga helye, szerepe világunkban. Tehát elég árnyalt kép rajzolódott ki a résztvevők sokoldalúságának és nyitott szellemének köszönhetően. Ezt a fajta életet adó, eleven áramot képviselő jelleget sokszor eltüntetni igyekeznek bizonyos ideológiák által kialakítani kívánt sztereotípiák, mind a feminista nőképre utalva ezzel, mind pedig a hagyomány egyoldalú értelmezésével, ha az ősi kultúrák nőszerepét pl. kicsit értőbb módon tanulmányozzuk, akkor fenti árnyaltabb, sokoldalúbb nőkép az, ami kibontakozik, és az a szerepkör, ami ebből a mindig változó minőségből következik. Úgy is megfogalmazta ezt a beszélgetés egyik tagja, miszerint „ A lágyság nem határozatlanság, a nő nem szolga, de szolgál.”


Az aktivizáló, toborzó kommunikáció kapcsán fontosnak tartották a csoport tagjai az üzenet „tisztaságát”, hogy kit is akarunk elérni, mindezek, s a szervezet céljainak beazonosítását, hiszen a toborzás valamire kell, hogy irányuljon, nem lehet l’art pour l’art aktivizálni, fontos, hogy mibe akarjuk bevonni a tagokat, minek legyenek részesei, ami ismét csak egy újabb, mélyebb önreflexióra szólít fel a szervezeteken belül. Annak figyelembe vételét, hogy állandó aktivitás talán nem érhető el, de ha elengedjük ezt az utópisztikus vágyat, és megnézzük, hogy mi is történik a realitások síkján, akkor azt látjuk, hogy az emberek manapság egyes akciókra jobban toborozhatók, tehát nagyon konkrét ügyekre, projektre fókuszálni a kommunikációt, ez esetben talán inkább tájékoztatást, ami a mai kommunikációs kampány természetének jobban megfelelő értelme. Végül, de nem utolsósorban a hierarchikus vs. bázisdemokratikus szervezeti kultúra problematikája, az ideális vezetői szerepek is szóba kerültek. Itt megemlítettük többek között a döntéshozás problematikáját, a bázisdemokratikus folyamatok időigényességét az egyre növekvő időnyomással szemben, mely korunk egyik alapvető jellemzője. Ennek kapcsán felmerült a demokratikus hagyományok, demokratikus működés mintáinak hiánya, feledésbe merülése, az is, hogy tulajdonképpen ez egy tanulási folyamat, amelynek során az ehhez szükséges technikákat, módszertant elsajátítja egy csoport. A vezetői szerepekről ennek fényében hasonlóan árnyalt megközelítés szükségessége bontakozott ki, amely adott esetben több vezetői stílust is magában foglal, ahogy vezetés irodalma ma azt egyébként is alátámasztja. Az összetett, dinamikus vezetés fogalma pontosan azt jelenti, hogy helyzetnek függően a vezető képes váltani a tekintélyelvűbb, kereteket jobban lefektető, és az inkluzívabb vezetési stílus között adott esetben. Számos aspektusát vitattuk meg tehát fenti témacsoportoknak, amely igazából egy dialógus kezdete, egy folyamat része volt csupán, amelynek a közösségfejlesztő műhely keretében továbbra is részese a közösség, akik összegyűlünk időről időre a Messzelátóban, főként az együttlét, de a közös gondolkodás, szellemi együtt-működés, együtt-teremtés, alkotás céljából is.