Page 1

ESSZÉDOLGOZAT

Medgyesfalvi Máté Budapest, 2013


2

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

3


Krea Kortárs Művészeti Iskola Tervezőgrafika szak

ROMÁNIA PLAKÁTVILÁGA Film és színházplakátok története az ötvenes évektől napjainkig

Készítette: Medgyesfalvi Máté Konzulens: Kocsis Nagy Noémi Budapest, 2013


TARTALOMJEGYZÉK: Bevezetés • ismertetése és indoklása a választott témának Román filmplakátművészet a rendszerváltás elött

4 4

6

• A román filmplakátművészet kezdetei

7

• Chirstopher Landry: Marele ecran in Epoca pe Aur. Afise de filme

8

romanesti 1965-1989 (The Silver Screen in the Golden Age. Romanian Film Posters 1965-1989) • Mihály Vitéz a világ több pontján

10

• Kiemelkedő személyiségek

12

• Egy karikaturista a plakátok világában

13

• “Crisana” tipográfiája

15

A kortárs film és plakát emelkedése

17

• A román kortárs filmművészet emelkedése

18

• Radu Jude: Cea mai fericita fata din lume

20

(The Happiest Girl in the World) ~a rendezőről; a filmről; a plakátról • Cristi Puiu: Moartea domnului Lazarescu (The death of Mr. Lazarescu)

23

~a rendezőről; a filmről; a plakátról Kortárs színház plakátművészet (forrás: Szigligeti Színház Nagyvárad)

27

• A nagyváradi Színházról, társulatról

28

• Kezdetek, alapok

29

• A változás

31

• Interjú Németh Lászlóval

32

Konklúzió / Záró gondolat

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

37

7


Bevezetés Egy plakát minden esetben hozzájárul egy film, előadás, vagy bármilyen kulturális esemény sikeréhez, vagy bukásához. Kiváncsiságot vagy undort tud kelteni a nézőben, és befolyásoló hatását próbálja kihasználni mindenki. Célja egy üzenet továbbítása a célközönség felé. Ez a vizuális kommunikáció egyik klasszikus formája, aminek a mai napig nagy fontosságot szentelnek a kereskedelemben, politikában és a kultúrában. Az utóbbi az, amelyiket szeretném bővebben kifejteni. Kelet-Európa az utóbbi száz évben nagyon sok külső hatásnak volt kitéve, mindez köszönhető viharos történelmének. Az olyan országok, mint Magyarország vagy Románia, kötelezve voltak más nemzetek tradícióit, gondolkodását és stílusát átvenni, miközben foggal-körömmel ragaszkodott saját identitásához, annak megtartásához. Miután ezek az idők elmúltak, és az említett nemzetek ismét szabadságot harcoltak ki maguknak, szembe találták magukat egy új kulturális befolyással, ami messzi nyugatról indult, és átsöpört egész Európán. Kiváncsi voltam, hogy ezekben az országokban milyen úton és mennyiségben jelentek meg ezek a külső hatások a kultúrában, főképp a plakátok világában. Mennyire befolyásolta a kommunista rezsim az első filmeket Romániában, azok reklámait. Milyen módon próbálta meg később követni, majmolni az amerikai normákat egy sokkal kisebb költségvetéssel dolgozó filmvilág. Ami a legfontosabb viszont, hogy mindezen külső kihatásoknak ellentmondva mennyire ragaszkodik saját gyökereihez egy nemzet, és keresi meg saját kifejezésmódját hazai eszközökkel. Mikor megjelentek az első filmek Romániában, a hozzá kapcsolódó plakátok készítése nem rendelkezett tradícióval. Azelött csak színházi és más előadások, kulturális történések kaptak posztereket, de ezek leginkább egyszerű és szerény tipográfiai megoldásokat használtak. Az itt kialakult űrt más területekre szakosodott képzőművészek teöltötték be, helyettesítették, elfogultság nélkül állítható, hogy a legtöbb esetben sikerrel. Mindennek ellenére mégis érezhető az akkori rezsim kihatása a munkákon. Manapság szerencsére nem szűkölködünk jó és nemzetközi elismerésnek örvendő filmekben Romániában. Ez az új hullám, ami számtalan díjjat hozott el a világ több pontjáról, olyan filmeket tartalmaz, amelyek mély, nemzetiségi problémákat dolgoznak fel, viszont mindezt nemzetközi közönségnek dedikálva. Ezzel ellentétben a posz-

8

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


tereket jobban el tudjuk határolni más országok darabjaitól, sokkal inkább az otthoni közönségnek szólnak. Ironikus, hogy ezek a modern filmek leginkább a rend-szerváltás előtti időszak világát, hangulatát igyekeznek rekonstruálni. Dolgozatomban ezeket a reklámokat elemzem és mutatom be. Igyekeztem minden esetben elkerülni a nyers elemzést, ezért minden példában található valami egyedi. Az első fejtegetés például egy régi román film plakátját mutatja be, viszont a három verzió, amiről szó lesz, a világ három, egymástól távoli pontján készült. Ez bemutatja, mekkora hatással van a tradíció egy poszterre, még abban az esetben is, amikor az üzenet és a termék maga ugyanaz. Egy másik példámban bemutatom, hogy egy filmhez miért is készülhet több plakát is, és hogy mennyire fontos a célközönség ismerete. Ezekre a problémákra gondolva írtam meg dolgozatom, útközben bemutatva sikeres, illetve kevésbé követendő példákat a film- és színházplakátok világából.

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

9


ROMÁN FILMPLAKÁTMŰVÉSZET A RENDSZERVÁLTÁS ELÖTT 10


A román filmplakátművészet kezdetei A kommunizmus (1948 – 1989)1 alatt készült filmplakátok készítése illetve elemzése nem volt fontos az akkori szakembereknek, történészeknek, sem grafikusoknak. Szükséges csatolmánynak tekintették csupán, amin túl kell esni, el kell készíteni, és nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget, mint ahogy azt manapság tesszük. Nem törődtek a plakátok nyújtotta marketing lehetőségeivel, és grafikai értékeket tekintve csak az információ továbbítása volt a cél, nem pedig a vizuális élmény. Többek között ezért is kevés a dokumentált anyag a román filmplakátokról. Ez a keletre jellemző felfogás a nyugati gondolkodás mellé állítva teljes ellentétet mutat be, mivel az ott kialakult kúltúrának köszönhetően a plakátok fontos helyet foglaltak el a filmek reklámozásában, bemutatásában.2 De természetesen ez nem annak köszönhető, hogy a kelet-európai embereknek az ízlésvilága nem lett volna ehhez elég kifinomult. A helyi lakosságnak is volt igénye arra, hogy úgy tekinthessenek egy plakátra, mint vizuális műre, és nem csak egy felületre, ami teljesíti funkcióját, tehát az üzenet továbbítását. A legnagyobb probléma az volt, hogy a filmplakát, mint művészeti műfaj, teljesen más irányba mutatott, mint az akkori diktatúra ideológiája. A kommunista mentalitásba nem fért bele, viszont az igény tagadhatatlan volt, ezért félre kelett tenni minden büszkeséget, és teret kelett biztosítani a plakátoknak. Sok román történész kritizálja ezeket a műveket, úgy tekintettek rájuk, mint a cenzúra kézzel fogható korrupt példája. Valójában tökéletesen tükrözi azon időszak (1950-1985) hangulatát. A román plakátkészítés hátránya, és ironikusan az előnye is a szomszédos országokhoz képest, az a szakirányú taníttatás hiánya volt. Plakátokat festők, grafikusok és szobrászok a maguk elképzelései szerint készítettek filmekhez, színházi előadásokhoz és kiállításokhoz, ami gyakran nagyon eredeti megoldásokat eredményezett, míg Lengyelországban és Csehszlovákiában létezett reklámművészetre szakosodott taníttatás.

1

www.tpu.ro

2

Ciprian Plaiasu (2012)

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

11


Chirstopher Landry: Marele ecran in Epoca pe Aur. Afise de filme romanesti 1965-1989 (The Silver Screen in the Golden Age. Romanian Film Posters 1965-1989) Egy amerikai írót, Christopher Landry-t is megihletett ez a világ, és úgy döntött, hogy összegyűjti, és könyv formában kiadja a román plakátokat. Ezzel ő lett az első, aki ezt a nagy mennyiségű anyagot egy kötetbe rendezve jelenítette meg. Landry leginkább, mint producer és segéd rendező vállalt szerepet több, mint száz filmben. Mindemellett foglalkozik a filmvilág történetével és mindennel, ami ehhez kötődik. 1995 óta él Romániában, ahol leginkább teljes estés filmeket és reklámokat készített. 1 Landry három nagy csoportra osztotta ezt Landry könyvének borítója (2010)

a bő harminc évet, ami a román filmplakát első időszakának tekinthető.

