Issuu on Google+

ET FIZ

Ő EL

ALTERNATÍV ÉLETMÓD ÉS KENDERKULTÚRA MAGAZIN

ÉS 9 7 7 2 060 1 7 3 000

09006

II. évfolyam 2009/6. december

CANNABIS KULTUSZ

ára: 485 Ft


SZÓVAL

FOGLALJ HELYET! Aki helyet foglal, állást is foglal. Ha akarja, ha nem. Talán pont ezért nem ülünk le bárkivel egy asztalhoz. Ez jó esetben valami mellett, s nem valami ellen történik. Bár nálunk ez utóbbi szemlélet már hagyományosnak tekinthetô. Sokan úgy vélik, hogy egy közös ellenség – mint a skandinávoknak a hideg, a hollandoknak az óceán, a szlovákoknak példának okáért mi magyarok – erôsíti igazán egy csoportban a kohéziót. Nekem ezzel az alapvetô bajom, hogy az összetartás ez esetben arra a zsigeri félelemre épül, hogy az egyén a csoporton kívül kiszolgáltatottabb, míg annak tagjaként védettebb a vélt vagy valós veszélyekkel szemben. Nem egy célért vagy a közösségért cselekszik, hanem saját biztonságáért. Egy közös cél iránti elkötelezettség, a hit annak jóságában vagy hasznosságában valóban nem képes hasonló mértékû elkötelezettséget eredményezni? Ha az egyén fenyegetettsége nem nyilvánvaló számára, tényleg kevésbé motivált a cselekvésre? Egyáltalán elfogadhatók

2

pozitívnak azok az eredmények, melyeknek elérésére kizárólag a félelem ösztökél? A november végén Bécsben, immár második alkalommal megrendezett Cultiva nemzetközi kender szakvásáron szerintem csak olyan emberek foglaltak helyet nálunk, és sok esetben találtak ezen kívül is kapcsolódási pontot velünk, akik biztonságérzete ettôl nem erôsödött, jóllehet már nem is volt rá szükségük. A nagy számban érkezô magyar látogatónak épp elég volt átlépnie a határt, hogy érezze, a szomszéd országban azért, mert marihuánát szív, nem tekintik sem bûnözônek, sem betegnek. Inkább úgy néznek rá – ha egyáltalán –, mint akinek nagyon különös hobbija van, amit ugyan nem értenek, de nem is érdekli ôket túlzottan. Én sem értem a bogár-, még kevésbé a szalvétagyûjtôket. De ettôl még nem gondolok róluk semmit. Maximum, hogy mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Talán pont ez az, amire itthon is szükség lenne ahhoz, hogy többen kiálljanak az el-

veik mellett, legyen szó kannabiszról, politikai nézetekrôl vagy bármi egyébrôl. Talán csak fel kéne fogni azt a nagyon egyszerû tényt, hogy attól, hogy valaki valamit hisz vagy gondol, még nem feltétlen valamilyen, és ha igen, akkor sem feltétlen olyan, mint amilyennek én gondolom, de ha mégis, akkor sincs hozzá közöm. Ausztriában – de Hollandiában, vagy a skandináv államokban is – érezhetô, hogy az emberek, bár kedvesek és udvariasak, mégsem olyan közvetlenek és szókimondók, mint például nálunk. Ami elsôre ugyan kissé zavaró, fôleg egy extravertált típusnak, ellenben megvan az a hihetetlen elônye, hogy nem foglalkoznak annyit egymás személyes, nyilvánvalóan magántermészetû dolgaival. Nem érdekli Mari bácsit, hogy otthon kendert termesztesz, és elszívod, csak az, hogy olyankor ne vezess autót, ezzel ne veszélyeztesd ô és családja, vagy tulajdona épségét. Ami jogos elvárás a közösség minden tagja részérôl és minden tagjával szemben. De ennyi. A mi Józsi nénink ezzel szemben felhatalmazva érzi magát arra, hogy behatoljon életed akár legintimebb szféráiba is, és fenyegessen, ha nem azt teszed, ami szerinte


helyes, vagy az ô és családja személyes biztonságát növeli. Ergó nem az a célja, hogy ne veszélyeztesd, ami jogos elvárás lehetne a részérôl, hanem hogy helyezd biztonságba – ami viszont nem az. Még akkor is, ha az általa érzékelt veszélyek nem valósak, mert hát nem áll szándékodban sem autóval, sem egyébként veszélybe sodorni ôt, családját és tulajdonának épségét. Nem vita tárgya továbbá az sem, hogy aki illegális szerekkel – melyek hozzáférhetôségét, ha már illegalitásba szorította, az állam feladata korlátozni – teszi tönkre az egészségét, az ugyanolyan ellátásra jogosult, mint aki extrémsporttal, gyorshajtással vagy éppen legális szerek használatával teszi ugyanezt. Jó példát mutatva Józsi néninek éppen ezért a magyar jobboldal gôzerôvel támadja a tûcsereprogram keretében Békéscsabán felállítani tervezett fecskendôautomatát, és állami pénzbôl történô „heroinosztogatásnak” nevezi a metadonprogramot. Amire alapvetôen két oka lehet, az egyik hogy a HIV és a Hepatitis kezelése olcsóbb, mint a megelôzése, a másik, hogy valahol a papucsállatka és a zöld szemes ostoros szintjén kalibrálja jelenlegi és reménybeli szavazóinak értelmi képességét. Szerintem is az elsô, bár sokan állítják

az ellenkezôjét – fôleg egészségügyi szakemberek –, de azok tuti, hogy hazudnak, a politikusok meg nem. Szóval jó Magyarországon élni, csak nem annyira, és sokkal jobb Ausztriában, vagy Hollandiában, csak az meg nem annyira Magyarország. A Cultiva mindenesetre nagyon jó helyen van Bécsben, és nemcsak azért, mert közel van. Európában a spanyol Spannabis és a holland Cannabis Cup mellett itt lehet magokkal kereskedni, ami komoly vonzerô mind a magoscégeknek, mind a termesztôknek, így nagyobb számban képviseltetik magukat a termesztôrendszereket és tápanyagokat, illetve a folyamathoz egyéb eszközöket gyártó és forgalmazó cégek is. Az idén velünk együtt három magyar kiállító volt jelen, de újdonságszámba ment a szlovák, román, sôt egy indiai és egy kínai (tulajdonú) cég megjelenése. Számomra a legnagyobb élmény ezúttal mégsem a sikeres üzletek vagy az új technológiák megtekintése volt, hanem hogy közelebbrôl megismertem Arjant, a Green House alapító-tulajdonosát. És hogy mi dobott fel annyira azon kívül, hogy profi interjúalany, és hogy elképesztô sztorikat mesélt az elmúlt 25 évrôl, a holland coffeeshopokról, füvezô jamaicai rendôrökrôl és Afrikáról, ahol korábban majd 20 évig élt?

Leginkább az, hogy mennyire elismeri és tiszteli a munkatársait és azokat az embereket, akik megértik a céljait, nem akarnak bele-, vagy mellémagyarázni semmit, képesek azonosulni vele, hozzá hasonlóan tenni érte, vagy egyszerûen csak támogatásukról biztosítják. A vele készült interjúból sok minden kiderül, az viszont nem, hogy valahányszor a beszélgetés során a Kannabisz Királyának tituláltam, mindig kijavított, és hangsúlyozottan többes számban használta a kifejezést, üzlet- és munkatársaira utalva. Persze nemcsak ôk, szinte mindenki érdeklôdéssel figyeli a kelet-európai országok fejlôdését ezen és amúgy más egyéb területeken is. Vannak ugyan szkeptikusok, de az optimisták tábora nagyobb. Komoly lehetôségeket látnak ebben a piacban, bár elsôsorban nem Magyarország, sokkal inkább Csehország, Lengyelország, és Románia miatt. Nekünk persze nem lesz nagy újdonság, ha ez a hajó is elmegy, lassan megszokjuk, pedig ezúttal is csak be kéne szállni, és helyet foglalni. Ahogy tettük ezt három napig magunk is, képviselve Magyarországot, és ahogy tette mindenki, aki helyet foglalt nálunk.

Lukács Gábor fõszerkesztõ

3


M O L A T R TA

INDEX IMPRESSZUM KIADJA: KULTUSZ KIADÓ KFT. FELELÕS KIADÓ: PERJÉSI PÉTER FÕSZERKESZTÕ: LUKÁCS GÁBOR SZERZÕK: BÁNHEGYI EMESE CSERI DÁNIEL, CSOMÓS ÉVA, KARDOS TAMÁS, KEHDI NOUCETTA LAKOS ADRIENN, SÁROSI PÉTER, SEBESTYÉN ‘SEBÕ’ SZABOLCS TOLDI MIKLÓS , WINKLER SIGLINDE DESIGN ÉS FOTÓ: VASKA GERGELY HIRDETÉSFELVÉTEL: CK@KULTUSZ.COM WEB: WWW.CANNABIS.KULTUSZ.COM ISSN 2060-1735 A JELENLEG HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV 1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY 282–283. §/C. ALAPJÁN, AKI KÁBÍTÓSZERT TERMESZT, ELŐÁLLÍT, MEGSZEREZ, TART, AZ ORSZÁGBA BEHOZ, ONNAN KIVISZ, VAGY AZ ORSZÁG TERÜLETÉN ÁTVISZ, ILLETVE KÁBÍTÓSZERT KÍNÁL, ÁTAD, FORGALOMBA HOZ, VAGY AZZAL KERESKEDIK, SZABADSÁGVESZTÉSSEL BÜNTETHETŐ. A Cannabis Kultusz kiadója felhívja olvasói figyelmét arra, hogy az életképes kendermaggal való kereskedés, azok értékesítése, birtoklása, szállítása illegálisnak minôsül több országban, így Magyarországon is. Minden tartalom elsôdlegesen szórakoztató és ismeretterjesztô céllal készül. Nem kívánunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy bárki a hatályos jogszabályok ellenében cselekedjen. A Cannabis Kultusz kiadója nem támogatja a kiadványban megjelenô termékek illegális használatát. A kiadó nem vállal felelôsséget a lap értékesített felületein megjelenô állításokért. A szerkesztôségi cikkben megjelenô minden vélemény a szerzôtôl származik, mely nem minden esetben azonos a kiadó álláspontjával. Idônként nem lehetséges a szerzôi jog tulajdonosát azonosítani, vagy vele kapcsolatba lépni, ezért igazolt tulajdonjogi igény elôterjesztése esetén a kiadványban megjelentekért utólag is vállaljuk meghatározott honorárium kifizetését. Minden szövegrôl és képrôl azt vélelmezzük, hogy megjelentetés céljából küldték, mindaddig, míg ezzel ellentétes nyilatkozatot nem kapunk. A kiadvány akár részben, akár egészben történô sokszorosításához a kiadó írásbeli hozzájárulása szükséges, akkor is, ha a sokszorosítás célja nem profitszerzés. Minden jog fenntartva!

4

ADVANCED HYDROPONICS ATAMI BIOBIZZ BUSHDOCTOR CANNA DUTCH PASSION ENCOD GHE GREENFOREST GREEN HOUSE SEEDS GROW IN AG G-SYSTEMS HERBAZÁR HESI PLANTENVOEDING HOBBIKERT HYDROBÁZIS INTERGARDEN NIRVANA SEEDS PLAGRON SENSI SEEDS TITKOK KERTJE TÜNDÉRKERT VÖLGYZUGOLY ZÖLDPARADICSOM

43 45 19 51 P3 13 1 33 53 7 53 47 55 B4 31 35 51 B3 41 B2 55 55 55 47


TARTALOM GREENFO A TILALOM FALAI MÖGÖTT

6–12 14–15

interjú

A KANNABISZ KIRÁLYAI

16–21

Arjan és Franco, a Green House fajtavadászai

CULTIVA 09

canna+globe

HÍVÕK A SZEREN

22–27

BUDDHA SZEMPILLÁI

Második felvonás

Az õsi legendáktól a drogellenes háborúig

guru+mondja

STRAIN HUNTERS

SZÁRÍTÁS ÉS ÉRLELÉS

28–31

a’la canna

REGGAE INNA UK

ásó+kapa

32–35

VÍZSZÁLLÍTÁS FELFELÉ

36–37

WHITE WIDOW LEVEGÕT!

38–39

Szakmaiság vs. politikai érdekek

40–42

Nemzetközi Drogpolitikai Reform konferencia

58–59 60 61

STRAWBERRY HAZE

62

PEDAGÓGIAI CÉLZAT

63

Ryan Fleck: Fél Nelson

civil

A LEGALIZÁCIÓ UTÁN?

56–57

AIR-koncert

kender+média

MEGVITATVA

52–54

Nemzetközivé lesz holnapra a reggaevilág

AZT MONDOD, NÖVÉNYTÁP?

STRATÉGIAI HÚZÁSOK

48–50

A szegényember mennyországa

44–46

CHEF AJÁNLATA

64

Vadalma

5


GREENFO

Sanho Tree és a legalizáció Aki eddig figyelmesen olvasta a Cannabis Kultuszt, annak talán feltûnt, hogy bár elutasítjuk a drogfogyasztók büntetőjogi felelősségre vonását, mégsem szállunk síkra a marihuána legalizációja mellett. Márpedig a közgondolkodás kizárólag a totális tiltás és a szabad piac végleteiben képes csapongani. Ezért is vádolt meg minket Rétvári képviselô júliusi sajtótájékoztatóján azzal, hogy „az újság nyíltan vállalja, hogy a kábítószerek egy részét legalizálni kell”. Neki és minden, a drogszabályozás lehetôségei iránt érdeklôdônek ajánljuk a washingtoni politikatudományi intézet drogpolitikai programigazgatója, Sanho Tree friss tanulmányát, melyet a legalizáció definiálásának szentelt. Mint írja, a helyzet az Egyesült Államokban is hasonló, mint nálunk – nem véletlen, hiszen tôlük importáltuk a drogellenes háborút –, vagyis a vitákat az teszi parttalanná, hogy a kérdés szinte kizárólag a prohibíció és a legalizáció ellentétpárban jelenik meg, ezzel azt sugallva, hogy köztes megoldás nem is létezik. Pedig dehogynem! És megfelelô szóhasználattal már a mögöttes tartalom is átalakul. Tanúi lehettünk annak, ahogy az új amerikai drogcár Giles Kerlikowske májusi beiktatásakor totális fordulatot hirdetett elôdje, John Walters militáns politikájával szemben, és bejelentette, hogy enyhíteni kíván az afroamerikaiakat aránytalanul sújtó büntetôjogi szabályo-

6

kon, és ellenzi a gyógyászati marihuána ellen folytatott hadjáratot. Tree szerint az új drogcárnak az egyik elsô kiváló döntése az volt, hogy elvetette a „drogellenes háború” frázisát a következô indoklással: „Bárhogy is magyarázod az embereknek, hogy a drogellenes háború valójában egy termék elleni háború, ôk mégis az ellenük folytatott háborúnak fogják érezni. Márpedig mi nem állunk háborúban saját országunk népével.” De ahogyan leszámolt a drogháborúval, ugyanúgy végzett a legalizáció gondolatával is. Kerlikowske a felmerült kérdésre többször is azt a választ adta, hogy a legalizáció nem szerepel sem az elnök, sem az ô szótárában. Tree a tanulmányában biztosítja az olvasókat, hogy a legalizáció az ô szótárában sem szerepel, mert e szó használata inkább vakvágányra tereli a drogszabályozásról folytatott vitákat ahelyett, hogy teret engedne az árnyalt érvelésnek. Mint mondja, az általa vezetett Nemzeti Drogkontroll-politikai Irodát felhatalmazó 1998-as törvény VII. cikkelye alapján az iroda köteles „minden szükséges eszközzel megakadályozni

a jelenleg illegális drogok legalizációjára való törekvéseket”. Vagyis, ha egy drogcár másként tenne, minden valószínûség szerint új állás után nézhetne, de már nem az állami szektorban. A drogellenes háború zsoldosai eddig is mindent megtettek, hogy a lehetô legszerencsétlenebb tartalmakkal ruházzák fel e kifejezést, hogy az átlagember a „legalizáció” kifejezés hallatán lehetôleg az élelmiszerboltok polcain árusított marihuánára, szélsôségesebb esetben heroinra asszociáljon. Tree amellett érvel, hogy nem tiltásra, hanem szabályozásra van szükség, hiszen csak így érhetjük el, hogy az egyes szerek fölött több és ne kevesebb kontrollunk legyen. Mert a totális prohibíció nem felügyeletet jelent, hanem az arra való képtelenség beismerését és a piac átadását a maffiának. Ha viszont a drogok totális tiltása során okozott hatalmas károkat látva belesétálunk a végletekben gondolkodó drogellenesek csapdájába, és kimondjuk, hogy a megoldás a teljes szaba dpiac, akkor is tévedünk. Viszont amint felvetjük a drogvitában a szabályozás lehetôségét, máris széles eszköztárban gondolkodhatunk, amelyek az egyes drogok függvényében lehetnek szigorúbbak vagy liberálisabbak. Tree szerint például a marihuánát bátran megadóztathatjuk és szabályozhatjuk, de a metamfetamint már nem. Más termékek esetén is van erre precedens, például a vállról indítható rakétát legálisan gyártják, mégsem tudunk csak úgy venni egyet, mert a kereskedelme szabályozva van. A politikusoktól sokat nem várhatunk, nekünk kell feltenniük a kérdést, hogy vajon tényleg csak e két végletben merülhet fel a drogprobléma, vagy egyéb szabályozási lehetôség is rendelkezésünkre áll?!


7


DROGHÁBORÚ UTÁN A brit Transform Drogpolitikai Alapítvány nemrég bemutatott egy nemzetközileg is úttörônek számító könyvet a brit Alsóházban, melynek címe: After the War on Drugs: Blueprint for Regulation, azaz A drogok elleni háború után: Szabályozási Tervezet. A Blueprint elsôként ad részletes útmutatót a jelenleg tiltott drogok legális szabályozásához, sôt minden egyes szer szabályozására speciális modelleket javasol, mint a vénykötelezettség, a gyógyszertári, az engedélyezett helyiségekben zajló és azokon kívüli kereskedelem, összekapcsolva azokat a mellettük szóló érvekkel és ésszerû magyarázatokkal. Jelenleg globális felismerés zajlik a tekintetben, hogy a drogok elleni háború mennyire kontraproduktív, és mekkora károkat okoz. A drogreform egyik fô akadálya azonban az ismeretlentôl való félelem, hogy miképp mûködne a tilalom utáni rendszer? A kérdés megválaszolására a Blueprint megmutatja, hogy a legális drogszabályozás nem egy ugrás az ismeretlenbe, hanem kipróbált és tesztelt megközelítés a drogok termelésének, elôállításának és felhasználásának irányítására. Steve Rolles, a Transform kutatásvezetôje és a könyv szerzôje egyértelmûen fogalmaz: „Tetszik vagy nem, a drogok még sokáig itt lesznek, így két válasz-

tásunk marad: vagy a bûnözôk szabályozzák azokat, vagy az állam. Egy legális, szabályozott rezsim elôvigyázatos kivitelezésével, a különbözô szabályozási modellek segítségével irányítás

KEVÉS HOLLAND SZÍVJA Egy regionális tanulmány szerint a hollandok a toleráns drogpolitikájuk ellenére kevesebbet szívnak, mint a legtöbb európai. A Kábítószer és Kábítószer-függôség Európai Megfigyelôközpontja (EMCDDA) éves jelentésébôl kiolvasható legfrissebb adatok szerint a felnôttek között 5,4% fogyaszt kannabiszt, míg az európai átlag 6,8%. Tavaly többen fogyasztottak kannabiszt, mint egy évvel korábban Spanyolországban, Csehországban, Franciaországban, és Olaszországban (a tiltás egyik fô támogatója 14,6%-kal az élen), tette hozzá az ügynökség. Egy évtizeddel ezelôtt Olaszország 10% alatti értékkel még a legalacsonyabbakhoz tartozott. A lisszaboni székhelyû szervezet szerint a legalacsonyabb fogyasztói arányokkal Románia, Málta, Görögország és Bulgária rendelkezik. A kenderfogyasztás terjedése Európában a 90-es és 2000-es évek elején zajlott, aztán a közelmúltban stabilizáló8

alatt tarthatjuk a termékeket, árakat, kereskedôket, kereskedelmi egységeket, a hozzáférést és a felhasználói környezetet az adott drog természetének és hatásainak függvényében. Tilalomban egyáltalán nincs irányításunk, és ennek következményei eddig katasztrofálisak voltak.” Craig McClure, az International AIDS Society korábbi fôigazgatója és a könyv elôszavának szerzôje szerint ez „nem egy radikális könyv. Valójában a tiltás az, ami radikális, mert kizárólag morális ítéleteken alapul a droghasználatot és a fogyasztókat illetôen, nem pedig tényeken a drogokhoz kapcsolódó ártalmak csökkentése érdekében. Az egy évszázadon át zajló tiltó drogpolitika miatt mélyen gyökerezô félelmet érzünk a tekintetben, hogy bármilyen szabályozásra váltani esetleg egy ’mindent szabad mindenkinek’ helyzetet eredményezne. A Blueprint világossá teszi, hogy ez a félelem irracionális, és bármiféle szabályozás sokkal jobb, mint a jelenlegi állapot.” A tervek szerint a könyv kiadásra kerül az USA-ban, Európa több országában, Közép- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában is. További információ: www.tdpf.org.uk, ahonnan a könyv is letölthetô, jelenleg angol nyelvû változatban.

dott, és a jelek szerint mostanra elkezdett csökkenni, nyilatkozta az ügynökség, ami vélhetôen a droghasználat megfékezéséért és gyógyításáért létrehozott számos nemzeti kampány eredménye. Jelentésük szerint „az általános lakosságtól és iskolai felmérésekbôl szerzett adatok egy stabilizálódó vagy még inkább csökkenô helyzetet jeleznek”. A lágy drogok szabályozása jelenleg Hollandiában a legliberálisabb Európában. A rendszer, melyet már több évtizede mûködtetnek, engedélyezi a marihuána kereskedelmét az úgynevezett coffeeshopokban, és az 5 grammig terjedô birtoklást. A holland fôvárosban ezzel együtt is többnyire turisták látogatják az igen népszerû 228 coffeeshopot, melynek közel ötödét tervezik bezárni a jövôben, leginkább azért, mert túl közel vannak egy-egy iskolához, ami számunkra talán furcsa módon a lakosság mintegy 90%át a legkevésbé sem érdekli. Lehet, hogy ami nem tilos, az valóban nem annyira érdekes!?


MÁR A SZINTETIKUS SEM A RÉGI A Kábítószer és Kábítószer-függôség Európai Megfigyelôközpontjának (EMCDDA) Korai Jelzô Rendszere (Early Warning System – EWS) azt a célt hivatott szolgálni, hogy minél gyorsabban nyújtson információt az új pszichoaktív anyagok felbukkanásáról, illetve a szerhasználati szokások változásáról az EU-tagállamokban. November 23-án a magyar EWS találkozót szervezett, ahol a Bûnügyi Szakértôi és Kutatóintézet (BSZKI) képviseletében dr. Nagy Gábor fôtanácsos beszámolt arról, hogy a kormány támogatásával májusban létrehozott monitoringrendszer megkezdte mûködését. Korábban éveket kellett várni, de az új rendszer néhány havonta friss információkat tud nyújtani a rendôrség által lefoglalt kábítószerek hatóanyag-tartalmával kapcsolatosan. Úgy tûnik, hogy a legjobbkor került bevezetésre a monitorozás, hiszen a 2009 elsô félévébôl származó adatok a tavalyival összevetve megdöbbentô különbségeket mutatnak. Az eredetileg kizárólag MDMA nevû vegyületet tartalmazó ecstasytabletták tavaly még 80%-ban hordozták kisebb-nagyobb arányban ezt az anyagot, de az idén a lefoglaltak csupán 1%-ában (!) sikerült MDMA-t kimutatni. A tabletták nagy része amfetamint és MCPP-t tartalmazott, némelyikben találtak GHB-t (Gina), piperonalt vagy itthon még nem szabályozott amfetaminszármazékokat. Talán ennél is aggasztóbbak a lefoglalt heroinnal kapcsolatos tapasztalatok: míg 2005-ben az utcai heroin

döntô többségének hatóanyag-tartalma 10 és 30 százalék között mozgott, addig az átlagos tartalom tavaly 40% fölé emelkedett, idén pedig egy hirtelen ugrással elérte a 70%-ot! A változó és pláne a növekvô hatóanyag-tartalom azért nagyon veszélyes, mert a fogyasztók a megszokott dózissal könnyen túladagolhatják magukat, kiváltképp, ha a heroin mellé még alkoholt vagy gyógyszereket is fogyasztanak. Ezzel állhat összefüggésben az a tavalyi tragédiasorozat is, melyben egy hónap leforgása alatt kilenc heroinhasználó vesztette életét (egy évben átlagosan 20-30 halálos

kimenetelû heroin-túladagolás történik Magyarországon). Azt is megfigyelték, hogy ugyanaz a díler több vevôkörrel is rendelkezhet, akiknek más-más tisztaságú anyagot értékesít. Az ülésen felmerült az igény egy anonim bevizsgálói rendszerre, amely már számos nyugateurópai országban mûködik. Jelenleg ha egy laboratórium kábítószergyanús anyagot kap bevizsgálásra névtelen feladótól, akkor a rendôrségnek hivatalból azonnal nyomozást kell elrendelnie ismeretlen tettes ellen. Életmentô lenne ezt az akadályt minél elôbb elmozdítani a bevizsgálások elôl!

