Issuu on Google+

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

9 7 7 2 060 1 7 3 000

1 1 0 0 4

IV. évfolyam 2011/4. augusztus

www.ckmagazin.info

485 Ft


MINDENRŐL SEMMIT Szóval, egy ideig morfondíroztam azon, hogy a CK megjelenésének harmadik évfordulóján illene vagy kell-e szólni néhány szót. Összefoglalni valahogy, röviden az elmúlt három évet, mindazt ami ez idô alatt történt. Esetleg kiragadni egy nagyon jellemzô történetet ebbôl az idôszakból, ami önmagában alkalmas arra, hogy rámutasson a dolgok lényegére. Az elôbbi esetben nem meglepô módon megszületett a felismerés, hogy senki sem képes elfogultság nélkül megnyilatkozni gyermekérôl, szerelmérôl, szeretteirôl. Nincs ez másképp bizonyosan a nyájas olvasóval, de az olvasóból íróvá lett szerkesztôvel sem. A szubjektivitás belopózik a sorok közé, az értékítélet torzul, az objektivitás elvész az átélt kalandok felidézése során az embert természetesen megrohanó érzelmek hatására. A másik lehetôség, egy jellemzô történet kiragadása példabeszéddé fajult az írás során, hisz sem az olvasó, sem az olvasóból lett író nem képes elvonatkoztatni egy-egy történet körülményeitôl,

pláne nem annak tanulságától, mondanivalójától, mely nyilván – esetünkben már csak a téma miatt – nem veszítette aktualitását, hiszen a helyzet, ami körülvesz az eltelt három évben, pont semmit sem változott. A kiválasztott történet kapcsán szükséges és lehetséges konklúziót már annak megtörténtekor levontuk, véleményünket megfogalmaztuk, másokét is megkérdeztük, így jobb híján csak ismételhetjük magunkat. Ismétlés a tudás atyja – támad a közhely, és rögvest gyûri is össze a papírt a magára kicsit is adó firkász, ma már inkább csak képletesen. Írjuk hát azt, ami éppen van. Körülöttünk vagy bennünk? Legyen az utóbbi, a többire ott van még hatvankét oldal. A körülményekrôl beljebb most is sokan beszélnek, és sok mindent mondanak. Bár ôk történetesen értenek ahhoz, amirôl szólnak, legyen az fû, vagy kortárs kultúra. Olyan ez kicsit, mint a foci, bár arról ôk sosem beszélnek, mert ahhoz aztán tényleg mindenki ért. Mindenkinek van róla véleménye, még a feleségeknek

Ó Z S 2


L A ÓV is, akik sosem néztek végig egy meccset, és sosem rúgtak labdába. A kenderrel is így van ez. A fû drog, és a drog rossz, értem? „Tudom, hogy így van, épp ezér’ sose próbáltam.” A fûhöz is mindenki ért, de ha nem is, véleménye tuti, hogy van róla. Mint most Amy Winehouseról: „kevesebbet kellett volna drogozni”. Mintha legalábbis tudná az istenadta mennyit tolt az a szegény lány. Meg hogy mit, és hogy miért, ha és egyáltalán. Magyarország sajátos egy hely. Jellemzôje, és ez nemcsak a fûre és a focira áll, hogy kevesen tudják jól, de nagyon sok tudja jobban. Talán mert jobban tudni mindig könnyebb. Jut eszembe: feltûnt már, hogy minél kevesebb van valakinek annál jobban tudja, véleménye annál határozottabb? A fociról is, meg a fûrôl is. És minél több jut valakinek, annál kevésbé érdekli mindkettô. Jobban el van foglalva azzal, hogy megszerzett értékhelyettesítôit minél nagyobb élvezeti értéken váltsa valóra. Ennél csak kevésbé érdekli bármi. Akinek azonban annyira sok adatik – hála annak, ki a maga hasonlatosságára ôt is megteremtette –, talán mert rég

túl van a javak által önmagának okozott élvezeti érték elérhetô maximumán, véleménye markánssabbá válik. Érdeklôdése ismét felébred, újra egyre jobban tudja. Visszatérve inkább hozzánk, az elmúlt három évben tehát, összefoglalva, mi leginkább: olvastunk, olvastunk idegen nyelveken, figyeltünk, beszélgettünk, utaztunk, beszélgettünk idegen nyelveken, még többet olvastunk, aztán hallgattunk, bizonytalankodtunk, gondolkoztunk, írtunk, rajzoltunk, értékeltünk, szóltunk, összehasonlítottunk, mérlegeltünk, egyeztettünk, megint utaztunk, ott is figyeltünk, beszélgettünk, újra értékeltünk, átgondolkodtunk külön-külön, átgondolkodtunk közösen, kérdeztünk, válaszoltunk, közzétettünk, számoltunk, szerkesztettünk, beszéltünk, átírtunk, javítottunk, forgattunk, vágtunk, megosztottunk, szomorkodtunk, örültünk, hittünk, elbuktunk, talpra álltunk, visszafordultunk, hitetlenkedtünk, tévedtünk, álmélkodtunk, hibáztunk és persze szerettünk. Minden pillanatot, amit ezzel a munkával tölthettünk az elmúlt években. Még azokat is, amiket késôbb megbántunk. Sok minden történt tehát, és közben

semmi sem. Pedig még a fenti felsorolás sem minden. Sem semmi, sem mindkettô, sem egyik sem. Mindent megtettünk és nem tettünk semmit, miközben mindent elkövettünk, és meg is bántunk. De bármit is tettünk, ha nem történt semmi, vajon tettünk-e bármit, és bánhatunk-e bármit? Vagy mindig csak azt, amit megtettünk és azt, amit épp nem. „Mit is mondott az elôbb Kierkegaardról?” Semmit, és azt se én mondtam. A Szerk.

CK 2011/4. augusztus

3


INDEX IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ: LUKÁCS GÁBOR SZERKESZTŐK: BENKE HUNOR, KARDOS TAMÁS SZERZŐK: BAGLYAS ÁDÁM, HOMÁNYI PÉTER SZABÓ TAMÁS DESIGN: VASKA GERGELY KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELŐS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CKMAGAZIN.INFO ORSZÁGOSAN TERJESZTI A LAPKER ZRT. ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ.

A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minősül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom ismeretterjesztő és szórakoztató céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója senkit nem törekszik rábírni a kiadványban megjelenő termékek illegális használatára. A kiadó nem vállal felelősséget a lap értékesített felületein megjelenő állításokért. A szerkesztőségi cikkben megjelenő minden vélemény a szerzőtől származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Időnként nem lehetséges a szerzői jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény előterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegről és képről azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történő sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

4

ADVANCED HYDROPONICS

19

ATAMI

13, 46

BUSHPLANET

32–33

CULTIVA

B3

GENERAL HYDROPONICS

49

GREEN HOUSE

7

HESI PLANTENVOEDING

B4

NIRVANA SEEDS

41

PARADISE SEEDS

37

PLAGRON

1

SEEDPLANET

11

SENSI SEEDS

B2

SERIOUS SEEDS

47


TARTALOM

GREENFO

6–13

interjú

DIPLOMÁCIAI ÜZENET

14–18

Szlovákiában engedélyezték a marihuána alapú gyógyszereket

20–22

Orvosi marihuána programok világszerte

A FÖLD UTOLSÓ SÓHAJA

24–27

A globális erdőirtás következményei

BOLÍVIA BENYOMTA AZ ESCAPE-ET

28–29

Az andoki országnak fontosabbak a tradíciói, mint az ENSZ egyezménye

30–31 34–36 38–40 42–46

fajta+tiszta

48

szubkult

PSZICHONAUTÁK A TUDÁS KAPUJÁBAN Interjú a Daath.hu főszerkesztőjével – I. rész

LÉZERWESTERN

58

Cowboyok és csészealjak az ivó előtt

NÉZNI ÉS OLVASNI

59

Trónok Harca

60

ZÖLDVÁSZON

60

Ökopolitikai filmklub az A38-on

VEGYFIVÉREK NAGY DOBBANÁSA

61

ELSÜLLYEDT VILÁGOK

61

Art on Lake – Városligeti-tó

A koffeinről, nem csak feketézőknek

BUBBLE GUM

56–57

Bérczesi Róbert az újjáalakuló hiperkarmáról

Chemical Brothers-koncert a Szigeten

A Parkinson-kór ellen is beválhat a kannabisz?

BLOKKOLT JELZŐRENDSZER

KAPCSOLD FEL!

Európa Kiadó a Gödörben

A napi fogyasztás és az agy kognitív funkciói

FÉLELEM ÉS RESZKETÉS

54–55

ÍGY VONULNAK BE...

medical

GREENFO KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK III.

HOGYAN SZÁLLNAK FEL? Magasbiciklivel a város felett

canna+globe

GYÓGYKENDER

a’la canna

50–53

JASON LUTES: Berlin – a kövek városa DAN ARIELY: Kiszámíthatóan irracionális STEPHEN KING: Setét torony – A harcos születése TÓTH KRISZTINA: Pixel JÁTSZD ÚJRA, SCOTT!

62 62 63 63 64

Scott Pilgrim a világ ellen

CK 2011/4. augusztus

5


GREENFO

KANNABISZNAP VANCOUVERBEN Míg nálunk idén már egy gyöngécske, kordonnal körülvett marijuana marchra sem futotta a civil kurázsiból, addig például Vancouverben évente többször is utcára vonulnak a kender barátai. Kanada nyugati parti központjában idén július elsején nem csupán az ország alapításának 144. évfordulóját ünnepelték, hanem ekkor tartották a 13. Kannabisznapot is. A Vancouver Art Gallery elôtti tér megtelt kenderbarátokkal, akik délután 13.30-kor illatos füstfelhôt eregettek a galéria elôtt gyülekezô tömeg fölé. Egy színpadot és több tucat apró shopot is felállítottak a helyszínen, amelyekben pipákat, bongokat, sütiket és marihuánát is lehetett vásárolni. Mindeközben kellemes rockzene szólt egész délután. Katt Thomas egyike volt az árusoknak, aki egy nagy tálca füves sütivel járkált az érdeklôdôk között. „Csak az én sütijeim kenderlevél alakúak” – nyilatkozta büszkén a Vancouver Sun tudósítójának. Mint késôbb kiderült, a nô már két évvel az elôtt járt az eseményre, hogy azt hivatalosan elkezdték volna megrendezni. Korábban szakácsként dolgozott egy közeli étteremben, de – mint mondta – ma már jobban megél abból, hogy teljes munkaidôben marihuánás pékárukat készít. „Nem vagyunk rossz emberek, csak azért, mert füvet szívunk” – ezt már Lee Frass mondta, miközben egy jointot tartott a kezében. Ô is minden évben részt

vesz az eseményen, tapasztalatai szerint eddig nem volt probléma a rendôrség és a résztvevôk között. „Ez a rendezvény mostanra elérte a kritikus tömeget. Szerintem ez is lehet az oka annak, hogy a rendôrség nem avatkozik közbe” – tette hozzá. A Kannabisznap este nyolcig tartott, amelyen a fôszervezô becslése szerint mintegy tízezren vettek részt. Jacob Hunter úgy fogalmazott, hogy minden évben ösztönzik azokat is, hogy vegyenek részt az eseményen, akik egyébként nem fogyasztanak kannabiszt. „Az esemény remek alkalom arra, hogy a vancouveri

fûfejek békés módon összejöjjenek” – mondta, hozzátéve, bár szervezôként nem igazán örül annak, hogy marihuánát is árulnak ilyenkor, nem akar beleszólni. „Az alkoholt sokkal kevésbé toleráljuk” – tette hozzá. A marihuánát pártoló események egyre kedveltebbek Kanada-szerte. Vancouver legnépszerûbb ilyen jellegû rendezvénye a 4-20, amelyen idén mintegy húszezren vettek részt. A fô attrakció azonban a marijuana march Torontóban: ebben az évben negyvenezren vonultak utcára, hogy a tiltó drogpolitika ellen demonstráljanak.

NÉGY TONNA A LA MANCHE CSATORNÁN A brit partiôrség történetében az eddigi legnagyobb, mintegy 12 millió font (3,6 milliárd forint) a piaci értéke annak a marihuánának, amit egy holland jachton foglaltak le július végén. A La Manche csatorna Egyesült Királysághoz közelebb esô részén járôrözô határôrök négy férfit tartóztattak le, közülük hármat a brightoni városi bíró-

ság azonnal elôzetes letartóztatásba helyezett, a negyedik férfit néhány nappal késôbb. A jachtot a határôrök a New Haven-i kikötôbe kísérték, itt kutatták át, és találták meg rajta a mintegy négy tonna kannabiszt. David Smith, a határôrök regionális igazgatóhelyettese elmondta: állandó a készültség az Egyesült Ki-

rályság partvidékén, hogy megakadályozzák az illegális kábítószerek és egyéb tiltott anyagok csempészését az országba. A mostani akcióban két gyors járôrhajó vett részt – a határôrök összesen öt ilyet használnak, hogy figyelemmel tartsák a mintegy 16 000 kilométer hosszú partszakaszt.


7


CALDERON MEGKÖSZÖNTE Mexikó legnagyobb megtalált ültetvényét fülelték le Mexikó elnöke is gratulált azoknak a katonai vezetôknek, akik rábukkantak és felszámolták az ország történetének eddigi legnagyobb megtalált kannabiszültetvényét. A 296 hektáron (!) elterülô „zölderdôt” Mexikó Baja California nevû tartományában találták – ez a Mexikó északi határán lévô félsziget északi része. „Gratulálok a szervezett bûnözésre mért legnagyobb csapásért” – üzent védelmi miniszterének Calderon július 16-án, az akció másnapján. A mexikói hatóságok szerint az ültetvényen lévô kannabisz értéke 160 millió dollár körül mozoghat. Korábban azért nem találtak rá, mert olyan sötét hálóval borították az ültetvényt, mint amilyet paradicsomtermesztéshez is használnak, és valóban sok paradicsomot is ültettek a kender közé, hogy nehezebb legyen észrevenni – noha akadt közöttük kétméteres is. Végül a drogháború miatt járôrözô katonák fedezték fel az illegális gigakertet. A rajtaütéskor mintegy hatvanan dolgozhattak kint a földön, közülük tizenhatot vettek azonnal ôrizetbe, a többieknek sikerült elmenekülniük. Amikor észrevették az egyenruhásokat, mindanynyian futásnak eredtek – mondta Alfonso Duarte Mujica, a mexikói hadsereg regionális parancsnoka.

A száz futballpálya méretû föld öntözését bonyolult rendszerrel oldották meg, mely a föld alatti kutakból nyerte a vizet. A nyomozás egyelôre folyik, még nem tudni, hogy melyik drogkartell üzemeltette az ültetvényt. Ugyanakkor a rendôrség közleménye szerint az elfogottak mind a Sinaloa-kartell tagjai. Az egyik legnagyobb mexikói bûnszervezet nevét az azonos nevû, északmexikói tartományról kapta, tevékenységük azonban a közép-amerikai ország teljes északnyugati részére kiterjed. A

Drogteszt ujjlenyomatból Július végén, az UCL Nemzetközi Bűnügyi Tudományok Konferencián mutatták be azt az intelligens „drogleolvasót”, amely ujjlenyomatból képes megállapítani, hogy a vizsgált személy fogyasztott-e valamilyen kábítószert. Bár elsô hallásra a droglátó jutott eszünkbe róla, ezúttal azonban nem médiahack, hanem valós felfedezés áll a találmány

8

mögött. A hordozható készüléket Paul Yates, az angliai Norwichi Egyetem tudósa és munkatársai fejlesztették ki. A spe-

marihuána mellett máktermesztéssel is foglalkoznak. Az Egyesült Államok fôügyészének korábbi kijelentése szerint a Sinaloakartell felelôs azért a mintegy 200 tonna kokainért és nagy mennyiségû heroinért, ami 1990 és 2008 között az USA-ba jutott. Az elmúlt években amerikai ügynökök közel negyven alagutat derítettek fel, amelyeken keresztül a kartellek északra csempészték a drogokat – jó néhány nem volt messze a most megtalált ültetvénytôl.

ciális ujjlenyomat-olvasó a kábítószerek bomlástermékeit érzékeli, mivel azok kiválasztódnak az izzadsággal, és az ujj pórusai között fellelhetôk maradnak. A feltalálók szerint nagy hasznát veheti majd a rendôrség. A készülék arany nanorészecskékkel mûködik, amelyeket antitestekkel vonnak be. A kiválasztott bomlástermékeket fluoreszkáló festék mutatja meg. A technikát korábban alkalmazták már arra, hogy kimutassák a nikotin jelenlétét, most azonban számos kábítószer, így például a kokain-, a metadon- és a kannabiszhasználat is felderíthetô vele. Yates szerint azért nagy áttörés az általuk kifejlesztett ujjlenyomat-olvasó, mert eddig a rendôrök nehezen tudták bizonyítani közúti ellenôrzés során, hogy a sofôr kábítószert fogyasztott. A készülék percek alatt elvégzi ezt a feladatot.


KÁBÍTÓSZER-FELISMERŐ SPECIALISTÁK A coloradói rendőrség droglátói A rendôrség Colorado-szerte egyre több olyan autóssal találkozik, aki vagy marihuána hatása alatt vezet, vagy engedély nélkül szállítja a szert. A coloradói közlekedési minisztérium és a rendôrség adatai szerint 2009 és 2010 között 35 százalékkal nôtt azoknak a száma, akik marihuána befolyásoltsága alatt ültek volán mögé. A rendôrök arról is beszámoltak, hogy sokan próbálnak az orvosi marihuána törvény mögé bújni, mondván, hogy páciensek, de valójában semmi közük nincs az állami programhoz. A dologban szerepet játszhat az is, hogy az utóbbi idôben egyre kevesebben felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyekkel megszerezhetô a medikál marihuána engedély. Ôk úgy vélik, a marihuána mindenki számára legális. A rendôrök általában könnyen észreveszik, hogy valami nem stimmel a megállított sofôrnél. Az alkoholt persze a legegyszerûbb kiszûrni, ám egyesek akkor is gyanúsak, ha tiszta a leheletük.

„Ha a fickó furcsának tûnik, nem engedjük el, mivel sejtjük, hogy valami egyéb dolgozhat benne” – mondta Auggie Bernal, a longmonti rendôrség tisztje. Ô az egyike az ottani, úgynevezett „kábítószer-felismerô specialistáknak”, akik képesek meghatározni, hogy mi befolyásolhatja a vezetô tudatállapotát, mielôtt vérvizsgálatra kerülne sor. Coloradóban a számuk 2005-ben csupán 85 volt, idén júliusban azonban már 173-an látnak el hasonló feladatot a rendôrség kötelékében. A szervek szeretnék, ha az év vé-

gére 190-en lennének – nem csoda, hiszen ahogy szaporodott a számuk, úgy emelkedett az elcsípett sofôrök száma is: 2005-ben 465-en, tavaly már 910-en akadtak horogra. A szuperhekusok ráadásul nem csak egyre többen vannak, hanem mindinkább jobb eredménnyel is dolgoznak: teljesítményük szintén az elmúlt öt év során mintegy 60 százalékkal javult, azaz ennyivel több esetben bizonyosodott be, hogy a gyanús vezetôk valóban kábítószert fogyasztottak, mielôtt volán mögé ültek.

Plagron Terra: Csúcstechnológia a műtrágyagyártásban! A nagyszabású mezőgazdasági projektek, parkok, golf- és sportpályák kialakítása és karbantartása során szerzett, több mint 20 éves, világszintű tapasztalatának köszönhetően a Plagron mára a szerves műtrágyagyártás vezető specialistájává vált. A Plagron célzottan a legigényesebb termesztők számára fejlesztette ki a bioásványi anyagokat tartalmazó TERRA műtrágyákat, amelyek kiváló minőségű tápanyagokkal és növekedésserkentőkkel segítik a kiváló eredmények elérését a talajon való termesztés során. A természetes talajon való termesztéssel és a TERRA műtrágyák használatával Ön mind a biológiai, mint a hidroponikus termesztés előnyeit élvezheti.

Mi teszi egyedivé a Plagron TERRA műtrágyákat? A Plagron laboratóriumaiban végzett innovatív kutatások eredményeképpen születtek meg azok az egyedi műtrágyák, amelyek a gyors és teljes felszívódás érdekében kelát formában tartalmazzák a kiváló minőségű ásványi tápanyag- és nyomelemeket. A szerves vitaminoknak, aminosavaknak, enzimeknek és természetes hormonoknak köszönhetően a növények sokkal ellenállóbbak lesznek a penésszel és a gombákkal szemben. Az eredmény a gondtalan, biztonsági növekedési ciklus és az egészséges, gyorsan fejlődő növény. Sőt ami az igényes termesztő számára még fontosabb: a műtrágyák kiváló minőségű terményeket és kiemelkedően magas terméshozamot biztosítanak. A még jobb eredmények érdekében a Plagron megalkotta a TERRA-concept termékcsaládot, a növények növekedését beindító, a növényeket tápláló és erősítő tápanyagok és növekedésserkentő szerek választékát. Fantasztikus koncepció a maximális kényeztetés érdekében.

Látogass el a www.plagron.com honlapra, és töltsd le az új katalógusunkat.

9


GREENFO

EMERY NAPJAI MRSA-fertőzést találtak a Fűherceg szervezetében Az amerikai börtönbe zárt kanadai marihuána aktivistát, Marc Emery-t már nem kell bemutatnunk olvasóinknak: három évvel ezelőtti indulásunkkor ő volt az első interjúalanyunk, azóta pedig többször is írtunk róla. (A későn érkezők kedvéért: Emery-t leginkább az amerikai kormány szerette volna rács mögött látni, amiért internetes csomagküldő szolgálatán keresztül kannabiszmagokat adott el.) Ám sokkal valószínûbb, hogy azért forszírozták annyira a kiadatását, mert a cégébôl származó bevételek jelentôs részét aktivista tevékenységére fordította, nem kevés sikerrel. Emery legkorábban három év múlva szabadulhat, ám kényszerû fogsága nehezebb lehet, mint eddig volt. A „Fûherceg” szervezetében ugyanis nemrégiben egy komoly antibiotikum-ellenálló baktérium, az MRSA jelenlétét mutatták ki. A baktérium, ha fertôzni kezd, mint a neve is mutatja, nehezen kezelhetô antibiotikumokkal. Érthetô tehát, hogy felesége, Jodie Emery komolyan aggódik férje egészségéért. „Ha valaha mûteni kell, az nagyon kockázatos lesz. Innentôl kezdve, ha Marc hazajön, és bármikor mûteni kell majd akármilyen kis dolog miatt is, fennáll majd a fertôzés veszélye, amelynek végzetes következményei lehetnek” – mondta a megrémült asszony. Emery egyik korábbi cellatársánál szintén felfedezték az MRSA jelenlétét. A férfit tényleg mûteni kellett, amelynek során komplikációk léptek fel, és belehalt.

Marc és Jodie Emery

„A lábát kellett amputálni, és azért félek nagyon, mert ugyanott volt, ahol Marc, szóval valószínûleg ugyanaz a törzs lehet az ô szervezetében is” – tette hozzá. Az MRSA-baktérium terjedése az elmúlt években egyre nagyobb gondot okoz az USA kórházaiban és börtöneiben. Jodie áprilisban már kérelmezte, hogy férjét helyezzék át egy kanadai börtönbe, ám akkor elutasították, legközelebb pedig csak 2013 áprilisában nyújthat be hasonló kérelmet. Jodie elmondása szerint férje nem vesztegeti idejét a börtönben: miután befejezett egy szakképzést, a börtön tisztviselôi arra kérték, hogy tartson üzleti tanfolyamokat a többi fogvatartottnak, akik afféle hírességként kezelik ôt maguk között. „Látták a tévében, hogy Tommy Chong Free Marc feliratú pólóban szerepelt a CNN-en. Az elítéltek egy csoportja még egy dalt is írt ezután, Fûherceg címmel” – mesél az aktivista felesége Marc mindennapjairól. Mindez persze mit sem számít ahhoz a tényhez képest, hogy Emery legkorábban 2014. július 9-én térhet haza Kanadába.

SATIVEX SZLOVÁKIÁBAN IS Június elején, harmadik nekifutásra fogadta el a szlovák parlament azt a törvénymódosítást, amely engedélyezi a kannabisz-alapú gyógyszerek forgalmazását az országban. Ily módon hamarosan északi szomszédunk patikáiban is kaphatók lesznek a marihuánából készült kivonatok, mint amilyen a Sativex is. A gyógyszerhez, amelyet a társadalombiztosító is támogat, orvosi rendelvényre juthatnak majd hozzá a súlyos, krónikus betegségben szenvedôk. A törvénymódosítást a négypárti kormánykoalíció liberális pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) kezdeményezte. Peter Kalist, a párt egyik képviselôje, és a továbbra is szorgalmazott orvosi marihuána program legfôbb szószólója lapunknak 10

elmondta, hogy nem volt könnyû dolguk, mivel a legnagyobb koalíciós partnerüket, a konzervatív keresztény-demokratákat kellett meggyôzniük. Kalisték pártja azonban nem áll meg itt: ahogy azt

a tavalyi kampányban választóiknak ígérték, megpróbálják elérni a marihuána dekriminalizációját Szlovákiában. Minderrôl bôvebben a vele készült interjúnkban olvashattok a 14. oldalon.