Az első időszak egyszerű volt - egy darabka papírra nyomtatott szöveg, egy vagy két színnel, minden nagyobb grafikai látvány mellőzésével, kötött mérete többé kevésbé mindnek 36 cm széles és 47 cm magas volt. Ezek a plakátok nagy és kisvárosokban egyaránt falakra és kis bódékra voltak kitéve, ahol a filmeket vetítették. A második, amelyek egyben a legnagyobb részét képezték az akkori plakátoknak, négy színben nyomtatott fényes fotópapírra voltak elkészítve. Ezeknek mérete átlagban 46/67 cm volt. Ezek voltak megtalálhatóak a legtöbb akkori román kommunista vetítők termei előtt. Mivel ez volt a legelterjedtebb verzió, gyakran készültek gyengébb minőségű másolatok, ezek csak két vagy három színt tartalmaztak, és habár a felület mérete picivel nagyobb volt, a minősége összehasonlíthatatlan a fotópapírral. A harmadik verzió kifejezetten neves premiekre készült, ennek példányszáma is sokkal kisebb volt összemérve a már fent említett két másik típussal szemben. Ennek méretei 1 12

La zi de Metropotam (2011) Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


is nagyobbak, szélessége 7o cm volt, míg magassága 1oo cm. Vastag papírra voltak nyomva, és itt már fontosabb szerepet kapott a grafikai megjelenítés is, ami a román plakát piacon kuriózumnak számított. Minden plakát kivétel nélkül Románia három tipográfiai műhelyében készült, amik Szebenben, Nagyváradon és (a legnagyobb) Bukarestben működött. Utóbbi az Intreprindere Poligrafica 13 Decembrie, tehát December 13 Nyomdaipari Vállalat nevet viselte. Mondani sem szükséges, hogy a dátum egy, a „Nagy-Románia” egyesítéshez köthető ünnepnapot takar. 2 Ez a könyv nem csak a román nézőknek készült plakátokat mutatja be. Egyik fejezetében foglalkozik a külföldi filmek plakátjaival, leginkább a nyugati normákat képviselő munkákkal. A legtöbb külföldi film, ami megjelent Romániában, kevés médiahirdetést kapott. Leggyakrabban csak egy fekete-fehér képet nagyítottak fel, amin még szerepeltették a mű címét és terjesztőjét. Legtöbbször csak ennyi reklám jutott a külföldi filmeknek. Pár alkalommal több képet felhasználva egy kollázst alkottak, amit minimális

tipográfiával

bővítenek,

egyszerű pasztell színeket használva fel az írásnál. Voltak természetesen itt is kivételek, például a közismert “Majmok Bolygója” (1968) Romániában is dicséretesen szép, és grafikai értéket képviselő plakáttal került be a reklámtörténelembe.

2

A “Majmok Bolygója” (1968) film roman plakátja

Christopher Landry (2011)

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

13


Mihály Vitéz a világ több pontján Egy másik érdekes része a fent említett katalógusnak olyan plakátok bemutatása, amik román filmekhez készültek, de külföldi közönségnek az igényeire szabva, amelyek azokban az országokban kerültek a falakra. Ehhez példaként mutatom be Mihály Vitéz román vajda, majd herceg életéről szóló filmhez készült plakátsorozatot. A számos országban és több kontinensen is vetített mozihoz elkészült reklámok bemutatják, mennyire különbözött abban az időszakban a plakátkúltúra területenként. Mindegyik mást tartott elsődlegesnek, más jelenetet és más üzenetet akart átadni a plakáton keresztül. Ez köszönhető az országok eltérő taníttatási rendszerének, az államok különböző helyzetének, és az ott élő emberek érdeklődésének, illetve annak, milyen grafikákon nevelkedtek. A film román plakátverziója tükrözi az akkori munkák tipikus szellemiségét. A kompozíció esetleges, vertikális, a hangsúly pedig a főszereplő arcára esik, ami egyszerű megoldásnak minősül ebben az esetben. Míg a film tele van csata- illetve szerelmi jelenetekkel, mi mégis csak két személyt látunk karddal, harci pozíciót felvéve, akik esetlenül helyezkednek el Mihály Vitéz portréja alatt. A két harcost a művész színekkel különbözteti meg, ezzel jelezve, hogy nem egy oldalon foglalnak helyet, hanem egymás ellen harcolnak. Hogy mindez még egyértelműbb legyen, kardjaik ellentétes direkcióban állnak, mutatva irányuk, és ezzel egyben identitásuk eltérését. Habár a mű készítője igyekezett az arcok rajzolásánál minél eltérőbb egyéneket ábrázolni, a plakát minősége és a használt technika adta megoldások korlátozott lehetőségei miatt ez nem volt elegendő. Itt egy festett plakátról van szó, ami három színnel és feketével készült. Az alakok habár mozgásban vannak, nem látszik, csak a torzójuk. Esetlenségük még fokozódik, mikor rájövünk, hogy a művész, aki készítette őket, nincs teljesen tisztában az emberi test anatómiájával. A karok ki vannak csavarodva, a csuklók embertelen pozíciókat vesznek fel. A plakát fokális pontja mégis Mihály Vitéz arca, ami köré helyezték el nem csak a további személyeket, hanem a tipográfiát is. Egy közismert profilt használtak fel róla, ami a legelterjetebb és legkönnyebben felismerhető oldalát mutatja főhősünknek. Általa megszokott subát és arcszőrzetet visel, komor tekintete a másik két személyhez képest ellentétes irányba néz. Itt a feketén kívül csak egy színt használt a festő a hangsúlyos pontok kiemelésére. Ha a grafikai része általánosnak mondható a

14

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


román plakátoknál, a tipográfia egyenesen tipikus. A cím felül foglal helyet, nem része a grafikának, külön életet él. Míg ez egy vastag, nagy talpakkal rendelkező betűtípus, a további alszövegek egy talp nélküli, a bauhaus-i iskolát idéző betűtípussal vannak szedve, ami szintén nagyon vastag, de könnyedén megkülönböztethető az előbbitől. Ezek után felüdülés volt rátekinteni az amúgy a jóízlés hatátait feszegető japán verzióra. A sokkal mozgalmasabb plakát itt is a főszereplő arca köré van felépítve, viszont itt már több utalást kapunk a film tartalmára vonatkozóan, erre a legjobb példa a női főszereplő megjelenése ugyanakkora hangsúllyal, mint Mihályé. Minél többet nézzük a munkát, annál többet tudunk meg a film stílusáról, mondanivalójáról. Csatamezők jelennek meg a személyek köré elhelyezve, kollázs szerű technikával, amik tulajdonképpen apróbb jelenetek a film történetéből. Habár itt főhősünket profilból ábrázolják, nem okoz gondot a felismerése, mert a tipikus külső jegyek itt is felbukkannak. Mivel ez a plakát fotóalapú, a minősége magasan a román verzió felett áll. A tipográfiája az, ami idézi a jellegzetes japán vizuális kultúrát. Megjelennek a vertikálisan írt sorok, ami jellemzően orientális szokás a mai napig is a filmplakátokon. Itt a cím alulra kerül, szintén nagy hansúllyal, és mellette kicsiben megjelenik a film címe ismét, angolul, latin betűkkel kiírva. Ez is megszokott Japán vonás, mivel saját betűcsaládukat leginkább csak ők ismerik, de szeretnék az információt egyértelművé tenni más nemzetíségű embereknek is.

A Mihai Viteazul-ról szóló román film három darab plakátja, az első Romániában, második Japánban, míg a harmadik Jugoszlávia területén reklámozta a filmet (1971)

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

15


Külön sorokat szentelünk még a jugoszláv verziónak, ami a románhoz hasonlóan festéssel készült, de sokkal részletgazdagabb és mozgalmasabb, mint a kárpáti társa. Itt a plakát felét nem foglalja el Mihály feje, ehelyett egy nagyon izgalmas látvány terül elénk, tele részletekkel. Az ottománokkal való csatát ábrázoló festmény hátterében egy égő vár szerepel, alul pedig a csatát ábrázoló káoszban kirajzolódik a főszereplő. Itt szükség volt az általa hordott subára annak érdekében, hogy felismerhessük a tömegben. A tipográfia sokkal rajzosabb és játékosabb a román verzióban megtalálható egyszerűséghez képest. Míg a címet rajzolt betűkkel szedték, a további adatok megjelenéséhez merészen kihasználták a csataábrázolásnak köszönhető lehetőségeket. A Vitéz Mihállyal viaskodó török harcos fehér palástját használták fel felületnek, amin a kötelező szöveget megjelenítették. Habár ezek a plakátok több kontinensre voltak szánva, majdnem az összeset a volt Csehszlovákia és Lengyelország területén találták meg.

