PARÁNYI ÉS VÉGTELEN « 235
volt ahhoz, hogy az elektronok az atommagokhoz kapcsolódva atomokat alkossanak. Az elektronok szabadon száguldoztak az atommagok körül, az anyag plazmaállapotát alakítva ki, amelynek minden töltött részecskéje (elektronok és egyedülálló atommagok) kölcsönhatásban volt az univerzumot még teljesen kitöltő elektromágneses sugárzással. A fotonok egyik részecskétől a másikig vándoroltak, ahogyan azt cikcakk vonalban ma is teszik a Nap belsejében. A következő drámai változás 300-500 ezer évvel az Ősrobbanás után történt, amikorra az univerzum már kb. 6000 fokra (a napfelszín mai hőmérsékletére) hűlt le. 2 Ezen a hőmérsékleten az elektronok és az atommagok egyesülhettek egymással, s elektromosan semleges atomokat alkottak, amelyek már nem léptek kölcsönhatásba az elektromágneses sugárzással. Az univerzum hirtelen átlátszóvá vált a sugárzás számára. A fotonok milliárdjai szabadon száguldhattak az űrben, míg az atomok megkezdték egymással való csoportosulásukat, és hatalmas anyagfelhőket formáltak. E felhők később saját tömegük alatt összeomolva az első csillagok és galaxisok megszületését tették lehetővé. Az a sugárzás, amely a hélium-atommagok születésekor még mintegy egymilliárd fokos volt, az anyagtól való elválásakor pedig 6000 fokos - kb. 300-500 ezer évvel a kezdet után -, az elméleti modellek jóslatai szerint napjainkra mintegy 3 K hőmérsékletűre hűlt le (ez -270 °C-nak felel meg). Az Ősrobbanás-elmélet második nagy diadala volt, amikor valójában is felfedezték e sugárzást, méghozzá a világűr minden irányából egyenletesen érkezve. Kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak nevezték el. Az először a 60-as években észlelt sugárzás majdnem teljesen egyenletes intenzitású; az 1990-es években azonban a COBE műhold, majd később más műszerek is felfedezték, hogy a sugárzásban apró hőmérséklet-ingadozások mutatkoznak. E kis eltérések egyfajta kövületek, amelyek akkor vésődtek a sugárzásba, mikor az utoljára került kölcsönhatásba az anyaggal. Így aztán elárulják számunkra, hogyan oszlott el maga az anyag az univerzumban 2 Az Ősrobbanás tanulmányozása során ez az első hőmérsékleti érték, amelyet már saját tapasztalataink alapján is elképzelhetünk. Végtére is mindannyian látjuk a Nap felszínét, s 150 millió kilométeres távolságból is bőrünkön érezzük melegét. 300-500 ezer évvel ezelőtt az egész univerzum a nap mai felszínéhez hasonló állapotban lehetett. Még e fantasztikusan magas hőmérséklet eléréséhez is körülbelül félmillió évig kellett fokozatosan hűlnie.