Page 1

K

Etes, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségeinek lapja

risztus Hordozó V. évfolyam, 1. szám 2014. február

Összetartozunk

Kettős élményt jelentett számomra a karácsonyi készülődés közben december 13-án a pilinyi és karancssági látogatásom. Mindig hangoztatom, hogy az Úristen egymásnak és egymásért teremtett bennünket. Szükségünk van egymásra. Ahogy öröm a templomi együttlétünk, ugyanúgy öröm a szeretetben való találkozás otthon a családban, az iskolában, de sajátos értelemben a „Közösségi Házban”. Ezt az örömet éltem át Piliny- dékokat adtak át a gyerekeknek. ben, amikor a budapesti Madách Megható volt látni a csodálkozó Imre Gimnázium egyik osztálya – kis ovisok, de a többi gyerek arcát tanáraikkal együtt – meglátogatta is. Eszembe villant, hogy kinek jués megajándékozta a pilinyi iskolás tott eszébe ez a kedves gondolat? gyermekeket. Kedvesen fogadták Pestről eljönni a mi kis nógrádi őket a házigazdák. A polgármester falunkba? Mennyi szeretet leheúr köszöntötte a vendégeket és a tett az ajándékok kiválasztásában, pilinyi kis táncosok műsorral ked- becsomagolásában! Előttem egy veskedtek a pesti diákoknak. Ők kislány lovacskát kapott. Örömmel is készültek egy kis színdarabbal, simogatta, nézegette. folytatás a 3. oldalon énekkel, majd névre szóló aján-

Akinek van füle... s akinek van szíve...

Sokszor kérdezik tőlem év elején, hogy mi lesz a program, mit fogunk megint csinálni, hogy lesz a beosztása a félévnek?! Persze ezt közzé is tesszük az „akinek van füle” rovatban. De ne feledkezzünk meg a szívről sem, ami még a fülnél is fontosabb! Ferenc pápa új bűnre figyelmeztet a „csinálnikellizmusra”. Nem csupán csinálni kell, hanem szolgálni, szeretni egymást. Ne merüljön ki együvé tartozásunk a közös programokban! Tegyünk a közösségeinkért, a jövőnkért! Ehhez kell a szív!!! Kérek mindenkit, aki valamit is tenne azért, hogy másokat Istenhez vezessünk, hiszen nem kisebb a tét, erre küld minket Jézus, hogy fedezzük fel együtt a szolgálat örömét. Sokan segítenek már és fedezik fel, hogy szükség van rájuk, én azt szeretném, ha mindenki érezné ezt! Mi az, ami hiányzik? – Karitász minden közösségünkbe: feladatuk a magányosakkal való törődés, szeretetszolgálat, időnként a rászorulóknak csomagok osztása. Ez több embert igénylő feladat.

– Gondnokok közösségi házainkba, akik figyelnek a tisztaságra, időnként programokat szerveznek fiataloknak, gyerekeknek, felnőtteknek. – Akik felolvasnak a szentmiséken. – Fiatalok, akik ministránsokkal foglalkoznak időnként! Ünnepi miséken sokszor nagy a káosz! – Szükség lenne honlapra (elég egy is az 5 falunak!) Ezt rendszeresen karbantartani, frissíteni. – Írjunk minél többen az újságba is! – Faliújság szerkesztő (Több ember is lehet!) – Utca-apostolok (hívnak papot a súlyos- vagy régóta beteghez, ehhez utcánként kell ember!) Ez lehet a Karitász feladata is! Mindez lehetetlen talán? Mindezekhez nem kell más csak szív és lélek! Kilépés önmagunkból, Jóisten szolgálata az embereken keresztül. Mozduljunk meg! Emlékeztek? : „Tegyétek szívből, lélekkel!” Attila atya

Kétrégiós találkozó Szendehelyen „Az igaz ember hitét, meggyőződéseit nagy katasztrófák sem képesek sarkaiból kifordítani.” (Jókai Mór) 2013. december 14-én kétrégiós ifjúsági találkozót szervezett az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség Szendehelyen, ami egy igazán különleges helyzetben levő Nógrád megyei település, mivel helyileg az Észak-Duna területén található, azonban a legtöbb helyi fiatal szíve az Ipolymentébe húz. Hideg, borús szombat reggelre ébredtek a szervezők, ennek ellenére fiatalos könnyedséggel és energiával vágtak bele a munkába, még mielőtt az első vendégek megérkeztek volna. Az iskola kapui fél 9-től nyitva álltak a találkozóra érkezők előtt, az étkezőben forró teával melegíthették fel átfagyott tagjaikat.

A nap a köszöntőkkel, a helyi fiatalok által előadott pantomimelőadásokkal, és közös szentségimádással vette kezdetét. A jelenlevő atyák egész nap a gyónni vágyók rendelkezésére álltak,

mind a templomban, mind az iskolában. Az előző este készült régiós térképre mindenki felrajzolhatta saját települését, ahonnan érkezett. A nap témája Szent József volt, akiről Bátyi Sándor és Mol-

nár András tartott szívhez szóló és elgondolkodtató előadást. Rávilágítottak arra, hogy az elmúlt években mennyire megváltoztak az elvárások, és a férfiakra jellemző tulajdonságok is. Ezekkel szemben Szent József képviseli mindazt, ami igazán fontos a férfiakban, a családapákban. Szó esett a párválasztás nehézségéről és a gyermekvállalásról is, amit érthetetlen módon a mai világban talán kevésbé tekintenek örömhírnek. Utána a gyerekekre játszóház, míg az idősebbekre kiscsoportos beszélgetés várt. A legapróbbaknak bábelőadások, szerepjátékok, és más hasonló foglalkozások segítettek megérteni Szent József fontosságát, míg az idősebbek a kiscsoportjukkal beszélgetve tehették ezt meg. folytatás a 3. oldalon


Krisztus Hordozó

2

Közeledik a személyi jövedelem adóbevallás időszaka Tisztelettel felhívjuk a figyelmet arra, hogy felajánlhatjuk a Magyar Katolikus Egyház javára személyi jövedelemadónk 1%-t, a 0011-es szám megjelölésével.

Egy helyi vonatkozás:

KÉRJÜK, akinek lehetősége van rá adója 1%-val támogassa a KARANCSSÁGI TEMPLOMÉRT ALAPÍTVÁNYT.

Karácsonyi koncert a pilinyi templomban

A felajánlott összeget a templomban használt műszaki eszközök karbantartására, felújítására fordítjuk. Nagylelkűségüket előre is köszönjük!

Adószám: 19161134-1-12

Közösségi híreink

További örömhír, hogy a modern kor igényeinek megfelelően Karancsság egyházközség jelen van a facebook közösségi oldalon. A keresőbe az Egyházközség Karancsság nevet kell beírni és szemünk elé tárul a nógrádi vidékünket már messziről uraló, hófehér templom. Bepillantást nyerhetünk a karancssági közösségek életébe. Itt hívjuk fel a téma iránt érdeklődést és elhivatottságot érző személyek figyelmét, hogy a további négy egyházközség is élhet ezzel a lehetőséggel. Szíveskedjenek Amikor tini voltam, sokszor bújtam az ifjúsági magazinokat. Volt egy rovat, aminek „az orvos válaszol” volt a címe. Szívesen olvasgattam, még akkor is, amikor olyan bugyuta kérdéseket tettek fel fiatalok, amit nyugodtan megkérdezhettek volna az anyukájuktól is. Viszont előfordult, hogy tanultam belőle dolgokat. Most én is feltennék kérdéseket, de kaphatok rá választ? 1. Minden emberrel célja van az Istennek. Ha úgy érzem, hogy én még nem teljesítettem ezt a célt, honnan tudjam meg, hogy mi az én küldetésem? Egyáltalán honnan tudom meg mindezt? Kapok egy jelet? Ha szeretnék valamivel Istennek és embernek

Attila atyánál jelentkezni azok a szolgálattevők, akik szívesen elvállalnák ezt a feladatot! A közösségi léthez kapcsolódó híradásunk: Bátoriné Győri Renáta közösségi munkás minden szombaton, délután 13-15 óra között várja az általános iskolás korú gyermekeket a karancssági Kis Szent Teréz Közösségi Házba! Aki egy kis vidámságra, tartalmas időtöltésre, játékra és lelki-szellemi fejlődésre vágyik; ne hagyja ki ezeket az alkalmakat! A facebook oldalon a foglalkozásokról készült képeket is megcsodálhatjuk! A szerkesztőség

Az adventi időszakban és karácsonykor mind inkább fontosabbá válnak azok az érzések, amelyek nélkülözhetetlenek a keresztény ember számára: a szeretet, a család, a békesség, az egymás iránti tisztelet, odafigyelés, megbecsülés fontossága. Ezért is indítottuk el pár évvel ezelőtt a Falukarácsony elnevezésű rendezvényt, hogy ezek az érzések mind inkább felerősödjenek az itt élő emberekben. A Falukarácsonyt minden évben megrendezzük Pilinyben, a múlt évben december 22-én a templomban tartottuk, amely talán még bensőségesebbre sikerült az előző évekhez képest. Attila atya és Lehoczki Szabolcs polgármester köszöntője után az óvodások műsorával kezdődött a rendezvény. Nagy izgalommal készültek az előadásra a gyerekek, akik mindannyiunk arcára mosolyt csaltak és elkápráztattak bennünket csodálatos, kedves kis műsorukkal. Köszönjük az óvónénik, a hit-

Vallomások Attila atya válaszol

szolgálni, honnan tudhatom meg, hogy ez az én akaratom-e, vagy Istené? Minden ember elsődleges küldetése, hogy a világot megszentelje és belekapcsolódjon Isten teremtő és gondviselő művébe. Vagyis szeressen, értéket teremtsen. A Szentlélek vezet minket ezen az úton. Ha jó irányba megy az ember öröm tölti be az életét és megelégedettség, ha nem, akkor nyugtalan vagy éppen rossz a lelkiismerete. A lelkiismeret általában eligazít minket. A Szentírásban,

de az imádságban is kapunk személyes megerősítést döntéseink előtt, hiszen mindig döntések elé vagyunk állítva. Ha úgy érzem, hogy lenne kedvem, esetleg tehetségem valamihez, de nem vagyok biztos benne, hogy ez az én utam, várjam a megerősítést? De kitől: embertől, vagy Istentől? Hiszen én egyszerű ember vagyok. Nekem nem fog megjelenni az Isten, nekem „csak” a szívemben él. Nem kapok Tőle levelet, hogy ezt és ezt kell tenned, ez a te utad. Talán nézzek vissza az életem-

oktató, és a szülők, áldozatos munkáját! Ezt követően a salgótarjáni Nógrád Operett Társulat tagjai: Lengyel Judit, Tóth Tibor és Tóth Dávid adtak elismerésre méltó, magával ragadó; több mint egy órás koncertet, amely a Balassi Bálint Megyei Könyvtár közreműködésével és támogatásával jött létre. A műsor végén közösen énekeltük a karácsonyi dalokat a művészekkel, majd süteménnyel, forralt borral, teával kedveskedtünk azoknak, akik részt vettek ezen az eseményen. A templom előtt mindenki váltott pár kedves mondatot rokonaival, barátaival, ismerőseivel, így kívántunk egymásnak áldott, békés karácsonyi ünnepeket. Örvendeztünk egymás társaságának, a közösen töltött időnek. Köszönöm mindazoknak, akik a Falukarácsony sikeres lebonyolításában, az ünnep meghitté tételében közreműködtek. Lehoczkiné Orsi, Piliny re, és ha elégedett vagyok, akkor teljesítettem a küldetésem? És ha nem múlik el a hiányérzet? Ha van valamihez tehetségünk, akkor azt nem puszta véletlenül kaptuk, s ha még kedvünk is van hozzá, akkor szerencsések vagyunk. Fogjunk bele, ha mindez jó és a szeretettel nem ellenkezik, Isten fog minket vezetni. Ezenkívül kérni is lehet Őt, Jézus is buzdít erre minket („kérjetek és kaptok...”)! A visszatekintés fontos lelki eszköz, főleg imában ajánlatos ezt tenni! Ha pedig még van hiányérzetem, akkor kérdezzem meg az Urat, hogy mit kell még tennem, Ő vezetni fog engem, ha rábízom magam!