Kiemelkedő személyiségek Mihály Vitéz ábrázolásának példája természetesen nem átlagosítható a rendszerváltás előtti Románia plakátvilágára. Sok nagyon tehetséges grafikus dolgozott akkoriban, akik hozzájárultak munkáikkal az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig kiterjedő helyi grafikai világ színesítéséhez. Nekik köszönhető, hogy értékes plakátok készültek, érdekességük pedig onnan fakad, hogy mindegyik személy saját szakirányú látásmódjával hozzátett a reklámvilághoz. Ezen személyek felsorolása megtalálható Christopher Landry könyvében, de mégis szeretnék kiemelni néhányat. Például Tamás Klárát, aki marosvásárhelyi születésű (1946. augusztus 20.), tanulmányait Bukarestben folytatta1, és az ő változatos anyaghasználata tükrözi egyediségét. Mi sem bizonyítja jobban tehetségetét, hogy nőként, magyar nyelvet beszélve is elismerésre kényszerítette az embereket az akkori Romániában. Másik elismert művész volt Ion Stendl, aki leginkább szobrászként tevékenykedett, de a plasztikai tehetségét sikeresen tudta kamatoztatni a plakátjaiban. Munkájában közreműködött felesége, a szintén képzőművész Teodora Stendl, aki kollázstechnikát felhasználva tette színesebbé plakátjaikat. Mégis egy személyes kedvenc előtt szeretnék tisztelegni pár sorral, aki nem más, mint Pompiliu Dumitrescu. 1 16

www.artportal.hu Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


Egy karikaturista a plakátok világában Pompiliu Dumitrescu külön fejezetet kapott a már sokat említett gyűjteményben, ami felfogható egyfajta törlesztésnek is a munkásságával szemben. A szatíra nem örvendett nagy hírnévnek akkoriban a mindent elérő és elkerülhetetlen cenzúra miatt. Dumitrescu meghatározó személyisége volt a Romániában akkoriban debütáló képregények világának, ami az ötvenes hatvanas évek közé esik. Horia Arama íróval együttműködve olyan munkákat köszönhetünk nekik, mint a Planeta Rapita (Az ellopott bolygó) vagy az Enigme lui Dorel (Dorel talányai). Képregények melett gyermekkönyv illusztrációkat, könyvborítókat, storyboardokat és nem utolsó sorban plakátokat készített. Munkájára jellemző a szabad kézzel rajzolt forma, kiemelt hangsúlyt kap rajta az arcok mimikájának kidolgozása. Fontos szerepet játszott számára az expresszív kifejezésmód, ami meghatározó eleme a karikaturista stílusnak. Az általa készített plakátok a képregények világát idézik. Nagy számban megjelennek ezeken a munkákon alaRészletek Pompiliu Dumitrescu két ismert képregényéből. Felső: Enigme lui Dorel (1970) Alsó: Planeta Rapita (1969)

kok, egymás köré komponálva. Ezek a portrék nagy hozzáértéssel készültek, érezhető Dumitrescu karakteres stílu-

sa. Dinamukus plakátokat készített, ahol a tipográfia és a grafikai elemek jól elvannak határolódva egymástól, mégis kontrasztjukkal egységes képet adnak. Színviláguk is dinamikus és változatos. Pompiliu leggyakrabban három részre osztotta munkáit. Az első elem, ami általában a legtöbb helyet foglalta el a plakáton, az a főszereplő- vagy szereplők portréja volt. Itt komoly hangsúlyt kapott az arckifejezés, kidolgozottságának köszönhetően könnyedén tudtuk értelmezni a megrajzolt személy lelki állapotát. Ettől a portrétól elhatárolódva

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

17


gyakran szerepelt egy ennél mozgalmasabb képvilág. Ez általában egy, a filmből kiragadott jelenet volt, ami kisebb hangsúlyt kapott, de mozgalmasságának köszönhetően izgalmasabbá tette a plakátot. Itt is megfigyelhető a jelenetek kivitelezésében Dumitrescu képregényeket idéző stílusa. A harmadik elhagyhatatlan elem a tipográfia és a kötelező elemek elhelyezése. Ezekre nem használt sablont, mindig a grafikához igazodva helyezte el ezeket, gazdagítva az összképet. Ezen elemek összehangolásával jöttek létre munkái, amik akár egy képregény borítójára is megfelelőek lettek volna. Plakátjai gyönyörű példái két világ találkozásának, és hűen bemutatja, hogy az akkori romániai grafika tehetségei megtalálták a módját, hogy saját stílusukat felhasználva egyedi reklámokat készítsenek filmeknek vagy színházi előadásoknak.

Pár darab Dumitrescu plakátai közül: Bal: Toate Pínzele Sus (Horgonyt fel!) (1976) Közép: Bratele Afroditei (Afrodité karjaiban) (1978) Jobb: Salariul Groazei (A szörnyűség ára) (1953)

18

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


“Crisana” tipográfiája Mint ahogy Christofer Landry könyvében is említette, három fő nyomda működött a XX. század közepén Romániában. Szeben és Bukarest mellett Nagyváradon volt még fontosabb, elismert nyomda. Mivel jómagam is Nagyváradon nevelkedtem, ezt a nyomdát választottam, hogy rajta keresztül bemutassam ezen helyek működését a kommunista rezsim alatt. 1948 őszén több kis céh úgy döntött, hogy közös munkába kezdenek, és egyesített erőikből létrejött nyomdát Intreprinderea Poligrafica de Stat, azaz Állami Nyomdaipari Vállalatnak nevezték el. Természetesen állami segítséggel és befolyással történt mindez, ami ebben az időben elkerülhetetlen volt. Ez a cég a mai napig létezik és működik, Nyugati Nyomdaipar néven 1. Előtte a munkákat területenként, provinciálisan osztották le, de az államosításnak köszönhetően egy országos szinten megtervezett rendszert kellett követni, emiatt az újjonan létrejött nyomda sokkal nagyobb területeket kellett felöleljen. Az állam ezt új gépekkel kompenzálta. Míg 1949-ben nyolc darab géppel rendelkeztek, addig ez a szám tizenhatra nőtt 1962re2. Ez a cég volt felelős Erdély nyomtatott anyagaiért, ami kiterjedt könyvekre, cimkékre, gravírozott felületekre, naptárakra, újságokra, magazinokra, és nem utolsó sorban plakátokra. Európai szinten elismert és modern nyomdának számított, ahol összesen hat technikával dolgoztak.

Tóth Sándor képe az üzemben történő munkáról. A gép, amin a hölgy dolgozik, szövegkiválasztásra és a nyomtatás ütemének beállítására alkalmas.

1

Dr. Barna Marianna (2012)

2

www.imprimeriadevest.ro

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

19


Eleinte még az offset nyomtatás manuálisan készült, a rajzokat, grafikákat kövekre aplikálták. Ez késöbb persze, az államosításnak köszönhetően, modernizálódott. Végül hat részlegre volt osztható a cég: kézi és gépi munkálatok, magasnyomás, ofszet nyomtatás, kötészet, metallográfia, sőt, bizonyos konfekciók előkészítése is hozzájuk tartozott. Munkáik között voltak a helyi napilapok, a Crisana, mint román nyelvű kiadvány, és a Fáklya, magyar olvasók részére. A filmplakátok, amik itt készültek el, több módszerrel és technikával, változó minőségben tudták kivitelezni. Meglejentek nyomtatott verziók, fotó alapú megoldások, de legnagyobb számban a már említett festett plakátok kerültek ki innen. Ezek a munkák eljutottak Európa több pontjára is, ahol elismerés és dicséret övezte őket. Megtekinthetőek voltak Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Cipruson, Svédországban, de eljutottak nyomtatott anyagok egészen Ausztráliáig is.

