__MAIN_TEXT__

Page 1


Ferenczi Krisztina

Narancsbőr Az Orbán-vagyonok nyomában

Tény 2014 Kft.


Tartalom BEVEZETŐ MÉSZÁROS LŐRINC Együtt a VIP-páholyban „Most ha a Pista nyert volna vagy a Józsi…?” Fogadd be a tótot… TALPALATNYI FÖLD Az alcsúti juhász Ha van rajta közút, ha nincs rajta közút Nehezített pályán Egy virágcserépnyi erdő Az alulmaradt gazdák AZ NFA KÜZD A JÓ HÍRNEVÉÉRT BICSKE A ZSEBBEN Kaszalefoglalás Trágyalopás MÉSZÁROS, AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ Életképek a göböli majorságból Eltűnt disznók nyomában EZT TŐLE KELLENE MEGKÉRDEZNI… „ARANYCSAPAT” LABDARÚGÓ STADION Adókedvezményekből magánklub? Építkezés rohamtempóban Épülhet a felcsúti vasút Tovább bővül FELCSÚTI HÁZAK ÉS STADION Üzletileg is ki akarják hozni? Felcsúti ingatlankeringő AZ ORBÁN CSALÁD GYARAPODÁSA AZ ELSŐ ORBÁN-KORMÁNY IDEJÉN JÓZSEF FŐHERCEGTŐL ORBÁN GYŐZŐIG Az uradalom Nárcisz kutya, az alcsúti felcsúti Nincs földosztás! GARANCSI, A FŐBÉRLŐ A TIBORCZ CSALÁD Uradalmi istálló napelemmel Fatolvajok Őstermelés külföldről Lévai Anikó nagyobbacska biogazdaságot akar Az új fészek VAGYONOK ÉS BEVALLÁSOK Letakart lapok


Kő és aranykor GOLFFALU SUKORÓ ÉS A TÖBBIEK LESZ-E ELÉGTÉTEL? – A BÜKKI NEMZETI PARK ESETE ZABRÁLÁS KOLONTÁRON SIMICSKA, A FEKETE DOBOZ UTÓSZÓ RÉSZLETEK ÁNGYÁN JÓZSEF TANULMÁNYÁBÓL V. jelentés a földről A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) likvidálása Hogyan is írták ki és bírálták el a kishantosi földek bérleti pályázatait? Kik nyerték el a kishantosi földeket? ÖSSZEFOGLALÁS Az előzmények A jogi keretek A pályáztatás nélküli földbérleti rendszer és a kiemelt esetek A pályázatos földbérleti rendszer Összegző megállapítások A folyamatok iránya és a teendőkre vonatkozó „szelíd, ám határozott” ajánlások Impresszum


Köszönetet mondok mindazoknak, akik információval vagy önkéntes munkával segítették oknyomozásomat és e könyv elkészültét. Nélkülük nem jöhetett volna létre.


BEVEZETŐ Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában. Ez volt a címe 2006-ban megjelent könyvemnek, ami hét év kutatását foglalta magába. Már akkor is arra kerestem a választ, hogyan lehetséges, hogy Orbán Viktornak a jövedelmeit jelentősen meghaladó mértékben növekszik a vagyona. Tényfeltáró munkámat az elmúlt években is folytattam. Stadionépítés és focialapítvány, földpályázatok, közbeszerzések mentén áramlanak milliók, milliárdok ebben a történetben, mindig jól célzott helyre. Sokan kérdezik tőlem, hogy hogyan tudok dolgozni félelem nélkül. Általában azért aggódnak, mert azt gondolják, hogy a munkám veszélyes. Ebből annyi igaz, hogy a felcsúti terepmunka során – amit a stadion építésének nyomon követése miatt kezdtem el – úton-útfélen értek atrocitások. Kezdetben az őröknek, majd később a munkásoknak is utasításba adták, hogy zavarjanak el, ha a helyszínen meglátnak, de ha ez nem sikerül, akkor semmi esetre se álljanak velem szóba. Egyébként a stadionépítéssel kapcsolatos titkolózás rendkívüli abszurditását mindenki érezheti: titokban, láthatatlanul nem lehet egy ilyen monstrumot felépíteni. A helyi látogatások alkalmával, esetenként fizikai atrocitásra is sor került. Megtörtént, hogy az autómban ültem és az ablakon át próbálták kivenni a kezemből a telefont, amivel fényképeztem – mondván: azonnal hagyjam abba a fotózást. Az önkényes „rendész” kezében ostor volt, mellette kutya. Átkozódva rohant a kocsi után még akkor is, amikor végül feltekertem az ablakot, és elhajtottam. Az is előfordult, hogy Felcsútra kocsival éppen megérkezve egyszerre öt rendőr „üdvözölt” az ott várakozó rendőrségi kisbuszból. Talán gyilkosság esetén lenne indokolt az ilyen mértékű mozgósítás, amit a helyi rendőri erők vonultattak fel szerény személyem igazoltatására. Még 2012-ben egy operatőrrel érkeztem Felcsútra, hogy interjút készítsünk Mészáros Lőrinccel. (Ő egy személyben polgármester, focialapítványi elnök, aki néhány év alatt a leggazdagabb magyarok 100-as listájára is fölkerült.) Ez új tényfeltáró sorozatom kezdetén volt. Bejelentkeztünk a titkárnőnél, majd utána a Mészáros és Mészáros Kft. épülete előtt, kint a tűző napon, 40 fokos hőségben várakoztunk az interjúalanyra. A helyszínre perceken belül megérkezett a rendőrség… Mészáros Lőrinc mindenható Felcsúton, megmondja az őröknek, a munkásoknak, a rendőröknek, hogy kinek mit kell csinálni, kit kell „lemeszelni”, ha számára egy kicsit is kellemetlen annak a jelenléte. A Felcsútra érkező Bajnai Gordon mozgását szintén korlátozták, amikor megakadályozták, hogy belépjen a stadion melletti útra, hamisan azt állítva, hogy az magánterület. A szóban forgó út valójában közút. Felcsúton még nem tudják, hogy az őrző-védő kft.-vel nem állítható meg a sajtó, nem zárható el a közterület. Nem tartóztatható fel a nyilvánosság egy kigyúrt helyi erővel. Alcsúton sem tudják, jelzem. Felcsúton egyik este, miután vége a meccsnek, a zalaiak buszra szállnak, én a kocsimmal legurulok a Puskás akadémia mellett, majdnem a játék „Behajtani tilos” tábláig, ami Orbánék háza és a focipálya közti önkormányzati útra van biggyesztve. Azért mondom, hogy játék ez a tábla, mert jóval kisebb, mint a hivatalosan használt behajtani tilos táblák. Ha akarom, visszahőkölök, megijedek, ha kíváncsi vagyok, nem. Jön, elém áll, a kezében összetekert kötelet lóbál, mellette a kutyája és ordít rám: ez építési terület. Az Eurovéd Kft. őre farkaskutyával a


sportpálya melletti közút végén, lent vehemensen kéri számon, miért jöttem be. Mire én azt mondtam, mert kíváncsi vagyok. Mire ő: „Mert mindig mindenütt mindenki kíváncsiskodik, s aztán ebből van a botrány!” 2012-ben történt, ekkor már túl voltunk az első Talpalatnyi földön, ami az atlatszo.hu-n jelent meg. Hogy miért jövök be? Semmi sem tiltja – mondom neki –, és még az sincs kiírva a közútra, hogy építési terület lenne, miért ne jönnék? Mutatja a lejjebb fekvő játék „Behajtani tilos” táblát, amit nem a rendőrség, hanem egy-két éve nyilván Orbánék tettek ki, hogy földjeikhez ne kanyarodjon le senki, aki a játéktáblától megijed. Hiszen a térkép szerint ez a Fő utca egy darabja. Az éppen bontás alatt álló tesztpálya előtt, ezen a sarkon van az egyetlen fordulási lehetőség, ha elfogadom a játéktábla tiltását. Itt fordulok vissza az ipszilonban, előbb még lefotózom a centerpályának kikapart, hatalmas gödröt, megállok egy pillanatra az akadémia parkolójában, hogy fölírjam az aranyköpését, ekkor újra nekiugrik az autónak a farkaskutyájával, nézi az ablakon át a tollat, a papírt, de már nem húzom le az ablakot. Tiltakozik, hadonászik, kiabál. Nyugodtan leírom a mondatot, kiteszem a pontot. Mikor becsukom, annyit mutatok és mondok neki, hátha egyszer megérti: nincs köze ahhoz, hogy én írok-e a füzetembe, vagy sem. De azt kiabálja, nem érti. Elteszem a tollat, a jegyzetfüzetet, és elhajtok. Messze van még Budapest, haza kell érjek egyszer. Miután az alcsútdoboz-göbölpusztai juhász megszólalt az átlátszó.hu videofelvételén az előre lejátszott földpályázatokról, a kilátástalanná vált helyzetről, amelyben az állattartás számukra már nem lehetséges, Mészáros Lőrinc felhívta telefonon. Ordított vele, hogy ne próbálkozzunk ilyen interjúkkal, és hogy ne álljon szóba velem, mert én egy büdös kurva vagyok, és háromnégy percig egy szuszra mondta, csak mondta a magáét. András juhász kinyomta. Majd a helyi, alcsúti polgármester következett, ő is elmondta ugyanezt. Személyesen ment ki a juhászhoz Göbölpusztára. Olyan is volt azonban, aki csak azért jött ki a pusztába Felcsútról, hogy kitartást kívánjon a juhásznak, és biztosítsa arról, hogy nagyon sokan kísérik figyelemmel, drukkolnak ügyének és olvassák a megjelenteket. Nekik írtam ezt a könyvet. Meg Orbán Viktor, valamint a göbölpusztai juhász unokáinak, majdani visszalapozásul.


MÉSZÁROS LŐRINC Együtt a VIP-páholyban Egyre sikeresebbek Mészáros Lőrinc vállalkozásai. Akad olyan cége, amelyik 2012-ben megduplázta, de olyan is, amelyik megnégyszerezte az árbevételét. A korábbi gázszerelőnek és feleségének a cége, a Mészáros és Mészáros Kft. jól teljesített. Négymilliárd 604 milliós nettó árbevételével 2012-ben bőven megduplázta az előző évit. Adózott eredménye egymilliárd 264 millió 662 ezer forint lett. Számos közbeszerzést nyert el az elmúlt három évben. Sikeresen indult a Közgéppel és a Strabaggal közösen is. De a 2011-ben alapított mezőgazdasági cége, a Búzakalász 66 Felcsút Mezőgazdasági Kft. is egymilliárd forint feletti nettó árbevételt produkált 2012-ben. Csak az állami földbérletek után járó uniós földtámogatás 100 milliót hoz Mészáros Lőrinc és családja konyhájára 2014-ben. Az egyelőre megbecsülhetetlen mennyiségű saját földek ezen kívül szintén megkapják a gáláns, 225 eurónyi támogatást hektáronként. Alcsút– Göbölpusztán marhatelepet létesített, Veszprémben már vágóhidat is működtet. Székesfehérváron pedig két új fióktelepi üzletet szerzett meg 2013-ban. A család gazdagodásának egy szinte mellékes mozzanata, hogy a trafikpályázaton testvére, a szintén fideszes önkormányzati képviselő, Mészáros János is indult, majd elnyerte a maximálisan adható öt koncessziót éppen ott, ahol Auchan áruházak vannak. Mészáros Jánosnak boltja van Felcsúton, de a felcsúti önkormányzattal is kereskedett, melynek egyébként a tagja. De mi rejlik a látványos gyarapodás mögött? Hogyan lehetséges, hogy a néhány éve még jóformán ismeretlen, átlagos körülmények között élő Mészáros azóta felcsúti polgármester, a focialapítvány elnöke és hallatlanul sikeres vállalkozó lett, aki a leggazdagabb magyarok 100-as listájára is fölkerült? „Mészáros Lőrinc, Mészárosné Kelemen Beatrix 088. Tevékenység: mezőgazdaság, építőipar, sportmanagement Becsült vagyon, 2013: 6,9 milliárd (…) A politikához közel kerülve hamar szelet kaptak Mészáros cégeinek vitorlái. A korábban nem szárnyaló gázszerelő cége 2008-ra már komoly, százmilliós bevételt hozott, a kormányváltás után pedig röpködtek az összességében milliárdos közbeszerzési megbízások, amiben igen jelentős rész jutott a Mészáros és Mészáros Kft.-nek, így nemrégiben például a fővárosi csatornázási munkákból hárommilliárdos megrendeléshez jutott. Mészáros Lőrinc, aki a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kuratóriumi elnöke, azt állította, hogy a cége nem kap megrendelést az alapítványtól. Nemrégiben azonban kiderült, hogy Mészáros Lőrinc egymilliárd forint értékben adott megbízást saját cégének a Mészáros és Mészáros Kft.-nek a helyi stadion felépítésére. A cég igazi családi vállalkozás, az üzletember felesége, Mészárosné Kelemen Beatrix és lánya is benne van (lánya nincs benne – F. K.). Emellett Mészáros az elhíresült földpályázatok egyik főszereplője, az azóta államtitkári pozíciójáról lemondott Ángyán József szerint a Fejér


megyei földpályázatokon gyakorlatilag tarolt Mészáros, aki így az elkövetkező évekre komoly állandó bevételhez jut a földalapú támogatásokból. (…) Mészáros 2012-ben 800 milliós osztalékot vett ki a cégéből, ez az összeg összes alkalmazottja teljes bérének ötszöröse.” A leggazdagabb magyarok 2013-ban, TOP 150 csúcsvagyon (Népszabadság top kiadványok IX. évfolyam 3. szám) Számításom szerint ez a szám csak akkor jöhet ki, ha az állami földbérletpályázaton szerzett több mint ezer hektár földet – amit ő és felesége cége nyert el – valamilyen algoritmussal számolva hozzáadták a magánvagyonukhoz. A számítást végző társaságtól kapott tájékoztatás szerint ilyen nem történt meg. Mészáros Lőrinc nem szólalt fel. Bár az itt szereplő 6,9 milliárdos értéket még a helyben élő vállalkozók is eltúlzottnak vélik és saját ismereteim sem igazolják, talán nincs ellenére, hogy őt nevezték meg a 88. leggazdagabb magyarnak 2013-ban. Mészáros Lőrinc szegény karcagi családból származik, apja szegkovács volt, ő pedig gázszerelőként kezdte pályafutását, és már kamaszkorától futballozott. Az ifjú szerelő keservesen küzdött a szegénység ellen, mindent megtett, hogy fiatalon alapított családjával elköltözhessen a szülői házból. Maga építette házát néhány telekkel odébb, olykor kölcsönkért eszközökkel. Azután volt olyan időszak, amikor szaladt a szekér, mivel ő vitte be a környéken a legtöbb házba a gázvezetéket a kilencvenes évek állami gázprogramja idején. Egyes helyiek szerint ez nem volt zökkenőmentes az ár körüli alkukat illetően, ám javára írják, hogy máig helytáll, ha bármilyen probléma merül fel korábbi munkájával kapcsolatban. Ilyenképpen teltek évei egészen az első Orbán-kormány megalakulásáig. Miután Orbán visszatért a faluba, és 1999-ben a Felcsút SE igazolt játékosa lett (aminek jogelődjében, a Felcsúti Egyetértés MGTSZ SE-ben 11 éves korától focizott), a régi ismeretség felfrissült. Mészáros adakozó volt, először a női kézilabdacsapatot támogatta, azután bekapcsolódott a helyi futballcsapatok körüli munkába, ami a fáma szerint az Orbán Viktorral való, aranyat érő ismeretséget is felelevenítette. Korábban egy iskolába jártak. A kétezres évek elején a Felcsút meccseit már a helyi vállalkozó is finanszírozta, és ő vezényelte le Lévai Anikó házépítését is a faluban. Alápincézve az egész ház – itt lesznek a kolbászok, fél disznók, házi pálinkák –, fölötte ugyancsak 75 négyzetméter fogadószint, az emeleten ugyanekkora manzárd. Orbán Viktorral való jó viszonyát jelzi, hogy ő a Fidesz elnöke által 2004-ben alapított Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kuratóriumi elnöke – az alapítvány tartja fenn a felcsúti Puskás Ferenc Futballakadémiát. Miután a másik csapat, a Felcsút FC és a Videoton 2009-ben összeolvadt, a lelátó VIP-páholyában egyre gyakrabban tűnt fel Mészáros Lőrinc a miniszterelnök-aspiráns ellenzéki vezér társaságában. Mészáros korábban, 1998 és 2002 között volt már önkormányzati képviselő, ám akkor még függetlenként. Majd 2010-ben immáron a Fidesz képviselőjelöltjeként indult. A polgármesteri széket 2010-ben Flier Jánosné szerette volna megszerezni, csakhogy a választásokon ezt a tisztséget a független Varga György nyerte el. Ő ugyan baráti hangnemet ütött meg a Fidesszel, ám nem számított Orbán emberének. Egy személyére szabott törvénymódosítás, a sajtóban „lex Varga”-ként emlegetett törvény miatt le kellett mondania. A második, megismételt választást Mészáros Lőrinc nyerte. Az ügyre és hátterére hamarosan visszatérünk.


A Mészáros és Mészáros Kft. által elnyert megbízások között szerepel: tatai Öreg-tó és Által-ér vízgyűjtő rehabilitáció, Séd-Malomcsatorna vízépítési munkálatok, sajfoki és nagykunsági csatorna vízrendezése, Felsődobsza árvízvédelmi töltésének megépítése, Érd város szennyvíz-csatornázási projekt, felcsúti Letenyei Lajos szakközépiskola megépítése, Székesfehérváron sportcentrum felépítése és irodaház felújítása, zánkai üdülőépületek felújítása, Tápióság csatornaépítés, Esztergom hulladéklerakó rekultiváció, Duna-Vértes hulladéklerakó rekultiváció, felcsúti centerpálya építése.


„Most ha a Pista nyert volna vagy a Józsi…?” A Mészáros Lőrinccel készített félórás videóinterjúm, ami az atlatszo.hu-nak készült, egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt. Mészáros Lőrinctől azt kérdeztük: mi a titka? Mi a titka annak, hogy a Nemzeti Földalapkezelő legnagyobb botrányt kiváltó, a Fejér megyei állami földbérletekre meghirdetett pályázatán Mészáros családtagjai és a Búzakalász Kft. a dobogó második helyén végeztek? (Első helyen az egykori Csákvári Állami Gazdasághoz köthető személyek állnak. Harmadik helyen pedig Flier János végzett a családtagjaival. Ő az, aki a 12 állami gazdaság első Orbán-kormány alatti privatizációjánál a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság egyik negyvenszázalékos tulajdonosa lett.) „– Mert nézze, egy pályázat és én önt régóta ismerem, írt már egy-két kedves – ezt nem pozitív előjellel mondom – cikket még az előző kormányzás alatt, de egyet mondok önnek, hogy tulajdonképpen egy pályázaton, aminek ugye egy győztese van, mert egy pályázati rendszernek, akármit teszünk, sajnos egy nyertese van. Most ha a Pista nyert volna vagy a Józsi, akkor ő is szemét lett volna? Vagy csak én vagyok azért szemét, mert én a Mészáros Lőrinc vagyok, aki életében nem privatizált semmit, nem nyert semmiféle pályázatot, mindent a saját erejéből teremtett meg, az a több száz alkalmazott, aki nálam dolgozik, kérdezzen meg bárkit, hogy mit mond a Mészáros Lőrincről. – Honnan való? – Karcagi származású vagyok, higgye el nekem, hogy én bármikor így, ilyen gerinccel kimegyek bármelyik faluba itt a környéken, és bármelyik gazda elé oda állok. Az a helyzet tudja, hogy egyedül pályáztam az összes alcsútdobozi földre, tehát nehéz lett volna nem nekem nyerni, én úgy gondolom. – Igen, tényleg egyedül? – Igen, képzelje. – És ezt honnan tudja? – Hát kikértem, hát nem titkos az, hogy hányan pályáznak, az nem titkos, az hogy kik, azt nem tudom, de azt, hogy mi egyedüliként pályáztunk az alcsúti földekre. Úgy nehéz lett volna azért másnak megnyerni. – Hatvanpusztán, fönt azt a volt lovas telepet, kitől bérlik? – A CZG Kft.-től bérlem. – Az nem állami vagy önkormányzati tulajdon? – Nem, nem, nem. – És mi épül ott? – Nem épül semmi szerintem, az műemlék épület és ott van némi helyreállítási kényszer, hát én gépeket tárolok ott meg eszközöket, mert azért több cégem van, közel 250 alkalmazottam van, úgyhogy azért a környéken csak adok feladatot az embereknek. – Akkor ugye ön műveli a miniszterelnök feleségének a földjeit? – Nem. – A Flierék művelik? – Nem tudom, ki műveli, én biztos nem. – És akkor a maga marhái merre? – Hát az ott Göbölön.


– Göbölön legelteti? – Igen, persze. – És mi van a juhásszal? – András? – András. Megvan? – Rendben van, hát ott úgy van, hogy az Andrásnak… – Ők nem pályáztak? – Az András, én nem tudom, hogy pályáztak – az Andrásnak én odaadtam, mert ugye ott nekem elég nagy területem van és az Andrással az pont az én birtokomon van, ugye a birkái és azt én örökös használatra odaadtam neki. Jó viszonyt ápolok. – Demján úrral is sikerült megegyezni? – Demján úr a szomszédom, Sanyival nekem nincs semmi. Tehát nekem nincs semmi a Demjánnal, hát üzleti kapcsolatom ugye eleve nincs vele, ugye milyen lenne, ő egész más világba van, mint én, tehát magas építés. Ismerem persze, mert támogatta az akadémiát hosszú éveken keresztül a Demján Sándor. Nagy tisztelője vagyok ezért, mert hát azért rengeteg támogatást juttatott az akadémiának, mint magánember, csak becsülni tudom őt. – És a sportcsarnok, ami most épül, abban is benne van Demján úr támogatása? – Sportcsarnok? – Ami most épül majd. – Centerpálya épül, sportcsarnok nem épül. (Interjúm idején még nem volt ismert, hogy Felcsútra valójában stadiont építenek, a beruházás a talányos „centerpálya” nevet kapta. Később hozzájutottam az építési tervekhez, amiben Felcsúti „Aranycsapat” Labdarúgó Stadion néven hivatkoztak az építményre. Azóta bevett lett az elnevezés. Az önkormányzat fogadóóráján sikerült elérnem az építészt, aki betekintést engedett a tervrajzba. Utólag súlyos árat fizetett ezért, úgy tudom. – F. K.) – Akkor fedett lelátós centerpálya. – Hát abba van, abba van ugye egy tao-s pénz természetesen, adópénz, illetve hát az önerőt azt nekünk kell az akadémiának biztosítani, harminc százalék önerőt kell biztosítani, azt ugye természetesen mi is nagyrészt támogatás útján tudjuk összeszedni, mert ugye 2006 óta, mióta működik az akadémia, egyértelműen csak magántámogatásból tud… – És Demján úr? – Igen, igen, igen. Ő lokálpatrióta azért a Sándor, ő etyeki, tehát támogat igazából nem csak minket, mindenkit. – És Csányi úr is beszáll? – Csányi úr is támogat. – A centerpálya? – Hát személyesen nem száll be ebbe senki, nézze most is azt mondom a centerpálya építésébe, 70 százalékban ugye az adótámogatást tudjuk felhasználni, a tao-s támogatást, 30 százalékban meg önerőt kell igénybe venni. – Ön szerint ötven év múlva mi lesz? – Hát az a baj, hogy nem érem meg, bárcsak megélném, hogy ötven év múlva mi lesz. – De az unokái megélik. – Én azt gondolom, ami itt készül, Krisztina én azt gondolom, az ugye nem magunknak


készül, hanem a jövőnek (…) – Igen, csak amikor már nem önök működtetik és elmennek a szponzorok, Demján úr, Csányi úr, mindenki. Marad Felcsút és egy nagy stadion. – Nézze, hát én azt gondolom, azért én nem vagyok ennyire borúlátó, azért a sportot támogató emberek talán mindig lesznek, én nem vagyok pesszimista, amúgy se vagyok pesszimista, én azt gondolom, hogy hosszú távon lehet fenntartani egy létesítményt, mondjuk, ehhez kötni kell egyéb más ügyeket, mert önmagában csak a kollégium, az akadémiai képzés nem biztos, hogy ezt ugye meg tudja oldani. – És ötven év után mit tudnak kezdeni ezzel, hogy a föld nem az önök tulajdona, jó, tudom, ezt már csak unokáink élik meg. – Milyen föld? – Hát ezekkel az adományföldekkel mint a Flieré, mint az Orbán Viktoré, amit ötven évre odaadtak, azokkal mit lehet csinálni, rajta van az építmény. – Hát mindent az alapítvány fejlesztett. – Kifizeti az alapítvány? – Hát ez is lehet majd egy megoldás, mert igaz, az alatta lévő földterület nem a miénk, de az összes az első perctől, ami rajta történt, földkivonás, építkezés, azt mind ugye az alapítvány finanszírozta, tehát igazából ott minden pénzt a Puskás akadémia tett le az asztalra, rendes emberek odaadták, tulajdonképpen odaadták használatra egy jó cél érdekében én azt gondolom. – Világos, csak úgy lett volna tisztább, hogyha örökbe adják a földet, nem pedig ötven évre, ezzel olyan nehéz mit kezdeni. – Hát igazából lehet, hogy ebben igaza van, hogy az lett volna jobb megoldás, egyszerűen ők döntöttek így, meg hát ugye a jogi képviselők.”


Fogadd be a tótot… Mészáros Lőrinc a beszélgetés során egyetlen szót sem ejtett arról, hogy a focialapítvány addigra már vételi ajánlatot tett a falu évek óta ingyen használt sportpályájára, amit rendkívüli önkormányzati ülésen fogadtak el. Az alapítvány százötvenmillió forintot ígért a stadionépítés kapujában ugyanazért, amiért évekkel korábban húszmilliót. Beszélgetésünk előtt egy hónappal. Annak idején a polgármester és a Felcsút SE akkori elnöke is az eladás ellen volt, mert alacsonynak találták a húszmilliós ajánlatot. Molnár Csaba felértékeltette az önkormányzat tulajdonában lévő sportpályát, és az Orbán alapítványa által felkínált ár kilencszerese, 184 millió forint jött ki a szakértői értékbecslésében. Ellenükre volt, hogy nem kapnak érte ellenértéket, azt szerették volna, hogy valami haszna legyen az önkormányzatnak abból, hogy a falu átengedte használatra egyetlen füves sportpályáját Orbán alapítványának. Elküldték az értékbecslést, azzal a kiegészítéssel, hogy elővásárlási joguk van, mivel a Felcsút SE építtette rá az öltözőt. De nem jött újabb ajánlat. Felbonthatták volna az ötvenéves használatba adásról szóló szerződést, csak senki sem merte. Az akadémia használhatta hát éveken át a pályát, mind több műfüves focipálya épült, ám lakat került a kapura. Mészáros azt mondta, jöjjenek a gyerekek, használhatják a pályákat, csak előre jelentsék be. Tíz év körüli srácoknál, akik nem jutnak be focizni, nem életszerű, hogy hetekre előre megmondják, kedden délután háromtól négyig szeretnének a haverjaikkal focizni. Az, hogy az eladás ellen szavaztak, mindkettőjük esetében az Orbán Viktorral való bizalmi viszony végét jelentette. Pedig a polgármestert, Varga Györgyöt, Fidesz-szimpatizánsnak tartották, Molnár Csabát, a Felcsút SE elnökét pedig kifejezetten Fidesz-közeli vállalkozónak. A magyarorszag.hu-n láttam 2013-ban, hogy a volt felcsúti polgármester földjeit és házát árverezték. Varga a 2010-es önkormányzati választáson néhány szavazattal legyőzte a Fidesz jelöltjét, Flier Jánosnét, majd egy új törvény segítségével posztjáról eltávolították. A törvény lényege az volt, hogy nem lehet polgármester az, akinek hatvan napon túli köztartozása van. Varga nem tudott az Országgyűlésben igen gyorsan megszavazott törvényről. Mígnem egy pénteki napon arról értesült, hogy lejárt a 60 nap. Elé raktak egy papírt, hogy írja alá: már nem polgármester. Egy ingatlaneladásból keletkezett szja-tartozása volt, amit részletekben fizetett, nem egy összegben. Az egykor Fidesz-szimpatizáns független polgármester most az LMP színeiben újra indul a választásokon. A „lex Vargát” azóta visszavonták. Hogy mi történt Molnár Csabával, aki szintén a felcsúti sportpálya áron aluli eladása ellen szavazott 2007-ben? Orbán Viktor a Felcsút SE-ben lett igazolt játékos az ezredforduló táján. A mára stadionépítési munkaterületként funkcionáló sporttelepen az első profi pályák Molnár cégének jelentős támogatásával épültek. Az eset után azonban rapid módon távolíttatta el Molnárt a Felcsút SE irodájából Orbán: 24 órát adott az iroda kiürítésére, ami a mai Puskás akadémia területén volt. Ekkor már az egyesület elnöki posztját akarta Molnártól elvenni. Kellett a sportegyesület ahhoz, hogy a befogadó kis helyi csapat „hátán fölkapaszkodva” kiteljesedhessék a politikus focialapítványa. Molnár családi cége, a Femol Kft. annak idején elsőként specializádódott vasúti fénysorompókra. Az első Orbán-kormány idején már autópálya-építésekben vett részt, elsősorban a Vegyépszer alvállalkozójaként. Az autópálya-építőket akkor, EU-tagságunk előtt,


közbeszerzési eljárás nélkül jelölte ki a kormány. A Femol Kft. szállította az M7-es autópálya felújításához a követ a várpalotai kavicsbányából. Ezt az Orbán Viktor testvére által létrehozott, majd a kereskedelmi igazgatójuknak átadott bányatársaság termelte ki. Hogy honnan tudták előre, hogy ott kell bányát nyitni jókor, jó időben, nem tudni. Később árvita támadt Orbán Győzővel, mígnem Molnár Csaba egy napon nemet nem mondott, mivel egyszerűen kitermelhetetlennek vélte a kért árat. Nem kellett volna… Amikor a cég megérezte, milyen az, amikor valakit „kinyomnak” az addig prosperáló piacról, először tulajdonosváltással próbálkozott. Molnár Csaba feleségével közös tulajdonát 2011-ben átadta gyermekeinek, majd a cég nevet változtatott. Az ismert Femolról az ismeretlen R-Kordra, hátha akkor nem nyúlnak utána. Ám a jelek szerint ez nem segített. Utánanyúltak. Molnár Csaba nem kívánt nyilatkozni megkeresésünkre. Tavaly aztán Mészáros építőipari cége felvásárolta a korábban Femol 97 Kft. néven ismert, 2011 óta pedig R-Kord néven futó vállalkozást. A Mészáros tulajdonába került cég ügyvezetője pedig 2013 márciusától Petrin László lett. Ő korábban felcsúti jegyzőként és öt település (köztük Alcsútdoboz) körjegyzőjeként tevékenykedett, majd 2013. január 1-jétől a Bicskei Járási Hivatal élére nevezték ki. Ezt váltotta föl két hónap után az R-Kord ügyvezetői tisztségével. A nyilvántartás szerint az akkor 58 személyt (azóta 91 főt) foglalkoztató R-Kordnak jelentős a gépparkja, három felcsúti telephelye közül az egyiket szinte vadonatúj állapotban kapta meg. Úgy tudjuk, hogy Mészáros már korábban szerette volna a céget megvenni, de akkor még nem adták el neki. Egyelőre nem tudni, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. mennyiért jutott a céghez. Mészáros az R-Kord Kft. megvásárlásával kapcsolatos, levélben feltett kérdésünket azzal utasította el, hogy az a magánéletében való turkálás, s ha a jövőben is előfordul, „zaklatásként fogom értékelni, és jogi útra terelem az ügyet” – írta. Orbánnak bizalmi emberből nem volt nagy választéka az eset után: az echte vasúti mérnököt, Molnár Csabát lecserélhette Mészáros Lőrincre vagy Flier Jánosra. Utóbbit azért nem lehetett igazán komolyan venni, mert, ahogy a helyiek mondják, ő olyan mértékben egyszerű ember, hogy az nem vállalható. Na jó, el kell ismerni, hogy nem pont ezeket a szavakat használták, de az eredeti közlésétől ehelyütt eltekintenénk. Mészáros mellett szólt, hogy a helyi sportot már akkor is támogatta, amikor még nem ment annyira jól neki, s később azt is magára vállalta, hogy szponzorokat szerezzen a helyi focihoz. Több helyi vállalkozóhoz is becsöngetett pénzért. Mészáros és Flier versenyt futott Orbán kegyeiért – Mészáros Lőrinc orrhossznyival győzött. Így került egy személy mindhárom fontos pozícióba, és lett a Felcsút SE, majd a focialapítvány elnöke, támogatója, beruházásainak kivitelezője és a közbeszerzések kedvezményezettje, valamint Felcsút polgármestere.


TALPALATNYI FÖLD Az alcsúti juhász „Apuval közösen 240 anyabirkánk volt. Folyamatos legeltetéssel, vándor juhász módra, éjszakára Kukukk-dombon, fönt, a karámban, vagy lent a nyárfásnál. Teleltetéskor ott pihentek, kérődztek. A Csákvári Zrt.-nek jó volt, hogy mi legeltettünk, a patkányirtást, légyirtást mi mindig elvégeztük, permeteztünk, rendben tartottuk az egész területet, nem volt erre gondjuk, működött ez” – meséli Váradi András Alcsútdoboz-göböljárási juhász. Kilencéves korától dolgozik állatok körül. A göböljárási volt állami gazdaság központjához tartozó egykori szolgálati lakásokban harmincegy család él, köztük a juhász feleségével és két lányával. Édesapja, aki néhány házzal mögöttük lakik, még nem járhatott iskolába, lányai színötös tanulók. A többnyire szobakonyhás lakásokat körülölelik a közösen használt udvarok. E fölött terül el az egykori állami gazdaságtól a rendszerváltás után a Csákvári Mezőgazdasági Zrt.-hez került mezőgazdasági telep, a „majorság”. Komlószárító, terménytároló, irodahelyiségek voltak itt. A Csákvári Zrt. engedte, hogy az állami gazdaság idején megszokott módon gazdálkodjanak itt a helyiek. Váradiék legeltethettek a környező területen, cserében rendben tartották azt. „A későbbiekben bérelni kellett az itteni területet a Csákvári Állami Gazdaságtól” – idézi fel a múltat a juhász. – „A nyolcvanas években ki kellett vennünk bérbe ezeket az állami területeket, amin a szüleink legeltettek. Akkor kétszáz darab anyabirkánk volt. És ez ilyen hosszú távú szerződés volt, amit az apuval aláírattattak, de szintén ugyanennél a gazdaságnál dolgozott az apu, a Csákvári Állami Gazdaságnál. Dr. Tarjányi Antallal csinálták a szerződést. Vele voltunk szerződésben. Csak az volt az egésznek a furcsa mondanivalója, a kilencvenes években, 1991– 1992 táján, hogy – miután édesapám teljesen analfabéta – a szerződést módosították, és rövid távú szerződést adtak a kezébe. Majdan én bementem dr. Tarjányi Antalhoz, hogy mit jelent ez. Ezzel megfosztották az elővásárlási jogától és mindentől. És így adták el a területet. Több ilyen megosztott terület volt. De a lényege a dolognak az, hogy ugyanúgy legeltettünk… Tehát a kinnmaradásunk azért biztosítva volt, a hodály is megmaradt, a birkákkal továbbra is legeltettünk.” 2011 februárjában Mészáros Lőrinc cége megvásárolta a Csákvári Állami Gazdaságtól a göböljárási majorság 11 hektáros területét. Az építési vállalkozó ekkor alapított mezőgazdasági cége, a Búzakalász 66 Kft. idetette központját. Mészáros göböli telepe lett azóta a Puskás akadémia mezőgazdasági szakiskolájának a tangazdasága is. A telephelyen található gabonaraktár, gabonaszárító, siló- és terménytároló, nagyraktár, s fölöttük a magas épület, a malom. Ezt az egykori komlószárítóból építette át. Itt őrlik meg a gabonát, és mára itt is csomagolják a lisztet. „Göböli liszt” néven, akciós áron árulja több nagy üzletlánc. A Hír TV fogyasztóvédelmi műsorában a legrosszabbnak ezt ítélték a kenyereket kóstolgató szakemberek. A helyiek meg vannak róla győződve, hogy a minőségromlást az okozta, hogy átvették a Lévai Anikó földjeit művelő Flier János takarmánybúzáját. (Róla a későbbiekben még lesz szó.) A telephelyen frissen épült pékséggel szemben egy szín áll, ahol mezőgazdasági gépeket tárolnak – ez már Demján Sándor birodalma, mögötte az egész erdő, az egész terület mind Demjáné.


2011 júniusában kereste fel Váradi Andrást Mészáros Lőrinc azzal, hogy fel kell számolnia állatállományát – a hodálya megmaradhat, azt bérbe veheti. Mercedesén körbevitte a telepen a juhászt. Mutatta a telepe fölötti szántót, hogy az az övé – a pályázatot fél évvel később írták ki rá! Jött onnan a víz, a lakók le akarták vezetni, még a polgármestert is kihívták, hogy ott vezethessék át a csövet. De a polgármester is azt mondta, hogy nem tehet semmit, mert az a Mészáros területe. Akkor még a telep nem volt egyébként körbekerítve, mint később, a megjelenésem után. Villámgyorsan berakták az oszlopokat és a kerítést – két-három nap alatt végeztek vele a hatalmas területen. Ezt követően egyébként a rendőrség is sűrűn tette tiszteletét. A hatalmasság sietősen szedette föl a helyiek terményeit – jöttek a dózeroló gépek. Így számol be erről a juhász: „Folyamatosan nyomás alatt voltunk mindvégig. Mert azokat a területeket, amiken gazdálkodtunk, illetve megtermeltük a háztartáshoz szükséges zöldséget, azt mindet tönkretette. A karám, ahova épült… még nem is volt a kertünk útban ahhoz, hogy oda a marhákat majd betelepíti. Csak erőt próbált ránk, hogy ő aznap már hívatta a dózert, és dózerolták el, és nem néztek se dinnyét, se paprikát, mindent dózeroltak el. És fel kellett szedjük a krumplit, mikor még újkrumplinak mondható, mert még a héj se volt leszáradva rajta. Legalább húsz mázsa krumpli ránk rohadt. Rá két napra már dózerolták szét a silógödröket, illetve amiben trágyát tároltak. A szomszédok némi viszállyal, vitával jöttek hozzánk, hogy mi ez a büdös. Egy hónapig kinyitni az ablakot, szellőztetni nem lehetett, itt olyan büdös volt. És azt hitték, hogy nálunk trágyázás, vagy egyéb bűzzel járó tevékenység folyik… De hát förtelmes, az egész pusztán, lent is nagyon büdös volt. Mindent vert szét ezekkel a gépekkel, és dózerolt mindent el. És hogy az az övé. Mindenképpen rám erőltette azt, hogy ő itt a fenomén, és nem tudunk csinálni a világon semmit.” Mészáros gépei júliusban szedték ki a földből a félig fejlett zöldséget-gyümölcsöt. Ezután karámokat építtetett a helyükre – ezek a karámok hónapokig üresen álltak. Nem úgy a többi karám, azokat már százával népesítettek be a szarvasmarhák. A lakókat nem kérdezték, beavatkozó félnek nem tekintették, csak a határozatot küldték meg nekik postán, 2012 márciusában. A kérelem elbírálása érdekében tartott januári helyszíni szemlén a hatóság megállapította, hogy az építtető az építkezést a helyszíni szemle időpontjában még nem kezdte meg – ez áll a bicskei jegyző engedélyt megadó határozatában. A karámokra az építési engedélyt úgy adták ki, hogy azok az ott élők egybehangzó állítása szerint már előző évben készen voltak. Amikor ezt nyilvánosságra hoztam, a jegyző nevében eljáró irodavezetőt kirúgták a bicskei hivatalból. Hogy mit hibázott? Nem tudni. Lehet, hogy nem lett volna szabad a helyszíni szemle idején a valódi dátumot feltüntetnie? Hogy honnan sejtette meg 2011 nyarán Mészáros cége, hogy az ősszel kiírt állami földpályázatokon az állattartás lesz a fő szempont – rejtély. Csupán azt tudjuk, hogy első körben a Nemzeti Földalapkezelő által meghirdetett valamennyi alcsútdobozi állami földet az egykori gázszerelő frissiben alapított mezőgazdasági társasága nyerte el. Orbán bizalmasáé, akit a helyiek a miniszterelnök vagyonkezelőjének hisznek. Meglehet, hogy Mészáros Lőrinc Göbölön a nagyállatállomány gyors feltöltését végezte, melyet a cége és családtagjai által 20 éves bérletre elnyert 1327 hektárnyi területhez egy év alatt kötelezően be kell állítani. A pályázat


kéthektáronként egy nagyállat tartását írta elő, vagyis a gazdaság és a családtagok által elnyert földek után ez összesen közel 700 marhát jelent. „Ezek mind állami területek. Itt valahogy az az elv volt, hogy azé a föld, aki megműveli. És ez azért úgy normálisan működött. De minden tisztán volt tartva, rendezett volt. És a szüleim azért mindig is adtak ezekre a dolgokra. Hogy nem tudott az apu elmenni egy gyümölcsfa mellett, hogy azt meg ne metssze, és mindenki így gondolkodott. Amikor meg szerettük volna megvenni azt az istállót, amiben benne voltak a birkák, azt sem vehettük mi meg, az is a Demjáné lett” – meséli Váradi András. Göbölpusztán 31 család él. A terület egyik fele mára Mészáros Lőrinc tulajdonábahasználatába került, a másik felén Demján Sándor birtokai fekszenek. A juhász ekkor, 2011 decemberében kétszáz birkájától vált meg a legelőterületek megfogyatkozásától való félelmében, mindössze hetvenet tartott meg. A fennmaradó birkaállományát 2013 áprilisában adta el. „Itt most már mindent föl kell számoljunk, itt már nem tudunk fönnmaradni, teljes mértékben körbe lettünk kerítve, kijárónk sincs” – tárta szét karját. Kilencéves korától dolgozott az állatok körül.