Krisztus Hordozó

3

Az igazi gazdagság: Krisztus

2013. karácsonyán Szent László Közösségünk kis családjával a „Gyertyafény fogadó” című misztériumjátékkal örvendeztettük meg ságújfalui, szalmatercsi és karancssági testvéreinket. Célunk az volt, hogy a Krisztus Urunk születésének ünnepét mindenki számára áhítatosabbá tegyük – és hozzájáruljunk ahhoz a lelki ráhangolódáshoz, ami ilyenkor szükséges mindnyájunk számára: Krisztus a mi szívünkben ténylegesen is szeretne megszületni. Előadásunk a karácsonykor ünnepelt szent éjszaka betlehemi eseményei alapján született, a mai kor megvilágításába, modernizált átiratba helyezve bizonyos mozzanatokat – és ez, úgymond, kézzelfogható üzenetet közvetített mindnyájunk számára, hogy ne a földi javakban, hanem Krisztusban való gazdagodásunkat helyezzük

előtérbe - és így gyarapodjunk a szeretetben. Egyúttal ez az előadás nekünk, szereplőknek is örömet szerzett: az Úr ezáltal bennünk is növelte az Őiránta és az egymás iránt való szeretetet. Már a próbák során is szép közösségi élményeket élhettünk meg - Isten dicsőségére, mások lelki öröméért vállalt felkészülésünk éreztette együvé tartozásunkat az értünk emberré lett és közénk jött Krisztusban. Őt szerettük volna minden testvérünk számára átadni, Őhozzá a lelkeket közelebb vinni – és őszintén reméljük, mindez sikerült. Egyúttal, ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni minden kedves testvérünk felé, aki megtisztelt bennünket figyelmével és bátorító lelkesedésével lelkileg egybeforrt velünk ezeken az alkalmakon. Dénes Csaba, Karancsság

Egy megjegyzés a cikkhez: a Szent László Közösség nevében köszönetet mondok mindazoknak – egyházi és világi vezetőknek, adományozóknak, támogatóknak –, akik a színjátszó közösségünk 2013. évi szolgálatait bármilyen formában támogatták. Engedjék meg, hogy most külön köszönetet mondjak egykori középiskola osztálytársamnak: Kovács Norbertné Gácsi Szilviának. Ő és családja immár harmadik éve biztosítják a hagyománnyá vált vacsoránkhoz szükséges, teljes húsmennyiséget. Mindenkinek köszönetünket és hálánkat fejezzük ki. Egyben kérjük a testvérek imáit, hogy még sokáig tudjunk Isten dicsőségére, embertársainak örömére szolgálni. Tisztelettel és köszönettel a Szent László Közösség nevében: Dénes Katalin.

Kétrégiós találkozó Szendehelyen

Az 1. oldal folytatása Az ebéd után a helyiek pogácsával és különféle süteményekkel kedveskedtek a vendégeknek, illetve azoknak, akik csak egy békés beszélgetős délutánra vágytak. Természetesen azonban különböző kézműves foglalkozásokon is részt vehettek, ahol ötletes kis ajándékokat, díszeket készíthettek az egyre közelgő ünnepre. A délután folyamán lehetőségük volt még csapatépítő játékokon részt venni. A délután 4 órakor kezdődő szentmisét dr. Beer Miklós püspök atya mutatta be., aki tőle megszo-

kott fiatalos, nyílt stílusával szólította meg az összegyűlt fiatalokat. A szentmise végén élményekkel és lelkiekben feltöltődve engedték útjukra a fiatalokat. „Találkoztam rég nem látott barátokkal, több embert sikerült jobban megismernem, és igazán otthon éreztem magam a találkozó ideje alatt, valamint az esti táncházon is (bár nem táncoltam, mégis egy élmény volt ott lenni). Sok lelki erőt, támogatást kaptam az élethez.” Kasza Boglárka (Etes) A cikket írták: Szegner Dóra és Heinczinger Zorán, fotó: Balázs Rebeka

Összetartozunk

Az 1. oldal folytatása A többiek is nézegették egymás ajándékát. Valamikor, évekkel ezelőtt az a nagylány örülhetett így neki, aki most lemondott róla és továbbadta. Úgy éreztem, hogy ebben az esti találkozásban, ott a pilinyi kultúrházban érezhetővé vált az a csoda, amit minden karácsonykor megsejtünk: összetartozunk Isten Fiának szeretetén keresztül, aki mindnyájunknak testvére lett. Megajándékozott önmagával, hogy mi is ajándékozni tudjunk egymásnak. Biztos vagyok abban, hogy a pesti diákok éppúgy, mint a pilinyi gyerekek valami kézzelfogható élményt kaptak a karácsonyi titokból. Elgondolom, hogy mennyi lehetőségünk van hasonló találkozásokra, ajándékozásokra! Biztos vagyok abban, hogy ez szép példa követőkre talál. Újabb és újabb találkozások születnek majd! Köszönjük mindnyájan, akik részesei lehettünk ennek az örömnek! Karancsság – a Kis Szent Teréz Közösségi Ház felszentelése. Ugyanezen az estén került sor az új egyházközségi közösségi ház felavatására. Amikor 10 évvel ezelőtt megkezdtem a püspöki szolgálatomat, gyakran emlegettem: a templomainkat megörököltük, szeressük, gondozzunk, de legyen minden templom mellett egy olyan épületünk, ahol a szentmise után és azon kívül is együtt lehetünk! Még nem számoltam össze, hogy a 10 év alatt hány ilyen „otthonunk” valósult meg. Hála Istennek, nagyon sok. Jól emlékszem még Ságújfalun az ottani közösségi ház felszentelésére. És most megvalósult Karancsságon is! Többször érdeklődtem Attila atyánál, hogy milyen ütemben folyik a felújítás? Amikor arra jártam magam is be-bekukucskál-

tam. A templom, a kápolna, a plébánia-lak, a gyönyörű keresztút után most ez az álom is valóra vált. Öröm volt látni az érkezőket! Mindenki sürgött-forgott, készülődött. Mindenki hozott valamit. Lassan megtelt a ház! Amit annyiszor megtapasztaltam már, most is – szinte már természetesen – együtt örültek a szomszédos települések polgármesterei, vezetői. Etesről, Ságújfaluból, Pilinyből, Szalmatercsről éppúgy eljöttek, mint a helybeliek. Polgármester úrnak oda is súgtam, hogy büszke lehet erre az ös�szetartásra. Hányszor példálóztam már szerte az egyházmegyében veletek! Gyertek, nézzétek meg: tudnak egymás örömével együtt örülni. Géza atya mindig ugyanilyen örömmel jön vissza szeretett hívei közé. Annyi év őt is elválaszthatatlanul karancsságivá tette. A közösségi ház falait különleges tablók díszítik. Edit néni, aki ugyancsak nagyon hamar karancssági lett, egy alkalommal megkérdezte, hogy nincsenek-e karácsonyi képeslapjaim? Már szinte el is felejtettem, hogy minden évben összegyűjtöttem egy-egy táskában azokat a lapokat, amiket sokfelől küldtek évek óta. Nem is gondoltam arra, hogy egyszer még szükség lesz rájuk. Örömmel adtam oda és íme ez lett belőle! Ismét egy olyan lehetőség, amit észre sem veszünk. Most már ilyen „kézimunkákat” ebben a közösségi házban csinálhattok. Hiszem, hogy új és új ötletek találnak gazdára. Gyönyörű a régi-új feszület. Méltó helyre került! Ismét átéltem, hogy összetartozunk. Szükségünk van egymásra. Hiszem, hogy ebben a Kis Szent Teréz Közösségi Házban sok hasonló találkozás követi majd egymást. A terített asztalnál éppúgy, mint a játékban, a közös munkában újra és újra átélhetitek azt a szeretetet, amit Jézus hozott az életünkbe. Szent Teréz égi közbenjárás kísérje ennek az új otthonnak mindennapi életét! Ismételten köszönöm a kivitelezők munkáját és mindazokét, akik ezt a szép tervet megvalósították. Isten áldása legyen Mindnyájatokon! Miklós püspök, örökös karancssági polgár