20

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


A KORTÁRS FILM ÉS PLAKÁT EMELKEDÉSE 21


A román kortárs filmművészet emelkedése Az utóbbi pár évben valami teljesen új jelenségnek lehettünk szem- és fültanúi, gyökerei pedig Romániába vezetnek. Nincs még huszonhárom éve, hogy egy civil forradalom megszabadította a majdnem fél évszázados kommunizmus csőlátásától és cenzúra használatától az országot. Az akkori rezsim elnyomta, és sok esetben eltörölte a kreatív kezdeményezéseket. Legyen az rendezés, írás, grafika, vagy bármelyik más médiuma a művészeteknek, nem adtak teret innovatív ötleteknek, vagy vélemény kinyílvánításnak. Az újjonnan szerzett szabadságtól és nyugati befolyástól megcsömörlött országnak több kelett egy évtizednél, hogy rátaláljon saját identitására. Ez nem csak a művészetekre jellemző. Sajnos nem hasonlítható össze a magyar gulyáskommunizmus a romániai Ceausescu diktálta rezsimmel. A megkötések, az elzártság és az életszínvonal mélysége mind sokkal aggasztóbb és nagyobb formákat öltött. Nem tudtak mit kezdeni ezekkel az új impulzusokkal, amelyek a kilencvenes években befolyásolták Európát. Viszont pár év után sikerült a modern kúltúrába elhelyezkedni úgy, hogy saját identitásukat megtartva egyedit és mait alkothassanak. Élő példa erre a román újhullámot képviselő filmkészítők csoportosulása. Habár saját bevallásuk szerint nem kedvelik ezt az újságírók és a média által kitalált stigmát, ami miatt egy kalap alá veszik ezt a körülbelül harminc rendezőt, mégis egyet értenek abban, hogy az amit készítenek, ugyanazokat a problémákat, gondokat dolgozzák fel, és egyazon hangulatot viszik a vászonra. Ezek a filmek leginkább két témát dolgoznak fel. Az első a Ceausescu által irányított kormány utolsó éveit mutatja be a nyolcvanas évek végén. Ezekben visszatérő motívumok a kormány folytonos ellenőrzése az emberek felett, és a tömeges hazugságok, amikkel fedezték a vezetés problémáit és rossz lépéseit. A másik téma ami feldolgozásra került többszörösen is, az a post-ceausescu időszak, ahol az ország ismerkedik a kapitalizmussal és a nyugati hatásokkal. Bemutatja a küzdelmeket, amikkel az emberknek szembe kellett nézni, mint például a felgyorsult világ elvárásai, és a megélhetés új, eddig nem ismert akadályai. Az üzenet minden esetben nagyon direkt és őszinte. A hatvanas évekkel ellentétben, ahol a közösség és az összefogás volt a követendő ideológia, az új filmek independens életfilozófiát, nemzeti hovatartozás nélküli életet mutatnak be. Cristian Mungiu, román új-generációs filmrendező a következőképpen

22

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


magyarázta a kommunizmus utáni román filmekben megtalálható frusztrációt egy interjúban a New York Times-nak: Nothing like this ever happened in real life. And you got this desire to say: ‘People, you don’t know what you’re talking about. This is all fake. This is not what you should be telling in films. I could do way better than you.’ I felt this way, but I think this whole generation had that feeling. Those movies were badly acted, completely unbelievable, with stupid situations, lots of metaphors. It was a time when, you know, saying something about the system was more important than telling a story.

1

Szabad fordításban: “Soha nem történt ilyen a való életben. És legszívesebben azt mondanád: »Emberek, nem tudjátok, miről beszéltek. Mindez mű. Nem ezt kéne elmesélnie a filmeknek. Nálad én sokkal jobban tudnám ezt művelni.« Így éreztem én, de szerintem az egész ge- nerációm osztozott ebben velem. Azok a filmek rossz színészi munkát, nem hihető, hülye szituációkat és túl sok metafórát tartalmaznak. Ezek olyan idők voltak, ahol elmondani valamit a rendszerről fontosabb volt, mint elmondani egy történetet.” Mungiu és társai filmjei fényt vetnek az akkori korrupt politikai rendszerre egy erős történettel, minden szentimentalitás és szenzációhajhászás nélkül. Nagy részük Bukarestben folytatta tanulmányait, de van, aki autodidakta módon sajátította el a szakmát. A plakátok is ezt a világot idézik. Sallangmentes megoldások, egyenes, egyszerű üzenetek határozzák meg őket. Hangulatuk a nyomasztó realitást mutatja be, ami nem vonzó vagy megnyerő, de legtöbb esetben igaz és egyenes.

1

Scott Wingham (2008)

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

23


Radu Jude: Cea mai fericita fata din lume (The Happiest Girl in the World) A rendezőről: Radu Jude meghatározó személyisége és fontos tagja annak a kis csoportnak, amit az új hullámú román filmkészítésben számon tartunk. Eleinte még csak mint asszisztens vett részt a munkákban, olyan emberek melett volt szerencséje dolgozni, mint Cristi Puiu (The death of Mr. Lazarescu) vagy Radu Muntean (Tuesday after Christmas)1. Később saját projektekkel fényesítette hírnevét, rövidfilmek és reklámok kerültek ki a

Radu Jude

keze alól. Az első komoly teljes estés filmje A legboldogabb lány a világon lett. A filmről: Delia Fratila egy apró romániai faluban él családjával. Egy nap kiderül, hogy ő a győztese egy reklámcég nyereményjátékának: beküldött három címkét egy üdítőital palackjáról, és megnyerte a fődíjat, egy drága autót. Promóciós tevékenységként Delia és szülei Bukarestbe mennek, hogy a lány egy videóban ország-világ előtt bizonyítsa: a cég betartja ígéreteit, és valóban átadja a nyereményt. A hosszú utazás után a család végre megérkezik a forgatás helyszínére, egy nagy térre a város közepén. A lány napja a forgatással telik. Feladat nem tűnik túl bonyolultnak: a kocsiban a kormány mögött ülve innia kell az üdítőből, majd megköszönni nyereményét. A munkát a szokásos apróságok zavarják: Delia elfelejti a szöveget, folyton frissíteni kell a sminkjét, az üdítő nem néz ki elég jól, meg kell változtatni a kamera szögét, eltörik néhány spotlámpa, stb. A forgatási szünetekben Delia sokat beszélget szüleivel – mely beszélgetések végül csúnya szóváltásokba torkollanak. A vita tárgya az, hogy mihez kezdjenek az autóval: Delia meg akarja tartani magának, míg szülei szerint el kellene adni, hogy 1 24

IndieWire (2010) Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


kilábaljanak a szegénységből. A vita egyre hevesebbé, a forgatás pedig egyre abszurdabbá és idétlenebbé válik. Az elsőre szerencsének hitt esemény extrém és fájdalmas dologgá válik Delia számára, mely arra készteti, hogy újragondolja családjával való kapcsolatát. 2 A plakátról: Itt találkozhatunk egy olyan példával, ami sokszor probléma szokott lenni, és örök kérdés minden médiumban, ami a munkák promoválásával foglalkozik. Mennyit árulhat el egy plakát a filmből? Mennyi poént és a történetben fontos információt áldozzunk fel előre azért, hogy egy puszta festékhordozó felület felhívja az emberek figyelmét. A mi példánkon a család van ábrázolva, illetve az említett díj, becsomagolva. Az egész egy fiktív, emberek által létrehozott környezetben helyezkedik el. Ez egyenes utalás a filmben megtalálható mesterkélt, hamis cselekményekre. A történetben lezajló sorozatos megszakítások a természetellenes hatást keltenek, bemutatva, mennyire mű is ez a világ, amit manapság az emberek megkapnak a televízió vagy az Internet által. Ez az erőltetett ideális világnézet jelenik meg a plakáton is, például a kollázsból összeállított szivárvány által, vagy akár a kék ég, ami igazából csak egy kifeszített vászon a háttérben. A személyek viszont, akik nem emberi közreműködéssel jöttek létre, visszavisznek minket a történetben megjelenített család eredeti világába, az egyszerű falusi életbe. A mesterségesen létrehozott díszletben a szereplők idegenek, és nem érzik otthon magukat. 2

“A legboldogabb lány” című, Jude által rendezett film plakátja (2009)

mozinezo (2010)

