Issuu on Google+

Alapítva: 2004

2009. november-december VI. évfolyam 8-9. szám

TARTALOM “ 3. oldal “ 5-7. oldal “ 13. oldal “ 16. oldal “ 20-21. oldal “ 22-23. oldal

Ünnepi köszöntõ Interjú C. Harrach Erzsébettel Gyorsított vasúti rekonstrukció Megújul a körmendi állomás A Kopfensteiner ház Interjú Csermelyi Andrással


Vasi Építész és Mérnök “ Házunk tája

Elismerések Márton napján A Vas megyei mûszaki értelmiség két tagja, Balogh Péter és Válinth Attila vehetett át kitüntetést novemberben a szombathelyi Bartók Teremben megrendezett Szent Márton Gálán. A Hefele-díj és a Gothard-díj azon személyeknek jár, akik területükön kiemelkedõ munkát végeztek Szombathelyen. A Gothard Jenõ-díjat idén Válinth Attila, a Vas megyei Mérnöki Kamara alelnöke kapta. Az elismerés adományozható annak a személynek, aki a gazdaságkutatás, környezetvédelem, valamint a mûszaki fejlesztés területén kiemelkedõ szakmai munkát végzett.

Válinth Attila

Válinth Attila 1957-ben a budapesti Vasútépítõ és Pályafenntartási Technikumban érettségizett. Mérnöki diplomáját a budapesti Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem Mérnök Kar Mérnök Szakán szerezte 1963-ban. Az egyetem elvégzését követõen Budapesten a MÁV Tervezõ Intézetben építész-statikusként dolgozott. Részt vett az Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvar és az Északi Jármûjavító szerkezeti rekonstrukciójának tervezésében. Több felvételi épület és MÁV létesítmény tervezésében mûködött közre. 1965-ben a Vas megyei Tanács Tervosztályára helyezték, ahol fõmérnökként irányította a mélyépítési beruházások pénzügyi és mûszaki tervezését és megvalósítását. Irányítása alatt épült Bükfürdõ, a szombathelyi és a kõszegi szennyvíztisztító telep, s megkezdõdött a szom-

2

bathelyi fedett uszoda építése, valamint járási székhelyek koordinációs szennyvízcsatorna hálózatának és a szennyvíztelepek kiépítése. Felelõse volt a törpe vízmû program irányításának. 1970-ben megalakította a budapesti Mélyépítési Tervezõ Vállalat szombathelyi irodáját, amely a 70-es évek közepén közel 50 fõvel dolgozott. Irányítása alatt készült Nyugat-Dunántúl nagyvárosainak gázhálózati rekonstrukciója, számtalan község vízellátásának, csatornázásának és gázhálózatának tervezése. 1993-ban szombathelyi munkatársaival létrehozták a Mélyépterv Infrastruktúra Kft-t, amely szellemi örököse a 90-es évek közepén felszámolásra került budapesti Mélyépítési Tervezõ Vállalatnak. 1989-ben részt vett a Magyar Mérnöki Kamara Megalakításában, majd szervezésében elsõként alakult meg az akkori területi Nyugat-dunántúli Területi Mérnöki Kamara. 1989-tõl-2002. év végéig a Területi Mérnöki Kamara, majd Mérnök Egyesület, Vas Megyei Mérnöki Kamara Elnöke. Jelenleg a Vas Megyei Mérnöki Kamara alelnöke. 2003-tól tagja Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Építészeti Mûszaki Tervtanácsának. 2008-ban a Vas Megyei Mérnöki Kamara által alapított kiemelkedõ Mérnöki Munkáért díjat kapott. Jelenleg a Mélyépterv – Infrastruktúra Kft. mûszaki-gazdasági tanácsadója. Hefele-díjat 2009-ben Balogh Péter vehetett át. A díj adományozható annak a személynek, aki a városfejlesztés, a városépítés területén a város érdekében, illetve a város polgárainak szolgálatában tartósan kiemelkedõ munkát végzett és ezzel közmegbecsülésre tett szert. Balogh Péter 1965-ben a Budapesti Építõipari és Közlekedési Mûszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékén okleveles építészmérnök diplomát szerzett. 1965-tõl 1983-ig a kivitelezés területén dolgozott a VASÉP-nél, elõször építésvezetõként, majd fejlesztési osztályvezetõként. Ezen idõszakban vezetésével épült fel francia alagútzsalus technológiával 263 lakás a Rohonci úton, irányította a VASÉP ipari hátterének fejlesztését (betongyár, iparvágány, TMK mûhely, raktárcsarnok). 1985 és 2004 között a szombathelyi önkormányzatnál dolgozott, mint beruházási irodavezetõ. Közremûködésével épült 6 tornaterem, 1

óvoda, kb. 300 lakás, 2 iskola, felújítottak a laktanyában 241 lakást, több iskolát és egy kastélyt. Külön gondot fordított a szobrok felújítására (Szent Márton-, Berzsenyi-, Szily-, Szentháromságszobor visszahelyezése). Nevéhez kapcsolható a Szent István- és a Gotthard Jenõ-szobor felállítása, valamint Rajki István hagyatékának megszerzése és restaurálása, a Szent Imre-szobor restaurálása, a Mária-oszlop és a Szent Márton temetõ anyakeresztjének restaurálása. 1993-ban kezdeményezõje volt a város helyi védelmi rendeletének, amelyhez tervezetet készített, s összeállította a védendõ épületek elsõ jegyzékét. 2004 és 2006 között a Házkezelési Kft.-nél az új sportcsarnok létesítményfelelõse volt. 1970 és 1985 között tagja volt a Vas Megyei Mûemléki Albizottságnak. Jelenleg vezetõségi tagja a Vas Megyei Honismereti Egyesületnek. 1979-ben alapító tagja volt a budapesti Kós Károly Körnek. 1991-ben alapító tagja volt a Rumi Rajki Mûpártoló Körnek, amelynek 1998 óta elnöke.

Balogh Péter 2003 óta az Õrségi Református Egyházmegye fõgondnoka. Évek óta jelennek meg publikációi folyóiratokban (Vasi Szemle, Honismereti Közlemények, Vasi Építész). Eddigi kitüntetései: Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztje, Brenner-díj, Pável Ágoston-díj, Szülõföldért oklevél. Több évtizedes tevékenységével folyamatosan részt vesz városunk kulturális örökségének ápolásában.


Házunk tája “ Vasi Építész és Mérnök

Szombathely, Fõ tér

Ötödik alkalommal kívánunk a Vas Megyei Építész és Mérnöki Kamarák tagjainak, regisztrált és nyilvántartott építész és mérnök kollégáinknak, valamennyi olvasónknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendõt!

KARÁCSONYI KÖSZÖNTÕ „Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen nap, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.” (Wass Albert)

Jön a Karácsony, amely mindannyiunknak egyet jelent: a békesség, a szeretet, a hit, az összetartozás, a családok ünnepét. Egy estére, talán több napra is eltûnnek a hétköznapok gondjai, a gyertyák fényében enyhülnek a mindennapok küzdelmeiben ejtett sebek fájdalmai, oldódnak a feszültségek, elhalványulnak a keserûségek. Aztán az új évben ismét jönnek az új problémák, a nehézségek, de bízunk abban, ahogy az országban, úgy kamaráinkban is a jelentkezõ feladatok megoldásán, a csendes munkálkodáson lesz a fõ hangsúly. A kitûzött közös és egyéni célok eredményes megvalósításához tagjaink számára is nélkülözhetetlen a Karácsony szelleme, amikor a kevéssé fontos megfogható helyett azt keressük, amit nem érinthet kezünk, amit nem láthat szemünk. A Karácsony üzenetébõl tudnunk kell, hogy többek vagyunk, mint ahogy érezzük, vagy ahogy javaink, vagyonunk ezt mutatja. Ilyenkor azt kell hinnünk, hogy mindnyájan azzá lehetünk, amire a bennünk rejlõ tehetség, a jellem, az emberség alkalmassá tesz, és amitõl életünk egyedi, munkánk pedig örömteli lesz. „Elõbb csináld azt, ami szükséges, utána azt ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.” (Assisi Szent Ferenc) Az ünnepek küszöbén azt kívánjuk minden Kedves Olvasónknak, hogy az Új Évben békességben, kiszámítható viszonyok melletti sikeres munkával jó egészségben tudjanak hozzájárulni gyermekeink, unokáink boldogulásához, mindannyiunk boldogságához.

Ábrahám Ferenc

Dr. Németh István

a Vas Megyei Építész Kamara elnöke

a Vas Megyei Mérnöki Kamara elnöke

3


Vasi Építész és Mérnök “ Házunk tája

Egy sokoldalú építész Heckenast János

Rs

Kiállítás a Vitalitas galériában

ónai Károly, Hefele Menyhért-díjas okleveles építészmérnök kiállítását nagyszámú érdeklõdõ részvételével szeptember 25-én nyitotta meg Heckenast János építész. A tárlat - mely október 12-éig volt látogatható -, a harmadik volt a galériában rendezett építész-kiállítások sorában.(1) A Vasi építész folyóirat I. évfolyam 5-6. számában (2004) közölte Óvári Gábor

telezett tablókon a falakra. A dokumentumok másik részét állványokon és tárló asztalokon elhelyezett sajtótermékek, tervek, oklevelek, tárgyak szolgáltatták, a kiállító építész által céltudatosan rendezett és a legtöbb információt nyújtó módon tálalva. A galéria három kiállításra alkalmas helyiségre tagolását is jól kihasználta Rónai Károly, hogy munkáit tematikailag csoportosítsa.

A következõ helyiségben a kiállítónak a római katolikus egyház számára két évtizeden át végzett munkásságát szemléltették a dokumentumok. Itteni két fekvõformátumú nagyobb tablóval a 2005. és 2007.évi Vasi Építészeti Biennálé alkalmával már találkozhatott a közönség. A korábbi tablón a Nádasd község templomához kapcsolódó erõdített rotunda védõépülete volt látható, mely 2005-ben elnyerte a Nyugat-Du-

beszélgetését Rónai Károllyal, akit a Vitalitás Savariae Mûvészeti Alapítvány és a Vas Megyei Építész Kamara öt év múltán nem véletlenül választott kiállítónak: életmûve sokszínûségével, színvonalával és jelentõségével, a helyi építészek jó hírét képes közvetíteni a mûvészeteket kedvelõ vasi társadalom felé.

Az elsõ teremben, közvetlenül a bejárat mellett fotóportréját és tömör szakmai önéletrajzát bemutató tablót láthatott a közönség a fogalommá vált, Derkovits városrész központját jelölõ „Órásház” tablója szomszédságában. A kirakat közeli falon három, részben montázsszerûen is szerkesztett tabló mutatta be a Vasi Falumúzeumot(2) Az elõttük elhelyezett tárló-asztalban vonatkozó könyvek, folyóiratok. A baloldali falon négy tabló és folyóiratok(3) mutatták be a Derkovits központ több ütemben épült, de egységes épületegyüttesét. A bejárattal szemközti falpilléren egyetlen nagyméretû fénykép mutatta be, a kámoni „Krisztus Király” templomot, amelyet tornyával egy jellegtelen épületbõl Rónai Károly alakított ki.

nántúli Régió Kereskedelmi- és Iparkamaráinak Szövetsége különdíját a Pannon Régió Faépítészeti Díj keretében. A másik tabló Szombathely, Aréna utca 1.számú, ferences rendház épület külsõ felújítási munkáit mutatta be A rendház mûemlék épületegyüttesének színvonalas külsõ és belsõ helyreállító munkáit további két tabló szemléltette. A terem belsõ falán pályázaton elnyert tervezésének eredményei voltak láthatók, a Szombathelyi Székesegyház szentélye új liturgikus terének képeivel. A tablók elõtt alacsony állványzaton az új fõoltár gyertyatartóinak egy példánya volt kiállítva 1:1 léptékû másolatban. A terem északi falán a Körmendi Batthyány Boldog László templomot egy, a Répcelakon felépült

A kiállítás az építész által önvallomás értékûen válogatott dokumentumokból állt össze. Elsõsorban frissen készült, nagyobb méretû (20x30; 30x40; 40x60 cm-es) kiváló minõségû színes fényképekbõl, melyeknek 75 %-át Rónai Károly fotózta. A fotók mintegy 10 %-a Németh József, további 15 %-a Tóth Imre és különbözõ szerzõk anyagából került gondosan megtervezett és kivi-

4


Interjú “ Vasi Építész és Mérnök

Jegyzetek: (1) 2007.évben Makovecz Imrének, 2008. évben Heckenast Jánosnak volt hasonló kiállítása. (2) A létesítményt avatása óta Vasi Múzeumfalunak nevezik Bárdosi János javaslatára, aki a Savaria Múzeum részérõl a megvalósítás szakmai irányítója volt. (3) VASI SZEMLE. 1969.4.sz. és 1971.3.sz. Magyar Építõipar 1978. 4-5.sz. és 1993. 8.sz. Derkovits Központ: Középmagas ház – ez Vas megyei szám volt és a címlapon is légi felvételrõl az „Órásház” szerepelt. (4) A „Szombathelyi egyházmegye ékességei” sorozatban megjelent, és a kiállításon látható volt: Kámon-Krisztus Király templom, Brenner János emlékhely, Batthyány Boldog László templom.

A magyarszecsodi templom

Szent István templomot két tablóval mutatta be a kiállítás(4). Az utóbbihoz saját kezûleg, hullámkarton lemezbõl készített 1:50 léptékû makett társult, mely a helyiség dísze volt. Ezzel és a templom engedélyezési dokumentációjának befûzött tervezõi példánya kiállításával Rónai Károly beszédesen szemléltette azt az igényességet és elhivatottságot, mellyel feladatait végigkíséri. A Szentgotthárd térségében felépült Brenner János emlékhelyet (Jó Pásztor emlékkápolna) két tabló mutatta be megtoldva az õrségi haranglábakat idézõ, célszerû épület alaprajzával és berendezési terveivel. A belsõ kiállító térben öt tabló kapott helyet. Egyik még a Derkovits Központot mutatta be alkonyati, esti megvilágításban. A Büki Gyógyfürdõ Zrt. számára tervezett „Rekreációs park” bemutatását nem csak egy tabló, hanem egy melléje kifüggesztett 1999. évi falinaptár és egy asztal-tárlóban elhelyezett Bükfürdõt bemutató könyv és egy CD borítója is szolgálta. A Középületépítõ Vállalat üdülési és oktatási központját a volt vasegerszegi Markusovszky kastély mûemléki rekonstrukciójával tervezte meg 1981ben. Ezt a kiállító az átalakítás alaprajzaival és metszetével is szemléltette a fényképek mellett. Egy-egy önálló tablón, fényképekkel került bemutatásra a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság (Keszthely-Fenékpuszta) géptelepe és Acsádon a volt Szegedy Kastélyban mûködõ szociális otthon bõvítésére szolgáló 100 fõt befogadó pavilon épülete. A Vitalitás Galéria jó házigazdája volt az igényes kiállításnak úgy a kiállító terek rendelkezésre bocsátásában, mint a szervezés és meghirdetés tekintetében, hiszen ezekben önzetlenül és nagy lendülettel vett részt. Köszönet ezért, ugyanis a Pannon Õsz 2009. rendezvénysorozatában e kiállítás által kapott helyet az építészet. A kiállítás egésze elárulta Rónai Károlyról, hogy mindenekelõtt alkotó tervezõépítésznek tekinti magát, hiszen településtervezõi tevékenységérõl – pedig e tekintetben egyik legjelentõsebb a kortárs vasi építészek közül – szinte egy szó sem esett az építészeti munkásságához méltó színvonalon prezentált tárlatán. Kívánjuk, hogy alkotó munkásságát jó erõben és egészségben folytathassa tovább.