EXTRÉMSPORTOK EXTRÉM MSPORTO OK – 10 0 É ÉVES VES AU AUTISTA UTIST TA F FÜVES ÜVE ES Az ember biokémiájának útjai kifürkészhetetlenek. Ha valakirôl kiderülne, hogy a tízéves autista gyerekét marihuánával kezeli, a többség valószínûleg egy barátságtalan cellát tartana ideálisnak az illetô jövôbeli lakhelyéül. A gyógyászati marihuána Kánaánjának tartott Kaliforniában viszont az orvos javasolta ezt a módszert, miután a különbözô kezelések ellenére sem szûntek meg az osztálytársak megverésével és a családi értéktárgyakban tett károkkal párosult dührohamai. A fiú nyolcéves kora elôtt hagyományos nyugati gyógymóddal, azaz vényköteles gyógyszerekkel próbálkoztak, de egyik

sem segített, viszont akadt olyan, aminek szedése közben sikerült felszednie 10 kilót, így még veszélyesebbé vált a környezetére. Nyolcéves korában írtak fel Samnek elôször gyógyfüvet, amit azóta apu a paradicsompalánták mellett termeszt, és a gubókat némi sárgadinnyével körítve adja a fiúnak. A kis Sam ilyenkor 20 percen belül egy nyugodt társasági lénnyé válik, ahogyan errôl a helyszínre kivonult újságírók is meggyôzôdhettek. Sam nem füvezik mindennap, és a szülôk nem gyôzik hangsúlyozni, hogy az állam törvényeinek, illetve az orvosi utasításnak megfelelôen járnak el. Az anyuka

elmondta, hogy minél több embernek mesél az új terápiáról, annál nyugodtabbnak érzi magát. Az orvosok pedig ígéretesnek tartják az eredményeket, és további kutatásokat helyeztek kilátásba. Viccelhetünk azzal, hogy egy szülônek mindent megér, hogy a gyerekét mosolyogni lássa, de a terápia hatékonyságát elnézve elképzelhetô, hogy a jövôben egy kertben termesztett növény kiválthatja a rendszerint komoly mellékhatásokkal járó gyógyszerek alkalmazását a hasonló gyerekeknél. Azért a kúra megkezdése elôtt mindenki kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét! 9


EGYRE TÖBB ELFOJTOTT EMLÉKEK AMERIKAI Feloszlatott tüntetés Moszkvában

LEGALIZÁLNA

A Gallup közvélemény-kutató intézet a 70-es évek elején kezdte mérni az amerikai társadalom legális marihuánaszabályozáshoz való hozzáállását. 1970-ben még 84% ellenezte és mindössze 12% támogatta. Hét évvel késôbb a legalizálók aránya a korábbinak több mint kétszeresére, 28%-ra nôtt. A 80-as években a reagani tiltó és elrettentô drogpolitika kezdeti sikerét mutatta, hogy ismét csökkent a legális szabályozásra voksolók aránya. A 90-es években viszont bekövetkezett a fordulat, és lassan, de biztosan növekedni kezdett a legalizációpártiak tábora, ám a nagy ugrás az utóbbi években történt. Míg három évvel ezelôtt 36, idén októberben már 44% válaszolta azt, hogy a marihuánát az alkoholhoz hasonlóan legálisan kellene szabályozni és adóztatni. Az ellenzôk aránya idôközben 54%-ra csökkent, így szép lassan kisebbségbe kerülhet a fûellenes háború rajongótábora. A támogatottság az országban földrajzi és politikai tekintetben nem mondható egységesnek – a nyugati parton már jelenleg is többségben vannak a drogszabályozási reformot sürgetôk, míg ugyanez az arány a középnyugati országrészben csupán 34%. Kevésbé meglepô, hogy a magukat liberálisnak vallók és a konzervatívok között háromnegyedegynegyed arányban oszlanak meg a legalizációra adott voksok, bár alighanem örülnénk, ha itthon hasonló arányokra derülne fény. A drogszabályozási reformokért küzdô Drogpolitikai Szövetség (Drug Policy Alliance) igazgatója Ethan Nadelmann az eredményeket úgy értékelte, hogy a drogreformmozgalom jelenleg ott áll, ahol a feketék polgárjogi mozgalma a 40-es években, vagyis addig nem várható jelentôs áttörés, ameddig a támogatók aránya el nem éri a 60%-ot. Ezt megelôzôen politikai öngyilkosság lenne Barack Obama részérôl egy határozott állásfoglalás a legális szabályozás bármely formája mellett. Az a tény viszont, hogy a drogcárnak egy olyan exrendôrkapitányt választott, aki munkája során elvetette a marihuánaüldözést, mindenképpen bizakodásra ad okot. 10

November elsején, a Drogfogyasztók Nemzetközi Napján aktivisták békés tiltakozást szerveztek a moszkvai Központi Drogszabályozó Szolgálat (FDCS) épülete elé azok emlékére, akik túladagolásban vagy droghasználattal összefüggô betegségekben haltak meg. A tüntetôk virágokat és fehér papucsokat (az orosz kultúrában a halál szimbóluma) helyeztek el a hivatal épületének lépcsôin, hogy így emlékezzenek az embertelen orosz drogpolitika áldozataira. Minden évben ezrek halnak meg Oroszországban kábítószer-túladagolásban és fertôzésekben – sok eset könnyedén megelôzhetô lenne tényeken alapuló ártalomcsökkentô programok segítségével. Annak ellenére, hogy az adatok e programok hatékonyságát már bizonyították, a drogellenes hiva-

tal háborút folytat a fogyasztók ellen – és mint minden háborúban, az elsô áldozat most is az igazság. A békés tüntetésnek aztán – Oroszországban egyáltalán nem meglepô módon – a rendôri brutalitás vetett véget, öt tüntetôt letartóztattak, öt órán keresztül fogva tartottak, majd beidézték ôket a rendôrbíróságra. Így reagál a moszkvai hatóság a polgárok kormányzati politikára adott kritikai észrevételeire: elfojtva az elhunytak emlékét, akik a kirekesztettség, az elutasítás és az elôítéletek áldozataivá váltak. Amihez valljuk be, az Egyesült Államok és Európa többi országa is nagyban hozzájárul, mikor a gazdasági és a hadászati érdekeit az emberi jogok fölé emeli. (Az eseményrôl készült videót megnézheted az alábbi honlapon: www.drogriporter.hu)

MARIHUÁNA-FŐISKOLA MICHIGANBEN Miután az észak-amerikai államban a szavazók kétharmada támogatta a legalizációt, Michigan tizennegyedikként beállt a marihuána gyógyászati felhasználását engedélyező államok sorába. Eddig Kannabisz Főiskoláról csak Amszterdamban hallottunk (és írtunk is a CK 2009/1. februári számában), most az őszi szemeszterre a detroiti MedGrow Cannabis College is megnyitotta kapuit, ahol a hallgatók 475 dollárért kertészektől, orvosoktól és ügyvédektől tanulhatják meg a gyógyászati marihuána termesztésének alapjait. Bár pöfékelni nem lehet az órákon, de a különbözô fajtákról szagmintákat vehetnek a diákok, és megvitathatják, hogy melyik zöldség a legütôsebb. Rekreációs felhasználásra talán megfelel, ha egyszerûen a földbe szórjuk a magvakat, és kész – magyarázza Nick Tennant a fôiskola társalapítója, orvosi nézôpontból azonban már más a helyzet. Dokumentálni kell a fajtákat és a genetikai adatokat, a termesztési folyamat igen bonyolult. Ha rendesen akarod csinálni, ahhoz felkészültnek kell lenned. De ha jól csinálod, sok pénzt spórolhatsz. A fôiskolai padsorokban azonban nem csak szmókereket találni, hanem például egy AIDS-klinikát vezetô lelkészt is, aki újdonsült tudását a betegek szolgálatába szeretné állítani. Más a család orvosi tradícióit örökítené tovább oly módon, hogy a terményeivel az orvosoknak biztosítaná a muníciót. Persze nem minden óra szól a termesztésrôl, a fôzôfoglalkozásokon például a mi Chefbácsink receptjeihez hasonlókat próbálhatnak ki a hallgatók, de akad olyan tantárgy is, amely a fû elrejtésére készít fel, ha netán a kertész a bûnözôk karmai közé kerülne. A fôiskola másik professzora arról tájékoztatott, hogy komolyabb fájdalommal járó mûtétek és balesetek esetén az orvosok gond nélkül felírják receptre a marihuánát, de azért egy köszvénnyel nem érdemes bepróbálkozni. A piac viszont tagadhatatlanul növekvô Michiganben, ahol az adatok azt mutatják, hogy az állam nagyságrendileg havi ezer esetben ad zöldutat pácienseknek és termesztôknek. Az egyik professzor beismerte, hogy kicsivel régebb óta termeszt, mint ahogy arra a hatályos törvények felhatalmazták, ezért vonakodott is a nevét adni a vele készített interjúhoz. Az óráit egy ezüstpapírral bevont falú termesztôteremben tartja, külön-külön foglalkozva a talaj, a tápoldat, a megfelelô fények, a metszés és a klónozás kérdéseivel. A terembôl áradó aromákat ózongeneráló gépek nyelik el, nehogy átjöjjenek a szomszédok megdézsmálni a készletet.


MEGNYÍLT AZ ELSŐ

KANNABISZKÁVÉZÓ

AZ USA-BAN Történelmi pillanat: 2009. november 13-án, péntek délután 4:20-kor megnyílt az első medikál marihuánakávézó az oregoni Portlandben, mely az Obamaadminisztráció a gyógyászati marihuána alkalmazására vonatkozó, a korábbinál enyhébb politikájának első lépése. Ez az elsô olyan kávézó az Egyesült Államok területén, ahol igazolt medikál fogyasztók hozzájutnak marihuánához, és azt el is szívhatják (nem nyilvánosan), a szövetségi tilalom ellenére. Ez a klub a személyes szabadságot jelenti végre a tagjaink számára – nyilatkozta Madeline Martinez, az oregoni NORML, egy, a marihuána legalizációjáért küzdô szervezet igazgatója. Jövôbeni terveink nem korlátozódnak kizárólag étel és marihuána felszolgálására – tette hozzá Martinez. Szeretnénk szemináriumokat, elôadásokat tartani, sôt még Közösségi Kannabisz Fôiskolát is létesíteni itt, hogy minél több és szakszerûbb információt adhassunk az embereknek a kannabisz termesztésérôl és felhasználásáról. A kávézó – a Rumpspankers – egy kétszintes épületben kapott helyet, ahol korábban egy erotikus klub mûködött. Most is tulajdonképpen magánklub, de nyitva áll minden oregoni lakos elôtt,

akik NORML-tagok, és hivatalos medikál marihuána fogyasztásra jogosító igazolvánnyal rendelkeznek. A tagok 25 dollárt fizetnek havonta, hogy használják a 100 férôhelyes kávézót. Itt nem veszik a marihuánát, hanem ingyen jutnak hozzá, a bárpultnál, az úgynevezett „gubófelszolgálóktól”. Természetesen ételt is felszolgálnak, de alkoholt nem. Oregonban közel 21 000 regisztrált medikál marihuána páciens él. Az orvosok számos betegségre írják fel, köztük Alzheimerre, cukorbetegségre, Sclerosis multiplexre és Tourette-szindrómára. Most is egy kávézóm és rendezvényközpontom van, mint eddig, csak kannabisztémájú lett – mondta Eric Solomon, a tulajdonos, aki örömmel látna kendertémájú esküvôket, filmfesztiválokat és koncerteket a második emeleti rendezvényteremben. A kávézó megnyitása egy hónappal azután történt, hogy az Obama-admi-

nisztráció jelezte a szövetségi ügyészeknek, hogy ne induljon eljárás azon páciensek ellen, akik gyógyászati okokból fogyasztanak marihuánát, vagy valamelyik kannabiszellátó központba járnak olyan államokban, ahol azokat legalizálták. Közel egy tucat állam, beleértve Oregont, követte Kalifornia 1996-os medikál marihuána törvényének példáját, ahol a tagállamok közül elsôként engedélyezték a kannabisz gyógyászati célból történô termesztését és hozzáférését. A marihuána termesztése, birtoklása, kereskedelme és fogyasztása azonban még mindig illegális az USA szövetségi törvényei alapján, amely nem különbözteti meg a gyógyászati és a rekreációs használatot. „Az, hogy létezik egy olyan hely, ami ennyire nyílt a tevékenységét illetôen, ahol az emberek összegyûlhetnek és szívhatnak, szerintem ez bámulatos” – mondta Tim Pate, egy régi NORMLtag, a kávézóban. Néhány helybéli reménykedik, hogy a hírverés majd jót tesz az üzletüknek. Tudom, hogy sok szomszéd negatívan áll a kávézó megnyitásához – nyilatkozta David Bell, aki a kávézóval megosztott helyen lévô butikban dolgozik, de én tartózkodom az ítéletnyilvánítástól. Erre nincs precedens. Nem tudjuk, mire számíthatunk. Viszont az örömteli lenne, ha egypár új ügyfelet vonzana a mi boltunkba is. 11


KIRÚGTÁK A NOTÓRIUS IGAZMONDÓ SZAKÉRTŐT

DAVID NUTT FOR PRESIDENT! Anglia a királyi családról, a füsttől mentes, de Guinnessben gazdag pubokról és a kannabiszt állandóan átosztályozó drogpolitikájáról híres. Utóbbi azért is kavar gyakran viharokat, mert a mindenkori kormány egy független tudományos tanácsadó testülettel (ACMD) rendelkezik, melynek javaslatait a Lordok Háza rendre elutasítja. A drogügyi testület vezetôje David Nutt többször is elérte, hogy merész kijelentései mélyebb nyomot hagyjanak a köztudatban, mint a kormány tiltáspárti okoskodása. A Nutt-féle testülethez köthetô az a táblázat, amely húsz legális és illegális drogot rangsorolt a fizikai és társadalmi ártalmak, illetve a függôségi potenciál alapján. A kormánynak már ez sem volt ínyére, hiszen míg az alkohol az elôkelô ötödik, a dohány pedig kilencedik helyen végzett, addig a fû csak a tizenegyedik és az ecstasy csupán a tizennyolcadik legveszélyesebb szernek bizonyult.

zofréniát is okozhatnak. Az más kérdés, hogy a bocsánatkérést – némi szakmai konzultációt követôen – pár hónappal késôbb visszavonták, de a hír utórezgései nagyon is jól jöttek a kormánynak. Nyugodt lélekkel megtehették, hogy az ACMD veszélyességi sorrendjére fitytyet hányva 2008 novemberében annak ellenére sorolták vissza a kannabiszt a veszélyesebb drogok csoportjába, hogy az elmúlt években kevesebb fiatalt kellett kezelni a marihuána használatával összefüggô problémák miatt. Az ACMD ekkor nyílt levélben fordult a kormányhoz, melyben leírták, hogy jelentésükben

A lordok malmára hajtotta a vizet, hogy a közgondolkodást ekkor még mindig a brit Independent cikke határozta meg, melyben bocsánatot kértek, amiért hosszú éveken keresztül támogatták a marihuána legalizációját, és lám, most kiderült, hogy az egyre potensebb füvek már sokkal veszélyesebbek, és szki-

nem tartották indokoltnak a kannabiszra érvényes osztályozás módosítását, ugyanakkor figyelmeztettek, hogy ezzel a kormány téves üzenetet küldene a csoportba tartozó egyéb drogok veszélyességének mértékérôl, és sérül a drogok osztályozásának hitelessége is. Akinek ez a megfogalmazás esetleg nem volt kellôen

12

szabatos, annak sem kellett sokáig várnia, idén februárban ugyanis Nutt gondoskodott arról, hogy mindenkinek átmenjen az üzenet. A professzor a közérthetôség érdekében kijelentette, hogy az ecstasy-fogyasztás az elôre látható ártalmak tekintetében éppen annyira veszélyes, mint a lovaglás. A belügyminiszter ezután alaposan megrótta Nuttot, amiért trivializálni merte a drogfogyasztás következményeit, de hát ha egyszer ezt mutatják a statisztikák, akkor mit lehet tenni?! A professzor kénytelen-kelletlen nyilvánosan bocsánatot kért, elmondta, hogy egyáltalában nem állt szándékában bagatellizálni a drogfogyasztás veszélyeit, majd ismét megragadta az alkalmat, hogy más formában, de ismertesse gyakran hangoztatott álláspontját a brit drogpolitika álságosságáról. David Nutt kormány-tanácsadói karrierje végül idén októberben véget is ért, miután az újabb átosztályozásokkal kapcsolatban ismét ki merte mondani azt az evidenciát, hogy a füvezés nem veszélyesebb a piálásnál. A belügyminiszter már nem bírta cérnával, és kiadta a szakértô útját, mondván, túllépte hatáskörét azzal, hogy a kormány politikáját bírálta. Az meg ugye kit érdekel, hogy a kormány nem a tudományos eredményeknek megfelelôen alakítja drogpolitikáját? A döntést a szakma felzúdulása követte: pár napon belül ketten is jelezték a tudományos testületben, hogy ôk akkor távoznának is. Ezalatt drogreformer aktivisták és a tudományos eredmények barátai tiltakozásokat szerveztek annak érdekében, hogy a belügyminiszter vonja vissza a döntést. Egy héttel az incidens után már John Beddington, az Egyesült Királyság fô tudományos tanácsadója is kiállt Nutt mellett. Lassan ott tartunk, hogy mindegy, mi lesz Nutt sorsa, a szellem kiszabadult a palackból, az angol média pedig soha nem látott mennyiségben gyártja a cikkeket az ésszerûbb drogpolitikát követelô szakértôk segítségével. El lehet kezdeni agyalni, hogy itthon miként lehetne hasonló sajtóvisszhangot teremteni a tény alapú drogpolitikáért harcolók érveinek!?


13


T T Ö G Ö M I A L A F A TIL ALOM

nek. okratikus közösségek m de n er od m a ek en nt jele A börtönök szégyent rtönök nem alkalmasak bö a gy ho , ák dj tu an gok pontos bilitációja és szociális ha re A közreműködő hatósá k bo ra a i am , ra valósításá mely legkönnyebben , se az elérni kívánt cél meg jté re el k so tu lik nf gtalan szándék inkább a ko tisztességtelen, igazsá , tő reintegrációja. A valódi sz ke re ki t tjá or op n valósítható meg. egy, az emberek egy cs szociális modell alapjá A fejlett világban a börtönöket tulajdonképpen arra használják, hogy élve eltemessenek a társadalom számára terhet, megoldandó problémát jelentô, marginalizált (perifériára szorult) embereket, csoportokat. Számos rab a közösségek nehéz körülményeinek terméke, helyzetük és viselkedésük sokszor kapcsolódik függôségi problémákhoz. Legtöbbjük kisebb lopásért vagy a közegészségügy ellen elkövetett bûncselekmények miatt (például csekély mennyiségû illegális drog birtoklásáért) van börtönben. Gyakran elôfordul, hogy függôségben szenvedô embereket ítélnek el hosszú idôre azért, mert „viszszaesô bûnözôk”. Ezzel végképp elvetve számukra azt a lehetôséget, hogy helyzetükbôl alternatív programok segítségével találjanak kiutat, börtönbüntetés helyett. A börtönök ráadásul mentálisan pusztító hatású intézmények a gyenge

14

szociális profillal rendelkezô emberek számára. A börtönökben fellépô komoly fertôzések is aránytalanul nagy mértékûek az általános népesség körében tapasztaltakkal szemben. Például a Hepatitis C vonatkozásában, spanyolországi jelentések szerint, a fertôzés aránya 38% a börtönökben, míg az általános lakosság körében a statisztika 2,6%-ot mutat. A fegyintézetekben a mentálhigiéniás betegségek növekedése riasztó mértékû, a raboknál 2-4-szer nagyobb esélye van az elmebetegség vagy depresszió kialakulásának. A börtön tehát nem a megfelelô hely arra, hogy egy drogproblémákkal küzdô ember a szociális reintegráció folyamatát elvégezze, hogy megbékéljen a saját szerhasználatával, vagy éppen felhagyjon azzal. Hiszen még az általános egészségügyi körülmények is sokkal rosszabbak, mint a falakon kívül. Az ott dolgozó egészségügyi személyzet

nincs felkészülve arra, hogy fertôzô betegségeket vagy mentális problémákat hatásosan kezeljen. A rabok gyógyítása sokszor még kórházakban, szakemberek által is nehéz, ráadásul e szakemberek ambuláns jelenlétét a börtönökben nem mindig engedélyezik, eltérôen a börtönök mûködését meghatározó elôírásoktól. További aggodalomra ad okot a hivatalos jelentésekbôl is kiolvasható kínzások növekvô tendenciája. Csak Spanyolországban legalább 579 ember szenvedett kínzástól vagy indokolatlanul kemény bánásmódtól 2008-ban, legtöbbjük börtönôrök felügyelete alatt. A börtön mint élethelyzet amúgy is rendkívüli stresszt idéz elô. A rabok ezt leggyakrabban tiltott tudatmódosító szerek, néha több szer keverékének használatával csökkentik, mely növekvô számú elhalálozáshoz vagy az AIDS-


hez hasonló fertôzések terjedéséhez vezet. Az öngyilkosságra való hajlam az elítéltek között szintén botrányos: 10-szer magasabb, mint az általános lakosságnál. Szükség van tehát a büntetés-végrehajtás és a közegészségügyi szolgáltatások integrációjára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a fogvatartottak számára azokat a terápiákat és egészségügyi ellátásokat, mint amiben az általános lakosság is részesül, továbbá garantálni kell a szakellátáshoz való hozzáférésüket is. Mindezen felül az igazságügyi apparátusnak egy sokkal szociálisabb hozzáállást kell elsajá-

títania, melyben a hangsúlyt a drogfogyasztók esetében mindenképp az alternatív programok alkalmazására helyezi a büntetôjogi szankciók helyett. Miközben pedig hatalmas erôforrásokat használunk a büntetés-végrehajtási rendszer fenntartására, a világ drogmaffiái erôsebbek, mint valaha. A törvények végrehajtói még csak meg se karcolják az illegális nemzetközi drogpiac felszínét, de a karmaik szinte minden esetben elérik a leggyengébb szereplôket a drogkereskedelmi láncban, ideértve elsôsorban a fogyasztókat. A végeredmény, hogy a valóság a szemünk elôl falak mögé van rejtve, miközben egy

méregdrága rendszer számos újabb megoldandó társadalmi problémát termel ki. A hatályban lévô drogpolitikák szemléletének alapvetô megváltoztatása, új irányok elfogadása a jelenleg illegális szerek fogyasztásának szabályozásában és kezelésében, egyrészrôl hatékonyan szolgálná a tilalomhoz kapcsolódó ártalmak csökkentését, másrészt biztosítaná, hogy a drogokkal kapcsolatos problémák kezelése, az érintettek valós szükségletei, nem pedig a tiltó drogpolitika korlátozásai és büntetések mentén zajlana. ENLACE Szövetség (Sevilla)