Ha van rajta közút, ha nincs rajta közút Elkészült tehát 2011-ben a korábban állattartással nyomokban foglalkozó polgármester göbölpusztai marhatartó telepe. Egy ehhez közeli, 42 hektáros állami földterületre 2012 augusztusában írt ki bérleti pályázatot az NFA. A területet már előző évben bevetette búzával Mészáros Lőrinc, majd a termést 2012 nyarán le is aratta. A pályázati kiírásban afféle „bónuszként”, ingyen szerepelt a területen vezető saját használatú út is, amely közel tíz további hektárt foglal el. Ennek húszéves használatba adásáért egyetlen fillért sem kért volna az állam. Az út azokhoz az állami szántókhoz vezet, amelyeket a Búzakalász Kft., tehát Mészáros mezőgazdasági cége már korábban elnyert. Mikor a földterületre szóló pályázatot kiírták, már az egész göböli lakóközösség abban a hiszemben élt, hogy „itt minden Orbán Viktoré és Mészáros Lőrincé”. Váradi András most úgy döntött: kockáztat. „Ez az egyetlen esélyem lett volna arra, hogy visszaállítsam a családi gazdálkodást apámmal, a feleségemmel, amit a nagyszüleimig felmenően folytattunk, gyakorlatilag a semmiből megteremtve” – mondta a juhász. Mint utóbb kiderült, Váradin kívül csak Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. váltotta ki a pályázati csomagot. Októberben azonban az NFA visszavonta a pályázatot. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter Szabó Rebeka kérdésére írt indoklása szerint a pályázatot azért kellett visszavonni, „mert a kiírás tartalmazta az utakat is, amelyeket pedig sokan használnak, ezért azt semmi esetre sem lehet a bérleti szerződés részeként bérbe adni”. Egy másik levelében Fazekas hozzátette „a terület jelenleg hasznosítatlan státusban van, és az NFA egyéves megbízási szerződést készít elő, amelyet nem a pályázati csomagot megvásárolt személyekkel fog megkötni. A területet természetesen hosszabb távon bérbe kívánjuk adni, melynek érdekében a javított pályázati kiírás rövidesen megjelenik” 2013 áprilisában újra meghirdették a földterületet, immáron utak nélkül. A csomagot ismét kiváltotta a göbölpusztai juhász, Váradi András. Az NFA székesfehérvári irodájának ügyintézője azonban rossz dátumot írt az anyagra leadási határidőként, így a juhász – tudtán kívül – egy napot késlekedett a pályázatával, amit emiatt nem fogadtak be. Jegyzőkönyvet vettek fel ugyan a reklamációjáról, de máig nem méltatták írásbeli válaszra sem. Pályázati pénzét hónapok múltán kapta vissza. A terület bérleti jogát a másodszori pályázaton Flier János nyerte. A 42 hektáros szántóföldet a birtokba adás idejére, október 16-ára már le is aratták – szemtanúk szerint Mészáros Lőrinc gépeivel. Még szövevényesebb története volt egy másik alcsúti földterület bérletbe adásának. A 26 hektárra először 2012 januárjában hirdették meg a terület bérleti jogát, amit áprilisban Mészáros Lőrinc cége nyert meg. Egyébként itt is elvégezte ugyanez a cég az őszi munkálatokat, még az eredmény megszületése előtt. 2012 végén azonban újabb pályázatot írtak ki, ugyanennek a területnek a bérleti jogára. A feltételek csak annyiban módosultak, hogy időközben a bérleti jogot kiterjesztették a területhez kapcsolódó mintegy 6600 négyzetméternyi, ingyenesen bérbe vehető saját használatú útra. Ez az új hirdetményben már a korábban elnyerthez képest ráadásként szerepelt. Vagyis Mészáros cége feltehetően visszaadta az NFA-nak azt a földbérletet, amit most


egy saját használatú úttal megnövelve kínált fel újra az állami földalapkezelő szervezet. A meghirdetett birtoktest Mészáros Kft.-jének a korábban elnyert 50 hektáros szántója mellett fekszik, egy út választja el a mind egybefüggőbb Mészáros-uradalomtól. A húsz kilométeres körzetben gazdálkodó pályázók 2013 januárjában regisztrálhattak az új pályázati csomagra. Tudomásunk szerint Váradi Andráson kívül még egy helyi gazdálkodó vállalta a kockázatot, és váltotta ki a pályázati csomagot. Aznap, amikor az ifjú gazda, a három kisgyermekes anyuka benyújtotta pályázatát, az NFA ismét visszavonta a pályázatot. Az indoklás az előbb ismertetett, 42 hektáros birtok esetéhez hasonló volt: a terület közhasználatú utat is tartalmaz, amit nem lehet bérbe adni! Később harmadszor is meghirdették a földterületet, most már az út nélkül. A nyertes Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. lett.


Nehezített pályán Váradi András a Népszabadság cikkéből értesült a szülőföldjén meghirdetett pályázatról, ami gazdálkodása és családja biztonságos jövőjét jelenthette volna, ha az abban szereplő 26 hektár földbérletét sikerül elnyernie. A pályázók helyzetét nehezítette, hogy az ünnepek miatt igen rövid idő állt a rendelkezésükre, hiszen Alcsútdobozon csak 2013 elején lelték fel az önkormányzat hirdetőtábláján a hirdetményt – igaz, december 3-ai dátummal. A felcsúti körjegyzőségen november 30-ai dátummal függesztették ki a hirdetményt, ott azonban ritkábban fordulnak meg az alcsúti gazdálkodók. A két eltérő dátum okára nem tudott választ adni az NFA igazgatója. Mivel pályázni a kifüggesztéstől számított 45 napon belül lehetséges, kérdés, hogy ilyen esetben melyik önkormányzati dátum a hiteles. A jogszabály ugyanis ehhez köti a pályáztatás elindításának pillanatát. A pályázaton regisztrálni pedig a pályázat beadási határidejét megelőző 15 naptári napig lehetséges. Aki nem regisztrál, pályázni sem tud. Az NFA honlapján való közzététel nincs időponthoz kötve, így nem tudni, mikor tették fel Alcsút újabb húsz évre használatba vehető földjét a földalapkezelő szervezet honlapjára. Mindhiába kértük az elnöktől az ezt igazoló dokumentumot, nem kaptuk meg. A közzététel dátuma egyik pályázati kiírás mellett sem szerepel a honlapon. A 45 napos pályázati idő tekintetében nem ez – a 2010. évi kormányrendelet szerint a honlapon való közzététel e tekintetben indifferens –, hanem a helyi önkormányzaton, körjegyzőségen való közzététel, a hirdetmény megjelenése a releváns. Ám Alcsúton december 3., Felcsúton november 30. szerepelt a hirdetmény kifüggesztési dátumaként, az NFA sajtósa pedig december 5-ét jelölte meg. A pályázatok visszavonása és újbóli meghirdetése tovább feszíti a gyakran szűkös keretekkel rendelkező gazdálkodók költségvetését. A visszavont pályázaton a nullás adóigazoláshoz az előre hozott adófizetés miatt adott esetben több százezer forintnyi pénzt kell előre befizetni (Váradinak az alcsúti önkormányzat által az utolsó pillanatban kiszabott 187 ezer forintos összeget be kellett fizetnie súlyadóra, amiről utólag elismerték, hogy nem őt illette, de az időhúzás a nehezített pályához mindenesetre alkalmas volt – ahol tudtak, keresztbe tettek). Ehhez jön a pályázatírás, az adóigazolás és egyéb iratok utáni futkosás. Kérdés, hogy érdemes-e költeniük: a pályázati csomag 40 ezer forint plusz áfáért váltható ki, ezenkívül a biztosíték összege az egész éves bérleti díj 10 százaléka (az éves díj pedig aranykoronánként 1250 forint). Ezek a vesztes pályázónak ugyan visszajárnak, de elő kell teremteni, ehhez adódnak a pályázatírással és a szükséges iratok beszerzésével kapcsolatos költségek, valamint az ügyintézés miatti munkából kieső idő. A győztes személyének közzététele a földalapkezelő honlapján is gyakran sokáig várat magára. Esetenként teljességgel elmarad. Igaz, a kormányrendelet lehetőséget nyújt az ezzel való „játékra”, hiszen nem köti semmilyen határidőhöz a legnagyobb nyilvánosságot adó országos honlapon való közlést, mindössze az érintettek postai úton való értesítésének határidejét szabja meg, valamint a helyi önkormányzat hirdetőtábláján való közzétételt. Nem ritka az összevisszaság a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, ugyanis nincs pontos kimutatásuk arról, kinek fizették vissza a pályázati pénzt a vesztesek közül, s kinek nem.


Egy sikertelenül pályázó gazdálkodónak levélben kérték a segítségét, a hivatal nagy leterheltségére hivatkozva. Nagy János, az NFA elnökhelyettese 2013. november 25-én írt levelet a gazdának az egyik, Alcsúton visszavont pályázat miatt. „Mint az Ön előtt is ismert, az idei évben igen nagy mennyiségű pályázat került kiadásra az NFA által, amelyre eddig soha nem látott mennyiségű pályázat érkezett szervezetünkhöz. Sajnálatos módon azonban nemcsak a nagy mennyiségű pályázat feldolgozása jelent kiemelkedő munkaterhet az NFA számára, hanem sok esetben technikai jellegű problémák is hátráltatják munkánkat. Ezek közé tartozó az is, hogy a pályázati biztosítékok befizetésekor sok pályázó nem tüntette fel a pályázati azonosítószámot a banki átutalás »megjegyzés« rovatában, ami nagymértékben megnehezíti és hátráltatja a visszafizetéshez szükséges beazonosítást. Ezért fordulhatott elő, hogy az Ön által befizetett pályázati biztosíték összegét a szervezet késedelmesen vagy egyáltalán nem utalta még vissza”. A pályázó segítségét kérő levelet Nagy János elnökhelyettesként jegyzi, holott már nem volt az, ugyanis ekkorra átvette a november 15-én eltávolított Sebestyén Róbert elnök feladatait. A pályázót a kétszeri pályázás miatti kényelmetlenségekért azzal szeretné megnyugtatni az elnök-elnökhelyettes, hogy „az NFA mindent megtesz annak érdekében, hogy az ön által befizetett pályázati biztosíték minél előbb visszafizetésre kerüljön”. A pályázónak egyébként már áprilisban visszautalta az NFA a pénzt. Az agrárdiplomás ifjú gazda nem vette át a hivatal által postán visszaküldött csomagot, miután nem kapott sehol érdemi választ arra, hogyan vehették át pályázatát és vonhatták vissza magát a pályázatot ugyanazon a napon. Jogértelmezése szerint erre nem nyújt lehetőséget a jogszabály. Érdemi választ nem kapott. Jogorvoslatnak helye nincs a földbérletpályázaton. Hasonlóan kiküldték a vesztes trafikpályázatokat is anno, postázták azt a veszteseknek. Az érintettek feltételezték: valójában a pontozás és az értékelések összehasonlításának későbbi terhétől szabadulnának. A trafikosok összefogtak, és felbontás nélkül helyezték el közjegyzőnél a visszaküldött pályázatokat, hogy ne semmisíthesse meg a hivatal egy későbbi felülvizsgálat esetén az eredeti dokumentumokat. A földpályázatokhoz hasonlóan a szubjektív pontszám szerepe itt is igen magas volt az elbírálásnál.


Egy virágcserépnyi erdő Az állam nem csupán a bőkezű földbérletekkel kedvezményezett Orbán bizalmasának, akit a helyiek a miniszterelnök vagyonkezelőjének hisznek. A göbölpusztai majorság szélét U alakban ölelő 21 ezer négyzetméteres erdőt már ekkor, 2012-ben is használta. Nyári átköltöztetésükig itt álldogáltak a Búzakalász 66 Kft. szarvasmarhái, de erre a területre benyúlt a betonozott istálló és a karámrendszer egy része is. Ez az erdő nem szerepelt az NFA pályázatán, mivel erdő haszonbérbe nem adható. Ezért az NFA „a földrészlet természetbeni állapotának megfelelő időleges művelése céljából megbízást adott a Vadex Zrt.-nek, amely azt a természetbeni állapotnak megfelelő legeltetési tevékenységgel hasznosítja” – válaszolta Sebestyén Róbert akkori NFA-elnök a Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszternek küldött kérdéseinkre. „A nevezett földrészlet használata jogszerű, végleges hasznosításáról az NFA külön eljárásban intézkedik az NFA törvény előírásai szerint” – tette hozzá Sebestyén Róbert. A székesfehérvári Vadex Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Rt. az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozik, felügyelőbizottságába 2010 júliusában került be a szolnoki Nyerges Attila, a Közgép vezérigazgatójának, Nyerges Zsoltnak a testvére. 2013 májusa óta már az erdő is Mészáros Lőrinc magántulajdona. Hirdetményt, pályázatot nem láttunk. A földművelési miniszter e föld kapcsán „virágcserépnyi” földről beszélt az ezt firtató kérdésre egy hetilapban. Szintén „virágcserépnyi”, háromhektáros alcsúti terület volt az, amit tavaly András juhász, élve a helyben lakó családi gazda elővásárlási jogával, Mészáros előtt szeretett volna megvenni. A törvény szerint amennyiben megadja ugyanazt az árat, a föld az övé lesz. Megadta. De ekkor újabb vásárló érkezett, Flier János. Hasonló összeget ajánlott, de mivel két azonos elővásárlási joggal rendelkező esetén az eladó dönti el, kinek adja el földjét, az eladó őt választotta. Bár régről ismerte a juhász családját, szüleit, és mikor elsőre jelentkezett, még örült is neki, idővel mégis úgy gondolta, hogy „ekkora hatalmasságokkal mi hogyan tudnánk szembe menni?”.


Az alulmaradt gazdák A földeket 20 évre adja bérbe a vidékfejlesztési miniszter felügyelete alatt álló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet. Tartós bérlet. A haszonbérleti pályázatok elbírálásánál 40 százalék a szubjektív pont, ami gyakorlatilag eldönti a „versenyt”. Licit nincs, fix áron, 1250 forintért adja az állam aranykoronánként a földeket. Ennek kapcsán a támogatott, igen kedvező pluszforrásokkal kecsegtető állattartás – amit kötelezően előírtak – a legelők bérlőit kivételesen kedvező helyzetbe hozza. Néhány aranykoronás földjeik után filléreket fizetnek bérletre, ugyanakkor nekik is jár az uniós támogatás, ami idén megközelítőleg 70 ezer forint hektáronként. Ez azt jelenti, hogy egy százhektáros legelő bérleti díja lehet csupán félmillió forint, míg az érte kapható támogatások meghaladhatják a hétmilliót évente. Egy ekkora legelő kötelező karbantartása pedig megoldható évi egymillió forintból. Ki pályázhat az adott területekre? Szakképzett fiatal mezőgazdasági termelő, családi gazdálkodó vagy őstermelő, vagy egyéni mezőgazdasági vállalkozó, polgárjogi társaság keretében pályázók, jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek. Elég akkor megalakulniuk, amikor a pályázat megjelenik. A pályázat elkészítésével és a pályázaton való részvétellel kapcsolatos költségek – a pályázat érvényességétől, illetve eredményességétől függetlenül – a pályázót terhelik. Negyvenezer forint plusz áfa a regisztrációs díj, amit, ha befizet a pályázó, további két pályázata kedvezményes. Bukott pályázatnál ezt az összeget visszakapja. (A pályázatírás költségei, az előrehozott adófizetés a nullás igazolás kiváltásáért viszont őt terhelik.) Feltétel továbbá, hogy „a pályázó bejelentett lakhelye, székhelye azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a haszonbérlet tárgyát képező termőföld fekszik, ill. bejelentett lakhelye, székhelye olyan településen van, amelynek közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező termőföld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton, vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van”. A pályázat tíz évre titkos. A helyi gazdák úgy vélik, hogy „kéz kezet mos” alapon osztották el az egykor a Csákvári Állami Gazdasághoz tartozó földeket, legtöbbet a céghez köthető korábbi vezetők és családtagjaik nyertek el. A második helyezett pedig Mészáros Lőrinc lett építési vállalkozói, gázszerelői múltjával. A környékbeli, alcsúti, tabajdi, váli, hoppon maradt gazdák bőbeszédűségére jellemző eset, hogy amikor egyiküket megkérdeztem, pályázott-e, azt válaszolta: „Én nem pályáztam földre, maximum az egész világra, csókolom” – és letette a telefont. Akik hajlandóak beszélni, keserűen foglalják össze tapasztalataikat. „Közben módosították a pályázati kiírást, kéthektáronként egy nagyállatot kell tartani. És ezt sem mertem volna bevállalni, hiszen ez nagyon tőkeigényes… kétszáznál több állattal volt esélyem eddig, most már kéthektáronként egy nagyállategységnek megfelelőt – például egy lovat vagy egy marhát vagy hét kicsit, pl. birkát – be kell állítani a gazdaságba egy éven belül. Ezzel nagyon sok pályázni szándékozót elijesztettek. Csak Tabajdon 25 gazda várta, hogy kiírják a pályázatot, de hogy végül hányan mertek elindulni, azt nem tudjuk. A kiírásnál is voltak


gondok, volt olyan alcsúti terület, amelyet Válhoz jelöltek. Meglepődve láttam, hogy a váliakhoz vannak betéve alcsúti földek. Végül nem pályáztam. Közben Mészáros már több száz marhát telepített ide a pusztába. Senkit nem kérdez meg semmiről, úgyhogy béke van. Hogy mi lesz velünk, itt lakókkal, azt nem tudjuk.” Tabajdon a diplomás, fiatal gazda, aki öt évre elnyerte az Ifjúgazda-pályázaton a támogatást, amelynek jelentős részét adóban rögtön visszavették tőle, végül nem pályázott, mert pici gyerekei vannak, és nem tudta volna a 40 ezer forint plusz áfát a csomagra kifizetni, sem a biztosítékot letenni. Az alcsúti falugyűlésen is elhangzott: „Nem érdemes pályázni, le van már osztva.” „Kéz kezet mos alapon a csákvári zrt. volt irányítói nyerték el a legtöbb Fejér megyei földet, cserébe azért, hogy adjanak is.” Van olyan helyi gazda, aki tudta, hogy ki nyeri majd a területeket, de volt 150 ezer forint kidobandó pénze azokra a földekre, amelybe a búza már el volt vetve. Bízott benne, hogy legalább az egyik földet megnyeri. Semmit sem nyert. Hát tűzbe dobta mérgében a listát, a helyrajzi számokkal. Vitt azonban egy másikat a közjegyzőhöz, hogy a meghirdetett állami földekből ki melyiket nyeri majd el a környéken, s valamennyi talált! A pályázatokon alulmaradt gazdák beszélnek mindenfélét, képesek még azt is megjelölni névvel, ki az, aki ilyen „egyezkedésnek” s az akadémia pénzbeli támogatásának köszönheti, hogy kapott földbérletet. Az összevissza beszédhez tartozik az is, hogy egyesek szerint Orbán két helyi jobb keze, Flier János és Mészáros összekülönbözött. Állítólag Flier sokallta Mészáros győzelmét.


AZ NFA KÜZD A JÓ HÍRNEVÉÉRT „…nem egyszerűen hebrencsnek, illetve zavarodottnak állítja be a felperesi szervezetet, hanem még öncélúan gonoszkodónak is.” „… az alperes szerint az NFA a káoszelmélet pacemakerének a köznapi gyakorlat testébe való beültetését nem merő öncélból csinálja, nem azért, mert mindenki jól szórakozik a központban azon, hogy a pályázók milyen gyomorgörcsöket produkálnak a hirdetményekkel való pókerezés láttán.” „… a cikknek az a célja, hogy megingassa a tömegek bizalmát az NFA-ban” Ilyen és ehhez hasonló gyöngyszemek találhatóak a Nemzeti Földalapkezelő ellenem benyújtott keresetében. De nézzük az előzményeket. A korábbi fejezetben már szóltunk az NFA működésével kapcsolatos néhány anomáliáról, az áttekinthetetlen ügymenetről. A törvény – aligha véletlenül – nem a bárki által bárhonnan elérhető NFA internetes portáljához köti a hirdetmények kifüggesztési idejét, hanem a helyi önkormányzatok, körjegyzőségek hirdetményi tábláira való kifüggesztéshez. Egyik kevésbé ellenőrizhetőbb, mint a másik. Elég a hirdetményre rátűzni egy másikat, már le is csúszott róla az óvatlan potenciális pályázó. Mint láttuk, a különböző meghirdetési időpontok akár ellent is mondhatnak egymásnak. Az NFA honlapja távolról sem felhasználóbarát. Nem könnyű rajta kiigazodni, csak felsorolásokat közöl, összesítő számok nincsenek. Volt, hogy a képernyőn az ujjammal órákig araszolva számoltam össze egyesével az ország valamennyi megyéjében addig meghirdetett pályázatokat, hogy közre adhassak egyetlen hiteles adatot. A hirdetményeket hol szám szerinti sorrendben, hol helységnevek szerinti felmenő sorrendben közlik, hol a kettő hibrid változatában. Mintha az átláthatóság egyáltalán nem lenne szempont. A földpályázatokat tíz évre titkosították. Szabó Rebeka első- és másodfokon is pert nyert a földalapkezelővel szemben az értékelések betekintési jogáért. Ennek eredményeként elkezdődött az egyeztetés, az anyagok átadása, mikor váratlan fordulattal az NFA a Kúriához fordult. Így csak a választások után lehet jogerős a betekintés, ha az lesz. A Bükki Nemzeti Parkban történt bűncselekmény okirat-hamisítás, melyről egy későbbi fejezetben még szólunk. Ennek kapcsán a nyomozati anyagból az derült ki: az NFA módszerét kottázta le a szervezet (amit az első, tisztességesen kiírt pályázat visszavonása után, a frissen kinevezett új vezetés írt ki). Míg nem láthatunk bele az NFA értékelési lapjaiba, fennáll a gyanúja annak, hogy ugyanaz megtörténhetett szerte az országban, ami ott. Sóval behinteni című, a Népszabadságban megjelent véleménycikkemben erősen bíráltam az NFAval kapcsolatos törvényt, és az NFA ügymenetét. Emiatt pert indított ellenem az állami földhaszonbérleti pályázatok kapcsán elhíresült szervezet, jó hírnév megsértése miatt. Első körben a tavaly februárban benyújtott keresetet visszadobták, de a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon kötelezte a per lefolytatására a Fővárosi Törvényszéket. Az NFA gyakorlatilag a cikk szinte minden szavát sérelmesnek találta, különösképpen azt, hogy „Az egész komédia pedig csakis arról szól, hogy nyílt színen lopják el azt, amiről úgy


hiszik, eleve az övék”, de az is „fájt” a szervezetnek, hogy azt írtuk, hogy a szervezet a honlapján „eljátszogat közpénzen a közérdekű adatokkal, leveszi, fölteszi”. Még azt is nagyon bántónak ítélték, hogy a pályáztatás kárvallotjainak nevezte a szerző a veszteseket. A Nemzeti Földalapkezelő védelmében álljon itt néhány részlet az ellenem benyújtott keresetükből: Nyilvánvaló, hogy a vesztesek elégedetlenek a végeredménnyel, s mivel a pályázati döntés ellen jogorvoslatnak helye nincs (ui. az NFA nem közigazgatási szerv), ennek következtében a legimpulzívabbak időnként a sajtóhoz fordulnak, remélve azt, hogy az majd „igazságot” szolgáltat nekik. Az ilyenek egyébként csak mikrotöredékét képezik az összes vesztes pályázónak, de – ahogy az szokás – az ő hangjuk a leghangosabb. Az ellenzéki politika is igyekszik meglovagolni az ügyet, így aztán az NFA közel fél éve már a sajtóhajsza és a politikai érdekek golyózáporában áll. Sok igaztalan és alantas vád hangzott már el mások részéről az NFA felé, de leszögezhetjük, hogy Ferenczi Krisztina alperes cikke ezek között párját ritkítja a hangnemében. A kérelmi részben megjelent cikkrészlet ugyanis olyan igazságtalanul, mindenféle tényalapok nélkül vádaskodó és alantas megállapítások együttesét engedte meg magának a felperessel szemben, amely miatt a közönséges sajtó-helyreigazítás eszköztára immár elégtelennek látszik az alperessel szemben. A cikkben foglalt rágalmak önsúlyát emeli az, hogy az NFA-val szemben az alperes nem egy konkrét ügy kapcsán nyilatkozott meg, hanem általánosságban minősítette annak működését, vagyis tényállításait nem kívánta és nem is tudta semmiféle konkrétumhoz kötni. Ennek keretén belül lényegében azzal vádolta meg a felperest, hogy ez egy minden szakmaiság nélkül működő szerv, amely szervezet egyébként indokolatlan és értelmetlen létének egyetlen sunyi célja az, hogy az állami földekre általa kiírt földhaszonbérleti pályázatok elfogult és szándékosan zavarossá tett ügyintézésével kizárólag a neki tetszők, előre kiválasztott személyek birtokába játssza át az állami földek haszonbérletét. Ebbeli amorális praktikáit egészíti ki az a tény, hogy a pályázatokra beugratott egyéb érdeklődőket anyagilag is megkopassza. De nézzük sorjában, hogyan épül fel a cikk rágalomhalmaza odáig, amíg végre az újságíró eljut a címbeli végkövetkeztetéséig. I. A kereset tárgyává tett tényállítások Nincs digitális időbélyegző Az inkriminált rész ezzel a hangulati felvezetővel indít: „Nincs digitális időbélyegző egyetlen hirdetményén sem, és ilyennel kérésre sem szolgál.” Ezzel a cikk – még csak túl meredek asszociációs készséget sem feltételezve – azt sugallja az olvasónak, hogy az NFAnak kötelessége lenne digitális időbélyegzőt használni a honlapján megjelent hirdetményein, s amikor az alperes ezt számon kéri rajta, akkor arra egy vállrántás a válasz. Vagyis az NFA nem teljesíti a kötelességét az időbélyegző vonatkozásában: e nélkül tesz fel és vesz le hirdetményeket. (…) Ilyen kötelezettsége az NFA-nak egyszerűen nincs! A cikk mégis arra a tényre tesz


közvetlenül utaló kifejezést – különösen az „és ilyennel kérésre sem szolgál” mondatrésszel –, hogy ez a kötelezettsége fennáll, és egy szóval sem jelzi azt, hogy ez legfeljebb csak az alperes vágya, de nem a jogalkotóé. Ezzel az alperes máris besározta az NFA tisztességét, mivel egy valós tényt valótlan színben tüntetett fel: mulasztásos jogsértést rótt a terhére, holott a felperes az időbélyegzőnél semmit sem mulasztott el. (…) Játszogatás Az alperes ez után ezt jelenti ki: az NFA „eljátszogat közpénzen a közérdekű adatokkal, leveszi, fölteszi.” Mármint a pályázati hirdetményeket. Nem egy konkrét ügyben, hanem úgy általánosságban és folyamatosan. Mert nem köti őt semmi, csinál, amihez kedve szottyan. Ha nincs is rá semmiféle indoka, akkor is leszedheti a hirdetményt, úgysem kell elszámolni az így keletkező bizonytalansággal senkinek; ha viszont ahhoz támad hangulata, akkor meg felteszi, hadd izguljon mindenki tovább, és lehetőleg ne értsen senki semmit az egészből. Nem kell kiemelni, hogy ez nem egyszerűen hebrencsnek, illetve zavarodottnak állítja be a felperesi szervezetet, hanem még öncélúan gonoszkodónak is. Nem lehet mást kiolvasni ebből a mondatból, csak a következőket: az NFA a hirdetményeit rendszeresen felteszi, és néven nevezhető indokok nélkül leveszi a honlapjáról. Ez valótlan tényközlés, mert az NFA mindig bejelenti azt, ha egy pályázatot visszavon, és a visszavont pályázat leszedése a honlapról nem önkényes és öncélú „játszadozás”, nem az a célja, hogy „macska-egér” játékot űzzön a gazdákkal. A feltételek és levételek önkényességét az alperes semmiféle általános gyakorlattal nem tudta bizonyítani. Természetesen nemsokára kiderül, hogy az alperes szerint az NFA a káoszelmélet pacemakerének a köznapi gyakorlat testébe való beültetését nem merő öncélból csinálja, nem azért, mert mindenki jól szórakozik a központban azon, hogy a pályázók milyen gyomorgörcsöket produkálnak a hirdetményekkel való pókerezés láttán. Nem, szerinte van a felperesnek egy ennél fontosabb célja is – itt már nem sejtet, nem sugall, hanem meg is mondja az alperes nyíltan, hogy mi az. „Rémdráma” Folyt. Köv.: „Rémdráma ez a helyzet a tenderek kárvallottainak, akik ugyanis pályázati költségeiket odaajándékozzák a mélyen tisztelt hivatalnak.” Hagyjuk az alperes ama rög- és téveszméjét, hogy az NFA egy hivatal, mert nem az (nem hatósági szerv). Az is egy tévedés, hogy a tenderek (helyesen: pályázatok) „kárvallottjai” (helyesen: vesztesei) „odaajándékozzák a pályázati költségeiket” az NFAnak. A pályázatnak egyetlen költsége van, amely a pályázaton való sikertelen szereplés után megmarad az NFA kincstári folyószámláján, ez pedig a regisztrációs díj [262/2010. (XI.17.) Korm. r. 9. § (1) bek. ]. Ez azonban nem ajándék, hanem a pályázat nevezési díja. Ezt a pályázat visszavonása esetén vissza kell fizetni [Korm. r. 10 § (1) bek.]. Ugyanakkor már súlyosan sértő az NFA-ra nézve az, hogy a haszonbérleti pályázatokon


sikertelenül szereplő személyeket az alperes „kárvallottak”-nak minősíti. Ez azért egy rosszindulatú megközelítése a vesztesek helyzetének, mivel a „kárvallott” – a hétköznapi nyelv szabályai szerint – olyan személy, aki kárt szenvedett. Ha pedig a károsult személy másik személy tevékenysége folytán szenved el veszteséget, akkor nyilvánvalóan nem lehet más oka ennek, csak az, hogy az illető károkozó magatartást folytatott az ő rovására. (Egyébként a vesztes nem „kárt vall”, hanem csak „hoppon marad”). Egy egyszerű példával élve: ha egy nőnek ketten udvarolnak és ő kikosarazza az egyik kérőjét, akkor az nem „kárvallott” lesz a közvélekedés szerint. A fenti főnév használata tehát azt sugallja az olvasónak, hogy az NFA olyan magatartást folytat, amelynek eredményeképpen a pályázatok vesztesei kárt szenvednek az NFA miatt; az NFA tehát, valahányszor egy pályázaton nyertest hirdet, tudatosan okoz kárt a veszteseknek. Ez a tények hamis beállítása, mert ilyenre semmiféle bizonyítéka nincs az alperesnek. De a fenti mondat egésze azt is sugallja – ezzel a főnévvel megterhelve –, hogy aki naivan pályázatot nyújt be az NFA-hoz, az készüljön fel arra, hogy alaposan ki fognak tolni vele, így tehát rögtön a tisztánlátás fáklyája lobbanhat fel az olvasó agyában: szóval a hirdetményekkel való kártyázás tulajdonképpen a bürokratikus szekatúra egyik állomása. Ó nem, mondja erre az alperes, dehogy is. Van ennek egy mélyebb célja is… Komédia és közbotrány A gonoszkodó felvezetés fuvallatai azonban a gyűlölet erejére kapnak a cikk közepén: „Az egész komédia pedig csakis arról szól, hogy nyílt színen lopják el azt, amiről azt hiszik, eleve az övék. Él a félelem, hogy jön egy új kormány, amely belenéz a könyvekbe, hát inkább legyen látszólag nyilvános a pályáztatás. Koncként odavetnek öt-hét hektárokat a nem strómanoknak is.” Azt hisszük, ezt nem kell kommentálni. De akkor most hadd közöljük: a) az NFA nem tudja ellopni a Magyar Állam földjét, mert azon ő a tulajdonosi joggyakorló, tehát önmagától nincs mit ellopnia; b) nem él benne a félelem; c) új kormány vagy jön, vagy nem jön, de ha jön, akkor sem él a félelem, nézegetheti az a könyveket, amennyit csak akarja; d) a pályázat nem látszólag nyilvános, hanem az. Nincs olyan, hogy nem nyilvános pályázat: az NFA minden földhaszonbérleti pályázata nyilvános (ld. az NFA-törvényt és a fent jelzett 262/2010. (XI.17.) Korm. r-et). De legyünk még egyszerűbbek. Nem lehet a fentieket másként értelmezni, csak így: az NFA abban érdekelt és azért ügyködik, hogy a kormányközeli személyek nyerjék meg a haszonbérleti pályázatokat. (…) (…) Nem kell külön kiemelni, hogy ez milyen mértékben csorbítja az NFA becsületét, de áttételesen még a felettes minisztérium és a Kormány méltóságát és jó hírnevét is, hiszen a cikknek az a célja, hogy megingassa a tömegek bizalmát az NFA-ban, azt akarja elérni, hogy mindenki csak egy korrupt és kötekedő fedőszervezetként tekintsen rá. Mindezek miatt az NFA kénytelen fellépni a becsülete védelmében.


Ez év februárjában, a tárgyalás napján aztán az NFA elállt a keresetétől. Az elállás tényét ügyvédjük jelentette be azt követően, hogy a bíró engedélyezte a Népszabadság pernyertesség érdekében való belépését az oldalamon. A perben a TASZ képviselt, és az első érdemi tárgyalás decemberben volt. A jogvédő szervezet képviseletében eljáró ügyvéd úgy véli, belátták, hogy esélytelenek. Meglepetten konstatálta ugyanakkor, hogy az NFA egy héttel korábban nyújtott be egy iratot, amelyben még minden korábbi, a keresetben szereplő kifogásukat fenntartották, és vitatták érdemi ellenkérelmünket. Ennek tükrében csak találgatni lehet, vélhetően belátták, hogy elveszíthetik a pert – mondta a jogász. A végzés nem jogerős. Az NFA-t a perköltség kifizetésére kötelezte a bíróság.


BICSKE A ZSEBBEN Kaszalefoglalás 2012. október 17-én bejelentés alapján két járőrkocsi ment ki idősebb Váradi András 76 éves juhászért – ő az édesapja annak a Váradi Andrásnak, aki a sajtónak is beszélt a göbölpusztai helyzetről, és ezt követően többször elindult a földpályázatokon. Az idős embert a Bicskei Rendőrkapitányságra vitték. Az eljárás oka, hogy aznap 15 kiló zöld lucernát kaszált le. Mint utóbb kiderült, azon a területen, amit Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. bérelt az államtól. Idősebb Váradi meghallgatásán elismerte, hogy lekaszálta a 15 kiló lucernát, de hozzátette, hogy azt nem vitte el. Elmondta, hogy egyedül él, otthon nyulai, kacsái és birkái vannak, etetni akarta az állatokat a lucernával. Lopás kísérlete miatt született határozat a juhász ellen. A Bicskei Rendőrkapitányság az eljárás végén lefoglalta a kézi kaszáját. A határozatban már nem 15 kiló, hanem négymázsányi lucerna szerepel, 25 ezer forintos értékben. (Jelenleg húszezer forint a határ a bűncselekmény és a szabálysértés között.) A határozat a lopási kísérlet helyszínéül tévesen az Alcsútdoboz 0108/G helyrajzi számú területet jelöli meg – csakhogy a tulajdoni lap szerint ilyen terület nem létezik. A szóban forgó terület a Nemzeti Földalapkezelő által nyilvánosságra hozott adatok szerint valójában az Alcsútdoboz 0108/9 helyrajzi számú lehet, amit Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester cége 2012. februárban nyert el az állami földbérletpályázaton. A rendőrségi határozat azonban úgy említi, mint a Búzakalász 66 Felcsút Kft. tulajdonát. Részlet a juhász jegyzőkönyvbe vett vallomásából: „Álláspontom szerint a sértettnek semmi köze ahhoz a területhez, ahol én kaszáltam. Az a terület mindig is a göbölpusztai állatoké volt. A Csákvári Állami Gazdaságnál voltam alkalmazásban, mint pásztor, és akkor is erre a területre hajtottam ki az állatokat. Megközelítőleg már 40 éve kaszálom ezt a területet. A kaszálásra senkitől nem kaptam engedélyt. Nem tudtam, hogy kié egyébként a terület, ahol lekaszáltam a lucernát. Az a személy, aki tanúként lett bemutatva, aznap azzal ugrott ki a bokrok közül, hogy megvagyok. Fegyver volt a kezében. Aznap már nem kaszáltam, hanem egy kistraktorral mentem ki a területre. Az előző napokban általam lekaszált lucernát szerettem volna elhelyezni a traktor utáni utánfutóra. (…) A fényképen látható traktorral és pótkocsival tartózkodtam a területen a feljelentés napján. Egy villa, egy piros vödör és egy gereblye volt aznap nálam. Össze szerettem volna szedni az előző napokban lekaszált lucernát.” A kasza elkobzásán kívül húszezer forint pénzbüntetést szabott ki rá a Bicskei Városi Bíróság. A lopás kísérlete miatt kirótt szabálysértési pénzbírság négy nap elzárással vagy közérdekű munkával volt kiváltható. A bíró a döntésnél figyelembe vette, hogy kár nem keletkezett, s hogy az elkövető büntetlen előéletű. Másodfokon eltörölték a pénzbírságot az eset csekély társadalmi veszélyességére tekintettel. Az elkövetéskor használt kasza maradt. Zarándokoltak a faluba új


kaszákkal az öreghez, miután tévében is megjelent a hír, köszönte, elfogadta, de nem hagyta nyugodni meghurcolása. A szembesítés, ami a bíróságon eredménytelen volt Mészáros dolgozójával, aki az eset napján állt munkába és mezőőri feladatot kapott főnökétől, és aki az öreg állítása szerint ráfogta vadászpuskáját, ami éppen nála volt. Megalázónak találta azt is, hogy noha kétkezi munkával hat gyermeket nevelt fel becsületben, úgy bántak vele, mint egy bűnözővel a rendőrök, amikor bevitték. Mindent elvettek tőle, még a nadrágja zsinórját is, hát nagyon szégyellte magát, amikor a vécére menet leesett a gatyája.