A mûemlékek védelmében C. Harrach Erzsébet építészmérnök

M s

éltatlanul mellõzött területen, a mûemlékvédelemben találta meg hivatását C. Harrach Erzsébet, aki az évtizedek alatt nevet szerzett magának ebben a szakágban. Bár nem Szombathelyen lakott, mûemlékfelügyelõként hazajárt, és helyi kötõdését egy különleges mûvel, a vasi mûemlékeket feldolgozó hiánypótló kötettel bizonyította. A megye védett épületeinek történelmi és építészeti múltjával, és az épületekhez kapcsolódó

mûvelõdéstörténettel foglalkozó könyvet az építészmérnök mégis átmeneti megoldásnak látja, míg el nem készül egy átfogó Vas megyei topográfia. - Legutóbb Szombathelyen vett részt egy konferencián. Beszélne errõl néhány mondatban? - Részt vettem a szeptember elején Szombathelyen tartott XXV. Országos Mûemléki Konferencián. A megye már harmadik alkalommal látja

5


Vasi Építész és Mérnök “ Interjú vendégül ezt a rendezvényt. Az elsõ Vas megyei értekezlet 1963-ban, a frissen helyreállított Kõszegi Jurisics-várban volt. Az elmúlt négy évtized alatt a mûemlékekben gazdag megye sok figyelmet, munkát, pénzt fordított a mûemlékekre, de sajnos nem eleget. Ez az országos, tudományos és civil találkozó fontos fórum a hazai mûemlékvédelemben - Hogyan indult a pályája, miért választotta ezt a hivatást? - Tanár akartam lenni, de édesapám a mûszaki pályát, s ezen belül az építészetet javasolta. Hálás vagyok neki érte. Már gimnazista koromban tanulmányoztam a Jáki templomot, s ha jól meggondolom, a mûemlékek iránti érdeklõdésem gyökerei itt vannak. Már egyetemi éveim elsõ vakációját a Mûszaki Egyetem Építéstörténeti Tanszékének irányítása alatt, mûemléki épületek felmérésével töltöttem. Sopronban és környékén dolgoztunk a határõrök állandó ellenõrzése mellett. Ez a nyár egy életre szóló elkötelezettséget váltott ki belõlem. Az egyetemi éveim alatt az Építészettörténeti, és mint iker terület, a Városrendezési tanszék hallgatói törzsgárdájához tartoztam. Munkás éveim bebizonyították, hogy egyik szakterület sem érvényesülhet jól egymás támogatása nélkül. A legutóbbi szombathelyi mûemléki konferencia is ezt a témát boncolgatta. - Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, kik voltak a kollégái? - 1956 tavaszán szereztem meg a diplomámat. Budapesten szerettem volna maradni, hogy mûvészettörténeti diplomát tudjak szerezni. Az egyetem Gyõrbe helyezett kivitelezõnek – akkor az egyetem feladata volt a pályakezdõk munkába irányítása. 1957 elején városrendezési profeszorom, Perényi Imre visszahozott Budapestre a Fõvárosi Tanács Építési osztályára, ahol elõadói beosztásba kerültem. Perényi Imre Budapest akkori fõépítésze szinte az egész osztályt fiatalokkal töltötte fel, de a régi tapasztalt szakembereket is megtartotta. Ezek nagy igyekezettel vezettek be bennünket az építés-igazgatás rejtelmeibe. A fõvárosnak akkor még nem volt önálló mûemlékvédelmi csoportja, de amikor megalakult, akkor sem kerültem oda. Közben kezdett ugyanis megalakulni az Országos Mûemléki Felügyelõség. Ennek igazgatási osztályára hívott Dr. Csemegi József, az építészettörténeti tanáraim egyike. Belecsöppentem három megye elõadójaként a mûemléki felügyeleti munkába. A három közül Vas megye volt az egyik. Örömmel tapasztaltam, hogy Vas megyében számos egyetemi kolléga dolgozik. Ez a tény sokat segített

6

munkám során, hiszen ismereteink azonosak voltak, de ha nem, akkor is könnyebben értettünk szót egymással. - Mi volt az elsõ megbízása? - A kivitelezésbõl elkerülve az 1956-ban szétlõtt Budapest helyreálltásában mûködtem közre a tanácsi apparátusnál. Szervezés, ellenõrzés, irányítás és a helyreállítással összefüggõ tevékenységek sora volt a feladatunk, így megbízásról nem beszélhetünk. Az évek multával azonban nyugodtan kijelentem, hogy a települések alakulásában a hatósági felügyeletnek, irányításnak döntõ szerepe van. Az egy épületet tervezõ építész a közvetlen környezetet általában figyelembe veszi, de ritkán helyezi be a település teljes szövetébe alkotását. Az átfogó értékelés, jó esetben, a hatóság feladata, s nem árt, ha ezt komolyan gyakorolja. Persze a megfelelõ törvényi háttér is szükséges ehhez. - Miért választotta a mûemlékvédelem területét? - Már az egyetemen érzékelhetõ volt, hogy ezt a területet kevésbé kedvelik a jövendõ építészek, mert ez nagyfokú alázatot követel meg a korábbi korok alkotásaival kapcsolatban. Néhányunkat, akik szorosabb kapcsolatban voltunk az építészettörténeti tanszékkel, különös lényként kezeltek. A négy év vakáció idejét mûemléki felméréssel töltöttem, csak pár napot hagyva a „pihenésnek”. E munka során megfertõzõdtünk e terület fontosságával, múltunk gazdag és hányatott kulturális örökségével, s bár tudtuk, hogy e munka kiemelkedõ alkotásokra, mai kifejezéssel önmegvalósításra nem nyújt lehetõséget, de egyben ez elhanyagolt épületállomány megmentésének kísérlete érett meg bennünk. - Szombathelyen töltött évekre hogyan emlékszik vissza? - A háborús évek viszontagságai ellenére szép és tartalmas élmények emléke él bennem. Érettségi után kerültem el Szombathelyrõl. Nem bántam meg, mert itthon nem tudtam volna szûkebb hazámért ennyit tenni, mint azt a sors az évek során megengedte. - Mi volt az oka annak, hogy elhagyta Szombathelyt? - Miután az építész pályát választottam, s ennek a hivatásnak képzése akkor csak Budapesten folyt, szükségképp el kellett hagynom Szombathelyt. Lélekben azért mindig Vas megyei „lokálpatrióta” maradtam napjainkig. Az Országos Mûemlékvédelmi Hivatalban eltöltött 15 évben, mint Vas megye mûemléki felügyelõje szoros hivatali kapcsolatban is maradtam szûkebb pátri-

ámmal. - Ön írt egy szakmailag is meghatározó könyvet. Milyen okból írta, mi volt a cél? - A több évtizedes mûemlékvédelmi gyakorlati munkám apró mozaikjainak rögzítése és az utókor részére hozzáférhetõvé tétel volt az elsõdleges szempont. Az épületek kutatása során számos apró részlet már az én idõmben eltûnt, hi-

C. Harrach Erzsébet

szen az építkezések során nem lehetett megvédeni sok mindent. A jövendõ kutatásokhoz azonban segítséget jelenthet az ismeretük. A másik, (nem kevésbé fontos) cél a speciális ismeretterjesztés, hiszen nagyon sokan – a hivatalos területen dolgozók, valamint a laikus személyek közül is, hozzáférhetõ szakirodalom híján nagyon felületesen tudták értékelni a védett épületeinket. Egyetemi éveim alatt Sopron, Baranya, Nógrád megyékben mûemléki felméréseket végeztünk az MTA részére az építészettörténeti topográfiához. A topográfia épített történeti múltunk tudományos és leltárszerû feldolgozása, amelyet az eredeti tervek szerint az ország minden megyéjére el kívánnak végezni. Ezen építészettörténeti topográfia Vas megyére vonatkozó kötetének megjelenése évtizedek óta mindmáig csak halasztódik. Ez megerõsített abban a szomorú felismerésben, hogy a mi generációnk ezt aligha éri meg, a mi gyakorlati felfedezéseinkrõl pedig már senki se fog értesülni. A cél tehát az volt, hogy topográfia híján, átmeneti megoldásként egy olyan mûvet kell megalkotni, amelyben öszszefoglaltan megtalálható a megye védett épületeinek történelmi és építészeti múltja, és az épületekhez kapcsolódó mûvelõdéstörténet. Ez


Interjú “ Vasi Építész és Mérnök foglalkozóknak nem segít a munkában. A tevékenység ennek tükrében igen változó, és ez a meglátszik az épületek állapotán is. Szerencsére van jó példa is, de az idõ rongáló ereje és értetlenségbõl keletkezett veszteségek aránya nem jó. A megyében tudomásom szerint sok új eredmény született, a kutatások eddig ismeretlen részeket tártak fel például Kõszegen. Ez az oka, hogy néhány kolléga a város topográfiai kötetének megírását határozta el, kevés hivatalos támogatással. Visszatérve az alapkérdésre, válaszom az, hogy jó és nem megnyugtató, rossz eredményeket egyaránt találunk a megyében épp úgy, mint az országban. De itt azt is meg kell említeni, hogy a helyreállított mûemlékek is folyamatos karbantartást igényelnéA magyarszecsõdi templom nek. Évszázadosvet két éven belül kétszer adták ki, s néhány év nak mondható magyar sajátosság ennek elmuelteltével már antikvár példány sem volt kapha- lasztása, ma meg a krónikus pénzhiány fokozza tó. E tény igazolta a kiadás fontosságát. Meg- a bajt. jegyzem, hogy én az elsõ kiadásból 20 példányt - A mai jogszabályi környezet mennyire vettem, de már az is régen elfogyott. Külföldrõl is támogatja a mûemlékek megõrzését, a beérkeztek érdeklõdõk és boldogan vették kezükbe ruházási kedvet? az utolsó példányokat. Ideje lenne az azóta fel- Sajnos a beruházók zömmel mûemlék ellenemerült újabb kutatások eredményeivel kiegészí- sek, pedig példák bizonyítják, hogy helyes és jó tett, aktualizált, mai fotókkal illusztrált átdolgozott szándékú együttmûködéssel elérhetõ megnyugtató kiadás elkészítésének, ez azonban már az ifjabb eredmény, több jól sikerült kastélyszálló példája bigeneráció feladata lesz. zonyítja ezt. Nem az elõírások mennyisége az alap- Hogyan látja ma a mûemlékvédelem vetõ baj, hanem a mindenáron való nyereségtevékenységét, mi a véleménye mûemléke- vágy. Ennek bizonyítéka az is, hogy egyes épületek ink állapotáról és a mûemlékesek munká- úgy váltogatják tulajdonosaikat, mint más a fehérjáról? nemûjét. Sajnos ebbe a szakma nem igen tud be- A mûemlékvédelmi tevékenység az állan- lefolyni, csak az épületek látják kárát. Az alacsony dóan változó törvények és rendeletek, a tulaj- árakon megvásárolt kastélyok, bár kötelezettséggel donviszonyok folytonos változása, s sok más té- vásárolták meg a tulajdonosok, egyre drágább nyezõ miatt sokkal összetettebb, mint a rend- áron kerülnek új és újabb tulajdonba és egyre rosszerváltás elõtti évtizedekben volt. A tevékeny- szabb állapotba. A más kategóriába tartozó épüleségen ez a folytonos változás sajnos meglátszik. tek ( pl. Kõszegen a Jurisics tér 3. szám alatti lakóÁtláthatatlanná és szinte befolyásolhatatlanná ház, most részben múzeum) sok és valóban keservált örökségünk, legmeghatározóbb épületállo- vesnek mondható egyezkedés ellenére szakmailag mányunk ügye. A törvények és a régi szervezet elfogadhatóan került kialakításra, tudomásom szetöbbszöri és többféle módon történt változtatá- rint a tulajdonos is megelégedett. Egy másik jó pélsa sem az épületeknek, sem a mûemlékekkel da a középkori eredetû vasvári domonkos kolostor utóbbi részeket dr. Kiss Gyula fõiskolai tanár, a kulturális örökségvédelem elkötelezett híve írt meg közérthetõ módon. E fejezetek nagyban gazdagították, olvasmányosabbá varázsolták a száraz szakmai leírásokat. Célunk tehát az volt, hogy a könyvet a szakemberek éppúgy haszonnal forgassák, mint az érdeklõdõ laikusok. Azt hiszem ez sikerült, az idõ bizonyította, hogy a köny-

újjáélesztése, új felhasználása. - Melyik munkájára a legbüszkébb? - Minden apró eredmény, amit közkatonaként elértem, büszkeséggel tölt el. Tudatában voltam és vagyok, hogy munkám láthatatlan kötõszövet volt a mûemlékvédelem területén, amely azonban nagyon fontos. A legkiemelkedõbb munkám tulajdonképpen szorosan vett hivatali munkakörömön túl végzett ”szorgalmi feladat” volt. A magyarszecsõdi mûemlék templomhoz történõ elsõ látogatásom során felfigyeltem egy profiltéglára, ami a megyében nem szokványos. A megfigyelés után szorgalmaztam az épület helyreállítását a hivatalban, de miután nem értem el, hogy a hivatali munkákba felvegyék, elhatároztam, hogy magam járok a rejtély után. Ezt természetesen csak a hivatalos munkám elvégzése után tehettem meg. Egy késõ márciusi napon délután kezdtük el a kutatást az egyházi épületek mûemléki koordinátorával, „Buncival”, akit tisztességes nevén Hencz Józsefnek hívtak. Az azóta helyreállított déli kapu két béllet oszlopának fejezet-részletét sikerült saját kezûleg óvatosan kibontani. A lejtõn nincs megállás. Elhatároztam, hogy ennek az épületnek a kutatását, tervezését és helyreállítását végig visszem. A hivatal a nagyrészt kibontott román kori kapu láttán hozzájárult, hogy én végezhessem el e feladatot. Ezt sikerült a szakmai társakkal az utolsó részletekig megvalósítani annyi pénzzel, ami a költségvetésben rögzítve volt. Ez nem igen fordult elõ a hivatal kiviteli munkáinál. Magyarszecsõd temploma a megye román kori templominak egyike. A szakirodalom számon tartotta ugyan, mint román épület, de részletei ismeretlenek voltak. A jáki mûhelyhez köthetõ déli kapu kibontása után mind a külsõ homlokzatokon, mind a belsõben is új érdekességekre akadtunk. Megtaláltuk az eredeti padlószintet, az egykori kegyúri karzat pilléreinek maradékát, ablakok maradványát, s végül de nem utolsó sorban a belsõ festést is. A középkori festésnek nagyon csekély töredékét találtuk meg, de egy XVII. századi virágmintás réteget sikerült életre kelteni. Érdekesség még néhány keretezett magyar és helyenként latin nyelvû felírat. A szentély festése a csempeszkopácsi belsõ festésre emlékeztet. A középkori szintre történõ padló-süllyesztés és egy egykori kripta miatt a szentély szintje magasabb, mint a hajóé. Az ablakok helyét és eredeti középkori formáját a festés nyomokból sikerült megállapítani. A berendezés nem volt különösebben értékes, így új a padok készültek és egy szembemisézõ oltár. A barokk oltár érintetlen maradt. Az eredeti, középkori, padlószint visszahozta a középkori térará-