15


RJAN ÉS

RANCO A

REEN

SZAI OUSE FA JTAVADÁ

I A Y L Á R I K Z S I B A N N A H G A K , F A 16

élgetni a Green House sz be nk tü ül le ak cs p A bécsi Cultiván ép tömeg alakult ki bb se ki l na on az l, va Francó tulajdonos Arjannal és kannabiszszcénában, a ó sz n va l rő ek ég ss re körülöttünk. Valódi hí ntétben – nem le el el kk be le ce és év rt akik e hírnévre – a ke val, hanem 20 évnyi tá za ro so k yo án tr bo ripacskodással és sal tettek szert. ás rt ta ki és al gg sá tt vato i kemény munkával, elhi megből negyvenes férf tö ó rg po to tt le el m d Kisvártatva a stan kezet nyújtott an rt va za é ss ki n be öz lépett be közénk, s mik ra volt ez a kedves és Fu u. yo ve lo I : tt do on m Arjannak, csak ennyit ndoltam, ő tudja. go de l, te et en üz az l leg ezze nyílt érzelmi kitörés, fő ár mi is sejtettük. Egy óra múlva azért m


Cannabis Kultusz: Teljes joggal gondolhatja bárki, hogy a Kannabisz Királya egy jointtal kezdi a napot. Én azonban „tartok tőle”, hogy ez nem így van. Arjan: Nem, a Kannabisz Királyának hétköznapja nem egy reggeli jointtal indul. Franco: Én egy jointtal indítom a napot! (mondja, miközben a szônyegünkön jointot teker.) Arjan: A Strain Hunter-társam, Franco egy jointtal kezdi a napot, de én most már csak heti két alkalommal szívok, hacsak nem vagyok szabadságon – akkor mindennap tépek, de csak akkor. A Green House-on belül kilenc különbözô cégünk van világszerte, 250 alkalmazottal. Számomra nem lehetséges, hogy egész nap tépjek, mert akkor nem mûködnének megfelelôen. Harmincévesen még mindennap szívtam, de amint betöltöttem a 31-et, lecsökkentettem a THC-adagomat, és heti két alkalomra korlátoztam a fogyasztásomat. CK: Sokaktól hallottam, főleg az idősebb generációból, hogy idővel felhagytak a napi használattal. Tavaly Jorge Cervantes mondta, hogy már nem szeret mindennap betépni. Mi a véleményed a napi fogyasztásról? Arjan: Nos, a napi fogyasztást a magam részérôl nem preferálom, nálam nem mûködik. Nagyon sok feladatom van, és amikor szívok, lustává válok. Úgyhogy technikai okokból nem szívok mindennap. Persze ettôl még azok az emberek, akik a hét minden napján szívnak, szerintem normális emberek, de talán nem tesznek annyi mindent, amennyit tehetnének. Nem dolgoznak olyan sok órát, esetleg lógnak a suliból, vagy nem törôdnek annyira a családjukkal, mint tehetnék, de ez nagyon személyre szabott. Francónak érezhetôen ez nem okoz problémát, sem a munkában, sem a magánéletben. Sokan – fôleg Amerikában és Kanadában – gyógyászati szempontból, a betegségeik kezelésére használnak marihuánát mindennap. Nehezen jelenthetô ki, hogy bármi probléma lenne ezzel, nincs elég erre vonatkozó tanulmány a kezünkben. Az viszont biztos, hogy bármi, amit túlzásba viszel, az nem jó a szervezetednek. Úgyhogy ezért nem hiszem, hogy a mindennapos szívogatás kifejezetten jót tesz. De igazából nem tudom, nem vagyok orvos. Az a személyes tanácsom mindenkinek, hogy ne szívjon délután öt óra elôtt. Munka vagy iskola után elszívhatsz egy kellemes jointot, amihez nézz meg egy

filmet, hallgass zenét, vagy egyél valami finomat és ennyi. Nem ajánlanám az embereknek a napi tépést, hacsak nincs hétvége, vagy nincsenek épp szabadságon. Vannak speciális munkát végzô emberek, akiknek viszont egyáltalán nem javaslom a tépést, például tûzoltóknak, orvosoknak vagy azoknak, akik nehéz munkagépekkel vagy fegyverrel dolgoznak. CK: Ismersz olyan rendőröket, akik szívnak? Arjan: Igen, egy csomót. CK: Hollandok? Arjan: Igen, de Indiában és Jamaicában is szív az összes rendôr. Franco: Én olasz rendôröket is ismerek, akik rendszeresen szívnak.

titeket. Szóval így kezdôdött. Ezt látva, úgy döntöttünk, megnézzük, mit tudunk még kihozni ebbôl a projektbôl. Elkezdtük használni a nevet, és egyre ismertebbé váltunk, hamarosan valódi hírességek lettünk. Kisvártatva meg is nyertünk egy csomó díjat. Az idei Cannabis Cupon is besöpörtünk három elsô és négy második helyezést. Ha híres vagy, Amerikában, de Hollandiában is, az azt jelenti, hogy nagyon híres vagy, és az emberek szeretik, amit csinálsz. A tervünk elég egyszerû volt: minél több hírességet juttassunk el a coffeeshopjainkba, és a távozásuk elôtt készítsünk egy közös fotót velük, amit kitehetünk a weboldalunkra. Re-

ívnak, szerintem sz án pj na n de in m t hé akik a nem tesznek annyi n lá ta de k, re be em is normál tnének mindent, amennyit tehe

Arjan: Egy idôben Hollandiában ez komoly probléma volt, és a fôkapitány kijelentette, hogy a rendôröknek egyáltalán nem kéne szívniuk, mert ez nem vet jó fényt a rendôri állományra. CK: Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a Kannabisz Királya leszel, és melyek voltak az idevezető út legfontosabb állomásai? Ez egy valóra vált álom? Arjan: Nem, ennek alapvetôen kereskedelmi okai voltak. 1985-ben kezdtem el kannabiszt termeszteni, és az elsô coffeeshopomat 1992-ben nyitottam. Abban az idôben komoly politikai nyomás nehezedett ránk a nemzetközi médiából, például Amerikából, Svédországból és Franciaországból, és azt akarták, hogy Hollandia zárja be a coffeeshopokat. Mi pont ekkor épp egy olyan coffeeshopot akartunk nyitni, amelyik sokkal elérhetôbb mindenki számára, mint a többi. Példának okáért ma az én vagy a te anyukád is simán elmehet egy coffeeshopba. De akkoriban Hollandiában ez nem így nézett ki. Úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a Kannabisz Királyát, remélve, hogy ha hollywoodi emberek és más hírességek eljönnek hozzánk, hogy találkozhassanak az amszterdami királlyal, akinek egy szép coffeeshopja van, az közelebb hozza az átlagembereket. Így is történt. Amúgy a High Times írta le elôször, hogy igen, ti vagytok a legjobbak és a Kannabisz Királyának nevezünk el

méltük, hogy hazaérve mindenkinek azt újságolják majd, hogy milyen jó is a holland rendszer. És ez is történt, mostanra 150 híresség fordult meg nálunk, kezdve a Rolling Stonesszal, híres rapperekkel a Metallicán keresztül Alicia Keysen át Quentin Tarantinóig, színészek, James Bondok, mindenki. És ezek az emberek, például Woody Harrelson százezres tömeg élén vonulnak az utcára ma is, és a legalizációt hirdetik. Úgyhogy ez a Kannabisz Királya-történet egy új dolgot hozott létre, ami nagyon fontos lépés volt mindannyiunk számára. Így emelkedett fel a Kannabisz Királya. És most a Kannabisz Királya egy új fejezetet nyit a Strain Huntersszel. Talán már láttátok az Afrikában forgatott filmünket, most készítettünk egy újat Indiában. Négy hete értünk haza a helyszínrôl. CK: A Strain Huntersről is akarlak még faggatni, de még előtte áruld el, milyen kapcsolatot ápoltok a nálatok megfordult vendégekkel. Történnek-e a promóción kívül további együttműködések, kézzelfogható eredményekkel, megmarad-e velük a kapcsolat? Arjan: Igen, tudok is mondani egy jó példát. Most jöttünk haza a Los Angeles-i Convention Centerbôl, ahol az elsô amerikai marihuánarendezvényt tartották, 45 ezer látogatóval. A rendezvény mellett zajlott Michael Jackson temetése a Staples Centerben, és közben 8000 ember szívott kint az utcán, a rendôrségnek pedig semmi problémája nem volt ezzel. A stan-

17


dunkon megfordult a Beastie Boys, Kirk a Metallicából, a Los Marijuanos. Mikor megérkeztünk, a reptéren egy gyönyörû Rolls Royce-szal várt minket Exzibit barátunk, a világhírû rapper, akit az MTV Pimp My Ride mûsorából is ismerhettek. Felvett minket, majd a saját repülôgépén elvitt Las Vegasba. Franco: Nemcsak nekünk volt egy élmény velük lógni, hanem fordítva, ôk is élvezték, hogy velünk lehettek. Kölcsönös volt a megtiszteltetés. Arjan: Ôk akartak velünk egy képen szerepelni. Megfordult a dolog, igen, nagyon furcsa tapasztalat volt. CK: Mi volt a fô motiváció, amiért belevágtál a termesztésbe, majd az első coffeeshopba? Híres akartál lenni, vagy meg akartad változtatni az emberek gondolkodásmódját? Arjan: Nem, az egyetlen célom az volt, hogy gandzsát áruljak. Én valóban azt hiszem, hogy a gandzsa egy gyógyszer, ami boldoggá teszi az embereket. 1985-ben találkoztam egy gyógyító emberrel Thaiföldön. Ô javasolta, hogy menjek vissza Amszterdamba marihuánát termeszteni, és ez a jövôben meg fogja változtatni a kormányzat hozzáállását. Ez volt az üzenete számomra. Abban az idôben ez ôrült ötletnek tûnt. Mindez 25 éve történt már. De az elhivatottságom eziránt valóban annyira erôs volt, hogy most már láthatod, hogy akár az amerikai kormányzatra is hatással tud lenni. Ettôl függetlenül én inkább termesztô vagyok, mint aktivista vagy kereskedô. 1992-ben azért nyitottam

CK: Akkor vagy azóta történt összeütközés közted és a rendőrség vagy egyéb hatóságok között? Arjan: Igen, rengeteg problémám volt és van velük. A rendôrség eddig 280 alkalommal jött ki átfésülni a coffeeshopjainkat, ami azért komoly probléma, mert soha nem találtak semmi kirívó szabálytalanságot. És ez a mai napig évente húsz alkalommal történik meg, ami hihetetlen. CK: Személyes támadás is ért? Arjan: Nem, személyes támadás nem. Na jó, a Strain Hunters miatt volt néhány ügyünk, de ezt nem fogom elmondani.

besöpörtünk is n o p u C is b a n n a C ei az id sodik helyezést á m y ég n és ő s el m ro á h meg az elsô coffeeshopomat, mert a 80as évek második felében sokkal nehezebb volt füvet eladni a coffeeshopoknak, mint manapság. Beállítottam az egyik helyre néhány kiló Sativával, és azt mondták, hogy köszönik, de nem kérik. Az Indica a másik. Semmilyen piaca nem volt Hollandiában. A 90-es évek elején az emberek 90%-a nem marihuánát, hanem hasist szívott a coffeeshopokban. Úgyhogy nem tudtam eladni a marihuánámat, ezért a feleségem azt mondta, hogy ha ennyire hiszel ebben a termékben, akkor alapíts egy saját coffeeshopot. Így indult az elsô 1992-ben. 18

CK: Mennyi idő alatt épült fel a Green House, ahogy ma látjuk, és melyek a fő pillérei? Arjan: Több mint öt évig tartott. Azt azért érdemes tudni, hogy a Green House egy együttmûködés a coffeeshopok, a magboltok és néhány ember, például köztem, Franco és Joachim között. Mi Francóval felelünk a termesztés területéért teljes egészében, Joachim gyakorlatilag egyedül csinálja a coffeeshopokat, és van még egy partnerünk, aki a magboltok felelôse. Franco: De azt határozottan állíthatjuk, hogy a coffeeshopok azok, melyek híressé tették a Green House nevét világszerte,

ezután jönnek a magboltok, amik a világ minden táján értékesítik a magokat. Arjan: Igen, ez biztos. Jelenleg már négy coffeeshopunk van Amszterdamban, és világszerte 2500 bolt, illetve outlet értékesíti a magjainkat. De a coffeeshopok tettek minket híressé. Termesztéssel és fajtanemesítéssel már korábban is foglalkoztam, több híressé vált Green House-fajta már akkor megvolt. De a 80as évek végén ezek a speciális fajták túl sajátosak voltak ahhoz, hogy értékesíteni lehetett volna ôket a coffeeshopoknak. CK: Melyek az új fajták létrehozásának a legfontosabb lépései? Hogyan képzelje el az olvasó ezt a folyamatot? Arjan: Ha egy igazi fajtát szeretnél létrehozni, akkor el kell menned egy távoli dzsungelbe, megnézni a terményt, amikor már majdnem aratásra kész. Beszélned kell sok különbözô emberrel, földmûvesekkel, és minden információt megtudni az adott fajtáról, amit csak lehet. Majd kiszedni a magokat, és visszavinni ôket Európába. A nemesítés során ki kell választanod a legjobb anyanövényt, és ehhez az anyanövényhez keresni egy másikat, amit korábban szereztél valahonnan, hogy keresztezd ôket. Így lesz egy hibrided. És a hibridbôl meglátod, hogy mid van, érdekes-e, vagy sem, valami olyan-e, amiben látsz fantáziát, hogy elkezdd stabilizálni. Kétféleképpen stabilizálhatod, mi ezt genetikai úton tesszük. CK: Terveztek néhány speciális fajtával előrukkolni 2010-ben?


19


Arjan: Igen, tizenkét új fajtával készülünk. CK: Alighanem titok, hogy milyen fajtákról van szó? Arjan: Igen. (nevet) Franco: Már mindenki kíváncsi, hogy milyenek lesznek, mindenki a Malawira vár, ami érthetô. Másfél évvel ezelôtt kezdtük el a Malawi-fajták nemesítését, és azóta dolgozunk rajta. Arjan: Talán ti is tudjátok, hogy nagyon sok cég másolja le a termékeinket – ami történt például a White Shark esetében Spanyolországban, úgyhogy csendben kell maradnunk az utolsó pillanatig. Egy idôpontban indítjuk majd a kampányt a ti magazinotokban és az öszszes többiben egyszerre. Legalább húsz különbözô magazinban, a világ minden részén, ugyanabban az idôpontban. Így mindenki számára egyértelmû lesz, hogy ezek a Green House fajtái. Nincs más választásunk, az ellenség nem alszik. (nevet) CK: Jól emlékszem, azt mondtad az afrikai Strain Hunters-filmben, hogy Malawiban nőttél fel?

20

Arjan: Nem, nem Malawiban, de 20 évet éltem Afrikában, fôleg Kenyában és Tanzániában. CK: Hogyan kerültél Afrikába? Arjan: Az apám bányászként dolgozott egy nemzetközi cégnél. CK: Ezek szerint az egész család ott élt? Arjan: Sôt a húgaim Afrikában születtek. Én nyolc hónapos csecsemôként kerültem oda. CK: Milyen emlékeid vannak Afrikáról? Az otthonodnak érzed? Arjan: Nagyon felemás érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Afrikában találhatók a világ legszebb országai hatalmas természeti értékekkel, sok állattal, zebrával, antiloppal, de ugyanakkor ez a világ legzûrzavarosabb helye is. Korrupció, szegénység, AIDS, tuberkulózis, malária, ami a legrosszabb mind közül, ráadásul gyakoriak az emberölések. Mégis, ha sétálni mész a természetbe, akkor gyönyörû tájakat látsz, amik lenyûgöznek a szépségükkel és a sokszínûségükkel. Tudod, nyugati emberként ez kicsit olyan, mint

visszamenni az idôben, és látni egy korábbi világot. Úgyhogy nagyon vegyes érzelmeim vannak róla. CK: Mennyiben viszonyulnak másképp a termesztéshez és a szíváshoz az afrikai országokban? Arjan: Leginkább a kültéri termesztés mûködik, de a rendôrség gyakran ellopja a termesztôk áruját. Rengeteg a korrupció, a rendôrség kimegy a földekre, elkobozza a terményt, hogy végül ôk maguk adják el. És a többi jól ismert fogás. Amit láthattál Vadnyugatként Amerikában kétszáz évvel ezelôtt, az megy most Afrikában. A katonaság és a rendôrség szó szerint elrabolja a gandzsát. Már ahol van, mert sok helyen se törvény, se központi hatalom nincs. Teljesen kiszolgáltatottak az emberek. Hihetetlen és szörnyû. CK: Amikor elmentek Afrikába és Indiába, elsősorban az új fajták felkutatása motivál, amiket a későbbi keresztezésekhez használhattok? Arjan: Én és Franco nagyon lelkesen végezzük ezt a munkát. Elôször is nagyon


szép utazásról van szó, bár a körülmények néha nagyon kemények, de mind a ketten nagyon jó kondiban vagyunk. Franco régen ejtôernyôzött, én futóként kis híján kijutottam az olimpiára. Úgyhogy mindketten nagyon fittek vagyunk, gond nélkül túrázunk napi tizenkét órákat a hegyekben. A filmen láthatod, hogy menynyi gyaloglás árán jutottunk el egy-egy helyszínre, úgyhogy nem mondhatnám, hogy különösebb motivációra lenne ehhez szükségünk. Ami nagyon fontos számunkra, hogy a magosszakmának és a termesztôknek meg tudjuk mutatni, hogy honnan származnak a genetikáink. Másrészt a Green House ezzel azt is megmutatja, hogy valódi hús-vér emberekbôl áll, akik olykor igen nagy küzdelmek árán jutnak el egy-egy új fajtához. A többi magoscég nem mutat semmi effélét, csak beszél. Mi nemcsak beszélünk, hanem láttatjuk is a folyamatot. Franco: Ráadásul amit mutatunk, az nem is új. Már régóta csináljuk a keresztezéseket, de korábban veszélyes és gyakorlatilag lehetetlen volt betekintést nyújtani ebbe a folyamatba. Most változnak az idôk, egyre inkább elfogadottabbakká válunk, és mára olyan helyzetbe kerültünk, hogy bemutathatjuk a fajták származásának történetét. Ez még ma sem általános a szakmában, de mi már, azt hiszem, megengedhetjük magunknak, 25 éve ezt csináljuk, én személy szerint már 10-12 éve. CK: Mit gondolsz a csehországi és általában a kelet-európai változásokról? Arjan: Nagyon ígéretesnek találom, úgy hallottam, hogy jövôre talán már

CK: Személyesen mi az, amire a legbüszkébb vagy az elmúlt évtizedek eredményeiből? Arjan: Fontos részeivé váltunk egy mozgalomnak, a legalizációs folyamatnak, melynek hatására lassacskán egyre nagyobb a marihuána elfogadottsága, és

s folyamatnak, ió ác liz ga le a nk ltu vá részévé egyre nagyobb án sk ac ss la ra sá tá ha melynek ttsága a marihuána elfogado termeszteni is lehet Csehországban magokról, aminek nagyon örülök. És nemcsak ott, de Amerikában és Kanadában is hasonlóan jól alakulnak a dolgok, nagyon sok változás történik. Aztán ott van DélAmerikában Argentína és Mexikó, szóval úgy látom, hogy az egész világon javul a helyzet. A többség nagyon szkeptikus ezzel kapcsolatban, de én nem. Franco: Ha visszanézel húsz, tizenöt vagy akár csak öt évvel ezelôttre, látni fogod, hogy a politikusok is egyre elfogadóbbá válnak.

az egész világon terjednek a magjaink. Az eladásaink hihetetlen ütemben fejlôdnek, idén 400 ezer magot értékesítettünk világszerte, és ezzel nagyon elégedett vagyok. Franco: Az is fontos eredmény, hogy a fejlôdô országokban, Afrikában, Dél-Amerikában rengeteg embernek segítünk ezáltal jobb körülmények között élni. Ez is egy olyan dolog, amire büszkék lehetünk. CK: A legutóbbi CK egy cikkéből kiderült, hogy Francónak melyek a kedvenc fajtái, de melyek a te favoritjaid? Arjan: A kedvencem a Hawaiian Snow, az Arjan’s Ultra Haze #1 és #2, Arjan’s

Haze #1, a Super Silver Haze és a Strawberry Haze. Eléggé sativás arc vagyok, nem vagyok oda az Indicákért, azok túlságosan sztondulósak nekem, inkább a könnyû elszállást szeretem. CK: Hogyan viszonyul a családod ahhoz, hogy te vagy a Kannabisz Királya? Arjan: Nagyon büszkék rám, és nagyon boldogok. Mindenki sütizik. (nevet) CK: Személyesen melyik fogyasztási módot preferálod? Arjan: A vaporizátorok a kedvenceim, azon belül is a Volcano. CK: Elégedett embernek tűnsz. Azzal, amit eddig elértél, úgy érzed, megvalósítottad, amit akartál? Arjan: Mindannyian nagyon elégedettek vagyunk az életünkkel. Úgy gondolom, nagyon tartalmas életet élünk, és mi vagyunk a világ legboldogabb emberei. Még egy dolog van, amit mindenképp szeretnék megcsinálni, ha lehetséges. Persze a kereskedelmi vonalunkat is tovább fogjuk fejleszteni, de van még egy számomra igazán fontos dolog, amirôl most nem beszélhetek. Ezt leírhatjátok így. (nevet) A következendô két évben megtudjátok, mi az. Hallani fogtok róla! (nevet) Lukács Gábor

21


S Á N O V L E F K I MÁSOD a vásár idén ősszel gy ho , és rd ké lt vo m után ne A tavalyi Cultiva sikere gy ezúttal már saját ho , m se az n ya og ah l, is megrendezésre kerü rom napját. Döntésünk há y én em es az g gi vé standunkról követjük érkező magyar n ba ám sz s ye él nt ki te szen a helyesnek bizonyult, hi l találkozhattunk ka nk só va ol ó ng jo ra er látogató közül sok kend ink is házhoz jöttek. ta rá ba i ld lfö kü és n, személyese gadott: a kendervilág fo at ul ng ha t er m is l Mindemellett a tavalyró rháza, mindez tá es él sz ek ék rm te s valkádja, ötlete ú füstfelhőben. at al képviselőinek színes ka ny ár s ke ké és at ó édeskés ill éljenek a képek. a piramis körül kavarg De ezúttal inkább besz


Jorge Cervantes rovata

S É L E L R É S É S Á T Í SZÁR

almú legpotensebb THC-tart a z is ab nn ka lt le ér és vény A megfelelően szárított csökken. Egy adott nö en es eg ny lé s tá ha a s lenkező esetben felelő szárítás és érlelé eg m A . gg végtermékhez vezet. El fü ól át áj tik an a gene sében segít, nem pedig zé THC-tartalma elsősorb őr eg m om al rt ta Cgmagasabb TH l, hogy mi történik ró ar ió ác a genetikailag lehető le rm fo in ér tt há Egy kevés felelő a hatás fokozásában. teni, miért fontos a meg ér eg m et th gí se l vü kí lül és minőségű fűnél. a learatott növényen be szárítás és érlelés a jó A friss marihuána víztartalmának 7075%-a elpárolog a szárítás során. A szárítás alakítja át a THC-t a nyers, savas, nem pszichoaktív formájából pH-semleges, pszichoaktív vegyületté. Miután kiszáradt, a THC-potens marihuána füstölhetô lesz, és a hatása érezhetôvé válik. Minden egyes THC-molekulának meg kell szabadulnia nedvességtartalmától, mielôtt teljesen pszichoaktívvá válna. Más szóval a friss, zöld marihuána nem igazán hatásos. Ha egy növény vagy egy része levágásra kerül, majd felfüggesztésre annak érdekében, hogy kiszáradjon, egy ideig még zajlik a folyadékszállítás benne, de már sokkal lassabban. A pórusok (stomata) – a levélfonákon lévô kisebb nyílások – hamar bezárulnak az aratás és lassú szárítás során, mivel egyre kevesebb víztartalmú pára illan el. Ahogy a növény szárad, a benne zajló természetes folyamatok lassan véget érnek. A külsô sejtek száradnak meg elôször, de a belsô sejtekben lévô folyadékból a növény továbbra is próbálja nedvességgel ellátni azokat. Ha a folyamat megfelelôen zajlik, a növény mindenütt egyenletesen szárad meg. A levelek és nagyobb szárak eltávolítása aratáskor gyorsítja ugyan a száradást, ám a nedvességtartalom a „kiszáradt” gubókban, levelekben és a szárakban egyenlôtlen lehet. Az egyéb módon gyorsított szárítás viszont a növény szövetébe zárja a klorofillt és más pigmenteket, a keményítôt és nitrátokat, amitôl egyenlôtlenül ég, és rossz íze lesz. Az íz és aroma azonban javul, ha e pigmentek lebomlanak. A lassú és egyenletes szárítás – ahol a külsô és belsô lombozatban lévô páratartalom hasonló – elegendô idôt ad a pigmenteknek, hogy degradálódjanak. Ha a teljes növényt felfüggesztjük, ez a folyamat 50-60% relatív pára-

28

Az ilyen jellegű sárga levelek lehullanak még az aratás előtt. Ha erősek és zöldek, hagyd rajta a növényen, amikor felakasztod szárítani. A levelek egy védőburkot képeznek az érzékeny gyantás mirigyek körül


Nagyon óvatosan kell bánni a lombozattal. A gyantás mirigyek igen könnyen megsérthetõk és leverhetõk

tartalom és 15–21 °C közötti hômérséklet mellett 3-4 hét alatt zajlik le. A külsô nagyobb levelek szintén egyfajta védôburkot képeznek a gubók körül. E védôlombozat pajzsként oltalmazza a gubókon lévô gyantás mirigyeket a törésektôl és zúzódásoktól. A nagyobb levelek és szárak eltávolításával aratáskor idôt nyerünk, ahogy a legtöbb termesztô is teszi, mert a friss, rugalmas levelekkel sokkal könnyebb dolgozni, mint a szárazakkal. Ám ez sokszor egyenlôtlen száradáshoz vezet, és a nedvesség egy része a lombozaton belül reked. Éppen ezért fontos a már kiszárított marihuánát érlelni. Az érlelés során a növény lassan tovább szárad. Ez már az elsô hetében kedvezôen befolyásolja a hatást, egyenletesen távolítva el a maradék nedvességet a gubókból, így gyakorlatilag az összes THC pszichoaktívvá válik. Az érleléssel azt is elérjük, hogy a gubók eléggé megszáradnak ahhoz, hogy még véletlenül se penészedjenek be a tárolás során. Nem utolsósorban egy megfelelôen érlelt gubó egyenletes parázzsal ég. (A durva kezelés, a gyakori fogdosás, dörzsölgetés zúzódásokat okoz, és a gyantás mirigyek letöréséhez vezet. Még a megfelelô szárítás és érlelés mellett is lényegesen csökkenti a THC-tartalmat a learatott marihuána brutális kezelése.)