11


LEGÁLIS FŰ ARIZONÁBAN? Vásárlóknak igen, eladóknak nem A marihuána ismert hatásai többek között a vörös szem, az elfojthatatlan nevetés, a falási kényszer – Arizonában azonban egy újabb mellékhatása is jelentkezett, méghozzá a teljes káosz. Mint arról annak idején mi is beszámoltunk, tavaly novemberben az arizonai szavazók kis többséggel ugyan, de az orvosi marihuána program bevezetése mellett döntöttek. A népszavazásra bocsátott kezdeményezésbôl azóta megszületett a törvény, hatályba is lépett, ám a dolgok mégsem mennek olyan gördülékenyen, mint a többi medikál marihuána államban. Rendôrségi rajtaütések, kétes pénzátutalások és nem hivatalos marihuánaklubok jellemzik most az arizonai marihuánahelyzetet, ami így alig távolodott el a korábban is létezô feketepiaci rendszertôl. „Zûrzavar van” – fogalmazott tömören Ross Taylor a New York Times újságírójának. A férfi egy újonnan alakult cég, a CannaPatient tulajdonosa, amely segít a betegeknek beszerezni az orvosi papírokat, hogy hozzájussanak az állam által kibocsátott marihuánaengedélyhez. „Rengeteg a bizonytalan ember, és nemcsak amiatt, ami velem is történt.”

Taylor otthonában ugyanis a rendôrség házkutatást tartott júniusban, csakúgy, mint számos más helyen: úgy tûnik, az állami hatóságokat nem izgatja az év elején hatályba lépett új törvény. 12

Garry Ferguson a Medikál Marihuána Érdekképviselet Csoport vezetője

A kormányzó, Jan Brewer, aki nem mellesleg harcolt a törvény ellen, májusban úgy nyilatkozott, hogy az állam, amely addigra több mint 7500 engedélyt bocsátott ki, késleltetné a marihuána-gyógyszertárak nyitását, noha a törvény ezekrôl is szól. Ehelyett jogi úton próbál a szövetségi bíróságon érvényt szerezni annak az amúgy világos és egyértelmû ténynek, hogy az állami törvény nincs összhangban a szövetségivel. Így hát a páciensek ugyan rendelkeznek a kártyával, ami feljogosítja ôket marihuána vásárlására Arizonában, épp csak olyan hely nincs, ahol ezt hivatalosan megtehetnék. Ennek a felemás helyzetnek köszönhetô, hogy a regisztrált betegek az adott keretek között próbálnak marihuánához jutni. Szintén júniusban került sor egy szervezet, a Medikál Marihuána Érdekképviselet Csoport vezetôjének letartóztatására. A szervezet marihuánát termesztett, amit kártyatulajdonosoknak adott el. Garry Ferguson alapító azzal védekezett, hogy az ô olvasatában a törvény szerint egyik kártyatulajdonos adhat el marihuánát egy másiknak. A vitatott jogszabály azonban egyáltalán nem szól az úgynevezett kannabiszklubokról, pedig január óta ezek is szaporodnak az államban. A klubokban a tagok

– természetesen engedéllyel – ingyen juthatnak marihuánához, igaz ugyan, hogy éves tagdíjat kell fizetniük. Persze a kártyabirtokosok számára sem egyszerû az élet: mivel szerepelnek a nyilvántartásban, a rendôrség véletlenszerûen ôket is vizsgálja. Mindennek tükrében Brewer kormányzó nemrégiben arról a „szörnyû helyzetrôl” panaszkodott, hogy egyesek számára legális a marihuána, mostanra pedig a szövetségi bíróság elé vitte államának ügyét. Döntését azzal indokolta, hogy így kíván védelmet nyújtani az állami alkalmazottaknak. Legutóbbi számunkban írtunk arról, hogy a szövetségi kormány már-már fenyegetô hangvételû levelet küldött azon államok tisztségviselôinek, amelyekben mûködik orvosi marihuána program. Az Egyesült Államok fôügyésze által is aláírt levél arra figyelmeztette az érintett kormányzókat, hogy akár azokat az állami dolgozókat is felmenthetik állásukból, akik részt vesznek a marihuánaprogramok jogszabályi kereteinek kidolgozásában.


AZ AMERIKAI TINIK TÉPNEK, A MAGYAROK ISZNAK Az alkohol évszázadok óta része a kultúránknak, míg a spanglizás csak az utóbbi évtizedek hóbortja, érvelnek idehaza a tiltáspártiak és nem is hinnénk, hogy mekkora igazság rejlik állításuk mögött. Az USA egészségügyi intézetének frissen publikált felmérésében 46 ezer 8-dik, 10-dik és 12-dik osztályos tinédzsert kérdeztek meg fûfogyasztási szokásaikról. A válaszokból az derült ki, hogy a tiltó drogpolitikát „leghatékonyabban” megvalósító USA fiataljai között minden korosztályban nôtt azok száma, akik napi szinten fogyasztanak marihuánát, amivel a legnagyobb probléma az, hogy számos tanulmány bizonyítja, hogy a tinédzserkori rendszeres füvezés kedvezôtlen hatást gyakorol a fejlôdô agyra, depreszsziót, szorongást válthat ki, károsodást okozhat a memóriában, valamint negatív hatással lehet a döntéshozó és a motorikus képességekre is. Ha ez így van, örülhetünk, hiszen az ESPAD 35 európai országra kiterjedô vizsgálata szerint a magyar kamaszok körében a marihuánafogyasztás jó tíz éve

nem növekszik. Mielôtt azonban dicsérni kezdenénk a kannabisztilalmat – ami egyébként az USA-ban régebb óta és szigorúbban van jelen – meg kell jegyezni, hogy a mi tinédzsereink sem szentek: az ô új hóbortjuk a tömény alkoholos italok rövid idô alatti bepuszilása (binge drinking), az úgynevezett roham- vagy sokkivászat, ízlés szerint gyógyszerekkel vagy a nélkül. Mondhatnánk persze, hogy ôk csak nemzeti hagyományainkat gyakorolják a maguk kockázatvállaló habitusában, de lehet hogy jobb, ha ezzel mégsem viccelünk. A mértéktelen kamaszko-

ri alkoholfogyasztás veszélyeiben meszsze fölülmúlja a füvezést: többek között visszafordíthatatlan elváltozást okozhat a memóriában és egyéb gondolkodási képességekben, károsíthatja a májat és a szívet, ráadásul a túladagolhatóság miatt egy kiadós rohamivászat kómával, extrémebb esetben halállal is végzôdhet. Hiába, még mindig séf bácsi elhíresült és örökérvényû mondását tudjuk idézni: „Mindennek megvan a maga helye és ideje, amit úgy hívnak: egyetem.” Tegyük hozzá: akkor sem kötelezô jelleggel, és inkább mértékkel.

13


DIPLOMÁCIAI ÜZENET Szlovákiában engedélyezték a marihuána alapú gyógyszereket Bő fél éve a hazai sajtóban is fel-feltűnt egy bizonyos Peter Kalist neve, aki Szlovákiában a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt parlamenti képviselőjeként egyre csak az orvosi marihuána program bevezetését, annak fontosságát hangsúlyozta. Az azonban minket is meglepett, hogy mire interjút kértünk tőle, az első fontos lépést már meg is tették: elérték, hogy az amúgy minden irányból feszülő négypárti kormánykoalíció megszavazza a kannabisz alapú gyógyszerek forgalmazását Szlovákiában. Kérésünkre Kalist azonnal reagált, és néhány napon belül fogadott is minket a szlovák parlamentben. Az egykori határállomáson véletlenül a CD felirat alatt suhantunk át – akkor még nem is sejtve, hogy valóban fontos diplomáciai üzenettel térünk majd haza. 14


Cannabis Kultusz: Mi a lényege a nyár elején elfogadott törvénymódosításnak? Peter Kalist: A törvénymódosítás elôtt a kender minden formájában, a felhasználás módjától függetlenül tiltott volt. A változtatás lényege, hogy most már a kannabisz alapú gyógyszerek engedélyezettek Szlovákiában, magyarán a többi gyógyszerhez hasonlóan, regisztrációt követôen ezeket is forgalomba lehet hozni. Elsôsorban a krónikus, illetve nagyon súlyos betegek, például rákosok, sclerosis multiplexesek juthatnak majd hozzá, szigorúan receptre. CK: Hogyan sikerült megszavazni a törvénymódosítást egy olyan négypárti koalíciónak, amelynek a liberális párt mellett tagjai a kereszténydemokraták is? PK: Nehéz politikai küzdelmet folytattunk. Koalíciós partnerünk hagyományosan a szlovák vidéki lakosságot képviseli, akik körében teljesen elfogadott, ha valaki iszik vagy dohányzik, a marihuána azonban egyértelmûen ördögtôl való a szemükben. Pedig ez nem így van. Eleve nem csak a marihuánáról beszélünk, hanem a kenderrôl, amit pedig Szlovákiában, csakúgy, mint Magyarországon, évszázadokon keresztül használtak. Az idôsebbek még emlékeznek erre az idôszakra. Gyógyszert ugyanúgy készítettek belôle, mint vásznat és ruhát. Szerintünk nincs rendben, hogy a 20. században, amerikai nyomásra, szinte az egész világon üldözötté vált a kender. Ezen szeretnénk, legalábbis Szlovákiában változtatni. CK: Mik voltak a legfőbb ellenérvek? PK: Egyetlen épkézláb érvelést sem hallottunk az ellenzôktôl. Csak annyit tudtak mondani, hogy a marihuána kábítószer. Ezzel szemben mi próbáltuk felmutatni, hogy ez nem ilyen egyszerû, mert a marihuána nem ugyanaz, mint a heroin vagy egyéb illegális szerek. A vita során javasoltuk, hogy rendben, ha ennyire meg akarjuk védeni az embereket a drogoktól, akkor tiltsuk be a cigaretta árusítását. Szerintünk ugyanis ma Szlovákiában a dohányzás jóval nagyobb probléma, éppúgy, mint az alkoholfogyasztás. Hetente hallani híreket tinédzserekrôl, akik alkoholmérgezésben halnak meg, a marihuánát pedig még túladagolni sem lehet. Megkérdeztük tôlük, hogy mi a bajuk azzal, ha néhány ember, aki súlyos beteg, kaphat receptre például Sativexet. Nem tudtak válaszolni, csak igyekeztek meggátolni a folyamatot. Kétszer is elbukott a javaslatunk. CK: Ahhoz, hogy végül megszavazzák a módosítást, szükség volt bármilyen háttéralkura? PK: Inkább állhatatosságra, hogy harmadszor is beterjesszük, de talán alkunak tekinthetô, hogy belementünk, betiltjuk a szintetikus marihuánahelyettesítôk forgalmazását. Ám ez nem volt alku abban az értelemben, hogy szerintünk sincs szükség ezekre a szerekre. Az elmúlt években elszaporodtak az úgynevezett crazyshopok, ahol szuvenírként árulták az efféle készítményeket, miközben senki sem tudja, hogy mi is a hatóanyaguk és a hatásuk valójában. Ez egy kiskapu volt, amit így sikerült becsukni. A pártok közösen készítették elô a törvényt, mi pedig azt mond-

A szlovák parlament épülete – kényszerű kézfogás konzervatívok és liberálisok között Ficóval szemben

tuk akkor, hogy rendben, gátoljuk meg ezeknek a szereknek a forgalmazását, viszont engedélyezzük a marihuánát. Persze elsô lépésben nem mentek bele, de az orvosi készítmények engedélyezését végül elfogadták. CK: A gyógyszergyárak lobbiztak azért, hogy végül olyan törvényt fogadjanak el, amely csak az általuk gyártott készítményeket engedélyezi, de az azonos hatóanyagtartalmú növény otthoni, akár pusztán gyógyászati célra történő termesztését nem?

Európában egyelőre mindenhol kísérleti stádiumban vannak a szabályozások a marihuánát illetően, de a paradigmaváltás igénye nyilvánvaló PK: Ilyesmit egyáltalán nem tapasztaltunk. Az otthoni termesztés egyébként jó ötlet, mert a készítmény igen drága, de azt gondolom, hogy a mostani koalícióban nem tudnánk ilyen törvényt megszavazni. Egyelôre nagyon örülünk annak is, hogy jöhetnek a marihuána alapú gyógyszerek, melyeket ráadásul a társadalombiztosítás is támogat. CK: A többi parlamenti párt tudja, hogy mi lesz következő lépés? PK: Valószínûleg sejtik, mert mi ezt már a választási kampányban nyilvánvalóvá tettük, hiszen dekriminalizációról beszéltünk. Éppen ezért muszáj is tennünk további lépéseket. Azt gondoljuk, hogy felvi-

CK 2011/4. augusztus

15


lágosítással lehet és kell is változtatni az emberek gondolkodásmódján. Ha a többség megérti, hogy a marihuána nem feltétlenül rossz, hanem épp ellenkezôleg, még jót is tehet, akkor lehet továbblépni. Idôvel látni fogják, hogy a súlyos betegeknek segítenek ezek a gyógyszerek, és addig elô tudjuk készíteni a következô lépést. Egyelôre azonban az emberek többsége kizárólag kábítószerként gondol a marihuánára. Ám ez lassan változni fog.

felvilágosítással lehet és kell is változtatni az emberek gondolkodásmódján CK: Mennyire lassan? Évek, évtized? PK: Meglátjuk. Mi fél éven belül szeretnénk megalkotni a törvényjavaslatot, mely a betegek számára lehetôvé teszi saját maguk ellátását, tehát az otthoni termesztést. De mint mondtam, a jelenlegi parlamentben nem valószínû, hogy sikerre tudjuk vinni. Nem kergetünk illúziókat. Ezzel együtt is meg fogjuk próbálni, hiszen egy parlamentáris demokráciában bármi megtörténhet. CK: Az otthoni termesztés engedélyezésének is lehetnek hátulütői. Ha nő a munkanélküliek száma, talán szükségből, de kijátszva a törvény adta lehetőséget, sokan elkezdhetnek a feketepiacra dolgozni? PK: Valóban lehetnek veszélyei az otthoni termesztésnek, ezért nyilvánvaló, hogy csak limitált menynyiséget, 3-5 növényt engedélyeznénk. Elejét kell „Szerintem a cseh szabályozás lenne a legjobb Szlovákia számára is”

venni annak, hogy bárki nekiálljon több száz vagy ezer növényt termeszteni, amit aztán elad, mert így egy csapásra vissza is kerülünk oda, ahonnan indultunk. Körültekintônek kell lennünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az otthoni termesztés engedélyezése milyen veszélyeket hordoz, de azt gondolom, hogy számos dolog van még, ami hasonlóan veszélyes. Azonban mint liberális párt úgy véljük, hogy az embereknek kell felelôsséget vállalniuk magukért. Ha Szlovákiában valaki vásárol naponta két üveg vodkát és megissza, akkor egy év sem kell, hogy akár bele is haljon. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy törvények ide vagy oda, ha marihuánát akarsz vásárolni, akkor tudsz. Becslések szerint a szlovák lakosság húsz százaléka fogyasztó, ezenfelül pedig van még jó 15 százalék, aki próbálta már a kannabiszt, de nem él vele. Lehet mondani, hogy nincsenek drogok, mert a törvény tiltja, de ez attól, hogy mondjuk, még nem lesz igaz. A lakosság 35 százalékáról beszélünk és nem egy-két emberrôl, ami bôven elég ahhoz, hogy megváltoztassuk a jogszabályokat. CK: Februárban Spanyolországban jártunk, ahol a saját használatra történő otthoni termesztés engedélyezett. Ám a 30 év alattiak negyedének nincs munkája. Barcelonában egyértelműen látszik, hogy a foglalkoztatás csökkenésével egyenes arányban nő az illegális marihuánakereskedelem. PK: A klasszikus felfogásban és ma Szlovákiában is elkapják és börtönbe zárják ezeket a fiatalokat. Csakhogy ezzel végsô soron konzerváljuk a helyzetet, mert így soha többé nem lesz állásuk. Így azokból a fiatalokból válik bûnözô, akik legalább megpróbálnak tenni valamit. Szerintem még csak nem az eladással van a baj. Az igazi probléma az, ha valaki csak fekszik az ágyban, nem csinál semmit, és tartja a markát az államnak, hogy ugyan adjon már pénzt! És vegyük figyelembe, hogy nem lehet eladni, ha nincs, aki megvegye, például mert megtermesztheti magának. Ilyen értelemben persze a legális piac is megfelelô lenne, hiszen akkor ezek a fiatalok dolgozhatnának akár ebben az iparágban, és máris lenne munkájuk. Való igaz, hogy ez egy nehéz szociális és morális kérdés, de ne feledjük, hogy a lakosság bô harmada amúgy is kapcsolatba került már a marihuánával. Mi lesz, ha ez a szám felmegy ötven százalékra? Azt nem mondhatjuk, hogy a lakosság felét börtönbe kell zárni?! Vagy most a harminc százalékát? Ennek semmi értelme. CK: Milyen törvénykezési modell lenne hát a legmegfelelőbb? PK: Szerintem a cseh szabályozás lenne a legjobb Szlovákia számára is, mivel a két ország kultúrájában is nagyon hasonlít egymásra. A holland coffeeshoprendszerrel sincs baj, de az egy másfajta kulturális háttérre épül. CK: A tavaly év eleji cseh dekriminalizációnak volt érezhető hatása Szlovákiában? PK: Nem igazán, nem is nagyon lehetett hallani róla. Tudni kell, hogy Csehország hagyományosan sokkal nyitottabb gondolkodású ország, és nem


csupán a kenderrel kapcsolatban. Szlovákiában sokkal nagyobb a szemléletbeli különbség például a falvakban és a városokban élôk között. Míg a városokban felvilágosultabbak az emberek, addig vidéken nem igazán ismerik a különbséget az egyéb illegális drogok és a marihuána között. CK: Éppenséggel a csehek sem feltétlenül elégedettek a mostani szabályozással... PK: Azt azért látni kell, hogy Európában egyelôre mindenhol kísérleti stádiumban vannak a szabályozások a marihuánát illetôen, de a paradigmaváltás igénye nyilvánvaló. Ez azonban nem a drogokról szól, hanem azok használóiról és a környezetünkrôl. Egészséges, motiváló környezetben a fiatalok nem kezdenek el semmilyen szert használni. Hollandia a középmezônyben foglal helyet a marihuánafogyasztók számát tekintve, pedig minden felnôttnek hozzáférhetô. Ezzel együtt óvatosan kell közelítenünk a témát, sokan akarnak akadályozni bennünket. Ezért volt fontos, hogy elsô lépésben a marihuána alapú készítményeket engedélyezzük, mert ebbôl idôvel látni fogják az emberek, hogy a kender nem a drogfüggôségrôl szól, hanem adott esetben a gyógyításról. Ez a lépés kellett ahhoz is, hogy elkezdôdhessen egy társadalmi párbeszéd. CK: Mi a véleménye a kanadai modellről, ahol az állam a termesztő és az elosztó is egyben? PK: Liberálisként azt gondolom, hogy nem szabadna az államnak foglalkoznia ezzel. Az egyik lehetôség, hogy engedélyezzük az otthoni termesztést mindenkinek, a másik, hogy engedélyt adunk valakiknek erre, akit az állam kontrollál. Egyelôre nem tudom, melyik a jobb, még nem fejeztük be az errôl szóló vitát, és kíváncsian várjuk, hogy miként alakulnak a dolgok Csehországban. Ha csak néhány nagyobb termesztônek van engedélye, akkor nagyobb a nyomás gazdaságilag és politikailag is. Nem lehet tudni biztosan, hogy nem dolgoznak-e a feketepiacra. Ezért személy szerint jobbnak látom az otthoni termesztés engedélyezését, hiszen ha mindenki kis mennyiségben, saját célra nevelheti a növényeit, akkor elôbb-utóbb nem lesz, aki megvegye az alvilágtól. És hiába lesznek, akik nem akarnak majd bíbelôdni vele, nekik ott vannak a barátaik – akkor már miért ne adnák nekik a pénzt érte? Végül ôk is itthoni fogyasztásra költik, ellentétben a nemzetközi bûnözôkkel. CK: Körülbelül mekkora gazdasági potenciállal bírna egy megengedőbb szabályozás? PK: Erre vonatkozóan még nem készültek konkrét becsléseink, de azt gondolom, hogy jelentôs összegrôl lehet szó. A közeljövôben tervezünk egy konferenciát, elsôsorban a marihuána orvosi használatáról. Emellett persze szó kerül a rekreációs célú fogyasztásról is, melynek kapcsán szakemberek segítségével mutatnánk be a gazdasági vonatkozásokat. CK: A SaS tagjai uniós szinten is fellépnek ez ügyben, vagy egyelőre csak belföldre koncentrálnak? PK: A pártunknak nincs képviselôje az Európai Parlamentben, de tagjai vagyunk az Európai Liberális Pártnak. Mostanáig nem esett még szó az euró-

Néhány hónapja még illegális volt a Sativex birtoklása Szlovákiában

pai szintû fellépésrôl, a hazai helyzetre és feladatokra koncentrálunk. Az EP-ben viszont most annyira nagy a konzervatív túlsúly, hogy aligha lehetne változást elérni. Talán elôremutatóbb lenne, ha a régió országainak pártjai és szakmai szervezetei vennék fel egymással a kapcsolatot, és közös stratégiát próbálnának meg kialakítani. CK: Az ön személyes motivációja vagy inkább a látható politikai és gazdasági előnyök megszerzése miatt kezdeményezte a törvénymódosítást? PK: Nem egyedül voltam, és nemcsak azért kezdtük, mert politikai tôkét akartunk kovácsolni belôle. A SaS egészen fiatal párt, mindössze hároméves, de már a megalakulása elôtt is sokat beszéltünk errôl, és persze sok minden másról is. Mindannyian ugyanazt gondoljuk: egy ország az emberek, a gazdaság és a politika szabadságától lehet jobb. Ez ott függ össze a marihuánával, hogy nem hiszünk a tiltásában, hiszen aki akar, az most is hozzáfér. Ettôl függetlenül nem tagadom, hogy a pártnak politikai elônye is származott abból, hogy nyíltan felvállalta ezt a kérdést. CK: A jelenlegi szlovák politikai palettán melyik szereplőt érzi a leginkább meggyőzhetőnek? Ki lehet az önök szövetségese e tekintetben? PK: Nem tudom, nehéz ügy. Négyen vagyunk most a koalícióban, rajtunk kívül ott vannak a kereszténydemokraták. Ôk azt gondolják például, hogy mi az emberek ellen vagyunk, egészen biztos, hogy meggyôzhetetlenek. A másik koalíciós partnerünk a

CK 2011/4. augusztus

17


„Amszterdamban kipróbáltam a marihuánát de nekem nem tetszett, így nem is akarom használni”

Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU), a miniszterelnök asszony pártja, és bár ôk nem annyira konzervatívak, kétlem, hogy megegyeznének velünk ebben a kérdésben. És ott van még a magyar párt, a Híd (Szlovákul: Most – A Szerk.), ôk abszolút semlegesek. Talán az SDKU-ból néhányan segítenének nekünk, de ez csak a személyes véleményem. Hozzá kell tenni, hogy azért a marihuána nem a legfontosabb ügy a parlamentben. CK: És mi a helyzet az ellenzéki oldalon a SMER-rel? PK: Ôk valóban nem konzervatívok, és ha jól emlékszem, Robert Ficónak volt is korábban olyan kijelentése, hogy nem normális börtönbe zárni fiatalokat egy joint miatt. Ô viszont most épp nem emlékszik erre. (nevet) CK: Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a SMER a SaS mellé áll ebben a kérdésben? PK: Elképzelni bármit el lehet. Ha nem szigorúan pártpolitikailag gondolkodunk, hanem csak a marihuánáról, akkor a SaS, az SDKU és a SMER még akár egyet is érthetne. De Szlovákiában úgy áll a helyzet, hogy az ellenzék sajnos nem hajlandó tárgyalni semmirôl, csak ellentmond mindennek. CK: Létezik Szlovákiában bármilyen nyilvános fórum, ahol diskurzust lehet folytatni erről a témáról? PK: Kimondottan kenderrel foglalkozó sajtóorgánum még nincs, de nagyon szeretnénk, ha lenne. Mint politikai párt persze nem pénzelhetünk ilyesmit, de minden más tekintetben támogatnánk egy ilyen kez-

18

deményezést. Május elején Pozsonyban is volt Million Marijuana March, amin sokan személyesen is részt vettünk a pártból. Érdekes volt a rendôrök reakciója, mikor látták, hogy politikusok is jelen vannak. Nem igazán mertek vagy akartak kihalászni embereket a tömegbôl, a jelenlétünk a demonstrálóknak nagyobb biztonságérzetet adott. Persze megtehették volna, hogy bevisznek bárkit, akár engem is, és kérdezôsködnek, feltételezvén, hogy marihuánahasználók vagyunk, de nem tették. Ilyenformán tehát tudunk hátteret nyújtani azoknak az embereknek, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. A jövôben szeretnénk ezt komolyabb szintre emelni, hogy az ellenzôk végre megértsék: aki marihuánát fogyaszt, az nem feltétlenül díler. CK: Önnek személyesen volt már tapasztalata a marihuánával? PK: Voltam Amszterdamban, ahol kipróbáltam, de nekem nem tetszett, így nem is akarom használni. Nem vagyok szmóker, és szerintem az emberek többsége ugyanígy lenne vele akkor is, ha szabadon hozzáférhetô lenne. Kipróbálják, aztán nagy részük azt mondja, hogy nem, ez nem nekem való. A cigarettával ugyanez a helyzet. Kipróbáltam, nem akarom. Ettôl függetlenül lehet dohányárut vásárolni mindenhol, sajnos még 18 év alattiaknak is eladják. Ha legalizálnánk a marihuánát, akkor lennének néhányan, akiknek problémája lenne vele. De nekik sajnos más egyébbel is van. Benke H. – Lukács G.


