NYUGATI
3. oldal
Átkelés Budapesten Térey Jánossal Térey János verses novellái a közelmúlttól a közeljövőig világítják át Budapest ismert és ismeretlen helyszíneit, annak hol hatalmas, hol fájdalmasan parányi figuráit. Apró gesztusok, csendes élethazugságok és észrevétlen tragédiák tárulnak fel az elbeszélő röntgenszeme előtt, ahogyan az óbudai gázgyártól Kőbányán át Terézvárosig be-benéz a lefüggönyözött szobák és szívek mélyére. Egy pornórendező érzelmi válsága, testvérféltékenység egy külvárosi rockzenekarban, a temetetlen múlt feltámadása a Svábhegyen vagy épp egy budafoki asztaltársaság kedélyes kegyetlenkedései: Téreyt minden érdekli, ami emberi, és minden, ami itt történik körülöttünk.
LS KIADÓI CSOPORT • 2014. NYÁR
Ez a slam. És p•nt Slam.Pont címmel szerkeszt könyvsorozatot Csider István Zoltán és Pion István a slammerekről, rajtuk keresztül pedig magáról a slam poetry műfajáról. Egy közösségről, mely értéket teremt, őszinte és megzabolázhatatlan. Az első kötet főszereplői: André Ferenc, Mavrák Kata Hugee és Süveg Márk Saiid. Slammerek, akik bepillantást engednek abba, mi történik velük a színpadon és azon túl.
A tehetetlen ember nem tudja, mire képes A tehetetlen ember színe: hideg, éles A tehetetlen ember szereti, ha más is esendő A tehetetlen ember tűző napnál nyit esernyőt A tehetetlen ember azt szereti, ha nincs csend Önmagából hiányolja a nem létező istent
Istenek és emberek A kocsi fűtetlen volt. Sárlétől / Csatakos a padló. Diószegi / Leültében vette észre, hogy srégen szemben / Kollégája áll a pályamérnökségről. / Közös folyosóról nyílik az irodájuk. Gyurinak / Hívják, agglegény. Jókedve újabban megkopott. / Tócsa terjedt alattuk a hótól. / „Jó napot kívánok”, hadarta a kolléga. Leült. /Diószegi bólintott: „Edzésre, Gyurikám?” Részlet A hurokban című versből.
Zajjal jár, aki élő, megreccsen alatta a parkett. / Megroppan alatta a gyanús föld. / A nő újra fölneszelt. „Mi ez a mély zúgás? / Kattogó kávédaráló?”, suttogta. / „Ez a fogaskerekű. Krákogva fékez.” Részlet az Aki élő, zajjal jár című versből.
A könyvhét három fiatal magyar szerzőjének munkáiban, Nemes Z. Márió verseskötetében (A hercegprímás elsírja magát), valamint Lanczkor Gábor (Folyamisten) és Bartók Imre (A nyúl éve) regényeiben mítosz és valóság, a mesék és a hétköznapok világa különös módon keveredik egymással. Arról kérdeztük őket, ki honnan merít inspirációt meghökkentő történeteihez…
BARTÓK IMRE: Minden abszolút személyes. Aki ír, az nem tud és nem is akarhat máshonnan meríteni, mint saját élményanyagából, melyet ideális esetben nagy mennyiségű kulturális javak fogyasztása is duzzaszt. A kérdés persze sosem a „mi”, hanem a „hogyan”. Vagyis a megírásra érdemes tapasztalatok miként jelennek meg és alakulnak át egy szövegben. Az életünket meghatározó alaphangoltságok – unalom, szorongás, halálfélelem stb. – többnyire mindent valamiféle monokróm aurába vonnak és homogenizálnak. Lényegében semmit vagy csak nagyon keveset fogunk fel abból, hogy mi történik velünk. Az írás sokkterápia, nem abban az értelemben, hogy közvetlen gyógyulást kínálna, hanem abban, hogy segíthet megérteni és megértetni a létezés folyamatos és szüntelen traumáját.
LANCZKOR GÁBOR: Ha csontig hatoló puri-
Vonzotta Zsiborást a régi mágnes, mint egy özvegyet: / Elsétált a szokott helyre, a zeneiskola elé, ahová / Angéla zongorára járt. Most ugyanott tanít. / Zsiborás nem volt született kukkoló: / Feszengett új szerepében. / A szemközti könyvtár kertjében ült le a Benczúr utcában. / Próbált úgy tenni, mint akinek dolga van, / Az óráját nézte, telefonjához nyúlkált... / Csak ez a szívverés volt furcsa! Megállapította, / Hiányzik belőle a kémek nyugalma. Részlet az Early Winter című versből.
Fordítva befűzött film Lesötétített szoba Forrópor-szag
Fedezd fel újra és újra! Süveges Gergő - A diafilm nagykövete
www.diafilm.hu
tanizmussal kellene válaszolnom, mi a Folyamistenben az a bizonyos könnyen kiemelhető állítás a világról, vagy mi a regény fő írói tétje, akkor azt az áttételes választ adnám, hogy a történelem és álom viszonyának sajátos igényű megvilágítása. Az inspiráció az álomból és a kortárs világból jön. A könyv három fő szála, a magyar vidéki kisvárosban pedofilgyanúba keveredő katolikus pap, a Londonban megerőszakolt, majd Indiába utazó angol rockzenész lány és a Londonban dolgozó magyar fiú története egyaránt zsigerileg mai tapasztalatokra épít, és e három szál közötti kapcsolatok − legyenek nyilvánvalóak vagy rejtettek − a regény főhősének álmaiban örvénylenek: ő Ságvári László, aki nem annyira pénzt keresni, mint inkább világot látni érkezik a brit fővárosba, és akit, bár geológusként végzett a szegedi egyetemen, sokkal inkább a mélymúlt és a jövő előadó-művészete, illetve London elveszett folyói érdeklik.
NEMES Z. MÁRIÓ: Nekem az az álláspontom, hogy az irodalom nem csak irodalomból „van”. A költészetnek ki kell mozdulnia szövegorientált elefántcsonttornyából, hogy képes legyen reflektálni arra a mediálisan rendkívül összetett világra, amiben megszólal. A hercegprímás esetében kifejezetten fontosnak tartottam, hogy szembenézzek saját hagyományom, történelem- és kultúraképem „remixelhetőségével”, az individuális világteremtés kortárs lehetőségeivel. Ezért kerülnek egymás mellé képzőművészeti, filmes és irodalmi motívumok Kis Róka Csabától Csoóri Sándorig, Jancsó Miklóstól Philip K. Dickig. A pszeudomitikus szövegalkotásnak az a formája izgat, mely képes felmutatni azt a hibrid és ellentmondásos kultúrát, melyben élünk.
Grafika: Csordás Dániel
Süveg Márk Saiid: A tehetetlen ember (részlet)