Page 34

34

facebook.com/lookmagazine

A hagyományos és a modern

boldogító igen

Az ember életében az egyik legnagyobb, legmeghatározóbb, legszebb és legváltozatosabb esemény ez. A többezer éves múlt során régi szokások koptak le róla, újak ragadtak rá, babonákat fűztek hozzá, de a lényeg sohasem változott. Az esküvő egy férfi és egy nő szerelmének megpecsételése, kapcsolatuk hivatalossá tétele. Manapság divat házasodni, sőt a házasságkötéshez új szakmák és iparágak is kapcsolódnak, régen viszont igazi nagy mulatság volt az egész.

A

romantikus, álmdozó lelkű emberek – legyen szó bármelyik nem képviselőjéről – támogatják az éppen aktuális esküvődivat ötvözését a hétországra szóló lakodalmakkal. Ez vitathatalanul igaz az házasságkötési szertartások kezdete óta, csupán néhány részletkérdés változott meg az idők során. A fehér gazdagon díszített ruha nem volt mindig alapkelléke a boldogító igennek. A régi idők menyasszonyai nem varratak, vásároltak vagy kölcsönöztek maguknak külön ruhát az esküvő alkalmából, saját legszebb ruhadarabjaikat öltötték magukra eme napon. Sőt, nem is volt mindig fehér az a ruha. A tisztaságot és szűziességet képveslő fehér szín csak a 19. századtól divat, korábban a piros, zöld és a fekete ruhába bújt menyasszonyok ugyanolyan szokványosak voltak, mint amilyen bizarrnak tűnnek mai szemmel nézve. A habos-babos rikítóan fehér ruha az elmúlt százötven évben stílusát tekintve sokat változott. Nem kell mes�szire mennünk, vegyük elő szüleink esküvői képét. Első pillantásra megmosolyogtat bennünket édesapánk csokornyakkendője és édesanyánk finom csipkével borított, fátyolos ruhája. Akaratlanul is összehasonlítjuk a mai kor di-

vatjával, s csendben megállapítjuk, hogy ugyan szép, de nem vennénk már fel. A vidéki esküvőkben mindig nagy szerepet játszott a vőfély, aki babonákra alapuló játékokba vitte bele az újdonsült párt és a násznépet. A mai esküvőkön ez ismét divatba jött, hogy egy jókedvű humoros férfi vezeti a vendégeket, közben az alkalomhoz illő versikékkel szórakoztatja a hallgatóságot. Manapság a hagyományok feledésbe merülése miatt kisebb szerephez jut a vőfély, ám ennek ellenére mégis a régi idők lakodalmainak érzésével hatja át a résztvevőket. Az igazi esküvői mulatságok elmaradhatatlan eleme a tányértörés, a menyasszony kikérése, a rózsasziromdobálás, a menyas�szony elrablása, cipője elárverezése, menyasszonytánc, csokordobás, sőt még a harisnyakötő eldobása is. Ezek közül néhány már külföldről bevett szokás, melyeket „honosítottak”, hozzáigazítottak saját ízlés és hitvilágukhoz. Az olyan hagyományok, mint a menyasszony ágyának

kikérése már régen lekerült az házasságkötés napirendjéről. A vőlegény már nem megy szekérrel a menyasszony házához, hogy kikérje annak ágyát, ládikáját és szekrényét, hogy azokat saját házába vigye. Ritkán hallhatunk olyan lakodalmi mulatságokról, melyeket az egyik házasulandónál tartanak, ahol a nászmenet végén temérdek étellel és itallal várják a vendégeket. Az is furcsán venné ki magát, ha a menyas�szony koszorúslányai és a vőfély eljárnák a párnatáncot. Az élőzene szintén elmaradhatatlan eleme a nagy lakodalmaknak. Régen a zenészeknek a násznép fizetett aszerint, men�nyire tetszik a talpalávaló. Nem ültek úgy nászt, hogy a vőlegény ne énekelt volna menyasszonyának, ne csendült volna fel a hegedűszó. A hagyomány részét

february 2012 - LOOK magazine  
february 2012 - LOOK magazine  

LOOK magazine 2012 may © Generation C media, s.r.o. Komárno, Slovakia bilingual magazine (hungarian, slovak)

Advertisement