GYÓGYKENDER Orvosi marihuána programok világszerte Mint ahogyan azt néhány oldallal korábban Peter Kalist is elmondta: még a megengedőbb szabályozások is afféle kísérleti stádiumban vannak egyes országokban. Nincs ez másképp, sőt egyes esetekben még bonyolultabb a helyzet, ha orvosi marihuána programokról beszélünk. Mi a jó? Ha az állam, mintegy monopóliumként, ráteszi a kezét a termesztésre és az elosztásra, vagy ha mindenki megtermesztheti magának a szükséges mennyiséget? Esetleg a gyógyszertári modell lenne a legmegfelelőbb? A fent vázolt kérdésekre aligha adhatunk választ. Arra azonban bátran teszünk kísérletet, hogy a most következô három oldalon bebarangoljuk azokat az országokat, ahol a súlyos, krónikus betegségben szenvedôk valamilyen úton-módon hozzájuthatnak ehhez az alternatív orvossághoz. Alternatív, persze, manapság.

Történelmi távlatból ugyanis azt látjuk, hogy már az ókori Kínában, Indiában, Egyiptomban és Görögországban is elôszeretettel használtak kannabiszt orvoslásra. A fellelhetô források szerint mintegy tízezer évvel ezelôtt lázat csillapítottak vele a Távol-Keleten. Egy kínai botanikus szerint a kannabisz gyógyászati használata nagyon kezdetleges volt még akkoriban. Az ókori kínaiak körében eleinte leginkább a kendermag fogyasztása terjedt el, ám azáltal, hogy élelmiszer-alapanyagnak használták, szép lassan rájöttek arra is, hogy

20

jótékony hatással bír bizonyos betegségekre. Késôbb így kerülhetett a tradicionális kínai gyógyászat ötven alapvetô gyógynövénye közé. A növény minden részét felhasználták, a szárított virágát, a magjait, a belôlük nyert olajat, a leveleit, sôt még a gyökerét is. Indiában leghamarabb a kannabisz pszichoaktív tulajdonságait jegyezték le. A félsziget ókori orvosai álmatlanság, fejfájás, bélrendszeri betegségek kezelésére javasolták betegeiknek. Emellett jellemzôen a szülés fájdalmait is marihuánával enyhítették. Egyiptomban az ókori híres „orvosi enciklopédia”, az Ebers-papiruszok többek között szóltak az orvosi marihuánáról is, amelyet leginkább fájdalomcsillapításra használtak a fáraók korában. Úgy tûnik, legleleményesebbek azonban a görögök voltak, akik nem csupán magukat, hanem állataikat is gyógyítot-

ták a növénnyel – a fennmaradt források szerint elsôsorban a lovak fekélyeit és sebeit kezelték vele. A kender szárított leveleit használták az orrvérzés megszüntetésére, magjából pedig féreghajtót készítettek. Az idôszámításunk elôtti 5. században Hérodotosz egyebek mellett megemlítette feljegyzéseiben, hogy a szkíták a Közel-Keleten gôzfürdôkben használják a kannabiszt. Ezekben az idôkben persze nem volt szükség különféle medikál marihuána programokra, engedélyekre és kártyákra, a növény adott volt, mellé a tudás is, így hát csak alkalmazni kellett a kettôt. A kender egyébiránt egészen a huszadik századig az orvoslás része volt, addigra már a legkülönfélébb kivonatokat is elôállították belôle, mígnem a múlt század elején Amerika úgy nem döntött, hogy bizony ennek a növénynek nemhogy a gyógyászatban, de kis híján az egész bolygón nincs helye. Ennek a


minden bizonnyal elhibázott döntésnek isszuk most mindannyian a levét, de hogy az egyéb vonatkozásoktól eltekintsünk, fókuszáljunk azokra, akiknek ebben a zûrös, fejét ok nélkül rázó világban megadatik, hogy marihuánát használjanak betegségük tüneteinek enyhítésére. Nekik sincs ugyanis könnyû dolguk.

A modern orvostudomány számára szerencsére adott a lehetôség, hogy dacára a tiltásnak, vizsgálhassa a marihuána orvosi elônyeit. Noha ilyen jellegû kutatásokra általában nehéz forrást találni, azért a tiltó drogpolitika évtizedeiben is sikerült bizonyítékot találni néhány jótékony hatásra. A huszadik század közepén megállapították, hogy a füst belégzése csökkenti a szemben a nyomást, ami glaukómások számára lehet kedvezô. Mivel a vietnami háború veteránjai is elôszeretettel használták sérüléseik miatt, az orvosok rájöttek, hogy csökkenti az izommerevséget, az idô elôrehaladtával antioxidáns tulajdonságai is bebizonyosodtak, és tudományos alátámasztást nyert az a tény is, hogy növeli az étvágyat, csökkenti a fájdalmat, valamint bizonyos betegségek, például a sclerosis multiplex esetében védelmet nyújt az idegsejtek külsô nyúlványait körülölelô velôshüvely károsodása ellen. Az egyre szaporodó tudományos kutatások egyik következménye az lett, hogy a 70-es, 80-as évektôl kezdve folyamatosan megjelentek olyan készítmények, amelyek a kannabisz valamely összetevôjének szintetikus változatát tartalmazták. Másfelôl pedig felerôsödtek azok a hangok, amelyek a növény orvosi célú használatát követelték. A század végére így jöhettek létre szerte a vilá-

gon a különbözô orvosi marihuána programok – elsôsorban Észak-Amerikában, majd Európa néhány országában. Kalifornia

a gyógyszertári modell bevezetésével úttörô szerepet játszott mindebben. Az USA Nyugati partjának lakói 1996-ban, népszavazáson döntöttek úgy, hogy államukban nem kívánnak foglalkozni a szövetségi törvényekkel, amelyek tiltják a marihuána bármilyen célú felhasználását. Az Államok közül elsôként indították útjára saját orvosi marihuána programjukat, amely lehetôvé teszi a súlyos betegek számára, hogy orvosi rendelvényre marihuánát tarthassanak maguknál. A medicinához leginkább úgy juthatnak hozzá, hogy megvásárolják azt valamelyik orvosi marihuána gyógyszertárban. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az állam – szigorú ellenôrzés mellett – engedélyezi egyes csoportoknak, hogy nagyobb mennyiségben termeszszenek kendert, amit aztán eladhatnak a pácienseiknek az általuk mûködtetett speciális patikákban. Az eladott fû után adót fizetnek, ily módon teljesen legális kereskedelem folyik. Ma már csak Kaliforniában 500-nál is több ilyen gyógyszertár mûködik. A törvény egy 2004-es módosításnak köszönhetôen lehetôvé teszi az állami rendszerben regisztrált, kártyával rendelkezô pácienseknek és gondozóiknak a saját célra történô termesztést is – hat növény erejéig. A kaliforniaiak példáját mostanáig 16 állam követte, melyekben hasonló szabályozások vannak érvényben. A modell úgy látszik, mûködôképes, még ha kisebb-nagyobb

visszaélések elô is fordulnak. Az Egyesült „Medikál Marihuána” Államoknak azonban nem ez a legfôbb gondja: folyamatos és egyre erôsebb szélmalomharcot kell vívniuk a szövetségi kormánnyal, amelyik lépten-nyomon igyekszik gátolni az orvosi marihuána programok mûködését.

Az állam mindent visz Kanadában, ahol 2001-ben indult útjára az azóta is sokat támadott orvosi marihuána program. A kormány a marihuána termesztésének és elosztásának feladatát a „Health Canada” nevû szervezethez delegálta, amely két kategóriát határozott meg a medikál páciensek számára. Az egyikbe tartoznak azok a halálos vagy gyógyíthatatlan betegek, akik a következô tünetek enyhítésére kaphatnak marihuánát: erôs fájdalom, sclerosis multiplex, illetve gerincvelô-sérülés miatt elôforduló izomgörcsök, kóros fogyás és étvágytalanság, valamint a rák és az AIDS kiváltotta súlyos hányinger. A másik kategóriába azok tartoznak, akik szintén maradandó károsodást szenvedtek, és orvosuk jóváhagyta a kannabisszal történô kezelést. A Health Canada kétféle marihuánát kínál a betegek számára, ami miatt ôk rendszerint panaszkodnak: mind a minôségük, mind az erôsségük, ily módon pedig a hatásfokuk hagy kívánnivalót maga után. A Health Canada regisztrált páciensei ugyan megtermeszthetik maguknak is az orvosságot, ám a helyzet az ô esetükben is visszás, mivel a kanadai szövetségi bíróság ezt a kitételt alkotmányellenesnek találta 2008 januárjában. Mindennek következményeként

CK 2011/4. augusztus

21


sokan a feketepiacról szerzik be a marihuánát. A páciensek életét tovább nehezíti, hogy engedélyüket évente meg kell hosszabbíttatniuk, az eljárás pedig rengeteg idôbe telik. Minderrôl még lapunk indulásának évében, 2008-ban beszélgettünk Marco Rendával, a kanadai orvosi marihuána magazin, a Treating Yourself fôszerkesztôjével. (Az interjú teljes terjedelmében elérhetô a medihuana. info oldalon.) Kanada tehát láthatóan valami olyasmivel próbálkozik, amivel saját maga sem ért teljes mértékben egyet. A páciensek azt szeretnék elérni, hogy saját maguk termeszthessék meg a szükséges mennyiséget, ebbéli törekvéseik egyre nagyobb visszhangot kapnak.

Hollandiában mûködik ugyan a kanadaihoz hasonló, állami termesztô és elosztó rendszer, ám a tekintetben némiképp értelmét veszti, hogy a coffeeshopokban bárki hozzájuthat a legkülönfélébb minôségû és kannabinoid-összetételû fûfélékhez, akár rekreációs, akár orvosi céllal kívánja fogyasztani azokat. A holland egészségügyi minisztérium 2000-ben indította útjára az orvosi marihuána programot. Az ezredforduló elôtt is voltak már felmérések, amik azt mutatták, hogy a marihuánának mintegy 10-15 ezer terápiás használója lehet az országban. Végül a potenciális páciensek és az általuk létrehozott civil szervezetek nyomására indult a program – a legtöbben arra panaszkodtak, hogy hiába vásárol-

hatják meg a coffeeshopokban a medicinát, nem ismerik annak a minôségét. A minisztériumon belül mûködô irodának éppen ezért a legfôbb feladata, hogy gyógyszerészeti elôírások alapján ellenôrizze a program keretein belül kapható marihuána minôségét, és megakadályozza, hogy a feketepiacra kerüljön, valamint biztosítsa a pácienseknek a hozzáférhetôséget. Az iroda 2004 óta egy termesztôvel áll kapcsolatban, amelyik a szigorú standardok alapján négyféle, különbözô

kannabinoidprofillal rendelkezô marihuánát állít elô. A program mûködését jól mutatja, hogy mostanra már exportra is dolgoznak: többek között Kanadába is juttatnak az így elôállított gyógyszerbôl. Marco van de Velde, az iroda igazgatója egy tavalyi konferencián arra a kérdésre, hogy miért csak Hollandia képes ilyen jól mûködô rendszert alkotni, úgy válaszolt, hogy „minden bizonnyal azért, mert nem drogként tekintünk a kannabiszra, mint a legtöbb ország”. Megfontolandó – lehet, hogy nem is maga a program felépítése, hanem az azt meghatározó szemlélet vezet odáig, hogy használni tudjuk ezt az értékes növényt? Akárhogy is,

gyerekcipőben jár még de legalább jár azokban az országokban a marihuána gyógyászati hasznainak (újra)felfedezése, ahol a növényt nem, ám a belôle készített kivonatokat már engedélyezték. Európa egyre több országában kapható a Sativex, ami úgy látszik, jó idôre bebiztosította helyét a kenderkivonatok között. Ahogy a szlovák képviselôvel készült interjúnkból is kiderült: konzervatívabb berendezkedésû országokban ennek kell lennie az elsô lépésnek azon az úton, amelynek a végén eljuthatunk oda, ahonnan indultunk – ahol csak a gyógyszer van, és a tudás. H. Mint

22


CK 2011/4. augusztus

23


A FÖLD UTOLSÓ SÓHAJA A globális erdőirtás következményei Fák. Nemcsak szépek, megmászhatóak, de létfontosságúak is számunkra, és mindennek, ami él, hiszen szálas égbe törő barátaink alkotják bolygónk tüdejét. A szén-dioxidot oxigénné alakítják, élőhelyet adnak, megkötik a lebegő port és egyéb szennyezőanyagokat, elhullajtott lombjukkal pótolják a talaj tápanyagtartalmát, és megkötik azt a lejtős területeken, valamint a többi növényhez hasonlóan nagy szerepük van a víz globális körforgásában is. Cikkünkben a világméretű erdőirtás szomorú történetét, az esőerdők fontosságát, azok pusztítását és az ebből fakadó következményeket boncolgatjuk, megvilágítva a tarolás mozgatórugóit.

24


Az emberiség gyakorlatilag ôsidôk óta hasznosítja a földi biomassza egyik legszebb és legtekintélyesebb képviselôit, a fákat. A felhasználás mértéke és célja azonban igen változatos volt a történelem során, mára pedig sajnos már a föld legfontosabb erdôit is az eltûnés veszélye fenyegeti. A civilizáció kialakulásakor a szárazföldek felét erdô borította, napjainkra ez 20%-ra csökkent. Fajunk elôdei és korai képviselôi még összhangban éltek természeti környezetükkel, nem okoztak hosszú távú károkat abban. Az ókori háborúk és hajózás, valamint a középkori Európa fafelhasználása és mezôgazdasága vezetett az erdôk fokozottabb támadásához a kontinensen, különösen a mediterrán vidéken. Mire egyes keresett fafajok hiánycikké váltak, eljött a nagy földrajzi felfedezések kora. Európa államai gyors terjeszkedésbe kezdtek az új területek felé, hogy több nyersanyagot, fát és területet szerezzenek növekvô gazdasági igényeik kielégítésére. Elôször a mérsékelt övi, nagy kiterjedésû erdôségek, majd a trópusi területek esôerdôi váltak a fenntartás és fejlôdés éhségének áldozatává. Szomorú példával szolgál India. Egészen a britek kolonizációjáig az indiai erdôket még fenntarthatóan hasznosították, azonban a „fejlett” világ képviselôinek megjelenésével a vegetáció kereskedelmi célú kizsákmányolása és gyors ütemû pusztítása vált jellemzôvé. Természetesen nem csak saját kontinensük lakói voltak a világ tüdejének kórokozói. A Távol-Keleten Kína, már a globális piachálózatba történt belépését megelôzôen, szinte totális tarolást végzett erdôségeiben. A trópusi esôerdôk bekebelezése az 1750es évek táján kezdôdött meg, a világ erdôségeinek pedig igazán szégyenteljes mértékû kizsákmányolása az 1940-es évektôl majdnem az ezredfordulóig tartott, és még napjainkban is ijesztô méreteket ölt. Ez utóbbi apokaliptikus idôszak pusztítása mögött a második világháborút követô politikai, gazdasági, technológiai és demográfiai változások álltak. Korábban a világ szárazföldjeinek 14 százalékát borította trópusi esôerdô, ez ma csupán 6 százalék. A 20. században az esôerdôk területük egynegyedét veszítették el, napjainkban pedig megközelítôleg 100 ezer km2 tûnik el, évente! Becslések szerint épp mostanában, 2011 közepére a világnépesség eléri a

Az indonéziai Kapuas Hulu tartományban letarolt esőerdő helyén olajpálmákat termesztenek

7 milliárd fôt. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy bolygónk 8 milliárd fôt képes nagyjából eltartani. Ennyi éhes szájat etetni bizony nem könnyû feladat, az élelmiszer-termelés pedig sok területet igényel. Az erdôirtás elsôdleges oka tehát a mezôgazdaságba és állattartásba bevonható új földterületek létesítése. Ezt sok országban az erdôk leégetésével érik el. A másodlagos okok szintén a népesedés és fejlôdés következtében beállt aránytalan energiaéhségre és nyersanyagigényre vezethetôek vissza. Köztük a legfontosabbak: a kormányok fejlesztési stratégiáihoz kapcsolódó fakitermelés és -feldolgozás, bányászati tevékenységek (pl. a faszén kinyerése kohászathoz), közlekedési hálózatok kiépítése, vízerômûvek létesítése. A legújabb tanulmányok nyilvánvaló összefüggést mutatnak az országok eladósodottsága és az erdôirtás mértéke között. Mivel a faanyagok majd minden ország számára szükségesek, a faipari termékek kereslete töretlen. Így a gazdasági mutatók az erdôk kivágásával, azok területének hasznosításával és az irtással termelt exportálható faanyag eladásával gyors ütemben javíthatók, de semmiképpen sem fenntarthatók! A föld biodiverzitás forrópontjai jellemzôen az esôerdôk, amelyek szegényebb országok területén találhatóak. Az erdôk irtása nem csak helyi, de globális negatív hatásokhoz vezet, amit nemcsak adott ország fog a jövôben elszenvedni,

ezért közös érdekünk lenne e zónák minél körültekintôbb megôrzése.

Az esőerdők jellemzői A világon található esôerdôk rendkívül gazdag ökoszisztémák, amik alapvetô szerepet töltenek be bolygónk mûködésében. Számos tulajdonságukban hasonlóak: a klímában, a csapadékviszonyokban, függôleges felépítésükben, komplex szimbiotikus kapcsolataikban és a fajdiverzitásban (4–5 millió becsült faj!). Legtöbbjük nem jellemezhetô éles határokkal. Az esôerdôk fokozatos átmenetet mutatnak a szomszédos mangrove-, nedves, hegyi vagy a trópusi lombhullató erdôkkel. Rengeteg szerves anyagot termelnek, ami a talaj tápanyagtartalmát növeli. A Ráktérítô és a Baktérítô közötti trópusi övben helyezkednek el, ahol a napsugarak durván 90 fokban naponta akár több mint 12 órán át érik felszínüket. A folyamatos nagymértékû napsugárzás által biztosított hatékony fotoszintézis növekedésük kulcsa, így a légkör összetételének módosításával nagy befolyással bírnak az éghajlatra, globálisan. Növekedésük közben szén-dioxidot (CO2) építenek be testükbe, miközben légzésükkel oxigént (O2) bocsátanak a légkörbe. Mivel a CO2 üvegházgáz, amely 50%-ban felelôs az üvegházhatásért, légköri koncentrációjának csökkentése ellensúlyozza a globális felmelegedés hatását. Évi középhômérsékletük 22-34 C-fok, amit csökkenthet a felhôzet és a páratartalom. A magas hômérséklet óriási

CK 2011/4. augusztus

25


mértékû párolgáshoz és felfelé irányuló légmozgáshoz vezet, ahol a levegô nedvességtartalma gyakori esôzésekkel távozik. Az éves csapadékmennyiség 2000 mm-tôl akár 11 000 mm-ig is emelkedhet. Emiatt az esôerdô szinte sosem szárad ki, és az így kialakult stabil klímában a növényzet örökzöld. Az erdôirtás és a klímaváltozás azonban megváltoztatja a vízkörforgást, ami száraz idôszakokat eredményez, így az esôerdôk sokkal érzékenyebbé válhatnak például az erdôtüzekre.

Brazília, a föld bal tüdőlebenyének gyilkosa Latin-Amerika területén van a világ trópusi erdôségeinek legnagyobb része (59%). Ennek majdnem teljes egésze az Amazonas-medencében található, s e terület „rendezésében” a maga „elôkelô” 27%-os globális erdôirtási rátájával Brazília vezetô szerepet tölt be. 2000 és 2005 között évente átlagosan több mint 3 millió hektárnyi erdôt taroltak le, a világranglistán második Indonézia nagyságrendileg 1,7 millió hektárt tüntetett el ugyanebben az idôszakban. Az erdôirtás Brazíliában fôleg új legelôk létrehozásának érdekében történik, és a szarvasmarhatartáshoz kapcsolható. A régióban található trópusi keményfa iránt nagy a világpiaci kereslet, ezért annak exportja kulcskérdes a brazil gazdaság számára. A városi szegények még napjainkban is egész Brazília-szerte az esôerdôk övezetébe vándorolnak, abban a reményben,

hogy saját és családjuk megélhetését földmûveléssel és szarvasmarha-tenyésztéssel biztosítani tudják. Mindezt csak tetézi, hogy az 1970-es években fegyveres hatalomátvételt követôen változás állt be a kormány gazdaságpolitikájában. A kormány és a gazdaságfejlesztési programokat irányító nemzetközi szervezetek kifejezetten támogatják a városokból kiáramló, telepeseknek álló lakosokat. Az 1980-as évek egyik esôerdôirtást kutató tanulmánya a pusztítást nagyban a BR-364-es amazóniai fôútvonalnak tulajdonítja. Ezen az úton történik a Rondoniában termelt keményfák gyors és zavartalan szállítása a hatékony export érdekében. Az útépítés fô támogatója a Világbank volt. A megépült út következtében Rondonia népessége a többszörösére gyarapodott. Idôvel a kisfarmereket a részvénytársaságok emberei váltották fel, a többi területre óriáscégek települtek. A mezôgazdasági célra kijelölt területeken többször elôfordult, hogy a faanyagot nem is hasznosították, mivel az erdôt egyszerûen csak leégették. 1987-ben többször is elôfordult, hogy több ezer tüzet jegyeztek fel egyetlen nap során! Az egész száraz évszak alatt összesen 175 ezer tüzet észleltek, melyek mindegyikének kiterjedése meghaladta az egy km2-t. A letarolt trópusi talajokat az esôzés hamar kilúgozza, a túllegeltetett felszínt pedig az állatok patái keményre tapossák. Az ily módon degradálódott talaj

termôképessége gyors ütemben csökkent, ami a mezôgazdálkodás súlyos problémáihoz vezetett. Az ország egyik legsúlyosabb szennyezô tevékenysége az erdôirtás. (A globális légszennyezéshez 10%-ban járul hozzá Brazília, kizárólag az esôerdô pusztításával!) 2010-ben a kormány nagyszabású környezetvédelmi projektekbe kezdett, és az emisszió mértékének jelentôs csökkentését vállalta 2020-ig. Azonban május végén az ország vezetése bejelentette, hogy enyhíti az 1965-ben kodifikált erdôtörvényt, amely eddig korlátozottan ugyan, de védte az esôerdô legfontosabb területeit, kiváltképp a folyók mentén és a magaslatokon. A „reformot” a kommunista párt vezetôje Aldo Rebelo és a mezôgazdasági vezetôk Brazília növekvô népességének ellátásával és az export szinten tartásával indokolják. A döntés ellen az ország tíz korábbi környezetvédelmi minisztere is tiltakozott, és hatalmas visszalépésnek nevezték az intézkedést. Vajon mi lesz az érintett területek sorsa egy kiadós esôzés alkalmával, ha a vizet semmi nem állítja meg abban, hogy elmossa a talajt? További aggodalomra ad okot, hogy az eddig illegális favágásért büntetettek amnesztiát kaphatnak az új „reform” keretein belül, valamint az is, hogy a sok tiltakozás és szakmai vita által övezett, 11 200 megawattosra tervezett Belo Monte megagát és erômû, amelyet az Amazonasnál építenének fel,

A brazíliai esőerdők letarolt területein termesztik a világon a legtöbb génmódosított szóját – többnyire európai exportra


A brazil és paraguayi határon helyezkedik el a Parana folyóra épült 6,4 km hosszú Itaipu-gát

megkapta a végsô engedélyeket, így várhatóan 2019-re el is készül.