4

Parlamenti kirándulás

2013. december 21-én hivatalosak voltunk a Parlamentbe, ahol 800 gyerekkel közösen részt vettünk az Ország karácsonyán. Közel negyvenen indultunk útnak kora reggel, négy felnőtt kísérővel, hogy az öt faluból toborzott gyerekekkel egy különleges élményben részesüljünk. Megérkezésünk után két kormányőr csatlakozott hozzánk, akik a nap folyamán végig velünk maradtak. Ők kalauzoltak bennünket a különböző foglalkozások és az épület nevezetes termei között. Az egész napon át tartó program azzal kezdődött, hogy Kövér László házelnök átadta a gyerekek delegáltjainak az Országház kulcsát. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a mi csoportunkból is választottak delegáltat. A megnyitó ünnepély alatt a gyerekek a lépcsőkön foglaltak helyet. Az érkezésünkkor kapott színes sapkák - amelyeket megkü-

lönböztetés gyanánt kaptunk - jó szolgálatot tettek, megkönnyítették a hozzánk tartozó gyermekek azonosítását. A táncos, zenés műsor után - amelyben sok híresség, előadóművész lépett föl - a kormányőrök segítségével visszarendeződtünk csoportjainkba. Először a koronaékszereket néztük meg, s közben meghallgattuk történetüket eredetükről és hazajutás viszontagságos útjáról. Ezután zenés invitálásra helyet foglaltunk az ülésteremben, amelyről megállapítottuk, hogy a televízióban sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Kíváncsian nézegettük, hogyan szavaznak a képviselők. Az ülésterem folyosóján kézműves foglalkozás, arcfestés és lufi fújás várt minket; egy másik teremben pedig a Csodák Palotája kapott helyet, ahol nagyon élveztük a különböző vicces és logikai játékokat. Ezután a kormányőr váltás folyamatát nézhettük meg, amelybe vezényszóra mi is becsatlakozhattunk. Végül még autogramokat, fényképeket is begyűjthettünk focista, kenus, fogathajtó és vízilabdázó élsportrolóinktól. Senki sem tért haza üres kézzel, minden gyerek ajándékokkal megrakott hátizsákot kapott. Sok örömben volt részünk, rácsodálkoztunk az épület szépségére, s minket felnőtteket is elvarázsolt a Nemzet Házának légköre, pompája. Tartalmas kirándulásban volt részünk. Köszönet érte Illés Lászlóné Piroskának, aki pályázatával emlékezetes élményt szerzett a gyermekeknek. Oláh Borbála

Judit meséi:

Krisztus Hordozó

A madárijesztő farsangja

Februárban még szállingózott a hó és korán sötétedett. A gyerekek és szüleik készülődtek az esti farsangi mulatságra. Nem messze a falutól, egy szántóföld szélén állt egy aranyos madárijesztő. Nagy szalmakalap a fején, régi rongyos ruhák a testén. A madárijesztő unatkozva nézte a tájat, mert ugye télen nem volt mit őriznie a madaraktól. Hiányzott is neki a nyári mulatsága, amikor riogatta a földre leszállni akaró madarakat. Késő délután arra lett figyelmes, hogy a gyerekek visongva futkároznak az utcákon és örömükben és izgatottságukban kiabálnak, hogy ki minek öltözik az esti farsangi bálon. A madárijesztő nagyon kíváncsi volt, milyen is lehet egy ilyen mulatság. - De nem mehetek oda, nehogy megijesszem a gyerekeket és hát nincs is más szép ruhám - morfondírozott magában. - Majd meglesem őket az ablakból - gondolta. Este mikor indult a falu apraja-nagyja, halkan leugrott az őt tartó karóról és tisztes távolságból követte a kis kifent kikent farsangi jelmezbe bújt gyereksereget. Odaértek a farsangi bálhoz, már bentről szólt halkan a zene és meleg pogácsa illatát hordta a szél. A gyerekeket már várta a tanító néni, hogy meleg szívvel üdvözölje őket. A gyerekek elindultak a színpadra, az őket kísérő szülők pedig leültek a nézőtérre, hogy elkezdődhessen a farsangi jelmezek bemutatása. A madárijesztő lassan odalépett az ablakhoz, és bekukucskált. Látta, hogy a színpadon nagyon sokfajta teremtmény és izgő-mozgó tárgyak voltak. Nézte egy kis ideig és szépen lassan felismert minden kisgyermeket a faluból, mert sokszor játszottak a faluszélen, nem messze onnan, ahol ő riogatta a madarakat. Ugyanazokat a mosolyokat vélte felfedezni a kicsi arcocskákon, mint nyáron. A bentről kiszűrődő fényben észrevett maga mellett egy öreg nénit. Hófehér haja kontyba volt fogva és arcán látszott a mosolya, amiben minden jóság tükröződött. – Miért kintről nézed a mulatságot te kis madárijesztő?- kérdezte. – Nem merek bemenni, nehogy megijesszem a gyerekeket. – Gyere, nézzünk be együtt! - mondta a nénike és átkarolta madárijesztő vállát. – Látod, milyen sok rémisztő dolog van a színpadon? Látod az oroszlánt, a sárkányt, de ott van a jó tündér és a múmia is. És most nézz a szemükbe, senkinek sincs félelem a szemében csak boldogság és csodálat. – Látom, látom - válaszolta a madárijesztő. – Akkor miből gondolod, hogy tőled félnének? Tőled, akit már évek óta ismernek, hisz biztos emlékszel, amikor téged is bevontak a játékukba: egyszer kalóz voltál, egyszer pedig egy hadvezér, aki vezette a gyerekek seregét. Barátjukként tekintenek rád. Az én kis unokám is sokat mesélt rólad és elmondta, miket játszottak a falu szélén és téged is sokat emlegetett. Egyszer még kerestek is kétségbeesetten, amikor elvittek téged, mert eltört a karód, ami tartott, és látnod kellett volna a gyerekeket, amikor visszatettek a föld szélére, milyen örömmel mesélték, hogy visszajöttél. – Tényleg? - lelkesedett fel a madárijesztő. – Gyere, menjünk be! - fogta kézen az anyóka a madárijesztőt. Amikor beértek a terembe, megszólalt az anyóka: - Van még egy jelmezesünk. Ekkor a madárijesztő elindult a színpad felé. Az első lépések még tétován mentek, de látta, hogy nem félnek tőle, így egyre bátrabban lépkedett. A színpadon futkároztak, ugrándoztak, mutogatták jelmezeiket a gyerekek. A zsűri a jelmezek közül a madárijesztőt emelte ki győztesként. Minden kisgyerek körbeállva tapsolt. A bál késő estig tartott. Volt, aki saját lábán ásítozva, volt, aki már a szülők vállán bóbiskolva indult haza. A madárijesztő is szívében melegséggel indult vissza a szántóföldre. Az ajtóban találkozott az anyókával, aki széles mosollyal egy szó nélkül megölelte és halkan odasúgta: – Vigyázz magadra madárijesztő, mert a gyerekeknek még szükségük lesz rád akár kalózként, akár hadvezérként. Várunk jövőre is a farsangi mulatságon. – Köszönök mindent! - mondta madárijesztő, és széles mosollyal elindult hazafelé tudván, hogy nemsokára találkozik kis barátaival, s a játékok során lehet belőle bármi akár kalóz, akár hadvezér… Tőzsér Judit


5 Krisztus Hordozó Mindennapjaink feladata: a megújulás Tavaly ősszel Pilinyben elém állt egy negyedikes hittanosom és a következőket mondta nekem: „ Kati néni, majd én hozok adok magának egy könyvet. Azt magának ki kell olvasni.” Meg kell mondanom, hogy kíváncsian vártam az olvasmányt, amely – mint egy héttel később kiderült – David Wilkerson és Nicky Cruz közös szerzeménye, a Kés és kereszt címet viseli. A könyv 33. oldaláról idézek egy részletet. A lelkész nagyapa és a szintén lelkész unoka beszélgetnek, mielőtt David Wilkerson lelkész elindul New Yorkba, a bandákba tömörült és a mindennapok szennyében élő fiatalsághoz. „David – mondta (a nagyapa), a kezét a ház kilincsére helyezve – nagyon aggaszt, hogy mi lesz veled, ha találkozol a város durva, züllött életével. Eddig ilyesmitől meg voltál kímélve. Ha találkozol a test romlottságával, ez túlságosan megdöbbenthet téged. Tudod - és nagyapa elkezdett mesélni egy történetet, ami

látszólag nem volt összefüggésben az én esetemmel – valamikor a hegyekben sétáltam, és egy nagy kígyót láttam. Nagyon nagy volt, David, 7 cm vastag és 1,5 m hosszú, és a napon feküdt, és úgy látszott, hogy megsebesült. Nagyon megijedtem, és sokáig nem tudtam mozdulni sem. Ezalatt, mialatt éreztem, csodát láttam. Láttam egy újjászületést, láttam, hogy a régi kígyó levetette a bőrét és otthagyta a napon, és elment, mint egy új és nagyon szép teremtmény. Fiam, ne légy olyan, mint én voltam, megrettenve a fiúk külső megjelenésén, ha elkezded új munkádat a városban. Isten vár mindegyikre, levedlik a régi bőrüket és elhagyják. Vár az új emberre, mely előjön a régiből. Ezt sohase feledd el, David, ha látod a kígyóidat a New York-i utcán.” Amint a fenti, kissé hosszú, de nagyon fontos idézetből is kitűnik: a 2014. év elején a megújulás gondolata foglalkoztat.

Felteszem Önöknek a kérdést: miért kötjük mi, keresztények ezt a fontos élményt az advent vagy a nagyböjt időszakához? Keveseknek adatik meg a felismerés, hogy miként az idézetben emlegetett, a bűnre csábító gonoszt jelképező kígyó - nekünk is ugyanúgy kellene naponta cselekednünk Istenben és Istennel. Kifeküdni az életünk napsütötte kövére és levetni a régit, az elavultat. Nem félve attól, hogy átváltozásunkon valaki ledöbben, sőt félelmet tapasztal. A megújulás: elengedni mindazt, mai már nem értékes; helyet adni az új látásmódnak, friss gondolatoknak. A kígyó csak a régi bőrét képes levedleni. Nekünk, az értelemmel, érzelemmel, lelkiismerettel felékesített embereknek elsősorban a belső lelkivilágunkon szükséges változtatni. Ismétlem: ez csak az adventi várakozás vagy a nagyböjti magunkba fordulás jellemzője lenne? Nem, ez a mindennapok feladata. A felismerés, beismerés, elengedés, leborulás

Márti regénye (1. rész) Az együtt töltött főiskolai évek óta baráti szálakkal kötődöm Dénes Katalinhoz, aki nemrégiben kéréssel fordult hozzám, mutassam be életutamat; mint tanúságtételt hitem megszületésére, növekedésére. Nem érzem könnyűnek a feladatot, hisz idős koromra látom: minden ember élete regénynek beillő módon tele gyönyörűséges csodákkal és mély fájdalmakkal,- mit tehetnék hozzá bármit az általuk megtapasztaltakhoz? Napokig forgattam, toltam félre a dolgot, végül mégis vállalom a feladatot. Isten életemben megtapasztalt végtelen jóságáról számot kell adnom másoknak is, akár ezen a módon is. Gyermekkorom: Isten jósága mutatkozik meg szüleim személyében, gyermekkorom légkörében. Édesanyámék vidékről Budapestre költöztek . Lakottan vettek egy külső kerületi házat 1946ban, 1953-ban foglaltuk el a felét, majd 10 évbe telt el, míg végül egyedül laktunk már benne. Tőlük tanultam imáimat kisgyermekként, este keresztet rajzolt édesanyám a homlokomra a búcsúcsók után. Iskolásan hittanra jártam, elsőáldozó képem megvan. Emlékszem a gyermeki feltétlen hit áhítatára, a bibliai történetek lelkemet átjáró mély hatására, a templom csendes befogadó méltóságára, a szentmise varázslatos erejére. Volt, mikor nagyobb ünnepeken új ruhában mehettem a templomba, egy vajszínű és egy eperszínű ruha villan fel bennem ; kezemen a kosárka rózsaszirmokkal tele. Anya kikísér, a kapuból néz kedvesen, tetszik neki ünnepélyes külsőm. Integet utánam - ők nem jönnek templomba. Talán egy- egy karácsonyi éjféli misén vagyunk mindannyian jelen, bátyám is.