7


Vasi Építész és Mérnök “ Hírek

Meghalt a király, Takács András

Tisztújítás a Magyar Építész Kamaránál

A 4 évenkénti szokásos tisztújító küldöttgyûlést a méltó helyén, a Budapesti Mûszaki Egyetem K épületének dísztermében rendezték meg. A díszterem elõtt, a regisztráció és a hagyományos kék cédula átvétele után, sajtos és tepertõs pogácsa majszolásával és kávézással múlattuk az idõt. Mivel teát nem kaptunk, ezt a második emeleti büfében nosztalgikus körülmények között pótoltuk. Jelenthetem, hogy a büfé és környéke a diplomaosztóm (1994) óta semmit sem változott. Megtaláltam a régi kedvenc asztalom, melynek lapjára belekarcoltam ellenálló egyetemista koromban, hogy „le az épület-szerkezettannal, éljen a Libella”. A fémlábas székek törött ülõkéi pedig még mindig halálos ellenségei a miniszoknyás, harisnyás csajoknak. A K épület folyosóin az elmúlt 15 év semmiféle nyomott nem hagyott, a minimumként elvárható egészségügyi festés is elmaradt. A folyosói tárlókban rég látott ismerõsként mosolyogtak vissza az ábrázoló-geometriai rajzok, valamint a dór, ión, és korinthoszi oszloprendek is. A 10 órára meghirdetett küldöttgyûlés a sûrû köd és a fõvárosi dugók miatt kb. fél óra késéssel kezdõdött. (A Vas Megyei Kamara küldöttei – mivel a közelben laknak – pontosan megjelentek a helyszínen.) A szokásos menetrendet betartva – himnusz, jegyzõkönyvvezetõ, hitelesítõk, szavazatszámlálók, levezetõ elnök, napirend – kezdõdött a küldöttgyûlés. A résztvevõk létszáma 221 fõ volt (az összes küldött 359 fõ). Merre járhat a maradék 138? Az elnöki- és a jelölõbizottsági beszámolók után, lehetett még javaslatot tenni a jelölõlista kibõvítésére. Ez viszonylagos nyugalomban telt, az alelnök jelöltek közé +1 fõ, az elnökségi tagjelöltek közé +2 fõ, az etikai-fegyelmi bizottsági jelöltek közé +1 fõ került. A választásig két határozatot kellett még elfogadni. Az egyik a vezetõ tervezõi címrõl szólt – elfogadva, a másik a 2010. évi tagdíj megállapításáról rendelkezett. Itt némi zavar támadt az erõben, mivel a küldöttek az inflációval növelt tagdíjat (48.000 Ft lett volna) nem fogadták el. Szavazási arány: 136 igen, 24 talán, 66 nem (kétharmados többség kellett volna). Itt megjegyezném, hogy a Küldöttgyûlés

10

éljen a király!

régebben elfogadott egy határozatot, mely szerint a mindenkori kamarai tagdíj az infláció mértékével emelhetõ, így ez a szavazás elkerülhetõ lett volna. Mivel a 2010-es tagdíj mértéke nem megállapított, és a küldöttgyûlés közeljövõbeli összehívása nem várható, ezért lehetetlen lesz felelõsséggel költségvetést készíteni mind az országos, mind a területi kamaráknak. Ezután következett az egész délutánt meghatározó szavazás a Magyar Építész Kamara vezetõségérõl. Elõször az elnökre és az alelnökökre kellett szavazni. Az országgyûlési választásokkal ellentétben nem x-et kellett rakni a szimpatikus jelölt neve mellé, hanem brutálisan kihúzni a számunkra nem tetszõ jelölteket. Ez mint kiderült, az itt összegyûlt magasan kvalifikált értelmiségi emberek közül sem sikerült mindenkinek, több érvénytelen szavazat érkezett. Azt hiszem a küldöttekkel szemben minimális követelményként a küldöttgyûléseken való részvétel, és a szavazólapok érvényes kitöltése elvárható lenne. A szavazás utáni fél órás pihenõ után, kihirdették az eredményt. Az elnöki posztra két jelölt volt. Az eddigi elnök, Eltér István és az eddigi egyik alelnök, Noll Tamás. Az elnöki szavazás eredménye: • Noll Tamás 169 szavazat • Eltér István 109 szavazat Tehát 8 év után új elnöke van a Magyar Építész Kamarának. Az eredmény kihirdetése után udvarias taps köszöntötte a volt és a megválasztott elnököt is. Semmi érzelem, semmi csodálkozás nem volt. Engem némileg meglepett az eredmény, a szavazati arány elsöprõnek mondható. Noll Tamás több mint másfélszer több szavazatot kapott. Az elnökkel egy körben megválasztottuk az alelnököket is: Ertsey Attila 206 szavazat Makovényi Ferenc 176 szavazat Hajnóczy Péter dr. 164 szavazat Érdekesség, hogy a megválasztott alelnökök között ott van a helyszínen jelölt Makovényi Ferenc is, aki korábban a területi kamara jelöltje volt, ám akkor még azt nyilatkozta, nem vállalja az alelnöki posztot, csak elnökségi tagságot.

A legfõbb tisztségek kiosztása után az elnökségi tagokat, a felügyelõ bizottsági tagokat és az etikaifegyelmi bizottsági tagokat választottuk. A szavazatok számlálása rendkívül lassan zajlott, az eredmény kihirdetése elõtt nagyon sokan eltávoztak. A keménymag, köztük én is, végül 16 óra környékén értesülhetett az eredményrõl, így teljessé vált a MÉK vezetõsége: Elnökség: • Körmendy János 125 szavazat • Kalo Emese 110 szavazat • Dulácska Zsolt 97 szavazat • Kováts András 86 szavazat • Csontos Csaba István 78 szavazat Felügyelõ Bizottság: • Marosi Miklós 205 szavazat • Schwarczuk Ágnes 158 szavazat • Kampis Miklós 152 szavazat • Semsey Judit 122 szavazat • Kmetykó János 120 szavazat Etikai-Fegyelmi Bizottság: • Szalay Tihamér 209 szavazat • Somogyi Judit 194 szavazat • Domonkos Ádám 171 szavazat • Müller Mária 168 szavazat • Gráf Ottó 160 szavazat • B. Szabó Veronika 144 szavazat • Dusa Zsuzsanna 139 szavazat • Puskás Péter 134 szavazat Gratulálunk a megválasztott tisztségviselõknek. A választás vasi szempontból sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Kamaránk elnöke, Ábrahám Ferenc nem tudott bekerülni a MÉK közvetlen vezetõségébe, és az eddigi egyetlen delegáltunk (Bajkay Gábor) is lemaradt az etikai bizottsági tagságról, így a következõ 4 évben kamaránkat senki nem képviseli a MÉK bizottságaiban és elnökségében. Egyébként is elmondható, hogy a vezetõségben elsöprõ a budapesti, pest megyei kamarai tagok aránya. Szándékaink szerint az új elnök bemutatkozása következõ számunkban olvasható.


Helytörténet “ Vasi Építész és Mérnök

Felmérési rajz, Balogh Péter

mint mûalkotás Egy kiállítás ürügyén

As

Kulturális Örökség Napja (szept.19.!) alkalmából Szombathelyen nem voltak kiemelt épületek, viszont a Képtárban érdekes és figyelemre méltó kiállítás nyílt, amely a Szakrális Mûvészetek Hetéhez is kapcsolódott. A tárlat „Erdélyi faragott kõszószékek” címmel 43 db 37 x 54 cm-es lapon mutatott be olyan felmérési rajzokat, amelyek Erdély többnyire középkori eredetû templomaiban található kõszószékekrõl adnak hírt. A kitûnõ rajzokat Murádinné dr. Beyer Katalin kolozsvári építész, fõiskolai tanár készítette, amikor az 1980-as években elvesztette állását. Az anyag 7-8 év szorgos gyûjtõ és felmérõ munka eredménye, aminek érdekében sokszor úttalan utakon, istenhátamegetti falvak templomaiba kellett eljutnia. A kiállítás és egyben a rajzok különlegessége, hogy az 1:10es léptékben készült felmérési rajzok nem egyszerûen csak szokványos mûszaki ábrázolások, hanem sokkal több azoknál: önálló mûalkotások! A szószék nézetének és alaprajzi elhelyezkedésének méretarányos feltüntetésén kívül a kiterített szószékkosár-mezõk díszítésének, a faragások és vésetek rajzi eszközökkel történõ reprodukálása megidézi az egykori kõfaragó szellemét és gondolkodását, az építész rajztolla követi „a vésõt és pontozót”. Ezt a megörökítést a fénykép nem tudja nyújtani, csak kiegészíteni képes. A kettõ együtt adhatja a hiteles dokumentációt. Akármelyik rajz ízlésesen bekeretezve akár egy szoba vagy iroda falán is

megállja a helyét, a képes albumról nem is beszélve. Murádinné ezekkel a rajzokkal olyan elõdök nyomába lépett, mint Kós Károly, Debreczeni László, Cseh Gusztáv vagy Vákár Tibor. A kiállított lapok megejtõ szépségükön túl mást is üzennek. Szólnak arról az erdélyi virágos reneszanszról, amely a XVIIXVIII. században nemcsak a festett mennyezete-

Sipos Dávid (17 ? – 1762) kidei kõfaragót, aki valóságos iskolát teremtett jellegzetesen komponált virágdíszeivel és betûivel. Mintegy húsz szószéke ismert, mint pl. Dés, Kide, Bonchida, Erdõszentgyörgy templomáé. Területileg a legtöbb a Mezõségen található, de Kalotaszegen (Kajántó, Magyargyerõmonostor) és a Székelyföldön (Alsócsernáton) is akad belõlük. Felekezetileg fõleg református

Magyargyerõmonostori templom szószéke

ken, hímzéseken, hanem a kõfaragásokban is jelen volt, többek közt a szószékeken, amelyeket elõször ez a gyûjtemény próbál feldolgozni. Az emlékek idõhatárait tekintve a legrégebbi a gótikus vermesi 1497-bõl, míg a legfiatalabb az empire stílusú aranyosgerendi szószék. A legtöbb a XVIII. századból való, mesterük sok esetben ismeretlen, kivéve

templomokban találkozhatunk velük. Szólnak a rajzok arról is, hogy pusztulnak „Erdély kövei”! Ugyanis sok templom pusztulóban van (pl. Páncélcseh), vagy a falu néptelenedett el, s már nincs se gyülekezet, se lelkész (pl. Vermes), az értékeket lassan csak a rajzlap és a fénykép õrzi. Ebbõl a szempontból is nemes szolgálatot végzett kolléganõnk.

11


Vasi Építész és Mérnök “ Közlekedés

Gyorsított vasúti rekonstrukció Hétszáz méter hosszú géplánccal építi a GYSEV a pályát

G s

õzerõvel kezdte meg a munkát a Szombathely és Körmend közötti vonalszakaszon egy körülbelül 700 méter hosszú alépítmény-javító géplánc és a felépítmény-építõ gyorsfektetõ októberben a GYSEV Sopron–Szombathely–Szentgotthárd vasútvonalának korszerûsítését célzó fejlesztés keretében. Zúzottkõbõl 93 ezer tonnát, betonaljból 39 200 darabot építenek be a 48 milliárdos vasútfejlesztés során. Az Európai Bizottság által megítélt mintegy 41,3 milliárd forintos uniós támogatás lehetõvé teszi a Sopron–Szombathely–Szentgotthárd vonal teljes rekonstrukcióját, és a Sopron–Szombathely vonal korábban elkezdett rekonstrukciós munkáinak befejezését. A 48 milliárd forint összköltségû projekt keretében összesen 110 kilométer hosszúságú vasútpályát újítanak fel 2011-ig, aminek eredményeként a teljes, 116 kilométer hosszú vonalon a mai 60-80 km/h-ról 120 km/h-ra emelkedik a sebesség. Emellett a már villamosított és korszerû biztosítóberendezéssel felszerelt Sopron–Szombathely vonalszakaszhoz hasonlóan a Szombathely–Szentgotthárd közötti vonalszakaszt is villamosítják, és korszerû biztosítóberendezéseket telepítenek. A mostani vasútfejlesztés újabb nagy lépés a GYSEV számára ahhoz, hogy hosszú távon is a Nyugat-Magyarországot és Kelet-Ausztriát magába foglaló régió meghatározó szereplõje legyen. A beruházás Vas megye, de az egész régió számára mintegy „újraértelmezi” majd a vasúti közlekedés fogalmát: a gyorsabb, biztonságosabb, kényelemesebb szerelvények, az igényekhez igazodó teherszállítás, az eleven kapcsolat az európai vasúthálózathoz növeli a térség vonzerejét, vállalkozásbaráttá teszi a környezetet.

12

„Okos monstrum” A vasútfejlesztés során a kivitelezõk újszerû módszereket alkalmaznak a vágányzárak és a közúti keresztezõdések lezárási idejének rövidítésére. A napjainkban legkorszerûbb vasútépítési technológia egyik csúcspontjának tekint-

hetõ gépláncokat sokan láthatták már mûködés közben. A technológia lényege, hogy a hétszáz méter hosszú okos monstrum, miközben a felújítására szoruló vasútpályán lassan végighalad, egyszerre elvégzi az összes fontos munkafázist, és új síneket, vadonatúj pályát hagy maga mögött. A kivitelezõk feszített tempóban dolgoznak a vasútfejlesztési projekten, hogy tartani tudják a határidõket. A tempóra jellemzõ, hogy még ebben az évben összesen 23 690 vá-

gányméter hosszon építik át a pályát a két géplánc-monstrum segítségével Szombathely és Körmend között, teljes felépítménycserével és alépítmény-javítással. Emellett az idei tervek része a Ják-Balogunyom és Egyházasrádóc állomások átépítése is. A projekt érdekessége, hogy elsõként nyert el ebben a „mûfajban” uniós támogatást. Ez

az elsõ olyan vasúti projekt a 2007 – 2013 közötti idõszakra az egész Unión belül, amelyet az EU támogatásra érdemesnek tekintett.

Intenzív ütemezés A vasútépítési munkák átmenetileg számos útátjárót érintettek és érintenek, a gépláncok hossza miatt egy-egy településen akár egyszerre többet is, ami az építkezés ideje alatt –


Közlekedés “ Vasi Építész és Mérnök a teljes vágányzár mellett – forgalomszervezési változásokkal, helyi korlátozásokkal jár. Annak érdekében, hogy a korlátozások a lehetõ legrövidebb ideig zavarják a lakosságot, illetve a közúti forgalmat, a GYSEV Zrt. a pályarekonstrukciós munkákat a hazai gyakorlattól eltérõen – külföldi példák alapján – különösen intenzív ütemezéssel, a munka volumenéhez képest rövid vágányzári idõk alatt végzi el a

A munkák nehézségét jól jelzik a számok: a pályafelújítás során 39 200 darab új betonaljat, 2800 tonna sínt használnak fel. Zúzottkõbõl 93 000 tonnát, talajjavító réteg anyagból 105 000 tonnát, töltésanyagból 50 000 tonnát kell beépíteni. Ezeknek az anyagmennyiségek a munkaterületre juttatásához a kivitelezõknek komoly szállítói kapacitást kellett koncentrálniuk igen rövid idõ alatt, tekintettel arra is, hogy pél-

Hibák és jelentõs gondolatok Impozáns színháztervek A szombathelyi kõszínház pályamunkáit mutatták be a közelmúltban az Aréna utcában. A tervek impozánsak és ötletesek voltak, ám az építkezésre pénz nem lesz a közeljövõben. A kétfordulós meghívásos pályázatot a szakemberek eredményesnek minõsítették, bár mint elhang-

különleges gépek segítségével. November végén ezért a tervek szerint már fel is oldható a vágányzár a Szombathely–Körmend vonalszakaszon. 2010. április-május hónapokban 60 napra Harka és Szombathely, szeptember és november között pedig Körmend és Szentgotthárd között lesz lezárva a vasúti pálya.

dául az ún. hosszúsínek 120 méteresek. Ezért választották a tervezõk a rekonstrukcióhoz a Magyarországon egyedülálló nagygépes technológiát, amelyek révén a szállítási igények – a közúti forgalmat is kímélve, a környezetterhelést minimalizálva – jelentõsen csökkenthetõk. GYSEV Zrt.

zott, önmagában egyik pályázat sem állná meg a helyét, a legjobb megoldás a sok kiváló terv összegyúrásából adódhat. Fiala István építészmérnök, a zsûri elnöke elismerõen szólt a beérkezett 18 pályamûrõl. Mint mondta, magas színvonalú munkák születtek, mindenkinél volt hiba és jelentõs gondolat egyszerre. Olyan elképzelés azonban nem született, amely továbbtervezhetõ lenne változatlan formában. - Az elsõ és második díjas terv városszerkezeti szempontból izgalmas ötleteket vonultat fel, de javaslatai egymást kizárják. A sportház megtartása feltétel volt, míg az SZTK épületéé nem – hangsúlyozta a zsûri elnöke, aki hozzátette: ez a tervpályázat a hazai építészet jelentõs eseménye volt. A beérkezett 18 pályázatból a város hét tervet vásárolt meg. A díjazottak: Zsuffa és Kalmár Kft. Budapest 1. díj - 8,5 millió Ft. Sztájl Vizuális Alkotó Bt. Budaörs 2. díj - 6,5 millió Ft. Wéber Építésziroda Kft. Budapest, Finta és Társai Építész Stúdió Kft. Budapest 3. díj – 5-5 millió Ft. Amphy Antis Építész Iroda Kft. Budapest, Gerõ Balázs, Budapest, Kertész Építész Stúdió Kft. Budapest 2-2 millió Ft.