A következmények és a sötét jövő A sûrû zöldnövényzet eltûnésével csökken a párolgás, ezáltal a terület szárazabbá válik, és a beesô napsugarak is jobban melegítik a kopár területet. A párolgás csökkenése nagyobb léptékben is gondot okozhat: például az afrikai esôerdôk pusztításának következtében alacsonyabb a csapadékmennyiség a trópusi erdôségtôl jóval távolabbi, száraz területeken is, ami soha nem látott aszályokhoz vezetett. Természetesen így a felhôk is megfogyatkoznak, ami a globális albedó (fényvisszaverés) csökkenését eredményezi, így a felszín jóval intenzívebb napsugárzásnak lesz kitéve. A felmelegedés következtében az éghajlati övezetek eltolódnak, a kifejlett fák kipusztulhatnak, az erdôk bozóttá alakulhatnak. A magasabb hômérséklet és a vízellátás változása miatt a fák egyre érzékenyebbé válnak a betegségekre és az erdôtüzekre, ettôl az erdôk még inkább visszaszorulnak. Helyi szinten csökken a felszín érdessége, ami megváltoztatja a felszínközeli szelek útját. A további

pusztítás akár a légkör teljes körforgásának módosulását is okozhatja. Mint már említettük, a biodiverzitás drasztikusan csökken, hiszen az esôerdô a legváltozatosabb élôhelyeket biztosítja populációk tömegeinek, és sok értékes élô szervezet, köztük növények és ritka állatfajok is eltûnhetnek. A természetes védelem megszûnte miatt a viharokkal, áradásokkal és a helyi szélsôséges idôjárással szembeni ellenállás elenyészôvé válik, ami a talaj gyors erodálásához vezet. A kivágott fák biomasszájának lebomlásából, vagy annak elégetésébôl, illetve tôzegtalajon keltett tüzek égése során, de a lecsupaszított karbonátos talajok mállásakor is szén-dioxid szabadul fel, és távozik a légkörbe. Globálisan tovább fokozva az üvegházhatást. Az erdôirtás további üvegházgázok kibocsátásával is együtt jár, mint például a metán. Ez utóbbi üvegházgáz ráadásul nagymértékben képzôdik a szarvasmarhatartásnak köszönhetôen is. Szintén súlyos probléma és más típusú erdôknél is igaz, az esôerdôknél azonban fokozottan fennáll, hogy az ültetett erdôk csupán feleannyi szén-dioxid megkötésére, valamint feleannyi szerves anyag és oxigén termelésére képesek, mint a termé-

szetes vegetáció. Így minden kivágott fa helyett legalább kettôt kellene ültetni, ami persze ismét a rendelkezésünkre álló termôterület rovására történne, tehát jelenleg az újratelepítés sem megoldás. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit kéne tennünk ahhoz, hogy bolygónk a jövôben is élhetô maradjon. Igen nehéz válaszolni, de annyi bizonyos, hogy a környezetvédelmi törvények szigorítása és betartatása, az erdôirtás minél hamarabbi leállítása és a még érintetlen trópusi erdôk teljes védelme, valamint az erdôgazdálkodás fejlesztése és tudatosabbá tétele, illetve új területek, elsôsorban a trópusok környékén történô erdôsítése sürgetô feladat! A változásnak persze a fejekben kéne megtörténnie, míg nem késô, hiszen ha az eddigi tendenciák folytatódnak, gyermekeink, unokáink már biztosan csak hírbôl hallanak az esôerdôkrôl, amik10-20 év múlva végleg eltûnhetnek egy halk sóhaj kíséretében, minden állat- és növényfajjal együtt, melynek jelenleg otthont adnak. Nekik meg legfeljebb marad az állat- és növénykert. KGB A szerzők természettudósok a biokémia és a környezetkutatás területén

CK 2011/4. augusztus

27


BOLÍVIA BENYOMTA AZ ESCAPE-ET Az andoki országnak fontosabbak a tradíciói, mint az ENSZ egyezménye Bár az ENSZ egységes kábítószer-egyezménye (az 1961-ben elfogadott Single Convention on Narcotic Drugs) idén töltötte be ötvenedik életévét, az elért eredmények alapján leginkább a drogbáróknak volt okuk ünnepelni, hiszen a kitűzött célok egyikét sem sikerült elérnie: az elmúlt évtizedekben világszerte meredeken nőtt a kábítószerek fogyasztásának aránya, a növekvő igényeket kielégítendő pedig az előállítás és terjesztés eddig sosem látott társadalmi károkat okoz. A drogkereskedelem megszüntetésére tett kísérletek évente súlyos százmilliárdokat emésztenek fel, közben a becslések szerint a feketepiac szereplôi úgy 340 milliárd dollár hasznot zsebelnek be. Az elképesztô erejû és befolyással bíró drogkartellek egymás helyett sajnos már a civileket kaszabolják, és teljes államokat tesznek lakhatatlanná, elsôsorban a latin-amerikai országokban. Az egyezményt a kulturális érzéketlensége miatt is Egy illegális kokaültetvény felszámolása

számos kritika érte és éri most is, hiszen a nyugati igényekbôl kiindulva az olyan veszélyes drogok, mint a dohány és az alkohol nem kerültek fel a szabályozott szerek listájára, míg az évezredek óta tradicionálisan használt, kockázataiban a kávéval vetekedô kokalevél igen, hiszen ez szolgál alapul a kokain elôállításához, amibôl a legtöbb épp a drogellenes háború eszméjének szülôhazájában, az Amerikai Egyesült Államokban fogy.

Ráadásul az egyezmény úgy rendelkezett, hogy a kokalevelek használatát 25 év leforgása alatt teljesen fel kell számolni. Az Andok-vidéken a koka a szakrális és kulturális örökség része, használata jelentôsen megkönnyíti a munkavégzést a magasban fekvô területeken. Evo Morales, Bolívia kokatermesztô farmerbôl elnökké avanzsált elsô embere már két évvel ezelôtt is felszólalt a kokalevelek tradicionális használatának védelmében az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának éves bécsi ülésén, és a kokázás alacsony kockázatát szemléltetendô a zsebébôl elôvett és el is rágott néhány levelet a tisztelt egybegyûltek színe elôtt. A kokalevelek szabályozásának kérdése azóta is napirenden van, és megosztja az ENSZ-tagállamokat. Mindeddig azonban nem merült fel, hogy a kérdés repedéseket üthet az ötvenéves egyezmény falán. Egészen mostanáig. Miután Morales hiába kérlelte az ENSZ illetékeseit, hogy távolítsák el a kokát a kábítószerek listájáról, június végén a bolíviai kongresszus elfogadta a határozatot, mely az egységes egyezmény egyoldalú felmondása mellett döntött. A bejelentés részeként David Choquehuanca hangsúlyozta, hogy a kilépéstôl függetlenül Bolívia továbbra is érvényesnek tartja önmagára nézve az ENSZ kábítószer-egyez-


ményét, és a kilépéssel csupán – jobb eszköz híján – arra akarnak rámutatni, hogy a kokarágás nem káros az egészségre. Sôt a hivatkozott tanulmányok szerint kedvezô egészségügyi hatásokkal rendelkezik, emellett számos andoki országban évezredes kulturális és szakrális használatra tekint vissza. Kiemelték, hogy a kokakultúra felszámolására adott 25 év alatt jóformán semmi elôremutatót nem sikerült elérni, hacsak a termesztésbôl élô parasztok kriminalizálása és életük ellehetetlenítése nem számít annak. Ugyanakkor Morales nagyon is érti az ENSZ és elsôsorban az USA aggályait: a megtermelt koka jelentôs része ugyanis nem az Andokban dolgozó parasztok fogai között, hanem a jenkik orrában landol, kokain formájában. Bolívia kormánya az ügy kapcsán szabályzatban fektette le a farmereknek a maximálisan termeszthetô kokamennyiséget, amely még saját használatra történô elôállításnak minôsül. Morales július elején pedig ismét figyelmeztetett: aki nem tiszteli a megszabott limitet, az a koka ellensége. A törvény ugyanis éppen azért született, hogy ne érvényesülhessen az amerikai utópia, a növényekkel szemben tanúsított zéró tolerancia. Hiszen ha a farmerek nem képesek az önszabályozásra, akkor az USA joggal gondolhatja, hogy kézzelfogható eredmény csak az ô közbenjárásukkal születhet. Ez pedig szükségképpen erôteljes katonai jelenlétet és az ültetvények vegyszeres irtását jelentené, amirôl már tapasztalatból tudják, hogy nem felszámolja, csupán áthelyezi a termesztés helyszíneit, miközben mérgezi a talajt, és tízezreket tesz nincstelenné. Bár Bolívia láthatóan mindent megtesz, hogy a világ tiszteletben tartsa a tradicionális kokafogyasztást, és kemény harcot folytat a zuglaborok és a kábítószerkereskedôk ellen, az ENSZ-közösség mégsem nézi jó szemmel a dél-amerikai ország törekvéseit. A bécsi székhelyû Nemzetközi Kábítószer-ellenôrzô Testület (International Narcotics Control Board, INCB) a bolíviai kongresszus bejelentése után kevéssel közölte, hogy a lépés ellentétes az egyezmény szellemiségével, és alááshatja a globális drogszabályozási rendszer hitelét, ezért arra buzdította a tagállamokat, hogy a kilépés után ne is engedjék vissza Bolíviát az egyezményt aláíró országok közé. Bár nem biztos, hogy ezek után Bolívia annyira

Bolívia miniszterelnöke a Coca-Cola egyik alternatívájával

kardoskodni fog a kultúráját és lakosságát semmibe vevô konvencióba való viszszatérésért... Az elefántcsonttoronyból leüzengetô hölgyek és urak talán nem is érzékelik, hogy a tûzzel játszanak. Eddig Bolívia hajlandóságot mutatott a kábítószer-egyezmény további részeinek betartására, ám az INCB barátságtalan reagálása után már Morales és pártja is a tôle jobban ismert, keményebb hangot ütötte meg. A bolíviai kormány képmutatónak nevezte az ENSZ-kritikákat, ugyanakkor hozzátette, hogy egyáltalán nem lepte meg ôket a reakció, mondván, a nemzetközi közösség mögött olyan érdekcsoportok állnak, akiknek a kokatilalom fenntartása a cél. A Morales-kormány azt is nehezményezte, hogy úgy akarják láttatni ôket, mint akik vesztésre állnak a drogkereskedôk ellen folytatott harcokban. Ugyan bolygónk melyik országáról nem mondható el ugyanez? Vajon nem a drogtilalom az, ami vesztésre áll? A kokatermesztés legális szabályozásával tényleg tovább romlana a helyzet? Költôi kérdések ezek. Bolívia mindenesetre hangsúlyozta, hogy az utóbbi öt évben számos droglabort és illegális kokaültetvényt sikerült felszámolniuk, valamint jelentôs eredményeket értek el a drogkereskedôk elleni küzdelemben is.

Ha pedig ezt az ENSZ nem hajlandó elismerni, akkor a forrófejû Moralestôl kitelik, hogy a saját útját kezdi járni, és ki tudja, melyik latin-amerikai ország lesz, amely elsôként követi a példáját. Hiszen a koka nem csupán Bolíviában, de Peruban, Ecuadorban és Kolumbiában is a kultúra része, de tradicionális fogyasztása Észak-Argentínában és Chilében is jellemzô. Ha pedig ezek az országok is kiállnának a koka hagyományos használatának védelme mellett, az könnyen az egységes kábítószer-egyezmény végét jelentheti. És különben is: mennyire nevezhetô hitelesnek a koka ellen folytatott kilátástalan harc, miközben az ENSZ talán összes országában a legelterjedtebb üdítô nemcsak a nevében, de összetételében is tartalmazza az üldözött növény koncentrátumát? Talán kevéssé köztudott, és az óriásvállalat sem hangoztatja, de a Coca-Cola Company a kokalevelek legjelentôsebb fogyasztója: az üdítô elkészítéséhez ugyanis mind a mai napig importálnak kokalevelet Peruból és Bolíviából. Úgyhogy az Egyesült Nemzetek drogcárjainak keménykedéseit hallgatva senki se feledje, hogy Latin-Amerika kezében is van néhány nagyon is ütôképes kártya, amely még meglepetéseket okozhat a globális drogszabályozásban. Tania Flores

CK 2011/4. augusztus

29


IDEGSEJTVÉDŐ KANNABISZ Egy júliusban, a British Journal of Pharmacology online felületén publikált tanulmány ígéretesnek találja a marihuána bizonyos összetevőit az úgynevezett neurodegeneratív rendellenességek esetén. E rendellenességek közé azokat a kórképeket soroljuk, melyekben a központi idegrendszer bizonyos területein az idegsejtek pusztulása elôrehaladottá válik. Spanyol és izraeli kutatók most két olyan neurodegeneratív agyi betegség, a Huntington- (HD) és a Parkinsonkór (PD) esetében találták hatékonynak a kannabinoidokat, melyek rendszerint nem reagálnak jól a hagyományos terápiás kezelésekre. A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknél a kór még nem volt elôrehaladott állapotban és azt találták, hogy a kannabinoidok ígéretes gyógyszernek bizonyultak a két legjelentôsebb olyan neurodegeneratív kór, a PD és a HD esetében, melyek a törzsdúcokat érintik. A kannabisz két legfontosabb pszichoaktív összetevôje, a THC és a CBD a kísérletekben védelmet nyújtott a roncsolódott neuronok számára, és a kannabinoid receptorok aktiválásával lassította a kór folyamatát. A szerzôk szerint a „jelenlegi bizonyítékok azt mutatják, hogy az antioxidáns tulajdonságú,ó vagy a CB2-receptorokat aktiváló kannabinoidok ígéretes terápiás

összetevôi lehetnek a HD és a PD esetében, ezért indokolt lenne a mihamarabbi klinikai kiértékelésük”. Ezzel párhuzamosan júniusban egy olasz, spanyol és brit kutatókból álló csoport a Journal of Neuroscience Research hasábjain publikált tanulmányában kijelentette, hogy a THC-t és

CBD-t tartalmazó kivonatok lassítják a Huntington betegség kifejlôdését a laboratóriumi állatokban. Mindezek mellett korábban több kutatás is rámutatott a kannabinoidok jótékony hatására egyéb neurodegeneratív rendellenességek, például a Lou Gehrig- és az Alzheimer-kór esetében.

A TÖRVÉNY SZAVA Az amerikai igazságügyi minisztérium részeként mûködô Drogellenes Hivatal (DEA) július 8-án nyilvánosságra hozott állásfoglalásában kijelentette, hogy a kannabisznak nincs elfogadható orvosi haszna, éppen ezért továbbra is illegálisnak kell maradnia. Az amerikai sajtó persze rögtön ízekre szedte az állásfoglalást, kezdve onnan, hogy vajon a szövetségi kormány miért nem képes észrevenni azt a 17 államot, ahol engedélyezték a marihuána orvosi felhasználását? Ez ugyanis mindmáig az egyik legnagyobb ellentét az állami és a szövetségi törvénykezésben. A publicisták persze nem felejtették el megemlíteni, hogy ma már számos tanulmány is rendelkezésre áll, ami bizonyítja a marihuána gyógyászati elônyeit, az évszázadokra viszszanyúló orvosi gyakorlatról már nem is beszélve. A mostani állásfoglalást még egy 2002-ben, az orvosi marihuána támogatói által benyújtott petícióra adta válaszul a hivatal. A petícióban arra kérték a szövetségi kormányt, hogy sorolja be újra a kannabiszt, amely most a kábítószerek elsô osztályába tartozik, azaz – például a heroinhoz hasonlóan – semmilyen gyógyászati célú elônye nem ismert. A DEA csaknem kilenc év alatt megszült válasza szerint azonban nemhogy semmiféle jótékony hatásáról nem tudni, de kimondottan veszélyes lehet a marihuána. 30

A Time magazin szerint az egyetlen elôrelépés a hivatalos állásfoglalás kapcsán az lehet, ha az orvosi marihuána támogatói a szövetségi bírósághoz fordulnának. A nagy múltú napilap úgy véli, ezzel legalább elindulhat a folyamat.


A DISCOVERY BEVÁLLALTA Marihuána-valóságshow-t indít a tudattágító csatorna A Discovery Channel úgy döntött, hogy elindítja minden idők legellentmondásosabb sorozatát: egy félig dokumentarista jellegű valóságshow-t forgat Amerika legnagyobb orvosi marihuána elosztó központjában, amelynek főszereplője egy marihuánaaktivista lesz. A „Weed Wars” névre keresztelt sorozat idén ôsszel indul (egyelôre csak a Tengerentúlon). A kamerák napról napra végigkövetik majd egy kaliforniai fûáruház történéseit, és ott lesznek Steve DeAngelo nyomában, aki az oaklandi Harborside Egészségügyi Központ tulajdonosa. Nem mellesleg a központ mintegy 80 ezer pácienst lát el évente a legkiválóbb minôségû marihuánával. A Discovery információi szerint DeAngelo arra törekszik, hogy a betegeket a lehetô legjobb termékekkel szolgálhassa ki, jól jövedelmezô üzletének bevételeibôl pedig a kannabisz szabályozását és megadóztatását forszírozó erôfeszítéseket támogat. „A Weed Wars félelem nélkül rántja le a leplet errôl a még mindig illegális és ellentmondásos világról” – nyilatkozta Nancy Daniels, a Discovery ügyvezetô alelnöke. „Azon túl, hogy a nézôk megismerhetik Steve jellegzetes vezetôi stílusát, a Weed Wars lenyûgözô betekintést nyújt majd ebbe a nem mindennapi környezetbe. Csakúgy, mint az Aranybányászok vagy a Halálos fogás szereplôi, ezek a srácok is sajátos módon valósítják meg az amerikai álmot.” Mint ismeretes, Kalifornia volt az elsô állam, amelyik még 1996-ban elfogadta a marihuána „különleges használatára” vonatkozó törvényt, amely engedélyezte a marihuánaárusító helyek nyitását. Az elmúlt 15 év során rengeteget fejlôdött az iparág, a vásárlók többféle szívható és ehetô termék közül választhatnak, felté-

Steve DeAngelo

ve, hogy rendelkeznek orvosi engedéllyel. A helyzet persze azóta is ellentmondásos, hiszen – mint ahogy azt e hasábokon is többször, több kontextusban írtuk – a szövetségi törvények továbbra is tiltják a marihuána mindennemû felhasználását. A Discovery új, „bevállalós” mûsora a szereplôkön kívül a növények életét is végigköveti majd a csírázástól egészen a betakarításig a Harborside-ban, amely nemrégiben nyitotta meg második boltját San Joséban, annak ellenére, hogy állandó rendôri felügyelet alá helyezték. Ki tudja, a mûsorfolyam után talán már erre sem lesz szükség?

EGY SLUKKRA HOLLANDIA A holland gyógyszertárakban négyféle marihuána kapható. Egy nemrég készült felmérésbôl kiderült, hogy a 2003–2010 közötti idôszakban 40 ezer alkalommal írtak fel orvosi marihuánát mintegy 6 ezer különbözô páciens részére. Az elmúlt néhány évben jelentôsen nôtt a medikálprogramban részt vevôk száma: míg 2006-ban 850, addig 2010-ben már 1300 regisztrált páciens volt Hollandiában. A növekedés indokolható azzal a ténnyel, hogy a holland gyógyszertárak szakosodtak az orvosi marihuánára, melynek eredményeként az árak csökkentek, a kiszolgálás minôsége pedig javult. SKIZOFRÉNIA A berlini Charité Kórház kutatói a krónikus kannabiszfogyasztás kognitív teljesítményre gyakorolt hatását vizsgálták skizofrén és egészséges alanyokon. A kutatásban 27 skizofrén és 32 egészséges fûfogyasztó, valamint 26 olyan skizofrén és egészséges ember vett részt, akik semmilyen tudatmódosító szert nem használnak. Az egészséges kannabiszhasználók csökkent neurokognitív teljesítményt mutattak. Ezzel szemben a kannabiszhasználó skizofrén betegek jobb teljesítményt mutattak, mint azok a skizofrének, akik nem élnek marihuánával. ELBOCSÁTÁS Meglepô döntést hozott a Washington állambeli legfelsôbb bíróság június elején: az orvosi marihuána pácienseket elbocsáthatják állásukból, akkor is, ha csak a munkahelyükön kívül alkalmazzák az alternatív gyógymódot. A taláros testület szerint, függetlenül a választók szándékától, a marihuána orvosi célú használatát a szövetségi törvények még mindig tiltják. MÁJCIRRÓZIS Sejtszinten a legmeghatározóbb esemény a májcirrózis kialakulásában bizonyos csillag alakú sejtek aktiválódása. A New York állambeli Mount Sinai Gyógyszerészeti Iskola kutatói kimutatták, hogy a kannabidiol (CBD) szelektíven okozta ezeknek a sejteknek az elhalását, így szerintük „potenciális terápiás szer lehet a májcirrózis kezelésében”. Bővebb info: www.medihuana.info

CK 2011/4. augusztus

31


KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK III. A napi fogyasztás és az agy kognitív funkciói Korábban már tárgyaltuk a marihuána hatásának testi és mentális vonatkozásait és a növényben rejlő gyógyászati lehetőségeket. Végezetül tekintsük át, hogy a tudomány mai állása szerint mit tudunk a kannabisz szerepéről az emberi agy kognitív funkcióinak változásaiban.

34


Mit is értünk kognitív funkciók alatt? A kognitív funkció egy gyûjtôfogalom, amely alá minden olyan agyi tevékenység tartozik, ami a környezet megismerésében, észlelésében, a már megfigyelt információk tárolásában (tehát a memóriában), valamint az ezekre alapozott gondolkodásban játszik szerepet. Ezeknek a funkcióknak alapvetô jelentôségük van a mindennapi életben, fôképp az emberi fajnál, amely egy szociálisan nagyon fejlett társadalomban él. Kapcsolatunk a nyüzsgô külvilággal, más emberekkel elkerülhetetlen, és ezek jócskán meghatározzák, illetve befolyásolják életünk alakulását. Az emberi társadalom mindig is szabályok mentén szervezôdött. Ezeket a szabályokat az ember tulajdonképpen tapasztalatai által tanulja, szüleitôl elsajátítja, mi helyes, és mi nem, majd ezek rögzülnek, és a felnôttként megélt ismeretekkel kiegészülve a saját gyerekeit ezek alapján neveli. A kognitív funkciók tehát kifejezetten fontosak a komplex társadalomban élô ember számára, megismerésük, tanulmányozásuk ebbôl adódóan elkerülhetetlen. Az agyi kognitív folyamatok tanulmányozása nem a legegyszerûbb orvostani feladat, hiszen itt nem lehet állatkísérletekbôl levont következtetéseket az emberi modellre ráhúzni, mivel hozzánk hasonló komplex aggyal nem rendelkezik egy állat sem (maximum megközelíti a miénket). Ebbôl adódóan minden kísérletet kénytelen a kutató embereken végrehajtani, és ez erkölcsi és megbízhatósági szempontból nem mindig áll biztos lábakon. Azonban manapság már jó néhány eljárást kidolgoztak, ami minimalizálja ezeket a problémaforrásokat. Tesztekkel képesek vagyunk például verbális és vizuális memóriát, információfeldolgozási sebességet, valamint ítélôképességet számszerûen mérni, de az ezekbôl kapott eredményeket mindig kellô óvatossággal kell kezelni. A különbözô tudatmódosítók által kifejtett kognitív funkciókban történt elváltozások tanulmányozásának szükségessége megkérdôjelezhetetlen, különösen az egyik legismertebb és leggyakrabban használt pszichoaktív növény, a marihuána hatásait tekintve. Az ipari forradalmat követô társadalmi és demográfiai változások következtében mindennapos lett a tudatmódosítók használata. A metropoliszok-

ban élô milliónyi embert a túlzsúfoltság és az állandó stressz oldásának igénye a tudatmódosítás felé tereli. Nem véletlen, hogy szinte minden, manapság készített jelentésben az áll, hogy a városi lakosság körében gyakrabban fordul elô a kábítószer-fogyasztás (akár rendszeres, akár alkalmi fogyasztóról van szó), mint a falvakban élôk között. A tudatmódosítók függôségében élô emberek kapcsolata környezetükkel olyan szinten változhat, hogy az illetô már nem képes helyét megtalálni a társadalomban. Ez egy negatív lefutású spirálhoz vezethet, ahonnan nincs mindig visszatérés, vagy ha van is, az ahhoz vezetô út rendkívül rögös. Ezért a preventív és rekreációs programok megfelelô kidolgozásához elengedhetetlen a különbözô pszichoaktív szerek által kifejtett hatások széles körû vizsgálata. A fiatalkorúak védelme elsôdleges a megelôzési programok szempontjából, különösen azért, mert a serdülôkori fiatalok agya még fejlôdés alatt áll. Egy 2002-es amerikai tanulmány kimutatta, hogy azon kísérleti alanyok között, akik 17 éves koruk elôtt már rendszeres marihuánafogyasztók voltak, sokkal rosszabbul szerepeltek számos teszten (vizuális és verbális memória, asszociációs és intelligenciavizsgálatok), mint a kontrollcsoportok. A kísérlet alkalmával két különbözô kontrollcsoport volt, az egyik olyan emberekbôl állt, akik felnôttkorukra váltak rendszeres fogyasztókká, valamint egy nem

fogyasztó csoportot is felállítottak a kutatók. A vizsgálat során az derült ki, hogy legjobb eredménnyel a nem fogyasztó csoport végzett, majd akik késôn váltak rendszeres fogyasztókká, végül pedig a 17 éves koruk elôtt rendszeres marihuánafogyasztókká vált kísérleti alanyok. Egy német kutatók által kiadott közlemény hasonló eredményt mutatott. Ez esetben egy ún. verbális tanulási tesztet alkalmaztak. A teszt alkalmával két különbözô, 15-15 igét tartalmazó listát kellett memorizálni. Az elsô lista volt a fôlista, a másik csak arra szolgált, hogy „megzavarja” a tesztalanyt. Elsôként a fôlistáról kellett azonnal visszamondani a szavakat, a következô körben, a fôlista elolvasását követôen egybôl a második lista következett, annak memorizálása után kellett az elsô listát viszszamondani. Az eredmények azt mutatják, hogy az azonnali és „megzavarást” követô visszamondás alkalmával azok szerepeltek rosszabbul, akik gyakrabban fogyasztanak, és korábban kezdték a marihuánahasználatot. Ugyanez a német kutatócsoport egy másik tanulmány során is hasonló eredményt publikált. A kutatók a rendszeres fogyasztás kezdeti idôpontjának függvényében vizsgálták a memóriában érdekelt agyi területek aktivitását. Ehhez mágneses magrezonancia képalkotót (MRI) használtak, amellyel a lágy szövetek mûködése vizsgálható. A vizsgálat kimutatta, hogy minél korábban kez-