Ha nem is jártak templomba velem, a szeretet, amit kaptam meghatározó volt. Mint ahogy az emberi tartás, őszinteség, egyenesség, becsület, tisztelet, törődés, a kevés megosztása, -ha egy almánk volt négyfelé vágtuk évekig - figyelmesség, segítőkészség- ezt láttam náluk és szívtam magamba kicsi koromtól. Magas apám átkarolta pici anyám vállát, így sétáltak a kertben, nézve munkájuk eredményét. Én lopva figyeltem őket, mélységes elégedettséggel; egymás iránti szeretetükben éreztem az én biztonságomat is. Határozottan tudom, hogy már akkor, pici lányként megfogalmazódott bennem a kívánság: de jó lenne egyszer, ha én is így sétálgatnék a férjemmel szeretetben. Szegények voltunk. A zsíros kenyér és a saját készítésű lekváros kenyér járta. De boldogok voltunk, mert a békesség, és szeretet ott honolt otthonunkban. 32 éve hunyt el édesanyám, a régi ismerősök még mindig szeretettel szóba hozzák őt, ha találkozunk! Házasságom, családom: Nem kősziklára építettem a házamat. Bizalmam emberbe vetettem és kilátástalan nyomorúságba dőlt életem.

(rosszabb esetben kiborulás), megsemmisülés, erőgyűjtés és felállás, a botorkálás és az égig növekedés embert, hitet próbáló folyamata. Ezen a ponton felvetődik bennem a kérdés: képesek vagyunk-e egyedül végigjárni ezeket a lépcsőfokokat? Tapasztalataim alapján a maradéktalan testi-lelki-szellemi megújulás, Isten képmásává való formálódás pusztán emberi erővel nem lehetséges. A 2014-es évben is szükségünk van arra a kegyelemre, amely Istentől való és amely az Istent dicsőítik. Szükségünk van az embertársaink mosolyára, intésére, egymás tiszteletben tartására. Lehet, hogy a megújulás eszköz kés és kereszt; avagy mosoly és ölelés. Az eszközök és a formák gazdagsága szolgáljon folyamatos, Istenben történő megújulásunkra. Ezt kívánom és kérem minden kedves olvasónknak, nemcsak 2014-ben, hanem életünk minden napján. Dénes Katalin

Elvégeztem az általános és középiskolát, dolgozni kezdtem. Gimnáziumi osztálytársam kezdett udvarolni nekem, 23 évesen hozzámentem . Istent nem tagadta, de nem akart hívő sem lenni. 24 évig éltünk együtt, két leányunk született . Nagyon sok jó barátunk volt, hasonlóan két- két gyerekkel. Bár iskolába jártunk a gyerekek nevelése mellett - férjem egyetemre, én technikumba - szabadidőnkben sokat jártunk túrázni, kempingezni a Kőrös partra sátrakkal, együtt a barátokkal. Ma is azt mondom: férjem jó ember volt. Fürdette a kicsi gyermekeinket, mindenben segített, nélkülem sehova nem akart menni, szeretett. Voltak vitáink, mint mindenki másnak, de arra, hogy 24 év után elhagyja családját, nem számítottam. Ma már tudom , hogy a baj, fájdalom, a kínszenvedés- amit a saját magammal , életemmel való szembenézéssel járt - nem büntetés, hanem Isten figyelmeztetése volt. „A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.” (Zsolt 90,8) Rettenetes az, mikor az ember élete fordulópontján észreveszi: elhibázta életét, Úgy érzi, már jóvátehetetlen minden, az elmúlt éveket már nem hozhatja vissza. Isten mindent tud rólunk, és engedi nyomorult helyzetünkben, hogy ezt mi is meglássuk. Remélem, hogy megérintette Önöket személyes vallomásom. A következő számban folytatom életem történetét. Káldi Márta, Budapest


Krisztus Hordozó

6

Liturgikus jelképtár Mit is jelent…

…a vízkereszt ünnepe. Január 6-án a háromkirályok gyermek Jézusnál tett látogatását ünnepli a katolikus egyház, ekkor kerül sor a vízszentelés szertartására is. Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni, mint Krisztus keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház. …a pálforduló. Szent Pál – ahogy maga mondta –, „a legkisebb az apostolok között”, nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében ( 1 Kor 15,9). Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, egy ízben az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment. Az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (ApCsel 9,1–31.) Az élmény hatása alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett. Pál fordulása (jan. 25.) ennek a „fordulatnak” állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta (zsidó származása mellett római polgár volt születésétől fogva). …a betegek világnapja. Boldog II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. a betegek világnapja. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdesban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.” Tőzsérné Dudás Erika

Ószövetségi szentírás Noé és a vízözön Ter 6,5-9,29

A bűn romboló hatása ellenére mindig lesznek Istent kereső nemzedékek. Ezzel a mondattal fejeztem be a legutóbbi írásomat és ez különösen igaz Noé és családja esetében. A vízözön története a Teremtés könyvének leghosszabb elbeszélése. Különböző hagyományok ötvözete. A bevezető versek az egész emberiségre kiterjedő katasztrófa indoklásáról szólnak. A szerző emberi módon beszél az Úrról, aki megbánta, hogy embert teremtett; mert annyira megromlott az emberiség. Az első bűn egy lavinát indított el, amely elérte a tetőpontját. Az erkölcsi romlással egy újabb bűnbeesés érkezett el. Isten ajkáról szól, hogy az emberek szíve állandóan a rosszra irányul. A héber gondolkodás szerint a szív az emberi személy döntésének a helye. Hamissá vált az emberi érzés és hamissá vált a gondolatvilága is. Vágyai, szándékai nem méltók az Isten képére teremtett emberhez, mert bűnt, bajt, átkot szülnek. A gonosz tetteket a bűnös vágyak sokasága előzi meg. A földet, amit Isten kezdetben hétszer is jónak mondott, tönkretette a törvénytelenség. A szentíró nem részletezi, hogy miben nyilvánul meg az emberek gonoszsága. De ha belegondolunk abba, hogy ezt a bibliai részt Kr.e. az V. században, a babiloni fogság idején írták le; akkor nyitottá válik előttünk, hogy a zsidó nép az Istennel kötött szövetséget számtalanszor megszegte. A bűnök sokaságába a bálványimádástól kezdve, a szegények kizsákmányolásáig minden belefér. Isten ítélete szerint elérkezett a vég. A föld megmarad, de az élőket eltörli. Ebben a hazug világban egyedül Noé az igaz ember. Ő és családja élete alapján kegyelmet talált az Úrnál. Ők azok, akik megmenekülnek, és általuk biztosítja a teremtés rendjének fennmaradását az Úr. Mielőtt az állatokkal együtt a bárkába mennének, Isten még hét nap türelmi időt ad, de hiába. A bárka abban tér el a hajótól, hogy teljesen zárt. A szentíró részletesen ír a bárka méreteiről: 300 könyök hosszú, 50 könyök széles és 30 könyök magasságú. A könyök a távolság mérésére szolgált, kb. 50 cm. A bárka méretei alapján elképzelhetetlen az, hogy valamennyi állatfajtából akárcsak egy-egy párat is képes legyen befogadni. Vajon Noé milyen módon gyűjtötte össze azokat és hogyan tárolt számukra élelmet? A vízözön története tanító jellegű költemény, a számok nem a tényeket mutatják. A bárka a halálos veszedelemtől menti meg a benne tartózkodókat. Negyven nap és negyven éjjel ömlik az eső. Az ég csatornái megnyílnak, és az

alsó vizek feltörnek. Nemcsak az élőlényeket pusztítja el, hanem az egész földet elborítja. A negyven napos felhőszakadás a büntetés nagyságát mutatja, és utal arra, hogy Isten a természeti jelenségeket is akarata szerint használja fel. 150 nap áradás után a víz apadni kezdett. „A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak.” Noé holló, illetve galamb kiengedése révén tudja meg, hogy milyen magas a víz. A galamb másodszor visszatérve már friss olajágat hoz a csőrében. Ez az új élet reménységét mutatja és egyben Isten megbékélésének az üzenetét. A galamb a béke szimbóluma. A harmadik alkalommal már nem tér vissza a kibocsátott galamb. Az élet lehetősége már adott a földön. Isten parancsára Noé és a megmenekültek kijönnek a bárkából. A vízözön előtti ősatya oltárt emel és hálaáldozatot mutat be az Úrnak. Az áldozatbemutatás hatására az Isten megígéri, nem átkozza meg többé a földet, az ember miatt, akinek ifjú kora óta hajlik a szíve a rosszra. Áldással indul a 9. fejezet. Isten megáldja Noét családjával együtt ugyanazokkal a szavakkal, miként az ember is megáldotta a teremtés első lapjain. Az Úr szövetséget köt Noéval és minden élőlénnyel. Segítséget, szabadítást kínál az emberiségnek, viszont hite és engedelmességet kér. A szivárvány a szövetség jele, természetes jelenség. A vihar után megnyugtató színeket fest az égboltra, emlékeztetheti az embert arra, hogy Isten gondviselése őrködik fölöttünk. A vízözön elbeszélés a Szentírás kinyilatkoztatott része. Üzenetet hordoz: a mai ember szívéből eltűnt az istenfélelem. Parancsait figyelmen kívül hagyják. Mérhetetlen a világiasság. A tömegek elhanyagolják kötelességüket, a szenvedélyek rabjává válnak. A becsületességet feláldozzák az élvezetek, a fényűzés, a hivalkodás oltárán. Már nem az egyes isteni parancsok megszegéséről van szó, hanem maga az ember Isten fennhatósága alól akarja kivonni magát. Ő akar lenni magának is és másoknak is az istene. A gonoszság soha nem győzhet, a bűnösök előbb-utóbb elnyerik büntetésüket. Isten kegyelemből, Noé által tartotta életben az emberiség és az élővilág maradékát. Tudva azt, hogy az emberiség nem lesz jobb, mint volt. Az Úr az ember bűnei ellenére is gondoskodik a teremtményeiről. A vízözön Isten ítélete, de egyben a végítélet előképe is. A vízen való megmenekülés a keresztség előképe. Durnyik József


Krisztus Hordozó

7

Szalvátor nővérek Kongregációja (Isteni Üdvözítő Nővérei)