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

25


Mindenzt méginkább kiemelve, vizuálisan is ábrázolják a plakáton a filmekkel és reklámokkal járó elemeket, mint például a reflektort és a belógó mikrofonokat. A színvilága egy kellemes, meleg összhatást ad a nézőnek, de ha közelebbről megtekintjük a személyek arckifejezését a plakáton, ez ellentétben áll az ő lelki világukkal. Delia, a főszereplő felett megtalálható, szintén kollázsból összeállított felhőkből fekete esőcseppek esnek a fejére. A szomorú felhőből egy szivárvány emelkedik ki, amit ugyanazon technikával kiviteleztek a plakát készítői. Míg a szivárvány meleg színeket tartalmaz, addig a felhők ridegek és komolyak. Ez a környezet sikeresen bemutatja, hogyan látja egy falun nevelkedett ember a nagyvárosi életet. Számára minden nagy, zajos, értelmetlen és mű. Nem hordoz magában olyan kézzel fogható értékeket, mint amire a falusi élet megtanít. Mindennek az érzékeltetésére a plakát készítője megtalálta a tökéletes technikát a kivágott papírok használatával, ami mutatós és mozgalmas, de nincs tartalma, értéke. A középpontban az „álomautó” helyezkedik el, mint a verseny főnyereménye, ami egy vörös szalaggal ajándékként jelenik meg. Ez a kompozíció jelzés arra, hogy a mai modern ember világa a materialista értékek körül forog. A plakát kompozíciója nem tükrözi a nyugati normákat. Az alakok kicsiben jelennek meg, és a körülötte lévő elemekkel párosítva nagyon mozgalmas összhatást érnek el. Ezzel ellentétben a mai modern poszterek a minimalizmus felé haladnak. Az új plakátok egy helyre összpontosítják az üzenetet, egy irányba terelik a néző figyelmét. Elterjedt stílus lett a teaser, ami nem csak a kis videó-előzetesek esetében jelenik meg, hanem a nyomtatott médiában is. A plakátokon csak egy jel vagy ikon jelenik meg, ami megtéveszethetetlenül a főhősre utal. Mindez a szuperhős-mozi plakátokkal kezdődött, ahol egy pók sziluett vagy egy S betű pontosan elég ahoz, hogy tudjuk milyen filmről van szó, címre nincs is szükség ezen esetekben. Színvilága is nagyon leredukált, monokróm vagy két színből álló színhasználat jellemzi. Ezt a megoldást elkezdték használni a hősöket feldolgozó filmeken kívül is, így divatba jöttek a minimalista plakátok a művészfilmeknél is, amik szinte semmit nem árulnak el a filmről magáról, annak történetéről A mi esetünkben viszont nagyon dinamikus és intenzív példányról beszélünk. A mozgalmas képi világ, a sok elem felhasználása egy ennél ortodoxabb felfogásra utal. Ezeket láthattuk a XX. századi román posztereken is. Felosztásában és kompozíciójában ezt a régi iskolát véljük felfedezni, ami tipikusan Kelet-európai dekoratív felfogás.

26

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


A változatos színvilág szintén keleti hatás. Viszont a technika amivel a kivitelezés történt, nyugat felé mutat. Ez a román plakát megpróbálja mindkét világból a legjobbat megtartani és ötvözni. Míg a minimalista plakátok folytonos használata sablonos, monoton és unalmas lehet (erre manapság több példa is van), addig az ilyen plakátok más módon keltik fel a figyelmet, és mindenképpen több időre ragadják meg az ember tekintetét, mivel több információt tartalmaznak a kisebb formák miatt. A címnek használt tipográfia kézzel rajzolt betűket tartalmaz. Ez a megoldás összekapcsolható a szintén kézzel kivágott és létrehozott háttérrel. A betűk kapitális szedése és a formák és méretek változása biztosít minket arról, hogy nem egy tervezett betűtípusról van szó, hanem valóban manuálisan rajzolták meg őket. Különbségek fedezhetőek fel a többször használt karatkereknél, mint például az M betűnél. Az E betűk szárai mindenhol más hosszúságot kaptak, illetve az I betű is megjelenik több vastagságban. Mindezt kompenzálva a szöveg szorosan tördelt, ezért a cím könnyedén olvasható. A Legboldogabb Lány a világon című filmhez készült plakát tökéletesen illeszkedik a mozi hangulatához, történetéhez. A mai mesterséges világban nehezünkre esik megtalálni az igazi örömöket, főleg mert minden körülöttünk megjátszott és mű. Ezen üzenet metafórájaként zajlik ennek a kis promóciós mozinak a forgatása, ahol a mosoly nem természetes és az öröm nem igazi. Ezen felületes kedélyesség tükröződése a plakáton fontos és komplex üzenetet továbbít nekünk a materializmus világából.

Cristi Puiu: Moartea domnului Lazarescu (The death of Mr. Lazarescu) Míg a Radu Jude által rendezett műhöz készült reklám esetében mondhatjuk sikeresnek a megoldást, szükségét érzem a kevésbé szerencsés filmplakátok bemutatását is. Sokan állítják, hogy Cristi Puiu 2005-ben készült munkája indította el azt az új gondolkodásmódot, amit manapság új hullámú román filmkészítésnek nevezünk. Viszont ehhez a mestermunkához több poszter is készült, mind más céllal. A rendezőről: Cristi Puiu kiskora óta érdeklődött a művészetek iránt, első szárnypróbálgatásai a festészetben nyílvánultak meg. Egy évet tanulta is ezt Genovában, Ecole Superieure d’Arts

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

27


Visuels nevű iskolában, de utána úgy döntött, szakot vált, és így került közel a filmek világához. 1996-ban az iskola elvégzése után visszatért Romániába, első, rendezőként jegyzett filmje 2001-ben jelent meg „Marfa si banii” címmel, ezután filmjei sorra jelentek meg, kivétel nélkül nagy szakmai és közönség sikertől övezve.3 A Filmről: Moartea domnului Lazarescu valóban minden idők egyik legsikeresebb roman filmje. A rendező egy olyan témát választott, ami már eleve egy jó reklámja is lehetett a filmnek: Egy este Dante Lazarescu otthonában enyhe rosszullétet érez. Végül egy mentőautó jön érte, és kezdetét veszi hősünk tragikomikus odüsszeuszi bolyongása. Az orvosok maguk is kezelhetetlenek – a végsőkig megőrizve hidegvérüket, ellentmondó diagnosztikákat fogalmaznak meg, a kezelés késik, Dante Lazarescu útja pedig egyre mélyebbre vezet a bukaresti éjszakába. 4 A plakát(ok)ról: A film Cannes-ban debütált, ahonnan több díjat is elhozott a fesztiválról. Az oda készített plakát igényes munkát takar. A film bemutatása köré szervezték ezt e verziót, és a grafika kissé a háttérbe szorult. Mint ahogy ez szokás, felvan tüntetve, milyen kategóriákban sikerült nyernie vagy jelölést szereznie a műnek. Jelen vannak idézetek nagyobb nevű kiadók és hetilapok kritikusaitól. A cím alul helyezkedik el, elegáns talpas betűvel szedve, összhangban van a fenn található tipográfiával. A szöveg a plakát több, mint kétharmadát elfoglalja, de grafikának még nyomát sem találjuk. Persze a grafika ezen díjak megnyerése előtt készült, tehát a fenn található szövegtől teljesen független. Az eredeti plakát csendéletet állít elénk, spontán képet, ami bemutatja főszereplőnk életének utolsó éveit egészen az utolsó pillanatig. A kép Lazarescu úr három, általa nagyra becsült macskáját ábrázolja (utolsó évei) kórházi nyugágyon (utolsó pillanatok). Az ágyra igénytelenül ráhajított ruhákat találunk, amikhez a macskák közel bújnak, jelezve, hogy ezek a gazdájukhoz tartoznak. Háttérbem a kórházi folyosó látható, utalva ezzel a filmben lévő helyszínre. Ennek a plakátnak az alaphangulata jól sugallja azt a lelkiállapotot, amit a film nézése

28

3

www-wikipedia.org

4

Vlad Basalici (2005) Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


közben egy néző átélhet. Vígjátékról van szó, de a humora fekete és szatirikus. Egyszerű és megszokott megoldás ez, de ebben az esetben hatásosnak mondható. Nem árul el sokat a filmről, inkább csak szimbolikusan utal olyan elemekre, amik az után kapnak értelmet, miután megnéztük a mozit.