Ezen a Yumboldt-fajta közeli felvételén Sagarmathától láthatjuk a kényes fehér és borostyánszínű bibéket, csillogó gyantatakaróval együtt. A termény óvatos kezelésével és szárításával sikerült a gyantás mirigyeket sértetlenül megőrizni

29


Szárítás Íme a növények szárításának egyik legjobb módja a maximális mennyiségû THC-tartalom megtartása érdekében. A levágott teljes érett növényt fejjel lefelé lógasd le egy zsinórról. A növények lehetôleg ne érjenek egymáshoz, ezáltal elkerülheted az egyenlôtlen száradást és a penészedést. A páratartalom 50-60% és a hômérséklet 15–21 °C között legyen. A szobának viszonylag sötétnek kell lennie, mert a fény, fôképp a közvetlen napsugár, csökkenti a THC-t. Egy légáramlást biztosító, szellôztetô ventilátor szükséges lehet, hogy szabályozhasd a hômérsékletet és a páratartalmat. Alkalmazhatsz még páramentesítôt vagy légkondicionálót, hogy csökkentsd a környezet relatív páratartalmát, és szabályozd a szoba hômérsékletét. Ne irányítsd a ventilátorokat közvetlenül a száradó növényekre, mert az egyenlôtlen száradáshoz vezet. A légköri viszonyoktól és a növények méretétôl, illetve sûrûségétôl függôen pár hét múlva elég szárazak lesznek a fogyasztáshoz. Azon növények, melyek külsô ventilátorszerû ép levelekkel rendelkeznek, hosszabb ideig száradnak, mint azok, amikrôl ezeket már leszedték. A száradás mértéke megállapítható a szár

hajlításával, aminek pattannia kell. A gubónak száraznak kell lennie érintésre, de nem törékenynek. Ekkor a gubó már megfelelôen ég ahhoz, hogy elfüstöljük. Miután a növény eléggé megszáradt, óvatosan manikûrözni kell a gubókat a szárhoz kapcsolódó nagyobb levelek levágásával. Ha a levélnyél (petiole) rajta marad, penészedést okozhat. A kisebb, kevés gyantával rendelkezô leveleket is metszd le, hogy csak a gyönyörû gubó maradjon meg. Érlelés Noha a növények száraznak tûnnek, belül még mindig tartalmaznak nedvességet, ami befolyásolja az ízt és a hatást. Ahhoz, hogy ezt a többletnedvességet eltávolítsuk, szükséges az érlelés, amitôl a gubó egységesen válik szárazzá, és gyakorlatilag az összes THC pszichoaktívvá alakul. Ehhez vágd szét a szárakat kezelhetô hosszúságúra – kevesebb, mint 30 cm –, és helyezd azokat légmentes tartályokba. Befôttesüvegek erre a célra a legjobbak, mert a mûanyag tartályok sok termesztô szerint nem kívánt ízt juttatnak a gubókba. Zárd le a tárolókat. Ezzel olyan mikroklíma keletkezik, mellyel a nedvesség „kiegyenlítôdik” a gubókban. A belsô nedvesség a gubó száraz részeihez vándorol.

Gyengéden pakolj be annyi gubót, amenynyit csak tudsz az üvegtárolóba, ügyelve arra, nehogy megsérüljenek. Rakd a tárolókat egy hûvös, sötét, száraz helyre. 2-4 órán belül ellenôrizd, hogy a gubók „kiizzadták” magukból a nedvességet. Ehhez gyengéden össze kell nyomni a gubókat, és látható, hogy nedvesebbek-e, mint pár órával azelôtt. Óvatosan préseld a gubókat, mert könnyen zúzódnak. Legtöbb esetben már teljesen szárazak lesznek. Ha mégsem, rakd vissza ôket a tárolóba még egy éjszakára, és ellenôrizd másnap újra. A gubók kissé nedvesek lesznek. Vedd ki ôket a tárolóból, és óvatosan helyezd ôket egy papírzacskó aljára. Akár 10 cm magasra is halmozhatod a gubókat. A zacskó tetejét egyszer behajtva zárd le. A gubók száradását ellenôrizd kétszer-háromszor egy nap. Ilyenkor óvatosan forgasd át ôket a zacskóban, hogy ne végig egyazon oldalai érintkezzenek. Vedd ki a gubókat, ha már megszáradtak, és rakd vissza a befôttesüvegbe. A következô nap ismét ellenôrizd, hogy mindenhol egyenletesen kiszáradtak, és nem nedvesek-e. Ha mégis, ismételd meg a papírzacskóban történô elhelyezést, majd ismét vissza velük az üvegbe. E folyamatot mindaddig kell ismételni, míg a gubók egyenletesen szárazzá nem válnak.

E Spanyolországban termesztett Haze-keresztezést megfelelően kezelték, és 2,5 héten keresztül óvatosan szárították. Később a cikkben leírtak szerint érlelték. Szemmel láthatóan a gyantás mirigyek sértetlenek. A learatott gubóknak gyöngéd, szeretetteljes gondoskodásra van szükségük, hogy maximális potenciájukat megőrizzék

30


Bármilyen botrytist (szürkerothadás) a gubóról alaposan le kell szedni szárítás előtt. Az okos termesztők nem szárítanak egészséges gubók mellett penészeset. Az ilyeneket szárításkor mindig el kell különíteni a többitől, nehogy azok is megfertőződjenek

Ha a gubók alacsony nedvességtartalmúak, hagyd ôket a tárolóban, és a többletnedvességet engedd ki a tetején. Egyszerûen nyisd ki néhány percre pár óránként, hogy a nedvesség távozhasson, mielôtt ismét lezárnád. Lehetôleg naponta ellenôrizd a befôttesüveget, és 510 percre mindig hagyd nyitva. Egy-két héten belül már teljesen szárazak lesznek ahhoz, hogy légmentesen lezárjuk ôket. Ezután a tárolót helyezd a hûtôbe, vagy egy hûvös, sötét helyre legalább egy hónapra, vagy akár hosszabb idôre. Az íz és hatás a tetôfokon lesz! A hûtôk lassítják a bomlást, de magas páratartalommal rendelkeznek, így ügyelni kell, hogy biztosan légmentesen legyen lezárva a tároló. Épp az imént ellenôriztem a saját hûtômet, amiben a relatív páratartalom 65% és a hômérséklet 5 °C. Semmiképp se a fagyasztóba tedd a tárolót! A gubók felülete fagyáskor vonzza a nedvességet, amitôl a gyantás mirigyek károsodnak. Gyorsszárítás Nem javaslom a gyorsszárítást, de azok számára, akik nem képesek várni, itt egy pár sor, tömör ismertetô. 1. eljárás: Manikûrözd a friss gubókat. Egyenletesen terítsd ki azokat, majd csomagold papírba, vagy helyezd egy borítékba. A papírt vagy borítékot rakd egy meleg tárgy tetejére (hûtô, radiátor, tv stb.). A hô mértékétôl függôen a gu-

bók pár óra múlva vagy egy éjszaka alatt megszáradnak, bár egy kissé ropogósak lesznek. Helyezd a gubókat légmentes tárolóba, amíg kiizzadják magukból a maradék nedvességet, majd kövesd a fenti érlelési útmutatót. 2. eljárás: Vágd szét a friss gubókat és lombozatot. Rakd rá egy 15 cm-es alufólia négyzetre, majd helyezd 60-80 wattos izzó alá. Félpercenként keverd meg. Mindössze 3-5 percig tart, hogy megszáradjon. 3. eljárás: A feldarabolt gubókat és a lombozatot rakd egy sütôlapra, majd tedd a sütôbe 10-15 percre 65 °Con. Folyamatosan ellenôrizd, míg meg nem száradnak, majd kövesd az érlelési útmutatót. 4. eljárás: A felszeletelt gubókat és lombozatot rakd be egy mikrohullámú sütôbe. Állítsd be a teljesítményt 300400 wattra, majd rövid, 5-10 másodperces programokra indítsd be, folyamatosan ellenôrizve és forgatva ismételd, amíg megszáradnak. 5. eljárás: Hámozd le a szárakat, hogy a növény gyorsabban megszáradjon. Elôször a nagyobb leveleket szedd le, így a szárak külsô rétegét egy kés segítségével lehánthatod. Ezáltal a szár belseje kerül kívülre, a száradási idô 20%-kal csökken. Végül: a türelmes termesztô nem szívja el a gubókat idô elôtt!

31


? P Á T Y N É V Ö N , D AZT MONDO LUNK A POLCOKON MÁSODIK RÉSZ: MIT TALÁ

ak os gazdasági irányzatn ám sz n ba ad áz sz t úl . berek, a m enység” volt a kulcsszó ék el A növények, akár az em rm te is ál im ax „m voltak kitéve, amikor a mint alapvető értékeik , ük ég ős ez lm de ve jö kkal inkább magas miszer-termeléshez el él az tt zo ko Az új technológiákat so at ut m és rült nagyon kevés érdeklőd yes részein előtérbe ke eg nk gó miatt alkalmazták, és ly bo n be ek év let. nt. A hetvenes és a holisztikus szemlé g sá használt eszközök irá os at ud tt ze ye rn a kö k a tudatos táplálkozás, és kínált szolgáltatáso ek ék rm te s ye eg az l n. és merül fe minőségére vonatkozóa Azóta egyre több kérd A hidroponikus tápanyag kiválasztásakor egy dologról nem szabad megfeledkeznünk: még egyetlen szerves tápoldat sem vált be igazán a hidropónikánál, bármilyen legyen is az. Sok gyártó dolgozik rajta, de egyelôre semmi érdemleges nem kapható. Így manapság, amikor mindent magába foglaló tápot keresünk a hidroponikus termesztéshez, csak az „ásványi sókra” támaszkodhatunk. (Ami nem azt jelenti, hogy ezek megmérgeznek bennünket vagy növényeinket: ezt a késôbbi cikkekben látni fogjuk, az ásványi és szerves táplálék összehasonlításakor.) Por, folyadék vagy paszta A „high tech” kertészeti boltokban több folyadék kapható, mint por. A gyártó számára a poroknak az a hátrányuk, hogy nehéz ôket megfelelôen keverni. Egy mindent magába foglaló porózus tápanyag létrehozásához 13 elemet kell összekevernie, egy tökéletesen homogén és különösen finom keverékké. Az egyik nehézség, hogy némelyik elemet, amelyekre igen kis mennyiségben van szükség, mint például a mikro- vagy a nyomelemek, nem könnyû egyenletesen eldolgozni, így a flakon egyes részében nem lesznek jelen elegendô mennyiségben. A folyadékok sokkal jobban keverhetôk ebbôl a szempontból. Ezért van az, hogy egyes táppormárkák nem annyira komplettek, mint amilyennek lenniük kellene. Általában mikro- és nyomelemekben szegények. A tökéletes oldhatóság egy másik fontos tényezô, amikor porokról beszélünk. Természetesen a tápnak 100%-osan oldhatónak kell lenni, hogy a sók mindig elérhetôk legyenek a gyökerek számára. A porok hátránya az, hogy könnyen magukba szívják a nedvességet így elôfordulhat, hogy egy szép napon, amikor az ember kinyitja az üveget, az pépes kásával lesz tele, vagy egy kemény kôzetet talál benne, attól függôen, hogy hol tárolta. Véleményem szerint a porok elônye fôként az, hogy környezetkímélôk, így nem kell több tonna vizet szállítani szárazföldön és tengeren. Manapság errôl sem szabad megfeledkeznünk. A másik fontos tényezô az elôállítási költség, mivel a porok jóval olcsóbbak, mint a folyadékok. Ami a folyadékokat illeti, azt mondhatjuk, hogy a homogenitás és az oldhatóság két sajátosan jó tulajdonságuk, amely a többi termék elé helyezi ôket. Ám folyadékok esetében, ugyanúgy, mint

32

a poroknál, egyaránt találunk jó és rossz minôségût. A gyengétôl a koncentrálton át az igen magas koncentrációjú sûrítményig mindent. Mindenesetre az még mindig jobb, ha egy jó minôségû port használunk, mintha rossz minôségû folyadékot. Nem árt az sem, ha a port egy komplett folyékony mikroelem keverékkel egészítjük ki. William Texier, GHE társigazgató a Cultiván


33


olyan só, mely könnyen reakcióba lép és leülepszik, amikor más ásványokkal, például kénnel vagy foszforral keveredik. E leülepedés következménye, hogy néhány létfontosságú elem nem elérhetô a növény számára, így különféle elégtelenségek és károsodások jelenhetnek meg. Éppen ezért, ha a gyártó egy igazán teljes értékû tápanyagot szeretne készíteni, kifejezetten kemény és lágy vízhez használható formulákat kell kínálnia. A végfelhasználó a növénytáp kiválasztásakor legjobb, ha a víz keménységének megfelelô formulát választja, amirôl könnyen tájékozódhat lakóhelye vízügyi hatóságánál. Növekedési és virágzási szakasz A növények tápanyagszükséglete eltérô fejlôdésük különbözô szakaszaiban. Nagyon leegyszerûsítve, nitrát alapú táplálékot fogyasztanak a növekedési szakaszban, majd foszfor és magnézium alapút a virágzási szakaszban. Mikro- és nyomelemeket mindig vesznek magukhoz, de különösen a vegetatív idôszakban. A fiatal palántáknak és dugványoknak nagyon kevés táplálékra van szükségük, majd egyre többre, ahogy növekednek. Ha a legtöbbet szeretnénk kihozni a növényünkbôl, bölcsen tesszük, ha táplálékát a ciklusokhoz igazítjuk, és azt növekedési, illetve virágzási formulákra választjuk szét. Egy vagy több összetevőt használjunk

Szerzõnk, Noucetta Kehdi, a hidropónika nemzetközileg elismert szakértõje

Manapság létezik a növénytápok egy harmadik csoportja is, a magas koncentrációjú paszták. Ezek kitûnô alternatívát kínálnak, amikor hatékonyak. Mostanáig csak egy magas koncentrációjú és mindent magába foglaló márka kapható, és ez hatékonyabb a talajban, mint a hidroponikus termesztés esetében. Az összes többi márka ugyan koncentrált, de nem tartalmaz mindent, így sokféle tápanyagot vagy adalékot kell külön vásárolni ahhoz, hogy növényeink számára teljes tápértéket biztosítson. Ami elôfordulhat, hogy drága vagy nem túl hatékony. Kemény vagy lágy vízhez válasszunk formulát A folyékony tápszer készítésekor egy szakértô növénytápkutató részlegnek általában egy igen fontos megkötéssel kell szembenéznie: a víz keménységével, amiben a tápanyagot feloldják. Tehát vagy kemény, vagy lágy vízhez használható komplett, kiváló minôségû tápszert kell összeállítani. Miért? A vízkeménységet a kalcium- és magnéziumtartalom szerint határozzák meg. A „normál” szint 40 és 80 mg/l között mozog a kalcium, 20 és 30 mg/l között a magnézium esetében. E szintek felett a víz keménynek, alatta lágynak minôsül. Amikor tehát a víz kemény, sok kalciumot és magnéziumot tartalmaz (összesen ±100-120 mg/litert). Ilyenkor a mérgezés elkerülése érdekében jobb, ha kemény vízhez való tápot használunk, amely nem tartalmaz ilyen sókat, vagy csak kis mennyiségben. Amikor a víz lágy, kevés ilyen sót tartalmaz, ilyenkor jobb, ha lágy vízhez való a formula, hogy a hiánytüneteket elkerüljük. Ahogy már e cikksorozat elsô részében szóltunk róla (Növények tápláléka - CK 2009/5. október), a növény számára szükséges másodlagos elemek között található a kalcium, ami egy

34

Az egyszerû tápanyagtól a legösszetettebb trágyázási rendszerig bármit választhatunk. Az alkalmi termesztô bármelyik faiskolában megtalálhatja az „univerzális” növénytápot. Ez egy általános összetételû tápanyag, mely segíti a megszokott cserepes, házi növények növekedését. A mérleg másik felén találhatók a nagy kapacitású kereskedelmi vállalkozások, ahol minden ásványi sóhoz vagy sócsoporthoz külön tartályt használnak, az igényeknek megfelelô számítógépes adagolással egy, kifejezetten a növényre szabott táplálási programnak megfelelôen. A kettô között pedig a közép- és kistermelôk, az elhivatott kertészek és növénygyûjtôk, mindenki, aki azt szeretné, hogy a növénye olyan szép, egészséges legyen, és olyan jól növekedjen, amennyire csak lehet. Akik valami biztosat és fôleg megbízhatót szeretnének, még ha kissé drágább is. Elsôsorban számukra hozták létre a két, három és négy részbôl álló tápokat. Ha a megfelelôen összeállított növénytápot vegetatív és virágzási formulákra választjuk szét, azt látjuk, hogy minden kategórián belül különbözô kiszerelések léteznek. Némely márka külön növekedési és virágzási tápot kínál (tehát két flakont a teljes életciklusra), mások két részbôl álló növekedési, és két részbôl álló virágzási tápot kínálnak (összesen tehát négy flakont), némelyik háromrészes formulát javasol (tehát három különbözô flakont), ami a növény fejlôdési szakaszainak megfelelôen külön-külön használható. Nagyon sok úgynevezett kétflakonos növénytáp létezik, valószínûleg azért, mert ezt a végfelhasználók könnyen tudják használni. A kétflakonos növénytápokat általában kezdôknek szánják, vagy azoknak a termesztôknek, akik az egyszerûségre törekszenek. Mindössze arról van szó, hogy az egyik növénytápot a növekedéshez, a másikat a virágzáshoz használhatjuk. Ez az egyszerûség sok kertésznek tetszik. De ilyenkor kifejezetten ügyelni kell arra, hogy a víznek legjobban megfelelô formulát válasszuk, ami könnyû, ha a víz kemény, de nehéz, ha a víz

Készült a

szakmai támogatásával


lágy. Az egyrészes formulát gyártó egyes márkák kemény vízre specializálódtak, mások általánosak. Valójában amikor egyrészes tápot választunk, ha biztosra akarunk menni, kemény vízhez való formulát kell választanunk, mivel az általánosokban nincs megfelelô mennyiségû kalcium. Tehát minden rendben, ha a víz kemény, mert tartalmaz kalciumot, ami a növény igényeit kielégíti. Ezért a kemény vízhez való formulák kevés kalciumot, de minden más létfontosságú ásványi sóból megfelelô mennyiséget tartalmaznak, olyan összetételben, ami a növény igényeihez alkalmazkodik. De mit tegyünk a lágy víz esetében? A növényeknek kalciumra van szükségük, ami alig van jelen a lágy vízben. A kemény vízhez való formulákhoz hasonlóan az általános flakonok sem tartalmaznak elegendô kalciumot. Az egyik megoldás ilyenkor, hogy kemény vízhez való formulát használunk, és a szükséges kalciumot külsô forrásból pótoljuk. Erre egyes kertészek könnyen beszerezhetô termékeket javasolnak, például a gipszet. A másik megoldás, hogy általános – tehát nem kemény vízhez való – tápot használunk, amihez hozzáadunk kiegészítôket és adalékokat, hogy növényünknek egészséges és teljes értékû táplálékot biztosítsunk. Ez esetben gyakorlatilag áttérünk a többflakonos tápanyagrendszerre a kezdetben használatos egyflakonos tápszer vásárlása helyett. Ez tehát azt jelenti, hogy három vagy több flakon tápszerre van szüksége, ha szép növényeket szeretnénk termeszteni? Az igazat megvallva a három valóban varázsszám. A háromrészes növénytáprendszert a teljes rugalmasság érdekében fejlesztették

ki. Léteznek kemény és lágy vízhez való formulák, így könnyen az igényekhez szabható az alkalmazásuk. E formulák általában magas koncentrációjúak, és mindent magukba foglalnak, így nincs szükség egyéb adalékokra, kiegészítôkre vagy növekedésserkentôkre, mindössze három flakonra, mely pontosan követi növényeink igényeit életük bármelyik ciklusában. Lehet, hogy ez valakinek túl nehéznek tûnik, de nagyon hamar azon kapja majd magát, hogy saját recepteket talál ki: a háromrészes növénytáp szakértôi gyorsan annak feltétel nélküli híveivé válnak. Léteznek négyrészes növénytápok is, melyek szintén különféle kiszerelésben jelenhetnek meg. Ezek lehet, hogy valójában háromrészes növénytápot takarnak (A+B, azután B+C), de lehetnek valódi négyrészes formulák (A+B a növekedéshez/C+D a virágzáshoz) is. Jó ötletnek tûnhet, ha ilyen sok flakont használunk, de nem feltétlenül szükséges. Ha tényleg növelni szeretnénk növényünk táplálékának hatékonyságát, sok termék létezik, mely pótolja azokat a kis dolgokat, amiket a vízben nem találunk meg, mint a szilikátot, fulvosavat, huminsavat, növényi kivonatokat stb. Akár a kistermesztôket is érdekelheti, hogy néhány vállalat úgynevezett „testreszabott” tápanyagot is kínál, viszonylag nagy mennyiségû megrendelés esetén. Lehet nekik küldeni vízmintát vagy az alkalmazott vízrôl készült elemzést, melynek alapján egyéni formulákat állítanak össze. Noucetta Kehdi (GHE társigazgató)