CK 2011/4. augusztus

35


dett a páciens rendszeresen füvet szívni, annál nagyobb elváltozás volt látható a bal agyfélteke egy jól definiálható területének aktivitásában, ami a verbális memóriában játszik szerepet. Ez az eredmény jól mutatja, hogy a korai szerhasználat jelentôs befolyással van a fiatalkorúak agyának fejlôdésére. A tudatmódosító szerek rendszeres fogyasztása hatással van a döntéshozói mechanizmusokra is. Egy 2010-es tanulmány azt vizsgálta, hogy a szerhasználat miképp változtatja meg a kockázatos döntéshozást. Ehhez a kutatók az ún. Iowa Szerencsejáték Tesztet (Iowa Gambling Test) alkalmazták, amelynek a lényege, hogy az alanynak különbözô kártyapaklikból kell választania egy lapot. A lap vagy nyereményt rejt, vagy pénzbüntetést. Két pakli közül választhat a játékos, az elsôben alacsony nyeremény, és alacsony büntetôösszeg található, a másodikban nagy nyeremény, de ennél is nagyobb pénzbüntetés. Ezzel a teszttel jól vizsgálható a kísérleti alany kockázatvállaló képessége. A tanulmány azt mutatta, hogy a kontrollcsoport, azaz a kannabiszt nem fogyasztó alanyok inkább biztosra mennek, és az elsô pakliból húzva szépen lassan növelik a kasszájukba befolyó összeget. A marihuánát fogyasztó csoportban azonban a játékosok inkább kockáztatva, hogy

36

nagyot buknak, de a második pakliból húznak kártyát. Ez jól mutatja a rendszeres fogyasztók esetén, hogy a veszteség tudata kevésbé érdekli, és hogy a nagy nyeremény lehetôsége jobban mozgatja ôket. Ez összefüggésbe hozható az ember önjutalmazó viselkedési mintázatával, ami a rendszeres kábítószerfogyasztás során gyakran felerôsödik. Egy 2001-es svéd tanulmány a rendszeres kannabiszfogyasztók agyának metabolikus változásait vizsgálta. Ehhez az agy véráramlását monitorozták, úgy, hogy a véráramba radioaktívan jelölt molekulákat juttattak, és ezzel tudták követni az egyes agyi területek aktivitását. Annak a területnek, ahol fokozottabb mûködés van, több energiára (cukorra) van szüksége, amit a véráram juttat el hozzá, tehát ahol az agyi mûködés erôsödik, ott növekszik a radioaktív jel is. A kutatók azt találták, hogy a rendszeres fogyasztók esetén a homloklebeny aktivitása csökkent a kontroll-csoportéhoz mérve. Ennek az agyi régiónak a sérülése vagy alulmûködése pedig koncentráció- és figyelemzavarhoz vezethet. A beszéd folyamatossága csökken, a páciens lehet alulmotivált, lehet túlságosan is agresszív. A kérdésekre is lassabban reagál, gátlásai oldódnak, mely esetenként a társadalmi normáktól elütô viselkedésben is megnyil-

vánulhat. A gátlások feloldódása indokolatlan eufóriával és depresszióval egyaránt járhat, párosulhat túlzó vitakészséggel és passzivitással is. Az alanyok nemegyszer teljes közönnyel viseltetnek tetteik következményei iránt. Jól látható, hogy a teljesség igénye nélkül kiragadott tanulmányok alapján a rendszeres marihuánafogyasztás fokozottan kihathat az agy kognitív funkcióira. Azonban mindenféleképpen meg kell jegyezni, hogy a tanulmányokat meghatározott számú alanyokon végezték el, és ebbôl kiindulva nem mutathatnak minden emberre érvényes eredményeket. Fontos megemlíteni, hogy a tesztek során kapott eredményeket számtalan tényezô befolyásolja: a fogyasztás pontos rendszeressége, a dózis mennyisége, minôsége, valamint hogy a fogyasztó által esetlegesen használt egyéb tudatmódosító szerek is. Mivel minden ember más, és mások a szokásai, ezért univerzális törvényszerûséget nem lehet kimondani. Ám ezek a vizsgálatok fontosak annak a megismeréséhez, hogy milyen változást okozhat az agyi folyamatokban a tudatmódosító szerek hoszszan tartó, rendszeres használata. KGB A szerzők természettudósok a biokémia és a környezetkutatás területén

Felhasznált irodalom [1]

T. Lundqvist, S. Jönsson, S. Warkentin, (2001)

Frontal lobe dysfunction in long-term cannabis users Neurotoxicology and Teratology 23, 437–443 [2] Harrison G. Pope , Amanda J. Gruber , James I. Hudson, Geoffrey Cohane, Marilyn A. Huestis , Deborah Yurgelun-Todd (2003) Early-onset cannabis use and cognitive deficits: what is the nature of the association? Drug and Alcohol Dependence 69, 303 Á/310 [3] Daniel J. Fridberg , Sarah Queller, Woo-Young Ahn, Woojae Kim, Anthony J. Bishara, Jerome R. Busemeyer, Linda Porrino, Julie C. Stout (2010) Cognitive mechanisms underlying risky decision-making in chronic cannabis users Journal of Mathematical Psychology 54, 28–38 [4] Benjamin Becker, Daniel Wagner, Euphrosyne Gouzoulis-Mayfrank, Elmar Spuentrup, Jörg Daumann (2010) The impact of early-onset cannabis use on functional brain correlates of working memory rogress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry 34, 837–845 [5] Daniel Wagner, Benjamin Becker, Euphrosyne Gouzoulis-Mayfrank, Jörg Daumann (2010) Interactions between specific parameters of cannabis use and verbal memory Progress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry 34, 871–876


CK 2011/2. รกprilis

37


FÉLELEM ÉS RESZKETÉS A Parkinson-kór ellen is beválhat a kannabisz? II. János Pál pápa, Adolf Hitler, Michael J. Fox, Fidel Castro, Muhammad Ali – amellett, hogy különösebben egyiküket sem kell bemutatni, közös bennük, hogy egy súlyos betegség, a Parkinson-kór áldozatai (lettek). Az orvostudomány bizonyos tekintetben máig értetlenül áll e betegség előtt: sem gyógyítani nem tudja, sem a kiváltó okaival nincs tisztában. Az azonban nem meglepő, hogy néhányan próbáltak már bizonyítékot találni arra, hogy a kannabinoidok segíthetnek a tünetek enyhítésében – hogy milyen sikerrel jártak, a következőkben kiderül. Az eredetileg reszketôbénulásnak nevezett betegség jellemzôit egy angol sebész-gyógyszerész, James Parkinson írta le 1817-ben – innen hát a súlyos idegrendszeri kór elnevezése. A tudomány

mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan. Legjellemzôbb tünete a mozgáskoordináció zavara, a remegés. Általában idôskorban alakul ki, és egyelôre azt sem sikerült pontosan megállapítani, hogy mi

II. János Pál pápáról 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy Parkinson-kórban szenved, de a Vatikán csak halála után erősítette meg a hírt

is okozza – az orvosok csupán néhány esetben tudták bizonyítani, hogy hibás gének állhatnak a háttérben. A betegség késôi fázisában a páciens teljesen elveszítheti egyensúlyérzékét, járása csoszogóvá, mozdulatai végtelenül lassúvá válnak. A betegek gyakran elfelejtik, hogy miként kell végezni egyszerû mozdulatokat, miközben beszédkészségük is jelentôsen romlik. Mindemellett bôrük olajossá válhat, bélrendszerük mûködése szintén lelassulhat, ami székrekedéshez vezet. Mivel a Parkinson-kórban szenvedôk nehezebben pislognak, ezért közvetett módon a szemük is károsodik – rendkívül súlyos és kellemetlen betegségrôl van tehát szó, nem csoda, hogy a páciensek több mint fele depressziós lesz, szorongani kezd. Noha a kiváltó ok nem ismert, a kóros elváltozások, melyek e kínzó tünetegyüttest okozzák, meglehetôsen egyszerûen leírhatók. Egy viszonylag kis agyi területen, az úgynevezett „feketeállományon” belül a dopamintermelô sejtek elhalnak, márpedig a mozgásközpontnak szüksége van erre az anyagra. A legelterjedtebb kezelések során éppen ezért a dopamintermelés csökkenését próbálják különféle módokon lassítani. Az eljárások azonban egyfelôl csak ideig-óráig alkalmazhatók, a gyógyszeres kezelés pedig rendkívül kellemetlen mellékhatásokkal jár. A Parkinson-kórral foglalkozó tudósok nemrégiben különös figyelmet kezdtek fordítani azokra a gyógyszerekre, amelyek az endokannabinoid rend-


szerrel lépnek kölcsönhatásba. Noha manapság egyáltalán nem alkalmazzák, kannabisszal az 1800-as évek második felében viszonylag eredményesen sikerült csökkenteni az e kórban szenvedôk remegését. Ma már szinte bizonyos, hogy a kannabinoidok – erôs antioxidáns hatásuknak köszönhetôen – védelmet nyújthatnak a dopamintermelô sejtek degenerációja ellen.

Az idegsejtek védelmében Bizonyított tény, hogy a kannabinoidok neuroprotektív (idegeket védô) szerepet játszanak traumás agysérülés, Alzheimerkór, Huntington-kór, sclerosis multiplex és még számos idegrendszeri betegség esetén. Ezt a védelmet különbözô mechanizmusok révén érik el. Azok a kannabinoidok, amelyek a CB2-receptort aktiválják, gyulladáscsökkentôként hatnak, mivel gátolják a mérgezô citokin kibocsátását. Azok pedig, amelyek a CB1receptorra hatnak, a glutamáttermelô tevékenység fenntartása folytán bírnak pozitív hatással. Ezen neuroprotektív tulajdonságaik miatt feltételezik a kutatók, hogy lassítható velük a Parkinson-kór súlyosbodása. Ahhoz, hogy vizsgálhassák a betegséget, a tudósok többféle modellt is alkalmaznak. Az egyik ilyen az úgynevezett 6-HO-DA modell, amelynek során 6-hidroxydopamint juttatnak az állatok szervezetébe, és így iktatják ki a dopamintermelô sejteket – lényegében tehát fertôzik ôket, elôidézve ezzel a betegséget. Egy ilyen vizsgálat során egy ízben a naponta adagolt THC és CBD képes volt jelentôsen enyhíteni az idegsejtek romlásának mértékét. Egy másik, szupererôs szintetikus kannabinoid, a HU-210 szintén képes volt a 6-HO-DA okozta károkat enyhíteni. Egy másik bizonyítéka annak, hogy az endokannabinoid rendszernek köze lehet a Parkinson-kór lassításához, olyan egérkísérletekbôl származik, amelyekben a rágcsálókból kiiktatták a CNR1 nevû gént, azt, amelyik a CB1-receptor mûködését szabályozza. Ezeken az egereken sokkal intenzívebben volt megfigyelhetô a 6-HO-DA toxikus hatása. Nem csupán a mozgáskoordinációjukat veszítették el jobban, hanem sokkal több dopamintermelô sejtjük veszett oda. A Parkinson-kór egyik legelterjedtebb kezelése során a dopamintermelést

A CIA tárta nyilvánosság elé a kubai diktátor betegségét 2005-ben

igyekeznek serkenteni, méghozzá egy L-dopa nevû anyaggal, ami a dopamin prekurzora. Ez a terápia azonban számos hátránnyal jár. Egyfelôl csupán a bevitt anyag 1-5 százaléka éri el célját, és segít azoknak a sejteknek dopamint elôállítani, amelyeknek szükségük lenne rá. Problémát okoz az is, hogy a maradék L-dopát is dopaminná alakítják a sejtek, épp csak nem ott, ahol kéne. Emiatt pedig, ha hosszú távon alkalmazzák – mivel a szervezet hozzászokik, hogy kívülrôl kapja meg a prekurzort –, az agyban leáll a termelése. A következmény éppoly kellemetlen lehet, mint maga a betegség: sok esetben a felsôtest akaratlan mozgásával, rángásával jár. Ezek pedig már egy újabb betegség, a diszkinézia tünetei.

Klinikai vizsgálatok Az elsô említésre méltó eredmények nem egy klasszikus klinikai vizsgálatból származnak – ez esetben ugyanis Parkinsonkóros betegek saját maguk döntöttek úgy, hogy kannabisszal próbálják kezelni magukat. A róluk készült felmérés pozitív eredményekkel zárult. A vizsgálatban 85-en vettek részt, közülük csupán egy fogyasztotta a kender virágát a hagyományos, belégzéses módon, a többiek ételbe sütve vették magukhoz. A pá-

ciensek átlagéletkora 67,5 év volt, és korábban egyikük sem használt kannabiszt semmilyen célból. Mindössze négyen számoltak be arról, hogy rosszabbodtak tüneteik. Harminckilencen általános megkönnyebbülésüknek adtak hangot, 26-an állították, hogy megszûnt a remegésük, 38-an jelezték, hogy javult a mozgásuk, 32-en az izommerevség megszûnését jelentették, és 12-en voltak, akik az L-dopa okozta diszkinéziától szabadultak meg. A vizsgálat során összefüggést találtak az alternatív kezelés hossza és az elért eredmények között. Azok, akik három hónapig vagy annál tovább használtak kannabiszt, minden tekintetben nagyobb javulásról számoltak be, mint azok, akik három hónapnál kevesebb ideig vettek részt a terápiában. Annak ellenére azonban, hogy a kannabisz jelentôs javulást okozott esetükben, a felmérés nem tekinthetô tudományosan megalapozottnak. Annál is inkább, mivel szubjektív beszámolókról van szó, manapság az orvostársadalom pedig ennél jóval objektívebb bizonyítékokra kíváncsi. Végeztek persze olyan klinikai vizsgálatot is, amely igyekszik megfelelni ennek az elvárásnak. Egy kettôs-vak kereszt-kísérlet során 17 Parkinson-kóros pácienst vizs-

CK 2011/4. augusztus

39


gáltak, akiknél a diszkinézia is kialakult már. Kannabiszkivonatokkal próbálták kezelni ôket, ám diszkinéziájuk egyáltalán nem szûnt. Valóban nincs tehát bizonyíték arra, hogy a kannabisz képes lehet lassítani a Parkinson-kórt. A történethez hozzátartozik az is, hogy meglehetôsen nehéz ilyen jellegû kutatásokat teljeskörûen elvégezni. A fentebb említett felmérés alapján például legalábbis több hónapnak kell eltelnie, hogy a páciensek minimális javulást tapasztaljanak, a legtöbb ilyen célú klinikai vizsgálat azonban nem tartott tovább egy hónapnál. A kivonattal kapcsolatban szintén felmerülnek kérdések: nem biztos, hogy megfelelô a THC és a CBD koncentrációja bennük. Az ugyanis már más kutatásokból kiderült, hogy a magas CBD-tartalom felülírhatja a THC diszkinéziaellenes hatását. Messze a legígéretesebb vizsgálat, amely a kannabinoidok jótékony hatását hivatott bizonyítani az L-dopa által kiváltott diszkinéziával szemben, egy véletlenszerû, kettôs-vak, placebo-kontrollált tanulmányból származik, amelynek során hét beteget kezeltek nabilonnal. A Cesametként is ismert szintetikus kannabinoidot THC-bôl állítják elô, ezáltal hasonló tulajdonságokkal bír, mint természetes társa. A kutatás eredményes volt abból a szempontból, hogy a páciensek diszkinéziás tünetei csökkentek, ám ehhez a lehetô legnagyobb adagot kellett használni. Az eddigieken kívül csupán egy vizsgálat van még, ami említésre méltó, ez azonban a Parkinson-kór okozta pszichotikus tünetekkel foglalkozik. A kutatásban hat beteg vett részt, akik a Parkinson-kór miatt pszichózisban is szenvedtek több mint három hónapja. Esetükben megállapították, hogy a négyhetes kísérlet végeztével a CBD-nek köszönhetôen jelentôsen javultak mutatóik az Egyesített Parkinson-kór Osztályozáson, csaknem elmúltak pszichotikus tüneteik. Ez a megállapítás azért fontos, mert a leggyakrabban használt antipszichotikumok gátolják a dopaminerg rendszert, ami pedig – mint fentebb írtuk – az elsô számú szerepet játssza a Parkinson-kór kialakulásában.

Összegzés A Parkinson-kór egy krónikus, jelenleg gyógyíthatatlan neurodegeneratív állapot, amelynek eredményeként moz-

40

Muhammad Ali, a 20. század sportolójának megválasztott boxoló is e szörnyű kórban szenved

gásrendellenesség jön létre. Elsôsorban az agy „feketeállományában” található dopamintermelô sejtek elhalása okozza, azt azonban mindeddig nem sikerült megállapítani, hogy mi állhat ezen sejtek elhalása mögött. A leggyakrabban használt szer, amivel az orvosok próbálják késleltetni a betegség lefolyását, és enyhíteni a tüneteket, a Levodopa, rövidebb nevén: L-dopa, amelyet azonban a megfelelô hatás eléréséhez nagy mennyiségben kell alkalmazni. Ennek mellékhatásaként egy, a Parkinson-kórhoz nagyon hasonló betegség, a diszkinézia jelentkezik. A kannabinoidok alkalmazása elsôsorban számos neuroprotektív, így például antioxidáns és gyulladáscsökkentô hatásuk miatt lenne lehetséges, ám fontos megjegyezni, hogy velük is legfeljebb csak lassítható lehet a betegség súlyosbodása. Mint a legtöbb hasonló esetben, így a Parkinson-kór esetében is sokat számít, hogy az alternatív terápia mihamarabb elkezdôdjön. Tudományosan nem bizonyított, de feltételezhetô, hogy a kannabinoidok hatékonyak lehetnek a remegés és a lassú mozgás megszüntetésében, valamint az izommerevség feloldásában, és az L-dopa-kezelés okozta mellékhatá-

sokat is csökkenthetik. Ily módon nagy valószínûséggel kijelenthetô, hogy azok, akik kannabisszal próbálják meg kezelni magukat, sikeresek lehetnek tüneteik enyhítésében. Ugyanakkor, ha az L-dopa által okozott diszkinéziától való megszabadulás a cél, tanácsos alacsonyabb CBD-tartalmú kannabiszt alkalmazni, mivel a CBD elfedheti a THC e téren kifejtett jótékony hatását. A vizsgálatok alapján feltételezhetô, hogy tapasztalható javulás eléréséhez többhónapos kezelésre van szükség, melynek során a napi mennyiség 0,25–0,5 gramm. Noha bizonyított tény, hogy a kannabisz segít leküzdeni az alvászavart, amely egyébként gyakran a Parkinson-kór velejárója is, a szakirodalom mindmáig egyetlen esetet sem említ, amelyben ez a jótékony hatás tapasztalható lett volna az érintett betegeknél. Ugyanígy azonban negatív mellékhatásról sem tesz említést. Mindebbôl jól látható, hogy bár apró, halvány eredmények vannak, a kannabisz Parkinson-kórra gyakorolt jótékony hatásainak bizonyításához még rengeteg tudományos vizsgálatra, kutatásra van szükség. H. Mint Kornél forrás: Treating Yourself, 22. szám


BLOKKOLT JELZŐRENDSZER A koffeinről, nem csak feketézőknek „Ez az ördög itala annyira jó… hogy inkább csőbe kellene húznunk, és meg kellene őt keresztelnünk.” (VIII. Kelemen pápa)

Hajnali fél nyolc. Bágyadtan piszkálgatom a csipát a szemem sarkából, miközben próbálom nem magamra önteni a forró kávét. Húsz perc múlva indulnom kell. Útközben majd beugrok a sarkiba reggeliért, de azért veszek egy csokit is, hogy biztosan kihúzzam, míg a kajásfiú meghozza az ebédet. Persze a kosárba kerül egy lityis kóla is, mert ebben a rohadt melegben azért csak megszomjazik az ember. Fél három felé egy szokásos a folyosó végi automatából, és este, míg várok a mozi előtt a haverokra, egy energiaital. Nehogy megint bealudjak a filmen. Régen jobban bírtam… 42


Van, aki több csésze espressót, teát és néhány pohár kólát is legurít egy nap, anélkül, hogy a koffein hatását különösebben megérezné, míg más egy hoszszúkávé után remegni kezd, majd kiugrik a szíve, és patakokban folyik róla a víz. Koffeinfogyasztásnál az egyén toleranciája a meghatározó, így az ideálisnak mondható mennyiséget mindenki csak személyes tapasztalatai alapján szûrheti le. Nem árt azonban tudni, hogy táplálkozástani szakemberek szerint egy egészséges (és nem ülômunkát végzô, sportkerülô) felnôtt számára a napi koffeinbevitel egészségügyi küszöbértéke 300 mg. Ezzel szemben az ország ismert (és talán egyetlen?) toxikológusa, dr. Zacher Gábor inkább 100 mg-ot szokott emlegetni. Egyrészrôl talán azért, mert Magyarország lakosságának jelentôs része nem az egészséges felnôtt kategóriájába tartozik, másrészrôl pedig azért, mert a koffeint függôséget okozó szerként tartják számon. Zacher szerint, aki három éven keresztül minden reggel egy csésze kávéval indítja a napot, már koffeinfüggônek nevezhetô. Egy átlagos csésze kávé koffeintartalma függ az elkészítés módjától, így – ahogyan a tea esetében is – csak becsült 70–180 mg értékrôl beszélhetünk. Viszont egyes üdítôitalok, valamint az energiaitalok ennél nagyobb mennyiségben is tartalmazhatnak koffeint. Míg az üdítôipari termékeknél a törvény mindössze arról rendelkezik, hogy a 150 mg/l-nél magasabb koffeintartalom esetén elég a jelenlétét jelezni, addig minden, Magyarországon forgalomba kerülô energiaital összetevôjét, és annak mennyiségét a csomagolásán fel kell tüntetni – mivel csak „különleges táplálkozási célú élelmiszerként” árusítható. (A tea és kávé esetében a fentebb említett okokból nem beszélhetünk ilyen szabályzókról.) Az európai felnôttek átlagosan napi 200 mg koffeint fogyasztanak – kulturális szokásaitól függôen –, fôleg kávé és tea formájában. Míg a britek az öt órai teáról ismertek, a skandináv országok a nagymértékû kávéfogyasztásról: arrafelé az átlagos napi koffeinbevitel eléri a 400 mg-ot. (Bár Skandináviában a 60 év felettiek is aktívabb életet élnek, mint idehaza a harmincasok – A Szerk.) A felmérések szerint a gyerekek és a tizenévesek fôként kakaó, csoki, üdítô- és energiaitalok formájában veszik magukhoz a serkentôszert.

A koffein jelen van még számos vényköteles és vény nélkül kapható készítményben, beleértve néhány fájdalomcsillapítót, fogyitablettát, nátha- és asztmagyógyszert. Ezek esetében 7 és 200 mg/tabletta közötti koffeintartalomról beszélhetünk. (Az edzôtermek öltözôiben sûrûn cserélnek gazdát 400 mg-os koffeintabletták is.) Ezen adatok tudatában megállapítható, hogy egészségügyi szempontból mértékletes koffeinfogyasztásnak – még ha függôséget okoz is (!) – a napi egy csésze kávé, vagy két csésze tea felel meg. Azonban nem szabad elfeledkezni

A kávé és a tea gyógyhatásáról sem, ami a bennük rejlô antioxidánsoknak köszönhetô, melyek semlegesítik a sejteket károsító szabadgyököket. Kutatások igazolták ugyanis, hogy rákmegelôzô hatásuk sokkal eredményesebb, mint a gyümölcsben vagy zöldségben található antioxidánsoké. Kísérletekkel bizonyították hogy a fekete- vagy zöldtea fogyasztásával csökkenteni lehet a tüdôrák kialakulásának veszélyét, még a dohányzás okozta károkkal szemben is. Orvosi vizsgálatok szerint kedvezô hatása lehet még a fogászati betegségek, májbetegségek, a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések megelôzésében

is. Ezen állítást igazolja az az USAban végzett kísérlet is, melynek során UV-besugárzással patkányokon és egereken daganatos elváltozásokat hoztak létre, majd megfigyelték, hogy a koffeintartalmú oldattal itatott vagy ecsetelt egerekben 70%-kal kevesebb tumor képzôdött. Kimutatták a rendszeres fogyasztás pozitív hatását az Alzheimerkór, a Parkinson-kór, valamint a 2-es típusú diabétesz megelôzésében is. Kiderült továbbá, hogy dózisfüggô mértékben a rendszeres fogyasztóknál 40-45%kal csökken az epekô kialakulásának a veszélye. Egy 1990 és 2002 között lefolytatott – a japán egészségügyi minisztérium által támogatott – vizsgálat szerint azoknál a nôknél, akik napi több mint három csésze kávét fogyasztottak, 56 százalékkal kisebb volt a valószínûsége a vastagbélrák kialakulásának, mint azoknál, akik egyáltalán nem fogyasztottak. Ezt a hatást azonban a férfiaknál nem tudták kimutatni, mert statisztikai adatok szerint több alkoholt és dohányt fogyasztanak. Ezen egészségkárosító szokások ugyanis legyengítik vagy ténylegesen megszüntetik a kávé és tea jótékony hatását. E védôhatások pontos mechanizmusa még nem tisztázott, de fontos megjegyezni, hogy egy-egy vizsgálat kiterjedt a koffeinmentes kávéra is, ahol

CK 2011/3. június

43


hasonlóan jó eredmények születtek. A teljes képhez hozzátartozik, hogy koffeinmentes kávé elôállítása technikailag nem kivitelezhetô, ugyanis az eljárás során csak 99 százalék körüli mennyiséget tudnak kinyerni. Az így lecsapolt szert késôbb más termékekbe adagolják. (Eleinte a koffeinmentes kávé csak gyártási mellékterméknek számított, mára igen keresett árucikk lett.)