A Szalvátor Nővérek Kongregációja (Isteni Üdvözítő Nővérei) és a Szalvatoriánus Atyák és Testvérek Társaságának (Isteni Üdvözítő Társasága) története és lelki öröksége szorosan kapcsolódik egymáshoz. Áthatva a gondolattól, hogy az emberiségnek milyen nagy szüksége van arra , hogy életet találjon és megismerje az egyedül igaz Istent és akit Ő küldött, Jézus Krisztust, Franciscus Jordan és Therese von Wüllenweber megalapította a Szalvátor Nővérek Kongregációját. Jordan atya 1882 július 4-én találkozott azzal az asszonnyal, akinek karizmája megegyezett az övével. Therese ugyanazt a „mély fájdalmat“ érezte mindazokért, akik nem ismerik Istent. Kettőjükben két rokonlélek talált egymásra. Therese lelkét nagy öröm töltötte el és így imádkozott: „Ó apostoli Társulat, buzgó a lelkekért! Terjedj el mindenütt, öleld magadhoz, újítsd meg az egész világot! Alakítsd át a nemzeteket, térítsd meg a hitetleneket! Vezesd mindannyiukat, tanítsd és szenteld meg őket!” Therese 1883. május 31én egyéni fogadalmat tett a Társulatban, és a Mária nevet kapta. Évek teltek el fájdalmas várakozásban, míg végül 1888-ban a nővérek Kongregációja létrejött. Jordan atya már kezdettől fogva széles látókörre tanította a nővéreket. Mindenkit ez a szellem hasson át. Egyetlen célt tűzött ki a nővérek elé: „mindenkivel megismertetni Jézus Krisztust.” Ezért gazdagok és szegények, hívők és nem hívők közé egyaránt el kell menniük. „Vállaljanak el bármilyen feladatot” Isten dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva. Kezdettől fogva nem ragaszkodott kizárólag egyetlen apostoli tevékenységhez. Mária anya és a nővérek ebben a szellemben válaszoltak mindennemű szükségre. A közösség gyorsan növekszik. Két év múlva 1890-ben három missziós nővért küldenek Indiába, három évvel később öten mennek Equadorba, hogy „minden emberrel megismertessék a világ Üdvözítőjét”. A Kongregáció nemsokára Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában is elterjedt. Magyarországra elsőként két szalvátor nővér 1899-ben érkezett Rómából. Angyalföldön, a főváros legszegényebb negyedében telepedtek le. Az első időben egy szoba-konyhás bérlakásban éltek és ugyanott kézimunka tanítással gyűjtötték maguk köré a barakklakók gyermekeit, később elkezdték a hittan tanítását is. Időközben több magyar lány csatlakozott hozzájuk, akiket megérintett a nővérek egyszerű élete a szegények között. A magyar lányoknak Rómába kellett menniük, hogy ott elvégezzék a rendi képzést. A képzés végeztével hazaérkeztek az első magyar fiatal nővérek. Lakásukat hamarosan kibővítették, így vasárnaponként már vallásos összejövetelt is tarthattak a gyermekeknek. Különórákat is adtak, hogy biztosítsák megélhetésüket. Betegápoló nővérek is érkeztek Rómából, akik házi betegápolást vállaltak. 1906-ban felépítették az első szalvátor zárdát. A nővérek lakásán kívül óvodát, elemi iskolát, majd polgári iskolát is nyitottak. Budapesten 1927-28-ban felépült az új iskola, a Szalvátor Leánynevelő Intézet. Az ország területén több kórházban és egészségházban dolgoztak, mint betegápolók. Egyházi

intézményekben, plébániákon háztartási feladatot, templomi szolgálatot, kántorkodást, egyházközségi munkát és házi betegápolást végeztek. 1948-ban az államosításkor az összes iskolából kitiltották a nővéreket. A Szalvátor Intézet ekkor 1500 növendéket számlált. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása következtében 242 szalvátor nővérnek 21 intézményt kellett elhagynia. A pedagógus nővérek az élet legkülönbözőbb területén helyezkedtek el: plébániákon kántori, irodai és pasztorációs munkát végeztek, háztartási és gyári munkát kellett vállalniuk. A betegápolók, mint civil dolgozók, el tudtak helyezkedni kórházakban és rendelő intézetekben. 1990-től, az újrakezdés éve óta lehetőségük van a nővéreknek szociális-karitatív és ifjúsági munka végzésére, hittan tanítására. A tartomány megújításának gondolata, egy nemzetközi fiatalokból álló közösséggel való újrakezdés lehetősége 2005-ben kezdett formát ölteni. A rend római elöljáróinak felkérésére három nővér érkezett Magyarországra. Anna Maria Pełka Lengyelországból és Jyothi Jampana Indiából , a közösség harmadik tagja, a magyar származású Moser Erika 2007. nyarán csatlakozott hozzájuk az osztrák tartományból. A kezdeti időszak egymás jobb megismerésével, és közös életük kialakításával telt. Amíg beköltözhettek újszegedi lakásukba, az Iskolanővérek vendégszeretetét élvezték. Miért pont Szegedre esett a választás? Agócsi Róza, Ludviga nővérünk, vagy ahogy az újszegediek ismerik, Rózsa néni, itt élt. A házában működött egy kis kápolna, ahol szombatonként az itteni hívek összegyűlhettek misére. Minden vágya az volt, hogy egy templom épüljön a háza helyén. Hála Istennek, álma valóra válhatott. Az alapkőletételt még megérte, a felszentelésen azonban már nem tudott jelen lenni. A Szeged-Csanád Egyházmegye püspöke, dr. Kiss-Rigó László készségesen fogadta be a nővéreket és dr. Kiss Imre Újszeged plébánosa pedig szeretettel hívta meg őket egyházközségébe. Aktívan részt vesznek jelenleg is a plébániai közösség életében. Bekapcsolódnak a hitoktatásba, óvódásoktól kezdve a felnőtt katekézisig. Kapcsolatban vannak idős, beteg emberekkel, fiataloknak lelkinapokat, lelkigyakorlatokat szerveznek, de a két templom sekrestyei szolgálatába is besegítenek. Egyikük pedig főállású lelkipásztori munkatársként dolgozik a plébánián. Lelki életükben fontosak a közös imák, a szentmise, a szentségimádás és a Szentírás olvasása. Hasonlóan a legtöbb családhoz kis közösségben élnek. Napjuk nagy részét munkával töltik, egyházi, illetve világi munkahelyen, lehetőség szerint ki-ki a végzettségének megfelelően. „A világot átfogó kereszt szimbolizálja küldetésünket: hogy minden ember megismerje Jézust, az Üdvözítőt. A függőleges vonal Istennel való kapcsolatunkra utal – hálánkat és köszönetünket Isten bőséges adományaiért és áldásáért. A vízszintes vonal a világhoz és az emberekhez való odafordulásunkat jelzi, vágyunkat, hogy mindenki megtalálja Istenben az örömet és az élet teljességét.” Hegedűs Gergő Máté

Emlékezzünk Kaiszter Ferencre

2014. január 18-án zsúfolásig megtelt a salgótarjáni, Acélgyári úti templom. Gyászmisére és búcsúztatásra gyűltünk össze. Az oltár előtt, a ravatalon Kaiszter Ferenc hamvait vették körül az égő gyertyák és a búcsúzás virágai. 1954-től 2014-ig adatott meg élni, tenni, szeretni a jó humorú, Istent és embert szerető felebarátnak. A gyászmisében Varga András esperes atya méltatta az elhunytat. Szemléletes példaként szinte a szemünk elé vázolta a somosi hegyeken tett, engesztelő zarándoklatot. Sötét éjszakában, csillagtalan égbolt alatt meg kell pihenni a vándornak; hogy erőt gyűjtsön a következő lépéshez. Az utóbbi hónapokban így élt Ferenc testvérünk, akinek már csak boldog örök életet tudunk kívánni; folytatta gondolatait András atya. Kitért arra is, hogy a családi hagyományokhoz igazodva, bátyja példáját követve az esztergomi ferences gimnáziumban tanult. A ferencesek jelmondata: „Pax et bonum!”, béke és jóság. Kaiszter Ferenc hosszú évekig a ságújfalui egyházközségi képviselőtestületben vállalt szolgálatot. De ezen kívül számos áldozatot hozott szülőfalujáért, mint a ságújfalui Faluszépítő és Művelődési Egyesület tagja. 2014. január 8-án ért véget földi pályafutása. A gondviselő Isten kegyelmébe ajánljuk az elhunytat és hátrahagyott családtagjait. Legyen Ferenc testvérünké Isten boldogító színe látása, hozzátartozóié a vigasztalás. Pax et bonum: béke és jóság. A ságújfalui egyházközségi képviselőtestület nevében: Dénes Katalin


Krisztus Hordozó

8

Szakrális városaink – Veszprém, a királynék városa

A város történelme

Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, Géza korában már biztosan létezett, de egyes feltevések szerint már a honfoglalás előtt is állt. A vár és a középkor elején még önálló vár körüli falvak („szegek”) az évszázadok során egyetlen településsé olvadtak össze. A város neve a szláv bezprem szóból ered, ami köznévként nyelvészek szerint „egyenetlent”, „dimbes-dombost” jelentett, utalva Veszprém természeti adottságaira. Az is lehet azonban, hogy a város neve személynévi eredetű. Ebben az esetben szinte bizonyosan Szent István unokaöccséről, Bezprym lengyel fejedelemről kapta a nevét. Bezprym Magyarországon telepedett le, ahol több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezhetett, és ennek része lehetett a korabeli veszprémi várispánság is. A kor szokása szerint így a város első ispánjáról, azaz róla kaphatta nevét. Veszprémnek fontos szerepe volt a kereszténység bevezetéséért vívott harcban is, Szent István itt győzte le Koppány seregeit. A város az első püspöki székhely az országban, 1993-tól érseki székhely. Veszprém vármegye volt az egyik legkorábban megszerveződött vármegye. A város Szent István feleségének, Gizellának a kedvenc tartózkodási helye volt; később évszázadokon át a veszprémi püspökök koronázták meg a magyar királynékat, és viselték a királyné kancellárjának címét. A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban és 1380-ban is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették. Veszprém virágkorát a reneszánsz műveltségű Vetési Albert püspöksége jelentette. A 16. században a városra sötét évtizedek köszöntöttek. A törökkel szemben nem volt képes nagymértékű ellenállásra, így történhetett, hogy 1552 és 1683 között összesen tízszer cserélt gazdát. A vár körüli településrészek elnéptelenedtek. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok mellé álló Veszprémet a császári csapatok 1704-ben kegyetlenül feldúlták. A 18. századot és a 19. század elejét békés fejlődés jellemezte. A város, főleg gabonapiacának köszönhetően, a Közép-Dunántúl kereskedelmi központjává vált, lakossága a többszörösére emelkedett. Ekkor épült a vár mai épületeinek többsége. A még gyorsabb fejlődés akadálya a városlakóknak

