UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS
Kapott idő SKRABSKI FRUZSINA
Meghalt egy volt iskolatársam, 47 éves tanárnő, korona De közben tudni kell élni is! vírusban. Utolsó Facebook-posztjában azt írta ki: „Én nem A napokban volt kilenc éve, hogy elhunyt édesanyám, Kopp Mária. A róla készült képek is emlékeztetnek arra: anyukám kérek mást, csak elég időt!…” Akik itt vagyunk, kaptunk még időt. De mire használjuk? nagyon boldog volt – és tudott élni. Tudta élvezni az élet Egy percre csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy minden percét. Ha dolgozott, akkor azért volt flow-ban, ha vége a vírusnak, szabadon mászkálhatunk, találkozhatunk, pihent, azért. Volt egy kapcsológomb az agyában: üzemmódok süt a nap, nyár van, ülünk egy kerti szerint tudta átkapcsolni magát. székben, és örülünk. Akkor majd Ha pihent, akkor nem a munkán hogyan emlékezünk vissza a mos„Biztos mindenki talál maga járt az esze; ha dolgozott, akkor tani önmagunkra? Mit csináltunk, nem a magánéleti problémáival volt körül valakit, aki örülne amikor tombolt a járvány? elfoglalva. Egy perc alatt elhelyeza segítségnek. De közben kedett a napozóágyban, keresztbe Kommenteltünk, hogy ki a hütudni kell élni is!” tette a lábát, felvette a könyvét, és lye, és hogyan tévedett ez meg az nagy nyugalomban olvasott. Vagy a politikus? Vagy próbáltuk bátorítani az embereket, hogy segítkiült velünk a kertbe, az asztalhoz, senek egymásnak? Veszekedtünk és hosszú elmélkedésbe kezdtük a az ismerőseinkkel, vagy felhívtuk a nehéz helyzetben lévő világ dolgairól. Vagy leült a számítógép elé, és válaszolt ezer barátainkat, hogy hogy vannak? Összefogtunk a szomszéd- levélre. Ahova kapcsolta magát éppen, akkor abban jelen volt dal, megkérdeztük, hogy vegyünk-e neki valamit a boltból? egészen. Nagyon szerette apukámat, minket a nővéremmel, Rendszeresen kerestük a nagymamát? A többieknek a jó szerette a családját, a barátait, a munkatársait. A képeken is látszik: a szüleim ketten földöntúli boldogságot éltek meg, kedvét vagy a bizalmatlanságát növeltük? Remélem, egyszer majd jóleső érzéssel nyugtázzuk a utaztak, ünnepeltek, rengeteget beszélgettek, amikor csak válaszainkat. Ha nem, még mindig nem késő változtatni! lehetett, együtt voltak. Hitt a csodákban, és sokszor kérte Ne higgyük, hogy ne lenne fogadókészség a figyelmessé- Isten vagy az elhunyt édesanyja segítségét, ha bajban volt. günkre! Sajnos egyre többen élték fel az utolsó tartalékaiMost az égiekhez mi is közelebb kerülhetünk, amikor kat. A segélyszervezetekhez egyre többen mennek ételért. elfogy az utolsó erőnk, vagy amikor nincs több ötletünk, Lisztet, cukrot kérnek olyan családok, amelyeknek eddig érvünk. nem voltak filléres gondjaik. Olyan emberek nyomorognak, Ilyenkor történnek a csodák. Hirtelen felhív egy jókedvű akik eddig jól kerestek, de a szektor, amelyben dolgoztak, barát. Behívnak oltásra. Kapsz egy új munkát. Vagy csak kisüt most megszűnt – mint a vendéglátás, az idegenvezetés, a nap a hosszú tél után. E pillanatokban jusson eszünkbe: a külföldieknek szolgáltatók. Vagy olyan emberek, akik a időt kaptunk. Használjuk, éljük meg jól! létszükségleten túl adnak valamit a többi embernek: művészetet, szórakozást. Biztos mindenki talál maga körül A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) valakit, aki örülne a segítségnek. szerzőinek rovata 66
FOTÓ: SKRABSKI FRUZSINA
Egy percre csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy vége a járványnak. Akkor majd hogyan emlékezünk vissza a mostani önmagunkra?