13


Vasi Építész és Mérnök “ Világjáró Csillogó P-38-as a levegõben

Az anyag és az ember meséje Czeiner Gábor

As

második világháború alatt sokszor kerültek kényszerleszállást végrehajtó repülõgépek szélsõséges idõjárási körülmények közé. Így Grönland jegére – sõt mint késõbb látjuk – jege alá, nem is kis mélységbe. Itt legalább állandó volt a hõmérséklet, még ha ez alatt cudar hideget is értünk. Más gépek sivatagi körülmények között végezték nem is földi, hanem légi pályafutásukat, ahol viszont lényegesen nagyobb volt az igénybevétel a napi 50-60 Celsius fokos hõmérsékleti ingadozások következtében. Ismerkedjünk meg néhány ilyen esettel.

14

Az európai P-38 kabinja

Harci repülõk az örökkévalóságnak Tizenhét évig feküdtek a „Lady by Good” elnevezésû Boeing B-24-es ismertebb nevén Liberátor (Felszabadító), vagy ahogy a magyar vadászpilóták kedves közvetlenséggel elkeresztelték – zömök, vastag, behemót törzsük láttán – „bútorszállító” – roncsai a líbiai sivatag homokjában. A „Libi” roncsaiból arra következtettek, hogy a gép kényszerleszállása során viszonylag épségben ért földet. A személyzet még biztonságos magasságban ejtõernyõvel elhagyta a gépet. A kutatások során a kilencfõnyi személyzet nyolc tagjának földi maradványait meg is találták a géproncs közelében. A bõr hajózóruhák zsebeiben talált feljegyzések azt bizonyították, hogy az

ember a sivatagban sokkal kevesebb élelemmel és vízzel is beéri, mint azt korábban gondolták. A személyzet kilencedik tagja 90 km-re a roncstól halt meg tíznapi keserves vándorlás után a sivatagban. Napi vízadagja nem egészen egy liter volt. A kutatók a géproncsból 16 darab, a hidraulikai rendszerrel összefüggõ alkatrészt szereltek ki és megállapították, hogy ezek tökéletesen mûködtek, annak ellenére, hogy a roncs 17 éven keresztül a fent említett különlegesen durva hõmérsékletingadozásoknak volt kitéve. A gép rádió adó-vevõ berendezése az akkumulátorok cseréje után kifogástalanul mûködött. A motorok, a sûrített levegõ tartályok és az ezeket mûködte-


Világjáró “ Vasi Építész és Mérnök övét találták meg. A ritka leletet helyreállítás céljából Kaliforniába szállították. A korabeli gyártási és karbantartási leírások segítségével teljesen szétszerelték és átvizsgálták. A felújítás végére a Lightning 80%-ban eredeti alkatrészekkel – lássatok csodát – 2002. október 26-án az újjávarázsolt P-38-as a Kentucky állambeli Middlesboro repülõterérõl – Fõnix ma-

két építmény is megérne egy misét, talán majd egy másik alkalommal.) A gazda kiállítótermében csak repülõképes gépek vannak – top állapotban. Egyik alatt sem láttam még egy csöpp olajat sem. Mindezt csak azért írtam le, mert a „Hangar 7” legújabb tagja egy 1939 januárjában gyártott (akárhonnan is nézem 70 éves!), Salzburg-

dárként – ismét a levegõbe emelkedett. Néhány veterán P-38-as még a fent leírton kívül is repül még. (Tényleg csak néhány.) Idén nyáron Salzburgban járva, persze hogy ki kellett menni a repülõtérre. Itt építette fel birodalmát a világszerte ismert energiaital osztrák milliárdos atyja, aki szintén fertõzött a repülés H1N1-ével. A birodalom egy hangár, komoly mûhely-háttérrel és egy reprezentatív, mindennel felszerelt kiállítótér, mindkettõ teljesen átlátszó acél-üveg konstrukció. (Konferenciaközpont, étterem, bárok. Az egyik fent a kupolában, 360 fokos körpanorámával, üvegpadlóval stb. (A

A P-38-as Lighting a jéghangárban

Hasraszállt B-17-es

A B 17-es roncsai Grönlandon.

tõ segédberendezések károk nélkül élték túl az éveket és az idõjárást, ugyanúgy, mint a kenõolaj és a tömítések is. Az orrfutó kerekében a levegõ nyomása az elõírás szerinti értéket mutatta! A másik szélsõség. Sok repülõszerkezet lábon, azaz légi úton jutott el az európai hadszínterekre az Atlanti-óceánon át, közbülsõ leszállásokkal, tankolás céljából. Egy grönlandi hóviharban leszállásra kényszerült Boeing B-17-es Flying Fortress (Repülõerõd) 10 fõnyi személyzetét annak idején sikerült megmenteni. (mint vezérgép 7 darab P-38-as Lightning (Villám) kétmotoros, kéttörzsû, (a magyar vadászzsargon ezt egyszerûen a nemes „Ráma” névvel ruházta fel) távolsági vadászt volt hivatva légi úton átkísérni Európába. A zord idõjárási helyzet miatt kénytelenek voltak Grönland jegén landolni. A géproncs vizsgálata során kiderült, hogy az egyik sûrített levegõ tartály még 23 év után is az elõírt üzemi nyomással rendelkezett és a fedélzeti mûszerek is még mûködõképes állapotban voltak. A biológusok is érdekes felfedezést tettek. A B-17-es szextansának vizsgálata során a mûszer bõr védõburkolatában penészgombákat találtak. (mínusz 20-30 fokon.) Ezek a penészgombák kimondottan csak az Egyesült Államok déli vidékein fordultak elõ. Ezek szerint nem estek kétségbe – más megoldás híján, talán hallottak Szergejrõl is, hiszen szövetségesek voltak – alkalmazkodtak a grönlandi klímához. A következõ eset már késõbb történt. Két tehetõs – repüléssel beoltott – amerikai üzletember 1988-ban speciális radar segítségével Grönland jege alatt 75! méterre, nyolc nagy kiterjedésû árnyékot azonosított. Nagyteljesítményû hõlégfúvó és olvasztó berendezésekkel függõleges kürtõt olvasztottak az egyik kiválasztott folthoz. Sajnos az ott talált a gép súlyosan roncsolódott, ezzel nem foglalkoztak tovább. 1990-ben visszatérve, egy kimondottan erre a célra kifejlesztett forró vizes fúróval folytatták a munkát. Az eszközzel 1,2 méter átmérõjû kürtõt tudtak mélyíteni átlag napi 0,5-0,7 méter „sebességgel”. Az idõ elõrehaladtával végül egy teljesen jó állapotban lévõ „Villám”-ot sikerült elérniük. Az olvasztó berendezések segítségével lent a mélyben, a gép körül egy szabályos „jéghangár”-t alakítottak ki, ahol aztán szakszemélyzet segítségével, többhetes kemény munka után 1992. július 15-én a két törzset és a szárnyakat, vezérsíkokat a felszínre csörlõzték. Érdekességként említendõ meg, hogy a kiemelésnél jelen volt McManus veterán hadnagy is, aki meghatottan tapogatta végig rajának egyik gépét. Csak azt sajnálta, hogy nem az

ban, saját mûhelyhangárjában felújított tükörfényesre felpolírozott P-38-as is megcsodálható. Méltán jár nagy büszkeséggel, fõpilótájával Sigi Angererrel együtt különbözõ repülõbemutatókra. Idén nyáron, Magyarországon is megfordult, Szentkirályszabadján maradt tátva mindenkinek a szája, látva-hallva a két Allison V-1710-27-es, egyenként 1500 lóerõs motorjainak semmivel össze nem téveszthetõ égzengését! Ez az egyedüli példány Európában, és csak négy példány repül összesen a világon. Bár ha Grönlandon tovább kutatnak, ki tudja milyen meglepetések érhetik még a repülés szerelmeseit.

15


Vasi Építész és Mérnök “ Építészet

A terveket a szombathelyi RENOTERV KFT készítette. Folyamatban van a II-III ütem tervezése is. Építész felelõs tervezõ: Tölgyesi Ernõné okl. építészmérnök, vezetõ tervezõ

Építész tervezõ munkatárs: Pusztai Katalin okl. építész Tartószerkezeti tervezõ: Tölgyesi András okl. építõmérnök Gépésztervezõ: Kaposi Zsolt József okl. gépészmérnök

Villamos tervezõ: Molnár József erõsáramú technikus

A munkavégzõ alvállalkozó: AXUM Kft Budapest Felelõs mûszaki vezetõje: Kovács Gyula

Megújul a körmendi állomás Kiss Albert

építésztechnikus Körmend

A s

körmendi vasútállomás felújításának elsõ üteme a december 3-án tartott mûszaki átadással befejezõdött. Sajtótájékoztatót is tartottak ebbõl az alkalomból, a helyi média is foglalkozott vele. Most a Vasi Építész és Mérnök is tudósít az eseményrõl, ám mi feltettük a szakmai szûrõszemüveget is. Idõrõl-idõre vasútvonalak megszüntetésérõl hallani – többek között a Körmend-Zalalövõ vonalról, ugyanakkor van olyan vasúttársaság, melynek megéri átvenni üzemeltetésre egyes vonalakat. Érdekes módon megéri a teljes pályát is átépíteni alépítményestül, mûtárgyastul, mindenestül. Ez adott lökést annak is, hogy részben önkormányzati pénzbõl, részben pályázati támogatással megújulhat a körmendi vasútállomás is. Elsõ ütemben az épület fõhomlokzatát, valamint a keleti és nyugati homlokzatát újították fel, a munkák a befejezéshez közelednek. Tervbe vették az északi homlokzat, a peron, a perontetõ felújítását, valamint a belsõ átépítést is. Ezek tervezése folyamatban van. A Magyar Nyugati Vasúttársaság beruházásában, 1872-ben épült meg a SzombathelyKörmend-Szentgotthárd-Gyanafalva (Jennersdorf)Graz vasút. A körmendi állomás elsõ felvételi épülete is ekkor épült. Ezt azonban 1911-ben lebontották, helyén újat, a ma is láthatót építették. (A sajtóban megjelent 111 éves állomás épület valójában 98 éves.) Az épület fõ szerkezetei, funkciói, megjelenése, azóta is szinte eredeti állapotában marad-

16

tak. Az idõ folyamán többször is végeztek kisebb állagmegóvási, burkolási, gépészeti munkákat, de szerencsére az épület ma is eredeti formájában áll. Az épület részlegesen alápincézett, egy emeletes,

Helyszíni tudósítás vakolt és tégla architektúrás, szecessziós elemeket is magán hordozó, középtengelyre szimmetrikus kialakítású. A középsõ épületrész két saroktoronynyal hangsúlyozott. A központi szárny manzárd tetõs, a két oldalszárny kontyolt nyeregtetõs kialakítású, szürke négyzetpala fedéssel. A féltetõs perontetõt öntöttvas oszlopok támasztják alá. A felújítás elõtti állapot már-már a gazdátlan, elhanyagolt épület képét mutatta. A lábazat tömbösített vörös mûkõ, több helyen csorba, nyíláskeretek mentén kifordult. A téglaburkolatok jó állagúak, de szennyezettek, kisebb csorbulás, rossz minõségû téglapótlás helyenként látható. A sárga fröcskölt vakolt felületek koszosak, felnedvesedettek, hiányosak. A kapcsolt gerébtokos zöldre festett fenyõ ablakok tok- és keretszerkezete erõsen korhadt, vetemedett. A fém nyílászárók korrodáltak. A felújítás célja az épület eredeti állapotának, hangulatának visszaállítása. Ennek során a korábbi kisebb átalakítások nyomait eltüntették, a légópince vészkijáratait, szellõzõit megszüntették. A vörös mûkõ lábazatot felújították, kipótolták, a kimozdult elemeket rögzítik. A kifagyott, törött téglákat már kicserélték, a teljes tégla architektúrát átmosták, tisztították. A fugákat kijavították. A vakolatot azok rossz állaga miatt a teljes felületen leverték, simítva újra vakolták, festették. A fa és fém nyílászárókat kicserélték. Felújították a mûkõ kõbabákat, homlokzatdíszeket, homlokzati bádogosmunkákat is végeztek. A padlástéri ablak és az elõcsarnok felsõ bevilágítóinak üvegezése, az acélbordás fõbejárati üveg elõtetõ felszerelése még hátra van.


Energetika “ Vasi Építész és Mérnök

Új távvezeték épült Óvári Gábor

Ks

Szombathely és Hévíz között

özel 80 km hosszú, 400 kV-os távvezetéket avatott a MAVIR Zrt. december elején Vépen. Az ünnepélyes keretek között üzembe helyezett rendszer 11 milliárd forintos költségvetéssel épült és a jövõben növeli az áramellátás biztonságát a térségben. A távvezetéket 220 db duplex felületvédelemmel rendelkezõ kétrendszerû, ún. „FENYÕ” típusú oszloppal tervezték és építették meg. A beépített oszlopok össztömege kb. 2600 tonna. A távvezeték alapozása során normál súly-

A távvezeték építése során biztosítani kellett a közutak, vasutak forgalombiztonsági védelmét, a 20 és 0,4 kV-os hálózatok, csõvezetékek, kábelek szerelés által érintett részeinek biztonságát, valamint gondoskodni kellett a jövõbeli üzemeltetésbõl adódó zavarok kiküszöbölése érdekében szükséges átalakításokról. A munkák elvégzését követõen az érintett utak, hidak, kerítések helyreállítása, valamint a rekultiváció a projekt részeként valósult meg. A távvezeték nyomvonalát úgy alakították ki, hogy az a lehetõ legkisebb

alap, talajvizes súlyalap, lemezalap és fúrt cölöpalap típusok készültek. A teljes beépített betonmennyiség mintegy 12 500 m³. Az áramvezetõk kettõs kötegû 500/65 mm2 keresztmetszetû sodronyok, a távvezeték mindkét védõvezetõje távközlési célú optikai szálakkal is rendelkezõ OPGW. A távvezeték 27 településen 900 ingatlant érint, az érintett magántulajdonosok száma több mint 3 000 fõ.

mértékû kárt okozza a környezetben, így az új távvezeték a lehetõségekhez mérten követi a már meglévõ nagyfeszültségû távvezetékek nyomvonalát (nyomvonalfolyosó elve). Ez egy szakaszon a Keszthely–Zalaegerszeg 120 kV-os távvezetékkel való párhuzamos nyomvonal kialakítását jelentette, illetve ahol lehetett igazodott a Szombathely-Nagykanizsa vasútvonalhoz.