Radu Jude „Moarte domnului Lazarescu” című filmjéhez készült Cannes-i filmplakátja, Majd a román bemutatóra készült verzió (2005)

Miután Romániában is bemutatták a filmet, úgy döntöttek, hogy egy másik plakáttal fogják reklámozni ennek vetítését. A váltás okát muszáj abban keresnem, hogy Puiu és csapata félt a román közönség reakciójától egy komplexebb, kevésbé direkt üzenetet tartalmazó verzió használatánál. Ennél a verziónál megtaláljuk a filmben megjelenő összes szereplőt, besűrítve egymás mellé, mindenki erőltetett mosollyal mű boldogságot áraszt magából. Szájbarágó módon mindenki bemutatja a munkássága legkarakterisztikusabb eszközeit, ezzel jelezve, mivel foglalkozik. Az ágyon fekvő beteg arcát többen is molesztálják, mindezt nagy vigyorgás közepette. Integetnek és köszönnek a plakátból kifele. Kom-

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

29


pozíciója erőltetett és egyáltalán nem végiggondolt. Emberek kilógnak, beugranak, mindez azon célért, hogy beleférjen a teljes szereplőlista a képbe. Mindezzel azt az üzenetet közvetítik, hogy itt egy egyszerű, önfeledt komédiáról van szó. Ha mindez még mindig nem lenne elég egyértelmű utalás a helyszínre (doktorok, nővérek, mentősök által körbevett fekvőágy), a takaróra, amivel betakarták az öreget, egy vörös keresztet helyeztek. Ezt az abszurd csoportot ábrázoló plakát barátságosabb, egyszerűbb, de egyáltalán nincs a film szintjén, sőt, nem adja vissza azt az üzenetet, amit a mozgókép. Tipográfiai világa is az egyszerűséget tükrözi. Ez önmagában nem lenne gond, hisz plakátoknál előny a könnyen és gyorsan olvasható betűszedés. A nyüzsgő csoport alatt elhelyezkedő cím keskeny kapitális betűkkel van szedve, és semleges fekete színezésével ellentéte annak a színkavalkádnak, amit felette találhatunk. Ez a verzió könnyedébben bevonzotta a tömegeket a nagy multiplexek vetítésére, viszont kevés köze van a filmhez. Félrevezető, és nyugodtan állíthatjuk, hogy kevésbé sikerült plakát, de mindez a közönség ízlésének kielégítése érdekében készült.

30

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


KORTÁRS SZÍNHÁZ PLAKÁTMŰVÉSZET (forrás: Szigligeti Színház Nagyvárad) 31


A nagyváradi színházról, társulatról A Szigligeti Színháznak otthont adó épület a bécsi Fellner és Helmer cég tervei alapján készült, s a város emblematikus épületei közé tartozik. Az építészpáros historizáló stílusa a megrendelők körében a maga korában igen divatos volt. Különösen sok színházépítési megbízást teljesítettek: A nagyváradi Színház nézőtere

negyvennyolc általuk tervezett színház épült az Atlanti-óceántól a Fekete-

tengerig. Az ismert mérnök páros Magyarország egész területén is számos ismert és szép épületet készített, mint például a budapesti Vígszínház, A kecskeméti Katona József Színház, vagy akár a kolozsváron megtalálható Nemzeti Színház, eredetileg Magyar Színház épülete, ami ma egyben román operaház otthona. 1 A váradi színház meghatározó eleme lett, a 20. század legelején kialakult, szabálytalan kontúrú, festői Bémer (Piaţa Regele Ferdinand I.) térnek, mely mai képét a föld- szintes házak lebontása után sorra épített eklektikus és szecessziós paloták befejezésével nyerte el. A kőszínház megépítésének kérdése Nagyváradon nem a 19. század utolsó évtizedében
merült fel először, hanem már jóval korábban is. Első ízben az 1820as évek második felében buzdult neki a város a színházépítésnek, majd épp 30 év múltán, az 1850-es évek végén. 1 32

wikipedia

A színház homlokzata

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


Mindkét alkalommal eljutottak a helyszín kiválasztásáig, a tervek elkészítéséig, de mindkét próbálkozás (első sorban anyagi okokra visszavezethetően) meghiúsult. Végül is a század utolsó évtizedére értek be azok a feltételek, amelyek lehetővé tették ennek a színháznak a megépítését. Az épületet 1900. október elsejére fejezték be, az ünnepélyes megnyitót október 15-én tartották. Az építkezések megkezdése után (szinte napra pontosan) tizenöt hónappal a színházat átadták rendeltetésének. A társulat szintúgy, mint a színház, nagyban hozzájárult a város karakteréhez. A televízió és az internet kora elött a színház volt a legfontosabb kulturális forrása a közösségnek. Megnevezésüknek a közismert nagyváradi születésű drámaírót és rendezőt választották, Szigligeti Edét.

Kezdetek, alapok Eleinte a plakátok, ugyanúgy, mint a társulat, az akkori közönség ízléséhez igazodott. Nem fektettek nagy hangsúlyt a poszterekre, egy sokkal tradicionálisabb felfogás volt jelen a színházvilág minden terén, legyen az jelmez- vagy díszlettervezés, rendezés vagy akár a színdarabok kiválasztása. Az akkori igények ezeket követelték a társulattól, mivel a színházbajárók legnagyobb része egy idősebb generációt képviselt. Ennek köszönhetően a plakátok is egy jóval tradicionálisabb világot tükröztek. Nem igényeltek kreatív beavatkozást, nem akartak vizuális élménnyel szol-

A Mi Kis Városunk 2000-ben bemutatott színmű plakátja

gálni, csupán az információt továbbították a megtekintőknek. Egy kaptafára készültek, mindegyik ugyanazon alapra épült. Az egészet egy keretmintába zárták, amit a színház logojával egészítettek ki a plakát tetején, középre helyezve. Az akkori logo a színház

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

33


sziluettjét ábrázolta. Maga a keretminta is a legtöbb esetben ugyanaz volt. Ami változott természetesen minden előadásnál, az az információ, tehát a tipográfia. A szedés viszont itt is minden esetben megeggyezett. Az író szerepelt középen felül, alatta általában nagyobb méretben megjelent a mű címe. Ez a hagyományos felfogás nagyon ritkán változott a plakátokon. A legnagyobb területet a szereplők listázása foglalja el. Balra zárva a műben alakított személyek neve, míg jobbra zárva a színészek vannak felsorolva, akik ezeket alakítják. Alsó sorokba vannak szétszórva a további közreműködők nevei, különösebb rendszer nélkül, mondhatni, éppen ahogy odafértek. Nem igen találunk hangsúlyt ezeken a plakátokon, a szöveg összefolyik, a látvány pedig unalmas. Pár esetben (mint például az itt megtalálható plakáton) a háttérben elrejtenek egy mintát. Ez változó a plakátokban, viszont a helyük és méretük minden esetben kötött. Ez sovány vigasz azoknak, akik komplex grafikai világhoz szoktak. A minta habár körvonalas, ugyanúgy, mint a keretminta, stílusában mégis elüt, és hangsúlya sem elegendő ahhoz, hogy feldobja a munkát. A Ványa Bácsi 1997-es plakátja

A szövegen és a mintán kívül még egy módon tudnak különbséget tenni a

plakátok között, az pedig a színvilág. Találunk negatív és pozitív nyomatokat is, ez azt jelenti, hogy nem csak fehér alapon színes írás jelent meg annak idején, hanem voltak előadások, amiket színes alapra nyomtatott fehér szöveggel ellátott plakátok reklámoztak. Színeken kívül még a papír típusa változott, fotópapíron kívül nyomtattak gyengébb minőségű festék-hordozókra is. Ezeket a plakátokat könnyen és gyorsan elő lehetett állítani. Nem keltettek feltűnést, mivel a következő ugyanolyan volt, mint az előző. Az emberek átnézték a névsort, megtudták az alapvető információkat az előadással kapcsolatban, de nem keltett fel ezen kívül semmilyen érzelmeket a megtekintőkben. Nem volt semmilyen érzelmi

34

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


töltete. Ez megfelelt a régi tradicionális felfogásnak, viszont ahogy teltek az évek, egy új generáció lépett a színre, és az igények megváltoztak, természetesen ez tette nélkülözhetetlenné a poszterek megváltoztatását is.