Kedves olvasók! Szerkesztőségünk „Szakrális városaink” címmel új sorozatot indít, melyben a történelmi és egyházi vonatkozásban jelentős városainkat szeretnénk jobban megismertetni. Reméljük sok hasznos és érdekes információval szolgálhatunk majd, mely felkelti az érdeklődést. Elsőként ismerkedjünk meg Veszprémmel, a királynék városával, mely a Séd patakot övező dombokon és völgyekben terül el.

a püspökkel szembeni feudális függése volt, ami csak 1870-ben szűnt meg teljesen. Az első magyarországi vasútvonalak elkerülték a várost. Amikor 1872-ben végre megépülhetett a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely vonal, a püspök és a város vezetői megakadályozták, hogy az a városon haladjon át, így a vasútállomás Jutasnál, a városközponttól több kilométerre épült meg. Ez a döntés a város fejlődésére nézve súlyos következményekkel járt: Veszprém céhes ipara és gabonapiaca hanyatlásnak indult, korábbi kereskedelmi szerepe megszűnt. A gazdasági stagnálást a népességnövekedés megállása is tükrözte. A fellendülés az 1930-as évekig váratott magára; ekkor a városba számottevő hadiipar települt. 1930-ban Veszprém megkapta a megyei városi címet. A második világháború idején a várost több bombatámadás érte. Az iparosítás, a kutatóintézetek és egyetem telepítésével párhuzamosan, az 1950es években folytatódott, aminek következtében a város lakossága 40 év alatt három és félszeresére nőtt; ez a folyamat a rendszerváltozás után megállt, ma viszont a népesség újra növekvőben van. Veszprém 1990-ben válhatott megyei jogú várossá.

A Veszprémi Főegyházmegye

Magyarország első püspöksége. Egyike a Szent István által alapított egyházmegyéknek. Az főegyházmegye védőszentje Szent Anna, társvédőszentje Boldog Gizella. Többször átszerveződött a történelem folyamán az egyház-

megye, utoljára a rendszerváltás után 1993-ban, amikor Boldog II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte. Az egyházmegye főszékesegyháza a Szent Mihály Székesegyház.

A város látnivalói

Szent Mihály Székesegyház Régészeti leletek utalnak arra, hogy már a 10. században is templom állt a helyén. A pannonhalmi apátság alapítólevele (1001) elsőként tesz említést a székesegyházról; későbbi oklevelek rendszeresen Magyarország legrégibb székesegyházának nevezik. Abban, hogy Veszprém a „királynék városává” vált, minden bizonnyal nagy szerepet játszott az, hogy maga Gizella királyné alapította (amire nincs megdönthetetlen bizonyíték), vagy legalábbis különös figyelmet szentelt rá. A templomot Szent Mihály arkangyalnak, a mennyei seregek vezérének tiszteletére emelték; elnevezésében egyes feltételezések szerint szerepet játszhatott, hogy az egyházmegye területén komoly harcot igényelt a lakosság keresztény hitre való áttérítése. A Szent Mihály székesegyház első ábrázolását a magyar királyok Veszprémben készült koronázási palástján találjuk: ezen Gizella királyné egy torony nélküli templomot tart a kezében. Szent István uralkodása után a háromhajós, román stílusú építményt két toronnyal bővítették. Az 1380-as veszprémi tűzvészt követően a székesegyházat gótikus stílusban építették újjá, felszentelésére 1400-ban került sor. Ebből a korból

származik a még ma is meglévő altemplom. Az épület följebbi részei a török időkben elpusztultak. A székesegyház következő megújulása a 18. század elejéig váratott magára. Ekkor a templom barokk külsőt kapott. Végül 1907 és 1910 között Aigner Sándor tervei szerint neoromán stílusban épült újjá, az épület – feltételezett – eredeti külsejének helyreállítása végett. A gótikus szentélyt és altemplomot ugyanakkor megőrizték. Az épület üvegablakai a második világháború alatt megsemmisültek; a ma láthatók Árkayné Sztehló Lili munkái. 1981-ben Boldog II. János Pál pápa a székesegyházat basilica minor rangra emelte. A székesegyház ereklyéje Gizella királyné jobb alkarcsontja, melyet a turisták számára is látható helyen őriznek. Gizella-kápolna Veszprém legrégibb épülete. Hagyomány szerint Gizella királyné alapította, de valójában a 13. század közepén épült és a várnegyedben helyezkedik el. 13. századi freskói Magyarországon a legrégebbiek közé tartoznak. Mai elnevezése a 18. században alakult ki. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulójára restaurálták eredeti stílusban, azóta több felújításon esett át. Bár eredeti védőszentje nem ismert, kapuja fölött 1938-ban elhelyezett felirat hirdeti: Memoriae Beatae Giselae Sacrum, vagyis Boldog Gizella emlékének szenteltetett. Szent István király és Gizella királyné szobra A Vár utca végén emelkedő kilátóbástyánál áll az első magyar királyi pár szobra, melyet Ispánky József készített 1938-ben, a király halálának 900. évfordulójára. A szoborpár mára Veszprém szimbólumává vált. Várkapu A Várkapu, másik nevén a Hősök Kapuja az első világháború magyar áldozatainak állít emléket. Az építmény Pázmándy István tervei alapján készült, 1936-ban. Szent István völgyhíd Szent István völgyhíd (a köznyelvben: Viadukt) Magyarország egyik legnagyobb és legszebb völgyhídja, a város jelképe. Tervezője: Folly Róbert. Szentháromság-oszlop: 1750-ben készült barokk stílusban. Szent György-kápolna: a X. századi épület romjai a székesegyház mögött találhatók. Veszprémben mindezek mellett még számos látnivaló várja az odalátogatókat. Hegedűs Gergő Máté


Krisztus Hordozó

9

Farsangi köszöntő

Példaképünk lehetne

Most jövök én! Bum-bum-bum! Mélyen tisztelt publikum! Vidámság az én nevem, Kacagás a kenyerem. Félre bánat, félre bú, Bolond, aki szomorú. Ne legyen ma semmi más, Csak a vidám kacagás. Húzd rá cigány, ne álldogálj Mulassunk hát az angyalát. A papáknak, a mamáknak, Testvéreknek, nagymamáknak Táncra álljon a két lába ne fájjon a reumája. Fiúk-lányok: rop-rop-rop, Kezdjük el már a táncot, együk meg a finom fánkot! A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig ( idén március 5-ig) tart. A tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki; gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át, míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is. Legjellemzőbb mozzanata az álarcos, jelmezes alakoskodás. Ebben az időszakban bálokat, mulatságokat, népünnepélyeket szerveztek. A párválasztás és az esküvői szezon időszaka is volt. Csúcspontja a karnevál, magya-

rul a farsang farka; ami az utolsó farsangi vasárnaptól hamvazószerdáig tart. Farsang farkán tartják a riói és a velencei karnevált is. Hazánkban legismertebb esemény a mohácsi busójárás. Ebben az időszakban hétfőn tartották az as�szonyfarsangot, amikor a nők éppen úgy mulathattak, mint a férfiak. Húshagyó kedd a farsang utolsó napja. Ekkor temették a farsangot: szalmabábut, koporsót égettek. Maga a szó német eredetű: „faseln”, jelentése fecsegni. Latin nyelvterületen a carneval szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés. Népi megfigyelések februárban: ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni. Ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni. Mravcsik József

Hogy ki volt Romzsa Tódor püspök és vértanú? Életrajzírója ezt írja róla: 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón. Apja vasúti pályaőr, nagyapja, dédapja és több felmenője görög katolikus pap volt. Középiskolai tanulmányait követően Rómába ment teológiát tanulni. 1930-1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait summa cum laude eredménnyel zárta. 1936-ban a Russzikum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov. 1937 júniusában hazatért, 1939-ig máramarosi vidéki falvakban szolgált, 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá került, az ungvári szeminárium lelki vezetője és filozófiatanára volt. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görög katolikus püspök segédpüspökévé szentelte, appiai c. püspöki címmel. A szovjet hadsereg bevonulása után ő állt az egyházmegye élén. Munkássága az etnikumok közötti békés kapcsolatok szép példája - magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok anyanyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés a görög katolikus egyház megszüntetésére (az ortodox egyházba való beolvasztására) irányult. Püspökként Romzsa Tódor természetesen fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést; kitartásra

és egységre szólította papjait és híveit. Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, akkori Szovjet-Ukrajna Kommunista Párt főtitkár kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását. Hruscsov Szavcsenko ukrán belügyminisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta. A lókai filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovas kocsiját a szomszéd falu, Iványi közelében katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsérült, de az akció nem lett befejezve. Éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok az irányíthatatlanná vált teherautót otthagyva, másik autójukkal elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt egy titkos ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy injekcióval megmérgezte a főpapot. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszakán állt be. A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. De ez mégsem következett be. A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görög katolikusai számára. Az ungvári görög katolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak; elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László, Romzsa Tódor életrajzírója találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görög katolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. Ereklyéi 2003. június 28-án ünnepélyesen lettek átszállítva Ungvárra, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában lettek elhelyezve. 1997-ben Puskás László készítette el a vértanú első ikonját, amely az ungvári székesegyház homlokzatán a püspök boldoggá avatásáig le volt fedve. Élete, áldozata mindannyiunk számára tiszteletre méltó példa lehet. Ezt mondta ki az Egyház is, amikor 2001. június 27-én, Lembergben II. János Pál pápa boldoggá avatta. Emléknapja október 31-ére esik. Tőzsér Sándorné


Krisztus Hordozó

10 Szerkesztőségünk új rovatot indít, amelyben a karancssági Prezenszky Edit néni a naptári évhez igazodva megosztja velünk emlékeit. Fogadják sorait szeretettel! Aránylag hosszú életem folyamán sok kedves esemény történt körülöttem és velem külföldi tartózkodásom idején. Aktívan cserkészkedtem; amit szeretettel, szívesen tettem. Ez a tevékenykedésem sok érdekes, kedves élménnyel gazdagított. Évekig, január hónap elején megközelítőleg 150 gyerekkel Dél-Tirolban voltunk sítáborban. Egy kis faluban voltunk elszállásolva, ahol kedveltek bennünket és mi is évekig oda jártunk vissza. A 70-es évek elején még kiscserkészeket is vittünk, persze szülőkkel együtt. Ezeket a kicsiket kísérnünk kellett fel a hegycsúcsra. Az egyik