35


É L E F L E F S Á T VÍZSZÁLLÍ EN LOGISZTIKA A NÖVÉNYEKB

ladó áramlanak. A felfelé ha lé fe , be ér ök gy a ak ln kbe. k behato n vezet tovább a levele A víz és a feloldott só na on k ju út e, sz ös k gyűlne s folyadékok a szárban atokért felelős, különö am ly fo si tá llí zá -s ag zajló tápany ait vizsgáljuk meg sz la vá t Ezúttal a növényekben ot ad a kr so tá szleteit és külső ha hatodik részében. ár m im nk logisztikai rendszer ré tu za ro so kk ci A szárak gyors vezetôk. A növények vére a szárban folyik, ez a növény nedve. Mostanra már tudjuk, hogyan veszik fel a gyökerek a vizet és a trágyasókat (lásd a sorozat korábbi részeit). A gyökérnedv akadálytalanul hatol be növénybe, mely a vízben feloldódott sókat még a szárba érkezés elôtt különválasztja. A gyökér központi vízszállító csöve, ami a szár szállítócsövéhez kapcsolódik, a gyökér közepében fut végig. Ezen keresztül egyenes útjuk van a nedveknek a levelekhez. A vízfelvétel a szubsztrátumból passzív folyamat. A gyökerek vízfelszívásának hatására a levelek párologtatni kezdenek. Ha sok víz párolog el a leveleken keresztül (meleg, száraz idôjárásban), akkor a gyökereknek sok vizet kell felvenniük. Ha a párologtatás lanyha (hidegben és csapadékos idôben), akkor a gyökerek kevesebb vizet fogyasztanak. Ez bár nagyon egyszerûen hangzik, egyúttal azt a látszatot kelti, hogy a növények túlságosan ki vannak szolgáltatva az idôjárásnak. Valójában a növények nagyon is jól tudják szabályozni a levelek párologtatási szintjét, így kompenzálva az idôjárás változékonyságát. A szabályozás Általában a növény nedve a gravitáció ellenében folyik felfelé, vagyis egy passzív folyamatról beszélünk. Hogy a víz felfelé áramoljon, erôkifejtésre van szükség, ami a levelek párologtatásából keletkezik. A párologtatást (ami önmagában is passzív folyamat) a növény aktívan szabályozhatja, ez energiafogyasztással jár, viszont csökkenti a kiszolgáltatottságot az elérhetô víz mennyiségétôl. A felfelé szállítás igazi motorjai azonban a levél fonákján található pórusok. Ezeket aktívan tudja irányítani a növény. Ha nem elegendô a párologtatás mértéke, megnyitja a pórusokat, és bezárja ôket, ha a talajból elérhetônél több víz párolog el. Ha minden pórus zárva van, se párologtatás, se vízfelvétel nem történhet. A magas és alacsony nyomásfázisok A levél pórusain keresztül elpárolgott víz eltûnik a növénybôl. Ez negatív víznyomást (deficitet) eredményez a levelekben. E negatív nyomás akkor egyenlítôdik ki, amikor a növény alsó régióiba újra víz kerül. Ez további negatív nyomást eredményez az alsóbb régiókban, ami a még alsóbb régiókban kompenzálódik és így tovább. A negatív nyomás egészen a gyökérlabdáig hatol, ahol a deficit vízfelvétellel egyenlítôdik ki. Eközben még több vizet párologtatnak a levelek, amely vég nélküli negatív nyomást

36

Az ábra a negatív nyomás eloszlását és értékét mutatja a növényben és a környezetében. Minél több a mínuszjel, annál nagyobb szívóerő jöhet létre. Átlagos nedvesség esetén amint kinyíltak a pórusok, a levegő rögtön kiszívja a vizet a levelekből. Még 95%-os nedvesség esetén is magasabb a negatív víznyomás a levegőben, mint a levélben, és a párologtatás megtörténik. Nyirkos közegben a gyökerekben is magasabb a negatív víznyomás, és beszívják a vizet. A víz ekkor a szárban felfelé a levelek legalacsonyabb nyomású részei felé halad. A pórusok nyitásának és zárásának szabályozásával a növény minden időjárásban egészségesen működik


hoz létre a növény csúcsa és alja között. A negatív nyomás vízgôzképzôdés esetében a legnagyobb (negatív vízgôznyomás) a növény csúcsain (1. ábra). Amikor esténként idôjárás-jelentést nézünk, természetesnek vesszük a magas és alacsony nyomású területek létét. Amikor egy alacsony nyomású terület az országon kívül helyezkedik el, a környék levegôje megpróbál odahatolni. Így az összes felhô (vízgôz) és esô beáramlik erre a területre. Ennélfogva amikor alacsony nyomásról értesülünk, rossz idôre számíthatunk. Ugyanígy jelentôs alacsony nyomás található azokban a levelekben, amelyek pórusaiból a víz elpárolgott. A növény összetett szerkezetének köszönhetôen lehetetlen, hogy a folyadék csak egy csatornában áramoljon. A központi vízszállító csô a növény szárában különbözô szegmensekre bomlik. Az egyes részek között állandó víznyomáskülönbség figyelhetô meg. A legalacsonyabb nyomás mindig a növény csúcsain található. Ez szívatja fel a vizet a levelekben található alacsony nyomásnak köszönhetôen, és okozza, hogy a víz szegmensenként felfelé kússzon. A folyadékáramlás mértéke A növény direkt módon tud hatni nedvei áramlásának mértékére. A 2. ábra vázlatosan mutatja annak mûködését, hogyan lehetséges a folyadékáramlás mértékének mérése a szárban. A szárban egy pillanat alatt felmelegszik a víz a belsô hômérsékletre. Egy, a száron elhelyezkedô hôszabályzó szenzor méri az áramló folyadék hômérsékletét, és figyeli, mikor érkeznek a legmelegebb nedvek. Az áramlás távolsága és ideje adja meg az áramlás mértékét m/s-ban. Ennek a mérésnek a folyamatos ismétlésével valósul meg az áramlás napi rendszere a szárban és a növény más részeiben. Az eredmények a 2. ábra diagramjában láthatók. Az áramlás szintje a levelekben (kék görbe) magasabb, mint a szárban. A szint a napi folyamatok tükrében változik a következôk szerint. Gyorsan emelkedik reggel, amíg dél körül el nem éri a maximumot (amikor a nap a legmagasabban áll). A szint délután csökkenni kezd, míg az áramlás el nem éri a minimumot este. Az áramlás szintje a szárban késôbb kezd emelkedni (piros görbe), mint a levelekben, így a minimumot és a maximumot is késôbb éri el. Az áramlás ezen az alacsony szinten marad egész éjjel a növény minden részében, de a szárban még lassabb, mint a levelekben. Ennek oka az, hogy alacsonyabb a vízellenállás a felsôbb, leveles részeken, mint a szárban. A vízellenállás a levél pórusaiban kifejezetten alacsony. A növény napi rutinja szerint a pórusok tágra nyitásával köszönti, amikor a nap felkel. Olyan ez, mint a reggeli hideg zuhany. A pórusok teljes kinyitásával a növény aktiválja anyagcsere-folyamatait. Mivel a vízellenállás alacsonyabb a levelekben, mint a növény más részeiben, a levelek jobban ki is ürülnek. Délben a helyzet stabilizálódik, amint a szárban áramló folyadék eléri a csúcsokat. Mit jelent ez egy amatőr kertész számára Amikor a lámpát felkapcsoljuk (ez a növény számára a reggelt jelenti), a levelek pórusai teljesen kinyílnak. Ha a növény túl száraz közegben „ébred fel”, látható vízdeficit történik, a levelek petyhüdtté válnak, és dél körül már lekonyulnak. Ha nem történik azonnali közbelépés, és a növény nincs megfelelôen öntözve, visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Még ha a nö-

A felfelé haladó folyadék felmelegszik; egy hőszabályzó szenzor méri a hőmérsékletet, és figyeli, hogy mikor érkezik a legmelegebb folyadék. A mérés egész napos ismétlésével valósul meg a növény különböző részeiben az áramlás működése. Az eredmények a diagramon láthatók

vény normálisnak is tûnik néhány órával a megöntözése után, nem lesz elegendô energiája egész napra, mivel az alacsony víztartalom miatt nem történik említésre méltó szállítás a levelekben. A növényeket legjobb reggel vagy egy-két órával a lámpák felkapcsolása után táplálni. Ebben az idôszakban minden növényi folyadék maximális erôvel áramlik. A másik ok, amiért érdemes reggel öntözni, hogy biztosítsuk, hogy a gyökér ne legyen túl nedves éjszakára. A pórusok éjjel csak minimálisan vannak kinyílva, így a folyadékáramlás épphogy fenntartó szinten van. Vagyis sötétben nem történik vízfelvétel. Az éjjelre nedvesen hagyott gyökerek penészedést és rothadást okozhatnak, ami az egész növényt gyengíti. Emellett a talajban pangó víz is növeli az éjjeli nedvesedést. Ez gátolja a növény légzését reggel. A növénynek küzdenie kell a túlzott nyirkosság ellen (lásd az 1. ábrát, negatív vízgôznyomás a nyirkos levegôben). A nap folyamán a víz magas elôfordulása a közvetítô közegben hûtést eredményez a párologtatás miatt. Ezért a legjobb reggel öntözni a növényt. Mindazonáltal bizonyosodj meg róla, hogy a közeg megszárad minden egyes öntözés közti idôszakban, vagyis hogy a gyökerek felszívóereje megfelelôen mûködik. Siglinde Winkler okl. vegyészmérnök (Hesi Plantenvoeding)

Készült a

támogatásával

37


K O S Á Z Ú H I A I G É T STRA DEKEK SZAKMAISÁG VS. POLITIKAI

ÉR

ból asztási trendek nagyjá gy fo og dr ó ul ak al ra hatásá ha. A politikai elképzelések világgal: alighanem so s te en m og dr a i zn ke egy időben fognak elér Drogstratégia kiváló ti ze em N ő ül sz ké n be őszak közelé ssák: amint hatalmat ga Mégis, a választási id ny zo bi gy ho k, na fülesebb pártok ogproblémát. alkalmat nyújt a szem kapnak, megoldják a dr Mielôtt azonban közelebbrôl megvizsgáljuk a politikusok varázsszereit, idôzzünk el egy kicsit a Drogstratégiánál. Rögtön két kérdés is adódik: mit tartalmaz egy ilyen dokumentum, és miért van rá szükségünk egyáltalán?

A hazai drogpolitikát tízéves karrierje után idén decemberben lejáró elsô Nemzeti Drogstratégia alapozta meg, ám egészen a 21. századig nem is rendelkeztünk hasonlóval. Amin azért nagyon ne lepôdjünk meg, alkoholstratégiánk sincs a mai napig! A leköszönô dokumentum magas fokú szakmai együttmûködés eredménye, fô célkitûzései arra irányultak, hogy a társadalom egésze váljon érzékenyebbé a drog-

legyenek integrálódni a társadalomba. A Drogstratégia sikerét mutatja, hogy parlamenti elfogadása egyöntetû volt, és a politikai, büntetôjogi változásokat követôen sem vált szakmai viták áldozatává. Az új stratégia kialakítását szélesebb körû társadalmi vita elôzte meg, melyben a szakmai szervezetek mellett a rendôrség, az igazságügy, a civilek és igen, a szerhasználók képviselôi is közremûködtek! A közös ötletelés során olykor ugyan bárgyú gondolatok is felszínre kerültek, ilyen volt például az „Internetfigyelô Szolgálat” víziója, amely azokra a honlapokra sújtott volna le, melyek a drogkérdést „nem megfelelôen” mutatják be, de elhangzott a kannabiszszimbólumot hordozó termékek betiltásának ötlete is. Sôt találkoztunk olyan javaslattal, amelyet mintha

kérdésre (vagyis ne csak az elôítéletek és a sztereotípiák felôl közelítsen a témához), a kereslet és a kínálat egyaránt csökkenjen, a fiatalok a droghasználaton kívül lássanak egyéb alternatívákat idejük eltöltésére, és lehetôleg minél késôbb kerüljenek kapcsolatba a kábítószerekkel. A problémás szerhasználók esetében a cél, hogy a betegek és családjaik megfelelô segítséget kapjanak, és a kezelést követôen képesek

kifejezetten a CK hívott volna életre: „A kereskedelmi kommunikációban korlátozni kell azokat a megjelenéseket, amelyek a különbözô szerfogyasztáshoz kapcsolódó, azokat normalizáló hatásokat érhetnek el.” Tehát egyfelôl a netcenzúra és az uniformizálás, másfelôl a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása hivatott viszszaszorítani a drogproblémát!? Az efféle intézkedések egy társadalmi berendezke-

A stratégiaalkotás

38

déssel korábbról már ismerôsek lehetnek, ami, ha jól emlékszem, a többségnek nem vált be! Ezt szerencsére a drogstratégák sem látták másként, így felvilágosították az ötletgazdákat, hogy a Drogstratégiának nem a büntetôjogi szabályozás átalakítása és a rendôrség cenzori jogkörrel való felruházása lenne a feladata, sokkal inkább a nemzeti és az európai uniós drogpolitika összehangolása. Márpedig az EU Drogstratégia 2005–2012 alapját az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlôség, a szolidaritás, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása képezi, és nem a rendôrállam kiépítéséhez nyújtott hozzájárulás. Ennek megfelelôen, a korlátozások barátainak legnagyobb sajnálatára, a kérdéses részek kimaradtak a végleges dokumentumból.

A média közbelép Aki esetleg azt gondolná, hogy az egyeztetés lezárásával megnyugodtak a kedélyek, az bizony nem számol a média hatalmával. Aligha robbanhatott volna be szerencsétlenebbül a köztudatba az új Drogstratégia, mint egy HírTV-s mûsorral, amelynek „szakértô” vendégei, Spiák Ibolya (Fidesz) és Szomor Katalin (volt MDF-es) képviselôk


megpróbálták a rendelkezésükre álló pár percben a földig gyalázni a tervezetet. A képviselô hölgyek azt az erôteljes benyomást keltették, hogy lövésük sincs a vita tárgyát képezô dokumentum tartalmáról, hiszen olyan megállapításokat véltek benne felfedezni, melyek abban nem is szerepelnek. A taktikai húzás persze érthetô és politikusok esetében igen gyakori: rakj öszsze fejben egy olyan ellenségképet, amely a pártod álláspontjának az ellenkezôjén alapszik, majd kamerák elôtt azonosítsd a kreálmányod a kritizált dologgal. Így máris az egyedüli üdvözítô lehetôségként tudod elsütni pártod programját. A két hölgy a mûfelháborodásban és a képtelenségek hangoztatásában nem vonakodott egymásra licitálni, és odáig jutni, hogy az új Drogstratégia nem foglalkozik az egészséges emberekkel és prevenciójuk mikéntjével, hanem kizárólag az ártalomcsökkentésre és a függôk ellátására koncentrál. Eddig Spiák véleménye, a szcientológus-tanácsadó Szomor pedig mindezt még megfejelte azzal, hogy az állam a prevenciós foglalkozások helyett „heroinosztási programokra” szórja el a pénzt. Hogy ezt hogy sikerült kitalálnia, ne kérdezzék, lövésem sincs. Ha azokra a fenntartó metadon-kezelésekre gondol, amelyekbe a szerencsésebb ópiátfüggôk kerülhetnek, annyit érdemes tudni, hogy a WHO 2005-ben felvette a metadont a létfontosságú gyógyszerek listájára, mint olyan szert, mely alkalmas a drogabúzus hosszú távú kezelésére, és hatékony szerepet tölt be a HIV-prevencióban is. Az ilyen kezelésbe került függôk egészségi állapota és életminôsége rendszerint javul, újra munkába tudnak állni, ami a társadalomba történô integrálódásuk legfontosabb mozzanatát jelenti. Hasonló eredmények mutathatók fel a heroinfenntartó programok klienseinek esetében is. Szomor kijelentésével ellentétben azonban ilyen nem is szerepel a Drogstratégia tervezetében.

A beszélgetés legjózanabb résztvevôje kétségkívül Ókovács Szilveszter mûsorvezetô volt, aki egyéb kétségei mellett rámutatott, hogy ugyan miért ne lehetne egyidejûleg az egészségesekkel és a betegekkel is foglalkozni?! Ezzel gyakorlatilag megfogalmazva a Drogstratégia alapvetését és megközelítését is, hiszen az – bármit állítson is Spiák – legfôbb pilléreként a prevenciót azonosítja, mégis röviden foglalkozik az ártalomcsökkentéssel, amelynek indokoltságát a következôkkel magyarázza: „A szerhasználattal összefüggô egyéni és közösségi ártalmak csökkentését, és a tartósan nehézségekkel küzdôk és családjaik, hozzátartozóik szakszerû és az emberi méltóságot szem elôtt tartó gondozását kell biztosítani. (…) Az ártalomcsökkentô szolgáltatások egyik legfontosabb célja a fertôzô betegségek terjedésének csökkentése, mind injekciós, mind pedig szexuális úton. A másik cél a szûrésbe, illetve a szükség szerinti további ellátásokba irányítás.” Mindenesetre furcsa, amikor az úgynevezett szakértôk síkraszállnak a szakszerû, a betegeket is emberként kezelô gondoskodásmód és ellátás, illetve a fertôzô betegségek terjedését akadályozó intézkedések ellen!? A politikai újságíróktól egy ilyen húzás már kevésbé meglepô, és ezúttal is vették a lapot. A Magyar Nemzet az ominózus mûsort követôen gyors egymásutánban két cikket is lehozott. Az elsô Spiák Ibolya és Szomor Katalin álláspontjának mélyrétegeibe enged betekintést, és „neoliberálisnak” bélyegzi a Drogstratégiát, míg a második kísérletet tesz a félrebeszélés és a demagógia határainak újradefiniálására. Ez utóbbi határozottan izgalmasabb csemege azok számára, akiknek a gyomra befogadja az erôsen habzó és fröcsögô táplálékokat. A szerzô a szélsôjobbos retorika teljes vértezetében támad rá áldozatára, a szakmai szervezetek és civilek hosszas

egyeztetése nyomán létrejött Drogstratégiára, elmondja szadeszosnak, liberálisnak, életellenesnek, hadd ne soroljam. Gazdagon keveri az alkalmi drogfogyasztót a függôvel, és gátlástalanul szó szerint idéz a kritizált dokumentumból egy olyan részt, amely nem is szerepel benne, majd leszûri a tanulságot: „Ez a drogstratégia: a kábszeres maradjon is az egész életében …Még megéljük, hogy jön 12-es karikával, fômûsoridôben a Hogyan ne lôjük be a heroint? címû ismeretterjesztô kisfilm.” Én elhiszem, hogy jó érzés egy hosszas munkálatok során létrejött, terjedelmes szöveget félóra leforgása alatt sárba tiporni, de egy olvasott, véleményformáló napilap újságírójaként illene végiggondolni a kezünkbôl kiadott írás hatásait is. Nem beszélve arról, hogy egy évvel ezelôtt a Magyar Nemzet is támogatta az ártalomcsökkentô beavatkozások hazai mûködését. Talán még emlékszünk, hogy az idén leköszönô, tíz év szakmai konszenzust maga mögött tudó elsô Drogstratégiánk kiemelt célkitûzése volt, hogy a társadalom érzékenyebben viszonyuljon a drogkérdéshez. Újra és újra az a kép rajzolódik ki, hogy amíg a médiamunkások nem hajlandóak ezzel a céllal azonosulni vagy legalább valamilyen toleranciaminimumig eljutni, addig egyegy, az aktuálpolitika oltárán feláldozott riport és publicisztika pillanatok alatt lerombolhatja a szakmai szervezetek sokéves munkájának eredményeit, zöldutat adva a jól ismert beidegzôdéseknek és elôítéleteknek, hogy visszatérhessenek a köztudatba. Hát így szokás nálunk fogadni az újszülött Nemzeti Drogstratégiát. A dokumentum életének elmúlt majd egy évtizede alatt ugyan sok mindent sikerült elérnie, de azt nem, hogy a drogokkal kapcsolatos társadalmi jelenségek ne politikai, hanem szakmai kérdésekként jelenjenek meg. Kardos Tamás

39


MEGVITAT VA rgyalta általános vita során tá n -á 18 r be m ve no s lé övege Az Országgyű ezetét. A vita teljes sz rv te ) -18 10 0 (2 a gi té ó. az új nemzeti drogstra ent honlapján olvashat m rla pa a – ! k ne ek tű – csak erős idegze eltünk azoknak, akik em ki st lá zó ás zz ho ző omán néhány jellem gon, és persze hogy ya an z és eg A Drogriporter ötlete ny az at uk mag nem kívánják átrágni ogstratégiánkat. dr ák ítj ak al l lü be n ke gondolati kerete ért! l beszéljenek önmaguk láttassuk, kik és milyen ta út ez i te le sz ré k so lá A képviselői hozzászó

Winkfein Csaba (MSZP, kábítószerügyi eseti bizottság elnöke): Tisztelt Képviselôtársaim! Ha az új drogstratégia anyagát elolvassuk és összevetjük az Európai Unió aktuális irányaival, nem kell szakértônek sem lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy teljes összhang áll fenn a célokban. […] A nemzeti stratégia feladata, hogy a magyarországi kábítószerhelyzet jelen állapota alapján a szükséges beavatkozások teljes spektrumát meghatározza. A stratégiai program feladata, hogy a megelôzés, a prevenció elsôdleges szerepe és fejlesztése mellett – a rendelkezésre álló szaktudást és intézményrendszert leginkább kihasználva – a szükséges feltételek biztosításával tegye lehetôvé a kábítószer-fogyasztás okozta károk minimalizálását, kezelését is. Heintz Tamás (Fidesz): Szólni kell a drogstratégiában megbúvó azon kísérletekrôl is, ami a droghasználat dekriminalizációját igyekszik elôkészíteni. A kínálatcsökkentésrôl szóló részben található olyan megközelítés, amely a drogfogyasztók kábítószer-kereskedôi magatartása elleni rendôri fellépést ellehetetleníti, és a nyomozati munkát is nehezíthetné. Pedig tény: a kábítószerfüggôk jó része maga is illegális droggal kezd kereskedni, elôbb-utóbb maga is kisstílû díler lesz, aki iskolás gyerekeket etet be, vagy prostituáltakat tesz ügyfeleivé. […] Súlyos problémaként vethetô fel az a javaslat, hogy a drogokat a kriminalisztikai hatásuk szerint különböztesse meg, azaz a pszichoaktív anyagokat veszélyességük alapján differenciálja a büntetôjog területén. Ez, tudjuk, hogy kikerült végre a tervezetbôl, hála a közös munkának. Felmerülhet bennünk annak a gyanúja, hogy véletlenül nem a marihuána vagy az úgynevezett lágy drogok – amelyek

40

persze nincsenek – legalizálásának kísérlete volt-e esetleg ez a már kivételre került rész. […] No, véleményünk szerint a magyar drogstratégia ne haladjon radikális, neoliberális úton, mert ez túl sokba fog nekünk kerülni. Ez a megoldás túl sok fiatal életébe került már eddig is a világon, és családok százezreit tette tönkre szerteszét. (Dr. Rétvári Bence és Pettkó András tapsol.) Pettkó András (független): Ha megnézzük a két megközelítést, egyértelmûen azt látjuk, hogy a kormány által elkészített nemzeti stratégia kicsit el van tolva abba az irányba, hogy nem a megelôzésre helyezi a hangsúlyt – Winkfein Csaba MSZP-s képviselôtársammal vitatkoznék –, hanem inkább már azzal kíván foglalkozni, hogy akik kábítószert fogyasztanak, azoknak milyen módon történjen meg a kezelése, meggyógyítása vagy leszoktatása. Én meg azt gondolom, hogy betegségpolitika helyett egészségpolitikában kell gondolkodni egy országban. A cél az, hogy minél kevesebben nyúljanak mind az illegális, mind a legális szerekhez. […] El kell mondjam, hogy elolvasva a stratégiát én nem találtam meg például az egészséges fiatalokat mint víziót, az egészséget mint célt, azt, hogy mindenki egészséges maradjon. És szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni a VII. szakasz egy-két olyan mondatára is, amelyekrôl azt gondolom, hogy egy felelôs kormányzatnak nem lett volna szabad benyújtani, még akkor sem, ha valamilyen szinten elképzelhetô, hogy ez így van. Mégpedig azt, hogy „ma a leghatékonyabb prevenciós beavatkozásoktól sem várható el, hogy önmagukban megakadályozzák a szerfogyasztást, ugyanakkor az elvárható, hogy a felnövekvô ge-


