Issuu on Google+

Varró Dániel költészete „Bűbáj és varázslat rejlik Varró Dániel verseiben.” Így ajánlja a fiatal költő első kötetétét a fülszöveg. Ha valaki beleolvas Varró Dániel költeményeibe, nagy valószínűséggel magával fogják ragadni a művekben elbújó rímek, ritmusok, szójátékok, a költői megszólalás kellemes hangneme és lírai tréfák. A versek igazi érdekességét talán az adja, hogy gyakran egy már korábban megírt irodalmi mű hatását érezhetjük a költemény világában. Ilyen esetekben intertextualitásról, szöveg közöttiségről beszélhetünk. Feleletemben az eddig megjelent három kötet, a Bögre azúr, a Túl a Maszat-hegyen és a Szívdesszert pár kiválasztott versével azt fogom megmutatni, hogy milyen módon valósul meg a kapcsolat Varró Dániel művei és más, ismert szerzők alkotásai között. De még mielőtt elkezdeném a versek felsorolását és bemutatását, szeretnék pár szót ejteni a szövegköztiség jelentéséről, gyakorlati használatáról is. Az intertextualitás a szövegköztiség egyik fajtája, fogalma alatt a különböző szövegek között kimutatható funkcionális vagy referenciális hasonlóságot, esetleg azonosságot értjük. Szövegalkotó, szövegátalakító eljárásként valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen beépített másik szöveg. Gyakori a retorikai műfajokban pl. a prédikációkban, ünnepi beszédekben, de a modern irodalomban az alkotások egyik retorikai eszköze is lehet azáltal, hogy az új szerző evokáció segítségével visszautal egy másik alkotóra, vagy műveire. Varró Dániel verseiben a megidézés mindkét fajtájával találkozhatunk, vannak költemények, amik egy téma új feldolgozásának tekinthető, másutt más témában ír verset ismert szerzők jellegzetes hangnemében. Az első kötet, a Bögre azúr egyik ciklusa, a Változatok egy gyermekdalra az utóbbi felidézési módszer gyakorlati alkalmazását mutatja. A ciklus vázát a címnek megfelelően egy dal, a Boci, boci tarka költői átfogalmazásai adják. A versek témája mindvégig megmarad a dal szövegének másolásánál, de versvilágukat áthatja annak a szerzőnek a világszemlélete, jellegzetes képei, akinek a „nevében” íródott a költemény. Látványosak a például a Balassi Bálintos változat külső jegyei. A vers az Egy katonaénekből ismert Balassi-strófában íródott. „ Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen árvaságban, Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek tarkaságban.” Azaz a belső rímeket is rejtő sorok 664-664 szótagosak, a belső rímképlete pedig aab-ccb. ( Megjegyzés: ez eltér a Balassi-strófa szerkezetétől (667 667 667 aab ccb ddb), de Balassi Bálint is írt ebben a formában verset, pl. Adj már csendességet… kezdetűt.) De nemcsak a rímek és a szótagszámok kötik össze a modern dalt a reneszánsz költő stílusával, például ha összeolvassuk a versfőket itt a boci szót kapjuk, hasonlóan ahhoz, ahogy az strófák első betűjének egymásutánisága a Balassi Bálinthé szót adja a reneszánsz költő Kiben bűne bocsánatáért könyörgett… művében. A modern költemény szófordulatai is a régiesség látszatát keltik: például a „gyermek tehénnek bánatja” mai olvasónak régi kifejezésnek tűnik, ezt erősíti az egy Júlia-versből ismert „nálad nélkül” szófordulat s a korai magyar irodalomra jellemző ragrímek. Varró Dániel második megjelent írásában még fontosabb szerep jut az intertextualitásnak. A Túl a Maszat-hegyen verses meseregénye ugyanis nemcsak a kicsiknek nyújt a mai hétköznapok és a csodák világában játszódó történet által szórakozást, hanem a felnőtt olvasóknak is, akik felfedezhetik más jelentős irodalmi alkotások hatását Varró Dániel-es