Trágyalopás 2012 novemberében a Búzakalász 66 Felcsút Kft. emberei elhordták és beszántották a területekre többször pályázó ifjabb Váradi Andrásnak, az idős juhász fiának több teherautónyi trágyáját, aki lopás, valamint 500 ezer forintos kár miatt tett feljelentést. 2013 januárjában hallgatták meg a tanúkat az eljárás keretében. A kárvallott, amint értesült arról, hogy markológépek rakják 30 tonnás kocsira birkatrágyáját, a munkásokat kérte, ne tegyék ezt, ám ők közölték vele: elfogyott a cég marhatrágyája. Ötször fordultak a kocsival. A Bicskei Rendőrkapitányság többszöri hívásra jött ki, és a járőrként érkező főtörzsőrmester a helyszínről Mészáros Lőrincet fölhívta telefonon. Ezt utóbb a hatósági kihallgatáson cáfolták. A helyszínen a pásztor feljelentését nem vették fel, és a hét végére hivatkozva a kapitányságon sem. A kapitányságra nem engedték be Váradit, órákig várt társával az utcán. Csak akkor tudta a feljelentését megtenni, amikorra már komposztja eredeti fizikai állapotában nem létezett. A Búzakalász 66 Felcsút Kft. által bérelt állami földbe a saját marhatrágyájukkal bekeverve beszántották a tőle elszállított, általa 125 tonnányira becsült trágyát (tonnánkénti ára akkor 4000 forint a piacon). A Bicskei Rendőrkapitányság ügyeletese az eset után, de a feljelentés megtétele előtt feltett kérdésemre azt felelte a telefonba: „Nem történt lopás, mert a bejelentő nem tudja bizonyítani, hogy az övét vitték el. Ebben nem lesz elrendelve nyomozás, abban én biztos vagyok!” – jelentette ki. A telefonos – így aposztrofálta magát, be nem mutatkozott, mindenesetre tudott arról, mi várható, noha hangsúlyozta, ő nem rendőr, csak a telefonos. Vitathatatlan jól értesültségére nem cáfolt rá Mészáros Lőrinc cégtulajdonos, polgármester, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke sem. Kérdésemre azt válaszolta: „Rágalmazó kérdésekkel a jövőben kérem, ne zaklasson, ha folytatja e fajta tevékenységét, akkor jogi útra fogjuk terelni az ügyet!” Váradi több napi futkosás után sem talált helyben ügyvédet, aki merné vállalni, hogy szembemegy Mészárossal. Végül a lopásról szóló cikk megjelenése után egy pesti ügyvéd vállalta el Váradi képviseletét. A trágyalopás kapcsán feljelentést tettek, és kártérítési pert indítottak, az ügyek jelenleg is folyamatban vannak. Két dolgozó ellen kisebb lopás vétsége miatt indított eljárást a Székesfehérvári Járási Ügyészség. A tanúként megjelent Mészáros Lőrinc kihallgatása előtt és azután is meglátogatta emeleti irodájában a bicskei rendőrkapitányt, aminek szemtanúja volt a juhász és az ügyvéd. Érdeklődésemre a székesfehérvári rendőrségi központ sajtósa ezt azzal magyarázta, hogy a törvény előírja a kapcsolattartást az önkormányzatok és a rendőrség között. Mivel a lopás után napokig nem engedték be a Bicskei Rendőrkapitányságra, hogy feljelentést tegyen, Váradi panaszt emelt az eljárás ellen. Az eljárást lezáró, 2013. január 28. napján született határozatban a panasznak helyt adtak, az ilyenkor szükséges intézkedéseket megtették, megállapították, hogy az eljáró rendőrök nem, illetve nem megfelelő körültekintéssel jártak el. Felcsút önhibáján kívül hátrányos helyzetű (Önhiki) település, az erre szóló állami


támogatást évente igényli és megkapja. Ezzel együtt 2013-ban egymillió forint vissza nem térítendő költségvetési támogatást nyújtott a bicskei rendőrkapitányságnak. A támogatói okirat szerint a támogatás összegét kizárólag a felcsúti fokozott rendőri jelenléttel, és a felcsúti körzeti megbízott ellátásával kapcsolatos dologi kiadásokra fordíthatja a támogatott. Három szem krumpli A következő hír a bicske.blog.hu-n jelent meg. Bicske, Kossuth utcában lévő áruházból érkezett 2014. január 25-én délelőtt az első bejelentés lopásról. Egy 79 éves bicskei férfi három darab burgonyát akart fizetés nélkül kivinni az üzletből. Cselekménye során azonban a biztonsági őrök tetten érték. A rendőrök előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol szabálysértési eljárás indult ellene – olvasható a rendőrségi közleményben. (A Bicskei Szó jogászokkal beszélgetve a következőre jutott: a bicskei rendőröknek a helyszínen mindenképpen meg kellett volna büntetniük a bácsit a szabálysértésekre vonatkozó törvény szerint. Emberségből, a magyar hétköznapok jó ismerőjeként választhatták azt az ennél előnyösebb megoldást, hogy bevitték az ügyet a rendőrségre, ami azután a bíróságon folytatódik és valószínűsíthető, hogy csak egy figyelmeztetés lesz a vége – minden bírság nélkül, hiszen az ellopni kívánt tétel nem volt jelentős.)


MÉSZÁROS, AZ ÁLLATTENYÉSZTŐ Életképek a göböli majorságból Mészáros göböli telepének egykori és jelenlegi munkásai meséltek nekem a majorságban tapasztaltakról. „Előtte is állattartásban dolgoztam, itthon is tartottunk marhákat, disznókat, baromfikat. Itteni munkám óta tapasztaltam meg az óriási fejetlenséget. Az állatoknak sem fogadtató, sem szorító. Egy marhatelepen belül az állatok a mocsokban, szarban voltak. Ha valamit szóvá tettünk, megrovásban részesültünk. Mikor egy asszonyt megtaposott a marha, azt is szóvá tették, miért hívtak mentőt. Hazugságra bírták, ne mondja meg, mi is történt. Félve attól, hogy családtagjait is kirúgja Lőrinc, nem mert nyilatkozni a balesetéről. Csak az orvos hívta fel rá a figyelmét, hogy a sérülései nem arra utalnak, amit mond, tudniillik hogy biciklibalesete volt. Félelmében semmit sehová nem jelentett, semmilyen kártérítést nem kért. Később a férjével történt hasonló baleset.” „Szállítások során felbőszülnek az állatok, ezáltal veszélynek vagyunk kitéve a hiányosságok miatt. Sokszor Bobcattel, térden csúszva húzzák végig több száz méteren a marhát a vágóhídig. Egy alkalommal láttam, amikor három döglött marhát dobtak be egy 6-7 méter mély gödörbe, majd műanyagot égetett rajta egy munkás, másnap 20-30 cm földet tettek rá.” „Tíz órán keresztül 50 kilós zsákokat raktak a vállamra” – mondja egy erős fiatalember, aki néhány nap múlva otthagyta ezt a munkát, mert átmenetileg belebetegedett. Az egyébként modern gépparkkal felszerelt telepen tapasztaltakról így mesél: „Hárman végeztük ezt a munkát, futószalagon: töltöttük és szalagra raktuk az 50 kilós liszteszsákokat. majd kézzel raktuk a raklapra. Egy raklapra 900-1000 kilogramm áru került, és egy nap alatt 20 ilyen raklapot kellett lefóliázni, kivinni és teherautóra rakni kézi villásemelővel. A raktárban pedig le kellett szedni a raklapokat a kocsikról. Mindezt azért, mert nincs tároló helyiség ott, ahol leérkezik a megőrölt liszt, hanem csak néhány szinttel feljebb, ahová teherautóval kell eljuttatni.” A csizmája elmerült, mert olyan magasan állt az ürülék, hogy benne ragadt, mezítláb kellett átgázolnia – azért hagyta ott az egyik marhagondozó a munkát. Nagy a fluktuáció a munkások körében: van, akit kidobnak, van, aki magától megy. Képtelenek megoldani a több száz marha alatt összegyűlt ürülék gondját. Lehet, hogy nincsenek elegen, de az sem kizárt, hogy szerencsétlen helyre került a megépített karám, mert a csapadék ide csorog alá föntről. „Egy alkalommal Mészáros Lőrinccel jött ki Orbán Viktor, majd bemutatkozott, csak a hülye nem jött rá, hogy van valami köze a telephez. Emlékszem, amikor egy szőke fiatalember megjelent a telepen, majd Cseh Kornéltól tudom, hogy Tiborcz Istvánnak hívják, előzőleg nem ismertem, a munkatársamtól hallottam, hogy a sarolin marhák a Tiborczéké. Mikor én odakerültem, ezek a marhák akkor már itt voltak.” Úgy hallom, hogy aki telefonnal fényképezni mer, azt azonnal kirúgják, volt már rá eset. „Már akkor fenyegetve éreztem magam, mikor az ágazatvezető azt mondta, ha a Váradi András közelében meglát, kirúg. Bérezésünk minimálbér és zsebből tízezer forint. Jó volna tudni, hogy azt a házaspárt, akit megtaposott a marha más-más időpontban, mára miért küldték el a cégtől,


a férfi jó szakember volt. Kérem, szíveskedjen tiszteletben tartani helyzetem, mivel Mészáros Lőrinc a környék legbefolyásosabb embere, és ha ő elküld, sehová nem vesznek fel.” A Búzakalász Kft. göböli telepén van a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia 2012 őszén elindult szakiskolájának mezőgazdasági tangazdasága is. A szakiskolát is a Mészáros és Mészáros Kft. építette. Párhuzamosan az új mezőgazdasági profil kialakításával elérte, hogy ezzel a projekttel a magasépítésre is referenciát szerzett az addig elsősorban csatornázásra, mélyépítésre kalibrált cége. így már beszállhat a közbeszerzésekbe ezen a területen is a „nagyokkal”. Nem vagyok megelégedve Göböllel – mondja a szakközépiskolás diák, aki a Puskás akadémia felcsúti szakiskolájának mezőgazdasági szakán tanul – ennek a tangazdaságáról, a göböliről íródtak a fenti sorok. Elégedetlenségének csak egyik oka az, hogy a gyakorlat másfél éve abból áll, hogy a trágyát kell összeszedni. „Azt mondják, hogy ez nekünk jó, hogy ennyi ideje semmi mást nem tanulunk. Amit a munkásoknak kell, azt a tanulóknak is kell, ezt is mondják.” Meg azt, hogy mindent megtesznek a szakmai képzésükért: jövő hónaptól talán már elkezdik tanulni a traktorvezetést. Olyan helyre vágyik, ahol nem kínozzák az állatokat – mondja. Ezért szeretne elmenni ebből a tangazdaságból. Itt végighúzzák az állatokat a földön, az aszfalton és a murván, úgy viszik a pontvágóba. Nincs orrfogó és vezető, őrjöngnek a marhák, amikor traktorral húzzák őket a vágópontra. Órákig bőgnek artikulálatlan hangokat kiadva, a lakók összeszaladnak, nem bírják hallgatni. De aki a kerítésig merészkedik, azt durván leteremtik. Volt, hogy a vágópontra, amely egyben van a pékséggel, olyan beteg állatot hoztak, amelyet kényszervágóba kellett volna vinni – elborzasztotta a dolgozókat. Volt olyan, hogy a disznótetem napokig ott rohadt a telepen. Az állatok gyakran a sárban és saját ürülékükben dagonyáznak. Akadt munkás, aki önként elment, mert nem bírta nézni mindezt. Az illető minimálbéren – nettó 65 ezer forinton – volt bejelentve, és mellé kapott zsebbe pénzt, hol 95, hol 100 ezerre ment fel a keresete. Azóta emelték a fizetéseket, és legálisan 110–120 ezer forint nettót visznek haza a dolgozók. A munkafegyelemre és az információk kiszivárgásának megakadályozására a jelek szerint nagyon ügyelnek. Amikor oltották a marhákat, és hozták a sarolinokat, az állatorvos azt kérdezte: Melyik a Tiborczéké? Amiből az vonható le, hogy a Tiborczék marháit is a Búzakalász Kft. telepén nevelik. Tiborczéknak állítólag több sarolinja van, mint Mészárosnak. „Aki a legjobban használta, az kapja meg az újabb lehetőséget. Semmi hamis egalitarizmus. Kedves barátaim, mi is sáfárok vagyunk” – mondta idei évértékelőjében a miniszterelnök a szolgák gazdától kapott garasainak sorsáról szóló bibliai példázatát saját rendszerére kifordítva. Tízezer marhára kötöttünk Azerbajdzsánnal szerződést 2012-ben – ezt akkor Szíjjártó Péter jelentette be, nem sokkal a baltás gyilkos kiadatása után. Arról pedig a napigazdasag.hu számolt be, hogy tavaly 3500 ezer marhát szállított Magyarország Azerbajdzsánba az azeri vállalkozásfejlesztési alap költségvetéséből 10 millió eurós keretet kapó megállapodás alapján


A Miniszterelnökség arról nem közölt részleteket, hogy mely cégek és milyen feltételek mellett küldték a szállítmányokat – a kormány nem írt ki tendert a szállításra.


Eltűnt disznók nyomában A hvg.hu munkatársai hetekig próbálták felkutatni Mészáros sertésállományát, amelyre a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal nyilvántartása szerint 2013-ban 7,4 millió forintnyi kormány által biztosított állami sertésjóléti támogatást kapott cége, a Búzakalász 66. Kft. A Vidékfejlesztési Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a támogatás mértéke 3400 db sertést jelenthet, mivel egy sertésre átlagosan 2150 forint jut – írta a portál 2014. február 26-án. Tehát Mészáros cége nemcsak a földbérleti pályázatokon volt kiemelkedően sikeres, az állatjóléti állami pályázaton is jól szerepelt: a Magyar Vidékfejlesztési Hivatal szerint egy sertéstenyésztő évente 11,6 millió forint állami támogatást vehet igénybe, a Búzakalász 66. Kft. ennek a 63 százalékát meg is kapta rögtön az első évében. Ráadásul a hvg.hu információi szerint az sem zárható ki, hogy a végösszeg ennél nagyobb lesz: a minisztérium azt közölte velük, hogy az utolsó „negyedéves kérelmekben foglalt támogatások feldolgozása még folyamatban van”. A lap végigjárta a cégadatbázisban szereplő telephelyeket és az állami állat-nyilvántartási rendszerben szereplő gazdaságokat, megkérdezték a veszprémi húsüzemben, hogy honnan érkeznek a sertések: szerintük Csákvárról. Az országos nyilvántartásban szerepel Mészáros csákvári majorja (a Móric major), ahol egy 7200 négyzetméternyi telep van bejelentve. Ám amikor a hvg.hu munkatársai 2014. február közepén a településen jártak, több helybéli azt mondta, hogy legfeljebb 15-20 sertésről tudnak. Az Alcsútdoboz melletti Göbölpusztán is hasonlónak látták a helyzetet, ahol az egyik alkalmazott „pár tucat disznót” emlegetett, több alcsútdobozi lakos pedig azt mondta, nem tudnak arról, hogy lenne nagyobb sertéstelep a környékükön. Az Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszert megvizsgálva február 18-án egyetlen bejelentett sertést nem találtak a cég kötelékében a lap munkatársai, pedig a mezőgazdasági hivatal közölte velük, hogy az állatjóléti támogatás csakis „az egyes telepeken már meglévő vágósertésre és tenyészkocasüldőre vehető igénybe”. A cikk szerint a cég a termékeit már nagy áruházláncokban értékesíti: felvágottat, kolbászt, szalonnát szállít veszprémi vágóhídján keresztül. A mezőgazdálkodásban 2011 óta exponenciálisan növekvő vagyonra, jószágra szert tett vállalkozó-polgármester igazi sikertörténet: míg más gazdaságoknak rendszerint hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy egy hipermarket rendszeres beszállítójává váljanak, neki ez két-három év alatt sikerült. 2012 végén indította útnak Mészáros a Bakony Hús Kft.-t. Ezzel a névvel jelennek meg termékei az Auchan és a Penny Market áruházláncokban. Mindkét áruházban azt nyilatkozták a hvg.hu-nak az árufeltöltők, hogy hetente kapnak árut a cégtől. A Penny Markettel egyéb szálak kötik össze Mészárost: a cég a Puskás akadémia támogatója, a futballisták mezén szerepel a logójuk.


EZT TŐLE KELLENE MEGKÉRDEZNI… Családtagjaival együtt Flier János a Felcsúton megszerezhető földek tekintetében az abszolút győztes. A család 377 hektár földet nyert el a Nemzeti Földalapkezelő első körös pályázatán, 2012 elején. A későbbiekben ezt még növelni tudják újabb 28 hektár állami földdel Felcsúton, és 42 hektárral Alcsúton – de erről a vadregényes pályázatról már szóltunk. Flier János autóvillamossági szerelőből avanzsált vezetővé, és szerzett másodmagával a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.-ben (HKG) közvetett tulajdonlással közvetlen befolyást 2001 októberében. Ez volt az első Orbán-kormány által privatizált 12 állami agrárcég egyike. Utóbb ez a cég a Mammut üzletközpont létrehozásával ismertté vált Kenyeres Sándor ingatlanvállalkozó és társai tulajdonába került. Az eredetileg tehát autóvillamossági szerelő Flier János 1999-ben a HKG igazgatósági tagja lett – ezt a tisztet 2003-ig töltötte be, mikor megérkezett az új garnitúra. Flier János felesége a Fidesz helyi elnöke és a Fidesz–KDNP polgármesterjelöltje volt a 2010. évi önkormányzati választáson, s csak néhány szavazat hiányzott a tisztség elnyeréséhez. Az őt legyőző Varga Györgyöt a Fidesz, miként azt már írtuk, kiütötte tisztségéből, s így nyílt meg az út Mészáros Lőrinc előtt. Flier szervezte annak idején a helyi polgári köröket, szponzorálja a futballakadémiát. Lányuk, Junek (Flier) Nikolett a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozik – ő 88 hektárt nyert el az állami földbérletpályázaton. Utóbb a fiatalasszony az Államreform Operatív Program projektmenedzsere lett. A Blikk szerint 2013. novemberben már a „megyei tervezés koordinációjáról tartott előadást Székesfehérváron”. Koordinációban nyilván aligha lesz hiány Fejér megyében. Tízmilliós uniós pályázati projektek lebonyolítása, 88 hektár állami föld megművelése, két gyerek – szép feladat ez egy ifjú szakembernek. Férje is nyert valamit az államtól, de erről majd később. Lagzijukon Orbán Viktor is ott volt. Emlékezetes a falu számára a rózsaszín limuzin, amit apja, Flier János bérelt a fiataloknak. Most pedig az az alsó hangon félszáz millióért, ugyancsak Makovecz-stílusban fölépített grandiózus új ház, amiben huszonéves fia lakik. Fliernek van egy Lévai Anikóval közös bicskei szántója, ami Orbán Győző 13 hektáros hatvanpusztai műemléki majorja fölött fekszik. Ezt a Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester által elnyert állami földbérletek ölelik körül. Flier állandó ügyfele a miniszterelnök feleségének: földet adnak-vesznek, cserélnek évek óta. Megesett, hogy Lévai öt napig volt tulajdonosa egy alcsútdobozi zártkertnek és gazdasági épületnek, hogy azután azt elcserélje Flier bicskei földjére. Lévai Flier testvérével, Flier Tamással is cserélt földet, de olyan is előfordult, hogy oda-vissza ment a csencselés: Lévai elcserélte héthektáros szántóját Flier Jánossal, majd két évre rá megvásárolta tőle. A helyiek szerint valójában Flier teljesíti ki Lévai Anikó álmát, és ő műveli a földjeit. Amikor telefonon megkérdeztem: „Ön műveli-e Lévai Anikó földjeit Felcsúton és Bicskén?” – azt mondta: „Ilyeneket ne kérdezzen tőlem, mert semmi köze hozzá.” Mire én azzal érveltem, hogy a miniszterelnök felesége a vagyonnyilatkozatában azt írta, nem ő veszi fel a támogatást, hanem a föld használója. Erre lakonikusan azt felelte: „Tőle kellene megkérdezni, hogyan is van ez” – és letette a telefont. Ez azért érdekes, mert a miniszterelnök felesége vagyonnyilatkozatában fontosnak tartja évről évre megjegyezni: nem ő veszi fel földjei után a támogatást. „A tulajdonomat képező mezőgazdasági ingatlanok után részben a haszonélvező, részben a haszonbérlő vesz fel


támogatást. Én nem veszek fel.” Ez a megjegyzés a „ne mi nyerjük a legtöbbet” – botrányra emlékeztet – de erről később. A bicskei és felcsúti, összesen közel 80 hektárnyi Lévai-földre nem tudni, ki van tartós bérlőként feljegyezve, mivel az nem nyilvános. A tulajdoni lap III. része pedig csak az ingatlanhoz kapcsolódó földhasználati, haszonélvezeti és használati jog jogosultját tartalmazza. Mivel a politikusok vagyonnyilatkozatának nem kell tartalmaznia házastársuk jövedelmét, nem tudni, földbérletből vagy a gazdálkodás által megtermelt javakból milyen nagyságrendben keletkezik bevétele a miniszterelnök őstermelő-bankjogász feleségének. Ugyanez volt a helyzet korábban a sárazsadányi földekkel is. Lévai Anikó a legnagyobb, egybefüggő termőföldjét, a 25 hektáros felcsúti szántóját folyamatosan „visszaminősíti” nádassá és rétté. De csak a vagyonnyilatkozatában, talán hogy kisebbnek tűnjön a terület értéke. (Ez a fajta „szemérmesség” jellemezte Orbánékat a Cinege úti családi villa kapcsán, amelynek valós méreteit tíz évvel a megépülése után vallották csak be.) Úgy ahogy van, komolytalan persze a képviselők és házastársaik számára évente kötelezően leadandó irat. Egy átláthatóság iránt elkötelezett kormánynak az egészet újra kellene szabályoznia és az adóbevallásokra alapoznia, valamint elektronikusan összevethetővé tennie az egyes éveket egy arra alkalmas formanyomtatványon, az évtizedek óta forgalomban lévő sajtcédula helyett. A K-Monitor tett rá javaslatot, pontosan kidolgozta a megoldást – néma csönd volt a politika válasza. Visszatérve arra, hogy miért nádas és rét az, ami közel 700 aranykoronás szántó. Mert van benne egy iciripiciri az előbbiből is. A terület egyébként János testvére, Flier Tamás marhalegelője mellett fekszik, és kilátást nyújt az épülő stadionra. Azóta Flier János 430 millió forintot nyert el állattartó telep létesítésére Felcsúton, a Darányi Ignác-terv keretében. A támogatást az Európai Unió és Magyarország kormánya nyújtja. A kivitelezés időtartama 2013. júniustól 2015 januárjáig tart. Hogy volt-e ennél magasabb összeg, nem tudni – a pályázati eredményeket nem találtuk az interneten, csak a táblát a helyszínen.


„ARANYCSAPAT” LABDARÚGÓ STADION Adókedvezményekből magánklub? Felcsúti „Aranycsapat” Labdarúgó Stadion – ez a neve a 3,8 milliárd forintos, jelentős részben adókedvezményből megvalósuló stadionberuházásnak a miniszterelnök szülőfalujában. A stadion építtetője a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, amit Orbán Viktor alapított 2006-ban 150 ezer forinttal. A fedett lelátós stadion beépített területe 8650 négyzetméter, az összes burkolt felület több mint 22 ezer négyzetméter lesz. Ez látható a Makovecz-tanítvány által készített építési terven. A Mester stílusához híven, hatalmas faszerkezet magasodik a nézők fölé, amit időről időre le kell majd kezelni, és ez igen megdrágítja a stadion fenntartását. A létesítmény a labdarúgómérkőzéseken 3500 fő befogadására lesz alkalmas. Koncerteket, kulturális fesztiválokat is szándékoznak szervezni az „ékszerdoboznak” tervezett építményben – a focipályára tett székekkel akár 15 ezerre is növelhető a befogadóképesség. Orbán Viktor a pfla.hu-nak adott interjúban arról beszélt, hogy a stadion „több lesz, mint futballpálya (…) ha technikailag és akusztikailag sikerül jól megépítenünk, akkor a négyhetes nyári szünetben kulturális fesztiválokat is idehozhatunk majd”. A fergeteges tempóban épülő sporttelep jövendőbeli főbejáratától Orbánék kapujáig mindössze néhány méternyi a távolság – időnként a kettő közt posztolt a Terrorelhárítási Központ. A tervek szerint az építkezés pénzügyi hátterét az a törvénymódosítás tette lehetővé, amelyet 2011-ben hagyott jóvá a parlament. Eszerint meghatározott feltételek mellett társasági adókedvezményben részesülhetnek azok a cégek, amelyek látványsportokat, így labdarúgással kapcsolatos beruházásokat támogatnak. Az így létrehozott, röviden tao-pénzeknek nevezett támogatások egyik fő haszonélvezője a felcsúti focis alapítvány lett. Mint az atlatszo. hu 2012 októberében megírta, az addig labdarúgásra befolyt tao-támogatások közel ötödét, 2,8 milliárd forintot a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta. Összehasonlításképpen: a második helyezett Debrecen 528 milliót, az UTE 334, a Diósgyőr 285, az FTC 237 millió támogatást kapott ebben az évben hasonló alapon. Igaz, a felcsúti stadion több mint 70 százalékkal drágább is a Fradi vagy a Debrecen épülő stadionjánál, ha az egy férőhelyre vetített költséget tekintjük. Elsősorban a tao-pénzeknek köszönhető, hogy a 2013-as évet 1,7 milliárd forintos nyereséggel zárta az alapítvány által tulajdonolt Puskás Futball Klub Kft., mint arról az Index beszámolt. A tao-s pénzek már lehívott részén felül 850 millió forint érkezett a csapatot szponzoráló cégektől. Jelentős támogató a Mol, az OTP, a Közgép, a CBA, a Hír TV, az FHB, a Trigránit és a Mészáros és Mészáros Kft. Mészáros Lőrinccel készült interjúm szerint az alapítványnál már korábban úgy számoltak, hogy a stadion felépítéséhez 2,7 milliárd forint folyik be hozzájuk tao-pénz formájában, az építkezéshez pedig további 810 millió forintos önrészt szednek majd össze. (Hozzávetőlegesen ugyanezt a becslést közölte korábban egy másik sajtóértesülés is.) Szerettem volna megtudni a beruházás pontos terveit, számadatait, de kérdéseimre nem kaptam választ. Az adókedvezmények felhasználása miatt lényegében közpénzek, adóbevételek hasznosításáról van


szó, ami számviteli szempontból is a közvetlen költségvetési támogatások közé sorolódik. Ennek ellenére Szöllősy György, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szóvivője hangsúlyozta: itt magánpénzek felhasználásáról van szó, vagyis a nyilvánosságnak, a sajtónak nem osztanak lapot az adatok megismeréséhez. Hogy milyen bevételekre számíthat a jövőben az alapítvány, azt interjúmban így összegezte Mészáros Lőrinc: „Ugye a mi koncepciónkban, az én koncepciómban az is benne van, hogy ezek a létesítmények, ha elkészülnek, azért bizonyos részét lehet használni, ugye bérbe adni, pl a centerpályát majd nemzetközi felkészülésekre, a kormány, ugye az UEFA mindent meghatároz, hogy mennyi egy játékosnak. (…) Én a fő profitot majd ott látnám, hogy olyan szerződéseink vannak a gyerekekkel, a klubokkal, mondjuk a Videotonnal is, hogyha kap egy Videotonon kívül egy profi szerződést, márpedig ugye arra minden esélyünk megvan, az ott keletkezett vételár 90 százaléka a Puskás akadémiát illeti. És 10 százalék, mivel nem ő nevelte fel a gyereket ugye. Én vagyok a nevelő egyesület, de azért jogászaink ezt jól kidolgozták, hogy mi alapján tudunk majd mi profitálni a gyerekekből. Ugye öt éve, 2006-ban indult el az akadémiai képzés, azért egy rendszer felépítése… Ön is ugye ebbe a mai világban tudja, hogy nem úgy van, hogy na, ma csettintek, és holnap nálam vannak a legjobb játékosok a világon. Ez egy folyamatos építkezésre alapuló ügy, ami nem rövid távú, tehát ezt is elismerem, ez nem egy rövid távú befektetés, de azt gondolom, pl. a Gyurcsó Ádám vagy a Szolnoki Roland kezdő a Videotonba, ők a Puskás akadémiáról mentek már ki, tehát ők már a mi gyerekeink, tehát ha ők már kapnak egy jó szerződést, mondjuk, 1 millió euróért elviszik, akkor 900 ezer euró a Puskás akadémiát illeti. (…) Ez a motor, ez a fenntarthatóság, hogy nekünk ugye jól kell csinálni az utánpótlást, az hogy mindenki azt mondja, hogy igen, ebbe érdemes beletenni. Nem azt mondom, hogy egyszerű, mert higgye el, nekünk se egyszerű az életünk, azért összekapargatni minden évben azt a támogatást, meg azt a lehetőséget, hogy működtetni tudjuk az akadémiát, egyelőre megoldjuk. És sajnos, bár egyre nehezebben, bárcsak egyre könnyebben menne, egyre nehezebben tudjuk megoldani, hiába van a Fidesz kormányon. Attól nekünk sajnos a gazdasági helyzet azért nehéz, tehát minket támogat a Demján és mindenki, nehezebben szeret támogatni, illetve hát kevesebbet szeret adni, mert hát ők is mindig azt mondják ugye, rossz a világ, akkor a kultúrát, sportot ugye támogattam idáig 10 milliárddal, akkor most csak nyolccal támogatom. De azért vannak új szereplők, új támogatók, meg hát mi is próbálunk ugye a tao-val és ugye a társasági adóval, bevallom azért.”


Építkezés rohamtempóban A stadion hét és fél méter magas, amit az építészek ellenjavallatára tettek a házak közé. A szakemberek szerint pár száz méterrel följebb kellett volna tenni az építkezést, ahol már nincs a hagyományos, földszintes épületek közelében a Fő utcán. A helyi építési szabályoknak a jelenlegi hely nem felelt meg. Nem tudhatták, hogy a tervek már készen vannak, rajta az UEFApecséttel. Egyiküket az akkor még „centerpálya” néven kommunikált stadion terveivel kapcsolatban kerestem fel fogadóóráján, ő pedig bepillantást engedett a tervrajzba. Ekkor láttam meg a nyilvánosság számára még ismeretlen grandiózus tervet. Az ügy folytatását jóval később tudtam meg. Távozásom után Mészáros leteremtette a gyanútlan építészt. Utólag arról értesültem, hogy az elköszönt munkahelyétől, és egyes hírek szerint igencsak megviselték a következmények. S hogy miért kellett erőltetni, hogy ott épüljön, ahol nem épülhetett volna a stadion? Arra csak a következő években kapunk választ, a megvalósuló további fejlesztésekből. A stadionépítkezéshez első lépésben 2012 áprilisában elbontották a meglévő pályákat: felszedték a Magyarországon egyedülálló, a FIFA által kétcsillagos kategóriába sorolt füvet, és elszállították a százmillió feletti értéket képviselő, és egyébként az akadémia beruházásával megvalósult tesztpályát is. Mint korábban említettük, 2013-ban a Mészáros és Mészáros Kft.-t bízta meg Mészáros Lőrinc a kivitelezéssel egymilliárd forint erejéig. Rohamtempóban zajlanak a kivitelezési munkálatok: kis híján kész az ácsmunka, a betonok fölé magasodó faszerkezet. Így akár már húsvét előtt elkészülhet a közel négymilliárdos beruházás a Puskás akadémia mellett. Több forrásunk is arról számolt be, hogy 2013-ban, az október 23-ai nemzeti ünnepen, valamint november 1-jén, mindenszentekkor is dolgoztak a munkások a felcsúti stadionépítésen, és 2013 márciusában, a szakadó hóesésben is épült. Építtetői tábla kezdetben nem volt a helyszínen a felelősök megnevezésével, a sűrűn mozgó munkagépek közt csak egyetlen feliratot találtunk: Mészáros és Mészáros Kft. Ez jelzi csak, hogy ki lehet a kivitelező. Amikor hiányoltuk az építtető, felelős kivitelező nevét tartalmazó táblát, megpróbáltak elzavarni a helyszínről, mondván: nem kell nekünk mindent tudnunk. A helyszíni bejáráson azt tapasztaltuk, hogy az építkezésen vélhetően nem tartják be a biztonsági előírásokat. A csaknem hét méter mély építési gödröt hetekig csak egyetlen, felnőtt ember mellmagasságában elhelyezett zsinór választotta el az utcától egy jelentős szakaszon. A közúton gyanútlanul közeledő járókelő számára pedig semmi sem jelezte, hogy itt építkezés folyik. Az akadémia helyszínen tartózkodó biztonsági őre kérdésünkre azt mondta, hogy szerinte a szülők felelőssége, ha mondjuk, egy gyerek véletlenül beesik a gödörbe. A másik őr csak hozta a szokásos formát: gesztikulált, fenyegetőzött trágár szavakkal, és egy farkaskutyával próbált elkergetni. A Puskás akadémia őrzője, az Eurovéd Kft. Ők védték a stadionépítés mögötti közutat Bajnai Gordon elől, amikor tavaly meglátogatta a falut. De a rendőrségi járőrkocsi látogatása sem ritka. Mészáros is gyakran jön, vagy Orbánnal, vagy egyedül, volt, hogy éjjel kettőkor lepte meg az őröket. Orbán, amikor a síelésből megérkeztek, még le sem szedték a léceket a kocsiról, már rohant be a stadiont megnézni.


A tetőfedők hóban is dolgoztak, megfeszített tempóban. Csúszik a stadionépítés, azért kell sietni, mert 2014 áprilisában már Suzuki-kupának kell ott lenni. Január végén megvolt a stadion északi szárnyának műszaki átadása. Az építkezés mára a végéhez közeledik, s az épület inkább hasonlít egy gigantikus templomra, zarándokhelyre most, mint egy stadionra. Belül járva pedig sok kényszermegoldás látszik a hely adottságai miatt: az irodák ablaka a focipályával van egy szinten. A csipkésre formált betonelemek között van egy meglepetés ablak: Orbán háza felé néz. Hagyományosan az építőipar az egyik legfeketébb terület a mai gazdaságban, ahonnan a legtöbb pénzt lehet kivenni és ahol a legnagyobb a közösség kára a feketemunka révén. Az iparág a válság óta sanyarú állapotban van, a stadionépítések pedig javítják a mutatókat. Továbbá erősítik a hűséget az adófizetők pénzén kistafírozott vállalkozók esetében. Közben a futball kapcsán folyamatosan buknak ki a már az állampolgárok ingerküszöbét nehezen elérő ügyek a barátokról, akik haszonélvezői ennek és milliárdokat nyernek közbeszerzésen, s nehéz nem azt hinni, hogy jelentős részét „ügyesen” könyvelik, hogy ugyanazok a beszállítók szerepelnek az ország valamennyi pontján, hogy eladnak meccseket, hogy focistákat zsebbe fizetnek, hogy az egész magyar szánalmas foci keresztmetszetében a korrupció látszik. A szurkolótábor rémes szereplésében pedig – mint amilyen a romániai volt, ahol remek honfitársaink óvodásokat is fenyegettek – rasszizmus, nacionalizmus, vandalizmus. Az amszterdami 1:8-as vereséget Orbán lerázta magáról. Hecckampány indult azonban a már megunt régi „oligarcha” támogató és MLSZ-elnök, Csányi Sándor ellen. Elvitette vele a balhét. És Csányi a jelek szerint elvitte. Napokig ő szerepelt a nyilvánosság előtt, így a mindennél beszédesebb bukta nem Orbán arcára égett. Orbán nem állt ki, hogy nagyon sajnáljuk, szégyelljük és elnézést kérünk az adófizetőktől a szánalmas szereplésért és azért, hogy a szegényedő országban továbbra is a fociba toltuk a pénzüket. A stadionépítéssel a falu elvesztette a gyerekek társadalmi életének egy fontos színterét – oda jártak ki focizni, ott tanultak meg bringázni. Az érte kapott 150 millió forintból 2014 januárjára megépült a faluház. Magánorvosi rendelőkkel, konditeremmel. A kivitelező székesfehérvári cég, egy kis építőipari vállalkozás, már tavaly megjelent a Puskás akadémia támogatói között, és tulajdonos-vezetője neve szerepel a stadionépítés tájékoztató tábláján mint felelős. Takaros kis, kétszintes épület az új faluház, tipp-topp minden. Éjszaka fordulok meg itt, és a kivilágított új épületnél feltűnik, hogy valami villog az épület oldalában. Közelebb megyek. Üdvözli a Duna Takarékbank – ez áll a faluházban lévő pénzkiadó automatán. Mit tesz isten, Garancsi bankja üdvözöl. Itt is visszaköszön a Videoton tulajdonosa, a stadionépítés hitelezője, a turistaházépítési projekt kormánybiztosa. A faluház mögött kicsi, szürke beton focipálya árválkodik – idejöhet játszani az a gyerek, akinek van kedve hozzá. Néhányan pedig nem lesznek meglepve, ha a Kúria épülete, ahol eddig a rendelőintézet volt, majdan az alapítvány tulajdonába kerül. Az alapítvány vonzódik a múlt századi grandiózus építményekhez. A közelmúltban kapta meg az engedélyt a Habsburg-kastély fennmaradt homlokzata mögötti fák kiirtására. Tervben van ugyanis – miként arról már írtam –, hogy


visszaépítik a háborúban lebombázott Habsburg-kastélyt az arborétum területén. Már az sem volt világos sokaknak, hogy mit keres az arborétum az alapítvány kezelői portfóliójában…


Épülhet a felcsúti vasút Megkapta a felcsúti vasút létesítési engedélyét a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány 2012 októberében. A bicskei állomáshoz tartozó HMvágányról induló pálya a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát köti össze az alcsútdobozi arborétummal. Hiába támadta meg a vasúti pálya rekonstrukcióját néhány helyben lakó, akinek a házától karnyújtásnyira fut majd a vonal. A tervről csak a sajtóból értesültek, a fellebbezéshez szükséges közel kétmillió forintos eljárási díjat pedig nem tudják megfizetni a hatóságnak. (A fellebbezés díját úgy szabták meg, hogy a fele az útügyi hatósági eljárás díjának.) Az érintettek a költségmentességet nem kapták meg, a döntés ellen közigazgatási úton további fellebbezésnek helye nincs. A tervezett nosztalgiavasút nem állandó menetrend alapján közlekedne, forgalma rendezvényekhez, különböző eseményekhez kapcsolódna. A motorvonat tankolása a felcsúti állomáson történik majd mobil üzemanyagtöltő gépkocsiról – áll az engedélyezési dokumentációban. A korábban a MÁV Zrt. tulajdonában lévő pályaszakaszt a hozzá tartozó épületekkel a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány és Mészáros Lőrinc vásárolta meg 2009-ben. A felcsúti állomás épületét felújították, fogadóvá alakították. A még meglévő pályaelemek bontása után megépített hat kilométeres szakaszon közlekedik majd a vonat. A százméteres szerelvény a felcsúti színből áll ki, majd a Felcsút Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia állomásra hajt. Az utasok szállítása innen – még egy felcsúti megállóval – az alcsúti arborétumhoz történik, amit a focialapítvány működtet egy ideje, s a szomszédságában van a szintén a focialapítvány által létesített háromcsillagos Sport Hotel. De akár Mészáros Lőrinc Pizza pubjában is ehetnekihatnak a stadionrendezvényekről vasúttal Alcsútdobozra látogatók. „Ha sokat akadékoskodnak, helyreállítjuk az eredeti állapotot, és lezárjuk az utcájukat” – ezt mondta az egyik helyi lakos állítása szerint az okvetetlenkedőknek az alapítvány műszaki igazgatója, a vasúti rekonstrukció illetékese. Ő Mészáros László, aki egyben Felcsút alpolgármestere is. Ez a lakos azonban nem hagyta ennyiben a dolgot. A falu körjegyzőjéhez fordult, akitől írásban azt tudakolta: „Ha fennáll egy érdekellentét a lakóközösség egy része, illetve egy magánalapítvány érdekei között, az ez ügyben illetékes személyek lehetnek-e mindkét fél döntéshozói?” E kettős szereposztás azonban nemcsak az alpolgármesternél áll fenn, hanem Mészáros Lőrincnél is, aki egyszerre polgármestere Felcsútnak és elnöke a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiának. Petrin László korábbi körjegyző alaptalannak nevezte az aggodalmakat, mivel az szerinte nem önkormányzati ügy. Ő egyébként azóta a Mészáros Lőrinc által megszerzett újabb építőipari céghez, a R-Kord Kft.-hez távozott ügyvezetőnek. Magánberuházásról lévén szó, közmeghallgatás ezúttal sem volt az 1800 lelket számláló településen, miként a 3500 fős stadion építésének megkezdése előtt sem. A kormány 2013 októberében felhívta a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség útján tegye kiemelt projektté a felcsúti vasútfejlesztést, „600 millió forint elszámolható közkiadási keretösszeggel”. Az erről szóló határozat a Magyar Közlönyben jelent meg. A beruházás a Közép-dunántúli Operatív Program része, a Kiemelt és integrált vonzerő-, termék- és infrastruktúra-fejlesztések támogatása című konstrukció keretében.