17


Vasi Építész és Mérnök “ Interjú

100 nap mögötte, hosszú út elõtte Veresegyházi Béla, Dubniczky Miklós Forrás: Mérnök Újság 2009. október, a kiadó engedélyével

sL

etelt a 100 nap, hogy az MMK új vezetõsége, tisztségviselõi felmérhessék a helyezetet, a tennivalókat, és mintegy letörölve a táblát, tiszta, átlátható viszonyokat teremtsenek, ami minden fejlõdés alapja. A kamara „konszolidációjáról”, illetve megválasztásakor meghirdetett programjának megvalósulásáról beszélgettünk Barsiné Pataky Etelkával, a Magyar Mérnöki Kamara elnökével. - Elnök asszony, egy talán nem olyan komolynak ható, de mégis fontos kérdéssel hadd kezdjem: milyen a csapat? Egy elnöknek lehetnek bármilyen szép tervei, ha a társak nem „játszanak vele”. - A választ erre a kérdésre kicsit messzebbrõl kell kezdenem. A május 16-i tisztújító küldöttgyûlés delegáltjai nagyon jól látták a változás szükségességét, és szintén világos volt számukra ennek a változásnak az iránya is. A tisztségviselõket így választották, olyan emberekrõl van szó, akiknek – a természetesen létezõ vélemény- és módszerbeli különbségeken túl – egy a céljuk, és tenni akarnak érte. Egyszóval: a csapat jó. A választott tisztségviselõk munkáját kiegészíti s segíti a fõtitkárság – egyrészt végrehajtó, másrészt hatósági feladatokat ellátó szervezetként. A munkatársaknak profinak és nagy munkabírásúnak kell lennie, ezt várjuk tõlük. A Karsa Álmos vezette bizottság jelentése alapján áttekintettük a „0. ütemû” szervezetfejlesztés feladatát, lehetõségeit, s felvettünk egy fiatal mérnökkollégát, õ a szakmai tagozatok tevékenységét, az elnökség munkáját pedig tagozati mérnöktitkár segíti ezentúl. Felállítottuk a jogi kabinetet három jogász, és két, a szakigazgatásban nagy tapasztalattal rendelkezõ kolléga személyében. Az esetenként szükséges, „kibõvített jogi kabinet”-ben pedig számítunk a megyei szervezetekben meglévõ jogi végzettségû titkárok tudására. - Visszatérve május 16-ra: mi volt az, amit akkor a legfontosabb feladatnak látott? - Az alap az volt – és ma is az -, hogy csak egy erõs önigazgatású kamara tudja tagjai, a magyar mérnök érdekeit sikeresen képviselni, tehát elõször a magunk háza táján kellett rendet teremteni. A megoldatlan belsõ problémák hatásköri vitákat, befejezetlen terve-

18

Barsiné Pataky Etelka az MMK elnöke ket, egymást gyengítõ keresztintézkedéseket szültek. A helyzet rendezése érdekében áttekintettük a felügyelõ-bizottság jelentését, valamint az összes bizottsági, küldöttgyûlési, elnökségi határozatot, ami 2005 óta született – ebben a munkában a Zarándy Pál alelnök vezette bizottságnak oroszlánrésze volt. Miután az iratrengeteget feldolgoztuk, és képbe kerültünk, az elavulttá vált határozatokat megfelelõ formában lezártuk, szanáltuk, a feleslegesnek ítélt bizottságokat megszüntettük. A bizottságok száma körülbelül a felére csökkent úgy, hogy közben aktuális kiemelt célterületekre új bizottságokat is létrehoztunk. Rendszeressé tettük a megyei elnökökkel és a tagozatok elnökeivel való találkozókat, megbeszéléseket – ez Holló Csaba és Kovács István alelnökök munkáját dicséri. Programunk megvalósítása a szeptember 9-i elnökségi üléssel megkezdõdött. Egy olyan ütemtervet készítettünk, ami a 2010. évi küldöttgyûlésünkig szól, de a program természetesen ezen túlmutat. Az ütemterv nyomon követhetõvé teszi azt a munkát, ami az alapszabályra, a szakmai szabályzatok megalkotására, a kamara finanszírozására irányul. Ez utóbbin a Horváth Attila vezette bizottság nagy erõvel dolgozik. - A tisztújító küldöttgyûlésen azonnali feladatnak az Országgyûlés napirendjén lévõ két törvényjavaslat véleményezését nevezte. Ez ügyben történt elõrelépés? - A jogalkotásban való részvételünk a Parlament tavaszi-nyári ülésszakában igen intenzív volt, annak ellenére, hogy a mai magyar közigazgatással együtt dolgozni sziszifuszi munka! Köszönet Kassai Ferenc alelnöknek és Szõllõsy Gábor fõtitkárnak a végzett munkáért. A köztisztviselõi gárda, amely a kodifikációban jártas, egyszerûen nem érti meg, hogy szakmai kérdésekben egy olyan köztestület, mint a Magyar Mérnöki Kamara jártasabb lehet náluk, és felelõsebben gondolkodhat, hiszen információit a tagjaitól kapja. A mai közigazgatás nem kap a kormányzattól – és máshonnan sem – szakmapolitikai célt, csak parciális utasításokat; egyik fõ szempont az, hogy szolgaian megfeleljünk az uniós elvárásoknak, amelynek leképezése sok esetben mindössze egy sima tükörfordítása az uniós jogszabályoknak, anélkül, hogy az uniós keretek között megjelenne a hazai érdek, ahogy ezt egyébként min-

den más tagállam teszi. Másrészt pedig a vezérelv – tisztelet a kivételnek -, hogy költsük el gyorsan az EU-s pénzeket. Hogy miként, az már másodlagos. A mi feladatunk az, hogy ilyen környezetben megpróbáljunk ne követõ jellegû igénykommentálási szerepet vinni, hanem brüsszeli stílusban menjünk elébe a törvényalkotásnak, s már a folyamat elején lépjünk fel. Magyarországon ez egyelõre nem így van: még ha kezdetben be is vonják a szakértõket, a következõ fázisokból már kimaradnak, s a végén a „késztermék” nyomokban sem hasonlít az eredeti felvetéshez. De térjünk vissza az eredményekhez! Az volt a célunk, hogy tagjainak versenyképességét az európai és hazai piacon – amennyire lehet – a törvény ne rontsa. Az ad hoc bizottságunk – dr. hajtó Ödön jelentõs közremûködésével – jó munkát végzett. Nagyon fontos, hogy a 2010. január elsejei szolgáltatási piacnyitás kapcsán elértük, hogy a külföldi „uniós” mérnökökkel szemben a hazaiakkal azonos szabályokat kell alkalmazni, a külföldi diplomák honosítását pedig a kamarai hatáskörbe tartozó esetekben köztestületünk végzi. Ami pedig még fontosabb: a kamarai tagság nem válhat automatikussá! Mérnöki nyelven: a jogosítás megléte szükséges, de nem elégséges feltétel. Az etikai követelményeket beépítettük, és a külföldi, „uniós” mérnökök esetében nem egyfajta automatizmus mûködik, hanem állásfoglalást kell hoznia a területi kamara elnökségének. A kamarai törvény – KET-novella kapcsán történt – sokadik foltozgatása azt eredményezte, hogy sajnos maradtunk a szûk építésügynél, viszont bekerült a szakértõi feladatok átvételének lehetõsége az államigazgatástól. Bízunk abban, hogy – az olcsóbb állam jegyében – végre a helyére kerülnek ezek a feladatok, vagyis a kamarához. Egyértelmûvé vált, hogy haladéktalanul hozzá kell kezdenünk egy új kamarai törvény kidolgozásához. - Milyen befolyással lehet az országos köztestület a mérnöki munka minõségére, illetve arra a piaci környezetre, amelyben tagjai tevékenykednek? Másként fogalmazva: melyek azok a szolgáltatások, amiket a vezetésében és célkitûzéseiben is megújult kamara nyújthat mérnökeinek? - Aktívan bekapcsolódunk – és erre kérjük mérnökeinket – azoknak a fejlesztéseknek a kimunkálásába,


Interjú “ Vasi Építész és Mérnök

meghatározásába, amelyek európai pénzek, uniós források felhasználásával nagy valószínûséggel meg is fognak valósulni. Ezek a programok és projektek nem a pillanatnak készülnek, mint ahogy ez általában a mérnöki alkotásoknál ez elvárható, hiszen egy-egy döntéssel sokszor ötven-száz évre meghatározzuk az adott terület, régió, országrész közlekedését, vízellátását, környezetét. Ki kell tehát harcolni a helyünket a megyei, régiós és az országos döntéshozatali rendszerekben. De továbbmegyek, a mérnök akkor büszke a munkájára, ha minõséget alkot. El kell érnünk, hogy a körülöttünk lévõ szabályozások, és ezek rendszere lehetõvé tegyék számunkra a minõségi alkotást. Át fogjuk tekinteni azokat a jogszabályokat, amelyek az intézményes garanciákat biztosíthatják. Kiemelném ezen teendõink sorából annak elérését, hogy a közbeszerzéseket megfelelõ tervdokumentáció támassza alá. Ha kell, kezdeményezzünk törvénymódosítást, hogy végre ki tudjunk lépni a közbeszerzések árközpontú mérlegelésébõl. Fel kell emelni a szavunkat azért, hogy az építésügyi igazgatás félresikerült rendszere is végre a helyére kerüljön, megoldást kell találnunk a hiányzó fõmérnöki rendszerre, de említhetem a tervtanácsok, a tervellenõrzés és a beruházás-lebonyolítás vajúdó kérdéseit. Kiemelt fontosságú célunk, hogy javítsuk a mérnöki mikro-, kis- és középvállalkozói lét feltételein. Ha ugyanis a jelenlegi állapotok konzerválódnak, mérnökeink nem lehetnek versenyképesek az Európai Unió 2010-ben – ebben a vonatkozásban is – megnyíló közös piacán. Meghosszabbítottuk a mérnöki díjszabással foglalkozó bizottságunk mandátumát, hogy dolgozza ki külföldi példák nyomán azt a megoldást, ami nem versenyellenes, de amely konstrukcióban tényleg megfizetik a mérnök munkáját. Az elmúlt száz napban z ország egyik felét már bejártam, és mérnökeink elém tárták az angol nyelvû szabványok problémáját is. Tagozataink egy része felismerte a problémát és tervezési segédletekkel próbálják áthidalni azt a mulasztást, hogy a szabványok egy jelentõs részét nem fordították le magyar nyelvre. Ezt a munkát is folytatjuk. Foglalko-

zunk a mérnökvállalkozások alultõkésítettségének problémájával, amely elválaszthatatlan a körbetartozások, a felelõsségbiztosítás, valamint a jó teljesítési garancia kérdésétõl, hiszen ebben a körben a körben a banki közremûködést lehetetlen ma megszerezni. Nem beszéltem még az oktatásról, ami ugyancsak kiemelt célként szerepel stratégiánkban. A mûszaki felsõoktatás aktuális kérdéseirõl már megindult a vita a Mérnök Újság hasábjain, és nagyon sokat várok a Mecsi József vezette új kamarai oktatási bizottság munkájától is. A hazai mérnökképzõ intézményekkel, egyetemekkel a kapcsolatfelvétel megtörtént, és az elsõ, legfontosabb feladatnak közösen azt jelöltük meg, hogy meg kell határoznunk, mi az a tudás, amivel BSc, illetve MSc friss diplomás mérnököknek a bolognai rendszerben rendelkezniük kell. Ugyancsak lényeges kérdés a kamarai továbbképzés rendszere. A mérnök fizet a továbbképzésért, de megengedhetetlen, hogy cserébe sok esetben színvonaltalan, csupán termékismertetésekben kimerülõ programokat kapjon. A legszigorúbb ellenõrzésre kértem ezért fel a továbbképzésért, a tanfolyamok akkreditációjáért felelõs kamarai munkatársakat. - A szakmai tagozatoknak milyen szerepük lesz a jövõben a – hisz a nevük is predesztinálja õket erre – szakmaiság erõsítésében? - 2008-2009 fordulójára a kamarán belül elmélyültek azok a törésvonalak, amelyek a tagozatokat szembeállították a megyékkel. Senki sem találta a helyét, pótcselekvésekbe menekültek azok az emberek, akik tenni szerettek volna valamit, viták sora bontakozott ki. E folyamat eredményeként a felszínre kerültek a problémák, de megoldást nem nyertek. Ma az a helyzet, hogy a megyéknél megvannak a helyi tapasztalatok, amelyek nagyon fontosak, és õk végzik a törvény által megszabott hatósági feladatok jelentõs részét. De abban mindannyian megegyezhetünk, hogy vannak feladatok, amelyeket csak országos szinten lehet és szabad elvégezni. Egy jól felépített rendszerben, ahol a különbözõ csatornákon keresztül mindenki közölheti véleményét, mindenki dolgozhat, de a közös célok érdekében. Az országos köztestületnek e célok koordinálása a feladata. A szakmaiság erõsítése az egyik fõ célunk, ez pedig a tagozatok felelõssége, a területi, regionális szakcsoportokkal együttmûködve. Eszköznek pedig nagyon szeretnénk visszahozni a rendszerváltáskor elhalt szakmai mûhelyeket, ahol a szakemberek együtt gondolkozhatnának, fejlõdhetnének, s alakíthatnák szûkebb és tágabb pátriájuk életét mûszaki tudásukkal. Jó kezdeményezés indult el e vonatkozásban a Tartószerkezeti Tagozatunkban Dalmy Dénes vezetésével. A mási fõ gondolatunk a témában az, hogy egy szintén kiveszõfélben lévõ fogalom, a fejlesztõmérnök újra meghonosodjon gondolkodásunkban, munkánkban, köznyelvünkben. Ma Magyarországon nincs innováció, ezért hiányzik az innovatív gondolkodásmód is. Ezen változtatni nem rövidtávú feladat, mérnöki kultúránkat kell ebbe az irányba továbbfejleszteni.

- Mûhelyek – párbeszéd – közös gondolkodás. A terv vonala tisztán követhetõ: kommunikációra kell bírni a tagságot. Az MMK kommunikációjában a tagság felé történik-e változás? A Mérnök Újság csökkentett oldalszáma, az mmk.hu honlap frissítetlen tartalma indokolná… - Mindkét médiumunk jelentõs reform elõtt áll. A Mérnök Újság kiadására a Logod Bt.-vel kötött szerzõdésünk január 1-jén lejár. A felügyelõ-bizottság küldöttgyûlésünkön elhangzott javaslatára – amelyet a küldöttgyûlés szavazatával megerõsített – új pályázatot írunk ki, de hogy milyen formában, az még egy rendkívüli elnökségi ülés témája lesz. Hangsúlyozom, hogy a Logod Bt. érdemeit, pontosságát, színvonalát elismerjük, és ez a cég lesz az elsõ meghívott a pályázatra, de változtatni akkor is kell. Ez okból – a váltás miatt – nem lesz könnyû a folyamatosságot tartani, összevont lapszámokra is számíthatunk a jövõ év elején. A honlap megújítása – amire Dubniczky Miklós dolgozott ki színvonalas megoldást – záros határidõn belül megtörténik, sajnos pénzügyi lehetõségeink behatárolják a teljes körû megvalósítást. De már elsõ ütemben igyekszünk egy folyamatos frissítésû oldalt alkotni. Tagjaink kérése volt, hogy ne csak a jogszabályfigyelõt adjuk közre, hanem esetenként a jogszabály magyarázatát is. Nos a honlap – terjedelmi okokból is – sokkal alkalmasabb erre, mint a Mérnök Újság. Jogi kabinetünk a munkáját e vonatkozásban is kiszélesíti. De bízom benne, hogy az új honlap sok fontos információt és egyéb szolgáltatást fog tagjainknak biztosítani. Szeptemberben elindítottunk egy heti uniós figyelõt, amelynek tartalmi követelményeit tagozataink állították össze. Kísérleti jelleggel elküldtük a megyei és tagozati elnökségeinknek, véleményeik kiértékelése után pedig szeretnénk ezt a szolgáltatást rendszeressé tenni. - Végezetül hadd tegyek fel egy személyesebb kérdést: jellegében változott-e az MMK vezetése, stílusa az elõzõ elnökséghez képest? - Mérnökök vagyunk, a stílusunk ugyanúgy mérnöki, mint akik annak idején az elsõ elnökségben és az azóta megválasztottakban ültek. Talán annyi a különbség, hogy az elmúlt idõszakban megpróbáltunk más irányt szabni a vitáinknak, megpróbáltuk felszámolni a belsõ ellentmondásokat a kamarában, és megpróbáltuk rendezni sorainkat. De igaza van, egyéb stílusváltásra is szükség van, ez pedig egyéni síkon történhet. A magyar ember, a magyar mérnök sokat dolgozik, de mégis le van lassulva – nem érdeklõdik a munkán kívül más iránt, sokszor még a saját sorsát közvetlenül befolyásoló események iránt sem. Ezen a tompaságon túl kell lépni, és túl is lehet! Akivel én találkoztam a kamarában, mindenki tenni akart valamit. Rajtunk, mérnökökön, az egyéneken múlik, hogy beszélhessünk MÉRNÖKSÉG-rõl. Mi, a megválasztott tisztségviselõk pedig azt tehetjük ezért, hogy olyan programokat fogalmazunk meg, amelyekrõl látszik, hogy vezetnek valahova. Ne hagyjuk, hogy üres betûk maradjanak egy árkus papíron!