Egy öreg vándor emlékei

ilyen kísérő egy svédországi jezsuita atya volt. Ő autóval vitte a kicsiket a sífelvonóig és onnan fel a hegyre. Egy alkalommal gyalog érkezett vissza a szálláshelyünkre. Közölte velünk, hogy az autó kulcsát elveszítette, azt sem tudja,

hogy hol. Egész délelőtt az otthon maradt cserkészekkel imádkozták a rózsafüzért, hogy a kulcs megkerüljön. (Szeretném megjegyezni, hogy a lesikló pályán nagy hó volt és a felvonó alatt, mint a beton, olyan keményre le volt taposva a

Visszatekintő 2013-ra

Január: 12-én a Szent László Közösség vacsorája Ságújfaluban. Február: 10-én és 17-én föladtuk a szent kenetet idős testvéreinknek. Szép számmal föl is vették. 2-án helyi borverseny volt újborokból Ságújfaluban. 9-én kezdődött a világi munkatársak képzése Salgótarjánban. Többen részt vettek rajta. 15-17. Budatétényben több fiatal lány részt vett egy missziós hétvégén a nővéreknél. Március: 8-án székely zászló megáldása és kitétele a karancssági Önkormányzat épületére az ös�szetartozás jelképeként, este pedig éjszakai keresztút volt az új karancssági keresztútnál, melynek elején Csonka Csaba tari plébános misézett és prédikált a kápolnában. 13. 20.21 perckor megválasztották Ferenc pápát. 14-16. bérmálkozók lelkigyakorlatán voltunk Taron. 24. „Az igazság tükre”, az új darab bemutatása a Szent László közösség jóvoltából. Április: 13. Salgótarjáni Cantabile kórus és a Divertimento vonósnégyes közös hangversenye Ságújfaluban. 25. Zagyvapálfalván Ipoly-menti ifjúsági találkozón vettek részt a fiatalok. Május: 1-én búcsú és bérmálás volt Etesen, dr. Beer Miklós megyéspüspökünk végezte a szertartást, melyen 17 fiatal bérmálkozott. 10-11. Eucharisztikus Kongresszus Vácon. 25. Nagymarosi találkozón páran részt vettek. 19-én elsőáldozás Piliny (4 gyerek), Ságújfalu (9 gyerek az etesiekkel és a szalmatercsiekkel)

26-án elsőáldozás Karancsság (11 gyerek) 25-én Hősök napi búcsú a karancssági Szentkúton. Június: 28-29. IX. Egyházmegyei Találkozó Pásztón. Sokan elmentünk rá. 30-július 5. Karancsság, Szentjánosbogár tábor, több mint 40 helyi hittanos vett részt rajta. Július: 3-án elhunyt Dénes János ságújfalui kántorunk, aki több mint 30 éven át szolgálta az egyházközséget és a Jóistent. 13.Kármel-hegyi búcsú a karancssági Szentkútnál. Prédikált Lengyel Zsolt plébános Ludányhalásziból. 14-20. 50 fővel vettünk rész BalatonszabadiSóstón a ministráns táborban. Sok élményben gazdagodtunk a hét alatt. 28. Rám- szakadéknál jártak a fiatalok. 29. Családi Napközik ünnepe Ságújfaluban. Augusztus: 20. búcsú Karancsságon. Prédikált Sánta János atya. Szeptember: 1-én Szalmatercsen búcsú, a szónok Hlédik László palásti plébános volt. 7-8-án Kisboldogasszony búcsún jártunk Máriaradnán, előtte Szegeden miséztünk és Aradon koszorúztuk meg a vértanúk emlékművét, majd hazafelé Makót vettük útba. 14-én este 8-tól éjfélig mindegyik templomunk bekapcsolódott egy országos programba: a templomok éjszakájába. Nagyon szép, tartalmas programokkal készültek az egyházközségek, meglepően sokan vettek részt rajta. 21-én hittanos játéknap volt Pilinyben, 80 gyerek vett rajta részt. 28-án lektorrá avatták Hegedűs Gergőt Vácott.

hó!) Délután három órakor az atya elment a sífelvonó állomásig, ahol délelőtt bejelentette, hogy az elveszett az autókulcsa. És most jött a csoda! A pénztáros leányzó közölte az atyával, hogy a kulcsot fenn a hegytetőn, a betonkeménységű hóban, a lift alatt megtalálták! Nagy volt az örömünk, mikor autóval visszahozta a gyerekeket. Ez a jezsuita atya nagyszerű ember, pap és cserkész volt. Sajnos 1976-ban, fiatalon a Teremtő hazarendelte. Szeretettel emlékezem a mai napig is rá. Legközelebb, ha még valami eszembe jut élményeim közül, akkor megosztom Veletek. A jó Isten kísérje életetek minden napját ez évben is! Kelt Boldogasszony havában, Karancsságon Szerető szívvel köszönt benneteket az öreg vándor: Edit néni

Október: 5-én a nagymarosi találkozóra két busszal mentek a gyerekek. 12-én rendbetettük a karancssági közösségi ház udvarát, a ház október végére készült el. 26-án élő rózsafüzér Pilinytől Etesig. Vendéglátók a ságújfaluiak voltak, itt litánia is volt. 6-án Ságújfaluban búcsú volt, ünnepi szónokunk dr. Varga Lajos segédpüspök atya volt. November: 1. Búcsú volt Pilinyben. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök atya mondta a szentbeszédet és ő volt a főcelebráns. 9-én Bercelen jártak ifjúsági találkozón fiataljaink. 30-án adventi kirándulásunk volt. Két busznyi emberrel jártunk a budapesti Mátyástemplomban, mely nemrég újult meg, itt szentmisén vettünk részt, majd Székesfehérváron az egyházmegyei múzeum különleges kiállítását tekintettük meg Szent István királyról, ahol az összes európai Szent István herma volt együtt. December: 13-án dr. Beer Miklós püspök atya megszentelte az elkészült Lisieux-i Szent Teréz Missziós Házat, melyen az 5 egyháztanács vett részt, s mindazok, akik segítettek a ház megújulásában. Pályázatokat adtunk be a templomok megújítására, valamint a karancssági plébánia felújításának folytatására. 22-én karácsonyi koncert volt a pilinyi templomban, ahol salgótarjáni művészek léptek fel. 25-én este a mise után ságújfalui ünnepi rendezvény volt a templom előtti téren. Minden faluban volt az idén pásztorjáték, valamint a Szent László Közösség három faluban adta elő új darabját.


Krisztus Hordozó Krisztusban kedves Testvérek! Az Egyház Isten népe. A Szentháromság nevében megkeresztelt emberek alkotják. Ezért az Egyház nem csak a pápa, püspökök, papok vagy szerzetesek, hanem az Egyház MI vagyunk. Mint Isten népe, vasárnapról-vasárnapra a templomban jövünk össze, hogy hitünkben növekedjünk, Isten és embertársaink iránti szeretetben erősödjünk. A templom és a plébánia nek 1%-val járuljon hozzá egyműködéséhez, fenntartása, működtetése, állag- házközségének megóvása és renoválása a hívek fenntartásához. Azok a közössétámogatásával történik, a papi, gek, amelyek erre a gyakorlatra sekrestyési, kántori fizetések is térnek át, és azt következetes lelkipásztori szorgalommal, tüebből a pénzből vannak. Ezért hálásan megköszönjük relemmel megvalósították, eredmindazoknak, akik 2013-ban ményt értek el.” A forintban kifejeződő értékáldozatos imádságot, kétkezi munkát, pénzt (egyházi hozzájá- nek változnia kell, mert ha valakirulást, önkéntes adományt) aján- nek a jövedelme tíz év alatt 6.000 lottak fel. Ft-ról 60.000 Ft-ra emelkedett, Kérjük, a 2014-es esztendő- akkor illő, hogy az egyházi hozben is segítsék az egyházközség zájárulása is tízszeresére emelműködését a befizetett egyházi kedjék. – Miért van erre szükség? hozzájárulásukkal és önként felajánlott adományokkal. Ahogy a család kiadásai, úgy az Az egyházközségi hozzájáru- egyházközség kiadásai (villany, lás egységes mértéke, hivatkozva gáz, víz, csatorna, irodai költségek, javítási anyagok, egyéb a 2003-as Gazdasági értesítőre: „Ajánlott, a már több egyház- szolgáltatások és személyi illetmegye példáját követni, amely mények) a tízszeresüknél maszerint az önálló keresettel ren- gasabbra emelkedtek az elmúlt delkező hívő évi nettó kereseté- években. Ha sokan elhanyagolják Nettó havi jöv.

1%

Éves nettó jöv.

Éves egyházi hozzáj.

Nettó havi jöv.

az egyházi hozzájárulás befizetését (mondjuk feledékenységből), vagy éveken át nem változtatnak rajta, akkor ez mit eredményez? Anyagi értelemben csőd közeli állapotba juttatják saját egyházközségüket. Vagyis vissza kell fogni az energiafogyasztást (nem fűtjük a templomot), elhalasztjuk az amúgy szükséges felújításokat, nem szerzünk be eszközöket. Sajnos itt érhető tetten a mi felelősségünk: a lelkipásztorok felelőssége, ha ezt nem magyarázzák meg világosan, és a híveké, de csak akkor, ha megértették a probléma lényegét, de mégsem segítettek annak megoldásában. Hogyan számítsuk ki a saját egyházi hozzájárulásunkat? (a táblázat nyújt segítséget a számításokban) Vegyünk egy példát: egy személy havi nettó jövedelme 30.000 Ft. Ezt az összeget meg kell szorozni 12-vel (a hónapok száma), és el kell osztani 100-zal. A kapott összeg az éves egyházi hozzájárulás mértéke. Táblázat az egyházi hozzájárulás megállapítására

1%

Éves nettó jöv.

Éves egyházi hozzáj.

30 000

300

360 000

3 600

65 000

650

780 000

7 800

32 000

320

384 000

3 840

70 000

700

840 000

8 400

34 000

340

408 000

4 080

75 000

750

900 000

9 000

36 000

360

432 000

4 320

80 000

800

960 000

9 600

38 000

380

456 000

4 560

85 000

850

1 020 000

10 200

40 000

400

480 000

4 800

90 000

900

1 080 000

10 800

42 000

420

504 000

5 040

100 000

1000

1 200 000

12 000

44 000

440

528 000

5 280

110 000

1 100

1 320 000

13 200

46 000

460

552 000

5 520

120 000

1 200

1 440 000

14 400

48 000

480

576 000

5 760

130 000

1 300

1 560 000

15 600

50 000

500

600 000

6 000

150 000

1 500

1 800 000

18 000

55 000

550

660 000

6 600

200 000

2 000

2 400 000

24 000

60 000

600

720 000

7 200

300 000

3 000

3 600 000

36 000

Ha mindenki lelkiismeretesen az éves nettó jövedelmének 1%-át fizetné be, akkor mindahányan azonos mértékben vállalnánk részt az egyházközség fenntartásában. Akinek gondot okoz a hoz-

zájárulás egy összegben történő befizetése, akár havi részletekben is fizetheti. Aki munkanélküli segélyből él, az évente minimálisan 3000 Ft-tal járuljon hozzá a költségekhez vagy pedig munkájával vegye ki részét a közösség szolgálatában!

