Issuu on Google+

SZÁNTÓI LILLA PORTFÓLIÓ


MÁS


„A nőiség az, ami más.” Emmanuel Lévinas w „Mély meggyőződésem, hogy a nőnek közvetlenebb a kapcsolata az univerzummal, kozmikusabb lény, mint a férfi. Ezért is létszükséglet számomra közös térben élni egy nővel.” Forgách András

A nőiség megfejthetetlen mibenlétének vizsgálata a költészet örök témája. A férfi által többször más univerzumként emlegetett nőiség megélése számomra is sokszor megragadhatatlan. Nem köthető térhez és időhöz, de mégis egy mindenkori menedék, ahová visszavonulhatok. Képeimben ennek a zárt világnak a határait keresem, a fotográfiához szorosan kapcsolódó tekintet és emlékezés fogalmán keresztül. Nézni és nézve lenni, valamint az emlékképek szubjektivitása, aszerint, hogy mit hogyan őrzünk meg tudatunkban. Ezt a gondolatmenetet szeretném kifejezni a fotográfia nyelvén, hozzárendelve a pillanatokat az általam választott technikákhoz, úgy, ahogy azokat az emlékezetünkben őrizzük.


(A)

A FELSZÍN JELE


Nyomhagyások testünkön, sebeink. Akár pillanatnyiak, akár maradandóak, utalnak ránk és cselekvéseinkre. Nem tudjuk levetni őket, testünk akaratunkon kívül őrzi meg felületén ezeket a sebeket, kisebb hibáinkat, és öregszik velünk együtt. A test médium jellegéből kiindulva párosítottam azt az általam használt közvetítő felülettel, a képpel. A fénymásolással történő képroncsolás lehetővé tette, hogy a testi hibákat jelentésüktől megfosztva, kizárólag képi elemként, hiányként vagy többletként kezelhessem. Ezáltal ahogy a képpontok fokozatosan már-már csak fehérre és feketére redukálódnak, úgy tűnik el a műtéti heg, vagy nő vissza a haj is.


ABLAK


Vajon le lehet-e fényképezni itthonról azt, ahogy Németországban esik az eső? Elég felgyorsult technikai jelenségeknek vagyunk tanúi és olyan észrevétlenül ivódnak életünkbe, hogy megállni sincs időnk átgondolni őket, pedig igen furcsa viszonyokat teremtenek. Az egyik ilyen, számomra legtöbb kérdést felvető technikai lehetőség, a Skype. A 21. század modern kapcsolattartó eszköze, melynél már sokszor el is felejthetjük a jelenlét hiányát, hiszen látjuk és halljuk az illetőt, épp hogy csak nem tudjuk megérinteni. A testvérem két hónapra Németországba utazott, a Skype így mindennapjaink része lett, számomra pedig az a médium, közvetítő felület illetve szűrő, melyen keresztül megfoghatom kint létét. Felmerül tehát a valós – valótlan kérdése, hogy a valós jelenlét hiányában mennyire lehet valós maga a kép, melyet így készítek róla. Hiszen nap-mint-nap elmesélte újabb élményeit, láttam őt és környezetét, megmutatott mindent a kamerába. Minimális instruálással, leginkább a pillanatszerűségre hagyatkozva és a személyes fotográfiák bevett toposzaira építve akartam bemutatni, hogy mit jelent a távolság egy kapcsolatban, hogy miként meséljük el élményeinket ekkora távolságból. Mindezt azon a technikai nyelven elbeszélve, melyet a Skype lehetőségei megengednek. Moholy-Nagy László szerint a fotografáláshoz elég csupán fény és fényérzékeny anyag, sorozatom fő kérdésfelvetése az lenne, hogy ebben a hihetetlen gyors változásokat megélő médium életében szükség van-e a jelenlétre egyáltalán, és a távolságot felülírva meg lehet-e fogalmazni az így létrejövő viszonyt. Hiszen itt is ugyanúgy a látványból és az elmondottakból építkezem, csak ez a személyes megélés nem helyszínhez kötött.


A B L A K 4x11x16 cm dobozkรถnyv 16 lap C-print


MOME Fotográf ia MA felvételi


A4_