19


Vasi Építész és Mérnök “ A titkok háza

A Kopfensteiner ház… Balogh Péter

As

XIX. század polgárosodó Szombathelyén több vállalkozó szellemû iparos család telepedett meg (Brenner, Hudetz, Mayer, Walder, stb.). Közülük egyesek szinte dinasztiákat alkottak és sokáig mozgatói voltak a város fejlõdésének. Közéjük tartozott Kopfensteiner Gyula (1857-1941), aki 1890 körül alapította építész irodáját Szombathelyen, amit 1919-ben fiai, Dénes és Manó vettek át, és Kopfensteiner Testvérek néven mûködtettek egészen az államosításig. Nevüket 1935-ben Kõtelekyre változtatták. Irodájukhoz fûzõdik többek közt a Jegyzõinternátus, az Iparos székház és a csendõrkerületi parancsnokság építkezése.

20

Jellegzetes épület a saját villájuk a Honvéd tér 2. sz. alatt, amely az 1925-ben nyílt Hadnagy utca elsõ lakóháza volt. A terveit Kopfensteiner Dénes készítette 1924-ben, az akkori idõk neobarokk felfogásában. (Sajnos a fennmaradt iratok hiányosak, de kiolvasható, hogy a terv módosításokon ment át!) Az épület elhelyezése talán a kedvezõtlen telekosztás miatt itt rendhagyó, ugyanis míg a déli oldalon van elõkert, addig a nyugati oldalon ez hiányzik, jóllehet a Hadnagy utca végig elõkertes beépítésû. A háromszintes villa erõs hangsúlyt ad az induló utcának, de léptéke nem zavaró, amihez a tagoltsága is hozzájárul. Teljesen alápincézett, az alagsorban tüzelõtároló és mosókonyha volt. A magas földszinten és az emeleten 1-1 kb. azonos elrendezésû polgári lakás

volt az elmaradhatatlan szalonnal és cselédszobával. A szalonok a teraszokra nyíltak, a szobák a nyugati oldalon, az alárendelt helyiségek az északi és keleti oldalon sorakoztak. A fõbejárat az udvarról nyílik tágas lépcsõházzal, míg az északi oldalon volt a cselédlépcsõ, s innen volt megközelíthetõ az alagsor és a kert is. Az épület a lakó funkcióján túl reprezentációs igényeket is szolgált, ami fõleg a külsõben, de a belsõ kiképzésben is megnyilvánult. A déli homlokzat teraszai, tetõfelépítménye tûnik fel az utcaképben, míg a Hadnagy utcára nézõ oldal magas lábazattal, a két lakószintet átfogó copf-stílusú pilaszterekkel, konzolos könyöklõpárkányaival palotahomlokzatot imitál. Ugyanakkor az udvari homlokzatok szinte dísztelenek. A fõ értéke talán az épületnek a kivitel


Helytörténet “ Vasi Építész és Mérnök minõsége, amely a kor átlagszínvonalát meghaladta. Elég itt utalni a kiváló lakatosmunkára, amely megmutatkozik a kerítésen, a lépcsõházi korláton és az ablakrácsokon, vagy a különbözõ mûkõfelületekre és tagozatokra, valamint azokra az igényes kazettás famennyezetekre és diófa burkolatokra, amelyek egykor a szalonok és ebédlõk díszét jelentették. (Egy részük ma is megvan!) Lehet, hogy ennek a minõségnek és a dekoratív megjelenésének köszönhetõ, hogy a ház a sok „hányattatást” túlélte. Története hosszú leírást igényelne. A család 1945-ig lakta a házat, s nem véletlen, hogy a villa a felszabadítóknak is megtetszett és itt rendezkedett be egy idõre az orosz városparancsnokság. Majd kb. 1957-ig a vendégalakulatok tisztjeinek gyermekeit tanították az épületben. Ezt követõen átadták a városnak és itt kapott helyet a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, majd a Hazafias Népfront Városi Bizottsága. Ekkor különbözõ átalakításokra került sor, melynek során eltûntek a szép kandallók és cserépkályhák, valamint az ébenfa ajtók egy része. Az 1960-as évek elején az udvar északi részét eladták, ezen egy családi ház épült. Az un. rendszerváltozás környékén különbözõ társadalmi szervezetek (MDF, Recski Szövetség, Apáczai Alapítvány, Szépítõ Egyesület) kaptak itt helyiségeket. Ezek anyagiak híján nem költöttek az épületre, amely lassan leromlott. 1996-ban kapott helyiségeket a házban a Vas megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amely fokozatosan meghatározó bérlõje lett az ingatlannak, míg 2000-ben tulajdonjogot is szerzett. Jó gazdaként 2001-tõl kezdte felújítani és korszerûsíteni az épületet, elõször az alagsort, késõbb a tetõt majd az emeletet és a homlokzatot tették rendbe úgy, hogy igyekeztek minél több eredeti részletet megõrizni. Az alagsorban egy 93 m2-es konferenciaterem, társalgó, büfé, számítógépes terem és vizesblokk kapott helyet, az emeleten a Kamara titkárságát, irodáit és tanácstermet alakították ki. A homlokzat a színezést kivéve nem változott, a kerítés is a régi képét mutatja. A felújítási terveket a Mérmû-Terv Bt. készítette, a belsõépítészetnél Sellyei Gábor mûködött közre, a szerteágazó munkát a Kamara részérõl Kiss Sándor titkár fogta össze, hogy 2004-ben befejezõdjön a felújítás. Azóta igen élénk szervezeti élet folyik a falak között – konferenciák, továbbképzés, kiállítás, stb. – az épület a rendezettség benyomását kelti, s minden remény megvan arra, hogy a város eme jellegzetes épülete megõrzõdik az utókor számára.

21


Vasi Építész és Mérnök “ Interjú

Politika és építészet Csermelyi András építészmérnök

Óvári Gábor

Sz s

ombathely közéletében Csermelyi András neve hoszszú évtizedek óta ismert. Korábban alpolgármesterként, most városi képviselõként vesz részt Szombathely arculatának, építészetének alakításában is. Városrendezési szakmérnökként kísérte végig az utóbbi közel három évtized legnagyobb beruházásait a megyeszékhelyen. A ma már nyugdíjas építészmérnököt számos elismerés mellett a közelmúltban Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki. - Az elõzõ rendszerben az egyetemrõl kikerülve a legtöbb pályakezdõnek volt helye. Ön hol kezdte a pályát? - A Budapesti Mûszaki Egyetem építészmérnöki karán végeztem 1966-ban. Nekem sem volt nehéz dolgom az elhelyezkedéssel, mert a megyei tanács ösztöndíjasa voltam. Vállaltam, hogy öt évig a tanács mondja meg, hol dolgozzak. Pályakezdõként a Vas Megyei Beruházási Vállalatnál kezdtem mûszaki ellenõrként. Közel két évig dolgoztam ott. A megyei vállalat abban az idõben beruházások elõkészítésével és bonyolításával foglalkozott leginkább. Akkoriban épült a pártszékház, amelynek én voltam az egyik mûszaki ellenõre. Késõbb a Hadnagy utcai gimnázium mûszaki ellenõri feladatait már önállóan végeztem. - Akkor már a kezdeteknél el is szakadt a klasszikus tervezõi munkáktól. - Nem egészen, bár elsõsorban tényleg mûszaki ellenõri, beruházói feladatokat kaptam, de mindeközben azért nem szakadtam el a tervezõi feladatoktól sem. Akkor két lehetõség adódott: magántervezõként mûködni meglehetõsen korlátozott keretek kö-

22

zött, tehát családi házak, kisebb társasházak tervezését lehetett vállalni, vagy részt lehetett venni társadalmi munkában, amelyre volt a megyénél lehetõség, még kisebb jutalmat is adtak érte. Ilyen keretek között terveztük meg Vincze Csabával közösen az õrimogyorósdi kultúrházat, de részt vettem egyéb tervezésekben is. - Végül a Vasitervhez került, arra a munkahelyre, amely egykor nagyon népszerû volt. Milyen tapasztalatokat szerzett az ott eltöltött évek alatt? - Mindig érdekelt a tervezés, ezért valóban nagy lehetõség volt az, hogy 1967 végén sikerült átmennem a Vasitervhez. Heckenast János mellett dolgoztam beosztott szerkesztõ-tervezõként. Itt aztán hoztam egy olyan döntést, ami így utólag nézve nem biztos, hogy okos volt. A megyei vezetés ugyanis azzal keresett meg, hogy Kõszegen a távozó mûszaki osztályvezetõ helyét foglaljam el. Elvállaltam. Ott dolgoztam közel négy évet az építési hatóság vezetõjeként. Izgalmas idõszak volt, mert akkor vett nagy lendületet Kõszeg mûemlékeinek felújítása, a Jurisics téren a Sgrafittós ház és számos más mûemlék. Az ugyn. Lábasház levéltárrá történõ átalakítását, a magas tetõ kialakítását – Sedlmayr János koncepcióterve alapján - hivatalból én terveztem. Mivel azonban szombathelyi voltam, így a kapcsolataim is ehhez a városhoz kötöttek. A kõszegiek szokatlan módon engem hamar befogadtak, de egy idõ után úgy éreztem, hogy vissza kellene jönnöm Szombathelyre. - Gondolom újabb kihívásokkal is találkozott. Milyen ajánlatnak nem tudott nemet mondani? - Megkerestek a szombathelyi tanácstól, ahol egy fõmérnöki hely megüresedett. Jól éreztem magam ebben a pozícióban, 12 évig én voltam az építési hatóság vezetõje,

a mûszaki osztály fõmérnöke. Az akkori fõépítész Péter Lajos mellett 1972-ben kezdtem el foglalkozni a szombathelyi városrendezési kérdésekkel. De jött egy újabb változás. 1984-ben a Wagner József tanácselnök-helyettes egészségügyi okokból hirtelen nyugdíjba ment. Felajánlották, hogy legyek tanácselnök-helyettes. Ez a felkérés nagy dilemmát okozott, mert el kellett döntenem, hogy maradok az államigazgatásban, vagy politikai területre lépek. Utólag értékelve a változás nem is volt olyan nagy, mert akkoriban egy tanácsi vezetõ közelebb állt a szakmához, mint most egy alpolgármesteri beosztás. Nem éreztem meg a váltást, mert vezetõként ugyanazokkal a témákkal foglalkoztam, mint azelõtt. Építési, mûszaki, beruházási kérdésekkel foglalkoztam, sõt még a kereskedelem is hozzám tartozott. Az 1984-1990-ig tartó idõszak egyébként a munka szempontjából kedvezõ volt, mert a Czinzek Miklós volt a tanácselnök, aki reform szemléletû szakember volt. Talán apróságnak tûnik, de a városi tanács új épületére például kiíratta, hogy városháza, pedig még rendszerváltásról nem is beszélhettünk. Abban az idõszakban a város életében nagyon komoly fejlesztések, köztük a Fõ tér elsõ rekonstrukciója történtek. - A politikai elit tagjaként érte meg a rendszerváltást. Szakmailag és emberileg hogyan élte meg ezt az idõszakot? - A rendszerváltással beosztásom megszünt. Egy szép napon kezembe adták a munkakönyvemet és kész. Újabb komoly döntések elõtt álltam. Tevékenységem során jó munkakapcsolatot alakítottam ki az OTPvel. A pénzintézet volt ugyanis a tanács mellett a legnagyobb lakásépítõ. Ebbõl kifolyólag hosszú évek alatt számos beruházási feladatot közösen oldottunk meg és olyan szoros munkakapcsolatom alakult ki a bankkal,


Interjú “ Vasi Építész és Mérnök

hogy az akkori igazgató, Dr. Banga Lajos rögtön állást kínált nekem, amikor látta, hogy már nincs munkahelyem. Döntenem kellett: vagy magántervezõként folytatom a pályám – ami rögös út lett volna – vagy elfogadom az OTP ajánlatát. Az utóbbit választottam. Tizenkét évig foglalkoztam önkormányzati és vállalkozói bankfeladatokkal, számlavezetéssel és hitelezéssel. - Késõbb mégis sokat hallhattuk a nevét Szombathely rendezési terveivel, vagy a város nagyberuházásaival kapcsolatban. - A városrendezési ügyektõl soha nem szakadtam el, mert 1990-ben városi képviselõnek választottak és azóta folyamatosan tagja vagyok a közgyûlésnek. Az elmúlt 2030 év alatt Szombathely rendezési tervét többször is felülvizsgáltuk, ebben a munkában politikusként és építészmérnökként is részt vettem, hiszen városrendezési szakmérnök vagyok. Az építészeti tervezéssel is kapcsolatban maradtam, hisz sok más feladat mellett az idõk során megterveztem közel 100 kisebb épületet, elsõsorban lakóházakat és üdülõket. Beszélgetésünk során szót váltottunk az utóbbi idõk belvárosi nagyberuházásairól és amelyekrõl azt gondolom, hogy nem mindig használtuk ki megfelelõen az építészeti lehetõségeket. - Konkrétan melyikre gondol? - Például a Fõ téri foghíj beépítésére és a levéltárra. A foghíjnál elsõsorban igényesebb homlokzati anyaghasználat lett volna szükséges. Persze, tudom, hogy ez elsõsorban pénz kérdése. A levéltár egy vitatható beruházói döntés eredménye, de ez a me-

gye ügye volt. Sok kritika érte az épület egészét, személy szerint nekem csupán a mélygarázs bejáratának építészeti megoldása nem tetszik. - Több évtizedes politikai és mérnöki tapasztalattal a háta mögött milyennek látja a város fejlõdési irányát? - A város természetesen folyamatosan fejlõdik, de – véleményem szerint - nem mindig jó irányba. A jelenleg folyamatban lévõ beruházások eredményeként funkcionálisan és építészetileg megfelelõbb színházzá válhat a HEMO a tervezett átalakítással, de úgy látom, hogy hosszú ideig ez az épület ad majd otthont a teátrumnak. Az úgynevezett kõszínház belátható idõn belül biztos nem épül meg. A helyszín kiválasztásra került ugyan, de szerintem a kõszínház a Ferences kertben lenne a legjobb helyen, ahol most az a történelmi témaparknak nevezett attrakció található. Ha már erre a helyszínre tévedtünk, akkor beszélnünk kell a tervezett történelmi sétaútról is, amibõl remélem semmi nem lesz, én az elsõ pillanattól kezdve ellene voltam. - Pontosan mi a kifogása ezzel és az ehhez hasonló elképzelésekkel? - Mindenki szeretne valami nagyot alkotni, politikusként nyomot hagyni, és megszületnek olyan tervek, amelyeknek semmi értelme és semmilyen realitása nincs. Az Isis szentély helyreállítása végre megtörténik, kíváncsian várom az eredményt. A tervezett helyreállítást mûemlékvédelmi szempontból egy kicsit kockázatosnak tartom.. Egykor csatlakoztunk az ugynevezett. Velencei Kartához, amely kimondta, hogy mûemléket visszaépíteni nem szabad, csak a kutatás-megóvás-helyreállítás célszerû. Ezt az elvet Európában persze sok helyütt felrúgták, most az Iseum esetében mi is ezt tesszük. Úgy állunk neki jelzésszerûen megjeleníteni egy közel kétezer éves épületet, hogy nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogyan is nézett ki eredetileg. - Képviselõként aktív, de szakmai területen mivel foglalkozik mostanában? - Nyugdíjas vagyok, 67 évesen már nem szeretnék tervezéssel foglalkozni, a kamarának is visszaadtam a tervezõi jogosultságomat. Képviselõi feladataimat, közöttük kiemelten a jelentkezõ városfejlesztési feladatokat igyekszem legjobb tudásom szerint ellátni a ciklus végéig, aztán a továbbiakon még gondolkodom.