A koffein és a koffeintartalmú termékek rendszeres fogyasztása nemcsak elterjedt a mindennapi életben, hanem elfogadottá is vált, annak ellenére, hogy közepesen addiktív szer. A föld lakosságának mintegy 80 százaléka napi fogyasztó – ugyan sokan nincsenek tisztában a hatásmechanizmusával –, olcsó, legális, így könnyen hozzáférhetô. Többségük már találkozott is jellemzô elvonási tüneteivel: fáradtságérzet, alvászavar, fejfájás, levertség és ingerlékenység. (Ezek a tünetek koffeinmegvonás esetén az elsô 20–48 órában a legerôsebbek, de akár egy hétig is tarthatnak.) Mértékletes fogyasztása serkenti a központi idegrendszert, fokozza a szellemi tevékenységet, gyorsítja a gondolattársítást. Ellazítja a hörgôket, növeli a gyomorsavtermelést, és gyorsítja az anyagcserét. Ezenfelül tágítja a veseereket, így vizelethajtó hatása van. Viszont a víz visszaszívódását gátolja, ezért ha vizet iszunk mellé, tompítani tudjuk a koffein intenzíven érkezô hatását. (Jobb helyeken a kávé mellé ásványvizet is felszolgálnak, anélkül, hogy a blokkon szerepelne az ára.) A táplálkozási szakemberek tanácsa szerint jótékony hatása van kávé után pl. egy kanál méznek, ugyanis a szénhidrát segít gyorsabban pótolni az elhasznált cukortartalékot. (Ezért van a csésze mellett néha egy kis szelet csoki vagy keksz.) Fogyasztást követôen 30–45 perc alatt jut a véráramba, majd a test vízterein keresztül szétáradva kifejti hatását az agykéregre és a nyúltagyra. Növeli az izmok teljesítôképességét (ezért tiltólistás doppingszer), elernyeszti a simaizmokat, és emeli a testhômérsékletet is. Ezen túl emeli még a légzôközpont szén-dioxidérzékenységét és a légzésszámot. Befolyásolja számos enzim és ingerületátvivô anyag mûködését. Blokkolja a testünkben egy fáradtságjelzô anyag, az ún. adenozin hatását, mely fontos szabályzó szerepet tölt be az ébrenlét és az alvás

44

ciklusában. Ezáltal a koffein nem szünteti meg a fáradtságot, csak kikapcsolja szervezetünk természetes jelzôrendszerét. A folyamat hatással van a vérerek összehúzódására is, ami megmagyarázza széles körû gyógyszeripari felhasználását. Mivel a koffeint a májban található, citokróm nevû enzim bontja le, a lebomlás folyamatának ideje ennek aktivitásától függ. Ezért van, akinél hosszabb, van, akinél rövidebb ideig tart a hatás. A koffein átlagos felezési ideje 4 óra (ennyi idô alatt a szervezet az elfogyasztott koffeinmennyiség felét lebontja), de a becslések 2–10 óra között mozognak, ugyanis az emberek koffeinérzékenysége nagyon különbözô. Míg a terhesség, a fogamzásgátló szerek és az alkohol akár 100%-kal is megnövelheti az átlagos felezési idôt, a dohányzás meggyorsítja a vegyület kiválasztódását. Ez lehet az oka annak, hogy a dohányosok általában napi több és erôsebb kávét fogyasztanak. Ugyan a hozzáférhetô adatok nagy része arra enged következtetni, hogy mértékletes fogyasztása jótékony hatással lehet a szervezetre, részben megválaszolatlan maradt az ennél nagyobb mértékû rendszeres bevitel következménye. E tekintetben a kutatók eléggé ellentmondásos eredményekre jutottak. Abban egyetértenek, hogy a koffe-

in nagyobb dózisban már nem serkenti, hanem megterheli a szervezetet: árt az epének, a májnak, a vesének, gátolja a szellemi tevékenységet, és altató hatása van. Továbbá számos vizsgálat igazolta, hogy hosszú távon növeli a kalciumürítést, amivel fokozza a csontritkulás kockázatát. A gyerekeknél ingerlékenységet, szorongást, átmeneti viselkedés- és figyelemzavarokat eredményezhet. Késlelteti az elalvást, csökkenti az alvási idôt, és rontja az alvás minôségét. Túladagolása émelygést, hányingert, hasmenést, gyakori vizelési ingert, heves szívdobogást, szívritmuszavart, akár indokolatlan agresszivitást is kiválthat. Sôt nagyobb dózisban hallucinációkat is okoz – akárcsak a nikotin. A helytelen koffeinfogyasztási szokások, mint az éhgyomorra történô reggeli kávéivás, hosszú távon okozhatnak gyomorfekélyt, valamint érrendszeri megbetegedéseket is. Egy zsírokban gazdag gyorséttermi menü, amely önmagában sem egészséges, még ártalmasabb, ha koffeinnel kísérjük le, derül ki a Journal of Nutrition címû amerikai táplálkozástudományi lapban közölt vizsgálatból, ahol a résztvevôk vércukorszintjének mérésén kívül az emésztôrendszeri változásokat is nyomon követték. Az eredményekbôl világosan látszik, hogy a zsír és a koffein


CK 2011/4. augusztus

45


gátolják a kommunikációt a bél és a hasnyálmirigy között, lerontva a vércukorszint-szabályozás hatékonyságát. Ezen információ különösen fontos lehet azok számára, akiknél fokozottan magas a kockázata az anyagcsere-betegségeknek. Mivel ma már több olyan termék is tartalmaz koffeint, amelyrôl nem gondolnánk, könnyen elôfordulhat, hogy az ajánlott napi bevitelt meghaladó mértékben vesszük magunkhoz. A tealevél arányaiban ugyanannyi koffeint tartalmaz, mint a kávébab, viszont egy tea elkészítéséhez súlyban kevesebb szükséges, így egy csésze jóval kevesebb (15–90 mg) hatóanyagot tartalmaz. Egy másfél literes jeges tea közel 40 mg, a kakaó és csokoládéitalok pedig bögrénként 8–12 mg-os koffeintartalmukkal járulnak hozzá a napi mennyiséghez. Egy tábla csokoládé – amit egyébként évtizedeken keresztül csak patikában lehetett kapni – nagyjából felér egy fél csésze közepesen erôs kávéval. Az 1880-as évek óta gyártott kólában literenként – a 110 mg (!) cukor mellett – 130 mg koffein található, de a – 90-es években az extrémsportokat megcélzó – Mountain Dew ennek másfélszeresét tartalmazza. Az American Medical Journal egyik cikkében a Johns Hopkins Egyetem kutatói arra tettek utalást, hogy szerintük az üdítôkben lévô koffeinnel ugyanaz a cél, mint a cigarettában a nikotinnal:

A fogyasztók függővé tétele Ezt alátámasztani látszik az a tény, hogy az emberek világszerte több koffeint tartalmazó üdítôt isznak, mint koffeinnélkülit, valamint az is, hogy a gyártók szervezetének adatai szerint Amerikában minden eladott liter ásványvízre négy liter koffeines ital jut. A kutatók aggasztónak tartják, hogy egyre több koffeint adagolnak azokba az italokba is, amelyekkel elsôsorban gyerekeket céloznak meg. Ezek az italok a mesterségesen elôállított taurin, a színezékek, aromák és az iszonyatos mennyiségû cukor mellett nemcsak koffeint, hanem a koffein hatását erôsítô összetevôket is tartalmaznak. Roland Griffiths és két munkatársa az USA-ban forgalmazott 28-féle energiaital vizsgálata során azt tapasztalta, hogy némelyik annyi koffeint tartalmazott, amennyi hét csésze erôs kávénak felel meg. Mivel a koffeintartalomnak nincs törvényileg szabályzott felsô határa, a nem megfelelô tájékoztatás a tizenéves

46

generációt teszi ki a legnagyobb veszélynek. Ezért – mivel a tiltás szóba sem jöhet – olyan szabályozás kialakítását sürgetik, amilyen a koffeintablettákra is vonatkozik: ezeken egyértelmûen feltüntetik, hogy milyen veszélyekkel jár, ha valaki túl sokat vesz be belôlük. Szinte erre reagálva Jamey Kirby – annak az energiaitalnak a gyártója, amelyet „legális alternatívaként” reklámoznak – úgy nyilatkozott a Guardiannek, hogy a terméken feltüntetett koffeintartalom mindenki számára elegendô segítséget nyújt ahhoz, hogy kellô körültekintéssel fogyassza ezeket az italokat. Az utóbbi években az eladások jelentôs fellendülést mutattak világszerte, ami további aggodalmakra adhat okot, mert egyes országokban még mindig nem kötelezô a pontos koffeintartalmat feltüntetni az energiaitalok címkéin. Magyarországon évi több mint tízmilliárd forintért körülbelül tizenhatmillió doboznyi energiaital fogy. Túlzott koffeintartalma miatt többször felmerült a betiltása vagy a forgalmazásának korlátozása, sôt 1997–2000 között szünetelt az értékesítése. Mivel a koffein rendszeres fogyasztásához a szervezet hozzászokik, és egyfajta tolerancia alakul ki, azok a tizenévesek, akik még a kávéfogyasztással sem kezdtek el megismerkedni, különös veszélynek vannak kitéve az energiaitalok által. Ez természetesen a késôbbi fogyasztási szokásaikat is befolyásolhatja. Egyes pszichológusok szerint, ha a fiatalok úgy nônek

fel, hogy folyamatosan teljesítményfokozó szereket fogyasztanak, akkor nagy eséllyel csökken bennük a más – nagyobb veszélyeket rejtô – serkentôszerek elleni gátlás is. Összességében tehát elmondható, hogy a koffeintartalmú üdítôket és energiaitalokat érdemes messzirôl elkerülni. (Már csak azért is, mert a csökkenô édesvízkészletünket kár ilyen cukrozott lötytyök elôállítására pazarolni – A Szerk.) Viszont a fekete- vagy a zöldtea napi fogyasztása ajánlott, még az érzékenyebb gyomorral rendelkezôknek is. Azok számára, akik a koffein intenzívebb hatását részesítik elônyben, a fôzött, szûrt vagy az instantkávé fogyasztását lehet javasolni mértékletes mennyiségben, nem forrón, és semmiképpen sem éhgyomorra. Ugyanis míg a koffein a teából fokozatosan szívódik fel – így hosszabban fejti ki hatását, a kávé esetében a koffein gyorsabban oldódik fel szervezetünkben –, így rövidebb ideig, de intenzívebben hat. Társadalmunk a koffeint, a nikotint és az alkoholt nemcsak elfogadja, de elsôsorban élvezeti szerként kezeli, használja – kedvezôtlen élettani hatásaik ellenére. A komoly állami bevételektôl és az iszonyatos tôkével rendelkezô nagyvállalatok lobbitevékenységétôl eltekintve az az egyetlen oka annak, hogy fogyasztásuk máig elfogadott, hogy tiltásuk ma már több kárt okozna, mint hasznot, ugyanis végtelen a példák száma arra, hogy a tilalmak segítik legjobban az élvezeti szerek elterjedését. Hazánkfi A.


szubkult

PSZICHONAUTÁK A TUDÁS KAPUJÁBAN Interjú a Daath.hu főszerkesztőjével – I. rész Az idén 10. életévébe lépett Magyar Pszichedelikus Közösségnek megkerülhetetlen szerepe volt azon felismerés terjedésében, hogy még a legpotensebb hallucinogén szereknek is lehetséges jól megtervezett, tudatos, világ- és önismereti célzatú használata. A honlap első emberével a Daath-közösség történetéről és a pszichedelikus kultúráról beszélgettünk, majd a dizájner drogokra és azok szabályozási lehetőségeire terelődött a szó. Annál is inkább, mivel doktori címének megszerzéséig szokatlan álnév mögé rejtőző interjúalanyunk e témában is jártas, mi több: bizonyos tekintetben jóval előrébb jár, mint a szakértők. 50


CK: Először is áruld el, hogy honnan jön ez a rejtélyesen hangzó „Én+te+ö=gén” név? Mit jelent? Én+te+ö=gén: Ez egy becenév (nicknév), amit a Daath webfórumán használok. Az „enteogén” egy görög eredetû szó, amely belsô átszellemülést, buzgó ihletettséget jelent, és a tudatmódosító szerek vallásos vagy spirituális céllal történô szakramentális használatára utal. A szó ékezetekkel ferdített szójáték alakja véletlenül egybeesik a magyar személyes névmásokkal is, de emellett még egy rám vonatkozó személyes utalás is el van benne rejtve... Nekem tulajdonképpen jobban tetszik az, amikor a fórumtársak a nicknevem jelentésén agyalnak, mert a jó fantáziával ellátott egyének vicces és érdekes magyarázatokat képesek kitalálni, például az „egyenletre” vonatkozóan. E szempontból olyan a nicknevem, mint egy Rorschach-tintapacateszt – mindenki valami egyedit láthat bele. CK: Kezdjük a már említett Daathközösséggel. Mi is ez tulajdonképpen, miről szól, hogyan indult, hol tart jelenleg? Én+te+ö=gén: A daath.hu weboldal a Magyar Pszichedelikus Közösség honlapja, amely droginformációs és ártalomcsökkentô céllal mûködik immár kilenc éve. A Daath elsôdlegesen a pszichedelikus szerekkel – tehát a „tudattágító” célzattal alkalmazott, hallucinációkat okozó anyagokkal és azok használati kultúráival foglalkozik. Idetartoznak a hagyományosan sámáni és vallásos célokra használt szerek (pl. meszkalinkaktuszok, varázsgombák, kékhajnalka, látnokzsálya, ayahuasca), valamint az újabb eredetû, önismereti céllal alkalmazható anyagok (pl. LSD). Az ártalomcsökkentés jegyében a Daath foglalkozik a rekreációs használatú partydrogokkal is, bár e szerek használói meglehetôsen elkülönülô csoportot alkotnak. Az oldal és a fórum „alulról szervezôdtek”, magánszemélyek hozták létre és üzemeltetik, tehát nincs mögötte egyesületi, alapítványi vagy állami támogatás. CK: Van-e bármilyen információtok arról, hogy a pszichedelikus szerek témaköre vajon mekkora tömeget érinthet, illetve érdekelhet Magyarországon? Én+te+ö=gén: A pszichedelikus szerek használóinak tábora aránylag kicsi, csupán a népesség kb. egy százaléka próbálta ôket valaha. Az egyéb szerek használati rátáihoz képest ez nagyon mar-

ginális, jócskán elmarad a kannabisz, az amfetaminszármazékok, a kokain, az Ecstasy, a nyugtatók és egyebek mögött. Ráadásul az ilyen szerekkel kapcsolatba kerülôk – általában huszonéves fiatalok – jellemzôen csak kipróbálók; a gyakori és rendszeres használat egyáltalán nem jellemzô a pszichedélikumokra. Ez a szerek jellegébôl is egyértelmûen adódik: az emberek többsége ódzkodik a sokórás, intenzív tudatmódosító utazásoktól, melyek során elfojtott traumákkal és tudatalatti tartalmakkal szembesülhet. Az ilyen jellegû tudatmódosítás messze áll a hétköznapibb, rekreációs célú szerfogyasztási igényektôl. Viszont a pszichedélikumok iránti érdeklôdés ennél lényegesen nagyobb, mert az erôsen tudatmódosító hatású pszichedélikumok a mai napig misztikus, rejtélyes szereknek számítanak. Az utóbbi években ismét fellendültek a tudományos kísérletek, és egyre gyakrabban hallani híreket a pszichedélikumokban rejlô gyógyászati lehetôségek kiaknázásáról. A Daathon ezekrôl a kutatásokról is tájékozódhatnak az olvasóink. Az oldalnak körülbelül napi 1200 látogatója van, és eddig összesen 8300-an regisztráltak a fórumra.

CK: Milyen a Daath társadalmi elfogadottsága? Érik-e olyan vádak az oldalt, hogy „drogozást népszerűsít”? Én+te+ö=gén: Sajnos Magyarországon viszonylag nagy a droghasználók társadalmi elutasítottsága, ezért sokat kellett és kell dolgoznunk azon, hogy a Daathot és a pszichedelikus témát ne vegyék egy kalap alá a közmédiumok „sablondzsánkijaival”. De úgy tûnik, hogy mi szalonképesek lettünk: a Daath-oldal kék háttérszíne néha feltûnik a tévében is, általában az új drogtrendek kapcsán. A viszonylag elfogadható „drogos önsegélyezô egylet” imázsának kialakításában vélhetôleg hasznos volt a Daath alapvetô irányelve, hogy kereskedelmi és üzleti szempontokból is semleges és független kíván maradni. Az oldalon semmilyen szer beszerzése nem lehet beszédtéma. E tekintetben nem teszünk különbséget legális és illegális szerek között. A törvény szerinti legális szerek, mint például a hajnalkamag, a látnokzsálya és a Spicetípusú füstölôk ugyanúgy nem reklámozhatóak, mint ahogyan értelemszerûen a kábítószernek minôsülô anyagok sem. A beszerzéssel kapcsolatos hozzászólásokban szereplô beszállítói linkek vagy bur-

CK 2011/4. augusztus

51


szubkult kolt kuncsorgások mind azonnal törlésre kerülnek a Daath-fórum moderátorai által. Ez a gyakorlatunk már önmagában is világosan mutatja, hogy nem kívánjuk népszerûsíteni semmiféle drog használatát; szerintünk ezek a szerek nem valók mindenkinek. CK: Ha valaki leírja a fórumon, hogy mennyire bejött neki egy drog, azzal nem pont népszerűsíti az adott szert? Én+te+ö=gén: Nem feltétlenül. Ez egy közreadott magánvélemény arról, hogy az illetô éppen talált egy neki való szert. Persze az ilyesfajta vélemények közreadása alapvetôen ellenkezik azokkal a drogprevenciós megközelítésekkel, amelyek általánosítva állítják, hogy a drogok nem valók senkinek sem. Ezért általában ijesztgetéssel, túlzásokkal és válogatott extrémpéldákkal akarnak mindenkit elriasztani a kipróbálástól. De gyakorlatilag ez csak addig mûködik, amíg az illetô – például egy gyerek – feltétel nélkül hisz a drogpreventornak, nem tud, vagy nem akar több forrásból utánanézni a témának, és nem ütközik ellenkezô gyakorlati információba, például a kortársai irányából. A mi meggyôzôdésünk viszont az, hogy a hiteles ártalomcsökkentés szempontjából elengedhetetlenül fontos a szerekkel kapcsolatos információk, tapasztalatok és élmények megosztása. A Daath ártalomcsökkentô szemlélete a tájékozottságot tartja a legfontosabbnak. Abból indulunk ki, hogy az emberek jelentôs része a prevenció ellenére is elôbb-utóbb eljut a drogok gyakorlati kipróbálásáig. Innentôl kezdve pedig kétféle szerhasználati minta létezhet a számára: a tájékozott vagy a tájékozatlan. A Daath lehetôséget ad az elôbbit választani olyanok számára, akik ugyan vállalják a kockázatokat, ugyanakkor fontosnak tartják a kockázatok csökkentését is. A korrekt droginformáció egyáltalán nem népszerûsíti a droghasználatot, mivel a korrektségbe beletartozik a pontos tájékoztatás a reális kockázatokról és veszélyekrôl is. Különösen ügyelünk arra is, hogy az információk ne okozzanak téves biztonságérzetet: mindig kihangsúlyozzuk, hogy a tájékozottság csak kevésbé veszélyessé tudja tenni a fogyasztást – de nem veszélytelenné! Sokakat éppen hogy a tájékozódás „beszél le” egy-egy drog kipróbálásáról, például a kívánt hatások és nem kívánt mellékhatások aránytalansága miatt, mások beszámolói alapján. A részletes, átfogó, korrekt tájé-

52

koztatás tehát egyáltalán nem tekinthetô népszerûsítésnek. CK: Szerinted a pszichedélikumoknak hol és hogyan kellene elhelyezkedniük a társadalomban? Hogyan kéne viszonyulnunk hozzájuk? Én+te+ö=gén: Ez egy nagyon összetett téma, rengeteg kapcsolódási ponttal olyan területekhez, mint a filozófia, az orvostudomány, a pszichológia, a vallás, a kultúra... Leginkább az a meghökkentô, hogy a pszichedélikumok – illetve általában a drogok – ennyire a társadalmon kívülre kerültek csupán néhány generáció alatt. Persze ennek nem egy, hanem sok oka van: a hagyományos kisközösségek felbomlása, a 60-as évek ifjúsági ellenkultúrái, a fenntarthatatlan drogháború, a szerves kémia fejlôdése, a gyógyszeripari lobbik, az ENSZ-kábítószeregyezmények, a fogyasztói társadalom értékrendje, a globalizációs folyamatok, az élménykeresô megatrend és így tovább. A módosult tudatállapotoknak – amikbe a pszichedelikus szerek látványos gyorsasággal tudnak eljuttatni bárkit – minden korban megvoltak az alkalmazási területei, a transzcendens élmények keresésétôl

kezdve a látomások segítségével végzett gyógyításon át a lélek legmélyebb rétegeibe történô utazásokig. Fontos azonban kiemelni, hogy a szerhasználat túlnyomórészt rituális keretek között történt, a közösségi kultúra által megszabott helyszíneken, idôpontokban és módokon. Ennek a közös vagy egyéni önszabályozási kultúrának az ideáját törölte el a teljes tiltás politikája azzal, hogy a gazdasági és politikai kontroll alá nem vonható droghasználati formákat abúzussá és bûncselekménnyé nyilvánította. A drogtilalom viszont ezzel nem hozott létre semmilyen másik társadalmi szabályzórendszert, csupán összetörte a már kialakultakat, illegalitásba taszított és kriminalizált, védtelenül kiszolgáltatott a feketepiacnak, és ellenôrizetlen körülmények közé kényszerítette a fogyasztást választó állampolgárokat. Az eredeti kérdésre válaszolva tehát szerintem a pszichedélikumok társadalmi reintegrációja aránylag könynyen megoldható lenne a közösségi, szakmai vagy szubkulturális önszabályozást kialakítani képes felhasználási területeken. Ilyenek például a vallásos és spirituális (enteogén), a gyógyászati és pszi-


choterápiás (medikális), vagy az önismereti és önvizsgálati (pszichonauta) célzatú szerhasználatok. A rekreációs droghasználat esetében viszont az ártalomcsökkentés, a mértékletesség, a kockázatkerülés és a tájékozottság mentalitásának szélesebb körû elterjedésében látom a lehetséges társadalmi integrációjának útját. Ezek sajnos a dohány és alkohol esetében sem épültek be a szerhasználati kultúrába. CK: Kik azok, akik úgymond „használhatnák” ezeket a szereket, és milyen célzattal? Én+te+ö=gén: A pszichedélikumok szabályozott, engedélyezett használatára több modell is felmerült. Ideológiailag persze a kognitív szabadságjogok érvényesülése lenne a végsô cél: a tudatmódosításnak alapvetô emberi jognak kellene lennie. De e mellett a nemes idea mellett az a gyakorlati tapasztalati tény, hogy a pszichedélikumok nem valók mindenkinek. A drogok teljes liberalizációja legalább akkora katasztrófát okozna, mint amekkora katasztrófát okoz jelenleg a drogok teljes kriminalizációja. A kérdés tehát az, hogy egy mûködôképes szabályozási rendszerben kié legyen a dön-

tés és a felelôsség a szerhasználatról: az egyéné magáé, egy közösségé, vagy a szakembereké? A hagyományos vallásosrituális szerhasználat esetében – például a peyote- és ayahuasca-egyházaknál – a közösség tagjai csak beavatás után, ceremoniálisan használják a számukra transzcendens dimenziókat megnyitó szereket. A közös szerhasználat másik szabályozott formája a csoportban végzett pszichoterápia lehetne, ahol egy erre képzett szakember utaztathatná a klienseit, gondosan megtervezett körülmények között. A legtöbb szerfogyasztót viszont nem spirituális indítékok motiválják, és nem akarnak terápiát sem, úgyhogy egyéb használati modellek is kellenének. Az egyik ilyen modell lehetne a „drogjogsi”, tehát a – gépjármûvezetéshez hasonlóan – megfelelô egészségügyi állapot és szükséges tudásszint igazolásához kötött szerhasználati engedély. Ez mellesleg nagy elôrelépés lenne olyan szempontból is, hogy nem kötné a használatot bizonyos célzathoz vagy okhoz. Ha egy beteg jogosult lehet pszichedélikumok használatára, akkor egy egészségesnek is meg kellene adni ugyanezeket a jogokat. Plá-

ne akkor, ha a pszichedélikumokkal mint eszközökkel saját magát és a környezetét kívánja jobbá tenni – itt az önismereti, pszichonauta használati célzatra utalok. CK: Tehát megfelelő háttértudással és felkészültséggel bárkiből lehetne pszichonauta? És kik azok, akiknek nem kellene kísérletezniük ilyen szerekkel? Az utóbbi esetben vajon hogyan lehetne ezt megértetni velük? Én+te+ö=gén: Az alkalmasság végsô soron „élesben” dôl el. A pszichedélikumok nagyon potens eszközök lehetnek – de csak a megfelelô kezekben, illetve fejekben. Viszont a hatásukat sokszor olyan tudatalatti mélységekben (vagy tudatfeletti magasságokban) fejtik ki, ahol az egyén nem képes akaratlagosan hatni. A szokványos, hétköznapi tudatállapot ideiglenes destabilizálásával igenis elôjöhetnek gyerekkori vagy korábbi traumák, félelmek, elfojtások, rossz beidegzôdések, ösztönös reakciók, téveszmék, hajlamok, önvédelmi mechanizmusok, évtizedes szokások, önképzavarok stb. Sajnos nincs olyan elôzetes teszt, ami egyértelmûen ki tudná szûrni azokat, akiknek nem ajánlott pszichedélikumokhoz nyúlniuk. Viszont a teljes folyamatra és a kimenetelére mégis nagy hatással lehet az elôzetes tájékozottság, az önismeret, a személyes intenció megfogalmazása, a szerhasználati környezet (setting) gondos megválasztása, és a segítô (trip guide vagy sitter) jelenléte. Ugyanilyen fontos az élmény utólagos feldolgozására, értelmezésére és a tapasztalatok hétköznapokba integrálására fordított idô. Mindezek mellett szerintem muszáj alázattal és önként elfogadni azokat a megérzéseket, elôjeleket vagy tanácsokat is, amelyek lebeszélnek a pszichedélikumok használatáról. Lehet, hogy ez furcsán hangzik pont az én számból, de a pszichedélikumok egyáltalán nem elengedhetetlenül szükségesek mindenki életéhez. Mint szinte minden másra is, a tudatmódosításra is léteznek szermentes alternatívák, amelyek más módon juttatnak el ugyanazokhoz a célokhoz. A célok mindig lényegesebbek, mint a hozzájuk vezetô módszerek – ezt kellene önként belátni, illetve kényszerítés nélkül beláttatni másokkal.