megfogalmazásban. Így találó a fülszöveg, amit Parti Nagy Lajos írt a könyvhöz: „Varró Dániel két dolgot vesz roppant komolyan, a költészetet és a gyerekeket- minden további, a mese is, a regény is ebből következik.” A mese fordulatos eseményei három világban játszódnak, a két főszereplő, Muhi Andris és Maszat Janka lakóhelyein, azaz valóság és képzelet határán, a Paca-árkon innen és túl, valamint az interneten ahol a Paca cár a világ meghódítására tör. Muhi Andris meséje próbatételes történet, egy sor akadályt kell legyőznie, hogy újra láthassa óvodáskori barátját, Jankát, míg a kislány szemszögéből álruhás királykisasszony esete. Maga a regény leginkább a romantikus verses regény stílusát követi,a cselekmény nem lineáris, hol Andris, hol Janka szemszögéből olvashatunk az eseményekről, és az elbeszélőnek is fontos szerep jut: jól ismeri az összes szereplőt, gondolatai olykor elkalandoznak, így megtudhatunk egyet s mást róla is. Így leginkább Puskin Anyeginjéhez hasonlít a meseregény, amit az Anyegin-strófa gyakori előfordulása is igazol. Az Anyeginstrófa 14 soros versforma, melynek ritmusa jambikus, szótagszáma 98989988988988, rímképlete ababccddeffegg. Az elbeszélő viszonya azonos a főhőshöz, mindkét regényben barátjának tekinti (Kit Muhi Andrisnak neveztek,/ S kit én már régen ismerek). Puskinhoz hasonlóan a saját tapasztalatait is megosztja az olvasóval az élettel, a költészettel kapcsolatban. Legfeltűnőbb hasonlóság azonban a levelek terén lehet felfedezni. Az Anyeginben Tatjána ír a főhősnek levelet („Én írok levelet magának. Kell több? Nem mond ez eleget?), és a Varró-regényben is szó van egy titokzatos e-mailről. Ezt a modern levelet Janka kapja egy ismeretlen jóakarótól: „Janka, én írok levelet neked emailt/Kell több? Nem mond ez eleget?” A szövegen itt egyértelműen érezni lehet a szövegköztiséget, a megfogalmazás szinte teljesen azonos. De a Túl a Maszat-hegyen-ben nem csak az Anyeginnel fedezhető fel szöveg közötti kapcsolat. Andris próbatételei során többször irodalmi színtereken küzd: Badarország Dante poklához hasonló, ezért vált a verselés itt tercinára, s a Paca cár ellen vívott csata részleteiről a nagy harcokat leíró hősi eposzok versmértékében (hexameterben) számol be a narrátor. A regény érdekessége, hogy betétversek is szerepelnek benne. Ilyen például a Badar-madárhatározó, Andris beszélgetése az állatokkal, de Szösz-néne dala és a Bús, piros vödör dala is. A Bús, piros Vödör például József Attila Születésnapomra versének formájában kesereg tönkrement életéről: Vagyok a vödör, szállj dalom! ki szomjúság és fájdalom alól dakol. A vers különlegessége a kétszótagú utolsó sorok tiszta rímei. Ettől csak az utolsó versszak vidor-vödör végződése tér el, ezzel is hangsúlyozva a költői kérdés jogosságét. Legújabb kötetében a Szívdesszertben szintén a költészeti formagazdagság jellemzi. Fő témája a szerelem, melyet a lehető legtöbbféle műfajban próbál kifejezni a lírai én: olvashatunk szonettkoszorút (a részei arany betűvel vannak kiemelve a többi szövegből, 14 különálló szonett első sorait összeolvasva egy értelmes egészet, mesterszonettet kapunk), ódát, dalt, átkot, makámákat, SMS-eket. Az átok azt mutatja meg, mennyire képes a féltékenység elragadni a szerelmest. „A szíved, mint a megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.” A makáma, a rímes próza ugyan verssorokra van tagolva és a szóvégek összecsengenek, de minden egyéb vonatkozásban folyamatos szöveg. A szerelmesek hétköznapjainak leírásában látunk rá alkalmazást a szövegben pl. Nyelvművelés vagy a Vers a


szemeidről. Az utóbbiban intertextualitás is rejtőzik. A lírai én Apollinaire Kikericsek című versében felvázolt helyzethez hasonlítja a sajátját, mert a szeretett nő szeme őt annyira megigézi, mint ahogy Apollinaire versbeli énjét a szerelmének kikerics kék szeme, ami annyira megmérgezte a francia költőt, mint ahogy a kikerics az azt rágó teheneket a francia vers szabad asszociációi szerint. Az SMS-versek is tartalmaznak más művekre való utalást. A 3. például két film ismeretét feltételezi, a Szerelem hálójában című filmet Tom Hanks és Meg Rian főszereplésével és a Tarzan történetét idézi: szívünk a gép hálóján remeg/ én Tom vagyok te Meg/ bár csüggenénk a természet csecsén/ én Tarzan te Jane. Az ötödik SMS Petőfi Sándor sorait idézi, az Egy gondolat bánt engemet sort szó szerint, a Fa leszek, ha… kezdetűt haladó gondolatmenete által. Még konkrétabb a szövegköztiség élménye a Varró Dániel: Boldogság és Csokonai Vitéz Mihály: Boldogság című verse közt. Mind a kettő a szeretett nővel eltöltött kellemes pillanatot, az idillt idézi jambikus lejtésű soraikban. Csokonai: Itt egy üveg borocskát Most jázminos lugasban, A zőld gyepágyra tettem E nyári hűvös estvén, És gyenge rózsaszállal Lillámmal űlök együtt: Száját be is csináltam, Lillám velem danolgat Amott Anakreonnak És csókolódva tréfál, Kellő danái vannak Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel íly sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél? A Csokonai vers gondolat menetét követi Varró Dániel lírai énje is vers kezdetén. A két szerelmes együtt szórakozik, csak itt nem verses könyvvel, hanem a modern kor igényeinek megfelelően egy véres film megtekintésével. Emellé nem bort, hanem kólát és pisztáciát fogyasztanak. Tehát minden adott a két versben az idillhez, a szeretett nő közelsége, az együtt eltöltött pillanat, a szórakozás. Csokonai becsüli is a nem visszatérő esetet, költői kérdésében mindenre kiható boldogságát jelzi. A 20. századi hősszerelmes azonban az idill szétomlásának esélyével és tényével is tisztában van, a második bekezdés a tökéletes pillanat szétfoszlását mutatja. Hiszen álmából fölébredve már akadálynak érzi alvó kedvese közelségét a lírai én, mert mozgásában akadályozza. Ezen kellemetlenségek felsorolása után teszi fel ugyanazt a kérdést, amit Csokonai is föltett magának: „Kívánhatnék-e többet?” A kérdés most is megválaszolatlan, de az olvasó és a lírai én felteszi magának a kérdést: csak ilyen pillanatok alatt eloszló, átmeneti boldogság jár a 21. század emberének? Varró Dániel erre is keresi a költészetében a választ, a lírai tréfák a csengő-bongó rímek között az embert és annak boldogságát is kutatja. Erről is vall a Bögre azúrban: Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van) de bárcsak arra volna mód, hogy miben létem konstatáljam


sdfhfgh