Tovább bővül Míg épül a stadion, az akadémia tovább terjeszkedik. Vagyona gyorsuló ütemben nő az alapítvány vásárlásainak köszönhetően. Az intézmény olyan földeket vásárolt meg, amiket korábban a tulajdonosoktól 50 évre használatba kapott, és amiken a stadion és az azt övező sportpályák földterületei fekszenek. Az összesen közel hathektárnyi területből másfél a felcsúti önkormányzaté volt, ezért 150 millió forintot fizetett ki az alapítvány. Itt működött korábban a település sporttelepe. (Az eredetileg a Felcsút SE amatőr játékosainak és a falu gyerekeinek futballozási lehetőséget nyújtó önkormányzati telken a helyi egyesület, a Felcsút SE használati joga 2050-ig fennmarad.) A fociakadémia elővásárlási joggal rendelkezett a területre, amelyet évek óta fejleszt és használ. Az eladásról a fideszes többségű helyi képviselő-testület 2012. április 5-én, rendkívüli ülésén döntött. Mészáros azonban 2012 májusában adott interjújában kifejezett kérdésünkre sem említette a földvásárlásokat. Alapítványi elnökként és polgármesterként is hallgatott azokról az ügyletekről, amelyekhez mindkét státusában köze volt. Akkor azt kérdeztük tőle, mi lesz a milliárdos beruházással megnövelt értékű földek jogi státusa a használati jog lejárta, ötven év után, és nem lenne-e egyszerűbb, ha az alapítvány tulajdonossá válna. „Ez is lehet majd egy megoldás” – mondta május elején Mészáros, miközben a helyi testület az eladásról egy hónappal korábban, rendkívüli ülésén döntött. Szintén májusban további olyan 2,2 hektár került az alapítvány saját tulajdonába, ami korábban legelő volt. Ezeket már évek óta focipályaként használták, mivel a tulajdonos korábban, 2006-ban, 50 évre az alapítvány használatába adta. A tulajdonos Flier János testvére, Tamás volt – ez a család a tíz évre titkosított állami földbérletpályázat felcsúti első helyezettje. Februárban pedig a szakiskola építéséhez vásárolt fel az alapítvány három ingatlant. A kivett sporttelep övezeti besorolása „különleges sportterület” lett. A földeken jelentős beruházások zajlanak, szakiskola és futballstadion épül. A földhivatali adatokból nem derül ki, hogy mennyit fizetett az alapítvány Flier földjéért. Miként az sem, hogy mennyit költött a további két hektár megszerzésére, s azt kiktől szerezte meg. A dokumentumokból ugyanis csak az látható, hogy 2012 májusára összesen hat hektárra növekedett az alapítvány birtokában lévő staadion és focipályák földterületének nagysága. Az eddig megszerzett ingatlanokat – az önkormányzattól, a Flier családtól megvásárolt földekkel együtt – egy helyrajzi szám alatt összevonták, a tulajdoni lapjukról pedig ezzel a lépéssel eltűnt a múltjuk. Ha azonban az önkormányzatnak a másfél hektáros sporttelepéért kifizetett 150 millió forintos vételárat vesszük alapul, akkor akár 600 millió forintot is költhetett az alapítvány a hat hektár megvásárlására. A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia további expanzióra készül: a tervezett fejlesztések mezőgazdasági terület más célú hasznosításával, a termőföld termelés alóli kivonásával valósíthatóak meg. Ezt a felcsúti önkormányzat decemberben közétett területrendezési tervéből tudjuk. Lévai Anikó háza alatt tavaly összevont hathektáros szántója például a tervben rekreációs területként szerepel. Ez azt a korábbi feltételezést erősíti meg, hogy a tervben ma már nyíltan megnevezett szállodaépítés nem kizárt, hogy éppen a szántó fölött elhelyezkedő négy házzal lehet összefüggésben, melyek az Orbán család, illetve Mészáros Lőrinc tulajdonában vannak. De


erről egy másik fejezetben részletesebben szólunk. Ha Orbán megnyeri a 2014-es választást, akkor jó eséllyel kiírnak egy országos sportszállodapályázatot, amin nyernek. Majd a pályázaton nyertes focialapítványnak jó áron eladják a stadion mellett fekvő házaikat az építkezés céljára. Ezt jósolja több helyi forrásom, akinek van némi rálátása az alapítvány működésére, Orbán gondolkodásmódjára. Az expanziónak ökológiai hatása is van, melynek kapcsán az Országos Területrendezési Tervet is módosítani kell. „A sportlétesítmények bővítése a hatályos tervben biztosított fejlesztési területen kívül további területeket igényel, ami a rendezési terv módosítását tette szükségessé” – írja a területrendezési terv. „A tervmódosítás (…) magánterülethez tartozó mezőgazdasági területen jelöli ki a labdarúgó akadémia bővítéséhez (fedett sportcsarnok, újabb sportpályák, parkolók és szálloda) szükséges beépítésre szánt különleges sportterületet. A területre vonatkozó tervmódosítás tartalma tehát az ökológiai hálózat érintettsége miatt nincs összhangban a hatályos területrendezési tervekkel – folytatódik a területrendezési tervben. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának, mint a természetvédelmi területek kezelőjének munkatársával folytatott munkaközi egyeztetés alapján a következő megállapításra jutottak. Az Országos Területrendezési Terv felülvizsgálata eredményeként a terület ökológiai hálózathoz tartozó területek kijelölése a településrendezési terv alapján történő pontosítás eredményeként módosulhat.” „A háromezer-ötszáz főt befogadó stadionra szüksége van-e a kistelepülésnek, az a kérdés. Meg kellett volna a falut szondázni erről, a bűnözési hullám meccsenként elérheti a falut, a több ezer ember jelenléte a közlekedést akadályozhatja. Lassan már az udvarukra sem tudnak kimenni az emberek” – mondta egy fociszerető, helyi lakos, aki hangsúlyozza, hogy szereti ugyan a focit, de azért mindennek van határa. A másik helyben élő szerint kötelező lett volna közmeghallgatást tartani egy ilyen horderejű kérdésben, mint a földszintes házak közé építendő, több emelet magas stadion. Ehelyett a falu megkérdezése nélkül álltak neki a gigantikus építkezésnek. Az új területrendezési tervben pedig már a stadionra engedélyezett magasság kétszereséről, 15 méteres épületmagasságról írnak a létesítendő szálloda kapcsán. Miközben rohamtempóban zajlanak a beruházások, a helyiek közül sokan egyre kevésbé érzik otthon magukat Felcsúton. „A mi kis falunkat teljesen tönkretette Orbán, pedig régen azt mondta, hogy a falusias környezetet meg kell őrizni. Ennyi ház még nem volt eladó Felcsúton. De hát ide a tűzfészekbe nem akarnak jönni. Ha megkérdezik, hova valósiak vagyunk, már azt mondjuk, hogy Bicske környékére, mert azt hiszik különben, hogy Felcsúton mindenkinek kolbászból van a kerítése” – mondja egyikük.


FELCSÚTI HÁZAK ÉS STADION Üzletileg is ki akarják hozni? „Ha üzletileg is ki akarjuk hozni az egyébként nonprofit alapítványból a létesítményekben rejlő lehetőségeket, még sokat kell dolgoznunk” – mondta Orbán Viktor 2012-ben. Már akkor gyanítani lehetett, hogy Felcsút fontos szerepet kap a miniszterelnök terveiben, amikor 2010-ben, a választások előtt magához rendelte pártja képviselőjelöltjeit. Éppen ide, saját parasztházába, ahol a helyhez illően, házias tojásrántottával várta az arra érdemeseket: itt dőlt el véglegesen, ki lesz a kétharmad képviselője. Aki nem volt invitálva, tudhatta, kimarad a parlamentből. Ez az impozáns parasztház nem csak afféle egyszerű díszlet: sokkal inkább az origója mindannak, ami Felcsúton történt 2010 óta. Orbán Viktor szeptemberben megvette a jelenlegivel szomszédos öreg házat is Felcsúton. Én a helyiektől úgy tudtam, a vételár 18 millió forint volt, Orbán Viktor a cikk megjelenése után azt nyilatkozta az origónak, hogy csak 11 millióért vette meg, és hogy családi célra történt a vásárlás. Azon a nyáron 15 milliós ajánlatot is kapott a korábbi tulajdonos, Laci bácsi, aki a jelek szerint ezt nem fogadta el, mondván, az már oda van ígérve. A miniszterelnök tulajdonjogbejegyzési kérelmét 2013. szeptember 17-én nyújtották be a Bicskei Járási Földhivatalhoz. A 2079 négyzetméternyi, „kivett lakóház, udvar” besorolású ingatlan jobb oldali szomszédja az édesapa, Orbán Győző háza, aki ezt 2010 nyarán vásárolta. Ehhez az öreg házhoz hozzá sem nyúlt az elmúlt három évben. Orbán Viktor új házának bal oldali szomszédja a felesége ingatlana, amit még az első Orbán-kormány idején vett. Az akkori házat lebontották, újat építettek rá. Ehhez Lévai Anikó a szüleitől kapott kétmillió 439 ezer forint kölcsönt, továbbá felvett ötmillió forint svájcifrank-alapú hitelt, amit még a kedvezményes végtörlesztés bevezetése előtt egy összegben visszafizettek. A vásárlással kapcsolatban Orbán Viktor a következőket üzente a Miniszterelnökségen keresztül: „A szomszédom, Lugosi Laci bácsi, a gyerekeihez költözött. Felajánlotta nekem a házát megvételre, én pedig örömmel megvásároltam, a családomnak szüksége van rá. Magáncélra fogjuk használni.” A három ingatlantól karnyújtásnyira épül 2,8 milliárd forintos tao-támogatással a felcsúti stadion. Ezen még azok is csodálkoznak, akik tisztában vannak a magyar kormányfő fociimádatával, hiszen felcsúti házára szinte „rátapad” a stadionmonstrum. Az pedig túlzás, hogy Orbán Viktor a saját ablakából szeretné nézni a meccseket – a stadion zárt betonrengetegébe egyetlen ablakukból sem lehet belátni. A talányra azonban feloldást adhat Orbán Viktor egy korábbi nyilatkozata. A miniszterelnök kevesellte a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Sport hotelének befogadóképességét, hiszen az önmagában nem képes megfelelni a megnövekedett igényeknek. (A szóban forgó wellness szálloda a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kezelésébe vett alcsúti arborétum mellett található. A stadiont és az arborétumot az újra indított felcsúti vasút köti majd össze.) A miniszterelnök nyilatkozatában azt mondta, hogy – idézzük – „egy kis háromcsillagos


panziónk már van, most éppen a Békéscsaba készül nálunk, de valahol itt, a pályák végén, ahol a természet kezdődik, kellene egy komolyabb szállodát is építenünk, hogy a legnagyobb klubok is el tudjanak jönni, és edzőtáborként használni a Puskás akadémiát. Ha üzletileg is ki akarjuk hozni az egyébként nonprofit alapítványból a létesítményekben rejlő lehetőségeket, még sokat kell dolgoznunk. De már közel vagyunk ahhoz, hogy büszkék lehessünk arra, amit létrehoztunk.” Ezt 2012 júliusában nyilatkozta az akadémia honlapjának a Futball a mi játékunk címmel közölt „évértékelő” interjúban. Nos, egy komolyabb szálloda kialakításához megvan a kellő terület. A miniszterelnök felesége már korábban, több lépcsőben megszerezte a ház alatt lévő apró nádasokat-szántókat, s 2013 júniusában két, háromhektáros területben egyesítette azokat. Ezeken tehát, „valahol itt, a pályák végén, ahol a természet kezdődik”, megépíthető a hotel, ha Orbánékat akár az utánpótlás neveléséért létrehozott alapítvány, akár valaki más kivásárolná. Ezúttal is kiiktathatóak lennének a szabad piaci értékesítés gyötrelmei, áralkujai, ezúttal is párnázott körülmények között kelnének el a családi vagyontárgyak, miként a Haris közi lakással, a sárazsadányi földekkel történt – előbbit áron felül Kékessy Dezső veje, utóbbit ismeretlen áron maga Kékessy, Lévai egykori üzlettársa, egyébként az első Orbán-kormány párizsi nagykövete vette meg. Orbán Viktor új háza tehát Felcsúton éppen a felesége és az édesapja ingatlana között van, így a húsvétra felépülő stadion mellett összeáll egy három házból álló, 7000 négyzetméteres családiingatlan-szendvics is. Alattuk pedig ott fekszik Lévai Anikó hathektárnyi földje. Mint már említettük, a mezőgazdasági terület az önkormányzat decemberi rendezési tervében már rekreációs területként szerepel. Egy komolyabb fejlesztéshez tehát már megvan a hely. De vannak, akik az események ilyen alakulását összekapcsolják azzal, hogy Orbán Győző ingatlanforgalmazó cége 2011-ben megvette József főherceg egykori majorságát Alcsútdobozon, 13 hektáron, öt műemléki épülettel. A helyiek ezt valójában Orbán és Lévai ingatlanjának vélik, akik gyakran megfordultak az építkezésen. Az épületekkel kapcsolatban Mészáros Lőrinc polgármester korábban azt nyilatkozta, hogy ott nem folyik semmilyen építkezés, legfeljebb állagmegóvás. Valójában teljesen felújítják és kibővítik az épületeket, mint arról a következő fejezetben részletesen írunk. Az építkezés azt sugallja, hogy az Orbán család esetleg ide teszi majd át a székhelyét Felcsútról, az épületegyüttes egyik szárnyába. Ezt kevésbé valószínűsíti azonban, hogy az egykori major egyik épületében kifejezetten közösségi célú szolgáltatás terve körvonalazódik.


Felcsúti ingatlankeringő Vadászház épül az alcsúti arborétum mellett lévő kastélykertben – legalábbis az ott dolgozó tucatnyi munkás ezt mondta nekem 2013 késő őszén. Az arborétumot a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány vette üzemeltetésbe több éve. A dolgozók ugyanakkor azt nem voltak hajlandók elárulni, hogy kinek építik a „vadászházat”, ami azóta már el is készült, előtte az utcát is frissen leaszfaltozták tavaly decemberre. Néhány helyrajzi szám és térképrajz segítségével azonban azonosítható, hogy két ingatlanra építkeztek hihetetlen tempóban: az egyiket Mészáros Lőrinc, a másikat pedig felesége vásárolta meg 2013 tavaszán. Összesen 3000 négyzetméternyi területről van szó, amelynek nagyobbik fele 1998-ig az alcsúti Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezeté volt. A helyiek azt feltételezik, hogy a felcsúti polgármester a magas rangú vendégeit szeretné a jövőben itt fogadni. Ez azért is valószínűsíthető, mert Mészáros Lőrinc nemrégiben új kiállító teremmel bővíttette felcsúti házukat – újabban a csendéleteket festő Mészárosné, aki az óvodában dolgozott, művészként szerepel a falu nyilvánossága előtt –, így aztán aligha várható, hogy onnan kiköltöznek. De Alcsúton ugyancsak 2012-ben, fönt a hegyen egy másik házat is vett a szemben lévő termőföldekkel, a közelében több tízhektárnyi erdőt s még ki tudja összeszámlálni, hányféle birtokot. A Mészáros család házvásárlási szenvedélye csitíthatatlan és folyamatos a polgármester előző karácsonykor, 2012 decemberében lett a negyedik ház tulajdonosa az épülő Felcsúti „Aranycsapat” Labdarúgó Stadion melletti Rákóczi utcában. Szomszédjai: Lévai Anikó, Orbán Viktor és Orbán Győző. A sorban az utolsó ház lett a 88. leggazdagabb magyaré. De Mészárosék nem csak vadászházban gondolkodnak. 2013 júniusában újabb két felcsúti ingatlant vettek – ezúttal a Mészáros és felesége tulajdonában lévő Mészáros és Mészáros Kft. volt a vásárlója a közel négy hektáron elterülő, Felcsút, Szári úti ingatlanoknak. A telken fogadóépület is van, a főpülettel együtt több mint ezer négyzetméteres. A Felcsút villanegyedének számító főúri méretű, közel húszezer négyzetméteres területen finom ízléssel és magas szakmai tudással megépített 700 négyzetméteres házat a helyiek egyszerűen csak modern „kastélynak” nevezik. Legalábbis azok a szerencsések, akik egyáltalán látták már a szári víz melletti völgyben rejtőzködő, 20. század végi kúriát. Erre a cége 200 milliós hitelt vett fel az FHB-tól, és megvette a szomszédos telket is, ahol lovas karámok vannak. A terület vételáráról nincs információnk. Egy korábban törölt jelzáloghitel 259,6 millió forint volt ezen az ingatlanon. A mellette lévő 17 420 négyzetméteres kivett udvart is ugyanazon a napon vásárolta meg a Mészáros és Mészáros Kft. Ez szintén az alcsúti Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezeté volt egykoron. Nem bír magával a Lőrinc – így azok, akik valamit látnak abból, amit szakmányban fölvásárol. A mendemondához tartozik az is, hogy Mészáros Lőrinc új kocsija golyóálló – a valóság az, hogy a 35-40 millió forint körüli áron beszerezhető Mercedes G terepjáró gépkocsi állt decemberi ott jártunkkor új vadászháza udvarán, és a kemence körül pepecselt a polgármester. Nagyot nézett, ki merészel bejönni a frissen aszfaltozott zsákutca végébe, de mert barátaimmal továbbhajtottunk, nem volt konfliktus, mivel nem az én autómmal voltunk, az ő kocsijuk pedig semmit sem mondott a környék hatalmasságának. Miként egy hotelnél nem áll meg az utánpótlás nevelésére fölesküdött alapítvány, és


előkészíti az új szálloda építését, úgy terjeszkedik tovább a vendéglátásra szakosodott helyek tekintetében Mészáros. Nem elég az étterem, a vadászház, azt rebesgetik, hogy a jó ideje zárva tartó alcsúti Híd söröző, pizzéria a Béke téren szintén az övé lehet. Felhívtam a tulajdonost, hogy elkelt-e. „El, el” – mondta határozottan. Ám amikor az iránt érdeklődtem, hogy ki vette meg, és konkrétan megneveztem a Mészáros és Mészáros Kft.-t, visszakérdezette: „Muszáj nekem erre válaszolnom?”


AZ ORBÁN CSALÁD GYARAPODÁSA AZ ELSŐ ORBÁN-KORMÁNY IDEJÉN Egy időre szakítsuk meg elbeszélésünket! A vagyonosodással kapcsolatban bizonyos technikák ismerősek lehetnek az első Orbán-kormány idejéből, ezért érdemes feleleveníteni az akkor történteket. Jelen szerző Szüret című könyvében részletesen dokumentálta az Orbán család gyarapodását az első Orbán-kormány idején. A főbb mozzanatok kitűnő összefoglalását adta Debreczeni József A politika fertője című, a Mozgó Világ 2011. novemberi számában megjelent tanulmányában, amelyben részletes hivatkozások is találhatóak. Most ebből idézünk a szerző hozzájárulásával. Amennyiben az olvasó inkább az elmúlt néhány év történéseivel folytatná, lapozzon a következő fejezethez! Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is láttak. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re). Már a családi vagyonszerzés kezdetén, a bányaprivatizációban is szerepet kapott közpénzből származó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.vel szálltak be Orbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból befolyt százmilliók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt a pártelnök apjától, amit aztán 1,2 millióért – tehát 3,55 milliót „ajándékként” hátrahagyva – adtak el újra neki. (Simicska: „Mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.”) Azok a bizonyos „első milliók” tehát nem egyenes úton, hanem az állami pénz – pártpénz – magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a családhoz. De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy Orbánék vagyona 1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség éveiben. A néptől kapott közhatalmi mandátum birtoklása idején. A kérdés az, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásával, azzal visszaélve történt-e. E kérdésre először a tokaji szőlők környékén keressük a választ. A szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, Orbán szerencséjére ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a történtek után. Amikor ő maga már nem volt hivatalban. Az Élet és Irodalom megdöbbentő részleteket közölt olyan üzleti tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett. Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett összejövetelekre nemegyszer a kormányfői rezidencián került sor. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg a felesége révén) magántulajdonos üzletemberként tárgyalt többek között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami támogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s az ezek során követendő taktikáról.


A szóban forgó cég, a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft. már puszta összetételénél fogva tipikus képlete volt a korrupciós összeférhetetlenségnek. Az Orbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan állami pozíciókat töltöttek be – bizonyosan a kormányfő akaratából –, amelyek ab ovo magukban hordozták a szolgálat-viszontszolgálat mozzanatát. A társaság tagjai tudniillik – jobb esetben: a saját pénzük, tudásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: az Orbán jóvoltából elnyert állami tisztségek fölhasználásával – a hasznukra voltak Orbánéknak. Előmozdították az ő anyagi gyarapodásukat, amit a kormányfő a nekik osztott pozíciókkal (az azokkal járó hatalommal, presztízzsel, pénzzel) viszonzott. Vagy megfordítva: ők hálálták meg az Orbán révén elnyert pozíciókat és javakat: egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász Attila ügyvéd például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000–2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl – miközben a hátán vitte a kft. üzleti ügyeit, különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoraljaújhelyi földhivatalba – merő véletlenségből – Stumpf kancelláriaminiszter unokatestvérét nevezték ki akkoriban, így aztán Szász a sárazsadányi polgármesterhez intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta azoknak az önkormányzati tulajdonban lévő parcelláknak a listáját, amelyeket Orbán és társai kinéztek maguknak. A polgármester igen készséges volt: Orbán (felesége) így vehette meg 2, azaz kettő Ft/m2-ért az első zsadányi területét, amelyre aztán szőlőültetvényt telepítenek majd – vissza nem térítendő állami támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1988 és 2002 között Sárazsadány és környéke jó pár tízmilliót kapott különféle pályázatok megnyerését követően – ugyancsak vissza nem térítendő állami támogatásként. A kft. tagja volt még Kékessy Dezső tőkeerős üzletember, Orbán személyes barátja – majd 2002-től hazánk párizsi nagykövete. 2006ban aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni Orbánék pesti lakását. 63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft) száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Madarász Lászlót, aki az Orbán által menesztett Princz Gábor helyét foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. december 29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a Szárhegy Dűlő – Sárazsadány – Tokajhegyalja Kft.-nek: tehát a főnök (és a nagyfőnök) saját vállalkozásának. S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei részesültek 90 milliós állami támogatásban. Ha ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen, akkor nem kellett volna titokban tartani. Márpedig titokban tartották: a közvélemény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tudomást arról, hogy a Magyar Köztársaság kormányfője (a felesége révén) miféle üzleti vállalkozásban vesz részt immáron bő két esztendeje. Ám hogy ezt mekkora odaadással és miféle eszközök igénybevételével tette, arra csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által prezentált taggyűlési jegyzőkönyvekből. Ezekből napnál világosabban kiderült, hogy a magyar miniszterelnök olyan üzleti megbeszélések aktív résztvevője volt, amelyeken egy magántársaság tagjai azt latolgatták, hogyan juthatnak minél könnyebben és jutányosabban állami javakhoz. Egyértelmű utalások estek a vállalkozásuk számára kulcsfontosságú állami cég vezető posztjaira kinevezett személyek közreműködésére. A miniszterelnök – mintegy a felvetődő igényekre válaszolva – elmondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt használt), a szóban forgó állami javak megszerzésére csak darabonként, és csak a választásokat követően lesz módjuk – de akkor igen. Kiderült az is, hogy a társaság egyik tagja, a kormányfő nejének régi barátja – aki a zsákmányul kiszemelt állami cég jogi ügyeit is vitte – személyesen dolgozott a


Hegyalja-törvényen. Eszerint tehát a parlamenti jogalkotás is igazodott olykor a kormányfő üzleti vállalkozásának igényeihez! „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” – szólt Orbán elhíresült mondata, amit ő utóbb az államférfiúi mértéktartás megnyilvánulásaként próbált beállítani, mintha a fenti óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami támogatás – általa e szerint befolyásolható – odaítélésére vonatkozott volna. De mi történt valójában? Ha tetszik, a dolgok Orbán óhaja szerint alakultak: tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget. Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem térítendő szőlőtelepítési támogatásban az adófizetők pénzéből. Ám 40 milliónál többet csupán két vállalkozás kapott: a Royal Tokaji Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret. Sokaknak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig Orbán a későbbi nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, mintha olyan normatív juttatásról lett volna szó, amit igény esetén a Magyar Köztársaság minden polgára megkap, majd legvégül – és persze kevesebbet – kaphat belőle a kormányfő (neje) is. Holott az ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kistermelők tucatjai elől happolt el tízmilliókat úgy, hogy azoknak egy fillér sem jutott. Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű) társaság – a 2001-ben elnyert bő 41 millión fölül – további két alkalommal részesült még szőlőtelepítésre és meliorációra fordítható ingyenes állami forrásból, mindösszesen 64,5 millió Ft értékben. Külön biznisz volt ezenfölül a szőlőfelvásárlási projekt. A miniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj Kereskedőház Rt.-től származott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál inkább, hogy a tokaji állami cég – az egyéni termelőkön túl – egyedül ettől a társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést elrendelve a Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még nagyobb volumenben ismétlődött meg 2001-ben – a választások előtti utolsó szüret idején –, amikor is 2,5 milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy újabb kormányhatározatot követően. Minden idők legnagyobb szőlőfelvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, mint bármely más esztendőben. E célból „bevezettek egy új felvásárlási osztályt… amivel a gyengébb minőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek.” 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, mint a teljes magyar borágazatnak nyújtott összes állami támogatás. Egész pontosan annak a 63 százaléka. Miközben Hegyalján az ország szőlőültetvényeinek csupán a 6 százaléka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta Orbánék szőlőjét is. A történet azonban még ezzel sem kerek. Az állami tőkeemelés indokaként ugyanis „a termelési biztonság megszilárdítása és a technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés” szerepelt, csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt! A 2000-es 1,5 milliárdból 1,2 szőlőfelvásárlásra ment el az amúgy értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg töredékét költötték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 milliárdból pedig már csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a többit megint a felvásárlás vitte el. „A négymilliárdos állami tőkejuttatás… tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten káros volt… konzerválta a… korábban kialakult termelési, felvásárlási viszonyokat… elmaradt a borvidék kistermelőinek


felkészítése az új gazdasági környezethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra.” Ám a milliárdos állami források eltékozlásának okaként korántsem csak a felelőtlenség játszott szerepet. Tudnunk kell azt is, hogy Orbán kancelláriaminiszterének igen kiterjedt és népes famíliája is e vidéken lakik és gazdálkodik. A számok magukért beszélnek: a Fidesz kormányra kerülését megelőző évben a Stumpf család tagjai még ötmilliót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvásárolt szőlőjükért. 2000-ben viszont – miután a kormány másfél milliárdot pumpált a cégbe – már 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig – az újabb, immár 2,5 milliárdos tőkeemelés nyomán – 30,6 millió! És vajon ki volt a Tokaj Kereskedőház feltőkésítését elrendelő kormányhatározatok előterjesztője? Stumpf István kancelláriaminiszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános vezérigazgató-helyettesét Stumpf Miklósnak, a marketingigazgatót pedig Stumpf Andrásnak hívták.) Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a négymilliárdos állami többletforrás ellenére 2002-ben már 300 milliós veszteséggel zárta az évet. A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy apróság. 2005-ben a gazdasági minisztériumból ugyanis előkerült egy érdekes adat, miszerint „másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és fél milliós támogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkormányzat. A zártkerti bekötőút – amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és a 37. számú főúthoz csatlakozik – vagyis Orbánék szőlőbirtokára vezet.” Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet. Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli vízrendezés históriája. Nevezett földek magántulajdonúak, a beruházás viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a magántulajdonos az akkori (s a mai) miniszterelnök hitvese. Kezdjük a földvásárlással. Orbán Viktor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október 31-én 54 hektárnyi (539 380 négyzetméter) 762,98 aranykorona értékű Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát illetően azonban már van némi gond, mert a miniszterelnök(né) megint csak olcsón vásárolt. Aranykoronánként 8 ezer alatt, miközben a Fejér megyei illetékhivatal kimutatása szerint egy aranykorona akkori átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot. De vajon ki adta el Orbánéknak fél áron (mindössze 6 millióért) az 54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. vezérigazgatója. Akit két éve – már az Orbán-kormány alatt – neveztek ki a szóban forgó állami cég élére. A HKG Rt. ráadásul egyike volt annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit Orbán pályázat nélkül privatizált 2001-ben. S vajon ki lett az immár magángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor. Pontosan mikor? Két héttel azután, hogy Orbán(né) fél áron megvette tőle az 54 hektárt. Mondtam, émelyítő történet lesz – de még korántsem vagyunk a végén. Mert mindössze hat héttel ez után újabb érdekes dolog történt. December 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos címzett állami céltámogatást szavazott meg Felcsútnak és további öt szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt ugyanis a tárgyév március 31-éig nyújthatták be a címzett támogatásokra szóló pályázatokat a helyi önkormányzatoknak, és ezt követően döntött róluk a kormány, majd a parlament. Orbánék tehát előrehozták a határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján döntöttek, hanem csak „beruházási koncepciók” alapján.) Ám most jön a java: „A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az előterjesztésről szóló szakvéleményében. A Fidesz-többség


azonban előbb titkosította a parlament szakbizottságában erről folyó vitát, majd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium az első helyre tette a váli-völgyi összefogást. Így kapta meg negyven nappal Orbánék felcsúti földvásárlása után az év legmagasabb céltámogatását… második helyre szorítva egy kórház-rekonstrukciót.” Az Orbán család vagyonosodását vizsgáló parlamenti bizottság adata szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami támogatás az abban az évben a költségvetésből hasonló célra fordított céltámogatási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság jelentésében olvasható ez is: „A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság álláspontja szerint, szakmailag indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint pedig pénzügyileg erősen túlméretezett volt.” S hogy teljes legyen a kép: „Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38 önkormányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan területekét, ahol az árvíz hatalmas károkat okozott. 2001 márciusában árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába kértek, egyetlen fillért sem kaptak belterületi vízelvezetésre. A víz az emlékezetes év tavaszán abban a térségben több ezer házat sodort el.” Csupán a kormányfői lokálpatriotizmus kóros túltengéséről lenne szó? Dehogy! „Ebből a támogatásból vásároltak meg 2001. december 11-én [tehát még azon a napon, amelyiken az Országgyűlés megszavazta a pénzt – D. J.] Felcsút határában egy három hektárt valamivel meghaladó, 84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó záportározó céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár eredetileg vásárolta a Lévai Anikónak olcsón továbbadott földet. A vételár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, ami hétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864 Ft/AK), amennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta meg Bognár Sándortól az említett földterületet.” Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből (önkormányzati áttétellel) történt túlfizetéssel kompenzálták a kormányfő családjának potom áron nyélbe ütött földvásárlását! Mi jöhet még ezek után? Nézzük: „Csupán a kapubejárókra 1 milliárd 130 millió forint közpénzt költöttek Fejér megye hat településén a Váli-völgy vízelvezetése kapcsán. A térburkolati díszítőkövekkel és az árkok fölötti kocsibehajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton, Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válon megépült bejárók folyómétere átlag 110 ezer forintba került. »A címzett támogatás felhasználása, a pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg« – mondta ki az Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük. A Váli-víz csekély vízhozamú, keskeny medrű, lassú folyású patak. Az ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilométernyi burkolt árok épült meg 1 milliárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel 78 milliót (3,3 kilométer), földárokra közel 182 milliót (17,7 kilométer) fordított a kivitelező Viadom Rt.” De hát miért ment végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az esztelen költekezés? A válasz: „A beruházást végző Viadom Rt. által a Magyar Államkincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a beruházáshoz az Orbán Viktor édesapjának többségi tulajdonában lévő Dolomit Kft. több tízmillió forint értékben szállított murvát, betont és a csapadéklevezető árkok kibélelésére szolgáló betonelemeket. A beruházás utólagos ellenőrzéséről szóló ÁSZ-jelentés rámutat, hogy a támogatás teljes összegének több mint 40


százalékát az árkok áthidalására szolgáló kapubejárók emésztették fel, amelyek ára az eredetileg tervezettet több mint ötszörösen haladta meg. Az Orbán Győző és családja tulajdonában álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig megtudható, hogy az e kapubejárókat burkoló… térkő szárított dolomitőrleményből készül.” Végül a pont az i-re: „A beruházás befejezését követően a felcsúti földárak a Fejér megyei átlagnál mintegy kétszerte gyorsabb növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért vásárolt földterület mai forgalmi értéke – a környékbeli termőföldek átlagárát alapul véve – 34,3 millió forintra becsülhető. Belterületbe vonásuk esetén pedig – amire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és amiről Orbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt már rá kezdeményezés… – értékük mai áron elérheti a 400 milliót is.” Orbán Viktor apjának cégei, mint az elején láthattuk, ugrásszerű vagyongyarapodáson mentek keresztül fia hivatalviselése idején. A váli beruházás iménti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolomit Kft. vezetőjével, Orbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A beszállítóváltás hivatalos indoka az volt, hogy Orbán Győző olcsóbban szállított. Utóbb (megint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy könyvelési trükkel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve azért volt papíron olcsóbb, mert az árába nem számították be a szállítás költségét: azt külön számlázták… A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e követ a miniszterelnök apja az állami nagyberuházásokhoz? A fia szerint nem. Mert ő lebeszélte erről: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt mondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, amiket én jobban látok, mint ő, és akkor ezt elfogadta. És onnantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát minden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás” – jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a Magyar Televízióban. Nézzük, mi történt valójában. „Az autópálya-építésre felkészült az Orbán-bánya is. Az olcsó sztrádatöltő anyag beszállításához a szülők és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot egy várpalotai… önkormányzati képviselő… földterületére. Ám a készülő botrányból a miniszterelnök kérésére kimenekültek [idáig stimmel]: a bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára [erről már nem beszélt a fiú]. Így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tempóban kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás, az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással felkért Vegyépszer–Betonút páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol Kft.-nek az alvállalkozójaként.” Persze ez sem derült ki azonnal. „A Vegyépszer és a Betonút Rt. által alkotott Magyar Autópálya Konzorcium sokáig titkolta a sztrádaépítésben részt vevő 450 alvállalkozó névsorát… A Femol Kft. neve nem mondott semmit, egész addig, míg ki nem derült: a miniszterelnök a focimezén viseli a cég logóját…” És kiderült még valami. Az Orbán Győző alkalmazásában álló kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. „az engedély jogerőre emelkedése előtt kezdte meg a beszállítást. Az engedélyezett mennyiséget idő előtt kitermelték. Amikor ez nyilvánosságra került, hetekig állt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, miközben az M7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok soron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre rányomják a pecsétet.”


Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy határozott igennel felelhessünk a föltett kérdésre: az Orbán família 1998 és 2002 közötti intenzív vagyongyarapodása a miniszterelnöki pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott közhatalmi mandátummal súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan tudatos elvetemültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi magyar kormányfő esetében. Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy Orbán Viktor korrupt miniszterelnök lett volna. A korrupció a fenti dolgokhoz képest szimpla ügy. Ott az történik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a magánérdekét, akitől cserébe ellenszolgáltatást fogad el. Nem tud ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, meginog egyszer, kétszer, háromszor – s aztán már maga is keresi az alkalmakat. Orbán esetében nyilván nem erről van szó. Hanem valami egészen másról: valami sokkal súlyosabb és sötétebb dologról. Hogy pontosabban miről, arra csak a fideszes pártfinanszírozás mechanizmusainak megismerése deríthet némi fényt.


