Catherine anderson szélbe irt sorok

Amanda megpróbálta összeszedni magát.

– Persze, majd kitalálunk párat.

A férfi kiment a hátsó verandára, Amanda pedig bezárta mögötte az ajtót. Aztán visszatért a panelhez, hogy újraindítsa a rendszert. A képernyő azonban hibát jelzett.

A nő a homlokát ráncolta, hogy ez vajon mit jelenthet. A menü alján látott egy „Hibák megtekintése” opciót. Megnyomta a gombot, mire felvillant a figyelmeztetés, hogy a bejárati ajtó nyitva van. Mi a fene? Pontosan tudta, hogy becsukták, és kulcsra zárták. Megfordult, hogy ellenőrizze azt a részt a monitoron, de a konyhai képernyő sötét volt.

Rémület cikázott végig rajta. Földbe gyökerezett a lába. Aztán az ajtóhoz rohant, hogy visszahívja Jebet. Nem, nem, nem! A fegyver. El kell mennie a pisztolyért! Olyan gyorsan váltott irányt, hogy majdnem megbotlott a saját lábában. A szekrényhez érve lábujjhegyre állt, hogy megfogja a Magnumot.

– Nocsak, nocsak, nocsak! – szólalt meg a háta mögött az ismerős férfihang. – Szép kéró, szívem!

Amanda megpördült, két kézzel markolta a .357-est. Mark a konyhaasztal túloldalán állt. Kopott farmert, piros pólót és fekete kabátot viselt. A testtartása laza volt, az arckifejezése önelégült, az ajka olyan mosolyra húzódott, amelytől Amanda megtanult rettegni. Szinte angyalinak látszott tőle, és mindig azelőtt tűnt fel, mielőtt valami álnokságra készült. Hányszor látta, hogy Chloéra villantja, mielőtt megütötte vagy megrúgta őt?

Mark Jebhez viszonyítva jelentéktelennek tűnt, de Amanda túl sokszor tapasztalta meg az ökle erejét, hogy bedőljön a látszatnak. A férfi arca vörös volt, mintha futott volna, sötét haja kócos. A tekintetétől Amanda ereiben megfagyott a vér. A kék írisz úgy csillogott, mint üveg az erős napfényben, de a mélyén nem látszott érzelem. Mintha egy gyík szemébe nézne.

– A cowboyod végre óvatlanná vált. Tudtam, hogy előbb-utóbb így lesz. És kivártam.

Nagyon türelmes ember vagyok.

A mosolya elmélyült. Ez volt Mark legveszélyesebb énje – okos, magabiztos, és legyőzhetetlennek hiszi magát. Amanda olajosnak érezte köztük a levegőt, amely minden lélegzetvételénél az orrlyukába tapadt. Ha az álnokságnak van szaga, akkor ennek az embernek áradt minden pórusából. Amanda szinte érezte, ahogy brutális ujjai a torkára kulcsolódnak, és addig szorítja, amíg a tüdeje ég az oxigénhiánytól, a látása pedig elsötétül.

Félresöpörte a képeket, összeszedte a bátorságát, kibiztosította a fegyvert, és a férfi homlokára célzott.