41


nerációk tájékozottsága, személyes hatékonysága a jól megtervezett beavatkozások eredményeképpen növekedjen”. Lehet, hogy ez így van, de ezzel azt ismerjük el, hogy a prevenciónak semmi értelme nincs. Azt gondolom, hogy ezt a szakaszt mindenképpen szükséges lenne átfogalmazni. Béki Gabriella (SZDSZ): Számomra öröm és megnyugtató, hogy a TASZ álláspontja ugyancsak alapjaiban támogató a stratégiát illetôen. […] Mint ahogy szerintem mindenképpen pozitív az is, hogy ez a stratégia egyértelmûen állást foglal az elmúlt idôszak szükségtelen és aránytalan rendôri intézkedéseivel szemben. Hiszen tapasztalat, hogy a nem problémás szerhasználók kriminalizálásának nincs társadalmi haszna. Tapasztalat, hogy nagyobb társadalmi érdek fûzôdik a problémás szerhasználók ellátásba vonásához, mint kriminalizálásához, és tapasztalat, hogy szigorító törvényekkel nem lehet eljutni a drogfogyasztási trendek visszaszorulásához. Pettkó András: Azt gondolom, hogy sok más esetben lehet rendôri túlkapásokról beszélni, például október 23. és egyéb más dolgokban; most ebbe nem mennék bele. De az, hogy a rendôrök az utóbbi, mondjuk, egy évben bármiféle túlkapást elkövettek volna ezen a területen, ilyet én nem olvastam, nem láttam, és nem tapasztaltam. Tehát amit a képviselô asszony mondott, az három-négy vagy esetleg még két évvel ezelôtt is felvethetô dolog volt – bár vitatható dolog volt –, de azt gondolom, az elmúlt egy évben ilyen rendôri intézkedésre, túlkapásra nem került sor, és szerintem elôtte sem volt ezen a területen. A másik, amit szeretnék mondani: mi, ellenzéki képviselôk, igenis félünk vagy féltünk attól, és nem szerettük volna azt, hogy a magyar drogstratégia akár a holland, akár más neoliberális drogstratégiákat képviseljen, vagy ebbe az irányba induljon el. Kórózs Lajos (MSZP, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár): Azt gondolom, Magyarországnak az Európai Unió tagállamai közül, de még a kelet-közép-európai tagállamok közül sincs szégyenkeznivalója. Magyarország az összes többi országhoz képest, amelyek hasonló kondíciókkal, hasonló problémákkal rendelkeznek, Magyarország igenis ebben az ügyben élenjár. Elnök: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az együttes általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyûlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett. Az Országgyûlés következô, kétnapos ülését 2009. november 23-án 13 órára összehívom. Megköszönöm munkájukat... (Winkfein Csaba jelzésére:) Megállunk egy pillanatra, mert ügyrendi jelentkezôt látok. Tessék, megadom a szót. Winkfein Csaba: Köszönöm a szót. Mivel két elôterjesztô volt,

42

én is szerettem volna itt a vitában elhangzottakra reagálni, hiszen most így, az együttes vitában tárgyaltuk. Vártam, hogy még van erre lehetôségem. Kicsit zavar volt itt a Házban. Elnök: Akkor most visszalépünk, képviselô úr. Nem láttam a jelentkezését, ezért gondoltam, csak egy zárás lesz. Megadom a szót Winkfein Csaba képviselô úrnak, hallgatom. Winkfein Csaba: Heintz Tamás képviselô úrnak azt tudom mondani, ha a Fidesz részt vett volna az eseti bizottság ülésein, az nekünk sokat segített volna az elmúlt idôszakban, hiszen azt kell mondanom, jobb, szerencsésebb lett volna, ha ott képviselik ezeket az álláspontokat, szerintem hitelesebb lett volna. Ha megnézzük a részvételt, azt lehet látni, hogy Spiák Ibolya alelnök asszony a kilenc alkalomból kétszer, Cser-Palkovics András a kilenc alkalomból egyszer sem vett részt, ez több mint elszomorító. Az is elszomorító, ha a bizottság éves jelentésének elôkészítésében, a munkaértekezletein sem vett részt egyetlen fideszes képviselô sem. A Fidesz ultraliberális drogpolitikáról beszél. Azt gondolom, a drogpolitikák osztályzásánál ilyen fogalom nem létezik. Amíg Magyarországon ilyen igen szigorú büntetô jogszabályok vannak életben, errôl komolytalan beszélni. Az eseti bizottság kihelyezett ülésén részt vevô államtitkár is egyértelmûen fogalmazott, azt mondta, a kormány nem kíván a Btk.-módosítással foglalkozni, ebben ott teljes egyetértés volt. Elnök: Köszönöm, képviselô úr. Ügyrendben kér szót Heintz Tamás képviselô úr. Dr. Heintz Tamás (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg, hogy Winkfein képviselôtársam hozzászólását egy mondatban minôsítsem a jegyzôkönyv számára. Elnök: Nem lehet, képviselô úr, nem tehetem meg. Dr. Heintz Tamás (Fidesz): Másról beszélt, mint amire szót kért, elnézést kérek. Ô mint az eseti bizottság elnöke kért szót... Elnök: Képviselô úr! Dr. Heintz Tamás (Fidesz): ...és közben az elôterjesztéshez való hozzászólásomat minôsítette. Elnézést kérek, kérem, a jegyzôkönyvben rögzítsék, hogy ez szabálytalan volt. Nem hagyja, hogy reagáljak arra, amit mûvelt. Vitát nem gerjeszt, hanem elmondja a direkcióját, és elindul hazafelé. És ez nem parlamenti megoldás. Elnök: Köszönöm szépen, a jegyzôkönyv rögzítette. (Dr. Heintz Tamás: Ez nekem elég.) Tisztelt Országgyûlés! Akkor most lezárom az együttes általános vitát, és megerôsítem, hogy az elôterjesztésekhez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következô ülésünkön kerül sor. A Szerk: No comment. -lg-


43


? N Á T U Ó I C Á Z I L A A LEG ERENCIA

I NEMZETKÖZI DROGPOLITIKA

REFORM KONF

ue hallott még Albuquerq t ka so m ne eg űl ín sz d sége való szintén elég keveset tu A magyar olvasók több ai ik er am b öb gt le a az, hogy rországnyi területű, ya városáról. Az igazság ag m m ro há t in m erikai l. Mégis, ezt a több totta a legnagyobb am Új-Mexikó fővárosáró sz la vá t sá ro vá fő m la sú ál ance) mindössze 2 millió lako etség (Drug Policy Alli öv Sz i ka iti ol gp ro D a l. drogreformszervezet, konferencia helyszínéü rm fo Re i ka iti ol gp ro D a Nemzetközi

A kétévente megrendezésre kerülô eseményen több mint 2000 aktivista, kutató, lelkész, politikus, rendôr és orvos gyûlt össze, megannyi bôrszín, vallás és politikai ideológia képviselôje, akiket egy törekvés köt össze: véget akarnak vetni az elhibázott drogellenes háborúnak. A választás azért esett éppen Új-Mexikóra, mert az itteni kormányzó és az itteni törvényhozók az USA egyik legprogreszszívebb drogpolitikáját folytatják. Támogatják a tûcserét, legalizálták a gyógyászati célú marihuánafogyasztást. A konferenciát idén a reményteli várakozás légköre jellemezte: a reformerek óvatos optimizmussal szemlélik az Obama-kormány legutóbbi intézkedéseit, így például az igazságügyi minisztérium utasítását a szövetségi ügyészek számára, amely véget vetett a gyógyászati marihuánát áruló boltok elleni razziáknak. Idetartozik a tûcsereprogramok szövetségi támogatását tiltó jogszabályok módosítása is. Ethan Nadelmann, a DPA igazgatója, akivel nemrégen a HVG interjút

44

is közölt („Az alkohol agresszívvá tesz, a hasis csak kikapcsol”), a nyitóbeszédében úgy fogalmazott, hogy most elôször a 70-es évek óta a drogpolitikai reformmozgalom hajója végre hátszéllel és nem szembeszéllel hasítja a hullámokat. Obama drogcárja ugyan rendôr, azonban reformrendôr, aki korábban hosszú évekig a marihuánafogyasztók üldözését elutasító Seattle rendôrségének kapitánya volt, Giles Kerlikowske beiktatása után azt nyilatkozta, hogy kormánya elutasítja a „drogellenes háborút”, mivel a kormány nem állhat háborúban a saját lakosságával. Ugyanakkor leszögezte, hogy az ô szótárából hiányzik a legalizáció szó – magyarul nem kíván szakítani a drogtilalommal. Úgy tûnik, a szövetségi kormány toleránsan viszonyul az egyes államok reformjaihoz, ugyanakkor szövetségi szinten nem készül módosítani a drogtörvényeket. Kaliforniában beköszöntött a fûtermesztôk aranykora: a kormányzó is pedzegeti azt a témát, hogy vajon az állam meg-

engedheti-e magának, hogy egy ekkora forgalmat lebonyolító üzletág adómentesen mûködjön. A drogellenes háborút már kipróbálták, és nem mûködik. Portlandben nemrégen megnyílt az USA történetének elsô coffeeshopja is: a tagkártyával rendelkezô kliensek helyben el is fogyaszthatják a marihuánát. A tagkártyához azonban még itt is orvosi igazolás szükséges arról, hogy az illetô valamilyen orvosi indikáció miatt szív kannabiszt. A fájdalomcsillapítók és antidepresszánsok korában azonban eléggé kitágultak a „gyógyászat” határai, minden évben újabb, eddig nem ismert pszichiátriai rendellenességeket fedeznek fel, persze a megfelelô gyógyszeres kezeléssel együtt. Sokan ezért azt mondják, a medikalizálás helyett el kéne ismerni, hogy sok ember egyszerûen rekreációs célból fogyaszt füvet, és nem kéne túlmisztifikálni a dolgokat: az ember ugyanúgy megvásárolhassa a zárjeggyel ellátott füvet, mint ahogy a sört vagy a cigit.


Azzal kapcsolatban azonban már gyakran eltérnek a vélemények, hogy ki hogyan is képzelné el a legalizációt a gyakorlatban. Vannak a libertariánusok, akik az ún. szupermarketmodell hívei, és a drogokat (vagy legalábbis a kannabiszt) ugyanúgy az áruházak polcain árulnák, mint a cigarettát és az alkoholt. Ezt az álláspontot a 2006-ban elhunyt Milton Friedman Nobeldíjas közgazdász képviselte a legkövetkezetesebben. A többség, így a DPA maga is elutasítja a drogok szabadpiacát, mondván, hogy az alkohol és a dohány elrettentô példát nyújt arról, milyen ártalmakhoz vezethet a korlátlan forgalmazás, reklámozás és marketing. Ehelyett az állam által ellenôrzött és szabályozott piacot képzelnek el, amelyben a hozzáférést az adott drog kockázatainak megfelelôen korlátozzák, de nem tiltják. A brit Transform alapítvány a konferencián mutatta be „A drogellenes háború után: a szabályozás vázlata” (After the War on Drugs: Blueprint for Regulation) címû tanulmányát. Ez arról szól, hogy nézne ki a világ a legalizáció után. Danny Kuschlick, a Transform igazgatója csak nevet azokon, akik szerint a legális piac megvalósításához teljesen új szabályozási szisztémák kidolgozására lenne szükség. „Hiszen minden megvan már, amire szükségünk van, csupán el kell helyeznünk a drogokat a létezô legális szabályozási rendszerekben”, mondja. Az adott drog veszélyességének függvényében a jogalkotó a hozzájutást különbözô szigorral korlátozó modellek közül választhat. A legkorlátozóbb ezek közül az orvosi felírás rendszere, amikor kizárólag a kritériumoknak megfelelô függôk juthatnak egy adott szerhez, amelyet gyak-

46

ran helyben, ellenôrzött körülmények között el is kell fogyasztaniuk. Ilyen például a ma is mûködô fenntartó metadonterápia, vagy a Nyugat-Európában és Kanadában létrehozott fenntartó heroinprogramok. Értelemszerûen ide tartoznának a legnagyobb ártalommal járó droghasználati formák, például az injekciós heroin- vagy metamfetamin-fogyasztás, illetve a crack. A második szint az orvosi receptre gyógyszertárban kapható szerek kategóriája: itt az állam fenntart egy bizonyos medikalizációs kontrollt, hogy a problémás fogyasztás észlelése esetén korán közbe tudjon lépni. Ilyen módon javasolják például forgalmazni az amfetamint vagy a porkokaint. A harmadik szinten állami licenccel rendelkezô boltok árulhatnák az adott drogot a felnôtt vásárlók számára, szigorú követelmények mellett – így lehetne például forgalomba hozni az ecstasyt. A negyedik szint az, amit az alkohol esetében bárnak, a kávé esetében kávézónak, a fû esetében pedig coffeeshopnak ismerünk: ezekben a létesítményekben felnôttek megvásárolhatják és közösen el is fogyaszthatják az adott drogot. Nem meglepô, hogy a marihuána erre a szintre kerülne. Az ötödik szint nem más, mint a szupermarketmodell: a Transform szerint az idetartozó drogokat az élelmiszer-ipari termékekre vonatkozó fogyasztóvédelmi követelményeknek megfelelôen kellene forgalmazni. Ilyen termék lehet például a kokatea, de Kuschlick szerint akár visszatérhetne az alacsony kokaintartalmú kóla is a piacra. A többi szint esetében azonban a termékek márkázását (branding) szigorúan tiltanák. Ethan Nadelmann például elmondta, hogy bár a legális fû híve, kényelmetlenül

érezné magát, ha a füvet a Philip Morris cigarettákba csavarva, csábító dobozban reklámoznák az újságokban. A reformerek ehelyett inkább dísztelen plasztikdobozban vagy zacskóban, márkanév nélkül forgalmaznák a marihuánát és a hasist, és megtiltanák a termékek reklámját is (akárcsak Hollandiában). A jelenlegi alkohol- és dohánytúlfogyasztás ugyanis egyértelmûen összefügg a gátlástalan marketinggel és reklámozással. A dohány példája mutatja, hogy a forgalmazási és fogyasztási helyek korlátozásával anélkül is drámai csökkenést lehet elérni egy drog fogyasztóinak számában, hogy több százezer nem erôszakos fogyasztót és terjesztôt börtönbe zárunk. A jelenlegi drogpolitika következtében ugyanis Amerika börtönei túlzsúfoltakká váltak, itt van a világ legnagyobb börtönnépessége, a rabok jelentôs része drog miatt ül. A reformerek számára jelenleg a prioritás az, hogy véget vessenek ennek az egyéni életeket és közösségeket egyaránt tönkretevô drogháborúnak. A konferencia elsô napján gyertyás virrasztást szerveztek a drogháború áldozatainak emlékére a fôtéren, ahol számos kitûnô szónoklatot hallgattunk végig. Köztük volt Sanders tiszteletes is, egy baptista prédikátor, aki meglepô példáját nyújtotta annak, hogy a vallásos emberek se mind retardált haladásellenesek, mint sok reformpárti ember képzeli. A drogellenes háború szerinte nem más, mint a sötétség, és a sötétség ellen akár egyetlen gyufaszál fénye is felveheti a harcot. A virrasztásról és a konferencia más eseményeirôl készült filmeket elérhetitek a TASZ drogpolitikai oldalán, a www.drogriporter.hu-n. Sárosi Péter

Készült a

támogatásával


47


N E R E Z S A K Ő HÍV A

NNYORSZÁGA E M R E B M E Y N É G E Z S

íthetetlenségéből er m ki a m té a és , ár m k ntve, sokféle definíciót adta os, épp a lényeget teki ám sz Vallásról, hitről sokan zt kö ek Ez . sz le is így kel adódóan ez a jövőben tudatmódosító szerek a ez n va y íg an gy U l. tó igencsak eltér egymás , talán sosem ér véget m ne gy va , oz ok et ég áldás, függős ét az egyes kultúrák ep er kapcsolatban is: átok, sz k ju gy ha l vü kí leg, ha figyelmen lmazási módjában. ka al t in m az erről szóló vita. Fő la va n, be ké latának mérté kialakulásában, haszná

A legáltalánosabb definíció szerint a vallás az emberiség kultúrájának egyik területe vagy megjelenési formája. Vallásosnak pedig azt az embert szokás nevezni, aki a vallás tanait igazságként, valóságként fogadja el. Ez mindenképp hosszabb folyamat, így a vallásosság nem lehet egyszeri döntés eredménye, abba „bele kell nevelôdni”. Marx meghatározása szerint „A vallás a nép ópiuma, a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme”. Ugyanakkor egy rendszeresen módosult tudatállapotba kerülô ember gyakran érezheti, hogy a „semmi értelme” világában él. Akár így, akár úgy, abban megegyezhe-

48

tünk, hogy mindegyik okozhat pszichikai függôséget, mert adnak valamit, amitôl késôbb nélkülözhetetlenné válnak. Ahogy a különféle vallások kialakultak és elterjedtek, úgy indult hódító útjára a marihuána is. Nézzük hát, mikor, hol, hogyan? A marihuána kínai bölcsője A kannabisznövény különféle országokban, korokban és vallásokban rendszeresen használt és tisztelt, rituális élvezeti és gyógyító szer volt. A régészeti leletek tanúsága – és körülbelül 8000 éve ismert sziklarajzok bizonysága – szerint a hallucinogén anyagok természetes képviselôi egyes gombák és kaktuszok voltak,

melyek Közép- és Dél-Amerika részein éltek. Fogyasztásuk az indiánoknál és más „primitív” társadalmakban a vallási ceremónia részét képezte, vagyis az istenekkel való kommunikáció eszközeként tekintettek rá. Segítségével a közösség gyógyító tagja (sámán, varázsló) válaszokat talált minden kérdésre, gondra, betegségre, vagy jóslásokba bocsátkozott általuk. Ezért a növény nem jellemezte a visszaélést vagy az élvezet keresését. Konkrétan kábítószerként való felhasználására elsôként az újkôkorszakban találunk nyomokat a mai Kína területén. A növény magjait ott már i. e. 6000-bôl származó ételmaradványokban is megtalálták, míg az elsô írásos feljegyzés a


hasist Shen-Nung császár i. e. 2737-ben keletkezett gyógyszerkönyvében említi malária, reumás és köszvényes fájdalmak, valamint nôi gyengélkedés ellenszereként, pontosan leírva az adagolás módját és javallatait. Szintén a kínaiakról árulkodnak az Ezeregyéjszaka meséi is, mely mû több helyen számol be arról, hogy e nép évezredeken át fôzött a fûbôl szerelmi bájitalokat. De Mexikóban és Afrika számos vidékén ugyancsak régóta használják arra, hogy a szexuális gyönyör földöntúli magasságokba emelkedjék. A Fekete Kontinens asszonya A kannabisz élvezete a mindennapi életen túl a vallás terén is jelentôs helyet

foglalt el Észak-Afrikában. Fogyasztása Egyiptom mellett Marokkóban terjedt el a 13-14. században, ott is elsôsorban az olyan nagyvárosok, mint Rabat, Fez környékén, majd onnan az Ibériai-félszigetre. Mindez egy idôben történt a politikai ellentétek kiélezôdésével és a fejlett nagyvárosok további gyarapodásának megtorpanásával. Thomas Peflow angol utazó arról számolt be, hogy Muley Ali marokkói szultán 1736-ban épp hasisélvezetéért vesztette el trónját, miközben a gabonafélék után a legnagyobb menynyiségben termesztett növény épp az indiai kender volt, melyek ültetvényei Fez környékén egészen a 20. század elejéig megmaradtak.

Kairó kormányzója a 13. század elején ugyan kiirtatta a város körüli összes kannabiszültetvényt, ami csak részeredményt hozott, ugyanis a növény termesztése Kairón kívül zavartalanul folytatódott. Amikor pedig 1250 körül a Mamelukdinasztia került Szíria és Egyiptom élére, az uralkodó osztály a parasztsággal karöltve élvezte a hasist. Az elôbbiek a további gyönyörök fokozása, az utóbbiak a napi nehéz munka feledése érdekében. 1258-ban Ibn Batuta botanikus egyiptomi úti beszámolójában már a „Konnab Indi” (Cannabis Indica) termesztését írja le, és megjegyzi, hogy a hasis evése tréfás kedvet és álomszerû állapotot hoz létre, de huzamosabb használata elbutuláshoz vezet. Al-Tunis történész szerint pedig

A történelemkönyvek szerint a kannabisz mint kábítószer Európában egészen a 20. század közepéig nem terjedt el, és a gyarmatosítók e tradicionális keleti szokásokat lenézték, helyette inkább saját élvezeti szereiket, az angolok a whiskyt és a sherryt, a franciák a boraikat honosították meg a külbirtokaikon is. Ám a régészeti leletek Európában is tanúskodnak fûszívásról. Egy írországi sír feltárásakor kendermaradványokat és bronzpipát találtak, és több német ásatás is felszínre hozott olyan agyagpipákat, amelyekbôl egykor kendert szívtak. A germán forrásokban a kender megfelelôje Hanofsamo, elôször i. sz. 500 körül említik. Jelentôs felfedezés volt, amikor egy Brandenburg vidékén feltárt temet-

1550-ben az utca népe olyan könnyen juthatott hozzá Egyiptomban a kannabiszhoz, hogy attól kezdve „a szegények füve” néven emlegették.

kezési helyen az i. e. 5. századból származó kendermagokra bukkantak. Talán összefüggésben azzal, hogy a germán fôisten, Wotan feleségének, Freiának a szent növénye szintén a kender volt. A kannabisz erényei a középkorban is ismertek maradtak. A 13. században a rupertsbergi kolostor alapítója, Szent Hildegard bencés szerzetesnô és misztikus gazdag életmûvében a gyógyászati tanácsok között megemlíti a kendert is, megjegyezve, hogy „akinek üres az agya, fejfájást kap tôle, de az egészséges agynak és fejnek nem árt”. Az arab kereskedôk a mind divatosabbá váló hasislázat kihasználva nemsokára Ázsia összes piacát elárasztották az új növénnyel, de

„akinek üres az agya, fejfájást kap tőle…” Szokás azt állítani, hogy a kannabiszt Európába Napóleon hozta magával Egyiptomból, de – fájdalom – az már elôbb itt volt. Tény, hogy ô látta a „a szegények füve” széles körû elterjedését, ezért katonáinak megtiltotta használatát, de nem nagy sikerrel, mert a franciák magukkal vitték, és 1843-ban Párizsban már meg is alapították a hasisevôk elsô európai klubját, a Le Club des Hachichinst.

49


Marco Polo szerint a középkori Európába is jutott belôle. 1549 körül angolai rabszolgák kannabiszt vittek magukkal Brazíliába, ahol gazdáik megengedték, hogy a cukornád közé ültetve neveljék fel, majd az aratások közti szünetekben szabadon szívhassák. 1606–1632 között a legelsô amerikai brit és francia kolóniákon is megjelent, de a 17-18. században az ópium népszerûsége még felülkerekedett a hasisén. Angliában fôleg orvosi célokra alkalmazták: 1890-ben már Viktória királynô rendíthetetlen puritánságát sem befolyásolta az a havonta elfogyasztott kenderkivonat, amelyet orvosa tanácsára alkalmazott menstruációs görcseinek enyhítésére. Talán ennek is köszönhetô, hogy a szigetországban a szert 1901-re ártalmatlannak nyilvánították, és a vele szemben fennálló tiltásokat egytôl egyig törölték. Lehet, hogy a feloldáshoz Viktória vezetett, de a népszerûsítésben már megelôzte Erasmus Darwin költô és orvos, aki Charles Darwin nagypapájaként ültette és nevelte nagyra az elsô marihuánát, egy Cannabis Indicát. Segítsége pedig nem más volt, mint Sir Joseph Banks, a Royal Society, a brit tudományos akadémia elnöke. (A legendák szerint a növény öt méter magasra nôtt.)