Az egyházi hozzájárulást be lehet fizetni készpénzben a pénztárosoknál a mise előtt és után, átutalhatják az alábbi számlaszámokra nevüket és címüket a közleményben megadva. Számláink a Szécsény és Környéke Takarékszövetkezetnél vannak.

Karancsság (ide tartozik Piliny és Szalmatercs is): 75700300-10006069 Etes: 75700300-10001428 Ságújfalu: 75700300-10004380 Köszönettel az egyházközségek nevében: Attila atya

11

A mosoly, a kommunikáció eszköze

A nonverbális kommunikáció egyik alappillére a mosoly, amely által a legszebb és legkedvesebb üzeneteket tudjuk továbbítani. Lerövidíti a kommunikációs csatornát, egyfajta invitálásként a beszélgetésre. Fényt derít az arcra és a szemekre, hatást gyakorolva a beszélgető partnerre. Az életet sírással kezdjük, de mosollyal aranyozzuk be. Életünk rögös útján mindenki cipeli a maga keresztjét: kinek nagyobb, kinek kisebb. Mindenkinek személyre szabott és el nem cserélhető. Az évtizedek alatt bizony sokszor „eltörik a mécses”. A síró kisgyermeket az anyai szív, a szülői, nagyszülői mosoly vagy a testvéri szeretet vigasztalja. Nagyobbacska gyereknél pedig - egy-egy dorgálás után is - a mosoly az, ami nyugtázza, megbocsátották a csínytevést, mégsem olyan nagy a baj. Korunk előrehaladtával egyre nehezebb az élet, a tapasztalás hoz jó s rosszat egyaránt. De nincs az a helyzet, amiben ne jelentene megnyugvást egyegy baráti vállveregetés, ölelés vagy mosoly. Megmagyarázhatatlan, egyben csodálatos dolog ez. S mint a világban oly’ sok minden, a mosoly is ajándék, amelyet jó adni és kapni. Megélni mindkét félnek maradandó élményt jelent. Életre szóló mosolyok is vannak: ilyen a kisbaba első kedves kis grimasza, egy bimbózó szerelem kezdetén az egymás tekintetében való elmélyülés kísérte mosoly, de a boldog halált megélők utolsó mosolya is elménkbe vésődik, amint valaki békésen, szinte örömmel szenderül örök álomra. Ezek azok a pillanatok, amelyek noha csak pár másodpercig tartanak, mégis egy életre elkísérnek. Amellett, hogy jó dolog a mosoly, egészséges is. A különböző kutatások jól alátámasztják, hogy bizony jótékony hatással bír. Mintegy 15 percnyi nevetés felér egy órányi megerőltető tornával. „A mosoly nem kerül semmibe, viszont csodálatos hatása van. Gazdaggá teszi azt aki kapja, de nem szegényíti azt aki adja. Felvillan mint a villám, de az emlékezetben örökre megmaradhat. Senki se nem olyan gazdag, hogy lemondhatna róla és a mosol�lyal mindenki csak nyer. Boldogságot hoz a házba, üdvözletet a barátnak, segítséget nyújt a bajban, kilátástalan helyzetekben. A fáradtaknak pihenést nyújt, napfényt a szomorúaknak és a legjobb természetes gyógyszer a harag ellen, de nem lehet megvásárolni, kikönyörögni vagy ellopni, mert csak akkor van értéke, ha ajándékozzák. Senkinek nincs akkora szüksége a mosolyra, mint annak, akinek mást nem is lehet ajándékozni.” (népi mondás) Csuka Enikő


Krisztus Hordozó

12

Meseíró pályázat

Akinek füle van, hallja meg!!!

Információk, programok: Programok 2014. I. félév: Február 17. Piliny, szentségimádás Február 20. Ságújfalu, szentségimádás Március 1-5. lelkinapok nagyböjt előtt Március 3. 17 óra karancssági Közösségi Ház nagyböjtre hangoló lelki program Március 5. Hamvazószerda Március 7. Fáklyás Keresztút Piliny Március 8. Ifjúsági találkozó Etes Március 11. Etes, szentségimádás Március 14. fáklyás keresztút a karancssági szentkúthoz Március 15. Nemzeti Ünnep Március 19. Etes, Szent József ünnepe Március 22. 16 óra Ságújfalu; 17 óra Karancsság - Sillye Jenő: Keresztút Március 29. egyházközségi gyereknap Április 4. szabadtéri keresztút, Karancsság Április 13. Virágvasárnap Április 14-20. Nagyhét, Húsvét Április 10. Karancsság, szentségimádás Április 23. Piliny, kápolnabúcsú Május 1. Etes, templombúcsú – egyházközségek majálisa Május 16. Karancsság, kápolnabúcsú Május 24. nagymarosi találkozó Május 31. Hősök napi búcsú, karancssági szentkút Június 4-9. Csíksomlyói zarándoklat Június 22. Úrnapja Június 27-28. Kiskunlacháza, X. Váci Egyházmegyei Találkozó

Átalvető A SÁTÁN NYOLC BOLDOGSÁGA... – avagy hogyan szolgáljunk a sátánnak

1. BOLDOGOK azok, kik túl fáradtak, elfoglaltak vagy túlságosan szórakozottak, hogy hetente egy órát a templomban töltsenek...– ők az én legjobb munkásaim! 2. BOLDOGOK azok a keresztények, akik arra várnak, hogy megkérjék őket valamire, és akik elvárják a köszönetet... – ők a hasznomra válnak! 3. BOLDOGOK azok, akik érzékenyek, mert egy kis szerencsével ők el fognak maradozni a miséről... – ők az én misszionáriusaim! 4. BOLDOGOK azok, akik nagyon vallásosak, de minSTATISZTIKA

denkinek az idegeire mennek... – ők örökre hozzám tartoznak! 5. BOLDOGOK legyenek azok, akik életükkel botrányt és bajt okoznak... - őket az én gyermekeimnek nevezem! 6. BOLDOGOK azok, akiknek nincs idejük imádságra... – ők számomra könnyű zsákmányt jelentenek! 7. BOLDOGOK azok, akik folyton panaszkodnak... – én mindig meghallgatom őket! 8. BOLDOGOK vagytok ti, akik ezt olvasva azt gondoljátok, ez valaki másra vonatkozik, nem pedig rátok!

Kedves gyerekek, fiatalok! Szerkesztőségünk meseíró pályázatot hirdet, három korcsoportban: alsó tagozatos, felső tagozatos gyerekek és középiskolás fiatalok részére. A téma: írjatok mesét tavaszhoz kapcsolódó élményeitekről, egy A/4-es oldal terjedelemben, másfeles sortávolsággal legépelve. A pályaműveket kérjük névvel, lakcímmel, iskolai osztály megjelölésével és egy telefonos elérhetőséggel ellátni! A benyújtási határidő: 2014. március 31. Az írásműveket leadhatjátok a sekrestyékben és a hitoktatóknál is! Várjuk az ötletes írásokat, amelyekből a legjobbak díjazásban részesülnek és megjelennek a Krisztushordozó újságunk idei számaiban!  A szerkesztőség

Gyerekszáj

Hitoktató kérdése: hová fektette Szűz Mária a kis Jézust, amikor az megszületett? A válasz: – ???? – Az egyik gyerek szerint: – Fűrészbakra. * * * Első szentáldozási előkészület során mondtam a gyerekeknek, hogy majd Karancsságra kell menni a missziós házba, ott tartja az atya a felkészítőt. Magyaráztam nekik az útvonalat is. Láttam, hogy a gyerekek nem értik, ezért mondtam: – Ha úgy keresitek, hogy közösségi ház, akkor is megtaláljátok. – Az egyik fiú erősen gondolkodni kezd, majd megszólal: – No, Kati néni én előre kijelentem, hogy abba a misz… vagy pisz.. (nagyon gondolkodik a ház nevén) …pszichológia házba maga nélkül be nem teszem a lábam! * * * Beszélgettünk a gyerekekkel a szentgyónásról. Előkészület: otthon, szépen elrendezzük a gondolatainkat, számba vesszük a bűneinket. Egyik fiú megszólal: – Kati néni, én sok bűnt követ-

tem el! – azzal a szusszal már el is sorol egy-párat, apró gyerekcsínyeket. Megszólal az egyik társa: – Barátom, téged nem fog feloldozni a pap. – Miért nem? – nagy csodálkozás a válasz. – Mert az elfelejtetted kimondani, hogy a múltkor megvertél engem. * * * A pénteki bűnbánati nap volt a téma. Mi a bűn, mi a bánat, hogyan függ össze a kettő? Miért éppen péntek a bűnbánatai nap? Egyik gyerek megszólal: – Mert akkor halt meg értünk Jézus a kereszten. – Hogyan tudunk tehát pénteken engesztelni? – kérdezem. A gyerekek sorolják. – Ha hazamegyek, otthon nem feleselek. – Anya el szokott küldeni a boltba, majd most el is megyek. – Nem verem meg a testvéremet. – Az egyik fiú hangosan felsóhajt: – Most már tudom, miért van nálunk pénteken a hittan…

Ságújfalu

Etes

Karancsság

Piliny

Szalmatercs

Halottak

12

8

17

12

6

Kereszteltek

13

4

21

1

4

Elsőáldozók

11

2

9

4

0

Évi szentáldozások száma (kb.)

3500

4000

3500

2000

2000

Önkéntes egyházi hozzájárulás (egyházadó):

445.000 Ft (mint tavaly)

401.000 Ft (43.500 Ft-tal kevesebb a tavalyinál)

743.550 Ft (14.000 Ft-tal kevesebb a tavalyinál)

557.000 Ft (77.500 Ft-tal több, mint tavaly)

322.700 Ft (67.000 Ft-tal több, mint tavaly)

Betegek ellátása háznál

8

15

15

8

6

2013. év végi maradvány:

1.500.000 Ft

875.702 Ft

724.240 Ft

968.000 Ft

1.066.566 Ft

Házasságkötés

2

0

1

0

0

Bérmálkozók

3

6

2

2

2

K

V. évfolyam, 1. szám. • Megjelenés: 2014. február • Kiadják: Etes, Karancsság, Piliny, Ságújfalu és Szalmatercs Egyházközségei.

risztus Hordozó • Megjelenik két havonta. • Főszerkesztő: Kapás Attila plébániai kormányzó. • Szerkeszti a szerkesztőbizottság. • Tördelőszerkesztő: Kalcsó István. • Nyomdai munkálatok: Runner Média Kft., Balassagyarmat. Felelős vezető: Schreiber Ildikó

Krisztus hordozó 2014 1  

Krisztus Hordozó 2014/1

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you