JÓZSEF FŐHERCEGTŐL ORBÁN GYŐZŐIG Az uradalom Az első Orbán-kormány idején mintha Alcsút lett volna arra kiszemelve, hogy szimbolizálja a kormányfő gyökereit. Alcsút lett a gazdája a hat településre kiterjedő, hárommilliárd forint közpénzből kivitelezett Váli-völgyi vízelvezetésnek – volt is vita a végső elszámolásról a helyi testületben, amit, forrásaink szerint, sosem tudtak megnyugtatóan lezárni. Akkoriban komoly tornacsarnokot is építettek a településen. A második kabinet fejlesztési terveiben azonban már Felcsút vált Orbán Viktor jelképévé. Az Alcsútdoboz–Hatvanpusztán található egykori József főhercegi majorságot magas aranykorona-értékű földek veszik körül, és a terület legszebb platánfasorán lehet eljutni a dombon fekvő ingatlanegyütteshez. Öt, nagy alapterületű műemléki épület található itt, hat, egybefüggő ingatlanon. Korábban ez mind a Csákvári Állami Gazdaság kezelésében lévő állami tulajdon volt, majd 2011 júliusában a CZG Ingatlanforgalmazó Kft. birtokába került. Ez a cég a miniszterelnök édesapjáé, Orbán Győzőé. A 13 hektáros területen fekvő majorságot jelenleg Mészáros Lőrinc cége bérli. A majorságot azok az állami földek veszik körül, melyeket Mészáros cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. nyert el 20 éves bérletre. Fölötte pedig a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó szántói fekszenek. A helyiek szerint sok család élt egykor a majorság műemléki lakóépületeiben, azt azonban elképzelni sem tudják, hogy milyen jövőt szán neki a miniszterelnök édesapja. Akinek van valamilyen képe arról, hogy ott mi készül, az a projektet öt-tíz évesre becsüli. De erre később visszatérünk. Mészáros Lőrinc a nekem adott interjúban azt mondta: ezen az általa bérelt területen gépeket, eszközöket tárol, és semmilyen építkezés nem folyik ott. Csak a műemléki kötelezettségeknek tesznek eleget – akkor még nem tudtam, hogy kik. „Nem épül semmi szerintem, az műemlék épület, és ott van némi helyreállítási kényszer…” Műemlék-helyreállítási követelmények közt azonban ritkán szerepel, mondhatni, nem szokásos a tetőtér-beépítés. A majorba belépve, a közvetlenül balra elhelyezkedő épület második szintjén vadonatúj ablaksor áll. Az új tetőhöz ugyanazt az igényes, la corunai zsindelyt használták, amit a Puskás akadémia tetőfedése során. Egy alkalommal, amikor a területen jártunk, egy mezőgazdasági gép akart a majorságra behajtani, de az autónk útban volt. Azonnal félreálltunk, ám miután a jármű beért a hatvanpusztai telepre, két kutyával megjelent egy alkalmazott, és a lehető leghatározottabban arra szólított fel minket, hogy ne forgassunk. Épp azt a felújítás alatt álló épületet próbáltuk megörökíteni, amelyikről Mészáros azt mondta: ott nem folyik semmilyen építkezés, legfeljebb műemléki állagmegóvás. Azóta is tart kisebb-nagyobb megszakításokkal az építkezés: a földszinten egy nagy nappali, hatalmas társalgó, amerikai konyha, fönt nyolc zuhanyzó-vécés szoba van – rajtuk táblák – Fiúszoba – Lányszoba – Férfiszoba – Nőszoba. A kilencedikről nem tudjuk, hogy mi célt szolgál. A tetősíkból kiemelt tizenhat nyílászáró az épület fölső szintjén sem arra utal, hogy itt mezőgazdasági tevékenységet akarnának folytatni a jövőben. Az összességében két-háromszáz négyzetméter hasznos területű, pazar, de még félkész állapotban


lévő épület hasznosítási célja inkább minőségi, fizetős diákszálló lehet ezek alapján. A helyiek lovaspólós álmokról is beszélnek, de hát annyiféle mendemonda kap lábra, az embereknek fogalmuk sem lehet arról, hogy mi folyik a MAGÁNTERÜLET IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS ÉS VESZÉLYES! tábla mögött. 155 millió forintot fizetett ki Mészáros Lőrinc cége Orbán Győző cégének 2011-ben. Előre fizetett tízéves bérleti díjat a jelek szerint a hatvanpusztai majorért. És Orbán Győző cége ugyancsak 2011-ben, egy összegben fizette ki hitelét a CIB Ingatlanlízingnek a 13 hektáros majorságra. Mészáros előre hozott tízéves bérlete fedezhette ezt. Vagyis arra a következtetésre juthatunk: a bérleti díjjal valójában zömmel Mészáros vette meg a nagy értékű ingatlant az Orbán család számára. Gazdasági társaságok között nem szokványos az, hogy évekre előre bérleti díjat fizessenek. Orbán Győző cégének tíz évre előre kifizették a majorságért a bérleti díjat 2011-ben. A két társaság mérlegébe betekintve kiderül, hogy azóta évről évre a CZG. Ingatlanforgalmazó Kft. és a Mészáros és Mészáros Kft. mérlegében fordított arányban nő és csökken az aktív és passzív időbeli elhatárolások összege. Az aktív időbeli elhatárolás azt jelenti, hogy az előre kifizetett bérleti vagy szolgáltatási díjból a következő évre vonatkozó résszel csökkentik a tárgyidőszak költségeit; a passzív időbeli elhatárolások pedig ennek éppen a fordítottját jelentik, ekkor a már megkapott, de a következő év(ek)re vonatkozó bérleti díj összegével csökkentik a bevételeket, és ezzel egyidejűleg felvesznek a források közé egy ugyanilyen összegű elhatárolást. Nem világos, hogy mit gazdálkodik Mészáros ezen a területen, amiért évi 15 millió forintot meghaladó összeget érdemes volt előre kifizetnie. Aratás idején Mészáros gépei beparkoltak a hatvanpusztai majorságba. (Két kombájn, és két-három pótkocsis John Deer traktor.) Újabban asztalosműhely működik a hátsó épületben.


Nárcisz kutya, az alcsúti felcsúti Nem lehet tudni, hogy a hatvanpusztai majorban mekkora a pálinkafőző kapacitás, de szemtanúk szerint volt, hogy egy nap alatt 800 kiló szilvából főztek pálinkát. A személyzet nincs bejelentve, de ez a kormány egyik első intézkedése értelmében nem is kötelező. Az más kérdés, hogy miből lesz nyugdíjuk a már korántsem fiatal embereknek. A bejárattól jobbra lévő, szintén építkezés alatt álló épületben Lévai Anikó szolnoki szülői házából hozott könyvek vannak föltornyozva, profi módon becsomagolt dobozokban. Rajtuk cetli: „Ani könyvek (Rózsa utca)”, valamint Orbán Viktor felcsúti díszpolgári címe, plakettje. Csináltatott tölgyfaajtók, -ablakok szállítótokban tucatjával a földön, rézzsanérokkal és kilincsekkel, ugyancsak tölgyfatokkal a majornak ugyanebben az épületében. A stílusuk megszólalásig hasonlít a Cinege utcai villa ablakaira-ajtóira. Nem csoda, ha helyben úgy fantáziálnak azok, akiknek bármilyen fogalmuk van az épülő uradalomról, hogy Orbán Győző nevére van megvéve, de valójában a Viktoré. Ezt annál is inkább gondolják, mivel gyakran megfordul feleségével az egykori főhercegi majorban. A területet pedig a miniszterelnök Nárcisz nevű kutyája őrzi. Róla Orbán Viktor a Hot magazin szilveszteri számában nyilatkozott: „Van egy hatalmas magyar kuvaszunk, Nárcisz: félelmetesen nagy és erős, olyan, mint egy Móricz-novella főhőse. Kint él Felcsúton.” (hot! Magazin 2013. dec. 27.) De valójában Nárcisz Alcsúton őrzi évek óta a hatvanpusztai uradalmat – Felcsúton nincs kutyájuk Orbánéknak. A majorságot a Mészáros cége által állami földpályázatokon 20 éves bérletre elnyert, 155 hektárnyi szántó veszi körbe. A Nemzeti Földalapkezelő botrányos pályázatának első körében, 2012 elején jutott ezekhez a zsíros termőföldekhez a Búzakalász 66 Felcsút Kft. Ezek fölött a miniszterelnök feleségének két szántója helyezkedik el – amelyek bicskei külterületek. Itt találkozik ugyanis a két település, Alcsút és Bicske. Fejér kiemelt terület volt – a legtöbb földet itt adták ki első körben, mintha csak be akarnák biztosítani a botrány kitörése előtt a termőföldek odaítélését. Elég rápillantani a kínkeservesen kigyűjthető adatokra, hogy lássuk a Fejér megye javára nem éppen elfogulatlan sietséget az ország többi területével szemben. Míg a tizenkilenc megyében összesen 137 pályázat nyertesét hirdették ki, addig Orbán kedvenc megyéjében 84 területre hirdettek ekkor győztest. De ekkor még a közvélemény mit sem tudott a történésekről, nem volt még vihar előtti csönd sem. Van, aki tudni véli, hogy hét éve készítették elő, hogyan szerzik meg a Csákvári Állami Gazdaság volt területeit, amikor privatizált utódjának, a Csákvári Zrt.-nek a bérleti szerződése lejár. Utóbbi vezérkara és az ahhoz köthető családtagok vitték el a legtöbbet, 1830 hektárt ekkor, Mészáros cége a dobogó második helyén végzett. A Lévai Anikó földjeit művelő Flier János családjával a harmadik helyezett. Más gazdák azt mondják: a nagy múltú gazdaság vezérkarának és az új hatalomnak a megegyezését láthatjuk a kihirdetett eredményekben.


Nincs földosztás! Nincs földosztás! – mondta Orbán Viktor a földbotrány kitörése után a parlamentben egy interpellációra válaszolva. Az Orbán-kormány eredetileg a 300 hektár alatti földdel rendelkező helyi családi gazdákra tervezte a Nemzeti Földalapkezelő által kiírt állami földek bérletét, ám végül 1200 hektárra emelte a limitet. Mészáros Lőrinc cége és családtagjai együttesen ennél is többet, 1327 hektárt nyertek el. Az állattartási kötelezettség is olyan szigorítást hozott, ami eleve kizárt a pályázatból gazdákat. A tíz évre titkosított pályázati anyagok elbírálásánál a pontozási rendszer nagy teret adott a szubjektív ítéletnek, így eshetett meg, hogy már évtizedek óta földdel foglalkozó családok nem jutottak talpalatnyi földhöz sem. Mészáros Lőrinc reagált a földdel kapcsolatos kérdésünkre is abban a videointerjúban, amiről már volt szó. Arra a megállapításunkra, hogy a terület alapú támogatások miatt megéri úgy is földet tartani, hogy azt nem művelik meg, Felcsút polgármestere kifakadt: „– Annak le kell vágni a kezét, aki nem műveli meg a földet – nekünk ez a lelkünk, vidéki embereknek, a föld és nem azoknak, akik ott a flaszteron, fönn Budapesten azt mondják, hogy ezek a szemét vidéki parasztok, mert nincsen ebben igazuk, semmiben sincsen igazuk. (…) A faluban is bárkit megkérdezhet, mert ilyet sosem mondanának, amit Ángyán mond meg Szabó Rebeka. (…) Szarok rá, hogy más mit mond, engem az érdekel, hogy itt mit mondanak.” További kutatásaink után lettek volna még kérdéseink, ezért azokat levélben tettük föl az érintettnek, de Mészáros Lőrinc azt közölte: már nem áll módjában válaszolni. Indoklásul azt hozta fel: üzleti megállapodásai nem tartoznak a közvéleményre, részéről az interjút – kimerítő válaszaival – lezártnak tekinti. Szerettük volna megtudni azt is Mészáros Lőrinctől, hogy a hatvanpusztai műemléki helyreállítási kötelezettséghez, a szavai szerint „műemléki állagmegóváshoz” vettek vagy vesznek-e fel, és ha igen, milyen uniós, állami, egyéb támogatást? Azt is kérdeztük, hogy összességében mekkora összegű uniós, illetve hazai támogatást kaptak (kapnak) cégei a beruházásokhoz, gépparkjának és személygépkocsi-állományának a megvásárlásához és egyebekhez. Mészáros ugyanis nemcsak Felcsút polgármestere és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia elnöke, hanem 11 éve az Alcsútdoboz–Felcsút Földtulajdonosi Közösség elnöke is. Vagyis az ő kezében ér össze a falu, a futballakadémia működtetése, az új stadion építése, cégeinek minden értéke, földje. Talán ezért gondolják úgy néhányan a hoppon maradt gazdák közül, hogy feltehetően nem csak saját nevében pályázott az állami földekre.


GARANCSI, A FŐBÉRLŐ A sajtó hetekig kérdések özönével záporozta volna a miniszterelnököt Németországban, Franciaországban vagy a közélet tisztaságára kényes bármelyik demokratikus országban, ha kiderül: közeli családtagja az ő „turisztikai és kerékpárügyi miniszterelnöki megbízott”-jától bérel lakást. Ott a politika alapelve, hogy nem üzletelünk azzal, aki hivatalból függelmi viszonyban van velünk. Hiába derítettem ki, hogy Orbán Viktor fia Garancsi István lakásában lakik a Gellért-hegy oldalában, nagyon hamar napirendre tért a nyilvánosság felette. A botrány természetesen nem jutott el a közmédia és a kormánypárti sajtó ingerküszöbéig. Azzal együtt sem, hogy a bérbeadó annak a Duna Takarékszövetkezetnek volt az egyik tulajdonos-ügyvezetője, amelyről már akkor – 2013 augusztusában jelent meg a hír – látszott, hogy az egyetlen kivétel lesz a takarékszövetkezetek tömeges állami befolyás alá vonása alól. Azóta így is lett: megúszták az államosítást azzal, hogy időben kérték bankká alakításukat, s így rájuk nem vonatkozott a törvény. Csak a véletlen műve lehet, hogy időben tudták, lépni kell – és léptek… Az érdek-összefonódásokhoz tartozik, hogy a bérbeadó a Videoton tulajdonosa, ahol pedig a csapat utánpótlás-nevelése folyik, az maga Felcsút. A stadionépítéshez szükséges földek felvásárlása idején, 2012 tavaszán pedig ennek a takarékszövetkezetnek a 600 milliós hitelkeretére jegyeztek be jelzálogjogot a már meglévő 150 milliós kölcsönük mellé a Puskás akadémia felcsúti sporttelepére, a Fő utca 176.-ba. De térjünk vissza a két gellérthegyi lakás történetére. A miniszterelnök felesége, Lévai Anikó 2008 nyarán vásárolt a budapesti Gellért-hegy oldalában egy 91 négyzetméteres, kertes, társasházi lakást. A mellette lévő 66 négyzetméteres lakást pedig három évre rá, 2011 nyarán vette meg Garancsi István. Így a kormányfő két gyermeke, Orbán Ráhel és Gáspár két szomszédos lakásba került a Gellérthegyen. Képzeljük el, amint összefutnak a patinás ház lépcsőfordulójában – én jobbra, te balra… a közös falat meg majd idővel jól kibontjuk, a két lakást összenyitjuk, s miénk lesz az egész utcafront – ilyen, mesés véletlenből állhat majd össze a történet. A herceghalmi agrárcég privatizációjakor helyzetbe hozott szereplők „utóélete” a családdal való üzletelésben (egyikük földet szerzett Lévainak, másikuk máig műveli azokat), a Kékessyékkel való üzleti sokkezes ismeretében nem lenne meglepő egy ilyen végkifejlet. Lévai Anikó 91 négyzetméteres gellérthegyi lakásába a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel (24) költözött be évekkel ezelőtt, Garancsi 66 négyzetméteres lakásába pedig a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár (22), 2011-ben. Ráhel két éve fejezte be egyetemi tanulmányait a Corvinus Egyetemen turisztika szakon, és a Kempinskiben dolgozik egy ideje, Gáspár pedig a jogi karon tanul. Eközben 2011 júliusában szerződtette a Videoton. A fiatalember ritkán lép pályára és rövid időre. „A miniszterelnök fiát a Videoton második csapatának adta kölcsön a Puskás akadémia, így hosszú kihagyás után ott léphet újra pályára” – foglalta össze a Borsonline a focista pályaívét tavaly szeptemberben. Majd így szól a folytatás: „Hosszú hányattatás után az NB III-ban kaphat új erőre Orbán Viktor miniszterelnök fia, Orbán Gáspár karrierje.


A sokáig rejtélyes betegséggel küszködő középpályást ugyanis a Puskás akadémia kölcsönadta a Videoton második csapatának. Gáspár az előző szezonban mindössze egyetlen percet játszott az NB II-ben, és a hosszú kihagyás után nem volt reális esélye, hogy a rutinos futballistákkal megerősített élvonalbeli együttesbe beverekedje magát. Minden bizonnyal a jogi tanulmányokkal könnyebben össze lehet majd egyeztetni az NB III-as szereplést.” Garancsi István az Orbán Gáspárra vonatkozó, akkor, telefonon feltett kérdéseinket írásban kérte, mondván, „bármilyen, a magánéletével kapcsolatos kérdésre csak írásban hajlandó válaszolni”. „A tulajdonomban lévő lakást a Videotonnal szerződött egyik játékos bérleti szerződés alapján lakja. A szerződés magánemberek között létrejött jogügylet, mely közérdeklődésre nem tarthat számot, hiszen benne sem a Videoton FC, sem a Fehérvár Kft., sem valamely szponzoruk semmilyen formában nem érintett” – válaszolta Garancsi arra a kérdésünkre, milyen jogcímen lakik Orbán Gáspár a lakásában. Arra a kérdésre pedig, hogy mi az oka annak, hogy három évvel a miniszterelnök feleségének vásárlását követően éppen a szomszéd lakást vette meg, azt a választ adta, hogy ingatlanbefektetéssel foglalkozó magánszemélyként és cégeivel is azt az ingatlant vásárolja meg, amit jövedelmezőnek ítél. Arra a kérdésre, hogy az ifjú futballistának gépkocsihasználatot is biztosít-e a klub, nemleges választ adott, emlékeztetve arra, hogy a Videoton FC szponzorainak szponzorációs tevékenysége az üzleti titok körébe tartozik. Garancsi azután végigkacarászta a somhegyi turistaház átadását, amit elsőként újítottak fel 70 millióból. Az eseményről készült videón látható, hogy Orbán szövegfelolvasása közben mindvégig mozgott a szája, mint aki előmondja a szöveget a miniszterelnöknek. Beszédes volt ez az élő súgógép szerep. Széles jókedvükben majd kipukkadtak, különösen az a rész tetszett nekik, hogy a jövőben hány milliárddal és hogyan fogják boldogítani az embereket, akiknek most kvázi visszaadja a miniszterelnök a természetet. És mint annyi minden másban, a turizmus rendbetételében sem elégedett meg félmegoldással. „Tehát, ha csinálunk valamit, akkor az úgy nézzen ki, hogy arra még a gyerekeink is büszkék lehessenek. Ha stadiont építünk, az úgy nézzen ki, hogy mindenki a csodájára járjon. Ha zeneakadémiát újítunk föl, az olyan legyen, hogy a világ minden sarkából szívesen jöjjenek el. Ha az Erkel Színházat, … akkor az nézzen ki úgy, hogy Európa bármelyik fővárosában megállja a helyét. És ha turistaházakat építünk, akkor azok ne legyenek gyengébbek, mint azok, amiket Ausztriában ismerhettünk meg. Tehát félmegoldások nem fogadhatók el. Ha csinálunk valamit, vegyük komolyan, és csináljuk meg jó minőségben. És végezetül szeretném aláhúzni azt a korábbi ígéretünket is, amit Garancsi elnök úr taposott ki belőlem, hogy ötvenezer lépésenként, ami – ha jól számolok – harminc kilométert jelent, állnia kell olyan létesítménynek, nevezzük turistaháznak, ahol olcsón, jó színvonalon a túrázók szálláshoz juthatnak. … Az ilyen típusú beruházásokat és fejlesztéseket szívügyünknek kell tekinteni, hogy a kispénzű emberek is megtalálják az emberhez méltó kikapcsolódás, szórakozás és öröm lehetőségeit Magyarországon. Mert amíg nem vagyunk itthon mindannyian, addig valójában senki sincs itthon Magyarországon.” A turistautak állapotának felmérésére egymilliárd forintot, kilométerenként több mint


negyvenezer forintot ígért oda a miniszterelnök a felolvasás közben. Elképzelhető az ezerméterenként negyvenezret érő séta és a notesz, amire valaki felírja: itt a piros, ott a kék tábla, kopott, rozsdás, újrafesteni, újat csináltatni, és így tovább. De az egész jelenet inkább egy itt a piros, hol a piros játékra emlékeztetett. Idén érkezett a hír: kilencmilliárdért épülhet stadion Székesfehérváron. Ja, és az atlatszo.hu kiderítette: Garancsi István és a Wallis-alapító Nagy György is szerepel a feltehetően a magyar állam jóvoltából is rendkívül nyereséges MET Magyarország Energiakereskedő Zrt. energiakereskedő céget tulajdonló offshore céghálóban. Az offshore cégeken keresztül Garancsi István is tulajdonosa a 2012-ben 50 milliárd forintos profitot termelő energiakereskedőnek. Az utolsó cégáttét a Videoton-tulajdonos Futball Invest Zrt., amit ő jegyez. A MET Power AG pedig 2014. február végén megvásárolta a Dunamenti Erőmű egynegyedét – adta hírül a Népszabadság „Orbánmenti erőmű” címmel. Foci, turizmus, energiaipar, takarék – minden kell.


A TIBORCZ CSALÁD Uradalmi istálló napelemmel 2013. szeptember 7-én Orbán Ráhel és Tiborcz István esküvőjével voltak tele a híradások. A lagzit a vőlegény családjának rezidenciáján, Tükröspusztán tartották. „Tükröspuszta Csabdi határában elterülő grófi birtok. A múlt század harmincas éveiben élte fénykorát, mintagazdaság volt. 1997-ben került a Tiborcz család tulajdonába” – ez áll a már nem működő Tiborcz Lovas Klub honlapján. A honlap szerint a terület egykor Pálffy gróf tulajdonában volt az uradalmi istállóval és a hozzá tartozó ősparkkal. A telepen bértartással foglalkoznak, és tereplovaglást biztosítanak az idelátogatóknak. Az ősparkban mini vadaspark működik, tó épül, de szökőkút, szaunapark, teniszpálya építése is szerepel a tervekben – a cél egy szabadidőpark létrehozása – írták a honlapon. A lovas klubtól 10 percre található a szintén a család tulajdonában lévő panzió kétszemélyes szobákkal, uszodával. A majoros, erdős területen több száz négyzetméternyi lakóház, vendégház, istállók, lovas pálya és borozó is várt a közönségre. Az üzlet azonban nem prosperált, a majorra öt éve sokmilliós végrehajtási jogot jegyzett be az adóhatóság, egy nagyobb területet el is adtak belőle. Egy ilyen lépés a helyi gazdák szerint a komoly gazdálkodást folytatók számára már a végső utáni megoldás. Épp e kudarcos gazdaelőélet miatt lepődtek meg sokan, amikor tavaly a helyi gazdák talpalatnyi földet sem nyertek az állami földbérletpályázaton, ám Ráhel vőlegényének nővére, Tiborcz Eszter, abszolút győztes lett. 157 hektáros összefüggő terület bérleti jogát nyerte el, karnyújtásnyira az apjával közös 15 hektáros birtoktól. Csabdin egy régi juhász, akinek 360 birkája van, hiába pályázott, nem nyert állami földbérletet. Nem számított a meglévő állománya, sem az, hogy ősrégi gazda, remek állatállománnyal, és ebből tartja el népes családját. Tiborczék nyertek, pedig pár éve a szomszédos földjeiket hárommillió forint per hektár áron értékesítették. Ha akartak volna gazdálkodni, miért adták volna el a földet? – érveltek a helyiek. Tiborcz Sándor, István édesapja, Szombathelyről költözött egykor erre a vidékre. Orvos, majd emellett temetkezési vállalkozásba fogott. Három felnőtt gyermekével közös cége az ES Hungary Kft., melynek tevékenységi köre mára kiterjed a támogatott gabonafélék termelésén túl a sertés, juh- és kecsketenyésztésre is. De a család tevékenységi köre ennél is szerteágazóbb: Ráhel férje jogász, s egyik vezetője az E-OS Innovatív Zrt.-nek. Ez a Közgép egyik gázzal és árammal kereskedő cégének volt a pesti leányvállalata. (Azóta a céget ELIOS Innovatív Zrt. névre keresztelték át, és új tulajdonosokat is kapott. Egy eddig jelentéktelen kis pécsi befektető cég és egy ugyancsak múlt nélküli Andrássy úti társaság osztozik rajta fele-fele arányban.) Azt nem tudni, hogy mikor dolgozott a most 28 éves fiatalember munkahelyén, de e sorok írója szinte sosem tudott megfordulni Csabdi külső területein, hogy épp ne jött volna szembe, legyen bár délelőtt, ebédidő vagy délután. Pedig pesti székhelyű cége nagyon aktív: 2009 óta működik, jellemzően közbeszerzéseken vesz részt, s forgalmát az Orbán-kormány idején két év alatt megötszörözte, 2012-ben például hárommilliárd forintos nettó árbevételt produkált, tizenöt dolgozóval. S hogy kikkel dolgoztat? Ez, mondják,


nem publikus. Tiborcz Istvánnak e mellett számos mezőgazdasági teendője is akadhat: az esküvő előtt nem sokkal például újabb 22 hektáros szántót vásárolt, 40 millió forintért. A legidősebb testvér, Tiborcz Péter, Németh Lászlóné miniszter energetikai tanácsadója. 2010-ig a Fejér megyei közgyűlés alelnöke volt a Fidesz színeiben. Tiborcz Istvánt szerettük volna megkérdezni munkájáról, de végül kurtán csak azt közölte: sem ő, sem a családja nem közszereplő, szíveskedjünk tehát nem foglalkozni velük. Tiborczék a jó pályázati lehetőségekről mindig hallanak a helyiek szerint. Az energetikában otthonosan mozgó család az egyik tükröspusztai épület tetejére például nemrégiben napelemet telepített, amire cégükkel tízmillió forintot nyertek. A 157 hektárnyi, államtól bérelt szántó földalapú uniós támogatása közel tízmillió forint bevételt hoz Tiborcz Eszternek évente.


Fatolvajok 2013 elején a Csabdi–Tükröspusztán fekvő erdőben nagy mennyiségű akácot vágtak ki. Rönkfával megrakott tíztonnás pótkocsis szállítmányok hagyták el a területet. Az erdő két, Tiborcz Eszter által elnyert állami földdarab közötti sávban fekszik, karnyújtásnyira a Tiborcz Lovas Klubtól. Mint utóbb kiderült, a fakivágás erdészeti engedély nélkül történt. Az akkor megkérdezett munkások szerint a munkát Tiborczék megbízására, Tiborczék gépeivel végezték. Különös pikantériája azonban az ügynek, hogy a soktonnányi akácot mások földjéről, a tulajdonosok tudta nélkül termelték ki. Több mint száz fát vágtak ki, az erdészeti igazgatóság 50–100 köbméter közöttire becsülte a kitermelt mennyiséget. Egy köbméter akác ára a piacon ma 14 ezer forint fölött van. A helyszínen dolgozó munkások érdeklődésünkre azt közölték, hogy Tiborczék bízták meg őket a fakivágással. A jelek szerint a munkások egyike vélhetően nem volt bejelentve. Azt mondta, a kitermelt fa fejében végzi a munkát, vagyis az a fizetsége. Hozzáértők szerint a valóság inkább az lehet, hogy a gallyakat kaphatják meg munkájuk fejében, míg a felszeletelt fatörzsek a megrendelőt illetik. Az 1,6 hektáros erdő Natura 2000 európai oltalom alatt álló természetvédelmi területen fekszik. Vagyis vélhetően éppen a köznyelvben védőerdőnek nevezett területet irtották a Tiborcz lány által elnyert állami tulajdonú szántók között. Még zajlott a fairtás, mikor érdeklődtem az erdészeti igazgatóságnál, van-e engedély a fakivágásra. Nemleges választ adtak, és még aznap, 2013. február 8-án kimentek a helyszínre. Helyszíni szemléjükön az engedély nélküli fakitermelés tényét megállapították. Mint a szomszédos területeken családi gazdálkodást folytató személyt, Tiborcz Sándort is meghallgatták. Ő azt mondta, hogy 15 napon belül nyilatkozatot tesz lányával együtt az esetről az erdészeti hatóságon. Hogy mit nyilatkozott, az nem ismert. Minthogy a fakivágás engedély nélkül történt, az erdészeti hatóság kötelezi a tulajdonosokat az erdő újratelepítésére. A fakitermelés a hatósági tettenérés után leállt, a területen halomba rakott fához most már senki nem mer hozzányúlni: se az, aki engedély nélkül kivágta, se az erdő tulajdonosai. Két ügy kapcsolódik tehát itt össze: az engedély nélküli fakivágásé, ami a természetvédelmi hatóság körébe tartozik, és a falopásé, ami rendőrségi feladat. Előbbiben lezárult a vizsgálat, az illegális fakivágás tényét megállapították. De a kiszabható pénzbüntetés és a kötelező újratelepítés költsége akkor is a tulajdonosokat terheli, ha a fakivágásról nem is tudtak. (Sőt a tulajdonosok némelyike arról sem, hogy az erdőben tulajdonrésze van – de erről majd később.) Feljelentés alapján a székesfehérvári rendőrség hónapokig nyomozott a falopási ügyben, kereste az ismeretlen tettest, akit sehogyan sem talált. Igaz, sok erőfeszítést nem is tett: a tanúkat nem kérdezte ki, bár ők a fakitermelő gépek rendszámtábláit le is fényképezték. Nem akármilyen gépek ezek: sokmilliós Massey Ferguson traktor, 10 tonnás billencses pótkocsi. Ugyanezzel a traktorral később ünnepélyesebb körülmények között találkozhattak a Story magazin olvasói: Orbán Ráhel és Tiborcz István pózolt rajta az esküvő utáni fényképezkedésen. A falopásnál látott és lefotózott gépek a Tiborcz István többségi tulajdonában álló ES Hungary Kft. nevén vannak. A munkagépek tulajdonlására és a fakitermelésre vonatkozó kérdéseinket több módon is


megpróbáltuk eljuttatni a családhoz. A lovas tanya e-mail címére küldött megkereséseinket a kiszolgáló rendre visszadobta. Telefonon utolértünk a lovas tanyán egy hölgyet, kérdéseinket elmondtuk neki, de senki nem reagált. E-mailt küldtünk Tiborcz Istvánnak az E-OS Innovatív Energetikai Zrt.-nél megadott címére. Titkárnője azt válaszolta, hogy külföldön tartózkodik. Úgy tudni, Tiborczék azzal akarnak védekezni, hogy ők csak kölcsönadták a munkásoknak az erőgépeket. Életszerű. Nyilván nem vették észre, hogy a munkások a kerítéssel körbezárt birtokukon keresztül szállítják a fát. Nyilvánvalóan a Stihl fűrészek sikító hangját sem hallották meg e csöndes vidéken. Pedig hangos lehetett, mert a bicskei rendőrség az erdészet bejelentése után arra hivatkozva nem ment ki a helyszínre, hogy ők már nem hallják a fűrész hangját. Amikor szóvá tettük, miért nem kérdezik meg a tanúkat, azt a választ kaptuk a rendőrségtől, hogy „majd eljön annak is az ideje, várjon a sorára az újságíró tanú”. 2013 szeptemberében Polt Péter legfőbb ügyész vizsgálatát kértem azzal kapcsolatban, hogy a Bicskei Rendőrkapitányság, majd a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság hónapokig „jegelte” az eljárást, és annak ellenére, hogy megkapták a február 6-án, a helyszínen készített felvételeket, nem kerítettek sort a tanúkénti meghallgatásra. Beadványomat tovább küldték a Fejér Megyei Főügyészségre. A Csabdi–Tükröspuszta Tiborcz Lovas Klub mellett folyt engedély nélküli fakivágás ügyében természetkárosítás és vagyon elleni bűncselekmény miatt a 2013 elején indult eljárást áttették az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kiemelt ügyek osztályára. Erről a tényről úgy értesültem, hogy idézést kaptam az NNI-től, ahol végül tanúként kihallgattak az ügyben. A nyomozás azóta, egy évvel az elkövetés után is folyamatban van. A Csabdi–Tükröspusztával szomszédos erdő Natura 2000 oltalom alatt áll, ezért az engedély nélküli fakivágás felvetette a természetben okozott károsodás lehetőségét. Lengyel Szilvia LMPs képviselő ezzel kapcsolatban feljelentést tett. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség hivatalból eljárást indított. A hatóság úgy ítélte meg, hogy az engedély nélküli „fakitermelés során eltávolított, őshonos fajokból álló cserjeszint hiánya nem gyakorol jelentős negatív hatást a terület madárfajainak természetvédelmi helyzetére”. A Tiborcz család birtokán keresztül elszállított fák szisztematikus, gépi eltávolítása az erdő tulajdonosainak tudta és engedélye nélkül folyt, s a helyreállítás, újratelepítés költsége is őket terheli. De kinek a tulajdonában volt az erdő? A területet két évtizede vették meg magánszemélyek, a 16 ezer négyzetméter hét ember közös, osztatlan tulajdonában állt. Köztük akad olyan, aki még sosem járt a területen. Egyikük, Marika néni, erdészetben dolgozott. Kullancs fertőzte meg, kerekesszékben ül. Munkájáért kapta a falatnyi területet, amiről azt sem tudta, hol van, azt sem, hogy lopják. Csak a sajtóból, ismerőseitől értesült minderről. Rendőrségi feljelentést nem ő tett. Nem tudott bemenni. És különben is, van esély, hogy túlad ezen a gondon, hiszen Tiborcz István az eset után már húszezer forintot ígért tulajdonrészéért. Marika néni örülne az üzletnek, mert így megszabadulhatna az újratelepítés nyomasztó gondjától. A pesti tulajdonosok közül egy meghalt, egy idős házaspár betegségével van elfoglalva, s szabadulna a tudomása szerint már a kárpótláskor továbbadott „tulajdonától”. Valakit megbíztak annak idején, hogy adja el kárpótlási jegyüket – ők ott sem voltak –, és aki akkor megvette a jegyeket, nem íratta át a földet a nevére, így csak nemrégiben értesültek arról, hogy


valamilyen közmű kapcsán fizetniük kell. A közmű levele ébresztette rá őket: földbirtokosok. Azóta az is kiderült: decemberben Tiborcz István vételi ajánlatot tett egy magyar, Seychellesszigeteki lakosnak, aki az 1,6 hektáros erdő 131/567 részét birtokolja. 180 ezer forintért.


Őstermelés külföldről Idézzük újra Mészáros Lőrincet: „Annak le kell vágni a kezét, aki nem műveli meg a földet.” – És ki műveli? – kérdem. – Hát a traktoros – mondja a falubeli gazda. A párbeszéd 2014. februári, Csabdi–Tükröspusztán vagyunk. Tiborcz Eszterék elmentek valahová, külföldre utaztak. Vitték a két gyereket is. Nagy útra, hosszú útra. A fordulat váratlan, hiszen nemrég még ott állt a Story magazinban a családi tablón, mellette férje és két gyermekük. Orbán Ráhel hét országra szóló lakodalmán, a miniszterelnök által rendelkezésre bocsátott saját tulajdonú fényképek egyikén. Már csak azt kellene megtudnom, hová mentek, mennyi időre és főként azt, hogy ki gazdálkodik itt tovább az államtól bérbe kapott 157 hektár földön. Más is pályázott Csabdin a szomszédos bicskei földre, de a Tiborcz lánynak sikerült. Hívom a Honvédelmi Minisztériumot, miután kiderítem, hogy a győztes férje itt van magas beosztásban, nem, ő nem családi gazda, hanem a HM védelempolitikai főosztályának a vezetője. Hende Csaba miniszter után negyedikként sorolja fel a kormányzati portál az Európai Unió Tanácsának közös biztonság- és védelempolitikai hivatalosságai között Kelemen Tast. A telefon végén egy hölgy szomorúan közli, hogy nem tudja adni. Mikor azt tudakolom, mikor beszélhetnék vele, azt mondja, mostanában nem. És mikor lesz bent? – kérdem. Három év múlva – válaszolja. Nagy lélegzetet vesz: elment a főnököm külszolgálatra. Hogy hová, azt nem mondhatja meg a telefonban, de ez nem is érdekes. Biztonságpolitika is van a világon meg az unióban… Kelemen Tas apja egyébként Kelemen András volt MDF-alapító, orvos-politikus, 2010-től Kövér László külpolitikai tanácsadója. Tiborcz Eszter férje másutt is megtalálható a világhálón – az Élőlánc Magyarországért Mozgalom máig elnökségi tagjaként sorolja fel a honlapján. A honlap szerint a mozgalom elnöke éppen az az Ács Sándorné, aki vezeti a Kishantosi Vidékfejlesztési Központot, amely alól épp a közelmúltban húzták ki sikeres biogazdálkodása alapját, a földet. És amelynek tönkretétele miatt a mozgalom tiltakozik. Az állami szántókon mára borjak vannak és tehenek. A kecskéket, a néhány lovat, disznót eladta Tiborcz Eszter, láttam a kecskehirdetését az apróban. A sarolin hízómarha és az unió az anyatehenet támogatja, ami több mint a kecske-, ló-, disznótartásért felvehető hazai támogatás. Tiborczék marháit nemcsak az általuk bérelt állami földeken, hanem máshol is tartják. Váratlan fordulattal, Mészáros Lőrinc alcsútdoboz–göbölpusztai marhatelepén. Volt, hogy az állatorvos azt mondta, amikor a marhákat oltotta a Búzakalász Kft. göböli marhatelepén, hogy „a Tiborczékét holnap oltom be”. Máskor a Göbölre látogató török vevőnek jegyezték meg azt, hogy az nem eladó, az a Tiborczéké. Az akkor még a lagzinak helyet adó Csabdi–Tükröspusztán élő Tiborcz Eszter már a töredék évben, 2012-ben hét és fél millió forint földtámogatást kapott földjeire. Ez jóval több, mint a bérleti díj, és ez tavaly csak tovább növekedett. Számlájára távollétében is nyilván befolyik a hektáronként 225 eurós uniós földtámogatás ebben az évben is, aminek februárjában távozott az országból. Félreértés ne essék, teljesen érthető, hogy Tiborcz Eszter férjével tart külszolgálatába, két kisiskolás gyerekükkel együtt. De az is nyilvánvaló, hogy tisztább lett volna méltányosságból


visszaadni az állami földet azoknak, akik arra valóban rászorulnak, mert abból élnek. Miként az is, hogy ma mások igazgatják tovább gazdaságát. A pályázati feltételek szó szerint nem, csak „eszméjükben” sérülnek: „a pályázó bejelentett lakhelye, székhelye azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a haszonbérlet tárgyát képező termőföld fekszik”. Az irányelv a helyben lakó gazdák földhöz juttatása volt, a családi gazdaságok megerősítése. Lehet, hogy ez a külszolgálat ellenére is, valahogyan csak-csak sikerülni fog… És itt vissza kell térnünk egy korábbi eseményhez, ami perdöntő lehet ahhoz, hogy átlássuk a történéseket.


Lévai Anikó nagyobbacska biogazdaságot akar A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ellenállt az NFA földátvevési törekvésének, és birtokvédelmet kért. Ács Sándornénak, a kishantosi vezetőnek ugyanakkor jó kapcsolata volt Tiborcz Istvánnal, mint a Magyar Narancsban olvasható. „Legalábbis azt hittem, amikor személyre szabott dániai tanulmányutat szerveztünk neki és két testvérének. Én magam vittem ki őket, jó barátságban váltunk el, szép ajándékot is kaptam tőlük. Baráti tanácsként már akkor említették, hogy ne nagyon foglalkozzak az állami földügyekkel, ami azért volt furcsa, mert akkor még ki sem írták a pályázatokat. Én azonban olyan területen dolgozom, ahol néha nagyobb felelősséget kell vállalni a magyar vidékért, a családi gazdaságokért, és ez szükségszerűen konfliktusokkal jár együtt” – nyilatkozta a lapnak Ácsné. Ácsné azt már nekem mondta el, hogy szó volt Orbán Ráhel utazásáról is a 2011. november 9–11. közötti, dániai tanulmányi látogatásra. Lévai Anikó is érdeklődött a szakkérdések iránt, és Tiborcz Eszterrel eltöltött egy aktív napot Kishantoson 2011 nyarán. Azt mondták, ők is szeretnének csinálni egy nagyobbacska biogazdaságot.


Az új fészek Az esküvő előtti héten lázas készülődés folyt. Az egykori grófi birtokhoz vezető úton irtották a gazt, kátyúztak a közútkezelő emberei. Teherautók, hűtőkocsik lepték el a lagzi helyszínéhez vezető utat. Egy rendezvényszervező kft. szállította az asztalokat, székeket a nagyszámú vendégsereg fogadásához. „Élni akarják ezek a világot nagyon – legyint a gazda. – Mintha be volnának sózva, százzal mennek. Hordják a nagy gépek a betont, belül már makadámút van végig, kövekkel. Ha éjjel valaki megjelenne, fény gyúlna, érzékelős lett itt minden, új gépek, új traktor, új pótkocsi, új bálázó gép, valahonnan ömlik a pénz, jó lenne ilyen helyre benősülni! Mint régen, összeadták a nagyurak, nehogy szétmenjen a vagyon, inkább fialjon! – viszi föl a hangját. – Pedig nagyon rossz termésük lett nekik, nem értenek ezek a gazdálkodáshoz, húsz mázsa búza hektáronként, hiába a sok-sok állami föld, a kukorica is rosszul áll… A Lőrinc végezte a betakarítást, de nem ő vetett… Hogy hogyan jár be majd a menyecske Pestre, a Kempinskibe? Megoldják, sárba’-vízbe’ elmennek ezek a nyolc-tíz milliós autók. Ezek mindenre ráteszik a kezüket. A gyerek megvette már az alatta lévő házat is az őszön. Szegény devizahiteles tulajdonos bedőlt, azután a Tiborcz Istvánnak, a miniszterelnök jövendő vejének a banktól sikerült megvennie. Sok éve vannak együtt, de a lányt itt sosem látni…” Az említett, bedőlt devizahiteles ház a Tiborcz család „tanyája” mellett található. De az ifjú pár nem ide költözött be az esküvő után, és nem is a Tiborcz-tanyára, hanem a szomszédos birtokra. Tiborcz István tágas, kétszintes háza – amihez közel 5000 négyzetméteres udvar is tartozik – ugyanis itt található. Pár száz méterre az esküvő helyszínétől, Vasztély irányában. Szép környezetben fekszik, az esküvő előtt felújíttatta és biztonsági kamerarendszerrel látta el a fiatalember. Az ifjú pár, ha kellemes az idő, úszhat egyet a kerti medencében, vagy gyönyörködhet az addig és azóta vásárolt újabb birtokokban.