Felhívás Meghívó ÉPÍTÉSZETI DIÉTA

2 0 1 0

ÉPÍTÉSZET ÉS ÉLETMINÕSÉG 2010. január 30. – 31. A Mûszaki Bál ismét Kõszegen kerül megrendezésre az Írottkõ Szállodában. A szervezõk teljes gõzzel dolgoznak, hogy ebben a nehéz idõszakban se szakadjon meg egy nemes hagyomány. Minél több Tagtársunk, régi és új vendégünk részvételére számítunk. A bál lebonyolításában minden javaslatot és közremûködést szívesen fogadunk. A részvétel díja 12.000.- Ft/fõ, mely az elõzõ évekhez hasonlóan tartalmazza a rendezvényen való részvételt, vacsorát és szállást reggelivel az Írottkõ Szállodában. A szállást 2010. január 30-án 12 órától lehet elfoglalni és másnap 12 óráig kell elhagyni a szobát. Javasoljuk a szálloda wellness szolgáltatásait igénybevenni. Szabadidõs programokat Kõszegen gondoljuk nem kell ajánlani, hiszen ezt a csodálatos kisvárost mindenki ismeri. Ez évben is lehet tombolatárgyat felajánlani, az idén is teret adunk a kezdeményezésnek. A részvételi jegyek 2010. január 4-tõl vásárolhatók Kamaráink titkárságán, Szombathely Thököly u. 14. alatt 10 - 16 óráig. Elõzetes helyfoglalást is elfogadunk telefonon (94-312-461) vagy e-mailben (vmtek@freemail.hu)

23


Vasi Építész és Mérnök “ Tervezés

A kõszegi autóbusz-pályaudvar Válinth Attila okl.építõmérnök

As

Kõszeg város az 1970-es évek végén alakította ki a Liszt F.u-i autóbuszpályaudvart, amely az akkori forgalmi igényeknek megfelelt. A jelentõs forgalom bõvülés, a zajszennyezés és a megnövekedett balesetveszély miatt már a múlt század végén elhatározta Kõszeg Város Önkormányzata az autóbusz-pályaudvar áthelyezését és korszerû – a jelenlegi forgalmi igényeknek megfelelõ – kialakítását. A város rendezési terve a 2545; 2546; 2547 hrsz. területekre irányozta elõ az autóbusz-pályaudvar építését. A tervezést megelõzõ vázlattervek /amelyek az indító állás és az autóbusz parkolók igény szerinti darab-számát biztosították/ szerint a korábban felsorolt hrsz-ú területek elégtelennek bizonyultak. Ezért az Önkormányzat a

24

és a kapcsolódó létesítmények szükséges nagyságú terület biztosítása érdekében a 2548 hrsz-ú területet megvásárolta. (1.kép) Az autóbusz-pályaudvar közvetlen tervezéséhez kapcsolódik a 2527 hrsz-ú ingatlanon a Petõfi S. tér útburkolatának a felújítása a 2524 hrsz-ú ingatlan déli határvonalától a 2513 hrsz-ú játszótérig, valamint a játszótéren és a rekonstruált út mentén kialakításra kerülõ személygépkocsi parkolók létesítése. Továbbá a Petõfi tér északi végén – ahol a keleti és a nyugati ág találkozik – a forgalmi csomópont átalakítása oly módon, hogy biztosítva legyen a balesetmentes közlekedés. A cél körforgalmi csomópont építésével érhetõ el. (2.kép) A beruházás fõbb jellemzõi: Autóbusz-pályaudvar: 8 db indító és 6 db autóbusz várakozóhely. Az indító és várakozóhelyek

18x3 m méretûek. Petõfi téri útrekonstrukció: 6 m széles kiemelt szegélyek között, egyoldalon 1,5 m széles kísérõ járdával. Személygépkocsi várakozóhelyek (parkolók): az útrekonstrukció mellett 6 db párhuzamos és külön 8 db várakozóhely. A volt játszótér helyén 34 db várakozó hely létesül. A várakozóhelyek mérete: 2,5 m x 5,0 m. Körforgalom: a legkisebb geometriai méretû, kis forgalmú csomópontot terveztünk. Külsõ átmérõ 24m, belsõ átmérõ 10m. Az autóbusz-pályaudvaron belül a burkolatok bazaltbetonból, az útrekonstrukció és a szgk.várakozóhelyek közlekedési útjai aszfaltbeton kopóréteggel készülnek. Az autóbusz-pályaudvar területén a járdák térkõ, egyéb helyeken a járdák aszfaltbeton burkolattal készülnek. A szgk. várakozóhelyek burkolata szintén térkõ.


Tervezés “ Vasi Építész és Mérnök

Mozgáskorlátozottak részére 4 db szgk. várakozóhely készül (az autóbusz-pályaudvar közelében). A gyalogátkelõhelyeken az útburkolat és a csatlakozó járda szintkülönbsége max. 3 cm. A forgalmi épület belsõ terei szintén akadálymentesen közelíthetõk meg. A csapadékvíz zárt csatornahálózatba gyûlik össze. Az újonnan

kiépített hálózatokat a meglévõ csatornahálózatba kötjük be, amelyek a csapadékot a Gyöngyös patakba vezetik. Az autóbusz-pályaudvar vonatkozásában az ideálisnak nem mondható tervezési terület miatt egyirányú forgalmi rendet kell kialakítani. A pályaudvar északi részén van a bejárat és a déli ré-

szén a kijárat. A rekonstruált út új közvilágítást, az autóbusz-pályaudvar és a szgk. várakozóhelyek modern térvilágítást kapnak. Újdonság lesz a gyalogátkelõhelyek megvilágítása. A közvilágítás és térvilágítás, valamint a forgalmi épület építészeti ismertetésével a következõ lapszámunkban megjelenõ cikk foglalkozik.

Változások az építésügyi Kiss Albert

Ötven felett már rutinosnak mondhatom magam, de ezzel mostanában már valószínûleg semmire se megyek. Fõleg nem az építési jogszabályok területén. Tisztelt rutinos kollégák! Felejtsétek el a rutint! A jogszabályalkotók is így lehetnek vele. A 2008. január 1.-én életben lépett építési jogszabályok nagy részét 8 hónap után átfésülték, majd 21 hónap után teljes újakra váltották fel. Folytonosság, kiszámíthatóság, rutin? A gyorsítás jegyében 9 új jogszabályt alkotott 15-öt módosított az országgyûlés, a kormány vagy a szakminiszter. Ezekrõl az Építész közlöny novemberi 199-es számában a 27-33 oldalon találhatunk egy kis ismertetõt. A legtöbb és legfontosabb változást talán a kivitelezésrõl szóló új jogszabály tartalmazza. Errõl elég jó ismertetést ad a közlöny is. Úgy gondolom, a legtöbb építészkollégát viszont az új engedélyezési jogszabály érdekli, a 193/2009 (IX. 15.) Kormányrende-

jogszabályokban let az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenõrzésekrõl. Mivel a közlönybeli ismertetés errõl sokat nem mond, ezzel szeretnék egy kicsit részletesebben foglalkozni. A 37/2007 ÖTM rendeletben azt kritizáltuk, hogy egy ponton, egy melléklet a szakhatóságok miatt miért hagyta életben a régi jogszabályt. Átemelhette volna egy következõ mellékletként. Az új jogszabályalkotó, a kormány ismételten elkövette ezt a bakit. Az új kormányrendelet mellett életben hagyta a régi csonkját. A 37-es érdemi része szinte már csak a telekalakítást szabályozza. Megmaradt néhány elem a tervezõi nyilatkozatra vonatkozóan is, de ezt itt-ott átfedõen szabályozza a kormányrendelet is. Az alapelv: az erõsebb kutya, a magasabb rendû jogszabály, a kormányrendelet dönt. A mellékletek közül az építményfajták engedélyezési kategóriái, valamint a tervek tartalmi követelményeirõl szóló ma-

radt meg, alaposan átgyúrva. Nem lehetett volna, fõleg a mellékleteket, az új jogszabályhoz csatolni ezeket? Állítólag nem volt idõ rá. A mai számítógépes világban? Másold-toldd be. Ennyire egyszerû. Fõleg akkor, amikor mindkét mellékletet alaposan átgyúrták. Az engedélyezésnél öt építménykategóriát hoztak létre. Négy engedélyezési kategóriát vezettek be - az ötödik az engedély nélkül építhetõ építmények köre. Az engedélyezés idejét ezúttal nem naptári napban, hanem munkanapban határozták meg. A I. kategória a normál építési engedélyezési eljárás határideje 45 munkanap. A II. kategóriába az egyszerûsített építési engedély tartozik, ezt 22 munkanap alatt kell elbírálni. A III. kategóriájú épületek, építmények építési engedélyezési eljárására csak 10 napot kapott a hatóság. Ha építésügy igazgatási szakértõ is közremûködik az eljárásban, ezek az idõk rövi-

25


Vasi Építész és Mérnök “ Jogszabály dülnek. A szakértõ és új elemként a hatósági közvetítõ elvileg gyorsítja az eljárást. De! Legtöbbször még meg sem szárad a tinta a terveken, már be kell adni, a szakértõ is csak ekkor kaphatja kézhez. Mire megismeri a tényállást, esetleg helyszínel is, kialakítja álláspontját, a „megtakarított” napok már el is koptak. A IV. kategóriába a bejelentés tartozik. A határidõket, az engedélyezés fajtáit az új kormányrendelet szabályozza, de a vonatkozó melléklet a 37-esben van. Hasonlóan „áttekinthetõ” az egyes eljárási fajtákhoz tartozó tervek és dokumentumok köre. Ez is a 37-esben maradt, ráadásul a mellékleten belül hemzsegnek az oda-vissza utalások. Csak gyõzze valaki kibogarászni. Szerencsére a szakhatóságokról szóló melléklet már az új jogszabályhoz csatlakozik, ráadásul egyértelmûbb, áttekinthetõbb, mint a régi. A szabálytalan építések esetén – a hivatalos tudomásra jutástól számítva - már csak 3 hónap maradt a hatósági intézkedés megtételére a korábbi egy éve helyett. A hatósági ellenõrzési tevékenységnek rendszeresnek, tervszerûnek kell lennie. Ez értelmezésem szerint elsõsorban az építésfelügyeleti, építésrendészeti eljárásokra vonatkozik. Van és volt ellenõrzési lehetõsége (Kötelessége is!) az I. fokú építési hatóságnak, amivel - valószínûleg idõ hiányában - ritkán éltek. Pedig lesz még kötelezõ helyszínelés pl. az építési engedély érvénye lejártakor. Néhány érdekesség: - Az új szabályozás szerint az utólagos tetõtér beépítésre már nem kell engedélyt kérni, ha az tartószerkezetet nem érint. Kényelmes, szabványos lépcsõ ugye kell, na meg a födémbe is legtöbbször nagyobb nyílást kell vágni. Mindkettõ tartószerkezet... - Közforgalom elõl elzárt telken tehergépjármû forgalommal terhelt út építése bejelentés köteles, vagyis tervet is kell készíteni. Na mármost: az úttervezés ügye nem építész szakág, az útépítés engedélyezése pedig a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz tartozik… - Mi az értelme a védõ-, elõ-tetõre vonatkozó rendelkezéseknek? Ha egybe épül az épülettel, vagyis szerkezetileg csatlakozik ahhoz, akkor 25 m²-es és 2 m kiállású lehet. Ha saját lábakon áll, akkor 30 m²-es és akár 4 m kiállású is lehet. Ha akarom vemhes, ha akarom, nem… Új elem, hogy már az engedélykérelemhez csatolni kell az útkezelõ hozzájárulását. Ugyanakkor külön munkarész szükséges a közlekedési szakhatóság és a természet és tájvédelmi

26

szakhatóság megkereséséhez. A tervezõi nyilatkozatban pedig nem elég rögzíteni, hogy az egyes szakhatósági egyeztetések megtörténtek, ismertetni kell azokat. Új a statisztikai adatlap is tisztább, mint a régi. A statisztikai adatlapok is újak. Szerencsére jobbak, értelmezhetõk is lettek Az egyes engedélyezési kategóriákba az építési hatóságok néhányszor biztosan belekavarodnak, fõleg a határidõk tekintetében. Mikor hány nap, mikor mennyi idõ jut helyszínelni, az egyes köztes ügyintézési lépések megtételére, fõleg a rövid határidejû ügyeknél? Egyáltalán betarthatók-e az eddigi ügyintézési gyakorlattal ezek a határidõk? Hát vannak kétségeim… Új, építõipart (is) érintõ jogszabályok: • 2009. évi LXXVI. törvény a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól • 186/2009 (IX.10.) Korm. rendelet a bejelentésköteles szolgáltatási tevékenységek tekintetében a bejelentés elmulasztása esetén fizetendõ bírságról, továbbá a szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságok általános kijelölésérõl • 192/2009.(IX.15.) Korm. rendelet az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekrõl • 190/2009.(IX.15.) Korm. rendelet a fõépítészi tevékenységrõl • 193/2009.(IX.15.) Korm. rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenõrzésekrõl • 194/2009.(IX.15.) Korm. rendelet az építési beruházások megvalósításához szükséges eljárások integrált intézésének részletes szabályairól és a közremûködõ hatóságok kijelölésérõl • 195/2009.(IX.15.) Korm. rendelet a honvédelmi és katonai célú építményekkel kapcsolatos építésfelügyeleti tevékenységrõl • 191/2009.(IX.15.) Korm. rendelet az építõipari kivitelezési tevékenységrõl • 197/2009.(IX.15.) Korm. rendelet az ingatlan adataiban bekövetkezett változások igazolásáért, egyes hatósági bizonyítványok kiállításáért, az összevont eljárásért és az integrált eljárásért fizetendõ igazgatási szolgáltatási díjakról Meglévõ, megváltozott jogszabályok: • 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelmérõl (Étv.) • 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK)

• 104/2006.(IV.28.) Korm. rendelet a településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság általános szabályairól • 53/2000. (VIII.11.) FVM rendelet a területrendezési és településrendezési tervezési jogosultságról • 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet az építési mûszaki ellenõri, valamint a felelõs mûszaki vezetõi szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól • 134/2008.(V.14.) Korm. rendelet a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter feladat- és hatáskörérõl • 252/2006.(XII.7.) Korm. rendelet a településrendezési és az építészeti-mûszaki tervtanácsokról • 190/2009.(IX.15.) Korm. rendelet a fõépítészi tevékenységrõl • 2006. évi LIII. törvény A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentõségû beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerûsítésérõl • 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) • 9/2008.(II.22.) ÖTM rendelet az Országos Tûzvédelmi Szabályzat kiadásáról • 277/2008 (XI.24.) Kormány rendelet Az építésügy, a településfejlesztés és –rendezés körébe tartozó dokumentációk központi nyilvántartásáról • 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelölésérõl és mûködési feltételeirõl • 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-mûszaki dokumentációk tartalmáról • 40/2002. (III. 21). Korm. rendelet a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó építésügyi hatósági engedélyezési eljárások szabályairól A jogszabályokat legegyszerûbben a www. mek.hu honlapról lehet elérni, fejléc, jogszabályok menüpont. Bármely jogszabályra kattintva elõugrik annak szövege. (http://fn.opten.hu/....) Ha netán még sem, hibaüzenetet kapunk, a teendõ a következõ: Az elõugró honlap internetcímét jelöljük ki, másoljuk, majd töröljük ki. A címet ismét „beszúrva” biztosan jön a jogszabály szövege. Jó böngészést kívánva: Kiss Albert építészmérnök