A változás A fent bemutatott plakátok hosszú éveken át reklámozták a Szigligeti társulat előadásait. 2011-ben viszont újraértelmeződött a társulat identitása. Több szempontból változott a gárda felállása. Először is leváltak a román társulattól, és elálltak a román állami támogatástól. Az RMDSZ segítségével önállósították a társulatot, így a megnevezésük is Szigligeti Színházzá rövidült. További változások történtek a célközönség megnevezésében. Szerették volna a színházat ismét ijfúvá tenni, lekötve ezzel az új generációk figyelmét is. Az előadásokat fiatalosították, a nyelvezet és a rendezés is az ifjúságot vette célba. Sok esetben megmozgatták a nézőket is, részt vehettek az előadásban. Kiléptek a színpad világából, új helyszínekre készült egyedi darabok jelentek meg a repertoárban. Ilyen volt például egy mozgó vonat, ami a nézőket elszállította az előadás helyszínére, egy elhagyatatott erdőszéli állomásra, együtt a szereplőkkel, így már út közben elkezdődhetett a történet. Másik érdekes helyszín volt egy elhagyatott régi malom, ahol a színek közt emeleteket másztak a nézők, így külön helyszíneken folytatódhatott a sztori. A színház átalakításához tartozott még egy teljes arculatváltás. Itt is a fiatalosítás volt az elsődleges cél. Erre a legjobb megoldást egy pályázatnak találták. A tender nyílt volt, bárki csatlakozhatott és feltölthetett saját pályamunkát. A legnagyobb vonzata valószínűleg nem a pénznyeremény volt, hanem a további lehetőségek megjelenése. A nyertes nem csak arculatot készíthetett a társulatnak, de a továbbiakban szoros közreműködésben dolgozhatott a színházzal. Ez új weboldalt, reklámokat és plakátokat jelentett. A több, mint száz jelentkező közül Németh Lászlónak sikerült kiemelkedő pályamunkával nyernie. Azóta minden reklámanyag, amire szüksége van a társulatnak, a legnagyobb részben az ő kezemunkája. Nagyváradi tartózkodásom alatt sikerült interjút készítenem a szakemberrel.

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

35


Interjú Németh Lászlóval 1. Hol ismerkedtél meg először a grafika világával/plakát művészettel?
 A grafika/képzőművészet világába az általános iskola 5 osztályos koromban csöppentem, a Sepsiszentgyörgy Plugor Sándor képzőművészeti líceumban. Előszőr általánosan a képzőművészeti technikákkal ismerkedtünk, a grafika tetszett meg. Líceumos koromban már tudtam , hogy a grafikát választom, ott ismerkedtem meg többek közt a plakát művészettel. 
 2. Mióta foglalkozol reklámgrafikával, illetve eddig milyen területeken dolgoztál?
 Nagyváradon a Pártiumi Keresztény Egyetem

képzőművészet

tanszékére

kerültem 2002-ben hallgatóként, reklámgrafikát tanultam, itt kamatoztattam az addigi tapasztalataimat. Második évemben kezdtem el dolgozni egy elég jónevű reklámügynökségnél, ahol élesben is kipróbálhattam a tudásomat. A kihívások kora

kezdődött,

klienseknek

kellet

megfelelő szolgáltatást nyújtani anélkül , hogy az addig kialakított elveimet ne szegjem meg, és a minőseg mellet kitar-

Németh László

tani. Itt arculattervezéssel foglalkoztam főként, de megismerkedtem a reklámgrafika több ágával.
 3. Van-e kedvenc területed, amit leginkább a sajátodnak vallasz?
 Kedvenc területeim, talán fontossági sorrendben, arculat tervezés főként a logók, emblémák tervezése, plakát, kiadvány és folyóirat tervezes és tördelés. 4. Hogyan kerültél kapcsolatba a Nagyváradi Szigligeti Színházzal? Először 2002-ben első éves reklámgrafika órán volt feladva, a Micimackó cimű

36

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


előadásnak, plakátot kellet tervezzünk. Eléggé rendhagyó módon nyúltam a témához, ennek ellenére az én plakátomat választották ki. A piros pöttyös Micimackó lett az előadás arca. Folyamatosan volt próbálkozás és együtműködés a tanszék és a színház közt. Egy idő után újra felkértek, sikeresen megoldottam a feladatot, utánna egyre gyakrabban kértek fel a plakátok / műsorfüzetek tervezésére. 5. Miket tartottál szem előtt a színház új arculatának kidolgozásánál? Eléggé nehéz dolgom volt az új arculat kialakításánál. Elsősorban meg kellet győzzem a társulatot, hogy nem a színháznak, magának az épületnek készitünk új arculatot, hanem a megújuló társulatnak. Azáltal, hogy új erővel és újitásokkal szeretnének tovább haladni, az arculatnak ezt tükröznie kell. A társulat arculata, identitása nem az épülethez kell, hogy kapcsolodjon, hiszen rengeteg új ötlettel, helyszínnel bővül a játekkör. Mindenesetre egy modern, a jövőbe/előre tekintő, rendhagyóbb emblémat készültem alkotni, ezt az arculat színével is tükrözve. A hagyományos színházhoz csatlakozó elemeket is figyelembe véve, ezek közül a népszerű arc/maszk, a vidám és szomorú jelképet vettem, amit eléggé sikerült letisztítani. Az előre tekintés eléréséért, az arcot profilból ábrázolom amely balról jobbra előre tekint. 6. A munkák készítése közben milyen a kapcsolat közted és a társulat között?(egyszerű megrendelői kapcsolat, vagy direktebb, beülsz-e a próbákra, felolvasásokra) ? A kapcsolatunk direktnek nevezhető, elsősorban a művészeti vezetővel beszélem meg a témat, miután a rendező vélemenyére vagyok kiváncsi, itt a legfontosabb számomra, hogy a rendező a darabon keresztül mit üzen a közönségnek, mit szeretne elmondani és mit tesz hozzá a már többször előadott műhoz. A próbákra is be szoktam járni, mivel inkább a filozófiai vonzata és a mondani valója érdekel a darabnak, mintsem a látvány, díszlet vagy a jelmezek. Azáltal , hogy végignézek egy próbát, plusz informacióhoz jutok és ezáltal az én világommal ki tudom bővíteni a végleges plakát karakterét. 7. Mennyire irányít a munkádban egy bizonyos mű eddigi tálalása, vagy nagyobb hatással van rád a plakátok készítésénél maga a nagyváradi interpretáció? Minden alkalommal másképp közelítem meg a témat, mint az addigi tálalások esetén. A fentiekben említettem, nagyon fontos , hogy a rendező mit üzen a darab által, amihez

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

37


hozzáteszem az én meglátásomat, ami által teljesen más, akár egyedinek mondható eredményhez jutunk. 8. Fel tudnál sorolni általad kedvelt grafikusokat vagy művészeket, esetleg alkotásokat, akik és amik hatással vannak munkásságodra? Neveket egyre nehezebb felsorolni, hiszen az Internet által rengeteg informacióhoz jutunk és egyre több művész munkáit láthatjuk rengeteg stílust képviselve. Egy nevet mégis megemlítek, kinek nem a grafikai stílusa, vagy technikája tetszett illetve befolyásolt, mintsem a gondolkodása és a témák megfogása/megközelítése volt hatással a munkásságomra, ő nem más, mint Oliviero Toscani, aki többek közt a “United Colors of Benetton” arculat tervezője. A plakát műveszetben lényeges nyomot hagytak bennem a lengyel plakátok is. 9. Saját munkáid közül, amit a színháznak terveztél, van-e esetleg olyan, amelyiket különösen megkedveltél? Az első kedvenc plakátom a “Mauzóleum” cimű darabhoz keszült Szabó K. rendezésében. Ez a plakát a Lathi nemzetközi poster biennálén bejutott a kiállítandó anyagok közé, ami a világ összes kontinenséről érkező 6900 plakát közül a kiválasztott háromszázba maradt, Romaniából pedig egyetlen. Kiemelném még a Szevillai Borbély, Közellenség, My Fair Lady plakátokat is.

Az említett “Mauzóleum” plakát (2010)

1o. Általában mennyi idő alatt készül el egy színházi plakátod? Van-e esetleg erre megszokott eljárásod? A kivitelezési idő mindig változik, ihlet, téma, motiváció függő. Ha nagyon tetszik a téma és a rendezővel egy hullámhosszon mozgunk, nagy valószínűséggel hamar közös nevezőre jutunk. Ha be kell határolnom, akkor a három naptol akár két hétig tart általaban.