VAGYONOK ÉS BEVALLÁSOK Letakart lapok Lévai Anikó sárazsadányi cégével annak idején kicsit megégette magát a nyilvánosság előtt. Vagyonnyilatkozatában nem említette a céget, de utóbb a HVG révén mégis kitudódott a léte. Majd az egyik tag válása során a volt feleség nyilvánosságra hozta a „nemtaggyűlésinemjegyzőkönyveket”, ezekről korábban már esett szó. Lévai megszabadult a cégtől, és csak egykori üzlettársával, Kékessy Dezsővel folytatott, nem a piaci áron zajló lakáseladása emlékeztetett az egykori cégre. Orbánnak és feleségének azóta sem volt vállalkozása. Lehetne persze, de akkor a különféle pályázati pénzek odaítélése összeférhetetlenségi problémákat vetne fel. („Ne mi nyerjük a legtöbbet…”) Persze Mészáros Lőrinc esetében ez már nem probléma, és cége nagy sikerrel is indul állami pályázatokon, miközben Mészáros időnként egy személyben képvisel három felet az üzleti asztalnál: cégét, Felcsútot és a focialapítványt. Azóta Orbánék vagyonnyilatkozatai egy tisztes középosztálybeli család képét mutatják, néhány „álszerény” mozzanatot leszámítva, mint azt, hogy a Cinege utcai házukat 2013-ig nem a valós méretén vallották be. Legfeljebb azon gondolkodhat el az ember, miből futotta éveken keresztül a héttagú háztartás napi költségeire. Fenntartották az alsó hangon is 300 négyzetméter hasznos alapterületű villát a Cinege utcában a kerti építményekkel, garázsokkal, tárolókkal, filagóriával, a hagyományos pincével, borospincével, valamint az 1200 négyzetméteres telekkel. A felcsúti házat különféle építményekkel, hatalmas pincével, szaunával, valamint a közben „kirepülő” három gyerek önálló háztartását (akik közül Ráhel mára önfenntartó lehet, testvérei tanulnak), valamint a Cinege utcai és felcsúti házakhoz tartozó személyzetet. Ezeken felül törlesztették hiteleiket. Támpontként a parlamenti képviselők számára évente kötelező, nyilvános vagyonbevallás szolgálhatna. A képviselők házastársára vonatkozóan szintén kötelező éves vagyonbevallást benyújtani, de ez nem nyilvános. Orbán Viktor 2010-ig önként publikálta honlapján felesége vagyonbevallásait, ám azóta nem folytatta ezt a gyakorlatot. De a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos szabályozásnak van egy pontja, ami szinte lehetetlenné teszi a vagyonosodás ezek alapján történő vizsgálatát. Míg a képviselők esetén a vagyont és a jövedelmeket is kötelező feltüntetni a bevallásban, addig házastársaknál az utóbbit nem. Lévai jövedelmei így nem láthatóak számunkra. Nem tudhatjuk például, mennyi bérleti díjat kap földjei után. Egy különös mozzanat azért látható, ha megnézzük, hogyan alakult Orbán Viktor és felesége vagyoni helyzete 2008. vége és 2010 májusa között. (Míg egyébként minden évben januárban készül az előző év végi állapotokat leíró vagyonbevallás, 2010-ben ez júniusban is megtörtént, mert az új miniszterelnököt kötelezi erre a törvény,) A 2010. júniusi vagyonbevallásokban Orbánnak és feleségének együttes pénzbeli megtakarítása 4,6 millióval kevesebb, mint 2008 végén. Mire mehetett el a pénz? A vizsgált időszakban, 2010 áprilisában, Lévai vásárolt Felcsúton összesen háromhektárnyi nádast a házuk alatt, de ennek ára még a kitűnő elhelyezkedést figyelembe véve sem lehetett több egy-két millió forintnál. (A stadionépítés csak


a vásárlás után két évvel kezdődött el.) Tehát a pénztartalék 4,6 milliós csökkenésére ez nem ad magyarázatot. Másfelől 2009-ben Lévai Anikó eladta Sárazsadányi nyolchektáros birtokát Kékessy Dezsőnek. Egyéb vagyoni változás nem történt ebben a másfél évben. A vagyonbevallásban a birtokeladásából befolyt pénznek meg kellene jelennie valamilyen formában, de mint láttuk, még e nélkül is elkönyvel két-három millió forint veszteséget a család a vizsgált másfél évben. Orbán nettó keresete nagyjából ennyivel csökkent 2009-ben 2008-hoz képest (mivel a könyv után járó bevétele kiesett). De az rejtély marad, hová tűnt a 8 hektáros birtok vételára. Egy ilyen szőlőültetvény hektáronkénti árát 5 és 20 millió forint közé teszik, de a helyzetet bonyolítja, hogy bár a földterület Lévaié volt, a rajta lévő szőlő az egykor Kékessyvel közös cég tulajdona. Ami a könyvet illeti: Lévai Anikó A konyhaablakból című, 2007-ben megjelent szakácskönyvének kiadóját éppúgy nem találta az adóhatóság egy idő után, mint Orbán első könyvének, a számára 18 millió bevételt hozó, A történelem főutcáján című könyvnek a kiadóját. Végrehajtást rendelt el 2009-ben az APEH, majd hivatalból törölték a Jokerex Kiadót, immáron 2011-ben. Hogy mennyit hozott A konyhaablakból, nem tudni.


Kő és aranykor Nem tudok úgy elmenni Budapesten a Kossuth tér beépítésére felhalmozott betonelem- és kőrengeteg mellett, hogy ne fusson át az agyamon a gondolat: azért csinálják, mert ehhez jó sok kő kell. A rossz és nyilvánvalóan téves gondolatot elhessentem – van arra elegendő politikai indíttatás a kormányban, hogy azt az úri világot szimbolizáló miliőt építtesse vissza, ami a két világháború közötti Magyarországot idézi. Nem volt időm többéves kutatásom alatt utánajárni, hogy a KÉSZ kft. által elnyert Kossuth téri sokmilliárdos tender alvállalkozói beviszik-e névtelen beszállítóként a miniszterelnök édesapjának anyagait a Parlament mellé. De mikor a Ferencziek tere és környékének erőszakolt és ízléstelen végigkövezését látom, az sem segíti e gondolatom végleges sutba dobását. A botrányosan odaítélt Váli-víz elvezetésében való családi részvétel emléke sem segít e gondolat végleges két vállra fektetésében. S csoda-e, ha nem érezteti hatását a válság a család vállalkozásaiban? Töretlenül nőttek az árbevételek, és a megtermelt nyereség a miniszterelnök édesapja, Orbán Győző többségi tulajdonában álló gánti Dolomit Kőbányászati Kft.-nél. Nettó egymilliárd 702 millió forintos árbevételt produkáltak. A csak a család tulajdonában lévő Gánt-Kő és Tőzeg Termelő és Kereskedelmi Kft. pedig nettó 490 millió forintos árbevételt könyvelhetett el. Előbbi cég 292, utóbbi 36 millió forinttal növelte 2012-ben előző évi nettó árbevételét – derül ki a cégek hivatalos mérlegéből. Mivel májusban jelennek meg az előző év mérlegei, a 2013. év adatairól még nem lehet képet alkotni, de a két évtizedes gyakorlatnak megfelelően arra fogadnék, hogy tovább javultak az eredmények. A családi vállalkozásokról nem tudni, milyen közpénzes, állami és önkormányzati tenderben játszanak szerepet, mivel közbeszerzésen nem indulnak, mert az anyagokat a fő- és az alvállalkozók névtelenül viszik be, „zsebben”. A közbeszerzési előírások ugyanis arra nem terjednek ki, hogy a vállalkozó kitől szerzi be a felhasznált, beépített anyagot. Ha a gyakorlat nem változott a korábbihoz képest, amikor is az első Orbán-kormány idején kézi kiválasztással kijelölt autópálya-építő cégek alvállalkozóinak anyagbeszállítójaként vitte be kitermelt kövét a családi bánya, akkor valószínűsíthető, hogy ezúttal sem maradnak távol ettől a megoldástól. (Az autópálya-építések fővállalkozóját azóta persze, minthogy beléptünk az EU-ba, közbeszerzési pályázattal kell kiválasztani.) A magánépítkezések száma az Orbán-kormány alatt csökkent, van tehát rá esély, hogy az ilyen arányú fejlődést az állami fejlesztéseken való anyagbeszállítói részvétel biztosította – mint azt bevételeikből látni fogjuk. A vállalkozások sikeres menetelése itt nem ér véget: ha a két cég bevételéhez hozzávesszük a miniszterelnök édesapja és két öccse által birtokolt és vezetett Nehéz Kő Logisztikai és Szállítmányozási Kft. közel 400 milliós nettó árbevételét, akkor összességében több mint két és fél milliárd nettó árbevételről adott számot a három családi vállalkozás. Az Orbán Győző többségi tulajdonában lévő Dolomit Kft. saját tőkéje közel kétmilliárd forint (pontosan 1 milliárd 968 millió 114 ezer) 710 milliós kötelezettség mellett, míg a Gánt-Kő Kft.-é 552 millió, 88 millió forintos kötelezettség mellett. A logisztikai és szállítmányozási cég, a Nehéz Kő Kft., 184 millió forintos saját tőkéjű vállalkozás 108 milliós kötelezettséggel bír.


A Dolomit Kft. adózott eredménye 333 millió 560 ezer forint, a Gánt-Kő Kft.-é 50 millió 150 ezer. A Nehéz Kő Kft. pedig 66 millió 46 ezer forint adózott eredményt produkált. A Dolomit Kft. tulajdonosai 200 millió osztalékot vettek ki a cégből a 2012. évre, a következőre pedig előzetesen 100 milliót osztottak szét egymás között tulajdoni arányuknak megfelelően. Föltűnő érdekesség, hogy a Dolomit Kft. ugyanazt a könyvvizsgáló céget alkalmazza, mint a Mészáros és Mészáros és a Puskás Club Kft. A csak családi tulajdonban lévő tőzegbányánál: „Így lehetséges, hogy ökológiailag egységes tőzeges terület közepén fekvő 200 hektárról kiderül, nem is láp, és szabadon bányászható, míg a többiről – természetvédelmi indokkal – kitiltják a bányákat” – írta Orbán-bánya Zalában: a magánérdek mocsara című cikkében tavaly nyáron a Népszabadság. „Nemcsak az állatok, hanem a lápok között is vannak »egyenlőbbek«: s ha a tulajdonosnak megfelelő pártháttere van, akkor megtörténhet, hogy egy több mint ezerhektáros, ökológiailag egységes tőzeges terület közepén 200 hektárról kiderül, hogy nem is láp, és szabadon bányászható, míg a többiről – természetvédelmi indokkal – kitiltják a bányákat. A Zala megyei Szévíz-völgyben játszódó történetnek nem csak a politikához közeli szála érdekes: az is kiviláglik belőle, hogy Magyarországon a jogszerű bányaüzemeltetés feltételrendszere, a természetvédelmi korlátozásokért járó kártalanítások ügye és a mindezért felelős hatósági rendszer működése esetleges és személyre szabott” – írta Hargitai Miklós. „A szubjektív mérlegelésnek teret adó eljárások az elmúlt tíz évben vontatottan haladtak, tavaly pedig a kormánytöbbség elfogadott egy módosító javaslatot, szélesre tárva az addig is meglévő kiskaput. Az új törvényszöveg szerint, ha a lápjelleg határozatba foglalása és feljegyzése nem történt meg, a természetvédelmi hatóság hivatalból törli a szóban forgó lápot a nyilvántartásból. A törvény más helyen azt írja, hogy lápnak (vagyis védettnek) számít minden tartós vagy időszakos vízborítású és tőzegtartalmú terület, vagyis a módosítás nyomán a szöveg önellentmondásossá vált (hiszen a törvény alapján lápnak minősülő területek törlésére is van lehetőség).” Mindenhez van, volt, lesz tehát törvény.


GOLFFALU Mészáros Lőrinc 2013-ban 800 millió forint osztalékot vett föl, de ebből sem tudta fedezni az ingatlanfelvásárlási tempót. Az év őszén ugyanis nagyon belehúzott: 165 hektár új bicskei és alcsúti területet vásárolt. Ezekre összesen 1,02 milliárd forintos FHB-jelzálogjog van bejegyezve. A területek „ölelkeznek” Lévai Anikó és Flier János szántóival, valamint a Mészáros Búzakalász Kft.-je által elnyert állami földbérletekkel. A dolog pikantériája, hogy a jelzálogjog egy részét olyan földterületekre jegyezték be, melyek papíron nincsenek Mészáros Lőrinc tulajdonában. Mészáros egy meg sem kezdett, a tervek szintjén megrekedt golf- és üdülőfalu felszámolásából vett 2013. szeptember 30-án egy újabb ingatlant. A földterület egy, a mezőgazdasági művelés alól kivett ipartelep Bicskén. Ez a 6,5 hektárnyi föld Natura 2000 európai közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű terület. A vásárlás nem is lenne igazán érdekes, ha Mészáros mezőgazdasági cége, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. ugyanattól a felszámolás alatt álló cégtől nem szerzett volna meg mellé további tíz tagban még 165 hektárt is. A felszámolás alá került cég az Oak Valley Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft., egyike annak a két cégnek, amelyek a Bicskére tervezett nagyszabású golf- és üdülőfalu-beruházást, a Budapest Gate Golf és Country Club felépítését valósították volna meg. A 2003-as alapítású cégek ír–magyar érdekeltségűek, azonos budapesti székhelyre vannak bejegyezve, tulajdonosuk a brit Virgin-szigeteken bejegyzett Gold Paradise Village Ltd volt ekkor, amely vélhetően offshore társaság. A másik cég a Packard Hills Ingatlan Forgalmazó és Fejlesztő Kft. A bicskei golf- és üdülőfalu-beruházást a két cég együtt akarta megvalósítani. A cégek kézbesítési megbízottjának ügyvédi irodája a Puskás akadémia támogatói között szerepel. Szakértőnk szerint hasonló nagyberuházásoknál jellemző technika, hogy két céget hoznak létre, az egyik „tiszta”, míg a másik viszi a problémás ügyeket, melyektől a cég csődje esetén meg lehet szabadulni. Mészáros kft.-je tehát az Oak Valley Kft. felszámolásakor vásárolta meg a szóban forgó beépítetlen, mezőgazdasági művelésből kivett területeket. Az ingatlanok zöme Bicske területén fekszik, csak három található Alcsúton, az arborétum mögött. A füstbe ment 300 millió eurós fejlesztést összesen 280 hektáron tervezték, önálló villaépületekkel, ötcsillagos luxushotellel, wellnesszel, 1250 fő befogadására alkalmas konferencia-központtal, nemzetközi versenyek rendezéséhez is használható, 900 ezer négyzetméteres golfpályával. Az ingatlanok jelentős részét már belterületbe vonták az önkormányzatok, bár jobbára külterületi jellegűek. A „prérin” fekszenek, amely körülöleli a rendszerváltás előtt meghiúsult bicskei erőmű területén elhelyezkedő tavat. Ragyogó álom volt. Igy hirdették: „A tervezett Budapest Gate 280 hektáros, fenséges területen helyezkedik el, a fővárostól 38 kilométerre. A klub 18 lyukú golfpályáját Christy O’Connor Jnr. tervezte: ötcsillagos luxushotel, konferencia-központ, korszerű gyógyfürdő és szépségközpont, horgásztó, vízi sportok, tenisz és lovaglási lehetőség is lett volna ezen a pazar helyszínen. A Golf Country Club versenygolfpályája 6600 méter hosszúságú lett volna. A klub gondosan kialakított tavai, lakóépületei és pompás létesítményei körül helyezkedett volna el. Külön csáberő, hogy a nap áprilistól novemberig átlagosan kétezer órán át ragyogja be a területet – Európában azon helyek közé tartozik, ahol a legtöbb a napsütéses órák száma.”


Az Oak Valley Kft. a szóban forgó ingatlanokat több milliárd forintos hitellel terhelte meg – a kölcsönöket az MKB Bank nyújtotta. A cég 2010-re lehetetlenült el – ekkor a bíróság végrehajtást rendelt el velük szemben –, s 2011-re vált menthetetlenné. A felszámoló azonban a törvény értelmében ilyenkor természetesen tehermentesen értékesíti a vagyont. Attól kezdve, hogy a felszámoló 2,8 milliárd forintos irányáron először hirdette meg az ingatlanpakettet, közel két év telt el odáig, hogy bejegyezték Mészáros tulajdonjogát: a vásárló alighanem az eredeti árnál kevesebbért juthatott ezekhez a földterületekhez, hiszen ilyenkor az a szokás, hogy a felszámoló újra és újra meghirdeti a felszámolás alatt álló vagyont – persze egyre csökkenő áron. A területekre összesen egymilliárd-húszmillió forint zálogjogot jegyzett be az adásvétel napján, 2013 szeptemberében az FHB Bank, amely egyben a szokásos módon vételi jogot is kikötött öt évre. Mészáros cége tehát ilyen összegű hitelt kapott a banktól ekkor. A tulajdoni lapok tanúsága szerint azonban a jelzálogjogot nemcsak a Mészáros által az Oak Valley Kft. felszámolásából megszerzett földekre, hanem a még működő másik cég, a Packard Hills egyes ingatlanjaira is bejegyezték. Szakértőnk szerint „szagos” az ügy. Az, hogy a felszámolás alatt még nem álló Packard Hills ingatlanjain is szerepel a Mészáros cégének adott hitelből adódó jelzálog, azt látszik igazolni, hogy a vevő valamilyen módon kapcsolódik az offshore-céghez. Máskülönben miért ajánlotta volna fel a cég ezt? Szakértőnk élt a gyanúval, hogy azért, mert az egész mögött egy sokkal nagyobb projekt rejtőzik: a vevő esetleg már tud valamit, amit mások még nem. Talán azt, hogy valaki a céget akarja megvenni a közeljövőben. Másképpen: Mészáros kft.-je a földtulajdonok mellett a projektet is átveszi? Szakértőnket arról is megkérdeztük, miként lehetséges egymilliárd forint feletti hitelt szerezni úgy, hogy közben a cég befektetett eszköze 2012-ben alig volt több félmilliárd forintnál, kötelezettségei pedig másfél milliárd forint közelében voltak. Vélelmezhetően a bank úgy hitelezte meg az ingatlanegyüttes megvásárlását, hogy a területre megvan a vevő, és Mészáros cége csak az átmeneti tulajdonos. Példaként hozta fel, hogy ha valaki ma tudja azt, hogy egy adott helyen például pláza épül majd, és megveszi azt a területet, később akár a kétszeresét is megkaphatja érte egy áruházlánctól. Az biztos, hogy egy egyszerű banki hitelbírálat esetén nem lenne hitelezhető ilyen összeggel a szóban forgó cég. Hacsak nincs a kezében a következő, tőkeerős tulajdonos vételi szándéknyilatkozata – tette hozzá. A Búzakalász Kft.-ben egyébként a közelmúltban változás történt: 2013 nyarán minősített többségű befolyást szerzett benne Mészáros Lőrinc, és ezzel az addigi tulajdonos, vagyis a feleségével közös Mészáros és Mészáros Kft. kisebbségbe szorult.


SUKORÓ ÉS A TÖBBIEK „Az emberek földet szeretnének vásárolni, de nincs eladó föld.” Ezt mondta Orbán Viktor 2002 májusában, a választás első fordulójában elszenvedett vereség után a Kossuth rádió Reggeli Krónikájában. Hozzátette, hogy az állam tud segíteni ezen a problémán, hogyha a tulajdonában lévő földeket – amelyek egyébként teljesen indokolatlanul vannak ott – a magánszemélyek, a gazdák rendelkezésére bocsátja. A kormányfő szerette volna felgyorsítani a folyamatot: rendelkezett is 400 ezer hektár állami föld eladásáról (HVG, 2002. május 11.), de ebből már nem lett semmi, mert nem volt ideje végrehajtani. Ennek része lett volna egy telekcsere. De ezt nem követte hangos tiltakozás, nem lett belőle büntetőügy, így fel sem merült, hogy vád alá vonják Kenyeres Sándort és üzlettársait az első Orbán-kormány végnapjaiban Fejér megyében megkísérelt, 4000 hektáros földcsere miatt. Csak összehasonlításként: a Sukoró-ügy 70 hektárról szólt. Időben messzire nyúlnak az ügy előzményei. Orbán Viktor első kormányzása idején privatizálták a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságot (HKG Rt). Első lépésben a felcsúti Flierék és Bognár Sándor lett a gazdaság területeinek többségi tulajdonosa. A HKG Rt.-hez persze már ők is eleve áron alul jutottak hozzá, igen kedvező állami hitellel. A HKG Rt.-hez tartozó mintegy 4000 hektárnyi földet pedig nagyon olcsón, 50 éves bérletre kapták meg. A 28. leggazdagabb magyar és üzleti köre – évekkel később vette át a tulajdont. De mit ad isten, már a privatizálás idején, 2002-ben földcserével kívánták megszerezni Fejér megye legzsírosabb, mintegy 4000 hektárját. Cserébe az ország eldugott zugaiban lévő, összesen úgy 4600 hektárnyi magántulajdonban lévő területet adtak volna, számos megyében szétszórt földeket, melyek természetvédelmi területeken feküdtek, és így kisebb forgalmi értéket képviseltek. A megszerezni kívánt Fejér megyei területek aranykorona-értéke mintegy 75 ezer, a cserébe felkínált, szétszórt területeké 30 ezer aranykorona volt. A Fejér megyei földek forgalmi értéke akkori áron meghaladta a 2,55 milliárd forintot, a cserébe adandóké – a földcserét kérelmezők szerint – 1,2 milliárd körül volt. A feltűnő értékaránytalanságot azzal akarták megoldani, hogy az érdekeltek a cserére felkínált földek forgalmi értékét azzal az indokolással, hogy „természetvédelmi értékről” van szó, felszorozták több mint 6,38 milliárd forintra, és az így kapott összeget hozzátették a tényleges forgalmi értékként feltüntetett összeghez. Így a teljes csereérték az illetékesek szerint immár 7,59 milliárdot tett ki. De földeknél valójában csökkenti, nem pedig növeli az értéket az, ha természetvédelmi területen fekszenek. Ez látható abból is, hogy ma a piaci ár töredékéért kíván az állam kisajátítással megszerezni ilyen területeket. A már elkészült szerződéseket végül a közelgő választások és a sajtó „nyomulása” miatt már nem írták alá. (Ferenczi Krisztina: Szüret – Az Orbán-vagyonok nyomában 90. oldal – eredeti cikk Magyar Hírlap.) A Fejér megyeiekért cserébe felkínált földek felvásárlói egyebek között a Mammut üzletközpontot építő és a köréjük szerveződő üzleti kör beruházásszervező és ingatlanforgalmazó cégéhez voltak köthetőek, amelynek tulajdonosa egy Cipruson bejegyzett cég. A Mammut üzletközponttal híressé vált üzleti kör itt nem állt meg: 2011-ben folytatni akarta


a 2000-ben keletkezett tervet, jelesül azt, hogy létrehoz egy úgynevezett tudásközpontot, a „magyar Szilícium-völgyet” Zsámbékon, sok ezer hektáron. A 2002-ben meghiúsult földcsere helyett új terv született hát a terület megszerzésére. E terv szerint az állam 4000 hektárnyi termőföld apportálásával szerez tízszázaléknyi tulajdonrészt a közös társaságban, és jelentős összegű uniós pénzt is szán a 12 milliárd eurós fejlesztéshez. A Magyar Narancs című hetilap 2011 májusában ingatlanfejlesztőket idézett, akik szerint a projekt elnyerte az „Orbán Sukorója” címet. A Sukoró-ügyben a vádhatóság szerint a tervezett, de meg nem valósult, mintegy 70 hektárnyi telekcserével 1,2 milliárd forint kár érte volna az államot. Legalábbis ez olvasható a büntetőper elsőrendű vádlottja, a hűtlen kezeléssel vádolt Tátrai Miklós blogjában. Mennyi érte volna 2002-ben, ha nyélbe tudják ütni a 4000 hektáros földcserét? Ám ebből nem lett bűnügy. Miközben az úgynevezett Sukoró-ügyben a vád szerint 1,2 milliárd forint lett volna az állam kára, a 12 állami gazdaság – amelyek egyike a herceghalmi – 2002-es privatizálása kapcsán ez a kár több mint 12 milliárd forintra rúgott akkori áron, korabeli sajtóbecslések szerint. Nem is szólva arról, hogy az állami Magyar Fejlesztési Bank kétéves halasztott fizetésre, alacsony kamattal, húszéves futamidőre adta a hitelt a megvásárlásukhoz. Ráadásul az állami földeket úgy kapták bérbe 50 évre, hogy bérleti díjként 300 forint éves inflációval megnövelt értékét kell fizetniük aranykoronánként. Más szóval: az akkor kialkudott bérleti díj máig sem éri el az állam által kért bérleti díjakat. De az élet ment tovább: ebből sem lett bűnügy.


LESZ-E ELÉGTÉTEL? – A BÜKKI NEMZETI PARK ESETE A földhaszonbérleti pályázatok eredményei komoly indulatokat gerjesztettek a hoppon maradt őstermelők körében, némelyikük azt követelte, hogy egy új kormány majd az egészet nyilvánítsa semmissé. Csak nehezen értették meg, hogy jogállamban ez így nehezen lehetséges. A lóvá tett gazdák más jogorvoslatot kerestek. Szó volt arról, hogy a tisztességes eljáráshoz való joguk megsértése, illetve a pályázatok elbírálásának jó erkölcsbe ütközése miatt mintapert indítanak a Nemzeti Földalapkezelővel szemben. Felmerült annak lehetősége is, hogy azon az alapon mondatják ki a semmisséget, hogy a szerződések a törvények megszegésével jöttek létre: a hatályos jogszabály szerint ugyanis az állami földekre kiírt pályázatot a helyi önkormányzatokon és a körjegyzőségeken, valamint a magyarorszag. hu-n is közzé kell tenni, de ez több gazda szerint Alcsút, illetve Felcsút esetében hiányosan történt meg. Csakhogy még a mintaperhez szükséges néhány gazda sem állt össze – félnek. A pályázatok kifüggesztéséről kikért dokumentáció ellentmondásos. Az ombudsmanhoz is fordultak egy Alcsúton váratlanul visszavont pályázat miatt, de Szabó Máté nem vizsgálta az ügyet, arra hivatkozva, hogy ezt nem teheti meg mindaddig, amíg minden jogorvoslati lehetőséget ki nem merítettek. És mivel a pályázati eredményeket nem lehet megfellebbezni, a polgári per lehetőségén kívül minden kapu bezárult előttük. A vidékfejlesztési miniszterhez és a Nemzeti Földalapkezelő elnökéhez is mindhiába fordultak panasszal, ők csak labdáztak velük. Érdemi választ nem kaptak, sok gazdát válaszra sem méltattak. Jogorvoslatnak helye nincs. „Ki van ez találva” – gondolták az egykor oly lelkes Fidesz-szavazók, majd összehúzták magukon a kabátot. A Bükki Nemzeti Parkkal kapcsolatos pályázatok története tisztán mutatja ezt a jogi „senki földjét”. A Borsodi Mezőség területeire a Bükki Nemzeti Park írt ki földbérletpályázatot 2011. október 3-ai beadási határidővel. Az Ángyán József által mintaszerűnek ítélt pályázatot aztán a beadási határidő napján visszavonták, a Bükki Nemzeti Parkot 14 éve vezető Duska Józsefet a vidékfejlesztési miniszter azonnali hatállyal felmentette, helyére Grédics Szilárdot nevezték ki. Az új pályázat rendszerét pedig már a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet közreműködésével dolgozták ki. Az újra meghirdetett pályázatoknál a Bükki Nemzeti Park már külső ügyvédet alkalmazott. A külsős ügyvéd, dr. Hajdú Zoltán, valamint Grédics Szilárd ellen azóta magánokirat-hamisítás miatt folyik büntetőeljárás. Az ügyvéd ugyanis egyszerűen csak magához vette – hazavitte – a pályázatokat és az értékelési lapokat. Ez utóbbiakat maga töltötte ki. Semmiféle szakmai bizottság nem láthatta, így nem is véleményezhette azokat. A Hajdú Ügyvédi Iroda egyébként eljárásonként 52 ezer forint plusz áfát számlázott ki. Gőgös Zoltán és Harangozó Gábor (MSZP), valamint a PM-es Szabó Rebeka hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt tett feljelentést. A Fővárosi Főügyészség határozata szerint – idézzük – „a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága részéről az értékelő bizottság kijelölésére sem formálisan, sem érdemben nem került sor”. A főügyészség hangsúlyozza, hogy az érdemi elbírálás tényét és eredményét valótlanul tartalmazták az értékelési jegyzőkönyvek. S bár volt, aki felhívta Grédics Szilárd figyelmét arra, hogy szinte szó szerint azonos tartalmú pályázatokra eltérő pontszámokat adtak, sem ezek az észrevételek, sem az nem akadályozta az eredmény


kihirdetésében, hogy a pályázatok érdemi elbírálása nem történt meg. Bár az ügyben a Fővárosi Főügyészség folytatott eljárást, de mivel a valótlan tartalmú iratok felhasználása Egerben történt, az Egri Járási Ügyészségnek kell döntenie a magánokirathamisítás tárgyában. Az ügy kapcsán a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság korábban elutasította Gőgös, Harangozó és Szabó Rebeka feljelentését. Az indoklás tanulságos: „a földhaszonbérleti szerződéseket a nyertesek a pályázó személyétől függetlenül, azonos feltételekkel kötötték meg, így az esetleges visszaéléssel összefüggésben vagyoni hátrány nem keletkezett, illetve a pályázat során eljárt, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságához tartozó személyek nem hivatalos személyek”. Ebből pedig az következik, hogy a földbérletpályázatokon senki nem követhetett el hűtlen kezelést, hiszen a fix ár miatt vagyoni hátrány nem keletkezhetett, továbbá hivatali visszaélés sem, mert az állami vagyonról ezek szerint olyanok döntöttek, akik nem számítanak hivatali személynek. Az ügyészségi határozat átveszi a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság indoklását. A büntetőeljárásban érintett ügyvéd, dr. Hajdú Zoltán irodája Hajdú-Bihar megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Nógrád megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pályázatainál is eljárt. Mellette más külsős irodák is dolgoztak a földalapkezelőnek, darabonként 57 ezer 600 forint plusz áfáért: dr. Turi Attila ügyvéd Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Somogy és Tolna megyében, a dr. Hartai Ügyvédi Iroda Fejér, KomáromEsztergom és Pest megyében, a Horváth Ügyvédi Iroda pedig Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megyében. Igaz, ez utóbbiban egy idő óta már a dr. Hartai Ügyvédi Iroda viszi a pályázatokat. Vagyis mindössze öt ügyvédi iroda kezébe került az ország 20 megyéjének valamennyi pályázata. Mostanáig több mint 6000 szerződéskötés történt a földbérletpályázatok nyerteseivel. „Itt ugyan nem volt pályáztatás, blöff volt az egész, előre le voltak osztva a lapok. És ezt mindenütt valamelyik megyei fideszes vezető döntötte el, vagy ahol volt fajsúlyos magoszos, hát ő” – nyilatkozta Gőgös Zoltán szocialista képviselő a földbérletpályázatokról. Hogy a többi megyében is a Bükki Nemzeti Parknál látott módon zajlott-e a pályázatok értékelése, az nem ismert. A betekintés ugyanis, mint már erről szó volt, a választások utánra csúszhat. Vádemelési javaslattal befejezte a közokirat-hamisítás bűntettének gyanúja miatt folytatott nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés elleni osztálya a Start 2003 Bt.-vel kapcsolatban, és azt a Miskolci Járási Ügyészség felé továbbította. Az ügyben Harangozó Gábor szocialista képviselő tett feljelentést, mivel úgy nyert el állami földbérleteket Kanyok Attila fideszes képviselő cége, hogy székhelye fiktív volt. Mivel több állami földet elnyert a Bükki Nemzeti Park földhaszonbérleti pályázatán, a fiktív adatok megadásával nyújtott be igényt állami támogatásra. A Start 2003 Bt. által fölvett 18 millió 380 ezer forintos földtámogatás ügyében költségvetési csalás címén a NAV nyomoz tovább, miután a két ügyet novemberben elkülönítette a Nemzeti Nyomozó Iroda.


Mindaz, ami a Bükki Nemzeti Park pályázataival történt, a maga mélységében tárja föl a rendszer züllöttségét. Józan paraszti ésszel, vagy ha úgy tetszik, erkölcsi érzékkel nehéz volna megérteni, hogy az ügyészség elvi lehetőségként is kizárta a hűtlen kezelést és a hivatali visszaélést a Bükki Nemzeti Parknál vagy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél. Pedig a kérdés így is föltehető: tényleg kiszervezhető a jogi felelősség a milliárdos állami vagyon fölött diszponáló állami szervezeteket vezető személyek esetében is? Tényleg csak egy megfelelő jogi formulát kell kiagyalni, és következmények nélkül megtörténhet bármi? Az ügyészségi határozatban szakmai hibát, tévedést, önellentmondást nem talált jogi szakértőnk. A tények – amennyiben és amilyen körben feltárhatóak voltak – tisztázottak, e tények jogi értékelése egy esetleges nyomozás során sem változhatna – értékelte. „A hasonló ügyek mindig magukon viselik a korrupció gyanúját, ám nem feltétlenül kriminalisztikai, inkább politikai – vagyis a lekötelezettséget kialakító vagy erősítő – korrupció gyanúja szokott felmerülni, miként a trafikügyeknél. Ez azonban rendszerint csupán sejthető, bizonyítani nem lehet, s ha lehetne is, nem a Btk.-ba ütközik. A fegyelmi felelősségre vonás és a magánokirat-hamisítás miatti eljárás iránti igény viszont alapos, ezt a határozat korrekt módon tartalmazza is” – állapította meg a neves jogászprofesszor, akinek mindössze egyetlen óvatos fenntartása volt: el lehet azon gondolkodni, hogy az idegen vagyon kezelése során elkövetett kötelességszegés – amelynek célja jogtalan vagyoni előny okozása volt, és ami sajnos szintén kétes kimenetelűnek ígérkező bizonyítási kérdés – vagyoni hátrány hiányában is megalapozhatja a hűtlen kezelés vádját. Megnyitva egy új jogi megközelítési módot, Bárándy Péter jogász, egykori igazságügyminiszter úgy vélekedett kérdésemre, hogy például a Bükki Nemzeti Park esetében a korrupciót elkövetőknek nem kell hivatalos személyeknek lenniük, eljárás alá vonásukhoz elég a vagyonkezelői szerep, vagyis az, hogy az állam vagyonával bántak akként, ahogy azt tették. „Valakinek mindenképpen vagyonkezelői státusszal kell rendelkeznie, annak például, aki megbízott egy külsős ügyvédet a pályázatok elbírálásával. Az pedig, hogy az ügyvéd nem a szabályok szerint járt el, vagyis nem hívta össze a bírálóbizottságot, ami törvényi előírás, hanem maga döntött, a hoppon maradt pályázóknak okozott anyagi hátránnyal összefüggésben vizsgálható a jövőben” – állítja Bárándy Péter, aki azt nyilatkozta, hogy a most zajló, messziről bűzlő, ám jogszabályokkal alátámasztott esetekről könnyen kiderülhet, hogy több száz éves jogi normákat sértenek. Vagyis attól, hogy intézményesítik a lopást, nem múlik el az egyes esetek büntethetősége. Példaként említette, hogy hiába is hoznak személyre szabott törvényeket annak érdekében, hogy valakinek az addigi tulajdonát megszerezzék, e mögött, ha mondjuk zsarolás áll, akkor az bűncselekmény. „Amikor az állam rablóvá válik, más eszközökkel tud rabolni, mint egy magánszemély, generálisan valósítja meg a rablást, a zsarolást, a sikkasztást, és ha egy egész állam, az azt uraló politikai erő minden tagja erre rendezkedik be, a bizonyítási terheket számtalanul megnövelik” – nyilatkozta a Klubrádióban.


ZABRÁLÁS KOLONTÁRON A Kolontáron történtek talán kilógnak könyvem fő témájából. Hiszen itt nem érhető tetten az Orbán család vagy hozzá szorosan kötődő, hirtelen magasra emelkedett szereplők anyagi érdekeltsége. A 2010. októberi tragédia elszenvedőinek további sorsa azonban előre vetített sok későbbi történést, bepillantást engedve a dolgok működésébe. Kolontár helyreállításához először Szőcről, egy közeli dolomitbányából szállítottak anyagot, ám ezt követően a jóval távolabbi, Pápa melletti Ugodról hozták a kármentesítéshez szükséges murvát. Ezt a bányát a Dolomit 2002 Kft. bérli, melynek tulajdonosa és ügyvezető igazgatója Simicska József, valamint Simicska Tibor. (Ők korábbi nyilatkozataik szerint távoli rokonai a Fidesz gazdasági hátországában meghatározó szerepet játszó Simicska Lajosnak, ám a rokonsági fok nem derült ki.) Bakondi György, a katasztrófavédelem főigazgatója és Fazekas Sándor miniszter nem vállalkozott az adatközlésre az állami pénzek elköltésének alvállalkozói célállomásairól, mindkettő a fővállalkozókhoz irányított az információért, de azok a sokmilliárdos megbízás mellé nem kaptak nyilatkozattételi jogot. Ez csak pár száz embernek volt vörös iszap, a többieknek aranyiszap – vélik helybeliek, akik szerint feltűnő volt a munkagépek túlmozgása. „Elképesztő összegeket kerestek a kivitelezők, látszott, minél több gép, minél több munkaóra… Az embereknek meg kiszúrták a szemét az ingóságaikra adott pénzzel – mondja egy helybeli. – A kerti gépeink, a gépkocsink ment tönkre, mégis bútort kellett vennünk. Azt mondták, hogy az előbbi kettő nem kell a megélhetéshez, csak bútorutalványt tudnak adni. Kérdeztük, mi van, ha nem vesszük igénybe? Akkor elvész. Így vettünk bútort majdnem félmillió forintért. Azt, amit ők leszállítottak, a feléért-kétharmadáért meg lehet venni más boltokban, de mi csak egy helyen, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség Budapestről kihelyezett üzletében vásárolhattunk” – panaszkodik valaki. Félrevert harang szóljon ezért arról a zabrálásról, ami a tragédia után folyt. Offshore cégeket tettek villámgyorsan „szalonképessé” az állami kármentesítési munkák milliárdjaiért. A Vidékfejlesztési Minisztérium által szerződtetett kármentesítési fővállalkozó, az állami Mecsekérc Zrt. a paraván: 18 milliárd forintot oszthat szét ilyen magántársaságok között, amelyek azután láthatatlan kezekbe osztják tovább a pénzt és a munkát. Hogyan is birkózna meg három és fél milliárdos megbízásával a 24 fős, novemberig Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Fidesz-közeli vállalkozók svájci cégével egy helyre, azonos ügyvezetővel bejegyzett Pentávia Kft., ha nem úgy, hogy továbbadja feladatai jó részét jó kezekbe? Eközben az állami társaság saját díjazása a tetemes összeg tíz százalékát sem éri el. Naná. A több mint 90 százalékot jól körülhatárolható, azonos tulajdonosi kör kapja meg, s hogy kit éltetnek a feladatok továbbadásával, kik az al-alvállalkozók, azt nem kötik az adófizetők orrára. Százmilliókért lehet anonim módon beszállítani térkövet, kavicsot, földgépet, ablakot, ajtót – piaci verseny nélkül. Legyen háromszor olyan messze a dolomitbánya, mint ahonnan a tragédia után közvetlenül szállították az építkezéshez az anyagot – nem számít. A helybeliek pedig kilátástalan helyzetben érzik magukat: van a régi ház helyett új ház, megújult környezet, de az egyéni boldogulás, a gyarapodás, a személyes fejlődés lehetősége nem teremtődött meg. Emlékeznek a vörösiszap-katasztrófa utáni kármentő alap lefoglalására? A civil emberektől


érkező kétmilliárd forintra rátenyerelt Orbán – az önzetlenül adott segítségből így lett egy mozdulattal Nemzeti Építőipari Üzletalap, nem utolsósorban a csókosoknak. A szegény emberek is ezerszám küldték az SMS-eket a bajbajutottaknak. Nem gondolták, hogy ahelyett, hogy azonnal célba érne a címzettekhez a segítség, központi akarattal remekebbnél remekebb beruházásokra költik majd szolidaritásból adott forintjaikat. A tragédiát elszenvedett családok pedig várhattak sorukra – sokuk járulékos kárát máig nem ismeri el a magyar állam –, és ennek folyományaként vagy másfél milliárd forint guggolt majd’ másfél évig az OTP-számlán. Biztosan jó volt valakinek valamire, hogy oly sokáig jegelték az adományozók pénzét. Lett viszont a tragédiát elszenvedettek által csöppet sem kívánt emlékpark, rémisztő színvonalon megvalósítva. Sosem adta ki az állam a hivatalos listát a részletekről, csak egy-egy nagy bugyor van megjelölve, de hogy abban belül mi van, azt mindhiába kértem, sosem kötötték az orromra. Pedig az ördög a részletekben rejlett. Akkor is, mint már annyiszor. A helyiek által fölöslegesnek ítélt építkezések egy részének lebonyolításával éppen azt a karitatív szervezetet bízták meg, amelyben a miniszterelnök felesége is önkéntesként dolgozik. Oldalán Kokóval, akinek az étterméhez az első Orbán-kormány végnapjaiban adományozott 25 millió forint vissza nem térítendő támogatást.