50

A tudomány 1753-ban fedezte fel magának a kannabiszt, és Carl Linnaeus a Cannabis Sativa névvel illetve. Az ugyancsak erre a növényre használt, az angol nyelvben ismeretes marijuana szó elterjedésért William Randolph Hearst iparmágnás napilapjai okolhatók, amelyek a mexikói szlengbôl emelték át a szót. Népszerûségét növelve 1884-ben a brit gyarmati hatóságok az alábbi hivatalos jelentést tették közzé Hemp Drug Commision Report címen, amelyben így ismertették a kendert: „A kender meggyógyítja a hasmenést és a napszúrást, feloldja a nyálkát, ingerli az étvágyat, kisimítja a pösze ember nyelvét, frissíti az értelmet, élénkíti a testet, és örömmel tölti meg a szellemet. [...] A kenderben lakozó szellem a béke és a tudás szelleme. A kender által elôidézett önkívületben az örökkévaló villáma tiszta fénnyé változtatja az anyag homályát. A kender örömadó, mennyekbe repítô, égi vezetô, a szegény ember mennyországa, a gyász csillapítója. Egyetlen isten és ember sem olyan jó, mint a vallásos kenderivó.” A kannabisz fogyasztásának terjedésével azért többen figyeltek fel annak társadalmi veszélyeire is. Az uralkodó köröket kezdetben nem zavarta a je-

lenség, de amikor valamennyi néprétegben elterjedt, félô volt, hogy hatásai gazdasági problémákat okozhatnak. Ekkor már rendeletileg is kezdtek fellépni a használat ellen, ami fôként az állam és az uralkodó osztály gazdasági érdekeinek védelmében történt, és nem az egyes emberek egészségének megóvásáért. Annak ellenére, hogy az uralkodók abszolút egyházi és világi hatalommal rendelkeztek, sohasem voltak képesek arra, hogy a kannabisz élvezetét nagymértékben visszaszorítsák. A helyzet igazán a második világháború után változott meg. Hevesen érvelnek sokan a marihuánaszívás ellen, de mellette is, melyeket ma már tudományos kutatások eredményeivel tudnak alátámasztani. A helyzet azonban alig változott. Indoklásul bôszen mutogatunk az amerikai hippikorszak spirituális bódulatára és a jelen kilátástalanságára egyaránt. De ugyan miért változtassunk a kannabiszhoz való hozzáállásunkon, ha az emberiség történelmét ez idáig végigkísérte és fejlôdésében elôrelendítette?! A következô számban a görög mitológiát segítségül híva bolyongunk tovább vallási és kulturális útvesztônkben. Csomós Éva


51


I Á L L I P M E Z S BUDDHA ÚIG

OGELLENES HÁBOR R D A L TÓ K Á D N E G AZ ÕSI LE

te alig rjedt. Földrajzilag szin te ki n se tő he le eg m is n. térben nne érintett a kérdésbe le A drogkérdés időben és ne y úg gy va y íg i ot, am találunk olyan ország tudatmódosítás szinte a en sz hi , át el öl et év pedig több ezer megjelenésével. Időben a drogtörténet egyidős az emberi faj

A drogok megítélése országonként és korszakonként nemcsak eltérô volt, de állandóan változott is. Míg manapság a szaklapok tele vannak tudományos kutatásokkal, kísérletileg megalapozott elméletekkel, addig évezredekkel ezelôtt legendák születtek a ma üldözött varázsszerekrôl. Az egyik ilyen legenda Thaiföld és Burma hegyvidékeinek ôslakosaitól származik. Elôdeik „a Szellemek Hegyén, a máktej varázslatos erejének rejtélyes birodalmában éltek”, tehát az ópium rendszeres használói voltak. Úgy tartották, hogy egy napon egy fiatal harcos rátalált Nin álomhercegnô sziklák között rejtôzô palotájára. A hercegnô megajándékozta ôt bódító ölelésével, így a fiú megízlelhette a szerelem csodálatos gyönyöreit. Mikor bódulatából feleszmélt, egyedül találta magát a hegyek közt. Gondolatai újra és újra visszatértek a hercegnôhöz, és szomjazta a vele átélt gyönyört. Hamarosan megházasodott, ám ez sem feledtette vele Nin hercegnôt. Egyik éjjel a fiú azt álmodta, hogy a palota porig égett, s a hercegnô így szólt hozzá: „Ne veszítsd el a reményt! A romok alatt megleled a szeretett nô szí-

52

vét, egy gyönyörû áttetszô követ. Keresd meg, és újra teljesül a csoda!” A harcos meg is találta a követ, hazavitte, és az minden éjjel átváltozott Nin hercegnôvé. Egyik éjjel a harcos felesége rájött a titokra, és mérgében földhöz vágta a követ, mely ezernyi apró darabra hullott. A szilánkok magokká változtak, és rögtön különös virágok hajtottak ki belôlük: a mák virágai. Egyik éjjel ismét megjelent Nin a harcos álmában, és egy utolsó tanácsot adott neki: „Ha enyhíteni akarod fájdalmadat, akkor gyûjtsd össze a mák virágából kicsorduló nedvet, szippantsd fel, szívembôl fakad az, s egy múló pillanatra újra átélheted szerelmünk gyönyörét.” És a férfiak azóta is ezt teszik. Egy másik távol-keleti legenda szerint az ópium azután jelent meg a földön, hogy Buddha álmának elûzésére kitépte és a földre hullatta szempilláit. Ezekbôl nôttek ki a mákvirágok. Az ilyen és ehhez hasonló mítoszok képezik a drogok múltjának legelsô, legôsibb lenyomatait. Egy i. e. 5000bôl elôkerült agyagtáblán is találtak már bejegyzést egy úgynevezett „örömnövényrôl” (hulgil). Ôseink annak idején ösztönösen, tapasztalati úton jutottak

el a különbözô bódítószerekhez. Nem akármilyen teljesítmény ez! Nagyon jó megfigyelôképesség és kitûnô logikai készség kellhetett ahhoz, hogy a ma ismert több mint 500 000 növény közül rátaláljanak épp azokra, amelyek bódító, kábító anyagot tartalmaznak! Mai ismereteink szerint mintegy 200 ilyen növény létezik. Az ehhez hasonló ôsi mítoszok mellett persze részletes és pontos dokumentáció is elérhetô arról, hogy a történelem során milyen szerephez jutottak a tudatmódosító szerek. A keleti kultúrákban, mint Törökország, Irán, Pakisztán, Kína vagy India, a szerhasználat igencsak beépült a mindennapokba, és néhány évtizeddel ezelôttig nem is tekintették ezt megoldásra váró problémának. A mohamedánok vallási zarándoklataik során már 1000 évvel ezelôtt is rendszeresen használtak bódítószereket, így hamar el is terjesztették ezeket, amerre csak jártak: Keleten Indiáig, Kínáig vitték, Nyugaton pedig Spanyolországba és Marokkóba is eljutottak. Mivel az iszlám vallás mindig is tiltotta az alkohol fogyasztását, inkább ezek a szerek váltak elfoga-


53


dottá. Egyaránt használták a harcosok fanatizálására és a gyógyászatban is. Iránban például 1931-tôl kezdve a kormány maga hozott létre ópiumszívó helyiségeket, úgynevezett ópiumbarlangokat, Törökországban pedig még ma is találunk nagymamákat, akiknek a világ legtermészetesebb dolga, hogy idônként füvet szívnak. Annak, hogy Keleten egyáltalán elkezdtek foglalkozni a drogkérdéssel, többnyire politikai okai voltak – mégpedig a Nyugat, leginkább az USA irányából érkezô politikai és gazdasági nyomás. A drogok elleni küzdelem egyik monumentális mûve Iránban született meg, ahol szó szerint falat emeltek a drog és az emberek közé: az 1990-es évek elején a keleti határ

tak a Vietnamban állomásozó amerikai katonák is, akiknek 10-15%-a lett heroinista a háború alatt, sôt egy 1973-as tanulmány 34%-ról beszél. Persze már a háború elôtt is az arany háromszög látta el az USA-t heroinnal. Mindaddig így volt ez, amíg meg nem jelent az olcsóbb mexikói heroin, amit fekete kátrányként, vagyis „black tar heroinként” ismertek. Amerikában egyébként sokáig csak gettójelenségnek tekintették a droghasználatot, így különösebb figyelmet sem kapott. Az 1970-es évektôl azonban, amikor már a fehér fiatalok körében is egyre több halálos áldozatot szedett a heroin, a drog hirtelen az elsô számú közellenséggé lépett elô az USA-ban. Amikor a török és iráni ópiumforrások kiapadni látszottak, mind nagyobb

megnyugodjon, és végigaludja az éjszakát. Innen származik a helyenként még ma is használatos „elmákozták” kifejezés, mellyel a szellemi fogyatékosságot illetik.) Az indiaiak, akik korábban az ópium mindennapos élvezôi voltak, az ópiumszívás fokozatos betiltásának és az arany félholdnak köszönhetôen lassan megismerkedtek az intravénás heroinfogyasztással – és vele a HIV- és az AIDS-fertôzésekkel is. Talán az egyik legfontosabb dolog, amit leszûrhetünk a drogok történetének eddig ismertetett részleteibôl, hogy az ópium, a heroin vagy más bódítószerek sohasem csupán egyszerû, élvezetet okozó növényi kivonatként szerepeltek az emberiség történetében. A különbözô

mintegy 2000 km-es szakaszán egymilliárd dollárért betonerôdítményeket, aszfaltutakat, rendôrállomásokat építettek a csempészek megfékezésére. Elég nagy szemléletváltás ez ahhoz képest, hogy pár évtizeddel azelôtt még ópiumbarlangokba fektették a pénzt... A Kelet-, még pontosabban DélkeletÁzsia legfontosabb és talán legközismertebb ópiumtermelô területe az „arany háromszög” fantázianevet kapta. Laosz, Burma (ma hivatalosan Mianmar Államszövetség) és Thaiföld területei tartoznak ide. Hosszú ideig itt termelték a világ ópiumszükségletének több mint felét. Az arany háromszög persze napjainkban is a legnagyobb termelôk között szerepel. A hatóság számára kevéssé ismert és nehezen járható hegyi ösvényeken még ma is nap mint nap végighaladnak a felfegyverzett ôrök által felügyelt ópiumkaravánok, hogy ellássák a határon túli területeket. A vietnami háború alatt (1959–1975) az arany háromszög számára nagyszerû vásárlóközönségnek bizonyul-

szerephez jutott Pakisztán és Afganisztán. Olyannyira, hogy hamarosan Iránnal együtt a heroin elôállításának másik fô központjává váltak. A három országot a 80-as években „arany félhold”-ként kezdték emlegetni. Ez a terület volt a nyugatázsiai drogvilág központja és a szerteágazó illegális export másik fô forrása, sôt még ma is az. Ráadásul nagy konkurenciát jelent az arany háromszög drogkereskedôinek, hiszen az itt elôállított heroin sokkal nagyobb tisztaságú, nemkülönben olcsóbb is. Mint tranzitország India is fontos szerepet kapott. Indiában is már évszázadok, évezredek óta elfogadott volt az ópium használata. A lelkiismeretes indiai anyák a modern gyógyszerek hiányában nyugodt szívvel adtak ópiumot csecsemôiknek, ha azoknak hasmenése volt, fájt valamijük, vagy nem tudták átaludni az éjszakát. (Nem volt ez másképp a múlt századi Magyarországon sem, ahol a nyugtalan, hiperaktív vagy éppen sírós gyereknek híg mákfôzetet adtak, hogy

szerek fogyasztásában egyszerre voltak és vannak jelen egyfajta természetes kíváncsiság és igény a módosult tudatállapotra, egyes népek hagyományai és kulturális szokásai, egyes kormányok gazdasági érdekei, és ma már sajnos a szervezett bûnözés vagy komoly politikai tényezôk is. És bár lassanként minden ország beépítette saját jogrendjébe a droghasználat kérdésére adott válaszait, azzal még az ENSZ is egyetért, hogy az egyes államok a drogokkal kapcsolatos célok és eszközök tekintetében igencsak különböznek. Így azzal párhuzamosan, hogy a drogok elleni harc globalizálódott, egyúttal egyfajta törés, széthúzás is kezdetét vette. És ez nem csupán a varázslatos Keletre vagy a tôlünk oly messze fekvô Tengerentúlra igaz, Európa éppúgy kivette a részét a drogháború egyes szakaszaiból. Ezt vizsgáljuk meg közelebbrôl a következô részben.

54

/Shrink/

Készült az

támogatásával


Bolygónk több millió, természetes közeggel rendelkezô állat- és növényfajtának ad otthont, és mindegyikük egyedi szerepet tölt be a természet tökéletes szerkezetében. Sajnálatos módon számos állat- és növényfaj esik áldozatául az ellenôrizetlen emberi beavatkozásnak. Az ember által ismert egyik legôsibb növényt, a kannabiszt – melyet világszerte minden civilizációban használtak gyógyászati vagy rekreációs célból – a kipusztulás veszélye fenyegeti. Az emberi fejlôdéssel együtt járó fenyegetettség mellett az ENSZ évekkel ezelôtti hivatalos jelentéseiben deklarált célja, hogy a kannabisznövényt 2010-ig távolítsák el a föld felszínérôl. A valóságban ezt távolról sem sikerült megvalósítani, a tiltó törvények ellenére az emberek továbbra is fogyasztják vallási, gyógyászati és rekreációs célból a kannabiszt. Számos kultúra pedig nem is érti, miképp lehet egy növényt illegálissá tenni. A legtöbb ember felfogása szerint a növények és az állatok messze a legális és illegális besorolás felett állnak, egész egyszerûen a természet egyik magasabb rendû szintjén élnek, ami túlmutat az emberi szabályozás terepén. Ennek ellenére a legtöbb kannabisztermelô ország kormánya drasztikus megoldásokhoz folyamodik a termés kiirtása érdekében. A harmadik világ legtöbb országában veszélyes kémiai anyagokkal szórják be a termôföldeket és a rajtuk dolgozó földmûveseket, így a bolygó legszegényebb emberei fizetik a legnagyobb árat egy olyan növény termesztéséért, ami a permettel ellentétben nem okoz halált. De a méretgazdaságban, ahol az igény diktálja az ellátást, a föld legszegényebb embereinek nem marad egyéb választásuk, mint a kannabisz termesztése. Ôk a terményért kapott pénzbôl tudják etetni és iskolába járatni a gyermekeiket. A bolygó távoli, szegényebb régióiban élô izolált közösségek sokszor ôriznek igen különleges ôshonos, természetes fajtákat. A kannabisz világméretû üldöztetése generálja az igényt arra, hogy a föld legtávolibb zugaiban rejlô, valódi ôshonos fajtákra vadásszunk. Ezek a folyamatosan tenyésztett, évtizedek, esetenként évszázadok óta izolált fajták a mai kannabisziparban ismert több ezer fajta eredôi. Ezekben a tájjellegû természetes fajtákban több száz vagy akár több ezer olyan egyedi kannabinoid profil található, melyet a gyógyszeripar még soha nem értékelt ki, ettôl függetlenül óriási segítséget nyújthatnak a jövôben, amikor a kannabisz gyógyászati tulajdonságainak is-

56

meretei tovább fejlôdnek. Ezen kannabinoid profilok között rejtôzhet a súlyos betegségek következô csodagyógyszere. A fajtavadászok küldetése a természet ajándékainak megôrzése az emberek számára egy jobb jövô alapjainak megteremtése érdekében. Fajtavadásznak lenni egyedi kihívást jelent, szenvedély és életvitel egyben, egy olyan sokrétû munka, mely magába foglalja a szociális érzékenységet, az utazói szemléletet és egy csipetnyi ôrültséget is. A megfelelô fizikai kondíción felül szükséges, hogy a fajtavadász több nyelven beszéljen, a különbözô közegekbe könnyen beilleszkedjen, szocializálódjon, és elkötelezze magát egy felpörgetett életmódhoz. Az afrikai és ázsiai dzsungelektôl kezdve egészen a dél-amerikai hegységekig a fajtavadászok küldetése, hogy összegyûjtsék az ember által ismert legfontosabb és legizoláltabb ôshonos, természetes kannabiszfajtákat. A fajtavadászathoz kapcsolódó logisztikai kihívások nem csekélyek, de Arjan, a Green House-birodalom alapító-tulajdonosa olthatatlan szenvedéllyel, idejét és forrásait

nem kímélve szenteli magát e feladatnak. A Green House Seed nemesítési programjainak alapját képezô, immár két évtizede zajló fajtavadászatot követôen itt az idô, hogy megmutassuk mindenkinek, hogyan is zajlik ez a vadászat. A „Strain Hunters” a ritka kannabiszfajták kutatásaiból származó legterjedelmesebb dokumentum- és helyszíni riportok sorozata, amely hiteles betekintést nyújt a Green House Seed Co. nemesítôinek tipikus „irodai napjaiba”. A sorozat elsô epizódja a 70-es és 80as években nagyra becsült legendás afrikai Malawi Gold utáni kutatást mutatja be, amely a kannabiszos szubkultúrában igen közismert. Hírneve ellenére a fajta még sincs szabványosítva és bevezetve a piacokra, hogy világszerte élvezhessék a termesztôk, a nemesítôk és a páciensek. Éppen ezért választotta Arjan a fajta szülôotthonát, Malawit, a világ egyik legszegényebb afrikai országát, hogy 2010-ben elérhetôvé tegye a nagyközönség számára e rendkívüli, sokak által áhított kannabiszt. És hogy mindezt megvalósítsa, embert próbáló, akár 6-7 órás


túrákat tett a trópusi monszunvidékeken, sokszor eredmény nélkül, de néha rátalált az akár 6 hektáros kenderültetvényekre. A csapat nem csak a Malawi Gold tulajdonságait, génjeit, magjait, virágait tanulmányozta, hanem az ottani termesztôk eljárásait is. Találtak olyan fajtákat, amelyeket már húsz, tíz vagy éppen csak két éve termesztenek. A legtöbb termesztô nem használ semmiféle trágyát, legfeljebb faszenet, amitôl láthatóan élénkebb zöld színe lesz a növénynek. Az érlelési módszerük is roppant leleményesnek bizonyult: nagyméretû falevélbe betekerve, a vízpart közelében, a föld alatt tartották a füvet. Számos termesztô igen fejlettnek bizonyult Malawiban, többen tisztában voltak azzal, hogy a hímeket el kell távolítani, sôt azt is tudták, hogy két genotípus található az ültetvényben, még ha magát a szót nem is ismerték. Sokan használnak olyan mezôgazdasági technikákat, melyeket más iparágból tanultak, például úgy ültetik a gandzsát, ahogyan a kasszavamezôket szokás. A beltenyésztést sajátos technikával oldják meg: egy bizonyos genetikát vagy

fajtát izolálnak, és csak önmagával reprodukálják, mintha egy családon belül szaporodna. A malawi termesztôk találékonysága és nagyszerûsége egyetlen okból fakad – a túlélés szükségébôl. A Green House csapata boldog volt, hogy tanulmányozásra alkalmas ültetvényekre bukkant. Sajnos Európában a drogok elleni háború miatt ilyen tevékenység nem lehetséges, a kontinens a beltéri termesztésre szorítkozik, pedig tudományosan alátámasztott tény, hogy a kültéri fû sokkal jobb minôségû, mint a beltéri, mert semmilyen lámpa sem helyettesítheti a napot. Igaz, hogy nem olyan erôs, de az íze sokkal finomabb, és kellemesebb füstölést eredményez. Csak a napfény hatására alakul ki a kannabinoidok és a terpének megfelelô koncentrációja a kannabisznövényben. A Strain Hunters honlapján (www.strainhunters. com) több információt is beszerezhetünk a fajtavadászatról, a teljes videoanyag pedig a youtube-on elérhetô. Addig is izgatottan várjuk a Malawi Gold megjelenését a Green House Seed kollekciójában...

57


REGGAE INNA UK GGAEVILÁG E R A A R P A LN O H Z NEMZETKÖZIVÉ LES

(1. RÉSZ)

n epizódjai révén dióhéjba nt le je eg m g di ed nk tu sztő soroza se milyen stádiumokon dé jlő Kulturális ismeretterje fe ne ze i ca ai m ja Olvasó, hogy a ggaeig, a rub-a-dubtól re a l tő áttekinthette a Kedves dy ea st ck ro a tótól a skáig, a nemzetközi zenei tt to ha ment keresztül. A men n se je el őt er is cai zene mindig abban, a dance-hallig. A jamai ezők játszottak közre ny té en ily m n jo va e D t? (pop, rock) életre. l meghódította a világo gü vé je né ze k ia ca ai m hogy a ja A történetet el lehetne kezdeni valahol az ôslakos Arawak indiánoknál, de ez túl hosszú lenne. Az bizonyos, hogy a sziget felfedezése után az egyik legjelentôsebb rabszolga-átrakodó mûködött Jamaica partjainál. A fôleg Nyugat-Afrikából érkezô rabszolgák magukkal hozták a saját zenéjüket, ami itt találkozott a földbirtokosok kultúrájának európai zenei világával. A sziget 1962-ig több kézen „áthaladt”, míg végül a Brit Koronagyarmatok egyik legszebb ékköveként ki nem mondták függetlenségét. A függetlenség kikiáltása elôtt, az 1950-es évektôl kezdve a jamaicai jazzzenészek voltak az elsôk, akik a jobb élet reményében Londonba érkeztek. A politikai viszonyok élezôdésével és a függetlenség kikiáltásával egy idôben egyre többen hagyták el Jamaicát, és kerestek megélhetést Angliában. A ska és a korai reggae korszak (ami az 1962–1973 közötti idôszakra tehetô) már egy virágzó jamaicai kolóniát talált a ködös Albionban. 1962Laurel Aitken

ben három kiadó terjesztette a jamaicai muzsikát (a skán kívül leginkább korai rhytm and blues és jazz felvételeket) Angliában: a Melodisc, mely létrehozta a Blue Beat kiadót, az Island Records, melyet Chris Blackwell hívott életre, és az R&B elnevezésû kiadó is belekezdett a jamaicai lemezek forgalmazásába. Angliában ekkor fôleg jamaicai származásúak jelentették a lemezvásárló közönséget, bár ez a helyzet egy kicsit késôbb változik. Az elsô jamaicai elôadómûvész, aki székhelyét is áttette Londonba, Laurel Aitken volt. A ska pedig lassan feljutott a világ és a slágerlisták tetejére. Az elsô igazi slágert egy bizonyos Millie Small „My Boy Lollipop” címû dala jelentette. 1963-ban ez a dal a második helyet érte el mind az amerikai, mind az angol slágerlistákon. Az ifjú hölgy 1967-ben Magyarországon is fellépett mint elôzenekar. Kár, hogy a fellépés után a Blaha Lujza téren kardlapozták a rajongókat. A jamaicai zene ekkor bizonyította, hogy most már nemzetközi színtéren is számolni kell vele. Az 1960as évek közepe, vége felé, a már megszokott jamaicai közönségen túl egy új zenei szubkultúra kezdett kibontakozni, akik a skát addigra felváltó rocksteadyben és a „rude boy” (rosszfiú) kultúrában saját zenei identitásukat is megtalálni vélték. Ezután egy ma igencsak félreértelmezett korszak következett. A skinheadreggae, ahogy a korai reggaet nevezték Angliában, onnan kapta nevét, hogy az ekkor alakuló skinheadcsoportok és szimpatizánsaik elsôsorban a rude boy kultúrát népszerûsítô nótákban és elôadókban vélték megtalálni saját világképüket. A

