Kapott idő

SKRABSKI FRUZSINA

Egy percre csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy vége a járványnak. Akkor majd hogyan emlékezünk vissza a mostani önmagunkra?

Meghalt egy volt iskolatársam, 47 éves tanárnő, korona- De közben tudni kell élni is! vírusban. Utolsó Facebook-posztjában azt írta ki: „Én nem A napokban volt kilenc éve, hogy elhunyt édesanyám, Kopp kérek mást, csak elég időt!…” Mária. A róla készült képek is emlékeztetnek arra: anyukám

Akik itt vagyunk, kaptunk még időt. De mire használjuk? nagyon boldog volt – és tudott élni. Tudta élvezni az élet

Egy percre csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy minden percét. Ha dolgozott, akkor azért volt flow-ban, ha vége a vírusnak, szabadon mászkálhatunk, találkozhatunk, pihent, azért. Volt egy kapcsológomb az agyában: üzemmódok süt a nap, nyár van, ülünk egy kerti szerint tudta átkapcsolni magát. székben, és örülünk. Akkor majd Ha pihent, akkor nem a munkán hogyan emlékezünk vissza a mos- „Biztos mindenki talál maga járt az esze; ha dolgozott, akkor tani önmagunkra? Mit csináltunk, amikor tombolt a járvány? Kommenteltünk, hogy ki a hükörül valakit, aki örülne a segítségnek. De közben nem a magánéleti problémáival volt elfoglalva. Egy perc alatt elhelyezkedett a napozóágyban, keresztbe lye, és hogyan tévedett ez meg az tudni kell élni is!” tette a lábát, felvette a könyvét, és a politikus? Vagy próbáltuk báto- nagy nyugalomban olvasott. Vagy rítani az embereket, hogy segít- kiült velünk a kertbe, az asztalhoz, senek egymásnak? Veszekedtünk és hosszú elmélkedésbe kezdtük a az ismerőseinkkel, vagy felhívtuk a nehéz helyzetben lévő világ dolgairól. Vagy leült a számítógép elé, és válaszolt ezer barátainkat, hogy hogy vannak? Összefogtunk a szomszéd- levélre. Ahova kapcsolta magát éppen, akkor abban jelen volt dal, megkérdeztük, hogy vegyünk-e neki valamit a boltból? egészen. Nagyon szerette apukámat, minket a nővéremmel, Rendszeresen kerestük a nagymamát? A többieknek a jó- szerette a családját, a barátait, a munkatársait. A képeken is kedvét vagy a bizalmatlanságát növeltük? látszik: a szüleim ketten földöntúli boldogságot éltek meg,

Remélem, egyszer majd jóleső érzéssel nyugtázzuk a utaztak, ünnepeltek, rengeteget beszélgettek, amikor csak válaszainkat. Ha nem, még mindig nem késő változtatni! lehetett, együtt voltak. Hitt a csodákban, és sokszor kérte

Ne higgyük, hogy ne lenne fogadókészség a figyelmessé- Isten vagy az elhunyt édesanyja segítségét, ha bajban volt. günkre! Sajnos egyre többen élték fel az utolsó tartalékai- Most az égiekhez mi is közelebb kerülhetünk, amikor kat. A segélyszervezetekhez egyre többen mennek ételért. elfogy az utolsó erőnk, vagy amikor nincs több ötletünk, Lisztet, cukrot kérnek olyan családok, amelyeknek eddig érvünk. nem voltak filléres gondjaik. Olyan emberek nyomorognak, Ilyenkor történnek a csodák. Hirtelen felhív egy jókedvű akik eddig jól kerestek, de a szektor, amelyben dolgoztak, barát. Behívnak oltásra. Kapsz egy új munkát. Vagy csak kisüt most megszűnt – mint a vendéglátás, az idegenvezetés, a nap a hosszú tél után. E pillanatokban jusson eszünkbe: a külföldieknek szolgáltatók. Vagy olyan emberek, akik a időt kaptunk. Használjuk, éljük meg jól! létszükségleten túl adnak valamit a többi embernek: művészetet, szórakozást. Biztos mindenki talál maga körül A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) valakit, aki örülne a segítségnek. szerzőinek rovata