Issuu on Google+

[Kazetsky Irma napl贸ja] [1905]


Intézeti életem: [1905.] Szeptember 20.-án azaz Szerdán jöttem ide, először a Főnöknővel beszéltünk apámmal azután elmentem vele sétálni a parkba. Ő elhagy engem 10½ órakor és én bementem az intézetbe. Itt mindent más kép találtam. Semmi olyan nagyon különös nem történt az első napokba. Mindennap nagy séta volt melyen nagyon jól mulatunk. Szeptember 24 jött ő. este 8 órakor. Mindnyájan oda mentünk hozá, nagyon kedves volt engem megcsokolt. Hétfő semmi különös a frohsdorfi universitätre mentem. Honnan egy hét mulva lekerültem. Szeptember 30.-án volt a első orám. Az nagyon roszul eset, hogy azt mondta, hogy most kotám nincs és ellöb panaszkodtam, hogy orát nem kapok. Többről beszéltünk. Oktober 2. megint beszéltem vele. Oktober 3. Ekkor jöttem be ide. Francia orán diktät volt feleltem a többes számba kellet tenni egy olvasmánt. Ő is ott volt.


Oktober 5.-én reggel 6 órakor ment el Tante Ste Paul. Én reggel tudtam meg. A francia orán tante Ste Mathilde volt. Dictéet iratott és olvastunk, de olvasni alig birtunk mindnyájan sirtunk. Istenem de más volt a Tante Ste Mathilddal. Délután 4 orakor leestem és a könyököm feldagadt. Oktober 4.-én a király [Ferenc József, okt. 4. Ferenc napja] neve napja alkalmával egy nagy sétát csináltunk egész Tättenbe voltunk, de fel nem mehetünk a kastélyba, mert már nem volt idő, kellemessen telt az idő. Délelőtt voltam az orvosnál mert nem eleget eszek. Ő azt mondta, hogy vérszegény vagyok és hogy az étvágy javitására három kanál fekete kávét kell bevennem. Azután zongora orám volt. Többször szoba került az a rendelet. Oktober 6.-án reggel német mise nem volt 7¾ aludtunk


aztán német aufhely [dolgozat] irtunk aztán Vicair hittan óra. Franciánal ismét a Tante St e Mathilde volt. Én nem voltam bent mert bekötöték a kezemet kétszer kimentem a Tanti nagyon haragudot. Ezután Angol ezt nem tanulom. Délután már az új Tanti volt nálunk. Elég kedves, de rém lasu azt hiszi, hogy mi még nem tudunk semmit. Oktober 7. délelőtt orám volt nagyon kellemes volt a tante Margarete bent volt és az uj tantinak előkészületeket tett. négy kezest játszotunk. Délután francia és semmi különös. Oktober 8. Most átt kell térnem az év legszomorúb napjára. Reggel mise előtt 7¾ orakor Monseigneur meghalt. Még mise előtt nem tudtam de mise végén a pap mondja. Beten wir für [„imádkozzunk érte” – itt még áll néhány német szó, amit nem tudtam kiolvasni] Monseigneur. Akaratlanul mindenkinek ki csak is-


merte könnyekkel telt meg a szeme, mert ily lény halálán lehet sirni. Éjjel 3 orakor nagyon roszul volt a précepteur-nek éppen Bécsbe volt dolga és nem volt otthon azért rögtön egy páterért küldtek és ő felvette az utolsó kenetet. Ezzel reggel még prédicátiót akart irni, már volt papirosa és irona, mikor csak nem kap levegőt és meghal. Csak egy kivánsága volt a szent misét még vasárnap olvasni de sajnos már nem lehetet. Mikor a templombol kijöttünk persze csak róla beszéltünk. Halála után az ágyába találtak egy korbácsot egészen össze tépve melyel a szent férfiu magát kinozta és egy vas szögekkel kirakot gürtlit és más kinzó szereket. Délután az áldáson német rozsafüzért imádkoztak, mintha a szivembe nyilaltak volna, ugy éreztem.