58

skinheadek a roots reggae megjelenéséig hûek maradtak a jamaicai bevándorlók zenéjéhez, azonban az abban beállt változás, például az afrikai gyökerek hangsúlyozása miatt elpártoltak a 70-es évek közepétôl. 1967-ben megalakult a Trojan Records, mely a stílus elsô számú kiadójává nôtte ki magát az évek során. Jamaica zenéje ebben az idôben azonban nemcsak Angliában, hanem az USA-ban is hódít. Az elôadó neve: Desmond Dekker, a nóta címe pedig: „Shanty Town”, amelyet követett a máig legismertebb dala, az „Isralites”. Ez a dal Angliában, Hollandiában, Németországban a slágerlista élén landolt. A korai reggae megjelenésével egy idôben a producerek és elôadók számában is robbanás következett be. Az elsô igazi reggaevilágsztár Jimmy Cliff volt, aki már a skakorszakban ismert elôadóvá lépett elô. Jimmy Cliff az Island


Rita Marley

kiadónál állt a világhír elôszobájában. Sokak szerint eltérô vélemények ütköztek az Islandnél munkáját illetôen, de akárhogy is volt, Jimmy Cliff 1974-ben szerzôdést bontott velük. Ezt azután tette, miután a Harder They Come címû filmben fôszerepet kapott, és ennek kapcsán (legalábbis a kiadótulajdonos Blackwell szerint) elhanyagolta zenei karrierjét. Chris Blackwell azonban a megfelelô ember volt a megfelelô helyen és idôben. Ô a következôképpen emlékezik vissza erre: „Aztán egy hétre rá, hogy Jimmy (Cliff) elment, valaki felhívott, s elmondta, hogy Bob Marley itt van a városban. Ekkor épp Londonban voltak, Peter Toshsal és Bunny Livingstonnal. Kérdezte, érdekel-e a dolog? Oh, hogyne, nagyon is, feleltem. Emlékszem, mikor besétáltak a stúdióba. Olyan karakterek voltak, amilyet Jimmy játszott a filmben (The Harder They Come), csak épp igaziak. Nemcsak Bob, hanem Bunny és Peter is olyan karizmatikusak voltak. Aztán megkötöttük a szerzôdést, s teljes bizalmamat élvezték. Néhány hétre rá már feljátszották az alapdalokat, amelyek a Catch A Fire albumon jöttek ki.” Bob Marley & The Wailers A jamaicai zene innentôl kezdve a nemzetközi piacon nagyon leegyszerûsítve egyet jelentett Bob Marley & The Wailersszel. Minek volt köszönhetô a Wailers nemzetközi sikere? A Wailers egy tipikus jamaicai reggaebanda, melyet egy újfajta piacon próbált az Island Records eladni. Ez pedig a rock and roll piac volt. Chris

Blackwell úgy látta, hogy érdemes a következôkben megjelenô reggaelemezeket rocklemezekként promótálni, így helyzetbe hozni ôket a nemzetközi porondon. Ez a reggae és jamaicai viszonyokhoz szokott zenészeknek több változást is hozott az életében. Elôször is az eddigi Wailers (korábban Wailing Wailers) átesett egy névváltozáson, és a rockzenében elfogadott frontember-centrikussággal bizonyos értelemben megváltoztatta az együttesben fennálló egyensúlyt. A Bob Marley & The Wailerst azonban már egyre kevésbé érezte Bunny Wailer és Peter Tosh a sajátjának. Chris Blackwell nemcsak tehetséges zenészekként tekintett a három reggaenagyságra, hanem eladható (és természetesen profitot termelô) terméket is kínált a világ zenei színpadainak. Az együttes az Island Records széles profiljának köszönhetôen különbözô európai, majd amerikai turnékon vett részt, és nagyon fontos szerepet játszott az elsô generációs, külföldön honos (bár ekkor még leginkább jamaicai származású zenészekbôl álló) reggaezenekarok kialakulásában. Reggae inna UK Angliában a világon elôször alakultak jamaicai mintára reggaeegyüttesek (Steel Pulse, Matumbi, Misty In Roots), majd a soundsystemek is egyre inkább terjedni kezdtek. A reggae több fúzióban bizonyította rátermettségét. Míg a különbözô városokban a fekete (egyre inkább nem csak jamaicai származású) közösségekben megalakultak a roots reggae együttesek, addig az 1970-es évek végén egy újabb, a Lauryn Hill

reggaehez erôsen kapcsolható zenei hullám önti el a brit szigetvilágot. Ez pedig a 2Tone. A 2Tone-t nevezik másodvonalbeli skának is. Ez a stílus egyértelmûen az angol viszonyok közepette alakult ki, tulajdonképpen a klasszikus (elsô vonalbeli) skának és a kezdôdô punknak az egyvelege. Táptalaja pedig ott kereshetô, ahol is az elsô antirasszista megmozdulásokon együtt léptek fel a reggae- és a punkzenekarok. A Clash a Steel Pulse-sal, a Bob Marley & The Wailersszel. Ennek emlékét eleveníti fel Marley „Punky Reggae Party” címû dala. A 2Tone aztán alapja lett a következô zenei koroknak, és az úgy nevezett „new wave” sokat köszönhet neki. A „kôkemény” reggaevilág azonban nem ismerte el reggaeként, ezt az angol viszonyokra jellemzô hibridet, mely fôleg a fehér alsó-középosztálybelieknek szólt. Angliában a feketék számára egy másik autentikus stílus kezdte el ekkor hódító útját: a lover’s rock. A lover’s rock gyökerei megtalálhatóak a soulban, az r’n’b-ben, a rocksteadyben. Az megfigyelhetô volt, hogy a különbözô, fôleg soulra jellemzô „szerelmes nóták” reggaefeldolgozásai mindig bejutottak a slágerlistákra. Ezt a jellemzô tulajdonságot próbálta kiaknázni a lover’s rock. Másrészt Angliában a rootsot felváltó slackness (dance-hall) kevésbé volt eladható, és az így keletkezett ûrt is hivatott volt betölteni. Ez a fajta zenei stílus az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején több okból is felhívta magára a figyelmet. Egyrészt a lover’s rock több szempontból újat hozott a reggaebe. A nôk az eddigi patriarchális zenei businessben kevésbé tudtak érvényesülni. A néhány nagyszerû kivételtôl eltekintve is, mint Marcia Griffiths, Judy Mowatt vagy Rita Marley elmondható, hogy a reggaemûfajban a férfielôadók sokkal nagyobb számban fordulnak elô, mint nôi társaik. Olyan együttesek és elôadók kerültek reflektorfénybe, mint Louisa Mark (nem olyan rég, 2009. október 17-én hunyt el), akinek 1975-ös „Caught You In A Lie” címû dala az elsô lover’s rock-felvétel. A másik nagyon fontos ismérve az új stílusnak, hogy a délnyugat-londoni sound systemekhez erôsen köthetô, ami egyáltalán nem meglepô, de errôl inkább majd a következô részben. Sebő

59


A celebeket nem szeretjük szeretjük, de ez a kivétel erősíti a szabályt szabályt. A világhírű White Widow Widow, w avagy av fehér özvegy az amszterdami coffeeshopok egyik oszlopa. Akik először látogatnak el egy holland „fűkávézóba”, a széles választékból rögtön kiszúrnak egy ismerőst, és általában őt kérik fel az első táncra. Ebből kifolyólag a White Widow nem csak a coffeeshopok gerincoszlopa, hanem a legtöbb fogyasztóé is. Sokszor innen indul a felfedezőút a fajták világába. És ezzel a fehér özveggyel nehéz versenyezni. Főképp ha a Green House Seeds White Widow fajtájáról van szó, mivel eredetileg 1995-ben a Greenhouse Tolstraat coffeeshop indította útjára eme indiai Indica és brazil Sativa keveréket (40/60). Már a legelső növény hozama a listák élére került, és azóta több magkereskedő is fejlesztett ilyen fajtát. De soha ne feledkezzünk meg az ősapákról, akiknek segítségével már születése évében első helyezést ért el a Cannabis Cup bio kategóriájában. De mitől is annyira különleges a White Widow? Hát először is a gyümölcsös ízvilága és a kristályszerűen tündöklő, 16,6% THC-tartalmú gyantával bevont gubók miatt, amitől igen potens hatása van. Gyorsan érő kannabisznövényről van szó, ami a legtöbb éghajlaton megállja a helyét: az ültetéstől számított 50–65 napon belül megkezdi a 8-9 hétig tartó virágzást. Ez az egyik leggyorsabban növekvő fajta, mely beltéri termesztők számára lehetőséget ad nemcsak nagy hozamú, de gyantás hófátyollal borított termésre is. Kültéren, az Egyenlítőtől északra október végén kész a betakarításra, a déli félgömbön pedig májusban. A White Widow hatása igen komplex és élvezhető. Bár az első próbánál nagyon kell vigyázni, akár 4-5 slukk is kiütheti a befogadót, miután már nehezen tud beszélgetésbe elegyedni. Ezt követően viszont érezhetővé válik a nyugtató Indica-hatás, melyet a kirobbanó Sativáé követ. Ha először fogyasztunk White Widow-t, ne ugorjunk rögtön a közepébe. Vessünk egy pillantást a gubóra: az intenzív kristályszerű képződményt tényleg érdemes megérinteni, hogy ne csak elhiggyük, de meg is tapasztaljuk, milyen ragacsossá válik a kezünk tőle. Aztán indulhat a különös kaland, özvegyi kísérettel...


LEVEGŐT!

RNO AIR-KONCERT, PETŐFI CSA

Civilizációk tömkelege kutatta és kutatja még ma is, hogy vajon mi van a halál után, mindeközben – szerencsés esetben – rájön arra, hogy mi van a halál elôtt. Nálunk Magyarországon is van mit kutatni bôven. Aztán néha megfejtjük, de mégsem változik semmi. Kuszán folynak át a nyugati trendek a médiában, politikában, mûvészetben, keveredve a Kádáréra abszurd jelenével és a rendszerváltó értelmiség ideáinak hanyatlásával. Itt a pont. Megjelent viszont egy új generáció, aki apránként kap szeletet a tortából. Tagadhatatlanul megmutatkozik ez például a koncertszervezôk munkájában. Végre egyre gyakrabban tûnnek fel olyan elôadók, akik eddig nem jártak hazánkban, és valljuk be, ezt már nem lehet a Vasfüggönyre fogni jó ideje. Na persze ahhoz, hogy érdeklôdés is legyen ezekre a produkciókra, zenekarokra, ahhoz meg kell érnie az itthoni közönségnek is. Hogy ne mindig tíz év késéssel legyen csak képes befogadni az irányzatokat. Újabb öröm, hogy úgy tûnik, egyre nyitottabb és érdeklôdôbb lett a hazai hallgató. Köszönhetôen például a megújult közszolgálat egy részének. Emiatt a könnyûzene is levegôhöz jutott, melynek hatására új

K

trendek mozdultak meg a hazai mainstreamben. És hogy a levegôvel példálóztam, az sem volt véletlen. Az indíték, amiért mindezt leírtam, az csak és kizárólag az AIR nevû formáció decemberi koncertje. Elsô blikkre természetesen a levegôre gondolunk. A levegôre, ami három fô alkotóelembôl áll: nitrogén, oxigén és nemes gázok. A francia formáció azonban egy mélyebb jelentést is elrejtett az egyszerû angol szóban. A megfejtés: Amour (szerelem), Imagination (képzelet) és Reve (álom). Zenéjük ebbôl a három alkotóelembôl áll, ezek levegôjét szippantja be és leheli ki az olyan poptörténeti opusokban, mint a Sexy Boy, Kelly Watch the Stars vagy az All I Need, olyan albumokat alkotva, mint a Moon Safari és a Talkie Walkie. Kijelenthetjük tehát, hogy ezen alkotóelemek nagyon is jó kombinációnak tûnnek. Nicolas Godin és Jean-Benoit Dunckel duettje 1995-ben állt össze Párizsban, az éppen dúló digitális és szoft megoldásokat hájpoló fôsodortól kissé talán félre állva, de jócskán megelôzve a kétezres évek utáni trendeket. Zenéjük alappilléreit a 70-es évek elfeledett analóg cuccai adták. Általában

Vangelis, Serge Gainsbourg, Duft Punk, Jean Michel Jarre hatást emlegetnek velük kapcsolatban. Zenéjük úgy szofisztikált, hogy mégsem öncélú, és mindig tartogat újdonságot. Hangzásviláguk pedig máig utánozhatatlan. Kiemelkedô szerepük volt az ezredfordulós francia elekto virágzásában, és máig megkerülhetetlen jelenségnek számítanak. Látogatásuk apropója az októberben megjelenô Love2 névre keresztelt album. Az AIR-rôl kijelenthetô, hogy megérdemelt helye van az egyetemes popkultúrában, és tényleg nagy pillanatnak számít, hogy egy szép napon a Városliget is hallhatja, hogy annyi munkás év és eredmény után végre itt játszanak. Az e felett érzett természetes örömtôl függetlenül mégis úgy gondolom, hogy nálunk igencsak rétegzenének tekinthetô produkció egy kifejezett szubkultúrán kívül nem számíthat nagyobb közönségre. Félô éppen ezért, hogy nem lesz tömeg a koncerten, persze a helyszín kiválasztása a szervezôk részérôl is árulkodik hasonló aggodalmakról. Velük együtt remélem azért, hogy mégiscsak van Magyarországon legalább 1500 olyan ember, akinek legalább két óra erejéig, a három alapelem mellett, szüksége lesz az AIR által kínált negyedikre, vagy fogalmazzunk úgy, a másik háromra is. solkim

61


Örömmel mutatjuk be Arjan – a King of Cannabis – egyik csemegéjét, melyen 2000–2004 között dolgozott, majd 2006-ban vezette be a piacra, miután első helyezést ért el a Very Important Smokers Bizottság 2005-ös seregszemléjén. Az Arjan’s Strawberry Haze egy élénkzöld, középtermetű, édes ízű Sativa. Anyai ágon svájci eredetű, apáról a népszerű Northern Lights és Mist variánsok keveréke. Magjai feminizáltak, ami azt jelenti, hogy női, gubótermelő növényekké fejlődnek. A Strawbery Haze gubóinak aromája az epres cukorkáéra hasonlít, füstje édes, felemelő hatást idéz elő. Eme hegyvidéki növényt párás területekhez is adaptálták, és teljességében igen sokoldalú: erős és könnyen termeszthető. Kisebb tartályokban egy méter magasra nő, de akár három is lehet, ha a gyökereknek szabad utat adunk. A növény szártagjai (internódium) rövidek, középes méretű, kerek levelekkel rendelkezik. Az ágazat vertikálisan felfelé, egyenesen a fény irányába ível, ami lehetővé teszi, hogy a növényeket közelebb helyezzük egymáshoz, nem úgy, mint más terebélyes Sativák esetében. 3-4 növény négyzetméterenként ideális elrendezésnek számít. Az Arjan’s Strawberry Haze termőföldben szerepel a legjobban, és úgy adja a leginkább epres ízt. Hidrorendszerekkel növelhetjük a terméshozamot, de így kevésbé lesz édes. A Green House javaslata szerint óvatosan bánjunk a tápanyagokkal, mert a növény sokkal érzékenyebb a túladagolásra, mint a legtöbb Sativa. Beltéren 10 hét alatt megérik, további egy hét gondozással pedig biztosíthatjuk a maximális ízt. Kültéren, északi éghajlatokon, október végén már teljesen kifejlődik, délen pedig május végére. Kint ez a fajta képes akár 800 gramm terméshozamra is. Az Arjan’s Strawberry Haze fajta érett növénye duci gubókkal rendelkezik, melyek kerek, gyantával vastagon fedett, vékony és hosszú szőrökkel bevont kelyhekből állnak. Hihetetlenül epres aromája sokkal édesebb, mint a legtöbb Sativáé, az illatát sokszor hasonlítják a nyári virágokéhoz, rózsaszirmokhoz és vörös áfonyához. THC-tartalma 11%, hatása gyorsan érzékelhető, tiszta, kreatív és kacagtató. A növény nemcsak termesztését illetően sokoldalú, hanem a felhasználásában is: társaságban is alkalmazható, de egyedül is kellemes. Rosszkedv elűzéséhez, szeretkezéshez, baráti társaságban vagy alkotáshoz egyaránt ajánlott eme cukrosnéni.


T A Z L É C I A I G Ó PEDAG RYAN FLECK: FÉL NELSON

ek flexiók gyakori termék re es m fil t et ez lm te ér ra és gettókra t környékek szakadék et lít em nt Az amerikai külvárosok fe A n. be jé pgyártás dömping már. a tengerentúli mozgóké napjait is jól ismerjük öz tk hé ak in , lá ko is zó legkülönfélébb nációkat szélén egyensúlyo ző te lé a , ló vá é kk ző zött elzüllő, bűnö ani próbáló tanárok kö rt ta A lassan, de biztosan on út jó et ők az elő fiatalok és . szubkultúrákat képvis t túl sok újat mondani he le m se ól kr so tu lik kialakuló konf

Ryan Fleck forgatókönyvíró-rendezô Fél Nelson címû munkája áttörés, igaz, Ryan Gosling (Oscar-díjra jelölt) alakítása nélkül a film korántsem lenne annyira szuggesztív, mint amilyen. A sztoriban ugyanis pont az ôáltala játszott tanár karaktere az, aki komoly segítségre szorul, és nem feltétlenül azok a nebulók, akiket amúgy nagyon lelkiismeretesen, felkészült pedagógusként, kiváló érzékkel és módszerekkel próbál tanítani, nevelni. Dan Dunne (Ryan Gosling) harminc körüli tesi-töri szakos tanár, szimpatikus, látszólag kiegyensúlyozott figura, remekül szót ért a gyerekekkel, akik kedvelik, és „jófejnek” tartják. Az idillt persze erôsen árnyalja a gettókörnyezet (a Dunne által képviselt és tanítványai számára is jó eséllyel értékké váló konstruktív magatartásformákkal szöges ellentétet képviselô utcák világa), ahová a tanulók iskola elôtt és után tartoznak, ki így, ki úgy.

A paradox volumen az egészben, hogy az ambiciózus mintatanár drogfüggô, bár még csak az elején tart várható pokoljárásának. Lassan kiderül az is, hogy Dunne részben egy kudarcba fulladt párkapcsolata és amúgy segítôkész rokonságával megromlott viszonya, valamint saját korlátai miatt képtelen leállni és váltani. Középosztálybeli családból származó, koszos albérletben, temérdek könyve között kínlódó, széthulló értelmiségi lett, aki valószínûleg saját sorsával képtelen szembenézni és megküzdeni. Önmaga vergôdését, egyelôre még álcázható leépülését felismerve és introspektív módon figyelve akarja a sok-sok gyerkôcöt a helyes irányba terelgetni. Fleck ráadásul okos filmes. Nem mutat meg mindent, annál többet bíz a nézôkre. Teszi mindezt úgy, hogy apró utalásokból, félszavakból, látszólag elhibázott gesztusokból, a lepukkant díszletek között kóborló kézikamerákkal rögzített képsorokat

nézve felismerünk és átérzünk mindent, ami a szereplôkkel történik. Merthogy cselekmény és konfliktus az van bôven. Dunne-t az egyik diák rajtakapja, amint épp kiüti magát az iskola egyik eldugott szegletében. Drey, az afroamerikai kislány (Shareeka Epps alakítása egyszerre bájos és nagyon okos) senkinek sem szól a látottakról. Ô már korábban is jó barátságban volt a tanárral, kapcsolatuk ezután különbözô fordulatokat vehetne, de Fleck érdekes irányba nyit. Mint kiderül, Drey apukája éppen börtönbüntetését tölti, ezért a helyi kiskirály, Terrance „vigyáz rá”, támogatja ôt és édesanyját. A realitás szempontjából is figyelemre méltó Fleck munkája. Terrance (Nathan Corbett hibátlan alakítása), Drey „gyámja” nem a szokásos, brutális, Uzit lóbáló díler. Intelligens, udvarias, de ugyanakkor számító fazon, aki egyre többször kéri meg Dreyt, hogy suli után, némi készpénzért cserébe, vigyen el ide-oda picike csomagokat. Drey sok mindent lát körútjai során, és úgy dönt, nem hagyja, hogy Dunne is lesüllyedjen oda, ahol Terrance ügyfelei vegetálnak. A kislány aranyosan taktikázik, és idôvel úgy tûnik, hogy Dunne le akar, és le is tud állni az anyagról. Azonban, mint kiderül, ez csak egy illúzió, egy kegyes hazugság Drey számára. Könnyes drámára vagy pátoszra senki ne számítson. Metszô realitásra annál inkább. Nem lesz happy end, se letaglózó tragédia a játékidô végén. Egyszerûen csak elindul a stáblista, és mi magunkra maradunk a gondolatainkkal, hosszú órákra. Már ez is megéri, annak, aki megérti. Ahogy a film (szó szerint lefordított) címét is. mr. green

63


Vadalma Hozzávalók 4 db kimagozott alma 100 gramm barnacukor 60 ml víz zítéshez 4 db cseresznye a dís is zöldfűszer 1-2 gramm őrölt speciál 2 evőkanál fahéj

verd össze a cukorral a zöldfűszert, majd ke rrá po öld ör l ve gé sé gít szórj fahéjat, és Egy turmixgép se g az almákat, a tetejükre me d töm al táv sz pa a l és a vízzel. Ezze sd 25 percig. Sütőben, 175 °C-on sü kívánunk. rakd rá a cseresznyét. llemes tapasztalatokat ke z ho ás áz lm da va ti A kandalló mellet

Séfbácsi tanácsai

okozó THC és más tjuk, a felemelő érzést sz ya fog nt lké éte t isz Amikor a kannab ren keresztül lépnek be . vők az emésztőrendsze yamat, mint a füstölés kannabionoid összete vésbé előre látható fol ke és bb sú ár las ak y r eg ko Ez tás a vérkeringésbe. lként történő fogyasz hatást idéz elő, míg éte elkészítési módjától, Utóbbi szinte azonnali gérkezése függ az étel me tás ha A t. tha tar 15–90 percig is rendszeren. a hozzávalóktól és ben halad át az emésztő idő k ott ad ly me l, étő ég ri a gyomrot, ahol sava az étel mennyis nnabinoizált” étel is elé „ka a n, b sa áb ro tov ma lad ha n ha n tőe A nyelést köve r folyékony formába habosodik fel. Innen má ő zsírok lebontásán, és és enzimek keverékévé e dolgozik az ételben lév ep és zim en b töb g mé rkeringésbe. Amint a belekbe, ahol szívódva eljutnak a vé fel t. át on lak lfa bé a k sséggel érik el az agya a kannabinoido összetevők nagy sebe tív ak ho zic ps a a k, ztj ne ras rül a véráramba ke hány kannabinoid elá vető 45 percen belül né elkezdi érezni a hatást. Általában a lenyelést kö és a fogyasztó lassan at, ok tor ep rec on ur ne annál erősebb. az agyban lévő a rendszerbe, a hatás rül ke g ya an tív ak ho szetevője, amivel Minél több pszic y csodás ízű titkos ös eg n va ak tán faj na uá ának lehetősége A legtöbb marih kulináris felhasználás isz ab nn ka A yt. én élm gosztani veletek. fokozhatjuk az tanácsot szeretnék me jó ár yp eg de , len gte vé THC bevezetésének gyakorlatilag sa egy kiváló módja a olá tár és t. a lás ná sz ha az eredeti receptek ízé 1. A kannavaj fel usan megváltoztatnád tik sz kára dra za gy éjs , ho lsz ül, ná élk got hasz a diétádba an gy más keserű ízű anya va t ke ele lev gű sé nő 2. Ha silány mi a érdekében. en összetevők feloldás s pikáns fajtákat. Ezek áztasd vízbe a kellemetl mos, skunkos vagy má ro cit lj ná sz ha ne z he 3. Édes receptek telekhez. köretekhez, elő- és főé en nincsenek sokkal alkalmasabbak an receptekhez, amikb oly at ták faj s sö ölc gy gyüm jesen más lesz. 4. Ne használj édes va ben a végtermék íze tel lön kü át. k, aló áv zz ho ízű oztatni azok egyensúly hasonló édes és próbáld nem megvált t, ka aló áv zz ho a túl 5. Ne adagold z bőségesen elég. r ségű fű egy adag ételhe tartó főzést, miután má Egy-két gramm jó minő ot vagy a hosszú ideig fok hő s ga n. ma ba a sá lni rtá erü 6. Próbáld elk az íz és a hatás fennta a kannabiszt. Ez segít hozzáadtad az ételhez

64



CK Magazine 9