(Soron következô, októberi számunkban innen folytatjuk a dizájner drogok témakörével) Kardos Tamás

CK 2011/4. augusztus

53


a’la canna

HOGYAN SZÁLLNAK FEL? Magasbiciklivel a város felett Budapesten naponta ötvenezer ember közlekedik kerékpárral, ebből jobb napokon négy-öt bringa kétszer olyan magas, mint a többi. Tehát amennyiben a kedves olvasó éjjel hazafelé sétálva egy emeletes kerékpárt lát, az nem biztos, hogy azért van, mert valaki hallucinogén anyagot csempészett a koktélosvödörbe. Magasbicikliket már a századfordulón használtak lámpagyújtásra, egyes helyeken pedig árvizek során vették hasznát. Bizonyos értelemben a velocipédek is magasbiciklinek számítottak: ám az 1800as évek kedvelt-furcsa kétkerekûjének elsô kereke azért volt olyan nagy, hogy egy pedálfordulat alatt minél többet lehessen haladni vele – a láncáttételt helyettesítették ily módon. A modern kerékpárok megjelenésekor a magasság még természetes volt, így a ma ismeretes geometria annak idején el is nyerte a „dwarf safety”, azaz „törpe biztonsági” kerékpár gúnynevet. Ilyen értelemben mára 180 fokot fordult a világ: a csodálkozó tekintet azokat illeti, akik valamilyen hóbortos oknál fogva egyszerre két, egymásra hegesztett drótszamáron egyensúlyoznak. De vajon hogyan kezdôdött a magasbiciklizés Budapesten?

Történelmi pillanatok A 2008-as Critical Mass elôtt a Millenáris velodromban pólómeccs volt, amelyen bécsi figurák is megjelentek az ottani kerékpáros-egyesülettôl, a Bike Kitchentôl. Egyikük hozta a magasbiciklijét is – pontosabban az hozta ôt. Elsô ránézésre mókás szerkezetnek tûnt: hosszabbított villája miatt rugózott egy kicsit, a hátulján pedig egy „my tallbike is better than your car” (a magasbringám jobb, mint az autód) felirat hergelte a meghökkent autósokat. E sorok írója az elsôk kipróbálók között volt, és mint ilyen, azonnal bele is szeretett. Ahogy a fiatalok mondják: musthave! Az elsôt még munkásbácsik segítségével hegesztgettük, persze nem lett tökéletes: a hagyományos kialakítás miatt túlságosan hátra került a súlypont, így aztán el is tört az egész. Két-három pró-

54

bálkozás után azonban sikerült rátalálni a megfelelô geometriára, ekkor már a hegesztés is szebben ment, így hát kétségkívül útnak indult egy megállíthatatlan evolúció.

Mégis, miért? Mint az a fentiekbôl már sejthetô, a magasbicikli-építésnek semmiféle, konvencionális keretek között megfogható értelme nem volt. A hétköznapi forgalom-

ban persze azért kiderül, hogy a magyar társadalom jelentôs része nem így gondolja, számukra értelmének kell lennie mindennek, minden percben. Azok, akik az „azért dolgozom, hogy fizetni tudjam a kocsi részleteit, és azért autózom, hogy munkába menjek” mantra szerint élik életüket, talán nehezen értik meg, hogy mi motivál bárkit is arra, hogy magasbiciklit építsen magának, és aztán azzal rója a város útjait.


a’la canna

Nos, íme néhány válasz az „ezmérjó” típusú kérdésekre: egyrészt fentrôl jobban át lehet látni a forgalmat, és nem mellesleg a panoráma is szebb – mert van. A magasban alacsonyabb a levegô szén-dioxid-tartalma, és – finoman szólva – tenni is innen szokás a világra. Ha elüt az autó, jó eséllyel továbbsétálhatsz a tetején, némi gôggel pedig azt is lehet mondani, hogy a magasbringások nem alacsonyodnak le az autósok közé. Hívôk számára azonban minden bizonynyal a legfôbb érv az lehet, hogy ily módon közelebb lehetnek istenhez. A másik gyakori kérdés, amivel szembesülnie kell a magasbringásnak, hogy ugyan mit csinál, ha piros a lámpa. Nos, egy derék „égitekerô” jobbára négy dolgot tehet ilyenkor: vagy megfog egy oszlopot, vagy leszáll, amíg újra zöld nem lesz. A gyakorlottabbak meg tudnak állni egy helyben, a bátrak pedig egyszerûen nem állnak meg. Egyébként, mint minden kerékpárnak, a magasbicikliknek is rendkívül széles a felhasználási területük, attól függôen, hogy épp milyen geometriát használ az építô. Egy Hill Ef nevû amerikai magasépítô a következôkben állapította meg Step Master nevû kerékpárjának legkézenfekvôbb használati módját: „Ez egyelôre a legmagasabb bringám, ami rendkívül praktikus: váz- és kerékszállításra keresve sem találhatnék jobbat, hiszen csak rá kell kötöznöm ôket a magasváz aljára, és már vihetem is. Lassú bringázgatáshoz is nagyszerû, spanglival a szájban, fülhallgatóval a fülben.” No, nem mintha ez lenne a legbiztonságosabb módja a közlekedésnek. Ám a magasbiciklisek élete nemcsak játék és mese. A legtöbben azt gondolják, hogy ôket csak a feltûnési viszketegség vezérli. Holott az indok sokkal magasztosabb: mi van, ha bekövetkezik az Armageddon, ha minden romokban áll, a törmelékek közül pedig zombik lesik, hogy hol szedhetnék következô áldozatukat? Naná, hogy ilyenkor csakis a magasbringa lehet az egyetlen biztonságos közlekedési eszköz! Nem árt felkészülni…

Építs! Mindezek után a képlet egyszerû, és sok olvasónak már ismerôs lehet: csinálj magadnak egyet! Biztosan van a környezetedben egy idôsebb öregúr vagy karosszérialakatos ismerôs, aki tud hegeszteni. Ha ez

megvan, már csak a gyerekkori montid kell, ami a tárolóban rohad, meg a nagypapa rozsdás Csepel-váza, és indulhat a móka. A maximalisták tervrajzzal is bíbelôdhetnek, ám a végsô válaszokat úgyis az élet adja. A klasszikus geometria alatt a két, egymás tetejére hegesztett vázat értjük, elöl az alsó villaszárat meg lehet hosszabbítani egy kazáncsôvel. Alapesetben csupán három ponton kell hegeszteni, a legtöbb probléma a láncfeszesség beállításával adódhat.

Küzdj! Nagyobb városokban már feléledt az úgynevezett jousting, vagyis lovagi torna díszes ünnepi hagyománya, melynek során bátor harcosok hosszú rudakkal (alkalmanként bárszékekkel) felfegyverkezve rohannak egymásnak. Öltözetük gyakran levágott ujjú farmerdzseki, a hátán a klub jelölésével. A Portlandben és New Yorkban tevékenykedô Chunk 666 Bike Club

évente megrendezi a Chunkathlon elnevezésû mutánsolimpiát, melyen az érdeklôdôket megtanítják magasbiciklit hegeszteni, és különbözô vicces feladatokon is részt lehet venni, például minél több pacsit (High Five) kell begyûjteni a járókelôktôl. New Yorkban egyre többen csatlakoznak a fogyasztói társadalmat elítélô magasbiciklis bandákhoz. A tagok a zöldségektôl kezdve a biciklikig mindent újrahasznosítanak, és gyakran rendeznek kisebb-nagyobb nyílt összejöveteleket, biciklihegesztéseket. Az ô életükbe enged bepillantást a Fountainhead filmje, a B.I.K.E. Movie. Magasépítések egyébként nálunk is elôfordulnak, egyelôre csekély számú érdeklôdôvel. Tôlünk legközelebb Bécsben van a legaktívabb mutánsbiciklis élet, méghozzá a már említett Bike Kitchen szervezésében. Egyvalami azonban közös, méghozzá a mottó, ami a magasbringásokat vezérli: csináljon ön is ôrült dolgokat! kruger

CK 2011/4. augusztus

55


a’la canna

KAPCSOLD FEL! Bérczesi Róbert az újjáalakuló hiperkarmáról Ha van nagy visszatérője a hazai könnyűzenei életnek ebben az évben, akkor az a hiperkarma – így, kis „h”-val. A zenekar frontembere a július 21-i teltházas koncertjük után adott interjút lapunknak. Cannabis Kultusz: Mi történt a hiperkarma leállása óta? Bérczesi Róbert: Az elsô koncertünk 2000. augusztus 5-én, az utolsó 2007. október 31-én volt a hiperkarmával. A hétévnyi masszív koncertezés eléggé kikészített szellemileg és fizikailag is, aminek az lett a következménye, hogy beszüntettem a hiperkarmát egy idôre. Az elmúlt három és fél év során azon voltam, hogy megtisztítsam magam a különbözô hátráltató tényezôktôl: szellemileg a paranoiától, fizikailag pedig a drogoktól. Elhatároztam, hogy amíg nem tudok új számokkal elôrukkolni, amíg nem vagyok képes tisztán színpadra állni, addig nem lesz hiperkarma. Úgy voltam vele, hogy ha ez soha nem következik be, akkor soha nem lesz, de hál’ istennek sikerült regenerálnom magam. CK: Milyen drogokról volt szó? BR: Nem tudsz olyat mondani, amit nem használtam. CK: Kértél bármilyen segítséget a leszokáshoz, vagy önerőből ment? BR: Utóbbi. Mióta az eszemet tudom, elég önfejû voltam, olyan, aki magára zárja a szobája ajtaját, külön vacsorázik a szüleitôl, a családjától. Olyan magánakvaló ember, és mint ilyen, a saját káromon tudok csak igazán tanulni. Tudtam, hogy amíg nem fogom fel, hogy hol és miben vagyok, addig bárki bármit mond, nem fogok elindulni sehova. Aztán egy átlagos napon, 2009. november 26-án bekövetkezett egy afféle reveláció, amikor ráébredtem arra, hogy egy emberi élet körülbelül 22 ezer nap, és ezt az idôt nem lenne jó úgy eltölteni, hogy közben nem szeretem a családomat, mindenkitôl elszigetelem magam, és minden erômmel azon vagyok, hogy megszûnjek. Aznap elhatároztam, hogy pontot teszek a dolog végére. Nem ez az elsô ilyen eset az életemben, hason-

56

ló, nagy horderejû változások korábban is történtek, szinte napra pontosan hétévente következnek be. CK: Minden dátumra ilyen pontosan emlékszel? BR: Igen, ezek egyfajta támpontok, segítenek feldolgozni a múltat, az én esetemben a függôséget, tudatosítják a korábban meghozott döntéseket. A feldolgozás folyamata hosszú idô, de utána meg is kell értened, amit feldolgoztál. Megérteni már olyan, mint felkapcsolni a villanyt, csak egy pillanat. De elôtte szükségszerûen rá kell ébredned arra, hogy sötét van. CK: Már semmilyen szert nem használsz? BR: Dohányzom. A tekerés szokása bennem maradt, úgyhogy dohányt veszek, és sodort cigit szívok, de ezt sem szándékozom nagyon sokáig csinálni. Mikor elkezdtem füvet használni, ak-

BR: Nem, ez abszolút egyénfüggô. Van, aki egyszer-egyszer beszív, és azt mondja, hogy hmmm, ez nem rossz, rendben van. És nyilván van olyan is, aki egyszer-kétszer beszív, aztán harmadszor is, és bejön neki. Talán még azt is gondolja, ô már így akar élni egész életében. A kérdés inkább az, hogy mi egyebet akar még. Ha például egy jól mûködô zenekart, mint én, akkor a fenti út nem járható. CK: Hogyan alakultak a dolgaid 2009. november 26., az úgynevezett reveláció után? BR: Elôször túl kellett esnem egy tízéves függôséget követô, elég kemény elvonáson. Miután ezen átevickéltem, a már teljesen eltompult kreativitás újra kezdett elôjönni. Újra meg tudtam írni egy kerek dalt, nem vesztem el a részletekben, nem borultam rá az asztalra közben, és nem függött a munkám at-

nem csak drogoztam, sok zenét és szöveget írtam, szeretném először ezeket kiadni magamból kor az valahogy mintha megnyitott volna egy kaput, de egy idô után mintha elkezdte volna lebontani a falakat is a kapu körül. A folyamatos használat során minden megváltozott: valahogy megtelt vele az agyam, és csak bámultam ki a fejembôl. Láttam, hogy ez így nem jó, nem inspiratív, úgy döntöttem, megpróbálom ezt a kábultságot kiegyensúlyozni pörgôsebb szerekkel. Ám egy idô után ezek annyira felpörgettek, hogy szükségem volt valami nyugtatóra. Ekkor jöttek az ópiátok, például a heroin. Úgyhogy nálam így követték egymást az események. Nem tudtam leállítani a folyamatot, az egyik szerrel próbáltam kezelni a másikat. CK: Mit gondolsz, aki füvezik, előbbutóbb úgy jár, mint te?

tól, hogy mit szippantok magamba. Ha az ember elhatározza, hogy sok év után leáll akár az alkoholról, akár a drogokról, gyökeres változás következik. Számolnia kell azzal, hogy egy kemény idôszak elé néz, aminek viszont megvan az eredménye. Érzelmileg és szellemileg is kitisztul, könnyebben meglátja, hogy az adott helyzetben mi a jó megoldás. Az én munkámban, a zenészszakmában ez annyit jelent, hogy meglátom, melyik sor, melyik dallam az, ami összepasszol. Ha az ember folyamatosan szét van esve, akkor minden dallam és minden sor összepaszszol, így képtelen dönteni. CK: Hogyan sikerült újra összerázni a hiperkarmát? BR: Idôvel egyre világosabban láttam, hogy kik iránt tartozom felelôsséggel. A


a’la canna

családomon és a szeretteimen kívül pedig idetartoznak a zenekar tagjai is. Három és fél évig külön utakon jártunk ugyan, de valahol azért mégis arra vártunk mind, hogy egyszer azt mondjam: hé, srácok, megint elbírom a gitárt, képes vagyok dalokat írni! Összehívtam egy zenekari ülést, és gyakorlatilag teljesen zökkenômentes volt minden. CK: A zenekari felállás mennyiben változott? BR: Eggyel többen lettünk. Régebben Frenk volt a dobosunk, aki jelezte, hogy a továbbiakban nem szeretne dobolni, viszont ritmusgitározni, vokálozni

szívesen visszaáll a hiperkarmába. A helyére kerestünk egy dobost, így találtunk rá Gálos Ádámra, akit egy Kistehén-koncerten hallottam és láttam elôször játszani. Teljesen lenyûgözött. Megkérdeztem tôle, hogy van-e kedve az újjáalakuló hiperkarmában dobosként szerepelni, amire egybôl igent mondott. Az elsô pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, az elsô próbától nyilvánvaló volt az is, hogy vágja a dalokat, klappol a zenekarba. CK: Mindezzel együtt ott folytatjátok, ahol 2007-ben abbamaradt, vagy ez a hiperkarma más lett egy kicsit?

BR: Azáltal, hogy eggyel többen vagyunk, és Frenk ritmusgitárja is erôsíti a zenekart, hozzáadva a józanságomat, talán egy ütôsebb hangzású formációt sikerült összehoznunk. Ha beszélhetünk arról, hogy a hiperkarmának van egy jellemzô tartalmi és zenei stílusa, akkor azt mondom, hogy a készülô harmadik lemez dalai is ebben a stílusban születnek majd. CK: Meg tudod nevezni ezt a stílust? BR: Konkrétan megnevezni nem kell. Ez popzene, amiben igyekszem elkerülni a kliséket, és próbáltam, fôleg a második lemeznél, belevinni némi kísérletezést. Szokták azt mondani, hogy alternatív rockzene, de ez annyira elcsépelt már. Mi az alternatív? Szó szerint választási lehetôség, talán a fôsodorral szemben vagy mellett. Manapság viszont már maga az alternatív a fôsodor, hála a zeneipart felszabadító internetes vívmányoknak, amiket abszolút üdvözlök. CK: Mielőtt újra összeállt volna a hiperkarma, fel-feltűntél néhány helyen, szólózenészként és zenekartagként is. A hiperkarma mellett folytatod ezeket? BR: Igen, készítettem egy feldolgozáslemezt magyar dalokból, aminek lesz folytatása. Ennek a projektnek az a neve, hogy „Én meg az ének”, ami itt azt jelenti, hogy én és az énjeim. Nemes Andrással is van egy formációnk, a Biorobot. Vele 17 dalt írtunk eddig, és úgy döntöttünk, hogy amint megjelenik a hiperkarma harmadik albuma, nekiállunk felvenni ezeket a dalokat is. Van még egy negyedik kísérleti projekt, ami „Panírozott barikák” névre hallgat. Ebben három lánnyal különbözô népdalokat vegyítünk világslágerekkel. A Rolling Stones Paint it Black dallamára felénekeltük a Tavaszi szelet, vagy Petôfi, Egy gondolat bánt engemet címû versét John Lennon Imagine címû számára. Ebbôl lemez sajnos nem születhet, mivel sem a Rolling Stones, sem Yoko Ono, sem a többiek nem egyeztek bele, úgyhogy megmarad klubformációnak, amit hobbiból csinálunk. Most azonban a hiperkarma harmadik lemezére koncentrálok, hiszen 2003-ban jelent meg utoljára albumunk. Az eltelt nyolc évben pedig nem csak drogoztam, sok zenét és szöveget írtam, és szeretném elôször ezeket kiadni magamból. Benke Hunor

CK 2011/4. augusztus

57


a’la canna

LÉZERWESTERN Cowboyok és csészealjak az ivó előtt Vegyünk egy veszélyeztetett műfajt: a westernt, majd jóravaló tehenészfiúként a déliesen megrágott bagólevet sercintsük krómacél űrhajók rámpájára – és, kérem, kész a nyári mozidömping legperverzebb darabja, a Cowboyok és űrlények, egyszerre két fétissel a légycsapója alatt. Megindító. Nem is emlékszem, mikor jutott eszébe utoljára valakinek két esszenciálisan különbözô stílust egy ketrecbe zárni, hogy értékeiket összeszûrve párosodjanak. Pedig logikus lépés, az ellentétek vonzzák egymást, ugyanakkor olyan magától értetôdô, mint hadseregben a farokparád��. Ha fogy a kreatív nafta, oldószer kell. Talán egyedül az érdemtelenül bebukott mostohagyerek, a Firefly c. sorozat kísérelte meg eddig a sci-fit westernnel ötvözni. Épp ezért hat a polírozott újdonság erejével az augusztus 25-én bemutatásra kerülô Cowboyok és ûrlények. Jó, persze ez nem egyöntetûen a filmipar reneszánsza, mivel az alapanyag egy 2006-os képregénykötet (Fred Van Lente, Andrew Foley, Scott Mitchell Rosenberg agyából/kezébôl), viszont John Favreau (Vasember 1-2) úgy fest, remek stílusérzékkel bír, mer seggest ugrani valami újba olyan forgótáras színészekkel, mint Daniel Craig, Harrison Ford és Olivia Wilde (aki nem vágja ez utóbbit, az menjen szexuálpszichológushoz). Nem mel-

58

lékesen jegyezném meg, hogy a forgatókönyvet J.J. Abrams fente húsbavágóan pengére – aki ugyebár a 2009-es Star Trekért felelôs, tehát jó arc. Van Lente, a képregény egyik írója pedig korábban olyan bravúros stílusfúzióval pakolta meg a munkaasztalt, mint az X-Men Noir. Bár ennek csak az elsô számát olvastam, de már éreztem, szívós mûvészet ez, akár egy öszvér. Sokat bír. A koncepciónak nincs szépen szerteágazó agancsa, annyi (ami már a baromira kéjenc trailerekbôl is partra vetôdött), hogy Craig a sivatagban valami (láthatóan) idegen kütyüvel a csuklóján bóklászik, majd a Harrison Ford vezette városnak lesz egy kellemetlen hatodik típusú találkozása – és innentôl kezdve láthatunk fenséges naplementétôl izzadó prérin vágtázást lézerlövedékek záporában, szóval vegytiszta kéjmámornak néz elébe a potenciális örömkönnyekben fürdôzô geek. Ennél fogva a sztori szinte már másodlagos – itt persze nem (kizárólag) az agyatlan Transformers-ajkú degradálást értem. Ha a képkockák ugyan-

olyan foszlott eleganciával könyökölnek bele az arcomba, mint egy megfáradt, a bárpultnál légyglóriában whiskyt nyakaló cowboy, persze lézerspádéval az oldalán, akkor nem lesz itt gond. A szélsôségek összevarrása olyasféleképpen, ahogy az a Star Wars legendás tatooini kocsmajelenetében mûködött. A hatást csak újra be kell röffenteni. Az eddig prezentált promóciós anyagok nem mondom, hogy kilóra megvettek, de már Olivia Wilde látványát megelôlegezve beindult a nyálelválasztásom. Elképesztôen cool az egész, az elsô plakáttól fogva, amin Craig feszít kalapban, háttal, kétcsövû puskát markolászva. A plakátok többsége sötét tónusú, ahogy az elôzetes klipek java része is, bár azzal a diszkriminációval szállok fel a lóra, hogy Craig egyenrosszfiú fejét nem igazán vagyok képes hosszú távon elviselni. Néhány promóképen tipikus Vasember-pózban lövöldöz a csuklójára applikált lézerpityuval. Eleve az egész projekt a Vasember holdudvarából nôtt ki, a fôszerepet Robert Downey Jr. kapta volna, aztán játszik benne Sam Rockwell is – szóval Favreau megszokott sleppje –, végül Downey helyett jött Craig, francba, de a morózusságból Harrison Ford leszerzôdtetése rángatott ki. Meg különben is: cowboyok és ûrlények gyepálják egymást a háttérben pucérkodó Olivia Wilde-dal. Aki szerint ez nem cool a végletekig, annak javallott egy szlengszótár a C betûnél. Berényi Csaba


a’la canna

Nézni és olvasni Trónok Harca Ha sorozatokról van szó, az HBO ritkán nyúl mellé, ez alól nem jelent kivételt a Trónok Harca sem. G.R.R. Martin fantasyjának adoptációjáról van szó, amely a sorozattal együtt most a könyvet is az eladási listák élére repítette. A filmváltozat nézôk ezreit ragadta magával Magyarországon is, de a könyveknek sem kell szégyenkezniük, az eladási listákon utat tört magának a szokásos limonádéirodalom-dömping mellett. Sokan az új Gyûrûk Urának titulálják, sokan pedig még ennél is magasabbra emelik. Teszik ezt nemhiába, hiszen a Gyûrûk Ura egy igazán meghatározó pontja volt a fantasyirodalom világának (A magyar fordítást ezúton köszönjük – A Szerk.), és mindeddig a legtöbb „új” regény valami-

lyen formában Tolkien-epigonként funkcionált. Ezt a szériát törte meg a Tûz és jég dala, amelynek elsô kötete (és egyben a sorozat címadó kötete is) a Trónok Harca. Emellett még magyar kiadásban három további kötetet olvashatunk Martintól (Királyok Csatája, Kardok Vihara, Varjak Lakomája), valamint a napokban jelent meg az új kötet angolul „Dance with Dragons” (Sárkányok Tánca) címmel. A siker titka egyrészt az újdonságban rejlik, amit a történet ügyes csavarok-

kal megtûzdelt vonalvezetése, a karakterek utálhatósága – vagy kisebb részben szerethetôsége – és a tagadhatatlanul zseniális leírások egyvelege alakít ki. Aki nem szereti a fantasy mûfaját, az is nyugodtan a kezébe veheti, mert a varázslatot itt leginkább az ármány, intrika, gonoszság vagy jóság, család és szerelem váltja fel. Sokféle szereplôvel találkozhatunk, mindegyiknek megvannak a maga hibái, pont ettôl válik életszerûvé a történet. Fejezetenként egy-egy szereplô áll a középpontban, legyen az befolyásoló vagy éppen mellékszereplô valamelyik történetnyúlványban. A látszat sokszor csal, és Martin erre furfangosan rájátszik, hiszen az elsô kötet olvasása (és a sorozat elsô 10 részének megnézése) közben abba a képzetbe ringathatjuk magunkat, hogy a Starkok és a Lannisterek állnak a történet centrumában… de ez korántsem igaz! A nemesi házak csatározásai a cselekmény kis részét adják csak, a kiemelkedô karakterek – Jon, Daenerys Targaryen és Tyrion Lannister – egyéni történetei sokkal meghatározóbbak a házak állandó viszálykodásainál egy olyan hatalomért, ami csak idôleges. A kitörô dinasztikus polgárháború mellett fontosabb szál a közelgô tél egyre égetôbb problémája, amely magával hozza a vadak betöréseit, akik északról délre menekülnek, valamint a mitologikus jellegû Mások megjelenését is, ellenük az egyre fogyatkozó Éjjeli Ôrség próbálja megvédeni a Hét Királyságot. De nem csak a tél ígérete jelent fenyegetettséget a trónért harcolókra, hanem a Keskeny Tengeren túl felnôtt utolsó Targaryen, a Sárkánykirálynô is, aki talán a könyvsorozat egyik legkedvelhetôbb alakjává növi ki magát. A bátyjától megszabadulva, férje halálát túlélve, a dothraki lovas törzs segítségével ô is a trón visszaszerzésére készül, amelyet 300 évig a Targaryencsalád birtokolt. Kalandjaikon keresztül egy középkori lovagvilágot ismerhetünk meg, amelyben elmerülve retteghetünk, szomorkodhatunk és nevethetünk, de sosem tudhatjuk, ki kinek az oldalán áll a következô fejezetben. Tehát aki izgalmas szórakozásra vágyik, ragadja meg a Trónok Harcát, akár könyv-, akár filmváltozatban, csak aztán tessék vigyázni, mert az eladási listák alapján az addikció kialakulásának kockázata elképesztôen magas. trillian

CK 2011/4. augusztus

59


a’la canna

ÍGY VONULNAK BE... Európa Kiadó a Gödörben Az egykor cinikus, társadalomkritikus, mindent bíráló underground zenekarok mondanivalója a rendszerváltás bekövetkeztével többé nem maradhatott a régi. Ám az éleslátás továbbra is erősségük azoknak, akiknek korábban is az volt, és változtatni/kritizálni való a jelenben is szép számmal akad. Érthetô, ha a valaha lázadó punkok most a környezetvédelem és a globális gondolkodás iránya felé húznak, és egy szebb új világ eljöveteléért emelnek szót. Így Menyhárt Jenô mostanában nem pusztán zenérôl vagy gyógyulásról beszél, de valódi civil forradalomként is aposztrofálható eseménysorozatok lelkes aktivistája és fôszereplôje, zenekarával, az Európa Kiadóval. Az immár 29 éve mûködô (vagy még inkább létezô, ha olykor nem is mûködô) zenekar története az URH-val indult, ami 1980-ban megalakult, majd rögtön fel is oszlott. Ezután az egyik alapító (Menyhárt) hamarosan összehozta új bandáját, az Európa Kiadót, és 1981 szeptemberében már olyan dalokkal csaptak újra a húrok közé, amik még ma is népszerû slágerek. A valaha szintén URH-s Kiss László állandó tag a basszusgitárnál, a billentyûs hangszereknél Másik János, Dióssy D. Ákos és Kamondy Ágnes után végül a fûszálon is profizenész, Varga Orsolya maradt. A gitárnál (a frontember mellett) olyan nevek cseréltek helyet egymással, mint Gasner János, Spenót vagy Dönci, míg végül Kirschner Péter el nem foglalta végleges helyét a poszton.