Vízügy “ Vasi Építész és Mérnök

A Marcal-völgyi Vízitársulat rövid története

Dr. Varga Gábor

As

mióta ember él a Földön élvezi a vizeknek az élethez szükséges áldásait és egyben küzdelmet folytat vele szemben az okozott kártételei ellen. Nagyon is érvényes ez Hazánkra, a Kárpát-medencére és szûkebb hazánkra, Kemenesaljára. Térségünkben már az 1600-as években vízszabályozási munkálatok folytak. Az 1622-es gyõri árvizet követõen 1699-ben királyi rendeletre bizottság létesült az árvizek okainak megszüntetésére, illetve enyhítésére. A bizottság az árvíz legfõbb veszélyének a malmok által építetett rõzsegátak duzzasztását ítélte. Ezen rõzsegátak szabályozása mellett a Rába árvízének csökken-

tésére elrendelték, hogy Várkesz határában az Ásvány nevû árkot tisztítsák és mélyítsék, hogy a Rába felesleges vizét a Marcal völgyébe vezessék. Ezt követõen a völgy mélyebb fekvésû területei állandó vízborításúak voltak. Különösen a rétek és a legelõk váltak gyakran hosszantartóan használhatatlanokká. A Veszprém megyei birtokosok a fenti ok miatt panasszal fordultak a Helytartó Tanácshoz, mely panasznak a Helytartó Tanács helyt adott és 1759-ben elrendelték az Ásvány árok elzárását. Gyakorlatilag az árok megnyitását követõ 60. esztendõben. A XVIII. Század társadalmi, gazdasági fejlõdése egyre inkább sürgette a termõterületek hasznosítását, ami a folyók szabályozásával, ármentesítéssel és lecsapolási munkákkal volt össz-

hangban. Felismerve ezt a Magyar Országgyûlés 1807ben a XVII.tc.-kel megteremtette a társulatok megalapításának jogi alapjait. A törvénycikk kimondta, hogy ha az érdekeltek nagyobb része a szabályozás mellett foglal állást, akkor a határozatok a kisebbségre is kötelezõ érvénnyel bírnak. Ez a maga idejében nagyon elõre mutató demokratikus törvényalkotás volt. A fenti törvényre alapozva 1810-ben megalakult az elsõ magyarországi vízszabályozási társulat Sárvízi Társaság néven. A már említett felgyorsult gazdasági események miatt egyre nagyon szükség volt a legelõk hasznosítására, mivel az osztrák városok a húsmarhának jó felvevõ piacai voltak.

Nagykamondi zsilip • A munkagödör elõkészítése

27


Vasi Építész és Mérnök “ Vízügy Az elsõ lecsapolási munkálatokat a Marcal völgyében az 1800-as évek elején gróf Amade Antal végeztette. A Marcal Sümeg határában ered és Malomsoknál folyik a Rábába. Vízgyûjtõje megközelítõleg 3.200 km². A régebbi idõkben a Zala felsõ szakaszának vízgyûjtõje is hozzátartozott, hisz a Zala folyó abban az idõben Északkeletnek folyt és a Marcal völgyében jutott el a Dunába. 1838-ban Kecskés Károly a Rába-Rábca szabályozási tervében a Marcal Marcaltõig történõ szabályozását is belevette, de a terv nem került megépítésre. 1851-ben a Marcal menti községek a Helytartó Tanácshoz folyamodtak a Marcal folyó szabályozása érdekében. A Helytartó Tanács királyi biztost nevezett ki, mely mûködése eredményeként 1859-ben megalakult a Marcal-Szabályozási Társaság Vas, Veszprém és Zala megye küldöttei által. Gyõr megye nem csatlakozott a társulathoz, mivel állandóan saját árvizeivel volt elfoglalva. Az alakuló ülés mellékelt jegyzõkönyvi másolatában jól olvasható, a marcalvölgyi gazdák elszántsága és megfontoltsága. 1863-ban megszületett a Társulat elsõ kézzel írott alapszabálya. Ez az alapszabály 1873-ig fejlesztve, bõvítve lett, majd jegyzõkönyv formájában kiadták és a szombathelyi királyi törvényszék jegyzõje által ellenjegyzésre került. Pontosan olvasható a melléklet kimutatásokban, hogy 1200 öles hold után Vas, Veszprém megyékben 1 forintot, míg Zala megyében 1 forint 40 krajcár érdekeltséget vetettek ki. Ezt a késõbbiekben az osztályba sorolt területek alapján differenciálták. Ez a kivetés akkor jelentõs vásárló értéket képviselt. Ezek a több mint 130 éves alapszabályok nagyon érdekes és tanulságos olvasmányok és ma is megállnák a helyüket a közéletünkben. Már a megalakuló ülésen foglalkoztak a gazdák a Marcal szabályozási tervének elkészítésével és munkálkodó mérnökké Márton József veszprémi okleveles mérnököt nevezték ki. A kiviteli tervek elkészítésével Paál Dénes és Frommel Miklós okleveles mérnököket bízták meg. A tervek 1873 és 1874-ben készültek el. Ezek a tervek a Marcal középsõ szakaszának a szabályozásával foglalkoztak. Pontosabban a Pápa Marcaltõi országúttól Gógánfa határáig. Mint azt említettük Gyõr városa és környéke a Rába árvizeivel volt elfoglalva és hiába készült el a Marcal alsó szakaszának a szabályozása már 1838-ban kivitelezésre nem került. Ezért a Marcal szabályozási társaság a Helytartó Tanácshoz fordult 1864-ben panaszával, hogy a

28

Marcal középsõ szakaszának szabályozását addig nem tudják megkezdeni, míg az alsó szakasz tervei nem valósulnak meg. A Helytartó Tanács a Marcal szabályozását elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta és a munkák megkezdése és összehangolása érdekében királyi biztost nevezett ki. Ennek eredményeként 1875-ben egyezségre jutott a Marcal Szabályozási Társaság a Rába Szabályozási Társulattal, hogy a munkákat azonnal megkezdik és Marcaltõig a Marcal szabályozásra kerül.

nak. A teljes szabályozás 1899-ben került üzembe helyezésre. A vízszabályozás eredményeit látván 1910ben megalakult a Felsõ Marcalmenti lecsapoló Társulat. Társulatunk életébõl nagyon tanulságos az az egyszerû költségkimutatás, amely az 1863 és 1877 közti idõszak pénzfelhasználását mutatja ki. A fából készült 1885-ös vízosztó mû tervének egyszerûsége is megragadja az ember fantáziáját. Az 1894. éves Marcalvölgyi Vízitársulat csatorná-

Nagykamondi zsilip • Felülrõl

Az 1885. évi XXIII. tc. részletesen és pontosan szabályozta a társulat szervezetét és mûködését. Ezen idõponttól lett a Marczal Szabályozási társaságból Marcalvölgyi Vízitársulat. A fentieket követõen nagy lendülettel indult meg a munka a Marcal völgyében. A medret 52 km hosszban rendezték. Nagykamondnál 1896ban építettek fából vízosztó mûvet, mely biztosította a Vas megyei 44,5 km hosszú és a Veszprém megyei 29,8 km hosszú csatornák tartós vízellátását. Pontosan felmérték hogy a felszíni vizek levezetésével a Marcal szûkebb völgyében a tõzeges talajok gyorsan kiszáradhatnak, ha a völgy lábánál állandó talajvíz utánpótlást nem kap-

inak kimutatása azokat a csatornákat tartalmazza, amelyek szabályozásra kerültek. 1899-ben még elégséges volt a vasút kiscelli osztálymérnökségének egy egyszerû átirata és vázlata ahhoz, hogy a pápai vasút alatt a Marcal meder miként legyen burkolva. A fenti boldog békeidõk az építést követõen a mûvek teljes ködû fenntartottságával teltek el. A fenntartáshoz biztos alapot nyújtott az 1881. XVII. Tc. tartalma, amely a társulati tagok adóbefizetését követõ adóvisszatérítéseit egyenesen a társulat részére utaltatta. Gyakorlatilag a társulati tagok áldozathozatala egyszeri volt a beruházással való hozzájárulással, minden késõbbi ér-


Vízügy “ Vasi Építész és Mérnök dekeltségi hozzájárulás egy-egy új fejlesztésnek az alapjául szolgált. Az elsõ világháború alatt és az azt követõ zavaros években államháztartás magas hiánya miatt az adóvisszatérítések elmaradtak. A háború utáni feladatait a társulat nem tudta megoldani. A társulat akkori igazgató mérnöke megfogalmazásával a társulat tisztségviselõi memorandummal fordultak az akkori megyei képviselõkhöz, hogy az 1928. õszi törvényhozási ciklusban a Magyar Állam biztosítson támogatást a feliszapo-

fentiek miatt az egész ártér szinte tóvá változott. 1925-ben adták be Nagyatádi Szabó Istvánhoz az akkori földmûvelésügyi miniszterhez a tervezetet, mely 1927-ben érkezett vissza és 1928ban Vasvármegye ispánja engedélyezte. Idõközben az árvizek a fa vízelosztó mûvet tönkretették és 1929-ben a nagykamondi zsilip vasbetonból újjáépült. Az eredeti mellékelt fényképek nagyon szépen mutatják. A jóváhagyott tervezett három fõ kérdéskomplexumot igyekezett megoldani.

A mellékpatakok torkolatát rendezték a fõmederbe a Vas illetve Veszprém megyei csatornán keresztül szifonok, bukógátak és zsilipek segítségével. A vízimalmok vízhasználati jogának szabályozása a duzzasztó szintek csökkentésével. A fenti tevékenység összköltsége 1,6 millió pengõ volt, melyre a társulat 8 éves át 200 ezer pengõ állami támogatásban részesült. Mindezek a fenti munkálatok 1943-ban fejezõdtek be. A Marcalvölgyi Vízitársulat mûködésének az 1948-ban bekövetkezett államosítások vetettek véget. Attól kezdve a Marcal fõmeder a csatlakozó patakokkal együtt a Vízügyi Igazgatóság kezelésébe került. Mint mindenhol az országban az 1956-os politika konszolidációt követõen döbbentek rá, hogy a vízügyi létesítmények helyi gazdátlansága miatt tönkrementek. Az akkori politika belátta, hogy a vízitársulatokat újra életre kell hívni és egymás után alakultak az új társulatok. Ezek az új vízitársulatok már nem voltak olyan nagyok és kiterjedtek, mint az elõzõ században alakultak, mivel a jelentõsebb befogadók állami kezelésben maradtak. Így alakult meg Celldömölk székhellyel 1964. január 1-jével a Kemenesaljai Vízgazdálkodási Társulat. Ezt követõen a társulat mûködési területe megnõtt a Csörnöc-Herpenyõ Vizitársulat beolvadásával, illetve a Gyöngyös-Répcementi Társulat egy részével.

Nagykamondi zsilip • Alulról

lódott, elfajult mûvek felújítására. Ez a felújítás egyúttal bõvítéssel is járt, mivel szûk meder lecsapolását követõen a peremterületeken is nagy mértékû patakszabályozások és lecsapolások történtek és így a Marcalba egy idõben történõ vízelvezetés szükségessége megtöbbszörözõdött. A memorandum röviden az alábbiakat tartalmazta: A medrek feliszapolt és elfajult állapotának az eredeti állapothoz visszajuttatásához kevés a Társulat saját ereje. Elmaradt az adóvisszatérítés. A Fõmeder 5-7 m³/sec-os kapacitása mellett cca. 36 m³/sec nagyságú árvizek vonultak le. A

Cinca és a Vas megyei csatorna keresztezése

A Marcal fõmeder bõvítése 7 m³ szállítókapacitásról 36 m³-re. A mederbõvítést nem mélyítéssel, hanem a fenék szélesítésével oldották meg 1 millió m³ föld mozgatásával. Ezt azért cselekedték a fentiek szerint, hogy a tõzeges altalajú nedvességre szoruló réteg ki ne száradjon.

Jelenleg Hegyhát-Kemenesaljai Vízitársulatként mûködik: Címe: 9500 Celldömölk, dr. Szomraky B. u. 5. Érdekeltségi területe 169.050 ha. A kezelt közcélú árkok hossza 713.517 km. 103 község illetve város polgármestere alkotja a társulat Küldöttgyûlését.

29


Vasi Építész és Mérnök “ Hírek

Vasi Építész és Mérnök A Vas Megyei Építész Kamara és a Vas Megyei Mérnöki Kamara lapja Megjelenik havonta Alapította a Vas Megyei Építész Kamara A szerkesztõbizottság elnöke és társelnöke Vincze Csaba, Tóthné Temesi Kinga Fõszerkesztõ Óvári Gábor 20 252 3711 A szerkesztõbizottság tagjai Ábrahám Ferenc, Balogh Péter, Budai Ferenc, Czeiner Gábor, Gaál Ferenc, Horváth Gyula Vladimir, Kiss Albert, Sólyom Miklós, Takács András, Válinth Attila

Kiegészítés Elõzõ lapszámunkban a „Értékõrzõ városfejlesztés” címû írás mellett közölt rajzok képaláírása sajnálatos módon elmaradt. A rajzokat Hajnóczi Gyula készítette, az illusztrációk a Pannónia római romjai címû kötetben jelentek meg. szerk

Kitüntetés a hangversenyen Fennállásának ötven éves jubileumát ünnepelte az Erkel Kórus. A november végi hangversenyen Tóthné Temesi Kinga kórustitkár, Erkel Kórusért plakettet vehetett át évtizedes közösségteremtõ és szervezõ munkájáért. vém

Tördelés Mittl Attila info@mittl.hu www.mittl.hu Szerkesztés Vasi Építész Tervezõ és Szakértõ Kht. 9700 Szombathely, Thököly u. 14. Kiadó CitiCom Kommunikációs Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 9700 Szombathely, Rumi Rajki István u. 10. citicom@chello.hu Felelõs kiadó Ábrahám Ferenc A Vas Megyei Építész Kamara elnöke Hirdetés Szabó Edgár 06 20 911-3596 edy@edymarketing.hu Nyomda Soproni Anzsu Kft. Földes Andor felelõs vezetõ ISSN 1788-6678

A lapban megjelent hirdetések tartalmáért felelõsséget nem vállalunk.

30


Kitekintõ “ Vasi Építész és Mérnök

Csúsztatott ház Sólyom Miklós Az építészeti gondolat azon a problémán kíván segíteni, hogy a nap mozog, de a ház nem. A lakóépületnek két kérge van, egy üveg ami fix, és egy tömör, de helyenként átlyuggatott, ami (el) csúszik. A koncepciót remekül illusztrálják a mellékelt fotók és rajzok, ami az alapgondolaton túl fel van „öltöztetve” az építészet mesterségének összes fogásával. Figyelemreméltó elem a háznak, hogy a fõtömeggel azonos „anyag- és formakezelt” garázsépület játékosan egészíti ki a koncepciót, figyelve arra is, hogy a nappali nagy nyílása a tömör héjban – más pozícióban -, a garázs bejáratát biztosítsa. A hagyományos, bármely európai ország népi építészetével léptékrokon, tömegalakítási eszközökkel operáló építészeti elképzelés magas szakmai kultúráról is tanúskodik. A feladat azt is bizonyítja, hogy a mikro léptékû építészet még óriási lehetõségeket rejt.

Kelet-Angliában

Építész: de Rijke Mash Morgan • Forrás: The Architectural Review 2009. január

31



vem_2009_08-09