SIMICSKA, A FEKETE DOBOZ Történetünk talán legfontosabb szereplője lehetne, de információ hiányában csak egy rövid és töredékes összefoglalásra vállalkozhatunk. Simicska Lajos egykori Fidesz-pénztárnok, APEHelnök és Orbán Viktor jó barátja ma már átláthatatlan, közbeszerzésekkel, személyre szabott törvényekkel és offshore cégekkel is megtámogatott cégbirodalom felett diszponál. Ezekről a cégekről súlyukhoz képest elenyésző, szórványos információ jut csak el a híradásokig. Az is csak évekkel az első sikeres, milliárdos közbeszerzések után került nyilvánosságra, hogy a Közgép tényleges tulajdonosa Simicska Lajos. Ezt egy közbeszerzési dokumentumból derítette ki 2012ben a Népszabadság munkatársa. Érdekesség, hogy a leggazdagabb magyarok százas listájára még sosem került föl, nyilvános adat híján. A Közgép 2010 és 2012 között 300 milliárd forint fölötti értékben nyert el állami megbízásokat, 2013-ban pedig 430 milliárdnyi közbeszerzési pályázaton volt sikeres egyedül vagy konzorciumban. (Az összesítéseket a Magyar Narancs, illetve az atlatszo.blog.hu végezte.) Simicska egy másik cége és annak leányvállalatai egyharmad balatonnyi állami földet kaptak bérletbe 2012 óta pályáztatás nélkül, mint a Blikk megírta. Ezekre 2013 első fél évében 1,6 milliárd agrártámogatást kapott az uniótól és az államtól. Simicska Lajos elbeszélésünk „fekete doboza”, akinek elképzelhetetlen méretű vagyonáról és az abból különféle csatornákon továbbvándorló pénzekről keveset tudhatunk. „Megközelítőleg 1,4 billió forintot (6,2 milliárd USD) költenek el évente közbeszerzésen keresztül, és az alapvető közbeszerzési adatokat tartalmazó adatbázis hiánya komolyan megnehezíti annak feltárását, hogy ezek a források miként vannak elosztva. (…) A közbeszerzések egyik kiemelkedő haszonélvezője a Közgép Zrt. Közel 300 milliárd forint (1,33 milliárd USD) értékű állami megbízást nyert, amióta a Fidesz hatalomra került 2010 áprilisában. A Közgép út- és vasútépítéstől hulladékgazdálkodásig terjedő projekteket vállalt el önállóan vagy konzorcium tagjaként. A cég bevétele közel 50 százalékkal nőtt 2010 és 2011 között. A Közgép Simicska Lajosnak, Orbán gyerekkori barátjának a tulajdonában van, aki korábban a Fidesz pénzügyi igazgatója és az Adóhivatal elnöke volt az első Orbánkormány alatt. Simicska kerüli a nyilvánosságot, de sokak szerint politikai kapcsolatai és gazdasági sikerei együttesen a legbefolyásosabb oligarchává teszik Magyarországon.” (A Freedom House 2013-as jelentése Magyarországról.) 2013 októberében a Blikk pert nyert az NFA ellen, melynek tétje az állami földek használói listájának kiadása volt. A lap szerint ezeket a szántókat, legelőket pályázat nélkül nyerték el többek között olyan cégek, melyek érdekeltségében Simicska Lajos és felesége állnak. A lista hatalmas – pedig csak a 2013 áprilisáig megkötött szerződéseket tartalmazza –, több mint 24 ezer tételből áll, amiből 59 esetben talált a Blikk újságírója az egykori Fideszpénztárnok érdekeltségéhez tartozó vállalkozást mint földhaszonbérleti nyertest. Ezek az állami földek Nyugat-Magyarországon vannak az újság publikációja szerint: Balatonszabadinál 14, Lepsénynél 13, Szentgotthárdnál 12, Enyingnél hét, Hárskútnál öt,


Uraiújfalunál négy, Káldnál kettő, Sárvárnál és Köcsknél pedig egy-egy területet kaptak. Simicska feleségével 2012-ben vágott bele a mezőgazdaságba, amikor megalapították a Hárskúti Mezőgazdasági Zrt.-t. A Blikk a megkapott területalapú támogatások alapján úgy számította, hogy a cég körülbelül 200 hektárnyi földdel rendelkezhet. Az egykori Fideszpénztárnok és felesége 2013 júniusában vált igazi óriásbirtokossá, amikor bevásárolta magát a Mezort Zrt.-be. A részvények feléért 250 millió forintot fizetett, a felesége pedig 111 millió forint értékben vásárolt be. A cég a leányvállalatai révén több mint 18 ezer hektárnyi területet birtokolhat. A területek után különféle jogcímeken 2013 első fél évében 1,6 milliárd agrártámogatást kapott az uniótól és az államtól a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal adatai szerint. A cég nem válaszolt a Blikk az irányú kérdésére, hogy Simicska milyen motivációkkal fektetett be, és milyen mértékben vesz részt a cégcsoport életében. (Forrás: Blikk, 59 állami földterület Simicska cégeinek, 2013. 10. 10.)


UTÓSZÓ Amikor Lévai Anikó szembejött velem, hátán nagy, fekete szemeteszsákot cipelt, majd bedobta a Puskás akadémia óriás kukájába. Azon gondolkodtam, hogy vajon ez mindig így történik-e, vagy van sajátjuk is? Vajon nap mint nap kijön-e ide szemetet üríteni, vagy csak most, ha úgy tetszik, a kedvemért tette, hogy jól megnézzen magának, amint a tárt kapuk mögött sétálgatok. Emlékszem, ha gyerekkoromban nem volt otthon Kalmopyrin, orvos édesapám hozott ugyan az intézetből, de ki kellett fizetni érte a két forintot. Meg akkoriban, az ötvenes évek legmélyebb, négygyermekes szegénységében vissza kellett küldeni a betegnek a postás hozta hálakacsát. – Mert ha egyik vagy másik nem működik, nem lesz soha határ – mondta apánk –, és nem az fekszik majd be a kórházi ágyba, aki a legbetegebb, hanem az, aki a legnagyobb kacsát küldi. Apám bencés diák volt, s krisztusi idealizmusát próbálta átadni nekünk, amit a mai napig viszünk tovább mindannyian, mára vagy harmincan, sok gyerekből sok gyerek. Lévai imádott édesapja 2006-ban hunyt el, Szolnokon. Egy szülővárosában, Szolnokon forgatott filmben lánya hosszan emlékezett vissza rá, felidézve gyermekkorát, a hat elemit végzett „kulák” apukája mellett állatok etetésével, gazdálkodással töltött éveket, s azt, hogy egy tanárnője kérdése miatt ment a jogi karra: egész életedben gumicsizmában akarsz járni? E filmben a „legmagyarabb folyó”-nak nevezi a Tiszát, s itt is, mint annyi más helyen is azt mondja: alig várja, hogy eljöjjön az idő, amikor a sanyarú évek után, amikor is politikus férje mellett ezt kénytelen mellőzni, végre vidéken gazdálkodhat. Férje, Orbán Viktor pedig többször azt nyilatkozta, hogy idős korára a futballal kíván foglalkozni „főállásban”. E két cél egyesítését láthatjuk e könyv történeteiben, mit, miként tesz meg Magyarország miniszterelnöke befolyásával azért, hogy e két vágy egy mátrixban megvalósuljon. Miként forgatja át magántőkébe azt, ami állami, kiket tapos el eközben meggyőződve arról, hogy mindez korrupciómentes, törvényes és legfőképpen, hogy ez neki jár. Hogy volt-e földéhség korábban is a politikusban, nem tudni, de hogy lett, az mára érzékelhető. Földdel ölelkező foci, focival ölelkező föld, miközben tempósan épül az Orbán-stadion mellett az Orbán-dinasztia: öt gyerekből öt új ágon csatlakozhatnak új szereplők az eddig jól pörgő állami és magánvircsafthoz. Olyan világ felé tartunk, amelyben szakértelemnek, képességeknek, minőségnek, teljesítménynek nincs szerepe. A kötcsei beszédben beígért centrális erőtér diadala a középszer diadala. A hűség jutalma akár a középszer alatti színvonalra is szól. A közjogi rendszer átalakítása, az alkotmányos rendszer személyre szabása, a fékek és ellensúlyok leépítése, az ellenzék politikai díszletté változtatása, a Tisztelt Ház törvényhozó gyárrá züllesztése a (büntetés terhe mellett) automataként gombot nyomogató képviselőkkel, a látszattá silányuló demokrácia mind szolgálja Orbán vagyonosodását. A jó közeghez szabadulni kell mindattól, ami kontrollt jelenthet. „Nem leszünk gyarmat!” – viszik a molinót az unió pénzéből felújított burkolaton. Lakmuszpapír, hogy milyen mérhetetlen félelem uralkodik ma a stadion környéki területeken. Telefonlehallgatástól tartanak, nem beszélnek személyesen sem, csak hümmögnek, krákognak. Mi van, ha az elmondott információ alapján visszafejtik személyüket, s bosszút állnak. nemcsak rajtuk, hanem családjukon, gyerekeiken, szüleiken. Ez korábban nem volt


jellemző, az első Orbán-kormány idején sem. A futball és a stadion körül magántámogatás és közpénz forog a kandi szemektől elzártan. Közhasznú alapítványi formában átláthatatlan, s ebből nem is engedtek: nem tűrték, hogy az atlatszo.hu betekintsen a nonprofit szervezet gazdálkodási könyveibe. Munkatársát biztonsági őreikkel dobatták ki. A terepasztalon már minden kijelöltetett. Földjeit most még egy Flier János nevű barát műveli, aki az első Orbán-kormány idején autóvillamossági szerelőből lett a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vezetője, átmenetileg. Orbán nagyapja kamaszként csepeli dokkmunkásnak állt, a Don-kanyarból kimenekült, majd gyalogosan Fejér megyébe ment szerencsét próbálni. Orbán bizalmasa és helytartója, Mészáros Lőrinc, az egykori Habsburg-kastély képeivel díszíti éttermét. Libériás inasok állnak kristálycsillárok alatt, kastélytermek hátsó konyhájában gürcöl a fehérnép, kemencék mellett földig érő ruhákban, rokolyákban virítanak. Baumaxos műezüst tévétartó falikar mellett futnak körbe az archív felvételek fotói az újkori vörös falakon, a vendégek falatoznak. Felcsút az Orbán családdal együtt teljesít egyre és egyre jobban: épül az új dinasztia. A terepjárás után sokszor úgy értem haza, mint akit letaglóztak. Láttam, milyen mérhetetlen a földszerző kapzsiság. Láttam, hogyan taposnak el tisztes, szerény anyagiak között küzdő családokat ezerhektárnyi földek birtokában két hektárért. Láttam, hogyan hajolnak le minden morzsáért. E történet feltárásának foglya lettem.


RÉSZLETEK ÁNGYÁN JÓZSEF TANULMÁNYÁBÓL V. jelentés a földről Föld- és birtokpolitika alulnézetből (Megyei esettanulmányok az állami földbérleti rendszer értékeléséhez), Gödöllő, 2013. december 22. Időkeresztmetszet: 2013. szeptember Összeállította: Ángyán József Forrás: http://kielegyenafold.hu/angyan_jelentesek.php (…) Esettanulmányok – az állami földbérleti rendszer néhány kiemelt „állatorvosi lova” (…) Kajászó és Bábonymegyer – a helyi gazdák pályázatos kisemmizésének első példái Az állami földbérleti pályázatokhoz a helyi gazdák, a helyben élő gazdálkodó családok kezdetben igen nagy reményeket fűztek, ezért a települések, falvak nagy részében az első pályázati kör eredményei általános döbbenetet okoztak. Sok településen a helyben lakó, gazdálkodó és földre pályázó családok, a kis és közepes családi gazdaságok saját településük állami földjeiből egyetlen négyzetmétert sem kaptak bérbe. Ezek között is talán a legnagyobb vesztesek a Fejér megyei Kajászó és a Somogy megyei Bábonymegyer helyi gazdái. Kajászó volt az első döbbenetes példa arra, hogy a kormányzat a meghirdetett birtokpolitikai irány elveivel és a Nemzeti Vidékstratégiával szöges ellentétben álló döntéseket hoz az állami földbérleti pályázatok megítélésénél. Amikor a helyi gazdacsaládok a következő táblázatban összesített pályázati eredményeket meglátták, egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek.


A megdöbbenés, majd a felháborodás azért is volt olyan nagy a körükben, mert a helyiek – a korábbi választási ígéretekkel és a kormányzati propagandával ellentétesen – a Kajászó közigazgatási területén bérbe adott 429 ha állami földből egy négyzetméternyit sem kaptak. Ráadásul nem is gazdák, hanem Fidesz-közeli érdekeltségek vitték el előlük a földet és ezzel gyerekeik megélhetését is.{1} Az egyik Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor barátja, Felcsút polgármestere, aki ráadásul az üggyel kapcsolatban magabiztos, pökhendi, arrogáns nyilatkozatokat is adott.{2} A másik Kiss Árpád egy másik Fidesz potentát strohmanja, egy 20 kmen belül megtalált tetőfedő, nádarató, aki korábban – helyben köztudottan – annak a Farkas Imrének volt kápolnásnyéki telekszomszédja, aki akkor a VM közigazgatási államtitkáraként felügyelte a Nemzeti Földalapot, és elnöke volt a Birtokpolitikai Tanácsnak. (A részletek e jelentés 6. Fejér megyei fejezetében találhatók.) A botrányos ügyről magam lemondásomat követően először az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Ellenőrző albizottságának 2012. márciusi ülésén tettem említést,{3} ami egy helyszíni tv-felvétel és az internet segítségével először kapott nagyobb nyilvánosságot.{4} Amikor lemondásomat követően az I. jelentésemet a földről, benne a Fejér megyei addigi földbérleti pályázatok eredményeinek teljes körű feldolgozását 2012 áprilisában nyilvánosságra hoztam,{5} Kajászó becsapott gazdái hozzám fordultak, és földfórumra hívtak Kajászóra, amelyre végül szeptemberben került sor.{6} Először itt, ezen a fórumon ismertettem részletesen a számomra is döbbenetes eredményeket, és ez a beszámoló – első sorban a helyszínen készült videó felvételnek és az Internetnek köszönhetően viszonylag széles nyilvánosságot is kapott.{7} Az is világossá vált, hogy Kiss Árpád esetében még csak arra sem figyeltek, hogy az általa megszerzett földterület aranykorona értéke a földtörvényben rögzített 6000 Ak értéket is jelentősen meghaladja. A helyi gazdák ezért úgy döntöttek, hogy polgári engedetlenségi akciót indítanak, és a törvény szerinti maximum feletti – 2194 Ak értékű, mintegy 70 ha (mintegy 100 futballpályányi) – földterületet használatba veszik. Egyúttal felszólították az NFA-t az általa elkövetett törvénysértés azonnali megszüntetésére és arra, hogy az így felszabaduló területet a helyben pályázó és saját településén földhöz nem jutott gazdáknak adja bérbe.{8} Az NFA azonban – ahelyett hogy saját törvénysértő döntését felülvizsgálta volna, a gazdák ellen tett feljelentést, kezdeményezett eljárást.{9} (…)


A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ (KVK) likvidálása Mi is valójában és hogyan jött létre a KVK? A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ – nem tőkés társaság, amint azt a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetői nyilatkozataikban állítják, hanem – hagyományos, kincstári közfeladatokat ellátó tájközpont, amely mintául szolgált volna a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégiában szereplő tájközponthálózat létrehozásához. Az ökológiai mintagazdaságból és a hozzá szorosan kapcsolódó népfőiskolából álló, a gazdálkodó családokat segítő, a fenntartható vidékfejlesztés, az ökológiai gazdálkodás bemutató, oktató, képző, tanácsadó feladatait magára vállaló központ Magyarország szívében, a kiváló mezőgazdasági adottságú Mezőföldön, Hantos településtől 3 kmre található. Az itthon és külföldön egyaránt ismert és elismert Kishantosi Vidékfejlesztési Központ sok szempontból rendhagyó intézmény. Rendhagyó, mert valódi alulról jövő civil kezdeményezés alapján a helyi közösségben gyökerezik. Az ötlet megszületése (1991.) óta folyamatos, következetes munkával, kitartó harcok árán sikerült létrehozni. Létrehozása abból a meggyőződésből fakadt, hogy az értelmiség felelős azért a közösségért, melynek tagja, ezért az alapítók olyan központot álmodtak, mely a helyi társadalom felemelkedését szolgálja, és naprakész tudással segíti az embereket. Az elképzelés Bolye Ferenc mezőgazdasági technikus dán népfőiskolai tapasztalataira és Ács Sándorné agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnöki, ökológiai tanulmányaira épül. Bolye Ferenc dán kapcsolatai alapján 1992-ben Hantos és a dán Velling között testvérfalusi kapcsolat jött létre. A Dániában járt és a népfőiskolák jelentőségét megértő helyi emberekkel alapították 1992-ben a Mezőföld Népfőiskolai Társaságot, mely az ún. Kishantosi Kastélyt reprezentatív vadászkastélyból a dán népfőiskolák elveit alkalmazó felnőttoktatási központtá, népfőiskolává alakította, és 1995. óta önálló intézményként működteti. Egyik legjelentősebb – 1994. óta folyó – programjukban eddig több mint 200 magyar fiatalnak biztosítottak több hónapos dán népfőiskolai ösztöndíjat a fenntartható fejlődés és a demokrácia dán példáinak tanulmányozására. A Kishantosi Népfőiskola a legváltozatosabb hazai és külföldi csoportoknak (gazdáknak, helyi embereknek, vidékfejlesztési szakembereknek, középiskolai és egyetemi csoportoknak, munkanélkülieknek) szervez programokat a fenntartható fejlődés, vidékfejlesztés és az ökológiai gazdálkodás témakörében. A népfőiskolai központot körülöleli egy 452 hektáros ökológiai mintagazdaság, mely a német kormány szakmai támogatásával indult – német és magyar szakértők tervei alapján. A népfőiskolán a hallgatók megismerhetik a fenntartható vidékfejlesztés és az ökológiai gazdálkodás elméletét, majd kisétálhatnak a mintagazdaságba, ahol megismerhetik mindezt a gyakorlatban is. A mintagazdaság 21 éve bio módon művelt területei EURO BIO és BIO SUISSE minősítéssel rendelkeznek, sokféle vetőmagot termel hazai és külföldi piacra. A szerteágazó nemzetközi kapcsolatok segítségével több nemzetközi programot bonyolítottak. A nemzetközi elismertséget jelzi az is, hogy 6 európai ország nagykövetségének szakemberei tanulmányozták már a Kishantoson folyó munkát, mely komplexitásában Európában is egyedülálló. Látogatást tett Kishantoson a Bundestag Környezetvédelmi Bizottsága, de ázsiai országok szakértői is megfordultak már Kishantoson.


Ezt a központot ítélte megszűnésre a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, melynek a közvagyon jó gazda gondosságával és a közérdek figyelembevételével való kezelése lenne a feladata. Esete jól példázza, hogy a döntések a közérdek ellenében történnek, mert ugyanabban a pályázati rendszerben, melyben műkörmösök, szociálpedagógusok, építési vállalkozók, autószerelők és tetőfedő nádaratók jelentős területeket nyerhettek, Kishantos mintagazdasága elveszítette minden földjét. És Varga Gábor, a térség fideszes országgyűlési képviselője, aki 2010 nyarán a választásokat követően a helyszínen személyesen köszönte meg a neki nyújtott támogatást, és olyan értéknek nevezte Kishantost, ami feltétlenül támogatásra érdemes, most egyetért annak likvidálásával.{10}


Hogyan is írták ki és bírálták el a kishantosi földek bérleti pályázatait? A pályázatot 2012. október 10-én annak ellenére hirdették meg a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság földjeire, hogy a szerződése csak 2013. október 31-én járt le. Erre addig nem volt példa. Annak ellenére hirdették meg a kishantosi földeket, hogy Sebestyén Róbert, az NFA akkori elnöke írásba adta a kishantosiaknak, hogy az AKG kötelezettség 5. évének teljesítését, a szerződés lejárta után a maximum egy évre adható megbízási szerződés útján való hasznosítással látja biztosíthatónak. Az egybefüggő, tudományos igényességgel megtervezett gazdaság földjeit tíz részletben hirdették meg. A kishantosiak mind a 10 birtoktestre benyújtották pályázatukat. Ez másolatokkal együtt 3200 oldalnyi anyag összeállítását igényelte, ebből 1200 oldal eredeti aláírással. A pályázat költsége közel kétmillió forint volt. (Meg kell említeni, hogy a másfél millió forintos pályázati biztosíték visszafizetésére egy évet kellett várniuk, a pályázati kiírás ugyanis nem tartalmaz határidőt a visszafizetésre.) A beadási határidő 2012. november 26., a pályázatok nyilvános bontása 2012. december 3-án volt. A bírálatra szabott idő a pályázati kiírás szerint 60 nap volt, mely 2013. január 26-án járt le. Január 22-én a kishantosiak értesítést kaptak, hogy két pályázatot érvénytelennek nyilvánítottak. A pályázatok eredményéről azonban csak 2013. április első napjaiban értesültek. Ekkor derült ki, hogy a KVK minden földjét elveszítette. A pályázat bírálói annak ellenére nem vették figyelembe a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ tevékenységének, a földek ökológiai mintagazdaság céljaira való használatának speciális, egyedi és kiemelt illeszkedését a „Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020” és az NFA törvény földbirtok-politikai irányelveihez, hogy ez az illeszkedés a pályázati kiírás szerint kiemelt követelmény volt. Nem voltak továbbá tekintettel olyan egyéb, fontos szakmai és gazdasági szempontra sem, mint amilyen pl. az AKG kötelezettségvállalással járó EU-s támogatási követelmények, vagy pl. a terület EURO BIO és BIO SUISSE minősítése. Az alábbiakban lássunk néhány ilyen, a pályázatok kiírásánál és különösen elbírálásánál figyelmen kívül hagyott szempontot. A Központ ökológiai mintagazdasága speciálisan és egyedi módon illeszkedik a „Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020”{11} két kiemelt fejezetéhez is: 7.4.1. Ökológiai gazdálkodás program (76. oldal) […] bemutató ökogazdaságok létesítésének ösztönzése 7.7.4. Modellgazdaságok, tájközpontok agrár – szaktanácsadás program (102–103. oldal) […] bemutató, térségszervezési szerepet vállaló, fenntartható vidékfejlesztést oktató tájközpontok fejlesztése. Bemutató gazdaságok […] fejlesztése, szakmai programjaik támogatása, kiemelten az ökológiai gazdálkodás, tájgazdálkodás területén. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ pályázatának bírálata során nem vették továbbá figyelembe az NFA-törvény (2010. évi LXXXVII. Tv) 15. § (3) bekezdés „c”, „d” és „s” pontjait, az azokban rögzített birtokpolitikai irányelveket sem, melyek egyebek mellett rögzítik, hogy kiemelt feladat: c) környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelés földhasznosítás oldaláról történő támogatása; d) a mezőgazdasági rendeltetésű földterületek művelésben tartásának elősegítése, a


mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a környezetvédelem, a talajvédelem […] szempontjaival, s) különleges rendeltetésű (különösen oktatás, kutatás,) gazdaságok működéséhez kedvezményes termőföld biztosítása. A bírálók azt is figyelmen kívül hagyták, hogy a terület agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) 5 éves kötelezettségvállalás alatt van, amint az a pályázati adatlapon jelölve volt. Ezek a kötelezettségek a gazdaság egészére vonatkoznak, egy-egy táblára nem értelmezhetőek. A pályázatban nem volt követelmény az ökológiai gazdálkodás folytatása, valószínűleg azért, mert ha szerepelt volna, akkor a Kishantosi Nonprofit Kft. kétséget kizáróan előnyt élvezett volna. A nyerteseket később – a botrányos döntések napvilágra kerülését követő általános felháborodás hatására – „beszélték rá”, hogy még egy évig vállalják a biogazdálkodást. (Ez abban a tekintetben is az állami földekre kiírt pályázatok figyelemre méltó visszásságainak egyik döbbenetes példája, hogy más kerülhet a szerződésbe, mint ami a pályázati kiírásban szerepelt.) A nyertesek azonban így sem tudtak megfelelni az AKG követelményeinek, ezért az előírt jogvesztő, augusztusi határidőig nem is jelentkeztek be a rendszerbe, így az AKG 5. évére járó 20 000 000 Ft-nyi támogatás elveszett, sőt az 5 éves teljes támogatási összeg is veszélybe került, amit – miután a vállalás teljesítését a földterületek elvonásával maga az állam lehetetlenítette el – vélhetően a magyar költségvetésnek kell majd az EU kasszájába visszafizetnie. A bírálat során azt is figyelmen kívül hagyták, ami pedig a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság állami tulajdonú területeinek szakmai, tudományos és üzleti értékét jelentősen emeli, hogy földjei olyan – 21 éve BIO módon művelt – területek, amelyek EURO BIO és BIO SUISSE minősítéssel is rendelkeznek. Azzal, hogy a biogazdálkodás és az ahhoz szükséges szaktudás nem volt feltétel a pályázati kiírásban, mindezen minősítések elveszhetnek, mely ismét csak az állami tulajdonú területek értékének csökkenését jelenti. A terület feldarabolásakor figyelmen kívül hagyták a bírálók azt is, hogy a BIO-SUISSE követelményrendszernek, mely Európában a legszigorúbb, a nyertesek még akkor sem tudnak megfelelni, ha bio módon próbálják művelni a területeket, mert a BIO-SUISSE szabályoknak a kishantosi gazdaság egésze tudott megfelelni jelenlegi formájában, darabolva már nem alkalmasak sem a gazdaságok, sem a területek erre. Ezzel tehát felbecsülhetetlen érték vész el, amit nem lehet másként, csak – amint azt a mintagazdaság tette – évek hosszú, lelkiismeretes, szívós munkájával és szaktudással ismét visszaszerezni, ha egyáltalán lehetséges. A 2013 júniusában elfogadott földforgalmi törvény egyetlen magánszemélynek 600 hektár többlet terület használatát engedélyezi, ha vetőmagot termeszt. Ez a szempont a biovetőmagtermeléssel foglalkozó, nonprofit, közhasznú, hagyományos kincstári birtokfunkciókat ellátó tájközpont Kishantosi Ökológiai Mintagazdaságának megítélésénél láthatóan fel sem merül, nemhogy többletterületet nem kap, hanem az általa eddig használt 452 ha területet is elveszik. A Kishantosi Nonprofit Kft. rendelkezik a 452 hektár megműveléséhez szükséges korszerű gépekkel, melyek a döntés miatt feleslegessé válnak, ugyanakkor a nyertes pályázók között vannak olyanok is, akik nem rendelkeznek az elnyert terület megműveléséhez szükséges gépekkel (HU21-10240, HU21-10242, HU21-10246 sz. pályázat nyertesei) Speciális biovetőmag- és árunövény-termesztő, valamint oktatási, bemutatási tevékenységével éves szinten az idénymunkásokat is beleszámítva 15 embernek ad munkát. Ezek a munkahelyek most megszűnnek.


A pályázat bírálói figyelmen kívül hagyták Hantos község érdekeit is annak ellenére, hogy a pályázathoz mellékelték Hantos polgármesterének támogató levelét. Hantos település számára is súlyos veszteség messze földön híres központjának, munkahelyeinek, adóbevételeinek elvesztése. A területek elvesztése felbecsülhetetlen károkat okoz a Kishantosi Nonprofit Kft.nek, Hantosnak és a térségnek – földönfutóvá teszi a központot létrehozó áldozatos munkát végző munkatársakat. Végül, de nem utolsósorban a pályázat bírálói figyelmen kívül hagyták, hogy a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Nonprofit Kft. nem tőkés társaság, hanem hagyományos kincstári – tájfejlesztő, bemutató, oktató, tanácsadó – feladatokat ellátó, a környezete gazdálkodó családjait és helyi közösségeit segítő közhasznú szervezet, amely a területeket közcélra használja, a területek műveléséből származó bevételeit nem osztja ki, hanem a közcélú tevékenységre forgatja vissza. Mindezek figyelmen kívül hagyásával születtek meg a döntések a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság 10 pályázatban meghirdetett összesen 452 hektáros területére. A kishantosiak pályázatát – a visszavont 2 pályázat után fennmaradt – mind a 8 esetben ugyanazzal az „indokkal” utasították el: „a pályázati kiírásban közzétett szempontok szerinti részletes értékelés alapján nem ön nyújtotta be a legjobb ajánlatot”.


Kik nyerték el a kishantosi földeket? A nyertes pályázók bemutatása és értékelése előtt el kell mondani azt, hogy Mezőfalva, Hantos és Sárbogárd településekről hozzávetőlegesen mintegy 50 gazda pályázhatott volna, de az igazi családi gazdaságok tiszteletben tartják a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ őket szolgáló tevékenységét, ezért nem is pályáztak a kishantosi földekre. (…) A VM nyilatkozatai szerint „az NFA nyolc kisebb helyi gazda gondjára bízta Kishantos sorsát a Nemzeti Vidékstratégia elveinek megfelelően”. A VM szerinti „nyolc kisebb helyi gazda”: – egy 2900 hektáros konvencionális gazdaság, – egy bálás ruha kereskedő, – egy építési vállalkozás 160 km-ről idetelepítve (még pályázni sem lett volna jogosult), – Mezőfalva polgármestere, aki szintén nem gazdálkodik, de „befolyásos ember”, – egy sárszentágotai gazda 25 km-ről, aki szerint nem lehet bio módon gazdálkodni… – 3 sárbogárdi gazda – 20 km-ről (…)


ÖSSZEFOGLALÁS Az előzmények A sokszor megcsalt, ám a 2010-es kormányváltáshoz ismét nagy reményeket fűző gazdatársadalomnak, helyi közösségeknek és vidéknek úgy tűnik, még várnia kell a kedvező fordulatra. Pedig joggal reménykedhetett, hiszen a vitákban hosszan kiérlelt és széles körű társadalmi támogatottságot maga mögött tudó „néppárti” vidékstratégia a minőségi, környezetbarát, élelmezési és élelmiszer-biztonságot teremtő, kis, közepes családi gazdasági és szövetkezeti modellre építő mezőgazdaság kialakítását, a helyi piacok, gazdaság és társadalom megerősítését, a helyi foglalkoztatás, a föld meg- és eltartó képességének növelését, valamint a város és vidék kapcsolatainak újraépítését ígérte, tűzte ki célul. Ennek föld- és birtokpolitikai alapozásaként a földet a helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak, és különösen a demográfiai földprogramban részt vevő fiatal házaspároknak kívánta juttatni, a középpontba a családi gazdaságokat és azok szövetkezeteit állította. E stratégiát a Fidesz–KDNP vezette polgári, nemzeti szövetség választási programjává emelte, meghirdette. Nagy valószínűséggel állítható, hogy – különösen vidéken – nem kismértékben éppen ennek köszönhette elsöprő választási győzelmét, kapott korábban soha nem látott társadalmi támogatást. A választási ciklus előrehaladtával, vége felé közeledve azonban egyre világosabbá válik, hogy a kormányzat gyökeresen eltér a meghirdetett programjától, kormányhatározatban rögzített és széles körű társadalmi támogatást élvező Nemzeti Vidékstratégiájától, és éppen a nép által egyértelműen elvetett, meghaladni akart, szélsőséges neoliberális rendszerhez látszik ismét visszatérni, a gazdálkodó családok és helyi közösségek helyett a globális és hazai nagytőkével, annak oligarcháival alakít ki „stratégiai partnerséget” köt szövetséget. Ennek a stratégiaváltásnak az egyik legfontosabb területen, a föld- és birtokpolitika területén észlelhető vésztjósló jelei a törvényalkotásban, de az állami földbérleti rendszerben, annak „eredményeiben” egyaránt tetten érhetők.


A jogi keretek A jogi kereteket illetően a vidékstratégia az új alaptörvényt, és öt – sarkalatosnak szánt – agrártörvényt: 1.) a földtörvényt, 2.) az üzemszabályozási törvényt, 3.) a családi gazdaságokról szóló törvényt, 4.) a szövetkezeti törvényt, továbbá 5.) az agrárkamarai törvényt tekintette meghatározó jelentőségűnek. Az alaptörvény – 2012. december közepén 10 nap alatt lezajlott – földügyekkel kapcsolatos harmadik módosítása azonban váratlan és tartalmilag ismeretlen elemmel – az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” jogintézményével, mint sarkalatos törvénnyel „gazdagította” a vidékstratégia jogi alappilléreire vonatkozó elképzeléseket, kihagyta ugyanakkor a „családi gazdálkodásra”, valamint a „szövetkezésre” vonatkozó joganyagot az alkotmány erejű, 2/3-os törvények sorából. Az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” keretében az állam az integrációs feladatokat a hét régiónak megfelelően szétosztaná, és egy-egy nagytőkés integrátornak koncesszióba adná több évtizedre. Így a teljes profit ezekhez az integrátorokhoz vándorolna, ezek lennének az abszolút „profitcentrumok”. Ez szöges ellentétben áll a korábban képviselt szövetkezeti modellel. A szövetkezet ugyanis az azt létrehozó egységeknek, családoknak a teljes vertikum hasznát visszaosztja, így azok válnak „profitcentrummá”, a munka haszna a családoknál, helyben marad, és a helyi gazdaságot, a helyi közösséget erősíti. Az éles belső viták hatására ez az Alaptörvény negyedik módosítása során végül annyit változott, hogy abban a családi gazdasági modell mégis megemlítésre került, ám az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” változtathatatlannak bizonyult, bár a kormány az erre vonatkozó sarkalatosnak szánt törvény normaszövegét, de még csak a koncepcióját sem merte a választások előtt nyilvánosságra hozni. A választások kimenetelére vélhetően kedvezőtlen hatású tőkés integrációs ügy tehát ideiglenesen lekerült a napirendről, bár az azt az alaptörvénybe bekényszerítő nagy tőkeérdekeltségek a választások után feltehetőleg ismét napirendre vetetik. A szövetkezeti törvénynek pedig csupán egy törpe torzója – egy salátatörvény részeként, abban elrejtve – került beterjesztésre. A földforgalmi törvény ezzel szemben – az időközben elkezdődött állami földbérleti pályázati rendszer egyre nagyobb vihart kavaró, élesen bírált elemeit megerősítve és immár sarkalatos törvényi rangra emelve – a helyben, adott településen élő közösség, a helyben élő gazdálkodó családok és a fiatalok helyett a jelenlegi – többségében tőkés nagybirtokos – földhasználóknak biztosít a helyi földbizottságokon keresztül a föld megszerzésében és megművelésében előjogokat, érdemi beleszólási lehetőséget. Azáltal is fenntartja a jelenlegi földhasználati arányokat, a nagybirtok dominanciáját, hogy a törvény a 15-20 vagy akár 50 (lásd: a „piszkos 12” példáját) évre megkötött földbérleti szerződéseket nem érinti. Sőt – a nyilvánosság elől elzárt, méretbeli és egyéb korlátozó kikötések nélküli „kényszerhasznosítás” bevezetésével, a családon vagy érdekeltségen belüli összeszámítás és az együttes felső birtokmaximum eltörlésével, a településen belüli arányok korlátainak megszüntetésével továbbá azáltal, hogy a saját tagoktól és részvényesektől bérelhető földterület nagyságát sem korlátozza, azt még csak be sem kell jelenteni – elősegíti a további birtokkoncentrációt, a nagybirtokrendszer további erősödését. Ráadásul – a kormányzati kommunikációval ellentétben – nemcsak hogy nem zárja ki a külföldiek földszerzését, hanem azt a szerzőképes „földműves” fogalmi meghatározásának „tagállami” állampolgárokra való kiterjesztésével maga deklarálja. Az állami földeket, az integrátorokat és pl. a


hitelintézeteket, a finanszírozó bankokat viszont még a földforgalmi törvény korlátozó intézkedései alól is kiveszi. A tervezet ugyanakkor számos ponton a közösségi jogba ütközik. Európa ugyanis nem a földforgalom, hanem az üzemszabályozás keretében oldja meg a – hazai és külföldi – spekuláns tőke távoltartását. Az üzemszabályozási törvény viszont nem készült el, azt a vidékfejlesztési kormányzat az ígéretek ellenére nem terjesztette és a választások előtt már nem is terjeszti a törvényhozás elé. Az agrárkamaráról szóló – a hosszas egyeztetésekkel és társadalmi konzultációk során kialakítotthoz képest teljesen átírt – törvényt 2012 nyarán, puccsszerűen gyors ütemben, lényegében egyetlen nap leforgása alatt fogadta el a törvényhozás kormányzati többsége. Az leglényegesebb elemeiben eltért az eredeti koncepciótól, és a gazdák köztestülete helyett egy fölülről szervezett, erősen központosított hatalmi intézményt hozott létre, amely a renitens gazdák majdani megrendszabályozásának, sőt akár a termelésből való kizárásának a lehetőségét is megteremtette. A kamara országos és megyei vezetőit a formális választásokig a vidékfejlesztési miniszter bízta meg. A választás listaállítási szabályait és eljárásrendjét ez az ideiglenes vezetés alakította ki úgy, hogy az – a helyi jelölés és közvetlen választás teljes kizárása révén – távol került a helyi közösségektől. A választásokon egyetlen tömörülés – a MAGOSZ és szövetségesei – által központilag, az erős érdekérvényesítő képességű spekuláns nagytőkés, nagybirtokos körökkel egyeztetve összeállított, „hazafias népfrontos” jellegű megyei listákra lehetett szavazni, az azokon szereplő személyek kiválasztására a helyi közösségeknek semmiféle ráhatása nem volt, és ezzel a „választás” „szavazássá” degradálódott. Nem véletlen tehát, hogy az agrárkamarai választásokon a kötelező kamarai tagság ellenére rendkívül szerény volt a részvétel. Az így létrejött agrárkamara az alaptörvény módosításával rögzített integrációs modellnek, valamint a földforgalmi törvény által jelzett föld- és birtokkoncentrációnak állami segédlettel, fölülről létrehozott, centralizált, ám kis legitimációjú intézményi kereteit teremti meg.