Két album (Love ’82 és Jó lesz...), valamint két és fél év koncertezés után 1983-tól két év szünet következett, majd egy filmforgatás szerencsésen újra összerántotta a csapatot, innentôl kezdve együtt is maradtak, s évente jelentkeztek új és új koncertprogrammal. 1987-ben Popzene címmel jelent meg nagylemezük, két évre rá, 1989-ben megszületett a második, a Szavazz rám. 1992-ben, tíz évvel a Love ’82 után jött a folytatás: Itt kísértünk – Love ’92. Az Európa Kiadó 1994. januári, Katona József színházas koncertjeinek élô felvételét szintén kiadták, ami egy teljes válogatás a legrégebbitôl a legújabb számokig. Ezután mindkét alapító (Menyhárt és Kiss) külföldre utazott, magára hagyva az újabb generációt, akik ismerik és kedvelik dalaikat, de tíz hosszú évig, egészen az EU-csatlakozásig nem láthatták élôben az Európa Kiadót. A 2004-es visszatérés után két év telt el újabb koncertekkel Budapesten, fesztiválokon és vidéki turnéval, melyrôl DVD is megjelent, majd a 2006-ban a Gödörben adott utolsó koncert után következett a tavaly májusig tartó, újabb négyéves szünet. Az Európa Kiadó ezúttal ismét a Gödörben lép fel, augusztus 19-én.

ZÖLDVÁSZON ÖKOPOLITIKAI FILMKLUB AZ A38-ON Az ökopolitika nem más, mint az ökológiai válság megoldására való törekvés és a fenntarthatóság irányelve a politikai gondolkodásban. Számtalan normatív politikai elmélet született, melyek kiemelten hivatottak kezelni ezt az érzékenynek mondható témakört. Kulcsszó az igazságosság, a részvételi demokrácia és az aktív részvétel. Az A38 kiállítótermében sokadjára megrendezésre kerülô Ökopolitikai Filmklub lehetôséget ad, hogy vetítések és klubülések formájában fejlesszük környezettudatosságunkat, felhívjuk a figyelmet ezekre a gyakran szônyeg alá söpört problémákra. A vetítések minden alkalommal 19 órakor kezdôdnek néhány releváns rövidfilm bemutatásával, majd moderátor vázolja fel az aktuális témát, eztán indulhat is a mozizás. A film végeztével nyilvános beszélgetést kezdeményeznek a közönség aktív részvételével. Következô alkalommal 2011. augusztus 19-én verbuválódik össze a csapat, a nap témája: „Ki ölte meg az elektromos autót?” Az elektromos autó a világ egyik leggyorsabb, leghatékonyabb négykerekûje volt. Nem ontotta magából a káros anyagokat, egyszerûen a környezetkímélô közlekedés tökéletes manifesztumává válhatott volna. De vajon miért semmisítette meg a General Motors az EV1 elektromos jármûflottáját az Arizonai-sivatag mélyén? A dokumentumfilm végigköveti az ökoautó életét és titokzatos megsemmisülését, rávilágít kulturális és gazdasági hatására, és hogy ezek milyen reflexiókat kaptak a kormány és a nagy üzleti vállalkozások termeiben. A filmklub ingyenes, bárki számára szabadon látogatható. Baglyas Ádám


a’la canna

Chemical Brothers-koncert a Szigeten Idén is részt vehetünk egy igazán pszichedelikusnak mondható megmozduláson, ami nem más, mint a Chemical Brothers koncertje a Szigeten. Természetszerűleg a Nagyszínpadon lépnek majd fel, hiszen akkora tömeget képesek megmozgatni kultszámaikkal, hogy még így sem lesz mindenkinek hey (boy, hey girl). A két ôrült vegyfivér, Tom Rowlands és Ed Simons már a kilencvenes évek eleje óta együtt nyomul. Korábban más neveken is próbálkoztak, de az igazi áttörést a 95-ös, Exit planet dust címû albumukkal érték el. Az azóta eltelt idôben megjelent hat stúdióalbumuk, valamint mixek és válogatáslemezek. Hangzásviláguk egészen jellegzetes, amit sikerült is megtartaniuk hosszú pályafutásuk során – szinte védjegyükké alakult, s besorolni is csak a Norman Cook aka. Fatboy Slim által kikísérletezett big beat mûfajba lehet. Bár legutóbbi albumuk, a 2010-es Further kevésbé ment messzire, mint ahogy elvárhatnánk, Tom és Ed bátyó azért már több mint 15 éve zúzzák szét a táncparkettet különféle ôrült zenei vegyületekkel. Utoljára 2007-ben látogattak el a Hajógyári-

ra, akkor a frissen megjelent We are the night címû albumuk bemutatására került sor, némi nosztalgiával fûszerezve. Nem mellékes, hogy zabolázatlan zenéjükhöz illô látványorgiát is biztosítanak, nehogy a szemünk kimaradjon a jóból. Az egész színpad mögött húzódó ledfalon színes csíkok meg pöttyök, pilinckák és hogyishívjákok a muzsika ütemeire cikáznak, futnak, villannak fel, miközben a zenészurak nyomják a talpalávalót. Zenéjüket lehet nem szeretni, de mindenképp jobb szeretni. S ha már szeretjük, akkor a megjelenés kötelezô! Sziget, augusztus 11. Érdemes kilátogatni akár egy napra is, hiszen a Chemical Brothers elôtt játszik a Kasabian, az ô eklektikus muzsikájuk pedig kellemes felvezetés a vegytiszta big beat elôtt. Szabó Tamás

ELSÜLLYEDT VILÁGOK Art on Lake – Városligeti-tó Számtalanszor kerülünk ôrjítô dilemmába, mikor megismerkedünk egy bájos lánnyal, elhívnánk valahová romantikázni, de valahogy nem találjuk a tökéletes helyszínt. Valljuk be, Budapest igen ritkán képes olyan szentimentális ruhát magára ölteni, amiben tökéletesen kikapcsolhat a két fél, s válhat belôle egy egész, csak egymásra koncentrálva, akár csak rövidke idôre is. Erre a problémára tökéletes megoldást jelent a nemrégiben felújított Városligeti Csónakázótó, mely az idei szezonban egy egészen különleges dologgal fûszerezi meg a hajókázást a Szépmûvészeti Múzeum jóvoltából. A vízen elhelyezett mûtárgyak huszonöt magyar és külföldi mûvész keze munkáját dicsérik. Láthatunk félig elsüllyedt házat, a víz tetején álló padot, mellette utcai lámpával, összenôtt autókat, többméteres vakvezetô botot és még meganynyi vicces, ugyanakkor mély szimbolikával rendelkezô installációt.

Együttműködésben a

magazinnal

A szezon beköszöntével nem csupán a felújított környezettel és fantasztikus szoborkiállítással kedveznek az üzemeltetôk, hanem 25 vadiúj, egyedi formatervezésû dizájnerhajót is beszereztek a budapestiek és a turisták legnagyobb megelégedésére. Figyelem! A kiállítás utolsó napja szeptember 4-e, úgyhogy aki még nem tette, irány a Városliget, és legalább egy órácskát tessék ringatózni a posztmodern jegyében készített mûalkotások között. Baglyas Ádám

CK 2011/4. augusztus

61


a’la canna

TÖRTÉNELEMÓRA BERLINBEN Jason Lutes: Berlin – a kövek városa Jason Lutes amerikai szerzô a képregény, a film és a történelmi regény eszköztárával a Weimari Köztársaságot, annak is berlini mindennapjait eleveníti fel. A háromkötetesre tervezett sorozat elsô kötetének cselekménye 1928-ban indul, és egészen 1929. május elsejéig követi a városnak és lakóinak életét. Azt az idôt választja, amikor még nem dôlt el semmi. Nem lehetett tudni, hogy az elsô világháborús sokkból lassan kikecmergô Németország Adolf Hitler vezetésével hamarosan a vesztébe rohan. A kötet egy társadalmi tablót ad, melyen a kor jellegzetes képviselôi: kommunisták, nácik, munkások, értelmiségiek, mûvészek szerepelnek. A tabló készítéséhez kölcsönzi Wim Wenders Berlin felett az ég c. mozijából az eszközt, amivel az utca embereit bemutatja. Ahogy a legendás filmben hallhatjuk, úgy itt buborékban olvashatjuk a szereplôk gondolatait. A hitelesség igénye megköveteli, hogy a h��sök ne csak saját történetüket él-

jék, hanem a történelmet is megtestesítsék, de ezért személyes életük mozzanatai megrekednek a szappanoperák szintjén, elvesztik mélységüket, és mint Lutes szépen megrajzolt fekete-fehér képkockái, melyen a város valóban életre kel, a hôsök mindössze kétdimenziósak maradnak. A kötetnek valódi fôszereplôi nincsenek, bár a cselekmény középpontjába helyezi Kurt Severinget, a sokat tapasztalt újságírót és Marthe Müllert, a fiatal, önmagát keresô lányt, és az ô szerelmüket, ám a történelmi dráma mellett, mely a háttérben kibontakozik, sorsuk elhalványul. Szemben a karakterek jellemábrázolásának hiányosságaival, a figurák és a megelevenített terek által az egykori Berlin atmoszféráját kiválóan felidézi, ráadásul mind használati tárgyakban, mind eszközökben, mind hangulatban egészen az apró részletekig hiteles. A történelmet a maga kontextusában ábrázolja. A társadalmi feszültségek motivációit, az el-

vesztett háborút, a szegények és gazdagok közti feszültséget, a megkeseredett, kiszolgáltatott életeket pontosan jeleníti meg, érthetôvé és átláthatóvá teszi általa az eseményeket. Az akcióra és horrorra éhezô olvasóknak nem ez a lassan kibontakozó történelmi eposz lesz a kedvenc képregényük, a türelmesebb olvasókat azonban biztosan kárpótolja az apró hétköznapi mozzanatokból és fontos történelmi pillanatokból felépülô cselekmény és a megjelenített képi világ gazdagsága.

GYARLÓSÁGUNK BIZTOS TUDATÁBAN Dan Ariely: Kiszámíthatóan irracionális A modern ember a teremtés koronájaként gyakran képzeli magáról, hogy döntései, céljai racionálisak, pedig korántsem így van. Dan Ariely, a viselkedés-gazdaságtan professzora nagyközönségnek szóló Kiszámíthatóan irracionális c. könyve számos területen bebizonyítja, menynyire esendôkek vagyunk. Szemben a hagyományos közgazdaságtannal, a szakterülete felismeréseit osztja meg olvasóival, méghozzá könnyed, sokszor humoros, önironikus stílusban. Könnyû olvasmány, mely nem követel különösebb felkészültséget a tárgyalt tudományok terén. Ariely könyve persze sok olyan információt tartalmaz, amit sejtettünk vagy már tudtunk, azonban a szerzô ezeket továbbgondolja, egy lépéssel továbbmegy, vagy hátrébb lép, és más perspektívából elemzi. A fogyasztói társadalomban élô ember számára nélkülözhetetlen ismereteket ad, hisz míg a marketingesek, a reklámszakemberek ezen gyengéink ismere-

62

tében építik fel kampányaikat, termékeiket, addig mi magunk még csak nem is tudunk róluk. „Ismerd meg önmagad!” – mondja a klasszikus szentencia. E könyv segítségével énünk olyan részét fedezhetjük fel,

ami mindeddig rejtve volt. Persze a tudás önmagában még nem elég, hisz gyakran ezek öntudatlan, ösztönös viselkedésformák, mégis azok számára, akik nem akarják, hogy irányítsák ôket, egy fontos lépés lehet egy tudatosabb és szabadabb élet felé. A kötet legmegdöbbentôbb fejezete, ami mély önvizsgálatra szólít fel minket, nyugati embereket, a Miért legyek tisztességes? címû, melyben kísérlettel igazolja, hogy mily mértékben vagyunk hajlamosak a csalásra. A szerzô eloszlatja az emberrel kapcsolatos illúzióinkat, sôt kimutatja, hogy ha nem konkrét pénzrôl, csak egy játék pénzrôl van szó, a csalás esélyének lehetôsége megsokszorozódik. Dan Ariely könyve fontos darab, amilyenre nagy szükség van. Nem hiúságunkat legyezgeti, hanem olyan tükröt tart elénk, ami szembesít önmagunkkal, hogy így jobb, felelôsebb döntéseket tudjunk hozni a jövôben. Hományi Péter


a’la canna

POSZTAPOKALIPTIKUS WESTERN Stephen King: Setét torony – A harcos születése A popkultúra elsô számú írójának neve márkajelzéssé vált a krimi, a fantasy és sci-fi mûfajában, képregényíróként azonban Magyarországon még kevesen ismerik. A Setét torony – A harcos születése hétkötetes regényfolyamának, melyet sokan a szerzô fômûvének tekintenek, elsô kötetét adaptálja a képregény rajongói számára. A munkát természetesen nem a szerzô, hanem kreatív csapatának tagjai: Robin Furth és Peter David végezték el. Az eredmény pedig egy kétszáz oldalas, egyszerre lenyûgözô és hátborzongató látomás, mely a harcosnak készülô Roland Deschain kamasz fiúból férfivá válásának történetét beszéli el. A cselekmény Roland szülôvárosában veszi kezdetét. A fiú társait szidalmazó oktatójukkal szembeszáll, és miután legyôzi ôt, harcossá válik, fegyvert, paripát és küldetést kap, hosszú vándorútra kél. Nyomoz, harcol, és közben megismerkedik szerelmével, Susan Delgadóval. Mindeddig ez bármelyik B-kategóriás film

szinopszisa lehetne, és erre maga a szöveg is reflektál már az elsô oldalakon, ahol ezt írja: „Számos mesében felbukkan alakja, történetét sokfelé és sokféleképpen mesélték az emberek. A harcos meséje ugyanúgy az emberiség közös krónikájához tartozik, ahogy egy nagy özönvíz története.” King tehát nem akar újat mondani, hanem újra akarja mondani a legendát, a kötet pedig ôt igazolja. A cselekmény a hôseposzok és a hollywoodi kalandfilmek kliséit, kelléktárát alkalmazza, a fôszereplôk jelleme a „hôs” mítosza miatt vázlatos, töredezett, de miközben a történet halad, egy különleges világ válik láthatóvá. Munkájának ez az igazi erénye, amit a képregény-adaptáció a vizualitás segítségével még intenzívebbé tesz. Arról, hogy hogyan pusztult el az egykori modern civilizáció, keveset tudunk meg. Az elbeszélô a történet jelenére koncentrál. Egymással látszólag öszsze nem illô panelekbôl építi fel a vilá-

got, amitôl egyszerre mozgunk otthonosan benne, mégis beleborzongunk, és újnak, frissnek látjuk ezt az univerzumot, ahol mágusok, cowboyok, szörnyek küzdenek. King zsenialitása abban áll, hogy a ragasztás nyomait láthatatlanná téve illeszti össze a különbözô stílusokat, emiatt aztán ez a világ még akkor is a fejünkben kísért, amikor befejeztük az olvasást.

ETŰDÖK TESTRÉSZEKRE Tóth Krisztina: Pixel

Az Ünnepi Könyvhétre Tóth Krisztina a Vonalkód és Hazaviszlek, jó? után új prózakötettel jelentkezett. A könyv mind a harminc fejezetének középpontjában

egy-egy testrész áll. Az alig pár oldalas rövid prózai írások önmagukban is élvezetesek, ám összességükben akár a pixelek egy képen egy teljes egészet alkotnak. A szövegek cselekményükben, tartalmukban egyszerre reflektálnak a modern korra és társadalomra, valamint az emberi sorsra. A szereplôk újra és újra feltûnnek, hol fô-, hol mellékszereplôként, és a kötet végére érve az emberi életutak a társadalom vázlatává állnak össze, jelképezve egyrészt összetartozásunkat és egymásra utaltságunkat. A írások stílusa egységes, fegyelmezett, visszafogott, amit csak az elbeszélô afféle posztmodern önreflexív gesztusként értelmezhetô kiszólásai törnek meg, de ezek felesleges és zavaró mutációk a szövegtesten. A könnyen olvasható darabok témájukban Háy János: A házasságon innen és túl c. kötetét, szerkezetükben pedig Daniel Kehlmann: Hírnév c. könyvét idézik fel.

A Pixel diófaárnyékban hûsölve vagy strandon napozva is kézbe vehetô. A tömör szövegek könnyen fogyaszthatók egy jégkrém vagy egy hideg sör mellett, sôt egy szépirodalmi mû illúziójával is szolgálnak. Az illúzió egyetlen valódi oka, hogy Tóth Krisztina bár fontos helyzeteket és kérdéseket vizsgál, mindig a felszínen marad, vagy ha mégis mélyre jut, erejét veszti, és feloldódik egy elégikus, giccshatáron egyensúlyozó pillanatban. Hôsei motiválatlanok, passzívak, elszenvedik, amit a mélyérzésû írónô rájuk ró. Tûrik a csapásokat, a társadalmi igazságtalanságot, a hûtlenséget és a halált. Kitûnô színészek, alakításuk mély átérzésrôl tanúskodik, mégis mikor behajtjuk a kötet fedelét, zaklatottság helyett megelégedettséget, nyugalmat érzünk, mert a szövegek nem ráznak meg, nem törnek be a világunkba, és hiába van a lényeg valahol ott, ahová a kötet fejezetei is leástak, a katarzis újfent elmarad.

CK 2011/4. augusztus

63


a’la canna

JÁTSZD ÚJRA, SCOTT! Scott Pilgrim a világ ellen Cingár, de szigorú tekintetű, kissé szedett-vedett séróval bíró srác landol a raktárhelyiség jellegű klub kövezetén. Körös-körül elképedt hipszterek figyelik a nemrég kibontakozott abszurd csatát – egy indiai, kalózruhás fószer ugyanis se szó, se beszéd, berontott, és félbeszakítva főhősünk amatőr indie-zenekarának trashes taktusait, elégtételt követelt, amiért az elcsaklizta szépséges, kék hajú exnőjét. Az indiai, minden mágikus hatalmát latba vetve démonlányokat idéz meg, és tûzgömbökkel igyekszik térdre kényszeríteni ellenfelét, ô azonban egy jól irányzott K.O.-val végül a padlóra küldi. Az lassítva repül a levegôben, végül apró, ismerôs fémkorongokra esik szét. Fôhôsünk elvigyorodik. – Király! – mondja, és lehajol, hogy öszszeszedegesse a maradványokat. – Érmék. Követhetetlen? Igen, egy kicsit. A 2011-ben megjelent film ugyanis két órába sûrít össze egy eleve zavaros, sok idôt és odafigyelést igénylô szerelmi történetet. De ne szaladjunk annyira elôre! 2004 augusztusában jelent meg a legelsô Scott Pilgrim-képregény, az elvetemült kanadai Bryan Lee O’Malley tollából, és azonnal számítani lehetett rá, hogy az alterarcok ráharapnak. A sztori a fentebb említett, huszonkét éves basszusgitáros fiúról szól, aki majdnem mindenben a topon van (legalábbis ô ezt hiszi magáról), szerelmi életének alakulása viszont hagy némi kívánnivalót maga után. Csalódások, szakítások, elidegenedések követik egymást, mígnem

Scott végre békére lel a naiv kis kínai tini, Knives Chau mellett. Egyszer azonban – hogy ne legyen már ilyen egyszerû – feltûnik a színen a Scott zavaros álmaiban szereplô, lehengerlô Ramona Flowers, aki kezdetben hûvösen viselkedik szerelmes hôsünkkel, de egy különös randevút követôen megenyhül, és Scott új barátnôjévé lép elô. Nemsokára fenyegetô e-mailekbôl és egy érthetetlen támadás során kiderül, hogy a románc tovább fog bonyolódni. Ramona nem könnyû préda – hogy véglegesen Scotté lehessen, a srácnak le kell vernie a lány Hét Elvetemült Exét, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva sorra az életére törnek. Scott pedig úgy dönt, rendet vág a nemegyszer szupererôkkel felvértezett figurák között, mert bár az út rögös, de igazi Szerelem várja ôt a végén. Az alapkoncepció szépen, lassacskán bontakozik ki a fekete-fehér képregény hat részén keresztül, s közben az olvasó teljesen a bûvkörébe kerül. Minden egyes képkocka telis-teli van meglepetésekkel: a stilizáltan, mégis stílusosan megrajzolt karakterek között szellemes tájékoz-

Scott Pilgrim (Michael Cera) és Ramona Flowers (Mary Elizabeth Winstead)

tató címkék cikáznak, a rajzoló élvezettel használja a campes effektfeliratokat, és az egész kellôen elborult ahhoz, hogy egyrészt ne vegyük komolyan, és fel-felröhögve szórakozzunk, másrészt néha azon kapjuk magunkat, hogy a képtelen szituációk megoldásán vagy hôseink napi problémáin tûnôdünk. Az epikus hipszter sagát már csak egy egészestés film tehette kerekké. Mint oly sok, olvasandó mûalkotás esetén, a keményvonalas rajongók itt sem voltak meggyôzôdve arról, hogy egyáltalán meg lehet-e filmesíteni Scott elmebeteg kalandjait. A brit Edgar Wright azonban biztos volt abban, hogy igen, és eleve ütôs, lendületes vizuális stílusában egy ifjúsági filmhez mérten elég nagy összeget, 60 millió dollárt felemésztô videoklipvillódzást kreált belôle. A film – Scott Pilgrim vs. The World (amúgy az egyik rész címe) – egy másodpercre sem ül le, folyamatos odafigyelésre kényszeríti a nézôt, miközben hipnotikus, ronggyá effektezett vizuálorgiát vetít a recehártyánkra. A Nintendo-videojátékok stílusában felépített harcok, a megállíthatatlanul pörgô vágások, a kellemes indie soundtrack és az önfeledten brillírozó színészek (az általában béna tiniket alakító Michael Cera ezúttal megmutatja, mekkorát tud ütni) 2011 egyik legfigyelemreméltóbb filmjévé varázsolják a Scott Pilgrimet. Vélhetôleg máris kultklasszikus, akárcsak képregény elôdje, szóval aki kíváncsi egy nem szokványos történet még kevésbé szokványos elmesélésére (és nagy mennyiségû készpénzzel bír), az rohanjon, vegye meg azt a hat kötetet meg a DVD-t, és csapja hozzá a filmzenét is, ha már egyszer arra jár. Gracza Levente

64



CK Magazine 19