Mint minden vasárnap a noták [érdemjegyek] kiosztása volt. Én rém sok notát kaptam de ez a legkevesebb, egész másut járt az eszem. Vacsora alatt Tante Ste Mathild azzal fogadott hogy ha nem eszek meg mindent két notát kapok. Már ugy is oly rosz kedvem volt, hogy alig tudtam magam a sirástól megtartoztatni. Mindég otthon járt az eszem és egy rém nagy heimvét [Heimweh-t, honvágyat] kaptam. Ugy éreztem magam mintha mind az apácáknak a kiszemeltje vagyok és ez rém fájt nekem. Megbántam százszorosan azt a pillanatot mikor ide kivánkoztam vissza. Oktober 9.én mindenki nagyon lehangolt este Tante Augustol kikaptam mert későn jöttem a háloba más különöset nem tudok. Oktober 10. Délelőtt 10 órakor mentünk a Monseigneurt megnézni. szegény már egészen fel volt dagadva. könyek nélkül nem is lehe-


tet rá nézni. Imádkoztunk érte a chapelbe egy kis rozsafüzért. Oktober 11.én reggel 10 órakor volt a temetés. Rém esett és nagyon hideg volt, de azért mégis kimentünk és még sok más nép a kedves halott vég utjára kisérni. A temetőbe egy szép beszédet tartott a pap és imádkoztunk érte. Legfájdalmasabb volt mikor beeresztették a sirba. Eszembe jutott mi az ember. Természetesen egy szem se maradt szárazon. A princek is ott voltak. Egészen vizesen tértünk haza mindjárt átöltöztünk és ebédeltünk. Ebéd után mikor a kalapokat felvittem a lengeribe [mosodába] és visszajövett találkoztam a Gretével, kérdezte hogy mikor vagyok szabad, mert a temetés véget nem lehetett akkor tartani az órámat. Én estére mondtam, de ő tudta hogy kézimunkám nincsen és akkor jött értem mindjárt nem mentem,


csak 1½ kor. eleinte nem volt bent az uj tanti és beszéltünk természetesen a temetésről. Ő elmondta, hogy hogy van Bécsbe és én hogy van magyarországba. Mindjárt a papájukrol kezdett beszélni nem akartam a szomorú emlékeket benne felkelteni azért lassan másra tereltem a beszédet. Mikor egyszerre belép az uj tanti. Ekkor már nem beszéltünk. Ez után francia volt. Aztán német, mikor hinak az orvoshoz elmentem. Kint a folyoson állt ő és különbözőt beszéltem vele. Az orvos megnézte a karomat de semmi különöst nem talált rajta. Aztán vacsora és semmi különös. Oktober 12. Ma kaptam meg az uj kézimunkámat. Zongoráztam mikor beviszem a kotámat kérdezi hogy olyan nagyon szorgalmas voltam e? Délután gyontunk. Eszembe jutott Monseigneur milyen jó gyonásokat végeztünk nála és a könyeket alig birtam vissza


tartani. Aztán elmentünk az áldásra itt is ő jutott az eszembe, ha felnéztem a szobája ablakára ami most egészen be van csukva akaratlanul könyek jöttem szemembe. Aztán német és tanóra csak egy rövid negyed oráig tartott, egyszerre csak bejön az uj tanti és elkezd prédikálni a szent áldozásrol elég kedves, és meglehetősen jól és szépen beszél. Oktober 13. Semmi különös. Oktober 14. Voltam fürödni külön ebédeltem. Orám volt a Tanti az egész orámon bent ült. Oktober 15. Vasárnap énekeltük a magyar hymnust nem gyanitva, hogy még ennek is lehet valami következése. Tante Ste Mathilde ütötte a taktust. Este be jön a Notre mère [„anyánk” = osztályfőnök] és felolvasta a notákat. Nekem conduite [magatartás] 3 Travaile [szorgalom] 1. Politesse [udvariasság] 2 és még másbol ugy hogy öszesen 7 volt. Kézimunkázni csak két napig voltam és más is volt egy.


Birtam volna, ha nem lett volna sokkal nagyobb bajom ugy is tudom, hogy egy pár Apácának a kiszemeltje vagyok, de majd megváltozik és ez az utolsó év, majd csak kibirom, és aztán nem tudom mikor kerülök ismét Frohsdorfba. Vacsora után mind majdnem mindég fölmentem a Chapellebe. Ma azonba nem egyedül, több magyarlányal megkértük a Tante Ste Désirét is ő megengedte. Persze az Osztrákoknak ez rém nem tetszet és lesték az alkalmat a boszura, amit meg is tetek, más kép nem lehetet mind panaszkodás által.


Kazetsky Irma naplója