38

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


11. A leginkább konzervatív plakátokhoz szokott váradi közönség reakciói milyenek voltak az új irány láttán? Mi tetszett nekik és mi kevésbé? Meg mindig tudok meglepetéseket okozni, a plakátok eléggé megosztják a közönség véleményét, viszont már beszélnek róla, és mindennapi témává vált. Nagyon nagy felháborodást keltett az eléggé rendhagyó plakát, a Mágnás Miska. Ez a plakát nagy vitákat szült, pro és kontra. Ugyanígy a Sevillai Borbély plakátom is, ahol optikai csaláshoz nyúltam, ugyanis ha távolrol, avagy hunyorítva nézzük a plakátot, akkor egy öltönyös medvét látunk, viszont ahogy közeledünk a plakáthoz, előtűnik az emberi fej is. Ezek sokkolták a nezőt. A legutóbbi két plakát az Oedipus és a My Fair Lady az, ami nem osztotta meg a véleményeket, tetszett az embereknek. 12.Mindegyik plakáton megjelenik egy szalag, ami összeköti a különböző stílusban készült munkákat és rendszert ad nekik. Ez a szalag elegendő teret ad a grafikáknak, de kellően semleges ahhoz, hogy ne konkuráljon velük. Ennek hogyan jött az ötlete, használata? Ez a szalag a Szigligeti Színhaz arculatának része. A logo maga erre a szalagra volt tervezve, mint megjelenési forma/tartó elem. A használata széles körű, lehet színes, negatív, pozitív, folt vagy vonal, ezért könnyen alkalmazható bármilyen grafikán, és ezáltal összeköti azt, az arculat részévé teszi. A szalag/logo az azonosításra szolgál, könnyen felismerik hogy a Szigligeti Színhazhoz tartozik. 13. Mennyiben érvényesülnek a hagyományok és hogyan az újabb hatások a plakátjaidon? A hagyományok és az újabb hatások elsősorban a technikában nyílvánulnak meg, ez egy fajta lázadas is volt részemről. Sokszor használom a hagyományos kézzel kidolgozott elemeket. Felháboritott a sok “overused” (túlhasznált) elem, stílus, az internetes trend.
Sok plakátot kézzel rajzoltam, sokkal rugalmasabbnak találom, mint a fotó alapú megoldásokat. 14. Technikailag miben változtak az elkészítés folyamatai? Személy szerint segítségnek tartod-e a mai világ adta új megoldásokat? Én úgy vélem, hogy jobb, mivel sokat bővültek a lehetősegek. A technika fejlődött, van-

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

39


Munka közben (látványfotózás a “Mellissima” címet viselő erdélyi magazinba)

nak modernebb, egyszerűbb, új megoldások, ugyanakkor visszatérhetünk, ha akarunk, a régi technikákhoz is. Tőlünk függ, melyik utat választjuk. 15. Mai világunkban az internet új reklámfelületeket biztosít az előadások híresztelésére. Könnyebb-e eladni magukat az Internet segítségével szakmailag, vagy éppenséggel nem? Ahogy a technikákra is, ugyanúgy a promoválásra is érteném, hogy könnyebb. Segíthet, és előnyünkre vállhat az Internet, egy újabb reklámfelület, ami csak hozzáad, nem elvesz. Ugyanakkor csinnyán kell bánnunk vele, mert lassan az internetes reklámokra immunissá válunk, a nagy információ dömping miatt. 16. Hol a helye szerinted a mai román filmplakátoknak Európában, illetve a világ bármely helyén? Felzárkóztunk vagy saját utakat járunk? Véleményem szerint a saját ösvényeinket tapossuk, de jó irányban haladunk. Rengeteg munka és akarat kell, hogy kijuthassunk, magunkra hívjuk a figyelmet, én személy szerint ezért harcolok, szerencsére vannak pozitív visszajelzések. Komolyan kell vennünk a témát.

40

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


Konklúzió / Záró gondolat Mint ahogy arra meginterjúvolt szakemberem, Németh László is jól rámutatott az utolsó kérdéseimre válaszolva, egyedi helyzet áll fenn Romániában a reklám világában, ebbe természetesen beletartoznak a plakátok és azok készítése is. Ezt a helyzetet talán csak a hozzájuk hasonló cipőben járó, poszt-kommunista országok tudják átérezni, tapasztalni, illetve osztozni rajta. Nem kétséges, hogy a világ jelen pillanatban a nyugati normákat, példákat tartja iránymutatónak és mérvadónak. Az ott több, mint ötven év alatt kialakult mozgókép-ipar, filmkultúra és szakmai hozzáállás meghatározza a mai piacot, és valljuk be, saját stílusában valóban előrébb jár kelet-európai társaikhoz hasonlítva. Viszont ez a közeg rendelkezik egy olyan fegyverrel, amivel az amerikai társaink nem, ez mégpedig a sokkal mélyebben gyökerező kultúra. Nem másolni, vagy teljességében felhasználni kell a stílust, amit képviselnek. Nem kell követni sem majmolni az ott már bevált, sikert aratott modelleket. Szem előtt kell tartani az ottani előrelépéseket és fejlődéseket, de ezeket összhangba kell hozni saját történelmünkkel, egyediségünkkel. Ha ez a kettő kellő mennyiségben van felhasználva, kiegészítheti egymást, és egyediségük új lehetőségeket tud nyújtani a plakátkészítésben szintúgy, mint bármi másban. Jó irányba haladunk. Sikerült kiheverni, megemészteni a kommunista rezsim alatt fennálló cenzúrát, és az akkori tapasztalatokat, élményeket, legyen az negatív vagy pozitív, felhasználni a kreatív munkafolyamatok során. Szerencsére a mai világ egyre nyitottabb számunkra is, és nem vagyunk már olyan módon elzárva a sikerektől, mint az pár évtizeddel korábban előfordult. A globalizáció miatt egyre inkább elhanyagolható részlet a hovatartozás, a földrajzi elhelyezkedés. Az egyetlen mérvadó értékelési pont maga a munka lett, annak minősége, és szerintem ez így van rendjén. Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

Egy személyes kedvenc Németh Lászlótól: My Fair Lady (2012)

41


Bibliográfia: Christopher Landry (2010.) : The Silver Screen in the Golden Age. Romanian Film Posters 1965-1989 Ary, Cat timp a durat comunismul in Romania? (2010. április 22.) http://www.tpu.ro/educatie/cat-timp-a-durat-comunismul-in-romania/ http://www.historia.ro/exclusiv_web/general/articol/un-inceput-istoria-afiselor-cinema-romania Ciprian Plăiaşu, Un început în istoria afişelor de cinema din România (2011.) http://www.cinemapro.ro/gossip/stiri/marele-ecran-in-epoca-de-aur-afise-de-filmromanesc-1965-1989-7800453 Szerzője nincs megnevezve, Istoricul firmei (2005.) http://www.imprimeriadevest.ro/istoric.htm M. Dawson, Analysis: The Romanian New Wave (2009.) http://www.leftfieldcinema.com/analysis-the-romanian-new-wave mozinezo, A legboldogabb lány a világon (2010. március 18.) http://mozinezo.hu/trailerek/a-legboldogabb-lany-a-vilagon-the-happiest-girl-in-theworld-2009.mozi indiewire, New Directors/New Films ‘10 (2010. március 26.) http://www.indiewire.com/article/new_directors_new_films_10_director_radu_jude_ on_his_no_fuss_approach_direc Szerzője nincs megnevezve, Lăzărescu úr halála (2005) http://www.filmtett.ro/film/2029/lazarescu-ur-halala Iulia Blaga, Codul lui Cristi Puiu (2010. szeptember) http://agenda.liternet.ro/articol/2106/Iulia-Blaga/Codul-lui-Cristi-Puiu-Moartea-domnului-Lazarescu.html Dum-dum, Pompiliu Dumitrescu strivit de barosul ignoranţei (2011. február 14.) http://caricaturi-dum-dum.blogspot.hu/2011/02/pompiliu-dumitrescu-strivit-de-barosul.html Szerzője nincs megnevezve, Pompiliu Dumitrescu (2008. március 21.) http://www.lambiek.net/artists/d/dumitrescu_pompiliu.htm Cristina, Marele ecran in Epoca de Aur (2011. január 06.) http://metropotam.ro/La-zi/Marele-ecran-in-Epoca-de-Aur-colectie-de-postere-defilm-art1057122906/ Murádin Jenő, Tamás Klára (2011) http://artportal.hu/lexikon/muveszek/tamas_klara

42

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága


Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

43


44

Medgyesfalvi Máté: Románia plakátvilága

Thesis - The History of Romanian Posters  

My thesis for my masters degree was about romanian movie and theatre posters, looking at them over almost 100 years.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you