A pályáztatás nélküli földbérleti rendszer és a kiemelt esetek A fenti törvényalkotási folyamaton és annak eredményein túl az állami földbérleti rendszer és annak alkalmazása is gyökeres fordulatot jelez. A lejárt bérleti szerződésű állami földek pályáztatás nélküli, „megbízási szerződéses” bérbeadása a törvényalkotáshoz hasonlóan azt mutatja, hogy ez is tudatos irányváltás átgondolt következménye. A nyilvánosságot megkerülő bérbeadás egyik módszereként az NFA meghirdeti ugyan az adott, lejárt szerződésű földrészletre a bérleti pályázatot, ám azt utólag érvényteleníti, és – a föld megművelésének kötelezettségére hivatkozva – a nyilvánosság teljes kizárásával, megbízási szerződéssel az előre kiszemelt „nyertesnek” adja bérbe. Az utóbbi időben ennek egyre több példájával találkozunk, amelyek közül talán a somogyi Bábonymegyer gazdáinak esete kapta a legnagyobb sajtónyilvánosságot. Itt az állami földbérletpályázaton mintegy ezerhektárnyi területet hirdettek meg, végül azonban a pályázatot sikertelennek minősítették, nem hirdettek eredményt. Ehelyett az összes földet megbízási szerződéssel egyéves használatra egy önkormányzati képviselő nagygazdának, valamint egy lajoskomáromi tejfeldolgozó üzemnek adták, és a helyi gazdák még azt a kis területet sem tudták megtartani, amelyen az állataikat húsz éve legeltették. A másik – tán még kiterjedtebben alkalmazott – módszer szerint a lejárt bérleti szerződésű területekre az NFA különböző indokokkal nem is hirdet földbérleti pályázatot. A lejárt hasznosítási szerződésekkel lekötött, elvileg felszabaduló és az NFA által előzetesen közszemlére tett 65 ezer hektár helyett ugyanis csak 34 ezer hektár került nyilvános pályázat keretében meghirdetésre. A meg nem hirdetett területek használói – helyben általában köztudottan – abból a tőkés társasági nagybirtokos körből kerülnek ki, akikkel úgymond „a vidék békéje” érdekében és jegyében – korábbi birtokpolitikai elveit részben feladva – a kormányzat már 2011 elején megállapodott. És valóban, az NFA 2013 őszén sok esetben immár negyedszer is meghosszabbította ezeket a nyilvánosság elől elzárt megbízási szerződéseket. Ebbe a körbe tartozik Fejér megyében pl. a lepsényi földek esete. Itt a korábbi földhasználóval – a Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd és Simicska Lajos „kormány közeli” nagyvállalkozók érdekeltségi körébe tartozó Mezort Zrt. leányvállalatával, a Dél-Balaton Agro Kft.-vel – kötött immár sokadszor megbízási szerződést az NFA. Pedig a felszabaduló több száz hektár földre évek óta váró, a birtokpolitika hivatalosan meghirdetett irányelveinek minden tekintetben megfelelő, helyi, gazdálkodó családok 2010 óta folyamatosan kérik, hogy a saját településük határában lévő állami földterületeket bérbevehessék. Úgy tűnik tehát, hogy az NFA az állami földek pályáztatás nélküli megbízási szerződéses bérbeadását csupán kiválasztott érdekeltségek esetén, a nyilvánosság teljes kizárása és gyakran éppen a helyi gazdálkodó családok kis zorítása szándékával alkalmazza. Nem véletlen tehát, hogy ebben a körben szinte kizárólag nagy tőkeérdekeltsége ket, társas és egyéni nagygazdaságokat, tőkés nagybirtokokat találunk. Vizsgálataim szerint a több mint 24 ezer ily módon bérbe adott állami birtoktest közel 75 %-át társas vállalkozási, azaz gazdasági társasági (rt., kft., bt.,) ( 63,2%) és szövetkezeti (11,4%) formában működő nagybirtokok használják. Miközben azonban a vidékfejlesztési kormányzat a lejárt bérleti szerződésű területeken széles körben alkalmazza e pályáztatás nélküli, megbízási szerződéses földbérleti rendszert, azonközben – pl. a fontos közfeladatokat ellátó, nemzetközi hírű Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú


Nonprofit Kft. esetében – nem átall arra hivatkozni, hogy lejárt a bérleti szerződése, tehát földjeit meg kell pályáztatni. Az eset egyébként több szempontból is igen tanulságos, mint egy „állatorvosi ló” magán hordja a földbérleti rendszer körüli „rendellenességek” számos elemét. Részletes leírását az „Esettanulmányok” közt találjuk. A tudatos stratégiaváltásra nem csak a Borsodi Mezőség első körös földbérleti pályázatainak botrányos visszavonása, és egy teljes mértékben más koncepcióra épülő, új pályázati rendszer bevezetése utal, amit az ugyancsak az „Esettanulmányok” között mutattam be. Nemcsak az elsőként Borsodban megtapasztalt gátlástalan, durva, a helyben élő, gazdálkodó családok és helyi közösségek érdekeit semmibe vevő, rajtuk átgázoló rendszer mellbevágó tapasztalatai, hanem az NFA EB e rendszer működtetésével tömegesen jelentkező botrányos eseteket feltáró belső vizsgálatának eredményei is ezt mutatják. Nem lehet véletlen tehát, hogy bár e vizsgálat eredményeit maga az NFA EB elnöke ismertette az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Ellenőrző albizottsága előtt, ahol az arról készült jegyzőkönyvet is kiosztották, a vidékfejlesztési kormányzat utólag annak létezését is tagadja. Tanulságos és ezért az „Esettanulmányok” közt – mint a rothadó rendszer szomorú, emberileg is elfogadhatatlan, groteszk bizonyítéka – ez a történet is olvasható.


A pályázatos földbérleti rendszer A fentieken túl az állami földbérleti pályázati rendszer és annak első másfél éves eredményei is megtervezett irányváltást jeleznek. Lássuk ezek elemzésének legfontosabb megállapításait. A Nemzeti Földalapkezelő (NFA) valamint a Nemzeti Park Igazgatóságok (NPI-k) az elemzés időkeresztmetszetéig, 2013. szeptember 1-jéig mintegy 3 millió aranykorona (Ak) értékben, közel 200 ezer hektárra, összesen 6561 db birtoktestre írtak ki földbérleti pályázatot. Ebből 32 306 hektár – összesen 555 209 Ak értékű – területen kialakított 1582 blokk esetében volt a pályázat sikeres, 508 blokk (3979 ha, 54 477 AK) esetében sikertelennek minősült, 179 blokk (6005 ha, 135 065 AK) pályázatát pedig érvénytelennek minősítették és visszavonták. A visszavont birtoktestek általában nagyobb méretűek és jobb termőképességűek, ezért a háttérben bizonyára komoly „birkózás” folyhat a megszerzésükért. Az eddig eredményesen bérbe adott állami földterület az összes meghirdetett területnek mindössze 16,3%-a. A megpályáztatott terület közel 80!%-án – bár a döntési határidő már lejárt – még nem hirdettek hivatalos eredményt. Ezen a viszonylag nagy területen az eredményhirdetés halogatása vélhetően arra utal, hogy ezekkel – az eddig bérbe adottakhoz képest nagyobb területű, egybefüggő birtoktestekkel kapcsolatban is – akárcsak a visszavont pályázatoknál – igen nagy lehet a „háttértülekedés”, és a „maffia családok” feltehetőleg még nem tudtak megegyezni. Az is valószínű, hogy a korábbi botrányok miatt lett ezek esetében is feltűnően óvatosabb a tárca vezetése a döntések meghozatalával és közzétételével. Az igazán nagy területek bérbeadása tehát még csak ezután következik. A bérbeadásra váró mintegy 4300 blokk átlagos mérete 36,3 hektár, de vannak köztük – különösen a Nemzeti Park Igazgatóságok területén – szép számmal több 100! hektáros, egyben meghirdetett földrészletek is. Az eddig eredményesen bérbeadott területek átlagos blokkmérete (egy pályázattal elnyert terület) 0,5 és 238,6! ha (Csongrád megye) között változva – 20,4 ha. Ez az adat azonban arra vonatkozóan nem ad eligazítást, hogy egy adott pályázó vagy érdekeltségi kör mekkora terület földbérleti jogát szerzi meg, hiszen a pályázati kiírás arra vonatkozóan nem tartalmaz korlátozó rendelkezést, hogy adott pályázó, illetve érdekeltségi kör hány pályázatot adhat be, illetve hány egység bérleti jogát szerezheti meg! Ehhez a nyertes pályázatok részletes elemzésére volt szükség. Ezt az elemzést minden megyére és valamennyi sikeres pályázatra, megkötött bérleti szerződésre, tehát teljeskörűen elvégeztem. A 19 megyében 2013. szeptember 1-jéig pályázati úton összesen 1582 db állami birtoktestet adtak bérbe, amelyek összterülete meghaladja a 32 300 ha-t, földértéke pedig az 555 ezer Ak-t. E területeket 918 érdekeltség 979 pályázója szerezte meg. Az egy érdekeltségre jutó átlagos területnagyság ez alapján 35,2 ha/érdekeltség, egy pályázóra vetítve 33,0 ha/pályázó, egy pályázatra vetítve pedig 20,4 ha/pályázat. Ezektől az átlagértékektől azonban az egyes megyék adatai jelentősen eltérhetnek. Míg pl. Csongrád megyében az egy pályázóra jutó elnyert terület 133 ha/ pályázó, vagy pl. Fejér megyében 83 ha/pályázó, addig pl. Vas megyében ugyanez az érték csupán 9 ha/pályázó, sőt pl. Tolna megyében csupán 7,5 ha/pályázó. Az első másfél évben pályázati úton bérbe adott területek nagyságát és földértékét illetően egyaránt Fejér megye vezeti a sort a bérbe adott 6459 hektárjával és közel 145 321 AK értékével. Ez az eddig bérbe adott összes területnek 20%-a, a földértéknek pedig 26,2%-a. Az első másfél


évben bérbe adott területnek tehát mintegy 1/5!, a földértéknek pedig több mint 1/4! Fejér megyében található. E megyét sorrendben B.A.Z. (6220 ha), Veszprém (3880 ha) és Békés megye (2330 ha) követi. E négy megyében található a pályázati úton eddig bérbe adott területek közel 60!%-a. Még érdekesebb a kép, ha a nyertesek és az általuk elnyert területek jellemzőinek méretkategóriák szerinti megoszlását is megvizsgáljuk. Ez alapján az az általános tendencia állapítható meg, hogy sok nyertes pályázó igen kis földterületek, igen kevés nyertes pályázó viszont nagy földterületek bérleti jogához jut. A kisebb nyertes méretkategóriáktól a nagyobbak felé haladva ugyanis a nyertes érdekeltségek és pályázók száma rohamosan csökken, ám az általuk elnyert földterület és aranykorona-érték viszont egyre jobban nő. A nyertes érdekeltségek és pályázók „alsóházi” népes csoportja, mintegy 460 pályázó, a nyertesek közel 50%-a, 10 ha alatti területhez jutott, és az összes aranykorona-értéknek csupán 8,3%-át, az összes területnek pedig mindössze 7%-át tudta bérbe venni. A nyertes érdekeltségek és pályázóik „felsőházi” szűk, kis létszámú csoportját viszont mindössze 14 érdekeltség (1,5%) 39 pályázója (3,9%) alkotja. Ennek az „elit” csoportnak minden egyes tagja 300 ha feletti területhez jutott, és együtt az összes aranykorona értéknek 28%-át, a területnek pedig 30%-át megszerezték. Közülük 6 db B.A.Z., 4 db Fejér, 2 db Veszprém, 1-1 db pedig Csongrád, illetve Somogy megyében található. A pályázati úton elnyert fenti területeken túl e 14 legnagyobb érdekeltség pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel további 495! db állami földrészlet bérleti jogát is megkapta a földalaptól. Ezek összterülete és egyéb jellemzői ráadásul nem is tudhatók, mert az NFA a területre vonatkozó, ill. a szerződési feltételeket illető információkat nem hajlandó nyilvánosságra hozni. A településenkénti szerződések számát (összesen több mint 24 ezer! ilyen megbízási szerződés) és a szerződő fél (zömében nagy tőkés társaságok) nevét is csak erre kötelező bírósági döntés nyomán volt hajlandó közzétenni. A sok kicsi és a kevés nagy terület persze egy igen jól hangzó és a VM által gyakran emlegetett 20 ha körüli (20,4 ha/szerződés) átlagot ad. Mindez egy olyan tudatos, a tényleges helyzetet és törekvéseket a közvélemény elől elrejtő pályáztatási stratégiára utal, amely a területek jól meghatározott – nem több mint 5-30%-át – sok apró egységben kis érdekeltségeknek szétszórja, miközben – a jelek szerint előzetes megállapodás alapján – a területek 70-95%-a egy szűk kör nagy érdekeltségeihez kerül. A sajtónyilvános propaganda és a népnek szóló kommunikáció eközben a sok kicsit mutatja, és hallgat a nagy, erős érdekérvényesítő képességű nyertesekről, egymással is kapcsolatban álló, előnyben részesített érdekcsoportokról. A „keveseknek sokat, sokaknak keveset vagy semmit” elv gyakorlati érvényesülését jól szemléltetik a feldolgozott pályázati eredmények. A tragikus a dologban egyebek mellett az, hogy a valamihez azért hozzájutott kicsik még ezért is hálásak az „uraiknak”, és hajlandóak az egész rendszert nyilvánosan védelmükbe venni. Érdemes külön is megvizsgálni, hogy kik is ezek a – Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos megfogalmazása szerinti „olimpiai bajnokok”, azaz – messze kimagasló, 300 ha-t is meghaladó állami földbérlethez jutott érdekeltségek. Az első 4 érdekeltség – sorrendben a Fejér megyei Csákvári Mg. Zrt. vezérkara és családtagjaik továbbá Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, építési vállalkozó cége, a Búzakalász 66 Kft. és családtagjai, a B.A.Z. megyei Gerzsánszki Lajos mg-i vállalkozó családja borsodi és szabolcsi cégei,


a Karmopol – Agro Kft., a Mercato Finanszírozó Kft. és az Adrivikk Kft., valamint a Csongrád megyei Héjja Testvérek Kft. – mindegyike 1000-1000! ha feletti állami földterület bérleti jogához jutott, így még a legerősebb érdekeltségek közül is kimagaslik. E négy érdekeltség önmaga megszerezte az egész országban eddig bérbe adott összes területnek több mint 16!%-át, az összes Aranykorona értéknek pedig több mint 18!%-át. További 3 érdekeltség – sorrendben a B.A.Z. megyei Hagyacki József mg. vállalkozó és cége, a Puszta Agro 2010 Kft., a Veszprém megyei AGRO-BOS Kft., valamint a Somogy megyei Ágh János mg. vállalkozó és családja – mindegyike 500-1000! ha közötti állami földterület bérleti jogához jutott. E három érdekeltség az egész országban eddig bérbe adott területnek több mint 5%-át, az összes aranykorona-értéknek pedig közel 5%-át megszerezte. A legerősebbek csoportját az a 7 érdekeltség – a B.A.Z. megyei Start 2003. Bt., a Geter – Farm Kft., valamint Kiss Ferenc mg-i vállalkozó és családja, továbbá Bogárdi Ferenc mg-i vállalkozó, és cége, a Böllérudvar Kft., a Fejér megyei Kiss Árpád tetőfedő, nádarató és Dörömbözi József mg-i vállalkozó, valamint Flier János felcsúti vállalkozó és családja, végül pedig a Veszprém megyei Kiss József családja és cége, a Mondur Bt. – követi, amelyek mindegyike 300-500! ha közötti állami földterület bérleti jogához jutott. E 7 érdekeltség az országban eddig bérbe adott területnek több mint 8%át, az összes aranykorona-értéknek pedig több mint 7%-át megszerezte. E legnagyobb érdekeltségek, háttérkapcsolataik és az általuk elnyert területek részletes bemutatását az egyes megyei fejezetek tartalmazzák Ha a pályázati eredmények alapján a helyben lakó, gazdálkodó és állami földre pályázó családok, helyi közösségek helyzetét vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ők – a kormányzati kommunikációval szemben – a bérbe adott területeknek csupán alig több mint 1/3-át tudták a saját településük földjeiből megszerezni, a közel 2/3 részét külső érdekeltségek vitték el a helyi gazdaközösségek elől. Ez az arány is egy optimista becslés eredménye, hiszen a földszerzési céllal betelepülő cégek, ill. bejelentett lakcímek is a helyiek arányát növelik. A helyi nyertes pályázók átlagosan 15,1 ha/szerződés nagyságú birtoktesthez jutottak, míg a külső nyertes pályázóknál ez az érték 25,3 ha/szerződés, vagyis a nagyobb birtoktesteket általában külső, nem az adott településen élő pályázók szerezték meg, míg a helyieknek általában a kisebb blokkok maradtak. A kedvezményezett gazdasági forma, a tőkés – általában társasági formában működő – nagybirtok vagy a kis, közepes egyéni, családi gazdaságok földhöz juttatása körüli vitát a tények egyértelműen eldöntik. A pályázatos és a megbízási szerződéses formában bérbe adott területeket illetően egyaránt a tőkés nagybirtok van előnyben. Bár számarányát tekintve ez a kör lényegesen kisebb létszámú, ám a területek túlnyomó többségét mégis képes a helyi gazdálkodó családok elől megszerezni. Az erre vonatkozó bizonyító erejű információkat a megyei földbérleti elemzések és azok összegző, 20. fejezete tartalmazza. Álljon itt ezek közül csupán két kiemelt megjegyzés. A pályázatos rendszerben a 918 nyertes érdekeltség közül a 100 ha fölötti területhez jutottak között 27 nagy tőkeérdekeltség, a nyertes érdekeltségek 2,9%-a szerepel. Az általuk összesen 172 nyertes pályázattal megszerzett 7650! ha a bérbe adott összes földterületnek közel 24!%-a. Ezek a nagy tőkeérdekeltségek ezen felül pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel összesen további 459! db állami földrészletet bérelnek. A pályáztatás nélküli megbízási szerződéses rendszerben 30 db-nál több állami földbirtoktest


bérleti jogához jutott – 109 legnagyobb megbízott között 72! tőkés társaságot (66!%), 15 szövetkezetet (13,8%) és csupán 22! magánszemélyt, egyéni gazdaságot (20,2!%) találunk. A 72 legerősebb – legtöbb megbízási szerződéshez jutott – tőkés társaság közül 23 rt., 48 kft. egy pedig bt. formában működik, és összesen 3629 db megbízási szerződéssel ugyanennyi állami birtoktest használati jogát szerezte meg. Az egyes települések érdekérvényesítő képességében is jelentős eltérés mutatkozik. Vannak kifejezetten vesztes települések, ahonnan pályázva senki nem nyert, sőt a saját területüket is más településekről pályázók szerezték meg. Vannak viszont erős, nyertes települések, amelyek pályázói nemcsak a saját település, de más települések területeit is meg tudták szerezni. A nyertes és vesztes települések megyénkénti rangsorát a megyei fejezetek tartalmazzák. Álljon itt csupán néhány összegző megjegyzés. A földbérleti pályázatok által érintett 672 település közül 281! településen nem volt helybeli nyertes pályázó. Az érintett települések több mint 40%-a tehát igazi vesztesnek tekinthető, hiszen helyiek – bár pályáztak – nem jutottak saját határuk földjeihez, így ezek a települések semmiféle módon (közvetlen: adók, járulékok; közvetett: munkahely, vásárlóerő-növekedés, népességmegtartás, stb.) nem részesülnek a saját közigazgatási területükön található állami földek bérbeadása révén keletkező jövedelemből. A legnagyobb vesztes kétségtelenül a Csongrád megyei Baks, amelynek területéből a helyiek elől több mint 1000 hektárt adtak bérbe egyetlen csongrádi székhelyű érdekeltségnek. De igen nagy vesztesek azok a települések – mint pl. Alcsútdoboz, Bicske, Csincse, az „Esettanulmányok” közt kiemelten is szereplő Kajászó, Ófehértó, Vál, vagy éppen Vértesacsa – is, amelyeken nagy, 300-1000 ha állami területet adtak más településről származó pályázóknak bérbe. Ám amely településekről – mint pl. Erdőtelek, Hajdúszovát, Magyaralmás, Magyarpolány, Óbarok, Tetétlen, Vatta vagy éppen Vereb – 150-300 ha nagyságú területek bérleti joga került 20 évre más településen élő pályázókhoz, azok is érzékeny veszteséget szenvedtek. Ráadásul e vesztes települések közül jó néhányban nem is áll több bérbe adható állami földterület rendelkezésre. Ha a nyertes településeket vizsgáljuk, ahonnan tehát – a lak-, ill. székhelyadatok alapján – a legtöbb nyertes kikerült, ahova így a vesztes településekről a föld haszna vándorol, akkor az alábbi fontosabb megállapítások tehetők. A 672 településen eddig pályázati úton bérbe adott állami földterületek nyertesei 593 településről kerültek ki. A 32 306 ha bérbe adott terület több, mint felét (50,7%-át) mindössze 32! település nyertes pályázói szerezték meg. Az „olimpiai dobogós” három település, Felcsút, Karcag és Csongrád mindegyike nyertes pályázói révén 1000-1000 ha feletti, összesen több mint 4000 ha állami földterület 20 éves bérleti fogához jutott, ami az országosan pályázati úton eddig bérbe adott területek 12,5!%-a. A rangsor élén Felcsút található, amely pályázói – Mészáros Lőrinc cége, a Búzakalász 66 Kft. és családtagjai (1327 ha), Flier János és családtagjai (319 ha), Tóth Ádám (108 ha), Friedmanék (87 ha), Schubert László (42 ha) és Szilágyi János (17 ha) – révén 37! nyertes pályázattal 1900! ha állami földterület 20 éves bérleti jogát szerezte meg. Ez az országosan eddig bérbe adott területeknek 5,9%-a, a megyében bérbe adott területeknek pedig közel 1/3-a. Második helyen Karcag áll, amely pályázói – elsősorban Szilágyiék (266 ha), dr. Farkas Béla (151 ha), Szabó Zoltán (149 ha), Margitics Tamás (83 ha), Ács Gábor (76 ha), Horváthné Farkas Adrienne (69


ha), Mándokiék (52 ha), Szabó Sándor (49 ha), Őrsi Sándor (47 ha), Varga Géza (45 ha), a Pigomix Kft. (38 ha) Kerekes József (32 ha) és Abonyi Lőrinc (20 ha) – révén, 33! nyertes pályázattal 1132! ha állami földterület 20 éves bérleti jogát szerezte meg. Ez az országosan eddig bérbe adott területeknek 3,5%-a, a megyében bérbe adott területeknek pedig 57%-a. A Karcagon meghirdetett földeket – az országos gyakorlattól feltűnően eltérő módon – csakis karcagi pályázók tudták megszerezni. Harmadik helyen Csongrád található, amely a megye abszolút győztes pályázója, a Héjja Testvérek Kft. (1014 ha) révén, 11! nyertes pályázattal 1014! ha állami földterület 20 éves bérleti jogát szerezte meg. Ez az országosan eddig bérbe adott területeknek 3,1%-a, a megyében bérbe adott területeknek pedig közel 85!%-a. A bérbe adott területek 1,5–3%-át, azaz 500–1000 hektár föld bérleti jogát csökkenő sorrendben Székesfehérvár, Gelej, Csákvár, Devecser, Mezőnagymihály, Mezőcsát, Füzesgyarmat, Szászfa és Mezőkövesd pályázói nyerték. Az első 12 település pályázói az országosan eddig pályázati úton bérbe adott állami földterületek mintegy 1/3!-át megszerezték, vagyis e földterületek haszna e településeket gazdagítja.


Összegző megállapítások Összességében azt kell sajnálattal megállapítanom, hogy a korábbi elemzések alapján már sejtett képet az eddig bérbe adott területek teljes körű közös feldolgozása még kontrasztosabbá teszi, a jelzett problémákat megerősíti. A folyamat a dél-amerikai típusú, kevés érdekeltég kezében lévő nagy latifundiumok által uralt birtokrendszer irányába mutat. Ez nemcsak azért szomorú és elfogadhatatlan, mert szöges ellentétben áll a választási és kormányprogramunkban, valamint a Nemzeti Vidékstratégiában meghirdetett „néppárti” föld- és birtokpolitikai koncepcióval, de szembemegy saját hagyományainkkal és az európai agrár- és vidékmodellel is. Ennek tragikus következményei lesznek a helyi közösségekre, a vidékre, annak népességelmegtartó és megtartó képességére, de a várost is súlyosan érintő, nemzetbiztonsági jelentőségű élelmezési és környezetbiztonságunkra is. Mégis és mindezek ellenére, mintha nem lett volna teljesen haszontalan a földügyi törvénycsomaggal, a támogatási és a földbérleti pályázati rendszerrel kapcsolatos kritika, tiltakozás, ellenállás és az eddigi eredmények nyilvánosságra hozása. A kormány a botrányos agrártámogatási arányok nyilvánosságra hozását követően pl. kénytelen volt emelni a tanyafejlesztési program forráskeretét. Az ugyanis, amit ezzel kapcsolatban az előző jelentésemben közzétettem – hogy tudniillik pl. egyedül a Csányi-érdekeltség, a Bonafarm csoport egyedül 4-szer annyi támogatást emel ki a közös agrárkasszából, mint amennyi ugyanebből a kasszából a 300 ezer tanyán élő honfitársunk gazdálkodási és életkörülményei javítására jut – nemcsak teljességgel elfogadhatatlan, hanem – ami a kirakatnak dolgozó politikai kommunikációban még súlyosabban esik latba – a közvélemény felé is megmagyarázhatatlan. 2013. április 10-ei ülésén emellett földügyi döntéseket is hozott. Eszerint a kis- és nagybirtokok jelenlegi 50-50 százalékos arányát oly módon változtatná meg, hogy a nagybirtokok arányát 20 százalékra csökkentenék, míg a kis- és közepes gazdaságok arányát 80 százalékra növelnék. Hogy ennek – a választások előtt igen jól hangzó kommunikációs panelnek – lesz-e és ha igen, mikor lesz hatása a mai torz birtokszerkezetre, az persze kérdés marad. Mint ahogyan az is megválaszolatlan, hogy honnan és hogyan jön létre ennek földalapja, ha a földügyi szabályozás – mint láttuk – a jelenlegi birtokszerkezetet, a hosszú távú szerződésekkel rendelkező tőkés nagybirtokot nem is érinti, sőt inkább pozícióit erősíti. Döntött a kormány arról is, hogy meghirdetik a „Földet a gazdáknak!” programot, amelynek keretében 200 ezer hektár állami tulajdonú föld kerülhet a gazdákhoz haszonbérbe. A program azokat az állami földeket érinti, amelyek bérleti szerződése 2017. március 31-éig lejár. A pályázat célja – a kormányzati kommunikáció szerint – a családi gazdaságok, a kis- és közepes méretű birtokok megerősítése. A haszonbérleti szerződéseket még idén, az év első felében meghirdetik, és a pályázatokat 2013 végéig el is bírálják. A kérdés csupán az, hogy folytatódik-e az a bérbeadási gyakorlat, hogy a területek zömét néhány tucat nagy érdekeltség, több százvagy akár ezerhektáros léptékben megszerzi, miközben a túlnyomó többségnek a terület töredéke jut. Ha ez az arány és tendencia fogja a 200 ezer hektár bérbeadását is jellemezni, akkor a területek túlnyomó többségét nem több mint 200-300 érdekeltség fogja ismételten megszerezni, és ez nem az arányok, hanem csupán a célcsoportok változását fogja magával hozni.


A folyamatok iránya és a teendőkre vonatkozó „szelíd, ám határozott” ajánlások Ezen kikényszerített – részben persze láthatóan inkább választásközeli kommunikációs célú – intézkedések, lépések ellenére lényegi, az eredeti néppárti irányba visszatérítő változások – kölönösen a vidékstratégia legfontosabb alapját adó föld- és birtokpolitika területén – egyáltalán nem történtek. Ma már sajnos ismét csak reménykedni lehet a néppárti irányváltásban. A ma látszó folyamatok, az állami földbérleti rendszer és a földügy kibontakozó szabályozási, jogi keretei az agráriumot, a vidéket, de az egész magyar társadalmat a tőkés nagybirtokrendszer és a dél-amerikanizálódás felé lökik. Ez az a folyamat, amelyet a társadalom végletes kettészakadása, a bezárkózó, védekezésre kényszerülő multimilliárdos elit és a kívül rekedt, nyomorgó milliók roncstársadalma közti feszültségek gyors növekedése, leromló köz-, környezet-, élelmezési és élelmiszer-biztonság és a mindezek hatására kialakuló, a helyzet – akár erőszakos – megváltoztatására irányuló törekvések felerősödése kísér. Ez a gyorsuló és ma megállíthatatlannak tűnő belső és külső újgyarmatosítási folyamat a vidéki térségek kiürítéséhez, a helyi közösségek felbomlásához, a nagyvárosok körüli nyomornegyedek kialakulásához, vidéken pedig a föld pár tucat tőkés társaság kezébe kerüléséhez, bérmunkán és néhány növény monokultúrás, iparszerű tömegtermelésén alapuló tőkés nagybirtokrendszerhez vezet. A vidéket, a helyi közösségeket, a gazdatársadalmat és az erőforrásaikat érő támadások, továbbá az azok nyomán kibontakozó társadalmi és környezeti katasztrófa a várost is gyorsan elérve teljes összeomlással fenyeget, és éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni. E folyamat gyors megállításához alapvető gazdaság- és társadalompolitikai fordulatra, a valódi „néppárti” programja mellett kitartó államra, és annak gyors külső és belső lépéseire van szükség. Másokkal együtt magam is úgy látom, hogy haladéktalanul kezdeményezni kell olyan EUszintű tárgyalásokat, amely az élelmiszer-ellátás, a természeti erőforrások – köztük mindenekelőtt a termőföld és a vízkészletek – forgalmazásának és felhasználásának jelenlegi szabályozási kereteit újragondolják, e nemzetbiztonsági területeken a nemzeti önrendelkezést megerősítik. Itt valóban érdemes „szabadságharcot” kezdeni, melyben más, lassan ébredező európai nemzetek is partnereink lehetnek. Ennek keretében kell felvetni olyan kérdéseket, mint: az áruk szabad áramlása ketegóriájából kivett gyógyszer- és fegyverkereskedelem mintájára megvalósuló élelmiszer-önrendelkezés, a külföldiek termőföldvásárlási moratóriumának meghosszabbítása, továbbá a termőföld kivétele a tőkejavak közül, a tőke szabad áramlása kategóriájából. Egyre többekkel együtt magam is változatlanul és növekvő határozottsággal szorgalmazom, hogy vissza kell térni a Nemzeti Vidékstratégia (NVS – 2020.) által meghirdetett néppárti föld- és birtokpolitikai irányhoz! A megszületett földügyi törvénycsomagot ennek megfelelően gyökeresen át kell alakítani úgy, hogy a föld valóban a helyben lakó gazdálkodó családokhoz, a helyi, települési közösséghez és a fiatalokhoz kerüljön! Elő kell készíteni a – vidéken letelepedő, gazdálkodó és több gyermek világrahozatalát vállaló – fiatal párokat helyzetbe hozó demográfiai földprogramot, meg kell teremteni indításának földalapját valamint költségvetési és jogi kereteit! Az állami földbérleti pályázati rendszer szándékosnak tűnő anomáliáinak, jól látható hibáinak


kiküszöböléséhez: a) a szerződéskötések azonnali leállítására, a teljes pályázati rendszer visszavonására, b) a kormány és a parlament azonnali intézkedésére, gyors lépésére, c) a helyi gazda- és faluközösségek bevonásával új, átlátható pályázati rendszer kidolgozására, és d) új pályázat kiírására van szükség, amelyhez e) kiváló például szolgálhat a Borsodi Mezőség első körben előkészített, majd visszavont pályázati rendszere. Alapelvként kell az új rendszerben rögzíteni, hogy az állami földek jövedelmének azt a települést kell gyarapítania, melynek közigazgatási területéhez tartozik, az állami földek bérleti jogának megszerzésére csak helyi gazdák pályázhatnak, és ettől csak akkor lehet – az adott településsel határos településekre, de nem több mint 20 km-es körzetre kiterjesztve – eltérni, ha nincs helyi gazda, aki vállalná a művelést, az összeszámítás szabályai szerinti egy érdekeltség legfeljebb 300 hektáros területre és 5 birtoktestre adhat be pályázatot, illetve szerezhet bérleti jogot. Helyi gazda az, aki az adott településen él, illetve olyan fiatal pár, aki a demográfiai földprogram keretében, annak feltételeit vállalva ott letelepszik. Valamennyi lejárt bérleti szerződésű állami földterületet nyilvánosan és a fenti elvek szerint átdolgozott pályázati rendszerben meg kell hirdetni, és a helyben lakó gazdálkodó családoknak, továbbá fiataloknak – különösen a demográfiai földprogramban részt vevő fiatal pároknak – kell adni. Mindezek indokoltságát ezen V. jelentés tényei, valamint az NFA Ellenőrző Bizottságának saját belső vizsgálata, az arról már 2012 októberében készült jelentésének súlyos megállapításai ékesen alátámasztják. Az ország különböző pontjairól hozzám egyre nagyobb számban érkező jelzések hasonló tendenciát mutatnak, amit a pályázati rendszer előre vetített! Éppen ezért a fentiekkel kapcsolatos kormányzati és törvényhozási döntések meghozatala – és azok nyilvános bejelentése – a vidéki hangulat és jogos felháborodás ismeretében, megítélésem szerint elodázhatatlan!!


Szotyi – balról jobbra Mészáros Lőrinc, Eperjes Károly, Orbán Viktor, Hernádi Zsolt (fotó: Népszabadság, Revicky Zsolt)


„Most ha a Pista nyert volna, vagy a Józsi?”… (felvétel: atlatszo.hu)


…vagy az András juhász? (fotó: Barna Miklós)


Mészáros marhái (fotó: facebook.com)


…András juhász birkái – amíg voltak (felvétel: atlatszo.hu)


Mészáros Lőrinc malma Göbölpusztán (a szerző felvétele)


Mészáros eltűnt disznói nyomában (a szerző felvétele)


Térképem alcsúti földviszonyokról. Összefüggő birtokok (a szerző grafikája – atlatszo.hu)


Tiborcz Eszter 157 hektárt nyert el az állami földbérletpályázaton a Csabdi– Tükröspusztai birtok mellett (a szerző grafikája – atlatszo.hu)


Itt már csak az ő kezük épít (fotó: Móricz Simon)


Összenőve (fotó: Móricz Simon)


A pannon Gizeh (fot贸: M贸ricz Simon)


Felcsúti ingatlankeringő – üzletileg is kihozzák a maximumot? (Népszabadság grafika)


A Cinege utcai villát Orbánék ilyennek mutatták… (archív: orbanviktor.hu)


…és ilyen valójában (fotó: Népszava)


Fakivágás Csabdi–Tükröspusztán… (a szerző felvétele)


…nem találják a tetteseket – a traktor Tiborczéké. A rendőrség már egy éve keresi őket (a szerző felvétele)


Tiborczék traktora a falopás helyszínén… (a szerző felvétele)


…és az esküvőn, a Story magazin képén


Állagmegóvás. Alcsútdoboz-Hatvan puszta – Orbán Győző József főhercegi majorjában műemléket mentenek… (fotó: atlatszo.hu)


Alcsútdoboz–Hatvanpuszta – Orbán Győző József főhercegi majorjában műemléket mentenek (fotó: atlatszo.hu)


Habsburg-kastély (a szerző felvétele)


Modern „kastély” – a Mészáros és Mészáros Kft. új szerzeménye Felcsúton (fotó: ingatlanhirdetés)


Trambulin – a juhász lányai (felvétel: atlatszo.hu)


A könyv elektronikus változatának kiadója Tény 2014 Kft. A kiadásért felel a Tény 2014 Kft. vezetője. Az e-könyv létrehozásában közreműködött: Katona Zoltán, Pekó Zsolt Projektvezető: Földes László Borítóterv: Zsoldos Péter ISBN 978-963-09-0000-0 © Ferenczi Krisztina 2014 © Tény 2014 Kft. 2014 Minden jog fenntartva. www.multimediaplaza.com info@multimediaplaza.com


{1}

Kajászói gazdák: http://embed.indavideo.hu/player/video/f9aab9520a

{2}

Ki is Mészáros Lőrinc – néhány adalék: http://atlatszo.hu/2012/05/14/szarok-ra-hogy-mas-mit-mond-meszaros-lorinc-vs-ferenczi-krisztina-videointerju/ http://magyarnarancs.hu/narancsblog/nehez-lett-volna-nem-nekem-nyerni-a-800-millios-fecsuti-gazszerelo-86049 http://www.origo.hu/itthon/20130529-portre-meszaros-lorinc-felcsuti-polgarmesterrol-a-puskas-akademia-elnokerol.html

{3}

Az Ogy. Mg. Biz. Ellenőrző Albizottsága 2012.03.21. ülésének jegyzőkönyve: http://www.parlament.hu/biz39/bizjkv39/MB/A361/1203211.pdf

{4}

No comment, Ogy. Mg. Biz. Ellenőrző albiz. ülése, Kajászó és Lepsény ügyei: http://www.youtube.com/watch?v=ziPEmRwKJGw

{5}

I. j.: http://www.kielegyenafold.hu/angyan_jelentesek/megismeritek_az_igazsagot_es_az_igazsag_szabadda_tesz_titeket-c637. html

{6}

Meghívó Kajászó földfórumára: http://fejerszovetseg.blogspot.hu/2012/08/angyan-jozsef-lesz-vendeg-fejer-megyei.html

{7}

Kajászói beszéd I.: http://www.youtube.com/watch?v=89z4EKju3lw Kajászói beszéd II.: http://www.youtube.com/watch?v=dXHhTjIGipE miert_nem_lehet_tisztessegesen_

Tudósítás:

http://nol.hu/belfold/20120905-

{8}

Földfoglalás Kajászón, 2012 őszén: http://index.hu/belfold/foldfoglalas/ http://www.youtube.com/watch?v=xjxAv295LmE http://www.noltv.hu/video/4686.html?searchid=s52b94aa5179e5

{9}

Rendőrségi vizsgálat Kajászó gazdái ellen: http://nol.hu/lap/mo/20121113-a_rendorseg_vizsgalja_az_akciot

{10}

Varga Gábor fideszes országgyűlési képviselő Kishantosról még közvetlenül a választások után, 2010 nyarán: http://www.youtube.com/watch?v=wjmiFBLViV0

{11}

Fazekas Sándor (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020, Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest, 126 p. http://videkstrategia.kormany.hu/

Profile for Matyasne Kiraly

Ferenczi krisztina naracsbõr  

Könyv az Orbán család meggazdagodásáról.

Ferenczi krisztina naracsbõr  

Könyv az Orbán család meggazdagodásáról.

Advertisement