Issuu on Google+

2. rész Egy család, mely befogad

Sonny: Anata no zahyo wa nanidesu ka? Leilani: Tessék? Sonny nem tudja hova került. Kereste merre van a kabin, de nem látta sehol. Fogalma sem volt róla, hogy hol van. Ahogy arról sem, mi ez a lény itt mellette.


Leilani: Külföldi vagy? A fiú felállt és csak most látta mennyivel alacsonyabb ez a lény. Nem tűnik veszélyesnek, de ki tudja? Talán pont ezt az erényét használja ki arra, hogy becserkéssze áldozatát. De értelmes lénynek tűnik, hisz beszéli apja nyelvét. Leilani: Hogy hívnak? Sonny: Sonny. Leilani: De furcsa neved van. Gyere velem! Bemutatlak valakinek. Úgy tízpercnyit sétáltak. Egy rövid, fekete hajú lány állt mérgesen az ajtónál. Noelani: Lei, hol voltál eddig? Ilyen későn már ne bóklássz el! És kit hoztál magaddal.


A fiú oda lépett Noelanihoz és megcsókolta. A lány hirtelen leblokkolt, de gyorsan ellökte magától Sonnyt.


Noelani: Mégis kinek képzeled te magad? – lekevert a fiúnak egy pofont, de ettől iszonyúan megfájdult a keze. – Mi az isten? Jó vastag bőr van a képeden.


Sonny: Hol vagyok? Leilani: Jé, beszéli a nyelvünket! Noelani: Mi van? Hát ez Hawaii, de… Sonny: Melyik bolygón? Noelani: A Földön, te most szórakozol?


Leilani: Csókolóztatok, ti már ismeritek egymást? Noelani: Nem. És mégis miért hoztad ide? Leilani: Nem volt hova mennie. Olyan egyedül volt. Noelani: De ő nem egy kis kutya. Leilani: Tudom, de nem akartam magára hagyni.


Noelani: Erről szó sem lehet! Nézz csak rá! Szerintem valami elmebeteg. Még baja esik valamelyikünknek. Leilani: Na, csak egy kis ideig legyen velünk! Kérlek! Noelani: Hagyd már abba! – Lei szemeibe nézett és nem tudott ellent mondani azoknak az ártatlan szemeknek - Jó, de csak ma éjszakára.


A két lány bekísérte őt a házba. Noelani keresett neki valamilyen ruhát.


Noelani: Apa ruhái tökéletes rád. Szerintem nem haragszik, ha hiányzik neki egy. Gyere, megmutatom a vendégszobát.


Leilani: Én megyek aludni.


Noelani: Itt fogsz aludni. Ha bármire szükséged van, csak szólj! Egyébként hogy hívnak? Sonny: Az én nevem Sonny. Noelani: Milyen furcsa név.


A lány kiment a szobából így Sonny megint magára maradt. Nem szerette a magányt. Olyan nyomasztó. Ahogy az is, hogy nem tud semmit. Nem tudja, hogy mit kell tennie. Nincs múltja sem. De tisztában van vele, hogy mire képes. Nem szeretné, ha ezek a lények rájönnének erre. Megpróbál beolvadni közéjük.


Noelani: Az a pökhendi kis élősködő! Már korán reggel zajong. – morgolódott Noel. Sonny: Aztán jött két piros ruhás alak, de én elintéztem őket. Zack: Te aztán nagy mókamester vagy. Lehet, hogy sok fejfájást okoz ez a srác, de legalább apa megint boldog. – gondolta Noelani.


Csillagfiú 2. rész